Kolozsváron a kincses város falai között hét éve dübörög a nacionalizmus kampánya, Erdély szívének szellemisége haldoklik, állapította meg Szabó Piroska cikkében. Emlékműveit meggyalázzák, történelmi házait rombolják. Az Europa Nostra-díjjal kitüntetett helyreállítási munkálatok után a kolozsmonostori templom ajtaját vandál kezek újra és újra bemázolják, csatornáját letépik, környezetét szeméttárolónak használják, hogy a Főtér közepén ásítozó hatalmas gödör széléről az éj leple alatt ellopják azt a több száz tonnányi földet, mely az árok betemetését szolgálná. /Szabó Piroska: Kincses krónika. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

Az udvarhelyszéki Agyagfalván október 17-én emlékeztek az 1848-as szabadságharc eseményeiről, áldozatairól. Szó esett arról is, hogy évről évre kevesebben vannak, akik megtisztelik jelenlétükkel a megemlékező ünnepséget. Az agyagfalvi fúvószenekar a székely himnuszt játszotta, majd Farkas Márton, Bögöz község polgármestere üdvözölte a jelenlévőket. /Agyagfalvi tudósítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

"Az aradi összjáték és a színjáték változatlanul eredményesnek bizonyult, állapította meg Lászlóffy Csaba. "Funarióta és vadimtudorkodó banditizmus és tucatnyi per után is szabad uszítás." - Radu Vasile kormányfőt így jellemezte Gabriel Andreescu és Emil Hurezeanu: "Miniszterelnökké való felmentése napján megtette első hódoló látogatását Teoctist pátriárkánál, egy legújabb típusú felesleges-szuper reklám-BMW-ben; mint személyiség így fejezte ki, reflektorfényben, nem szokványos vonzalmát a nyugati modernség és a nemzeti hagyomány iránt Hol a KDNPP és Románia elnöke akar lenni, hol nem akar. Hol szövetségre akar lépni az RTDP-vel, hol mindenkinek megtiltja azt, amiről pár héttel előtt még úgy hitte, hogy megmentheti vele Romániát. Hol tiszteletben tartja a vallásgyakorlás demokratikus szabályainak betűjét és szellemét, hol meghunyászkodik a pátriárka ideges pásztorbotja előtt. Hol van, hol nincs. Ingatag, megfoghatatlanul illékony, jellegtelen, meggyőződés nélküli kormányfő." - Amikor a román miniszterelnök Orbán Viktornak megígért valamit, ő maga is tudta, hogy nem mond igazat. Miért nem világosította föl hát senki a fiatal magyar miniszterelnököt? - kérdezte Lászlóffy, hozzátéve: "emberi, nemzeti méltóságunkban sértenek meg nap mint nap." Magyar részről mindvégig minimalizálni igyekeztek a sajtó, a politikusok és a provokátorok mocskolódásait, gyűlöletszítását. Vajon milyen csodára várnak a magas rangú magyar politikusok, kérdezte Lászlóffy. /Lászlóffy Csaba: Képzeld, hogy beteg! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./"

Hajdu Győző mindig elpostázza az Erdélyi Naplónak az Együtt-Impreuna című kiadványát. Dénes László feltette a kérdést : miből telik neki egy ilyen senkinek sem kellő lap kiadására? Hajdu lapjában a Ceausescu-éra kisebbségpolitikáját mentegeti-igazolja. /Dénes László: Jut eszembe. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

"Egy héten át Magyarországra, pontosabban a magyar irodalomra figyelt a nemzetközi könyvpiac, mialatt zajlott az 51. majna-frankfurti nemzetközi vásár. A magyar állam 610 millió forintot áldozott a németországi jelenlétre, 250 szerző könyvének megjelenését támogatta erre az eseményre. A vásáron 94 magyar kiadó vett részt, összesen 10 ezer kötet és 600 magyar író, költő, művész fordult meg a városban. A nagyszabású eseményt Magyarországon éles kulturális és politikai viták előzték meg és kísérték. A kultúrharcot az váltotta ki, hogy a frankfurti magyar részvétel paramétereit az előző, balliberális magyar kormány határozta meg, kirívó aránytalanságokkal a nemzeti oldal rovására. A Horn-Kuncze-kabinet örökébe lépett polgári kormánynak már csupán apró kiegészítéseket állt módjában eszközölni, a magyar jobboldal ennek ellenére mindvégig nehezményezte, hogy Frankfurtban a magyar irodalmat, kultúrát 70 százalékban zsidó származású alkotók, művészek képviselik, ezenfelül elsöprő többségben baloldali érzelműek. A kultusztárca illetékes államtitkára kénytelen volt elismerni: az Orbán-kormánynak már nem volt módjában elődjének minden rafinált húzását kompenzálni. Olyan magyar művek is szerepeltek például a vásáron, amelyeket nyugati, esetenként kommunista gyökerű zugkiadók jelentettek meg, ismeretlen eredetű pénzen. A kiutazó "alkotók" között pedig szép számmal voltak nevesincs-művesincs írópalánták, bértollnokok és háziszerzők, pályázatírók és katedraművészek, újdondászok és veterán kultúrharcosok. A 125 meghívott között csupán hét erdélyi - többé-kevésbé itthon is élő - író volt: Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Lászlóffy Aladár, Sütő András, Szilágyi István, Szőcs Géza... /Magyar Frankfurt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./"

Wagner István beszélgetett Kelemen Attila képviselővel, az RMDSZ alsóházi frakciójának új vezetőjével. Úgy érezte, hogy növelni kell az RMDSZ-frakció súlyát a Képviselőházon belül. Felkeresték a partnereket, s elmondjuk, hogy igényt tartanak a rendszeres véleménycserére. Elismerik, hogy az RMDSZ politikusai megbízhatóak, szakmailag jól felkészültek. Szükséges lenne, hogy ne csak magánbeszélgetésekben ismerjék el mindezt, hanem fogadják el az RMDSZ-frakció véleményét. - Az egymásra mutogatás nem célravezető ilyen helyzetben. A mezőgazdasági szakbizottság tevékenységét illetően a Pete István államtitkárral való együttműködés révén nagyon sok mindent gyorsabban tudtunk elérni. - Ha az RMDSZ az elmúlt években ugyanolyan jó értelemben agresszívan politizált volna a gazdasági területeken is, mint ahogyan a kétnyelvű feliratok, illetve a tanügyi törvény esetében, valószínűleg sokkal előbbre állnánk. Most előtérbe kerültek a tulajdonjogi törvények. Ezeken a kérdéseken már réges-régen túl kellene lenni. Nagyon fontos az ingatlanok törvénye. Rengeteg ingatlant azért nem javítanak, mert a jelenlegi tulajdonos arra számít, hogy hamarosan már nem lesz az övé. - A helyhatósági törvény a Képviselőházon még nem ment át. A magyarságnak mindenhol olyan embereket kell a tanácsokba küldenie, akik tudják, hogy miért akarnak harcolni. - Kelemen mindig is a középutat szerette volna megjeleníteni az RMDSZ-ben. Ez nem jelent megalkuvást. Kelemen Attila elsősorban a felelősséget hangsúlyozta, amellyel tartoznak az erdélyi magyarságnak. /Wagner István: Háromévnyi rögtönzés után. Interjú Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-képviselővel, a Szövetség alsóházi frakciójának új vezetőjével- = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 19., folyt.: okt. 20./

Az Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/, az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönyének idei 4., július-augusztusi száma jelezte, hogy szerkesztőségi őrségváltás történt: Ajtay Ferenc, az eddigi felelős szerkesztő átadta helyét Váradi Istvánnak. /Erdélyi Gyopár, 1999/4. szám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Okt. 21-én tartotta az RMDSZ heti sajtóértekezletét bukaresti székházában. Markó Béla szövetségi elnök az országszerte tapasztalható fűtési gondokról beszélt, kijelentve, megengedhetetlen, hogy a lakosság az 1989 előttihez hasonló helyzetben találja magát. Szégyen, hogy politikusok egy csoportja (ti. a két ház oktatási bizottságaiban működő ellenzéki honatyák és néhány román koalíciós is) megpróbál beleszólni a szakemberek, a történészek dolgába, tehát abba, hogy a XII-es alternatív román történelemkönyv milyen, s javasolja a kiadásához adott minisztériumi engedély visszavonását. Borbély László, a közmunkálatok és területrendezési tárcánál dolgozó államtitkár a fűtési gondokról elmondta: az RMDSZ már augusztus óta sürgette a kormány illetékeseit és elsősorban a pénzügyminisztert, hogy találjanak megoldásokat. Az államtitkár kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a legutóbbi kormányülésen véglegesített rendelet révén a helyzet megoldódhat. Rákóczi Lajos képviselő kiszámította, hogy ha olyan ütemben folyik majd az átvilágítás, mint ahogyan azt a hírszerző szolgálat vezetője jósolta, akkor is 11 évre lesz szükség a dolgok tisztázásához. /Wagner István: Tájékoztató a bukaresti RMDSZ-székházban. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 22./

Okt. 21-én kezdődött el Nagyváradon a román-magyar történész vegyes bizottság soros ülése. A bizottság évente-kétévente ülésezik. Immár újból rendszeresen tartják a kapcsolatot, a nyolcvanas években érdemben nem dolgozhattak a politikai helyzet miatt - mondta a magyar tagozat elnöke, Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója. A találkozón négy budapesti történész, továbbá kolozsvári, nagyváradi és bukaresti szakemberek - közöttük Camil Muresanu egyetemi tanár, a bizottság román tagozatának elnöke - tartanak előadásokat. Az idei megbeszélés témája: az Európa-szemlélet a román és a magyar kultúrában, történetírásban az elmúlt századoktól napjainkig. Okt. 23-án kirándulással ér véget a találkozó. /Haraji Tóth Hajnal: Román-magyar történésztalálkozó. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 22./

"Hősként estek áldozatul mindazok, akik Erdélyben-Partiumban valamiféle szervezkedésbe kezdtek, felbuzdulva az október 23-i és azt követő magyarországi eseményeken, és akiket halálra vagy nehéz börtönévekre, kényszermunkára ítélt a román kommunista hatalom. Teljesen vétlen áldozatok pedig azok voltak, akikre minden bizonyíték nélkül, csupán a vád alapján, elrettentésül mértek hasonlóan súlyos büntetést. - méltatta a forradalmat Szilágyi Aladár. Joggal állapíthatta meg: "arányaiban a romániai magyarság körében több áldozata volt a bosszúhadjáratnak, mint a forradalom honában." /Szilágyi Aladár: A mi ötvenhatunk? = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Az 1956-os forradalmat leverték, akkor következett a megtorlás. Magyarországon 1956 végétõl 1959-ig mintegy 35 ezer ember ellen indult rendõrségi-ügyészségi vizsgálat "politikai bûncselekmények" gyanújával. Huszonhat ezren kerültek bíróság elé. Jogerõsen elítéltek mintegy 22 ezer személyt. 1957- 1960 között körülbelül 13 ezren kerültek hosszabb- rövidebb idõre internáló táborokba. Az '56-os megtorlásokban az eddigi kutatások szerint 1961-ben volt az utolsó kivégzés. 1989 május 10-én a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján egy 277-es listát ismertettek a halálra ítéltekrõl. A kutatások eddigi eredményei szerint 350-400-ra tehetõ az 1956-1960 között kivégzettek száma, 280-300-ra becsülik a politikai perekben a forradalomban való részvételért kivégzetteket. Magyarországon kívül a legnagyobb méretû megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsõsorban az értelmiség tartozott. 12-15-re tehetõ azoknak a magyaroknak a száma, akiket halálra ítéltek. Romániai magyar kutatók becslése szerint a kínvallatásokba belehalt emberekkel együtt ez a szám az 50-et is meghaladja. - Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság 1998. október 4-6 között kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra, ahol a forradalom áldozataira, az elítéltekre emlékeztek. Tófalvi Zoltán tudósításából megtudhattuk: több mint "40 évvel ezelõtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két vádlottját, Sass Kálmán lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. 56 elítéltet összesen 1300 évi büntetéssel sújtottak. Ugyancsak akkor tartóztatták le az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, illetve a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben, eddigi adatok szerint 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki. Dr. Bogdánffy Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elõtt a börtönben halt meg. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait." - 1957-ben kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönévekre ítéltek: Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsõt és Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték. /Mózes Edith: 1956 emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

"Okt. 22-én Bihar megyei történelemtanárokkal találkozott dr. Lucian Boia professzor, bukaresti egyetemi tanár, európai gondolkodású történész. Számos munkája látott napvilágot Franciaországban, az USA-ban és Romániában. A professzor új szempontból, a mítosz és képzelet látószögéből közelíti meg a történelmet. Boiát sokan elítélik, mert megírta, hogy gyakran mitikussá teszik a történelmi eseményeket és személyiségeket. "Mihai Viteazul személyisége a román nemzeti egység szimbóluma, viszont nem uralkodása idején, hanem a 19. században vált azzá, mert akkor ez volt a cél" - példálózott, hozzátéve, hogy a történésznek kötelessége rámutatni arra, hogyan is keletkezik egy mítosz. "Az az igazi hazafi, aki ma a parlamentben szebben beszél Mihai Viteazul hőstetteiről, vagy az, aki tesz valamit ezért az országért?"- tette fel a kérdést. /Kulcsár Andrea: "Történelem egy volt, bemutatni sokféleképp lehet" = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

Megjelent a Partium folyóirat augusztusi száma, a nagyváradi székhelyű Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja VI. évfolyamának 1. száma. Ez az időszakos kiadvány a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával, Dukrét Géza szerkesztésében lát napvilágot. Ez az egyedüli honismereti lap e térségben. Öt év alatt tizenhárom szám jelent meg, ezer-ezer példányban. /Nagy Ágnes: Partium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./

Székelyudvarhelyen okt. 22-én Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál bemutatták tizedik honismereti albumukat az Erdély - Székelyföld sorozatból, A Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke címűt. Hajdó István, gyergyói katolikus főesperes Noéhoz hasonlította a szerzőpárost, akik próbálják albumokba átmenteni Erdély földjéből mindazt, ami legértékesebb, s aminek örökre meg kellene maradnia. A szerzőpáros Erdélyből települt Magyarországra. Hargita megye bemutatásából még két kötet van hátra: a Nagy- és Kishomoród vidéke. Utána következne a Gyimesek világa. Kb. 2000?2001-ben fejeznék be a munkát Hargita megyében, és folytatnák Kovászna megyében. A mostani kötet elkészítésében nagy segítségükre volt Vofkori György és Vofkori László, Gál Ödön, Péter János és felesége, Éva. /Kisebbségünk Noéi. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

"Funar polgármester a magyarok március 15-ei ünnepét úgy próbálta megzavarni, hogy egy rezesbanda élén masírozott végig Kolozsvár utcáin. - Okt. 21-én kezdődött az ünnepségsorozat annak emlékére, hogy "55 évvel ezelőtt szabadította fel a IV. hadtest Kolozsvárt a horthysta-fasiszta megszállás alól". Az Október 25. - A Román Hadsereg Napja című szimpóziumon Kolozsváron tábornokok, ezredesek felszólalásaikban dicshimnuszokat zengtek a hős román katonáról, hadseregről, amely elüldözte a magyar megszállókat. Simion Vasiu háborús veterán elítélte az aradi ünnepséget, mivel "a tizenhárom aradi tábornok 40 ezer román életét oltotta ki 1848-ban". Elbeszélte azt is, hogyan tisztították meg annak idején Kolozsvárt a fasiszta hordáktól, majd felszólított minden "igazi" románt, hogy az ortodox egyház és a román hadsereg köré tömörüljenek. Beszédével hatalmas sikert aratott. Az öreg hadastyán megfeledkezett arról, hogy a román katonák a front elől menekülő magyarokat mind egy szálig ki akarták irtani. Ebben szovjet bajtársaik akadályozták meg őket. /Nánó Csaba: Mivé válhat egy tisztelgés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./"

Évekig tartó csatározások után a bukaresti magyarság visszakapta az őseik pénzén épült Petőfi-házat. Persze a benne működő intézményeket, cégeket nem lehet egyik napról a másikra kitenni, ezért a Flamingó bárban tovább vetkőznek a fiúk a pénzesebb hölgyek nagy örömére. Persze azért a többi szobában, teremben be lehetne indítani ezt-azt. Többen jelentkeztek az igazgatói tisztség betöltésére. Ilyenkor pályázatot, versenyvizsgát írnak ki. Itt nem ez történt. Semmi megmérettetés, a bukaresti alprefektus, Czédly József fia eddig a kultúrház felé sem ment, de kellett neki egy állás, és odatették igazgatónak. /Román Győző: Apa, fiú és szövetség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./

Okt. 24-én Dabolcon emlékeztek Gellért Sándorra, az itt nevelkedett költőre. Gellért Sándor kisebbik fia, Gellért Gyula érmelléki református esperes hirdetett igét. A falu lakói nagy áldozatot hoztak: a 200 lelkes gyülekezet külső segítség nélkül elvégezte a református templom belső felújítását. Görbe István tanár hangsúlyozva: Gellért Sándornak ez a falu a legnagyobb kincset nyújtotta, az anyanyelvet és a protestáns szellemiséget. A költő műveinek java része még mindig kiadatlan, varázsa halványulófélben van. Javasolta, hogy Dabolcon emléktábla őrizze Gellért Sándor nevét. /Dabolc. Ünnepi istentisztelet, Gellért Sándor-emlékünnepség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 26./ Gellért Sándor /Debrecen, 1916, dec. 11. - Szatmárnémeti, 1987. dec. 2./ költő műveinek nagy része valóban kiadatlan, de elkezdődött a kiadásuk, az első: A magyar Kalevala énekei /Literator Kiadó, Nagyvárad, 1999/

Horváth Arany kérdésére Király Károly elmondta, hogy édesapja, Horváth István író barátsága és magatartása is meggyőzte őt arról, hogy be kell fejezni a megalkuvó, bólogató politizálást. Tudták, hogy lehallgatják őket, az író hamarosan a Securitate fókuszába került. Utólag kiderült, hogy az író rokonát is titoktartásra kérte fel, nem akarta, hogy lánya /Horváth Arany/ megtudja, apját a szeku figyeli. Rendszeresen kijárt Magyarózdra egy magyar belügyes, Kerekes ezredes. Érdeklődött Horváth István után. 1977. január 4-én elgázolták az írót, a temetés előtti nap valósággal elárasztották a falut a szekuritátésok. Felfegyverkezve, minden utcán egy-egy kapunál megállott a katonai autó. Marosvásárhelyről megérkeztek a legmagasabb rangú hivatalos belügyi szervek. Amíg megérkezett a halottas menet, kivonultak a temetőútra, közvetlenül a temető mellé állottak a kocsikkal. Nem telt el egy hónap és megint kivonultak a szekusok a faluba. A szülőházban - most emlékház - mindent, felkutattak. Arra voltak kíváncsiak, hogy járt-e itt Király Károly, vannak-e magyarországi titkos anyagok? Az író rendszerellenes írásait keresték. Nemsokára újra megjelentek, a férfiakat külön-külön hívták magukhoz, és faggatták őket, hogy kiket ismertek a temetésen, akik nem idevalók voltak? - Horváth István a halála előtti években elmondta, hogy általában a magyar értelmiségieket megfigyelés alatt tartják. /Horváth Arany: Miért gázolták halálra Horváth István írót? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./

"Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke Pokorni Zoltánnal, Magyarország oktatási miniszterével tanácskozott október 20-án. A tanácskozáson jelen volt Nagy F. István, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke is, akit elmondta, szükséges a párbeszéd. Ebben az évben két jelentős támogatásról lehet beszélni az oktatásban: egyrészt az Apáczai Közalapítvány részéről, másrészt a magyar kormány által jelzett kétmilliárd forintról, amelyet a magyar egyetem támogatására szánnak. Nagy F. István hangsúlyozta: "nem mi akarjuk elosztani a pénzt, de szeretnénk, ha velünk is konzultálnának ebben az ügyben. Ha erre nem kerül sor, a szövetség nem vállalhat semmilyen felelősséget a döntésért. A konzultáció célja az lenne, hogy ezek a támogatások összhangban legyenek az RMDSZ oktatáspolitikájával." - A Sulinet elnevezésű program elindult, és várhatóan ez év végéig 16 romániai magyar központban hozzáférhetővé válik. Ezenkívül a magyar fél igénylése nyomán változtatások lesznek az ösztöndíj-odaítélés rendszerében. /Kulcsár Andrea: "Nem mi akarjuk elosztani a pénzt" = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 27./"

Nagyváradon Balog István 1956-ban elhunyt nagyváradi festőművészre emlékeztek az épülő rogériuszi református templom sírkertjében. Sírkövét Kordics Imre műemlékvédő találta meg az egymásra halmozott sírkövek között. /Festőművészre emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Okt. 24-én Nagyváradon mintegy hatszázan gyűltek össze, hogy emlékezzenek Szacsvay Imrére, a magyar Országgyűlés jegyzőjére, akit 150 éve ezen a napon végeztek ki. Az ünnepség Szacsvay Imre szobránál kezdődött. Dr. Csapó I. József képviselő mondott beszédet, majd a jelenlegi magyar parlament valamennyi megjelent jegyzője nevében Kocsi László. Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is beszélt az emlékezésen. A várad-olaszi templomban Tőkés László hirdetett igét. /Szűcs László: Ne sirassatok, emlékezzetek! = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25./ Szacsvay Imre volt a parlament egyik legjelesebb, a pártok összebékítésére törekvő politikusa. Az ünnepségen Hegyesi Márton Bihar vármegye 1848-49-ben című könyvét mutatták be. Okt. 25-én tudományos emlékülést szerveztek a reformkori jogalkotásról. Előadást tartott Orosz István debreceni akadémikus, Egyed Ákos kolozsvári történész, dr.Fleisz János nagyváradi történész és Pálmány Béla történész, a Magyar Országgyűlés Levéltárának vezetője. /Mártír jegyzőre emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Nemrégiben Nagyváradon ülésezett a román-magyar történész vegyes bizottság. Dr. Alexandru Poroeanu egyetemi tanár, a bukaresti Nicolae Iorga Intézet munkatársa elmondta, hogy érdekes megbeszélések hangzottak el. A bizottság román és magyar tagozata jól együttműködik. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke kifejtette, végignézték, hogyan értelmezték a térség lakói az elmúlt évszázadok során az európai kapcsolatok rendszerét. /Európa-szemléletről a történésztalálkozón. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 28./

"Okt. 26-án a nemzeti és vallási kisebbségben élők sajátos helyzetét elemezték Félixfürdőn a nemzetközi egyházi és etnikai kisebbségügyi értekezlet előadói. Tőkés László püspök igehirdetésével kezdődött a tanácskozás. Az erdélyi, délvidéki és felvidéki beszámolókból az világlott ki, hogy az egyháznak igen nagy szerepe van a nemzetmegtartásban. A kisebbségi létnek megvannak a hasonlóságai, főként a kommunista utódállamokban. Dr. Tőkéczki László budapesti professzor beszélt egyház és nemzet viszonyának politikai vetületeiről, majd dr. Kiss Gy. Csaba a magyar nemzeti és vallási összefüggésekről értekezett. A rendezvény okt. 27-én ér véget. /Tünde: Mit jelent kereszténynek lenni kisebbségiként? = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 27., Egyházi-etnikai kisebbségügyi értekezlet Félix-fürdőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./ Az értekezleten 13 ország egyházi vezetői, teológiai és egyetemi tanárai vitatták meg a nemzeti és vallási önazonosság összefüggéseit, a nemzeti és vallási kisebbségek védelmét. Az értekezletről kiadott közlemény hangsúlyozta, hogy a résztvevők olyan Európában képzelik el népeik és egyházaik közös jövőjét, amely "a teremtés rendje szerinti sokféleség gazdagságában a kisebbségek jogait tiszteletben tartja és védelmezi". A kisebbségi autonómiák a leghatékonyabb kisebbségvédelem eszközei lehetnek. /Nemzetközi református értekezlet a kisebbségekről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./"

"Okt. 28-án a kormányülésen visszavonták Vasile Salcudean jelölését Kolozs megye prefektusi tisztségébe. Alexandru Farcas prefektus felmentése után az új prefektus kinevezése miatt belharc robbant ki a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) kolozsvári szervezeténél. - A kormány tartalékából kétmilliárd lejhez jutottak a magyar történelmi egyházak. E határozat a magyar egyházfőknek Radu Vasile miniszterelnöknél tett múlt heti látogatásának eredménye. A pénzt elsősorban a lelkipásztorok fizetésének kiegészítésére fordítják. - Sepsiszentgyörgyön az Árkádos-házat, amelyben eddig az állami levéltár működött, a Művelődési Minisztériumhoz utalták, az ingatlan a Keleti-Kárpátok Múzeumának ad majd otthont. /Kiss Olivér: Kétmilliárd lej a magyar egyházaknak Visszavonták Salcudean jelölését. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./ Puskás Bálint Zoltán szenátor okt. 29-én, sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy borúlátó Románia EU-csatlakozását illetően. Kijelentette, hogy mind az előző, mind a jelenlegi kormánykoalíció felelős, amiért a pénzintézetek és külföldi befektetők Románia szavahihetőségének elvesztése miatt maradnak távol. Közölte, hogy a magánosítás során 26 millió német márkával, 1,4 milliárd USA-dollárral és 14 684 milliárd lejjel lett gazdagabb az államkassza, de ennek felhasználásáról hallgat a pénzügyi tárca. Hozzátette azt is, hogy Romániában pillanatnyilag becslések szerint a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 55-60 százalékát teszi ki a feketepiac. A szenátor elmondta, hogy a levéltárnak otthont adó sepsiszentgyörgyi Lábasházat a belügyminisztériumtól a művelődésügyi tárca venné át a Keleti-Kárpátok Múzeuma számára. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter közbelépett, és ezt egyelőre megakadályozták. A Lábasházban töltötték életük utolsó napjait a forradalom újbóli kirobbantásáért létrehozott ún. Makk-féle összeesküvésben való részvételért 1852-ben halálra ítélt és kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc székely vértanúk. Ezért szorgalmazzák, hogy a ház a megyei vagy a városi tanács tulajdonába kerüljön. /Minden egyezség felborul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./ Előzmény: Radu Vasile miniszterelnöknek kinevezése utáni első útja Kovászna és Hargita megyébe vezetett. 1998. április 16-án Sepsiszentgyörgyre érkezett és megbeszélést folytatott a helyi vezetőkkel és találkozott a helyi román szervezet, az Andrei Saguna Liga tagjaival. A Liga képviselői azt szorgalmazták, hogy az állam támogassa a Román Szellemiség Múzeumának létrehozását, intézkedjen, hogy legyen román tannyelvű osztály minden iskolában, azaz szüntesse meg "az elkülönítést", védje meg a románságot az autonómiatörekvésekkel szemben, érje el, hogy minden helyi intézményben legyenek románok, és szavatolja a román nyelv hivatalos jellegét. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. ápr. 17, 18./ A tervezett Román Szellemiség Múzeumát Keleti Kárpátok Múzeumának is nevezték."

A Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében október 25-27. között nemzetközi egyházi-etnikai-kisebbségi értekezletet tartottak a Nagyváradhoz közeli Félixfürdőn. A konferencia résztvevői közleményt adtak ki. Az értekezlet résztvevői egy olyan Európában képzelik el népeik és egyházaik közös jövendőjét, mely a kisebbségek jogait tiszteletben tartja és védelmezi. Olyan ország, mely kisebbségi, vallási és nemzeti közösségeit a többség nevében elnyomja, azokat önazonosságuktól megfosztja, nem lehet tagja az egységes Európának. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

"Okt. 31-én Nagyváradon a Sportcsarnokban több mint kétezren gyűltek össze a reformáció emléknapja alkalmából rendezett ünnepségre. Az istentiszteleten Tőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke hirdetett igét. "Hitében él a nemzet! Ha meg akar maradni, csak ez a biztosítéka annak, hogy fennmarad - mondta többek között -, és ez érvényes Nagyvárad reformátusaira is.". Ezután Erdélyi Géza püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének alelnöke szólt az egybegyűltekhez. /Dérer Ferenc: A reformáció emlékünnepe. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 1./"

"A Transilvania Jurnal nov. 1-jei száma terjedelmes interjút közölt Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Ebben a kérdezett igen kemény vádakkal illette az RMDSZ-t és Markó Béla elnököt. Tőkés László szerint az RMDSZ "egyfajta kommunista párttá változott át", amelyben minden hatalmat egy elit birtokol. A szövetségi elnököt és a köré csoportosult "klikket" a tiszteletbeli elnök azzal vádolja, hogy feladták az RMDSZ fő célkitűzéseit - az autonómiát és a magyar egyetem ügyét -, s a kormányszereplés érdekében konformistákká és opportunistákká váltak. A nyilatkozattal kapcsolatban Wagner István Markó Béla véleményét kérdezte. Markó Béla kifejtette, hogy "Tőkés püspök úr szeret nagyot mondani, és szereti, ha ezáltal a közvélemény figyelmének középpontjába kerül". Nyilatkozatában közvetve vagy közvetlenül lekommunistázta az RMDSZ többségét. Markó Béla leszögezte: nem bocsátkozik polémiába ezzel kapcsolatosan, "mert az méltatlan lenne hozzám." /Wagner István: "Fel a nagyotmondás spirálján" = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 2./"

Ismét megrendezték a nagyváradi kilenc református gyülekezet által meghonosított Reformációi Gyülekezeti Napot okt. 31-én. Tőkés László püspök, a Magyar reformátusok Világszövetsége elnöke hirdetett igét. Az emlékünnepségen együtt szolgáltak a történelmi egyházak képviselői, helybeli, erdélyi, anyaországi és határon túli vendégek. /A Reformáció Emlékünnepélye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Kocsis István a Nagyváradon létesítendő magyar magánegyetem elleni kifogásokról mondta el véleményét. Tőkés László püspök sok mindenbe belefogott, de képtelen e rengeteg dolgot egybefogni, uralni. Nem tanügyi szakember, és így nem vette figyelembe mindazt, amit egy ilyen egyetem szervezése igényel: megfelelő épület, szakkönyvtár, felkészült tanári kar, bentlakás stb. Anyaországi vendégtanárok meghívásával kapcsolatban megkérdezte, miért nem Kolozsvárra mennének a vendégtanárok? /Kocsis István: Váradi egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház első teljes évadjának második premierje vígjáték, Carlo Goldoni a Két úr szolgája című komédiája. A sikeres előadás rendezője a magyarországi Gáspár Tibor. /Thália új hajlékában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 2./