Markó Béla az Élet és Irodalomban közölte terjedelmes írását, melyet az ÚMSZ átvett. Az ötvenes években, gyermekkorában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanult meg olvasni magyarul. Két évtizeddel később, a hetvenes években, Marosvásárhelyen gyermekei cégtábláról, utcanévről, nyilvános feliratról kizárólag csak románul silabizálhatták a szavakat, a magyar nyelv gyakorlatilag teljesen eltűnt a közéletből. Százszázalékos magyar lakosságú települések nevét is kizárólag románul írták ki a bejáratnál. Az 1989-es változás a magyarok kezdtek reménykedni a nyelvi – és persze nem csupán nyelvi – egyenjogúságban. Erre hiába vártak. 1990-ben a százhatvanezres Marosvásárhelyen még körülbelül nyolcvanötezer magyar élt, tehát jóval több, mint ötven százalék. 1989 végén egy ekkora városban nem volt egyetlen magyar felirat sem. Elkezdődött a szinte kilátástalannak tetsző küzdelem a kétnyelvűségért. Kitették a város végére a kétnyelvű –felül román, alul magyar – helységnévtáblát, rá néhány órára bemázolták, letörték A városban egyetlenegy magyar felirat volt látható egészen rövid ideig, kiírták a kirakatüvegre a „Farmacia” felirat mellé, hogy „Gyógyszertár”. 1990. márciusában ezért vér folyt Marosvásárhelyen, sok vér. Halottak voltak és sebesültek. Hosszú évek múltán 1999-ben az oktatási törvény, 2001-ben a közigazgatási törvény, majd 2003-ban a módosított alkotmány szavatolta az anyanyelvű oktatást, illetve bizonyos arányszám – a törvény szerint: húsz százalék – fölött a kétnyelvű feliratok kötelező használatát. Önkormányzatokban, állami intézményekben magyarul is lehet beszélni, szóban és írásban magyarul is lehet fordulni a hatóságokhoz. Kolozsváron azonban még mindig nincsenek magyar feliratok. A szlovák nyelvtörvény mutatja, hogy a nyelvi kizárólagosság nem sajátosan román, szlovák, ukrán vagy szerb találmány a Kárpát-medencében, hanem a többségi kultúra, egyeduralmának kifejezése. Romániában ma még csak egy-egy apróbb jele van a nyelvi jogok újabb korlátozásának. Markó Béla magát liberálisnak vallja, időről időre konzervatívvá és nacionalistává teszi a többségi ostobaság: hogyan legyen megértő ezzel a gyarmatosító lenézéssel, ezzel a mérhetetlen arroganciával szemben? Markó több mint másfél évtizede az egyik legismertebb politikus Romániában, de alig akad román újságíró, aki hajlandó lenne helyesen, ékezetekkel leírni a nevét. Ami ma Szlovákiában történik, és ami talán Romániában is készülődik, az úgy nevezhető: a nemzetállam visszavág! Markó követte a magyarországi reagálásokat erre a nyelvtörvény-ügyre. Tisztességesek, helyénvalóak a kormányoldal és az ellenzék részéről egyaránt. De mintha lagymatagok lennének! Mintha nem éreznék nagy tétjét annak, ami elindult. Keményebb fellépéssel kell elejét venni a későbbi folyamatos szembefeszülésnek. „Magyarországnak most kellene összeszednie maradék tekintélyét ahhoz, hogy az európai bürokraták közönyét és a politikusok cinizmusát megtörve felhívja a figyelmet a veszélyre” – hangsúlyozta Markó. /Markó Béla: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24. – először megjelent az Élet és Irodalom július 17-i számában, szintén átvette: Népújság (Marosvásárhely), júl. 28., 29./

Fel kell rázni a közösséget, mondta Borbély László parlamenti képviselő, hozzátette, hiányolja, hogy a lakosságban nincs megfelelő civil kurázsi, nincs kezdeményezőkészség, holott a marosvásárhelyi polgároknak érezniük kellene, elegendő erejük van a változtatáshoz. Úrrá lett a közöny, az emberek elveszítették abbéli reményüket, hogy egyszer még Marosvásárhelyen is jó irányba fordulhatnak a dolgok. Tény, hogy a városban napról-napra romlik a helyzet. Egy kis csoport kisajátította magának Marosvásárhelyt, ezt meg kell akadályozni. Borbély arra kérte a városi RMDSZ-frakció tagjait, legyenek aktívabbak. Az RMDSZ új városi vezetése sem őt, sem pedig Frunda Györgyöt nem hívta meg a szervezet alakuló ülésére. Számos beruházási terv indult Marosvásárhelyen Borbély minisztersége alatt. Nem szabad megengedni, hogy a polgármester miatt egy egész város húzza a rövidebbet. Maros megye a nagy megyék között az egyetlen, ahol minden magyart leváltottak a dekoncentrált intézmények éléről. /Lokodi Imre: „Fel kell rázni a közösséget” Beszélgetés Borbély Lászlóval, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemen első alkalommal indított mozgásművészet szakra a 16 jelentkezőből 12-en jutottak be (6 tandíjmentes, 6 tandíjas hely), míg a hagyományos színészmesterség szakágban a 23 felvételizőből csupán 8-at nyilvánított megfelelőnek a vizsgáztató bizottság. A vártnál sokkal nagyobb volt keresettsége a kétévente induló teatrológia szaknak, ugyanakkor a zenepedagógia 6 államilag támogatott és 6 költségtérítéses helye is betelt. Az újonnan induló drámaírás szakra a 10 jelentkezőből 7-en vizsgáztak sikeresen, a színészmesterség felvételije még zajlik. A be nem töltött helyekre ősszel hirdetnek pótfelvételit a Színművészeti Egyetemen. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen összes tandíjmentes hely betelt mind a magyar, mind a román tagozaton, tájékoztatott dr. Nagy Örs professzor, az intézmény rektor-helyettese. Az idén először induló sportpedagógusi szakon csupán tandíjas helyeket hirdetett meg az egyetem, román nyelvű oktatással. /Lengyel Beáta: Színésznövendék- hiány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Markó Béla jövőbelátóan figyelmeztetett arra, hogy a magyar mint anyanyelv elleni hadviselés, amely jó ideje elkezdődött és folyik Szlovákiában, mire vezethet. Az erdélyi magyarok is megérték nyelvük kerékbetörését, amikor a helységneveket a hazai magyar sajtó és a kiadók nem írhatták csak románul. Rózsa Máriát tankönyvkiadói munkássága legnagyobb megrázkódtatása érte, amikor 1985-ben nemkívánatos íróknak nyilvánították a magyar irodalom oktatásában Kós Károlyt és Illyés Gyulát. A Tanügyminisztérium, a Sajtófőigazgatóság a Központi Bizottság propagandaosztályától jött az utasítás, hogy műveik nem jelenhetnek meg, ezáltal tankönyvekben sem szerepelhetnek. Kós Károlyt kizárni a romániai magyar irodalom tanításából, Illyés Gyula nélkül tárgyalni a XX. századi magyar irodalmat, ezt a tankönyvek szerzői nem fogadhatták el. Nyilatkozatukkal visszavonták tankönyveiket. Sebaj, a minisztérium új szerzőket nevezett ki, és az új tanévre alig néhány hónap alatt két tankönyvnek kellett elkészülnie. A kinevezett brassói magyartanárok megbirkóztak a feladattal, megértették, hogy magyar irodalom tankönyv nélkül nem lehet hagyni az iskolákat. Amikor a két új tankönyv nyomdai korrektúrában volt, közölték a helységnevekkel kapcsolatos tiltásokat. Módosítani kellett a szövegeket: Ady Endre Satul Adyban, Tamási Áron Lupeni-ben született, Áprily az aiudi kollégium tanára volt… valahogy így jelent volna meg az új tankönyvek szövege. Rózsa Mária eldöntötte: inkább kihagyja a helységneveket, körülírva, kikerülve, ahol lehet. Most is átnézhető az 1986-ban megjelent Magyar irodalom a XII. osztály számára című tankönyv, alig találni benne helységnevet, az is kisbetűs (brassói, vásárhelyi), hogy ne legyen szembeötlő. A hol? honnan? merre? kérdésekre nem válaszolhattak az írói életművek. A tanár ügyessége, mesterségbeli tudása kellett a tankönyvek használatához. Azután jött a rendszerváltás és visszaállt a helységnevek használatának rendje. Érthető most a megdöbbenés, amikor újra felüti fejét szlovák nyelvtörvény formájában az érthetetlen, abszurd intézkedés a XXI. század polgárai számára. /Rózsa Mária: A „zsoltáros” üzenete és amit a „nyelvtörvény” felidéz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ Markó Béla jelzett tanulmánya: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében újabb áthelyezésekre kerül sor. A kolozsvári Szent Mihály-templomtól Csibi Sándor plébánost Sinfalvára helyezték, ahol az onnan Gyimesfelsőlokra távozó Hatos Mihály plébános helyét foglalja el. Oláh Dénes, a kolozsvári Szentpéteri templom lelkésze Marosvásárhely belvárosába távozik, a marosi és küküllői kerület főesperesi tisztségét látja el, kinevezését követően helyére a Szent Péter plébániára Tófalvi Géza érkezik, Segesvárról. Marosvásárhelyi belvárosból a kolozsvári Szent Mihály plébániára helyezték át Szőcs Csaba segédlelkészt. /Marosvásárhelyen lesz főesperes Oláh Dénes. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Megkezdődött Marosvásárhelyen a Félsziget találkozó, a fiatalok tömegesen jöttek a kánikula ellenére. Sorra érkeztek az ismert együttesek, köztük a kolozsvári Knock Out, Erdély egyik legismertebb rockbandája. Idén kevesebben volna az eddig megszokottnál. Köszönhetően a magasabb jegyáraknak? /Nagy Botond, Nagy Székely Ildikó: Félsziget-élet kánikulában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Eddig ismeretlen Petőfi-emlék megtalálásával köszönti az Erdődi Petőfi Kör a Petőfi Sándor halála 160. évfordulója alkalmából Marosvásárhelyen és Fehéregyházán 2009. augusztus 1-2-án megrendezendő Petőfi Emlékhelyek XXV. nemzetközi találkozóját. Az elmúlt hetekben a helység egyik csűrjében elfeledett emléktáblát találtak a következő felirattal: „E helyen állott azon kápolna, melyben Petőfi Sándor 1847. szeptember 8. Szendrey Júliával megesküdött. ” Szakács Imre erdődi alpolgármester szerint a masszív kőtábla oldalán látható nyomok arról tanúskodnak, hogy elkészültét követően falba helyezték azt. Az erdődi várkápolnát, melyben Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságot kötött, a XX. század elején kiürítették. Az ottani oltárt Boromisza Tibor püspök az 1908-ra felújíttatott püspöki kápolnában helyeztette el, ahol napjainkban is látható. A tábla alsó sarkában a készítőre vonatkozóan a következő olvasható: „Köipar. részv. Trs. N. Bánya“. Balogh Béla nagybányai levéltáros tájékoztatása szerint 1907-től szerepel először az első világháború végéig Nagybányán működött Nagybányai Kőipari Részvénytársaság. Így a tábla elkészülte minden valószínűség szerint 1907-1908-ra tehető. Helytörténészek feladata lesz a tábla helyének, elhelyezése s eltüntetése pontos időpontjának tisztázása, továbbá annak kiderítése, hogy Izsó Miklósnak a Németi Református Egyházközségben ma őrzött (s ugyancsak egy erdődi csűr tisztításakor előkerült!) Petőfi-szobormásolatát mikor tüntették azt el az első világháború utáni impériumváltást követően. /Muzsnay Árpád: Petőfi-relikvia került elő Erdődön. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./

Oltyán László Fapapucsos messiások /Juventus Kiadó, Marosvásárhely/ című regényét átszövi a becsület piedesztálra emelése. A fapapucsos messiások az orvosok, akikbe a beteg minden bizodalmát veti. Nem számít, mennyibe kerül, csak gyógyuljunk meg, mondják. Aktuális a regény, annak ellenére, hogy írója 1990-ben elhunyt. Oltyán László nem bélyegzi meg a teljes orvostársadalmat, csak egyes orvosok révén világít rá az erkölcsi tartás fontosságára. Oltyán László marosvásárhelyi újságíró, író nemcsak riportjaival, regényeivel, egész életével a gerincességet példázta. A diktatúrában tényfeltáró riportjaival a kisember oldalán állt. Életében öt regénye jelent meg, halála után négy. Erdélyi elmebaj című önéletrajzi írását a Háromszék lapkiadó jelentette meg 1992-ben. /Szekeres Attila: Mit ér a becsület? (Gondolatok Oltyán László legújabb könyvéről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

Június 24-én Marosvásárhelyen a Deus Providebit Házban mutatták be a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye kerületeinek története sorozat első kötetét: A maros-küküllői főesperesi kerület plébániáinak története 1900-tól 1989-ig /Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, Kolozsvár/. A könyvet Barabás Kisanna és Tamási Zsolt szerkesztette. A kötet ábécérendben követi a marosi meg a küküllői kerület plébániáinak történetét, Ákosfalvától Szentháromságig, illetve Abosfalvától Szőkefalváig. Az egyes plébániák történetét részben a papok által vezetett helyi krónikák (ún. Domus Historia) segítségével lehet fölidézni, de ott, ahol a kommunista hatalom elkobozta e naplókat, ott csak a kollektív emlékezet segített az ismertetők összeállításában. Ezek az értesítők, összegző írások hirdetik az utókornak: itt voltunk, ezt és ezt tettük. Szükség van arra, hogy az erdélyi magyar köz-, egyházi, kulturális élet egyéb helyszínei se merüljenek feledésbe, részletes leltárt hagyjunk az utánunk következő nemzedékeknek. /Kuszálik Péter: Röviden a leltárak fontosságáról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Adamovits Sándor /Déva, 1937. máj. 3. – Marosvásárhely, 2009. júl. 18./ élete nagy részében nem azzal foglalkozhatott, amivel igazán szeretett volna, igazi hivatására csak későn találhatott rá, az irodalomtörténetre, a helikoni örökség ápolására, továbbadására. Páratlan szorgalommal dolgozott. Nagyenyedi tanára, Vita Zsigmond hatása meghatározónak bizonyult, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Kemény János ugyancsak döntő módon járult hozzá személyisége kiteljesedéséhez. A Magyar Irodalmi Lexikon munkatársaként is sokat dolgozott. Több kötet, a Kapuk, kopjafák, haranglábak, A Helikon házigazdája, a Helikoni nagyasszonyok, A vécsi vár vendégei örökítik meg munkásságát, de életművének fontos része az, amit a Helikon-Kemény János Alapítvány vezetőjeként valósított meg. /Nagy Miklós Kund: Megtett mindent, amit megtehetett. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Marosvásárhelyen, a Félszigeten, a fiatalok, a MIÉRT rendezvényén megjelent július 25-én Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje, számos programba bekapcsolódott, így az RMDSZ–MIÉRT focimeccsbe is. Elmondta, hogy minden évben eljön a Félszigetre. Kiemelkedő célcsoportot képeznek számára a fiatalok, de a kampányában mindenkihez szólni kíván. /Jakab Judit: Kelemen Hunor számára a fiatalok kiemelt célcsoportot képviselnek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

A magyarországi jelentkezők számának ugrásszerű növekedése a következő egyetemi tanév nagy újdonsága – tájékoztatott a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának idei felvételijéről Magyari Tivadar rektor-helyettes A magyarországi diákok áthallgatásáról számolt be Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora is. Összesen 71 magyar tannyelvű szakon hirdetett felvételit a BBTE, a legnépszerűbb még mindig az informatika, de túljelentkezés van testnevelés és mozgásterápia szakon is. Jogon ötven magyar diák tanul a következő tanévben Kolozsváron, húsz hallgató pedig államilag támogatott helyet mondhat magáénak. Divatszakma még mindig az újságírás, a kommunikáció és a politológia – ezeken a szakokon sok a jelentkező. Egyetemi rangot kaptak az erdélyi magyar tanítóképzők, a BBTE fiókintézetei Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen és Kolozsváron működnek. Ezeken a szakokon nagyon nagy a túljelentkezés: a meghirdetett 63 támogatott helyre 303-an jelentkeztek. A BBTE égisze alatt működik a gyulafehérvári római katolikus papképző, a mostani beiratkozáskor 14 tandíjmentes helyet töltöttek itt be. Nagy volt az érdeklődés a szociológia karon indított társadalommarketing szak iránt is, a tandíjmentes helyek egyelőre beteltek, az őszi felvételin azonban még hirdetnek meg új, térítésmentes helyeket. Csökkent a gazdasági szakok iránti kereslet: idén csupán 223 felvételiző nyújtott be kérelmet a magyar közgazdasági szakok valamelyikére a Babes-Bolyain. A Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karain a kommunikáció és közkapcsolatok szak bizonyult a legnépszerűbbnek, de sokan jelentkeztek a reál szakok közül a kertészmérnökire is. Hollanda Dénes dékán elmondta, az újnak mondható angol–német–magyar fordítói szakon is túljelentkezés volt. Kevesen jelentkeztek viszont Marosvásárhelyen a műszaki szakokra. A Spiru Haret magánegyetemen kirobbant botrány következményeként a Felsőoktatás Minőségbiztosítását felügyelő Ügynökség (ARACIS) weboldalán tette közzé az összes olyan egyetemi szak nevét, amelynek a működése jogilag kifogásolható. Érintett a Babes-Bolyai Tudomány Egyetemen működő tizennégy, illetve a Sapientián működő 6 szak is. Az illetékesek feltüntették azokat a képzési formákat, amelyeknek az engedélyeztetését egyáltalán nem kérték az egyetemek és azokat is, amelyeken még nem zárult le az akkreditációs folyamat. /P. B. : Lezárult a beiratkozás. Magyarországi áthallgatások javítanak az erdélyi magyar szakok helyzetén. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A tandíjmentes helyek számához képest két és félszeres túljelentkezés volt tapasztalható a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának júliusi felvételijén – derült ki a Magyari Tivadar rektor-helyettes sajtóközleményéből. Az eddigi évekhez képest idén jóval több magyarországi személy jelentkezett a BBTE magyar szakjaira. A BBTE 71 magyar tannyelvű szakára idén 2893 személy jelentkezett. Nagy volt az érdeklődés a BBTE magyar tagozatához tavaly csatlakozó erdélyi magyar tanítóképzők iránt is. A szatmárnémeti, székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi, marosvásárhelyi és kolozsvári magyar tanítóképzők által meghirdetett 63 ingyenes helyre 303-an jelentkeztek. Az egyetem magyar tagozatához két éve csatlakozó gyulafehérvári római katolikus papképző által meghirdetett 14 tandíjmentes helyen felül szeptemberben további hat hely áll a jelentkezők rendelkezésére. /Túljelentkezés a BBTE magyar tagozatain. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Az egyik hírtelevízió riportere arról érdeklődött, hogy milyen körülmények között utazott Bakos Levente tanácsos és a polgármesteri hivatal két alkalmazottja Törökországba. A három személy négynapos küldetésben járt Guzelcamliban, amely kiruccanásra a hivatal 20 ezer lejt fizetett ki. „Menj az anyád …, b… meg Bakost!” – kiabálta Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester a kíváncsiskodó riporternek. „Menj, mondd meg neki, hogy sokba kerül! Te kölyök, figyelj! Állj ide, mert b… beléd egyet, ezekkel a tieitekkel együtt, mind! Csukd be az ajtót, elegem volt!!!” – cifrázta tovább a monológot a magából kifordult Florea. „Parancsra jösztök, vagy mi? Hányszor voltak a testvérvárosoknál? Hányszor? Fizetek valamit? Fizetek valamit? Az anyátok p…ájába!!! Há’ mi ez, inkvizíció? Láttad, hogy megyek én valahova?” – fejezte be monológját Marosvásárhely orvospolgármestere. Realitatea.net /Marosvásárhely polgármestere az anyjába küldte el az egyik riportert. = Erdély. Ma, júl. 28./

Népszavazás kiírását javasolja a Pro Europa Liga Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester eltávolítása érdekében – jelentette be Smaranda Enache, a szervezet társelnöke, aki szerint a városvezető több szabálysértést is elkövetett az önkormányzat élén. Florea folyamatosan megtagadja a sajtó tájékoztatását a közérdekű témákkal kapcsolatban. Benedek István, az RMDSZ vásárhelyi elnöke szerint a szövetség képviselői nem zárkóznának el egy ilyen referendum támogatásától. A kezdeményezéshez egy település szavazati joggal rendelkező állampolgárai 25 százalékának az aláírására van szükség, és a kezdeményezést a prefektushoz kell eljuttatni. A Pro Europa Liga a napokban levélben fordult Maros megye prefektusához, Marius Pascanhoz, amelyben jelezte: a Dorin Florea vezette marosvásárhelyi önkormányzat több szabálysértést is elkövetett az elmúlt időszakban. Köztudott, hogy Marius Pascan prefektus a polgármester pártfogoltja, jó barátja. „A törvény nem írja azt elő, hogy a prefektusnak kötelessége kiírni a népszavazást, ha összegyűlne a szükséges mennyiségű aláírás” – tájékoztatott Smaranda Enache. Azonban egy ilyen kezdeményezésnek igen komoly, országos visszhangja lenne. /Máthé Éva: Eltávolítanák Dorin Florea marosvásárhelyi polgármestert. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Sajtótájékoztató keretében hozta nyilvánosságra Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének volt elnöke, a Maros Vízügyi Igazgatóság volt igazgatója három vizsgálati szerv zárójelentését, melyek egyhangúan alátámasztják, hogy megalapozatlannak bizonyultak a még az igazgatói megbízatása alatt ellene a sajtóban felhozott vádak. A Cuvantul Liber című helyi napilap egész sor törvényszegéssel vádolta meg a volt intézményvezetőt. Végül mindhárom vizsgálati szerv megalapozatlannak találta a Dávid ellen felhozott vádakat. A vizsgálat eredményeivel az igazgatóságnak kellett volna a nyilvánosság elé állnia. Dávid azért tárta a nyilvánosság elé a vizsgálati eredményeket, mert a vádak részben az RMDSZ-t is illették, lévén, hogy politikai egyezség nyomán volt ő az intézmény vezetője. A tájékoztatón a marosvásárhelyi RMDSZ jelenlegi elnöke, dr. Benedek István a testvérvárosi küldöttségek utazási költségei kapcsán a napokban kirobbant sajtóbotránnyal kapcsolatos álláspontját ismertette. Jómaga tíz éve nem vett részt egyetlen küldöttségben sem, de kiállt amellett, hogy a testvértelepülési kapcsolatokat ápolni kell. Ezek a kapcsolatok hasznosak lehetnek, az együttműködésben gazdasági és idegenforgalmi lehetőségek vannak, amikből a város hasznot húzhat. /(benedek): Dávid: minden vádpont hamis volt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

Zeneszótól hangos Réty. Július 26-tól augusztus 9-ig tart a XVII. megyeközi fúvóstábor a helybeli Kováts András Fúvós Egyesület szervezésében, Kelemen Antal karnagy igazgatásával. Kétszázötven fiatal gyakorol különböző fúvós hangszereken, a résztvevők közel fele háromszéki. A legtöbben Csíkkarcafalváról érkeztek (ötvenöten, a teljes zenekar), harmincan vannak a zágoniak és a zeteváraljaiak is, továbbá Székelyudvarhelyről és Marosvásárhelyről is szép számban jelentkeztek. Az oktatók a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi zeneiskolák tanárai, a brassói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és debreceni filharmónia zenészei, közölte Dombora Anna, a szabadidős programok szervezője. /Szekeres Attila: Zeng az egész falu (Fúvóstábor Rétyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Marosvásárhelyen a Hangya-épület földszintjén árválkodik Oltyán László munkássága és életműve előtt tisztelgő szerény emlékplakett. Az újságíró 1935-ben született Marosvásárhelyen, és ugyanott hunyt el, 55 éves korában, 1990. november 16-án. A kommunista rendszer megtorlásai elleni tiltakozásképpen ott hagyta a szerkesztőséget, és a ‘89-es változásokig egyszerű gyári munkásként kereste kenyerét. Három évtizedes pályafutása alatt öt kötete jelent meg: A vészharang elhallgat (1970, kisregény), Csak egy szobát... (1973, kisregény), Sok víz lefolyt a Maroson (1978, riport), Érés idején (1981, regény), Felmentés (1986, regény). Halála után látott napvilágot az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres eseményekről szóló Fehér Könyv, melynek társszerzője volt, majd az Erdélyi elmebaj (1992, dokumentumregény) és az Özönvíz után (2006, regény). Legutóbb a Fapapucsos messiások (2009). Oltyán László nem csak egy színfoltot jelentett az erdélyi magyar irodalomban és sajtóban, maga volt a remény sugarát megvillantó mécses. Az épületben följebb van az RMDSZ megyei szervezete. Jó lenne, ha Oltyán László sokat csúfolt plakettjét felvinnék az első emeletre. /Bölöni Domokos: Kegyeletsértés – „intézményes” szinten. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

Barót tanácsa támogatja a Bodosi testvérek leszármazottjainak kérését, és hozzájárul emléktábla avatásához, illetve gazdag életpályájukat bemutató füzet megjelentetéséhez. Az 1994-ben a város díszpolgárává avatott Bodosi Dániel (1913–2006) Erdélyben és Magyarországon is elismert festőművész volt. Bodosi Mihály (1909–2004) főorvos kiemelkedő szakmai sikerei mellett ifjúkorában többször volt a magyar atlétikai válogatott tagja, 1934-ben pedig Európában ő volt az első, aki két méternél magasabbat ugrott. Bodosi Antal (1916–1992) ferences szerzetesként szolgált Marosvásárhelyen és Mikházán, a Maros-parti városban pedig templomot és paplakot is épített. Az avatóünnepségre augusztus 30-án, Bodosi Dániel halálának harmadik évfordulóján kerül sor. /(hecser): Emléktábla a Bodosi testvéreknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben – ?” – kérdezhették Illyés Gyulával a 25. Petőfi-emlékhelytalálkozó résztvevői augusztus 1-jén Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. A magyarországi Petőfi Sándor Társaság másodszor választotta Erdélyt a negyed évszázados múltidézés színhelyéül. Tagjai először tíz évvel ezelőtt Segesváron rótták le kegyeletüket a fehéregyházi csatában elesett költőóriás előtt. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: – 160 év hangja hívott ma össze minket, erdélyi és magyarországi magyarokat Marosvásárhelyre és a Nyergestetőre, ahol 1949. augusztus elsején 200 székely próbálta meg a lehetetlent. 160 év múlva nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem elsősorban európai magyarokról kell beszélnünk, akiknek létfontosságú feladata biztosítani, hogy az egyesült Európában Petőfi szerelme és szabadságharca magyar nyelven adódjék tovább. Szabó Levente irodalomtörténész A megszelídített Petőfi címmel tartott előadást az 1870-es évek legnagyobb irodalmi vitájáról, amely az első Petőfi-díszkiadás körül keletkezett, majd Dávid Gyula Petőfi-kutató, irodalomtörténész a szabadságharcos lírikus erdélyi emlékhelyeit térképezte fel. Reményik Sándor 1922–ben írta: „Az ország elvétetett tőlünk, / Elvétetett a hatalom / és a dicsőség is elvétetett, / Felbontatott és eltöröltetett / Közöttünk minden földi kötelék. / Térdig porban és övig hamuban / Mi mégis a te nemzeted maradtunk/ Petőfi nemzete” 1956-ban magyar–román akadémiai együttműködéssel ásatások kezdődtek Fehéregyházán, azon a helyen, ahol utoljára látták Petőfit, két év múlva azonban börtönbe vetették a költőre emlékező fiatalokat. Egy politikai fordulat révén az ispánkút Hunyadi László féldomborművével ékesített emlékhellyé válhatott, 1973-ban Székelykeresztúron egész alakos Petőfi-szobrot állíttattak, majd egy újabb politikai fordulat következtében, a ‘80-as évek második felében ugyanaz a hatalom nem kívánatos személlyé nyilvánította Petőfit. 1989 után jött el az az idő, amikor végre szabadon kinyilváníthatták kötődésüket Petőfihez, újraindulhattak a költő nevét viselő egyesületek és a hagyományos emlékhelyek száma kevésbé ismertekkel bővült – emlékezett Dávid Gyula. /Nagy Székely Ildikó: „Mégis a te nemzeted…” Emlékdélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

Marosvásárhelyi csapat nyerte el a fődíjat az augusztus 3-án zárult XIII. ODFIE Színjátszó-találkozón, amelyet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület (ODFIE) rendezett Ürmösön. A rendezvényre több mint 400 fiatal gyűlt össze. A versenyen részt vevő 18 csapat röviden ismertette a bemutatásra választott színdarabot. /Véget ért a XIII. ODFIE Színjátszó-találkozó Ürmösön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Idén kilencedik éve, hogy a dicsőszentmártoni ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúsági Szövetség) megszervezi a hagyományos ádámosi szórványtábort, ahol ezúttal Dicsőszentmártonból és környékéről, Medgyesről, a Szilágyságból, Marosszentgyörgyről és Marosvásárhelyről érkező 3-8. osztályos gyerekeket láttak vendégül. Gagyi Zoltán főszervező, a szövetség elnöke elmondta, Vinczi Hajnal kilenc éve „főszakácskodik” a táborban. Idén kevés volt a támogató, a pályázat útján nyert összegek pedig elenyészőek voltak, így a gyerekeknek fejenként 120 lejbe került a táborozás. /Menyhárt Borbála: Sok nyolc óra munka, pihenés és szórakozás. Véget ért az ALKISZ-tábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

Felmentette az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vádjai alól a Maros megyei ügyészség Gombos Csaba marosvásárhelyi RMDSZ-es politikust. Az ANI az év elején hamis nyilatkozattétel gyanújával továbbította a megyei önkormányzati képviselő dossziéját az ügyészségre. Gombos mellett két másik RMDSZ-es politikus, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke és Szalkay József megyei tanácsos, illetve Eugen Bandea PNL-s önkormányzati képviselő ügyében vizsgálódott az ANI szintén hamis nyilatkozattétel miatt. Az ügynökség szerint Gombos „elfelejtette” feltüntetni, hogy egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telekkel és háromszobás, összkomfortos tömbházlakással rendelkezik, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit birtokol. A vagyonnyilatkozatban nem szereplő 1800 négyzetméteres telket és a Mercedest Gombos még 2004-ben eladta. Erről az ügyészek is meggyőződtek, így nem kezdeményeztek bűnügyi eljárást. Szabó Árpád, Szalkay József és Eugen Bandea ügyében egyelőre nem született döntés. Szabó Árpád vagyonnyilatkozatában nem tett említést a különböző gazdasági egységekben lévő érdekeltségeiről, továbbá nem mondott le a nyárádszeredai Kumatraf Kft.-ben betöltött társtulajdonosi minőségéről. Szabó elismerte, hogy vagyonnyilatkozatából kimaradtak a felsorolt tisztségek és minőségek, azonban hangsúlyozta, az űrlapot azután töltötte ki, miután, a törvényes határidőn belül lemondott róluk. Szalkay József az egyetlen, aki bírságra számít. Mindhárom megyei tanácsos úgy véli, politikai lejáratás áldozatai. /Szucher Ervin: Felmentették az ANI vádjai alól Gombos Csabát. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Megérkezett a működési engedély a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán induló két új mérnöki szakra – tájékoztatott dr. Hollanda Dénes professzor, a kar dékánja. A távközlés valamint a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás a legkorszerűbb szakok közé tartoznak, azonban a felvételi előtt kevesen értesültek az indulásukról, ezért a tandíjas helyek mellett maradtak tandíjmentes helyek is. Hollanda professzor elmondta, ha figyelembe vesszük az információ terjesztésének robbanásszerű fejlődését, kiderül, hogy az elkövetkező években a távközlés terén sok szakemberre lesz szükség. Mire a hallgatók befejezik tanulmányaikat, a jelenlegi gazdasági recesszió is lejár. /b. gy. : Korszerű, új mérnöki szakok a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./

Oláh Dénes volt kolozsvár-Szent Péter-i plébános, a Verbum Kulturális Egyesület kuratóriumának elnöke augusztus 1-jétől a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom plébánosaként folytatja lelkipásztori szolgálatát. 1983-ban szentelték pappá Alsócsernátonban szolgált, 1996-ig Petrozsényben volt plébános. 1996-ban került Kolozsvárra. /Farmati Anna: Az ige szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 9./

A romániai közszolgálati rádió marosvásárhelyi területi stúdiója magyar adásának szerkesztője beszámolt az V. Gyergyószentmiklósi EMI-táborról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke előadása után a riporter nem talált semmi kivetnivalót az elhangzottakban, sőt úgy fogalmazott: a magyarországi vendég igazából nem mondott semmiféle sértőt, botránykeltőt, mindaz, ami elhangzott a lehető legtermészetesebb. Vona kijelentette, Magyarország legyen újra a magyaroké! Székedi Ferenc, az ÚMSZ főmunkatársa elítélte ezt a kijelentést, mondván, mit szólnának a romániai magyarok, ha egy romániai román politikus mondaná: „Románia legyen újra a románoké!” Erre azt mondanánk, írta Székedi, hogy nacionalista, hogy fajgyűlölő, hiszen itt vannak a romániai magyarok, németek, bolgárok, örmények, törökök, tatárok, cigányok, lipovánok és így tovább. Vona jelmondata: Magyarország legyen újra a magyaroké! – éppen ilyen nacionalista. A fiataloknak „Vonától ezért kell vonakodniuk. ” /Székedi Ferenc: Vonakodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete az ötödik munkapontját nyitotta meg a hét végén Nagysármáson. Az alapítvány elsősorban a házimunkában, bevásárlásban, tisztálkodásban, gyógyszerek kiváltásában, a mindennapok gondjainak megoldásában nyújt segítséget. Sajátos helyzet, fejtette ki dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi kuratórium elnöke, mert nem az önkormányzattal, hanem a helyi református egyházzal és egy hollandiai alapítvánnyal kötöttek szerződést az együttműködésre. /A. E. : Segítség Nagysármáson. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor a bálványosi szabadegyetemen azt nyilatkozta, hiba volt magyar iskolává változtatni a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumot. Frunda György elmondta, július 9-én tartott előadást a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Erdély és az Európai Unió, Erdély perspektívái az Európai Unióban címen. Ebben kitért arra, hogy a Magyar Összefogás listáját tartalommal kell feltölteni, az összefogás listájának jelöltjei párhuzamos kampányt folytattak, Tőkés László kampánya nem találkozott az RMDSZ kampányával. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar fiataloknak sokkal többet kell bizonyítaniuk, hogy itthon boldogulhassanak. Ennek egyik feltétele az, hogy nem elég, ha magyarul beszélnek, pontosan ugyanúgy kell románul is beszélniük. Frunda fontosnak nevezte a kétnyelvű iskolákat, a párhuzamos osztályokat, mert így a gyermekeknek alkalmuk van megtanulni egymás nyelvét. Azt azonban nem mondta, hogy hiba lett volna a Bolyait magyar iskolává tenni. Szükség van anyanyelvű oktatási intézményekre, sőt bővíteni kellene azok hálózatát, szükség van az önálló magyar egyetemre is, de meg kell adni a harmadik út lehetőségét a párhuzamos román-magyar tannyelvű iskolákkal. Ezekben az iskolákban azonban el kell érni, hogy a tanári tanács is kétnyelvű legyen, mert az erdélyi magyarság megtapasztalta 1990 előtt, hogy a vegyes iskolák az asszimiláció eszközei voltak. /Mózes Edith: „Az anyanyelvű oktatás az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. ” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

A református templomban megtartott hálaadó istentisztelet keretében felszentelték a Diakónia Keresztyén Alapítvány Marosvásárhelyi Fiókszervezete Nagysármás városi munkapontját. Marossárpatak, Nagyernye, Backamadaras és Marosszentanna után immár a mezőségi Nagysármáson is munkapontot avathat az alapítvány. /Dr. Ábrám Zoltán: Ötödik munkapont – Nagysármáson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./