Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Petrozsény (ROU)
289 tétel
2004. augusztus 8.
A Zsíl-völgyében pusztítást okozott az árvíz. Petrillát és Lónyatelepet sújtotta erősen az árvíz, Petrozsényban 14 házat érintett, egy közülük lakhatatlanná vált. Vulkánt és Lupényt is sújtották a megáradt vizek: szárnyasokat, sertéseket az ólak és házak fa- és betondarabjaival együtt sodort magával az ár. Petrozsényban az említett 14 ház mellett 4,25 hektár terület, 150 méternyi útszakasz, két híd került víz alá. Vulkánban 72 házat és 400 tömbházlakást öntött el a víz, Lupényban 170 ház, 750 tömbházlakás, 21 hektár terület, 13 800 méternyi út, 6 híd, 155 állat lett az árvíz áldozata. /Csak a csoda mentheti meg őket. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 8./
2004. szeptember 13.
Winkler Gyula parlamenti képviselő tevékenységi beszámolója, illetve az RMDSZ Hunyad megyei szervezetében megszervezendő előválasztásról szóló határozatok szerepeltek a Hunyad Megyei Küldöttek Tanácsának Petrozsényban megtartott ülésén. Winkler Gyula sikerként említette a civil szervezetek közvetlen finanszírozásának elérését. A kisközösségek számára lényeges probléma a Communitas Alapítvány utólagos elszámolási rendszere, sokszor nincs pénz a pályázati támogatást elnyert tevékenység lebonyolítására. – A megyében közvetett előválasztás lesz. /Gáspár-Barra Réka: Számadás és előválasztás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./
2004. szeptember 24.
Szept. 23-án képzőművészeti kiállítással kezdődött az immár negyedik alkalommal megrendezett Petrozsényi Napok elnevezésű ünnepségsorozat. Most ünnepelik a város 80 éves fennállását, jelezte Schreter Károly polgármester. A kiállításon kortárs művészek mutatták be alkotásaikat, többek között Hummel Róbert petrozsényi képzőművész. Petrozsényban megrendezték a Hagyomány és művészet a zsilvölgyi bányászatban című szimpóziumot, melynek keretében megemlékeztek Schmidt Lászlóról, a vidék híres művészéről. Sor került érem- és bélyegkiállításra is, Kelemen Tibor, a zsilvölgyi éremgyűjtők egyesületének elnöke szervezésében. Szept. 24-én könyvbemutatók lesznek, többek között Lengyel Ildikó új kötetét bocsátják szárnyra. /Gáspár-Barra Réka: Petrozsény 80 éves. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./
2004. szeptember 24.
Hét megyére kiterjedő hálózattal rendelkezik a dévai központú Szent Ferenc Alapítvány. Déva és Szászváros mellett Zsombolya, Torockó, Gyergyószárhegy, Kolozsvár, Nagyszalonta, Szováta és Petrozsény az a település, ahol a Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett alapítvány különböző gyermekvédelmi programokat beindított, vagy a közeljövőben beindít. Új, V–XII. osztályos iskola kezdte meg működését Déván. Az épületet a liechtensteini hercegnő adományából sikerült megvásárolni, az Apáczai Közalapítvány és több magánadományozó támogatásával kijavították, a berendezés költségeit pedig a Rotary Klub állta. Déván nagyon sok gyermeket fogadtak be, az alapítvány által gondozott kiskorúak összlétszámát a szerzetes maga sem ismeri pontosan. „Itt most minden csúcsra járatva működik, maximális fordulatszámon dolgoznak a kollégák – fogalmaz Csaba atya. – Érezzük, hogy a Magyarok Nagyasszonyának palástja alatt vagyunk Déván.” A Temes megyei Zsombolyán hét gyerekkel elkezdte működését egy új ház. Csaba atyáék a Fehér megyei Torockón is vettek egy házat, ahol szintén veszélyben forgott a magyar nyelvű oktatás. Szárhegyen a domboldalban lévő ferences kolostorban alakítottak ki gyermekvédelmi központot, itt egyelőre 11 gyerek lelt otthonra. Böjte Csaba elképzelése szerint a Kájoni János által épített gyergyószárhegyi kolostort a Hargita megyei gyermekvédelmi tevékenységeik központjává alakítják. Bihar megyében Nagyszalontán, a jövő nyári építkezés után 40–50 gyermeknek szeretnének kényelmes otthont biztosítani. Szovátán – miután idén tűz pusztította el a félig kész épületet – nagy a visszaesés. Csak tíz gyermek van ott, de az újjáépítés szépen halad. A megtorpanás ellenére korszerű épület fog az alapítvány rendelkezésére állni. Az alapítvány nem feledkezik meg azokról sem, akik egyetemen, főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat. Számukra egyelőre egy kolozsvári tömbházlakást bérelnek, de Csaba atya nekik is szeretne venni egy állandó lakást. Október elején tizenhárman kezdik az egyetemi évet Csaba atya „gyermekei” közül. Szászvárosban működik gyermekvédelmi központ, a Szent Erzsébet Központban több mint hetven gyermekkel köszöntötték az új tanévet. Petrozsényben is szépen halad az építkezés. /L. J.: Tanévkezdés Csaba atyáéknál. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2004. október 4.
Hunyad megyében az RMDSZ okt. 2-án tartotta belső választását. Déván a 15 helyi szervezet 113 küldötte vett részt. 104 szavazattal a vajdahunyadi Winkler Gyula képviselő bizonyult a legnépszerűbb Hunyad megyei RMDSZ-es politikusnak, aki a képviselőházi lista első helyét választottak. Szőts Lajos, a dévai szervezet jelöltje a képviselőházi lista második helyére került. A petrozsényi Babóczi Imre került a szenátori lista első helyére, a lupényi Dézsi Attila pedig a másodikra. /Chirmiciu András: Belső választások a Hunyad megyei RMDSZ-ben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./
2004. október 28.
Népművészeti kiállítás tekinthető meg Petrozsényban a református parókián: megnyílt Both Gyula marosvásárhelyi takácsmester, a hagyományőrző tevékenységek oktatójának egyéni kiállítása. Népi varrottasok, fatárgyak, festett bútordarabok, asztalterítők és hasonló tárgyak várják az érdeklődőket. /(CH. A.): Népművészeti kiállítás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2004. november 5.
A Hunyad megyei magyarság nagyon fontos üzenetet mutatott fel az egész erdélyi magyarság számára: az összefogás, a magyar közösség mindennapi áldozatvállalásának üzenetét. Azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnökjelöltje Déván, az RMDSZ Hunyad megyei kampánynyitó rendezvényén. Markó Petrozsény után Dévára látogatott, ahol megtekintette a nemrégiben létesített Magyar Házat, és a leendő Dévai magyar líceum épületét. /(Márton Adél Evelin): Minden magyar felelős minden magyarért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2004. november 15.
Szinte minden korosztály számára tartogatott valami érdekességet a nov. 9. és 13. között megrendezett Zsil-völgyi Magyar Ifjúsági Napok rendezvénysorozata. Bábjátszás, táncház, színházi előadás, koncertek és szüreti bál is volt. Soós Emőke, a sepsiszentgyörgyi színház bábszínésze bábjátszásra tanította két lupényi óvoda, valamint egy petrozsényi óvoda és egy iskola gyerekeit, diákjait. A szervezők, a lupényi MADISZ, a petrozsényi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, valamint a két város RMDSZ-szervezete a felnőttekről sem feledkeztek meg. A magyarországi Misztrál és Orthent együttesek, valamint a kolozsvári Zurboló közös előadására került sor Lupényban. /Chirmiciu András: Zsilvölgyi Magyar Ifjúsági Napok. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./
2004. november 22.
Nov. 21-én Petrozsényban zsúfolásig megtelt a fennállásának 80. évfordulóját ünneplő unitárius templom. Beiktatták a Székelyföldről Petrozsényba jött Bálint Róbert lelkészt. Az unitárius templom 80. évfordulója egybeesik Petrozsény várossá nyilvánításának 80. évfordulójával, jelezte magyar nyelvű felszólalásában Schreter Károly, Petrozsény polgármestere, aki anyagi segítséget is nyújtott a templom teljes felújítására. A felújítás novemberben ért véget. Ehhez evangélikusok, reformátusok és római katolikusok is besegítettek, hangsúlyozta a zsilvölgyi ökumenizmus szellemét az ifjú lelkész. /Chirmiciu András: Áldás a bástyák megvédésére. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./
2005. január 17.
Lupényban az 1-es Számú Iskolába január 15-én közel 50 magyar szakos tanár, tanító és óvónő tartott megbeszélést. Jól halad a dévai magyar iskola építése, mely szeptemberben meg is kezdi működését – ismertette a helyzetet Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő. Az elképzelések szerint az új tanintézetben mindenki elfér, óvodától egészen tizenkettedikig. A terv szerint ősztől három párhuzamos kilencedik indul: egy matek-infó és egy vendéglátóipari líceumi, valamint egy építészeti szakmunkásképző osztály. Az iskola ingyenes bentlakást biztosít a más településről származó diákoknak, az iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság hamarosan kisbuszt is szerez a vajdahunyadi és csernakeresztúri gyerekek ingázására. A lupényi 1-es számú Iskola magyar tagozata az egyetlen magyar tanintézmény a bányavidéken, ahol még nem kellett összevonni osztályokat. Lupényban a 258 iskolás közül csupán 76 tanul magyar nyelven. Vulkánban 114-ből 51. A legnehezebb a helyzet Petrozsényban, ahol 214-ből csak 12-en tanulnak anyanyelvükön. 1989 előtt 25 gyermeket írattak első osztályba a lupényi magyar tagozatra. Most pedig nagy nehezen sikerül összegyűjteni 6 elsőst. A szomszédos Vulkánban az utóbbi két évben egyáltalán nem indult magyar első osztály! – A tankönyvek gyakran gyenge fordításban jelennek meg, ráadásul késéssel, sokszor a tanév közepén, húzta alá Kofity Magdolna, a megyei RMPSZ elnöke. /Ch. A.: Pedagógus konferencia Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./
2005. január 24.
Előbb az RMDSZ-frakcióban, majd a képviselőház pénzügyi szakbizottságában Winkler Gyula képviselő elsősorban a pénzügyekben való szakmai jártasságával hívta föl magára a figyelmet. Winkler Gyula december 28-a óta külkereskedelmi miniszter. Tíz évvel ezelőtt a vajdahunyadi művelődési és közösségi élet fellendítésére szervezett társaság alelnöke és ügyvezetője volt; ők kezdeményezték a helyi magyar ház létesítését is. Winkler Gyula 1996-ban megyei tanácsos lett, az intézmény pénzügyi és költségvetési bizottságának tagjaként működött. 1999 tavaszán kinevezték alprefektusnak. Ezt a tisztséget másfél évig töltötte be, amikor 2000 őszén kérte fölmentését, mert parlamenti képviselőnek jelölték. RMDSZ-képviselőként 2000-ben a parlament tagja lett, ahol a pénzügyi és költségvetési szakbizottságban működött, az utolsó évben titkári minőségben. Összesen öt költségvetési törvény tető alá hozásában működött közre. 2000-től az RMDSZ megyei alelnöke, 2001-től az elnöke volt mostanáig. 2003-ban a Szövetségi Képviselők Tanácsában kezdeményezte a szórványfrakciót, amelynek jelenleg is a vezetője, ugyanakkor elnöke az SZKT gazdasági és pénzügyi szakbizottságának. Három esztendeje – két más társával együtt – az RMDSZ-t képviseli a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában. Winkler Gyula 1988-ban fejezte be Temesváron az elektronikai és távközlési szakot, 2001-ben diplomázott a második egyetemen: pénzügyi és biztosítási szakon közgazdasági oklevelet szerzett a petrozsényi egyetemen. Több posztgraduális képzésen vett részt külföldön és itthon. Winkler Gyula jelezte, hogy kidolgozzák az országos exportstratégiát. /Béres Katalin: Bemutatkoznak az RMDSZ-miniszterek. Winkler Gyula. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2005. február 3.
Petrozsényban összevont elemi osztállyá sorvadt az 1997-ben még középiskolai osztályokkal rendelkező magyar tannyelvű oktatás. A statisztikai adatok szerint több száz iskolaköteles magyar gyermek él Petrozsényban és bő tanári karra való pedagógus tanít különböző helyi iskolákban. Valami mégis hiányzik. Az az értékőrző közösségi erő, amely évtizedekkel ezelőtt párhuzamos magyar osztályokra való diákot toborzott össze. Most kezdeményezték a nemzedékek találkozójának megszervezését, melyet Barra Árpádné indított el. /(SK): Nemzedékek találkozója Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./
2005. február 12.
Böjte Csaba, a dévai gyermekotthon alapítója vehette át az Év embere díjat a Magyar Hírlaptól, a napilap február 10-én tartott ünnepségén. Budapesten, a Művészetek Palotájában tartották a sorrendben már nyolcadik rendezvényt. A díj birtokosa már Erős János, Somody Imre, Esterházy Péter, Gönczöl Katalin, Szabó István, Kertész Imre és Szuhaj Mihály. A 45 éves Böjte Csaba az év embere jelölést vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői Böjte Csaba civil foglalkozásainak feladása után egy évig élt remeteként a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, majd gyulafehérvári és esztergomi teológiai tanulmányai végén 1989-ben szentelték pappá. 1992-ben Dévára került, ahol néhány, az utcáról befogadott árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló egykori ferences kolostorába. A saját erőből szobáról szobára felújított, időközben az egyház tulajdonába visszakerült kolostor ma már négyszáz gyermeket befogadó árvaházként működik, saját iskolával, óvodával és kiszolgáló épületekkel. A gyerekközpont fenntartása mellett a létesítményt működtető Szent Ferenc Alapítványhoz befolyó adományokból Böjte Csaba az elmúlt években tucatnyi új telket és ingatlant vásárolt, amelyekből újabb és újabb otthonok nyíltak vagy nyílnak hamarosan. A dévai mellett két évvel ezelőtt Szászvároson és Szovátán, az elmúlt évben Zsombolyán, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán létesültek újabb árvaházak és otthonok, a kolozsvári egyetemre járó diákok szállásgondjainak megoldására pedig saját házat kaptak a városban. Néhány hónapon belül Petrozsényben is újabb intézet létesül. /Böjte Csaba atya az Év embere. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./
2005. március 5.
Az elmúlt hétvégén Nagy József gyulafehérvári teológiai tanár Petrozsényban tartott előadást. Nagy József a Katolikus Magyar Bibliatársulat előadójaként hónapról hónapra felkeresi a nyolc főesperesi központ valamelyikét, hogy a Biblia mai aktualitását tárja fel az érdeklődők számára. A Katolikus Magyar Bibliatársulat 1994-ben alakult azzal a céllal, hogy rávilágítson a Szentírás tanulmányozásának fontosságára. /(GBR): A Katolikus Magyar Bibliatársulat előadása Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./
2005. március 16.
Hunyad megyében az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél kezdődött el a március 15-i rendezvénysorozat. A Magyarországról érkező Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat díszőrséget állva tisztelgett a szabadságharcosok emléke előtt. A maroknyi piski magyarságot elsőként Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepség történelmi gyökereiről szólt Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök. Az ünnepségsorozat Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál folytatódott. Déván népes gyülekezet vett részt a református temetőben kezdődött ünnepségen. Az ünnepi beszédet mondók sorában jelen volt Cristian Vladu prefektus is. Petrozsényban az ünnepségen szintén részt vett Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /Gáspár-Barra Réka: Ami örök, azt nézem én: a szellemet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2005. április 28.
Április utolsó hétvégéjén került sor Petrozsényban, a Caritas-házban a Zsilvölgyi Gyermekszínjátszó Fesztiválra. Két lelkes tanító, Tamási Bíborka és Kiss Mihály András kezdeményezte a találkozót. A versenyre négy zsil-völgyi csapat nevezett be. A legjobbat teljesítő a petrozsényi Sárga Tulipán csapat volt. /Széll Lőrinc: I. Zsil-völgyi Gyermekszínjátszó Fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./
2005. május 26.
Ausztriai és németországi vendégek jelenlétében nyílt napot szerveztek a 2002-ben felavatott petrozsényi Caritas háznál, mely során a mindenki megismerkedhetett a római katolikus egyház segélyszolgálatának tevékenységével. Az 1997 óta működő Caritas segélyszolgálat körülbelül 70 nélkülöző családot segít alapvető élelmiszerekkel. Házibeteg-ápolással foglalkozik két asszisztensnő, magyarázta a Dubyk Nóra, a Caritas ház vezetője. A Maria Stein elnevezésű menedékhelyen 10-15 utcagyereket karolnak föl. Hamarosan bővül a szeretetszolgálat tevékenysége. Legtöbb rendezvényük a gyerekeknek szól. Nyaranta magyar és román nyelvű ifjúsági táborokat szerveznek. A Caritas ugyanis mindenki számára nyitott. /Chirmiciu András: Ismerkedés a petrozsényi Caritas házzal. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2005. június 16.
Lakatos Zoltán a korábban Miron Cozma által vezetett Zsil-völgyi Bányászszakszervezetek Ligája elnökeként bocsánatot kért a román néptől az 1990. június 13–17. közötti bukaresti bányászjárásért. Ezzel a gesztussal arra törekedtek, fejtette ki Lakatos Zoltán, hogy megőrizzék a Zsil völgyére jellemző stabilitást. A szakszervezet jelenlegi vezetősége azt vallja, az Állami Kőszénfejtő Társasággal (CNH) megoldást lehet találni a gondokra a kétoldalú, békés tárgyalások útján. Jelenleg 13 ezer bányász dolgozik a petrozsényi székhelyű társaságnál, amely 1997 és 2005 között 46 ezer alkalmazottjától vált meg. A Zsil-völgyi bányásztársadalom ma teljesen másképp gondolkodik a jövőről, mint tíz vagy 15 évvel ezelőtt. /Rostás Szabolcs: „Soha többé bányászjárást”. Interjú Lakatos Zoltánnal, a Zsil-völgyi Bányászszakszervezetek Ligája elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./
2005. június 28.
Az 1990. június 14–15. bányászjárás után egyetlen Zsil-völgyi munkást ítéltek el, egy Domokos Dénes nevű 62 éves magyart, aki állítólag Marian Munteanut akarta lefejezni. Domokos azóta letöltötte börtönbüntetését, jelenleg egy petrozsényi ócskavaslerakat kapusa, és ártatlannak érzi magát, írt az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. = Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./
2005. augusztus 8.
Kilenc csapat fellépésével, közel háromszáz résztvevővel zajlott Bölönben a hét végén az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által kilencedik alkalommal megszervezett színjátszó-találkozó. A várfalvi-sinfalvi közös csoport, a vargyasi, tordaszentmihályi, felsőrákosi, petrozsényi, tarcsafalvi, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi és a kökösi ifjak képességeik legjavát mutatták be. Szabó László, az ODFIE elnöke mondott köszöntőbeszédet. Az első helyet a sepsiszentgyörgyiek szerezték meg. /Bölönben otthonra lelt a színjátszás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./
2005. augusztus 22.
Közel félezren tértek haza a hétvégén Petrozsényba leróni kegyeletüket egykori iskolájuk, tanáraik előtt. Augusztus 20-án elsőként Barra Árpádné Makkai Cinke, a nemzedéktalálkozó megálmodója és főszervezője köszöntötte az egybegyűlteket. A hajdani magyar iskola értékadó kicsi magyar sziget volt – fogalmazott Csősz Gábor nyugalmazott tanár. A tanár emlékezett 43 évi petrozsényi munkájára, az állandó zaklatásokra, a magyar könyvek, köztük a Révai Lexikon elégetésére és a fenyegetésekre. Winkler Gyula miniszter rámutatott az anyanyelvű oktatás fontosságára. Fekete Zsolt ny. tanárnak végig kellett néznie a nyolcvanas években a petrozsényi magyar oktatás elsorvasztását, mely 1996-ban a középiskolai anyanyelvű oktatás megszűnésével záródott. A szülők gyermekeket román iskolába íratták, a magyar választott politikusok nem dolgozták ki idejében a szórványoktatást megerősítő stratégiát. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes örömmel jelentette be, hogy szeptembertől több száz gyermek számára indítják újra a Szent Ferenc Alapítvány által rendbetett egykori zárdaépületben a petrozsényi magyar iskolát. Emléktáblát avattak a szeptembertől újra magyar iskolaként működő zárdánál. /Gáspár-Barra Réka: Nemzedékek találkozója Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./
2005. augusztus 24.
Erdély rendszerváltás utáni legnagyobb tanügyi kezdeményezése, amolyan második Bethlen kollégium: így nevezte tavaly október 23-án, a petrozsényi szórványkonferencián Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a dévai magyar iskolát. Most, három héttel tanévkezdés előtt az iskolaépület jelentős késésben van. A Geszthy Ferenc Társaság ugyanis nem kapta meg a megígért pénz. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke leszögezte, hogy az iskola megindul. Az öt dévai tanintézménybe szétszórt, tagozatos magyar nyelvű oktatás annyira a szakadék szélén áll, hogy jövőre talán már az összes beígért pénz sem lenne elegendő megmenteni. Tavaly november 3-án, a választási kampány során Déván tartózkodó RMDSZ-vezetőség előtt jelentette ki Varga Károly, hogy a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont 2005. szeptemberében megnyitja kapuit. Markó Béla és Takács Csaba akkor hangsúlyozták: az RMDSZ teljes mellszélességgel támogatja az iskolát. Támogatási ígérgetésben a magyarországi politikusok sem szűkölködtek. Később azonban a beígért pénz csak csurrant-csöppent, emiatt az építkezés jóval lassabban halad. A budapesti oktatási minisztérium 100 millió forintos támogatást ígért idénre, a Szülőföld Alapból pedig további 50 milliót. Erről azonban csak szeptemberben döntenek. Magyarország jelentősen csökkentette a határon túli magyarságnak nyújtott támogatást. Mégis megkezdődik a tanítás a dévai magyar iskolában, félkész épületben. /Chirmiciu András/Gáspár-Barra Réka: Jelentős késésben a dévai magyar iskola. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./
2005. augusztus 26.
– Két éve folyamatosan korszerűsítjük az iskolát – nyilatkozta Zudor Mária, az egyetlen magyar tagozatú vajdahunyadi iskola aligazgatója. A zsilvölgyi Vulkánban két évvel ezelőtt történt a magyar tagozatnak is helyt adó 4-es számú általános iskola átfogó korszerűsítése, magyarázta Illyés Katalin aligazgatónő. A bányavidéken jóval előrehaladottabb a beolvadás, s a magyar tagozatok állandó gyermekhiánnyal küzdenek. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes adatai szerint a tavalyi tanévben Lupényban 258 magyar gyerek közül csupán 76 tanult magyarul. Vulkánban valamivel jobb az arány (114-ből 51), a Zsil völgye fővárosában, Petrozsényban pedig katasztrofális volt: 214-ből mindössze 12-en. Petrozsényban a Mallersdorfi Nővérek egykori zárdáját 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház, s Böjte Csaba atya ősztől önálló magyar iskolát indít. Csernakeresztúron a magyar tagozatnak helyt adó épület siralmas állapotban van. Évek óta nem történt semmilyen korszerűsítés, sőt a legalapvetőbb karbantartás sem, szemléltette a helyzetet Tóth János plébános. Az iskola épületét ugyanis a római katolikus egyház igényli vissza, méghozzá évek óta. /Chirmiciu András: Hunyad. Harc a magyar gyerekekért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./
2005. szeptember 13.
A Petrozsényban újra kapuit megnyitó magyar iskola a gyulafehérvári római katolikus érsekség tulajdona. Beindítását és működtetését a Böjte Csaba atya által irányított dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. – Segíteni szeretnék a rászoruló Zsil-völgyi gyermekeknek. Rengeteg itt a szegény. Szociális munkát vállaltam ezért – mondja a Budapestről érkezett Pogány Borbála, aki itt önkéntes munkát vállalt. Ács Éva igazgatónő hangsúlyozta, nem vették el, hanem biztosítják a magyar pedagógusok katedráját Petrozsényban, Petrillán és Lupényban. Megegyeztek, hogy a gyermekek itt járnak majd iskolába. /György Horváth László: Újból magyar iskola indult Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./
2005. szeptember 19.
Petrozsényi magyarok ünnepeltek szeptember 18-án, vasárnap: a hosszas hanyatlás után Petrozsényban ismét van magyar iskola, Böjte Csaba atya áldozatos munkája nyomán. Tavaly összesen 12 gyermek tanult magyar nyelven Petrozsényban, Zsil völgye “fővárosában”, jelenleg 118 gyermek tanul a Jézus Szíve Iskolában. Mindezt csakis szeretettel lehetett elérni, hangsúlyozta a ferences szerzetes a római katolikus templomban. Maga az iskola állami intézmény, felújítását és a színvonalas bentlakás berendezését a dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. Az épületet 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház. Két év leforgása alatt Böjte Csaba atya és munkatársai belülről teljesen felújították s nemrég 25 ezer eurós adományt kaptak a külső tatarozáshoz. Hunyad megyében két új iskola létesült az idén, mindkettő magyar nyelvű. Méghozzá olyan súlyos problémákkal küzdő vidéken, ahol még a többségi oktatás is sorvad. /Chirmiciu András: Magyar iskola Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./
2005. szeptember 20.
Inkább ingáznak Petrozsénybe a Zsil-völgyi magyar gyerekek, csakhogy a Böjte Csaba ferences szerzetes által indított Jézus Szíve Iskolában tanulhassanak. A városban az új tanévtől újraindult a magyar iskola, így egy év alatt több mint tízszeresére nőtt a magyarul tanuló diákok száma. „Ez a szám még nem végleges, hiszen a vasárnapi iskolaszentelést követően naponta két-három újabb gyermeket hoznak a szülők, azzal a kéréssel: vennénk fel az iskolánkba, hogy magyarul tanulhasson” – újságolta Böjte Csaba. Előrelépés, hogy Petrozsényben a Jézus Szíve Iskola újraindításával az óvodától a nyolcadik osztályig immár adott a magyar nyelvű tanulás lehetősége. A Hunyad megyei magyarságnak ugyanis több mint a fele, mintegy 16 ezer lélek él a Zsil völgyében, s míg Petrozsényben 1997-ben még volt egy érettségiző magyar osztály, az elmúlt tanévre már csak egyetlen magyar pedagógus és 12 elemista gyermek maradt hírmondónak. „Most egy ötvenfős óvodai csoport, valamint a hat nevelőcsalád gondozta gyermekek mellett az egész vidékről ingáznak ide a magyar diákok, sőt egy részüknek még bentlakást is tudunk biztosítani” – részletezte Böjte Csaba. /Lukács János: Könyvekre és segédeszközökre van szüksége a petrozsényi magyar iskolának. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./
2005. október 1.
Ellentétes folyamatok zajlanak a dévai és lupényi magyar oktatásban. Déván, a megyeszékhelyen a gyermeklétszám nem jelent különösebb gondot, inkább a félkész épület okoz fejfájást, addig Lupényban a magyar tagozat a város legjobb iskolaépületébe költözött, gyermekhiány miatt azonban osztályösszevonásra került sor. Petrillán és Vulkánban gyermekhiány miatt már évekkel ezelőtt összevonták az elemi osztályokat, Urikányban és Petrozsényban pedig jóformán meg is szűnt a magyar oktatás, Lupényban külön osztályban indult. A válság mégsem kerülte el a bányavidék legéletképesebb magyarságú városát sem. A prefektúrai főtitkárrá előléptetett Dézsi Attila korábbi RMDSZ-es tanácsos segítségével sikerült elintézni, hogy a több tanintézményben szétszórt magyar tagozat és óvoda a városháza tőszomszédságában nemrég teljesen felújított épületbe kerüljön. Varga Károly, a dévai iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság vezetője iskolabuszt ígért a lupényiaknak. Azonban Lupényban végül első osztályba csak 5 gyereket írattak, így a 4 másodikossal, 10 harmadikossal és 12 negyedikessel együtt csak 31-en vannak. Az összevont osztályok pedig tovább riasztanak el egyes szülőket a magyar iskolától. – Az a legnagyobb baj, hogy a magyarság nem érzi magáénak az iskolát, véli Farkas Éva tanárnő. /Chirmiciu András: Felemás lupényi magyar iskola. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./
2005. október 3.
„Amióta bányászat van a Zsil völgyében, mindig volt magyar élet. Az ifjúsággal való foglalkozás éppen ezt próbálja továbbvinni”, ismertette célkitűzéseit Széll Lőrinc, az egyhetes zsilvölgyi ifjúsági és gyermekfesztivál egyik társszervezője. A petrozsényi színház zsúfolásig megtelt a gyermek- és ifjúsági fesztivál nyitóünnepségére, a népszerű tinisztár, Dancs Annamária koncertjére. A petrozsényi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a lupényi Madisz, a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia, a petrozsényi Caritas és a petrillai RMDSZ gazdag programot kínáltak. Délelőttönként a petrillai, petrozsényi, vulkáni és lupényi magyar óvodákban kézművességi programokat rendeztek, jelezte Bálint Róbert petrozsényi unitárius lelkész, a rendezvénysorozat társszervezője. Délutánonként magyar rajzfilmeket vetítettek a négy város magyar iskoláiban. Hagyományos rendezvénnyé szeretné fejleszteni a Zsil völgyi ifjúsági fesztivált, tájékoztatott Széll Lőrinc. /Chirmiciu András: Zsilvölgyi ifjúsági és gyermekfesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./
2005. november 14.
Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2005. december 7.
Amíg Déván és Petrozsényban a Téglás Gábor Társaságnak, illetve Böjte atyának köszönhetően a magyar oktatási intézmények újraélednek, addig a Zsil-völgye nyugati felében nagyfokú leépülés tapasztalható. Lupény és Vulkán pedagógusainak össze kellene fogniuk egy közös oktatási központ létrehozása érdekében. A legutóbbi lupényi megbeszélésen felmerült a két iskola összevonásának kérdése, a vulkáni gyerekek ingáztatása. A lupényi református templom udvarán állomásozó mikrobusz ezt biztosítaná. Bakó Ferenc vulkáni plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a vulkániak nem szándékoznak önként lemondani a magyar tagozatról, mert amit egyszer önként feladtak, azt már nem lehet soha visszaépíteni. A feladat szerinte az lenne, hogy térképezzék fel azokat a negyedeket, ahol egyházilag nem nyilvántartott, nem megkeresztelt gyerekek léteznek, ezek beíratásával enyhíteni lehetne a létszámproblémán. Tudomása szerint a vulkáni szülők inkább átadnák gyermekeiket román tagozatra, mintsem az öt kilométeres, Lupényba történő ingázásnak tegyék ki őket. Bodó József, a Lupényi 1-es Iskola aligazgatója hangsúlyozta: az ideális az lenne, ha mindkét iskola megmaradhatna. Gáll Sándor lupényi református lelkész rámutatott: a gyerekeknek minőségi oktatásban kell részesülniük, ezt viszont csökkent létszámú osztályokkal nehéz elérni. /Farkas Éva: Zsil-völgyi magyar oktatás gondjai. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./