Régiósítás: „A magyarságnak az optimális változat sem lenne jó”
Ha Hargita, Kovászna és Maros megye egyetlen közigazgatási régiót alkotna, a magyarság számára ez a verzió is hátrányt jelentene - hangzott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) legutóbbi Nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésén Kolozsváron. A lehetséges alkotmánymódosítás kiemelt témáival foglalkozó esemény az egységes nemzetállam és a hivatalos nyelv kérdését is érintette, ugyanakkor az is terítékre került: módosításkor nagy valószínűséggel kizárnák a melegházasság jogi lehetőségét.
A Nemzetpolitikai kerekasztal negyedik kiadását múlt héten ezúttal is Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa moderálta. A beszélgetés résztvevői Varga Attila alkotmányjogász, oktató, Székely István Gergő politológus (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet), Illyés Gergely politológus ( Nemzetpolitikai Kutatóintézet) és Magyari Tivadar szociológus (Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója) voltak
A bevezetőben Székely István, a KAT elnöke megindokolta, miért az alkotmánymódosítás lett a negyedik kerekasztal témája. Elmondta, nemrégiben az ügyvezető kormány bejelentette, a választásokig három kérdést kíván közvitára bocsátani: a tanügyi törvény módosítását, a közigazgatási reformot és az új alkotmány kérdését. Parlamenti háttere egyik módosításához sincs, azonban úgy gondolja, az adott kérdésekben megszervezi a társadalmi vitát, és ennek eredményét átadja az év végén alakuló új kormánynak – mondta Székely. Az kerekasztal az alkotmánymódosítás nagy témái mellett a közigazgatási reform azon intézkedéseit is érintette, amelyhez alkotmánymódosítás szükséges.
Romániában alkotmányt módosítani nagyon nehéz
Varga Attila a beszélgetés elején leszögezte, hogy Romániában alkotmányt módosítani nagyon nehéz: nemcsak kétharmados parlamenti többség, azaz politikai konszenzus kell hozzá, hanem a tervezetet népszavazással is meg kell erősíteni. Ha tehát alaptörvényt módosítanak, ezt nem fogják mindössze néhány cikkely kedvéért megtenni - ahogy például Magyarországon történt, történik -, hanem az több területet fog érinteni.
Hogy Romániában a politikai konszenzus mennyire ingoványos talajon áll, jól példázza: 2013-ban a parlament által kezdeményezett és elkészített alkotmánymódosító tervezet azért maradt függőben, mert az USL egészen abszurd módon, egyik pillanatról a másikra felélte többségét.
Székely Gergő politológus szerint a nagy politikai szövetségekkel Romániában az a gond, hogy nem egy ügy mentén jönnek létre, hanem inkább ad hoc, egy éppen aktuális ellenfél ellenében. Mindez annak ellenére van így, hogy a romániai pártrendszer nem éppen polarizált, a pártok ideológiailag eléggé hasonlítanak egymásra. A romániai pártrendszer klienteláris, ahol csoportérdekek ütköznek, ezért nem sikerül kialakítani egy tágabb társadalmi konszenzust - magyarázta Székely Gergő.
A Cioloș-kormány pótcselekvésekkel leplezi tehetetlenségét
Abban a résztvevők mindannyian egyetértettek, hogy a kormány bejelentett alkotmánymódosítási közvitája pótcselekvés. "A kormány szándéka, hogy 2016-ban érdemben társadalmi közvitát szervez az említett három kérdésben, illúzió. Választási évben vagyunk, a politikai klíma egyáltalán nem alkalmas erre. Láttuk, hogy a Crin Antonescu féle alkotmánymódosítási kezdeményezést a kétharmados többséggel rendelkező USL-nek sem sikerült átvinni. Hogy a következő parlamenti ciklusban mi lesz, a választási eredményektől függ: ha kialakul egy olyan parlamenti többség, amely érdemben felvállal egy ilyen nagyon fontos feladatot, akkor lehet esély a módosításra. A román politikában viszont jelenleg nem látom azt a konszenzusorientált törekvést" - magyarázta Illyés Gergely.
Székely Gergő az esetleges többséggel kapcsolatban megjegyezte, nem látja, hogy a parlamenti választások után Romániában nagy pártszövetség alakulna. Mindezt azzal indokolta, hogy a két nagy párt (PSD, PNL) közül bármelyik elviheti a voksok többségét, mellettük pedig több kispártnak is esélye van a parlamentbe való bejutásra. Nagy valószínűséggel a kormányzáshoz elegendő lesz, ha az egyik nagy párt mellé betársul 1-2 kicsi - jósolta.
Magyari Tivadar szerint a kabinet részéről egy jó szándékú pótcselekvésnek vagyunk tanúi, a kormány érzi a tehetetlenségét. "A szándék kiválóan találkozik az amúgy is pótcselekvésekkel működő Klaus Johannis habitusával" - jegyezte meg a BBTE oktatója.
Varga Attila alkotmányjogász még ennél is tovább fokozta: egyenesen fából vaskarikának nevezte a kormány törekvését. "A szakértői kormány, amely nem rendelkezik valósi politikai legitimitással, nem tud hitelesen kezdeményezni egy alkotmánymódosításról szóló társadalmi vitát. Társadalmi vitára nagy szükség lenne, hiszen az alaptörvény megérett a módosításra, de ezt ne egy olyan kormány kezdeményezze, amely néhány hónap múlva veszi a kalapját, és megy" - mondta.
Hol lóg ki a lóláb az alkotmányban?
Papp Zakor András azon kérdésére, hogy melyek azok a megmutatkozott diszfunkcionalitások az alkotmányban, amelyek megérettek a változtatásra, Varga Attila a beszélgetés során többre is rámutatott. Szerinte érdemes vitát kezdeményezni például a kétkamarás parlamentről,
- a parlamenti versus félelnöki rendszerről,
- a sürgősségi kormányrendeletek tarthatatlanságáról, amelyek mérgezik a jogrendet: megnehezítik a jogalkalmazó dolgát, hiszen utólag a parlamentnek még mondania kell valamit a rendeletről, amely adott esetben már egy éve működik,
- a felelősségvállalással elfogadott törvények kérdéséről, amelyet az alkotmányjogász szerint minden további nélkül törölni kellene. "Kormányok egész törvénycsomagokra vállaltak felelősséget, amely minden, csak nem az alkotmány betűjének és szellemiségének megfelelő alkalmazás. Az alaptörvény szerint egy törvényre vállalhat felelősléget a kabinet" - magyarázta Varga,
- az ügyészség meghatározhatatlan helyzetéről, hiszen nem világos, hogy az igazságszolgáltatói vagy végrehajtó hatalomhoz tartozik-e,
- a Legfelsőbb Bírói Tanács jogi helyzetéről.
- a helyi önkormányzatok jogalapjáról,
- az alapjogok alaptörvénybe foglalt garantálásáról.
Az alkotmányjogász megjegyezte, bár úgy tűnhet, a fentiek nem tartoznak a társadalmat foglalkoztató égető kérdésekhez, valójában meghatározzák mindennapjainkat. Ezt konkrét példával is alátámasztotta: a kormányoknak például lehetőségük van arra, hogy a választások felfokozott hangulatában sürgősségi rendelettel fizetéseket emeljenek, később viszont ezt kénytelenek "valahogy visszacsinálni". A politikum felelőssége, hogy ezekkel a funkcionális zavarokkal foglalkozzon - mutatott rá.
Székely Gergő politológus szerint ha valódi alkotmányreformról akarunk beszélni, akkor a fent felsorolt kérdések kikerülhetetlenek. "Az a népi kezdeményezés, amely a házasságot kizárólag a férfi és a nő között köttetett intézményre korlátozná - és amely nagy eséllyel be is fog kerülni az alaptörvénybe - kimeríti a pótcselekvés és a gumicsont fogalmát. Közben azt látjuk, hogy van egyfajta konzervatív fordulat a környező országokban is, mindez megspékelve az autoriterebb gondolkodás elemeivel. Látjuk, hogy Magyarországon a vasárnapi boltzárat hogyan lehet úgy eladni, hogy ebből egyfajta lelkiismereti kérdést próbálnak csinálni, Lengyelországban az abortusz van éppen terítéken, és mindezt a migránsválsággal járó vélt vagy valós terrorfenyegetettség közepette" - mutatott rá a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Csak külső kényszerre tudunk alkotmány módosítani?
Illyés Gergely politológus szerint fontos feltenni a kérdést, hogy miért van szükség alkotmánymódosításra. A 2003-as legutolsó módosítás üzenete világos volt: Románia egy NATO- és egy Európai Uniós csatlakozás előtt áll, nem volt kérdés az alaptörvény megváltoztatása. Varga Attila a gondolatot azzal fűzte tovább, hogy valamennyi román alkotmány megszületése, vagy módosítása külső hatásra történt. Az alkotmány nem a szerves társadalmi fejlődés, a leszűrt politikai tapasztalatok eredménye, ahogy ez például több európai államban történt - mutatott rá. Hozzátette, ezen nem ártana változtatni.
Régiósítás: decentralizáció vagy recentralizáció?
Ami a közigazgatási reform kérdését illeti, Varga Attila elmondta: mivel a régió mint közigazgatási egység nem szerepel az alkotmányban, a régiósítás alkotmánymódosítás nélkül elképzelhetetlen. "A kérdés viszont megkerülhetetlen: mi a célja a regionalizációnak? Egy-két éve indult el erről a vita, tervek és főleg térképek születtek, még mielőtt hatáskörökről beszéltek volna. Előbb a leosztott hatáskörökről kellene szót ejteni, ugyanis van egy csapdahelyzet, amelybe nagyon könnyen bele tud sétálni a romániai politikum. A regionalizációról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez egy decentralizáció. Lehet decentralizációs folyamat, de csak akkor, ha a központtól vesz el hatásköröket és telepít regionális szintre. De ahogy most látom, a regionalizációval éppen a megyéktől vonnának el hatásköröket, és telepítenék régiós szintre - ez már központosítás, centralizáció. És ekkor már nagyon is az a kérdés, hogy szükség van-e egy ilyen típusú közigazgatási reformra. Nagyon komolyan társadalmi és szakmai vitát kellene erről folytatni, mielőtt az alkotmányba bármi bekerül ezzel kapcsolatban" - fejtegette a jogász.
Jó nekünk, magyaroknak a regionalizáció?
Székely István Gergő vetette fel a kérdést, hogy mit jelent az erdélyi magyarok számára a regionalizáció. "Ha valamiben konszenzus van román oldalon, abban igen, hogy senki nem fog sírni, ha a reform végén a magyarok kicsit gyengébben jönnek ki buliból, mint ahogy belementek. A reformot eddig a helyi bárók - és itt magyar megyei tanácselnökökre, polgármesterekre is gondolok - miatt nem lehetett megcsinálni, mert ellenkezett a törekvés az érdekeikkel. Csakhogy ez a réteg már nem nagyon létezik, vagy legalábbis nem olyan formában, ahogy eddig, mert elvitte őket a DNA. Emiatt úgy látom, most már könnyebb egy ilyen projektet keresztülverni" – magyarázta a politológus.
"Ha elfogadjuk az axiómát, a magyar érdek azt jelenti, minél több közigazgatási egységben legyen jelen a magyar többség, bármilyen átszervezés csak rosszabb lehet, mint ami most van. Ha megnézzük például azt az optimális verziót, hogy Hargita, Kovászna, Maros megye egy régiót alkot, és rápillantunk a 2011-es népszámlálási eredményekre, akkor láthatjuk: a magyarság aránya mindössze 58 százalék, ráadásul a demográfiai trend lefele mutat" – mutatott rá a fájó pontokra Illyés Gergely. Hozzátette, nem látja megalapozottnak, mitől csökkenne a bürokrácia, a korrupció, ha a statisztikai régiókat közigazgatási hatáskörrel ruházzuk fel.
Varga Attila szintén nem látja, miért lenne hatékonyabb az uniós források lehívása a regionalizációval, szerinte a közigazgatási reform inkább a helyi önkormányzatok valódi önkormányzatokká alakításával következne be. Magyari Tivadar megjegyezte, nincs tudomása arról, hogy az EU-ban bármelyik országot arra kényszerítették volna, hogy vizsgálja felül saját szerkezetét közigazgatási szempontból, így eléggé döcög az érv, hogy az unió követeli a régiók kialakítását. Illyés kellő iróniával vetette közbe, hogy csalódna, ha Romániában a régiókat gazdasági alapon alakítanák ki, ahhoz a politikum számára túl fontosak a határok.
A nemzetállam soha nem fog kikerülni az alkotmányból?
Arra a kérdésre, hogy valójában mennyire gátló tényezők például az autonómia, a regionális hivatalos nyelv bevezetése szempontjából az egységes nemzetállamra és az ország hivatalos nyelvére vonatkozó alkotmányos előírások, Varga Attila szerint számolnunk kell azzal: ezek zsigeri szinten vannak jelen a román politikában és közvéleményben. "Ugyanakkor adott esetben nem volt ez akadálya annak, hogy olyan jogszabályok, rendelkezések szülessenek, amelyek például anyanyelvhasználatot biztosítottak a nemzeti kisebbségek számára. Ha nagyon komolyan, szó szerint vennénk a nemzetállam fogalmát, azt mondhatnánk: nincsenek nemzeti kisebbségek Romániában, holott a kérdés nem ilyen irányba fejlődött. De ha például az autonómia kerül szóba, a rendszer szinte automatikusan zár, és rögtön előjön: Románia egységes nemzetállam" - magyarázta az alkotmányjogász. Megjegyezte, a hivatalos nyelvre vonatkozó cikkely nem zárja ki például a regionális nyelv elfogadását, hiába állítják az ellenkezőjét.
Az oktató szerint az egységes nemzetállam, a hivatalos nyelvre vonatkozó cikkelyek nem fognak kikerülni az alaptörvényből, erre esetleg csak akkor kerülne sor, ha teljesen új alkotmányt írnának Romániában. Illyés Gergely szintén osztotta az alkotmányjogász véleményét, azzal a gondolattal kiegészítve: mindezek mellett az alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségeket, tehát inkább arra kellene koncentrálni, hogy a kisebbségekre vonatkozó előírások a gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezt pedig az alapjogok betartásának alkotmányba foglalt garanciájával lehetne elérni - értettek egyet a kerekasztal résztvevői.
O. M.
maszol.ro

Soós Zoltán iktatta jelölési iratcsomóját
Valós és erős összefogás
Marosvásárhely független polgármesterjelöltje, Soós Zoltán tegnap benyújtotta a kerületi választási irodához az indulásához szükséges iratcsomót, amely tartalmazta a mintegy 6000 támogató aláírást is. A helyszínen nyilatkozva a Népújság kérdésére Soós Zoltán kijelentette: kampányának legfőbb üzenete, hogy Marosvásárhelyen változásra van szükség, új polgármesterre és a korrupció felszámolására.
Az iratcsomó benyújtását követően Soós Zoltán összmagyar független polgármesterjelölt a sajtónak nyilatkozva köszönetet mondott mindazoknak, akik aláírásukkal támogatták jelölését, valamint a civil szervezeteknek, egyházaknak, a csapatának. Kijelentette, azoknak a marosvásárhelyieknek, akik etnikumtól függetlenül változást szeretnének, üzeni, szándéka az, hogy Marosvásárhely jobb irányba fejlődjön, haladjon, és ehhez kéri a támogatásukat június 5-én is. Kérdésünkre elmondta, kampányának üzenete, hogy Marosvásárhelyen változásra van szükség, a városnak meg kell szabadulnia a jelenlegi városvezetéstől és az azt átszövő korrupciót meg kell szüntetni. Az iratcsomó benyújtásánál jelen volt Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői, valamint Portik Vilmos, az előválasztás második helyezettje. Soós Zoltán szerint ez annak a bizonyítéka, hogy Marosvásárhelyen megvan a politikai bölcsesség az összefogásra. "Az elmúlt 16 évben a széthúzás volt az oka annak, hogy nem sikerült a város vezetését átvenni. Ezúttal mindenki megértette az idők szavát" – tette hozzá.
Brassai Zsombor is megelégedetten vette tudomásul, hogy az aláírások, illetve a jelölési iratcsomó leadásánál részt vett az EMNP helyi vezetője, valamint Portik Vilmos, akit a marosvásárhelyi összefogás "egyik fontos protagonistájának" nevezett. "Meggyőződésem, hogy ez az összefogás a független Soós Zoltán támogatását illetően teljes összhangban fog megvalósulni, és Soós Zoltán megnyeri a marosvásárhelyi polgármester-választást. Biztatónak tartom, hogy 6000-en írták alá a támogató listákat, ez egy jó premissza. Bízom benne, hogy a kampányban Soós Zoltánnak és a politikai pártoknak sikerül meggyőzniük a marosvásárhelyieket, hogy az összefogás valós és erős" – jelentet-te ki.
Kérdésünkre Pálosi Csaba, az EMNP marosvásárhelyi szervezetének elnöke elmondta, az Erdélyi Magyar Néppárt továbbra is Soós Zoltán független polgármesterjelöltet támogatja Marosvásárhely polgármesteri székének elnyeréséért. Hozzátette, elvárja, hogy a jelölt, ígéretéhez híven, részt vegyen az EMNP kampányrendezvényein, és ugyanúgy támogassa a néppárt listáját, mint az RMDSZ- ét. Az előválasztások második helyezettje, Portik Vilmos pedig hangsúlyozta: "Soós Zoltán az előválasztások nyertese, és az embernek a becsületszava van olyan fontos, hogy kitartson mellette minden körülmények között. A sértődésnek a politikában nincs helye, a közösségi érdeket kell nézni. A közösségi érdek ma az, hogy az összefogás jelöltje megnyerje a választásokat".
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ benyújtotta megyei tanácsosi listáját
Péter Ferenc a tanácselnökjelölt
A kerületi választási iroda 27 ezer támogató aláírás kíséretében iktatta az RMDSZ megyei tanácsosjelöltjeinek listáját, amely teljes, 44 nevet tartalmaz. Első helyen Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, második helyen Péter Ferenc szerepel, akit az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltként nevesített.
A tanácselnöki tisztség megszerzése a tét
A tanácsosi lista iktatása után Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ szervezet elnöke a sajtónak nyilatkozva elmondta, köszöni a támogatók aláírását, a munkatársak hozzájárulását az aláírásgyűjtési akció sikeréhez. A 27 ezer támogató aláírást megelőlegezett bizalomként és pozitívumként kell elkönyvelni. Az elnök meggyőződése, hogy az aláírások köteleznek, olyan kampányt kell folytatni, amellyel megszólítják Maros megye magyar választóinak jelentős részét. Arra számítanak, hogy legalább 13 tanácsosi mandátumot megőriznek a megyei tanácsban. A tanácsosi tisztségre jelöltek mintegy kétharmada kicserélődött, egyharmadát a régi tanácsosok teszik ki. A kétharmadban új és fiatal jelöltek szerepelnek. Ami a jelöltek kiválasztásával kapcsolatosan fontos volt: igyekeztek ezúttal is arra törekedni, hogy Maros megyének minden régiója képviselettel rendelkezzen a tanácsban. A kampány rendkívül fontos üzenete, hogy az RMDSZ a megyei tanácselnöki tisztség megszerzésére törekszik.
A sajtó kérdésére válaszolva Brassai Zsombor elmondta azt is, hogy a megyei tanácsosi listán szereplő jelöltek kiválasztásakor a területi képviseletre figyeltek. Tekintettel arra, hogy Maros megye nagy közigazgatási egység, a megyei tanácsnak nagyon sokrétű problémával kell foglalkoznia. Ezért vélik fontosnak, hogy a mikrorégiók is képviseletet kapjanak. Másrészt a jelöltek szakmai tapasztalatát vették figyelembe. Bejutó helyet biztosítottak a nőszervezetnek, illetve a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanácsnak. Az első 15 jelölt között van a Magyar Polgári Párté is, ily módon a megyei tanácsosjelöltek listáján is megvalósult a politikai összefogás.
– Bízom abban, hogy ez a szavazatszámban is kamatozni fog. A 2012. évi tapasztalatból indultunk ki, amikor külön listákon indultunk a szavazatokért. Ha együtt indulunk, ma akár 15 tanácsosunk is lehetne. Bízunk a választókban, hogy erősíteni tudjunk az RMDSZ- frakció képviseletén – fogalmazott Brassai.
Szükség van a váltásra
A tanácselnöki tisztségre jelölt Péter Ferenc nyilatkozatában elhangzott, hogy azzal a 16 évi önkormányzati tapasztalattal, amellyel rendelkezik, képviselni tudja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és Maros megye lakosságát.
– Úgy gondolom, hogy a Szovátán kivitelezett sikeres projekt Maros megyére is kiterjeszthető. Ha a megyénkbeliek úgy gondolják, hogy a szovátai példa lehet Maros megyére nézve, kérjük, szavazzanak az RMDSZ listájára. Úgy érzem, a megyének szüksége van a váltásra, hiszen gazdasági szempontból a közép-romániai régión belül a harmadikról a negyedik helyre csúszott vissza. Meg kell tennünk mindent, hogy a megye gazdaságilag megerősödjön, s visszanyerje méltó helyét ebben a régióban – fogalmazott a tanácselnökjelölt, aki arról is beszélt, hogy a kampány során a személyes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, megpróbálnak minél több településre elmenni, és minél több emberrel találkozni.
Péter Ferenc elmondta, nem volt könnyű döntés felvállalni a jelölést, de a szövetség megyei vezetőségével úgy gondolták, hogy fontosabb a megye egésze, ennek száz települése, mint egy a megyéből. Ezért választotta a szovátai polgár-mesterjelöltség helyett ezt az utat. Szovátán Fülöp László mérnök személyében sikerült olyan polgármesterjelöltet találni, aki méltóképpen vezetheti tovább a várost.
A Népújság arra volt kíváncsi, milyen konkrét tervek szerepelnének Péter Ferenc programjában.
– Konkrét tervekről nehéz beszélni. Elsősorban jól kell működtetni azt az intézményrendszert, ami pillanatnyilag a megyei tanács alárendeltségében van. Folytatni kell azokat a projekteket, amelyeket elkezdtek. Ha konkrét tervekről van szó, akkor elsősorban a megye infrastruktúrájára, a repülőtérre kell gondolnunk, mert ezekkel van gond. Ahhoz, hogy sikeres legyen ez a megye, kötelező módon csatlakoznia kell az ország nemzetközi infrastruktúrájához, ami hiányzik. Kiépült infrastruktúrával másképp jelentkeznek a beruházók. A legnagyobb probléma, hogy Maros megye gazdasági szempontból pozíciót veszített, a régióban a harmadik helyről a negyedikre került. Ezen kell változtatni. Fontos feladata tehát a megyei testületnek, hogy Bukarestben és a nemzetközi fórumokon képviselni tudja a megye érdekeit, hogy visszanyerje azt a gazdasági potenciált, amit elveszített ebben a régióban – fogalmazott Péter Ferenc.
A megyei tanácsosi listán szereplő első 15 jelölt: Brassai Zsombor, Péter Ferenc, Pokorny László, Kolcsár Anquetil-Károly, Szabó Árpád, Csép Éva-Andrea, Aszalos Gábor, Kupás János, Tatár Béla, Kovács Mihály-Levente, Bartha Mihály, Fülöp József, Szabó Albert, Szigyártó Zsombor-István, Biró József-Attila.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Nincs összmagyar lista Bihar és Maros megyében
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a „billegőnek” számító nyolcadik helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el. Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is.
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a nyolcadik, „billegőnek” számító helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el.
Az RMDSZ egyébként kedden megyei szintű együttműködési szerződést kötött az MPP-vel az elkövetkező kormányzati ciklus idejére. Pásztor szerint az általuk felajánlott tanácsosi hely ily módon „hozható” lesz a választásokkor, a néppárt Bihar megyei vezetője, Csomortányi István azonban nem osztja véleményét. Mint megtudtuk, velük végül nem is tárgyalt az RMDSZ.
„Teljesen komolytalan felajánlás volt” – fogalmazott Csomortányi, aki továbbra is azon a véleményen van, hogy a szövetség népszerűségét a korrupciós ügyek csökkentették, ami szavazatvesztéshez vezet majd. Szerinte amúgy is csak akkor lehetne maximalizálni a magyar képviseletet, ha az EMNP is bejut a megyei és a helyi tanácsba. Meglátása szerint erre van esély, ezért legkevesebb kettő, de az sem kizárt, hogy a következő ciklusban három képviselővel lesznek majd jelen a megyei tanácsban.
A néppárt hétfőn iktatott Bihar megyei listájának élén egyébként Csomortányi áll, mögötte Nagy József Barna és Szilágyi Ferenc szerepel. Nagyvárad RMDSZ-es polgármesterjelöltjének, Huszár Istvánnak magyar kihívója Zatykó Gyula, a városi tanácsosi listán mögötte Moldován Lajos és Nagy Zoltán kapott helyet.
Megyei tanácselnök lenne a szovátai polgármester
Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is, melyet mintegy 27 ezer támogató aláírás „kíséretében” iktattak kedden a választási irodában. A lista élén Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke áll, második Péter Ferenc jelenlegi szovátai polgármester – a szövetség megyei tanácselnökjelöltje –, a harmadik pedig a szövetség legrégebbi megyei tanácsosa, Pokorny László. A lista tizenötödik helyét a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Biró József Attila foglalja el.
A jelöltlajstrom második részében számos olyan személy is helyet kapott, aki egyébként a helyi választásokon érdekelt polgármester- vagy tanácsosjelöltként. A szövetség arra törekedett, hogy a megye egyetlen térsége se maradjon képviselet nélkül, ugyanakkor az ifjúsági, valamint a női szervezet is jusson egy-egy befutó helyhez. Péter Ferenc kedden közölte, a párt célja, hogy ezúttal is legalább 13 tanácsosi mandátumot szerezzenek, az MPP támogatásával azonban akár 15-re is bővíthetik a képviselők számát.
„Azt a sikeres projektet ajánlanám a megyének, amit kisebb léptékben megvalósítottunk Szovátán – fogalmazott Péter Ferenc, aki 2000 óta vezeti a város önkormányzatát. – Úgy érzem, Maros megyének szüksége van a váltásra, hiszen elveszítette azt a harmadik helyet, amit a Központi Fejlesztési Régióban foglalt el. A térség gazdaságán és infrastruktúráján kell javítanunk, a repülőteret kell továbbfejlesztenünk.” Péter Ferencet egyébként az RMDSZ-es Fülöp László 36 éves mérnök készül váltani Szováta polgármesteri székében. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete is kedden délután iktatta az elmúlt időszakban többször is módosított tanácsosjelölt-listáját. Ennek élén Peti András jelenlegi alpolgármester áll, őt Novák Zoltán és Magyari Előd követi.
Hivatalosított magyar verseny Kolozsváron
Kedden délelőtt iktatta a választási irodánál polgármesterjelöltjének, valamint városi tanácsosjelöltjeinek okmányait a kolozsvári RMDSZ is. Horváth Anna jelölését és a városi tanácsosjelölteket több mint 3500 személy támogatta aláírásával. „Megkerülhetetlen, erős, képviseletre törekszünk, a közösség iránti elkötelezettségét már többször bizonyított csapattal szeretnénk megerősíteni a kolozsvári magyarok hitét abban, hogy az önkormányzatnak őket is ugyanúgy kell szolgálnia, mint a román embereket” – nyilatkozta a választási iroda előtt Horváth Anna polgármesterjelölt.
A városi tanácsosi listát, mint ismeretes, Horváth Anna vezeti, a második helyet a történelmi magyar egyházak javaslatára az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) képviselő Gergely Balázs tölti be. A lista harmadik helyén Csoma Botond jogász, városi tanácsos, a Kolozs Megyei RMDSZ elnöke, a negyedik helyen Rácz Levente-Zsolt vállalkozó, az ifjúsági szervezetek jelöltje, ötödik helyen pedig Oláh Emese jogász, városi tanácsos szerepel. Saját listával és polgármesterjelölttel jelentkezett be a kolozsvári megmérettetésre az EMNP kincses városi szervezete is. Fancsali Ernő polgármesterjelölt, a tanácsosi jelöltlista vezetője és a második pozíciót elfoglaló Bicskei Hedwig közösen iktatták az induláshoz szükséges, több mint 3000 aláírást tartalmazó íveket.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldre fókuszálnak a Sapientia EMTE csíkszeredai karán
Egy célkitűzését már teljesítette a tizenöt esztendős Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE): a vizsgált adatok szerint a felsőoktatási intézmény csíkszeredai kara leginkább a székelyföldi fiatalok körében népszerű.
Tavaly ősszel összesen 233 tanuló választotta a Sapientia EMTE valamelyik csíkszeredai szakát továbbtanulás céljából. Az elsőéves hallgatók 93 erdélyi vagy magyarországi településről érkeztek: 58 Hargita megyei, 18 Kovászna megyei, 7 Maros megyei, illetve 8 más erdélyi megyében található településről, illetve két magyarországi városból, Budapestről és Hódmezővásárhelyről is volt egy-egy iratkozó – derül ki az egyetem szerkesztőségünkhöz eljuttatott beiratkozási statisztikájából.
Közel van és olcsó
„Többnyire a székelyföldiek választják az egyetemet” – erősítette meg érdeklődésünkre Makó Zoltán, a felsőoktatási intézmény csíkszeredai dékánja. Főképp azért esik a választás a Sapientiára, mert az ingyenes helyek mellett a tandíj-hozzájárulásos helyekért sem kell mélyen zsebbe nyúlni – évi 250 eurót kell fizetni –, ugyanakkor közel van a diákok lakhelyéhez, és magyar nyelven zajlik az oktatás. Akik távolabbi vidékekről jönnek, valamelyik szak miatt választják a csíki oktatási helyszínt, ugyanis bizonyos szakok csak itt találhatók meg magyar nyelven. A Magyarországról érkezett személyeknek is legtöbbször székelyföldi kötődésük van, jegyezte meg a dékán.
Alkalmazkodnak a munkaerőpiachoz
A Sapientia EMTE csíkszeredai kara a diákok toborzásakor is főképp a három székelyföldi megyére fókuszál. Az egyetem chartájában is hangsúlyozzák, hogy az intézménynek szerepet kell játszania a Székelyföld modernizálásában, mutatott rá Makó, aki szerint a szakok létrehozásakor is a vidék gazdaságára jellemző ágazatokat próbáltak indítani. Példaként felhozta a térségben egyedülinek számító élelmiszeripari mérnöki szakot, vagy a több éve nagy hallgatói létszámmal működő könyvelés szakot. „A nemrég indult gazdasági informatika szakunkkal a térségben most megjelenő informatikai vállalkozásokra próbáltunk reflektálni” – fűzte hozzá a dékán.
Szükség van a térségben a Sapientia csíkszeredai képzési palettáján szerepelő szakokra – nyilatkozta lapunknak Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő. „Ugyan adódnának még szakok, amelyekre szükség lenne a térségben, de mindent nem lehet egy egyetemen megoldani. Viszont amióta létezik a csíkszeredai intézmény, tapasztalataim szerint folyamatosan odafigyelnek a térség munkaerőpiacának szükségleteire” – fejtette ki. A főtanfelügyelő kiemelte, hogy az egyetem partnerségben áll a tanfelügyelőséggel, és sok közös programot – iskolai versenyeket, konferenciákat – szerveztek együtt.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

A REMÉNYTELEN ÉLET AZ OKA
ÉRDEMES OLVASNI A SZÁZÖT ÉVE SZÜLETETT KOVÁCS GYÖRGY 1944 ELŐTTI KÖNYVEIT
A százöt évvel ezelőtt született erdélyi író, Kovács György megítélése finoman szólva is vegyes: amit sikerült megtudnom róla szóbeli közlés vagy utánaolvasás alapján, nem túl szívderítő. Szerzőnk vonalas volt, politikai szerepet is vállalt, könyveit pedig újraírta és „osztályharcosította” (ezért is érdemes „az igazi” Kovács Györgyöt az 1944 előtt írt könyvei segítségével megismerni; javaslom ezek közül az Aranymező című regényt és az Emberarcok című novelláskötetet, mely utóbbi reprezentatív válogatását adja a novellaéletműnek).
Tény, hogy Kovács György nagymamám falujában (a három településből álló Hármasfalu – Atosfalva, Szentistván, Csókfalva – harmadik településrészén) viszonylag hosszú időn keresztül „úri nyomorúságban” éldeklett. A sok éven át rengeteg könyv elolvasásával kifejlesztett szimatom pedig azt súgja, hogy (sok esetben talán megmagyarázható emberi minőségétől teljesen függetlenül) igen nagy íróval van-volt dolgunk, és hogy „minden más táján a világnak szent dalnok lett volna belőle”.
Mivel én is rengeteg időt töltöttem ebben a Maros megyében található faluban, tulajdonképpen a gyermekkorom világa elevenedik fel a könyvek lapjain, és a történetek közepette – még akkor is, ha Kovács György nem minden alkalommal jelöli meg, hol játszódik a cselekmény. Én mindenesetre hajlandó vagyok azt hinni, hogy ott, vagy a környéken, és ebben a szókincshasználat is segít, amely egészen egyedi módon idézi meg annak a kisebb régiónak a természetesen nem kizáró jellegzetességeit: mosztalék (apró szemét), rikóbálás (kiáltozás), burján (fű), pipe (kisliba), ejisze (talán), letácsolni (elhallgattatni), gagya (nadrág), sátés (füves terület), merkelni (csúnyán nézni), mánus (óramutató), sze (a hiszen helyett; én még így is hallottam használni: hiszehásze), édes (az anyára), csurdényakú tyúk (kopasz nyakú), kakóca (kiskakas), második hetűs (második hetében lévő/járó), csűr (gazdasági épület), leazon (lefelé), megtökösödés (sérv), tapodás (sertepertélő lépegetés), filkós, durák (kártyajátékok), batul (alma), tészta (sütemény), pajtahija (a csűr szénatartó része, tanulunk, tanulunk!), motor (autóra használják), ugyi (ugye), valahol fájtatni (a fájlalni vagy fájdalmat érezni helyett). Aztán a pípet kapni a szomjúságtól; a béka nő a hasunkban, ha túlisszuk magunkat; a kivaszkalódtunk az ágyból és egyéb kifejezésekről még nem is beszéltünk. Egészen sokkoló magyarázatot kap továbbá néhány dolog, például a virrasztás közben játszott kártyaparti oka is: „A virrasztóban a halál beálltát követő első éjszakán, a kártyázó férfiak valósággal versenyre keltek, hogy kinek az ökle alatt döndül nagyobbat az asztal sok ütést szenvedett deszkalapja, amikor lecsattintják rá a rongyos makkfilkót. Talán azért kell ezt így csinálni, hogy a halott fölébredjen, ha netán mégsem szállt volna el belőle végérvényesen a lélek.”
Döbbenetes leírások születnek a nyomorról, a szegénység dühéről, a halálról, a falusi környezetben rekedt intellektuális igényekről – „Szörnyen unalmasok voltak ezek a keddi napok újság nélkül. Amennyi könyv föllelhető volt a faluban és környékén, azt az öreg már régen kiolvasta – nagy részüket nem is egyszer. Valamikor az iskolai kis könyvtárban még a Révai Nagy Lexikona meglévő köteteit is végigböngészte, egészen a »Mons« címszóig. (Ennél a szónál robbant ki a világháború – épp a tizenharmadik kötetnél –, és a sorozat küldése megszakadt.)” –, vagy az egykedvű mindennapokról, amelyekben a „rendületlenül pipás és habozás nélküli köpködő” emberek élete elevenedik föl.
Olyan embereké, akik reszketve gyűjtenek, de nem a gyűjtés öröméért, hanem a túlélésért; a hideglelős spórolástól és a reménytelen élettől pedig lassan kivetkőznek emberi mivoltukból, igazságtalanok és irgalmatlanok.
És akkor ott van a nagyregény, az 1940–41-ben született, a harmincas évek elején játszódó Aranymező című könyv.
El kell mondanom, hogy 1940-ben egy nagytermészetű, ráadásul szintén Dani (Mózes Dani) nevű parasztemberről regényt írni – mint Móricz – igen nagy bátorság volt, de Kovács írásának egyáltalán nem árt az összehasonlítás, megállja a helyét: veretes nyelven, komótosan, de izgalmasan, a végletekig kidolgozva és elképesztő pszichológiai, néprajzi (együtt: néplelki) tudással felvértezve halad a történet az iszonyatos végkifejlet felé. Soha nem kacsint vagy beszél ki a szerző, a narrátor, az elbeszéltek mindig az éppen gondolkodó, beszélő és érző szereplő teljes mértékben megrajzolt nézőpontjából kerülnek említésre, bölcsen, szeretettel és humorral szól az aranymezőről, a búzatáblákról, amelyek minden történés okai és céljai is egyben.
Érdemes beszerezni legalább ezt a két könyvet – antikváriumokban pár száz forintért vesztegetik –, és olvasni is érdemes, hiszen ugyancsak kevés szerzőt ismerünk, akik novellában és regényben egyaránt ilyen magas színvonalat tudtak képviselni, miközben erről a keserű világról írtak: „Az a pár darabocska föld úgy meg volt terhelve a telekkönyvben, hogy már ki sem látszott a Kádár Ferenc neve a sok beírás közül.”
Nagy Koppány Zsolt
Magyar Idők (Budapest)

Székelyföldre fókuszálnak a Sapientia EMTE csíkszeredai karán
Egy célkitűzését már teljesítette a tizenöt esztendős Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE): a vizsgált adatok szerint a felsőoktatási intézmény csíkszeredai kara leginkább a székelyföldi fiatalok körében népszerű – számol be Molnár Rajmond a kronika.ro-n. Tavaly ősszel összesen 233 tanuló választotta a Sapientia EMTE valamelyik csíkszeredai szakát továbbtanulás céljából. Az elsőéves hallgatók 93 erdélyi vagy magyarországi településről érkeztek: 58 Hargita megyei, 18 Kovászna megyei, 7 Maros megyei, illetve 8 más erdélyi megyében található településről, illetve két magyarországi városból, Budapestről és Hódmezővásárhelyről is volt egy-egy iratkozó – derül ki az egyetem szerkesztőségünkhöz eljuttatott beiratkozási statisztikájából. Közel van és olcsó
Többnyire a székelyföldiek választják az egyetemet” – erősítette meg érdeklődésünkre Makó Zoltán, a felsőoktatási intézmény csíkszeredai dékánja. Főképp azért esik a választás a Sapientiára, mert az ingyenes helyek mellett a tandíj-hozzájárulásos helyekért sem kell mélyen zsebbe nyúlni – évi 250 eurót kell fizetni –, ugyanakkor közel van a diákok lakhelyéhez, és magyar nyelven zajlik az oktatás. Akik távolabbi vidékekről jönnek, valamelyik szak miatt választják a csíki oktatási helyszínt, ugyanis bizonyos szakok csak itt találhatók meg magyar nyelven. A Magyarországról érkezett személyeknek is legtöbbször székelyföldi kötődésük van, jegyezte meg a dékán.
Alkalmazkodnak a munkaerőpiachoz
A Sapientia EMTE csíkszeredai kara a diákok toborzásakor is főképp a három székelyföldi megyére fókuszál. Az egyetem chartájában is hangsúlyozzák, hogy az intézménynek szerepet kell játszania a Székelyföld modernizálásában, mutatott rá Makó, aki szerint a szakok létrehozásakor is a vidék gazdaságára jellemző ágazatokat próbáltak indítani. Példaként felhozta a térségben egyedülinek számító élelmiszeripari mérnöki szakot, vagy a több éve nagy hallgatói létszámmal működő könyvelés szakot. „A nemrég indult gazdasági informatika szakunkkal a térségben most megjelenő informatikai vállalkozásokra próbáltunk reflektálni” – fűzte hozzá a dékán.
Szükség van a térségben a Sapientia csíkszeredai képzési palettáján szerepelő szakokra – nyilatkozta lapunknak Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő. „Ugyan adódnának még szakok, amelyekre szükség lenne a térségben, de mindent nem lehet egy egyetemen megoldani. Viszont amióta létezik a csíkszeredai intézmény, tapasztalataim szerint folyamatosan odafigyelnek a térség munkaerőpiacának szükségleteire” – fejtette ki. A főtanfelügyelő kiemelte, hogy az egyetem partnerségben áll a tanfelügyelőséggel, és sok közös programot – iskolai versenyeket, konferenciákat – szerveztek együtt – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Szilágyi Róbert: Szilágyságban igenis élénk magyar közösségi élet zajlik
A jelöltállítási határidők lejártával a Maszol interjúsorozatot közöl az erdélyi megyék és fontosabb városok magyar tanácselnök- és polgármesterjelöltjeivel. Elsőként Szilágyi Róbertet, az RMDSZ Szilágy megyei tanácselnök jelöltjét kérdeztük a helyi magyar közösség helyzetéről, kihívásairól, választási elképzeléseiről és a kampányról.
Az ország egyik legkisebb megyéje Szilágy megye. Milyen hátrányokkal jár ez az adottság? Netán vannak előnyei is?
A lakosság szempontjából valóban a legkisebb megyék közé tartozunk, de ismeri a mondást: kicsi a bors, de erős. Nyilvánvaló, hogy vannak hátrányok is, leginkább gazdasági téren, de vannak előnyei is a magyar közösség számára. A magyarság aránya 24 százalék körüli Szilágyságban, és egy nagyobb megyében ez a több mint 50 ezres magyar közösség elveszítette volna a súlyát. RMDSZ tisztségviselőkként az a feladatunk, hogy ezt az arányt próbáljuk megtartani nemcsak Szilágy megyében, hanem az egész Partiumban, és mindenhol, ahol ez veszélyeztetve van, hiszen egy kedvezőtlen közigazgatási átszervezés vagy egy rosszul kigondolt régiósítás teljes mértékben ellehetetlenítené a közösség sorsát.
Említette, hogy a megye lakosságának egynegyede magyar. Ehhez képest Kolozsvárról nézve úgy tűnik, keveset hallat magáról a szilágysági magyar közösség. Más, hasonló etnikai arányú megyéktől eltérően nincs például egy magyar napilapja, nincsenek erős helyi intézményei. Mi ennek az oka?
Lehet, hogy Kolozsvárról így néz ki a szilágysági magyarok helyzete, de ez egy torz kép. Szilágyságban igenis zajlik az élet. A megye magyarsága nagyon is eseménydús közösségi életet él. Az RMDSZ és az egyházaink, önkormányzataink és civil szerveződéseink összefogása nagyon jól működik, ennek köszönhetően magyar településeinken állandó jelleggel hagyományőrző és kulturális rendezvényeket tartanak. Hagyományos szüreti, farsangi vagy Katalin bálokat szervezünk, de a Magyar Kultúra Napját, a Költészet Napját is megünnepeljük, könyvbemutatókat, néptáncgálákat, diákszínjátszó versenyeket, szavalóversenyeket, kézműves táborokat, tárlatmegnyitókat, tudományos-kutatási rendezvényeket is tartunk. Ezen kívül oktatási, egyházi, ifjúsági és sport rendezvények sokasága tölti be a szilágyságiak életét, ugyanakkor állandó jelleggel szakmai tanácskozásokra kerül sor az önkormányzatainkkal, intézményeink vezetőivel megoldást keresve közösségeinkben felmerült problémákra, gondokra.
Hogy mindezekről nem tud a nagyvilág? Lehet, hogy a mi hibánk is, hiszen nem sikerült kellőképpen népszerűsítenünk ezeket a rendezvényeket. Évekkel ez előtt rendszeresen meghívtuk a sajtó képviselőit, sajnos sok esetben nem jöttek el, és valahogy ezek a meghívások elmaradtak ez évek során. De szükség lenne arra, hogy a jobban népszerűsítsük közösségeinket és nagyszerű rendezvényeinket.
Az igaz, hogy napilapunk nincsen, de megjelenik a Szilágyság hetilapunk, ahol az eddig felsoroltak napvilágot látnak írott formában, állandó jelleggel beszámolunk a megyében zajló rendezvényekről. Cáfolnám azt is, hogy nincsenek erős helyi intézményeink. Csak egy példát szeretnék elmondani a sok közül. A 90-es évek elején még nem volt hagyományőrző néptánccsoport Szilágy megyében. Most, 25 év után lassan nincsen olyan szilágysági magyar közösség, ahol ne működne néptánccsoport. Sőt van olyan település, ahol már három csoport is működik. Tehát sikerült mindezt 25 év alatt kiépítenünk és működtetnünk, most már csak vigyáznunk kell arra, hogy megőrizzük, és ha lehet, tovább fejlesszük.
Mekkora most a megyében a szórványosodás veszélye?
Szilágyság ebből a szempontból szerencsés helyzetben van. Településeink nagy része tömbben él, ezért is sikerült ezeken a településeken megmaradni és építkezni. Vannak szórványtelepüléseink is, ahol a beolvadás jelen van, de a legnagyobb problémák a városok és főleg Zilah jelenti. A megyeközpontban, akárcsak a körülöttünk lévő megyék nagyvárosaiban, a beolvadás egyre nagyobb, bármennyire is próbálunk küzdeni ellene. Hosszú távon óriási probléma lesz ez nemcsak a Zilahon, hanem Erdély többi nagyvárosában is. Ezért fontos, hogy erős oktatási intézményeink, magyar iskoláink legyenek, ahol nemcsak oktatják fiataljainkat, hanem nemzeti nevelést is kapnak gyermekeink és unokáink. Szilágyság erős magyar iskolákkal, felkészült és szakképzett pedagógusokkal rendelkezik, ennek bizonyítéka, hogy a most pár évvel ezelőtt készült felmérés alapján a Szilágy megyei magyar gyermekek több mint 85 százaléka magyar nyelven tanult, és csak 15 százaléka választotta a román iskolát, és ezt a százalékarányt csak Hargita és Maros megye tudta lekörözni. Tehát a szórványosodás veszélye településeink nagy részén nem jelentkezik, de több helyen nekünk is meg kell küzdenünk ezzel a jelenséggel.
Vannak olyan települések, ahol erősödni látszik a helyi magyar közösség?
Igen, épp az előbb felsoroltak miatt. Van olyan település, ahol a magyarság aránya eléri a 90-95 százalékot, ott mi vezetjük és alakítjuk ki közösségi életünket. De az etnikai arányok megtartása vagy akár javítása mellett a megerősödés mellett szól az is, hogy sikerült az elmúlt 10 évben olyan infrastrukturális fejlesztéseket elérni – gondolok itt a víz, csatorna, utak, középületek –, amelyeket nem tudtunk az elmúlt 100 év alatt elérni, és ez is nagy mértékben hozzájárult, hogy erős, fejlődő közösségeink legyenek.
Úgy tudom, ön a legfiatalabb az RMDSZ megyeitanácselnök-jelöltjei közül. Melyek ennek az előnyei és a hátrányai?
Fiatal korom ellenére úgy érzem, hogy rendelkezem kellő tapasztalattal a tisztség betöltéséhez. Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének politológus szakértőjeként, később ügyvezető elnökeként, megyei tanácsosként és alprefektusként rengeteg közigazgatási tapasztalatra tettem szert. Ugyanakkor több szakmai továbbképzéseken vettem részt, amelyből kettőt említenék: elvégeztem a magas fokú köztisztviselők számára meghirdetett szakmai továbbképző tanfolyamot Bukarestben, valamint a Kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási karán, Közigazgatási Menedzsment posztgraduális képzést végeztem. Tehát próbálom szakmai tudásomat is minél jobban megalapozni. A tapasztalat mellett előnyként említeném a fiatalos lendületet, amelyre nagyon nagy szükség van ebben a rohanó világban. A fiatal kor hátránya nyilván a tapasztalathiány lehet, de én azt hiszem, hogy mindezt sikerül megoldani, hiszen ahogy az SZKT ülésén is elmondtam: csapatban és csapatmunkában gondolkodom, a megyei tanácsosokkal közösen fogunk dolgozni, mert csak közösen tudunk eredményeket elérni.
Az SZKT-ülésen mondott bemutatkozó beszédében kijelentette: rengeteg még a tennivaló, hiszen újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük Szilágy megyében. Melyek lesznek ezek a kihívások?
Nyilvánvaló, hogy az elmúlt években megkezdett infrastrukturális munkálatokat tovább kell vinnünk közösségeinkben, hiszen sok esetben csak egy részét tudtuk ezeknek megoldani – gondolok itt a víz- és szennyvízcsatornák, utak, középületek felújítására. Fontos, hogy az elkövetkező 4 évben be is fejezzük ezeket a beruházásokat. A megyei utak karbantartására is oda kell figyelnünk, emellett a megyei szinten beindult pályázati programokat tovább kell vinnünk. Ilyen például az egyházi épületek felújítási programja vagy a szociális gondozó program, amelyek sikeresek voltak magyar közösségeinkben is.
A megyei kórház is szakorvoshiánnyal küszködik, mint minden kórház Romániában. Ezért fontos lenne beindítani egy olyan programot, amellyel ide tudnánk vonzani a fiatal végzős szakorvosokat, vagy megtartani a meglévőket. A megyei kórház orvosi műszerekkel való felszereltségét bővíteni kell, hiszen nagyon sok esetben meghatározó a beteg emberek pontos kórkép-megállapításánál, és potenciális tényezője a szakorvosok itthon maradásának. Szükségesnek tartom a megyei tanács alárendeltségébe tartozó szociális intézményrendszer működtetésének újratervezését, hogy a szociális szolgáltatások kielégítsék a valós igényeket.
Külföldi testvérmegyei kapcsolatokat kellene kiépíteni és a meglévőket újjáéleszteni, hogy befektetőket vonzunk a megyébe. Az EU-s normáknak megfelelő hulladékgyűjtés és szállítási szolgáltatás mielőbbi beindítása is egy újabb kihívás, hiszen közel 30 millió eurós szelektív hulladék-feldolgozó üzemet sikerült uniós pályázatból kiépíteni, és már csak az egész rendszert kellene összhangba hozni.
A turizmus terén új megyei programot kellene megpályázni és beindítani, ahol a magyar műemlékek is bekerülnek a körforgásba. Kulturális és hagyományőrző rendezvényeinket tovább kell támogatnunk, ugyanakkor a sport és ifjúsági támogatásokat újra kellene gondolni, hatékonyabbá kellene tenni.
A Szilágy megyei RMDSZ az utóbbi országos választásokon (parlamenti, államfői, EP) mindig kiugróan jól szerepelt. Mi a szilágysági magyarság nagy mozgósításának titka?
Valóban, a Szilágy megyei szervezet évek óta az összes választáson az RMDSZ szintjén első helyen szerepel a mozgósítás szempontjából. Szerintem a magyarázat abban rejlik, hogy az RMDSZ megőrizte a Szilágyságban a társadalomszervező, közösségépítő jellegét, amiként indult 1989-ben. Az évek során megyei és helyi szervezeteink sokat változtak. Tagságom 15 éve alatt több kolléga jött ötletekkel, elképzelésekkel az új, XXI századi RMDSZ-ről. Sok esetben egyesek meggyőződése volt, hogy az RMDSZ szorítkozzon a politizálásra, a többit majd megoldják a civil szervezetek. Ez téves elképzelés. A Szilágy megyei RMDSZ titka az, hogy megmaradt annál a szerepnél, amelyet már 25 éve betölt: a közösségépítés és társadalomszervezés. Szilágy megyében mindent az RMDSZ szervez, természetesen közösen önkormányzatainkkal, egyházainkkal, civil szervezeteinkkel, pedagógusainkkal, szakembereinkkel, az ifjúsággal és a nyugdíjasokkal a sportkedvelőkkel és a szabadidő-kedvelőkkel, a környezetvédőkkel. Vagyis együtt, közösen, hiszen a felsoroltak együtt mind mi vagyunk, az RMDSZ.
Az RMDSZ-nek most hét megyei tanácsosa van a harmincból. Hogyan sikerülhet a számukat növelni?
Ha jól dolgozunk, akkor eredményesek lehetünk, és akár 9-10 tanácsosi mandátumot is megszerezhetünk. Nem szabad elfelejteni, hogy 2008-ban 9 mandátuma volt a szövetségnek a megyei önkormányzatban, és 1996-ban volt 10 is. 2012-ben közel 1000 szavazattal kapott többet a megyei listánk, mint az előzős választásokon, mégis csak 7 tanácsosunk volt, hiszen nagyon magas volt a részvétel. Az akkori USL bedarált mindent, ugyanakkor bejutott a megyei tanácsba az akkori Dan Diaconescu féle párt is, amely a visszaosztásnál szintén a mi egyik mandátumunkat vitte el. Ezért, ha a magyarság nagyobb arányban részt vesz a választásokon, mint a többségiek, akár 9-10 tanácsosunk is lehet. Meg kell győznünk szavazóinkat arról, hogy minél többen vagyunk a megyei tanácsban, annál erősebbek vagyunk, és annál hatékonyabban tudjuk érvényesíteni közösségünk jogait és érdekeit.
Sokáig a kampány felelőse volt a Szilágy megyei RMDSZ-nek. Hogyan képzelik el a helyhatósági választási kampányt?
Úgy, ahogy azt tesszük 25 éve: embertől, emberig, vagy ahogy szaknyelven mondják, door to door kampányt folytatnánk.
Néhány hete még Szilágy megye alprefektusa volt, de kérte felmentését a tisztségéből, hogy indulhasson a választásokon. Úgy érzi, megyei tanácsosként hatékonyabban tudja segíteni a közösséget?
Határozottan igen. A prefektúra és a megye tanács eltérő hatáskörű intézmények. Megyei tanácsosként vagy esetleg alelnökként sokkal hatékonyabban tudom képviselni és szolgálni a szilágysági magyarságot a csapat többi tagjával együtt, hiszen megvannak azok az eszközök, amellyel segíteni tudunk. Ha pedig meglesz a megfelelő politikai súlyunk is a megyei önkormányzatban, akkor érvényesíteni tudjuk a szilágysági magyarság akaratát.
Családja hogyan fogadta a döntését?
Családom, mint mindig eddigi életem során, támogat. Feleségem az évek során megértett és kiállt mellettem. Ez egy csodálatos dolog. Ha nem volna részészéről a megértés, a támogatás talán másképpen alakult volna minden. Két gyönyörű gyermekünk, Edvárd és Viktória most töltötték be a 2 évet. Most kezdtek el beszélni, most mondják az első szavakat. Sokszor gondolkodom, hogy mire befejezem a kampányt és „igazából” hazaérek, a gyerekek már beszélni is tudnak majd. Sokszor a családi élet háttérbe szorul a közösségi szerepvállaláskor. De ha közösségeinken segíteni tudunk, és számukra eredményeket tudunk elérni, akkor megvan az elégtétel.
Cs. P. T
maszol.ro

Díjeső a háromszékieknek
X. Gyermekszínjátszók Országos Találkozója
Hargita, Maros és Kovászna megye diákjai mutatkoztak be a jubileumi Gyermekszínjátszók Országos Találkozóján, amelynek a Váradi József Általános Iskola volt a házigazdája. Az elemi és gimnáziumi csoportok mellett idén első alkalommal az eredetileg versenyen kívül fellépő középiskolásokat is rangsorolta a zsűri. A háromszéki diákok 3-3 első és harmadik, valamint egy második díjat szereztek. Három előadás dicséretben részesült.
A seregszemle első napján a kisdiákok mutatkoztak be zenés darabbal, népmese-feldolgozással, népi gyerekjátékkal. Az előadások után a pedagógusok szakmai kiértékelőn vettek részt, a kicsiket a Kelekótya együttes szórakoztatta. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen kilenc csodálatos produkciót kellett rangsorolnia. Minden darabban voltak kiemelkedő alakítások, voltak, akik meggyőző művészi játékuk, csengő énekhangjuk, hangszeres tudásuk, szép kiejtésük miatt érdemelték ki a zsűri elismerését.
A produkciók rangsorolása a következőképpen alakult: I. díj: Lúdas Matyi ( Váradi József Ált. Isk.), II. díj: Többsincs királyfi (Váradi József Ált. Isk.) és Nyisd ki, Isten, kiskapudat! ( Székelyudvarhely), III. díj: Vacskamati virágja (Petőfi Sándor Ált. Isk., Kézdivásárhely) és Bulámbuk (Váradi József Ált. Isk.). Dicséret: A falu bírója ( Lövéte), A gomba alatt (Molnár Józsiás Ált. Isk., Kézdivásárhely), A szívtelen csiga (Székely Mikó Kollégium) és A csillagszemű juhász ( Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely).
A találkozó második napján a nagyok léptek színpadra. Idén első alkalommal, az eredetileg versenyen kívül fellépő középiskolásokat is rangsorolták. „Ebben az évben négy középiskolás csapat is eljött, ezért a zsűri úgy döntött, hogy a legjobbakat díjazza”, magyarázta Péter Kinga főszervező.
A gimnazisták és középiskolások előadásai nagyrészt az őket foglalkoztató problémákról: az időhiányról, a szülő-gyerek kapcsolatról szóltak, klasszikus irodalmi darabokat, modern mesefeldolgozásokat, mozgásszínházat is láthatott a közönség.
Az V-VIII. osztályos korcsoportban a következő rangsor alakult ki: I. díj: Az idő (Kézdivásárhely, Nagy Mózes Elméleti Líceum), II. díj: Lúdas Matyi, avagy a libák gágogása (Kőrispatak, Hargita megye), III. díj: A mi padunk ( Illyefalva, Fábián Ernő Községi Könyvtár).
A középiskolásoknál: I. díj: Mind1 (Kézdivásárhely, Nagy Mózes Elméleti Líceum), II. díj: Hófehérke és a hét törpe, III. díj: Napi hét perc (mindkettőt szászrégeniek adták elő).
„Örömmel tapasztalom, hogy a színjátszás egyre nagyobb népszerűségnek örvend a diákok és pedagógusok körében. Amit hátrányként említenék: nagyon sok helyről előválogatás nélkül érkeznek a csapatok, és ez színvonalbeli különbségeket okoz. Háromszéken minden évben megszervezzük a diákszínjátszó találkozó megyei szakaszát, és csak a kiválóan teljesítő csapatok kerülnek a döntőbe, míg a többiek nyílegyenesen jelentkeznek az országos rendezvényre”, mondta Péter Kinga. A vetélkedő kitalálója és lelkes szervezője szerint a szakmai kiértékelések nagy segítséget jelentenek a pedagógusok számára. „Azt tapasztalom, hogy a kezdetekhez képest, amikor sok díszlet terhelte a színjátszást, most minimális kelléket használnak, és kitűnő előadások születnek. Sok esetben a gyerekek a testükkel hozzák létre a díszletet”.
Az elmúlt tíz év összegzéseképpen a találkozó és egyben a színjátszás legnagyobb hozadékának a közösségformálást tartja, hiszen a közös játék feltétele az egymásra való figyelés. Az a tény, hogy évről évre nő a résztvevők száma, bizonyítja, hogy igény van az ilyen jellegű seregszemlére.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bemutatta Hargita megyei önkormányzati képviselőjelöltjeit az EMNP
Korrupciómentes közéletet, észszerű gazdálkodást és a helyi önkormányzatokkal való partneri viszonyt szeretnének az Erdélyi Magyar Néppárt megyei önkormányzati képviselőjelöltjei. Sajtótájékoztatón mutatkoztak be csütörtökön a párt listájának első helyezettjei Csíkszeredában.
„Elkészítettük és leadtuk a párt megyei képviselőjelölt-listáját, amely 39 főt tartalmaz. A listán próbáltuk arányosan megjeleníteni a területi képviselet elvét, hogy Csíkszék, Gyergyószék és Udvarhelyszék megfelelőképpen és súllyal legyen képviselve. A jelöltjeink között vannak olyanok, akik eddig is aktív szerepet vállaltak a helyi önkormányzatokban, és olyanok is, akik a civil, vagy kulturális életben tevékenykedtek, és most szeretnének a továbbiakban az önkormányzatiságban aktívan részt venni” – mondta el Jakab Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei elnöke, a párt megyei önkormányzati képviselőjelöltje.
A párt által összeállított jelöltlista első négy első helyezettje volt még jelen a sajtótájékoztatón: Zakariás Zoltán és Kolcsár András, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnökei, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, valamint Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki elnöke. Választási programjuk között szerepel egy megyei jogvédő szolgálat létrehozása, amelynek feladata lenne a helyi önkormányzatok jogsérelmeinek orvoslása, példaként említették a székely zászló használata és a községháza felirat kapcsán elindított ügyeket. Ugyanakkor szerintük a turisztika terén egy összehangolt befektetési tervre is szükség lenne Kovászna és Maros megyékkel közösen. Gazdasági fejlesztéseket is szeretnének megvalósítani, továbbá a közbiztonság növelését és a törvénytelen erdőkitermelés visszaszorítását is célul tűzték ki. Fő prioritásaik között szerepel még a tulajdonjogok tisztázása is, ennek rendezése nélkül beruházások, fejlesztések maradnak el.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Megismerni a székelység történetét, avagy gyökereinkkel kapaszkodunk
Ma tartják A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny második fordulóját Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, majd az eredményhirdetést és díjazást a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. De miről is van szó?
Egykori sepsiszentgyörgyi diákok, ma már rég nyugdíjasok, de a jövő nemzedék képzését, főleg székelység- és magyarságtudatának erősítését szívén viselő emberek ötlete nyomán szökkent szárba a verseny. Most már bátran fogalmazhatunk úgy, hogy szárba szökkent, hiszen a jelek azt mutatják, sikeres a kezdeményezés, már a második kiadását éli a rendezvény. A Székely Mikó Kollégium Alapítvány kezdeményezésére a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza társszervezésében, ifjú lelkes oktatók közreműködésével, Pénzes Loránd fiatal mikós történelemtanár főszervezésében zajlik a kétfordulós rendezvény.
Tavaly Háromszék-szintű volt a vetélkedő, és annak sikerén felbuzdulva idén a teljes Székelyföldre kiterjesztették azt. Hargita és Maros megyéből is vannak résztvevők, sőt, a távoli Vajdaságból is érkeznek külhoni magyar testvérek. A hirtelen elhunyt illyefalvi-sepsiszentgyörgyi történész, a tavalyi zsűrielnök tiszteletére Kádár Gyula Emlékverseny keresztnevet is kapott a vetélkedő. A tavalyi döntősök honismereti jutalomkiránduláson vettek részt. Mivel a verseny témaköre az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot is tartalmazta, a diákokat ’48-as emlékhelyekre vitték Kádár Gyula idegenvezetésével. Voltak Gábor Áron berecki emlékházában, eresztevényi sírjánál, a Nyerges-tetői csata emlékművénél és kopjafaerdejében, valamint Dózsa György monumentális dálnoki szobránál. Idén is lesz jutalomkirándulás. Az ez évi téma a dualizmus kora és az első világháború. S mivel a nagy világégés centenáriuma van, a honismereti túra főleg háromszéki első és második világháborús emlékhelyekkel ismerteti meg a második forduló résztvevőit. Az útvonal: csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Gyűjtemények Háza, berecki hősi temető és Gábor Áron-emlékház, az ojtozi templom, az országzászló talapzata, az Árpád-vonal erődmaradványai és a Rákóczi-vár romjai, Sósmezőn a hősi temető és az emlékművek.
Jó lenne, ha minél több iskola, történelemtanár felkarolná a székelység történetének oktatását. Dicséretes példák vannak, már maga a versenyen való részvétel jelzi ezt. Ám – információink szerint – kevés azoknak az iskoláknak, osztályoknak a száma, ahol tanítanak a segédkönyvből. Sajnos, akad olyan történelemtanár, aki átnéz a könyvön, és azt mondja, nem gyűjti meg azzal a baját, majd ha benne lesz a tantervben, akkor előveszi. A székelység történetét többféleképpen lehet oktatni, a tanáron áll. Hisz az általános iskolában a romániai magyarság történetének szánt órákon nyugodtan lehet a segédkönyvet használni, még Románia történelmének leadásakor, sőt, az általános történelmet taglaló órákon is lehet párhuzamot vonni. Csak akarat kérdése. Törekedni kell arra, hogy a mai, számítógépen, érintőképernyős mobiltelefonon, táblagépen, világhálón felcseperedő nemzedék is ismerje meg ősei és szülőföldje történelmét. Mert aki ismeri gyökereit, annak nagyobb az esélye arra, hogy mélyebbre eressze, míg aki nem, azt felkapja a szél, és sodorja Magyarországra, vagy még tovább, Nyugatra. Ma is érvényes Tamási Áron klasszikus sora: „Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója”.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bolyai-parkkal gazdagodott Marosvásárhely
Több száz résztvevő jelenlétében avatták fel május 7-én, szombaton a Sapientia egyetem épülete előtt a Bolyai János mellszobrot és a körülötte levő kopjafákat. A diákok, tanulók, oktatók mellett számos marosvásárhelyi lakos, bel- és külföldi meghívott vett részt a felemelő ünnepségen. Több száz résztvevő jelenlétében avatták fel szombaton a Sapientia egyetem épülete előtt a Bolyai János mellszobrot és a körülötte levő kopjafákat. A diákok, tanulók, oktatók mellett számos marosvásárhelyi lakos, bel- és külföldi meghívott vett részt a felemelő ünnepségen.
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora köszöntésében méltatta a város – ha nem is szülötteinek, de illusztris és immár örökös lakóinak – életét, érdemeit, az egyetemes tudomány fejlődéséhez való hozzájárulásukat. Elmondta, ha az életben útjaik nem is fonódtak össze, de itt szoborba öntve a magyar nép két dicső alakja, Kossuth Lajos és Bolyai János talán „csak átköszön egymásnak, s megpróbálják megfejteni ennek a népnek a jövőjét”. Szólt arról is, hogy a szobor alkotója, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karának volt dékánja, Berek Lajos, aki egyúttal képzőművész is, a Bolyaiak és az egyetem iránti elismerése, tisztelete jeléül adományozta a szobrot Marosvásárhelynek.
Kilyén Ilka színművésznő, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei elnöke beszédében kiemelte: a történelem során oly kevés szó esett és esik az illusztris személyiségek női felmenőiről, pedig életük alakulásában azok a nők meghatározó szerepet játszottak. Ezt a hiányosságot pótolja Bandi Árpád nyugalmazott tanár, az emlékpark kezdeményezője, aki szorgalmazta, hogy a Bolyaiak női felmenőinek kopjafákkal állítsanak emléket a Bolyai János szobor körül. Az egyetem vezetésének elévülhetetlen érdeme, hogy a kezdeményezést felkarolta, pártolólag állott a közös ügyhöz.
Bandi Árpád nemes egyszerűséggel kezdte beszédét: „Nagy dolog, amikor valakinek az álmai valóra válnak...”. És elmesélte, miként kezdett el kutatni a női felmenők után egy szinte véletlenszerű, Pávai Vajna Krisztinához kapcsolódó történet kapcsán. Majd derűsen ígérte: szándékában áll felkutatni a férfiági felmenőket, az emlékhelyet kibővíteni az ő kopjafáikkal is, a munkát pedig már el is kezdte, amikor megtalálta Farkas nagyapját, akit Maros és Fehér megye közös határszélein, Magyarherepén temettek el 1797, március 21-én.
A kopjafákról:
A női felmenők kopjafái, a félkörívben, jobbról balra, amint az a matematikában szokás: Pávai Vajna Krisztina, János nagyanyja, felsőkápolnai Kakutsi Klára, János dédnagyanyja, melegföldvári Földvári Erzsébet, János ükanyja, apanagyfalusi Apafi Erzsébet, János szépanyja és Sarolta, Szent István nővére, János ősnagyanyja.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

A csendőrség kitart a videofelvételei mellett, és nem vonja vissza a bírságot
Megóvta a csendőrségi bírságról szóló jegyzőkönyvet Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnöke, akit a székely szabadság napját követően büntettek meg csend- és rendzavarásért. Az óvást nem fogadták el.
A székely szabadság napján szervezett tiltakozó menetben „tanúsított magatartás” miatt megbírságolták Cseh Gábort, de ő ezt a határozatot megóvta, ugyanis az említett napon – március 10-én – nem is tartózkodott a marosvásárhelyi helyszínen. Az említett órában színházban volt, amit tanúkkal is tud igazolni, következésképpen nem lehetett a Szentgyörgyi (1989. december 22.) utcában, ahogyan a jegyzőkönyvben áll. A csendőrségi jegyzőkönyv videofelvételre alapozza a 400 lejes bírság kiszabását.
Cseh Gábor hivatalos levélben fordult a Maros megyei csendőrség főkapitányához, Iulius Cenanhoz, amelyben azt kéri, semmisítsék meg az ellene írt jegyzőkönyvet, és kérjenek nyilvánosan bocsánatot tőle. Amennyiben ez nem történik meg rövid időn belül, kénytelen lesz beperelni a csendőrséget. A levelet március 29-én, kedden postázta.
Rajta kívül még mintegy kilencven személy nevére állítottak ki jegyzőkönyvet, és bírságoltak, valamennyi esetben videofelvételekre hivatkozva. Többek között olyanokat is, akik bizonyítható módon nem is tartózkodtak a megyében március 10-én. A megbírságoltak közül már többen elérték, hogy bebizonyítsák igazukat, s a bírságot törölték.
Cseh Gábor kedden megmutatta a borítékot, amelyet hét pecséttel láttak el – bizonyára hétpecsétes titokként kezelik a „bizonyítékokat” is – s amelyben a csendőrségi válasz érkezett. A csendőrfőkapitány, Iulius Cenan által aláírt válaszban az áll, hogy az óvást nem fogadták el, ugyanis videofelvételekkel tudják igazolni, hogy jelen volt a felvonuláson, és ott csendet meg rendet zavart.
„Látni szeretném én is azt a videofelvételt, de a csendőrség nem hajlandó megmutatni nekem” – mondotta az EMNT elnöke. „Vagy összetévesztenek valakivel, vagy meghamisították a videofelvételt, s utóbbi a súlyosabb, mert ez már bűncselekmények számít” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy mit tesz a továbbiakban, Cseh Gábor elmondta: újabb pert indít a csendőrség ellen hamisított okirat kiállításáért. Levelet készül küldeni az országos csendőrfőkapitányhoz, amelyben magyarázatot kér a hamisításra, csalásra, zaklatásra. Fontolgatja, hogy egy országos televíziós csatornához fordul, s akkor nyilvánosan kérni fogja, hogy hozzák nyilvánosságra a felvételeket, amelyek alapján a bírságokat kirótták.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Az RMDSZ árnyékjelentést készít a nyelvi jogokról szóló román jelentéshez
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) árnyékjelentést készít ahhoz a jelentéshez, amelyet a román kormány nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről - mondta csütörtökön az MTI-nek az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor elmondta, a román kormány jelentése valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. Hozzátette: a jelentés elkészítésekor a kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe.
Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttat el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített.
A 270 oldalas román kormányjelentés a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, és csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Állítása szerint a 2010 októberében benyújtott korábbi jelentés után a román hatóságok "folytatták erőfeszítéseiket a kisebbségekhez tartozó személyek jogait rögzítő rendszer megerősítésére, hiszen ezt az 1989 után meghonosodott demokratikus társadalom egyik meghatározó elemének tekintik".
A román kormány a kérdés összetett voltára hivatkozva jegyzi meg, hogy "egy sor vállalás teljesítése továbbra is kihívást jelent" az ország számára. "Ennek ellenére az első jelentés benyújtása óta jelentős előrelépés történt a vállalások tejesítése terén" - állapítja meg a dokumentum.
A jelentés első fejezetében a kormány azokat a demográfiai változásokat mutatja be, amelyek a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között történtek Romániában. A számok szerint a romákat leszámítva valamennyi kisebbség lélekszáma jelentősen csökkent, a magyar közösség több mint 12 százalékos fogyással 1 431 807 főről 1 227 623 főre apadt, és az ország lakossága 6,1 százalékát teszi ki.
A dokumentum második fejezete azokat a várható jelenségeket sorolja fel, amelyek az elkövetkező időszakban befolyásolhatják a kisebbségek helyzetét. Ezek között az alkotmánymódosítást és az ország közigazgatásának az átalakítását hangsúlyozza. A jelentés leszögezi, hogy "a nyolc leendő régiót a gazdasági hatékonyság szempontjai alapján alakítják ki, (.) és a közigazgatás átalakítása semmiképp sem fog etnikai alapon történni". Hozzáteszi azonban, hogy a közigazgatási átalakítás semmiképpen nem fogja érinteni a kisebbségek szerzett jogait.
A román kormány megemlítette, hogy a gazdasági válság ellenére a költségvetésből évről évre növekvő összeget juttatott a kisebbségeknek. Jelentős előrelépésnek tekinti a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt, amely kiszélesíti a kisebbségi oktatás kereteit. Megemlíti: a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása immár ne a román anyanyelvű diákoknak szánt könyvek és tanterv alapján történjék. Előrelépésként mutatja be, hogy a tanügyi törvény multikulturális státust biztosít a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE), és biztosítja, hogy ezeken az egyetemeken magyar nyelvű oktatás is folyjék.
A jelentés szerint a romániai bíróságokon tolmács által biztosítják a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és a büntetőeljárásokban ingyenes a fordítás. A román kormány beszámol arról, hogy a kormánynak alárendelt intézményekben nőtt a magyarul beszélők száma. Példaként hozza fel, hogy a (85 százalékban magyarok által lakott) Hargita megyében a katasztrófavédelmi felügyelőség alkalmazottainak 30-35 százaléka magyar nemzetiségű, és a közkapcsolatokért felelős személyek Kovászna, Maros, Bihar és Szilágy megyében is beszélnek magyarul.
A jelentés kitér arra, hogy a román hatóságok a kisebbségekkel közösen keresik a megoldásokat a chartában vállalt minden egyes kötelezettség teljesítésére. A dokumentum szerint csak Buzau, Krassó-Szörény, Konstanca, Ialomita, Ilfov és Teleorman megyében nem lehet magyar nyelvű kérvényeket iktatni az önkormányzatoknál. Az Erdélyi megyék többségében és a dél-romániai Braila megyében viszont ezt a jogot olyan településeken is biztosítják, ahol a lakosság aránya nem éri el a 20 százalékos küszöbértéket.
Az Európa Tanács honlapján mellékletek nélkül elérhető jelentést a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016 március 2-án nyújtotta be
Gazda Árpád

„A Székelyföld nem rezervátum!”
Hol tart a Kovászna megyei turizmus? Milyen fejlesztésekre van szükség, hogy kibontakozhasson? – ezekre a kérdésekre keresték a választ kedden az árkosi tanulmányi központban szervezett, Háromszéki turizmus 2016 című konferencián.
Mint Gáj Nándor, a szervező sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója köszöntőjében megfogalmazta, céljuk az, hogy a háromszéki idegenforgalom szereplői közösen találjanak megoldásokat a térség turisztikai kínálatának fejlesztésére.
„Az önkormányzat azzal tud hozzájárulni a turisztikai vonzerő növeléséhez, hogy infrastruktúrát fejleszt, mert ha felgyorsul a forgalom, növekszik a látogatók száma, ezzel pedig növekszik a helyi vállalkozások forgalma és az új munkahelyek száma” – hangsúlyozta mintegy válaszképpen Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki szerint egyre népszerűbbek a népi feredők, egyre több kikapcsolódni és gyógyulni vágyó keresi fel ezeket.
Ötletből nincs hiány
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke eközben arra irányította rá a résztvevők figyelmét, hogy jelenleg Kovászna megye bruttó hazai termékének (GDP) mindössze 2 százalékát adja a turizmus, ami ugyan magasabb az országos átlagnál, de messze elmarad a magyarországi 10 százaléktól. Édler szerint pedig az ágazatban van potenciál, de még sok fejlesztésre van szükség.
Rámutatott például, hogy a megye fejlesztési stratégiájában alappillérként szerepel a turizmus, ezért a gyakorlatban is tenni kell a fellendítéséért, például azokat az útszakaszokat kell leaszfaltozni, amelyek valamilyen turisztikai célpont felé vezetnek. Édler két javaslatot is megfogalmazott: szerinte a baróti Erdővidék Múzeumából az egyedülálló mamutleletet természeti környezetben kellene kiállítani és más látványosságokat is mellérendelni, hogy több érdeklődőt vonzzon a térségbe, másrészt a hagyományokra építve látogatóközpontot kell létesíteni, ahol huszárokat mutatnának be, ágyúval is lehetne lőni. Édler szerint egyelőre hiányos a programkínálat, és szükség van egy közös, Székelyföldet népszerűsítő internetes platformra.
Sok szálláshely, kevés program
„A székelyföldi turizmusra az jellemző, hogy sok a szálláshely, de nincs programkínálat” – állapította meg Az élményközpontú szemlélet a desztinációfejlesztésben című előadásában Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. Úgy véli, a vendégvárásról a vendégfogadás irányába kell elmozdulni, nem elég, ha van erőforrás a gyógyturizmusra, az üdülésre, a bakancsos turizmusra, befektetésekre van szükség, hogy az ásványvizek, mofetták, fürdők, turistautak, sípályák vonzerővé válhassanak.
Horváth Alpár leszögezte ugyanakkor, hogy nem kell tartani a nagybefektetőktől, hiszen ők más vendégkört vonzanak, nem veszik el a panziók ügyfeleit, hiszen Kovászna, Hargita és Maros megyében a mérhető turisztikai forgalom jelenleg is a nagyobb szállodákhoz kötődik, és nem a panziókhoz. A szakember a természetvédelmi látogatóközpontok, tanösvények kiépítését, a lovas, kerékpáros, síturizmus fejlesztését szorgalmazta.
Rámutatott, a kulturális, a vallási, a nemzeti identitásra épülő és a gasztroturizmus dinamikusan fejlődő ágazat, de ehhez élményt kell kínálni, ezért fontos a programszervezés, a szálláshelyek alkalmazottai ismerjék és kínálják a turisztikai szolgáltatásokat. Horváth Alpár szerint a jelenleg fellelhető népszerűsítő anyagokon rezervátumként jelenítik meg a Székelyföldet, „régi kerítések, régi nénik, nézd meg, hogy hal ki a magyarság a Székelyföldön” hangulatot közvetítenek. Úgy hiszi, ezt nem kell feltétlenül lecserélni, de kalandot, élményt kell kínálni melléje.
„A székelyföldi vendégszeretet esetenként abban merül ki, hogy agyonetetjük a vendéget, megkínáljuk szilvapálinkával, de kommunikációs hiányosságok vannak, az alkalmazottak közömbösek, nem mosolyognak, nem tudják kezelni a különböző típusú vendégeket” – fogalmazta meg hasonlóképpen László Endre turisztikai vállalkozó, az Utazási Irodák Országos Egyesületének (ANAT) regionális alelnöke is.
Ugyanakkor az előrelépésekre is rámutatott, hiszen, mint mondta, idén először a legrangosabb romániai turisztikai versenyben, a Romanian Top Hotel Awardson több kategóriában is szerepelnek Kovászna megyei szálláshelyek, ami pedig jó jel, hiszen azt mutatja, hogy jó irányba halad a háromszéki turizmus fejlesztése.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Hatszáz táncost várnak
Kovásznai Források hétvégén
Szombaton a Városi Művelődési Ház udvarán tartják a helyi Tanulók Klubjának szervezésében a 17. Kovásznai Források országos néptáncfesztivált.
A kovásznai Tanulók Klubja által szervezett, és többek között a Sepsiszentgyörgyi Gyerekek Palotája, valamint a helyi önkormányzat által támogatott rendezvényen idén Maros, Szeben, Hargita, Olt, Prahova, Dâmboviţa, Brăila, Vrancea, Slatina, Iaşi és Kovászna megyék 7–18 éves tanulói versenyeznek, három korosztályban.
Az ünnepség 9 órakor a Tanulók Klubjánál gyülekezővel rajtol, majd 10 órakor a csoportok felvonulnak a Művelődési Ház szabadtéri színpadáig, ahol a Tanulók Klubja Kankalin néptáncegyüttesének műsorát követően 11 órakor kezdődik a verseny.
Horváth Zita, a Tanulók Klubjának táncoktatója és a fesztivál kezdeményezője lapunknak elmondta: „évekkel ezelőtt azért született meg a rendezvény ötlete, mert több falusi iskolában is működtek a néptánccsoportok, amelyek csak arra vártak, hogy felléphessenek a nagyközönség előtt. Először helyi szinten rajtolt a Források, aztán megyei szintűre, onnan megyeközire, majd az évek során országos méretűre nőtte ki magát az egész – fejtette ki a szervező, hozzátéve, hogy évről évre nő a fesztivál népszerűsége, hiszen a tavaly mintegy négyszázan vettek részt a rendezvényen, idén pedig már 600 jelentkezője van az eseménynek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Hagyományos Termékek Vására 6. évfordulóját ünnepelték Csíkszeredában
Különleges alkalom volt a május 21-i csíkszeredai Hagyományos Termékek Kiállítása és Vására, hiszen a megyeközpontban szervezett vásárok 6. évfordulóját ünnepelték a szervezők, a termelők és a vásárlók. A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Agrárkamara szervezésében, valamint a Hargita Megyei Vidékfejlesztési Egyesület segítségével zajló vásárok sikerét közkedveltségük és a kezdeményezés székelyföldi terjeszkedése bizonyítja. A vásáron jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Becze István megyei tanácsos, a megyei tanács vidékfejlesztési bizottságának elnöke. De kilátogatott Tófalvi Éva sportoló is, aki kitartó munkájának köszönhetően haladt a pályáján, és példakép az élet minden területén, a mezőgazdaságban dolgozóknak is.
A jubileumi vásár jó hangulatát már kezdetben biztosította a karcfalvi fúvószenekar, majd Borboly Csaba köszöntötte a jelenlevőket, köztük Kelemen Hunort is. A megyeelnök elmondta, hatodik évfordulójához érkezett Csíkszeredában a minden hónap harmadik szombatján megtartott vásár, és bízik benne, hogy közös erőfeszítéssel a rendezvény megéri a nagykorúságot. A vásár kiváló alkalom arra, hogy egészséges élelmiszereket és jó minőségű kézműves termékeket szerezzünk be, tette hozzá, illetve megköszönte a vásárlók bizalmát. Egy-egy alkalommal körülbelül hatvan termelő kínálja portékáit, akik Csík, Gyergyó, Udvarhely térségéből, Háromszékről, és alkalmanként Maros megyéből érkeznek.
– Ezek a termékek legjobb nagyköveteink. Már eljutottak Bukarestbe, Brüsszelbe, és azt hirdetik, hogy Székelyföldön tehetős emberek élnek, akikkel érdemes együttműködni – fogalmazott Borboly Csaba.
A megyeelnök azt is elmondta, hogy fontos a tudatos vásárlói szokások kialakítása, jólétünket a hagyományos, egészséges élelmiszerek biztosítják. Áldozatos munkájukért köszönetet mondott a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesülete munkatársainak, majd egy közös fotóra hívta őket. Borboly Csaba felelevenítette a vásár szervezésének kezdeti nehézségeit, de mint mondta, a mostani eredmények azt bizonyítják, hogy a hittel és erővel végzett munka meghozza gyümölcsét. A jövőre nézve is erre biztatta kollégáit, illetve azt kérte a vásárlóktól, hogy tüntessék ki bizalmukkal a termelőket, hozzák el vendégeiket is a vásárokra.
Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész a termelők nevében mondott köszönetet a szervezőknek. Mint mondta, minden alkalom öröm számukra, és nemcsak fizikai értékeket hoznak, hanem azt a szeretetet is, amivel termékeiket készítik. Számukra a sikert a vásárlók elégedettsége jelenti. A vásárokon az egészséges termékek mellett lelki táplálékot is kapunk, mondta, a közösséghez tartozás büszkeségét. Továbbá ezeknek a vásároknak az a nagyon fontos üzenetük, hogy a földből ma is ugyanúgy meg lehet élni, mint ezer évvel ezelőtt, és itthon kell keressék a fiatalok is a boldogulást, mert külföldön számunkra csak keserűség terem, mondta a lelkész. Végül úgy fogalmazott: Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének egyedülálló kezdeményezése jó lépés az alapok megteremtéséhez, amely a jövőben erős családi vállalkozásokon alapuló közösséget eredményezhet.
A beszédek után Márton István, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének vezetője kóstolásra hívott mindenkit, ahol tejtermékeket, húsféléket és pityókás kenyeret kínáltak. Meg lehetett kóstolni többek között a szépvízi tejfeldolgozó termékeit, sajtjait, amelyekre nagyon büszkék, mondta Borboly Csaba, hiszen több mint száz családnak biztosít jövedelmet.
Az ünnepi vásáron Borboly Csaba és Kelemen Hunor emléklapot nyújtottak át a termelőknek. Az RMDSZ elnöke egyenként elbeszélgetett a termelőkkel, sokuktól vásárolt, és elmondta, büszke a termelőkre és bizakodó a Székely termékek és a vásárok ügyében. A vásár időtartama alatt a jó hangulatot kulturális műsor biztosította, néptáncelőadásokat tekinthettek meg a vásárlók, illetve többször felcsendültek a karcfalvi fúvósok által játszott dallamok.
Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata
Erdély.ma

Nem engedik elkallódni a vidéki gyermekeket
Hátrányos helyzetű gyermekeket segít új projektjével a Gyulafehérvári Caritas. Hargita megyében Székelyudvarhelyen és kilenc vidéki – köztük hét udvarhelyszéki – településen indítanak szeptemberben iskola utáni programot.
A tavaly elindított, United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projekt keretében Maros, Hargita és Kovászna megye húszezernél kevesebb lakosú kistelepüléseinek átfogó feltérképezését végezték el a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai. A kutatás során a szegénységet és a kirekesztéssel szembeni veszélyeztetettséget térképezték fel. A folyamat első fázisából kiderült, hogy a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a gyerekek kimaradnak az iskolából – mondta el Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója.
Noha nem tartozik a kistelepülések közé, Székelyudvarhelyen – a Budvár utcában található szociális központban – is indítanak iskola utáni foglalkoztatást, ugyanakkor Etéden, Siménfalván, Székelyderzsen, Újszékelyen, Zetelakán, Korondon, Parajdon, Csíkszentdomokoson és Csíkszentimrén is. Ezek a központok arra szolgálnak, hogy a szakemberek nyugodt környezetben segítsenek felzárkózni a hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek, hiszen nekik a családban gyakorolt életminták is másak. Arról még semmi biztosat nem lehet tudni, hogy mennyi ideig fognak működni ezek a központok és a program, hiszen a szakemberek csak segíteni tudják a közösségeket. Amennyiben ők értékként tekintenek a programra és partnerek ebben, egészen hosszú távon is működhet – tudtuk meg Márton Andrástól.
A Caritas jelenleg partnerségben áll a helyi iskolákkal, önkormányzatokkal, kollégáik vannak a településeken is, segítségükkel választják ki a programba bekerülő gyermekeket. Van, hogy az iskola munkatársai jeleznek, más esetben hozzátartozó vagy szomszéd. „Nem engedhetjük meg, hogy elkallódjanak, márpedig ha nem mennek iskolába, akkor elkallódnak” – fogalmazott Márton András. Hozzátette, hogy az önkormányzatok részéről, illetve az említett közösségekben megvan az igény a programra, de összességében nem igényről van szó, hanem szükséghelyzetről.
A szeptemberben induló program előkészítése még javában zajlik, így pontosan még nem tudni, hogy milyen helyszíneken zajlanak majd ezek a foglalkozások – a jelenlegi elképzelések szerint iskolák, közösségi házak termeiben kapnak majd helyet. Márton András azt is elmondta, hogy egy évre egyetlen központ költsége hatvanötezer és hetvenezer lej körül van. Ennek huszonöt százalékát a helyi önkormányzatok biztosítják, huszonöt százalékát a megyei önkormányzat, a másik felét a Caritas és partnerei teremtik elő.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Biztonságot tiszta lappal
Miközben a választási törvény szigorításai miatt az utcáról és a közterekről kiszorult a helyhatósági választási kampány, a pártoknak és jelöltjeiknek elsősorban a nyomtatott sajtó és az internet maradt, emiatt sok választópolgár jóval nehezebben szólítható meg. A magyar pártok esélyeiről Toró Tibor politológust kérdeztük.
Az internetes felületeken minden eddiginél intenzívebben folyik a helyhatósági választások erdélyi magyar kampánya, ami a viszonylag kis példányszámban megjelenő nyomtatott lapokat kiegészítve próbálja meggyőzni a választópolgárokat arról, hogy melyik párt jelöltjeire szavazzanak. Mivel a nyomtatott és elektronikus médiafelületek választási üzenetei csak bizonyos célközönséghez jutnak el, a választási törvény szigorításai miatt elmaradó utcai hirdetések visszaszorították a kampány eddig megtapasztalt látványelemeit. A polgármester- és tanácsosjelöltek idén már nem osztogathatnak reklámkütyüket vagy egyéb választási ajándékokat, az eddig megszokott és romániai viszonylatban sikeresnek ítélt kampánymódszerek tehát átalakulóban vannak. Az egyéb kommunikációs csatornák közül a pártoknak a választópolgárokkal megtartható gyűlés, találkozó maradt, ezek azonban kevés embert mozgatnak meg, az ilyen rendezvényekre nincs tömegigény
Az erdélyi magyar pártok kampánya sem annyira látványos tehát, mint az elmúlt években. Toró Tibor politológussal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári oktatójával az idei helyhatósági kampányról beszélgettünk.
Új szlogenek
Míg a Magyar Polgári Párt az RMDSZ-szel kötött országos választási szövetsége miatt elveszítette önálló arculatát, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sajátos szlogenekkel lépett választói elé. Az újratervezésként meghirdetett RMDSZ-arculatváltás keretében a kampányra készülőKiállni, képviselni, kiharcolni szlogennel a szövetség csúcsvezetősége nem bizonyult túl sikeresnek, az internetes körökben kialakult viták miatt jobbnak látták a Biztonságot a közönségnek jelszóra váltani. „Ezzel a váltással az a baj, hogy míg az első szlogen egy proaktív üzenet volt – amely azt feltételezi, hogy a párt valami újat akar hozni –, a második egy jellegzetesen defenzív, védekezésre berendezkedő jelszóra sikeredett” – fogalmaz a politológus.
Ezzel szemben a néppárt szlogenje – a Tiszta lappal! – a politikából kiábrándultak nagy közösségét próbálja megcélozni. Kérdés, persze, hogy ez mennyire sikeres egy olyan országban, ahol a lakosság egyre nagyobb része csömörlött meg a politikától és politikusoktól, miközben a kiábrándultak hatalmas táborában számarányához képest sokkal nagyobb súllyal van jelen a magyar közösség, mint a románság. Toró szerint a választási kampány utolsó felében is nehéz megítélni a különböző szlogenek hatékonyságát, mert nem tudjuk, milyen célközönséghez jutnak el, és az üzenetek milyen mobilizációs eszközzel bírnak. Erről Amerikában a szakemberek pontos kimutatásokat készítenek kampányok idején, nálunk azonban csak a választási eredmények ismeretében mérhetik le a pártok, hogy mennyire voltak sikeresek.
A romániai választási terep azért is nehezebb, mert a létező pártokból kiábránduló választópolgárok inkább otthon maradnak, és nem szavaznak senkire. Míg Nyugat-Európában a hagyományos ideológiáktól eltérő, rendszerint baloldali vagy jobboldali radikális mozgalmak a kiábrándultak egyre nagyobb táborát hódítják meg (a legismertebb példa Ausztria, Németország vagy Franciaország esete) nálunk nem jelentek meg az alternatívát nyújtó új román pártok. Toró Tibor szerint ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a populizmus már rég beépült minden pártba, újat ezen a téren sem lehet már mondani...
Romániai magyar viszonylatra lefordítva a helyzetet: az RMDSZ által rohamléptékben elveszített, százezres nagyságrendű szavazatmennyiség eddig jórészt a többi magyar párt számára is elveszett voksnak számított. „Aki valamiért megharagudott az RMDSZ-re, az rendszerint abban csapódott le, hogy nem ment el szavazni. Nem az történt, aminek történnie kellett volna, hogy akkor a másik két párt valamelyike mellett teszi le a voksát. Kérdés, hogy ezen a trenden sikerül-e változtatni 2016-ban. ” – fogalmaz Toró.
Hiányzó jelöltek
Négy év alatt lényegesen nem változtak a három erdélyi magyar párt erőviszonyai. Az RMDSZ megmaradt a legnagyobb erdélyi magyar pártnak, amely idén is szokásos formáját hozza. Az MPP gyakorlatilag erre erősített rá, amikor elnöke országos választási szerződést írt alá az RMDSZ-szel. Az MPP és az RMDSZ között lényegi versengés nincs. Sok helyen a polgáriak RMDSZ-listán indulnak, máshol az RMDSZ támogatja a néhány befutóesélyes polgármester-jelöltjüket. Ahol mégis megméretkeznek, ott a versengésnek különösebb tétje nincs. A politológus úgy látja, a két székelyföldi megyében a néppártnak mégsem sikerült élnie a felkínált lehetőségekkel.
Az EMNP számottevő növekedést három megyében – Maros, Kolozs és Bihar – ért el. Hargita és Kovászna megyében igazából két kisvárosban és néhány községben alakulhat ki számottevő versenylehetőség: az EMNP–MPP-koalíció egyedül Székelyudvarhelyen működik, és itt esélyük is van nyerni, míg Kézdivásárhelyen megfelelő kampánnyal a néppártos polgármesterjelölt is labdába rúghat. „Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön a néppárt számára már mérhető eredmény lehet, ha bejut a helyi önkormányzat képviselő-testületébe. De ugyanez érvényes a többi, magyarok lakta erdélyi nagyvárosra is, mint Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyváradra vagy Szatmárnémeti” – fogalmaz Toró.
A politológus szerint az erdélyi magyarság számára hosszú távon semmi jóval nem kecsegtetne, ha a június 5-i helyhatósági választások után megerősödne az RMDSZ egyeduralma, azaz az egyetlen ellenzéki pártként működő néppárt további teret veszítene a Székelyföldön. A politikai versenyhelyzetnek a hazai közéletre gyakorolt pozitív hatása többek között abból is lemérhető, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt sok településen kontrolltevékenységet fejt ki, illetve jelenlétével arra kényszeríti az RMDSZ-t, hogy minőségi jelölteket állítson. Kérdésemre, hogy akkor miért nem nőtt látványosan Hargitában és Háromszéken a néppártos jelöltek száma, a politológus több okot fogalmazott meg válaszként. Az egyre több polgármestert érintő bűnvádi eljárás miatt nehéz megfelelő jelölteket találni. Ez nemcsak a néppártnak, hanem az RMDSZ-nek is komoly gondot okozott. „Kevés olyan ember van, aki elég bátor a közéleti szerepvállalásra és semmiben nem függ az RMDSZ-től. Egy faluban egyre nehezebb olyan jelöltet találni, aki úgy gondolja, hogy ebből hosszabb távon nem származik hátránya. Közben a három párt egymástól szívja el a jobb jelölteket. Jellegzetes példa erre Sepsiszentgyörgy, ahol a néppárt jelöltje a volt MPP-s alpolgármester, míg az MPP jelöltje egy volt néppártos politikus. Ma már gyakori az átjárás a három párt között” – magyarázza a jelöltállítás nehézségeit a szakember.
Mozgósítás nélkül Vásárhely esélytelen
Megkerülhetetlen téma Marosvásárhely ügye. A politológus nem akar jóslásokba bocsátkozni, de azt mondja: egyértelműen több esély van ma Szatmárnémeti magyar polgármesteri székének a visszaszerzésére, mint Marosvásárhely esetében. Ez annak ellenére igaz, hogy Szatmárnémeti magyarsága arányaiban jobban zsugorodott, mint Marosvásárhelyé. A közvélemény-kutatási adatok szerint a helyi magyarság körében 15 százalékkal kisebb a választói hajlandóság, mint a románság soraiban, ami tovább csökkenti az immár 42 százaléknyira zsugorodott magyar közösség erejét.
Soós Zoltán közös polgármesterjelölt gyakorlatilag az RMDSZ-es belharcok áldozatává vált. Azzal, hogy függetlenként indult, nem láthatóak a mögötte álló támogatók. „Sokkal indokoltabb lett volna a hárompárti koalíciós jelölés. Függetlenként nem lehet a pártok anyagi támogatására alapozni, ennek hiányában pedig nehéz ütőképes, mozgósító kampányt folytatni. Sok logisztikai kérdést kell megoldani a pártok és a független jelölt között, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Ha komolyan gondolták volna Marosvásárhely visszaszerzését, eleve egy koalíciós megoldás születik, de ezt az RMDSZ tudatosan elkaszálta” – magyarázza Toró.
Ma hiába van négy román jelölt, mert a háttérből a nagy román pártok egyértelműen a több bűnvádi eljárás alatt álló, ezért függetlenként induló Dorin Floreát támogatják. Az ellene indított jelöltek ismeretlenek, egyetlen markáns román kihívója sincs, ami nem véletlen. A közvélemény-kutatások szerint román ellenfelei közül Dan Maşca, a rendszerváltás óta először nyíltan vállalt interetnikus párt, a Szabad Emberek Pártja színeiben induló jelölt kapna legtöbb, mintegy tíz százalék voksot, de ez nem ingatja meg a közel 40 százalékos népszerűségnek örvendő Floreát. Toró a néhány magyar húzónevet is tartalmazó, de lényegében román pártként induló marosvásárhelyi kezdeményezést azért tartja érdekesnek, mert távlatilag ez lehet egy interetnikus párt erdélyi sikerének a fokmérője: ha magyarok is tömegesen rászavaznak, akkor legközelebb más településeken, sőt országosan is megpróbálják életbe ültetni az új román receptet.
Marosvásárhelyen egyértelmű az etnikai szavazás. Míg román szavazók szinte soha nem szavaznak magyar jelöltre, román jelöltek rendszeresen kapnak 2–4 százalék voksot a magyaroktól.
Magyar polgármester megválasztásában csak úgy lehetne reménykedni Marosvásárhelyen, ha a magyarság a számarányát meghaladó módon járulna az urnák elé. Kérdés, hogy a független jelölt kampányát eddig vérszegényen felvállaló három magyar pártnak sikerül-e mozgósítania az erdélyi magyarság talán legjobban kiábrándult választóközönségét, a marosvásárhelyit. Ha ez nem jön össze, akkor Toró Tibor szerint Florea nem csak öt százalék különbséggel fog nyerni a közös magyar jelölttel szemben...
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Orvosegyetem: harc az elviségért (Beszélgetés dr. Szabó Bélával, a MOGYE szenátusának alelnökével)
Kötelező reménykedés és hivatástudat, illetve bénító kilátástalanság között vergődik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatói gárdája. Az „egyetembejáráson” dr. Szabó Béla, az egyetem szenátusának alelnöke volt a kísérőnk.
– Újra nyakunkon az egyetemi iratkozások. Idén mivel csábítaná Marosvásárhelyre az orvosnak tanulni készülőket?
– Talán azzal, hogy nem az igazi, nem az, ami megillet bennünket, de ez a részleges magyar nyelvű oktatás is indokolttá teszi, hogy fiataljaink ide jöjjenek tanulni. Az orvosegyetemek megszaporodásával kissé átrajzolódott a térkép, a Partiumból kevesebben jönnek Marosvásárhelyre. Nagyvárad amúgy is próbál nyitni, meglebegtette a magyar oktatás kérdését, de a sorok között olvasva úgy tűnik, ők sem akarnak mást, mint ami itt van. Nem beszélve arról, hogy nem rendelkeznek humán erőforrással, mert ha komolyan vesszük az akkreditáció kérdését, az nem megy, hogy egy debreceni professzor szabad délutánján átmegy Váradra, megtartja az előadásait, s már indul is haza. Messze állnak annak az előírásnak a teljesítésétől, hogy az oktatói kar hetven százalékának főállásúnak kell lennie. Oktatási színvonal tekintetében a hazai legmagasabb nívót hozzuk, magyar orvostanhallgató diákélet szempontjából pedig itt találkozik kihagyhatatlan lehetőséggel. – Az átalakuló világ orvosképzési elvárásaival is tartják a lépést?
– Hitem szerint ebben a tekintetben sincsenek különösebb lemaradásaink. Az orvosképzés kétségtelenül átalakult. Míg 20–25 évvel ezelőtt a hatéves egyetem befejezése után az államtól kapott munkahelyről különösebb továbbképzés nélkül bárki elaraszolgatott a nyugdíjig, ma rezidensvizsga nélkül szinte semmit sem lehet kezdeni az orvosi diplomával. Ennek visszaütője azonban az a mentalitás kialakulása, miszerint nem töröm össze magam, majd a rezidencia alatt megtanulom, amire ténylegesen is szükségem lesz.
– Mégis hiányérzetekkel küszködünk, ha a magyar nyelvű orvosoktatásra gondolunk. Ön szerint kihozzák a maximumot a pillanatnyi helyzetből?
– Ez már egy másik történet, hiszen megilletne minket, amiért évek óta küzdünk, s aminek mérsékelt sikeréért – vagy sikertelenségéért – elég sok szemrehányást kapunk. Elgondolkodtató azonban e jelenség körüli pszichózis: amikor tavaly abban csúcsosodott a gyógyszerészeti egyetem körüli akkreditációs botrány, hogy nem is hirdetnek meg helyeket, elgondolkodtató reakciók követték a blöff szintjén bedobott hírt. Nem az erdélyi magyar közvélemény jogos felháborodása következett – mi az, hogy nincs felvételi? –, hanem egyfajta pótcselekvést érzékelhettünk: ebben az esetben az erdélyi fiatal elmegy Kolozsvárra, a partiumi Magyarországra, a székelyföldi pedig nem gyógyszerész lesz, hanem vegyészmérnök. Holott az egész nem volt egyéb, mint a rektor újabb próbálkozása, hogy meddig lehet elmenni, hol húzódik a magyarok tűréshatára.
– Leltározzunk: mennyi valósult meg máig a két fél által aláírt hétpontos egyezményből, amely teljesítése előfeltétele volt annak, hogy a magyar tagozat visszatérjen az egyetem szenátusának vezetésébe? – A dolog máshonnan indult: egyszerűen „eladhatatlan” volt, hogy az egyetem vezetésében nincsenek ott a magyarok, ezért volt szükség a megállapodásra. A rektorhelyettes és a dékánhelyettesek kijelölésében egyetlen pontnál nem tudtuk érvényesíteni az akaratunkat. Egy másik pont – a magyar rektorhelyettes meghirdetheti a megüresedett állásokat, amelyekre van jelöltünk – egyáltalán nem valósult meg. Az első perctől kezdve arra igyekeztek leegyszerűsíteni a kérdést, hogy itt nem magyar főtanszékek létrehozása a cél, hanem a magyarok fel akarnak venni egy-két embert. A magyar tanársegédeknek járó nyelvi kompetenciák esetében azt hozták fel, hogy egyetlen fajta tanársegéd van. Amíg a helyzetünk nincs intézményesítve, rendszerint az történik, hogy az arányosságok miatt néha feltűnik egy-egy állás, de amint konkrét jelentkezőnk akad, máris eltűnik vagy tovább vándorol a meghirdetett munkakör. És mi tagadás, az emberek kezdtek belefáradni ebbe a szélmalomharcba. – Ezek az apró csetepaték részben mintha a magyar főtanszékek létrehozása elviségének feladását is jeleznék… – Valóban egyre kevesebbet beszélünk az eredeti törvényről. Még tagozati szinten is versenyfutássá alakult az egész, hogy a meglévő oktatók felnőjenek az előléptetési követelményekhez, míg a tagozat intézményes rendezésének ügye kissé háttérbe került. A hetedik pont egyébként éppen a főtanszékek létrehozása az akkreditáció után, nos, e pont bevitelén két órán át vitatkoztunk. A tárgyaláson jelen lévő miniszter asszony egy idő után maga ellenőrizte, mi kerül be a megfogalmazásba, mert előtte többször előfordult, hogy megegyeztünk egy dologról, s egészen mást láttunk papírra rögzítve. Viszont a tárcavezető másnap sajtótájékoztatón kijelentette, hogy főtanszékekről szó sem volt, holott ott szerepel a hetedik pontban. A mi végleges akkreditációnk 2014-ben érkezett meg azzal a zárójellel, hogy az akkreditációs bizottság, a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság bizonyos dolgokban még ellenőrző vizitet tart, de ettől még végleges maradt, ellenkező esetben a teljes egyetem akkreditációját is visszaminősítette volna. Habár a felsőoktatási minőségbiztosítási hatóság honlapján az szerepel, hogy végleges akkreditációval rendelkezünk, a felmérő vizitre hivatkozva az egyetem szenátusa nem tekinti azt véglegesnek, és nem hajlandó megalakítani a magyar főtanszékeket.
– Célt érhet ez a kifárasztásos technika?
– Fennáll a veszély. Arra mindig vigyáztak, hogy az oktatói létszám ne csökkenjen, inkább hozzánk arányították a diáklétszámot. A konfrontációt, a román kollégákkal be-beálló mosolyszünetet azonban mindenki másképp viseli. A legutóbbi, 2016. januári szenátusi választások egy dolgot mindenképpen bizonyítottak: a régi vezetés újratermelte önmagát, néhány kivétellel ugyanazok az emberek szavaztak ugyanazokra. Lélekben tehát változatlanul ugyanazt akarja a közösség, csak épp a mindennapok fáradsága halmozódik. A vezetőségből való korábbi kivonulásunkkal nem akartunk egyebet, mint feldobni a labdát – ami azonban a levegőben maradt, sőt, egyesek ellenünk fordították, mondván, hogy a kivonulásunkkal megszűnt a tárgyalási lehetőség. Amúgy szerintem túl sokat nem veszítettünk a másfél éves távolmaradásunkkal, a vezetőség nem állt le, összeállította például az akkreditációs dossziét, a tagozat tovább működött.
– Elképzelhetőnek tart bármilyen további visszarendeződést? Mi kölcsönözhetne az eddiginél erősebb hátszelet a harcukhoz?
– Elméletileg szinte bármit elképzelhetőnek tartok, de úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi az az állapot, amelyet a román többség még eladhatónak tart a közvélemény felé. Mindent kézben tartanak, a mi szenátusbeli 30 százalékos jelenlétünk számukra legitimáló és kényelmes, hiszen kétharmados többséggel bármit át lehet vinni. Minden egyes állásért hosszas tárgyalások zajlanak, s akár sikertörténetnek is eladhatnám, hogy kértünk öt állást, megkaptunk egyet-kettőt. Sok esetben azonban olyanokat vesznek fel, akiknek a magyar tagozat iránti elkötelezettsége már nem töretlen, a magyarnyelv-tudásuk is hiányos, de a magyar tagozat kötelékébe kerülnek. Egyesek még a diákoknak is igyekeznek elmagyarázni, hogy nem jó, ha csak magyarul tanulnak. Mi viszont azt az álláspontot képviseljük, hogy az előadások nyelve kizárólag magyar legyen, a gyakorlati oktatás pedig kétnyelvű, úgy, ahogy az a gyakorlatban régebben is zajlott, amikor a tanársegédek zöme még beszélte a magyar nyelvet. – Létezik új stratégia? Mit kellene másképp csinálni, ha az eddigi módszerek csak részeredményekhez vezettek? – Tárgyalásokkal legfeljebb néhány gyenge engedményt tudunk elérni. A törvény által is előírt lényegi dolgok esetében rendre befagynak a vizek. Változást január óta sem tapasztalunk, a javaslataink többségét az új szenátus is változatlanul leszavazza. 2011-ben, amikor az egyetem chartáját dolgoztuk ki, az a megegyezés született, hogy az orvosi karon három román és három magyar főtanszék legyen. A jelenlegi rektor, az akkori dékán 5:3-as változatot terjesztett a Kari Tanács elé, míg aztán az egészet le nem szavazták. Magánbeszélgetések során többen is igazat adnak nekünk, de amikor szavazni kell, ezek a voksok már nem léteznek. A megbélyegzést senki sem kockáztatja. – A diákok miben szenvedik meg leginkább ennek a kötélhúzásnak a következményeit? – A legelső chartakidolgozási ülésen az akkori rektorhelyettes asszony elénkbe tett egy olyan passzust, hogy az idegen nyelven tanulók negyedévtől kötelesek tudni románul. Mire én azt válaszoltam, hogy a mi diákjaink nem idegen nyelven, hanem anyanyelven tanulnak, román nyelvből pedig hasonló értékű érettségi vizsgát tettek, mint a román anyanyelvű fiatalok. Egy hónapra rá megjelent az a passzus, miszerint az orvos-beteg kapcsolattartás csakis román nyelven történhet. A magyar diákok többsége talán ismeri a román irodalmi nyelvet, a konyhanyelvet kevésbé, jönnek is rosszízű megjegyzések a gyakorlatok során. Kevésbé lenne traumatikus, ha a diák anyanyelvén kezdené el a gyakorlatot, s később tanulná meg a román szaknyelvet. Ennek ellenére immár jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy a MOGYE-n törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást.
– Miben reménykednek, mi billentheti jó irányba ezt a folyamatot?
– Csakis a tagozat intézményesítése. Abban az esetben ugyanis a mi jelenlegi 30 százalékunkon belül megilletne az állások bizonyos százaléka, így tudnánk némileg tervezni. Azaz nem rögtönözni kellene, hanem egy-két év alatt ki tudnánk nevelni egy embert egy bizonyos munkakörre. Kiküszöbölhető lenne annak a veszélye, hogy ránk mutogassanak: ott az állás, de nincs emberetek rá. Elméletileg rendelkeznünk kellene harminc szükséges végzettségű ifjúval, akik azért tengődnének, hátha egyszer lehetőségük nyílik beugrani a képletbe. Valljuk meg, ez nem életszerű, és nem is
elvárható. – Milyen jövőképet kínálnak ma a MOGYE iránt érdeklődőknek?
– Egy gyönyörű hivatás perspektíváját, illetve azt, hogy nem lesz kevesebb hely magyar oldalon, mint az elmúlt években, azaz 135 a medicinán, 40 a gyógyszerészetin, 35 a fogászaton, illetve 15 az asszisztensképzőn. A többi mindannyiunkon múlik.
DR. SZABÓ BÉLA
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának alelnöke, szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár. Nagyváradon született 1957. szeptember 25-én. Középiskoláit Margittán, egyetemi tanulmányait a marosvásárhelyi OGYI általános orvosi karán végezte (1983). 1985-ig Marosvásárhelyen rezidens, utána a marosvásárhelyi szülészeti és nőgyógyászati klinika tanszékén gyakornok, tanársegéd (1991), adjunktus (2000), előadótanár (2003), majd egyetemi tanár (2006), 2008-tól tanszékvezető. Az orvosi kar dékánhelyettese, a MOGYE szenátusának 1990-től a tagja. A Román Szülészet-Nőgyógyászati Társaság tagja, 2003–2005 között ügyvezető elnöke, 2006-tól regionális alelnöke a Román Perinatológiai Társaságnak, a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaságnak (1996), választmányi tagja az EME Orvostudományi Szakosztályának (2001), a European Menopause and Andropause Societynek (2003). Maros és Hargita megye szülészeti és nőgyógyászati ellátásának fő metodológusa (2002), az Egészségügyi Minisztérium Nőgyógyászati Szakbizottságának tagja (2006). Díjak, elismerések: a Román Oktatási Minisztérium (2004) és a Swiss Agency for Development and Cooperation emlékplakettel jutalmazta.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tudtuk nélkül kísérleteztek betegeken
Összesen 31 kórházban foglaltak le tegnap iratokat és mintákat Argeş, Botoşani, Buzău, Brassó, Kolozs, Constanţa, Dâmboviţa, Dolj, Iaşi, Maros, Neamţ, Prahova, Suceava, Szeben, Temes és Vrancea megyék területén házkutatások során.
Az ügyészek egyebek közt arra gyanakszanak, hogy az orvosok pszichés betegségek kezelésére használt gyógyszerekkel végeztek klinikai teszteket úgy, hogy az állítólagos önkéntesek beleegyezését meghamisították. A cél e gyógyszerek engedélyeztetése, piacra dobása volt. Források szerint Kolozs megyében az Onkológiai Intézetbe, a Megyei Sürgősségi Kórház 2-es és 3-as pszichiátriai osztályára, valamint a tordai városi kórházba szálltak ki az ügyészek.
Szabadság (Kolozsvár)

Hírsaláta
TÖBBMILLLIÓ FACSEMETE SZÉKELYFÖLDÖN. Kilencszáz hektárnyi erdőt újítottak meg az idén, és több mint 3,6 millió csemetét ültettek el Székelyföld-szerte – tudatja a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége. Az öt éve alakult szervezet a Hargita, Kovászna és Maros megyei 15 magánerdészet érdekképviseletét vállalta fel, a faültetéshez pedig Kádár Tibor Sándor erdőmérnök közlése szerint több egyesület és iskola, összesen 1800 önkéntes csatlakozott.
Az elültetett fák többsége lucfenyő, de van köztük tölgy, bükk, juhar, jegenye, kőris, hárs és vadcseresznye is. Az ültetvényeket az erdészek ápolják, védik és tartják karban. Ugyanakkor a természetes úton történő erdőmegújulást is felügyelik a biológiai sokféleség érdekében, ami kulcsa a klímaváltozással szembeni stabilitásnak és a fenntartható erdőgazdálkodásnak. „Úgy tartja a kínai közmondás, amivel szövetségünk is egyetért, hogy a legjobb időpont a faültetésre húsz évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont ma van. Az idei csemeteültetési idényben ennek tükrében cselekedtünk, melynek hozadékát unokáink is megtapasztalhatják majd” – zárja közleményét Kádár. (Székelyhon) CSAK KAMPÁNY? A kormánynak nincs oka félni egy bizalmatlansági indítványtól, mivel az jelen pillanatban csak kampánycélú megnyilvánulás – jelentette ki Klaus Iohannis államfő, miután Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke úgy nyilatkozott, hogy folytatják a tárgyalásokat Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnök pártjával egy esetleges bizalmatlansági indítvány kezdeményezéséről a június 5-ei helyhatósági választások után. Egyébként Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) társelnöke volt az első, aki bedobta a köztudatba, hogy a Dragnea–Ponta–Tăriceanu trió célja a kormány megbuktatása, Klaus Iohannis államfő tisztségéből történő felfüggesztése és a korrupcióellenes küzdelem „hígítása”. Sulfina Barbu, az NLP alelnöke szintén arról beszélt, hogy az SZDP ősszel Victor Pontát akarja kinevezni kormányfőnek, és szeretnék megszerezni a teljes hatalmat azáltal, hogy Călin Popescu Tăriceanut ott tartják a felsőház élén, Valeriu Zgoneát pedig eltávolítják a képviselőház elnöki székéből. (Hotnews) CONDREA ÜLT AZ AUTÓBAN. A Hexi Pharma tulajdonosa, Dan Condrea volt a május 22-én Corbeancán történt baleset halálos áldozata – jelentette be tegnap a legfőbb ügyészség a DNS-vizsgálat eredményei alapján. A nyomozás során az is kiderült, hogy a balesetben összetört gépkocsi azon az estén 13-szor járta be ugyanazt az útvonalat. Az öngyilkosságot a rendőrség szakértője kizártnak tartja: szerinte Condrea erős, szembenézésre képes személyiség volt, már egy csomagot is összekészített esetleges őrizetbe vételéhez, fogkefével és egyéb szükséges holmival; szerinte inkább a többnapos kialvatlanság és a nagy sebesség okolható a balesetért. Az ügyben még mindig sok a kérdés, az autó vizsgálata sem fejeződött be. (Adevărul)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikai gyűlöletet szító magyar nyelvű szórólapokat terjesztenek Marosvásárhelyen
A Soós Zoltán polgármester jelmondatával, annak betűtípusaival és színeivel megegyező szórólapokat terjesztenek ismeretlen tettesek Marosvásárhelyen. A kimondottan magyar nyelvű, félív nagyságú lapokat az ingyen osztogatott Cuvăntul Liber megyei napilappal egyszerre teszik be a román választópolgárok postaládáiba.
A szórólappal tulajdonképpen félelmet szeretnének kelteni, hiszen a papíron a Szabadítsuk fel a várost jelmondat alatt az is szerepel, hogy Marosvásárhely, most vagy soha. Az egyik sarkában a székely zászló, a másik sarkában a magyar címer, középen pedig Kovászna, Hargita és Maros megye kiemelve, és megjelölve Székelyföldként szerepel. Ezzel azt sugallják a szórólap ötletgazdái, hogy ha a román polgárok nem mennek el Soós Zoltán ellen szavazni, akkor „magyar uralom” következik be.
A független magyar polgármesterjelölt csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, csakis az ország törvényei szerint szeretné igazgatni a várost, tehát hamis a félelemkeltés, ami a ’90-es évek hangulatát idézi vissza. A feltehetően a jelenlegi városvezetés keze is benne van, ami „érthető, hiszen minden eszközt bevetnek azért, hogy megakadályozzanak abban a szándékunkban, hogy felszabadítsuk a várost a Dorin Florea féle korrupció és klientúra alól” – írta Soós Zoltán a Facebook-oldalán. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a polgármesterjelölt csapata a rendőrségen, valamint az Állandó Választási Bizottságnál. Ugyanakkor arra kéri Soós a polgárokat, hogy ne dőljenek be Dorin Florea és csatlósai hazugságainak, provokálásainak, ne engedjenek a megvezetéseknek és a közvélemény manipulálásának.
Azt nem lehet még bizonyítani, hogy Marosvásárhely jelenlegi polgármestere tisztességtelen módszerrel kampányol, a napokban ellenben több marosvásárhelyi személy arról számolt be, hogy naponta kapja a Cuvăntul Liber című megyei napilapot, miközben nem kérte, nem fizetett elő arra. Az újság címoldalán azonban Dorin Florea kampányhirdetései láthatóak.
Az Összefogás házában (Teleki- Köpeczi ház) Soós Zoltán stábja az ingyen osztogatott Cuvântul Liber újságokat gyűjti be. Mivel a napokban a polgármester támogatói több tízezer ingyen újságot szórtak szét a városban, a magyar jelölt felhívást intézett minden marosvásárhelyihez, hogy aki kapott a kampánylapból vigye be a Szentgyörgy (Forradalom) utca 1 szám alatti székházba. Az összegyűjtött újságokat újrahasznosításra viszik, az ellenértékét pedig marosvásárhelyi árva gyermekek javára ajánlják fel, így fordítva hasznos célokra a nyomtatvány megjelentetésére elpazarolt pénzt.
Antal Erika
maszol.ro

Kevesebb szavazólap érkezett Maros megyébe
Botrány körvonalazódik Maros megyében a választások kapcsán, ugyanis a szükségesnél kevesebb szavazólapot juttatott el a választókörzetekbe a Maros megyei prefektúra – tájékoztatnak a hírügynökségek.
Mint írják, 1 407 945 szavazólap érkezett Maros megyébe, az 586 szavazókörzetben pedig 426 650 személyt várnak az urnákhoz, így mintegy hatvanezerrel kevesebb szavazólap van a szükségesnél. A szavazólapok szétosztásában illetékes Maros megyei prefektúra nem foglalt állást az ügyben.
A Maros Megyei Választási Iroda átiratban jelezte a Központi Választási Irodának a rendellenességet, továbbá tájékoztatást kérnek a Központi Választási Irodától, arról is, hogy mi történik abban az esetben, ha az űrlapok nem érkeznek meg időben. A Maros megyébe szánt szavazólapokat egyébként Gyulafehérváron nyomtatták.
A Maros Megyei RMDSZ szerint fennáll a gyanú, hogy a hiányzó szavazólapokat csalásra akarják felhasználni. Mint a szerkesztőségünknek küldött közleményükben írják, Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök lemondásra szólítja fel az elkövetett hibákért Maros megye prefektusát.
Krónika (Kolozsvár)

Csapnivaló szavazókedv, sereghajtó magyarlakta megyék
Csaknem két órával az önkormányzati választások urnazárása előtt is alacsony részvételi adatokat jelez a központi választási iroda által működtetett internetes nyilvántartási rendszer.
A nem sokkal 19 óra előtt jelzett adatok szerint a választói névjegyzékben szereplők 42,5 százaléka adta le a szavazatát. A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék közül 47,7 százalékos részvétellel Bihar megye, 45,5 százalékos részvétellel Maros megye haladja meg az országos átlagot. Szatmár megyében 42,3, Hargita megyében 38,5, Kovászna megyében 38,1, Kolozs megyében 38,8 százalékos volt a részvétel.
Az idei helyhatósági választásokon is Bukarestben a legrosszabb a részvételi arány; a fővárosban két órával urnazárás előtt a választóknak mindössze 27,5 százaléka élt a szavazati jogával. A legnagyobb részvételi arányt 19 órakor a Kárpátokon túli régiókban, Giurgiu (54,7 százalék) Olt (54,1 százalék), Teleorman (53,4 százalék) és Vâlcea (50,9) megyében mérték.
Egy órával az urnazárás előtt országos szinten 46,5 százalékos részvételi arányt mértek, a legmagasabbat, 60,3 százalékosat Giurgiuban. Hargita megyében 20 óráig a szavazópolgárok 42,08, Kovászna megyében 42, Biharban 52,08, Marosban 49,83, Szatmárban pedig 46,23 százaléka adta le voksát. Bukarestben továbbra is rendkívül alacsony, 31 százalékos a részvételi arány.
A részvételi adatokat elemezve Barna Gergő szociológus már a kora délutáni órákban megállapította, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az erdélyi megyékben ezúttal is alacsonyabb a szavazási hajlandóság.
„ Munténiában és Moldvában továbbra is nagyobb a választók hajlandósága, Erdélyben pedig kevesebben szavaztak, ezen belül láthatjuk, hogy a magyarlakta megyékben nagyon alacsony a részvétel, Hargita, Kovászna, Szatmár, illetve Kolozs megyében is kevesebben mentek el szavazni" – közölte a szakértő. A szociológus szerint mindez azt jelenti, hogy a magyar politikai szervezetek eredménye is gyengébb lehet a végső számláláskor, hozzátette ugyanakkor, hogy a tapasztalat szerint a részvételhátrányt a magyar megyék ledolgozzák az esti órákra.
Egyébként a választói apátia közepette máris heves bírálatok érik Klaus Johannis államfőt amiatt, hogy rendkívül későn, 18.30-kor járult az urnák elé Bukarestben. A fővárosi Jean Monnet Gimnáziumban kialakított szavazóhelyiségben az elnök nem válaszolt a késlekedése okát firtató újságírói kérdésre. A magas rangú közméltóságok – államfők, miniszterelnökök – az elmúlt két és fél évtizedekben rendszerint már a reggeli vagy a délelőtti órákban éltek szavazati jogukkal.
Vasárnap egyébként 3200 település és 41 megye élére választanak önkormányzati vezetőket az országban bejelentett lakcímmel rendelkező román és európai uniós állampolgárok. A választói névjegyzékben szereplő 18 millió 320 ezer polgárt 7 és 21 között várják az ország területén berendezett 18 ezer szavazókörzetbe. Mindenütt megválasztják a polgármestert, valamint a települési önkormányzati testület és a megyei tanács tagjait.
Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: kifulladóban a magyar választók
Annak ellenére, hogy egyetlen önálló polgármesterjelöltjük sem nyert, és a jelenlegi két polgármesteri mandátumukat is elveszítették, Szilágyi Zsolt szerint az Erdélyi Magyar Néppárt megtartotta politikai erejét az önkormányzatokban. Az EMNP elnöke Kolozsváron tartott választási kiértékelőt.
A politikus elmondta, mindazoknak gratulál, akik mandátumot szereztek, mert mindannyian a magyar közösség érdekeiben kívánnak dolgozni. „Minden politikai verseny ellenére szükség lesz az együttműködésre, olyan folyamatok zajlanak, amelyek felértékelik a magyar-magyar párbeszédet” – vélekedett.
Az EMNP elnök elmondta, a választások nem segítették a parlamenten kívüli pártokat, sok szempontból az öt parlamenti párt volt előnyben az új törvénykezés szerint. Ennek ellenére a néppártosok igyekeztek mindenhol ott lenni, bár nem sikerült minden helyszínre urnabiztost küldeniük – tette hozzá Szilágyi, aki az RMDSZ-t is okolja ezért.
Az eredményekről elmondta, az EMNP megtartotta azt az erőt, amit 2012-ben sikerült megszerezniük. „Megyénként változó különbségek persze vannak, azonban arányaiban azt a formát, erőt, azt a százalékot sikerült tartani, amit négy évvel korábban, a magyar pártok közötti versenyben megszereztünk” – fogalmazott. Emlékeztetett: Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Gyergyószárhegyen is az EMNP által más párttal koalícióban támogatott polgármester győzött.
Kolozs, Maros és Szilágy megyében valószínűleg több tanácsosi mandátumot szerzett a Néppárt, Máramarosban ugyanannyit, Biharban és Kovásznában visszaesés van – összegezte a pártelnök. Idei mandátumaik száma 210-220 lesz, négy éve 230-at számláltak.
„Általános a visszaesés”
Az országos választásokon való részvétel átlagban 48 százalékos volt, a magyarok szavazási hajlandósága azonban alig húsz százalékos lehetett Szilágyi szerint. „Ez aggasztó, és olyan társadalmi nagy folyamatokat mutat, amelyek mindenképpen változást kell kiváltaniuk” – tette hozzá.
A pártelnök szerint több településen saját érdekeikkel ellentétesen nem indítottak jelöltet, hogy a sokkal esélyesebb RMDSZ-jelölt megválasztását segítsék. Ilyen hely Szatmárnémeti – mondta Szilágyi, aki reméli, hogy Kereskényi Gábor polgármester integratív személy lesz.
„Folytatjuk a munkát azzal az erővel, amit kaptunk a választótól. A korrupció ellen és a hatékonyabb közigazgatás érdekében olyan erővel dolgozhatunk, amilyennel felhatalmaztak a választóink. Romániában sem a magyarok, sem a románok nem léptek fel a korrupció ellen” – zárta mondanivalóját Szilágyi Zsolt.
Kifulladóban a magyarok
Szilágyi a választási eredményeket magyarázva elmondta, a párt korábbi vezetésének elhatározott szándéka volt, hogy erős pólust hozzanak létre a nemzeti oldalon, nem véletlenül ajánlották az MPP-nek tavaly januárban, hogy alkosson fúziót a két párt, és hozzák létre a másik erős pólust Erdélyben. A Magyar Polgári Párt vezetése másként döntött, az MPP hosszútávú stratégiai együttműködést kötött az RMDSZ-szel – idézte fel.
Az erőfölény, amit a román állami segítség adott az elmúlt évben az RMDSZ-nek, egy másik ok, amit Szilágyi megjelölt a választási eredményeik magyarázataként. A magyarok általános elfordulása szintén magyarázatot nyújthat, mondta, hozzátéve, ez a korábbi hatalmi döntéseknek tudható be. „A magyar választók kifulladóban vannak, és ezt mi sem tudtuk megállítani” – fogalmazott.
maszol.ro

Bizalmi szavazást rendelt el az EMNP elnöksége a rosszul teljesítő szervezeteknél
Bizalmi szavazást rendelt el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos elnöksége a párt minden olyan szervezeténél, amelyik rosszabb eredményt ért el a vasárnap tartott választásokon mint négy évvel ezelőtt - közölte az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében az EMNP.
Az elnökség döntése értelmében a következő négy hétben kell minden olyan településen és megyében kielemezni a helyi kampányt és eredményeket, majd bizalmi szavazást tartani, ahol a párt jelöltjei elindultak és kevesebb mandátumot vagy kevesebb szavazatot szereztek, mint négy évvel ezelőtt.
"Amennyiben a helyi, megyei elnök, illetve elnökség ezen a megmérettetésen elbukik, az illető szervezetekben kötelező módon tisztújítást kell tartani" - áll az EMNP közleményében. Az elnökség megállapította, hogy Maros, Szilágy, Hargita, Kovászna, Kolozs, Temes és Fehér megyében növekedett a párt jelöltjei által szerzett mandátumok száma, Máramaros és Brassó megyében ugyanannyi képviselőt juttattak az önkormányzatokba, mint négy évvel ezelőtt, Bihar és Szatmár megyében viszont romlottak a párt eredményei.
Az elnökség a választási eredményeket kiértékelve megállapította, hogy az erdélyi magyar pártok 107 ezer szavazatot veszítettek a négy évvel korábbi önkormányzati választásokhoz képest, és ebből hatezer szavazat az EMNP vesztesége. Úgy értékelték, hogy a párt tartani tudta a négy évvel ezelőtti eredményeket, akkor 230 most pedig 229 önkormányzati képviselői mandátumot szerzett.
Az elnökség üdvözölte a Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Gyergyószárhegyen, Vargyason valamint Koltón megválasztott polgármestereket, akik az EMNP támogatásával szereztek vagy függetlenként vagy egy választási szövetség jelöltjeiként mandátumot.
Azzal kapcsolatban, hogy a választások után Sorbán Attila volt választmányi elnök a pártelnökség lemondását követelte az elnökség véleményét Jakab Attila, a párt Országos Önkormányzati Tanácsának az elnöke közölte az MTI-vel. A Hargita megyei elnöki tisztséget is betöltő politikus elmondta: Sorbán Attilával egyetértésben az elnökség is úgy látja, hogy az erdélyi jobboldal politizálásán változtatni kell. Hozzátette ugyanakkor: a lemondásra való felszólítással a volt választmányi elnök nem szolgálta a jobboldali politizálás megváltoztatásának a célját, amit ő maga is megfogalmazott.
Jakab Attila megjegyezte, Hargita megyében négy településen indult az EMNP választási szövetségben a Magyar Polgári Párttal (MPP), és ez a szövetség háromban a polgármesteri tisztséget is, és a tanácsi többséget is megszerezte.
[MTI]
itthon.ma//erdelyorszag

Körvonalazódnak a koalíciók az erdélyi önkormányzatokban
A helyi érdekekhez alkalmazkodva, hol a PNL-lel, hol pedig a PSD-vel lépne koalícióra az erdélyi önkormányzatokban az RMDSZ. Míg Marosvásárhelyen ellenzéki szerepet szánnak a szövetségnek, Nagyváradon Ilie Bolojan polgármester továbbra is igényt tart annak támogatására – számol be Szucher Ervin és Pap Melinda a kronika.ro-n.
Nagyváradon az RMDSZ gyenge eredményei ellenére úgy tűnik, hogy Ilie Bolojan továbbra is igényt tart az RMDSZ támogatására
A helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően a jobb-, de akár a baloldallal is köthetnek helyi egyezségeket az RMDSZ megyei szervezetei – közölte Kelemen Hunor elnök azt követően, hogy a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) pénteken értékelte a politikai alakulat választási eredményeit, és megyénként, településenként számba vette az együttműködési lehetőségeket.
Az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta, hogy a SZÁT csak azt az iránymutatást szabta a megyei szervezeteknek, hogy a magyar közösség érdekeit kell figyelembe venni, és működőképes többségeket kell az önkormányzati testületekben kialakítani. „Van, ahol ez a Nemzeti Liberális Párttal (PNL), és van, ahol ez a Szociáldemokrata Párttal (PSD) lehetséges" – fogalmazott a szövetség elnöke. Kelemen Hunor szerint a megszerzett 195 polgármesteri tisztség mellé Kovászna, Hargita, Maros és Szatmár megyében megyei elnöki, Bihar,Brassó, Szilágy és Kolozs megyében megyei alelnöki, Zilahon, Kolozsváron és Aradon pedig alpolgármesteri tisztséget próbál megszerezni a szövetség. A szövetségi elnök Kolozs, Arad és Bihar megyében a PNL-t tartotta természetes szövetségesnek, és úgy vélte, Dorel Coica eddigi szatmárnémeti polgármester leváltása után Szatmár megyében sem valószínű, hogy a PSD-vel lehessen egyezségre jutni.
Maros megyében azonban a PNL-vel való összefogást tartotta nehezen elképzelhetőnek a megyei önkormányzat liberális elnökének, Ciprian Dobrénak a magyarellenes megnyilvánulásai miatt. A Maros megyei önkormányzatban 15 mandátummal rendelkező RMDSZ-nek vagy a tíz képviselőt küldő PSD-vel, vagy a szintén tíz képviselővel rendelkező PNL-vel kell megegyeznie ahhoz, hogy megszerezze a megyei elnöki tisztséget. „Úgy kell tárgyalnunk, hogy ne fogjanak össze a román pártok ellenünk" – jelentette ki Kelemen Hunor.
Ellenzéki szerepre készülnek Vásárhelyen
Az RMDSZ elnöke szerint Marosvásárhelyen a szövetségnek ellenzéki szerepre kell készülnie, és nem kell alpolgármesteri tisztséget vállalnia a városban. „Dorin Floreával szemben kell többséget alkotni a városi tanácsban. Ez a többség hozzon majd határozatokat, és a polgármester azokat hajtsa végre" – jelentette ki az elnök. Hozzátette, azért is ez tűnik jó megoldásnak, mert a marosvásárhelyi tapasztalat szerint Dorin Florea az RMDSZ-es alpolgármesteren keresztül a szövetség önkormányzati frakcióját is „bedarálja". Hozzátette, a Maros megyei alkuba az is belekerülhet, hogy az RMDSZ adja a szászrégeni és a marosludasi alpolgármestert a baloldali polgármester mellé.
A marosvásárhelyi tanácsban a következő négy évben a tíz RMDSZ-es önkormányzati képviselő mellett hat liberális, négy szociáldemokrata politikus tevékenykedik majd, rajtuk kívül pedig a nemrég alakult Szabad Emberek Pártjának (POL) három – két magyar és egy román nemzetiségű – jelöltje került be a testületbe.
Ami a PNL-vel való együttműködés elutasítását illeti, Dorin Florea polgármester számos gesztusa Kelemen Hunort igazolja. Azonban arra is emlékeztetni kell, hogy ezelőtt egy évvel Vasile Gliga, a PSD Maros megyei vezetője volt az, aki rávette pártja központi vezetését, hogy szegje meg az RMDSZ-szel kötött egyezséget, és ne nevezzen ki magyar prefektust Maros megye élére, hisz nyilatkozata szerint a tisztséget „csak román ember töltheti be". Szintén Gliga volt az, aki néhány hónappal a helyhatósági választások előtt „egy ellen-RMDSZ" megalakítására próbálta sarkallni a román pártokat. Végül alakulata mégsem támogatta Floreát, és Sergiu Papuc személyében ellenjelöltet indított.
Bolojan mégis igényt tart a szövetségre
Nagyváradon ellenben az RMDSZ gyenge eredményei ellenére úgy tűnik, hogy Ilie Bolojan polgármester továbbra is igényt tart a szövetség támogatására. A Bihar megyében fölényes győzelmet arató PNL vezető politikusa korábban még úgy nyilatkozott, hogy pártja egyedül készül vezetni Bihar megyét, illetve Nagyváradot, a megmérettetés után azonban bevallotta, hogy tárgyalásokat folytat az RMDSZ-szel a nagyváradi koalíció megkötéséről.
A választások végeredménye szerint a Bihar megyei önkormányzatba a PNL 17 képviselőt juttatott be, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) 9, az RMDSZ-nek 7, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) pedig két képviselője van. A nagyváradi tanácsban a PNL 18, a PSD 5, az RMDSZ pedig 4 (a négy évvel ezelőttinél kettővel kevesebb) önkormányzati képviselői mandátumot szerzett. A Bihari Napló megyei lap beszámolója szerint a PNL országos ügyvezető elnöki tisztségét is betöltő Bolojan emlékeztetett arra, hogy pártjának a nagyváradi önkormányzatban kétharmados többsége van, a Bihar megyei önkormányzatban pedig az RMDSZ bevonásával szeretne kétharmados többséget kialakítani. A liberális politikus úgy vélte, a PNL–RMDSZ koalíció mind matematikai, mind demográfiai szempontból a legjobb megoldás lenne. Azt sem hallgatta el, hogy a megyei koalíció létrehozása érdekében a PNL Nagyváradról is kész tárgyalni az RMDSZ-szel.
Ilie Bolojan egyébként újságírói kérdésre azt is elmondta: ha az őszi parlamenti választások után ismét felmerül a régiók kialakításának kérdése, a bihariaknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy Nagyvárad régiófővárossá váljék. „Világos, hogy ha a jelenlegi régiók maradnak, akkor Várad nem fog tudni versenyezni Kolozsvárral, viszont ha a jelenlegieknél több régiót alakítanak ki, akkor az egykori Körös-vidék vagy Partium, ahogy az Osztrák–Magyar Monarchiában hívták ezeket a területeket, Bihar, Szilágy, Szatmár és Arad megye egy része közös régiót alkothatna" – mondta a nagyváradi polgármester.
A helyieké a végső döntés
Kelemen Hunor egyébként a SZÁT-ülést követően arról is beszámolt, hogy a helyi együttműködésekről a végső döntést mindenütt az RMDSZ helyi szervezetei hozzák meg a szövetség elnökével konzultálva. A SZÁT értékelését összefoglalva a szövetségi elnök elmondta, hogy az RMDSZ „a nyereségekkel és veszteségekkel együtt vállalható eredményt ért el a vasárnapi választáson". Úgy vélte, a részvételi adatokat nem kell föltétlenül a négy évvel korábbiakhoz hasonlítani, amikor szokatlanul sokan mentek el szavazni. Az elnök szerint a választási eredmények azt is kirajzolták, hogy nem nőtt az RMDSZ-szel szembeni protesztszavazatok száma.
„Az EMNP bár kapott szavazatokat, de önkormányzatot sehol nem vezethet, és ezzel eltűnt a politikából. Az MPP-vel való összefogásunk eredményeként pedig ma több magyar polgármester van Erdélyben, mint négy évvel ezelőtt" – foglalta össze a magyar–magyar versenyre vonatkozó következtetéseit az RMDSZ elnöke – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Ezerkétszáz táncos ropta (Gyermek- és Ifjúsági Táncegyüttesek Találkozója)
Szombaton tizenegyedik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóját, amely a kezdetektől ragaszkodik küldetéséhez: lehetőséget teremteni a székelyföldi gyermek- és ifjúsági néptáncegyütteseknek a megmutatkozásra, de hagy időt az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre is. Idén rekordszámú jelenlétet jegyeztek, mintegy ezerkétszáz táncos lépett színpadra. Az immár hagyományos néptánctalálkozót közösen szervezte a Kovászna Megyei Művelődési Központ, Kovászna Megye Tanácsa és Kézdiszentlélek Polgármesteri Hivatala. Az első találkozót 2005-ben tartották, majd 2009 kivételével azóta minden esztendőben megszervezték a Perkő zarándokhegyen. A XIV. századi Szent István-kápolna közelében felállított szabadtéri kőszínpad természeti szépségével ideális helyszínnek bizonyul.
A rendezvény a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Az én mesém című előadásával kezdődött, amelyet a meghívott táncegyüttesek gálaműsora követett. Ezt megelőzően Balogh Tibor, a vendéglátó község polgármestere köszöntötte a megjelenteket, Pál Ferenc római katolikus plébános pedig megáldotta a rendezvényt.
Idén a szervezők egyetlen határon túli együttest sem hívtak meg, házira tervezték a találkozót. Öt megyéből jöttek tánccsoportok, huszonhat Kovászna megyéből, nyolc Hargita, három Maros, egy Brassó és egy Bákó megyéből. Bemutatkozásukkal párhuzamosan a nyeregben kézművesvásár, népi játékok és kézműves-foglalkozások zajlottak, a tevékenységeket a Bodvaj Egyesület, a Guzsalyas Alapítvány, a Zöld Nap Egyesület munkatársai, valamint Péter Kinga, Gáspár Hanna és a Vöröskereszt elsősegélynyújtó önkéntesei biztosították. A Bertis cég munkatársai Tribel Sándor szakács irányításával már kora reggel nekiálltak 550 literes üstben elkészíteni az 1300 adag babgulyást, amelyhez 33 kg szalonnát, 30 kg hagymát, 25 kg paprikát, 35 kg kolbászt, 80 kg burgonyát, 120 kg babot és különféle fűszereket használtak. A babgulyás hat óra alatt készült el, és mindenkinek nagyon ízlett.
Virág Endre főszervező, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa elmondta: régi és új fellépők egyaránt vannak, mivel fontos, hogy lássák, megfigyeljék egymást, ki hogyan szerepel, nemcsak táncban, hanem viseletben, viselkedési formában; így tanulnak egymástól, az ügyesebbek pedig követendő példaként szolgálnak. Első alkalom, hogy vissza kellett mondani egypár tánccsoportot, mivel nem lett volna idő arra, hogy fellépjenek. A rendezvény hosszú távú célja hagyományaink, népszokásaink, népi kultúránk megőrzése, ápolása és éltetése, rövid távú célként pedig a következőket tűzték ki: a székelyföldi hagyományőrző táncegyüttesek munkájának támogatása, a székelyföldi és a szórványban tevékenykedő néptáncegyüttesek közötti testvérkapcsolatok megteremtésének elősegítése, az egymástól való tanulás, tapasztalatcsere, valamint barátságok, együttműködések kialakítása. Virág Endre egyik bánatának a kevés zenekart említette. Az előadásokat követően a meghívott szakember, Jánosi József, a találkozó elindítója tartott rövid kiértékelést a vezetőknek a csoportok műsorait, a viseleteket illetően. A neves táncoktató a találkozó színvonalát jónak ítélte, véleménye szerint a fellépők évről évre fejlődnek, gazdagodik repertoárjuk. Az esti záporeső után a rendezvény tábortűzzel és közös táncházzal zárult. A talpalávalót a Heveder zenekar biztosította.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyögy)

Hetven településen mentettek ki az árvíz miatt bajba kerülteket
Hetven településen volt szükség a tűzoltók segítségére a bajba kerültek megmentésében, illetve az árvíz sújtotta területeken homokzsákok pakolásában – derül ki az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (IGSU) tegnapi közleményéből.
A közlemény szerint a tűzoltók Fehér, Bákó, Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs, Konstanca, Dolj, Gorj, Hunyad, Maros, Neamt, Olt, Szilágy, Szeben, Suceava, Temes, Tulcea és Vâlcea megyei árvíz sújtotta településeken mentettek ki bajba került embereket, segítettek a homokzsákokból történő gátak építésében. Segítségükre voltak a csendőrök, rendőrök, önkéntesek, illetve a helyhatóságok emberei.
A bihari tűzoltók három, 35 és 50 év közötti személyt mentettek meg, akik az áradás miatt a Fekete-Körösön kialakult szigeten rekedtek. A katonai tűzoltók felfújható motorcsónakkal közelítették meg a bajba kerülteket, és biztonságban kivitték őket a partra.
Temes megyében, ahol a Berzava folyón harmadfokú (piros) árvízriadó volt érvényben, a tűzoltók és az önkéntesek több mint 1300 homokzsákkal erősítették meg a gátakat. A közelbe két mentőcsapatot és hat nagy teljesítményű motoros szivattyúval rendelkező egységet küldött ki a Temes megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Hunyad megyében a Fehér-Körös partján és a Bózes-patak mentén homokzsákokból emeltek gátat azokon a helyeken, ahol a vízhozam növekedését észlelték. A helyzetet folyamatosan figyelik, Medvepatakán és Kristyor településeken az áradás által okozott károk elhárításán dolgoznak, tehát mintegy 200 elárasztott gazdaságból szivattyúzzák ki a vizet.
A lakosság és a tűzoltók segítségére az IGSU nagy teljesítményű, szállítható szivattyúkkal rendelkező mentőcsapatokat küldött Fehér, Bihar és Gorj megyébe.
Jelenleg már nincs érvényben csapadék miatti meteorológiai figyelmeztetés, ám a katasztrófavédelem emberei folyamatosan készenlétben vannak. Az érintett megyékben növelték a mentőcsapatok számát.
Népújság (Marosvásárhely)