Szenátor- és képviselőjelöltek vagyona
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro

„Jaj nekünk, ha elveszítjük érdekeink egységes képviseletét!”
Ha a magyarok elveszítik „érdekeik egységes képviseletét”, „jaj lesz nekik” – fejtette ki egy újabb szenátori mandátumra pályázó Markó Béla volt RMDSZ-elnök hétfőn, a Szövetség Maros megyei jelöltjeinek a bemutatásán.
Markó Béla kifejtette, léteznek „olyan értékek, melyek nem változnak”, és olyan fogalmak, melyeket az RMDSZ képviselői 22 éve használnak, mert „fontosak, változatlanok, a romániai magyarok számára örök értéket jelentenek”, és ezek között van „az egység parancsa is”, vagyis a szolidaritásé, amely hozzásegíti a magyarok képviselőit, hogy elérjék célkitűzéseiket.
„22 év alatt több jó dolog valósult meg az RMDSZ konzekvens politikai harca eredményeként, mint ami negatív dolog volt” – tette hozzá.
„Ha eltűnik egy párt, jön a következő. Ha azonban mi elveszítjük érdekeink egységes képviseletét, jaj nekünk. Folyton hallom, hogy az RMDSZ mellett megjelentek más pártok is a versenyben. Irritál ez a kifejezés, autók, versenykerékpárok jutnak eszembe. Nem mondhatom azt, hogy nagyon jó dolgokat jelentenek az RMDSZ mellett megjelent pártok. Egy lyukas kerekű versenybicikliről van szó, melyet Toró vezet, és Tőkés a csomagtartón ül. Majd megjelenik egy másik kerékpár, és a csomagtartón ugyanaz az úr ül. Mi nem vagyunk versenyben egymással, nincs szükségünk versenytárs pártokra” – mondta Markó Béla.
Annak ellenére, hogy ezek a kijelentések „antidemokratikusnak tűnnek”, meg kell érteni, hogy az úgynevezett „versenypártok” csupán egy „pusztító brigádot” alkotnak, mely minden választáson tönkre akarja tenni a magyarok egységét – magyarázta Markó.
„Mi nem vagyunk versenyben egymással. Nincs szükség erre, nem folyik magyar magyar elleni versengés. Egyedül állunk a versenyben (…), a román alakulatokkal versenyzünk, és, ha nem jutunk egyezségre, legyőznek minket. Erről szól a verseny. Egyesek csökkenteni akarják képviseleti esélyeinket, azt akarják, ne legyen képviseletünk Bukarestben. Nem hiszem, hogy tudják, mi következik, ha nem egyesülünk, ha a nép nem megy el szavazni, ha nem küldünk embereket Bukarestbe” – fejtette ki Markó Béla.
A következő mandátumban olyan kérdések megvitatására kerül majd sor, mint, például, az alkotmány módosítása, vagy a területi-adminisztratív átszervezés, amely, „ha nélkülünk megy végbe, akkor ellenünk fog irányulni” – mutatott még rá Markó.
„Dolgunk van tehát, felelősségeink vannak, feladataink vannak. Ezek teljesítéséhez kérünk bizalmat. Komoly kampányt szeretnék, hogy előre tolhassuk e közösség sorsát” – szögezte le Markó Béla.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Elegáns, őszinte, barátságos kampányt ígér az EMNP
Rendhagyó, sajtóreggelivel egybekötött kötetlen beszélgetésen mutatkoztak be tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei jelöltjei.
Szenátorjelöltek: Jakab István (1-es kollégium), Tőkés András (2-es kollégium), Máté János (3-as kollégium), Varga Loránd (4-es kollégium).
Képviselőjelöltek: Portik Vilmos (1-es körzet), Boros Zoltán (2-es körzet), dr. Pálosi Csaba (4-es körzet), László György (5-ös körzet), Ölvedi Zsolt (6-os körzet), Barabás Tibor (8-as körzet).
Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke szerint őszinte, barátságos, elegáns kampányt szeretnének folytatni, amely során azokat a magyar embereket szeretnék megszólítani, akik az elmúlt években elfordultak a politikától, és arról beszélnének, hogy egészséges versenyről van szó, az RMDSZ mellett, nem ellene akarnak bejutni a parlamentbe. Ez matematikailag lehetséges, és a választási törvény is megengedi, jelentette ki a megyei elnök. Ugyanakkor bejelentette, hogy Kali István lesz a megyei kampányfőnök.
A találkozón felvetődött a Néppárt listáján szereplő MPP-tagok helyzete, különösen a László Györgyé, aki a Magyar Polgári Párt megyei elnökeként már korábban erős jobboldali koalíciót sürgetett, és aki, miután az EMNP listáján kívánt indulni a decemberi parlamenti választásokon, az országos elnök nyilatkozata értelmében "felfüggesztette saját párttagságát", illetve Ölvedi Zsolté, aki az MPP megyei szóvivője.
Dr. Pálosi Csabának, az MPP marosvásárhelyi elnökének, illetve Máté Jánosnak, a párt balavásári elnökének a helyzete más, mert mindketten a saját szervezetük támogatásával kerülhettek fel a listára.
Kártyák az asztalon
László György elmondta, hogy a helyhatósági választások eredményeinek nyomán az MPP-tagok nagy részében az a vélemény alakult ki, hogy csak egy erős jobboldal lehet életképes alternatívája az RMDSZ-nek. Ezt a lépést azért tette meg, hogy létrehozzák a jobboldal egységét. (Egyébként tegnap este ült össze az MPP megyei küldöttgyűlése, amely arról is döntött, hogy a szervezet támogatja-e az indulásukat. A küldöttgyűlés határozata függvényében dönt a további lépésekről László György, aki nem zárta ki az esetleges visszalépés lehetőségét sem.)
A kérdésre, hogy miért nem tartották meg ezt a küldöttgyűlést a jelöltlisták benyújtása előtt, László György kijelentette: Az országos tanács bizonyos érdekek kapcsán késleltette a határozat meghozatalát, holott a tárgyalásokat az országos tanács ülése előtt jóval megkezdték. Mivel gyorsan kellett dönteni, az alapszabályzatban előírt procedúrák betartása időben lehetetlen lett volna. "Meg kellett lépni ezt, mert a többség véleménye az, hogy a parlamenti választásokon indulni kell, és egységes jobboldali erő kell jelen legyen a parlamentben". Ezért került sor csupán tegnap a határozathozó küldöttgyűlésre, amelyen, mint mondta, a kártyák az asztalra kerülnek, és amelytől azt remélte, hogy megszületik a támogató döntés, és erős jobboldalként állhatnak szembe az RMDSZ jelöltjeivel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Strasbourgban keres vigaszt Csegzi Sándor
A strasbourgi emberjogi bírósághoz készül fordulni Csegzi Sándor, miután a román igazságszolgáltatás elgáncsolta abban a szándékában, hogy függetlenként pályázza meg a parlamenti képviselői tisztséget.
Mint ismeretes, a Maros megyei törvényszék, majd a táblabíróság azzal a formai kifogással utasította el az RMDSZ-ben betöltött tisztségeiről lemondott volt alpolgármestert, hogy az általa leadott támogató aláírások nem felelnek meg a törvény előírásainak. Csegzi egy eredeti példányt és három, közjegyző által hitelesített fénymásolatot mutatott be a választási irodában.
A nyáron Smaranda Enache független polgármesterjelölttől még csak az ívek hitelesítését sem kérték. Négy évvel korábban azonban egy másik Maros megyei független jelöltet, Kincses Elődöt is a volt alpolgármester ívei ellen felhozott kifogással próbálták elutasítani. Akkor a bíróság az ügyvéd-politikusnak adott igazat.
„Ezúttal nem számított a jogprecedens, a bírók ellenem döntöttek. A tárgyalás után azonban sajnálatukat fejezték ki, mondván, hogy azért ilyen kíméletlen a törvény a függetlenekkel szemben, mert így alkották meg a pártpolitikusok” – fejtette ki Csegzi Sándor. Szerinte, ha az igazságszolgáltató szervek méltányosan is ítélkeztek, érveik sántítanak, ugyanis a közjegyzők törvénye tisztán leszögezi, hogy az általuk hitelesített okiratok egyenértékűek az eredeti dokumentumokkal.
Csegzi, aki a kialakult helyzet miatt a továbbiakban is Dorin Florea polgármester tanácsosa marad, a jövőben a választási törvény módosítása mellett fog lobbizni. A négy példányban gyűjtendő aláírásokon kívül teljesen logikátlannak tartja, hogy a független jelöltek csak akkor juthatnak be a törvényhozásba, ha körzetükben úgy nyerik el az első helyet, hogy a szavazatok felét plusz egyet szereznek.
Ezzel szemben a pártpolitikusok esetében teljesen mindegy, hogy az első helyezett milyen arányban diadalmaskodott. Csegzi azt is méltánytalannak tartja, hogy míg a szavazóíveken a pártok sorsolás alapján eldöntött sorrendben jelennek meg, a függetlenek csakis utolsó helyen szerepelhetnek. A választási jelvényhez való jog is csak a politikai alakulatokat vagy szövetségeket illeti meg.
A matematikus és fizikus Csegzi kiszámította, a támogató aláírások beszerzéséhez, ha egy kéttagú családnál tíz percet tölt, egy független jelöltnek napi 34 órára lenne szüksége. Még nehezebb helyzetbe kerül az, aki a parlament felsőházába szeretne bekerülni, az ő esetében ugyanis kétszer annyi aláírásra van szükség.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A magyar nemeseket sértegeti Marius Paşcan
Bocsánatkérést és egylejes kártérítést követel Marius Paşcantól, Maros megye volt prefektusától Nagy Géza, Kemény János báró unokája. A nemesi család leszármazottja azután fordult a szászrégeni bírósághoz, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) megrovásban részesítette a magyar történelmi családokat rendszeresen sértegető demokrata-liberális párti szenátorjelöltet, de a politikus nem volt hajlandó felhagyni a magyarellenes uszításokkal. A szenátorjelölt most azt állítja, hogy a magyar nemesek a román állam ellenségei voltak.
A CNCD felszólította a volt kormánybiztost, hogy tartózkodjék a diszkriminatív jellegű megnyilvánulásoktól és nyilatkozatoktól. Paşcan – aki prefektusként azzal dicsekedett, hogy a visszaigényelt felsőmarosmenti erdők ügyében több bírósági ítéletet is az állam javára fordított – számos esetben durván támadta az egykori tulajdonosokat. A nyári, helyhatósági választások kampányában a tanácselnöki tisztségre pályázó politikus árulónak nevezte a magyar nemeseket és csalóknak azok leszármazottait. Paşcan ezúttal azt állítja, hogy azok a román állam ellenségei voltak, leszármazottaik pedig képtelenek okiratokkal igazolni tulajdonjogukat.
Nagy Géza egyike azon magyar nemes családok leszármazottjainak, akiket szinte huszonhárom évvel a rendszerváltás után is a mindenkori román hatalom képviselői megaláznak, csalónak és árulónak neveznek.
Hatásos uszítás
A középkorú férfinak mindössze két „bűne” van: a felsőmarosmenti erdőket és legelőket birtokló családok egyikébe született, és mint örökös, nem hajlandó lemondani ősei fenyveseinek a visszaigényléséről. Magyarországról költözött haza, a Kemények valamikori galonyai vadászházába. Évek óta pereskedik a román állammal, mely Marius Paşcan, Maros megye volt prefektusa (portrénkon) révén, a kommunizmus legvadabb éveit idéző módszerrel lendült ellentámadásba.
A nyáron leköszönt kormánymegbízott olyan szórólapokkal töltötte meg a Maros menti román lakosság postaládáit, melyekben azt állítja, hogy a régió – egyébként szinte nem is létező – idegenforgalmát teljesen ellehetetlenítenék a grófok restitúciós igényei. Éppen ezért, dicsekszik az általa aláírt propagandaszövegben Paşcan, még prefektusi minőségében mindent megtett annak érdekében, hogy megfordítsa a román nép ellenségeinek kikiáltott nemesek által indított perek kimenetelét.
„Több jóérzésű román falubeli is mutatta, mi került a postaládájába. Olyan szórólap, amelyen ez az ember, akit nem ismerek, és azt sem hinném, hogy ő ismerne minket, egyszerűen lehazaárulóz. Holott nagyapám, Kemény János soha nem hagyta el Erdélyt, annyira szerette” – sérelmezi Marius Paşcan eljárását Nagy Géza. Mint mondja, a magyarellenességre mindig kapható sajtóban, majd a szórólapokon rágalmazási hadjárat indult ellene.
„A szomszédok közül kettő már szóba sem áll velem. Az egyikkel, mondhatni, addig baráti viszonyban voltam. A Galonya völgyén, amikor kimentem körülnézni nagyapám erdejében, a favágók megtámadtak” – sorolja a legutóbbi kellemetlenségeit Nagy Géza. Szintén a hatalom rosszindulatára vall az is, hogy a Kemények által visszaigényelt, mintegy négyezer hektár erdőből, miután a földosztó bizottság megítélt háromezret, a prefektúra rögtön megtámadta a döntést. Így a leszármazottak a család vagyonának mindössze egy százalékát szerezték vissza. „Én például a mai napig is pénzt adok a tűzifáért. Nagyapám erdejéből hozzák, természetesen számla nélkül” – meséli a groteszkbe illő helyzetet az egykori vadászházban élő férfi.
A CNCD után következhet a bíróság
Mivel Nagy Géza úgy érezte, hogy a kormánymegbízott bemocskolta a Kemény család becsületét – azt próbálta elhitetni a Felsőmarosmente románságával, hogy a bárók és grófok, valamint azok leszármazottai a nép ellenségei lennének –, a báró feljelentette Paşcant az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az Asztalos Csaba, Theodora Bertzi, Ioana Cazacu, Haller István és Claudiu Stanciu alkotta vizsgálóbizottság figyelmeztetésben részesítette Paşcant, és felszólította, hogy tartózkodjék a diszkriminatív jellegű megnyilvánulásoktól és nyilatkozatoktól. A lapunk által megkérdezett, demokrata-liberális színekben szenátori tisztségre pályázó politikus azt állítja, hogy ő semmit nem tud sem a CNCD döntéséről, de még csak a feljelentésről sem. Ezt cáfolja viszont az a január 27-én megfogalmazott levél, amelyet ő maga írt az ügy tisztázása végett a bukaresti testületnek.
A diszkriminációellenes tanács július 19-i döntése indoklásában arra hivatkozik, hogy a feljelentett prefektus-politikus üzenete egyben becsületsértő és uszító. Bár közvetlen módon nem támadja a magyarságot, Paşcan bizonyos gondokért-bajokért a grófok és bárók személyében olyan társadalmi réteget tesz felelőssé, amely egyértelműen a magyar közösséghez tartozik.
CNCD álláspontja szerint a volt prefektus úgy állítja be a román többségű Felsőmarosmentét, mint a nemesek és azok leszármazottjainak az áldozatát. „Mivel Marius Paşcan nem fogta vissza magát, és még mindig azzal hivalkodik, hogy a bírósági ítéletek révén ő mentette meg a Felsőmarosmentét a grófok és bárók leszármazottjaitól, úgy döntöttem, beperelem. Hiába kérném azt, hogy szégyellje magát, mert úgysem tenné. Ezért inkább azt szeretném, ha egy hasonló szórólapon bocsánatot kérne és fizetne egy lejt. Ha az előbbit megteszi, az is lehet, hogy az anyagiaktól eltekintenék” – legyint Nagy Géza.
Paşcan hajthatatlan
Lapunk megkeresésére Marius Paşcan nem akarta kommentálni Nagy Géza pereskedési szándékát. Mint mondotta, bírósági idézést még nem kapott, így a keresetet sem láthatta. „Csak azt mondhatom, hogy prefektusként kötelességem volt az állam vagyonát védeni. Jóhiszeműen jártam el, senkit nem rágalmaztam alaptalanul. Most is azt állítom, hogy a nemes családok még a háború előtt kárpótlásban részesültek, leszármazottaiknak nem jár semmi. Ráadásul a legtöbb igénylő nem is tudja bizonyítani, hogy ő maga az örökös” – sorolta a grófok és bárók elleni érveit Paşcan. A jelenleg szenátori tisztségre pályázó politikus hangsúlyozni kívánta: a CNCD döntésétől függetlenül, a Maros menti erdők ügyében hajthatatlan marad.
Nagy Géza viszont reméli, hogy a diszkriminációellenes bizottság után a bíróság is korrektül végzi a dolgát. Mint mondja, képtelen elfogadni, hogy származása miatt ne is kapja vissza a jussát, ráadásul még csúfot is űzzenek belőle.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

„Vagy az RMDSZ jut be a parlamentbe, vagy nem jut be senki!” – beszélgetés Markó Béla szenátorral –
– Mandátum vége, újabb mandátum kezdete, illetve kampány egy újabb mandátumért. Mit mutat a mérleg? Milyen sikerekről, eredményekről, esetleg kudarcokról számolhat be?
– Abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom különválasztani a parlamenti munkát az RMDSZ elnökeként elvégzett munkámtól, vagy az utóbbi években a különböző kormányokban betöltött szerepemtől. Az elmúlt négy év is úgy alakult, hogy annak egy részében szenátor is és az RMDSZ elnöke is voltam, és elég hosszú ideig a román kormány miniszterelnök-helyettese. Csak így tudom ezt az időszakot szemlélni. Tagadhatatlan, hogy amióta egyéni körzetes választási rendszer van, 2008 óta, kiemelt figyelemmel követtem, mi történik az én választókerületemben. De emellett egész Maros megyét képviselem, és oda kell figyelnem Szászrégen, Dicsőszentmárton vagy Marosludas gondjaira, a Mezőség gondjaira, még akkor is, ha ezek nem tartoznak az én választókerületemhez.
Ami a saját választókerületemet illeti, azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben, amely bár ínségesebb volt költségvetés szempontjából, mint az azelőtti időszak, mégis sikerült infrastrukturális fejlesztésben, az oktatási intézmények, iskolák, óvodák tekintetében vagy akár az egyházak esetében, templomok felújítása kérdésében folyamatosan segíteni. Ezekre próbáltam kiemelten figyelni. Amit a fentebb említett tisztségekben megvalósíthattam, nem egyedül, hanem az RMDSZ-béli kollégáimmal együtt, abból talán a legfontosabbnak az új oktatási törvényt tartom, amely az anyanyelvű oktatás szempontjából jelentős előrelépés. Listázhatnék más eredményeket is, és listázhatnám azt is, hogy mi mindent – ellenünk irányuló szándékot – sikerült megakadályozni.
– Ez is épp annyira fontos, esetenként talán még fontosabb is lehet.
– Egyetlen példát hoznék föl: adott időszakban a saját koalíciós partnereink majdnem átszervezték a romániai közigazgatást, mi akadályoztuk meg, hogy ne hozzanak létre olyan mamutrégiókat, amelyekben a magyarok nem lesznek döntéshelyzetben. Erre az átszervezésre valószínűleg a következő években sor kerül, és éppen azért kell ott lennünk, hogy megakadályozzuk, hogy rosszul és ellenünkre szervezzék át közigazgatást.
– A kampánynyitón mondta, hogy hetedik alkalommal áll jelöltként választási kampányban, és fel is tette a kérdést, hogy ez sok-e vagy kevés. Nos, sok ez vagy kevés?
– Sok. Tudom, hogy 22 esztendő a parlamentben sok. Nem elsősorban az életkorról van szó, mi korán kezdtük a politikát 1989–90-ben. Szinte rögtön a romániai magyar politika élvonalába kerültem én is, és aztán nagyon hamar az RMDSZ elnöke lettem. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg korán kell átadnunk a helyünket a fiataloknak, mert egyébként – életkor szempontjából persze –, az európai vezető politikusok tulajdonképpen többségükben idősebbek, mint az én generációm. Az Európai Néppárt kongresszusán például Wilfried Martenst 75 évesen választották újra. Tehát mi korán kezdtük, és szerintem a körülmények is olyanok voltak, hogy gyorsabban égtünk, gyorsabban koptunk. Ezért is jutottam arra a következtetésre – bár voltak, akik le akartak erről beszélni –, hogy az RMDSZ elnöki tisztségét át kell adnom nálam fiatalabb kollégának. Be kell vallanom, az újabb jelölésen is sokat dilemmáztam. Lehet, ilyenkor, választási kampányban nem kellene ilyesmiket mondani, hanem erőt és önbizalmat kellene sugározni. Erő és önbizalom van bennem természetesen, de az, hogy ezt az erőt szenátorként kell-e használnom, azon elég sokat gondolkoztam. Lehet, hogy ha a dolgok körülöttünk viszonylag jól mennének, egy viszonylag nyugodt időszak ígérkezne, nem vállaltam volna új mandátumot. De pontosan ez a 22 évnyi tapasztalat mondatja velem azt, hogy megtanultam a parlamenti munkát, megtanultam a törvényhozói munkát.
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy ha egy törvénytervezetre ránézek, egy fél mondatból meg tudom állapítani, hogy hol vannak benne a kiskapuk, hol vannak a lehetséges rossz következmények, hogyan kellene úgy átszerkeszteni, hogy ténylegesen garanciákat nyújtson, hogy alkalmazzák. Ezt megtanultam és azt hiszem, hogy erre még a következő négy esztendőben szükség lesz, mert a következő négy évben óhatatlanul sor kerül alkotmánymódosításra. Az új alkotmányt lehet az eddiginél jobbá tenni, de el is lehet rontani, a mi szempontunkból is. Ezt látom az egyik nagy kihívásnak. A másik a közigazgatás átszervezése. Ez hatalmas változás lesz Romániában, ha bekövetkezik, és azt gondolom, hogy ebbe bele kell szólnom nekem is másokkal együtt. A harmadik ilyen problémacsomag az oktatási törvény kérdése. Ahhoz is hozzá fognak nyúlni. Nyilván nem engedhetjük meg, hogy az anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezéseket elrontsák. Ami a saját választókerületemet illeti, azt gondolom, hogy a Sóvidéket, a Küküllő mentét, Nyárádmentét, Maros mentét és a Mezőségnek a mi kerületünkbe eső részét az elkövetkező időszakban kiemelt figyelemmel kell kísérni.
– Arról beszélt nemrég, hogy vannak 22 éve is változatlan, maradandó eszmék, értékek, elvek. Vannak-e olyanok, amelyek elavultak, amin változtatni kell?
– Az alapelvek nem avultak el. Egyrészt a programunkra, a célokra gondolok. Ennek egy része megvalósult, de arról sem lehet mondani, hogy elavult: vannak önálló magyar iskoláink, magyarul ki lehet írni bizonyos százalék fölött a helységneveket, ezek óriási célok voltak akkor, bár ma apróságnak tűnnek sokak számára. Van magyar szakoktatás, mondok most így kapkodva egynéhány dolgot, amelyek akkor rendkívül távolinak tűntek és megvalósultak azóta, magyar nyelvet lehet használni bizonyos hivatalos alkalmakkor, önkormányzati üléseken, van magyar nyelvű egyetemi oktatás, sőt alapítványi egyetem magánegyetem formájában, van magyar egyetem is, tehát ezek mind megvalósultak, de elavultnak nem lehet mondani. Ezek ma is pont olyan fontosak, mint, ezelőtt 22 évvel.
– Vannak célok, amelyek megvalósítása még előttünk áll...
– Lehetnek olyanok, akik kishitűségből vagy azért, mert más irányba látják a világot menni, ezeket a sokak által lejáratott célokat, mint például az autonómia, már értelmetlennek tekintik. Én azt mondom, ez pontosan olyan élő és fontos cél ma is, mint ezelőtt 22 évvel, és meg kell keresni és ki kell alakítani a különböző intézményes közigazgatási formáit. Egy része ezeknek is megvalósult, ma az önkormányzatok sokkal több dologban dönthetnek, mint ezelőtt 22 esztendővel. Tehát haladtunk az autonómia felé, de még persze messze vagyunk attól, amit célul tűztünk ki. Az alapvető célok tehát nem változtak. Az elvek, amelyekről beszéltem, tulajdonképpen az eszközökre vonatkoznak, hogy hogyan kell nekünk politizálnunk. Mi 1989-ben azt mondtuk: nem pártokat kell létrehozni, hanem egy egységes érdekvédelmi szervezetet. Azóta is vitázunk arról, hogy hogyan lehet a politikai sokszínűséget érvényesíteni egységes érdekvédelmi szervezetben. Platformokat hoztunk létre, de kiderült, hogy ezek meglehetősen lagymatagon működnek. Az RMDSZ szövetség jellegét inkább az mutatja, hogy megyei szervezetek szövetsége vagyunk és nem ideológiák szövetsége. Sok ilyen problémánk van, de ennek ellenére nem avult el az az elv, hogy egységes érdekvédelmi szervezetben kell nekünk politizálni, szolidárisnak kell lenni, össze kell fogni. És az sem avult el, hogy ha elmegyünk Bukarestbe a magyar érdekeket képviselni, akkor mi nem mondhatunk többfélét. Azelőtt magunk közt ki-ki elmondhatja a véleményét, veszekedhetünk, de ha kialakul egy többségi álláspont, akkor Bukarestben nem mondhatunk mást, mert gyengítjük magunkat. Nem mondhatunk Brüsszelben sem többfélét, sőt még Budapesten sem. Így tudjuk megőrizni önállóságunkat is. Ezt az önállóságot a több-kevesebb magyarországi támogatással létrejövő RMDSZ-n kívüli csoportosulások, pártok próbálják tagadni, és úgy képzelik a politikai jövőt, hogy itt egyik-másik magyarországi pártnak lesz majd egy-egy fiókszervezete. Azt gondolom, hogy ez nem működik. Mindaddig, amíg két külön országban élünk, bármilyen szoros is legyen köztünk a viszony, nekünk megvannak a saját bajaink, más itt a gazdaság mozgása, másak a szociális körülmények, a nyugdíjak, más az oktatási rendszer, tehát teljesen világos, hogy nekünk alapvető kérdésekben, létkérdésekben is önálló konklúziókra kell jutnunk. Ebben látok szintén olyasmit, ami egyesek szerint nem biztos, hogy ma érvényes. Szerintem ugyanúgy érvényes, mint 22 évvel ezelőtt.
– Ezeket a versenypártoknak is nevezett alakulatokat bontóbrigádoknak nevezte. Viszont léteznek, és ezt tudomásul kell venni. Az ön körzetében is első alkalommal kell szembesülnie egy magyar ellenjelölttel.
– Nem akarok senkit bántani. De valaki elkezdte, hogy Markó Bélával Tőkés Lászlót kellene indítani. Nyilván Tőkés László ilyesmibe nem ugrott bele. Ha nem László, akkor András, ez számomra enyhén szólva nevetséges. Nem beszélve arról, hogy ez az egész RMDSZ-en kívüli mozgalom a megújulás jegyében zajlik. Egyesek szerint Markó is elég régóta politizál, abba kellene hagyja. Szeretném elmondani, hogy amit úgy láttam, hogy abba kell hagyni, azt abbahagytam, és amikor úgy látom, hogy abba kell hagyni a szenátori munkát, azt is abba fogom hagyni. De ha valakik velünk szemben a megújulást, a változást, a fiatalodást hirdetik, akkor miért kapok én a nyakamba jóval idősebb jelölteket?
Számolni kell velük persze, nem kell senkit lenézni. Sohasem gondoltam, hogy a politika vagy a közélet úgy oszlik meg, hogy egyik oldalon vannak a jók, a másikon a rosszak. Azt gondolom, az RMDSZ-ben is vannak kevésbé felkészültek, felkészültebbek, hozzáértők, kevésbé hozzáértők, valószínű, hogy az RMDSZ-en kívüli pártokban is ez a helyzet. Viszont van egy alapvető különbség, és ettől jó az RMDSZ és rosszak ezek a pártok. Az RMDSZ az elmúlt években és most is a helyes irányt választotta: parlamenti politikával eredményt elérni, egyenlő partnerként párbeszédet folytatni a román politikai pártokkal, minél nagyobb befolyásra kell szert tenni Bukarestben és Brüsszelben is, és az önkormányzatokban minél erősebbnek kell lenni. Parlamenten kívüli eszközöket a mai Európában nem látunk használhatónak. Akik az RMDSZ-en kívül vannak, tulajdonképpen nem mutatnak semmiféle utat. Egy dolgot mondanak, hogy az RMDSZ-nek nem kellene bejutni a parlamentbe.
– Egyesek 22 év elhibázott RMDSZ-politikáról beszélnek.
– Természetesen, azt mondják, elhibázott politikája van az RMDSZ-nek, de hogy milyen lett volna az el nem hibázott politika, azt nem mondják meg. Nem mondják meg, hogy mit kellett volna csinálni, csak azt mondják, hogy szerintük az RMDSZ nem jól politizál, miközben az RMDSZ föl tudja mutatni azt, hogy ma a magyar nyelv, a magyar kultúra és a magyar oktatás állapota lényegileg egészen más, mint 1989-ben. Ehhez képest ők nem mutatnak egy másik irányt, egy dologgal próbálkoznak bevallva vagy bevallatlanul, hogy hátha meg lehet akadályozni, hogy az RMDSZ bejusson a parlamentbe. Szerintem ez az egyetlen szándék. Mert a román törvényeket és ezen belül a választási törvényt ismerve, nem gondolhatja normális ember azt sem RMDSZ-en belül, sem RMDSZ-en kívül, hogy a jelenlegi körülmények között más, mint az RMDSZ bejuthat a parlamentbe. A jelenlegi törvény szerint vagy az RMDSZ jut be, vagy nem jut be senki. Azzal, hogy jelölteket indítanak az RMDSZ ellen, azzal próbálkoznak, hogy ne jusson be senki. De hogy utána mi lesz, azt nem mondják meg. Arról sem beszélnek, hogy az alternatív küszöb a 6 képviselővel és 3 szenátorral, az 5%-ból van. Tehát szándékos hazugság, amit mondanak, hogy elképzelhető, hogy 6 képviselő és 3 szenátor egyik oldalon, és a másik oldalon 5%. Ilyen nincs. Ha valaki hajlandó lenne számolni, kiszámíthatná, hogy ha összeadjuk a 6-3-at és az 5%-ot, akkor 8-9%-nyi magyar szavazat jön ki. A 6,5%-ból nem tudsz 8 vagy 9 százalékot csinálni, főleg olyan helyzetben, amikor éppen ennek az ellenkezője körvonalazódik, vagyis az a veszély, hogy mivel a románoknál nagy a konfrontáció a két oldal között, feltételezhető, hogy sokan elmennek szavazni. És ha sokan elmennek szavazni, nálunk pedig a magyarok nem mennek el elegen, vagy nem szavaznak az RMDSZ-re, akkor a magas román részvétel lenyomhatja az RMDSZ-t 5% alá. Úgyhogy akárhonnan közelítjük meg, az RMDSZ-en kívüli pártoknak az a céljuk, hogy az RMDSZ-t megakadályozzák, hogy bejusson a parlamentbe. Ezért mondtam, hogy ezek bontóbrigádok.
– Megválasztása esetén melyek az azonnali céljai?
– A céljaimra már utaltam, alkotmánymódosítás, közigazgatási átszervezés. Nagyon nagy hangsúllyal szeretnék a következő időszakban az oktatással foglalkozni. A politikán belül én is rákényszerültem, hogy idézőjelben mindenhez értsek. Sok mindent meg kellett tanulnunk, de amiről úgy gondolom, hogy értek hozzá, az a kultúra, az oktatás, a közigazgatás. Önkormányzati kérdésekkel, művelődési, oktatási kérdésekkel foglalkoznék szívesen az elkövetkezőkben, elsősorban az anyanyelvű oktatás problémáival. A Nyárád mentével, Küküllő mentével, Maros mentével, tehát az én kerületemmel, pedig a feladat egyszerű és ugyanakkor rendkívül bonyolult. Segíteni kell minden értelmes infrastrukturális terv megvalósításában, utak: víz, gáz, iskolák, óvodák. És vannak persze saját problémák. Számos kérdés van, amiben szintén segítenünk kell és – ami a legnehezebb, és itt azt hiszem, hogy kiemelten kell ezzel majd foglalkozni – a munkahelyteremtés, a befektetések kérdése, ami most, a gazdasági válságban olyan, mintha akasztott ember házában kötelet emlegetnék, de ezt akkor is nagy feladatnak tartom.
– Huszonkét év munkájáról beszéltünk az elején. Egy húsz év előtti beszélgetésünk címe az volt, hogy nem születtem politikusnak. Húsz év után hogy érzi, politikussá vált?
– Igen, politikussá váltam, nem volt mit tennem. Ha egy olyan hatalmas és bonyolult szervezetet vezettem, mint az RMDSZ, akkor politikussá kellett válnom, de nem a politika a szakmám, a hivatásom továbbra is az irodalom. Sajnos, olyan társadalomban élünk, ahol egyre kevesebb embert érdekelnek ezek a dolgok, sokkal izgalmasabb a politika. És sajnos az életünket is jobban befolyásolja, mint az írók, költők művészek. Ennek ellenére nekem ez a hivatásom, és jó, ha van az embernek egy olyan háttere, amely segít abban, hogy az igazi célokat lássuk meg, és a politikát ne úgy lássuk, mint egy egzisztenciateremtő pályát vagy karriert. Engem a hivatásom segített abban, hogy a megfelelő pillanatban tudjam abbahagyni az RMDSZ-elnökösködést, hogy egyszer s mindenkorra eldöntsem, kormánytisztséget többet nem vállalok, és majd segíteni fog a megfelelő pillanatban abban is, hogy a parlamenti szerepemet is lezárjam.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Fórum az oktatási rendszerről Marosvásárhelyen
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, Maros megyei képviselőjelölt pénteken találkozott Illés Ildikó főtanfelügyelő helyettessel és a Magyar Pedagógusszövetség tagjaival. A Marosvásárhelyen megszervezett fórumon, részt vett Frunda György szenátorjelölt is.
„Az elmúlt 23 évben számos reformon ment keresztül a romániai oktatási rendszer. Minden újonnan kinevezett tanügyminiszter megpróbálta saját elképzeléseit megvalósítani és ez sokszor azzal járt, hogy teljesen felforgatták azt, ami addig volt. Több alkalommal megpróbálták leváltani a magyar szakembereinket a tanfelügyelőségnél, de megakadályoztuk és bár ellenzékben vagyunk, magyar államtitkár védi a magyar érdekeket a Tanügyminisztériumban.
23 év kellett elteljen ahhoz, hogy magyar gyerekek anyanyelvükön tanulhassák Románia földrajzát és történelmét, hogy minden szinten megvalósuljon a magyar anyanyelvű oktatás. Előrelépések történtek, de nagyapaként látom, hogy első osztályos unokáim 4-5 órát töltenek az iskolában, bár 3 óra után már lankad a figyelmük. Szükség van arra, hogy tovább folytassuk az elkezdett munkát és ez csak úgy lehetséges, ha elég erőt tudtunk felmutatni ahhoz, hogy beleszólhassunk a minket érintő kérdésekbe” – mondta Borbély László képviselőjelölt, majd hozzátette: számos esetben bebizonyosodott, hogy nem elég a törvény ahhoz, hogy a magyarság jogait érvényre juttassák.
„A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékeinek újraalakítása mutatja, hogy sokszor hatalmas politikai erőfelmutatásra van szükség ahhoz hogy eredményeket tudjunk kieszközölni a magyar közösség javára. A miniszterelnököt kellett meggyőznünk az igazunkról ahhoz, hogy megszülessen az a hét pont, amely a magyar főtanszékek létrehozását biztosítja. Ugyanakkor bár a törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol több mint 20%-ban élnek magyarok, ott jogunkban áll magyar nevet adni iskoláknak, a marosvásárhelyi Bernády György iskola névváltoztatásával kapcsolatban majdnem 2 éve folyik a vita” – mondta a politikai alelnök. {loadposition szeben}
A találkozó során Borbély László képviselőjelölt a tanárok és iskolaigazgatók figyelmébe ajánlotta azt a segédanyagnak szánt tankönyvet, amely a székelység történetét mutatja be: „Rendkívül fontos a romániai magyar közösség számára az, hogy a fiatalok magyarul tanulhassanak, hogy megőrizzék nemzeti öntudatunkat és értékeinket. Meg kell ismerniük a múltat ahhoz, hogy építeni tudják a jövőt, mert nekik kell majd folytatniuk a munkát amit elődeink elkezdtek és amin mi dolgozunk” – fogalmazott a politikus.
Hozzátette: a munka folytatásához arra van szükség, hogy a magyarság összefogjon, és minél nagyobb számban elmenjen szavazni: „ A romániai magyar közösségnek egy esélye van december 9-én arra, hogy a következő 4 évben egy erős csoport képviselje a magyar érdekeket a román parlamentben. Erősnek kell lennünk, hogy meghallgassanak, hogy beleszólhassunk a minket érintő döntésekbe. Össze kell fognunk, hogy tovább tudjunk harcolni a magyar érdekekért. Együtt gyermekeink, unokáink jövőjéért.”
maszol.ro

Sokarcú MOGYE-s professzorok
„Öröm volt végre valami pozitívumot olvasni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről (MOGYE)” – hangoztatta Ábrám Zoltán egyetemi tanár azon a könyvbemutatón, amelyen Bodolai Gyöngyi Hány ember Ön, professzor úr? című interjúkötetét ismertették.
Az intézmény tanára nyilvánvalóan arra a kellemetlen huzavonára utalt, amely több mint egy évvel ezelőtt alakult ki a magyar főtanszékek létrehozása körül. Ezúttal viszont csupa szépet és jót, de főleg érdekeset lehet olvasni a nemrég nyugdíjba vonult újságírónő tollából. A Stúdium Alapítvány gondozásában megjelent könyv harminchat interjút tartalmaz, többnyire olyan írásokat, melyek napvilágot láttak a Népújság nevű Maros megyei napilapban.
„Érdekesnek tartom, hogy egykori tanáraim, a város híres orvosprofesszorai közül több olyan is van, aki fiatalkorában irodalmárnak vagy éppenséggel szobrásznak készült, de végül a medicina mellett döntött” – mondta Ábrám Zoltán. A szakmán és annak keretében elért szép eredményeken túl az olvasó még találhat valami közöset az alanyokban: valamennyien vállalták magyarságukat és vásárhelyiségüket; a MOGYE katedráin eltöltött évtizedek alatt keményen megküzdöttek a magyar oktatást elsorvasztó kísérletek ellen. Alanyai egy részét Bodolai Gyöngyi már gyermekkorában megismerhette: mint mondta, a 60-as években sokan közülük édesapja garázsába javíttatták gépkocsijukat.
Másokkal jóval később, újságíróként találkozott. Míg a beszélgetésekből egyes professzorokról kiderült, hogy fiatalkorukban egészen más pályával kacérkodtak, a könyvbemutatón Bodolai Gyöngyi elmesélte, hogy ő szemorvos szeretett volna lenni. Amikor viszont kiderült, hogy a felvételin a fizikát és a kémiát is követelik, búcsút intett gyermekkori álmának és a bölcsészetet választotta. Szerkesztő-riporterként azonban több mint húsz esztendeje rendszeresen foglalkozik az egészségügyi témákkal.
A kötet jelentőségéről szólva Vass Levente, a kötetet kiadó Stúdium Alapítvány létesítője és jelenlegi alelnöke úgy vélekedett, ez egy első, de fontos lépés a MOGYE-s öregdiákfórum megteremtéséhez. A fórum tagjainak az lenne a feladatuk, hogy mindenki a saját belátása és anyagi lehetősége szerint segítse az anyanyelvükön tanulni szándékozó és támogatásra érdemes diákokat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Sokarcú MOGYE-s professzorok
„Öröm volt végre valami pozitívumot olvasni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről (MOGYE)” – hangoztatta Ábrám Zoltán egyetemi tanár azon a könyvbemutatón, amelyen Bodolai Gyöngyi Hány ember Ön, professzor úr? című interjúkötetét ismertették.
Az intézmény tanára nyilvánvalóan arra a kellemetlen huzavonára utalt, amely több mint egy évvel ezelőtt alakult ki a magyar főtanszékek létrehozása körül. Ezúttal viszont csupa szépet és jót, de főleg érdekeset lehet olvasni a nemrég nyugdíjba vonult újságírónő tollából. A Stúdium Alapítvány gondozásában megjelent könyv harminchat interjút tartalmaz, többnyire olyan írásokat, melyek napvilágot láttak a Népújság nevű Maros megyei napilapban.
„Érdekesnek tartom, hogy egykori tanáraim, a város híres orvosprofesszorai közül több olyan is van, aki fiatalkorában irodalmárnak vagy éppenséggel szobrásznak készült, de végül a medicina mellett döntött” – mondta Ábrám Zoltán. A szakmán és annak keretében elért szép eredményeken túl az olvasó még találhat valami közöset az alanyokban: valamennyien vállalták magyarságukat és vásárhelyiségüket; a MOGYE katedráin eltöltött évtizedek alatt keményen megküzdöttek a magyar oktatást elsorvasztó kísérletek ellen. Alanyai egy részét Bodolai Gyöngyi már gyermekkorában megismerhette: mint mondta, a 60-as években sokan közülük édesapja garázsába javíttatták gépkocsijukat.
Másokkal jóval később, újságíróként találkozott. Míg a beszélgetésekből egyes profeszszorokról kiderült, hogy fiatalkorukban egészen más pályával kacérkodtak, a könyvbemutatón Bodolai Gyöngyi elmesélte, hogy ő szemorvos szeretett volna lenni. Amikor viszont kiderült, hogy a felvételin a fizikát és a kémiát is követelik, búcsút intett gyermekkori álmának és a bölcsészetet választotta. Szerkesztő-riporterként azonban több mint húsz esztendeje rendszeresen foglalkozik az egészségügyi témákkal.
A kötet jelentőségéről szólva Vass Levente, a kötetet kiadó Stúdium Alapítvány létesítője és jelenlegi alelnöke úgy vélekedett, ez egy első, de fontos lépés a MOGYE-s öregdiákfórum megteremtéséhez. A fórum tagjainak az lenne a feladatuk, hogy mindenki a saját belátása és anyagi lehetősége szerint segítse az anyanyelvükön tanulni szándékozó és támogatásra érdemes diákokat.
Szerző: Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Négy évtized összevont osztályokban tanítva
Szász Dezső immár 30 éve tanít Gálospetriben, összességében pedig 41 éve oktatja a gyerekeket írásra, olvasásra, számolásra. És mindezt a több, mint négy évtizedet összevont osztályokban töltötte. Kitartóan, csendben végzi a dolgát, ahogy mondani szokás, a nemzet napszámosaként.
 
Nemrégiben jelent meg az összevont osztályokban tanítóknak szánt „Tanítói kézikönyv”. A társszerzők Schneider N. Antal nagyváradi, Erdei Ferenc székelyhídi, és Szász Dezső gálospetri pedagógusok. A könyvbemutatón figyeltem fel arra, hogy Szász Dezső nem csak, hogy összevont osztályban tanít, de azt már 41-ik éve teszi, amiből három évtizede az Értarcsa községhez tartozó, elég isten háta mögöttinek számító Gálospteriben okítja betűvetésre a magyar osztályokba járó gyerekeket. Manapság, amikor a választási kampányban a magyarság megőrzéséről, a nemzetstratégiáról vitáznak a politikusok, íme egy példa, hogyan kell és lehet „az ügyet” szolgálni csendben, kitartóan.
-Néhány szóban mutatkozzon be olvasóinknak.
-1952-ben születtem a Maros megyei Magyarón, ami Holtmarossal alkot községet. Ott jártam iskolában is. Gyönyörű vidék: jobbra a Görgényi, balra a Kelemen havasok, ott folyik el a Maros, kiránduló és horgászóhelyek egymás után. Még nemigen tudtam beszélni, mikor már megtanultam úszni.
-Hogyan került az Érmellékre?
-Úgy kerültem, hogy megismertem a feleségem! A történet, hogy Nagyenyeden voltunk egy továbbképzőn, ahol elveszítettem a kulcsaimat, ő találta meg. Aztán meghívtam egy kávéra. Akkor már mindeketten tanítók voltunk. Én Marosvásárhelyen, ő Enyeden végezte a képzőt. Mindez 1977-ben volt, mármint akkor házasodtunk össze, én előtte még katona is voltam, aminek az idejét nem számolták bele a munkahelyen töltött időbe. A kinevezésem 1972-ben kaptam meg Máramaros megyébe, Erzsébetbányára (Băiuţ), tehát azóta tanítok, ami azt jelenti, hogy összesen ez a 41. év, amiből a 30. Gálospteriben. Akkoriban, visszatérve 1977-be, magyartanítók nemigen kerültek csak úgy be Bihar megyébe. A feleségem – aki gálospetri születésű – Belényesben tanított, ott lett is volna még egy hely, ami nekem megfelelt volna, de a Tanfelügyelőség nem hagyta jóvá, nekik megvoltak a saját embereik. Ellenben ott is volt egy szabad hely, ahol én tanítottam, és az ottani igazgatónő nagyon jóindulatú volt, el is intézte, hogy ő oda kerüljön. Attól kezdve mindketten ott tanítottunk, 1983-ig, amíg a tanítónő nyugdíjba ment Gálospteriben, a másik poszt már szabad volt. Akkor örültek nekünk, mivel kicsi település, és nem volt szakember sokáig. Ha összeszámolom, a feleségem a 38 tanévéből 36 évet tanított összevont osztályban, én pedig mindet, ami azt jelenti, hogy ez a 41 év. Én nem ismertem meg azt, hogy hogyan lehet dolgozni egy osztállyal, mindig két osztállyal dolgoztam.
-Milyen összevont osztályban tanítani?
-Nem könnyű. Most például elég „vegyes” az összetétel is: 21 gyerekből 2 magyar a faluból, négy gyerek a Szent Ferenc Alapítvány-féle Szentháromság Gyerekotthonból, a többi 15 roma. Az utóbbi 15-ből 12-nek apja is, anyja is analfabéta, tehát még segíteni sem tudnak a gyereküknek a tanulásban. Első osztályban nem szabad buktatni, második végére nem tanulnak meg írni, olvasni, számolni, akkor megbuktatja az ember, de háromszor nem járhatja ugyanazt az osztályt, és aztán harmadikban, negyedikben „lemorzsolódnak”.
-Mi a különbség egy régi, és egy mai összevont osztály között?
-Elméletileg nincs különbség, ugyanazt kell csinálni, csak a tananyag más. Tehát más a tartalom, a szerkezet változatlan. Az óra felében ugyanúgy foglalkozik a tanító az egyik osztállyal, aztán a másikkal. A dolog nyitja, hogy már elsőtől rá kell szoktatni a gyerket az önálló munkára, így negyedikes korára sokkal önállóbb lesz, mint egy nem összevont osztályos diák. Az okosabbja például már kisebb korában azt is megtanulja, amit a nagyobbaknak magyarázok, na, nem matematikából, mert azt gyakorolni kellene, de az olvasás, a történelem, az megragad.
-Mindig I.-III. és II.-IV. osztályok voltak összevonva?
-Volt év, amikor III. és IV. volt egyben, de az nehéz, mert mindkét osztályban sok a leadandó ismeret. A legegészségesebb az I.-III. és II.-IV. Most bejött az előkészítő osztály, amit úgy párosítottak, hogy 0.-I., II.-IV. és a harmadiknak van külön tanítója.
-Sokkal nehezebb összevont osztályban tanítani? Nem gondolta soha, hogy váltani kellene?
-Sokkal nehezebb. Mikor voltak szakinspekciók, nekünk ajánlották, hogy mint „jól felkészült szakemberek” – ezt mondta rólunk az inspektor, próbáljuk meg például Érmihályfalván, ahol volt is hely, és jobbak is voltak a körülmények, de maradtunk Gálospetriben, most meg már nem sok van a nyugdíjig nekem sem.
-Apropó körülmények, azok milyenek?
-Mi a református templom háta mögötti, a tájháztól visszafele a harmadik épületbe járunk, ahol máig nincs víz (csak a főépületben van). Azért nincs, mert az épület a református egyházé, amelyiknek nem is érdeke, nincs is pénze, az önkormányzat pedig nem fektet be, mert nem az ő épülete. Ugyanabban az épületben tanítok 30 éve, és majdnem ugyanabban a teremben is, mert idéntől egy másik terembe kerültem. Tehát 50-60 méteres körzetben van kút, az illemhely pedig az udvaron van, amit szükség esetén az éppen arra járók is használnak… Villanyáram az természetesen van, de a hálózatot is cserélni kellene, de ugyanaz a helyzet, mint a vízzel. Fafűtés van, amivel nincs is baj, csak nagy a terem, 12 x7 méter, és legalább 4,5 méter magas, oda komoly tüzelés kell. Szemléltető eszköz most már akadt, de példáéul az egész iskolában nincs egy számítógép. Én szereztem kettőt, de olyan ósdiak, hogy még nincs bennük CD-, csak floppy-lejátszó. Egyetlen szövegszerkesztő, meg rajzprogram van rajta, semmi egyéb. Az internetről ne is beszéljük, pedig óriási lehetőség lenne. Internetünk van otthon, de az nem ugyanaz.
-Ha azt mondom, hogy nem XXI. századiak a körülmények, nem lövök túl a célon…
-Hát, nem, de mindezek ellenére nem hagytuk ott az iskolát eddig sem, most pedig már nem fogjuk, hiszen kényelmessé tettük az otthonunkat. Ha még el is adnánk, nem kapnánk érte annyit Gálosptriben, amennyiért vehetnénk egy elfogadható házat Érmihályfalván.
-Nem bánta meg, hogy kitartott Gélosptriben?
-Sosem, minden körülmény ellenére.
-A tanítói kézikönyv bemutatóján elhangzott, hogy ez a második kiadás.
-Igen, ugyanezzel a címmel jelent meg a Corvin kiadónál 1999-ben, kisebb példányszámban. Az akkori megjelentetés a Schneider Antal tanár úr ötlete volt. Én írtam egy egyes fokozatú vizsgára szóló dolgozatot ezzel a témával, ő meg volt elégedve, és javasolta a megjelentetést, mivel sokan tanítanak osztatlan osztályban, és segítségükre lenne. Akkor csak Bihar megyében terjesztették, nagyon kicsi, talán 150-200 példány volt, de nem tudom pontosan, a technikai dolgok engem mindig kikerültek.
-Sokat kellett változtatni az eredeti kiadáshoz képest?
-Nem, a gyakorlati részt csak bővíteni kellett, például beírtuk az előkszítő osztályhoz kapcsolódó tudnivalókat. Többlet még, hogy Schneider Antal felkérte a volt tanítványait a világ minden tájáról, hogy írják meg ottani tapasztalataikat, ez van az első részben. Több elmélet van ebben a kiadásban, a gyakorlati rész is bővül egy kicsit valójában, sok az önálló gyakorlat.
-Változott a világ, van internet, de az előbb elhangzottak alapján gondolom, azt a részt nem ön írta?
-Nem, azt Schneider Antal írta. Én az órarendeket, a munkaterveket és az önálló foglalkozásra javasolt gyakorlatokat írtam.
-Jelent ez a könyv valami elismerést?
-Hát, leginkább szakmai elsimerésről beszélhetünk, nem anyagiról, legalábis eddig. Most 800 példány jelent meg, Bihar megyében már 200-nál többet adtak el. Volt bemutató a Partiumi Keresztény Egyetemen, Tenkén, Biharon, Belényesben, Székelyhídon, Érmihályfalván. Bihar tehát eladta a saját példányait. Visszajelzések, gratulációk az interneten jönnek. Az anyagiakról csak annyit, hogy mi még azt a pénzt sem kaptuk vissza, amit évekkel ezelőtt levontak a pedagógusoktól, aztán némelyek visszakapták – mi, a feleségemmel, még azt sem.
-Apropó elismerés, az elmúlt négy évtized során „feltűnt-e” már valakinek a kitartásuk?
-Nem, soha senkinek. Persze azon kívül, hogy inspekciókon gratulálnak a munkánkhoz. Az, hogy évtizedekig tapostuk a sarat, az még nem.
-Hallott még hasonlóan hosszú, csak összevont osztályban töltött tanítói pályáról?
-Nem. Előfordulhat, hogy van, de én nem tudok róla. A zónában, Székelyhídtól Érkörtvélyesig már a legöregebb tanító is vagyok, nem csak a legrégebben tanító tanító. Tehát a vállveregetés eddig elmaradt, de most hogy mondja, tényleg jól esett volna néha. A fiam szokta mondogatni, hogy „amit ti csináltok, az nem semmi”, de másnak eddig nem tűnt fel…
Rencz Csaba
Erdon.ro

Levették a rendőrök a magyar utcanévtáblát Marosvásárhelyen
Str. Kossuth Lajos utca – ez volt olvasható azon a kétnyelvű utcanévtáblán, amelyet ma délután 2 órakor függesztettek ki Marosvásárhelyen, a Szent György és a Kossuth utca sarkán levő Teleki-Köpeczi Ház falára.
A mostani utcanévtáblákkal szinte teljesen azonos táblát az Erdélyi Magyar Ifjak marosvásárhelyi szervezete függesztette ki, közösen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnökével, Jakab Istvánnal, aki egyben a Néppárt marosvásárhelyi szenátorjelöltje is és Portik Vilmossal, az EMNP marosvásárhelyi képviselőjelöltjével. A néhány perces akciót a járókelők csodálkozó tekintete követte, a hatóságok pedig a közelből figyelték az eseményt. A tömegben álldogáló egyik fiatal lány örömmel jegyezte meg, hogy „végre ezt is megérhettük Marosvásárhelyen”.
A valós kétnyelvűség azonban rövid ideig tartott. Szemtanúk beszámolója szerint, az EMI-sek és az EMNT-sek távozosa után a helyi rendőrség emberei azonnal eltávolították a táblát.
A ma koradélutáni eseményen Jakab István, az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szenátorjelöltje elmondta, örül, hogy ilyen fiatalok vannak Marosvásárhelyen, akik a jövőt úgy képzelik el, hogy itthon maradnak és a Kossuth Lajos utcán járnak minden nap. A Magyar Nemzeti Tanács szívvel-lélekkel támogatja a szülőföldön való boldogulást, és ezt kellene támogatnia minden politikusnak. Hozzátette, az Erdélyi Magyar Néppárt Jövőt Erdélyben! mottójú programjában is szerepel ez a célkitűzés, és ennek jegyében fognak tevékenykedni a bukaresti parlamentben is– fejtette ki Jakab István, szenátorjelölt.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

„A választók passzivitása a legkeményebb ellenfél” – interjú Portik Vilmossal, az EMNP marosvásárhelyi jelöltjével
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltje, Portik Vilmos a hetedik alsóházi mandátumára pályázó Kerekes Károllyal (RMDSZ) méretkezik meg a marosvásárhelyi képviselői választókerületben. Portik Vilmos arról beszélt a Krónikának, az RMDSZ-ből és a politikusokból kiábrándult marosvásárhelyieket próbálja megszólítani a kampány során.
– Óhatatlanul felvetődik a kérdés: pártelnökként miért éppen annak az RMDSZ-es jelöltnek a körzetében indul, akit a Maros megyei magyarság huszonkét esztendő után is emberarcú politikusnak tart?
– Nem aszerint választottam körzetet, hogy kivel menjek szembe, és kivel nem. Én a kövesdombi lakónegyedben töltöttem a gyermekkoromat, ott nőttem fel, ott tanultam, a mai napig ott élek. Ez az én kerületem, az itteni embereket szeretném képviselni. Tudatában vagyok annak, hogy Kerekes Károly nagyon sokak számára elfogadható parlamenti képviselő, de úgy érzem, ha valaki dinamizmust, erőnlétet akar hozni a politikába, annak fiatalabbnak kell lennie. Én nem akarom a Kerekes Károly tevékenységével elégedett személyek szavazatait elvenni; a passzív fiatalokat, a politikától elfordult középkorúakat és időseket akarom megszólítani. Ugyanakkor a kampányom során fel szeretném oldani azt a félelmet, amiben az RMDSZ tartja az erdélyi magyar választópolgárokat, akiket négyévente azzal riogat, ha nem járulnak az urnákhoz, és nem ütik a pecsétet a tulipánra, érdekképviselet nélkül maradnak.
– Maros megyében valamilyen szinten megvalósult a jobboldali összefogás, legalábbis erre hagy következtetni néhány polgárpárti vezető jelenléte a néppárt listáin. Előny ez, vagy hátrány az önök számára?
– Örülök, hogy a listáinkra felkerült MPP-sek felismerték ezt az egyszerű politikai logikát, és az összefogás mellett döntöttek. Ugyanakkor tudom, ők is tisztában vannak azzal, hogy pártjuk erodálása felgyorsult, és lejtmenetben van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az alakulatért eddig sokat dolgozó embereket ugyanúgy kell megítélni, mint magát a pártot.
– Az MPP csúcsvezetősége azonban nem örül ennek az összeborulásnak, és nem is támogatja ezt. Ennek tudatában számít a polgári szavazótábor voksaira?
– Éppen ez lenne az MPP-sekkel megkötött, afféle félegyesség célja. Az azonos gondolkodású polgároknak szeretnénk választási alternatívát kínálni.
– Adott pillanatban még úgy tűnt, az EMNP a függetlenként induló Csegzi Sándort támogatja, majd még az ő ellehetetlenítése előtt az 1-es körzetben is versenybe szállt a néppárt. Miért gondolták meg magukat?
– Én sem a néppárt megyei elnökeként, sem magánemberként a helyhatósági választások óta nem tárgyaltam Csegzi Sándorral. Sőt még csak félreértésre okot adó megjegyzéseim sem voltak. Lehet, hogy mással folytatott formális beszélgetéseket, de ez az állítólagos támogatás sem a Maros megyei, sem a marosvásárhelyi szervezet berkeiben nem merült fel.
– Ki vagy mi a legkeményebb ellenfele? – Egyértelműen a választópolgárok passzivitása. Nem is csoda, hisz az embereknek elegük van a politikusokból. Mondhatnám, hogy ebben egyeseknek huszonkét év kemény munkája van, de szomorúan kell tapasztalnom, hogy a lakosság hozzánk is ugyanazokkal az előítéletekkel közelít, mint azokhoz, akik két évtizeden keresztül jobbára csak ígérgettek. A be nem tartott ígéretekkel csak úgy tudjuk felvenni a harcot, ha nem licitáljuk túl azokat. Egyetlen járható utat látok: mindig is az igazat mondani. Lehet, hogy ennek a gyümölcse beérik december 9-én, de az is lehet, hogy később. De mindenképpen az előítéletek felszámolásához és a bizalmatlanság oldásához vezet.
– Hát akkor egy őszinte, igaz választ kérnék: hisz a bejutásában?
– Hinnem kell, és hiszek abban, hogy el tudunk jutni azokhoz, akik már jó ideje el sem járnak szavazni. Hiszek abban, hogy Marosvásárhely is hozzá tud járulni az általunk hangoztatott 6:3-as alternatív küszöb eléréséhez, ami két magyar párt bejutásához vezetne.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az autonómiakérdést vinnék a parlamentbe
Az idei parlamenti választásokon – a rendszerváltás óta először – Erdély magyarlakta régióiban két párt indít képviselő-, illetve szenátorjelölteket. Az Erdélyi Magyar Néppárt úgy döntött, önállóan indul a törvényhozási választásokon, és célul tűzte ki a 6:3-as alternatív küszöb elérését. Toró T. Tibor, a néppárt elnöke szerint valamennyi magyar nyer, ha két magyar párt jut be Románia parlamentjébe. – Önálló jelölteket állít a parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt. Így tervezték, vagy ez kényszerpálya a párt számára?
– Az soha nem volt kérdés, hogy állít-e jelölteket a néppárt, csak a legalkalmasabb formát kerestük. A tagjaink, támogatóink, szavazóink iránti tisztelet is erre kötelez. Alapvető céljaink – a közösségi autonómiaformák közjogi kereteinek megteremtése – követelik meg, hogy ezeket következetesen a parlamentben is megjelenítsük. Több lehetőség állt előttünk: önálló jelöltekkel indulunk, vagy választási, esetleg politikai szövetségben a másik két magyar párttal. Az RMDSZ hallani sem akart választási együttműködésről, a Magyar Polgári Párt pedig sorainak rendezésével volt elfoglalva, így nem maradt más lehetőségünk, mint az önálló indulás. Szükségből erényt kovácsolva, választási ajánlatunkban legalább kompromisszummentesen tudjuk megjeleníteni az EMNP elképzeléseit az ország átalakításáról. Az európai föderalizmus hazai meghonosításában látjuk a központosított és homogenizáló nemzetállam meghaladását és modernizációját: ebben a keretben már természetesebben értelmezhető autonómiaprogramunk is.
– Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor szerint mindenki számára lenne hely a szövetségben. Hol akadtak el az RMDSZ-szel történő egyeztetések? Miért nem lehetett megismételni a legutóbbi EP-választások forgatókönyvét, amikor Tőkés László sikerrel indult az RMDSZ-listán? – Igazából el sem kezdődtek az egyeztetések. Az RMDSZ vezetői a tavaszi önkormányzati választások eredményeinek birtokában már az elején kijelentették: nem gondolkodnak választási együttműködésben a másik két magyar párttal, csakis az RMDSZ programjával és politikai vonalvezetésével való teljes azonosulás esetén tartanak elképzelhetőnek bármilyen viszonyt. Az RMDSZ előző ciklusokból átörökölt programjában még lehetne találni közös pontokat, hiszen abban a mi szellemi munkánk is benne van, a programjával legtöbbször ellentétes politikai gyakorlatával viszont már nem. Felmerült a sport világából kölcsönzött nemzeti válogatott tetszetős gondolata, amelyet mi alapjában véve jónak tartunk, és törekszünk is rá, de nem tudunk szerepet vállalni olyan csapatban, amelyben a sztárjátékosok rendszeresen bundáznak. Így inkább a saját csapatunkkal nevezünk be. Lehet, hogy nincsenek benne sztárjátékosok, de tisztán játszanak és becsülettel küzdenek.
– Az erdélyi polgári oldal számára egyértelmű csalódás, hogy nem jött létre közös EMNP–MPP-lista, miután utóbbi – híresztelések szerint – nem volt hajlandó feladni az identitását. Csak ilyen áron tudott volna megegyezni a két jobboldali párt?
– Tiszteletben tartjuk az MPP politikai identitását, és értékként kezeljük mindazt a politikai és emberi tőkét, amit az elmúlt öt évben sikerült összegyűjteniük. Formális megállapodást a két párt országos vezetőségei szintjén valóban nem sikerült összehozni, tárgyalásaink sikertelenségét némileg megmagyarázza az MPP utólagos döntése, hogy nem is kívántak önálló jelölteket indítani. Azt viszont tapasztalom, hogy megyei és helyi szinten általában jó az együttműködés a két párt vezetői között, ami azt is előrevetíti, hogy talán a választók között sem lesz ellentét. Ha lelkiismeretükre hallgatnak – ahogyan erre az MPP új elnöke biztatja őket –, akkor baj nem lehet. Amennyire én az MPP törzsszavazóit ismerem, lelkiismeretük nem engedi, hogy olyan párt jelöltjeire adják szavazatukat, amelynek képviselői „bátran” hallgatnak vagy angolosan távoznak, ha a parlamentben Székelyföld területi autonómiájának felette szükséges voltáról kell érvelni. Remélem, képesek leszünk meggyőzni őket – és nemcsak őket –, hogy a néppárt jelöltjeire leadott szavazat az autonómiára leadott szavazat.
– Az RMDSZ vezetői szerint viszont kizárt, hogy a néppárt elérje a 6:3-as alternatív küszöbhöz szükséges szavazatszámot. Az EMNP-nek valóban sokkal jobban kell teljesítenie ahhoz, hogy elérje a kitűzött célt. Lát erre reális esélyt?
– Nem vagyok olyan bátor, hogy előre megmondjam, miként szavaznak majd a választók. Azt viszont tudom, és hozzáértő elemzők számokkal is bizonyították, hogy az alternatív választási küszöböt mindkét párt teljesítheti, hiszen legalább 15 képviselői és hét szenátori választókerület van a Székelyföldön – Hargita és Maros megyében, illetve Háromszéken – és a Partiumban, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében, ahol a magyarság többségben van, és jó eséllyel lesz első a magyar jelölt. Aki ezt az egyszerű számtani gyakorlatot és a törvény egyértelmű rendelkezéseit félremagyarázza, nem jár egyenes úton. Mi azt mondjuk: minden magyar nyer, ha nem egy, hanem két magyar párt jut be a parlamentbe. Ugyanakkor közös feladat a magyar választók minél nagyobb arányban való mozgósítása. Anéppárt indulása tavasszal százezer magyar választót hozott vissza az aktív szavazók körébe. Ha az RMDSZ csupán annyi energiát fordít a mozgósításra, mint amennyit a néppárt ellehetetlenítésére, akkor biztosan számarányunk felett leszünk.
– Miért kellene önökre és nem az RMDSZ-re szavaznia a romániai magyar választónak? – Egyetlen érvet mondok: szükség van az autonómia hiteles és következetes képviseletére a bukaresti parlamentben. Aki a néppárt jelöltjeire szavaz, a magyar autonómiára szavaz.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar utcanévtábla miatt bírságolt a marosvásárhelyi rendőrség
Megbírságolta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetét a marosvásárhelyi rendőrség, mert tagjai az Erdélyi Magyar Ifjakkal (EMI) közösen magyar történelmi elnevezést feltüntető utcanévtáblát helyeztek ki egy belvárosi ház falára - közölte pénteken az MTI-vel Jakab István, az EMNT Maros megyei elnöke.
A két civil szervezet tagjai szerdán kétnyelvű táblát szereltek fel Marosvásárhelyen "Str. Kossuth Lajos utca" felirattal egy Főtérre néző saroképület, az úgynevezett Teleki-Köpeczi Ház falára, ám a tábla néhány órán belül eltűnt, az EMI két aktivistáját pedig péntekre beidézték a helyi rendőrségre.
A rendőrség egy városi tanácsi határozatra hivatkozva 2500 lejes bírságot szabott ki, amelyet az EMNT nevére állítottak ki.
Maszol.ro

Kulcsszerepük lehet helyi románoknak a székelyföldi régió megvalósításában
Konferenciát szerveztek Románia regionális átszervezéséről. A rendezvényen az egyik tisztázandó kérdés az volt, mennyire ellensúlyozható a magyarságot érő hátrány?
A legnagyobb erdélyi magyar szervezet, az RMDSZ kampányában a regionalizmus hangsúlyosan szerepel, benne a székelyföldi régió, illetve más, magyarok által is lakott térségek összekapcsolása. Pár napja Temesváron politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői véleményét ütköztették Románia regionális átszervezésének kérdésében. Az Academia de Advocacy nevű szervezet kezdeményezése azért is válaszoltak sokan, mert a szomszédország 2007 óta a rendelkezésre álló uniós források alig tíz százalékát tudta lehívni, ennek pedig, a bürokrácia mellett, a mostani statisztikai régiók működésének alacsony hatékonysága a legfőbb oka. A temesvári vitafórumon Székelyföld képviselői is jelen voltak.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azt mondta, az összejövetelen mindenki szembesült azzal, hogy Románia jelenlegi gazdasági régiói nem megfelelően lettek kialakítva, és jó volt hallani, hogy a konferencia sok román résztvevője is egyetértett ezzel. Többen a lengyel példát említették, a közép-európai országban akkor sikerült adminisztrációs reformot végrehajtani, amikor elfogadták az autonóm területek kartáját. „Én csak abban bízom, hogy más megyékben is ennyi civil, politikus és szakember eljut erre a felismerésre, és nem csak azokban a megyékben, ahol már elfogytak a magyarok, vagy ahol kevesen vannak” – mondta a politikus.
Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök szerint az elmúlt huszonkét év bebizonyította, hogy ha bukaresti pártvezetőktől vagy egy-egy magát szakértőnek tartó szószólótól érkező közigazgatási javaslatok alapján születnek meg a döntések, akkor azok ellentétbe kerülnek a mindennapok valóságával. A döntéseket ezért a helyben élőkhöz minél közelebbi szinten kell meghozni. A régiókról is az egyes területek között történelmi kapcsolatok és a lakossági akart figyelembevételével kellene dönteni, és nem egy bukaresti irodában megrajzolni a térképeket – mondta Borboly Csaba. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, szerinte Románia lakossága van annyira felnőtt, hogy akár térségi népszavazások révén nyilvánítsa ki az akaratát.
A magyarság által célul tűzött székelyföldi régiót – amely Hargita, Kovászna és Maros megyéket foglalná magába – a helyi románsággal partnerségben kell eltervezni, akikkel közösek a problémák, ezekre pedig Bukarestből nem jönnek megoldások. Ennek az együttműködésnek az első kísérlete, hogy Hargita megye megpróbálja a kisebbségben élő románoknak biztosítani a kulturális autonómiát – mondta Borboly Csaba, aki utalt rá,a székelyföldi régió megvalósítását is segítené, ha a románok rájönnek, hogy az számukra előnyös lehet, és abban otthon érzik magukat.
A Hargita megyei tanács elnöke a Határok nélkül-ben hozzátette, ha sikerül meggyőzni a helyi románságot arról, hogy a székelyföldi régióban nekik sokkal jobb élni, mint egy más kialakítású területi egységben, akkor változhat a helyzet, melyet jelenleg az országos román politika elutasító magatartása jellemez.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma

Átadták a druzsba-stafétát?
Titkosszolgálati jelentésekre hivatkozó kormányzati források szerint fakitermelésben utazó RMDSZ-esek lehetővé tennék Székelyföld törvényes irányítását a Maros, Kovászna és Hargita megyei természetvédelmi parkok egyesítése révén. Az Evenimentul zilei ugyanakkor Verestóy utódlásáról, a romániai fakitermelés irányításának élén történt stafétaváltásról is ír.
Egy gyanús gyergyói erdőmérnök és magánerdészete kezére került két éve egész Felső-Maros mente fakitermelése – írta meg az Evenimentul zilei (EVZ) bukaresti napilap, Verestóy Attila RMDSZ-szenátor utódjának nevezve Melles Elődöt, akinek nevéhez az elmúlt tíz esztendő masszív, székelyföldi erdőirtásai kapcsolódnak.
Mint írták, a gyergyói mérnök neve néhány, a PRO TV-n, a romániai erdőirtásokról közzétett riportból került be a köztudatba. A lap emlékeztetett arra a TV-felvételre, amely a mérnök hivatali ablakából készült, s amely egy teljesen letarolt hegyoldalt mutatott be. A kérdésre, hogy nem zavarja-e a látvány, azt válaszolta a televízió riporterének, hogy ott a jogszabályoknak megfelelő erdővágás történt.
Melles Előd neve felbukkant akkor is, amikor 2003-ban a környezetvédelmi őrség gondatlansággal vádolta meg 42.000 köbméternyi fa kitermelése ügyében. Később, 2010-ben hargitai erdésztechnikusok egy fényképekkel kiegészített állásfoglalásban arra figyelmeztettek, hogy 450 hektárnyi erdőt taroltak le masszívan a Melles vezette gyergyói erdészet által gondozott területen. Az ügy itt mégis megállt, s aztán néhány hónap elteltével az RMDSZ vezetői, akik a Környezetvédelmi Minisztériumot is az irányításuk alatt tartották, tálcán kínálták fel Mellesnek a Maros megyei erdők több mint nyolcvan százalékát. Kezdetben 136.663 hektárt kapott, vagyis a teljes Felső-Maros menti Nemzeti Parkot. Aztán idén január 31-én megszerezhetett még 30.000 hektár védett területet.
E határozatokat megóvta a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság, amelyhez csatlakoztak az érintett települések helyi hatóságai és a prefektúra is. Mellesnek többek között felrótták, hogy nem teljesítette a szerződésben vállalt 730.000 lej értékű befektetéseit, és nem biztosítja az erdők felügyeletét, illetve őrzését.
A lap szerint az RMDSZ-ben stafétaváltás történt, a romániai erdők új ura Verestóy Attila után most a gyergyói erdészmérnök lett, aki 2010-ben országos szinten a legnagyobb erdőtulajdonossá vált a koncesszióba kapott, több mint 165.000 hektáros Maros megyei erdőbirtokkal.
Mint az EVZ fogalmazott, Melles a legfőbb hatóság e jelentős Maros megyei területen. Ő határozza meg az adókat, hagyja jóvá a kivágások mértékét, állít ki építkezési engedélyeket. Ráadásul ez még nem minden: a szaktárca vezetőjének asztalán már ott hever a Gyergyó környéki erdők meghosszabbításában elterülő Békási szoros Nemzeti Park Melles által benyújtott koncesszionálási kérelme is. A román lap itt azt is hangsúlyozta: egész Székelyföld Marostól Neamtig egyetlen személy, vagyis Melles felügyelete alá kerülne.
A lap szerint létezik egy forgatókönyv, amely ehhez az óriási koncesszióhoz kapcsolódik. Titkosszolgálati jelentésekre hivatkozó kormányzati források olyan kiskaput emlegetnek, amely lehetővé tenné Székelyföld törvényes irányítását a Maros, Kovászna és Hargita megyei természetvédelmi parkok egyesítése révén. „A régióban nem lehetne építkezni az engedélyük nélkül” – állítják a lap forrásai, akik szerint Rovana Plumb környezetvédelmi miniszter a választási kampány végéig mégsem fog Melles kérelméről dönteni.
Mint az EVZ hangsúlyozta, Melles engedélyezi ugyan a fakivágásokat, de az igazi tét egy Ratosnya környéki 50.000 hektáros terület, amely eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatása előrehaladott szakaszba jutott. Melles és erdészete szoros kapcsolatokat ápol a régi-új birtokosokkal, így e területek is a gondnoksága alá esnek majd. Az onnan kitermelhető faanyag mennyisége óriási méreteket ölthet. Évente 320.000 köbméter fát lehet ezekből az erdőkből kitermelni 14 millió euró értékben. Ezek pedig csak a törvényes lehetőségek...
Az Evenimentul zilei szerint az elmúlt két esztendőben, amióta Melles cége ellenőrzi a marosi erdőterületeket, a feszültségek megnőttek a térségben. Egyik oldalon állnak a megyei erdészeti igazgatóság emberei, a másikon a hoppon maradt potenciális vállalkozók, akik a környékbeli turizmusba fektettek volna be jelentős összegeket, és akiknek erre vonatkozó kérelmeit Mellesék visszautasították, de háborognak a természeti park területén élők is, akik egy egyszerű melléképület felhúzásának engedélyezéséért 900 lejt kénytelenek fizetni.
Melles fizetett támadásnak tekinti az Evenimentul Zileiben írtakat
Melles Előd szerint, valakik fizetik ezt a kampányt. Szerintem a Maros megyei állami erdészeti igazgatóság. Őket zavarja, hogy mi adminisztráljuk a Maros megyei természetvédelmi területeket. Valószínűleg nem tetszik nekik, hogy felügyeljük a térséget – nyilatkozta Melles a manna.ro hírportálnak. Melles a portálnak küldött levelében azt állítja, hogy a Maros megyei állami erdészet az utóbbi időben 570 ezer köbméter fát termelt ki olyan erdőkből, amely a cég ügykezelésében állnak, természetvédelmi területnek számítanak, és nagyobb részét olyan területekről, amelyeket magyar arisztokrata családok visszaigényeltek. Melles a kitermelt fa értékét 30 millió euróra becsüli, a kitermelés tényét pedig bele fogja foglalni az Európai Bizottságnak küldendő jelentésébe, amelyben az ügykezelt természetvédelmi területek állapotát mérik fel.
tulipedia.info
Erdély.ma

Borbély László: „ugyanazt szeretném képviselni, amit eddig”
[INTERJÚ] Az Erdélyi Magyar Néppártot képviselő László György az RMDSZ politikai alelnökével, Borbély Lászlóval méretkezik meg a nyárád- és küküllőmenti választói kerületben. A szövetség képviselőjelöltje bízik abban, hogy a régió összes polgármestere támogatja, és azt ígéri, segít, hogy a Maros megyei települések hatékonyabban tudjanak pályázni uniós pénzekre. „Ott kell lenni a döntéshozásban, és meg kell állítani bizonyos ellenünk irányuló folyamatokat” – állítja a Krónikának adott interjújában Borbély László.
– Miután az elmúlt években sikerült az RMDSZ „dobogójára” felküzdenie magát, miért csak képviselőjelöltként indul, és nem céloz meg egy szenátori mandátumot?
– Egyrészt a szenátusnak és a képviselőháznak azonos a minősítése, másrészt ez még csak fel sem merült bennem, hisz 1990 óta a képviselőházban tevékenykedem. Ugyanazt szeretném képviselni a továbbiakban is, amit eddig is képviseltem – még akkor is, ha az idén egy új, vidéki kollégiumot választottam.
– Ha Kerekes Károly, akivel körzetet cseréltek, nyilvánosan nem is hangoztatja, de az RMDSZ kulisszáiban egyre többen állítják, hogy ön hozta kényelmetlen helyzetbe kollegáját.
– Olyasmiről szó sincs, hogy én kényszerítettem volna a cserére Kerekest, ezek egyszerű spekulációk. Én már elég régóta gondolkodom azon, hogy vállaljak fel egy vidéki választókerületet, amit meg is beszéltem Kerekes Károllyal úgy, mint kolléga a kollégával. Neki semmiféle ellenvetése nem volt, de arról se feledkezzünk meg, hogy a szervezetben volt egy választás. Bárki bármelyik körzetet megpályázhatta, a kérdésben a Területi Képviselők Tanácsa döntött.
– Bejutása esetén mi az, amit az elkövetkezendő négy évben a kontinuitás jegyében szándékozik tenni, és mi az, amin változtatna?
– Azt hiszem, hogy nagyon nincs mit változtatnom vagy változnom. Az elkövetkezendő négy évben is azt szeretném tenni, amit eddig: Maros megyét akarom képviselni. Eddig is jól ismertem a térség polgármestereit, de most, amikor magamban eldöntöttem, hogy a Nyárád- és a Kükküllőmentén indulok, minden községet meglátogattam, és elmondhatom, hogy az összes polgármesterünk a támogatásáról biztosított. Ugyanakkor megállapítottam, hogy annak dacára, hogy mindenütt nagyon ügyes emberünk van, a térség falvaiban még mindig nagyon sok a tennivaló. Már csak azért is, mert olyan uniós programok következnek, melyek során újabb pénzeket lehet és kell lehívni. Egy komoly parlamenti képviselettel mind az itteni polgármesterek, mind az általuk vezetett közösségek erősebbek lesznek. Éppen ezért tűztük ki célul a 6,5, esetleg 7 százalékos jelenlétet a parlamentben, mert csak azáltal tudunk majd beleszólni a saját kérdéseinket érintő döntésekbe. Látjuk, hogy mi történt az elmúlt négyéves ciklus első részében, amikor kormányon voltunk, és azt is látjuk, mi történik azóta, amióta az Ungureanu-kabinet többek között az anyanyelvű oktatásért való kiállása miatt bukott meg. Ez azt jelenti, hogy ezentúl is ott kell lenni a döntéshozásban, erősnek kell lenni, és meg kell állítani bizonyos ellenünk irányuló folyamatokat, mint ahogy kormánypártként sikerült megakadályoznunk a számunkra teljesen előnytelen közigazgatási átszervezést.
– Miként tud az RMDSZ erős lenni abban az esetben, ha valóban eléri a 6,5, netán 7 százalékot, de a Szociálliberális Unió (USL) túlnyeri magát, és a szövetség nélkül is képes lesz kormányalakításra?
– Ha ez így lesz, majd meglátjuk, milyen stratégiát választunk. Senki ne feledje, hogy mi ellenzéki pártként is elértük, hogy a miniszterelnök több tárcavezetőjével együtt eljöjjön Marosvásárhelyre, és éjjel 2 óráig tárgyaljon az orvosi egyetem és azon belül a magyar tagozat sorsáról. Ellenzéki alakulatként értük el, hogy a MOGYE ügyében az illetékesek találtak egy járható utat, és kötöttek egy hétpontos egyezséget.
– Az RMDSZ következő aduját az alkotmánymódosításkor rántja elő?
– Egyre inkább szó van az újabb alkotmánymódosításról, és mindenki nagyon jól tudja, hogy ennek támogatásához kétharmados többségre van szükség. Ebben sem tudnak megkerülni minket – akár kormányon, akár ellenzékben vagyunk. Az, hogy lesz, és ha lesz, milyen lesz az együttműködés a többséggel, majd a választások után dől el.
Krónika (Kolozsvár)

”László György: „a választók rájöttek, hová vezet az RMDSZ”
[INTERJÚ] Az Erdélyi Magyar Néppártot képviselő László György az RMDSZ politikai alelnökével, Borbély Lászlóval méretkezik meg a nyárád- és küküllőmenti választói kerületben. László György úgy látja, az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat megoldásra vár Maros megyében. „A választók rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a 22 év RMDSZ-es politizálás” – véli a néppárt jelöltje.
–Miért éppen a Maros megyei RMDSZ legerősebb jelöltje ellen indul?
– Tudatosan vállaltam a Nyárád- és a Küküllőmente körzetét. Nem azért, mert az RMDSZ itt indítja a legesélyesebb jelöltjét, hanem azért, mert a Székely Nemzeti Tanács jegyzőjeként a marosszéki régiót kell képviselnem. Meggyőződésem, hogy megrögzött autonomistaként ezt meg is tehetem. Nem úgy, mint egyesek, akik nemrég meglógtak az autonómiastatútum végső szavazásáról.
– Ha tegyük fel megnyeri a Borbély Lászlóval szembeni magyar–magyar versenyt, és az EMNP bejut a parlamentbe, miként tudná hatékonyabban képviselni a magyarságot, mint az RMDSZ politikai alelnöke?
– A jót, amit eddig tett Borbély, kétségtelenül folytatni kell. De én amondója vagyok, hogy a jónál van jobb is. Számos kis, aprónak tűnő, de rendkívül fontos hiányosság van, amit pótolni kell. Elképesztő, hogy milyen életkörülmények vannak a Nyárád- és a Küküllőmentén. Az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat vár ránk. Tovább nem halogathatjuk ezek megoldását, hisz a marosszéki magyarság létkérdéséről van szó. Az imént az autonómiával kapcsolatos szemléletemről beszéltem, nos, úgy érzem, ez is egy olyan pluszhozadék az én esetemben, ami eddig kimaradt Borbély László pályafutásából. Másrészt meggyőződésem, hogy a 2016-es képviselői mandátumom végére én nem rendelkeznék DNA-s dossziékkal.
– Hisz abban, hogy megéri a képviselői mandátuma végét? A papírforma azt mutatja, hogy még a kezdetéig sem jut el.
– Persze, hogy hiszek abban, hogy bejutok én is, a párt is. Utána meg remélem, hogy 2016 nem talál a román parlamentben, mert addig egy föderális Romániánk lesz önálló Erdéllyel és autonóm Székelyfölddel.
– Mint az MPP-ből már kilépett vagy kiléptetett, de az EMNP-be még alig belépett politikus, kitől vár támogatást december 9-én?
– Az, hogy a polgári pártban lemondtam mindkét tisztségemről – a megyei elnöki, illetve a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának a vezetői funkciójáról –, és beléptem a néppártba, a lehető legjobban bizonyítja, hogy nem vagyok karrierista. Én nem a hatalomra vadászok, de bízom abban, hogy mind az MPP, mind az EMNP, sőt a Székely Nemzeti Tanács marosszéki alapszervezetei támogatni fognak. No meg mindazon lakosok, akik hisznek az autonómiában és a szövetségi Romániában. Azt hiszem, a választópolgárok rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a huszonkét év RMDSZ-es politizálás.
–Ha a Székelyföld egy gazdaságilag elmaradt régió, miért fontos az autonómiája?
– Azért, mert Európa-szerte az önálló közösségek bebizonyították, hogy autonómiájuk megszerzése által talpra tudtak állni. Elég, ha most is kitekintünk Dél-Tirol, Katalónia vagy Baszkföld felé; mindhárom régió könnyebben átvészelte a gazdasági válságot, mint azok az országok, melynek részei. Nekünk miért ne lenne jó, ha adónk nagy részét nem Bukarestbe küldenénk, hanem helyben maradna? Miért nem lenne jó, ha nem a Bukarestben lévő román politikusok döntenének a mi sorsunkról, hanem mi, magunk?
– Visszatérve az ön MPP-s gyökereire és az EMNP-be való hirtelen átigazolására, megkérdezném, hogy a nyáron miért vágtak oly sok mindent egymás fejéhez?
– Nem hinném, hogy tőlem kéne számon kérni mindazt, ami a nyáron történt a marosvásárhelyi helyhatósági választások alkalmával. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült szövetséget alkotni már akkor, nem is beszélve a hármas koalícióról. Az MPP tagsága jóval a választások előtt megfogalmazta, hogy Erdélyben nem létezhet két külön nemzeti jobboldal. Mi több, a párt megyei vezetősége elsöprő, 12–3-as aránynyal az EMNP által támogatott független jelölt, Smaranda Enache felvállalása mellett döntött. Ezek után jött az országos vezetőség, és felülbírálta a határozatunkat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nagyszabású ünnepségek a Székelyföldön a román nemzeti ünnepen
Mircea Dusa román belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában – közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve. A románság nemzeti ünnepe alkalmából december 1-jén, szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a román hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek – haditechnikát is felvonultató – katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Dusa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel. A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Sepsiszentgyörgyön a Mihai Viteazul szobornál rendezett szabadtéri ünnepséget a Kovászna megyei prefektusi hivatal december elseje alkalmából. A szervezők egy nagyméretű román nemzeti zászlóval takarták el azt a SIC Terra Siculorum feliratú – a Székelyföld latin nevét hirdető – táblát, amelyet a magyar közösség választott vezetői helyeztek ki egy hónapja a prefektusi hivatal előtt.
Az Agerpres hírügynökség szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztségviselői idén is távol maradtak a sepsiszentgyörgyi december 1-jei ünnepségektől. Antal Árpád polgármester néhány nappal korábban azt üzente a szervezőknek, hogy majd akkor vesz részt a román nemzeti ünnepen, ha Románia megadja a magyaroknak az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban megígért autonómiát – tette hozzá az Agerpres.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
MTI
Erdély.ma

Katonai erődemonstráció Székelyföldön a nemzeti ünnepen
Mircea Duşa belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában - közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve.
A románság nemzeti ünnepe alkalmából szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek - haditechnikát is felvonultató - katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Duşa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel.
A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Amint arról korábban beszámoltunk, Sepsiszentgyörgyön hatalmas román trikolórral takarták le a román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgyön a „SIC – Terra Siculorum" feliratú táblát.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
Maszol.ro

Nagyszabású ünnepség volt Csíkszeredában
Románia nemzeti ünnepe alkalmából szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek. Az utóbbi két évtizedben először tartottak – haditechnikát is felvonultató – katonai parádét Csíkszeredában, amelyre mintegy háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Duşă belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát, és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel.
A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében.
A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
(Agerpres/MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Kossuth utcák szerte a nagyvilágból
Amerikában és a világ számos országában tisztelték Kossuth Lajost, így számtalan utca és tér viseli a magyar szabadságharcos nevét a nagyvilágban. Ezekről az utcákról gyűjtött össze képeket az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete, hogy felhívja a figyelmet: csupán nálunk nem engedélyezik, hogy legyen Kossuth utca.
A Deus Providebit Tanulmányi Ház aulájában nyílt meg kedden A világ Kossuth utcái című fényképkiállítás. A 15 fotóból kiderül, van Kossuth utca Németországban Drezdában, Angliában Londonban, Bilstone-ban, Olaszországban Collegno és Mestre városában, létezik Kossuth tér Párizsban. Amerikában Kossuth nevét viseli utca Baltimore-ban, St. Louisban, Lafayette, Piscataway, Newark, Fair Lawn, Bolivar városában, de még az ausztráliai Ballaratban is. New Yorkban Kossuth-szobor is áll – tudtuk meg a kiállítás megnyitóján Barabás Miklós történelemtanártól. „Kossuth az egyetlen külföldi államférfi, akinek szobrot állítottak a Capitoliumban, az amerikai törvényhozás épületében. De van szobra New Yorkban, Los Angelesben, Clevelandban, St. Louisban. Iowa államban egy egész megyét; Indiana, Mississippi, New York, Ohio, Pennsylvania államban pedig egy-egy községet, kisvárost neveztek el róla” – sorolta az adatokat a történész. Elmondta azt is, hogy Kossuth 1851 decemberétől 1852 júliusáig tartó amerikai körúton vett részt, s ennek eredményeképpen viseli ma nevét számos utca és tér a tengerentúlon.
„Amerikában mindenütt nagy melegséggel fogadták a szabadságharcost, aki nem titkolt szándékkal azért ment oda, mert bízott abban, hogy pénzt szerez a küzdelem folytatásához. Kossuth Lajos amerikai körútján hetven városban ötszáz beszédet tartott” – elevenítette fel a talán kevésbé ismert történelmi tényeket Barabás Miklós.
Történelmi adalék a marosvásárhelyi utcáról
Az egykori Nagyszentkirály utcát 1893-ban nevezték el Kossuth Lajosról, akkor vált ugyanis Marosvásárhely díszpolgárává a magyar államférfi. Az utcát Trianon után Călăraşilor utcának keresztelték, majd a negyvenes években ismét Kossuth lett. Egészen ’89-ig volt az, akkor nevezték el ismét Călăraşilor utcának, s azóta nem lehet újra Kossuth.
A tárlaton látható tizenöt fényképen kívül jóval több Kossuth utca van, a kiállításon azonban olyan fotók kaptak helyet, amelyeken jól látható az utcanévtábla is, amely igazolja, hogy tényleg a szabadságharcos nevét viseli a hely. A Néppárt figyelemfelkeltő szándékkal szervezte a kiállítást, ugyanis furcsának tartják, hogy „abban a jogbiztonságban, amellyel annyira szeret hetvenkedni Románia az Európai Unióban, ne lehessen Marosvásárhelynek Kossuth utcája”.
Barabás Miklós elmondta: történészként azt furcsállja, hogy Kossuthnak nem lehet szobra Marosvásárhelyen, annak ellenére, hogy Nagyenyeden például iskolát, utcát neveztek el Axente Severről és szobrot is állítottak neki, pedig nevéhez több mint ezer magyar ember megölése fűződik és éppen az 1849-es esztendőből. „Lehet a történelmet értelmezni így is, úgy is” – zárta a történész.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Tőkés: az RMDSZ a román mintát követi
A posztkommunista visszarendeződés és a rendszerváltás folytatása között kell választani Romániában a vasárnapi parlamenti voksoláson – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, aki szerint az RMDSZ inkább román mintát, az EMNP pedig magyar mintát, a rendszerváltozás mintáját követi. Az európai parlamenti képviselő továbbá botrányosnak nevezte, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt volt elnöke egy tévéinterjúban az RMDSZ-re való szavazásra buzdított, amivel szerinte a volt pártelnök elárulta az MPP tagjait és választóit.
A posztkommunista visszarendeződés és a rendszerváltás folytatása között kell választani Romániában a vasárnapi parlamenti voksoláson – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnöke tegnapi marosvásárhelyi sajtóértekezletén. „Két alternatívát látok a kelet-közép-európai politikában.
Az egyik a posztkommunista visszarendeződés útja, amelyet a Ponta–Antonescu-kettős – a kormányzó Szociálliberális Unió két társelnöke – képvisel Romániában, a másik a magyarországi út: itt a 2010-es választásokra, a rendszerváltozás folytatására gondolok. Egyértelmű, hogy az RMDSZ inkább a román mintát, az EMNP pedig inkább a magyar mintát, a rendszerváltozás útját követi” – mondta Tőkés László. Az EP-képviselő szerint a magyarok parlamenti képviseletének nem szabad mindenáron kormányzati pozícióra törekednie: „nyerünk egy tornatermet, de elveszítjük az autonómiát” – érvelt a politikus.
Tőkés László továbbá botrányosnak nevezte, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) volt elnöke vasárnap este egy tévéinterjúban az RMDSZ-re való szavazásra buzdított, amivel szerinte a volt pártelnök elárulta az MPP tagjait és választóit. „Összenő, ami összetartozik – mondhatnánk Markó Bélára és Szász Jenőre gondolva. Utóbbi az MPP-t és tagjait, valamint szimpatizánsait árulta el, miközben évekig tüzet okádott az RMDSZ-re, amely válaszként folyamatosan gáncsolta” – kommentálta a képviselő Szász Jenőnek az RMDSZ-hez való közeledését.
Ugyanakkor kifejezte meggyőződését, hogy az MPP „egészséges tudatú és lelkületű választópolgárai a nemzeti oldalra fognak szavazni”.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője az MPP volt elnökét Dávid Ibolyához, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egykori elnökéhez hasonlította. „Azért neveztem Dávid Jenőnek, mert ő is ugyanúgy rossz irányba vitte el az MPP-t, mint Dávid az MDF-et” – fogalmazott az európai parlamenti képviselő.
László György, az MPP Maros megyei szervezetének volt elnöke, jelenleg az EMNP képviselőjelöltje a sajtótájékoztatón elmondta, hosszú távon egyesül majd a két szervezet. „A kampány során a körzetemben az MPP-szervezetek segítettek nekem, egyöntetűen mellém álltak. A 6:3-as alternatív küszöb elérhető cél” – tette hozzá.
Tőkés András, az EMNP egyik Maros megyei szenátorjelöltje hangsúlyozta, eljött az ideje Románia demokratizálódásának. „Egy demokratikusan működő országban mindenkinek ugyanannyi joga van. Nem kell ezeket bárkivel, bármi áron kiügyeskedni” – mondta. Hozzátette, a föderális Románia vonzó lehetne a Moldovai Köztársaság lakói számára is, és felgyorsulna a Romániához való csatlakozás folyamata. „Meggyőződésem, ha Jugoszláviában valós föderalizmus lett volna, akkor az ország még ma is létezne” – fogalmazott Tőkés András.
Krónika (Kolozsvár)

Novák Csaba Zoltán
PÁRTÉPÍTÉS A Román Kommunista Párt hatalmi szerkezetének kiépítése Maros megyében, 1944-1948
Szinte nulláról kezdték az ország szovjet minta szerint való megszervezését.
A Román Kommunista Párt az 1944. augusztus 23. után kialakult politikai helyzetet arra próbálta felhasználni az első pillanattól kezdve, hogy megszerezze a teljes politikai hatalmat, és hogy az országot egy szovjet mintára megszervezett állammá tegye. A Vörös Hadsereg bevonulása után az addig illegalitásban tevékenykedő kommunisták hozzáfogtak a párt helyi szinten történő megszervezéséhez. A kommunista párt Maros megyei szervezetét teljes mértékben új alapokra kellett helyezni, ugyanis az RKP illegalitásba helyezése folytán a helyi szervezeteket is betiltották, tagjait pedig üldözték a hatóságok. A munkásmozgalmi családból származó B. J. így emlékszik vissza: „a vásárhelyi szervezetet 1922-ben alapították meg. Az alapítók között volt édesapám is. A párt illegalitásba helyezése után az itteni szervezetet is betiltották. A hajdani Kossuth utcában működő munkásház még fennállt egy ideig, mi munkásgyerekek ide jártunk minden vasárnap, aztán a harmincas évek közepén ezt is felszámolták.” A párt a két világháború közötti időszakban nem rendelkezett jól kiépített vidéki szervezetekkel és megfelelő tömegbázissal sem. Vidéken az emberek nem kapcsolódtak be tömegesen a baloldali mozgalomba. Egy 1951-ben készült összeírás a megye 120 vidéki településéből csupán 90 olyan személyt nevez meg, akik 1944. augusztus 23. előtt az RKP szimpatizánsai, vagy illegális tagjai lettek volna. Az ún. illegalista mozgalom jellegzetességeihez tarozik az a tény is, hogy a konkrét akciók szinte teljes mértékben Marosvásárhely területére korlátozódtak.
Vidéki szervezetek elszórtan működtek, általában olyan a megyeközponthoz közel eső falvakban, amelyek lakosságának egy része a városban dolgozott, és nagyon sok esetben valamely karizmatikusabb helyi származású aktivista nevéhez kötődtek.
Csernovics Sámuel, aki nagyon fiatalon került kapcsolatba ezzel a mozgalommal, és aki a későbbi marosvásárhelyi pártiskola előadója lett, így emlékszik vissza: „Az eszmékkel felületesen már gyermekkoromban megismerkedtem. Az utcánkban nagyon sok munkás élt. Ezek közül többen is illegalisták lettek. Komoly mozgalmista volt a Löbl család, Márton és Piri, Gombos Mihály, a Minor család, Nemes Dezső. Ezek mind a mi utcánkban laktak.
Az egyik Minor fiú még a spanyol polgárháborúban is harcolt Franco ellen. Esténként összeültünk az utcánkban és beszélgettünk. Inkább, amolyan tőmondatokban beszéltek, a tudományosság teljes mértékben hiányzott. Jómagam sem ismertem akkor egyetlen ilyen jellegű munkát sem. Ezek az emberek meséltek nekünk a pártról, hogy miért is harcol, milyen célkitűzései vannak. Egyiküknek sem volt tulajdonképpen valamiféle marxista képzettsége.”
A szervezkedés, a kommunista mozgalom felvállalásának komolysága is váltakozott. A magyar közigazgatás visszatérése 1940-ben felszámolta még ezt a szórványosan működő illegalista mozgalmat is. A vásárhelyi illegalisták egy része, pl. Löbl Márton elhagyta a várost, másokat pedig elfogtak és Ákosfalvára szállították.
Az akkor, a pártstatisztikák szerint 338 000 lakossal (46,1% román és 50,8% magyar) rendelkező Maros megyét is megviselte a front átvonulása. A megye területe nagy részének háborús övezetté válása, a front átvonulása utáni zavargások, a súlyos gazdasági helyzet óriási megpróbáltatások elé állították a lakosságot.
A Felső-Maros mentét így mutatja be egy 1944-ből fennmaradt jelentés: „Sáromberke már szinte kihalt, kisszámú nép lakja. Átlag minden tizedik háznak van lakója. Ugyanez vonatkozik Gernyeszegre is. Körtövélyfája már ennél lakottabb. […] Petele pedig teljesen üres. Jelenleg már csak a cigányok járnak be egy-egy rozoga fogattal, hogy elvigyék mindazt, ami a korábbi látogatóknak nem kellett.
Jelenleg Petelén egy pár orosz katona is tartózkodik, akik a szőlőtermés betakarításával foglalatoskodnak. […] A Szászrégenbe vezető úton látni az aknák által megölt falusiak hulláit, amelyeket az asszonyok a helyszínen egész felületesen a földbe ásnak. […] Szászrégen félelmetesen kihalt.” Az 1946 és 1947-ben kicsúcsosodó szárazság csak fokozta az amúgy is válságos gazdasági helyzetet.
A Maros megyei pártszervezés első jelentős, háború utáni lépésére 1944. szeptember 24-28. táján kerülhetett sor és az illegalista mozgalom tagjainak nevéhez fűződött. „Az elvtársak legnagyobb része a Szászrégenben megalakított 503-as munkaszázadhoz volt beosztva, és akik onnan megszöktek, az orosz csapatok szeptember 28-i bevonulása előtt néhány nappal érkeztek haza. A hazajöttek, azonnal megalakították a párt 8 tagból álló Ideiglenes Végrehajtó Bizottságát.” Fontos tényező, hogy erre a lépésre helyi kezdeményezés révén került sor, ugyanis az RKP központi kiküldöttei szeptember végén még nem érkeztek meg a városba. 1944 őszén megalakult a RKP Maros megyei szervezete, amelynek a vezetőségét egy öttagú bizottság jelentette. A bizottság tagjai az eddig illegalitásban levő tagokból került ki, név szerint: Soós József (később polgármester Marosvásárhelyen), Löbl Márton, Szőcs Béla, Nemes Dezső és Lakatos Albert. Ez volt a „fej”.
A „test” megszerzése, kiépítése jelentette ezek után a megyei szervezet egyik legfontosabb feladatát. A párt Maros megyei szervezete egyelőre a Kolozs megyei regionális szervezet hatásköre alá tartozott.
Kezdetben kaotikus állapotok uralkodtak a párt háza táján. „Az elején nem tudták megmondani, hogy ki milyen funkciót tölt be.” Az 1945-ös év folyamán az aktív szervezői munkának köszönhetően megalakultak a párt működését biztosító legfontosabb osztályok, illetve alosztályok, az akkori kifejezéssel élve „reszortok”, amelyek a párt különböző területeken kifejtett tevékenységét szervezték és irányították: propaganda, gazdaság, kultúra stb.
1945-ben első lépésként megalakultak a járási titkárságok, amelyek létrehozták a járási osztályokat is. Az esetek többségében a helybeliek közül kerültek ki a járási vezetők, de ha szükség volt rá, a megyétől is neveztek ki titkárokat. A vidéki szervezetek a megyei központi osztályok hatásköre alá tartoztak, amelyek a megyei Központi Bizottságnak tartoztak felelőséggel, innen kapták a módszertani utasításokat és ide küldték el havi jelentéseiket.
Mint említettem már, a RKP periférikus jelleggel bírt a háború előtt az általunk vizsgált régióban is. Mindez arra kényszerítette az országos vezetőséget és az alapszervezeteket egyaránt, hogy nagyszabású „toborzó” tevékenységbe kezdjenek, megkeressék az utat a megye munkássága, valamint az elég nagyszámú parasztság felé.
A munkásság megszervezése, mozgósítása a szakszervezeteken keresztül történt. A tömegtámogatottság növelését célozta meg a különböző „tömegszervezetek” létrehozása. Ezeknek a szervezeteknek elméletileg a különböző társadalmi csoportok érdekeit kellett képviselniük, gyakorlatilag azonban az RKP szatelitszervezeteivé váltak:
Kommunista Ifjak Szövetsége (KISZ) a fiatalság bevonását célozta meg, a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) a magyar ajkú tömegek mozgósításáért felelt, a Hazafias Szövetség a fasisztaellenességre és a hazafiságra építkezett, az Ekésfront a román parasztság mozgósításáért felelt.
A tömegszervezetek kiépítését vidéken ún. „instruktorok” irányították. Ezeknek állandó jelleggel a tömegek között kellett tartózkodniuk, ők feleltek a különböző propagandisztikus tevékenységekért.
Az RKP alapszervezetei vidéki és városi szinten egyaránt az ún. sejtek voltak.
A sejt, mint alapszervezet arra volt hivatott, hogy megfelelő kommunista propagandát fejtsen ki, minél több tagot vigyen be a pártba, megteremtve így az alapot az RKP helyi szintű kiépítéséhez. Egy sejt megszervezéséhez, működéséhez legalább három ember szükségeltetett. A sejt élén a sejt titkára állt, őt segítették a különböző beosztásban tevékenykedő sejttagok.
Az első adatok, amelyek a párt tagságára vonatkoznak, 1945 nyarától jelennek meg. A városokban, üzemekben, falvakon megalakuló első RKP sejtek beküldték jelentéseiket a tagságuk számának alakulásáról. Az igen aktív agitprop akció eredményeként a megyei RKP egy bizonyos létszámnövekedést könyvelhetett el a párttagok soraiban.
Az RKP Maros megyében 1945 végén 2.852 taggal rendelkezett. A háború előtti időszakhoz viszonyítva ez mindenképp biztató előjel volt. A megye összlakosságát nézve azonban még mindig elenyésző volt a párttagok száma, 0,95%.
Az 1946-os év politikai eseményei, a nemzetközi helyzet alakulása, a baloldali blokk létrehozása, a választások „megnyerése” növelhették valamelyest a vizsgált térségben is az RKP presztízsét, ugyanis a párttagok száma majdnem megháromszorozódott. 1946 végén a pártstatisztikák szerint az RKP-nak Maros megyében 6.593 tagja volt.
A párt minden jelentkezőt szinte feltételek nélkül, tárt karokkal fogadott, csupán azoknak kellett igazoló önéletrajzot írniuk, akik nem voltak munkás- vagy parasztszármazásúak.
Az igazi áttörést az RKP számára az 1947-es és az 1948-as év hozta meg.
A történelmi pártok lefejezése, a király elűzése, majd a teljes politikai hatalom megszerzése új lehetőségeket biztosított az RKP számára. „A járásban a politikai helyzet általunk van irányítva, a rémhíreket párttagjainkon keresztül hamar visszaverjük, mert nem egységesek és az utóbbi időben nagyon kis mértékben nyilvánulnak meg” – jelentik a nyárádszeredai járásból 1947-ben.
Megyénkben is növekedett a párttagok száma, amely 1947 végére elérte a 9.267-et (3,08%). 1948-ban az RKP és a Szociáldemokrata Párt egyesítése az ily módon megszületett Román Munkáspárt tagjainak száma országos szinten egy millió fölé nőtt.
Ez a folyamat az eredményezte, hogy 1948 végére a párttagok száma Maros megyében is 12.474-re (3,81%) emelkedett. Ez már komoly tömegbázist jelentett. Az RKP-nak a megye minden vidékén volt már kiépítve szervezete, amelyek biztosították a tagság számának állandó növekedését.
A marxi és lenini tanítások alapján a kommunista pártoknak, mint „élcsapatoknak” az a feladatuk, hogy megszervezzék a munkásosztályt, amelynek az uralma jelentené a kommunizmus felé vezető út első szakaszát. A kommunista propaganda tehát elsősorban a megye munkásságát célozta meg.
Ezt a célt szolgálták az üzemekben, gyárakban létrehozott sejtek és nem utolsó sorban a szakszervezetek fölötti irányítás megszerzése. A megye, főleg Marosvásárhely munkássága csatlakozott első ízben az RKP-hoz. 1945-ben a párttagok 55%-a volt munkás. Ez az 50% körüli arány fennmaradt egészen 1948-ig.
A munkásszármazású párttagok közel 50%-át minden esetben a marosvásárhelyi munkások adták. A munkások másik hányada azokból a járásokból került ki, amelyek rendelkeztek valamiféle ipari egységgel. Itt elsősorban a Maros menti fafeldolgozó egységeket, pl. Maroshévízt, vagy a városokat, mint pl. Szászrégent kell megemlítenünk.
Ami a Maros megyei RKP etnikai összetételét illeti, a lakosság sajátos etnikai megoszlása miatt az országos átlagtól eltérő számadatokkal találkozunk. A kezdeti időszakban a kisebbségiek – magyarok, zsidók – viszonylag nagy számban képviseltették magukat az RKP soraiban. Az országos viszonylatban kisebbségben, de megyei szinten még többségben levő magyarsága adta 1945-ben és 1946-ban a Maros megyei RKP tagságának több mint 80%-át: 1945-ben 85,49%, 1946-ban 83,02%. Ezek az arányok mindenképp eltérnek a megye etnikai arculatától: 50,8% magyar, 46% román. (az RKP nemzetiségi összetételének alakulásáról lásd Novák korábbi cikkét – szerk. megj.)
Összegzésként elmondhatjuk, hogy 1944. augusztus 23. után, akárcsak az egész országban, Maros megyében is teljesen új alapokra kellett helyezni a Román Kommunista Pártot. A megyei RKP erőteljes központi támogatottsággal és igencsak szívós propagandamunkával hozzálátott tagjai számának növeléséhez ami, mint legitimációs eszköz elengedhetetlen volt a teljes politikai hatalom birtoklásához. Ez a két világháború közötti időszak illegalistáinak és szimpatizánsainak számából kiindulva igencsak nehéz feladatnak tűnt. A Maros megyei RKP útja a néhány tagot számláló, periférikus párttól a több ezer tagot magának mondható tömegpártig mégis viszonylag rövid időszak volt, mindössze négy év.
A sajátos kül- és belpolitikai viszonyok következtében a Maros megyei RKP, amely a két világháború között csupán néhány tucat taggal rendelkezett, 1945 végén már több mint 2000 tagot számlált. 1948 végén a Román Munkáspárt név alatt egyesült RKP és Szociáldemokrata Párt 12.474 tagot mondhatott a magáénak.
Ez egy szokatlanul gyors folyamat, amelyben óriási szerepet játszott a második világháború utáni kül- és belpolitikai helyzet: a fasizmus szörnyűségei, a szovjetek jelenléte, a vasfüggöny megjelenése, a baloldali propaganda hatása stb.
A párt társadalmi összetétele, néhol kisebb eltérésekkel, megfelelt az országos átlagnak. A párt tömegbázisának alapját kezdetben a városi munkásság adta, idővel aztán megnövekedett a parasztság aránya.
Ez a két társadalmi csoport jelentette az RKP tömegbázisának több mint 80%-át. A Maros megyei RKP soraiban is megtaláljuk az értelmiségieket és a hivatalnokokat, számuk fokozatosan növekedett a párt hatalmának kiteljesedésével.
Amint az adatokból is kitűnik, az RKP tagságának jelentős többségét ebből az időszakból a megye magyar ajkú lakossága adta. Az első három évben a megyében a kb. 51%-ot kitevő magyarság és a zsidók túlsúlyban képviseltették magukat. Ezek az adatok megcáfolják azokat az állításokat, miszerint a párt kiépítése helyi szinten egyedül a román államot terhelné.
A pártstatisztikák alakulása az ellenkezőjét bizonyítja. Másrészt ugyancsak alaptalan kizárólag az itt élő kisebbségiek számlájára írni mindezt. A pártstatisztikákban 1947-1948-ban megmutatkozó nagy arányú változások – az arányok 1948-ra viszonylag kiegyensúlyozódtak – már cáfolják ezt. Megyei szinten a magyarság még mindig valamivel nagyobb arányban volt jelen a pártban, de Vásárhely szinten a románokról mondható el ugyanez.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben születetett Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen.
2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
Transindex.ro

Markó Béla: az RMDSZ az egész Románia érdekeit fogja képviselni a parlamentben
Az RMDSZ stabil, megbízható szervezet, amely továbbra is választóinak, a magyar közösségnek és egész Romániának, ezen belül Erdélynek az érdekeit fogja következetesen képviselni a parlamentben – jelentette ki Markó Béla szenátorjelölt az RMDSZ Maros megyei jelöltjeinek urnazárást követő sajtótájékoztatóján.
Markó Béla megköszönte a magyar választóknak a bizalmat, amelynek alapja a több mint 20 esztendős munka, amit a Szövetség a magyar közösség és egész Románia érdekeinek képviseletében fejtett ki. „Nehéz kampány után vagyok, az RMDSZ jelöltjei, vezetői rendkívüli erőfeszítést tettek a mozgósítás érdekében. A szövetség előzménytelenül nehéz körülmények között kampányolt, a választások is nehéz kihívás elé állították az RMDSZ-t, ugyanis volt egy versenytársa, egy magyar párt, amely mindent megtett azért, hogy csökkentse a szövetség támogatottságát. Ez nem sikerült az exit pollok eredményei alapján, az RMDSZ továbbra is stabil, megbízható, választóinak, a magyar közösségnek és egész Romániának, és ezen belül Erdélynek az érdekeit fogja következetesen képviselni a parlamentben” – mondta az RMDSZ volt elnöke. rmdsz.ro
Erdély.ma

Kormányzásra készül az RMDSZ
Biztosan ott lesz az RMDSZ a következő parlamentben, mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban – nyilatkozta tegnap este az exit poll-mérések alapján Kelemen Hunor elnök, aki úgy értékelte: az utóbbi 23 év legnehezebb kampányán van túl az RMDSZ.
Az urnazárást követően közzétett, tegnap esti exit poll-felmérések alapján a szövetség megszerezte a törvényhozásban való részvételt biztosító ötszázalékos eredményt. Az RMDSZ az ország mind a 452 választókerületében, míg az EMNP hetvenhét, főleg erdélyi választókerületben állított jelöltet.
A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyékben három órával az urnazárás előtt az országos átlag alatti volt a részvétel. A 21 órás helyzetet összegző kimutatás szerint ezek közül Hargita megyében volt a legmagasabb a részvétel, közel 45 százalékos. Bihar megyében 43,44, Szilágy megyében 41,77, Fehér megyében 41,66, Maros megyében 41,02, Szatmár megyében pedig 38,19 százalékos részvételi arányt jegyeztek.
Háromszékhez hasonlóan, Hargita megyében is érvényes mandátumokat szerzett az RMDSZ, lapzártakor biztos befutónak tűnt Antal István, Kelemen Hunor, Korodi Attila és Moldován József képviselőjelölt, illetve Verestóy Attila és Tánczos Barna szenátorjelölt. Szintén a párhuzamos számlálások alapján Maros megyében Borbély László, Kerekes Károly, illetve Kelemen Attila képviselőjelölt, Markó Béla és Frunda György szenátorjelölt juthat mandátumhoz. Bihar megyében Cseke Attila képviselői, illetve Biró Rozália szenátori mandátuma is valószínűnek tűnt lapzártakor.
Az RMDSZ nem egy „ötszázalékos” párt, amint azt a közvélemény-kutatások mutatják, hanem az erdélyi magyar közösség képviselője – hangsúlyozta tegnap este Kelemen Hunor. „A felelősségünk százszázalékos minden olyan magyar ember iránt, aki ránk szavazott, de azok iránt is, akik nem bennünket választottak, vagy nem jutottak el ma az urnákhoz” – jelentette ki. Úgy értékelte: szükség van arra, hogy a megszerzett jogokat a szövetség megerősítse, újabb jogok megszerzését tűzze ki célul, és hogy a nehéz gazdasági helyzetben a munkahelyteremtésre, a gazdasági reformra és az adópolitika megváltoztatására fordítsa a figyelmet.
„A gazdasági reformért, a kisebbségi jogokért és a régióátszervezésért tárgyalásokat kezdünk azokkal, akik a kormányzásra felhatalmazást kaptak” – jelentette ki az elnök. Egy esetleges koalícióban való részvételre vonatkozó újságírói kérdésre Kelemen Hunor megjegyezte: az RMDSZ a programja alapján kész párbeszédet folytatni, ezt soha nem utasította el. Mint mondta: szombatra összehívja a Szövetségi Képviselők Tanácsát, hogy megvitassák a választási eredményeket, és keressék a válaszokat a következő időszak kihívásaira.
Posztkommunista visszarendeződést jeleznek – vélekedett tegnap az exit poll-eredmények kapcsán Tőkés László. Az EMNT elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke elmondta: a budapesti rendszerváltó politikai vonallal ellentétben Bukarestben a restaurációs politikai vonal látszik győzedelmeskedni. Sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ máris bejelentette a tárgyalási készségét a posztkommunista visszarendeződés képviselőivel. Az európai parlamenti képviselő pozitívumnak tekintette, hogy az EMNP növelte támogatottságát a nyári önkormányzati választások óta. Fontosnak tartotta, hogy a párt olyan témákat jelenített meg nagypolitikai szinten, mint az autonómia és a föderalizmus. „Ezek után nem tudja megkerülni az autonómiát az RMDSZ” – vélte az EMNP védnöke. Tőkés László úgy vélte, hogy az EMNP-nek rendelkezésére áll a következő négy év ahhoz, hogy olyan győzelmet érjen el, amilyet a Fidesz ért el a két évvel ezelőtti parlamenti választáson. Demeter Virág Katalin
Háromszék
Erdély.ma

Választások Romániában – 2012
Magyar részvétel, átszavazás, pluralizmus
Az RMDSZ-nek gyakran szemére vetik, hogy egykor egymilliós szavazóbázisát húsz év alatt felére apasztotta. A magyar szavazók száma a népszámlálási korstruktúra alapján jelenleg valamivel egymillió felettire tehető, 1990-ben ez egymillió-kétszázötvenezer körüli volt. A választási eredményekből az derül ki, hogy bár a magyar részvételi trend nagy vonalakban követi az országost, a magyar szavazókat általában valamivel kevésbé sikerül mozgósítani, mint a románokat. Az eltérést pontosan nem lehet kiszámítani, mivel a román pártokra történő átszavazás bonyolítja a helyzetet, de nagyjából 2–7 százalék között mozog. Az is megfigyelhető, hogy a parlamenti választásokon a magyar mobilizáció kevésbé marad el az országostól, mint a helyhatósági választásokon, az EP-választáson pedig mindkét ízben lényegesen meghaladta azt.
A probléma másik vetülete az átszavazás. A Kárpát-medence más magyarlakta régióihoz képest Erdélyben a többségi pártokra leadott magyar voksok aránya végig viszonylag alacsonynak mondható, csak kivételes alkalmakkor nő tíz százalék fölé. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy amikor a verseny a román pártoknál szorosnak ígérkezik (mint például 1996-ban vagy 2004-ben), a magyarok valamivel hajlamosabbak átszavazni.
Annak magyarázatára, hogy miért veszítette el az RMDSZ szavazóinak csaknem felét, több hipotézis is létezik. Kiss Tamás és Barna Gergő megfogalmazta az úgynevezett privatizációs hipotézist, ami alatt a magánszférába való visszavonulást, a közügyektől való elfordulást értik. Ez azonban nem csak ránk, hanem a románokra, sőt, egész Közép-Kelet-Európára is jellemző. Ebben nyilván benne van a két évtizednyi átmenet miatti frusztráció, valamint az a gondolat, hogy „teljesen mindegy, ki alakít kormányt”.
Az említett szerzőpáros egy második magyarázata ahhoz kapcsolódik, hogy román oldalon fokozottabban jelentkezik a nem demokratikus mozgósítás, magyarán a választási csalás. Teleorman megyében például az idei népszavazáson több olyan település is akadt, ahol száz százaléknál többen szavaztak. Készítettem egy „toplistát” a legnagyobb részvételekkel, és az első húsz között – az üdülőtelepeket leszámítva – szinte kivétel nélkül Teleorman, Olt, vagy Mehedinţi megyei településeket találunk.
Egy harmadik lehetséges oka az alacsonyabb magyar részvételnek az elöregedettebb korstruktúrához köthető. Bár a választási hajlandóság fokozódik a korral (közismert, hogy a fiatalokat nehezebb megszólítani), ez csak hetven-hetvenöt éves korig igaz, azon túl biológiai okokból a részvétel ismét csökken. Bár pontos adatot itt nem tudok mondani, a magyar lakosság korstruktúrájában ez az idős korcsoport vélhetően számottevőbb, mint a románok esetében – ezt felmérések alapján lehet majd megválaszolni.
Az MPP és főleg az EMNP egyik gyakran hangoztatott érve, hogy a verseny megfordíthatja a választási hajlam csökkenését, tehát sokan elmennek majd szavazni, akik korábban az RMDSZ-re nem akartak voksolni. Ezt próbáltuk statisztikailag ellenőrizni, összehasonlítva a részvételt azokon a településeken, ahol volt verseny a helyhatóságin és ott, ahol nem, természetesen a kellő kontrollváltozókat is figyelembe véve. Sem a verseny mobilizáló hatását, sem annak ellenkezőjét nem sikerült egyértelműen igazolni, bár a mérleg egy picit talán a mozgósító hatás felé mozdul, de elenyésző mértékben.
Van viszont egy másik jelenség, ami eléggé egyértelmű: míg 2006 és 2009 között egyre többen gondolták úgy, hogy a magyar pluralizmus, a több magyar párt jelenléte pozitívum, 2010 óta ez az arány csökken, egyre többen vélik úgy, hogy túl sok magyar párt van, egy szervezetbe kellene ismét tömörülni. Amióta három magyar párt van, a megkérdezettek mintegy háromnegyede szerint csupán egy pártra lenne szükség.
A 2012-es helyhatósági választások
A 2012-es helyhatóságin a román szavazók nagyobb arányban vettek részt, mint a magyarok, mert büntetni akarták a komoly megszorításokat bevezető Boc-kormányt. Ez az RMDSZ-t hátrányos helyzetbe hozta. Az USL sikert aratott, néhány erdélyi megye kivételével szinte mindenhol átvette a hatalmat, a PDL pedig visszaszorult, továbbá megjelent egy új párt, a Dan Diaconescu-féle Néppárt. Utóbbi jellemzésére a „populizmus” igencsak enyhe kifejezés volna. Szavazóbázisa elsősorban alacsonyan iskolázottakból áll, illetve olyanokból, akik az elmúlt húsz év átmenetének mindenféle szempontból vesztesei. A párt működését találóan jellemzi az, hogy újságírói kérdésre az alapító tévés személyiség elmondta, pontosan mennyit kell fizetni ahhoz, hogy valaki a párt jelöltje lehessen. Románia-szerte meglehetősen egyenletes, tíz százalék fölötti támogatottsága van, ezzel a harmadik helyre várható a parlamentben, szórványmegyékben pedig az RMDSZ fő vetélytársa lesz a kompenzációs mandátumokért.
Magyar szempontból talán az a legfontosabb, hogy az RMDSZ elveszítette a Szatmár, illetve Maros megyei tanácselnöki tisztséget, valamint Szatmárnémeti polgármesteri hivatalát. Mindhárom pozíció elvesztésének fő oka a román szavazók nagyobb arányú részvétele volt. Az MPP és az EMNP viszonylatában a különböző tisztségek esetében szerzett szavazatok számát érdemes összevetni. Kitűnik, hogy míg az MPP eredményei viszonylag hasonlók valamennyi tisztségnél, és kiemelkedőek a polgármesterjelöltek esetében, addig az EMNP polgármesterjelöltjei lényegesen gyengébben teljesítettek, mint a párt helyi, de főleg megyei listáinak jelöltjei, rávilágítva a párt egyik fő gondjára: a jelöltállítási problémákra. Nehéz nekik helyi pártszervezeteket építeni, mert bár az embereknek azt többé-kevésbé el lehetett magyarázni, hogy miért kellett az RMDSZ mellé alternatívának az MPP, azt viszont már nehezebben értik meg, hogy mit is akar még ezek után harmadikként az EMNP. A helyi elitek is már nagyrészt beálltak vagy az RMDSZ vagy az MPP mögé. Azt is meg lehet állapítani, hogy az RMDSZ ellenzékének nem sikerült igazából területileg terjeszkednie, az MPP továbbra is a Székelyföldre van beszorulva, a Néppárt is csak kevéssel áll jobban, mivel a Partium bizonyos részeiben is meg tudta vetni a lábát. A nagyvárosokban azonban továbbra is várat magára az áttörésük.
Parlamenti választások: a választási rendszer és a várható magyar eredmény
Romániában az egyéni választókerületek bevezetése ellenére továbbra is alapvetően arányos választási rendszer van érvényben. Első körben a megyék szintjén a küszöböt teljesítő pártok vagy koalíciók szavazatait elosztják a mandátumok számával. Aki ezt a hányadost egész számmal teljesíti, az mandátumokat kap, az osztás maradékából származó „töredékszavazatok” pedig egy országos „kosárba” kerülnek, második körben a még ki nem osztott mandátumokat ezek alapján osztják szét, országos szinten. Ez így működött 2008-ig is, mielőtt megjelentek volna az egyéni választókerületek. Az a lényeg, hogy a közhiedelemmel ellentétben az egyéni kerületek nem az elosztás elején, hanem a végén kerülnek be a képbe, amikor már tudható az, hogy melyik párt melyik megyében hány mandátumot szerzett. 2004-ig az, hogy ki hogyan kap mandátumot a párt jelöltjei közül, a listán elfoglalt helytől függött, most pedig attól függ, hogy az egyéni választókerületben mi történt, de nem csak a jelöltek saját teljesítménye számít, hanem az is, hogy a többi egyéniben mi történt. Kivétel: ha valaki egyéni választókerületben abszolút többséggel nyer, akkor biztosan mandátumot szerez, de ha például csak 49 százalékot ér el, akkor már nem biztos. A számos bizonytalansági tényező ellenére a pártok tudják, kiszámították, hogy hol hogyan fognak szerepelni, és ebből indulnak ki jelöltállításkor. Meg kell még említeni az úgynevezett többletmandátum intézményét, amit akkor osztanak ki, ha valamelyik párt több egyéni választókerületben szerez abszolút többséget, mint ahány a megyei és országos mandátumleosztás szerint őt megilletné az illető megyében. Ilyenkor ezek a jelöltek mind bejutnak, a többi pártnak pedig nem a százalékszám, hanem az abszolút szavazatszám szerint osztják szét a maradék mandátumokat. 2008-ban egyetlen ilyen eset volt, idén azonban akár 50-nél több is lehet, mivel az USL az óromániai megyékben tarolni fog, rengeteg helyen abszolút többséget szerezve.
A választási kerületek határait 2008-ban a PSD és a PNL az RMDSZ hathatós közreműködésével úgy húzta meg, hogy az a PDL-nek a lehető legrosszabb legyen. Magyar szempontból azonban a beosztás kedvező. Kolozs megyében csak a kalotaszegi körzetben jelentős a magyar jelenlét, nincs abszolút többség benne, de az RMDSZ 2008-ban relatív többséget szerzett ott.
Az alternatív „6–3” küszöb azt jelenti, hogy egyidejűleg kell első helyen végezni hat képviselőházi és három szenátusi körzetben, viszont nem szükséges abszolút többség. Ezt a kitételt 2008-as elfogadása óta „lex UDMR”-ként szokás emlegetni, mivel a román pártoknak erre vagy nincs szükségük, vagy nem tudják teljesíteni. Az RMDSZ így viszont akkor is bejut a parlamentbe, ha egy másik magyar párt miatt visszaesik öt százalék alá.
A másik kérdés az, hogy az RMDSZ mellett bejuthat-e az EMNP is a 6+3 révén. Sok álhír és tévinformáció terjengett ezzel kapcsolatosan. Jogilag az EMNP bejutásának nem volna akadálya, a helyhatósági eredmények alapján azonban elenyésző az esélye 6+3 egyéni körzet megnyerésére. Számításaink szerint, ha az RMDSZ öt százalék alá csúszna vissza, nagyjából 7–8 szenátorra és 18–20 képviselőre számíthat. Azt szinte lehetetlen biztosra megmondani, hogy a bonyolult országos újraosztás következtében mely megyékben fognak elveszni RMDSZ mandátumok, de úgy néz ki, hogy nagyon inog a Kolozs megyei második és a Bihar megyei harmadik képviselői mandátum, a Brassó-Arad-Máramaros hármasból legalább egy megye vélhetően magyar képviselő nélkül marad, továbbá Frunda György (Maros) és Olosz Gergely (Kovászna) szenátori mandátuma is bizonytalan.
(Az előadás elhangzott az ErGo egyesület által szervezett V. Erdélyi Vándoregyetemen)
Székely István-Gergő 
A szerző politológus
Szabadság (Kolozsvár)

Parlamentben az RMDSZ
Az időjárás és a Néppárt megnehezítette az érdekszövetség dolgát
Nehéz választási kampány után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elérte és átlépte az ötszázalékos választási küszöböt. Urnazárás után, az exit poll eredmények tükrében nyilatkoztak a szövetség Maros megyei képviselői.
Az RMDSZ továbbra is megkerülhetetlen politikai tényező a romániai politikai palettán
Dr. Kelemen Atilla: – Ez a sajtótájékoztató természetesen egyelőre az exit pollokról szól, de nagy megelégedéssel konstatáljuk, hogy minden exit poll eredmény szerint az RMDSZ átlépte az 5%-os küszöböt, s ezzel továbbra is megkerülhetetlen politikai tényező a romániai politikai palettán. Elsősorban szeretném Maros megye magyar szavazóinak megköszönni a jelenlétet, hiszen az ő szavazatuk az, amely a Maros megyei RMDSZ tapasztalt politikusgárdáját ez alkalommal is támogatta. Azt hiszem, azt is hangsúlyozni kell, hogy Maros megye magyarsága, az RMDSZ választói nem engedtek a megosztó kísérleteknek, és jelenlétükkel bizonyították, hogy az RMDSZ most is az a politikai erő, amely a magyarság nagy részének bizalmát bírja. A részletes eredményeket valószínű, hogy valamikor késő éjszaka vagy csak holnap reggel fogjuk tudni, de mindenképpen úgy érzem, hogy az RMDSZ Maros megyében elégedett lehet ezzel a jelenléttel és ezzel az eredménnyel is, hiszen a huszonhárom év után az RMDSZ képviselete töretlenül tudja képviselni azokat a célokat, amelyeket valamikor 1989 után a szervezet alapítói maguk elé tűztek.
Az RMDSZ előzménytelenül nehéz körülmények között kampányolt
Markó Béla: – Legelőször is szeretnék köszönetet mondani a Maros megyei magyar választóknak és mindazoknak, akik az RMDSZ-re szavaztak. Azt gondolom, hogy ennek a bizalomnak az alapja az a több mint húszesztendős munka, amelyet az RMDSZ folyamatosan kifejtett a magyar közösség érdekeinek képviseletében és ugyanakkor egész Románia érdekeinek képviseletében. Ismétlem, nekik tartozunk köszönettel. Ugyanakkor én magam, aki egy nehéz kampány után vagyok kollégáimmal együtt, azt is szeretném elmondani, hogy az RMDSZ jelöltjei, a Maros megyei RMDSZ vezetői és mindenki, aki velünk együtt dolgozott ebben a kampányban, rendkívüli erőfeszítést tettünk azért, hogy a választókat mozgósítsuk és felmutassuk ezeknek a választásoknak a tétjét. Az RMDSZ előzménytelenül nehéz körülmények között kampányolt, és a választások is nehéz kihívás elé állították a szövetséget, hiszen ezúttal volt egy olyan versenytársa, egy magyar párt, amely mindent megtett azért, hogy csökkentse az RMDSZ támogatottságát, és íme, amint az exit poll eredmények is mutatják (természetesen meg kell várnunk a végleges eredményeket), ez nem sikerült. Az RMDSZ továbbra is stabil, megbízható szervezete a választóinak, a magyar közösségnek, és mint mondtam, egész Romániának, ezen belül pedig Erdélynek az érdekeit fogja következetesen képviselni a román parlamentben.
Nem sikerült nekik!
Frunda György: – Én is örvendek az eredménynek. Elsősorban azoknak köszönöm meg, akik az RMDSZ-re szavaztak, és megköszönöm a stábnak, akivel együtt dolgoztam, hálás vagyok nekik, mert nélkülük nem tudtuk volna ezt elérni. Remélem, hogy újra elnyerem a szenátori helyet, remélem, hogy kollégáim is, akik Marosvásárhelyen képviselőjelöltek voltak, Lokodi Emőke és Kerekes Károly bejutnak a képviselőházba, úgy néz ki, hogy Marosvásárhelyen a jelenlét ötven százalék alatt van, és remélem, hogy ez nekünk előnyös. Van bennem egy kis káröröm is, nem sikerült nekik! Tudniillik egyértelmű, hogy a Néppártnak az volt a célja, hogy ne jussunk be a parlamentbe. Ez az ötszázalékos küszöb a bejutás öröme mellett azt jelenti, hogy jövőre új stratégiákat kell kidolgozzunk, mert a Néppárt jelenléte arra kötelezi az RMDSZ-t, hogy átgondolja a dolgokat. De erről ezután kell beszéljünk. Egyelőre örvendünk az eredménynek, nehéz munka áll előttünk, remélem, eredményesen tudjuk majd képviselni a magyar közösséget.
"Már tudjuk, hol kell elkezdenünk a munkát"
Lokodi Edit Emőke: – Köszönöm szépen a szavazók bizalmát, nem fogok visszaélni vele. Ez a kampány megmutatta nekünk, hogy hol, milyen módon kell az elkövetkezendőkben változtassunk, javítsunk az RMDSZ stratégiáján. Sokat tanultunk, egységes kampány, jó csapatmunka volt, a csapatok együtt dolgoztak, úgyhogy én azt hiszem, hogy az elkövetkezendőkben azt mondhatjuk, hogy a jövő héten már tudjuk, hol kell elkezdenünk a munkát ahhoz, hogy négy év múlva ne legyenek majd gondjaink a választáson, és egy erősebb csapat méretkezzen meg. Biztos vagyok abban, hogy holnap délben (hétfőn, szerk. megj.) tudjuk majd a végleges eredményt, és akkor majd elkezdhetjük a következő négy év munkáját.
"Remélem, nem fognak csalódni bennünk"
Kerekes Károly: – Én is meg szeretném köszönni azoknak, akik az RMDSZ-re szavaztak, olyan körülmények között, amely összehasonlíthatatlan az előző két évtizedben történtekkel, hiszen most egy versenypárt is megjelent. Ha hihető, amit az exit poll eredmények mutatnak, hogy az RMDSZ elérte az ötszázalékos küszöböt, azt jelenti, hogy a magyar lakosság túlnyomó többsége továbbra is bizalmat szavazott annak a csapatnak, amely eddig is bizonyított, annak a csapatnak, amely tapasztalattal rendelkezik. Remélem, hogy nem fognak csalódni bennünk az elkövetkező négy évben sem.
"Köszönet a Fidesznek…"
Balogh József: – Én is meg szeretném köszönni a választóknak, hogy megértették, hogy az utóbbi huszonhárom évnek ez volt a legnehezebb időszaka. Ezzel a reménnyel köszönném meg a Fidesznek, hogy segítették azt a pártot, amely az RMDSZ-t ki akarta szorítani a parlamentből. Nem volt könnyű egy mezőségi kampányt végigcsinálni, de szót tudtunk érteni azokkal az emberekkel, akikkel ott találkoztunk, román és magyar emberekkel egyaránt. Sikerült feloldani az etnikai szavazást is, és ez hozzájárult ahhoz, hogy az RMDSZ elérje az öt százalékot. Szeretném, ha az elkövetkezőkben a most felálló csapat ugyanolyan konokul védené a magyarságot a parlamentben, ahogy eddig tette.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Szavazás rendellenességekkel: többhelyütt jeleztek visszásságokat
A szavazás ezúttal sem zajlott rendellenességek nélkül. Az ARD szövetség szerint több kormánypárti településen is választási csalásra készültek: egy Călăraşi megyei településen több mint százan igényeltek mozgóurnát, Târgoviştén pedig három autóbuszt és tizenöt személyautót töltöttek meg gyanús csomagokkal.
Egy Teleorman megyei polgármester ellen azért tettek feljelentést, mert állítólag pénzt adott az embereknek a szavazatokért. Gorj megyében tetten értek egy férfit, aki lefényképezte a szavazólapját, gyaníthatóan azért, hogy ezzel demonstrálja, hogyan szavazott, és megkapja az érte járó pénzt. A belügyminisztérium szerint délután 5 óráig 370 választási rendellenességet jeleztek, ebből 41 esetben összesen 17 600 lejes bírságot róttak ki, két másik ügyben pedig bűnügyi nyomozást indult. Haláleset is történt: Galacon egy 73 éves nő szavazata leadása után rosszul lett, összeesett, és meghalt.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint Szatmárnémetiben több esetben is jelezték, hogy ismeretlen személyek házról házra járnak mozgóurnás szavazóbiztosnak adva ki magukat, arról érdeklődve, hogy ki milyen pártalakulatra adta le a szavazatát. Délután 17-es lakónegyedből több lakos is jelentette, hogy becsengettek hozzá a mozgóurnával, és amikor elutasították őket, akkor arra akarták rávenni őket, hogy árulják el, melyik jelölt neve mellé nyomták a pecsétet. Volt olyan lakás, ahol egy órán belül legalább négyszer megismétlődött a jelenet.
A Maros megyei alsóbölkényi szavazókörzetben egy másik körzet szavazólapjait osztották ki tegnap reggel. Hegyi Piroska, a Maros Megyei Választási Iroda szóvivője elmondta, összesen 200 hibás szavazólapot kaptak, az illetékesek azonban csak akkor vették észre a rendellenességet, amikor már három személy leszavazott. Az incidens miatt felfüggesztették a szavazást a megfelelő szavazólapok megérkezéséig. A 47-es számú temesvári választási körzetében eltűnt a szavazópecsét. A választási iroda illetékesei azt javasolták a voksoló polgároknak, hogy a hiba orvoslásáig választási szándékukat írják jegyzőkönyvbe, és adják át az iroda vezetőségének. Kolozsváron, a 65-ös számú szavazókörzetben szintén eltűnt a pecsét. A választási iroda értesítette a rendőrséget, amely kivizsgálást indított az ügyben.
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: Minden erdélyi magyart képviselünk
"A Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelöltjei 12 képviselői és hat szenátori körzetben a szavazatok abszolút többségével megnyerték a versenyt" – jelentette ki hétfőn délelőtt Csíkszeredában Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, a megyei, valamint az országos visszaosztásból további mandátumokra számít a szövetség.
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke, Borboly Csaba, Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila képviselő is részt vett a csíkszeredai sajtótájékoztatón, ahol a részeredményeket foglalták össze.
"Az RMDSZ a részeredmények ismeretében hatalmas felelősséget érez a magyar választók iránt. Köszönjük a bizalmat, nekik köszönhető, hogy a szövetség átlépte az 5 százalékos küszöböt, és bejutott a parlamentbe. Köszönetet mondok ugyanakkor az RMDSZ megyei szervezeteinek, polgármestereinknek, tanácsosainknak, a kampánystáboknak, mindenkinek, aki az elmúlt hónapban segített" – mondott köszönetet Kelemen Hunor. A szövetség elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, nehéz időszak előtt áll Románia. "Komoly, megfontolt és felelős politikai magatartásra lesz szükség. Az RMDSZ a jogállam megerősítését, az alkotmány módosítását, a kiszámítható gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést, az európai integráció folytatását és a kisebbségi jogkörök bővítését tartja szem előtt" – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke figyelemreméltó gesztusnak nevezte Victor Ponta miniszterelnök ajánlatát a szövetségnek. "Értékelem Victor Ponta együtt- kormányzásra vonatkozó ajánlatát. Ez azt jelenti, hogy a román pártok előtt is világos, a magyarság érdekérvényesítő szervezete az RMDSZ, és a magyar közösség érdekeit kormányzati szinten is meg kell jeleníteni. Egyelőre keressük az együttműködés lehetőségét, a döntést azonban a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogadja el" – szögezte le Kelemen Hunor.
A parlamenti választások kampányáról elmondta, ez volt az elmúlt 23 év legnehezebbike. "Minden olyan próbálkozás, amely a szövetség meggyengítésére irányult, kudarccal zárult. Azonban látnunk kell azt is, hogy lesznek olyan választókerületek Szatmár vagy Bihar megyében, ahol az ötven plusz egyes többség, a parlamenti mandátum néhány szavazaton bukik el. Az EMNP megtévesztő kampánya és a rossz időjárási viszonyok egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a romániai magyarok kisebb számban mentek el szavazni, bebizonyosodott, amit már az önkormányzati választások óta mondunk: a magyar-magyar verseny nem mobilizál, nem hozza vissza a bizonytalanokat. Ugyanakkor kiemelkedő a Hargita megyei választók magas részvétele, amelyet a Kovászna és a Maros megyei követ" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
"Az RMDSZ-en belül a legjobb szervezeti modell a csíki területi szervezeté" – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke. Mint kifejtette, előzetes adataik alapján a megyében Csíkban volt a legnagyobb részvételi arány, átlagban 49%-os. A tanácselnök külön méltatta a meghívottként jelen lévő Pál Pétert, Csíkszentlélek polgármesterét, mert a településen volt a legmagasabb részvételi arány a térséghez és a megyéhez is viszonyítva: 69,5 százalék. "Ha mindenütt ilyen arányban mentek volna el szavazni a magyarok, akkor az RMDSZ ma 9-10 százalékos parlamenti erő lehetne" – mondta Borboly Csaba, gratulálva a csíki jelölteknek és kampánycsapatuknak. Gratulált a gyergyószéki és udvarhelyszéki területi szervezeteknek, településeknek is, mert az ő kiváló eredményeikre is szükség volt ahhoz, hogy Hargita megye választási részvétel tekintetében Erdélyben az első, és országosan a 11. legyen. Szerinte a Hargita megyei részvétel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szövetség átlépte a parlamenti küszöböt.
"Az RMDSZ az önkormányzatokra épül, hiszen ha jól dolgoznak a szövetség polgármesterei, helyi tanácsosai, az az országos választások eredményein is meglátszik" – hangsúlyozta Borboly Csaba. Hozzátette: ami a más megyékben elért eredményeket illeti, azokat elemezni kell, és amelyik szervezet gyengén mozgósított, ott segíteni kell.
"Ma nem a győzelemről, hanem a felelősségről kell beszélnünk, illetve az előttünk álló feladatról. Bízom benne, hogy el tudjuk végezni a ránk bízott munkát, és négy év múlva eredményes csapattal állunk a választók elé" – jelentette ki Tánczos Barna, az RMDSZ győztes csíki szenátorjelöltje.
"December 9-én Csíkvidék ismét megmutatta, elég erős ahhoz, hogy saját maga döntsön jövőjéről. Falvaink, városaink lakói a hideg és a havazás ellenére olyan magas számban járultak a szavazóurnák elé, mint egy verőfényes nyári napon. Köszönöm mindenkinek, aki úgy érezte, nem hagyja, hogy mások döntsenek az életéről. Külön köszönöm az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének a munkáját, amelynek hatékonysága ma is megmutatkozott. Az itt elvégzett szervezeti munka példaértékű kell legyen Erdély más vidékein is. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete nem harminc nappal ezelőtt, még csak nem is fél évvel ezelőtt, hanem ennél sokkal korábban fogott neki tudatosan építkezni, készülni a választásra" – hangsúlyozta Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője.
Népújság (Marosvásárhely)