Az RMDSZ Maros megyei szervezete Iliescu elnökhöz írt nyílt levelében tiltakozott amiatt, hogy Marosvásárhelyen, szept. 11-én a felvételi vizsgán rendőrök voltak az iskola épületében, ahol közölték, hogy Gheorghe Stefan tanügyminiszter telefonon közölte: megváltoztatja az anyanyelven történő felvételi engedélyezését. A miniszter intézkedése törvényellenes, ellenkezik az alkotmány 22. cikkelyével, a 28/1978-as tanügyi törvénnyel és az 521/1990-es kormányhatározattal. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal betiltotta az István, a király rockopera okt. 9-re tervezett bemutatását a város sportcsarnokában, azzal az indoklással, hogy ott a jövőben csak sportrendezvényeket és a román nép történelmének eseményeit ünneplő rendezvényeket lehet szervezni. Október 3-21-e között hét erdélyi városban tervezték a bemutatót, ebből Marosvásárhely a betiltás miatt kiesik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

Nagyenyeden, az RMDSZ-székházban tartotta szept. 21-én országos munkaülését az RMGE /Romániai Magyar Gazdák Egyesülete/. Elhatározták egy marosvásárhelyi székhellyel létesítendő kereskedelmi vállalat, a Gazda Kft, valamint Szász Pál néven országos RMGE-alapítvány létrehozását. Székelyföld különböző városaiban magyar nyelvű mezőgazdasági főiskolát hoznak létre, a Gödöllői és Debreceni Agrártudományi Egyetemek kihelyezett fakultásaiként. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Az élet minden területén visszarendeződés történt, olvasható a Maros megyei RMDSZ elnöksége nyilatkozatában, a földművesek nem kapták vissza földjeiket, a hatóságok gyakorlattá tették a diszkriminációt. A kormány nem vette figyelembe a prefektusi és egyéb kinevezéseknél az RMDSZ javaslatait. Maros megyében a prefektúra elzárkózott minden együttműködéstől, sőt magyarellenes magatartást tanúsít. Az RMDSZ megyei elnöksége többször fordult a kormányhoz, Iliescu elnökhöz, a főügyészhez, kérve a törvénytelen helyi intézkedések megakadályozását. Sok esetben válaszra sem méltatatták beadványaikat. Maros megyében a hatalom továbbra is a kommunista rendszer hűséges kiszolgálóinak kezében van. Ezért határozták el - összefogva az ellenzéki erőkkel - tiltakozó népgyűlés szervezését. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Székely János író /Marosvásárhely/ kapja az idei Szép Ernő-díjat. /MTI/

"Maros megye lakosságának fele magyar nemzetiségű, ennek ellenére a megyében a rendőrségi alkalmazottak 97 %-a román, a városi ügyészség 13 ügyészéből 12 román, a megyein 8 ügyészből csak egy magyar. Az igazságszolgáltatásban dolgozók többsége a Vatra Romaneasca tagja. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után valóságos büntető hadjárat indult a magyar és a cigány lakosság ellen. A három magyar halottért nem vonták felelősségre a gázolókat. Már márc. 20-án jelentették, hogy a rendőrség azonosított 17 román személyt, akik erőszakkal behatoltak az RMDSZ székházába és felelősek Sütő András és más 28 magyar személy súlyos bántalmazásáért. Ennek ellenére egyiküket sem vonták felelősségre. Az eseményekért egy román személyt letartóztattak és hat hónapi munkahelyen eltöltendő büntetésre ítéltek, amit ő megfellebbezett. Néhány per adatai: a/ 5. 262/1990-es ügy. A vádlottak: Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter-Kiss Péter, Tóth Aradiu, Lőrincz Iosif és Puczi Béla marosszentgyörgyi lakosok. Bűnük az volt, hogy eltorlaszolták Marosszentgyörgyön az utat, megpróbálták feltartóztatni a bejövő autókat. Közerkölcs elleni vétség, állami vagyon rongálásért ítélték el őket 1 év 8 hónapra. b/ 2800/1990. számú dosszié. Szabadi Ferencet 5 évre ítélték, a vád: munkahelyi visszaélés, testi sértés, közerkölcs elleni vétség. A vádirat szerint beteghordozóként megvert két román sérültet. A két szolgálatos orvos tanúsította, hogy mellettük volt Szabadi Ferenc a sürgősségi részlegen volt, tehát nem követhette el a terhére rótt cselekményt. Ennek ellenére megszületett az elmarasztaló ítélet. Marosvásárhelyen a megtorlás másnap, márc. 20-án kezdődött, letartóztatták magyarok pártjára állt cigányokat és elítélték őket, mint munkakerülőket. Az 1708/1990-es ügyirat szerint így büntették meg a következőket: Horváth Stefan 5 hónap, Puczi-Kozák Béla 4 hónap, Carcula Gheorghe 4 hónap, Kaló Géza 4 hónap, Grekuly Béla 5 hónap, Puczi-Kozák Ervin 3 hónap. Hat hónap börtönbüntetésre ítélték Kalányos Jánost, Kurkuly Eleket, Vica Dénest, Kalányos Ioant, Csíki Sándort. A felsoroltakon kívül másokat is elítéltek. /A Maros megyei "igazságszolgáltatás" tárgyilagosságáról. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./ "

Okt. 1-jén tárgyalta a marosvásárhelyi törvényszék a gyilkossági kísérlettel vádolt Cseresznyés Pál és Barabás Ernő perét. Cseresznyés Pál elismerte, hogy 1990. márc. 20-án részt vett Marosvásárhelyen a tüntetésen, a magyarság jogai érdekében. Délután a baltákkal, botokkal felfegyverzett görgényvölgyi románok áttörték a kordont és a fegyvertelenül tüntető magyarokra támadtak. Akkor ő is elmenekült, majd kerítésdarabokat magukhoz véve visszatértek, akkor Cseresznyés a földön fekvő Cofariu Mihailába belerúgott. Cseresznyés bocsánatot kért a bántalmazott személytől és vállalta, hogy az okozott kárt megtéríti. Cofariu libánfalvi lakos elmondta, hogy márc. 18-án a pap figyelmeztette őket, hogy Marosvásárhelyen nagy problémák lesznek. Cofariu márc. 20-án azt hallotta, hogy a magyarok fellázadtak, Erdélyt akarják, ezért érkezett századmagával Marosvásárhelyre. A városban fejbeverték, másra nem emlékezett, saját korábbi vallomásaira is. A védelem szóvá is tette ezt a szelektív emlékezést. /(bodolai): Cseresznyés Pál a törvényszék előtt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

Az 1990. márc. 19-20-i marosvásárhelyi véres események után azonnal elindított magyar és cigányellenes hajsza minden bizonnyal egyedülálló fejezetként íródik majd be a hazai és talán a nemzetközi jogtörténet krónikájába. Arra ugyanis ritkán van példa, hogy a támadókból lesznek a vádlók, állapította meg Tófalvi Zoltán A marosvásárhelyi kirakatper című összefoglalójában. A tragikus összetűzések után az ügyészség nem szervezőkre, a felbujtókra volt kíváncsi, holott perdöntő bizonyítékok voltak arra, hogy a Vatra Romaneasca rendelte azokat az autóbuszokat, melyek a görgényvölgyi felfegyverzett és leitatott románokat hozták Marosvásárhelyre, mégis a magyar és cigány résztvevők elítélésére helyezték a legfőbb hangsúlyt. Ilyen háttérrel indult a Cseresznyés Pál elleni tárgyalássorozat is. A perben tanúk egész sora jelentette ki, hogy márc. 20-án nem is láttak görgényvölgyieket, hanem a felfegyverzett /!/ magyarok támadtak a békésen tüntető románokra. Mihai Cofariu pedig Marosvásárhelyre jött megvédeni rokonait az Erdélyt elfoglalni készülő magyaroktól. A nemzetközi jogban nemigen fogadják el a videokazetta alapján történő azonosítást, Cseresznyés Pált és távollétében Barabás Ernőt ez alapján azonosították. A márciusi események után az ügyészség 35 dossziét állított össze, közülük 31-ben magyar, illetve cigány nemzetiségű a vádlott. A másik négy ügyben semmi sem történt, mert az ügyészség szerint a gázolók egyetlen esetben sem hibásak, hanem az áldozatok a bűnösök. Marosvásárhelyen okt. 4-én folytatódott Cseresznyés Pál pere. Egyre inkább körvonalazódik, hogy az ügyészség és a bíróság olyan kirakatpert akar, amely örök figyelmezetőként megmarad a város emlékezetében. A védőügyvédek kérték Cofariaunak a marosvásárhelyi és bukaresti orvosi látlelete közötti különbség felülvizsgálatát. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 10./

"A Népszabadság átvette Tófalvi Zoltán cikkét. /A marosvásárhelyi kirakatper. Ismét előre megírt forgatókönyv? Tófalvi Zoltán cikke az Erdélyi Naplóban - rövidítésekkel./ A cikk mellett olvasható Kincses Előd megjegyzése. Mihaila Cofaru azt vallotta: alighogy kiszállt Marosvásárhelyen a buszból, fejbe verték, elvesztette az eszméletét. Ha ez igaz, akkor Cofarut a Grand Szállodától legalább 150 méterre ütötték fejbe. A hotel előtti térség dugig volt vatrás román tüntetőkkel. Az ír tévésektől származó videofelvételek kétségtelenné teszik, hogy a Grand Hotel elé egyetlen busz sem állt be. Akkor viszont Cofaru támadóként érkezett. Amennyiben a buszból való kiszállás után ütötték le, akkor ő nem lehet azonos a 150 méterrel távolabb a földön fekvő emberrel. Az külön kérdés, hogy egy rúgás hogyan minősíthető "különös kegyetlenséggel" elkövetett gyilkossági kísérletnek. /Kincses Előd: A jogász szemszögéből nézve. = Népszabadság, okt. 25./ Tófalvi Zoltán írása: Erdélyi Napló, okt. 10."

Székelyudvarhelyen okt. 2-án zajlott le az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportjának megbeszélése, melyről közleményt adtak ki. A közlemény szerint egyetlen ország sem nevezheti magát jogállamnak, amíg nincs biztosítva a lakosság egésze, így a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak szabad gyakorlása. Románia demokratikus átalakítása érdekében tekintetbe kell venni a regionális igényeket, ezért elkerülhetetlennek tartják Székelyföld területi autonómiája létrehozásának napirendre tűzését, helyi népszavazás után. Előkészítik az okt. 19-i agyagfalvi népgyűlést, a bizottság tagjai között van Katona Ádám, Mihály József /Marosvásárhely/ és Papp Kincses Emese. Ehhez a közleményhez a Csíki RMDSZ elnöke, Székedi Ferenc hozzáfűzte: az RMDSZ-nek - szabályzata szerint -, nincs Székelyföldi Politikai Csoportja. A résztvevők nem szervezetük képviselőjeként jelentek meg. Az RMDSZ Agyagfalván emlékünnepséget akar rendezni, nem népgyűlést. /Székedi Ferenc: Közlemény, használati utasítással. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

A szászrégeni Kemény János Társaság okt. 12-én a helyi művelődési otthonban emlékezett a névadóra, az íróra, a Helikon marosvécsi házigazdájára. A társaság elnöke, dr. Török Béla tartotta a megnyitót. Többek között Szépréti Lilla, az Erdélyi Figyelő (Marosvásárhely) szerkesztője beszélt Kemény Jánosról, dr. Peris Teréz színháztörténész Kemény Jánosról, a színházi ember portréját rajzolta meg. Okt. 13-án, Kemény János halálának 20. évfordulóján Marosvécsre, az író sírjához zarándokolt a népes gyülekezet, ahol énekkarok léptek fel az emlékműsorban. Az író síremléke Szőke József szobrászművész alkotása. A sírnál Markó Béla költő-szenátor méltatta Kemény János jelentőségét, akit az erdélyi magyar irodalom egyik legtisztább alakjának nevezett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Okt. 11-én este 11-kor a borsi határállomáson a vámosok nem engedték tovább a Magyarországról hazaérkező András Imre RMDSZ-képviselőt, mert a New York-i székhelyű Helsinki Watch dokumentumai voltak nála, így Sütő András, Tőkés László, Szőcs Géza beszédei, továbbá a kisebbségi jogokról szóló és a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról szóló írások. A vámosok szerint államellenes nyomtatványok behozatala tilos. Összeállíttatták vele a behozott anyagok listáját, majd reggel mégis megengedték, hogy - mivel képviselő - behozhatja az anyagokat. András Imre nyilatkozott minderről a Romániai Magyar Szónak. Azt mondta a határon, készítsenek listát arról, milyen anyagokat nem lehet behozni Romániába, erre azonban nem voltak hajlandók. Megmutatta képviselői igazolványát, azonban a határőrség ezredese ezt összegyűrte és a falhoz állíttatta András Imrét. Megjelent a Vatra jelvényét viselő két ember és Vasile Ionel Hodea képviselő is, akik szintén kérdezgették őt a dokumentumokról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A Kovászna-Hargita megyei kivizsgáló bizottság jelentésével kapcsolatos különvéleményt fogalmazott meg és terjesztett elő Csiha Tamás szenátor és Takács Albert Csaba képviselő. Az előterjesztésből kiderül, hogy milyen tendenciózusan készült a magyarságot a románok elűzésével vádoló jelentés. A meghallgatások anyagát titkosan kellett kezelni, ennek ellenére a bizottság elnöke, Mihai Teodorescu a Curierul national 1991. júl. 19-i számában már adatokat közölt. A bizottság előre elfogadta a fejezetek címeit /pl.: A feszültség, bizonytalanság és aggodalom légkörét kiváltó és a románok tömeges elvándorlását okozó tényezők/. Előre elfogadták tehát, hogy elűzés történt. A jelentés 4000 elűzöttet említ, holott az SRI jelentése szerint 260 román hagyta el a megyét. A különvélemény adatok sorával bizonyította, hogy a hivatalos jelentés következtetései nem helytállóak. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 22., 23./

Elhunyt Szécsi András /1934-1991/ marosvásárhelyi festőművész. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./ Okt. 23-án kísérik utolsó útjára Székelykeresztúron. /MTI/

A napokban leváltották Gáspár Sándort, a marosvásárhelyi területi rádióstúdió igazgatóját. Az értesítés mindössze egy telexüzenet volt: holnaptól az új igazgató Seban Melinte. A magyar és a német nyelvű adást átutalták az új igazgató hatáskörébe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Három marosvásárhelyi vállalkozó /Kazatsay Ödön pénzügyi szakember, Szalkay József közgazdász, Móré András jogász/ elvállalták egy magyar bankintézmény megszervezését, nevet is javasoltak: Pater Erdélyi Hitelbank - Marosvásárhely. Szerintük betéti társaság a megfelelő forma. A tervezett bank célkitűzései: magán és jogi személyek megtakarításainak összevonása, jótékonysági adományok, segélyek, alapítványok pénzeszközeinek kezelése, kamattal hitelnyújtás, vagyoni követelések ügyintézése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

"A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./"

"Borbély László képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke nyilatkozott: ablakát beverték, telefonon többször megfenyegették. Ileana Filipescu /Maros megyei alprefektusnő/ a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front nevében feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, koholt vádakkal illette Tőkés Lászlót, Szőcs Gézát, Kolumbán Gábort, Katona Ádámot és Doina Corneát. Ez ellen az RMDSZ Maros megyei szervezete nyilatkozatban tiltakozott, kifejtve, hogy kénytelen az igazságügyi szervekhez folyamodni Filipescu rágalmazásának megcáfolására. /Két villáminterjú... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19.; Nyilatkozat = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./"

"Nov. 21-én a parlament elfogadta az alkotmányt. Név szerinti szavazással határozott a parlament az alkotmánytervezet elfogadásáról, a szavazást a tévé közvetítette. Az RMDSZ-képviselők egységesen ellene szavaztak, rajtuk kívül parasztpárti képviselők egy kivételével, a liberális pártiak közül pedig többen, továbbá az új igazságügyminiszter, Mircea Ionescu-Qintus is ellene voksolt, a túlnyomó rész azonban mellette, így nagy többséggel elfogadták az új alkotmányt /510 képviselő és szenátor közül 414 mellette, 95 ellene/. Szőcs Gézának - közbekiáltásokkal - nem engedték, hogy megindokolja döntését, a többi magyar képviselőnél is hangzottak a megjegyzések. Szőcs Géza a Romániai Magyar Szó munkatársának elmondta, hogy az RMDSZ parlamenti csoportjában jelentkezett bizonyos megosztottság az alkotmány elfogadásával kapcsolatban. Végül a szélsőséges kisebbségellenes hangulatkeltés hatására egységesen elutasító lett az RMDSZ-csoport álláspontja. Szilágyi Zsolt képviselő főleg azt kifogásolta, hogy az alkotmány nem az állampolgárból, az állampolgár védelméből indul ki, hanem az országból és a nemzetből. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23-24./ Király Károly tiltakozásul távolmaradt a szavazástól, levélben indokolva meg döntését: ez az alkotmány a kisebbségieknek másodrangú állampolgári státust ad, a Nemzeti Megmentési Fronthoz tartozó parlamenti többség nyomást gyakorolt az ellenzékre és a kisebbségi képviselőkre, elvetették az anyanyelv használatát. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./ Domokos Géza az RMDSZ parlamenti csoportja nevében indokolta meg, hogy miért szavaznak a magyar képviselők az alkotmány elfogadása ellen. Az új alkotmány csorbítja a helyi autonómiát, a helyi közigazgatásban és a bíróságon kiiktatták az anyanyelv használatának garantálását, "Románia nemzeti állammá való nyilvánításával kapcsolatos fenntartásaink nem voltak alaptalanok." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23-24./ "

Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi parlamenti csoportja nyilvánosságra hozta álláspontját a Hargita-Kovászna megyei jelentésről. A Jelentés egyoldalú meghallgatások alapján készült, nem vizsgálták meg a bírósági szervek bizonyítékait, illetve végzéseit. Mindezek miatt paritásos vagy semleges bizottságot kellett volna létrehozni, semleges külföldi megfigyelők bevonásával. A Jelentés számos valótlanságot tartalmaz, az egész magyar kisebbséget románellenesnek, az RMDSZ-t bűnösnek nyilvánítja. A parlamenti felszólalások során súlyos sértésekkel illették a magyar nemzetet és fasisztoid elméleteket is hangoztattak. A felsoroltak miatt az RMDSZ javasolja, hogy a parlament ne fogadja el a Jelentést, hozzanak létre nemzetközi bizottságot, vizsgálják felül az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos ítéleteket, végül kérik a Nemzetiségi Minisztérium felállítását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

"Ileana Filipescu Maros megyei alprefektusnő újabb beadványban fordult a Legfelsőbb Ügyészséghez, javasolva, hogy tiltsák be az RMDSZ-t, olvasható Tófalvi Zoltán beszámolójában. A Maros Megyei RMDSZ nov. 13-i nyilatkozatában tiltakozott ez ellen az újabb akció ellen, jelezve, hogy az alprefektusnő előzőleg már számos esetben szóban és írásban megengedhetetlen módon nyilatkozott a magyar kisebbségről és legitim képviselőiről. Ezt már több beadványában jelezte a Maros megyei RMDSZ, de választ nem kaptak a kormány illetékes szerveitől. Ezért fenntartják a jogot, hogy bűnügyi eljárást kezdeményezzenek Ileana Filipescu ellen. - Szabadi Ferenc marosvásárhelyi betegápolót öt évre ítélték azzal a váddal, hogy 1990. márc. 20-án a mentőautóban megütött román sebesülteket. Hiába tanúsították, hogy Szabadi Ferenc nem is ült a mentőautóban, nem mentős, mégis elítélték, annyira magabiztosan, hogy lakásába beköltöztettek egy románt, aki még bútorait is használja. - Dr. Thomas Nagler, a Romániai Német Demokratikus Fórum elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy 1918 előtt "a magyarok tőlünk egyetlen hold földet s egyetlen aranytallért sem tulajdonítottak el." Egészen más lett a németek helyzete Romániában 1918 után. A "bukaresti stúdió lerövidítette a német tévéadás idejét. S mindez megtörtént annak ellenére, hogy Németország jelentősen hozzájárult a román TV felszereléséhez." -Sok erdélyi magyar kényszerült kivándorolni. Mikor készül el az elüldözött magyarokról szóló jelentés? - Miért tiltotta meg a Bákó megyei SRI a csángó műkedvelők pusztinai találkozóját és miért nem engedték meg legalább a székelyföldi csángó fesztivál megtartását, teszi fel a kérdést Tófalvi Zoltán? _ Arról sem történt eddig említés a sajtóban, "hogy sok katonafiunkat lezárt koporsóban hozzák haza a szülői házhoz." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./ "

Nov. 29-én folytatódott a Cseresznyés-per, de nem jelent meg mindegyik tanú, a következő tárgyalás dec. 20-án lesz. /Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./ Előzmény: 60, 299, 865, 879. sz. jegyzet.

Megjelent Hajdu Győző Együtt című folyóiratának első száma /jövőre hetilap lesz/, melyet a televízió híradója is reklámozott. Hajdu Győző, Ceausescu rendszerének hű kiszolgálója, az akkori marosvásárhelyi Igaz Szó volt főszerkesztője 1989 után külföldre távozott. Később visszatért. Beköszöntőjében magyarázgatta bizonyítványát. Adrian Paunescu, Ceausescu egyik udvari költője /jelenleg a Totusi Iubiera főszerkesztője/ szintén írt ebben az új lapban, bizonygatva, hogy ő nem fasiszta, nem gyűlöli a magyarokat. Hajdu Győző lapját az Együtt Művelődési és Baráti Társaság adja ki, ez szerepel a lapon. /MTI/

Traian Chebeleu külügyi szóvivő nov. 24-én sajtóértekezleten ismertette a Budapesten folyó román-magyar konzuláris tárgyalások témáját: a magyar fél kérte, hogy létesüljenek konzulátusok Kolozsváron, Nagyszebenben, Brassóban és Marosvásárhelyen, Románia viszont elutasította ezt a javaslatot. A román fél kifogásolta a Romániából érkezőkkel szembeni bánásmódot. Hermann János külügyi szóvivő nov. 25-én visszautasította a román vádakat, hozzátéve, hogy a román hatóságok magyarországi turisták őrizetbevételét is elrendelték, de erről nem vagy csak későn adnak értesítést. /MTI/

"A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./"

Marosvásárhelyen dec. 8-án felszentelték az új református templomot /Ludasi utca 3./, amelyre a hívek harminc éve vártak. A templomot 1988-ban kezdték építeni. A költségek egy részét magyarországi és nyugati egyházi szervezetek fedezték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ dec. 14-én Sepsiszentgyörgyön tartotta első közgyűlését, ahol megvitatták és elfogadták az alapszabályt és a programot. Ismertették a szövetség küldötteinek Mihai Golu tanügyminiszterrel dec. 10-én folytatott tárgyalását, amikor ismételten kérték az anyanyelvű oktatás jogainak tiszteletben tartását, hangsúlyozottan a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatását. A közgyűlésen megjelentek az RMDSZ Országos Elnöksége, az egyházak, a Magyar Középiskolák Országos Szövetsége /MAKOSZ/, a Tanügyminisztérium, továbbá a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának képviselői. A szövetség megválasztotta az eddigi ideiglenes vezető tanács helyébe lépő új vezetőséget. /Elnök: Lászlófy Pál (Csíkszereda), alelnökök: Matekovits Mihály (Arad), Pál Zoltán (Kolozsvár) és Nedeczky László (Brassó). /Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

Gheorghe Gambrát, Maros megye rendőrfőkapitányát az Országos Rendőrkapitányság főparancsnokává, belügyi államtitkárrá nevezték ki. Gambra ugyanebben a tisztségben volt 1989-ben, amikor a sortűz halálos áldozatokat követelt Marosvásárhelyen, és 1990. márciusában is, amikor Sütő András elveszette félszemét. Mivel mindezekért felelősség terheli Gheorghe Gambrát, ezért tiltakozott kinevezése ellen Kincses Előd a Romania Liberában. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Dec. 20-án Marosvásárhelyen 81 éves korában meghalt Gagyi László író /sz. Fintaháza, 1910. jún. 22./ /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

"Kincses Előd, a Magyarok Világszövetsége új főtitkára nyilatkozott a kolozsvári napilapnak. Kinevezése "azt bizonyítja, hogy már a Magyarok Világszövetsége szintjén is elismerik azt, hogy a magyarság együvé tartozik, az államhatároktól függetlenül." Fontosnak tartja, hogy az RMDSZ csatlakozzon a Világszövetséghez. Kincses Előd politikai emigránsként él Budapesten, amint lehetővé válik, vissza fog térni Marosvásárhelyre. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./"