Idén is Kolozsváron a legnehezebb bentlakási helyhez vagy olcsóbb albérlethez jutni az egyetemistáknak. 150 euró alatt garzont már nem találni, de áruk akár a 200 eurót is meghaladja, mondta egy diák. Általában több diák vesz ki lakást vagy szobát, gyakran pedig hárman laknak egy szobában, így a több mint száz euró helyett csak 40-50 eurót kell fizetniük fejenként. Olyan is akad, aki kénytelen a Kolozsvár közeli falvakban szobát bérelni, és a távolsági buszjárattal ingázik naponta a városba. A több mint negyvenezer diákkal rendelkező Babes–Bolyai Tudományegyetem bentlakásai 5560 személyt tudnak befogadni, a Kolozsvári Műszaki Egyetem 12 ezer diákja közül is alig 3650 költözhet be a Hajnal negyedi diákotthonba. A bentlakáshiányt a marosvásárhelyi magyar diákszervezetek leleményességgel és segítőkészséggel próbálják pótolni. Mind az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, mind a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem mellett működő diákszervezetek hetek óta keresik a megfelelő lehetőségeket az elsőéves egyetemistáknak. A több mint ezer diákkal rendelkező Sapientia vezetősége a koronkai campusba bentlakást is tervezett, azonban a kivitelezés anyagi gondok miatt késik. Csíkszeredában a Sapientián mintegy ezer fiatal tanul, az egyetemnek 380 férőhelyes bentlakása van. Csíkszeredában egyébként az elmúlt évekhez viszonyítva megugrott az albérletek ára, az újdonsült egyetemi városban egy garzonlakás bérlése 50–70 euróba, egy kétszobásé 70–120 euróba kerül. Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiuma régi szárnyában 146, a három éve elkészült új szárnyban 72 diákot tud elszállásolni, két-, három- és négyágyas szobákban. A szállás díja itt is havi hetven új lej fejenként. /Diákok tanévnyitó lakáskálváriája. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Kisebbségi bábszínházak seregszemléjének mondható a Kolozsváron szeptember 23-án kezdődő Romániai Magyar Bábos Találkozó, a három napos rendezvényen fellép az egyetlen – nem magyar nyelvű – kisebbségi bábszínház is, a nagyszebeni Gong Színház német tagozata. A helybeli csapatok, a Puck Bábszínház és a Keljfeljancsi Komédiás Kompánia mellett Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Marosvásárhelyről és Désről érkeznek a helyi színházak keretében működő, illetve független társulatok. /Rostás-Péter Emese: Vitéz László ajándéka Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A marosvásárhelyi Parc Szálló ügye, hónapokig tartó gyanús csend után, ismét időszerű lett. A megyei önkormányzat és a prefektúra közösen szerette volna ügykezelésébe kapni a jelentős értékű ingatlant. 2004 december végén, a kománycserék zűrzavaros időszakában, egy kormányhatározat a gyulafehérvári ortodox püspökség ügykezelésébe juttatta a marosvásárhelyi Parc Szállót. Akkoriban nagy felháborodással jelentették be a megye vezetői – Lokodi Edit tanácselnök és Ciprian Dobre prefektus –, mindketten jogot végzettek, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ingatlant az ortodox egyháznak juttató kormányhatározat hatálytalanítását elérjék. Most kiderült, hogy az ortodox püspökség pert indított a gyulafehérvári táblabíróságon az ingatlant birtokló Állami Protokollhivatal a Kulturális Minisztérium ellen, kérve a Parc Szálló ügykezelését nekik juttató kormányhatározat alkalmazását. És megnyerték a pert. Minderről a megye két jogász vezetője a sajtóból szerez tudomást, és most egymásra mutogatnak. /Antalfi Imola: Hogyan „kell” elveszíteni egy épületet? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Kusztos Endre grafikus nyolcvanéves. 1985-ben elvesztette feleségét, hét évre rá a fiát. Ezután az örökös gyász következett, vallja, a fák világába menekítette fájdalmát. A fák festője kimeríthetetlenül gazdag formanyelvre talált. „Kusztos Endre gazdag tónusú tus és szénrajzainak naplószerű képi szekvenciái, a művész európai színvonalú szakmaiságáról, valamint egyéniségének lenyűgöző puritánságáról tanúskodnak”– írta róla Vécsi Nagy Zoltán. A véletlen folytán az 56-os magyar forradalom idején feleségével együtt éppen Budapesten tartózkodott. Ott helyben papírt ragadott, és megörökítette a történelmi pillanatokat. Rajzai értékes fejezetét képezik a magyar forradalomról megjelentetett dokumentumkötetnek. Előrehaladott kora ellenére Kusztos Endre, a Barabás Miklós Céh tagja mai napig egyike a legaktívabb erdélyi képzőművészeknek. Járja az országot, járja a nagyvilágot. Nemrég tért vissza a makói művésztelep nyári táborából, szeptember 24-én nyílik tárlata Marosvásárhelyen, szeptember 30-án pedig Szászhalombattán mutatják be az alkotásaiból rendezett tárlatot. Szeptember 29-én a Magyar Művészeti Akadémián köszöntik születésnapja alkalmából. /Németh Júlia: Kusztos Endre, a rajzolás Petőfije nyolcvanéves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Etéden ünneplésre sereglett össze a falu – egy román költőt és műfordítót ünnepeltek, a tíz éve elhunyt, Gelu Pateanut. Akik a nevét ismerik, azok nem csodálkoznak azon, hogy Székelyföld közepén egy színmagyar falu egy román költőt ünnepel. Merthogy „Gyalu”, ahogy magyar barátai, jó ismerősei hívták, a nyolcvanas évek elején Etéden talált otthonra. És itt élt, alkotott, mindaddig, amíg 1990-ben, a marosvásárhelyi „fekete március” utáni időkben, a magyarok melletti nyilatkozatai miatt, életveszélyesen meg nem fenyegették, s kénytelen volt elhagyni a vendéglátó székely falut, a számára egyszerre idegenné lett országot. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékén volt előadó. Pateanu 1955 óta szerepelt magyar vers- és főleg prózafordításokkal a román irodalmi sajtóban, az ő tolmácsolásában megjelent kötetek száma sem kevés: a névsor Bartalis Jánostól Veress Zoltánig terjed. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul. Beleérző készségéből tellett a Törökországi levelek székely nyelvjárási ízekkel dúsított, veretes prózájának és Karinthy Frigyes nyelvi sziporkáinak, a Németh Lászlótól fordított Iszony és Tamási Áron egyszerre székely népi és szürrealista stílusának maradéktalan visszaadására. Etéden születtek legnagyobb részt azok a magyar versei is, amelyek – már csak halála után – Levelek a Fekete Madonnához címmel jelentek meg, 1997-ben. /Dávid Gyula: A mű marad. Gelu Pateanu etédi ünnepére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Szeptember 23-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban bemutatták a hetvenéves Székely Dénes, a Székely Népi Együttes egykori táncosa, majd igazgatója Táncol a székely című kötetét. A kiadvány az önéletrajzi vonatkozás mellett felöleli a Székely Népi Együttes történetét, világsikereit, az együttes alakulását követő táncházmozgalom sajátosságait is. Székely Dénes részleteket idézett a kötetből, arról az időszakról, amikor 82 ország résztvevői közül a népi együttes hat aranyérmet hozott haza Marosvásárhelyre. /Nagy Botond: Táncol a székely. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

A tíz éve elhunyt Gelu Pateanu /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ költőre és műfordítóra emlékeztek Etéden szeptember 9-11-e között, akit magyar barátai Gyalunak, Gyalukának szólítottak. Fiatalon a Duna-csatornához hurcolták. Szabadulása után műfordítóként lelt menedékre, magyarból fordított. A hetvenes években Bukarestben magyar hetilapnál, az A Hétnél talált szellemi otthonra. Kénytelen volt Bukarestből eljönni, egy kis székely faluban. Énalán, majd Etéden élt tizenegy éven át. A szabadnak remélt első március 15-én a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél elmondott beszéde után, Marosvásárhely fekete márciusa idején halálosan megfenyegették a magyarellenes pogromot kidolgozó és végrehajtó szélsőséges románok. Etédi barátai és falustársai két hétig őrizték őt, végül jobbnak látta, hogy Budapestre menekül. Ott is szemmel tartották a volt Szekuritate emberei. Pateanu igyekezett kitérni provokációik elől. Tanított az ELTE román tanszékén, újabb magyar műveket fordított románra. Kopjafáját 1998-ban a Budapesti Székely Kör, a Magyar Írószövetség és a Budaörsi Székely Kör állíttatta a farkasréti temetőben. /Cseke Péter: Gyalu-napok Erdélyben. In memoria Gelu Pateanu (1925-1995). = Helikon (Kolozsvár), szept. 25. – 18. sz./

Marosvásárhelyen a Sapientia – EMTE Műszaki és Humán Tudományok Kara fennállása óta először nyithatta meg a tanévet az új koronkai campusban, ahol az egyetem vezetősége, dr. Szilágyi Pál rektor, dr. Hollanda Dénes dékán és a hallgatói önkormányzat elnöke, Portik Vilmos idén az ötödik évfolyamot köszönthette. Az évnyitón, szeptember 25-én felavatták Bolyai János a hadmérnök című szobrot. Prof. dr. Berek Lajos mérnök-ezredes alkotását a Bécsben élő Sarkadi Szabó Júlia szponzorálása révén a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mérnöki Kara és a Bolyai János Honvéd Alapítvány adományozta a Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának. Szoboravatásra került sor Kolozsváron is, ahol Bocskai emléke előtt hajtottak fejet, és szülőházában szobrot emeltek. – Az egyetem csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karain kétezer-háromszáz hallgató kezdi a tanévet – emelte ki dr. Szilágyi Pál rektor. A csíkszeredai karokon 1200 diák tanul kilenc szakon, Marosvásárhelyen hét szakon kilencszáz, a kincses városban pedig két szakon száznegyven hallgató. Az egyetem diákjai sikeresen szerepeltek az állami egyetemeken letett államvizsgán, szép eredményeket értek el a különféle nemzetközi megmérettetéseken, tudományos diákköri konferenciákon – hangsúlyozta az egyetem rektora. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi karok dékánja elmondta, a tervezett három épületből csak egy készülhetett el, így továbbra is bérelik a Deus Providebit Tanulmányi Házat. Még hárommilliárd forintra lenne szükség az egyetem teljes befejezésére, ebből az összegből a kétszáznegyven férőhelyes bentlakás is felépülhetne. Demeter Zoltán szavalata előzte meg a dr. Berek Lajos által készített szobor avatását. Berek professzor beszédében a Duna és Tisza menti magyarok felelősségvállalását emelte ki a határon túlra ragadt társaik oktatásában. A Bolyai-szobor „társait” a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen és a bécsi Katonai Akadémián (amelynek elődjében Bolyai a hadmérnöki tanulmányait végezte) őrzik. /Mészely Réka: Tanévkezdés az új campusban először. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

Ünnepélyes évnyitóval indította az idei tanévet a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A marosvásárhelyi és csíkszeredai hétvégi tanévnyitó után, szeptember 26-án a kolozsvári karokon is elkezdődik az oktatás. Csíkszeredában Sárkányölő Szent Györgyhöz hasonlította a Sapientia elsőéves hallgatóit a tanévnyitó ünnepségen dr. Bakacsi Gyula, a Gazdasági és Humántudományi Kar dékánja. Mint köszöntőbeszédében mondta, az elsőévesek sikerrel vették az első akadályt, ám az egyetemi évek alatt és azt követően erőpróbák sorozata következik. /Antal Erika, D. Balázs Ildikó: Sárkányölő gólyák a Sapientián. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Marosvásárhely állami és magánegyetemein közel 15 ezer hallgató folytatja, illetve kezdi meg tanulmányait. Dr. Nagy Örs tanszékvezető egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem rektor-helyettese elmondta, hogy a helyek 43 százalékára vehettek fel magyarokat, így az általános orvosi karon 104 magyar diák kezdi el tanulmányait a térítésmentes oktatás keretében, és 73-ra növekedett a tandíjköteles elsőévesek száma, ami 50-50 százalékos arányhoz vezetett. A fogorvosi karon 24 magyar és 26 román diák jutott be az államilag finanszírozott helyekre, a gyógyszerészeten fordított az arány. A bábaképző főiskolán 11 magyar és 10 román diák kezdi meg a felkészülést. A kétnyelvűséget illetően nem történt előrelépés az egészségügyi asszisztenseket képző főiskolai oktatás terén. Miközben a minden szinten lehetséges anyanyelvű oktatásról beszélnek, a főiskolán nem indíthattak magyar szakot. – Az egyetemen a magyar oktatók száma egyelőre elmarad a lehetőségektől, annak ellenére, hogy a fiatalokat előreléptetnek, és az oktatószemélyzet tagjai közül mindazokat, akik eleget tesznek az előírásoknak. Az utánpótlást a végzős hallgatók kivándorlása nehezíti meg. A nehézségek ellenére egyelőre nincs olyan tantárgy, amelyből ne tudnának magyar nyelvű előadást biztosítani. Besegítenek a nyugalmazott óraadó professzorok is. – Többen felvették: az adminisztratív személyzet összetétele egyáltalán nem tükrözi azt, hogy ezen az egyetemen kétnyelvű oktatás folyik. Idén lesz 45 éves a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem, amely az 1960-ban létesített pedagógiai főiskolából alakult át mérnökképző intézetté, majd 2000-től egyetemmé. Az egyetem vállalta a magyar szakos tanárok továbbképzését is, holott nem rendelkeznek szakoktatókkal. Az volt az indoklás, hogy a tanárok beleegyeztek, hogy egyes tantárgyakat románul hallgassanak. /Bodolai Gyöngyi: Évkezdet az egyetemeken (1.). = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./

Szeptember 24-én Marosvásárhelyen a helyi Látó folyóirat Látó Irodalmi Színpadán Gálfalvi György beszélgetett a vendéggel, András Sándor költővel, esszéíróval, műfordítóval, szerkesztővel és egyetemi tanárral, aki elmondta: 1934-ben született Budapesten és 1956-ban elhagyta Magyarországot. Barátaival megalapították a Washingtonban kiadott, később legendássá vált Arkánum című folyóiratot, amelynek 12 száma jelent meg. /Nagy Botond: Béke Tanszék és világjárás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./

A vártnál nagyobb érdeklődés övezte az Erdélyi Napló székelyföldi közönségtalálkozóit. Az Erdélyi Napló négyfős csapatához (Makkay József, Fábián Tibor, Bagoly Zsolt és Szentes Szidónia) ötödikként Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata munkatársa csatlakozott. Dinnyés József énekes fellépései meghitté tették a találkozást. A daltulajdonos magyar költők megzenésített verseivel hívta kárpát-medencei utazásra a jelenlévőket. A rendezvényeken szó esett arról, hogy az Erdélyi Napló már évek óta nem részesül semmiféle anyagi támogatásban, s pályázataikat az illetékes fórumok mindig leseperik az asztalról. A hetilap legújabb szolgáltatása révén nemzeti elkötelezettségű kiadók könyveit, hangkazettáit kínálja olvasóinak. Az Erdélyi Napló találkozóin sikerült egy asztal mellé ültetni az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT képviselőit. A körút szeptember 22-én Sepsiszentgyörgyön kezdődött. Csíkszeredában Toró Tibor parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor valamint Márton Róbert, az MPSZ csíki területi elnöke és Kovács Csaba, az internetes Erdély ma főszerkesztője is jelen volt. Toró Tibor a kisebbségi törvényről szólva kifejtette, hogy a tervezetnek számos hibája van, de a pozitívumokat lehetőségként kell felfogni. Sógor Csaba azokat a lépéseket vázolta, amelyeket az autonómia eléréséért lehet tenni. Fontosnak mondta, hogy a románok megismerjék Erdély történelmét. Márton Róbert úgy vélekedett, amíg az RMDSZ-képviselők nem az erdélyi magyarság ügyét képviselik, hanem parlamenti tisztségeket akarnak megnyerni, addig nincs esély az autonómiára. Marosvásárhelyen megjelentek Szentgyörgyi László és Tófalvi Zoltán, a hetilap egykori munkatársai, továbbá Fazekas Károly Csaba és Szász István Tas, akiknek írásai szerepelnek Erdélyi Naplóban. /Szentes Szidónia: Az Erdélyi Napló székelyföldi körútja. Ellenszélben a magyar ügyért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 27./

Egyes nemzetféltők számára még mindig gyűlöletre, uszításra alkalmas téma Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügye, csakúgy, mint az Antonescu sétány Vár sétánnyá való átnevezése. Az utóbbira már 2003-ban született döntés, de ezt megtámadták. A helyi, román nyelvű napilap szeptember 27-i számában jelent meg a „tiltakozásnak” álcázott véleménynyilvánítás. Zengzetes címe: Kossuth Lajos és a zsaroló RMDSZ. Aláírói között ott találók a Román Nép Alapítvány, a veteránegyesület és még egypár hasonló szerzet képviselői. A tiltakozók szerint: „Kossuth Lajos az 1848-49-es forradalom első számú terroristája, akinek befolyása Erdélyre nézve katasztrofális volt. A román nép szenvedései a felkelők uralmának négy hónapja alatt: népirtások. Bem rendelte el. Kossuth engedélyezte (...). 40 ezer áldozat.” A román lap tudományosan megcáfolt, hamis adatokat közölt. A tiltakozók kérik: az utcanév ne változzon, Kossuth kultúrpalotabeli arcképét szedjék le, valamint az összes többi „interetnikus gyűlöletre” buzdító jelképet tüntessék el a Kultúrpalotából, a Megyeházából és Marosvásárhelyről. /Nagy Botond: Az uszítás újabb iskolapéldája. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

A Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) tanügyise, Kolozsi Gabriella kifejtette, évről évre kevesebb magyar diák jön Temesvárra. Amióta Nagyváradon megnyílt a Partiumi Keresztény Egyetem, majd Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán a Sapientia Egyetem, érezhetően csökkent a diákok létszáma. Temesvárra a Műszaki Egyetemre és a művészeti egyetemre jönnek magyar hallgatók. A TMD nem nagy létszámú, a vezetőség mellett 20-30 fő van jelen. Az érdektelenség okolható ezért. Az elsőéveseknek megszervezik a gólyatábort, ahová általában nehezen szedik össze az embereket. November elején a TMD-fesztiválon előadások, könyvbemutatók, továbbá filmvetítés és táncház lesz. Minél hamarább szeretnék kiadnia a TMD ismertető füzetét. A TMD vezetősége a hétvégén Buziásfürdőn részt vesz egy vezetőképzésen, amelyet egy magyarországi tréner tart. /László Árpád: Új tanév előtt a TMD. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

Vincze László, a Magyar Bábos Találkozó főszervezője válaszolt Hatházi András indulatos, a találkozó létjogosultságát megkérdőjelező kérdéseire. Magyar nyelvű bábos szakképzés csak 2003-ban indult Marosvásárhelyen, addig ilyen nem volt. Vincze László szívesen átadja szakképzetteknek a találkozó megszervezését. Ő már 1999-ben felajánlotta a vándortalálkozóvá válás lehetőségét. Jelentkező nem volt. A szakmai műhelymunkához három dolog hiányzott: hely, idő és pénz. /Vincze László, a Romániai Magyar Bábos Találkozó főszervezője: Válaszok, avagy a szembenézés egyelőre(?) elmarad. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Jelenleg a világ különböző országaiban 2100 magyar egyetemi tanár él, 1300-an magyarországi egyetemeken és főiskolákon, 800-an pedig a határokon túl az öt kontinens közel 40 országában. Együttműködésük megteremtését Kecskés Mihály egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár Megyei Tudományos Testületének elnöke kezdeményezte az 1997 januárjában tartott elnökségi ülésen. 1997-ben volt a Magyar Professzorok Első Világtalálkozója. Az együttműködés rendszeresítése határozták el a Magyar Professzorok Világtanácsának a megalakítását. A Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt megtartott világtalálkozón 17 országból 300 professzor vett részt, akik az alapszabály-tervezet megvitatását követően a Világtanács díszelnökének Oláh György Nobel-díjas akadémikust választották, a Világtanács élére pedig Kecskés Mihály professzort. Kecskés Mihály elmondta, ernyőként összefogják a magyar szellemi tőke jelentős részét képviselő egyetemi tanárokat, akik számára fórumot biztosítanak a felsőoktatás (oktatás) és tudományos kutatás terén való folyamatos együttműködésre. Először adatbankot létesítettek. – A marosvásárhelyi orvosi egyetem végzőseinek többsége ma Magyarországra távozik, miközben Erdélyben nincs, aki betöltse elsősorban a vidéki állásokat. Magyarországról pedig Nyugatra mennek tovább az itt végzett orvosok. Elgondolkoztató, hogy Kárpátaljáról átjön Magyarországra 300 orvos, de valamennyien tovább akarnak menni. – Kecskés Mihály szerint a szakirodalomban egyeduralkodóvá váló angol nyelvnek a magyar szaknyelvbe való betörése ellen tenni kell valamit. A jövőben fórumot szentelnek ennek a kérdéskörnek. /Bodolai Gyöngyi: A Magyar Professzorok Világtanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

A SZAVISZ (Szentmihály Ajnád Vacsárcsi Ifjúsági Szervezet) rendezésében a hét végén amatőr színjátszó találkozó volt Csíkvacsárcsiban. A kétnapos rendezvény első napján fellépett a csíkvacsárcsi gyermeknéptánccsoport, a csíkszentmihályi kisiskolások csoportja, illetve a csíkszentmiklósi és a csíkdánfalviszínjátszó csoport, továbbá a Szomszédnéni Produkciós Iroda. Vasárnap színpadra lépett a csíkzsögödi színjátszó csoport, a csíkrákosi néptánccsoport, a csíkszeredai Trachos Színművészeti Csoport, a csíkkozmási, csíkszentimrei, illetve a csíkajnádi színjátszó csoport, továbbá a marosvásárhelyi Madártej Színjátszó Csoport, a bukaresti Petőfi Színjátszó Kör. A csoportokat színészekből, illetve kulturális szakemberekből álló zsűri értékelte. A rendezvény záróakkordjaként a Csíkszeredai Játékszín bemutatta Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című darabját. /Fodor Zoltán SZAVISZ-elnök: Színjátszó találkozó Csíkvacsárcsiban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

Csáky Zoltán az 1992 karácsonyán elindult Duna Televízió egyik legismertebb alapító személyisége. Fiatal tévériporterként még a bukaresti televízió magyar adásában dolgozott. Csáky Zoltán, a Duna Tévében főmunkatársa az elmúlt héten az árvízről forgatott dokumentumfilmet ezen a vidéken. Elmondta, hogy szülei a háború végén Magyarországra menekültek, ő Sümegen született. Azonban ott nem érezték jól magukat, hazajöttek az ötvenes évek elején. Csáky Zoltán Marosvásárhelyen végezte a Bolyai Farkas Kollégiumot, majd Kolozsváron a Babes-Bolyai Egyetem magyar-történelem szakát. A kolozsvári Szabadságnál, majd a marosvásárhelyi Vörös Zászlónál dolgozott. 1970-ben indult a bukaresti televízió magyar nyelvű műsora, s akkor Bodor Pál odahívta őt. Csáky Kaláka című műsorában Kányádi Sándor, Farkas Árpád is szerepelt. A magyar adás 1984-ben megszűnt, Csáky a rádió magyar adásához került. Később ez is megszűnt, őt pedig 1986-ban Nyárádszentmártonba a tsz-ben cséplőfelelősnek tették meg. 1989 februárjában áttelepült családjával Magyarországra. Először munkás volt, majd felfigyelt rá Chrudinák Alajos, a Panoráma főszerkesztője. 1989 őszén a Kossuth Rádióhoz került, 1990 februárjában pedig már Csáky filmezte a gyertyás-könyves felvonulást Marosvásárhelyen. Azért a háromrészes, Jelentés Erdélyből című filmjéért a Magyar Televízió akkori elnöke, Nemeskürthy István egyéni nívódíjjal tüntette ki. Ahogy elindult a Duna Televízió, Csoóri Sándor és Balogh Júlia odahívták. Számára legemlékezetesebbek a nemzeti ünnepek közvetítései voltak. A Duna Tévé kezdte meg először, hogy március 15-én vagy október 23-án élőben közvetített az elszakított területekről. A másik, amit nagyon szeretett, de sajnos megszűnt, a vetélkedők. Október 23-án közvetítették ezeket: összegyűjtötték a budapesti, határon túli és nyugati magyar kollégiumokat és irodalmi-történelmi vetélkedőt készítettek. Csáky a Heti Hírmondónak alapító főszerkesztője. Jelenleg nincs önálló műsora. Szeretné folytatni a Hagymakupolás honfoglalást, mert az ortodox egyház már ingatlanokat, földeket vásárol meg, forgatókönyvszerűen valósítják meg stratégiájukat, Székelyföld elfoglalását. Fel kell figyelni arra, hogy a mindenkori bukaresti kormányok az ortodox egyháznak épületet adnak, ingatlanokat, területeket vásárolnak. Az expanzió folytatódik. /Katona Zoltán: „Jobb, ha mi táncolunk, mint hogy minket táncoltassanak” = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 28./

Marosvásárhelyen a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést az 1989-es fordulat után azonnal igényelte a MOGYE magyar tanári kara és diáksága. Az önálló magyar felvételi keretszámok bevezetését akarták elérni. A legtöbb karon már fele-fele lett az arány, 14 évvel később az RMDSZ-vezetés megegyezett a román hatalommal a beiskolázási számokról. Jellemző, nem abból indultak ki, hogy a romániai orvosképzés évente hány szakembert bocsát ki, így állapítván meg a magyarság részarányának megfelelő keretszámokat, hanem a marosvásárhelyi felvételi-eredményeket százalékosították. Ez oda vezetett, hogy a legnagyobb létszámú és legkeresettebb általános orvosi karon a románok e helyek 60%-át, míg a magyarok 40%-át kapták meg. Ennek következménye, hogy örök időkre biztosítják a román diákok és tanárok létszámfölényét, s így „demokratikusan” bármilyen, nekik nem tetsző magyar kezdeményezést megfojthatnak, továbbá évről évre egyre több, a románoknál jóval jobb eredményt elérő magyarul felvételiző diák esik ki az általános orvosi felvételin. Idén a legutolsó magyar 9,30-cal jutott be, míg az utolsó román 8,49-et ért el. Szükség van az önálló magyar karok létrehozására. /Kincses Előd: Esélyegyenlőség a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

Marosvásárhelytől 16 kilométerre van Székes falu. Takaros, tiszta házak, rendezett udvarok fogadják a látogatót. 1989-ig színmagyar volt a lakosság, Székes felkerült az elpusztítandó falvak listájára, a Ceausescu-rezsim halálra ítélte. Akkor kezdődött meg a tömeges elvándorlás, rengetegen elmentek, a városba költöztek. Közel a város, sokan vásároltak telket, építettek nyaralót a faluban. Azonban nincs ide vezető út, nincs buszjárat, csak a csejdi fordulótól, ami két kilométeres gyaloglást jelent. Most 220 lélekből áll a lakosság. /Nagy Botond: Akik jöttek és akik már régen nincsenek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

Szeptember 28-án Székelyudvarhelyen megnyílt Bandi Kati festmény, pontosabban pasztellkiállítása. A Marosvásárhelyen élő művésznő főleg divattervezőként dolgozik, alkot. Több textil- és festettüveg-kiállítással is lépett már a művésznő az elmúlt években a világ elé. /Bágyi: Bandi Kati tárlatán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 29./

Ismét nem hozott döntést Marosvásárhely tanácsa a Calarasilor utca, volt Kossuth és az Antonescu sétány nevének megváltoztatásáról. A vásárhelyiek évek óta kérik, hogy az egykori Kossuth Lajos utca kapja vissza eredeti nevét, az Antonescu sétányt pedig, nevezzék át Vársétánynak. Haller István, a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának vezetője kifejtette, felháborító és törvénybe ütköző, ami Marosvásárhelyen történik. „Három éve meg kellett volna történnie az utcanévcserének, de máig késik. Annak idején, amikor kormányhatározatban tiltották meg a háborús bűnösök kultuszát, ami a NATO-tagság egyik alapfeltétele volt, a Wass Albert-szobrokat azonnal leparancsolták, a köztudottan háborús bűnös Antonescu nevét azonban még mindig viseli Vásárhely egyik utcája” – nyilatkozta Haller, hozzátéve, hogy amennyiben a jövő héten sem szavazzák meg a névváltoztatást, bepereli a tanácsot. /Szucher Ervin: Elhalasztották a szavazást a névváltoztatásról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./ Kossuth Lajos „gyilkos és nemzetközi terrorista” – állítja közleményében több román marosvásárhelyi egyesület, tiltakozva az ellen, hogy a Kossuth Lajos utca legyen. Vasile T. Suciu, a Cultul Eroilor Egyesület elnöke kifejtette, mindaddig, amíg Kossuth negyvenezer ártatlan román lemészárlásáért felelős, nem szabad róla utcát elnevezni. A négy román egyesület a Ion Antonescu sétány nevének a megváltoztatásával sem ért egyet. /Antal Erika : Román egyesületek tiltakoznak a Kossuth elnevezés ellen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

Megkezdődött a tanév a Sapientia–EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja elmondta, a szerződés szerint október 30-ig kell elkészülnie az útnak. Az ünnepség rangját viszont emelte a Bolyai-szobor felavatása, amelyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karától kaptak ajándékba. Alkotója dr. Berek János mérnök professzor, az egyetem dékánja. A tandíjmentes helyek beteltek, a kommunikációs szak kivételével a többin viszont még vannak tandíjköteles helyek. Az egyetem tervében n három épület szerepelt: az A mint az informatika és a számítástechnika szakok székhelye, a B épület adna otthont a mechatronikának valamint a humán szakok laboratóriumainak, a C épületben működne a kertészmérnöki. Anyagi fedezet azonban csak a főépületre volt, abban kellett felszerelni a B épület összes laboratóriumát, hogy a műszaki oktatásban a gyakorlati képzést is biztosítani tudják. A legszükségesebb lenne a C épület felépítése, ahol a kertészmérnökök képzését biztosítanák. A visszajelzések szerint a pedagógia szakot végzett hallgatók az első helyeken szerepeltek a három megyében meghirdetett pedagógusi állásokra szervezett versenyvizsgán. A végzett informatikusok legjobbjait a Siemens cég marosvásárhelyi szoftverkészítő leányvállalata alkalmazta. Mivel elégedettek a teljesítményükkel, úgy döntöttek, hogy itt hoznak létre egy kutatóközpontot. Az egyetem kuratóriuma elvileg beleegyezett, hogy ez a központ a campus területén épüljön fel. /Bodolai Gyöngyi: Nő a hallgatók száma a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán arra készülnek, hogy október 3-án felavatják a Bolyai utcai Pálffy-házat, amely a felújítás után az egyetem zenei fakultásának lesz a székhelye. Dr. Kovács Levente professzor, a magyar tagozat tanszékvezetője tájékoztatott: kormányhatározat révén önálló fakultásként fog működni az elmúlt évben elkezdett zeneoktatási szak. A Pálffy-házban a bábszínészeknek is lesz egy speciális osztályuk bábszínpaddal. Az egyetemen öt szakirányban folyik oktatás (színészet, bábszínészet, rendezés, teatrológia, zene szak), emellett a magyar tagozaton mesterképzés indul. A magyar tagozaton tanuló hallgatók száma meghaladta a százat. A színészeten hét tandíjmentes és hét tandíjköteles hallgató lesz (köztük két magyarországi is), a zene szakon hét tandíjmentes és öt tandíjköteles kezdi el tanulmányait. /(b. gy.): A színművészeti egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

Szeptember 29-én volt Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban Visky András A szökés című darabjának ősbemutatója, Patkó Éva rendezésében. Visky Andrásnak ez az első bemutatója Marosvásárhelyen. Elmondta, a darab 1998-ban mint rádiójáték hangzott el. 1848-as tematikával kapcsolatos pályázatra íródott. Sikerét látva döntötte el, hogy színpadra alkalmas darabot farag belőle. A díszlet végleges változata még nem készült el. /Nagy Botond: Ősbemutató Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

Szeptember 30-án Marosvásárhelyen emlékeztek Oltyán László /1935-1990/ újságíróra, íróra. A Népújság szerkesztősége, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, valamint a Marosvásárhelyi Írói Egyesület szervezésében emléktáblát helyeztek a Népújság szerkesztőségi épületének falára. Oltyán László, mint a Vörös Zászló, majd több mint egy év megszakítással, a Népújság munkatársa itt írta emlékezetes, meg nem alkuvó riportjait, cikkeit. Az emléktábla-leleplező ünnepségen Szucher Ervin újságíró, a Krónika munkatársa, a Pro Novum Kulturális Egyesület elnöke elmondta: egyedi alkalmon vehet részt az emlékező közönség, hiszen tudomása szerint eleddig nem állítottak még Erdélyben emléktáblát újságírónak. Oltyán László meg merte tenni, hogy amikor a rendszert dicsőítő cikkeket rendeltek tőle, megtagadta a „parancsot” és letette tollát. Kényelmes szerkesztőségi irodáját gyári műhellyel cserélte fel, inkább az inasságot választotta, és a rendszerváltásig gyári munkásként kereste kenyerét. Tófalvi Zoltán írókollégaként és barátként beszélt Oltyán Lászlóról, aki most lenne hetvenéves és tizenöt éve már nincs közöttünk. Az 1989 után továbbra is a gyárban „felejtett” újságíró – a marosvásárhelyi fekete március egyik legmegrázóbb riportjának szerzője – éles szemmel, szinte hihetetlen pontossággal jósolta meg a következményeket, elkövetkező éveket. Végül leleplezték az emléktáblát, Kolozsvári Puskás Sándor szobrászművész alkotását, Balogh József öntőmester munkáját. /Nagy Botond: Volt, aki meg merte tenni... = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

Dr. Sütő Csaba Marosvásárhelyről települt át Magyarországra hosszú évekkel ezelőtt, Szentendrén él. Nem csak szájsebész főorvosként vált ismertté, műgyűjtőként, művészetpártolóként és szervezőként is gyakran hallat magáról. Ő a Szentendre Művészetéért Közhasznú Alapítvány ügyvivője. Kezdeményezésére a híres szentendrei MűvészetMalom új vállalkozásba fogott, Európa művésztelepeit bemutató tárlatsorozatot kezdeményez. A sorozatnyitó kiállítás október 1-jén lesz, a Nagybányai Művésztelepet állítja a figyelem középpontjába. A két város, a két művészközösség mostani kapcsolatfelvételét dr. Sütő Csaba kezdeményezte. A nagybányai román félből még mindig elő-előbújtak a régi beidegződések, a kiállításra kölcsönkért képeket megannyi bürokratikus akadály miatt nagyon nehéz volt megszerezni. A kiállítást Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész nyitja meg. /Európa művésztelepei. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

Értékes népköltészeti kiadvány látott napvilágot. Vadrózsa virága (Edelény, Sepsiszentgyörgy 2004) címmel közkinccsé vált Farkas Jenő tanárnak és tanítványainak gyűjteménye, amelynek feldolgozása közel fél évszázadig húzódott. A Sepsiszentgyörgyön élő Péter Sándor vállalta – Farkas Jenő egykori tanítványaként – a szöveggondozás, szerkesztés munkáját, ugyanakkor neve – Hadobás Pál társaságában – felelős kiadóként is szerepel. Farkas Jenő 1908-ban született Nyárádszeredában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, előbb lelkészi diplomát, majd francia-filozófia-pedagógiai képesítést is szerzett. 1948-tól Székelykeresztúron tanár. 1968-ban vonul nyugdíjba. Marosvásárhelyen hunyt el 2000-ben, 92 éves korában, végső nyughelye a székelykeresztúri temetőben van. 1957-ben és 1958-ban végezte Székelykeresztúr és vidéke népköltészetének gyűjtését, diákjaival. A könyvben kilencvennyolc mese és tréfás történet kapott helyet. Péter Sándor szerint a könyv másik erősségére, a húsvéti öntözőversek fejezete. /Ráduly János: Vadrózsa virága. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

Marosvásárhelyen a városi zsinagóga épületén három, fekete festékkel festett horogkereszt jelent meg. A rendőrség nyomozást indított, és előállította a négy gyanúsítottat. A 17 éves Sergiu P. marosvásárhelyi, a 21 éves Marius G., a 18 éves Alexandru P. és a 19 éves Calin P. marosszentgyörgyi. A nyomozók szerint a négy fiatal festékszóróval négy horogkeresztet rajzolt az épület falára és kerítésére. A négy fiatal ugyanazon az éjszakán két másik ingatlan kerítésére is horogkeresztet festett. A fiatalok ellen szabadlábon indult eljárás fasiszta és idegengyűlölő jelképek terjesztése miatt, amit hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntet a törvény. /Horogkereszt zsinagógán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

A Castellum rendkívüli irodalmi estjének adott otthont szeptember 30-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota, ahol nyolcvanadik születésnapja alkalmából Csávossy György költőt és színműírót, a bor nagymesterét köszöntötték. – A poézis, dráma mesterét versei, színdarabjai a múló idő fölé emelték – hangzott el Csép Sándor vallomásában. Csávossy György a Jó boroknak szép hazája, Erdély című művéért tavaly az Év szerzője kitüntetést érdemelte ki. A könyv hatására filmet kezdtek forgatni Erdély borvidékein. Haller Béla, a Castellum elnöke a lírikus Csávossy Györgyről beszélt. /Mészely Réka: Borban, versben az igazság. A nyolcvanéves Csávossy Györgyöt köszöntötték. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./