Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. június 4.
Az összetartozás napja Marosvásárhelyen is
Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjében az egy évvel ezelőtt elültetett almafánál gyűltek össze azok, akik kötelességüknek érezték megemlékezni a trianoni békediktátumról.
A trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját két éve a magyar Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Tavalyhoz hasonlóan Marosvásárhelyen idén is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Állampolgárok Klubja, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt hívta az emlékezőket a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjébe kedden kora délután.
Az EMNP marosvásárhelyi elnöke, Jakab István elmondta, a 93 évvel ezelőtt aláíratott diktátum igazából Magyarország szétdarabolását és halálát okozta, mintsem békeszerződés lett volna.
Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor hangsúlyozta: egyik szeme sír, a másik nevet. Nevet, mert 90 év után olyan kormánya van ma Magyarországnak, amely cselekedett a külhoni magyarokért. Sír, mert Trianont nem lehet elfelejteni, hiszen a külhoniakat az 1940–44 közötti időszakot leszámítva az utódállamokban másodrangú állampolgároknak tekintik. „Hiába állította gróf Apponyi Albert, hogy a tények hamisak, a magyar delegáció bizonyítékait meg sem nézték, meg sem hallgatták. Trianonra emlékezve ne az Európai Uniótól várjuk a megoldást, mert tehetségtelen, és nem hajlandó közbelépni. Ne azoktól a politikusainktól várjuk a segítséget, akik jobban ragaszkodnak a bársonyszékhez, ezt látjuk 23 éve. Cselekedjünk és reménykedjünk ezen a gyásznapon”– fogalmazott Cseh Gábor.
A Nemzeti Összetartozás Napján tavaly elültetett almafa előtt – amelynek gyökerei összetartanak, növekedése pedig legyen a magyar nemzet növekedése – Bodnár Tünde, Kozsik József és Nagy Hajnalka Zsuzsanna szavalt, Diós Brigitta pedig népdalt énekelt. A megemlékezést Nagy László unitárius főjegyző zárta Pál apostol levelével, majd hozzátette: június 4-én szerte a világon, akik ezt a nyelvet beszélik, egy kicsit megállnak és emlékeznek, hogy reménye legyen a nemzetnek.
Gáspár Botond
szekelyhon.ro
Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjében az egy évvel ezelőtt elültetett almafánál gyűltek össze azok, akik kötelességüknek érezték megemlékezni a trianoni békediktátumról.
A trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját két éve a magyar Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Tavalyhoz hasonlóan Marosvásárhelyen idén is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Állampolgárok Klubja, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt hívta az emlékezőket a Bolyai téri unitárius egyházközség kertjébe kedden kora délután.
Az EMNP marosvásárhelyi elnöke, Jakab István elmondta, a 93 évvel ezelőtt aláíratott diktátum igazából Magyarország szétdarabolását és halálát okozta, mintsem békeszerződés lett volna.
Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor hangsúlyozta: egyik szeme sír, a másik nevet. Nevet, mert 90 év után olyan kormánya van ma Magyarországnak, amely cselekedett a külhoni magyarokért. Sír, mert Trianont nem lehet elfelejteni, hiszen a külhoniakat az 1940–44 közötti időszakot leszámítva az utódállamokban másodrangú állampolgároknak tekintik. „Hiába állította gróf Apponyi Albert, hogy a tények hamisak, a magyar delegáció bizonyítékait meg sem nézték, meg sem hallgatták. Trianonra emlékezve ne az Európai Uniótól várjuk a megoldást, mert tehetségtelen, és nem hajlandó közbelépni. Ne azoktól a politikusainktól várjuk a segítséget, akik jobban ragaszkodnak a bársonyszékhez, ezt látjuk 23 éve. Cselekedjünk és reménykedjünk ezen a gyásznapon”– fogalmazott Cseh Gábor.
A Nemzeti Összetartozás Napján tavaly elültetett almafa előtt – amelynek gyökerei összetartanak, növekedése pedig legyen a magyar nemzet növekedése – Bodnár Tünde, Kozsik József és Nagy Hajnalka Zsuzsanna szavalt, Diós Brigitta pedig népdalt énekelt. A megemlékezést Nagy László unitárius főjegyző zárta Pál apostol levelével, majd hozzátette: június 4-én szerte a világon, akik ezt a nyelvet beszélik, egy kicsit megállnak és emlékeznek, hogy reménye legyen a nemzetnek.
Gáspár Botond
szekelyhon.ro
2013. június 4.
Szórványkollégiumot alapítanának Szászrégenben
Szórványkollégiumot hoznának létre Szászrégenben Ady István magyarfülpösi református lelkész kezdeményezésére, az új intézmény számára pedig a római katolikus egyház adna bérbe kedvezményesen egy ingatlant.
A szórványkollégium ötlete az Ady István által szervezett civil fórumon merült fel, ahol civilek, pedagógusok, lelkészek és vállalkozók beszélgettek Szászrégen és a környező települések magyar nyelvű oktatásának jövőjéről. Az RMDSZ-t Brassai Zsombor Maros megyei elnök, Erőss Csaba kerületi elnök és több helyi tanácsos képviselte.
A református lelkész egyébként Magyarfülpösön több mint tíz éve működteti a Szivárvány Szórványiskolát és Kollégiumot, ennek nyomán kezdeményezte egy hasonló, de nagyobb térséget lefedő bentlakásos szórványkollégium létrehozását. A katolikus egyház által bérbe adandó szászrégeni ingatlanban korábban szintén bentlakás működött, az épületet azonban évek óta nem használják. Emiatt becslések szerint mintegy 30 ezer eurós felújításra szorul.
Ady István szerint a lényeg, hogy az épület már megvan, a lehetőséget pedig mindenképpen ki kell használni. A kezdeményező hangsúlyozta: el kell indítani egy civil mozgalmat, összefogást, amely lehetővé teszi a kollégium létrejöttét és működését.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke hozzátette: soha nem fölösleges a szórványvidékek fejlesztése, hiszen „ha megvan az intézmény és megfogalmazódik küldetése, akkor minden bizonnyal lesz érdeklődés és érdekeltség.”
Krónika (Kolozsvár)
Szórványkollégiumot hoznának létre Szászrégenben Ady István magyarfülpösi református lelkész kezdeményezésére, az új intézmény számára pedig a római katolikus egyház adna bérbe kedvezményesen egy ingatlant.
A szórványkollégium ötlete az Ady István által szervezett civil fórumon merült fel, ahol civilek, pedagógusok, lelkészek és vállalkozók beszélgettek Szászrégen és a környező települések magyar nyelvű oktatásának jövőjéről. Az RMDSZ-t Brassai Zsombor Maros megyei elnök, Erőss Csaba kerületi elnök és több helyi tanácsos képviselte.
A református lelkész egyébként Magyarfülpösön több mint tíz éve működteti a Szivárvány Szórványiskolát és Kollégiumot, ennek nyomán kezdeményezte egy hasonló, de nagyobb térséget lefedő bentlakásos szórványkollégium létrehozását. A katolikus egyház által bérbe adandó szászrégeni ingatlanban korábban szintén bentlakás működött, az épületet azonban évek óta nem használják. Emiatt becslések szerint mintegy 30 ezer eurós felújításra szorul.
Ady István szerint a lényeg, hogy az épület már megvan, a lehetőséget pedig mindenképpen ki kell használni. A kezdeményező hangsúlyozta: el kell indítani egy civil mozgalmat, összefogást, amely lehetővé teszi a kollégium létrejöttét és működését.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke hozzátette: soha nem fölösleges a szórványvidékek fejlesztése, hiszen „ha megvan az intézmény és megfogalmazódik küldetése, akkor minden bizonnyal lesz érdeklődés és érdekeltség.”
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 7.
Ellenzik a tagozatosodást a hatóságok a marosvásárhelyi Unirea főgimnáziumban
Ellenzik a hatóságok a magyar tagozat önállósulását a kétnyelvű marosvásárhelyi Unirea főgimnáziumban, ahol egy magyar és egy román tannyelvű iskola megszervezését javasolta az épület tulajdonosa, a római katolikus egyház – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
„Az egyház tervei szerint ugyanabban az épületben, ugyanazzal a tanári karral és ugyanazokkal a laboratóriumokkal a magyar osztályokat különálló állami intézménybe szerveznék, ahova a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban működő római katolikus felekezeti osztályokat is áthoznák" – magyarázta Peti András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének elnöke.
Corneliu Grosu Maros megyei prefektus kijelentette, hogy nem tud elfogadni egy ilyen „nacionalista" kezdeményezést.
„Sosem fogok egyetérteni egy olyan romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel, vagy szakadást idéz elő" – idézte a prefektust az Agerpres.
A hírügynökség szerint az Unirea főgimnázium Maros megye legnagyobb elismerésnek örvendő iskolája, ahol a román tanárok is ellenzik a magyar tagozat különválását.
Marosvásárhelyen 1990-ben, a kommunista diktatúra bukása után a magyar oktatás önállósulási törekvései szolgáltattak ürügyet a bukott rendszer híveinek arra, hogy – öt halálos és több száz sebesült áldozattal járó – etnikai összecsapást provokáljanak ki magyarok és románok között. A „Fekete Március" után Marosvásárhely maradt az egyedüli város Erdélyben, ahol a magyarság nem tudta a Ceausescu-rendszerben román tagozatokkal összeolvasztott iskoláit visszaszerezni, és önálló intézményekbe szervezni.
A csaknem felerészt magyar lakosságú Marosvásárhelyen továbbra sincs önálló magyar általános iskola: a magyar diákok kétnyelvű iskolákban tanulnak. Hosszas politikai egyeztetések eredményeképp az RMDSZ tíz éve elérte, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban ne indítsanak újabb román osztályokat, így ez az intézmény ma önálló magyar iskolaként működik.
MTI
Erdély.ma
Ellenzik a hatóságok a magyar tagozat önállósulását a kétnyelvű marosvásárhelyi Unirea főgimnáziumban, ahol egy magyar és egy román tannyelvű iskola megszervezését javasolta az épület tulajdonosa, a római katolikus egyház – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
„Az egyház tervei szerint ugyanabban az épületben, ugyanazzal a tanári karral és ugyanazokkal a laboratóriumokkal a magyar osztályokat különálló állami intézménybe szerveznék, ahova a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban működő római katolikus felekezeti osztályokat is áthoznák" – magyarázta Peti András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének elnöke.
Corneliu Grosu Maros megyei prefektus kijelentette, hogy nem tud elfogadni egy ilyen „nacionalista" kezdeményezést.
„Sosem fogok egyetérteni egy olyan romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel, vagy szakadást idéz elő" – idézte a prefektust az Agerpres.
A hírügynökség szerint az Unirea főgimnázium Maros megye legnagyobb elismerésnek örvendő iskolája, ahol a román tanárok is ellenzik a magyar tagozat különválását.
Marosvásárhelyen 1990-ben, a kommunista diktatúra bukása után a magyar oktatás önállósulási törekvései szolgáltattak ürügyet a bukott rendszer híveinek arra, hogy – öt halálos és több száz sebesült áldozattal járó – etnikai összecsapást provokáljanak ki magyarok és románok között. A „Fekete Március" után Marosvásárhely maradt az egyedüli város Erdélyben, ahol a magyarság nem tudta a Ceausescu-rendszerben román tagozatokkal összeolvasztott iskoláit visszaszerezni, és önálló intézményekbe szervezni.
A csaknem felerészt magyar lakosságú Marosvásárhelyen továbbra sincs önálló magyar általános iskola: a magyar diákok kétnyelvű iskolákban tanulnak. Hosszas politikai egyeztetések eredményeképp az RMDSZ tíz éve elérte, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban ne indítsanak újabb román osztályokat, így ez az intézmény ma önálló magyar iskolaként működik.
MTI
Erdély.ma
2013. június 11.
Régiók: utcára hívnak a magyar pártok
Az RMDSZ kész utcára hívni szimpatizánsait, ha a bukaresti kormány a régióátszervezés során a környező román megyékbe olvasztja be a Székelyföldet – közölte kedden Kelemen Hunor. Az EMNP a napokban jelentette be, hogy a következő hetekben köztéri demonstrációt szervez a régióátszervezési terv ellen.
Az autonómiakövetelések nyomatékosítása végett az elmúlt években rendezett megmozdulások mintájára ismét tüntetni hívják szimpatizánsaikat az erdélyi magyar politikai alakulatok, ezúttal a régióátszervezés tárgyában. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kedden a Radio France Internationale (RFI) bukaresti adásában a közigazgatási régiók kialakításának tervét kommentálva úgy fogalmazott: a Székelyföldet Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor sem merte beolvasztani a környező román megyékbe.
„Az emberek utcára vonultak 1968-ban. Ha valaki azt hiszi, hogy 2013-ban nem fognak kivonulni, az téved” – válaszolta a politikus arra a kérdésre, mit tesz a szövetség, ha a régiók kialakításánál nem veszik figyelembe a Székelyföldre vonatkozó javaslatát.
Kelemen a rádióműsorban kifejtette: a román politikusoknak túl kéne tenniük magukat a Székelyfölddel kapcsolatos „paranoián”, mert senki sem fogja Hargita és Kovászna megyét „zsákban elhordani, fekete lyukat hagyva az ország közepén”.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: a Mócföldhöz, vagy Dobrudzsához hasonlóan a Székelyföld is sajátos történelmi, kulturális hagyományokkal, gazdasági és társadalmi kötelékekkel rendelkezik, úgyhogy ebben a térségben nem lehet eltekinteni az etnikai szempontoktól. „Amikor Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes arról beszél, hogy Románia problémáit a regionális és kulturális különbségek eltörlése oldaná meg, akkor persze, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyében élők egy nagyon perverz beolvasztástól tartanak. Attól, hogy olyan közigazgatási átszervezést hajtanak végre, amely a közösséget megfosztja a beleszólás lehetőségétől minden regionális intézményben” – magyarázta Kelemen Hunor.
Nyilatkozatára reagálva Liviu Dragnea „inkorrektnek és elég veszélyesnek” minősítette, hogy a szövetségi elnök demonstrációkat helyezett kilátásba Székelyföld beolvasztása esetében. A kormánynak a régiók kialakításával megbízott tagja szerint a régiók kialakítása nem jelent „útlevél-ellenőrzést” az országon belül, a régiók a regionális fejlesztés területén fogják összehangolni a megyei tanácsok tevékenységét, továbbá a magyaroknak szerinte nincs miért tartaniuk ettől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hét végén bejelentette, aláírásgyűjtésbe kezd, hogy a magyar közösség tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassanak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
szekelyhon.ro
Az RMDSZ kész utcára hívni szimpatizánsait, ha a bukaresti kormány a régióátszervezés során a környező román megyékbe olvasztja be a Székelyföldet – közölte kedden Kelemen Hunor. Az EMNP a napokban jelentette be, hogy a következő hetekben köztéri demonstrációt szervez a régióátszervezési terv ellen.
Az autonómiakövetelések nyomatékosítása végett az elmúlt években rendezett megmozdulások mintájára ismét tüntetni hívják szimpatizánsaikat az erdélyi magyar politikai alakulatok, ezúttal a régióátszervezés tárgyában. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kedden a Radio France Internationale (RFI) bukaresti adásában a közigazgatási régiók kialakításának tervét kommentálva úgy fogalmazott: a Székelyföldet Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor sem merte beolvasztani a környező román megyékbe.
„Az emberek utcára vonultak 1968-ban. Ha valaki azt hiszi, hogy 2013-ban nem fognak kivonulni, az téved” – válaszolta a politikus arra a kérdésre, mit tesz a szövetség, ha a régiók kialakításánál nem veszik figyelembe a Székelyföldre vonatkozó javaslatát.
Kelemen a rádióműsorban kifejtette: a román politikusoknak túl kéne tenniük magukat a Székelyfölddel kapcsolatos „paranoián”, mert senki sem fogja Hargita és Kovászna megyét „zsákban elhordani, fekete lyukat hagyva az ország közepén”.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: a Mócföldhöz, vagy Dobrudzsához hasonlóan a Székelyföld is sajátos történelmi, kulturális hagyományokkal, gazdasági és társadalmi kötelékekkel rendelkezik, úgyhogy ebben a térségben nem lehet eltekinteni az etnikai szempontoktól. „Amikor Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes arról beszél, hogy Románia problémáit a regionális és kulturális különbségek eltörlése oldaná meg, akkor persze, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyében élők egy nagyon perverz beolvasztástól tartanak. Attól, hogy olyan közigazgatási átszervezést hajtanak végre, amely a közösséget megfosztja a beleszólás lehetőségétől minden regionális intézményben” – magyarázta Kelemen Hunor.
Nyilatkozatára reagálva Liviu Dragnea „inkorrektnek és elég veszélyesnek” minősítette, hogy a szövetségi elnök demonstrációkat helyezett kilátásba Székelyföld beolvasztása esetében. A kormánynak a régiók kialakításával megbízott tagja szerint a régiók kialakítása nem jelent „útlevél-ellenőrzést” az országon belül, a régiók a regionális fejlesztés területén fogják összehangolni a megyei tanácsok tevékenységét, továbbá a magyaroknak szerinte nincs miért tartaniuk ettől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hét végén bejelentette, aláírásgyűjtésbe kezd, hogy a magyar közösség tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassanak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
szekelyhon.ro
2013. június 12.
Ne bolygassuk a múltat!
A Kultúrpalota és a közigazgatási palota termeinek elnevezése nem képezheti politikai alku tárgyát
– Elutasítjuk a Kultúrpalota és a közigazgatási palota termei névadási procedúrájának az elindítását. Úgy gondoljuk, hogy egy ünnepségnek, egy százéves évfordulónak nem egy ilyen vitatott névadás a megünneplési módja, hanem a kimondottan művészi, kulturális, zenei programok – hangzott el tegnap az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei és marosvásárhelyi vezetőinek közös sajtótájékoztatóján, amelyen jelen volt Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke, Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke, valamint Kirsch Attila, az EMNT irodavezetője. A politikusok tiltakozó tüntetést is kilátásba helyeztek.
A megyei tanács a marosvásárhelyi tanáccsal közösen rendezzen inkább Bartók–Enescu emlékünnepséget, mert mindketten itt koncerteztek, a Kultúrpalota történelme és múltja erre feljogosítja őket, de semmiképpen sem szabad a nevekkel dobálózni akkor, amikor a történelem egyértelműen bebizonyította, hogy mindkét palota Bernády Györgyhöz köthető, az ő tevékenységének köszönhető Marosvásárhely mindkét emblematikus épülete. Nem tudjuk elfogadni, hogy egyáltalán neveket adjanak a termeknek, a városépítő polgármester úgy álmodta meg, és az elmúlt száz évben is név nélkül voltak, s nagyon jó volt, mindenki kultúráját szolgálta, nemzeti vagy felekezeti hovatartozás nélkül. Szerintünk ezt az utat kell követni az elkövetkezendő száz évben is, volt az egyöntetű vélemény.
"Tiszteljék a tradíciót, ne adjanak nevet a termeknek!"
Jakab István bejelentette, hogy az EMNP tiltakozik a megyei tanács múlt pénteken hozott határozata ellen, amely szerint román–magyar párosítású nevet adnak a Kultúrpalota nagytermének, illetve a közigazgatási palota nagy gyűléstermének. Követeli a megyei tanácsosoktól, vizsgálják felül ezt a döntést, és hagyják a termeket úgy, ahogy eddig is voltak, "tiszteljék a tradíciót, és ne adjanak nevet a termeknek, hiszen csupán Bernády György neve illetné meg ezeket a termeket".
Ezért az EMNT-vel közösen aláírásgyűjtésbe kezdenek. Felszólították a megyei tanácsot, tárgyalja újra ezt a határozatot. "Megkeressük a megyei RMDSZ-t is, hogy álljon a magyar közösség mellé, hiszen sajnos, támogatja ezt az elképzelést" – nyilatkozta Jakab István.
"A kettős elnevezés etnikai konfliktushoz vezethet"
Cseh Gábor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezete nevében tiltakozott a megyei tanács pénteki határozata ellen. Elutasította azt a kezdeményezést, hogy a Kultúrpalota koncerttermét Enescu–Bartók teremnek nevezzék, illetve, hogy a közigazgatási palota nagyterme a Dandea–Bernády nevet kapja. A kettős elnevezés, jelentette ki, akár etnikai vitákhoz, konfliktusokhoz vezethet, hiszen "mindkét épület a sajátos magyar szecesszió gyöngyszemei, azaz a magyar kulturális építészeti örökség része".
Az EMNT megyei elnökét meglepte, hogy "az RMDSZ üdvözli a névadásra vonatkozó határozattervezetet", aki a megyei tanács RMDSZ- frakcióvezetőjének szavait idézte, amely szerint "a Kultúrpalota nagyterme és a volt városháza nagy gyűléstermének elnevezése méltó módja fennállásuk megünneplésének". Cseh Gábor kijelentette, Marosvásárhely és Maros megye magyar lakossága tiltakozik a kettős elnevezés ellen és feltette a kérdést, "kit képviselnek a megyei tanácsban az RMDSZ-tanácsos urak?", mert a "fejbólogatás mögött" újabb kompromisszumot sejtenek.
Ugyanakkor bejelentette, hogy még a tegnapi nap folyamán elindítják tiltakozó akciósorozatukat: aláírásgyűjtésbe kezdenek, felkérik a magyar közösségeket, a történelmi egyházakat, a civil szféra képviselőit, támogassák őket. "Reméljük, hogy jobb belátásra bírjuk azokat is, akik elhamarkodottan üdvözölték ezt a nem szerencsés kezdeményezést" – mondta végül Cseh Gábor.
"A múltat tisztelni kell, nem megváltoztatni"!
Kirsch Attila, az állampolgársági iroda vezetője szerint nem lehet születésnapi ajándék az, hogy új neveket aggatnak arra a megvalósításra, amely 100 éve született, amelyet Bernády György képzelt el, lobbitevékenységével finanszírozást, támogatást szerzett. Véleménye szerint a marosvásárhelyi magyar közösségnek, és nemcsak neki, határozottan vissza kell utasítania, hogy a kultúra és művészet bástyái politikai eszközzé, pártok játékszerévé váljanak.
"Ne bolygassuk a múltat, hagyjuk meg a 100 évvel ezelőtti elképzeléseknek megfelelően, mert ez a 100 év bebizonyította, hogy jól elfért benne mindenféle, a város közösségének szellemi fejlődését szolgáló multikulturális, zenei, művészi és közösségi rendezvény. Nagyon fontosnak tartom, hogy a marosvásárhelyi magyaroknak legyen ez ügyben véleményük, javaslatukkal erősítsék meg, hogy nincs szükség névadásra. A múltat tisztelni kell, nem megváltoztatni, a jövőt tervezni kell a békés és építő egymás mellett élés szellemében" – jelentette ki Kirsch Attila.
– Ha nem történik semmiféle változás, július 3-án tiltakozó tüntetést szervezünk – nyilatkozta végül Jakab István.
(mózes)
A Kultúrpalota és a közigazgatási palota termeinek elnevezése nem képezheti politikai alku tárgyát
– Elutasítjuk a Kultúrpalota és a közigazgatási palota termei névadási procedúrájának az elindítását. Úgy gondoljuk, hogy egy ünnepségnek, egy százéves évfordulónak nem egy ilyen vitatott névadás a megünneplési módja, hanem a kimondottan művészi, kulturális, zenei programok – hangzott el tegnap az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei és marosvásárhelyi vezetőinek közös sajtótájékoztatóján, amelyen jelen volt Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke, Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke, valamint Kirsch Attila, az EMNT irodavezetője. A politikusok tiltakozó tüntetést is kilátásba helyeztek.
A megyei tanács a marosvásárhelyi tanáccsal közösen rendezzen inkább Bartók–Enescu emlékünnepséget, mert mindketten itt koncerteztek, a Kultúrpalota történelme és múltja erre feljogosítja őket, de semmiképpen sem szabad a nevekkel dobálózni akkor, amikor a történelem egyértelműen bebizonyította, hogy mindkét palota Bernády Györgyhöz köthető, az ő tevékenységének köszönhető Marosvásárhely mindkét emblematikus épülete. Nem tudjuk elfogadni, hogy egyáltalán neveket adjanak a termeknek, a városépítő polgármester úgy álmodta meg, és az elmúlt száz évben is név nélkül voltak, s nagyon jó volt, mindenki kultúráját szolgálta, nemzeti vagy felekezeti hovatartozás nélkül. Szerintünk ezt az utat kell követni az elkövetkezendő száz évben is, volt az egyöntetű vélemény.
"Tiszteljék a tradíciót, ne adjanak nevet a termeknek!"
Jakab István bejelentette, hogy az EMNP tiltakozik a megyei tanács múlt pénteken hozott határozata ellen, amely szerint román–magyar párosítású nevet adnak a Kultúrpalota nagytermének, illetve a közigazgatási palota nagy gyűléstermének. Követeli a megyei tanácsosoktól, vizsgálják felül ezt a döntést, és hagyják a termeket úgy, ahogy eddig is voltak, "tiszteljék a tradíciót, és ne adjanak nevet a termeknek, hiszen csupán Bernády György neve illetné meg ezeket a termeket".
Ezért az EMNT-vel közösen aláírásgyűjtésbe kezdenek. Felszólították a megyei tanácsot, tárgyalja újra ezt a határozatot. "Megkeressük a megyei RMDSZ-t is, hogy álljon a magyar közösség mellé, hiszen sajnos, támogatja ezt az elképzelést" – nyilatkozta Jakab István.
"A kettős elnevezés etnikai konfliktushoz vezethet"
Cseh Gábor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezete nevében tiltakozott a megyei tanács pénteki határozata ellen. Elutasította azt a kezdeményezést, hogy a Kultúrpalota koncerttermét Enescu–Bartók teremnek nevezzék, illetve, hogy a közigazgatási palota nagyterme a Dandea–Bernády nevet kapja. A kettős elnevezés, jelentette ki, akár etnikai vitákhoz, konfliktusokhoz vezethet, hiszen "mindkét épület a sajátos magyar szecesszió gyöngyszemei, azaz a magyar kulturális építészeti örökség része".
Az EMNT megyei elnökét meglepte, hogy "az RMDSZ üdvözli a névadásra vonatkozó határozattervezetet", aki a megyei tanács RMDSZ- frakcióvezetőjének szavait idézte, amely szerint "a Kultúrpalota nagyterme és a volt városháza nagy gyűléstermének elnevezése méltó módja fennállásuk megünneplésének". Cseh Gábor kijelentette, Marosvásárhely és Maros megye magyar lakossága tiltakozik a kettős elnevezés ellen és feltette a kérdést, "kit képviselnek a megyei tanácsban az RMDSZ-tanácsos urak?", mert a "fejbólogatás mögött" újabb kompromisszumot sejtenek.
Ugyanakkor bejelentette, hogy még a tegnapi nap folyamán elindítják tiltakozó akciósorozatukat: aláírásgyűjtésbe kezdenek, felkérik a magyar közösségeket, a történelmi egyházakat, a civil szféra képviselőit, támogassák őket. "Reméljük, hogy jobb belátásra bírjuk azokat is, akik elhamarkodottan üdvözölték ezt a nem szerencsés kezdeményezést" – mondta végül Cseh Gábor.
"A múltat tisztelni kell, nem megváltoztatni"!
Kirsch Attila, az állampolgársági iroda vezetője szerint nem lehet születésnapi ajándék az, hogy új neveket aggatnak arra a megvalósításra, amely 100 éve született, amelyet Bernády György képzelt el, lobbitevékenységével finanszírozást, támogatást szerzett. Véleménye szerint a marosvásárhelyi magyar közösségnek, és nemcsak neki, határozottan vissza kell utasítania, hogy a kultúra és művészet bástyái politikai eszközzé, pártok játékszerévé váljanak.
"Ne bolygassuk a múltat, hagyjuk meg a 100 évvel ezelőtti elképzeléseknek megfelelően, mert ez a 100 év bebizonyította, hogy jól elfért benne mindenféle, a város közösségének szellemi fejlődését szolgáló multikulturális, zenei, művészi és közösségi rendezvény. Nagyon fontosnak tartom, hogy a marosvásárhelyi magyaroknak legyen ez ügyben véleményük, javaslatukkal erősítsék meg, hogy nincs szükség névadásra. A múltat tisztelni kell, nem megváltoztatni, a jövőt tervezni kell a békés és építő egymás mellett élés szellemében" – jelentette ki Kirsch Attila.
– Ha nem történik semmiféle változás, július 3-án tiltakozó tüntetést szervezünk – nyilatkozta végül Jakab István.
(mózes)
2013. június 14.
Tamás Sándor: nem kérünk ilyen régiót!
Házigazdai köszöntője után az országos regionalizációs terv hibáira hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke tegnap a megyeháza dísztermében, ahol a Brassó, Hargita, Fehér, Maros, Kovászna és Szeben megyét tömörítő Központi Fejlesztési Régió Tanács tartotta soros ülését. Leszögezte: mi, székelyföldiek, háromszékiek nem akarjuk ezt, s törvény szerint kötelező népszavazáson kikérni az érintett lakosság véleményét.
Az elnök előbb a jelenlegi fejlesztési régiók aránytalanságait ecsetelte. A délkeleti régióban Vrancea és Konstanca megyének semmi köze egymáshoz, ugyanúgy nálunk, a középrégióban, azon kívül, hogy barátok vagyunk, semmi nem köt össze Fehér megyével. Semmiféle földrajzi, történelmi, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi kötődésünk nincs, pedig az Európai Unió által megállapított kritériumrendszer szerint a régiónak ez az alapfeltétele. Továbbá az EU által felállított, NUTS-2 népességi előírásoknak sem felelnek meg a romániai régiók.
A bukaresti kormányzók ráadásul még közigazgatási hatáskörrel is fel akarják ruházni a régiókat, figyelmeztetett, hozzátéve: elsődleges az állampolgárok érdeke, a központosítás lebontása. Ezzel szemben erős központosítási törekvéseknek vagyunk tanúi, épp tegnap jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a sürgősségi kormányrendelet, amely a közpénzügyi hivatalok központosítását célozza. Az egészségügyi miniszter szintén központosítani akar.
Tamás Sándor statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy Bukarest elszívja a pénzt, ugyanakkor azt javasolja, kisebb és működőképesebb régiókat kell kialakítani. Ezek után rátért a közigazgatási régiók kérdésére. Miből fognak működni ezek? Vagy újabb adónemet vetnek ki, vagy elvonják a helyi adók bizonyos százalékát – mondotta. Szerinte titokban a megyék felszámolására törekednek. Mi, székelyföldiek és ezen belül Kovászna megyeiek ezt nem akarjuk – szögezte le.
A referendumtörvény első cikkelye kimondja, a szuverenitás a népé, amely képviseleti intézményein keresztül és népszavazás által gyakorolja azt. Nem vagy-vagy, hanem és – hívta fel a figyelmet. Továbbá a második szakasz szerint a népszavazást országos érdekű kérdésekben gyakorolják, márpedig a régiós felosztás országos jelentőségű ügy. A közigazgatási határok megváltoztatása előtt a lakosságot népszavazáson meg kell kérdezni, előzetes népszavazást akarunk a régiós felosztásról – szögezte le az elnök.
Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma
Házigazdai köszöntője után az országos regionalizációs terv hibáira hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke tegnap a megyeháza dísztermében, ahol a Brassó, Hargita, Fehér, Maros, Kovászna és Szeben megyét tömörítő Központi Fejlesztési Régió Tanács tartotta soros ülését. Leszögezte: mi, székelyföldiek, háromszékiek nem akarjuk ezt, s törvény szerint kötelező népszavazáson kikérni az érintett lakosság véleményét.
Az elnök előbb a jelenlegi fejlesztési régiók aránytalanságait ecsetelte. A délkeleti régióban Vrancea és Konstanca megyének semmi köze egymáshoz, ugyanúgy nálunk, a középrégióban, azon kívül, hogy barátok vagyunk, semmi nem köt össze Fehér megyével. Semmiféle földrajzi, történelmi, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi kötődésünk nincs, pedig az Európai Unió által megállapított kritériumrendszer szerint a régiónak ez az alapfeltétele. Továbbá az EU által felállított, NUTS-2 népességi előírásoknak sem felelnek meg a romániai régiók.
A bukaresti kormányzók ráadásul még közigazgatási hatáskörrel is fel akarják ruházni a régiókat, figyelmeztetett, hozzátéve: elsődleges az állampolgárok érdeke, a központosítás lebontása. Ezzel szemben erős központosítási törekvéseknek vagyunk tanúi, épp tegnap jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a sürgősségi kormányrendelet, amely a közpénzügyi hivatalok központosítását célozza. Az egészségügyi miniszter szintén központosítani akar.
Tamás Sándor statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy Bukarest elszívja a pénzt, ugyanakkor azt javasolja, kisebb és működőképesebb régiókat kell kialakítani. Ezek után rátért a közigazgatási régiók kérdésére. Miből fognak működni ezek? Vagy újabb adónemet vetnek ki, vagy elvonják a helyi adók bizonyos százalékát – mondotta. Szerinte titokban a megyék felszámolására törekednek. Mi, székelyföldiek és ezen belül Kovászna megyeiek ezt nem akarjuk – szögezte le.
A referendumtörvény első cikkelye kimondja, a szuverenitás a népé, amely képviseleti intézményein keresztül és népszavazás által gyakorolja azt. Nem vagy-vagy, hanem és – hívta fel a figyelmet. Továbbá a második szakasz szerint a népszavazást országos érdekű kérdésekben gyakorolják, márpedig a régiós felosztás országos jelentőségű ügy. A közigazgatási határok megváltoztatása előtt a lakosságot népszavazáson meg kell kérdezni, előzetes népszavazást akarunk a régiós felosztásról – szögezte le az elnök.
Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma
2013. június 15.
Ultimátumot adott a katolikus egyház a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumnak
Fennáll a kockázata annak, hogy a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumot más épületbe költöztetik, amennyiben annak vezetősége nem ért egyet a római katolikus egyház ajánlatával.
Az egyház ugyanis azt szeretné, hogy a már meglévő román tagozat mellett, önálló jogi intézményként szereplő magyar tagozatot alapítsanak – vázolta fel Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei vezetője.
Hozzátette, a helyzetet tetőzi, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak adóssága van a kultikus intézmény felé, a bérleti szerződés pedig már érvényességét veszítette.
„Senki sem akarja a kollégium szétválását. Csupán annyit szeretnének, hogy a román és magyar tagozat különálló jogi intézményként működhessen, egyazon épületben és tanintézményen belül. (…) Ha elutasítják a katolikus egyház ajánlatát, amelyet egyébként a szülők is támogatnak, fennáll a veszélye, hogy a gimnáziumnak költöznie kell, hiszen a bérleti szerződés is lejárt. Ezt a variánst nem akarja senki, de realistának kell lennünk.” – nyilatkozta Brassai.
Peti András, újonnan megválasztott alpolgármester azt vallotta, a római katolikus egyház reménykedik a kiegyezésben. „Mindenképpen meg akarnak egyezni a gimnázium vezetőségével, és bízok abban, hogy ez az egyezség mindenki javát szolgálja majd.” – fogalmazott Peti.
Az Unirea Főgimnázium képviselői azonban már kifejezték véleményüket a kezdeményezésről: továbbra is egységes oktatási intézményt akarnak, mint ahogyan azt a neve is kifejezi, megőrizve a multikulturalitását és a megye legjobb líceuma rangot.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma
Fennáll a kockázata annak, hogy a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumot más épületbe költöztetik, amennyiben annak vezetősége nem ért egyet a római katolikus egyház ajánlatával.
Az egyház ugyanis azt szeretné, hogy a már meglévő román tagozat mellett, önálló jogi intézményként szereplő magyar tagozatot alapítsanak – vázolta fel Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei vezetője.
Hozzátette, a helyzetet tetőzi, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak adóssága van a kultikus intézmény felé, a bérleti szerződés pedig már érvényességét veszítette.
„Senki sem akarja a kollégium szétválását. Csupán annyit szeretnének, hogy a román és magyar tagozat különálló jogi intézményként működhessen, egyazon épületben és tanintézményen belül. (…) Ha elutasítják a katolikus egyház ajánlatát, amelyet egyébként a szülők is támogatnak, fennáll a veszélye, hogy a gimnáziumnak költöznie kell, hiszen a bérleti szerződés is lejárt. Ezt a variánst nem akarja senki, de realistának kell lennünk.” – nyilatkozta Brassai.
Peti András, újonnan megválasztott alpolgármester azt vallotta, a római katolikus egyház reménykedik a kiegyezésben. „Mindenképpen meg akarnak egyezni a gimnázium vezetőségével, és bízok abban, hogy ez az egyezség mindenki javát szolgálja majd.” – fogalmazott Peti.
Az Unirea Főgimnázium képviselői azonban már kifejezték véleményüket a kezdeményezésről: továbbra is egységes oktatási intézményt akarnak, mint ahogyan azt a neve is kifejezi, megőrizve a multikulturalitását és a megye legjobb líceuma rangot.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma
2013. június 17.
Huszártalálkozó Rákóczi cserefájánál
A 60 éves Miholcsa József alezredest köszöntötték
Egy kis fantáziával akár 200 évet is visszautazhatott az időben, aki szombaton a Rigmány melletti – a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által táborozóhelyként és madártani megfigyelésekre használt tisztásra tévedt. A helyi hagyományőrző huszárok ugyanis találkozót szerveztek, amelynek célja, elmondásuk szerint, a különböző alakulatok együttléte volt. Meglepetésnek szánták a 60. életévét betöltő Miholcsa József alezredes felköszöntését, aki a huszármozgalom kezdeményezője, ösztönzője megyénkben.
A természetvédő egyesület által a szervezők rendelkezésére bocsátott jurták, a lóállások és a hely hangulata, az egyenruhák egy kis történelmi utazást tettek lehetővé, hiszen elképzelhető, hogy a huszárság korában valójában hasonló körülmények között találkoztak a bajtársak, akik a fegyvernem kötelezettsége alatt egész Európában derekasan megállták a helyüket a csatamezőkön. Ma a hagyományőrző huszárság – nemcsak jelmezes játékot jelent azok számára, akik anyagi áldozatok árán korhű ruhákat készítenek, lovakat tartanak –, hanem összetartja azt a közösséget, amely felvállalja erkölcsi tartásban, gondolkodásban, szellemi hozzáállásban mindazt, ami tulajdonképpen híressé, elismertté tette a korabeli huszárokat – mondta Miholcsa József, akinek az ötletére szervezték meg a rigmányiak a találkozót.
Csipán Csaba, a rigmányi alakulat vezetője, a találkozó főszervezője elmondta, azért nem volt nyilvános a rendezvény, mivel ez tulajdonképpen azoknak a Maros megyei hagyományőrző huszáralakulatok képviselőinek szólt, akik gyakran vendégül látják őket, s ezért "illett viszonozni ezt". S hogy ne csak beszélgetés, mulatozás legyen, úgy döntöttek, hogy ügyességi versenyen is összemérik tudásukat. Délelőtt a Militari –háromnapos összetett lovas verseny – mintájára három próbát kellett végrehajtaniuk a benevezőknek. A "vitézségi vetélkedő" abból állt, hogy a pályán elhelyezett szalmabálákon ugratták át a lovakat, utána három oszlopra szúrt "török fejet kellett porba hullatni", majd egy oszlopra helyezett karikát felszúrni a kardra és egy másikra tűzni, végül dárdát hajítottak célpontba – ezek a gyakorlatok a hajdani harci előkészületekhez tartoztak. Természetesen a huszár elválaszthatatlan lovától, sok esetben úgy jött ki győztesen egy-egy csatából, hogy a ló is megfelelően tudta teljesíteni a parancsokat. Ezért a másik két akadály a ló képességeit, illetve a ló és lovas közötti összhangot jelezte. Az idomítási vetélkedőben különböző, a lovak számára elég nehéz irányítási feladatokat kellett elvégezni, míg az ügyességi próbán a huszár olyan gyakorlatokat végzett, amelyekkel az összpontosítási képességek kerültek előtérbe. Többek között egy vízzel telt pohárral ügettek, arra vigyázva, hogy minél kevesebb loccsanjon ki belőle. A jelenlevő hagyományőrző alakulatok (Mátyás, Würtemberg huszárok, 9-esek, lófőszékelyek) egy-egy képviselővel neveztek be. A szerzett pontszámok alapján a vetélkedő abszolút győztese Berekméri Botond sárpataki Mátyás-huszár lett.
A találkozón először osztották ki a gróf Bethlen Gergely érdemérmet is, amelyet Miholcsa József alapított, annak az Abafáján született 1848-as honvéd huszárnak az emlékére, aki a marosvásárhelyi királyi tábla írnoka, később az erdélyi udvari kancelláriánál tisztviselő lett. 1848 augusztusában Kolozsváron részt vett a Berzenczey László parancsnoksága alatt szerveződő "Kossuth" önkéntes lovascsapat egy egységének felállításában. Októbertől a lovascsapat egy századának élén harcolt a román felkelők ellen. Novemberben őrnaggyá léptették elő és az önkéntes lovascsapatból szervezett 15. (Mátyás király) huszárezred 1. osztályának parancsnokává nevezték ki. Jelentős szerepe volt a császári hadsereg erdélyi központjának bevételét eredményező március 11-ei nagyszebeni ütközetben. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor Szerbián keresztül Franciaországba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. 1859-ben a Kossuth Lajos vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. 1866-ban a poroszországi magyar légióban (Klapka-légió) szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. augusztus 3-ai akciójában, melynek során a Jablonkai-hágón keresztül benyomultak magyar területre. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért.
– Hősiessége, a szabadságharc eszméi melletti kitartása igazán példaértékű, ezért ezt a kitüntetést ezentúl azok kapják, akik sokat tesznek a hagyományőrzésért – mondta Miholcsa József.
Az idei kitüntetettek: Pál István, Márton Levente Szovátáról, Csipán Csaba Rigmányból, Mátyás László és Jankovics Ferenc Marosvásárhelyről, illetve Bodonból – voltak.
A nap fénypontja délután következett. A több mint 100 résztvevő, köztük közel 70 huszár – az utóbbiak díszsorfalat állva – köszöntötte fel a 60 éves szobrászművészt, aki meghatottan fogadta barátaitól a jókívánságokat, amelyeket Veress Gergely polgármester is tolmácsolt a község lakói nevében, aki házigazdaként védnöke is volt a rendezvénynek.
Azt is megtudtuk, hogy a hely valóban kötődik a huszárhagyományokhoz, ugyanis a tisztáson levő több száz éves cserefa tövében a szabadságharcok idején pihent meg katonái körében II. Rákóczi Ferenc. Borbély Sámuel helybéli lakos azt is elárulta, hogy a tulajdonában van az a villa, amellyel a fejedelem étkezett.
A kora délután még egy érdekes mozzanatnak is tanúi lehettünk: Váradi Csabát a hagyományoknak megfelelően tisztté avatták. Bajtársai nyeregre hasaltatták, a fejét letakarták a mentével majd a kardpengével elfenekelték arra ösztönözve, hogy tartsa be a huszárság erkölcsi szabályait, maradjon továbbra is hű szellemiségéhez.
Csipán Csaba elmondta, hogy lesz még találkozó Rigmányban – tegyük hozzá, szervezettebb formában akár idegenforgalmi érdekességé is válhatna az esemény, amely a festői környezetben fekvő faluba vonzaná azokat, akik "feltöltődni" járnak Erdélybe.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
A 60 éves Miholcsa József alezredest köszöntötték
Egy kis fantáziával akár 200 évet is visszautazhatott az időben, aki szombaton a Rigmány melletti – a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által táborozóhelyként és madártani megfigyelésekre használt tisztásra tévedt. A helyi hagyományőrző huszárok ugyanis találkozót szerveztek, amelynek célja, elmondásuk szerint, a különböző alakulatok együttléte volt. Meglepetésnek szánták a 60. életévét betöltő Miholcsa József alezredes felköszöntését, aki a huszármozgalom kezdeményezője, ösztönzője megyénkben.
A természetvédő egyesület által a szervezők rendelkezésére bocsátott jurták, a lóállások és a hely hangulata, az egyenruhák egy kis történelmi utazást tettek lehetővé, hiszen elképzelhető, hogy a huszárság korában valójában hasonló körülmények között találkoztak a bajtársak, akik a fegyvernem kötelezettsége alatt egész Európában derekasan megállták a helyüket a csatamezőkön. Ma a hagyományőrző huszárság – nemcsak jelmezes játékot jelent azok számára, akik anyagi áldozatok árán korhű ruhákat készítenek, lovakat tartanak –, hanem összetartja azt a közösséget, amely felvállalja erkölcsi tartásban, gondolkodásban, szellemi hozzáállásban mindazt, ami tulajdonképpen híressé, elismertté tette a korabeli huszárokat – mondta Miholcsa József, akinek az ötletére szervezték meg a rigmányiak a találkozót.
Csipán Csaba, a rigmányi alakulat vezetője, a találkozó főszervezője elmondta, azért nem volt nyilvános a rendezvény, mivel ez tulajdonképpen azoknak a Maros megyei hagyományőrző huszáralakulatok képviselőinek szólt, akik gyakran vendégül látják őket, s ezért "illett viszonozni ezt". S hogy ne csak beszélgetés, mulatozás legyen, úgy döntöttek, hogy ügyességi versenyen is összemérik tudásukat. Délelőtt a Militari –háromnapos összetett lovas verseny – mintájára három próbát kellett végrehajtaniuk a benevezőknek. A "vitézségi vetélkedő" abból állt, hogy a pályán elhelyezett szalmabálákon ugratták át a lovakat, utána három oszlopra szúrt "török fejet kellett porba hullatni", majd egy oszlopra helyezett karikát felszúrni a kardra és egy másikra tűzni, végül dárdát hajítottak célpontba – ezek a gyakorlatok a hajdani harci előkészületekhez tartoztak. Természetesen a huszár elválaszthatatlan lovától, sok esetben úgy jött ki győztesen egy-egy csatából, hogy a ló is megfelelően tudta teljesíteni a parancsokat. Ezért a másik két akadály a ló képességeit, illetve a ló és lovas közötti összhangot jelezte. Az idomítási vetélkedőben különböző, a lovak számára elég nehéz irányítási feladatokat kellett elvégezni, míg az ügyességi próbán a huszár olyan gyakorlatokat végzett, amelyekkel az összpontosítási képességek kerültek előtérbe. Többek között egy vízzel telt pohárral ügettek, arra vigyázva, hogy minél kevesebb loccsanjon ki belőle. A jelenlevő hagyományőrző alakulatok (Mátyás, Würtemberg huszárok, 9-esek, lófőszékelyek) egy-egy képviselővel neveztek be. A szerzett pontszámok alapján a vetélkedő abszolút győztese Berekméri Botond sárpataki Mátyás-huszár lett.
A találkozón először osztották ki a gróf Bethlen Gergely érdemérmet is, amelyet Miholcsa József alapított, annak az Abafáján született 1848-as honvéd huszárnak az emlékére, aki a marosvásárhelyi királyi tábla írnoka, később az erdélyi udvari kancelláriánál tisztviselő lett. 1848 augusztusában Kolozsváron részt vett a Berzenczey László parancsnoksága alatt szerveződő "Kossuth" önkéntes lovascsapat egy egységének felállításában. Októbertől a lovascsapat egy századának élén harcolt a román felkelők ellen. Novemberben őrnaggyá léptették elő és az önkéntes lovascsapatból szervezett 15. (Mátyás király) huszárezred 1. osztályának parancsnokává nevezték ki. Jelentős szerepe volt a császári hadsereg erdélyi központjának bevételét eredményező március 11-ei nagyszebeni ütközetben. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor Szerbián keresztül Franciaországba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. 1859-ben a Kossuth Lajos vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. 1866-ban a poroszországi magyar légióban (Klapka-légió) szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. augusztus 3-ai akciójában, melynek során a Jablonkai-hágón keresztül benyomultak magyar területre. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért.
– Hősiessége, a szabadságharc eszméi melletti kitartása igazán példaértékű, ezért ezt a kitüntetést ezentúl azok kapják, akik sokat tesznek a hagyományőrzésért – mondta Miholcsa József.
Az idei kitüntetettek: Pál István, Márton Levente Szovátáról, Csipán Csaba Rigmányból, Mátyás László és Jankovics Ferenc Marosvásárhelyről, illetve Bodonból – voltak.
A nap fénypontja délután következett. A több mint 100 résztvevő, köztük közel 70 huszár – az utóbbiak díszsorfalat állva – köszöntötte fel a 60 éves szobrászművészt, aki meghatottan fogadta barátaitól a jókívánságokat, amelyeket Veress Gergely polgármester is tolmácsolt a község lakói nevében, aki házigazdaként védnöke is volt a rendezvénynek.
Azt is megtudtuk, hogy a hely valóban kötődik a huszárhagyományokhoz, ugyanis a tisztáson levő több száz éves cserefa tövében a szabadságharcok idején pihent meg katonái körében II. Rákóczi Ferenc. Borbély Sámuel helybéli lakos azt is elárulta, hogy a tulajdonában van az a villa, amellyel a fejedelem étkezett.
A kora délután még egy érdekes mozzanatnak is tanúi lehettünk: Váradi Csabát a hagyományoknak megfelelően tisztté avatták. Bajtársai nyeregre hasaltatták, a fejét letakarták a mentével majd a kardpengével elfenekelték arra ösztönözve, hogy tartsa be a huszárság erkölcsi szabályait, maradjon továbbra is hű szellemiségéhez.
Csipán Csaba elmondta, hogy lesz még találkozó Rigmányban – tegyük hozzá, szervezettebb formában akár idegenforgalmi érdekességé is válhatna az esemény, amely a festői környezetben fekvő faluba vonzaná azokat, akik "feltöltődni" járnak Erdélybe.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 18.
Több mint félmillió erdélyi magyar nézheti az ETV-t
Immár nyolc erdélyi megye 386 településén, több mint 500.000 magyar nemzetiségű néző számára elérhetőek az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) műsorai, azt követően, hogy az elmúlt hetekben számos helyi kábelszolgáltató is műsorkínálatába vette a televíziót. Szepessy Előd igazgató elmondta, a UPC-vel folytatott eredményes együttműködésnek köszönhetően a nemzetközi műsorszolgáltató nemrég úgy döntött, nemcsak a digitális, hanem az analóg műsorkínálatába is beemeli az ETV-t. Ez újabb több ezer potenciális nézőt jelenthet az egyetlen önálló erdélyi magyar televízió számára – mondta az igazgató. A legnagyobb lefedettséggel Maros megye rendelkezik, itt Marosvásárhelyen kívül 154 magyarok lakta településen, Hargita és Kovászna megyében pedig 58, illetve 55 településen van jelen az adó. Jelentős eredménynek számít, hogy további öt erdélyi megyében, Szilágy, Máramaros, Kolozs, Szatmár és Brassó megyék közel 120 településén is foghatók vagyunk – tette hozzá Szepessy Előd.
Nagy Zsolt, a televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke kifejtette, közel állnak ahhoz a célkitűzésükhöz, hogy valóban minden erdélyi magyar számára elérhető legyen az ETV. – Célunk, hogy a mai, túlnyomórészt kereskedelmi alapú televíziózás világában egy értékközpontú, korszerű, ám a hagyományos erdélyi magyar értékvilágot hitelesen tükröző műsorkínálatot biztosítsunk nézőinknek. Egyre több pozitív visszajelzést és kritikát is kapunk, ami számunkra azt mutatja, hogy az erdélyi magyar nézők igényt tartanak a televízióra, és hogy fontos helyünk és szerepünk van az médiapiacon – mondta Nagy Zsolt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a nézők, akik még nem fogják az Erdélyi Magyar Televízió műsorait, ezt az igényüket jelezzék a helyi kábelszolgáltatónál.
Az Országos Audiovizuális Tanács nemrég hozott határozata értelmében az ETV bekerült az országos must carry (vinni kell) csomagba, így azon településeken, ahol a magyar közösség számaránya eléri a 20%-ot, a műsorterjesztők kötelesek szerepeltetni kínálatukban a marosvásárhelyi székhelyű televízió műsorát.
Népújság (Marosvásárhely)
Immár nyolc erdélyi megye 386 településén, több mint 500.000 magyar nemzetiségű néző számára elérhetőek az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) műsorai, azt követően, hogy az elmúlt hetekben számos helyi kábelszolgáltató is műsorkínálatába vette a televíziót. Szepessy Előd igazgató elmondta, a UPC-vel folytatott eredményes együttműködésnek köszönhetően a nemzetközi műsorszolgáltató nemrég úgy döntött, nemcsak a digitális, hanem az analóg műsorkínálatába is beemeli az ETV-t. Ez újabb több ezer potenciális nézőt jelenthet az egyetlen önálló erdélyi magyar televízió számára – mondta az igazgató. A legnagyobb lefedettséggel Maros megye rendelkezik, itt Marosvásárhelyen kívül 154 magyarok lakta településen, Hargita és Kovászna megyében pedig 58, illetve 55 településen van jelen az adó. Jelentős eredménynek számít, hogy további öt erdélyi megyében, Szilágy, Máramaros, Kolozs, Szatmár és Brassó megyék közel 120 településén is foghatók vagyunk – tette hozzá Szepessy Előd.
Nagy Zsolt, a televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke kifejtette, közel állnak ahhoz a célkitűzésükhöz, hogy valóban minden erdélyi magyar számára elérhető legyen az ETV. – Célunk, hogy a mai, túlnyomórészt kereskedelmi alapú televíziózás világában egy értékközpontú, korszerű, ám a hagyományos erdélyi magyar értékvilágot hitelesen tükröző műsorkínálatot biztosítsunk nézőinknek. Egyre több pozitív visszajelzést és kritikát is kapunk, ami számunkra azt mutatja, hogy az erdélyi magyar nézők igényt tartanak a televízióra, és hogy fontos helyünk és szerepünk van az médiapiacon – mondta Nagy Zsolt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a nézők, akik még nem fogják az Erdélyi Magyar Televízió műsorait, ezt az igényüket jelezzék a helyi kábelszolgáltatónál.
Az Országos Audiovizuális Tanács nemrég hozott határozata értelmében az ETV bekerült az országos must carry (vinni kell) csomagba, így azon településeken, ahol a magyar közösség számaránya eléri a 20%-ot, a műsorterjesztők kötelesek szerepeltetni kínálatukban a marosvásárhelyi székhelyű televízió műsorát.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 19.
Mindenki átment az anyanyelvi vizsgán
Maros megyében összesen 1167 érettségiző diák iratkozott fel az anyanyelvből megszervezett szóbelire, 1126-an magyar nyelvből, 41-en németből készültek vizsgázni, a tudáspróbán heten nem jelentek meg. A vizsgázók közül mindenki átment. A magyar nyelvi ismereteiket bizonyítók közül hatan közepesen, 139-en haladó szinten, a többiek kiválóan szerepeltek, a németből vizsgázók közül heten közepes, 13-an haladó minősítést kaptak, 21 diák pedig a legmagasabb minősítést szerezte meg – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezen a héten számítógép-felhasználói ismeretekből, jövő héten idegen nyelvből szóbeliznek az érettségizők. Az írásbelik sorozata július elsején a román nyelv és irodalom vizsgával kezdődik, 2-án anyanyelvből, 3-án a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból, 5-én a választott tantárgyból írnak a diákok. Az ideiglenes eredményeket július 8-án, a fellebbezések utáni végső eredményeket 12-én hozzák nyilvánosságra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
Maros megyében összesen 1167 érettségiző diák iratkozott fel az anyanyelvből megszervezett szóbelire, 1126-an magyar nyelvből, 41-en németből készültek vizsgázni, a tudáspróbán heten nem jelentek meg. A vizsgázók közül mindenki átment. A magyar nyelvi ismereteiket bizonyítók közül hatan közepesen, 139-en haladó szinten, a többiek kiválóan szerepeltek, a németből vizsgázók közül heten közepes, 13-an haladó minősítést kaptak, 21 diák pedig a legmagasabb minősítést szerezte meg – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezen a héten számítógép-felhasználói ismeretekből, jövő héten idegen nyelvből szóbeliznek az érettségizők. Az írásbelik sorozata július elsején a román nyelv és irodalom vizsgával kezdődik, 2-án anyanyelvből, 3-án a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból, 5-én a választott tantárgyból írnak a diákok. Az ideiglenes eredményeket július 8-án, a fellebbezések utáni végső eredményeket 12-én hozzák nyilvánosságra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 20.
A főtanfelügyelő elismeri, hogy semmi nem tiltja a kétnyelvű okleveleket
Válaszolt a Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetője a Maros megyei RMDSZ által benyújtott kérésre. Válaszában a főtanfelügyelő elismeri, hogy a kétnyelvű oklevelek kiadása nem ütközik egyetlen törvényes előírásba sem, de nem hajlandó visszavonni a tiltó rendeletet.
A tanfelügyelőségtől kapott válaszra reagálva az RMDSZ Maros megyei szervezete ismételten kéri a szóban forgó rendelet visszavonását, ezért újabb beadványt iktatott a tanfelügyelőségen. Továbbá felhívják a tanfelügyelőség figyelmét arra, hogy a rendelet által mesterségesen keltett feszültség az etnikumközi kapcsolatok megrontója.
Maszol.ro
Válaszolt a Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetője a Maros megyei RMDSZ által benyújtott kérésre. Válaszában a főtanfelügyelő elismeri, hogy a kétnyelvű oklevelek kiadása nem ütközik egyetlen törvényes előírásba sem, de nem hajlandó visszavonni a tiltó rendeletet.
A tanfelügyelőségtől kapott válaszra reagálva az RMDSZ Maros megyei szervezete ismételten kéri a szóban forgó rendelet visszavonását, ezért újabb beadványt iktatott a tanfelügyelőségen. Továbbá felhívják a tanfelügyelőség figyelmét arra, hogy a rendelet által mesterségesen keltett feszültség az etnikumközi kapcsolatok megrontója.
Maszol.ro
2013. június 23.
Újraválasztották Izsák Balázs SZNT-elnököt
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
2013. június 25.
Iskolaalapítás román ellenszélben
Dúl a román–magyar vita Marosvásárhelyen az Unirea Főgimnázium kettéosztásáról.
A marosvásárhelyi tanács következő ülésének napirendjére tűzné a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását célzó javaslatot az RMDSZ. A szövetség reméli, hogy az iskolaalapítás körüli magyarellenes hisztéria dacára a koalíciós partnerek is támogatni fogják a tervet. Brassai Zsombor megyei elnök szerint egy új magyar középiskola az egészséges versenyszellemet szolgálná, és az egyházi épületben működő Unirea Főgimnáziumnak is jót tenne. A római katolikusok hajlanak a kompromisszumra: amennyiben újra létrehozhatják a kommunista rendszer által felszámolt iskolájukat, az Unirea is az épületben maradhatna.
Az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épületet, amelyben az államosítást megelőzően is tanintézet működött, a rendszerváltást követően visszakapta annak jogos tulajdonosa, az erdélyi római katolikus egyház. Annak ellenére, hogy az egyházi vagyont kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus jelképes összeget – négyzetméterenként 1,50 lejt – kért bérleti díjként, és a befolyt pénzt az iskolaépület javítására fordította, a polgármesteri hivatal soha nem törlesztette időben a számláit. Az önkormányzatnak a mai napig is tartozásai vannak az egyház fele.
Közben a főgimnázium kisebbik épületrészének a meghosszabbított bérleti szerződése is lejárt. Ebben a Klastrom (Mihai Viteazul) utcai ingatlanban szeretne az egyház egy új, önálló, magyar nyelvű katolikus iskolát indítani, úgy, hogy a román többségű iskola maradhatna az épület nagyobbik részében. Bizonyos termeket és laboratóriumokat a két tanintézet közösen használna. A tizenkét osztályos iskola a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanuló katolikus osztályok átköltöztetésével és az Unireában működő, magyar tannyelvű osztályok átíratásával jönne létre. A román politikum és a hatóságok azonban vehemensen ellenzik a magyar tagozat önállósulását.
Rombolás vagy iskolaalapítás
Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa elfogadhatatlannak és nacionalistának nevezte az egyház kezdeményezését. Mint kijelentette, sosem fog egyetérteni egy olyan „romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel vagy szakadást idéz elő". A kormánymegbízottat a város polgármestere, Dorin Florea követte, aki a középkorba való visszatérésnek nevezte az egyház szándékát. Az elöljáró ugyanakkor felkérte az egyházi vagyont kezelő státust, hogy hagyjon fel követeléseivel, és hagyja békében tanulni az egyébként elitiskolának számító Unirea Főgimnáziumban a román és magyar gyerekeket. Az iskolának jelenleg mintegy ezer diákja van, ennek 70 százaléka román tannyelvű osztályban tanul. Az egyházi ingatlant albérlőként foglaló iskola vezetősége is felháborítónak tartja a katolikusok szándékát, és a tolerancia hiányaként értékeli azt.
Peti András, Marosvásárhely egy héttel ezelőtt választott alpolgármestere nem érti azt a pszichózist, ami ez ügy miatt a városban keletkezett, mert szerinte az egyháznak joga van arra, hogy önálló oktatási intézményt hozzon létre részben katolikus, részben világi osztályokkal – főleg a saját épületében, ahol az 1948-as államosításig is katolikus iskolát működtetett.
Az egyház rendkívül fontosnak tartja, hogy Erdélyben végre Marosvásárhelyen is beindítsa a saját iskoláját. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynöke Jézusnak a feltámadás utáni, az apostolokhoz intézett szavait idézte: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek – mondta az Úr. A római katolikus egyház tudatában van annak, hogy az evangélium hirdetésének az egyik eszköze az iskola. Nekünk pedig rendkívül fontos a keresztény életre való nevelés." Lapunknak nyilatkozva Potyó elutasította és rosszindulatúaknak nevezte az afféle cinikus megjegyzéseket, hogy nem létezik külön katolikus matematika vagy katolikus irodalom. „Hajdanán a római katolikus kántoriskolában Simon István tanárunk megismertette velünk az összes olyan katolikus írót, aki nem szerepelt a hivatalos tananyagban" – hozta fel a kisszeminárium pozitív példáját a pápai káplán.
Nem adják fel a küzdelmet
A nacionalista hisztériakeltés után a hetekkel ezelőtt még rendkívül derűlátónak bizonyuló Holló László optimizmusa is alábbhagyott. Az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsának az elnöke ma már nem tudja megítélni, mennyi esély van az iskola újjáalakítására. „Tény, hogy mi nem mondunk le a szándékunkról, és folytatjuk a küzdelmet" – jelentette ki lapunknak. Kérdésünkre, hogy amennyiben a nacionalista erők megakadályoznák az iskola beindítását, az egyház lemond a tervéről vagy jövőre újra próbálkozik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő teológia kar tanszékvezetője kifejtette, hogy eszük ágában sincs meghátrálni és lemondani jogos követelményükről. Holló szerint az Unirea Főgimnáziumnak is érdeke lenne kompromisszumot kötni az egyházzal, ha továbbra is a nagyobbik épületben szeretne maradni. „Mi a továbbiakban is teljesen jóhiszeműen, a közös megoldásban gondolkodunk, ami nekünk is, a bérlőnek is előnyére válhat" – szögezte le a docens.
Szintén a békés egyezségben látja a megoldást Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő is. Mint mondotta, bár Romániában a kisebbségi jogok alkalmazásában bármit meg lehet akadályozni, ebbe a kérdésbe a tanfelügyelőségnek szinte semmi beleszólása nem lehet. „Az új iskola létesítését az épület tulajdonosának és a benne működő iskolának kell kérnie. Azt tudjuk, hogy az Unirea iskola vezetősége nem fogja kérni. A döntést mint a tanintézetek fenntartója, az önkormányzat hozza meg" – magyarázta a Krónikának Illés. Kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha az ingatlanban működő állami főgimnázium nem hajlandó átadni a magyar osztályokat, a tanfelügyelőnő nem tudott választ adni. Mint mondta, az oktatási törvény nem fogalmaz egyértelműen.
Peti András is bízik a párbeszédben, szerinte a felek érdeke megköveteli, hogy megegyezésre jussanak, ő alpolgármesterként pedig felvállalja a közvetítői szerepet. Kérdésünkre, hogy milyen mértékben lehet számítani a kisebbségi kérdésekben eddig felemás álláspontot képviselő koalíciós partnerre, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy eddig normális hangnemben tudtak tárgyalni a Szociálliberális Unióval (USL). „Úgy tűnik, megértették a kérdés lényegét, ám érezhető, hogy szegregációtól tartanak. Tudtukra adtuk, hogy az épület- és az iskolaügy megoldása közös érdek" – számolt be az eddigi egyeztetésekről Brassai. A szövetség megyei vezetője azonban érzékeli, hogy a román vezetők közül senki nem vállalja fel nyíltan az ügyet. A döntéshozói pozícióban lévők afféle pingpongmeccset játszanak az egyházzal. „Senki nem utasított el, de azon vitáznak, hogy kinek van jogi kompetenciája az iskolaalapítás kezdeményezésében" – mondta el Brassai Zsombor.
Időszerű intézményalapítás
„Ezt az iskolát nem most, hanem évekkel ezelőtt újra be kellett volna indítani" – mondta a Sanctus Emericus Egyesület alelnöke, Bányász Sándor. Az elmúlt években az öregdiákokból álló civil szervezet volt az, amely a leginkább szorgalmazta az iskola újjáindítását. A Gyulafehérvárra küldött beadványokra az érsekség minden évben vagy elutasító, vagy az ügyet halogató választ adott. Egy adott pillanatban az egyház még az épület eladására is hajlott, amit Bányász szerint ma is tisztségben lévő vásárhelyi magyar politikus is támogatott. Egyik, 2009. december 4-én keltezett levelében Jakubinyi György érsek arról tájékoztatta az öregdiákokat, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Ezért jobb lett volna eladni és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel ezt nem tettük meg" – ismerte be levelében az érsek.
„Szerencsére időközben az érsekségnek változott az álláspontja, amit Jakubinyi György az egyesületünkhöz címzett levele is alátámaszt. Az érsek úr ebben elismeri, hogy egy adott ponton valóban az épület értékesítésén gondolkodtak, ám látván, hogy Marosvásárhelyen még mindig sokan szívügyüknek tekintik a római katolikus iskola felélesztését, lemondtak az anyagilag jóval kecsegtetőbb tervükről" – fogalmazott Bányász, aki szerint teljesen megalapozott az iskolaalapítási szándék, hisz a helyi magyarságnak a múltban is két, nagy hagyományú középiskolája volt, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és a Református Kollégium. Beszüntetésükig a két tanintézet között egészséges versenyszellem uralkodott. Másrészt mindkét egyházi iskola minden nemzet fia előtt nyitva tartotta kapuit.
A római katolikus gimnáziumban érettségizett például a '48-as forradalom egyik román kulcsfigurája, Alexandru Papiu Ilarian is. Az egyház ugyanakkor arra törekedett, hogy a hátrányosabb helyzetű gyermekeken is segítsen. „Ezek után tényleg nem értem azokat a román nacionalisták, akik fűt-fát a magyarokra meg a római katolikus egyházra hordva, azon fáradoznak, hogy az épület tulajdonosát megakadályozzák, hogy az eredeti célra használja az ingatlanját" – mondta el Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár emlékeztetett: az egykori Klastrom utcában, a vár és a Bástyasétány felső része között, a vásárhelyi magyarság négy tanintézményt épített. Ezek közül ma kettőt a Petru Maior Egyetem, egyet az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium használ, ahol magyar tagozat egyáltalán nem működik. „Olyan nagy kérés, ha a negyedik ingatlanban, annak is a kisebbik részében egy magyar iskolát hoznánk létre?" – fogalmazta meg a költői kérdést a pedagógus.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Dúl a román–magyar vita Marosvásárhelyen az Unirea Főgimnázium kettéosztásáról.
A marosvásárhelyi tanács következő ülésének napirendjére tűzné a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozását célzó javaslatot az RMDSZ. A szövetség reméli, hogy az iskolaalapítás körüli magyarellenes hisztéria dacára a koalíciós partnerek is támogatni fogják a tervet. Brassai Zsombor megyei elnök szerint egy új magyar középiskola az egészséges versenyszellemet szolgálná, és az egyházi épületben működő Unirea Főgimnáziumnak is jót tenne. A római katolikusok hajlanak a kompromisszumra: amennyiben újra létrehozhatják a kommunista rendszer által felszámolt iskolájukat, az Unirea is az épületben maradhatna.
Az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épületet, amelyben az államosítást megelőzően is tanintézet működött, a rendszerváltást követően visszakapta annak jogos tulajdonosa, az erdélyi római katolikus egyház. Annak ellenére, hogy az egyházi vagyont kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus jelképes összeget – négyzetméterenként 1,50 lejt – kért bérleti díjként, és a befolyt pénzt az iskolaépület javítására fordította, a polgármesteri hivatal soha nem törlesztette időben a számláit. Az önkormányzatnak a mai napig is tartozásai vannak az egyház fele.
Közben a főgimnázium kisebbik épületrészének a meghosszabbított bérleti szerződése is lejárt. Ebben a Klastrom (Mihai Viteazul) utcai ingatlanban szeretne az egyház egy új, önálló, magyar nyelvű katolikus iskolát indítani, úgy, hogy a román többségű iskola maradhatna az épület nagyobbik részében. Bizonyos termeket és laboratóriumokat a két tanintézet közösen használna. A tizenkét osztályos iskola a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanuló katolikus osztályok átköltöztetésével és az Unireában működő, magyar tannyelvű osztályok átíratásával jönne létre. A román politikum és a hatóságok azonban vehemensen ellenzik a magyar tagozat önállósulását.
Rombolás vagy iskolaalapítás
Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa elfogadhatatlannak és nacionalistának nevezte az egyház kezdeményezését. Mint kijelentette, sosem fog egyetérteni egy olyan „romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel vagy szakadást idéz elő". A kormánymegbízottat a város polgármestere, Dorin Florea követte, aki a középkorba való visszatérésnek nevezte az egyház szándékát. Az elöljáró ugyanakkor felkérte az egyházi vagyont kezelő státust, hogy hagyjon fel követeléseivel, és hagyja békében tanulni az egyébként elitiskolának számító Unirea Főgimnáziumban a román és magyar gyerekeket. Az iskolának jelenleg mintegy ezer diákja van, ennek 70 százaléka román tannyelvű osztályban tanul. Az egyházi ingatlant albérlőként foglaló iskola vezetősége is felháborítónak tartja a katolikusok szándékát, és a tolerancia hiányaként értékeli azt.
Peti András, Marosvásárhely egy héttel ezelőtt választott alpolgármestere nem érti azt a pszichózist, ami ez ügy miatt a városban keletkezett, mert szerinte az egyháznak joga van arra, hogy önálló oktatási intézményt hozzon létre részben katolikus, részben világi osztályokkal – főleg a saját épületében, ahol az 1948-as államosításig is katolikus iskolát működtetett.
Az egyház rendkívül fontosnak tartja, hogy Erdélyben végre Marosvásárhelyen is beindítsa a saját iskoláját. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynöke Jézusnak a feltámadás utáni, az apostolokhoz intézett szavait idézte: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek – mondta az Úr. A római katolikus egyház tudatában van annak, hogy az evangélium hirdetésének az egyik eszköze az iskola. Nekünk pedig rendkívül fontos a keresztény életre való nevelés." Lapunknak nyilatkozva Potyó elutasította és rosszindulatúaknak nevezte az afféle cinikus megjegyzéseket, hogy nem létezik külön katolikus matematika vagy katolikus irodalom. „Hajdanán a római katolikus kántoriskolában Simon István tanárunk megismertette velünk az összes olyan katolikus írót, aki nem szerepelt a hivatalos tananyagban" – hozta fel a kisszeminárium pozitív példáját a pápai káplán.
Nem adják fel a küzdelmet
A nacionalista hisztériakeltés után a hetekkel ezelőtt még rendkívül derűlátónak bizonyuló Holló László optimizmusa is alábbhagyott. Az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsának az elnöke ma már nem tudja megítélni, mennyi esély van az iskola újjáalakítására. „Tény, hogy mi nem mondunk le a szándékunkról, és folytatjuk a küzdelmet" – jelentette ki lapunknak. Kérdésünkre, hogy amennyiben a nacionalista erők megakadályoznák az iskola beindítását, az egyház lemond a tervéről vagy jövőre újra próbálkozik, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő teológia kar tanszékvezetője kifejtette, hogy eszük ágában sincs meghátrálni és lemondani jogos követelményükről. Holló szerint az Unirea Főgimnáziumnak is érdeke lenne kompromisszumot kötni az egyházzal, ha továbbra is a nagyobbik épületben szeretne maradni. „Mi a továbbiakban is teljesen jóhiszeműen, a közös megoldásban gondolkodunk, ami nekünk is, a bérlőnek is előnyére válhat" – szögezte le a docens.
Szintén a békés egyezségben látja a megoldást Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő is. Mint mondotta, bár Romániában a kisebbségi jogok alkalmazásában bármit meg lehet akadályozni, ebbe a kérdésbe a tanfelügyelőségnek szinte semmi beleszólása nem lehet. „Az új iskola létesítését az épület tulajdonosának és a benne működő iskolának kell kérnie. Azt tudjuk, hogy az Unirea iskola vezetősége nem fogja kérni. A döntést mint a tanintézetek fenntartója, az önkormányzat hozza meg" – magyarázta a Krónikának Illés. Kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha az ingatlanban működő állami főgimnázium nem hajlandó átadni a magyar osztályokat, a tanfelügyelőnő nem tudott választ adni. Mint mondta, az oktatási törvény nem fogalmaz egyértelműen.
Peti András is bízik a párbeszédben, szerinte a felek érdeke megköveteli, hogy megegyezésre jussanak, ő alpolgármesterként pedig felvállalja a közvetítői szerepet. Kérdésünkre, hogy milyen mértékben lehet számítani a kisebbségi kérdésekben eddig felemás álláspontot képviselő koalíciós partnerre, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy eddig normális hangnemben tudtak tárgyalni a Szociálliberális Unióval (USL). „Úgy tűnik, megértették a kérdés lényegét, ám érezhető, hogy szegregációtól tartanak. Tudtukra adtuk, hogy az épület- és az iskolaügy megoldása közös érdek" – számolt be az eddigi egyeztetésekről Brassai. A szövetség megyei vezetője azonban érzékeli, hogy a román vezetők közül senki nem vállalja fel nyíltan az ügyet. A döntéshozói pozícióban lévők afféle pingpongmeccset játszanak az egyházzal. „Senki nem utasított el, de azon vitáznak, hogy kinek van jogi kompetenciája az iskolaalapítás kezdeményezésében" – mondta el Brassai Zsombor.
Időszerű intézményalapítás
„Ezt az iskolát nem most, hanem évekkel ezelőtt újra be kellett volna indítani" – mondta a Sanctus Emericus Egyesület alelnöke, Bányász Sándor. Az elmúlt években az öregdiákokból álló civil szervezet volt az, amely a leginkább szorgalmazta az iskola újjáindítását. A Gyulafehérvárra küldött beadványokra az érsekség minden évben vagy elutasító, vagy az ügyet halogató választ adott. Egy adott pillanatban az egyház még az épület eladására is hajlott, amit Bányász szerint ma is tisztségben lévő vásárhelyi magyar politikus is támogatott. Egyik, 2009. december 4-én keltezett levelében Jakubinyi György érsek arról tájékoztatta az öregdiákokat, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Ezért jobb lett volna eladni és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel ezt nem tettük meg" – ismerte be levelében az érsek.
„Szerencsére időközben az érsekségnek változott az álláspontja, amit Jakubinyi György az egyesületünkhöz címzett levele is alátámaszt. Az érsek úr ebben elismeri, hogy egy adott ponton valóban az épület értékesítésén gondolkodtak, ám látván, hogy Marosvásárhelyen még mindig sokan szívügyüknek tekintik a római katolikus iskola felélesztését, lemondtak az anyagilag jóval kecsegtetőbb tervükről" – fogalmazott Bányász, aki szerint teljesen megalapozott az iskolaalapítási szándék, hisz a helyi magyarságnak a múltban is két, nagy hagyományú középiskolája volt, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és a Református Kollégium. Beszüntetésükig a két tanintézet között egészséges versenyszellem uralkodott. Másrészt mindkét egyházi iskola minden nemzet fia előtt nyitva tartotta kapuit.
A római katolikus gimnáziumban érettségizett például a '48-as forradalom egyik román kulcsfigurája, Alexandru Papiu Ilarian is. Az egyház ugyanakkor arra törekedett, hogy a hátrányosabb helyzetű gyermekeken is segítsen. „Ezek után tényleg nem értem azokat a román nacionalisták, akik fűt-fát a magyarokra meg a római katolikus egyházra hordva, azon fáradoznak, hogy az épület tulajdonosát megakadályozzák, hogy az eredeti célra használja az ingatlanját" – mondta el Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár emlékeztetett: az egykori Klastrom utcában, a vár és a Bástyasétány felső része között, a vásárhelyi magyarság négy tanintézményt épített. Ezek közül ma kettőt a Petru Maior Egyetem, egyet az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium használ, ahol magyar tagozat egyáltalán nem működik. „Olyan nagy kérés, ha a negyedik ingatlanban, annak is a kisebbik részében egy magyar iskolát hoznánk létre?" – fogalmazta meg a költői kérdést a pedagógus.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2013. június 27.
Frakciófegyelem és transzparencia
Egy év telt el a helyhatósági választások óta. Köztudott, hogy az RMDSZ megyei szervezetének elnöke folyamatosan járja a vidéket, ismeri a megyét. Tapasztalata szerint hogyan működnek a megye magyar önkormányzatai városokon és falvakon, és hogyan működik véleménye szerint a megyei tanács? – kérdeztük Brassai Zsombor megyei elnököt.
– Rendszeresen látogatom a vidéki önkormányzatokat, illetőleg napirenden vagyok a marosvásárhelyi önkormányzatokban történtekkel. Első összegző megállapításom az, hogy sajnos, nagyon jól érződik, hogy tavalyhoz képest megváltozott a politikai helyzet, a megyei tanácsot nem mi vezetjük, hogy kevesebb politikai eszközzel rendelkezünk, mint korábban. Ezt a helyzetet csakis jól felkészült szakmaisággal, illetőleg összezárt sorokkal lehet kezelni. Az RMDSZ- szervezetekkel való intenzív kapcsolattartásomnak is a célja, hogy elérjük ezt a teljesítményt. Úgy látom, hogy a politikai és gazdasági nehézségek dacára az önkormányzatainkban a polgármestereink tartják a frontot.
– Mennyire sikeresek azok az önkormányzatok, amelyeknek megújult a vezetése?
– A közmondás, hogy új seprű jól seper, itt is érvényes. És ez nemcsak látszat, egy év alatt mérni is lehet a közigazgatási vezetők teljesítményét. Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, Gyulakután, Nyárádremetén például komoly előrelépés történt. Az erdőszentgyörgyi önkormányzatban, ahol nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznie a vezetésnek, beruházásokat, fejlesztéseket eszközöltek, hasonlóképpen Gyulakuta is kimozdult a holtpontról, Szeredában pedig lendületesen folytatódik az a fejlődés, amely szervesen kötődik a Nyárád menti kistérségi társulás fejlesztési stratégiájához.
Ide sorolhatnám a kisebb településeket is, például Magyarbükköst, amely Maros megye legkisebb önkormányzata és talán a megye legfiatalabb polgármestere vezeti: művelődési otthont tataroztak, utat javítottak, folytatják a csatornázást.
– Apropó, Erdőszentgyörgy. Azért nem mennek igazán jól a dolgok, hiszen egy hónap alatt két RMDSZ-es önkormányzati képviselő is visszalépett, mert nem tudott azonosulni az RMDSZ jelenlegi vezetésének elveivel, állítva, hogy ebben a szervezetben nincs szükség olyanokra, akik gondolkodni is tudnak.
– Nagyon sajnálom, hogy végül is két értékes fiatal önkormányzati tanácsos lépett vissza, mert ők voltak ebben a testületben azok, akik tapasztalattal rendelkeztek, Hegyi László alpolgármester volt két mandátum alatt, Kovrig Zoltán több mandátumon át volt helyi tanácsos, és a térségben jól ismert civil szervezeti vezető. De azt is végtelenül sajnálom, hogy visszalépésük alkalmával azt inszinuálják, hogy az erdőszentgyörgyi testületben nincs helyük azoknak, akik gondolkodnak. Ezt a megfogalmazást bántónak is tartom a többi tanácsosra nézve, akik szintén fiatalok, igaz, hogy újak, és nem elég jártasok az önkormányzati munkában, de felkészültségük mindenképpen felhatalmazza őket arra, hogy jó munkát végezzenek. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy mielőtt visszaléptek volna a kollégák, azelőtt, a polgármester jelzésére válaszolva, a politikai alelnökkel, Péter Ferenccel és a kerületi elnökkel, Varga Józseffel közösen beszélgetésre hívtuk meg a polgármestert és a két önkormányzati tanácsost, és rendkívül pozitívan hangolva sikerült megegyezésre jutnunk, ahol a két tanácsos esélyt látott arra, hogy átgondolják álláspontjukat, és látták a lehetőségét, hogy együttműködjenek a polgármesterrel. Ennek dacára mégsem sikerült, mert a frakcióülésen néhány javaslatukat a többség leszavazta. Viszont egyáltalán nem kompromittálja az erdőszent-györgyieket, hogy frakciófegyelmet követelnek meg, várnak el egymástól, vagyis, ha nem sikerül a többséget meggyőzni a frakcióban, akkor a közös döntéshez alkalmazkodva várják el tőlük, hogy a tanácsülésen álláspontot fogalmazzanak meg. Ezt sajnos nem így tette a két fiatal tanácsos, és én ezért jogosnak tartom a velük szemben megfogalmazott bírálatot.
– A frakciófegyelem kapcsán jut eszembe, hogy egyesek szerint az RMDSZ-ben úgymond belső terror van, nem lehet sem nyilatkozni, sem különvéleményt megfogalmazni. Persze, egy pártban pártfegyelemnek kell lennie, de a magyar választók transzparenciát, átláthatóságot várnak el választott vezetőiktől.
– A szervezeti fegyelem és az átláthatóság egymásnak nem mond ellent. A szervezeten belül, frakcióban, különböző testületi üléseken, alkalma nyílik mindenkinek álláspontját megvitatni, megvédeni, annak érvényt szerezni. Azért is működünk úgy, hogy konzultatív testületeket állítottunk fel, hogy a felmerülő problémákat, pontosan a transzparencia érdekében, minél szélesebb körben tudjuk végigjárni. Viszont egyesek hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor bármit mondhattak, amivel az RMDSZ presztízsét gyengítették. De szerintem az a normális, hogy szervezeten belül megvitatjuk a kérdéseket, közös álláspontra jutunk, és az álláspontunkat tolmácsoljuk a nyilvánosságnak. Hiszen a nyilvánosságnak nem politikai kalandorokra van szüksége, akik sokszor tények ismeretének hiányában kiállnak az utcasarkokra, és mondják a véleményüket. Egy erős szervezetre van szüksége, amely erős politikai testületként tud fellépni a különböző fórumokon, ahol az érdekeinket védeni kell. Ez a határozott álláspontom, és ez nem terror, hanem a demokrácia érvényesülése a szervezeten belül. Eddig azt kifogásolták, hogy nincs, most van, és lám, most ezt kifogásolták egyesek.
– Van-e tudomása a megyei elnöknek az erdőszentgyörgyihez hasonló konfliktusról a megye más önkormányzataiban?
– Arról nincs tudomásom, hogy valahol tanácsosok készülnének lemondani, de az kétségtelen, hogy a frakciófegyelem, mint olyan, az sokaknak kínos. Mert kordában tart, fegyelmezettségre késztet. És ez általában kínos szokott lenni, különösen egy olyan országban, ahol ahhoz szoktunk hozzá, hogy reggeltől reggelig, a különböző hírtévékben politikusok, a saját pártjuktól elvonatkoztatva, mint önálló politikai entitások mondják a magukét, nemegyszer komoly közéleti zűröket okozva ezzel, illetve kompromittálva egyáltalán a politikusnak a társadalmi megítélését. Én határozottan ellene vagyok az ilyen típusú politizálásnak, hiszek abban, hogy az egyeztetés, a szervezeten belüli egészséges vita sokkal erősebb szervezetet szavatol a választóknak, akik a bizalmukat belénk helyezték. Ilyen értelemben, nem is fogok ettől a szemponttól eltekinteni, továbbra is megkövetelem a frakciófegyelmet, ami sokszor nyilatkozási fegyelemben is meg kell nyilvánuljon.
– Tehát mindent egybevetve, mit mutat az egyéves mérleg?
– Új helyzetben kellett politizálni, a körülmények sem jók, hiszen a gazdasági lemaradás, a gazdasági hátrányok egyre nőnek, ennek dacára mégis azt hiszem, hogy továbbra is egy erős szervezetünk van, s a választóink bizalommal lehetnek, hogy a szervezettség, a fegyelmezettség segíteni fog abban, hogy a következő három évben még eredményesebbek legyünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Egy év telt el a helyhatósági választások óta. Köztudott, hogy az RMDSZ megyei szervezetének elnöke folyamatosan járja a vidéket, ismeri a megyét. Tapasztalata szerint hogyan működnek a megye magyar önkormányzatai városokon és falvakon, és hogyan működik véleménye szerint a megyei tanács? – kérdeztük Brassai Zsombor megyei elnököt.
– Rendszeresen látogatom a vidéki önkormányzatokat, illetőleg napirenden vagyok a marosvásárhelyi önkormányzatokban történtekkel. Első összegző megállapításom az, hogy sajnos, nagyon jól érződik, hogy tavalyhoz képest megváltozott a politikai helyzet, a megyei tanácsot nem mi vezetjük, hogy kevesebb politikai eszközzel rendelkezünk, mint korábban. Ezt a helyzetet csakis jól felkészült szakmaisággal, illetőleg összezárt sorokkal lehet kezelni. Az RMDSZ- szervezetekkel való intenzív kapcsolattartásomnak is a célja, hogy elérjük ezt a teljesítményt. Úgy látom, hogy a politikai és gazdasági nehézségek dacára az önkormányzatainkban a polgármestereink tartják a frontot.
– Mennyire sikeresek azok az önkormányzatok, amelyeknek megújult a vezetése?
– A közmondás, hogy új seprű jól seper, itt is érvényes. És ez nemcsak látszat, egy év alatt mérni is lehet a közigazgatási vezetők teljesítményét. Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, Gyulakután, Nyárádremetén például komoly előrelépés történt. Az erdőszentgyörgyi önkormányzatban, ahol nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznie a vezetésnek, beruházásokat, fejlesztéseket eszközöltek, hasonlóképpen Gyulakuta is kimozdult a holtpontról, Szeredában pedig lendületesen folytatódik az a fejlődés, amely szervesen kötődik a Nyárád menti kistérségi társulás fejlesztési stratégiájához.
Ide sorolhatnám a kisebb településeket is, például Magyarbükköst, amely Maros megye legkisebb önkormányzata és talán a megye legfiatalabb polgármestere vezeti: művelődési otthont tataroztak, utat javítottak, folytatják a csatornázást.
– Apropó, Erdőszentgyörgy. Azért nem mennek igazán jól a dolgok, hiszen egy hónap alatt két RMDSZ-es önkormányzati képviselő is visszalépett, mert nem tudott azonosulni az RMDSZ jelenlegi vezetésének elveivel, állítva, hogy ebben a szervezetben nincs szükség olyanokra, akik gondolkodni is tudnak.
– Nagyon sajnálom, hogy végül is két értékes fiatal önkormányzati tanácsos lépett vissza, mert ők voltak ebben a testületben azok, akik tapasztalattal rendelkeztek, Hegyi László alpolgármester volt két mandátum alatt, Kovrig Zoltán több mandátumon át volt helyi tanácsos, és a térségben jól ismert civil szervezeti vezető. De azt is végtelenül sajnálom, hogy visszalépésük alkalmával azt inszinuálják, hogy az erdőszentgyörgyi testületben nincs helyük azoknak, akik gondolkodnak. Ezt a megfogalmazást bántónak is tartom a többi tanácsosra nézve, akik szintén fiatalok, igaz, hogy újak, és nem elég jártasok az önkormányzati munkában, de felkészültségük mindenképpen felhatalmazza őket arra, hogy jó munkát végezzenek. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy mielőtt visszaléptek volna a kollégák, azelőtt, a polgármester jelzésére válaszolva, a politikai alelnökkel, Péter Ferenccel és a kerületi elnökkel, Varga Józseffel közösen beszélgetésre hívtuk meg a polgármestert és a két önkormányzati tanácsost, és rendkívül pozitívan hangolva sikerült megegyezésre jutnunk, ahol a két tanácsos esélyt látott arra, hogy átgondolják álláspontjukat, és látták a lehetőségét, hogy együttműködjenek a polgármesterrel. Ennek dacára mégsem sikerült, mert a frakcióülésen néhány javaslatukat a többség leszavazta. Viszont egyáltalán nem kompromittálja az erdőszent-györgyieket, hogy frakciófegyelmet követelnek meg, várnak el egymástól, vagyis, ha nem sikerül a többséget meggyőzni a frakcióban, akkor a közös döntéshez alkalmazkodva várják el tőlük, hogy a tanácsülésen álláspontot fogalmazzanak meg. Ezt sajnos nem így tette a két fiatal tanácsos, és én ezért jogosnak tartom a velük szemben megfogalmazott bírálatot.
– A frakciófegyelem kapcsán jut eszembe, hogy egyesek szerint az RMDSZ-ben úgymond belső terror van, nem lehet sem nyilatkozni, sem különvéleményt megfogalmazni. Persze, egy pártban pártfegyelemnek kell lennie, de a magyar választók transzparenciát, átláthatóságot várnak el választott vezetőiktől.
– A szervezeti fegyelem és az átláthatóság egymásnak nem mond ellent. A szervezeten belül, frakcióban, különböző testületi üléseken, alkalma nyílik mindenkinek álláspontját megvitatni, megvédeni, annak érvényt szerezni. Azért is működünk úgy, hogy konzultatív testületeket állítottunk fel, hogy a felmerülő problémákat, pontosan a transzparencia érdekében, minél szélesebb körben tudjuk végigjárni. Viszont egyesek hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor bármit mondhattak, amivel az RMDSZ presztízsét gyengítették. De szerintem az a normális, hogy szervezeten belül megvitatjuk a kérdéseket, közös álláspontra jutunk, és az álláspontunkat tolmácsoljuk a nyilvánosságnak. Hiszen a nyilvánosságnak nem politikai kalandorokra van szüksége, akik sokszor tények ismeretének hiányában kiállnak az utcasarkokra, és mondják a véleményüket. Egy erős szervezetre van szüksége, amely erős politikai testületként tud fellépni a különböző fórumokon, ahol az érdekeinket védeni kell. Ez a határozott álláspontom, és ez nem terror, hanem a demokrácia érvényesülése a szervezeten belül. Eddig azt kifogásolták, hogy nincs, most van, és lám, most ezt kifogásolták egyesek.
– Van-e tudomása a megyei elnöknek az erdőszentgyörgyihez hasonló konfliktusról a megye más önkormányzataiban?
– Arról nincs tudomásom, hogy valahol tanácsosok készülnének lemondani, de az kétségtelen, hogy a frakciófegyelem, mint olyan, az sokaknak kínos. Mert kordában tart, fegyelmezettségre késztet. És ez általában kínos szokott lenni, különösen egy olyan országban, ahol ahhoz szoktunk hozzá, hogy reggeltől reggelig, a különböző hírtévékben politikusok, a saját pártjuktól elvonatkoztatva, mint önálló politikai entitások mondják a magukét, nemegyszer komoly közéleti zűröket okozva ezzel, illetve kompromittálva egyáltalán a politikusnak a társadalmi megítélését. Én határozottan ellene vagyok az ilyen típusú politizálásnak, hiszek abban, hogy az egyeztetés, a szervezeten belüli egészséges vita sokkal erősebb szervezetet szavatol a választóknak, akik a bizalmukat belénk helyezték. Ilyen értelemben, nem is fogok ettől a szemponttól eltekinteni, továbbra is megkövetelem a frakciófegyelmet, ami sokszor nyilatkozási fegyelemben is meg kell nyilvánuljon.
– Tehát mindent egybevetve, mit mutat az egyéves mérleg?
– Új helyzetben kellett politizálni, a körülmények sem jók, hiszen a gazdasági lemaradás, a gazdasági hátrányok egyre nőnek, ennek dacára mégis azt hiszem, hogy továbbra is egy erős szervezetünk van, s a választóink bizalommal lehetnek, hogy a szervezettség, a fegyelmezettség segíteni fog abban, hogy a következő három évben még eredményesebbek legyünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 2.
Az orvosok szerint megoldott az anyanyelvű betegellátás
Nem jelent akadályt az erdélyi és partiumi egészségügyi intézményekben, ha a beteg nem tud románul, a lapunk által megszólaltatott illetékesek szerint mindenhol vannak magyar anyanyelvű szakemberek, akik szükség esetén tolmácsként is helytállnak, és a világnyelvek használata is megoldott.
A marosvásárhelyi kórházakban az idős román nemzetiségű orvosprofesszorok is készségesen megszólalnak magyarul, ha a beteg érdeke ezt kívánja, fiatalabb kollégáik azonban már nem vevők a számukra indított magyar nyelvtanfolyamra.
A Szatmár Megyei Kórházban nem gond, ha olyan páciens érkezik, aki nem beszél románul, magyarul viszont tud. Amint azt Constantin Demiantól, az intézmény szóvivőjétől megtudtuk, nincs külön tolmácsuk, hisz fordító alkalmazását nem teszik lehetővé számukra a hatályos törvények, a betegek anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogait azonban szem előtt tartják. Mint kifejtette: sok a magyar nemzetiségű, illetve magyarul beszélő munkatársuk, minden részlegen dolgoznak olyanok, akik tudnak értekezni a románul nem tudó páciensekkel, ők segítenek, ha nyelvi problémák merülnek fel.
Demian szerint a megyei kórházban ez soha nem okozott gondot. Problémáik inkább olyankor vannak, ha nemcsak románul, de magyarul sem tud a beteg, ilyenkor nehezebben oldható meg a kommunikáció. Mint elmondta, nemrég egy olasz férfit kezeltek, de találtak olyan személyt, aki segített értekezni az illetővel.
„Vannak orvosaink, akik tudnak magyarul és olyanok is, akik nem. Utóbbiak vannak többségben, de igyekszünk úgy kialakítani a beosztást, hogy minden műszakban legyen magyarul beszélő orvos vagy asszisztens" – magyarázta lapunknak Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei kórház igazgató-menedzsere. Elmondta, főállású tolmácsot ugyan nem tudnak alkalmazni, de tudomása szerint a nyelvi nehézségek nem okoztak fennakadást, szükség esetén mindig akadt valaki, aki fordított.
Magyarul beszélnek a román professzorok
A Maros megyei, de kiváltképpen a marosvásárhelyi kórházakban az idősebb nemzedékhez tartozó román nemzetiségű orvosok többsége is készségesen kommunikál anyanyelvükön a betegekkel. A pozitív hozzáállás annak is betudható, hogy az érintettek felfogják, nemcsak a betegnek van szüksége az orvosra, hanem az orvosnak is a betegre, vallja Konrád Judit. A Maros megyei kórház igazgatónője nem emlékszik, hogy az utóbbi években valaki is ilyen jellegű panaszt emelt volna a román nemzetiségű orvosok ellen. Mint mondta, olykor ő is meglepődött, hogy némelyik kollégája, aki a hétköznapi életben csak románul szólal meg, betegeivel milyen szépen beszél magyarul.
Aki meg nem tud magyarul, általában a nővérek segítségével próbálja megérteni a beteget, illetve megértetni magát. „Nem is az 55 és 65 év közöttiekkel van gond, hanem a fiatalabbakkal. Közülük már kevesen beszélik a nyelvet, azok, akik más régiókból érkeztek, nem is értenek magyarul. A kollégák nagy részében mégis megvan a jóindulat, van, aki legalább néhány szó erejéig próbál magyarul szólni az idősebb betegekhez. Olyan eset is volt, amikor a rezidens orvos megkért, tolmácsoljam azt, amit mond az idős magyar bácsinak" – ecsetelte a helyzetet Vass Levente urológus főorvos, a Studium Alapítvány kuratóriumi alelnöke.
A fiatalabb generáció nyelvtudását a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) próbálta pótolni, amikor meghirdette az ingyenes nyelvkurzust. „A román diákok és ifjú orvosok közül elég sokan jelezték, hogy szívesen megtanulnának magyarul, de amikor meghirdettük a kurzust, egyikük sem iratkozott be" – mondta el lapunknak Ádám Valérián, a szervezet titkára. Szerinte egyesek attól tartanak, ha megszólalnak magyarul, nacionalista társaik megbélyegzik, kiközösítik őket.
Ádám elmesélte, hogy az évfolyamtársai között volt egy olyan magyar vezetéknevű, de román nemzetiségű vásárhelyi kollégája is, aki hatodév végére egy-két káromkodásnál többet nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul. „Amikor több végzős diáknak is mondtam, hogy az ő érdeke lenne magyarul kommunikálni a beteggel, elvégre az idős, neves román profeszszorok is ezt teszik, azt válaszolták, hogy a korábbi nemzedékek kényszerből tanulták meg a nyelvünket" – mesélte lapunknak a RMOGYKE titkára.
Nincs panasz a szórványban és a magánkórházakban sem
A szórványban sem okoz problémát a magyar nyelv használata orvos és páciens között. Bende Barna, a vajdahunyadi kórház igazgatója a Krónikának elmondta, bár a dél-erdélyi megyében – ahol mindössze öt százalékra tehető a magyarság számaránya –, kevés a magyar nemzetiségű egészségügyi szakember, eddig nem okozott gondot a csak magyarul tudó páciensek ellátása. Mint részletezte, az általa vezetett, mintegy 850 alkalmazottat foglalkoztató vajdahunyadi kórházban csupán öt orvos és 12 aszszisztens beszél magyarul, azonban nem volt rá példa, hogy nyelvi korlátok miatt ne tudtak volna ellátni valakit.
„Ilyenkor itt vannak a magyarul tudó kollégák, de itt vagyok én is, van, akivel magyarul beszélni" – mondta a kórházigazgató. Hozzátette, a Hunyad megyei magyarok nagy része jól beszél románul, az idősek is megértik, ha az ország hivatalos nyelvén mondják el problémáikat, eddig csupán magyarországi turisták esetében volt szükség „tolmácsra". Az igazgató szerint arra az esetre, ha éppen nincs ügyeletes magyar anyanyelvű szakember, a kórház szerződést kötött egy céggel, amely szükség esetén azonnal tolmácsot biztosít, erre azonban eddig csak az angol nyelv vonatkozásában volt szükség.
A magyar nyelvű kommunikáció orvos és betege között a magánkórházakban is megoldottnak tűnik. Zsigmond István, a kolozsvári Gynia magánklinika résztulajdonosa és szakorvosa elmondta, az intézményben a gondozónők kivétel nélkül beszélnek magyarul, akárcsak az asszisztensek legalább fele, a személyzet kiválogatásakor ugyanis ez kritérium volt. „A kétnyelvűségből soha nem származott gond, hiszen a román kollégák is tudják, menynyire fontos az anyanyelvű ellátás" – hangsúlyozta a szülész-nőgyógyász, hozzátéve, hogy az intézményben a feliratok is kétnyelvűek.
A nagyváradi Pelican magánkórházban kérésre tolmácsot biztosítanak a románul nem tudó betegek számára, mondta lapunknak Angela Perneş. Az intézmény illetékese szerint ugyanis az egészségügyi személyzet csak az állam hivatalos nyelvét használja.
Jelbeszéddel is lehet majd kommunikálni
Minden téren biztosítani próbálják a betegekkel való akadálytalan kommunikációt a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Kórházban. András Nagy Róbert kórházigazgató lapunknak elmondta, az anyanyelven történő kommunikáció zavartalanul zajlik az intézményben, a több éve Sepsiszentgyörgyön dolgozó román orvosok megértik a magyarul megfogalmazott panaszokat, ám mindenképpen gondoskodnak róla, hogy az asszisztens tudja tolmácsolni a beteg mondanivalóját és lefordítsa az orvosi utasításokat. András Nagy Róbert elmondta, mandátuma alatt egyetlen ilyen jellegű panaszt kellett orvosolnia: a betegtájékoztatónál nem tudta magát megértetni egy idősebb férfi. Azóta megoldották a problémát, mindig teljesít szolgálatot magyarul is beszélő alkalmazott.
A betegekkel való kommunikáció másik vetülete a külföldiek egészségügyi ellátása, idén például 3–4 balesetet szenvedett külföldi állampolgárt kellett ellátni a sürgősségen. Az igazgató hangsúlyozta, ha a beteg beszél valamilyen világnyelven, akkor megértik, hiszen mindig van szolgálatban olyan alkalmazott, aki jól beszél angolul, németül, franciául vagy éppen olaszul. Gond akkor van, ha a beteg csak saját anyanyelvén, például szerbül vagy bolgárul beszél, az ilyen helyzeteket szinte lehetetlen áthidalni.
Most azon dolgoznak, hogy megoldják a sérültekkel, a süketnémákkal való kommunikációt. Szakembert keresnek, aki szolgáltatói szerződés alapján, szükség esetén a rendelkezésükre áll, és jelbeszéddel tolmácsol a süketnémák és orvosok között. Az igazgató hangsúlyozta, a szolgáltatás biztosítása a kórház akkreditálásának egyik feltétele, így minél hamarabb meg fogják oldani.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője lapunknak korábban elmondta: a hozzájuk tartozó intézményekben megvizsgálták a nyelvi jogok érvényesülését, és arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi kórházban, mentőállomáson és más szociális intézményben a magyar és német betegek anyanyelvükön részesülhetnek gondozásban. „Az egészségügy különösen érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, a beteg számára már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát, ezért fontos, hogy anyanyelvén kapjon információt. A gyógyulása szempontjából is elsődleges, hogy a beteg megértse, mi történik vele, mik a teendői" – mondta Tar Gyöngyi.
Mint arról beszámoltunk, az Európa Tanács felkérésére az egészségügyi minisztérium számon kérte a megyei igazgatókon a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának érvényesítését. A szaktárca arról kért jelentést, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a kórházakban az ápolásukra bízott személyekkel anyanyelvükön értekezzenek. Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára úgy nyilatkozott, az egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése.
A kórházakban is vizsgálódna a CEMO
Amennyiben a budapesti Kisebbségjogvédő Intézet elfogadja a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) pályázatát, a szervezet júliusban nekilát a Maros megyei kórházak felméréséhez. Aktivistái eddig az oktatás és a közigazgatás területén végeztek vizsgálatot. Szigeti Enikő programvezető szerint a felmérések eredménye lehangoló. „A kórházak esetében egyelőre csak egy apró előrelépést látunk: Lokodi Edit Emőke elnöksége idején valamennyi megyei érdekeltségű egészségügyi intézmény homlokzatára kikerült a kétnyelvű felirat. A falak közt viszont egészen más a helyzet" – fejtette ki Szigeti Enikő. A régebbi egységek folyosóiról és ajtóiról a 80-as évek közepén távolították el a kétnyelvű feliratokat, az új kórházba már ki sem tették. A tavaly avatott új sürgősségin a magyar felirat, az angollal együtt, kisebb méretben ugyan, azonban megjelenik a román alatt.
Krónika (Kolozsvár)
Nem jelent akadályt az erdélyi és partiumi egészségügyi intézményekben, ha a beteg nem tud románul, a lapunk által megszólaltatott illetékesek szerint mindenhol vannak magyar anyanyelvű szakemberek, akik szükség esetén tolmácsként is helytállnak, és a világnyelvek használata is megoldott.
A marosvásárhelyi kórházakban az idős román nemzetiségű orvosprofesszorok is készségesen megszólalnak magyarul, ha a beteg érdeke ezt kívánja, fiatalabb kollégáik azonban már nem vevők a számukra indított magyar nyelvtanfolyamra.
A Szatmár Megyei Kórházban nem gond, ha olyan páciens érkezik, aki nem beszél románul, magyarul viszont tud. Amint azt Constantin Demiantól, az intézmény szóvivőjétől megtudtuk, nincs külön tolmácsuk, hisz fordító alkalmazását nem teszik lehetővé számukra a hatályos törvények, a betegek anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogait azonban szem előtt tartják. Mint kifejtette: sok a magyar nemzetiségű, illetve magyarul beszélő munkatársuk, minden részlegen dolgoznak olyanok, akik tudnak értekezni a románul nem tudó páciensekkel, ők segítenek, ha nyelvi problémák merülnek fel.
Demian szerint a megyei kórházban ez soha nem okozott gondot. Problémáik inkább olyankor vannak, ha nemcsak románul, de magyarul sem tud a beteg, ilyenkor nehezebben oldható meg a kommunikáció. Mint elmondta, nemrég egy olasz férfit kezeltek, de találtak olyan személyt, aki segített értekezni az illetővel.
„Vannak orvosaink, akik tudnak magyarul és olyanok is, akik nem. Utóbbiak vannak többségben, de igyekszünk úgy kialakítani a beosztást, hogy minden műszakban legyen magyarul beszélő orvos vagy asszisztens" – magyarázta lapunknak Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei kórház igazgató-menedzsere. Elmondta, főállású tolmácsot ugyan nem tudnak alkalmazni, de tudomása szerint a nyelvi nehézségek nem okoztak fennakadást, szükség esetén mindig akadt valaki, aki fordított.
Magyarul beszélnek a román professzorok
A Maros megyei, de kiváltképpen a marosvásárhelyi kórházakban az idősebb nemzedékhez tartozó román nemzetiségű orvosok többsége is készségesen kommunikál anyanyelvükön a betegekkel. A pozitív hozzáállás annak is betudható, hogy az érintettek felfogják, nemcsak a betegnek van szüksége az orvosra, hanem az orvosnak is a betegre, vallja Konrád Judit. A Maros megyei kórház igazgatónője nem emlékszik, hogy az utóbbi években valaki is ilyen jellegű panaszt emelt volna a román nemzetiségű orvosok ellen. Mint mondta, olykor ő is meglepődött, hogy némelyik kollégája, aki a hétköznapi életben csak románul szólal meg, betegeivel milyen szépen beszél magyarul.
Aki meg nem tud magyarul, általában a nővérek segítségével próbálja megérteni a beteget, illetve megértetni magát. „Nem is az 55 és 65 év közöttiekkel van gond, hanem a fiatalabbakkal. Közülük már kevesen beszélik a nyelvet, azok, akik más régiókból érkeztek, nem is értenek magyarul. A kollégák nagy részében mégis megvan a jóindulat, van, aki legalább néhány szó erejéig próbál magyarul szólni az idősebb betegekhez. Olyan eset is volt, amikor a rezidens orvos megkért, tolmácsoljam azt, amit mond az idős magyar bácsinak" – ecsetelte a helyzetet Vass Levente urológus főorvos, a Studium Alapítvány kuratóriumi alelnöke.
A fiatalabb generáció nyelvtudását a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) próbálta pótolni, amikor meghirdette az ingyenes nyelvkurzust. „A román diákok és ifjú orvosok közül elég sokan jelezték, hogy szívesen megtanulnának magyarul, de amikor meghirdettük a kurzust, egyikük sem iratkozott be" – mondta el lapunknak Ádám Valérián, a szervezet titkára. Szerinte egyesek attól tartanak, ha megszólalnak magyarul, nacionalista társaik megbélyegzik, kiközösítik őket.
Ádám elmesélte, hogy az évfolyamtársai között volt egy olyan magyar vezetéknevű, de román nemzetiségű vásárhelyi kollégája is, aki hatodév végére egy-két káromkodásnál többet nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul. „Amikor több végzős diáknak is mondtam, hogy az ő érdeke lenne magyarul kommunikálni a beteggel, elvégre az idős, neves román profeszszorok is ezt teszik, azt válaszolták, hogy a korábbi nemzedékek kényszerből tanulták meg a nyelvünket" – mesélte lapunknak a RMOGYKE titkára.
Nincs panasz a szórványban és a magánkórházakban sem
A szórványban sem okoz problémát a magyar nyelv használata orvos és páciens között. Bende Barna, a vajdahunyadi kórház igazgatója a Krónikának elmondta, bár a dél-erdélyi megyében – ahol mindössze öt százalékra tehető a magyarság számaránya –, kevés a magyar nemzetiségű egészségügyi szakember, eddig nem okozott gondot a csak magyarul tudó páciensek ellátása. Mint részletezte, az általa vezetett, mintegy 850 alkalmazottat foglalkoztató vajdahunyadi kórházban csupán öt orvos és 12 aszszisztens beszél magyarul, azonban nem volt rá példa, hogy nyelvi korlátok miatt ne tudtak volna ellátni valakit.
„Ilyenkor itt vannak a magyarul tudó kollégák, de itt vagyok én is, van, akivel magyarul beszélni" – mondta a kórházigazgató. Hozzátette, a Hunyad megyei magyarok nagy része jól beszél románul, az idősek is megértik, ha az ország hivatalos nyelvén mondják el problémáikat, eddig csupán magyarországi turisták esetében volt szükség „tolmácsra". Az igazgató szerint arra az esetre, ha éppen nincs ügyeletes magyar anyanyelvű szakember, a kórház szerződést kötött egy céggel, amely szükség esetén azonnal tolmácsot biztosít, erre azonban eddig csak az angol nyelv vonatkozásában volt szükség.
A magyar nyelvű kommunikáció orvos és betege között a magánkórházakban is megoldottnak tűnik. Zsigmond István, a kolozsvári Gynia magánklinika résztulajdonosa és szakorvosa elmondta, az intézményben a gondozónők kivétel nélkül beszélnek magyarul, akárcsak az asszisztensek legalább fele, a személyzet kiválogatásakor ugyanis ez kritérium volt. „A kétnyelvűségből soha nem származott gond, hiszen a román kollégák is tudják, menynyire fontos az anyanyelvű ellátás" – hangsúlyozta a szülész-nőgyógyász, hozzátéve, hogy az intézményben a feliratok is kétnyelvűek.
A nagyváradi Pelican magánkórházban kérésre tolmácsot biztosítanak a románul nem tudó betegek számára, mondta lapunknak Angela Perneş. Az intézmény illetékese szerint ugyanis az egészségügyi személyzet csak az állam hivatalos nyelvét használja.
Jelbeszéddel is lehet majd kommunikálni
Minden téren biztosítani próbálják a betegekkel való akadálytalan kommunikációt a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Kórházban. András Nagy Róbert kórházigazgató lapunknak elmondta, az anyanyelven történő kommunikáció zavartalanul zajlik az intézményben, a több éve Sepsiszentgyörgyön dolgozó román orvosok megértik a magyarul megfogalmazott panaszokat, ám mindenképpen gondoskodnak róla, hogy az asszisztens tudja tolmácsolni a beteg mondanivalóját és lefordítsa az orvosi utasításokat. András Nagy Róbert elmondta, mandátuma alatt egyetlen ilyen jellegű panaszt kellett orvosolnia: a betegtájékoztatónál nem tudta magát megértetni egy idősebb férfi. Azóta megoldották a problémát, mindig teljesít szolgálatot magyarul is beszélő alkalmazott.
A betegekkel való kommunikáció másik vetülete a külföldiek egészségügyi ellátása, idén például 3–4 balesetet szenvedett külföldi állampolgárt kellett ellátni a sürgősségen. Az igazgató hangsúlyozta, ha a beteg beszél valamilyen világnyelven, akkor megértik, hiszen mindig van szolgálatban olyan alkalmazott, aki jól beszél angolul, németül, franciául vagy éppen olaszul. Gond akkor van, ha a beteg csak saját anyanyelvén, például szerbül vagy bolgárul beszél, az ilyen helyzeteket szinte lehetetlen áthidalni.
Most azon dolgoznak, hogy megoldják a sérültekkel, a süketnémákkal való kommunikációt. Szakembert keresnek, aki szolgáltatói szerződés alapján, szükség esetén a rendelkezésükre áll, és jelbeszéddel tolmácsol a süketnémák és orvosok között. Az igazgató hangsúlyozta, a szolgáltatás biztosítása a kórház akkreditálásának egyik feltétele, így minél hamarabb meg fogják oldani.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője lapunknak korábban elmondta: a hozzájuk tartozó intézményekben megvizsgálták a nyelvi jogok érvényesülését, és arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi kórházban, mentőállomáson és más szociális intézményben a magyar és német betegek anyanyelvükön részesülhetnek gondozásban. „Az egészségügy különösen érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, a beteg számára már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát, ezért fontos, hogy anyanyelvén kapjon információt. A gyógyulása szempontjából is elsődleges, hogy a beteg megértse, mi történik vele, mik a teendői" – mondta Tar Gyöngyi.
Mint arról beszámoltunk, az Európa Tanács felkérésére az egészségügyi minisztérium számon kérte a megyei igazgatókon a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának érvényesítését. A szaktárca arról kért jelentést, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a kórházakban az ápolásukra bízott személyekkel anyanyelvükön értekezzenek. Florin Buicu, a képviselőház egészségügyi bizottságának titkára úgy nyilatkozott, az egészségügyi rendszernek sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint a nyelvi jogok kérdése.
A kórházakban is vizsgálódna a CEMO
Amennyiben a budapesti Kisebbségjogvédő Intézet elfogadja a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) pályázatát, a szervezet júliusban nekilát a Maros megyei kórházak felméréséhez. Aktivistái eddig az oktatás és a közigazgatás területén végeztek vizsgálatot. Szigeti Enikő programvezető szerint a felmérések eredménye lehangoló. „A kórházak esetében egyelőre csak egy apró előrelépést látunk: Lokodi Edit Emőke elnöksége idején valamennyi megyei érdekeltségű egészségügyi intézmény homlokzatára kikerült a kétnyelvű felirat. A falak közt viszont egészen más a helyzet" – fejtette ki Szigeti Enikő. A régebbi egységek folyosóiról és ajtóiról a 80-as évek közepén távolították el a kétnyelvű feliratokat, az új kórházba már ki sem tették. A tavaly avatott új sürgősségin a magyar felirat, az angollal együtt, kisebb méretben ugyan, azonban megjelenik a román alatt.
Krónika (Kolozsvár)
2013. július 3.
„Útlevéllel” a templomokba
Megnyitja a turisták előtt a szász erődtemplomokat az evangélikus egyház, amely ezzel a több mint 180 műemlék értékmentésére törekszik.
Carmen Schuster, a turisztikai projekt menedzsere sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az érdeklődők 50 lejért úgynevezett útlevelet, azaz bérletet válthatnak, amellyel év végéig 24 erődtemplomba látogathatnak el. Mint rámutatott: a kezdeményezők a továbbiakban fokozatosan bővítik a programba bekapcsolódó templomok számát, így a turisták rövid időn belül újabb építményekbe látogathatnak el a bérlettel.
„Elsődleges célunk, hogy a projektbe mindegyik erdélyi evangélikus közösség bekapcsolódjon, és megnyissa az erődtemplomok kapuit az érdeklődők előtt. Ezek a templomok Erdély épített örökségének egyik legfontosabb, legkülönlegesebb darabjai, amelyek az ország minden régiójából, de külföldről is turistákat vonzanak, így gazdaságilag is hozzájárulhatnak az érintett települések fejlődéséhez" – idézi az Agerpres hírügynökség Carmen Schustert. Az illetékes hangsúlyozta: reményeik szerint az idei tesztidőszak alatt a Brassó, Szeben és Maros megyei és helyi önkormányzatok is bekapcsolódnak majd a programba, ahol az erődtemplomok zöme található, számukra minden szükséges támogatást megadnak a kezdeményezők.
A 12. és a 16. század között, román, illetve gótikus stílusban épült 180 erdélyi szász erődtemplom értéke felbecsülhetetlen, az építmények többségét azonban az összeomlás fenyegeti. A rendszerváltás után a mintegy 250 ezer lelkes szász közösség 95 százaléka telepedett ki főként Németországba, így az építmények az elhagyatottság és a vandalizmus miatt rendkívül megrongálódtak. Jelenleg 18 erődtemplomban zajlanak felújítási munkálatok, amelyeket európai uniós alapokból finanszíroznak.
A szász templomok közül a brassói Fekete templom a leglátogatottabb, a műemléket tavaly 200 ezer turista kereste fel. Prázsmár, Szászkézd, Szászfehéregyháza, Nagybaromlak, Kelnek evangélikus és Székelyderzs temploma a világörökség részeként szintén számos turistát vonz, azonban hatékonyabb népszerűsítéssel nagyobb látogatottságot lehetne elérni, mutatott rá a projektvezető. Elmondta, a Királyföldön jelenleg Szászhermány, Prázsmár és Brassó rendelkezik a turisták fogadására alkalmas infrastruktúrával, de a projekt révén ezt idővel a térség valamennyi erődtemploma környékén megoldják. Az idénre érvényes 700 bérlet a brassói Fekete templomban, valamint a prázsmári és szászhermányi erődítményekben igényelhető, az „útlevél" 50 lejes ellenértékét a projekt működtetésére fordítják.
Krónika (Kolozsvár)
Megnyitja a turisták előtt a szász erődtemplomokat az evangélikus egyház, amely ezzel a több mint 180 műemlék értékmentésére törekszik.
Carmen Schuster, a turisztikai projekt menedzsere sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az érdeklődők 50 lejért úgynevezett útlevelet, azaz bérletet válthatnak, amellyel év végéig 24 erődtemplomba látogathatnak el. Mint rámutatott: a kezdeményezők a továbbiakban fokozatosan bővítik a programba bekapcsolódó templomok számát, így a turisták rövid időn belül újabb építményekbe látogathatnak el a bérlettel.
„Elsődleges célunk, hogy a projektbe mindegyik erdélyi evangélikus közösség bekapcsolódjon, és megnyissa az erődtemplomok kapuit az érdeklődők előtt. Ezek a templomok Erdély épített örökségének egyik legfontosabb, legkülönlegesebb darabjai, amelyek az ország minden régiójából, de külföldről is turistákat vonzanak, így gazdaságilag is hozzájárulhatnak az érintett települések fejlődéséhez" – idézi az Agerpres hírügynökség Carmen Schustert. Az illetékes hangsúlyozta: reményeik szerint az idei tesztidőszak alatt a Brassó, Szeben és Maros megyei és helyi önkormányzatok is bekapcsolódnak majd a programba, ahol az erődtemplomok zöme található, számukra minden szükséges támogatást megadnak a kezdeményezők.
A 12. és a 16. század között, román, illetve gótikus stílusban épült 180 erdélyi szász erődtemplom értéke felbecsülhetetlen, az építmények többségét azonban az összeomlás fenyegeti. A rendszerváltás után a mintegy 250 ezer lelkes szász közösség 95 százaléka telepedett ki főként Németországba, így az építmények az elhagyatottság és a vandalizmus miatt rendkívül megrongálódtak. Jelenleg 18 erődtemplomban zajlanak felújítási munkálatok, amelyeket európai uniós alapokból finanszíroznak.
A szász templomok közül a brassói Fekete templom a leglátogatottabb, a műemléket tavaly 200 ezer turista kereste fel. Prázsmár, Szászkézd, Szászfehéregyháza, Nagybaromlak, Kelnek evangélikus és Székelyderzs temploma a világörökség részeként szintén számos turistát vonz, azonban hatékonyabb népszerűsítéssel nagyobb látogatottságot lehetne elérni, mutatott rá a projektvezető. Elmondta, a Királyföldön jelenleg Szászhermány, Prázsmár és Brassó rendelkezik a turisták fogadására alkalmas infrastruktúrával, de a projekt révén ezt idővel a térség valamennyi erődtemploma környékén megoldják. Az idénre érvényes 700 bérlet a brassói Fekete templomban, valamint a prázsmári és szászhermányi erődítményekben igényelhető, az „útlevél" 50 lejes ellenértékét a projekt működtetésére fordítják.
Krónika (Kolozsvár)
2013. július 4.
Tisztánlátás
Az utóbbi bő félesztendő helyi politikai és közéleti történéseiből ítélve, mintha megélénkült volna az élet Marosvásárhelyen. Számos olyan eseménynek, esetnek lehettünk tanúi, amelyek segíthetik a tisztánlátást. Természetesen azok részére, akikben van még ilyen irányú érdeklődés.
Az idei esztendő kétségtelenül legfontosabb dátuma március 10-e, az autonómiatüntetés napja. Ha szerencsésen alakulnak a dolgaink, akkor innentől számítható majd – az erdélyi, székelyföldi mellett – a vásárhelyi magyarság öntudatra ébredése, megtépázott önbizalmának megerősödése. Huszonhárom esztendő folyamatos kudarcélménye után, természetesen összefogással, most irányt válthatunk. Feltéve, ha feladjuk a „kislépések” politikáját, ami – legalábbis Vásárhely esetében – jól látható, hova vezetett: mindennapi meghátrálásainkban már a falig jutottunk. Innen már csak előre lehet lépni.
Március 10-én vált nyilvánvalóvá, hogy nem az RMDSZ az egyetlen szervezet, amely képes tömegeket megmozgatni. Meggyőződhettünk: jó cél érdekében még képes kiállni az erdélyi magyarság. Az RMDSZ hatalmas hibát követett el, amikor rosszul mérve fel a helyzetet, nem állt az autonómiatüntetés mellé. Igy jár az a politikai szervezet, amelyben nem működik a negativ visszacsatolás, amelyben nem tudják, nem akarják tudomásul venni, mit akar, mit vár el tőlük a tagság.
A vizsgált időszak másik üde foltja a Civil Elkötelezettségi Mozgalom és a szülők ama maroknyi csoportja, akik határozottan kiálltak amellett, hogy a 2-es iskola vegye fel a Bernády nevet, illetve nyilvánosan tiltakoztak az általános iskolákból hiányzó magyar nyelvű feliratok miatt. Ha minden területen ilyen karakánul viselkedő csoportok követelnék jogainkat, ma nem itt tartanánk. Ne feledkezzünk meg a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület-ről sem, amelynek folyamatos és kitartó tiltakozások által, sikerült napirenden és a figyelem középpontjában tartani a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés megoldatlan kérdéskörét.
Az egyértelműen pozitívumként elkönyvelt történések, események után most térjünk át a negatívumokra. Számomra vitathatatlan: az autonómiatüntetést elutasító RMDSZ-magatartás az esztendő eddigi legelhibázottabb lépése volt. Aztán következik, hogy a Maros megyei szervezet szinte-szinte beleegyezett abba – csak a közfelháborodás térítette el ettől a szándéktól –, hogy a Városháza és a Kultúrpalota nagytermei kettős nevet viseljenek. Amolyan nyelvbotlás, a tudatalatti által befolyásolt, de sok mindenről árulkodó elszólás lehetett a megyei elnök „gettózása” is az önálló magyar tannyelvű általános iskolák szükségessége kapcsán, de az tény, hogy szarvashibát követett el ezáltal. Szerintem a Digitális Város nevű projekttel kapcsolatosan is a rossz oldalra állta az RMDSZ-frakció. Mindenesetre, ha azt kérdeznék, a Sapientia rektorának vagy valamely városi képviselőnek a véleményét tartom hitelesnek, mérvadónak e kérdésben, én az előbbié mellett tenném le a garast.
A végére hagytam a legfrissebbet: itt járt – előbb Vásárhelyen, majd Kolozsváron – Bajnai Gordon. Igen, a libás. Az, akinek politikai tábora a nem-re – azaz a magyar állampolgárság könnyített felvétele ellen – szavazott a szégyenteljes 2004. december 5-ei referendumon. A globális tőke, a multinacionális vállalatok és Hillary Clinton kegyeltje „mintegy harminc vállalkozóval, gazdasági szakemberrel, illetve értelmiségivel – újságírókkal, egyetemi tanárokkal, művészekkel – találkozott”. Igen kíváncsi lennék, kik voltak jelen azon a találkozón? Megérdemelnék, hogy nyilvánosan „tiszteljük” nevüket. Nem egyébért, de tudják: madarat tolláról, embert barátjáról.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma
Az utóbbi bő félesztendő helyi politikai és közéleti történéseiből ítélve, mintha megélénkült volna az élet Marosvásárhelyen. Számos olyan eseménynek, esetnek lehettünk tanúi, amelyek segíthetik a tisztánlátást. Természetesen azok részére, akikben van még ilyen irányú érdeklődés.
Az idei esztendő kétségtelenül legfontosabb dátuma március 10-e, az autonómiatüntetés napja. Ha szerencsésen alakulnak a dolgaink, akkor innentől számítható majd – az erdélyi, székelyföldi mellett – a vásárhelyi magyarság öntudatra ébredése, megtépázott önbizalmának megerősödése. Huszonhárom esztendő folyamatos kudarcélménye után, természetesen összefogással, most irányt válthatunk. Feltéve, ha feladjuk a „kislépések” politikáját, ami – legalábbis Vásárhely esetében – jól látható, hova vezetett: mindennapi meghátrálásainkban már a falig jutottunk. Innen már csak előre lehet lépni.
Március 10-én vált nyilvánvalóvá, hogy nem az RMDSZ az egyetlen szervezet, amely képes tömegeket megmozgatni. Meggyőződhettünk: jó cél érdekében még képes kiállni az erdélyi magyarság. Az RMDSZ hatalmas hibát követett el, amikor rosszul mérve fel a helyzetet, nem állt az autonómiatüntetés mellé. Igy jár az a politikai szervezet, amelyben nem működik a negativ visszacsatolás, amelyben nem tudják, nem akarják tudomásul venni, mit akar, mit vár el tőlük a tagság.
A vizsgált időszak másik üde foltja a Civil Elkötelezettségi Mozgalom és a szülők ama maroknyi csoportja, akik határozottan kiálltak amellett, hogy a 2-es iskola vegye fel a Bernády nevet, illetve nyilvánosan tiltakoztak az általános iskolákból hiányzó magyar nyelvű feliratok miatt. Ha minden területen ilyen karakánul viselkedő csoportok követelnék jogainkat, ma nem itt tartanánk. Ne feledkezzünk meg a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület-ről sem, amelynek folyamatos és kitartó tiltakozások által, sikerült napirenden és a figyelem középpontjában tartani a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés megoldatlan kérdéskörét.
Az egyértelműen pozitívumként elkönyvelt történések, események után most térjünk át a negatívumokra. Számomra vitathatatlan: az autonómiatüntetést elutasító RMDSZ-magatartás az esztendő eddigi legelhibázottabb lépése volt. Aztán következik, hogy a Maros megyei szervezet szinte-szinte beleegyezett abba – csak a közfelháborodás térítette el ettől a szándéktól –, hogy a Városháza és a Kultúrpalota nagytermei kettős nevet viseljenek. Amolyan nyelvbotlás, a tudatalatti által befolyásolt, de sok mindenről árulkodó elszólás lehetett a megyei elnök „gettózása” is az önálló magyar tannyelvű általános iskolák szükségessége kapcsán, de az tény, hogy szarvashibát követett el ezáltal. Szerintem a Digitális Város nevű projekttel kapcsolatosan is a rossz oldalra állta az RMDSZ-frakció. Mindenesetre, ha azt kérdeznék, a Sapientia rektorának vagy valamely városi képviselőnek a véleményét tartom hitelesnek, mérvadónak e kérdésben, én az előbbié mellett tenném le a garast.
A végére hagytam a legfrissebbet: itt járt – előbb Vásárhelyen, majd Kolozsváron – Bajnai Gordon. Igen, a libás. Az, akinek politikai tábora a nem-re – azaz a magyar állampolgárság könnyített felvétele ellen – szavazott a szégyenteljes 2004. december 5-ei referendumon. A globális tőke, a multinacionális vállalatok és Hillary Clinton kegyeltje „mintegy harminc vállalkozóval, gazdasági szakemberrel, illetve értelmiségivel – újságírókkal, egyetemi tanárokkal, művészekkel – találkozott”. Igen kíváncsi lennék, kik voltak jelen azon a találkozón? Megérdemelnék, hogy nyilvánosan „tiszteljük” nevüket. Nem egyébért, de tudják: madarat tolláról, embert barátjáról.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma
2013. július 4.
Népszámlálás – A lakosság több mint hat százalékának nem ismerik a nemzetiségét
Romániában a lakosság több mint hat százalékának (1 millió 237 ezer embernek) nem ismerik a nemzetiségét – derült ki a 2011-es népszámlálás csütörtökön közzétett végeredményéből.
Az országos statisztikai intézet (INS) szerint Románia állandó lakossága a népszámlálás idején 20,1 millió volt, ebből 1 millió 227 ezer 600 (6,1 százalék) vallotta magát magyarnak.
A romániai cenzuson kevesebb mint 19 millió lakos nemzetiségét jegyezték fel: ehhez a számhoz képest a magyarság részaránya 6,5 százalék, alig kisebb, mint a tíz éve regisztrált 6,6 százalék. Abszolút értékben a romániai magyarok száma egy évtized alatt több mint 200 ezerrel csökkent.
Tavaly februárban, a népszámlálás első részeredményeinek közzétételekor, az INS még 19 milliós állandó lakosságról beszélt, a magyarok száma pedig tízezerrel magasabb volt. Az intézet már akkor jelezte, hogy a népszámlálás során nem sikerült megszámolnia körülbelül egymillió lakost, és közölte, hogy az adóbevallási ívek, az egyetemek, a katonai intézmények és a börtönök adatbázisai segítségével pótolják a hiányos népszámlálási adatokat. Ezekben az adatbázisokban nem szerepel a nemzetiség.
A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 82,9 százalékát, Kovászna megyében pedig 71,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (36,5 százalék), Szatmár (32,7 százalék), Bihar (24 százalék) és Szilágy (22,4 százalék) megye.
Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (257 707 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 858), a harmadik Kovászna (150 468). Ezek után következik Bihar (138 213), Szatmár (112 580), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 177). Romániában továbbra is a magyarság képezi a legnagyobb nemzeti kisebbségi közösséget. A második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,1 százalékát teszik ki. Számuk 621 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 ezerhez képest.
MTI
Erdély.ma
Romániában a lakosság több mint hat százalékának (1 millió 237 ezer embernek) nem ismerik a nemzetiségét – derült ki a 2011-es népszámlálás csütörtökön közzétett végeredményéből.
Az országos statisztikai intézet (INS) szerint Románia állandó lakossága a népszámlálás idején 20,1 millió volt, ebből 1 millió 227 ezer 600 (6,1 százalék) vallotta magát magyarnak.
A romániai cenzuson kevesebb mint 19 millió lakos nemzetiségét jegyezték fel: ehhez a számhoz képest a magyarság részaránya 6,5 százalék, alig kisebb, mint a tíz éve regisztrált 6,6 százalék. Abszolút értékben a romániai magyarok száma egy évtized alatt több mint 200 ezerrel csökkent.
Tavaly februárban, a népszámlálás első részeredményeinek közzétételekor, az INS még 19 milliós állandó lakosságról beszélt, a magyarok száma pedig tízezerrel magasabb volt. Az intézet már akkor jelezte, hogy a népszámlálás során nem sikerült megszámolnia körülbelül egymillió lakost, és közölte, hogy az adóbevallási ívek, az egyetemek, a katonai intézmények és a börtönök adatbázisai segítségével pótolják a hiányos népszámlálási adatokat. Ezekben az adatbázisokban nem szerepel a nemzetiség.
A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 82,9 százalékát, Kovászna megyében pedig 71,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (36,5 százalék), Szatmár (32,7 százalék), Bihar (24 százalék) és Szilágy (22,4 százalék) megye.
Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (257 707 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 858), a harmadik Kovászna (150 468). Ezek után következik Bihar (138 213), Szatmár (112 580), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 177). Romániában továbbra is a magyarság képezi a legnagyobb nemzeti kisebbségi közösséget. A második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,1 százalékát teszik ki. Számuk 621 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 ezerhez képest.
MTI
Erdély.ma
2013. július 5.
Egymillió „bónuszpolgár”
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzíti a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Romániában lélektani szerepe van a húszmilliós küszöbnek, a 2011-es népszámlálási adatokat ezért felduzzasztották – jelentette ki a Krónika megkeresésére Székely István. Az RMDSZ főtitkárhelyettese, aki a szövetség népszámlálási bizottságának vezetője volt, elmondta, az Európai Unió által javallt módszertan alapján 19 millió személyt regisztráltak, aztán a 2011-ben felvett adatokat kiegészítették az államigazgatási szinten található adatbázisokkal, a lakossági nyilvántartások, a munkaügy, az adóhivatal adatbázisaival, arra hivatkozva, hogy voltak, akik nem tartózkodtak otthon, nem nyitottak ajtót, tehát nem sikerült őket 2011-ben megszámolni.
Sok aggályt vet fel a szakember szerint, hogy ezeket a nyilvántartásokat átemelték a népszámlálás hivatalos adatai közé, mert ezek az adatbázisok nincsenek megtisztítva, az ezekben szereplő polgárok száma közelíti a 23 milliót. Például nem jelentik a lakossági nyilvántartásokba, ha valaki elment, majd elhunyt Ausztráliában, másrészt szerinte az is kérdéses, hogy mi alapján döntötték el, mit vesznek át ezekből az adatbázisokból, és mit nem.
„Tény, hogy 1,1 millió személy adataival növelték meg a 2011-es népszámlálási regisztrációkat, ám ennek az 1,1 millió személynek nincs nemzetisége. Az adóhivatalban vagy a munkaügynél nem a nemzetiségük alapján tartják nyilván az állampolgárokat" – szögezte le Székely István. A politológus szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a nemzetiségek arányát ehhez az 1,1 millióval megnövelt számhoz viszonyították, holott azoknak a számához kellett volna, akik nyilatkoztak a népszámlálás során a nemzetiségükről. Ez azért jelenthet gondot, mert lehetnek olyan települések, ahol éppen ezért 20 százalék alá csökken a magyarság aránya, és nem érvényesíthetők a közigazgatási törvény által szavatolt jogok, magyarázta Székely István.
Ugyanakkor a hivatalos eredmény szerinti 6,5 százalékos magyarság az 1,1 millió személylyel felduzzasztott végösszeghez viszonyítva azt igazolja, hogy a magyarság száma stagnál, a magyarság fogyásához arányaiban felzárkózott a román nemzetiségűek fogyása. A kilencvenes évekhez képest a különbség kiegyenlítődött, akkor a magyarok száma arányaiban gyorsabban csökkent, ám a 2007-es EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak munkát vállalni külföldre.
A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a módszer alkalmatlan a pontos helyzet feltérképezésére. Az EU-s ajánlás szerint aki az egy évnél hosszabb ideig életvitelszerűen külföldön tartózkodik, nem kell hozzáadni az ország stabil lakosságához, ám úgy is értelmezték, hogy aki egy éven belül hazalátogatott már megszámolható, és még így se sikerült a 19 milliót első körben meghaladni.
A romákra vonatkozó népszámlálási adatokról Székely István megállapította, hogy valójában azt tükrözi, hol vállalják a cigányok az identitásukat. „A romák esetében a nemzeti identitás vállalása alacsony fokú. Ha megnézzük a népszámlálási eredmények térképét, azt látjuk, hogy Maros megyében, a Nyárádmentén él sok cigány nemzetiségű. Ez nem azt jelenti, hogy például Craiován kevesebben vannak, hanem azt, hogy a nyárádmentiek elérték azt a szintet, hogy hivatalosan vállalják az identitásukat. Ha a kolozsvári Pataréten mindenki román nemzetiségűnek vallja megát, senkinek nem áll jogában ezt felülírni" – magyarázta Székely István.
Sok a hiányosság a rendszerben
Szintén a módszer hiányosságaira világított rá Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének docense. Mint rámutatott, a lakossági nyilvántartóból csak akkor törölhetnek valakit, ha hivatalosan emigrál vagy ha elhalálozik, a népszámlálás során 400 ezer személyről nyilatkozták a családtagjaik, hogy külföldön vannak, a többiekről nem tudunk semmit. Horváth István szerint a népszámlálás nem a valóságról szól, nagyon általános. „A népszámlálás csak zárt rendszerben működik, mint amilyen a kommunista Románia volt. A polgárok szabad mozgása megnehezíti a nyilvántartást, a nyílt, szinte felszámolt határokon keresztül, mozgásban levő népességeket nehéz megszámolni. A népszámlálás igénye és a valóság nehezen egyeztethető össze" – vallja Horváth István.
A szociológus szerint ha egy román állampolgár már két éve Németországban él, ott nyilvántartják, mint emigránst, de Romániában sem került ki a lakossági nyilvántartókból, és lehet, hogy családtagja sem maradt itthon, aki a népszámlálás során nyilatkozhatott volna. „Lehet, hogy hazajön, s a gyereke már Romániában születik meg, de az is lehet, hogy soha nem tér haza, megszerzi a német állampolgárságot, ám a romániai regiszterekből mégsem kerül ki" – ecsetelte Horváth István.
Bíró Blanka
Szabadság (Kolozsvár)
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzíti a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Romániában lélektani szerepe van a húszmilliós küszöbnek, a 2011-es népszámlálási adatokat ezért felduzzasztották – jelentette ki a Krónika megkeresésére Székely István. Az RMDSZ főtitkárhelyettese, aki a szövetség népszámlálási bizottságának vezetője volt, elmondta, az Európai Unió által javallt módszertan alapján 19 millió személyt regisztráltak, aztán a 2011-ben felvett adatokat kiegészítették az államigazgatási szinten található adatbázisokkal, a lakossági nyilvántartások, a munkaügy, az adóhivatal adatbázisaival, arra hivatkozva, hogy voltak, akik nem tartózkodtak otthon, nem nyitottak ajtót, tehát nem sikerült őket 2011-ben megszámolni.
Sok aggályt vet fel a szakember szerint, hogy ezeket a nyilvántartásokat átemelték a népszámlálás hivatalos adatai közé, mert ezek az adatbázisok nincsenek megtisztítva, az ezekben szereplő polgárok száma közelíti a 23 milliót. Például nem jelentik a lakossági nyilvántartásokba, ha valaki elment, majd elhunyt Ausztráliában, másrészt szerinte az is kérdéses, hogy mi alapján döntötték el, mit vesznek át ezekből az adatbázisokból, és mit nem.
„Tény, hogy 1,1 millió személy adataival növelték meg a 2011-es népszámlálási regisztrációkat, ám ennek az 1,1 millió személynek nincs nemzetisége. Az adóhivatalban vagy a munkaügynél nem a nemzetiségük alapján tartják nyilván az állampolgárokat" – szögezte le Székely István. A politológus szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a nemzetiségek arányát ehhez az 1,1 millióval megnövelt számhoz viszonyították, holott azoknak a számához kellett volna, akik nyilatkoztak a népszámlálás során a nemzetiségükről. Ez azért jelenthet gondot, mert lehetnek olyan települések, ahol éppen ezért 20 százalék alá csökken a magyarság aránya, és nem érvényesíthetők a közigazgatási törvény által szavatolt jogok, magyarázta Székely István.
Ugyanakkor a hivatalos eredmény szerinti 6,5 százalékos magyarság az 1,1 millió személylyel felduzzasztott végösszeghez viszonyítva azt igazolja, hogy a magyarság száma stagnál, a magyarság fogyásához arányaiban felzárkózott a román nemzetiségűek fogyása. A kilencvenes évekhez képest a különbség kiegyenlítődött, akkor a magyarok száma arányaiban gyorsabban csökkent, ám a 2007-es EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak munkát vállalni külföldre.
A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a módszer alkalmatlan a pontos helyzet feltérképezésére. Az EU-s ajánlás szerint aki az egy évnél hosszabb ideig életvitelszerűen külföldön tartózkodik, nem kell hozzáadni az ország stabil lakosságához, ám úgy is értelmezték, hogy aki egy éven belül hazalátogatott már megszámolható, és még így se sikerült a 19 milliót első körben meghaladni.
A romákra vonatkozó népszámlálási adatokról Székely István megállapította, hogy valójában azt tükrözi, hol vállalják a cigányok az identitásukat. „A romák esetében a nemzeti identitás vállalása alacsony fokú. Ha megnézzük a népszámlálási eredmények térképét, azt látjuk, hogy Maros megyében, a Nyárádmentén él sok cigány nemzetiségű. Ez nem azt jelenti, hogy például Craiován kevesebben vannak, hanem azt, hogy a nyárádmentiek elérték azt a szintet, hogy hivatalosan vállalják az identitásukat. Ha a kolozsvári Pataréten mindenki román nemzetiségűnek vallja megát, senkinek nem áll jogában ezt felülírni" – magyarázta Székely István.
Sok a hiányosság a rendszerben
Szintén a módszer hiányosságaira világított rá Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének docense. Mint rámutatott, a lakossági nyilvántartóból csak akkor törölhetnek valakit, ha hivatalosan emigrál vagy ha elhalálozik, a népszámlálás során 400 ezer személyről nyilatkozták a családtagjaik, hogy külföldön vannak, a többiekről nem tudunk semmit. Horváth István szerint a népszámlálás nem a valóságról szól, nagyon általános. „A népszámlálás csak zárt rendszerben működik, mint amilyen a kommunista Románia volt. A polgárok szabad mozgása megnehezíti a nyilvántartást, a nyílt, szinte felszámolt határokon keresztül, mozgásban levő népességeket nehéz megszámolni. A népszámlálás igénye és a valóság nehezen egyeztethető össze" – vallja Horváth István.
A szociológus szerint ha egy román állampolgár már két éve Németországban él, ott nyilvántartják, mint emigránst, de Romániában sem került ki a lakossági nyilvántartókból, és lehet, hogy családtagja sem maradt itthon, aki a népszámlálás során nyilatkozhatott volna. „Lehet, hogy hazajön, s a gyereke már Romániában születik meg, de az is lehet, hogy soha nem tér haza, megszerzi a német állampolgárságot, ám a romániai regiszterekből mégsem kerül ki" – ecsetelte Horváth István.
Bíró Blanka
Szabadság (Kolozsvár)
2013. július 6.
Egy városnyival csökkent Maros megye magyar lakossága
Tegnap Matei Ioan, a Maros Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója tette közzé a 2011-es népszámlálás végleges eredményeit. A megye lakossága 2011 októberében 550.846 volt, 30.005-tel kevesebb, mint 2002-ben. Nemzetiségi hovatartozásáról 527.299 személy nyilatkozott. A magyar lakosság száma 2002-höz képest, amikor 228.274-en voltunk, 27.416-tal csökkent, ami egy Segesvár méretű város lakosságával egyenlő létszám.
A statisztikai hivatal által kiadott táblázatból kiderül, hogy a megye lakosságának száma az ötven évvel ezelőtti szintre esett vissza, amikor 561.598 lakost számláltak. A legmagasabb lélekszámot 1992-ben regisztrálták, amikor ez tízezerrel haladta túl a 600.000-ret. Marosvásárhelyen a népszámláláskor 134.290 személy élt, a lélekszámot tekintve Szászrégen következik 33.281 lakossal, majd Segesvár 28.102, Dicső-szentmártonban 22.075, Marosludas 15.328, Szováta 10.385, Radnót 8705, Nyárádtő 6945, Nagysármás 6942, Nyárádszereda 5554 és Erdőszentgyörgy 5166 lakossal. A legnagyobb község Marosszentgyörgy 9304, Marosszentkirály 7489, Mezőbánd 6446, Görgényszentimre 6091, Mezőpanit 6033, Mezőcsávás 5964, Nagyernye 5835, Maroskeresztúr 5824, Marosszentanna 5723, Gernyeszeg 5577, Fehéregyháza 5345 lakossal. Érdekes, hogy a nagyközségek lakosainak száma nagyobb, mint az újonnan alakult városoké. Ugyancsak érdekes adat, hogy 276.773 személy (50,2%) él városon, ami magasabb szám, mint az előző népszámláláskor. Az arány ilyen irányú eltolódásához az időközben várossá alakult községek járultak hozzá. Az utóbbi tíz évben rohamosan megnőtt Marosvásárhely peremfalvainak lakossága, ami tulajdonképpen a városi lakosság "terjeszkedésének" is felfogható.
Csökkent a román és magyar, nőtt a roma lakosság száma
A lakosság zöme ( 54,4%) 25-64 év közötti, de a 15-24 év közötti fiatalok aránya csak 15,1%. Nőtt viszont a nulla és 14 év közöttiek száma, arányuk a lakosság 16,8 százalékát teszi ki. Érdekes, hogy több a 85 év fölötti lakos, mint az előző népszámláláskor, arányuk 1,3 százalék.
A népszámlálás alkalmával a nemzetiség, az anyanyelv és a vallási hovatartozásról való nyilatkozás nem volt kötelező. E három jellemző esetében csak azon személyek adatai kerültek be az adatbázisba, akik nyilatkoztak. E három hovatartozásról nyilatkozó 527.299 személyből 277.372-en románnak (52,6%), 200.858-an magyarnak (38,1), 46.947-en romának (8,9%), 1478-an német nemzetiségűnek (0,3%) vallották magukat. Más nemzetiségű 644 személy él a megyében. A magát románnak valló lakosság száma 32.222- vel csökkent, a magyaroké pedig 27.416-tal. Százalékarányban kifejezve a román lakosság aránya 53,3%-ról 52,6 %-ra, míg a magyar lakosságé 39,1%-ról 38,1%-ra csökkent. A roma lakosság száma viszont a 2002-es népszámláláshoz képest 7 százalékról 8,9 százalékra nőtt.
Ami a felekezeti hovatartozást illeti: 53,5% ortodox, 26,3% református, 9,2% római katolikus, 2,3% unitárius, 2,1% görög katolikus, , 1,8% pünkösdista, 1,7% adventista, 1,3% Jehova tanúja. A többi felekezet egy százalék alatti arányt képvisel.
Aggasztó írástudatlanság: 8498 analfabéta a megyében!
Aggasztó adatok derülnek ki a lakosság iskolázottsági szintjét illetően. A lakosság 44,5%-a alacsonyan iskolázott, azaz csak elemi, általános iskolát, vagy semmilyen iskolát nem végzett. További 43,7% középfokú végzettségű (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola) és csak 11,8% végzett főiskolát. És ami a legaggasztóbb: 8498 személy analfabétának vallotta magát. A statisztikai hivatal igazgatója elmondta, hogy ezelőtt tíz évvel 26.000-en vallották be, hogy iskolázatlanok, (akkor az írástudatlanságról nem kellett nyilatkozni), most 16.000-en nyilatkozták, hogy semmilyen iskolát nem végeztek.
A népszámlálási adatok szerint 11.764 személy egy évnél több ideig tartózkodik külföldön. Ez az adat azonban nem valós, hiszen nagyon sok személyt nem tudtak még megkérdezni sem, nemhogy "megszámolni" tekintettel arra, hogy a családból senki sem tartózkodott otthon, s más személytől sem tudtak információhoz jutni.
Maros megyében 21 375 személy nem "vett részt" a népszámlálásban, őket más adatbázisok alapján azonosították (személynyilvántartó hivatal, adóhatóságok, nyugdíj- és egészségügyi pénztár, munkaügyi felügyelőség stb.).
A népszámlálás végleges adatai a www.recensamantromania.ro honlapon is megtekinthetők.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
Tegnap Matei Ioan, a Maros Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója tette közzé a 2011-es népszámlálás végleges eredményeit. A megye lakossága 2011 októberében 550.846 volt, 30.005-tel kevesebb, mint 2002-ben. Nemzetiségi hovatartozásáról 527.299 személy nyilatkozott. A magyar lakosság száma 2002-höz képest, amikor 228.274-en voltunk, 27.416-tal csökkent, ami egy Segesvár méretű város lakosságával egyenlő létszám.
A statisztikai hivatal által kiadott táblázatból kiderül, hogy a megye lakosságának száma az ötven évvel ezelőtti szintre esett vissza, amikor 561.598 lakost számláltak. A legmagasabb lélekszámot 1992-ben regisztrálták, amikor ez tízezerrel haladta túl a 600.000-ret. Marosvásárhelyen a népszámláláskor 134.290 személy élt, a lélekszámot tekintve Szászrégen következik 33.281 lakossal, majd Segesvár 28.102, Dicső-szentmártonban 22.075, Marosludas 15.328, Szováta 10.385, Radnót 8705, Nyárádtő 6945, Nagysármás 6942, Nyárádszereda 5554 és Erdőszentgyörgy 5166 lakossal. A legnagyobb község Marosszentgyörgy 9304, Marosszentkirály 7489, Mezőbánd 6446, Görgényszentimre 6091, Mezőpanit 6033, Mezőcsávás 5964, Nagyernye 5835, Maroskeresztúr 5824, Marosszentanna 5723, Gernyeszeg 5577, Fehéregyháza 5345 lakossal. Érdekes, hogy a nagyközségek lakosainak száma nagyobb, mint az újonnan alakult városoké. Ugyancsak érdekes adat, hogy 276.773 személy (50,2%) él városon, ami magasabb szám, mint az előző népszámláláskor. Az arány ilyen irányú eltolódásához az időközben várossá alakult községek járultak hozzá. Az utóbbi tíz évben rohamosan megnőtt Marosvásárhely peremfalvainak lakossága, ami tulajdonképpen a városi lakosság "terjeszkedésének" is felfogható.
Csökkent a román és magyar, nőtt a roma lakosság száma
A lakosság zöme ( 54,4%) 25-64 év közötti, de a 15-24 év közötti fiatalok aránya csak 15,1%. Nőtt viszont a nulla és 14 év közöttiek száma, arányuk a lakosság 16,8 százalékát teszi ki. Érdekes, hogy több a 85 év fölötti lakos, mint az előző népszámláláskor, arányuk 1,3 százalék.
A népszámlálás alkalmával a nemzetiség, az anyanyelv és a vallási hovatartozásról való nyilatkozás nem volt kötelező. E három jellemző esetében csak azon személyek adatai kerültek be az adatbázisba, akik nyilatkoztak. E három hovatartozásról nyilatkozó 527.299 személyből 277.372-en románnak (52,6%), 200.858-an magyarnak (38,1), 46.947-en romának (8,9%), 1478-an német nemzetiségűnek (0,3%) vallották magukat. Más nemzetiségű 644 személy él a megyében. A magát románnak valló lakosság száma 32.222- vel csökkent, a magyaroké pedig 27.416-tal. Százalékarányban kifejezve a román lakosság aránya 53,3%-ról 52,6 %-ra, míg a magyar lakosságé 39,1%-ról 38,1%-ra csökkent. A roma lakosság száma viszont a 2002-es népszámláláshoz képest 7 százalékról 8,9 százalékra nőtt.
Ami a felekezeti hovatartozást illeti: 53,5% ortodox, 26,3% református, 9,2% római katolikus, 2,3% unitárius, 2,1% görög katolikus, , 1,8% pünkösdista, 1,7% adventista, 1,3% Jehova tanúja. A többi felekezet egy százalék alatti arányt képvisel.
Aggasztó írástudatlanság: 8498 analfabéta a megyében!
Aggasztó adatok derülnek ki a lakosság iskolázottsági szintjét illetően. A lakosság 44,5%-a alacsonyan iskolázott, azaz csak elemi, általános iskolát, vagy semmilyen iskolát nem végzett. További 43,7% középfokú végzettségű (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola) és csak 11,8% végzett főiskolát. És ami a legaggasztóbb: 8498 személy analfabétának vallotta magát. A statisztikai hivatal igazgatója elmondta, hogy ezelőtt tíz évvel 26.000-en vallották be, hogy iskolázatlanok, (akkor az írástudatlanságról nem kellett nyilatkozni), most 16.000-en nyilatkozták, hogy semmilyen iskolát nem végeztek.
A népszámlálási adatok szerint 11.764 személy egy évnél több ideig tartózkodik külföldön. Ez az adat azonban nem valós, hiszen nagyon sok személyt nem tudtak még megkérdezni sem, nemhogy "megszámolni" tekintettel arra, hogy a családból senki sem tartózkodott otthon, s más személytől sem tudtak információhoz jutni.
Maros megyében 21 375 személy nem "vett részt" a népszámlálásban, őket más adatbázisok alapján azonosították (személynyilvántartó hivatal, adóhatóságok, nyugdíj- és egészségügyi pénztár, munkaügyi felügyelőség stb.).
A népszámlálás végleges adatai a www.recensamantromania.ro honlapon is megtekinthetők.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 6.
Népszámlálás: további magyar térvesztés Maros megyében
Újabb harmincezer fővel csökkent a magyarság létszáma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Maros megyében. Marosvásárhelyen 42,8 százalékra csökkent a számarány, ami 2001-hez képest közel négy százalékos térvesztés.
A statisztikai adatok szerint Maros megye lakossága 1990 után, népszámlálásonként 30-30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek ezen a vidéken. Mára ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nem csak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka az. Abszolút számokban ez még így is kétszázezernél valamivel több. Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57.532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70.108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt az arány. Hasonló a tendencia a két, nemrég városi rangra emelt településen, Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya.
A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság lefele ívelő számarányát kommentálva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök érdeklődésünkre úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos jelzés, miszerint a számlálóbiztosok hibát hibára halmoznak, arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez. Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát.
Kérdésünkre, hogy a 2000-es polgármester-választáson elveszített Marosvásárhely még visszanyerhető-e a maga 42,8 százalékos magyarságával, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Újabb harmincezer fővel csökkent a magyarság létszáma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Maros megyében. Marosvásárhelyen 42,8 százalékra csökkent a számarány, ami 2001-hez képest közel négy százalékos térvesztés.
A statisztikai adatok szerint Maros megye lakossága 1990 után, népszámlálásonként 30-30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek ezen a vidéken. Mára ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nem csak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka az. Abszolút számokban ez még így is kétszázezernél valamivel több. Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57.532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70.108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt az arány. Hasonló a tendencia a két, nemrég városi rangra emelt településen, Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya.
A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság lefele ívelő számarányát kommentálva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök érdeklődésünkre úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos jelzés, miszerint a számlálóbiztosok hibát hibára halmoznak, arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez. Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát.
Kérdésünkre, hogy a 2000-es polgármester-választáson elveszített Marosvásárhely még visszanyerhető-e a maga 42,8 százalékos magyarságával, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2013. július 7.
A Bolyai a legjobb magyar tannyelvű középiskola
A legjobb magyar nyelvű középiskolának számít Romániában a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium, igaz ugyan, hogy Maros megyében csak a dobogó második fokára került.
Jól teljesítenek a bolyais végzősök. Az ország iskoláinak toplistáját az admitereliceu.ro honlap állította össze a 2012-es bejutási átlag, az érettségi átlag és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján.
Az országos toplista csúcsára két bukaresti középiskola került: a Sfântul Sava Főgimnázium az ország legjobb középiskolájának számít 9,15-ös átlaggal, utána a Tudor Vianu Informatikai Főgimnázium következik 9,08-as átlaggal, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a kolozsvári Emil Racoviţă Főgimnázium került a maga 9,04-es átlagával.
Maros megyében az Unirea Főgimnázium a legjobb 8,15-tel, míg a második a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium 8,07-tel. Bár az érettségi eredmények és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján a Bolyai jobbnak bizonyult, a bejutási átlag s a végeredmény alapján végül az Unirea került élre. A megye harmadik helyezettje az Alexaandru Papiu Ilarian Főgimnázium 7,75-ös átlaggal, a negyedik a Mihai Eminescu Tanítóképző 6,85-tel, míg az ötödik helyen a Református Kollégium szerepel 6,73-mal.
A Bolyai az országos ranglistán a 34. helyezett, ezzel azonban a legjobb magyar tannyelvű középiskolának számít, utána a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (7,48) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium következik (7,21), előbbi 74. helyezett az országos ranglistán, míg utóbbi 107. lett.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
A legjobb magyar nyelvű középiskolának számít Romániában a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium, igaz ugyan, hogy Maros megyében csak a dobogó második fokára került.
Jól teljesítenek a bolyais végzősök. Az ország iskoláinak toplistáját az admitereliceu.ro honlap állította össze a 2012-es bejutási átlag, az érettségi átlag és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján.
Az országos toplista csúcsára két bukaresti középiskola került: a Sfântul Sava Főgimnázium az ország legjobb középiskolájának számít 9,15-ös átlaggal, utána a Tudor Vianu Informatikai Főgimnázium következik 9,08-as átlaggal, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a kolozsvári Emil Racoviţă Főgimnázium került a maga 9,04-es átlagával.
Maros megyében az Unirea Főgimnázium a legjobb 8,15-tel, míg a második a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium 8,07-tel. Bár az érettségi eredmények és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján a Bolyai jobbnak bizonyult, a bejutási átlag s a végeredmény alapján végül az Unirea került élre. A megye harmadik helyezettje az Alexaandru Papiu Ilarian Főgimnázium 7,75-ös átlaggal, a negyedik a Mihai Eminescu Tanítóképző 6,85-tel, míg az ötödik helyen a Református Kollégium szerepel 6,73-mal.
A Bolyai az országos ranglistán a 34. helyezett, ezzel azonban a legjobb magyar tannyelvű középiskolának számít, utána a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (7,48) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium következik (7,21), előbbi 74. helyezett az országos ranglistán, míg utóbbi 107. lett.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
2013. július 8.
Csökkenő közösségek a Székelyföldön és Partiumban
A Székelyföldön és a Partiumban egyaránt csökkent a magyarság száma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint.
Kizárja a csalás lehetőségét a végleges népszámlálási adatok kapcsán Lőrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal munkatársa, aki szerint a személyi számok használata ezt nem teszi lehetővé. Mint arról beszámoltunk, a csütörtökön bemutatott, végleges népszámlálási eredményeket számos szakember megkérdőjelezte, úgy vélve, gyanúra ad okot az a tény, hogy a februári részleges adatokhoz képest 1,1 millióval nőtt a lakosság száma, meghaladva a 20 milliós lélektani határt.
Lőrinczi Ferenc a Krónikának elmondta, a 2011 októberi népszámlálási adatokat kiegészítették, az otthon talált és nyilvántartásba vett személyek számához hozzáadták azokat, akikre úgy bukkantak rá, hogy a lakossági nyilvántartó passzív adatbázisát összevetették a pénzügy, az egészségügy, a nyugdíjpénztár és a munkaügy aktív adatbázisaival. A személyi számok alapján országos szinten közel 1,2 millióval nőtt ily módon a lakosság száma, magyarázta az illetékes. Lőrinczi Ferenc arra is rámutatott, hogy a nemzetiségek százalékarányát nem a végleges, már kiegészített adatból számolják, csak azokat veszik figyelembe, akik a számlálóbiztosnak nyilatkoztak nemzetiségükről.
A végleges adatok szerint Kovászna megyében a lakosság 73,7 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 22,1 százalék a román és 4,1 a roma nemzetiségűek aránya. Illés Andrea, a megyei statisztikai hivatal igazgatója elmondta, a 2002-es cenzus adataihoz viszonyítva 0,1 százalékkal csökkent a magyarok, valamint 1,2 százalékkal a románok aránya, viszont másfélszeresére nőtt a romáké. Ezek 75,3 százaléka magyar ajkú, míg 24,6 százalék azt vallotta, román az anyanyelve, mindössze 0,3 százalékuk beszéli a romani nyelvet.
Kevesebb városlakó Háromszéken
A két népszámlálás között 5,5 százalékkal, 12 270 személlyel csökkent a megye lakossága. Kovászna megye a 2011 októberi népszámlálás idején 210 177 stabil lakossal rendelkezett, a lakosság 50,8 százaléka nő, közölték pénteken a megyei statisztikai hivatal munkatársai. Továbbra is Kovászna az ország legkisebb megyéje, a térség legnagyobb városa Sepsiszentgyörgy 56 006 lakossal, Kézdivásárhely 18 491, Kovászna 10 114, Barót 8672, míg Bodzaforduló 7528 lakossal rendelkezik.
A községek közül Zágon a legnagyobb 5282 lakossal, a legkisebb Dálnok, ahol 957-en laknak. Illés Andrea arra hívta fel a figyelmet, hogy a két népszámlálás között megfordult a városon és falvakon lakók aránya, 2002-ben a háromszékiek 49,7 százaléka lakott vidéken, 2011-ben már 52 százalékuk élt falun. A népességfogyás leginkább városon érhető tetten, a romák által lakott falvakban, valamint a városokhoz közeli településeken nőtt a lakosság száma, így például növekedés észlelhető Előpatakon, Árkoson, Bölönben, Hídvégen és Illyefalván is.
A cenzus során az is kiderült, hogy elöregedőben a megye lakossága: több mint felét a 25 és 64 év közöttiek teszik ki, a kiskorúak (0–14 év közöttiek) aránya 17,5 százalék, a fiataloké (15–24 év) 12 százalék. A népszámlálás adatai szerint a háromszékiek 46,2 százaléka házas, de szinte ugyanekkora (41%) azok száma, akik soha nem éltek házasságban, több mint tízezren élnek élettársi kapcsolatban.
Több a roma Hargita megyében
Nőtt a lakosság száma Hargita megyében a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint, a magyarság számaránya 85,21, a románságé 12,96 százalék. Abos Maria Elena, a Hargita megyei statisztikai hivatal vezetője pénteken elmondta, a népszámlálás időszakában a megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6%) volt nő. A 2002-es cenzushoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent.
A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek közül a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százaléka városon él. Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0–14 év közötti, 12,24 százaléka 15–24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét.
A nemzetiségre vonatkozó kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21 százalék magyarnak (257 707), 12,96 százalék románnak (39 196), 1,76 százalék (5326) cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra). Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43 százalék magyar, 13,15 román anyanyelvűnek vallotta magát.
Magyar térvesztés Maros megyében
A statisztikai adatok szerint 1990 után Maros megye lakossága népszámlálásonként 30–30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek a térségben, 2011-re ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nemcsak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka mondta magát annak.
Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57 532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70 108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent a magyarok száma.
A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt a magyar közösség. Hasonló a tendencia Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya. A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság számának csökkenését kommentálva Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök a Krónikának úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos panasz arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez.
Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát. Kérdésünkre, hogy a 2000-es választáson elveszített marosvásárhelyi polgármesteri szék még visszanyerhető-e a 42,8 százalékos aránnyal, Brassai határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Több a magyar Szatmár megyében
Közel 23 ezerrel csökkent Szatmár megye lakossága is az elmúlt tíz év során. A magyarok és a románok részaránya picit csökkent, a romáké emelkedett. A 2011-es népszámlálás végleges eredményei szerint a megyében 188 200 román, 112 600 magyar, 17 400 roma és 5 ezer német él. A románság aránya a tíz évvel korábbi népszámlálás eredményeit alapul véve 58,8 százalékról 57,9-re, a magyarságé 35,2 százalékról 34,7-re esett vissza, míg a romáké 3,7 százalékról 5,4-re emelkedett.
Ezzel párhuzamosan megnőtt a magyar anyanyelvűek aránya – a korábbi 39,1 százalék helyett most a megye lakosságának 40 százaléka nyilatkozta, hogy magyar az anyanyelve. A román ajkúak körében viszont csökkenés érhető tetten, arányuk tíz év alatt 59,4 százalékról 55,4-re esett. A városon élők 45,6 százalékot tesznek ki. A 24 éven aluliak aránya megközelítőleg 30, a 65 éven felülieké 14,3 százalék.
Nagyobb léptékben mérve a hivatalos adatok szerint a megye lakossága 1992 óta folyamatosan csökken, akkor több mint 400 ezer főt számláltak össze, tíz évvel később pedig 367 ezerre tették a létszámot. A mérések alapján elmondható, hogy jelenleg a népsűrűség megközelítőleg az 1956-os szinten van. A tavaly közzétett előzetes adatok körülbelül 329 ezres létszámot vetítettek elő, a végleges eredmények szerint viszont ennél 15 ezerrel vannak többen a szatmáriak, azaz 344 360-an lakják a megyét.
Szatmárnémetiben 35 441-en vallották magukat magyarnak, ami a 102 411 fős összlakosság 34,6 százaléka, Nagykárolyban a 21 112 lakosból 10 950 személy, azaz 51,8 százalék nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű. Tasnádon ez az arány 34,7 százalékos (8 631 fő az összlakosság), Sárközújlakon pedig 59,5 százalék (6 773-an lakják a kisvárost). A megyében a statisztika szerint az etnikai és a vallási hovatartozásáról közel 20 000 ember nem nyilatkozott, ezek túlnyomó többsége a megyeszékhelyen él – Szatmárnémetibe közel 18 800-ra tehető azok száma, akik nem diktálták be ezeket az adatokat.
Növekvő arányok Biharban
Arányaiban ugyan nőtt a magyar lakosság a románhoz képest Bihar megyében, de a száma csökkent a 2002-es adatokhoz viszonyítva: miközben több mint egy évtizeddel ezelőtt még 155 828 főt számláltak, addig a legutóbbi népszámláláson csupán 138 213-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Azonban a román nemzetiségűek 404 468 főről 366 245 főre történt visszaesésével kiegyenlítődtek az arányok.
„Nagyon fontos, hogy arányaiban sikerült megállítani a csökkenést" – jelezte lapunknak Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, aki ezt részben azzal magyarázza, hogy az elmúlt évtized második felében erőteljesebben megindult a románok migrációja, miközben Magyarország gazdasági ereje csökkent, így kevésbé vonzotta át a helyi magyarságot. Az aránynövekedést azzal is indokolja, hogy az elmúlt évtized kisebbségi szempontból sokkal nyugodtabb, konfliktusmentesebb volt, mint az azt megelőző, javult a romániai magyarság helyzete. „Reméljük, most, hogy megállt a százalékos fogyás, vissza is lehet azt fordítani" – mondta a képviselő, aki a gyerekvállalás ösztönzésében és támogatásában látja a megoldást. Példaként a Németországból származó családtípusú adózási modellt említette.
A magyarság csökkenése leginkább Nagyváradon érzékelhető, ahol 45 305 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ez kétszázalékos visszaesést jelent a 2002-ben jegyzett 27 százalékhoz képest. Szabó Ödön szerint ez részben a vegyes-házasságokkal és az erőteljesebb migrációval magyarázható, de az is közrejátszhatott benne, hogy az elmúlt évtizedben a megyeszékhelyről többen vidékre költöztek. Nagyszalontán 2002-ben 10 335 magyart számláltak, most 9868-an vannak, Érmihályfalván 8757-ről 7971-re apadt a számuk. Bihar megyében a magyarság többsége még mindig városon él, miközben a megye lakosságának zöme vidéken lakik.
Tízezres hiány Kolozsváron
A végleges népszámlálási adatok szerint Kolozs megyében összesen 103 591 magyar él, 18 710-el kevesebben a 2002-es összeírás hivatalos adataihoz képest, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma ennél is kisebb: 102 928. Kolozsváron a leglátványosabb a magyar népesség fogyása, a tíz évvel ezelőtt regisztrált 60 281 fős közösség 10 716 fővel lett kisebb. A megye magyarságának drámai csökkenését jól mutatja az is, hogy 1941-ben 208 ezer magyart tartottak nyilván, de még 1992-ben is 146 ezernél több magyart számoltak össze.
A megye összlakossága is csökkent: 2011-ben 691 106 főt számláltak össze, míg 2002-ben 702 755 személy lakta Kolozs megyét. A magyarok túlnyomó többsége városon él, szám szerint 64 763-an, ebből 49 565 Kolozsváron, 1479 Aranyosgyéresen, 3781 Désen. Szamosújváron 3435, Tordán 3905, míg Bánffyhunyadon 2598 magyart számoltak. A végleges népszámlálási adatok szerint a községek közül Egeresen, Kisbácsban, Szászfenesen, Tordaszentlászlón és Széken van kétezernél több lelket számláló magyar közösség.
Krónika (Kolozsvár)
A Székelyföldön és a Partiumban egyaránt csökkent a magyarság száma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint.
Kizárja a csalás lehetőségét a végleges népszámlálási adatok kapcsán Lőrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal munkatársa, aki szerint a személyi számok használata ezt nem teszi lehetővé. Mint arról beszámoltunk, a csütörtökön bemutatott, végleges népszámlálási eredményeket számos szakember megkérdőjelezte, úgy vélve, gyanúra ad okot az a tény, hogy a februári részleges adatokhoz képest 1,1 millióval nőtt a lakosság száma, meghaladva a 20 milliós lélektani határt.
Lőrinczi Ferenc a Krónikának elmondta, a 2011 októberi népszámlálási adatokat kiegészítették, az otthon talált és nyilvántartásba vett személyek számához hozzáadták azokat, akikre úgy bukkantak rá, hogy a lakossági nyilvántartó passzív adatbázisát összevetették a pénzügy, az egészségügy, a nyugdíjpénztár és a munkaügy aktív adatbázisaival. A személyi számok alapján országos szinten közel 1,2 millióval nőtt ily módon a lakosság száma, magyarázta az illetékes. Lőrinczi Ferenc arra is rámutatott, hogy a nemzetiségek százalékarányát nem a végleges, már kiegészített adatból számolják, csak azokat veszik figyelembe, akik a számlálóbiztosnak nyilatkoztak nemzetiségükről.
A végleges adatok szerint Kovászna megyében a lakosság 73,7 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 22,1 százalék a román és 4,1 a roma nemzetiségűek aránya. Illés Andrea, a megyei statisztikai hivatal igazgatója elmondta, a 2002-es cenzus adataihoz viszonyítva 0,1 százalékkal csökkent a magyarok, valamint 1,2 százalékkal a románok aránya, viszont másfélszeresére nőtt a romáké. Ezek 75,3 százaléka magyar ajkú, míg 24,6 százalék azt vallotta, román az anyanyelve, mindössze 0,3 százalékuk beszéli a romani nyelvet.
Kevesebb városlakó Háromszéken
A két népszámlálás között 5,5 százalékkal, 12 270 személlyel csökkent a megye lakossága. Kovászna megye a 2011 októberi népszámlálás idején 210 177 stabil lakossal rendelkezett, a lakosság 50,8 százaléka nő, közölték pénteken a megyei statisztikai hivatal munkatársai. Továbbra is Kovászna az ország legkisebb megyéje, a térség legnagyobb városa Sepsiszentgyörgy 56 006 lakossal, Kézdivásárhely 18 491, Kovászna 10 114, Barót 8672, míg Bodzaforduló 7528 lakossal rendelkezik.
A községek közül Zágon a legnagyobb 5282 lakossal, a legkisebb Dálnok, ahol 957-en laknak. Illés Andrea arra hívta fel a figyelmet, hogy a két népszámlálás között megfordult a városon és falvakon lakók aránya, 2002-ben a háromszékiek 49,7 százaléka lakott vidéken, 2011-ben már 52 százalékuk élt falun. A népességfogyás leginkább városon érhető tetten, a romák által lakott falvakban, valamint a városokhoz közeli településeken nőtt a lakosság száma, így például növekedés észlelhető Előpatakon, Árkoson, Bölönben, Hídvégen és Illyefalván is.
A cenzus során az is kiderült, hogy elöregedőben a megye lakossága: több mint felét a 25 és 64 év közöttiek teszik ki, a kiskorúak (0–14 év közöttiek) aránya 17,5 százalék, a fiataloké (15–24 év) 12 százalék. A népszámlálás adatai szerint a háromszékiek 46,2 százaléka házas, de szinte ugyanekkora (41%) azok száma, akik soha nem éltek házasságban, több mint tízezren élnek élettársi kapcsolatban.
Több a roma Hargita megyében
Nőtt a lakosság száma Hargita megyében a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint, a magyarság számaránya 85,21, a románságé 12,96 százalék. Abos Maria Elena, a Hargita megyei statisztikai hivatal vezetője pénteken elmondta, a népszámlálás időszakában a megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6%) volt nő. A 2002-es cenzushoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent.
A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek közül a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százaléka városon él. Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0–14 év közötti, 12,24 százaléka 15–24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét.
A nemzetiségre vonatkozó kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21 százalék magyarnak (257 707), 12,96 százalék románnak (39 196), 1,76 százalék (5326) cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra). Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43 százalék magyar, 13,15 román anyanyelvűnek vallotta magát.
Magyar térvesztés Maros megyében
A statisztikai adatok szerint 1990 után Maros megye lakossága népszámlálásonként 30–30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek a térségben, 2011-re ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nemcsak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka mondta magát annak.
Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57 532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70 108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent a magyarok száma.
A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt a magyar közösség. Hasonló a tendencia Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya. A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság számának csökkenését kommentálva Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök a Krónikának úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos panasz arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez.
Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát. Kérdésünkre, hogy a 2000-es választáson elveszített marosvásárhelyi polgármesteri szék még visszanyerhető-e a 42,8 százalékos aránnyal, Brassai határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Több a magyar Szatmár megyében
Közel 23 ezerrel csökkent Szatmár megye lakossága is az elmúlt tíz év során. A magyarok és a románok részaránya picit csökkent, a romáké emelkedett. A 2011-es népszámlálás végleges eredményei szerint a megyében 188 200 román, 112 600 magyar, 17 400 roma és 5 ezer német él. A románság aránya a tíz évvel korábbi népszámlálás eredményeit alapul véve 58,8 százalékról 57,9-re, a magyarságé 35,2 százalékról 34,7-re esett vissza, míg a romáké 3,7 százalékról 5,4-re emelkedett.
Ezzel párhuzamosan megnőtt a magyar anyanyelvűek aránya – a korábbi 39,1 százalék helyett most a megye lakosságának 40 százaléka nyilatkozta, hogy magyar az anyanyelve. A román ajkúak körében viszont csökkenés érhető tetten, arányuk tíz év alatt 59,4 százalékról 55,4-re esett. A városon élők 45,6 százalékot tesznek ki. A 24 éven aluliak aránya megközelítőleg 30, a 65 éven felülieké 14,3 százalék.
Nagyobb léptékben mérve a hivatalos adatok szerint a megye lakossága 1992 óta folyamatosan csökken, akkor több mint 400 ezer főt számláltak össze, tíz évvel később pedig 367 ezerre tették a létszámot. A mérések alapján elmondható, hogy jelenleg a népsűrűség megközelítőleg az 1956-os szinten van. A tavaly közzétett előzetes adatok körülbelül 329 ezres létszámot vetítettek elő, a végleges eredmények szerint viszont ennél 15 ezerrel vannak többen a szatmáriak, azaz 344 360-an lakják a megyét.
Szatmárnémetiben 35 441-en vallották magukat magyarnak, ami a 102 411 fős összlakosság 34,6 százaléka, Nagykárolyban a 21 112 lakosból 10 950 személy, azaz 51,8 százalék nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű. Tasnádon ez az arány 34,7 százalékos (8 631 fő az összlakosság), Sárközújlakon pedig 59,5 százalék (6 773-an lakják a kisvárost). A megyében a statisztika szerint az etnikai és a vallási hovatartozásáról közel 20 000 ember nem nyilatkozott, ezek túlnyomó többsége a megyeszékhelyen él – Szatmárnémetibe közel 18 800-ra tehető azok száma, akik nem diktálták be ezeket az adatokat.
Növekvő arányok Biharban
Arányaiban ugyan nőtt a magyar lakosság a románhoz képest Bihar megyében, de a száma csökkent a 2002-es adatokhoz viszonyítva: miközben több mint egy évtizeddel ezelőtt még 155 828 főt számláltak, addig a legutóbbi népszámláláson csupán 138 213-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Azonban a román nemzetiségűek 404 468 főről 366 245 főre történt visszaesésével kiegyenlítődtek az arányok.
„Nagyon fontos, hogy arányaiban sikerült megállítani a csökkenést" – jelezte lapunknak Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, aki ezt részben azzal magyarázza, hogy az elmúlt évtized második felében erőteljesebben megindult a románok migrációja, miközben Magyarország gazdasági ereje csökkent, így kevésbé vonzotta át a helyi magyarságot. Az aránynövekedést azzal is indokolja, hogy az elmúlt évtized kisebbségi szempontból sokkal nyugodtabb, konfliktusmentesebb volt, mint az azt megelőző, javult a romániai magyarság helyzete. „Reméljük, most, hogy megállt a százalékos fogyás, vissza is lehet azt fordítani" – mondta a képviselő, aki a gyerekvállalás ösztönzésében és támogatásában látja a megoldást. Példaként a Németországból származó családtípusú adózási modellt említette.
A magyarság csökkenése leginkább Nagyváradon érzékelhető, ahol 45 305 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ez kétszázalékos visszaesést jelent a 2002-ben jegyzett 27 százalékhoz képest. Szabó Ödön szerint ez részben a vegyes-házasságokkal és az erőteljesebb migrációval magyarázható, de az is közrejátszhatott benne, hogy az elmúlt évtizedben a megyeszékhelyről többen vidékre költöztek. Nagyszalontán 2002-ben 10 335 magyart számláltak, most 9868-an vannak, Érmihályfalván 8757-ről 7971-re apadt a számuk. Bihar megyében a magyarság többsége még mindig városon él, miközben a megye lakosságának zöme vidéken lakik.
Tízezres hiány Kolozsváron
A végleges népszámlálási adatok szerint Kolozs megyében összesen 103 591 magyar él, 18 710-el kevesebben a 2002-es összeírás hivatalos adataihoz képest, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma ennél is kisebb: 102 928. Kolozsváron a leglátványosabb a magyar népesség fogyása, a tíz évvel ezelőtt regisztrált 60 281 fős közösség 10 716 fővel lett kisebb. A megye magyarságának drámai csökkenését jól mutatja az is, hogy 1941-ben 208 ezer magyart tartottak nyilván, de még 1992-ben is 146 ezernél több magyart számoltak össze.
A megye összlakossága is csökkent: 2011-ben 691 106 főt számláltak össze, míg 2002-ben 702 755 személy lakta Kolozs megyét. A magyarok túlnyomó többsége városon él, szám szerint 64 763-an, ebből 49 565 Kolozsváron, 1479 Aranyosgyéresen, 3781 Désen. Szamosújváron 3435, Tordán 3905, míg Bánffyhunyadon 2598 magyart számoltak. A végleges népszámlálási adatok szerint a községek közül Egeresen, Kisbácsban, Szászfenesen, Tordaszentlászlón és Széken van kétezernél több lelket számláló magyar közösség.
Krónika (Kolozsvár)
2013. július 8.
Érettségi jegyek: javult a diákok teljesítménye
Látványosan javult az elmúlt két évhez képest a diákok teljesítménye az idei érettségin: a vasárnap este közzétett eredmények szerint 55,52 százalékuknak sikerült megszerezniük az oklevelet. A legjobban a Brăila (74,17), leggyengébben az Ilfov megyeiek (27,91) szerepeltek a vizsgákon. Tavaly a diákok 44,3, tavalyelőtt 45,72 százalékának sikerült az érettségije.
Az eredményeket egy-két százalékkal befolyásolják majd az óvások. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a sikeresen érettségizők 62,37 százaléka végezte idén a középiskolát, a többiek korábbi évek végzősei.
Az erdélyi megyék közül kiugró teljesítményt értek el a Kolozs megyei diákok (70,99 százalékos átmenési arány), az országos átlagon aluli eredményeket értek el a Kovászna (42,47) és a Hargita (42,49) megyeiek. A székelyföldiek esetében azonban így is látványos a javulás, hiszen tavaly a két megyében 30 százalékos volt az átmenési arány.
Az eredmények megyei lebontásban: Fehér: 62,22, Argeș: 57,60, Arad: 52,62, Bukarest: 50,82, Bákó: 59,36, Bihar: 63,21, Beszterce-Naszód: 58,31, Brăila: 74,17, Botoșani: 56,15, Brassó: 61,72, Buzău: 63,99, Kolozs: 70,99, Călărasi: 48,32, Krassó-Szörény: 43,02, Konstanca: 54,28, Kovászna: 42,74, Dămbovița: 46,79, Dolj: 47,10, Gorj: 56,99, Galac: 59,39, Giurgiu = nincs adat, Hunyad: 53,25, Hargita: 42,49, Ilfov: 27,91, Ialomița: 55,28, Iași: 67,55, Mehedinți: 46,94, Máramaros: 60,52, Maros: 54,69, Neamț: 57,61, Olt: 43,44, Prahova: 60,56, Szeben: 63,70, Szilágy: 57,93, Szatmár: 57,81, Suceava: 64,48, Tulcea: 57,85, Temes: 54,41, Teleorman: 35,22, Vâlcea: 56,60, Vrancea: 54,63, Vaslui: 61,20.
Pap Melinda
Maszol.ro
Látványosan javult az elmúlt két évhez képest a diákok teljesítménye az idei érettségin: a vasárnap este közzétett eredmények szerint 55,52 százalékuknak sikerült megszerezniük az oklevelet. A legjobban a Brăila (74,17), leggyengébben az Ilfov megyeiek (27,91) szerepeltek a vizsgákon. Tavaly a diákok 44,3, tavalyelőtt 45,72 százalékának sikerült az érettségije.
Az eredményeket egy-két százalékkal befolyásolják majd az óvások. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a sikeresen érettségizők 62,37 százaléka végezte idén a középiskolát, a többiek korábbi évek végzősei.
Az erdélyi megyék közül kiugró teljesítményt értek el a Kolozs megyei diákok (70,99 százalékos átmenési arány), az országos átlagon aluli eredményeket értek el a Kovászna (42,47) és a Hargita (42,49) megyeiek. A székelyföldiek esetében azonban így is látványos a javulás, hiszen tavaly a két megyében 30 százalékos volt az átmenési arány.
Az eredmények megyei lebontásban: Fehér: 62,22, Argeș: 57,60, Arad: 52,62, Bukarest: 50,82, Bákó: 59,36, Bihar: 63,21, Beszterce-Naszód: 58,31, Brăila: 74,17, Botoșani: 56,15, Brassó: 61,72, Buzău: 63,99, Kolozs: 70,99, Călărasi: 48,32, Krassó-Szörény: 43,02, Konstanca: 54,28, Kovászna: 42,74, Dămbovița: 46,79, Dolj: 47,10, Gorj: 56,99, Galac: 59,39, Giurgiu = nincs adat, Hunyad: 53,25, Hargita: 42,49, Ilfov: 27,91, Ialomița: 55,28, Iași: 67,55, Mehedinți: 46,94, Máramaros: 60,52, Maros: 54,69, Neamț: 57,61, Olt: 43,44, Prahova: 60,56, Szeben: 63,70, Szilágy: 57,93, Szatmár: 57,81, Suceava: 64,48, Tulcea: 57,85, Temes: 54,41, Teleorman: 35,22, Vâlcea: 56,60, Vrancea: 54,63, Vaslui: 61,20.
Pap Melinda
Maszol.ro
2013. július 9.
Az ODT döntésére augusztus végéig kell várni
Az ARACIS szerint csak a román nyelvet lehet használni a betegágy mellett
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) elodázta a döntést annak a panasznak a kapcsán, amit a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) megbízásából dr. Kincses Előd ügyvéd két hónappal ezelőtt nyújtott be, diszkriminatívnak nevezve az egyetemi akkreditációk jóváhagyásáért felelős Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) azon átiratát, amely szerint az orvostanhallgatóknak román nyelven kell beszélniük a pácienssel, és ezért a gyakorlati oktatás a MOGYE-n román nyelvű kell legyen.
Dr. Kincses Előd a Népújságnak nyilatkozva hangsúlyozta, az ARACIS diszkriminatív átiratára hivatkozva tagadja meg a MOGYE vezetése a magyar nyelvű gyakorlati oktatás beindítását, ami veszélybe sodorja a magyar nyelvű orvosképzést.
– Egyébként is, az orvosi ellátásra vonatkozó európai normák szerint az orvosi tanulmányokat folytató hallgatóknak ismerniük kell azokat a nyelveket, amelyek szükségesek a szakma gyakorlásához abban az országban, ahol tanulnak – tette hozzá. Fentieket akár meg is fordíthatnánk, úgy értelmezve, hogy a román hallgatóknak ismerniük kell a magyar nyelvet, hiszen nem mellékes, hogy például Maros megye lakosságának közel fele magyar nemzetiségű.
– Ez az uniós direktíva a mi álláspontunkat támasztja alá, szemben azzal, amit az ARACIS állít – jelentette ki az ügyvéd. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE nemcsak a szóban forgó ARACIS-átirat ellen tett panaszt, hanem kérte annak megállapítását, hogy a MOGYE 2013. április 30-án hozott határozata, amellyel elutasítja a magyar tanerőknek a magyar oktatás külön akkreditálására vonatkozó javaslatát, diszkriminatív, és jelezte, az egyetem chartája a tanügyminisztérium jóváhagyása után is sok diszkriminatív elemet tartalmaz. Arra hivatkozott, hogy ha az egyetem nem hajlandó a magyar tagozat akkreditációjára vonatkozó javaslatot elfogadni, a jelenlegi helyzet konzerválódik, és hosszú évekre ellehetetleníti a magyar oktatás fejlesztését a MOGYE-n. Hangsúlyozta, elfogadhatatlan, hogy a magyar nyelvű gyakorlati oktatást megszüntető kommunista pártintézkedést 23 évvel a rendszerváltás után is fenntartják a MOGYE-n.
– Az elméleti és gyakorlati oktatás összefügg, és egyazon nyelven kell folyjon, ezt csak a MOGYE szenátusának kétharmada nem érti meg. A rektor kifogásolta az RMOGYKE perképességét, és többek között azt hozta fel, hogy késői a panaszunk. Ezek teljességgel alaptalan kifogások. A rektor úgy is indokolta azt, hogy a gyakorlatokat kizárólag románul lehet tartani (megfeledkezve az angol nyelven folyó gyakorlati oktatásról), hogy ötödéven, ahol tanít, vannak olyan magyar diákok, akik nem tudnak románul. Megköszöntem ezt az érvet, hiszen igazolja azt, hogy a jelenlegi gyakorlat nem alkalmas a román nyelv megfelelő szintű elsajátítására. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette, hogy ebben a komplikált ügyben a tanács mind a kilenc tagja kell szavazzon, a pihenőszabadságok miatt pedig augusztus második felében születik döntés. Ha az ODT megállapítja, hogy diszkriminatívak az általunk kifogásolt intézkedések, az ARACIS, kormányszerv lévén, muszáj változtasson álláspontján, és ebből következően a MOGYE sem bújhat a diszkriminatív átiratok mögé – tette hozzá Kincses.
Ugyancsak az ARACIS fent említett átirata ügyében tett feljelentést múlt pénteken az RMDSZ is a ODT- nál, kérve, vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket, és szankcionálja az említett hatóságot. A két panaszt együtt tárgyalta tegnap az ODT.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Az ARACIS szerint csak a román nyelvet lehet használni a betegágy mellett
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) elodázta a döntést annak a panasznak a kapcsán, amit a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) megbízásából dr. Kincses Előd ügyvéd két hónappal ezelőtt nyújtott be, diszkriminatívnak nevezve az egyetemi akkreditációk jóváhagyásáért felelős Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) azon átiratát, amely szerint az orvostanhallgatóknak román nyelven kell beszélniük a pácienssel, és ezért a gyakorlati oktatás a MOGYE-n román nyelvű kell legyen.
Dr. Kincses Előd a Népújságnak nyilatkozva hangsúlyozta, az ARACIS diszkriminatív átiratára hivatkozva tagadja meg a MOGYE vezetése a magyar nyelvű gyakorlati oktatás beindítását, ami veszélybe sodorja a magyar nyelvű orvosképzést.
– Egyébként is, az orvosi ellátásra vonatkozó európai normák szerint az orvosi tanulmányokat folytató hallgatóknak ismerniük kell azokat a nyelveket, amelyek szükségesek a szakma gyakorlásához abban az országban, ahol tanulnak – tette hozzá. Fentieket akár meg is fordíthatnánk, úgy értelmezve, hogy a román hallgatóknak ismerniük kell a magyar nyelvet, hiszen nem mellékes, hogy például Maros megye lakosságának közel fele magyar nemzetiségű.
– Ez az uniós direktíva a mi álláspontunkat támasztja alá, szemben azzal, amit az ARACIS állít – jelentette ki az ügyvéd. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE nemcsak a szóban forgó ARACIS-átirat ellen tett panaszt, hanem kérte annak megállapítását, hogy a MOGYE 2013. április 30-án hozott határozata, amellyel elutasítja a magyar tanerőknek a magyar oktatás külön akkreditálására vonatkozó javaslatát, diszkriminatív, és jelezte, az egyetem chartája a tanügyminisztérium jóváhagyása után is sok diszkriminatív elemet tartalmaz. Arra hivatkozott, hogy ha az egyetem nem hajlandó a magyar tagozat akkreditációjára vonatkozó javaslatot elfogadni, a jelenlegi helyzet konzerválódik, és hosszú évekre ellehetetleníti a magyar oktatás fejlesztését a MOGYE-n. Hangsúlyozta, elfogadhatatlan, hogy a magyar nyelvű gyakorlati oktatást megszüntető kommunista pártintézkedést 23 évvel a rendszerváltás után is fenntartják a MOGYE-n.
– Az elméleti és gyakorlati oktatás összefügg, és egyazon nyelven kell folyjon, ezt csak a MOGYE szenátusának kétharmada nem érti meg. A rektor kifogásolta az RMOGYKE perképességét, és többek között azt hozta fel, hogy késői a panaszunk. Ezek teljességgel alaptalan kifogások. A rektor úgy is indokolta azt, hogy a gyakorlatokat kizárólag románul lehet tartani (megfeledkezve az angol nyelven folyó gyakorlati oktatásról), hogy ötödéven, ahol tanít, vannak olyan magyar diákok, akik nem tudnak románul. Megköszöntem ezt az érvet, hiszen igazolja azt, hogy a jelenlegi gyakorlat nem alkalmas a román nyelv megfelelő szintű elsajátítására. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette, hogy ebben a komplikált ügyben a tanács mind a kilenc tagja kell szavazzon, a pihenőszabadságok miatt pedig augusztus második felében születik döntés. Ha az ODT megállapítja, hogy diszkriminatívak az általunk kifogásolt intézkedések, az ARACIS, kormányszerv lévén, muszáj változtasson álláspontján, és ebből következően a MOGYE sem bújhat a diszkriminatív átiratok mögé – tette hozzá Kincses.
Ugyancsak az ARACIS fent említett átirata ügyében tett feljelentést múlt pénteken az RMDSZ is a ODT- nál, kérve, vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket, és szankcionálja az említett hatóságot. A két panaszt együtt tárgyalta tegnap az ODT.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 9.
Országszerte érettebb diákok
Maros megyében is jobbak az eredmények
A fellebbezések elbírálása még hátravan, az ideiglenes érettségi eredmények azonban máris országos szintű javulást jeleznek a korábbi évek katasztrofális teljesítménye után. A romániai diákok 62,32 százaléka vette sikeresen az akadályokat, az átmenési arány Braila megyében a legmagasabb (74,17%), a második helyezett Kolozs megye (70,99%), azt Jászvásár, Suceava, illetve Buzau követi, leggyengébben az Ilfov megyei diákok teljesítettek.
Maros megyében szintén jobbak az eredmények a tavalyiaknál, amikor a diákok fele sem ment át a tudáspróbán. Ezúttal az óvások előtti eredmények szerint a vizsgázók 54,69 százaléka kapja meg az érettségi diplomát. Az idei végzősök 59,62 százalékának sikerült az érettségije, a középiskolát korábban végzett diákok viszont jóval gyengébben teljesítettek, esetükben mindössze 32,82 százalékos az átmenési arány. A marosvásárhelyi Egyesülés középiskolában minden diák sikeresen érettségizett, a Papiuban 97,29, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban 95,48 százalékos az átmenési arány. A megye leggyengébben teljesítő tanintézményének a Ion Vlasiu Iskola-központ számít, egyedül itt nem érte el az 5 százalékot a sikeresen vizsgázottak száma.
A jobb eredményekhez egyesek szerint az is hozzájárulhatott, hogy idén a román nyelv és irodalomból megszervezett írásbeli vizsgán az oktatás profiljától függően két különböző tételsort kellett a diákoknak megoldani: az elméleti líceumok filológia és társadalomtudományok osztályainak és a hivatás (vokacionális) profilú középiskolák pedagógiai osztályainak tanulói nehezebb, az elméleti líceumok reál osztályaiba, a szakközépiskolákba, illetve a hivatás profilú középiskolák nem pedagógiai osztályaiba járt diákok egy könnyített feladatsorral küzdöttek meg. Anyanyelvből egységes volt a tételsor, matematikából viszont a matematika-informatika osztályok, a természettudományi osztályok, a szakközépiskolák, illetve a pedagógusképző osztályok diákjainak más-más feladatokat kellett megoldaniuk.
Az eredményeikkel elégedetlen diákok tegnap 16 óráig nyújthatták be fellebbezéseiket, az újrajavítások utáni végső eredményeket július 12-én, pénteken függesztik ki a tanintézetekben.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
Maros megyében is jobbak az eredmények
A fellebbezések elbírálása még hátravan, az ideiglenes érettségi eredmények azonban máris országos szintű javulást jeleznek a korábbi évek katasztrofális teljesítménye után. A romániai diákok 62,32 százaléka vette sikeresen az akadályokat, az átmenési arány Braila megyében a legmagasabb (74,17%), a második helyezett Kolozs megye (70,99%), azt Jászvásár, Suceava, illetve Buzau követi, leggyengébben az Ilfov megyei diákok teljesítettek.
Maros megyében szintén jobbak az eredmények a tavalyiaknál, amikor a diákok fele sem ment át a tudáspróbán. Ezúttal az óvások előtti eredmények szerint a vizsgázók 54,69 százaléka kapja meg az érettségi diplomát. Az idei végzősök 59,62 százalékának sikerült az érettségije, a középiskolát korábban végzett diákok viszont jóval gyengébben teljesítettek, esetükben mindössze 32,82 százalékos az átmenési arány. A marosvásárhelyi Egyesülés középiskolában minden diák sikeresen érettségizett, a Papiuban 97,29, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban 95,48 százalékos az átmenési arány. A megye leggyengébben teljesítő tanintézményének a Ion Vlasiu Iskola-központ számít, egyedül itt nem érte el az 5 százalékot a sikeresen vizsgázottak száma.
A jobb eredményekhez egyesek szerint az is hozzájárulhatott, hogy idén a román nyelv és irodalomból megszervezett írásbeli vizsgán az oktatás profiljától függően két különböző tételsort kellett a diákoknak megoldani: az elméleti líceumok filológia és társadalomtudományok osztályainak és a hivatás (vokacionális) profilú középiskolák pedagógiai osztályainak tanulói nehezebb, az elméleti líceumok reál osztályaiba, a szakközépiskolákba, illetve a hivatás profilú középiskolák nem pedagógiai osztályaiba járt diákok egy könnyített feladatsorral küzdöttek meg. Anyanyelvből egységes volt a tételsor, matematikából viszont a matematika-informatika osztályok, a természettudományi osztályok, a szakközépiskolák, illetve a pedagógusképző osztályok diákjainak más-más feladatokat kellett megoldaniuk.
Az eredményeikkel elégedetlen diákok tegnap 16 óráig nyújthatták be fellebbezéseiket, az újrajavítások utáni végső eredményeket július 12-én, pénteken függesztik ki a tanintézetekben.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 10.
Budapestről is érkezett gyakornok Háromszékre
Budapestről is érkezik önkéntes a háromszéki önkormányzathoz: összesen 16 fiatalt vettek fel az RMDSZ háromszéki területi szervezete által indított gyakornoki programba.
A kezdeményezők tájékoztatása szerint a gyakornokok többsége háromszéki, de vannak közöttük Hargita és Maros megyeiek is. Jelentkezett ugyanakkor egy budapesti joghallgató fiú is, aki a közösségi hálón szerzett tudomást a felhívásról, eddig pedig még nem is járt Erdélyben, de a sajtóban folyamatosan követi a székelyföldi eseményeket. Sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt a megyei önkormányzat biztosít számára szállást.
A program egyébként rotációs rendszerben működik, július elsejétől két fiatal egy hónapig gyakornokoskodik a megyei közgyűlésnél, a sepsiszentgyörgyi városházán, de dolgoznak a Mikó Imre jogvédő szolgálatnak és az RMDSZ háromszéki honatyáinak irodáinál is. A tervek szerint pedig egy napot Bukarestben tartózkodnak majd, ahol megismerkednek az RMDSZ parlamenti frakciójának tevékenységével.
Az RMDSZ háromszéki területi szervezete – indoklásuk szerint – azért indított gyakornoki programot, hogy a tehetséges és a közélet iránt érdeklődő fiatalok számára lehetőséget nyújtson, hogy betekinthessenek a közintézmények tevékenységeibe. Tamás Sándor, a megyei közgyűlés és a területi szervezet elnöke úgy véli, a részvételi lehetőség megadásával tudják rábírni a fiatalokat, hogy ne forduljanak el a politikától és a közélettől, hanem lendületükkel és tudásukkal tegyék azt hatékonyabbá.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Budapestről is érkezik önkéntes a háromszéki önkormányzathoz: összesen 16 fiatalt vettek fel az RMDSZ háromszéki területi szervezete által indított gyakornoki programba.
A kezdeményezők tájékoztatása szerint a gyakornokok többsége háromszéki, de vannak közöttük Hargita és Maros megyeiek is. Jelentkezett ugyanakkor egy budapesti joghallgató fiú is, aki a közösségi hálón szerzett tudomást a felhívásról, eddig pedig még nem is járt Erdélyben, de a sajtóban folyamatosan követi a székelyföldi eseményeket. Sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt a megyei önkormányzat biztosít számára szállást.
A program egyébként rotációs rendszerben működik, július elsejétől két fiatal egy hónapig gyakornokoskodik a megyei közgyűlésnél, a sepsiszentgyörgyi városházán, de dolgoznak a Mikó Imre jogvédő szolgálatnak és az RMDSZ háromszéki honatyáinak irodáinál is. A tervek szerint pedig egy napot Bukarestben tartózkodnak majd, ahol megismerkednek az RMDSZ parlamenti frakciójának tevékenységével.
Az RMDSZ háromszéki területi szervezete – indoklásuk szerint – azért indított gyakornoki programot, hogy a tehetséges és a közélet iránt érdeklődő fiatalok számára lehetőséget nyújtson, hogy betekinthessenek a közintézmények tevékenységeibe. Tamás Sándor, a megyei közgyűlés és a területi szervezet elnöke úgy véli, a részvételi lehetőség megadásával tudják rábírni a fiatalokat, hogy ne forduljanak el a politikától és a közélettől, hanem lendületükkel és tudásukkal tegyék azt hatékonyabbá.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2013. július 11.
Marius Pascan szenátor: Lopták, lopják a román államot!
Marius Pascan PDL-s Maros megyei szenátor tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: "1990 után Románia törvényessé tette a Magyarország által a bécsi döntés után elfoglalt Észak-Erdély területén elkövetett rablást, fosztogatást, visszaszolgáltatva olyan ingatlanokat, amelyeket a magyar hatóságok telekeltek be magyarországi intézmények, magán- és jogi személyek nevére". Pascan jogorvoslatot szeretne az Európai Emberjogi Bíróságtól, vagy az Európa Tanácstól, bár reménytelennek tartja a pereskedést, viszont támogatná azt a törvénymódosítást, ami az 1945 előtti ingatlantulajdon-helyzetet venné figyelembe a restitúciónál.
Maros megye demokrata-liberális szenátora szerint nemcsak magyar magán- és jogi személyek, intézmények, hanem egyházak is a fenti módon jutottak ingatlanokhoz, elsősorban földterületekhez és erdőkhöz, a román állam pedig a rendszerváltás után az 1945 utáni tulajdonviszonyokat, iratokat vette alapul a restitúciós törvények megalkotásakor. Így történhetett meg, hogy Románia gyakorlatilag törvényesítette a magyar állam által elkövetett rablást, visszaszolgáltatva például Görgény- és Maros-völgyi erdőket, földeket azoknak, akik bizonyítani tudták a tulajdonjogot. "Románia értelmezhető és felelőtlen törvényeket hozott, és nem voltak a birtokában megfelelő bizonyítékok ahhoz, hogy védekezzen a bíróságok előtt, megvédje ingatlanjait" – jelentette ki. Bizonyítékként az 1941. évi 1440-es magyar miniszteri rendeletet hozta fel, mondván, módosítani kellene a hazai törvénykezést, és az 1945 előtti tulajdonviszonyok figyelembevételével kellene az ingatlan-vissza- szolgáltatást folytatni. A továbbiakban a parlamenti kisebbségi szervezeteknek juttatott állami támogatás kapcsán közölte: elfogadhatatlan, hogy több mint 83 millió lejt kapjanak e szervezetek évente kulturális, vallási rendezvényekre. Az 1,2 millió magyar nemzetiségű polgárt képviselő RMDSZ 18 parlamenti képviselővel és 9 szenátorral a román törvényhozásban idén 18 millió lejt, miközben a hivatalosan 620.000 romát képviselő Nicolae Paun a Pro Europa Roma Párt számára 11,7 millió lejt kapott. Pascan szerint e civil szervezetek háromszor annyi pénzt kapnak, mint a román pártok, és nem számolnak el azzal, hogy mire költik a csillagászati összegeket. A sajtósok rendelkezésére bocsátotta a támogatások jegyzékét, és rövid számítással bizonyította, hogy a "fejpénzre" lebontott összeg 15-375 lej között változik etnikumonként, amit érthetetlennek tart, majd javasolta, a Hargita és Kovászna megyei román kisebbségnek is a más kisebbségekhez hasonlóan állami támogatást kellene juttatni, mert nincs miből kulturális rendezvényeket szervezzenek. Pascan a sajtótájékoztató további részében közölte: nem ért egyet a közbeszerzési törvény módosításával, amely szerint megemelték a közbeszerzési eljárás nélkül odaítélhető munkálatok, szolgáltatások, vásárlások értékének felső határát, hisz választások közelegnek, és az USL-nek pénzre van szüksége, majd hozzátette, hogy a Demokrata-Liberális Párt jelezni fogja a fentieket az Európai Bizottságnak. Kifogásolta a kataszteri hivatalok privatizációjára irányuló erőfeszítéseket, és felháborodott azon is, hogy Románia csak 19%-ban hasznosította az uniós alapokat.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Marius Pascan PDL-s Maros megyei szenátor tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: "1990 után Románia törvényessé tette a Magyarország által a bécsi döntés után elfoglalt Észak-Erdély területén elkövetett rablást, fosztogatást, visszaszolgáltatva olyan ingatlanokat, amelyeket a magyar hatóságok telekeltek be magyarországi intézmények, magán- és jogi személyek nevére". Pascan jogorvoslatot szeretne az Európai Emberjogi Bíróságtól, vagy az Európa Tanácstól, bár reménytelennek tartja a pereskedést, viszont támogatná azt a törvénymódosítást, ami az 1945 előtti ingatlantulajdon-helyzetet venné figyelembe a restitúciónál.
Maros megye demokrata-liberális szenátora szerint nemcsak magyar magán- és jogi személyek, intézmények, hanem egyházak is a fenti módon jutottak ingatlanokhoz, elsősorban földterületekhez és erdőkhöz, a román állam pedig a rendszerváltás után az 1945 utáni tulajdonviszonyokat, iratokat vette alapul a restitúciós törvények megalkotásakor. Így történhetett meg, hogy Románia gyakorlatilag törvényesítette a magyar állam által elkövetett rablást, visszaszolgáltatva például Görgény- és Maros-völgyi erdőket, földeket azoknak, akik bizonyítani tudták a tulajdonjogot. "Románia értelmezhető és felelőtlen törvényeket hozott, és nem voltak a birtokában megfelelő bizonyítékok ahhoz, hogy védekezzen a bíróságok előtt, megvédje ingatlanjait" – jelentette ki. Bizonyítékként az 1941. évi 1440-es magyar miniszteri rendeletet hozta fel, mondván, módosítani kellene a hazai törvénykezést, és az 1945 előtti tulajdonviszonyok figyelembevételével kellene az ingatlan-vissza- szolgáltatást folytatni. A továbbiakban a parlamenti kisebbségi szervezeteknek juttatott állami támogatás kapcsán közölte: elfogadhatatlan, hogy több mint 83 millió lejt kapjanak e szervezetek évente kulturális, vallási rendezvényekre. Az 1,2 millió magyar nemzetiségű polgárt képviselő RMDSZ 18 parlamenti képviselővel és 9 szenátorral a román törvényhozásban idén 18 millió lejt, miközben a hivatalosan 620.000 romát képviselő Nicolae Paun a Pro Europa Roma Párt számára 11,7 millió lejt kapott. Pascan szerint e civil szervezetek háromszor annyi pénzt kapnak, mint a román pártok, és nem számolnak el azzal, hogy mire költik a csillagászati összegeket. A sajtósok rendelkezésére bocsátotta a támogatások jegyzékét, és rövid számítással bizonyította, hogy a "fejpénzre" lebontott összeg 15-375 lej között változik etnikumonként, amit érthetetlennek tart, majd javasolta, a Hargita és Kovászna megyei román kisebbségnek is a más kisebbségekhez hasonlóan állami támogatást kellene juttatni, mert nincs miből kulturális rendezvényeket szervezzenek. Pascan a sajtótájékoztató további részében közölte: nem ért egyet a közbeszerzési törvény módosításával, amely szerint megemelték a közbeszerzési eljárás nélkül odaítélhető munkálatok, szolgáltatások, vásárlások értékének felső határát, hisz választások közelegnek, és az USL-nek pénzre van szüksége, majd hozzátette, hogy a Demokrata-Liberális Párt jelezni fogja a fentieket az Európai Bizottságnak. Kifogásolta a kataszteri hivatalok privatizációjára irányuló erőfeszítéseket, és felháborodott azon is, hogy Románia csak 19%-ban hasznosította az uniós alapokat.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 11.
Eddig 75 település csatlakozott, Toró optimizmusa töretlen
„Nincs két hónap elvesztegetni való időnk. A közösség jelentős része itthon tartózkodik a nyári hónapokban is, és minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a kormányt meggyőzzük arról, a régiósítás tervét ebben a formában nem tudjuk elfogadni” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerdán a július 20-ra meghirdetett tiltakozássorozattal kapcsolatos sajtótájékoztatóján.
Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett, július 20-án 20 órára meghirdetett tüntetéssorozat célja egyrészt politikai nyomás gyakorlása a román kormányra, hogy álljon el a régiók újrafelosztásával kapcsolatos elképzeléseitől, másrészt lehetőséget szeretnének teremteni a véleménynyilvánításra. Ennek érdekében úgy szervezték a megmozdulást, hogy mindenki a saját lakhelyén csatlakozhasson, ugyanakkor a tüntetéssel egy időben aláírásgyűjtést is indítanak. A részletekre kitérve Toró elmondta, hogy megmozdulásuk ezúttal is békés, és demokratikus lesz, akárcsak a március 10-i marosvásárhelyi tüntetéskor.
Kifejtette: eddig 75 település – köztük 40 székelyföldi és 35 közép-erdélyi, illetve partiumi helység – képviselői jelezték, hogy részt kívánnak venni. Hozzátette: „Csalódott lennék, ha nem gyűlne össze száz település, de mérsékelt optimizmusom azt sugallja, hogy többen is csatlakozni fognak.” A megmozdulásban részt vevő települések pontos térképét a jövő hétre ígérték.
Toró hangsúlyozta, hogy az EMNP csupán kezdeményezője a megmozdulásnak, amelyhez bárki csatlakozhat. Köszönetet mondott a Székely Nemzeti Tanácsnak, amely ezúttal is biztosította támogatásáról, és Székelyföldön segítenek a szervezésben. Arra utalva, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke, és az RMDSZ főtitkára is hiányolta az előzetes egyeztetést, Toró elmondta: amikor Kalibáskőn eldöntötték, hogy útjára indítják ezt a megmozdulássorozatot, akkor épp az MPP elnökségét várták ebédre, de nem érkeztek meg. Hangsúlyozta, ha az MPP fővezérkara nem hajlandó egyeztetni, akkor ezt megteszik a megyei szervezetek képviselőivel, kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen szerinte Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke nem tett mást az elmúlt félévben, mint megpróbálta hitelteleníteni az EMNP minden akcióját, Hargita és Maros megyében viszont maximálisan együttműködő MPP-re találtak.
Az RMDSZ-szel való egyeztetésről Toró kifejtette: még a kalibáskői elnökségi ülés előtt felkeresték Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, valamint az RMDSZ-en belül a székelyföldi ügyekért felelős egyik illetékest, majd Kelemen Hunor elnöknek címzett levélben kérték az RMDSZ együttműködését, erre azonban még érdemi választ nem kaptak. Az EMNP elnöke nem tartja mérvadónak Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nyilatkozatát, viszont sok helyi vezető jelezte, hogy részt fog venni a megmozduláson – mondta Toró. „Az RMDSZ a decemberi választásokon bizonyította, hogy ők bírnak a legnagyobb mozgósító erővel, ezért rájuk is számítunk. Optimizmusunk töretlen, hogy levelünkre pozitív választ kapunk, bár a „háttérzajból” arra a következtetésre jutottunk: az RMDSZ azon az állásponton van, hogy majd csak két hónapos nyári szabadság után fognak lépni az ügyben” – magyarázta.
Szabadság (Kolozsvár)
„Nincs két hónap elvesztegetni való időnk. A közösség jelentős része itthon tartózkodik a nyári hónapokban is, és minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a kormányt meggyőzzük arról, a régiósítás tervét ebben a formában nem tudjuk elfogadni” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerdán a július 20-ra meghirdetett tiltakozássorozattal kapcsolatos sajtótájékoztatóján.
Az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett, július 20-án 20 órára meghirdetett tüntetéssorozat célja egyrészt politikai nyomás gyakorlása a román kormányra, hogy álljon el a régiók újrafelosztásával kapcsolatos elképzeléseitől, másrészt lehetőséget szeretnének teremteni a véleménynyilvánításra. Ennek érdekében úgy szervezték a megmozdulást, hogy mindenki a saját lakhelyén csatlakozhasson, ugyanakkor a tüntetéssel egy időben aláírásgyűjtést is indítanak. A részletekre kitérve Toró elmondta, hogy megmozdulásuk ezúttal is békés, és demokratikus lesz, akárcsak a március 10-i marosvásárhelyi tüntetéskor.
Kifejtette: eddig 75 település – köztük 40 székelyföldi és 35 közép-erdélyi, illetve partiumi helység – képviselői jelezték, hogy részt kívánnak venni. Hozzátette: „Csalódott lennék, ha nem gyűlne össze száz település, de mérsékelt optimizmusom azt sugallja, hogy többen is csatlakozni fognak.” A megmozdulásban részt vevő települések pontos térképét a jövő hétre ígérték.
Toró hangsúlyozta, hogy az EMNP csupán kezdeményezője a megmozdulásnak, amelyhez bárki csatlakozhat. Köszönetet mondott a Székely Nemzeti Tanácsnak, amely ezúttal is biztosította támogatásáról, és Székelyföldön segítenek a szervezésben. Arra utalva, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke, és az RMDSZ főtitkára is hiányolta az előzetes egyeztetést, Toró elmondta: amikor Kalibáskőn eldöntötték, hogy útjára indítják ezt a megmozdulássorozatot, akkor épp az MPP elnökségét várták ebédre, de nem érkeztek meg. Hangsúlyozta, ha az MPP fővezérkara nem hajlandó egyeztetni, akkor ezt megteszik a megyei szervezetek képviselőivel, kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen szerinte Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke nem tett mást az elmúlt félévben, mint megpróbálta hitelteleníteni az EMNP minden akcióját, Hargita és Maros megyében viszont maximálisan együttműködő MPP-re találtak.
Az RMDSZ-szel való egyeztetésről Toró kifejtette: még a kalibáskői elnökségi ülés előtt felkeresték Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, valamint az RMDSZ-en belül a székelyföldi ügyekért felelős egyik illetékest, majd Kelemen Hunor elnöknek címzett levélben kérték az RMDSZ együttműködését, erre azonban még érdemi választ nem kaptak. Az EMNP elnöke nem tartja mérvadónak Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nyilatkozatát, viszont sok helyi vezető jelezte, hogy részt fog venni a megmozduláson – mondta Toró. „Az RMDSZ a decemberi választásokon bizonyította, hogy ők bírnak a legnagyobb mozgósító erővel, ezért rájuk is számítunk. Optimizmusunk töretlen, hogy levelünkre pozitív választ kapunk, bár a „háttérzajból” arra a következtetésre jutottunk: az RMDSZ azon az állásponton van, hogy majd csak két hónapos nyári szabadság után fognak lépni az ügyben” – magyarázta.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. július 11.
Verespatak kiemelt beruházás
A verespataki aranybánya-beruházás is része annak az országos beruházás-fejlesztési tervnek, amelyet csütörtökön mutatott be Victor Ponta miniszterelnök. Ennek révén az év végéig legalább tízmilliárd euró értékű befektetést szeretne öt stratégiai területen, az energetikai, a bányászati, a mezőgazdasági, az ipari és az infrastrukturális ágazatba vonzani, valamint 50 ezer új munkahelyet hozna létre.
A legfőbb célok között szerepel az energetikai függőség csökkentése, az energiaárak csökkentése, új energiaforrások fölfedezése fokozott környezetvédelmi intézkedések mellett, a vidékfejlesztés, valamint a gazdák helyzetét javító beruházások és támogatások. Az ipar területén növelni kívánják a versenyképességet, további ipari parkokat kívánnak fejleszteni, és támogatásokat ígérnek a kis- és középvállalkozásoknak. Emellett a vasúti és a közúti infrastruktúra fejlesztését is tervbe vették. A külföldi beruházók Romániába csábítása érdekében a kormány mind Európával, mind Ázsiával fejleszteni kívánja a gazdasági kapcsolatokat.
Verespatak: növelné részesedését az állam
A Verespatakkal kapcsolatos tervek között szerepel, hogy a környezetvédelmi viták miatt évekkel ezelőtt elakadt bányaberuházást új környezetvédelmi szabályokkal, a kulturális örökség megóvása mellett kívánják megvalósítani, emellett az állam részesedését 78 százalékra akarják növelni a nyereségből. Ponta csütörtökön közölte: a kormány várhatóan szeptemberig lezárja a verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nel (RMGC) a tárgyalásokat a beruházásról, amelynek sorsáról a parlament fog dönteni. Kijelentette: a kormány kimozdítaná a holtpontról a verespataki beruházást valamennyi környezetvédelmi szabvány betartása mellett, így várhatóan szeptemberig lezárják a tárgyalásokat a beruházóval, de a végső döntést a parlamentnek kell meghoznia.
Egy évvel ezelőtt Ponta a beruházás kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a verespataki kitermelésről szóló döntés három tényezőn múlik: a beruházónak garantálnia kell a környezet megóvását, újra kell tárgyalni a román állam részesedését a nyereségből, emellett a témából ki kell zárni a politikai lobbitevékenységet. Akkor azzal vádolta meg Traian Băsescu államfőt, aki támogatta a verespataki beruházást, hogy egy magáncég érdekében folytat politikai lobbit.
Idén tavasszal Rovana Plumb úgy nyilatkozott, hogy a verespataki beruházás tervét az illetékes minisztériumok vizsgálják, a végső szót pedig majd a kormány mondja ki. Április végén aztán a kormány egy olyan cég létrehozásáról döntött, amely kizárólag a verespataki projekttel foglalkozik, és az országos érdekeltségű beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter alárendeltségébe utalták.
Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházást a Roşia Montană Gold Corporation szeretné megvalósítani, amely a kanadai Gabriel Resources tulajdonában áll. A cég szerezte meg a kitermelés koncessziós jogát a fehér megyei Verespatak mellett található lelőhelyen, amely a becslések szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt. Ezt az RMGC ciántechnológiás eljárással kívánja kitermelni.
A beruházási terv része egy 150 millió euróból megvalósuló gázelosztó központ megépítése a Maros megyei Gyulakután, amelyet a japán Marubeni cég kivitelezhet, valamint a Rovinari hőerőmű fejlesztése, amelyet a kínai China Huadian Engineering valósíthat meg.
Victor Ponta azt is elmondta, hogy várhatóan még idén elfogadják az új bányajáradék-törvényt, amelynek nyomán az országban bányászati tevékenységet kifejtő cégek az európai átlagnak megfelelő összeget fizetnek majd be az államkasszába. Azt is elmondta, hogy az OMV Petrom kőolaj- és földgázkitermelő cég egymilliárd euró értékben végez fejlesztéseket új lelőhelyeken, többek között a Bihar megyei Berettyószéplakon is belefogott egy 200 millió eurós projektbe.
Mezőgazdasági fejlesztéseket ígérnek
A terv bemutatóján Victor Ponta azt is elmondta, hogy a mezőgazdaságban idén hárommilliárd euró értékben valósítanak meg befektetéseket, ebből 2,8 milliárd eurót az Európai Unió finanszíroz. Mint kifejtette, az öntözőrendszer felújítására már el is különítettek 100 millió eurót, de a zöldség- és gyümölcsfélék begyűjtésére szolgáló központokat és a családi gazdaságokat is fejleszteni kívánják.
A beruházási terv azt is tartalmazza, hogy a kormány idén ősszel az összes politikai szereplővel egyeztetést kíván folytatni annak érdekében, hogy konszenzuson alapuló fejlesztési tervet dolgozzanak ki az ország számára a 2014 és 2018 közötti négyéves időszakra.
A tavalyi évben a külföldi beruházások értéke immár negyedik éve folyamatosan csökkent Romániában, az 1,6 milliárd eurós összeg 11 százalékkal volt kevesebb a 2011-ben jegyzett 1,8 milliárd eurónál. Az idei év első négy hónapjában az országban eszközölt külföldi beruházások összértéke 322 millió euró, ami közel 35 százalékos csökkenés az előző év azonos időszakához képest, amikor a befektetések összértéke elérte a 494 millió eurót.
Balogh Levente
Székelyhon.ro
A verespataki aranybánya-beruházás is része annak az országos beruházás-fejlesztési tervnek, amelyet csütörtökön mutatott be Victor Ponta miniszterelnök. Ennek révén az év végéig legalább tízmilliárd euró értékű befektetést szeretne öt stratégiai területen, az energetikai, a bányászati, a mezőgazdasági, az ipari és az infrastrukturális ágazatba vonzani, valamint 50 ezer új munkahelyet hozna létre.
A legfőbb célok között szerepel az energetikai függőség csökkentése, az energiaárak csökkentése, új energiaforrások fölfedezése fokozott környezetvédelmi intézkedések mellett, a vidékfejlesztés, valamint a gazdák helyzetét javító beruházások és támogatások. Az ipar területén növelni kívánják a versenyképességet, további ipari parkokat kívánnak fejleszteni, és támogatásokat ígérnek a kis- és középvállalkozásoknak. Emellett a vasúti és a közúti infrastruktúra fejlesztését is tervbe vették. A külföldi beruházók Romániába csábítása érdekében a kormány mind Európával, mind Ázsiával fejleszteni kívánja a gazdasági kapcsolatokat.
Verespatak: növelné részesedését az állam
A Verespatakkal kapcsolatos tervek között szerepel, hogy a környezetvédelmi viták miatt évekkel ezelőtt elakadt bányaberuházást új környezetvédelmi szabályokkal, a kulturális örökség megóvása mellett kívánják megvalósítani, emellett az állam részesedését 78 százalékra akarják növelni a nyereségből. Ponta csütörtökön közölte: a kormány várhatóan szeptemberig lezárja a verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nel (RMGC) a tárgyalásokat a beruházásról, amelynek sorsáról a parlament fog dönteni. Kijelentette: a kormány kimozdítaná a holtpontról a verespataki beruházást valamennyi környezetvédelmi szabvány betartása mellett, így várhatóan szeptemberig lezárják a tárgyalásokat a beruházóval, de a végső döntést a parlamentnek kell meghoznia.
Egy évvel ezelőtt Ponta a beruházás kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a verespataki kitermelésről szóló döntés három tényezőn múlik: a beruházónak garantálnia kell a környezet megóvását, újra kell tárgyalni a román állam részesedését a nyereségből, emellett a témából ki kell zárni a politikai lobbitevékenységet. Akkor azzal vádolta meg Traian Băsescu államfőt, aki támogatta a verespataki beruházást, hogy egy magáncég érdekében folytat politikai lobbit.
Idén tavasszal Rovana Plumb úgy nyilatkozott, hogy a verespataki beruházás tervét az illetékes minisztériumok vizsgálják, a végső szót pedig majd a kormány mondja ki. Április végén aztán a kormány egy olyan cég létrehozásáról döntött, amely kizárólag a verespataki projekttel foglalkozik, és az országos érdekeltségű beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter alárendeltségébe utalták.
Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházást a Roşia Montană Gold Corporation szeretné megvalósítani, amely a kanadai Gabriel Resources tulajdonában áll. A cég szerezte meg a kitermelés koncessziós jogát a fehér megyei Verespatak mellett található lelőhelyen, amely a becslések szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt. Ezt az RMGC ciántechnológiás eljárással kívánja kitermelni.
A beruházási terv része egy 150 millió euróból megvalósuló gázelosztó központ megépítése a Maros megyei Gyulakután, amelyet a japán Marubeni cég kivitelezhet, valamint a Rovinari hőerőmű fejlesztése, amelyet a kínai China Huadian Engineering valósíthat meg.
Victor Ponta azt is elmondta, hogy várhatóan még idén elfogadják az új bányajáradék-törvényt, amelynek nyomán az országban bányászati tevékenységet kifejtő cégek az európai átlagnak megfelelő összeget fizetnek majd be az államkasszába. Azt is elmondta, hogy az OMV Petrom kőolaj- és földgázkitermelő cég egymilliárd euró értékben végez fejlesztéseket új lelőhelyeken, többek között a Bihar megyei Berettyószéplakon is belefogott egy 200 millió eurós projektbe.
Mezőgazdasági fejlesztéseket ígérnek
A terv bemutatóján Victor Ponta azt is elmondta, hogy a mezőgazdaságban idén hárommilliárd euró értékben valósítanak meg befektetéseket, ebből 2,8 milliárd eurót az Európai Unió finanszíroz. Mint kifejtette, az öntözőrendszer felújítására már el is különítettek 100 millió eurót, de a zöldség- és gyümölcsfélék begyűjtésére szolgáló központokat és a családi gazdaságokat is fejleszteni kívánják.
A beruházási terv azt is tartalmazza, hogy a kormány idén ősszel az összes politikai szereplővel egyeztetést kíván folytatni annak érdekében, hogy konszenzuson alapuló fejlesztési tervet dolgozzanak ki az ország számára a 2014 és 2018 közötti négyéves időszakra.
A tavalyi évben a külföldi beruházások értéke immár negyedik éve folyamatosan csökkent Romániában, az 1,6 milliárd eurós összeg 11 százalékkal volt kevesebb a 2011-ben jegyzett 1,8 milliárd eurónál. Az idei év első négy hónapjában az országban eszközölt külföldi beruházások összértéke 322 millió euró, ami közel 35 százalékos csökkenés az előző év azonos időszakához képest, amikor a befektetések összértéke elérte a 494 millió eurót.
Balogh Levente
Székelyhon.ro