Victor Ponta megalázta a székelyeket, kérjen bocsánatot
A március 20-i maroshévízi események nyomán mi, Maros, Hargita és Kovászna megye – régió, melyet évszázadok óta Székelyföldként tartanak számon – magyar nemzetiségű lakosságának képviselői hasznosnak ítéltük, hogy ilyen módon tolmácsoljuk üzenetünket a Szociáldemokrata Párt elnökének, Victor Pontának, a három megye román képviselői által szervezett nagygyűlésen elhangzott beszédére reagálva, ahol egyértelműen kifejtette, hogy számára Székelyföld nem létezik.
NY I L A T K O Z A T
A marosvásárhelyi tragikus események után 20 évvel sajnálattal vettük tudomásul Victor Ponta SZDP pártelnök nyilatkozatát. Az említett párt elnöki tisztségébe való megválasztásakor abban reménykedtünk – mint egyébként a román állampolgárok zöme – hogy végre megszabadítja ezt a politikai alakulatot a ceausiszta-kommunista beidegződésektől, egy baloldali párt ideológiáját propagálva pedig hozzájárul a többségi lakosság és a nemzeti kisebbségi közösségek közötti kölcsönös megértési viszony megerősítéséhez.
Ez úton is tájékoztatni szeretnénk az elnök urat, hogy ez a realitás, Románia különböző elismert területeinek (régióinak) elnevezése, létezik az ő akarata ellenére is. Ilyen értelemben van: Fogaras országa, Barcaság, Hátszeg, Mócvidék, Bánság, Körösvidék, Máramaros, Bukovina, Dobrudzsa, Munténia, Olténia. Miként a Székelyföld, ezek is olyan realitások, melyek az idők végezetéig létezni fognak.
Emlékeztetni szeretnénk az erdélyi románok nagy politikusának nyilatkozatára, akit egyébként minden román írástudó ember ismer. Iuliu Maniu az egységes román állam létrejöttekor jelentett ki: „Elnyomottakból nem válunk elnyomókká.”
Mi, a székelység legitim képviselői 20 éve küzdünk e közösség jogos követeléseinek törvényesítéséért, felhasználva e célra a politikai viták demokratikus fórumát: a parlament szószékét.
Jelenlétünkkel ma bizonyítani szeretnénk – ha erre még egyáltalán szükség van – hogy létezünk az ön akarata és beleegyezése nélkül is. Éppen ezért a székelyföldi békés együttélési légkör visszaállítása érdekében kérjük Victor Ponta elnök úr nyilvános bocsánatkérését a Maroshévízen elkövetett „hibáért”, amellyel megalázott egy békés közösséget.
Kelemen Hunor – képviselő, Hargita megye
Antal István – képviselő, Hargita megye
Pál Árpád – képviselő, Hargita megye
Kelemen Atilla – képviselő, Maros megye
Kerekes Károly – képviselő, Maros megye
Olosz Gergely – képviselő, Kovászna megye
Márton Árpád – képviselő, Kovászna megye. Forrás: Erdély.ma

Vitatott oktatási reform
A magyar pedagógusok, oktatásügyi szakértők körében megoszlanak a vélemények arról, hogy elfogadását követően az új tanügyi törvénytervezet jobb helyzetet teremt-e a magyar anyanyelvű oktatás számára, mint korábban. A sokak szerint jót és rosszat egyaránt tartalmazó jogszabályjavaslatot a tanügyi tárca csütörtökön bocsátotta nyilvános vitára, a módosító javaslatokat két hétig fogadják, majd április közepén összesítik. A módosító javaslatok benyújtására szabott rövid határidőt Daniel Funeriu tárcavezető azzal indokolta, hogy a tervezet nem teljesen új, csupán módosított változata a korábban széles körben megismert, az Andronescu–Miclea-féle változatokból ötvözött jogszabálynak.
„Ez egy jó kerettörvény” – szögezte le a Krónika kérdésére Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Mint mondta, nagyra értékeli, hogy a tervezet szerint a magyar gyerekek elsőtől a tizenkettedik osztályig külön, sajátos tanterv és program alapján tanulhatják ezután a román nyelv és irodalom tantárgyat, és a vizsgáztatás is ennek megfelelően zajlana, ugyanakkor a magyar diákok minden tantárgyat anyanyelvükön tanulhatnak. Lászlóffy azonban azt is elmondta, hogy tart a parlamenti vitától, amely szerinte tönkreteheti az amúgy összességében jónak ítélt törvénytervezetet.
„Szkeptikus vagyok, mivel ez a rendszer nincsen kellőképpen kikísérletezve” – fogalmazott lapunknak Bencze Mihály, a brassói Áprily Lajos Gimnázium matematikatanára is. A pedagógus szerint össze kellene állítani egy olyan szakbizottságot, amely a tanterv, a tankönyvírás és a tanügyi törvény kérdéseiben konzultál, és kísérleti jelleggel kipróbálja az újításokat, melyeket így később problémamentesen lehetne gyakorlatba ültetni. „Fontos a változtatás, a folyamatos újítás, de csak megfelelő körültekintéssel” – tette hozzá a pedagógus.
Derűlátó a szülők szövetsége
Mindenképpen előrelépés az új tanügyi törvénytervezet a korábbiakhoz képest – nyilatkozta a Krónikának Vilcsek Károly, az Országos Szülői Szövetség igazgatótanácsának kisebbségi ügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke. Vilcsek szerint a tervezet kisebbségi oktatást érintő legfontosabb változtatása, hogy a jövőben valamennyi, teljes egészében magyar tannyelvű iskolában az igazgatónak kötelező tudnia magyarul, míg a vegyes tannyelvű iskolákban legalább egy igazgatóhelyettesnek kell ismernie a magyar nyelvet.
„A következő lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy az iskolák adminisztratív tanácsában a szülők harmincszázalékos arányban vehetnek részt” – mondta a Krónikának Vilcsek, aki annak a módosításnak is örül, hogy ezentúl nem a tanfelügyelőség nevezi ki a tanárokat, hanem az iskola, azaz közvetlenül az igazgató alkalmazza őket. Hozzátette, a szülői szövetség legutóbbi ülésén a kisebbségi oktatás számára két fontos javaslatot is sikerült elfogadtatni, amely vélhetően bekerül majd a törvénytervezetbe.
Az első javaslat szerint a heti maximálisan megengedett 30 órában benne lesz a kisebbségek nyelvén tanuló diákok anyanyelvórája is. A szövetség ugyanakkor azt is kéri, hogy a közoktatási intézményekben működő különleges osztályok ugyanúgy igényelhessenek ingyenétkeztetést és tanszertámogatást, mint a kisegítő iskolák.
Vitatott átrendezés
A Maros megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Illés Ildikó szerint több vitatható paragrafusa van a tanügyi törvénytervezetnek.
„Nem tudom eldönteni, hogy ha a tervezett formában fogadná el a parlament, akkor jobb vagy rosszabb lesz a tanügy helyzete – fejtegette a Krónika kérdésére a pedagógus. – Mi Maros megyében a napokban mindenképpen megszervezzük a tanfelügyelők és tanintézeti vezetők fórumát, összegyűjtjük az ott felmerülő javaslatokat, és eljuttatjuk azokat a szaktárcához.”
Illés Ildikó szerint az egyik legfontosabb változás, hogy a 9. osztály még az általános iskolai képzés része lesz.
„Jól meg kell gondolni azt, hogy ez a megoldás alkalmazható-e Romániában. Persze a községekben, falun élő tanulóknak ez előnyös, mert ők esetleg nem akarnak továbbtanulni, és akkor jó az, ha még egy évet pluszban okosodhatnak. Viszont Erdélyben tradíciója van a nyolcosztályos rendszernek, és nem kellene ettől eltérni” – jegyezte meg.
Ugyanezt a törvénycikkelyt tartja a tervezet legnagyobb problémájának Ioan Lung, a nagyszalontai Arany János Gimnázium igazgatója is. Az iskolai elöljáró elmondta, a Bihar megyei városban nem biztos, hogy helyet tudnának szorítani még egy évfolyamnak az általános iskolában.
Funeriu: fölösleges az aggodalom
A tiltakozások beszüntetését kérte a tanügyi szakszervezetektől tegnap Daniel Funeriu tárcavezető. Mint mondta, a pedagógusok fölöslegesen aggódnak, a kormánynak ugyanis megvan a szükséges kerete a tanügyi alkalmazottak fizetéseire.
„Tudok arról, hogy a szakszervezetek arra mozgósítanak, hogy a tanárok ne írjanak be jegyeket a naplóba. Arra kérem a tanárokat, ne csatlakozzanak a kezdeményezéshez” – fogalmazott Funeriu. A miniszter külön kiemelte a buzăui tanárok esetét, akik amiatt tiltakoznak, hogy bizonyos pótlékokat nem fizettek ki nekik.
Mint mondta, a kormány mihamarabb törleszteni fogja a törvényes járandóságokat. Mint arról beszámoltunk, a tanárok egy része tegnaptól azzal tiltakozik az alacsony bérek ellen, hogy nem írja be a jegyeket az osztálynaplóba.
„Nagyon kényes probléma ez, hiszen nemcsak a helyhiányról van szó, hanem arról is, hogy a hároméves középiskolában már másoknak kell lenniük a tanárokkal szembeni elvárásoknak is, mint eddig, így fokozottan figyelnünk kell, kit veszünk fel a jövőben” – magyarázta.
Meglátása szerint az is gond, hogy a jelenlegi állás szerint nincs elég tanár az iskolában ahhoz, hogy a gimnáziumi órarend változásával együtt járó tanóraszám-növekedést problémamentesen lefedjék, ám általában elég nagy a fluktuáció a tanári karon belül, így elképzelhető, hogy az új munkaerőt már új szempontoknak megfelelően alkalmazzák, ha erre kerül a sor.
Ez azonban az igazgató reményei szerint nem fog megtörténni: hamarosan ugyanis módosító javaslattal áll majd elő, melyben azt kéri, maradjanak a kilencedik osztályok a középiskolai ciklusban.
Eközben Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint elfogadását követően az új tanügyi törvénytervezet jobb helyzetet teremthet a magyar anyanyelvű oktatás számára, mint amit az eddigi gyakorlat megengedett.
Újabb RMDSZ-es javaslat
Bokor Tibor felső-háromszéki szenátor jelentős fejleménynek nevezte, hogy a tanintézmények jogi személyiségére vonatkozó RMDSZ-es javaslat is bekerült abba a törvénytervezetbe, amelyet a kormány legutóbbi ülésén bemutattak.
A jelenlegi törvényben egy tanintézmény abban az esetben kaphatja meg a jogi státust, ha 200 feletti gyereklétszámmal rendelkezik, a tervezetben a demokrata-liberális párt ezt 300-ra emelte.
Sikerült bevinni azonban az RMDSZ javaslatát, miszerint egy adott közigazgatási területen mindenképpen létezhet egy jogi személyiséggel rendelkező iskola, függetlenül a diáklétszámtól.
Egy községben mindenképpen lesz önálló tanintézmény, akkor sem kell a szomszéd község iskolájához csatolni, ha például csak 176 gyerek tanul ott, magyarázta az RMDSZ tanügyi szakértője. A szórvány szempontjából fontos kitétel, hogy városokban a kisebbségi iskolák ugyancsak a gyereklétszámtól függetlenül rendelkezhessenek önálló jogi személyiséggel.
Bokor eredménynek tartja, hogy a tervezetbe bekerült, ha a gyereknek lakóhelyén nincs lehetősége anyanyelvén tanulni, az állam fizeti az ingázás költségeit, vagy ha 50 kilométernél távolabbi iskolában tanul, a bentlakást és az étkezést fedezi.
A tanügyi szakember szerint szükséges a változtatás, de sokan csak a reformok bevezetését hangoztatják, ám alkalmazkodni nem akarnak hozzájuk.„Azzal, hogy kötelezővé teszik a 9. osztályt is, megkönynyítik a tanulók helyzetét. A gyerekek 16 évesen, megkomolyodva dönthetnek arról, szakiskolát vagy elméleti pályát választanak” – hangsúlyozta.
Nem baj a politikai szerepvállalás?
Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője pozitívan nyilatkozott az új tanügyi törvényről. „Jónak találom az új tanügyi törvénytervezetet, és ha ellátják a szükséges metodológiákkal is, akkor új alapokra lehetne helyezni a román tanügyi rendszert” – fejtette ki a Krónika kérdésére Ferencz Salamon Alpár, hozzáfűzve, „a román társadalom nincs felnőve a tervezethez”.
Mint mondta, a decentralizáció sok szempontból jót hoz az iskolák életébe, jónak tartja például, hogy a tervezetben oly módon szabályozzák a humánerőforrás alkalmazását, hogy az iskolaigazgatók dönthetnek arról, kit alkalmaznak és kit nem.
Hasonlóan elismerően szólt arról is, hogy a tananyagot csökkenteni akarják, mint mondta, az eddigi tananyag hatvan százaléka képezi majd törzsanyagot, amit a diákoknak el kell sajátítaniuk, ez pedig lazább munkaritmust tesz lehetővé tanárnak és diáknak egyaránt. „Ettől függetlenül vannak módosító javaslataink” – mondta a főtanfelügyelő.
Hozzátette: az osztályok mellé rendelt tanítók létszámával kapcsolatosan javasolni fogják, hogy vegyék be a keretbe a step by step alternatív módszert is, amely két tanítót ír elő egy osztályhoz. De a főtanfelügyelő újragondolná azt is, amely tiltja az iskolaigazgatóknak a politikai elkötelezettséget.
Végh Balázs, Nagy Orsolya, Máthé Éva, Kiss Előd-Gergely, Jánossy Alíz, Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Feljelentette az Új Jobboldalt az RMDSZ
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete büntető feljelentést tett csütörtökön az Új Jobboldal nevű román szélsőséges szervezet ellen, mivel az egyesület tagjai náci jelvényeket használtak és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandáltak március 14-én, egy általuk szervezett rendezvényen, Kolozsvár belvárosában. A szövetség helyi képviselői elfogadhatatlannak tartják, hogy a kolozsvári rendőrség kettős mércét alkalmazott a különböző szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben – nyilatkozta a Krónikának Molnos Lajos, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Emlékeztetett: míg a március 15-én szervezett kincses városi rendezvények alkalmával a rendőrség több résztvevőt is megbírságolt, a román szélsőséges szervezet hatósági beavatkozás nélkül bonyolíthatta le megnyilvánulásait.
„Az Új Jobboldal tagjai közül többen is náci jelvényeket viseltek, és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandálva vonultak fel Kolozsváron. Az ilyen jelvények használatát a törvény tiltja. Nagyon sok függ a jogalkalmazástól: úgy gondoljuk, mindennemű szélsőséggel szemben egyenlő mércével kell fellépni, ellenkező esetben a törvény alkalmazása diszkriminatívvá válik” – mondta a Krónikának az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Mint ismeretes, a március 15-i kolozsvári ünnepségen a rendőrség három diáklányt bírságolt meg, miután az 1848-as eseményeket illusztráló, Nagy-Magyarország térképét ábrázoló plakátot próbáltak kifüggeszteni egy szabadtéri program keretében. Talpas Botond KMDSZ-elnök elmondta: jogorvoslathoz folyamodnak az ügyben, mert úgy vélik, a rendőrség és a román sajtó is félreértette a kezdeményezésüket.
A rendezvényen részt vevő Új Magyar Gárda Székely Szakaszának egyik képviselője ellen büntetőjogi eljárás indult fasiszta jelképek viselése miatt. A rendőrség szerint a férfi karján halálfej volt látható, és egy gót betűkkel írt német nyelvű felirat: „Meine Ehre heißt Treue” (Becsületem a hűség – az SS jelmondata). Egy nappal korábban az Új Jobboldal nevű szélsőséges szervezet mintegy száz tagja és támogatója vonult fel, a Románia „szétdarabolását” célzó RMDSZ-es regionalizációs tervek ellen tüntetve.
A résztvevők elmondása szerint akciójukkal fel akarták hívni a figyelmet annak veszélyére, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye „magyar adminisztráció” alá kerülhet. Az egyik szónok „agressziónak” nevezte a szövetség regionalizációs tervezetét, amelynek alapján a három megye „külön szerveződik, a magyar pedig hivatalos nyelv lesz a térségben”.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi turizmus: ne virslivel, parízerrel!
Fél év elteltével ismét egységes arculatú Székelyföld-standdal mutatkozott be Bukarestben a tegnap kezdődött országos turisztikai vásáron Hargita, Kovászna és Maros megye.
A húsvéti ünnepek közeledtére való tekintettel a borvízpiramis és a székelykapu megszokott látványát a szervezők ezúttal tojáspatkolással, tojáshímzéssel gazdagították. Termékeikből a standhoz látogató Elena Udrea területfejlesztési és turisztikai miniszternek is ajándékoztak.
Fontos belföldi vendég
„A tavaly őszi bemutatót követően a vállalkozóktól csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mindenki arról számolt be, hogy szálláshelyeik elfoglaltsága sok esetben megnövekedett” – fogalmazott tegnap lapunknak Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki – mint arról beszámoltunk – nemrégiben a budapesti Hungexpóra is elkísérte a standot.
„Fontos számunkra a romániai, a belföldi vendégek fogadása. A bukaresti vendégek ugyanis sokszor költekezőbbek, nagyobb érdeklődést mutatnak, mint például a Magyarországról érkező turisták” – tette hozzá Borboly.
Tamás: észre kell venni a Székelyföldet
„Ami Háromszéket és az idegen vendégek jelenlétét illeti, a vendégfogadók mentalitásán kell változtatni. Hajlamosak vagyunk belterjesen gondolkozni, és azt hinni, hogy mi el tudjuk tartani turisztikai egységeinket” – nyilatkozta lapunknak a Székelyföld standjánál Gazda Zoltán, a Kovászna megyei Turisztikai Egyesület igazgatója.
„A tapasztalat azt mutatja, a tavalyi és idei egységes fellépés nagy figyelmet kelt a politikusok, vállalkozók és a média körében is. Fontosnak tartjuk, hogy Székelyföld gazdasági potenciálját észrevegyék. Ha nemcsak Bukarestben, hanem minél több lehetőséget megragadva következetesen együtt lépünk fel, ha nem is azonnal, de előbb-utóbb a régió gazdaságán is érezhetővé válik az egységes székelyföldi stratégia eredménye” – tette hozzá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Tervekből nincs hiány
„Székelyföldön rengeteg panzió van, több a szálláshely, mint a Prahova völgyében, de ezek nagyrésze ünnepeken, falunapokon kívül üresen áll. Projekteket kell generálnunk, arra összpontosítva, hogy bemutassuk e területek másságát, különlegességét” – vélte Borboly Csaba. A tanácselnök szerint sok az alulról jövő, jó kezdeményezés Hargita megyében.
„Azt sajnálom, hogy az elmúlt 18 évben ezeket a kezdeményezéseket nem vette számba senki, ezért van ott a székelyföldi turizmus, ahol van. Sok az épített örökségünk, amit nem szabad hagyni elveszni – szögezte le Borboly. – Az nem igazi székelyföldi turizmus, amikor reggelire virslit és parizert szolgálnak fel a vendégnek, hisz a székelyeknek megvannak azok a sajátos helyi termékeik, amelyek vonzerővel bírnak a látogatók számára. Emellett azt is el szeretnénk érni, hogy minden faluban biztosítsunk egy képzett idegenvezetőt, mert nagy probléma, hogy nincs, aki megmutassa a környék szépségeit.”
A fjordoktól a Dunáig
A négy napig tartó bukaresti országos vásáron 18 ország 240 standja mutatkozott be, mindenikük árkedvezményes utazási csomagokkal csalogatva az érdeklődőket. Az Idegenforgalmi Ügynökségek Országos Egyesülete (ANAT) által összeállított lista szerint a hazai célpontok mögött a román állampolgárok idén legszívesebben Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Spanyolországban vagy Máltán nyaralnának.
Egy anatóliai nyaralás például 245 eurótól kezdődik, ami egy négycsillagos szálloda szobájának hétnapos foglalását fedi, teljes ellátással, de útiköltség nélkül. Tegnapi ottjártunkkor egy standnál tíznapos lengyelországi kirándulás iránt érdeklődött egy potenciális ügyfél; mint megtudta, 785 euróba kerülne neki. Aki viszont norvégiai hajókázásra kívánkozik, 1525 eurót kell lepengetnie azért, hogy a fjordok országába juthasson.
Egy másik standnál Cosmina Vladu értékesítési menedzser arról tájékoztatott, hogy a hajós turizmus végre Romániában is kezd fellendülni. „A mi cégünk legnagyobb újdonsága idén egy májusi hajóút a Dunán, Vidin, Belgrád, Budapest, Esztergom, Pozsony és Bécs érintésével. Mindez ötcsillagos hajóval, 599 eurótól kezdődően” – büszkélkedett az értékesítési menedzser. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Ponta: Európában nem léteznek etnikai alapú régiók
Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét – jelentette ki a hétvégén Victor Ponta PSD-elnök.
Európában nem etnikai kritériumok szerint vonják meg a régiók határait – mondta egy szombaton, Buşteni-ban tartott sajtótájékoztatón Victor Ponta. „Európában éppen az az alapelv érvényesül, hogy az etnikai és nemzeti szempontok helyett fejlesztési és kohéziós kritériumokat érvényesüljenek” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Hozzátette: pártja ellenezni fogja az RMDSZ által a romániai régiók határainak átrajzolásával kapcsolatban benyújtott törvénytervezetet, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, és amely a képviselőházhoz került át megvitatásra.
Victor Ponta szerint az RMDSZ diskurzusa az 1950-es időket idézi, ezzel szemben a PSD nem nacionalista, hanem európai diskurzust folytat. Egy nappal korábban a PSD-elnök a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátorait tette felelőssé amiatt, hogy az RMDSZ regionalizációs tervezetét vita nélkül, hallgatólagosan fogadta el a szenátus.
Mint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ mintegy egy évvel ezelőtt nyújtott be módosítási javaslatot a szenátusban a fejlesztési régiókról szóló 2004/315-ös törvényhez. A tervezet oly módon alakítaná át a fejlesztési régiókat, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye közös régiót alkotna. Mivel a tervezetet a szenátorok nem vitatták meg az előírt határidőn belül, a hatályos törvények értelmében elfogadottnak minősül. A tervezetet esetében a képviselőházé a döntési hatáskör. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Anyanyelvhasználat a közintézményekben: nem irányul senki ellen
Anyanyelvhasználat a közintézményekben címmel szervezett konferenciát a Hargita Megyei Tanács április elsején, csütörtökön a tanács márványtermében. Az eseményen önkormányzati és intézményvezetők, illetve parlamenti képviselők jelenlétében taglalták, hogy a helyi közigazgatásban milyen mértékben biztosítják a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülésének előfeltételeit.
A konferenciát Ladányi László Zsolt, Hargita Megye prefektusa nyitotta meg, majd Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő köszöntötte a jelenlévőket, aki a kisebbségben lévő anyanyelvek használatára külföldi példákat említett. Dél-Tirol helyzete mellett Finnország esetét is kiemelte, ahol a törvényi előírások meghatározzák: ha egy kisebbségi nyelvet a lakosság 8%-a gyakorol, akkor biztosítani kell a nyelvhasználatot.
– A soknyelvűség európai érték, és egyben a demokrácia alapfeltétele. Abban az országban, ahol a kisebbségi nyelvek nem érvényesülnek, nem beszélhetünk európaiasságról. Romániának is át kell vennie ezt az európai értéket, és lépéseket kell tennie a soknyelvűség felé, csak így válhat valódi uniós állammá – magyarázta Sógor.
Politikamentesíteni kell az anyanyelvhasználatról szóló vitákat - vélekedett Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki felhívta a figyelmet: A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen.
Az előadássorozat keretében elsőként Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke tartott ismertetőt. Felmérésükre hivatkozva kifejtette: a magyar nyelv szóbeli használata ebben a térségben kifogásolhatatlan, azonban az írásbeli megjelenés tekintetében még itt is mutatkoznak hiányosságok. A konferencia további részében Tódor Erika Mária, a Sapientia EMTE előadója az életképes kétnyelvűségről beszélt, hangsúlyozva, hogy mindezt csak akkor tudjuk hatékonyan kimunkálni, ha megfelelő oktatásszervezési intézkedéseket eszközölünk.
Az eseményt Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom munkatársának ismertetője zárta, aki az általuk nemrégiben végzett felmérés eredményeit taglalta, amely során 66 Maros megyei intézményhez írtak magyar nyelvű kérvényt, amelyre csupán 19 intézménytől kaptak magyar nyelvű választ, 11-en pedig eleve elutasították az igénylésüket, mert az nem az ország hivatalos nyelvén íródott. (hírszerk.)
Transindex.ro

Ígérd meg és ne add meg
2008 májusában az ország több tucat pedagógusa érezhette az elégtételt: az illetékes szervek találtak egy módot rendkívüli eredményeket elért tanerők munkájának elismerésére. Pályázat útján elnyerhették az akkor harmadik éve alapított Gheorghe Lazar kitüntetés valamelyik fokozatát. Az oklevelek és a velük járó pénzjutalom ünnepélyes átadására 2008 decemberében került sor az ország minden megyéjében és Maros megye minden helységében. Csak Marosvásárhely polgármesteri hivatala nem osztotta ki a kitüntetéseket.
A város tanintézményeinek kitüntetésére javasolt tanerők csalódással vették tudomásul a méltánytalan megkülönböztetést. A diszkrimináció indoklása: nincs pénz. Ígéretet kaptak azonban, hogy az új pénzügyi évben a municípium polgármesteri hivatala is eleget tett kötelezettségének. És a pedagógusok türelmesen vártak. Közben nagy csinnadrattával lezajlottak a városnapok, sok kitüntetéssel, díszpolgár-avatással és minden egyébbel. Arra volt pénz, mint sok másra is.
2009 júniusában a városi tanácsban a kormánypárt színeit képviselő főtanfelügyelő megígérte, hogy a tanácsülésen szóvá teszi a tanerőket ért jogtalanságot.
Új remény, újabb csalódás!
A szeptemberi évnyitó sem bizonyult jó alkalomnak az igazságtalanság helyrehozására.
Októberben a Népújság új reményt csillantott fel a pedagógusokban. A polgármesteri hivatal főkönyvelője ígéretet tett, hogy év végéig kiutalják a kitüntetések fedezésére szükséges pénzt.
És eltelt a 2009-es év.
A polgármesteri hivatal és környéke fényárban úszva, a duhajkodást, petárdázást kedvelők számára szervezett utcai szilveszterezéssel ment elébe az új évnek. Arra is futotta a pénzalapokból. A tanerők? Kaptak újabb ígéretet az újságíró révén februárra, a kihallgatáson pedig későbbre: majd, ha befolynak az első negyedévi adók. Közben sok víz és villamos energia fogyasztásával működtették a Színház téri tenyérnyi jégpályát, városatyánk mindenki számára jól látható gondoskodásának a jelét.
És volt nőnapozás is. Sőt! Polgármesterünk már újabb városnapok, a nyugdíjasok számára pedig szilveszteri mulatság megszervezésén fáradozik. Hogy a kitüntetésre javasolt tanerők között több olyan nyugdíjas is van, aki megszakítás nélkül 45-47 évet igazi hivatástudattal, teljes odaadással oktatta-nevelte nemzedékek sorát, eszébe sem jut. Pedig tették ezt nemcsak a pénzért, hanem, mert nem volt utánpótlás bizonyos szakokon, vagy egyszerűen szükség volt tapasztalatukra, lelkiismeretes példájukra. Arra sem gondolnak az illetékesek, hogy a nyugdíjasok számára nincs több pályázási lehetőség, de az elismerés motiváló jellegét sem tartják fontosnak.
Számtalan intézmény ebédjeggyel, ünnepek közeledtével disznó- és báránypénznek nevezett jutalommal növeli alkalmazottai munkakedvét. A pedagógusoknak ilyesmiben sem volt részük soha.
Az első évnegyed is véget ért, az adók jelentős hányadát beszedte a polgármesteri hivatal. Egy újabb alkalom lehetne május elseje, hogy érvényesítse végre a méltányosság, igazságosság elvét, teljesítse oly régen halogatott ígéretét, és bebizonyítsa, hogy a többi önkormányzathoz hasonlóan képes megbecsülni a pedagógustársadalom legjavát és a címben szereplő közmondás nem vált a hivatal felső vezetésének irányelvévé.
Sipos Anna, Marosvásárhely
Népújság (Marosvásárhely)

Segítők Baráti Köre sorozat
Ötéves a magyarózdi Drogterápiás Otthon
Néhány hete indult útjára az a sorozat, mely a Segítők Baráti Köréhez tartozó szakemberek munkáját mutatja be. Ezúttal egy olyan témát érintünk, olyan problémáról – és annak megoldásáról is – írunk, amely nem lehet idegen sok Népújság-olvasó számára: az egyéni és családi élet harmóniáját igencsak megrontó szenvedélybetegségekről lesz szó. Nem csak Maros megyét, hanem egész Erdélyt, sőt ennek határait is átlépő kórról van szó. Közép-Kelet-Európa országainak kultúrájához szervesen hozzátartozik az alkohol fogyasztása. Senkinek sem tűnik fel, hogy lehetne alkoholfogyasztás nélkül is ünnepelni, örülni vagy bánkódni. A vendégfogadás is kötődik az alkoholhoz. Erre vagyunk szocializálva. Valóban elmondható, hogy szenvedélybeteg társadalomban élünk. Ennek a kínját és fájdalmát csak azok érzékelik, akik maguk is rabjai e betegségnek, vagy társként, gyerekként, hozzátartozóként élik életüket ilyen személyek közelében. Az 1989-es változásokat követően a társadalmi szervek, szociális intézmények, a szociális törvényhozás egyre inkább felfigyelt erre a problémára.
A Bonus Pastor Alapítvány 2003-ban végzett kutatást Erdély hat megyéjében (Hargita, Maros, Kolozs, Brassó, Bihar és Szilágy), hogy felmérje a lakosság alkoholfogyasztással kapcsolatos szokásait, hogy feltérképezze az ezzel összefüggő attitűdöket, az italfogyasztás társadalmi elfogadottságát, valamint a segítségkéréssel kapcsolatos magatartást. E kutatás következtetéseképpen elmondható, hogy a vizsgált népesség 13,5 százaléka rendszeres alkoholfogyasztó, 14,6 százaléka élete során gyakran részegedett le. A kérdezettek háromnegyede mérsékelt ivónak tartja magát, 64 százaléka pedig 14 és 20 éves kora között fogyasztotta az első egy kortynál több alkoholos italt. E felmérésből az is kiderült, hogy a szaksegítség igénylése gyengén elfogadott, a segítői lehetőségek szűkösek vagy nem ismertek.
A Bonus Pastor Alapítvány (www.bonuspastor.ro) elsőnek kezdeményezte és hozta létre magyar nyelvterületen Erdélyben a szenvedélybetegeket rehabilitáló Drogterápiás Otthonát Magyarózdon. Modellként a Kanadában jól ismert és elismert Portage-rendszert vette alapul, melyet a Magyarországon 20 éve működő Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonon keresztül ismert meg és alakított át az itthoni sajátosságoknak megfelelően.
Ez év márciusában ünnepelt az alapítvány: öt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az otthon, fogadva az első hat lakót. Az azóta eltelt öt év alatt mintegy 150 szenvedélybeteg férfi (19 – 50 év közötti) fordult meg az otthonban, ki kevesebb, ki több időt töltve ott. A stukturált (néha szigorúnak tűnő) napirendet, a teljes időt kitöltő, jól felépített, mégis otthonos légkörben zajló, a város forgatagától elzárt gyógyulási folyamatot nem mindenki tudja vagy akarja végigvinni.
Noha a függőség elsődlegesen testi betegség, mégis az élet valamennyi területével kölcsönhatásban van. A függőség bio-pszicho- szociális betegség: károsítja a testet, kihatással van az elmére, megrontja az emberi kapcsolatokat. Ez a hármas romlási folyamat időben több évet, sokszor évtizedet ölel fel. Ezért a felépülés is hosszú folyamat. A Magyarózdra érkező alkoholista, drogos, szerencsejátékos, nikotinfüggő eljut az életének egy olyan mélypontjára, ahol felismeri, hogy kelepcébe került: meg van fosztva a választás szabadságától. A legjobb döntés, ami ilyenkor születhet, az, hogy segítséget kér. És aki elkezdi a felépülés folyamatának rögös útját, szembesül múltjával és jelenével, felméri azokat a károkat, melyeket a függősége okozott, elkezdi megismerni önmagát: erősségeit és gyengeségeit, tanul kommunikálni, felismerni, azonosítani, kifejezni, kezelni érzéseit, olyan készségeket sajátít el vagy tanul újra (megbízhatóság, szavahihetőség, empátia, megfelelő önkifejezés, fegyelmezettség, segítségkérés képessége, pontosság, szabályok tiszteletben tartása, felügyelet elfogadásának képessége, csoportos tevékenység végzésére való készség stb.), melyek segítségével egyre több felelősséget kap az otthonban. A gyógyulás folyamatában nagy segítséget jelent a terápiás közösség, a munkatársak, az egyéni terápiás beszélgetések, a munkaterápia.
Akik végigülték a terápia teljes 9 hónapos időtartamát, azok nagy része, mintegy 75%-a, azóta is absztinensen küzdi a szabad élet mindennapos harcát, annak örömeivel együtt.
A márciusi ünnepre több szabadult szenvedélybeteg, hozzátartozók, kül- és belföldi támogatók, számos érdeklődő jött el. Az addiktológiai előadást közös ebéd követte, majd két, jelenleg gyógyuló lakó az otthont mutatta be azoknak, akik még nem ismerték. A nap fénypontja a templomban zajló hálaadó istentisztelet volt, melynek keretében több szabadult szenvedélybeteg és hozzátartozója mondhatta el, hogyan változott meg az élete.
Adorján Éva szociális munkás
Népújság (Marosvásárhely)

Antal Árpád szerint a PNL erkölcsi kötelesség a kisebbségi törvény megszavazása
A liberálisok számára erkölcsi kötelesség a kisebbségi törvény megszavazása, mivel azt a Tăriceanu-kormány terjesztette be – nyilatkozta Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke. Szerinte ugyanis különös következményei lennének annak, ha a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elhatárolódna a liberális kormányfő által vezetett kabinet kezdeményezésétől. Antal ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy Norica Nicolai, a PNL alelnöke csütörtökön Sepsiszentgyörgyön kijelentette: a PNL nem támogatta jelenlegi formájában a kisebbségi törvényt.
Norica Nicolai szerint a PNL jól együttműködött az RMDSZ-szel államigazgatási ügyekben, de nem az efféle „radikális jellegű igények” terén. Az RMDSZ által beterjesztett, a szenátus által hallgatólagosan elfogadott törvénytervezet 16 fejlesztési régió létrehozásáról szól, köztük az egyik Maros, Hargita, Kovászna megyéből állna. A tervezet szerint Romániában 16 fejlesztési régiót és 5 makrorégiót hoznának létre. (Paprika rádió)
Transindex.ro

Csutak: van esély a régióátalakításra
Reális esélyt lát Csutak István, az RMDSZ régióátrendezési tervének megalkotója arra, hogy a dokumentumot elfogadja a román parlament. „Ha százalékban kell kifejeznem, 75 százalékos esélyét látom ennek, mert tulajdonképpen mindenki egyetért azzal, hogy a jelenlegi felosztás nem jó.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) alkotta 2004-es kormány programjában szerepelt a régiók átrendezése, illetve Brüsszelben tárgyaltam a kérdésről, a szociáldemokratáktól is egyértelmű jelzést kaptam, hogy meg akarják változtatni a jelenlegi felosztást. A többi csak politikai játszadozás a kormánypárt és az ellenzék között” – nyilatkozta a Krónikának Csutak István csütörtök esti kolozsvári előadását követően.
Az RMDSZ-es politikus előadásában kifejtette: a régióátrendezési terv irányelve, hogy homogénebb térségek jöjjenek létre. Tehát a gazdaságilag erősebb megyék erősebb térségekkel, míg a kevésbé tehetősek együtt alkossanak régiót. Csutak szerint erre azért lenne szükség, mert az így kialakult régiókban kiegyensúlyozottabb lenne a verseny a megyék között, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy az erős megye elveszi a gyengébb elől az uniós támogatásokat, mert nagyobb az önrész-kapacitása, a politikai lobbi ereje, jobban tud pályázni.
A tervezet szerint a székely megyék, illetve a partiumi megyék egy régióban lennének. Kérdésünkre, hogy mitől előnyösebb az új felosztás a romániai magyar közösség számára, a politikus elmondta: a Székelyföld esetében Hargita és Kovászna nagyon gyenge gazdasággal rendelkező megye, ahol mind az életszínvonal, mind az átlagjövedelem alacsony, a munkanélküliség pedig magas. Maros megye az országos átlaghoz viszonyítva közepesen fejlett megye. A három megye alkotta régióban kiegyensúlyozottabb versenyhelyzet alakulhat ki, és a székely megyéknek infrastrukturális fejlesztésekre is nagyobb esélye nyílna. A jelenlegi felosztásban ugyanis Brassó és Szeben megye jelenléte miatt a régió infrastrukturális fejlettsége magasabb az országos átlagnál, így erre a célra kevesebb támogatás jut a régiónak.
Csutak hangsúlyozta, ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben elképzelése megvalósul, másnaptól mindenki jobban fog élni, a terv csupán egyfajta esély, lehetőség arra, hogy nagyobb befolyást tudjon elérni a magyar közösség a fejlesztések tervezésekor és kivitelezésekor. „Ilyen körülmények között az eredményesség csak rajtunk múlik” – összegzett Csutak.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségekért Díjat adott át a 20 évvel ezelőtti marosvásárhelyi pogrom magyar és roma áldozatainak, illetve bebörtönzötteinek Bajnai Gordon miniszterelnök csütörtökön a Parlament Munkácsy termében.
A kormányfő a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata elismerését adta át hat romániai magyar nemzetiségű embernek, köztük három romának, akiket a húsz évvel ezelőtti események miatt bebörtönöztek, a hat kitüntetett közül három posztumusz kapta meg a díjat.
Bajnai Gordon a díjátadáskor mondott beszédében "igazi hősöknek" nevezte a díjazottakat, akik testi épségüket, szabadságukat kockáztatva álltak ki a gyengébbek mellett egy igaz ügyért, és emiatt börtönözték be őket.
A miniszterelnök azt mondta: amikor a magyar ajkú erdélyi cigányság a "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!" felkiáltással bevonult Marosvásárhely főterére, akkor nem csak arra a térre, hanem a magyar nemzethez is megérkezett.
Bajnai Gordon kijelentette: "a mindenkori magyar kormánynak olyan politikát kell folytatnia, amellyel a határon túli nemzettársaink helyzetét hosszú távon tudja javítani, minden eszközzel segítve, támogatva számukra az egyenrangú, egyenlő jogú állampolgári létezés feltételeit anyanyelvük, szokásaik, vallásuk szabad gyakorlását az anyaországon kívül is".
Mindez hosszútávon megfontolt, együttműködő párbeszédet kíván, mert "a kardcsörtetés, a fenyegető üzengetés és a felelőtlen ígérgetés csak ronthat a helyzeten" – tette hozzá.
A kormányfő, mint fogalmazott, sajnálja, hogy erre a nyilatkozatra 20 évet kellett várni, és azt hangsúlyozta, - "ha már így alakult, büszke vagyok arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként én mondhatom ki először: az erdélyi magyar ajkú cigányság a határon túli magyarokhoz hasonlóan magyar nemzet része". Hozzáfűzte: "sorsunkban, jogainkban, kötelezettségeinkben egyenrangúak vagyunk nem csak három napra, ahogy azt Puczi Béla, az egyik posztumusz díjazott írta, hanem az idők végezetéig".
Az 1995-ben alapított Kisebbségekért Díjban részesült: Lőrinczi József, aki Nagybányán töltötte le 1990 márciusától 1992 februárjáig kétéves börtönbüntetését. Megkapta a kitüntetést Sütő József, akit közerkölcs elleni vétséggel, magán- és állami vagyon megrongálásával és testi sértéssel vádolták meg, majd 1990. március 28-tól 1991. december 11-ig volt börtönben.
Díjat kapott Szilágyi József, akit egy év nyolc hónapra ítéltek, és ebből nyolc hónapot és 20 napot töltött a nagybányai börtönben. Puczi Béla, akit egy év 8 hónapra ítéltek, nemzetközi nyomásra azonban az ítélet végrehajtásáig szabadlábra helyezték. Puczi Béla Magyarországra, majd Franciaországba menekült, de miután visszatoloncolták Magyarországra, hosszas küzdelem után ismét megkapta a menekültstátuszt, és Magyarországon halt meg 2009-ben. A díjat özvegye vette át.
Szintén az özvegye vehette át Szilveszter Kis Péter elismerését is, aki 1992-ben hunyt el Magyarországon.
Kisebbségekért Díjat kapott Tóth Árpád is, akit a márciusi események miatt letartóztattak, elítélték, majd szabadlábra helyezték, de a letartóztatásban elszenvedett bántalmazások következtében 1991. április 6-án életét vesztette. A miniszterelnöktől kapott elismerést Erzsébet lánya vette át.
1990. március 20-án a Vatra Romaneasca elnevezésű nacionalista szervezet 13 busznyi, husángokkal és fejszékkel felfegyverkezett, zömében ittas román nemzetiségű "tüntetőt" szállított Marosvásárhelyre Maros megye több településéről, akik megtámadták a város egy nappal korábbi feldúlása, Sütő András megsebesítése, az RMDSZ székház szétverése ellen békésen demonstráló magyar nemzetiségűeket.
A román parasztok támadásaitól meghátrálásra kényszerült magyarok segítségére siettek a cigányok azzal a ma már szállóigévé vált felkiáltással, hogy "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!" és elkergették a románokat.
A marosvásárhelyi pogrom részeként három magyart, Csipor Antalt, Gémes Istvánt és Kiss Zoltánt szándékosan halálra gázolták, és a pogromért a magyarokat és cigányokat ítéltek el, miközben a tényleges felelősöket a mai napig nem azonosították.
Az ügyészségi vizsgálatok során 30 ember ellen emeltek vádat, akik egytől-egyig magyar, illetve roma nemzetiségűek voltak. Többségük egy év börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabb ítélettel a Magyarországra menekült Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált sújtották, ők tíz év szabadságvesztést kaptak. Szabadi Bélát 6 év szabadságvesztésre ítéltek.
A marosszentgyörgyi romákat, akik részt vettek a görgény-völgyi románokat szállító teherautók feltartóztatásában, egységesen két év szabadságvesztésre ítélték, amelyet le is töltöttek.
MTI

Az EMNT szórványkonferenciája Brassóban
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Brassó Megyei Szervezete 2010. április 16–17-én szervezte meg az I. Konferenciát az Erdélyi Szórványért. A konferencia fő témájaként az szórványban éltethető autonómiatörekvéseket jelölték meg, és arra próbáltak rávilágítani, hogy a megmaradás küszöbén lévő szórványmagyarság különös odafigyelést, sajátos stratégiákat, programokat igényel. A kulturális és személyi elvű autonómia teljes körű megvalósítása szórványban csak összehangolt cselekvéstervvel, egyeztetett döntések által lehetséges.
A konferencia felvezetésében Toró Tamás házigazda, az EMNT Brassó Megyei szervezetének elnöke köszöntötte a meghívottakat, a konferencia védnökeit, Tőkés László európai parlamenti képviselőt, valamint Bajtai Erzsébet nagykövetné asszonyt, illetve az objektív okok miatt jelen nem lévő Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökét, fideszes országgyűlési képviselőt. Toró Tamás Brassó szerepét emelte ki a dél-erdélyi szórványban, és rámutatott arra, hogy az EMNT konszociatív stratégiájának köszönhetően könnyen válhat a szórványt összefogó ernyőszervezetté.
Németh Zsolt levelét Szesztay Ádám olvasta fel. Levelében a KHTMB elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz, amely a választásokon megszerezte a szavazatok több mint felét, azon dolgozik, hogy a kormányalakítás után azonnal teremtse meg a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét a szülőföld elhagyása nélkül. A szórványra vonatkozóan kifejtette, hogy Magyarország nem tudja megállítani a szórványban zajló negatív folyamatokat, de mindazon személyek és intézmények mögé tud állni, akik helyi szinten tenni tudnak ezek visszaszorításáért. A levél felolvasása után Bajtai Erzsébet Magyarország romániai nagykövetsége részéről köszöntötte az egybegyűlteket.
A konferencia első előadását Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke tartotta, aki az Európai Unióban zajló folyamatokat ismertette, valamint világviszonylatban is kitért például Tibetre vagy az ujgur kérdésre. Elmondta, hogy Uniós szinten nemhogy a szórványkérdés, de még a kisebbségi kérdés sem vetődik fel hangsúlyosan a napi politika szintjén. Véleménye szerint a magyar kérdést egységében kell megjeleníteni uniós szinten, és ezen belül jutnának szerephez a kisebbségi- vagy a szórványlét kérdései. A szórványlétből fakadó jellegzetes gondok jó ismerőjeként – hisz Brassóban, Désen és Temesváron is szolgált lelkészként – külön stratégiát javasolt ezek orvoslására.
Szesztay Ádám, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezető-helyettese Vetési László lelkipásztorral, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-munkacsoportjának vezetőjével közösen tartott előadásán a KMKF szórványstratégiáját ismertette. A szakpolitikai célok megfogalmazása után kifejtette, hogy a meglévő, már kiépült intézményrendszerre támaszkodva lehet ezt a szórványstratégiát hatékonyan gyakorlatba ültetni.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, a temesvári Integratio Alapítvány elnöke Bodó Barnával, a Sapientia–EMTE oktatójával, a temesvári Szórvány Alapítvány elnökével tartott közös tudományos előadást a szórványról mint társadalmi kérdésről. Elmondta, hogy még a szakemberek körében sincs egyértelmű definíciója a szórványnak, sőt egyes nyelvekben – például a románban – nincs is kifejezés rá. Az előadók szerint a szórványkérdés leginkább a nyelvi határ létével azonosítható; a szórvány egy védősáv, amelynek védelme kiemelt nemzeti prioritás kell, hogy legyen.
Kovács Lehel, a Sapientia–EMTE oktatója, az EMNT Brassó megyei szervezetének ügyvezető elnöke Erdei Ildikó pszichológussal, a temesvári Nyugati Tudományegyetem oktatójával, a Temes megyei Civil Tanács elnökével közösen vetítették a közösségépítés stratégiáit a szórványra. Az előadás rámutatott arra, hogy a szórvány a magyarsággal kapcsolatos szimbólumokat értékként mutatja, vigyázza és ezek őrzésére kiválóan alkalmasok a közösségükért felelősséget vállaló csoportok. Az előadást Brassó-megyei helyzetelemzéssel, esettanulmányok bemutatásával zárták.
Ifj. Kerekes Zoltán tanító, a Viczei Bástya Alapítvány elnöke a szórványközpontok felette szükséges voltáról értekezett, majd ismertette a Bástya Alapítvány munkásságát. Az előadástól meghatódottan Bajtai Erzsébet nagykövetné felajánlotta, hogy a nagykövetség által szervezett idei Hungária jótékonysági bál bevételeit az Alapítványnak ajánlja fel.
A délután folyamán szekciókba tömörültek az oktatás, a sajtó, a művelődés, a gazdaság és az egyház szakemberei és műhelymunkákon elemezték a szórvány és az egyes szakterületek viszonyrendszerét, a prioritásokat és cselekvési stratégiákat.
Az oktatás szekciót Farkas Anna parlamenti képviselő moderálta, a műhelygyakorlaton részt vettek a Brassó megyei magyar intézményvezetők és pedagógusok. Konklúzióként azt emelhetjük ki, hogy Brassó megye minden településén a magyar nyelvű elemi oktatást biztosítani kell annak ellenére, hogy a fejkvóta-rendszer nem kisiskola párti; valamint azt, hogy két nagy szórvány-iskolaközpontot kellene létrehozni a megyében, az egyik az elméleti, a másik a gyakorlati oktatást karolná fel.
A gazdasági szekcióban a Brassó megyei magyar vállalkozók találkoztak. A Gábor Imre városi tanácsos és vállalkozó moderálta műhelymunkán előadást tartott Juhász Jácint egyetemi oktató, aki kiemelte, hogy míg a magyarság számaránya Romániában 6,6%, addig a gazdasági szférában a magyar vállalkozások nem érik el ezt az arányt. A szekcióülés fő eredménye az volt, hogy létre kell hozni a Brassói magyar vállalkozók szövetségét.
A szórvány és sajtó szekciót, melyet Veres Emese néprajzkutató, újságíró moderált, levélben köszöntötte Ambrus Attila újságíró, a MÚRE elnöke, aki az elmúlt másfél évtized legfontosabb Brassó megyei konferenciájának nevezte a rendezvényt. A műhelygyakorlaton B. Nagy Veronika tévés személyiség szórványról készült filmeket vetített, majd bemutatkoztak a Brassó megyei írott és elektronikus médiumok.
A művelődés, helytörtének, honismeret műhelygyakorlatot Kovács Lehel moderálta. A szekción megfogalmazódott, hogy értékeink megmentésének, átadásának legfontosabb közege a honismeret. Felvetődött egy egységes Brassó megyei honismereti tankönyv megírásának gondolata.
A szórvány és egyház szekciót Szegedi László esperes, a Kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője moderálta. Kiemelte az egyház megtartó szerepét, hiszen rengeteg településen már csak az egyház az egyedüli magyar intézmény. Rávilágított, hogy ifjúsági házakat csak akkor szabad építeni, ha valóban van ifjúság az adott településen, ezzel azt sugallva, hogy a már meglévő, jól működő szórványközpontokat kell támogatni. Kihangsúlyozta, hogy a legkisebb magyar közösségeinkkel is kiemelten kell foglalkozni.
A konferencia záróakkordjaként plenáris kerekasztalon egyeztette a brassói szórvány politikai képviseletére, érdekvédelmére valamint autonómiatörekvéseire vonatkozó stratégiát a Brassó-megyei RMDSZ és EMNT. A Toró T. Tibor által moderált kerekasztal beszélgetésen Farkas Anna, Kovács Attila, a Brassó-megyei RMDSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke, valamint Toró Tamás és Kovács Lehel vettek részt. Mind a két fél egyetértett abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyztető Fórumot (EMEF) meg kell valósítani megyei szinten is, ennek előfutára lehetne Brassó megye. Románia régiókra való felosztása szempontjából két álláspont alakult ki: lehet, hogy a brassói magyarság szempontjából jobb, ha Székelyföldhöz és nem Szebenhez csatolják Brassót, de a nemzeti érdek szempontjából egy egységes Székelyföld régió, amely Maros, Kovászna és Hargita megyéket foglalná magába, hamarabb vezetne az óhajtott területi autonómiához.
A konferencia zárónyilatkozatban nyilvánította ki, hogy szórványgondjaink orvoslására, a szórvánnyal kiemelten foglalkozó stratégia megalkotására létrejön az EMNT Szórványtanácsa, amelynek koordinálását a Brassó megyei EMNT végzi. A kezdeményező testület döntése alapján a Szórványtanács összetétele kettős, a szórványmegyék területi képviselői mellett a tanácsban helyet kapnak mindazok a szakemberek és személyiségek, akik kiemelten foglalkoznak a szórványkérdéssel. Döntés született arról is, hogy 2010 májusának folyamán hívja össze az EMNT elnöksége az alakuló ülést.
Brassó, 2010

Vonzó világ, buktatókkal: Székelyföld
Közel nyolcmillió euróhoz jut Hargita megye annak a szerződésnek az eredményeként, amelyet Elena Udrea turisztikai és régiófejlesztési miniszterrel írt alá Hargita Megye Tanácsának elnöke. A tárcavezető szerint a székelyföldi emberek büszkék lehetnek, hogy ilyen vidéken laknak, de belátta, elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése ahhoz, hogy a turisztikai potenciál eredménye is megmutatkozzon.
Igazán szerencsések önök, hogy ilyen vidéken lakhatnak – ismételte többször is Elena Udrea turisztikai és régiófejlesztési miniszter, miután a különböző beruházásokról és tervekről kapott tájékoztatást Csíkszeredában. A tárcavezető szombaton tett látogatást a megyeszékhelyen, hogy egy olyan finanszírozási szerződést írjon alá, amely révén Hargita megye 8 millió euróhoz jut. Előtte viszont Parajdon megtekintette a turisztikai minisztérium által kiutalt pénzekből épülő balneoklimatikus kezelőközpontot. A létesítményt az idei Nemzetközi Töltöttkáposzta-fesztiválra igyekszik a helyi tanács befejezni, közölte Bokor Sándor polgármester, aki szerint a több millió eurós projektből épített kezelőbázis balneáris központjában az 1200 méter mélyről feltörő termálvíz gyógyhatását fogják kihasználni.
„Letettünk rengeteg alapkövet, vágjunk hát szalagokat is!” – mondta Udrea Csíkszeredában, külön hangsúlyozva, hogy Hargita és Kovászna megye az elsők között van a turisztikai potenciál és a helyi tanácsok által benyújtott projektek terén. Szerinte a két székelyföldi megye a fejlesztési kezdeményezéseket tekintve is országos viszonylatban az elsők között foglal helyet, és itt találhatók a legsűrűbben üdülőtelepek. Udrea úgy vélte, rengeteg kiaknázható erőforrása van Maros, Hargita és Kovászna megyének, de mindezek infrastrukturális fejlesztés és fejújított utak nélkül nem aknázhatók ki kellőképpen, ugyanakkor változatos szolgáltatásokra is szükség van. Elsősorban az utak és az infrastruktúra modernizálására fektetik a hangsúlyt, és az is cél, hogy ezeket sokoldalú felhasználásra alkalmassá tegyék.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök megköszönte a tárcavezetőnek a Székelyföld Romexpón való népszerűsítésében nyújtott támogatást, és kifejtette, a megyei önkormányzatnak 91 EU-s pénzalapokra pályázó projektje van, amelyből 35 már kedvező elbírálásban részesült. Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester többek között a tömbházak hőszigetelésének fontosságára hívta fel a miniszter figyelmét, hiszen a térségben legalább nyolc hónapot fűteni kell, ugyanakkor a városközpontban betemetett borvízforrások feltárásához kérte Udrea támogatását. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium felújításáról egyeztetett a tárcavezetővel.
Miután Udrea megtekintette a hegyimentőcsapat bemutatóját, Borboly Csaba tanácselnökkel és Simion Crețuval, a Központi Fejlesztési Régió igazgatójával együtt aláírta azt a finanszírozási szerződést, amely révén Hargita megye mintegy 8 millió euróhoz jut. A Regionális Operatív Program 5. tengelyére A hegyimentés korszerűsítése Hargita megyében címmel benyújtott és azóta már nyertes pályázatból a Hargita Megyei Hegyimentő-szolgálat számára építenek négy bázist.
Mihály László
Erdély.ma

A PSD ellenzi az RMDSZ régióalakítási tervét
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) közölte: a PSD nem ért egyet azzal, hogy a régiókat az RMDSZ kénye-kedve szerint alakítsák, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) nemzetellenes jóváhagyásával.
„Nem értünk egyet azzal, hogy Romániában az RMDSZ kénye-kedve szerint rajzolják meg a régiókat, a PDL szerintem nemzetellenes jóváhagyásával. Mi azt szorgalmazzuk, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókat ne módosítsák” – nyilatkozta Liviu Dragnea.
„Azt szeretnénk, ha felszámolnák a kormány szűrőjét, amelynek révén eldöntik, hogy életképes-e egy-egy fejlesztési projekt” – nyilatkozta Dragnea.
Egy, az RMDSZ által beterjesztett törvénytervezet szerint, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, Romániában 16 fejlesztési régiót hoznának léte, köztük a Hargita, Maros, Kovászna megyéket tömörítőt, ezek öt makrorégióba tömörülnének.
A tervezet szerint a 16 fejlesztési régió és az öt makrorégió nem területi-közigazgatási egység, és nincs jogi személyisége.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

ROMÁNÜLDÖZÉS? – Hatalmi átrendeződés a Székelyföldön és a Har-Kov jelentés
Az 1989-es fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények.
Romániában 1989 utolsó két hetében egy zavaros eseménysorozat közepette megbukott Nicolae Ceauşescu diktatúrája. Egy rövid időre a kisebbségben élők számára is úgy tűnhetett, hogy a nemzeti kommunista rendszer összeomlása nemcsak a demokratikus, hanem a nemzeti szabadságjogok kibontakozását is magával hozza. Az ebben reménykedőknek azonban hamarosan csalódniuk kellett. A februári bukaresti zavargások először a fővárosiak számára tették világossá, hogy a romániai forradalom váratlan fordulatot vett, Marosvásárhely fekete márciusa pedig az erdélyi magyarságnak mutatta meg a kisebbségi jogérvényesítés korlátait.
De a diktátor bukása és a márciusi marosvásárhelyi konfliktus közötti időszakban elkezdett összeállni a székelyföldi románellenesség tablója is, amely hamarosan a romániai közélet egy sajátos, máig aktuális jelenségének, az ún. „Har-Kov jelenségnek” az alapjává vált.
Jelen írás ennek a kérdésnek a genezisét próbálja meg röviden bemutatni. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, de még inkább arra, hogy a témában eddig még csak szórványosan végeztek kutatásokat, ez elkerülhetetlenül csak vázlatos és töredékes módon lehetséges.
Bár az 1989. decemberi történésekre már kevesen használják a forradalom kifejezést, vagy legalábbis idézőjelbe tették, illetve különféle jelzőkkel látták el, az ország számos településén – különösen a nagyobb városokban – valóban forradalmi volt a hangulat.
Nem volt ez másképp a székelyföldi városokban sem, ahol 1989. december 22-én a lakosság az utcára vonulva tüntetett Ceauşescu ellen. A tömeg számos helyen feldúlta a gyűlölt rezsimet jelképező hivatalokat, a kirobbanó népharagnak pedig a Milícia és a Securitate több alkalmazottja is áldozatul esett, csakúgy, mint más romániai városokban. A fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények. Jó ideig még érezhetően ingatag volt a közbiztonság.
„Forradalmi” változások történtek a politikában is, mind országos szinten, mind a Székelyföldön. A számos helyen spontán magyar önszerveződést a Bukarestben, Domokos Géza vezetésével megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség fogta össze. Az RMDSZ csatlakozott a Nemzeti Megmentési Front – a Ion Iliescu vezette új, ideiglenes hatalom – programjához, és tagjai a Front helyi tanácsaiban is helyet kaptak.
Vidéken azonban már meglehetősen korán jelentkeztek az első nemzeti jellegű nézetkülönbségek. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a magyarok most arányosabb részvételt követeltek a hatalomból. Mivel a megbukott rendszerben a román vezetők még a magyar többségű Székelyföldön is felülreprezentáltak voltak, a váltás sok esetben nem csak „politikai”, hanem „nemzeti” színezetet is kapott.
Így gyakran fordult elő, hogy a leváltott vagy maguktól elmenekült román tisztviselők helyét magyarok töltötték be: a helyi lakosság tekintélyét vagy bizalmát élvező személyek, értelmiségiek, továbbá az utóbbi évek során háttérbe szorult volt funkcionáriusok. A nézeteltérések másik fontos oka a magyar igényekben rejlett.
Az RMDSZ még 1989 decemberében megfogalmazta a romániai magyar közösség célkitűzéseit, amelyek megvalósításához szinte azonnal hozzá is kezdett. Az egyik legfontosabb törekvés a magyar intézményrendszer – főképp pedig az önálló oktatási hálózat – visszaállítása volt. A fordulatot követő hatalmi átrendeződés a Székelyföldön számos románt elbizonytalanított, különösen a helyi elit, azaz a nemzeti kommunista rendszert kiszolgáló vagy csak egyszerűen a munkájukat jól-rosszul végző hivatalnokok, értelmiségiek soraiból. Közvetlenül voltak érintve azok a román tanárok is, akik a korábban erőszakkal egyesített román és magyar iskolák szétválasztásával hirtelen tanulók – és így munka – nélkül maradtak.
A karrierjükért vagy megélhetésükért aggódó románok egyaránt gyanakvással szemlélték a kisebbségi jogokért határozottan kiálló új helyi hatalmat, a magyar követelések ugyanis az ő pozícióikat is fenyegetni látszottak. Sokan a korábbi magyar dominancia, a „magyar világ” visszaállításától tartottak. A régi beidegződésekre, a korábbi évtizedekben gondosan életben tartott történelmi sérelmekre épülő bizalmatlanság, amelyet a zavaros romániai politikai helyzetben szélsebesen terjedő pletykák és híresztelések is erősítettek, kiváló táptalajul szolgált egy etnikai konfrontáció számára. A félelmek már az 1990-es év első napjaiban elkezdtek egyre konkrétabb alakot ölteni. Január elején a csíkszeredai románok képviseletében három politikus egy emlékiratot nyújtott be a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a Hargita megyében 1989. december 22. után történt románellenes eseményekről.
A dokumentum soviniszta megnyilvánulásokról, több bestiális gyilkosságról és rongálásokról számol be, továbbá arról, hogy románellenes hangulat alakult ki a magyar többségű megyében. Szerzői szerint a románok elleni névtelen fenyegetések, a megfélemlítés, a munkahelyi atrocitások és visszaélések – románok elbocsátása, leváltása – arra irányultak, hogy megtisztítsák Hargita megyét a románoktól.
A széles körű, jól szervezett akciók mögött pedig a magyar nacionalizmust, illetve a magyar hatalmi dominancia megteremtésének célját látták. Ugyanezekben a napokban olyan hírek is érkeztek Bukarestbe, hogy a székelyföldi megmozdulásokban magyar állampolgárok is részt vettek. Noha egyes források szerint a kormányzat helyszínen tájékozódó megbízottja az állítások egy részét megalapozatlannak találta, a feszültség tovább nőtt.
A magyarság képviseletében ténykedő RMDSZ törekvéseit – a magyar túlsúlynak köszönhetően – Hargita és Kovászna megyében többnyire siker koronázta, ám az 1990-re már csak csekély magyar többséggel bíró Marosvásárhelyen a román elitek ellenállása szívósabbnak bizonyult. A februárban megalakult – magát kulturális szervezetként meghatározó, ám a korábbi rendszer számos hívét is tömörítő – Vatra Românească a helyi románság önvédelmét hirdetve sikeresen mobilizálta a magukat fenyegetve érzőket.
Aktivitásának köszönhetően Maros megye székhelyén egymást követték a magyar és román tüntetések és ellentüntetések, amelyek végül nyílt konfliktusba torkolltak március 19-én. Igaz, hogy a polgárháborúra emlékeztető konfliktust Marosvásárhelyen viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, és a magyar-román feszültségek többé már nem érték el ezt az intenzitást, ám az ellentétek nem szűntek meg.
Mindössze az eszközök változtak – a konfrontáció a továbbiakban tüntetések és kisebb incidensek révén, illetve a törvényhozásban és a médiában folytatódott. A különféle magyar igényekre (magyar intézmények létrehozása, magyar nemzetiségű hivatalnokok kinevezése, magyar feliratok kihelyezése stb.) gyakran meglehetősen ingerülten reagált a román közvélemény, amely mindezeket nacionalista, revizionista és románellenes megnyilvánulásokként értékelte.
Nem csoda, hiszen a román közgondolkodást – és korántsem csak az elitek szintjén – meghatározta a több évtizedes nemzetállam-építés, különösen pedig a nemzeti kommunista közelmúlt mindent átszövő nacionalizmusa. És épp a magyar törekvések számítottak a román nemzeti érdekeket sértő vagy azokat leginkább veszélyeztető fő tényezőnek.
A magyarok ugyanakkor saját sérelmeik hosszú listájából és jogosnak, természetesnek tartott igényeikből indultak ki, amelyeket minél gyorsabban akartak orvosolni, illetve érvényesíteni. Román részről ezt sokan türelmetlen, agresszív fellépésként élték meg, nem egyszer még azok is, akik alapjában véve nem utasították el a magyar követeléseket. A vélt vagy valós nemzeti érdekek egymásnak feszültek, amihez a hátteret az ideiglenes hatalom bizonytalan helyzete, illetve a belpolitikai viharok alkották.
Míg a Nemzeti Megmentési Front január 5-i nyilatkozata viszonylag nagyvonalú ígéreteket tartalmazott a nemzeti kisebbségek jogairól, a kormányzat későbbi ténykedése egyre ellentmondásosabbá vált. Jó néhány helyzetértékelés rámutat, hogy a politikai küzdelmek (az ideiglenes hatalom konszolidálódása, a júniusi parlamenti választások stb.) során a hatalom számára kézenfekvőnek tűnhetett a nemzeti kártya kijátszása.
A magyar veszéllyel a kormányzat elterelhette a figyelmet a gazdasági problémákról, a román nemzeti érdekek melletti kiállásával pedig növelhette egyre inkább megkérdőjelezett legitimitását. Mindez meglehetősen szűkre szabta a magyar közösség képviselőinek mozgásterét az elkövetkező – tulajdonképpen az 1996-os választásokig tartó – időszakban, és jobbára defenzívába kényszerítette a magyar politikusokat.
Az egyik legkomolyabb új kihívás 1990 végén kezdett érlelődni, amikor a nacionalista Román Nemzeti Egységpárt politikusainak kezdeményezésére parlamenti bizottságot hoztak létre a Hargita és Kovászna megyéből a forradalom után elüldözött románok meghallgatására.
A bizottság közel egy évig dolgozott, jelentését pedig 1991 őszén terjesztette a törvényhozás és a nyilvánosság elé, egy bel- és külpolitikai szempontból egyaránt feszült időszakban. Míg a romániai politikai életre többek közt a Petre Roman-kormány erőszakos megbuktatása (az 1991. szeptemberi bányászjárás) vagy az agyagfalvi autonómia-kezdeményezés nyomta rá a bélyegét, a nemzetközi kontextust a jugoszláviai válság határozta meg.
A jelentés ennek megfelelően nagy vihart kavart a közéletben, felolvasását élő adásban közvetítette a román televízió is. A terjedelmes szöveg megállapításainak egy része az 1990 eleji – már említett – emlékirat vádjait idézte fel vagy ismételte meg: a két székelyföldi megyében ezek szerint az 1989-es forradalom románellenes jelleget öltött.
Ennek következtében hét gyilkosságra, számos erőszakos cselekedetre és rongálásra került sor, rendszeressé váltak a (magyar) nacionalista, szeparatista megmozdulások és akciók, a románellenes légkör hatására pedig körülbelül 4000 románnak kellett elhagynia Hargita és Kovászna megyét. A bizottság két RMDSZ-es tagja azonban nem írta alá a jelentést, és különvéleményt fogalmazott meg.
A napokig tartó parlamenti vitában RMDSZ-ellenes bírálatok és hazafias szólamok váltakoztak heves, nem egyszer kifejezetten magyarellenes felszólalásokkal. Egyes képviselők keménykezű intézkedéseket is javasoltak a székelyföldi „rendteremtés” érdekében. Bár a dokumentum jó néhány állítását az RMDSZ képviselői megcáfolták, a vita parttalan vádaskodásokba torkollott, a jelentést pedig a román parlament 1992 elején elfogadta.
Az 1989 utáni székelyföldi események markánsan eltérő értelmezései a vitában is jól láthatóvá váltak. Ezek a különbségek fokozatosan két párhuzamos narratívába rendeződtek, és azóta is egymás mellett léteznek. Az egyik – főleg, de nem kizárólag magyar – interpretáció szerint egyfajta visszarendeződési kísérletről beszélhetünk.
Azaz, hogy a fordulat utáni demokratikus átrendeződést és a kisebbségi jogok ezzel járó visszaállítását-bővítését mesterségesen kreált etnikai konfliktussal próbálták megakadályozni különféle román csoportok, főként nacionalisták és a múlt rendszer hívei.
A másik, román „nemzetvédő” narratíva ezzel szemben a lezajlott folyamatokat egy olyan „magyar hatalomátvételként” írja le, amely nemcsak a székelyföldi románok ellehetetlenítésére irányult, hanem végső soron Románia területi egységét is veszélyeztette.
A két olvasatban többé-kevésbé világosak a szerepek, a „jók”, a „rosszak” és törekvéseik, és mindkettő kerek egésszé áll össze, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs közöttük átjárás.
Anélkül, hogy belemennék a két interpretáció értékelésébe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „nemzetvédő” narratíva több tézisét az azóta eltelt közel két évtizedes időszak eseményei is cáfolni látszanak. Ám az ebben az időszakban a Székelyföldről és az ottani helyzetről kialakult (torz)kép mindmáig hatással van a régió romániai megítélésére.
Ez pedig annak is köszönhető, hogy az azóta történtek nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetőek mindkét olvasatba, fenntartva a „Har-Kov jelenség” aktualitását. Igaz, a forma némileg változott – a hangnem az időnkénti kirohanások és sarkos megfogalmazások ellenére is mérséklődött –, a tartalom viszont alig. A lényeg továbbra is ugyanaz marad: milyen lesz a Székelyföld a jövőben?
A cikk a Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei c. tanulmány rövidített változata. (Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest 2009.) A szerző a Terra Recognita Alapítvány történésze.
Zahorán Csaba
Transindex.ro

Nem lesz történelem- és földrajzoktatás?
„Az lenne mindennek a teteje, ha a kormány engedne az RMDSZ nyomásának, hogy a magyar diákok anyanyelükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát, miután számos eddigi kabinet ellenállt ennek”– jelentette ki Doru Oprişcan Maros megyei kormánypárti képviselő.
A demokrata-liberális párti honatya kifejtette, kollégájával, a szintén PDL-s Toader Stroiannal számos módosító indítványt fogalmazott meg a tanügyi törvénytervezethez, többek között kérik, hogy a történelmet és földrajzot továbbra is román nyelven tanulják a kisebbségi diákok. Kifejtette, ezáltal megakadályozható a román történelmi személyiségek és földrajzi megnevezések elferdítése.
Annak a passzusnak a törlését is kérik, mely előírja: biztosítani kell a kisebbségi diákok utaztatását, elszállásolását, amennyiben szülőfalujukban nem tanulhatnak anyanyelvükön. Kifejtette, ezzel a passzussal diszkriminálnák a Hargita és Kovászna megyei román diákokat, akik szintén kisebbségben vannak.
Doru Oprişcan szerint „az RMDSZ azon álma sem fog teljesülni, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson”, és ezáltal „újrarajzolják a Székelyföld térképét”. Kifejtette, bár a projekt kezdeményezői a multikulturalitással érveltek, ez nem állja meg a helyét.
Hozzátette, azt szeretné, ha minél több román örülhetne a multikulturalitásnak, ezért más átszervezést javasol: Maros megyének Fehér és Kolozs, Hargitának Beszterce-Naszód és Suceava, Kovásznának Brassó és Szeben megyével kellene egy régiót alkotnia.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Markó: garantálják a magyarok arányos képviseletét
Az RMDSZ szerint szükség van az alkotmány reformjára, de a kétkamarás parlament felszámolásával nem ért egyet. Markó Béla szövetségi elnök szerint egy valós, hatásköreiben jól elkülönített kétkamarás törvényhozásra van szükség. Az RMDSZ-nek az az elsődleges célja, hogy megőrizze az erdélyi magyarság arányos képviseletét a parlamentben, és e tekintetben alkotmányos vagy törvényi garanciákat vár, fejtette ki pénteken a szövetségi elnök. Fontos kisebbségjogi előrelépés lenne, ha a parlament elfogadná a kormány alkotmánymódosító tervezetét, mivel annak egyik kitétele szerint a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel a kisebbségek etnikai, kulturális, vallási identitását érintő kérdésekben.
A miniszterelnök-helyettes pénteken, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: az alkotmányreform keretében nem csupán néhány kiigazítást, hanem átfogó, minden területet, az egész intézményrendszert érintő változtatást kell végrehajtani. Hozzátette: igen kevés esélyt lát arra, hogy a pártok konszenzusra jussanak a kérdésben, vagy legalábbis egy kétharmados többséget sikerüljön kialakítani a módosítások elfogadása érdekében.
A szövetségi elnök elmondta: a kormány által kidolgozott alkotmánymódosító tervezettel a kabinet azon alkotmányos kötelezettségének tesz eleget, hogy ezen az úton a parlamentbe juttassa a referendum eredményeit. „Bár az RMDSZ akkor a referendummal nem értett egyet, az teljesen világos, hogy ezt valakinek a parlament asztalára kell tennie, amelynek valamilyen értelemben erről szavaznia kell elfogadólag vagy elutasítólag” – fogalmazott Markó.
Markó szerint a kormány által kidolgozott tervezet – amennyiben azt elfogadnák - kisebbségjogi szempontból fontos előrelépést eredményezne. „Van a tervezetben egy, a magyarság számára fontos áttörést jelentő kitétel, amelyet a kisebbségi jogokról szóló 6-os cikkelybe iktattunk be, és amely arról szól, hogy az állami hatóságoknak kötelezően konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel a kisebbségek etnikai, kulturális, vallási identitását érintő kérdésekben. Ez egy rendkívül nagy elvi áttörést jelenthet” – mondta.
Az RMDSZ nem ért egyet az alkotmánymódosító tervezetben szereplő, a kétkamarás parlamenti rendszer felszámolását és az egykamarás parlament létrehozását célzó kezdeményezéssel. Ehelyett a Szövetség a kétházas rendszer újragondolását javasolja, oly módon, hogy a szenátus a lakosság megyei, terület-alapú képviseletét, míg a képviselőház a politikai képviseletét lássa el – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
A nemzetállammal kapcsolatos cikkellyel kapcsolatban Markó Béla leszögezte: az RMDSZ változatlanul azon az állásponton van, hogy törölni kell ezt a meghatározást az alkotmányból.
„Annak ellenére, hogy a nemzetállami meghatározás ott van az alkotmányban, ma már Románia ténylegesen nem nemzetállam. Törvényekben, de magában az alkotmányban is vannak olyan rendelkezések, amelyek elismerik más nemzeti identitású, más nyelvű közösségek létét, és jogokat is adnak ezeknek a közösségeknek. Ez azt jelenti, hogy már most sem egyetlen nemzet, egyetlen nemzeti identitás országa Románia. Éppen ezért nekünk továbbra is az az álláspontunk, hogy ezt a meghatározást ki kellene venni az alkotmányból, de jelenleg nem látom az esélyét annak, hogy kétharmados többséget, konszenzust tudnánk e mellé a javaslat mellé állítani” – mondta.
Markó szerint a parlamenti rendszer újragondolását és a parlament létszámának esetleges csökkentését illetően az RMDSZ-nek az az elsődleges célja, hogy megőrizze az erdélyi magyarság arányos képviseletét a parlamentben, és e tekintetben alkotmányos vagy törvényi garanciákat vár.
„Itt nem arról van szó, hogy őrizzük meg a parlamenti tagok számát – ez is jó lenne, és ezért nem is örülünk a létszámcsökkentés gondolatának –, de a legfontosabb az, hogy a magyarok által leadott szavazatok arányát őrizzük meg a román parlamentben. Van olyan rendszer, amelyben ez lehetséges, de például egy kétfordulós, kizárólag egyéni körzetes választási rendszerben nem: gyakorlatilag Hargita, Kovászna és Maros megyén kívül más megyékben, ahol szétszórtabban élünk, nem tudnánk mandátumot szerezni, és rendkívül lecsökkenne az arányunk a parlamentben” – mondta Markó.
Éppen ezért kellene garancia az alkotmányban vagy a választási törvényben arra, hogy a magyarok arányos képviselete biztosítva van – jelentette ki a szövetségi elnök, aki még elmondta: már tárgyaltak erről a kérdésről a Demokrata-Liberális Párttal, de egyezség még nem született ez ügyben.
Krónika (Kolozsvár)

Ismét előkerül a magyar kártya?
Több, magyarellenesnek minősíthető állásfoglalás hangzott el tegnap kormánypárti politikusok szájából. Doru Oprişcan Maros megyei demokrata-liberális képviselő szerint „soha nem fog megvalósulni az RMDSZ álma, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék egy fejlesztési régiót alkossanak”.
„Az RMDSZ látszólag távol tartotta magát a mindenféle székelyföldi népszavazásoktól, de aztán az általuk beadott régióátszervezési törvénytervezet ugyanazt kéri. Ők is különálló Székelyföldet akarnak, csak más módszerekkel” – tette hozzá Oprişcan. Szerinte Maros megyét Kolozs és Fehér megyékkel, Hargitát Beszterce-Naszóddal és Suceavával, Kovászna megyét pedig Brassóval és Szebennel kellene csoportosítani annak érdekében, hogy „minél több román élvezhesse a multikulturalitás áldásait”.
A PD-L-s honatya ugyanakkor arról is beszámolt, hogy több módosító indítványt nyújtott be az oktatási törvényhez, amely megszüntetné a Hargita és Kovászna megyei román gyerekeket sújtó diszkriminációt.
„Azt javasoltam, hogy ne csak a nemzeti kisebbséghez tartozó gyerekek számára biztosítsuk a szállítást, ellátást, ha a településükön nincs anyanyelvi oktatás, ugyanis Hargita és Kovászna megyében a román gyerekek vannak ebben a helyzetben” – mondta el a képviselő. Egy másik módosítójavaslat szerint Románia földrajzát és történelmét kötelező módon az ország hivatalos nyelvén kellene tanítani, hogy „ne ferdítsék el a földrajzi elnevezéseket és Románia történelmi személyiségeinek nevét”.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Románia ténylegesen nem nemzetállam
Arányos képviseletre van szüksége a magyarságnak a parlamentben
Tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mindenekelőtt a mai országos önkormányzati tanácskozás fontosságát hangsúlyozta, amelyen jelen lesznek az RMDSZ polgármesterei és a megyei önkormányzatok vezetői. Ezen egyfajta mérleget készítenek az eddigi önkormányzati munkáról, de ennél fontosabbnak tartja a decentralizációs elképzelésekről szóló konzultációt, majd az alkotmánymódosítással kapcsolatos RMDSZ-álláspontot ismertette.
Ugyanakkor, tette hozzá, tájékoztatják az önkormányzatokat a fejlesztési elképzelésekről, regionális fejlesztésről, infrastrukturális problémákról, mert "kormányzatiaknak és önkormányzatiaknak együtt kell dolgozniuk".
Elvi áttörést remél
Az alkotmánymódosításról szólva elmondta, hogy néhány nappal ezelőtt létrejött a parlamenti alkotmánymódosító bizottság, amelyben ott vannak az RMDSZ képviselői is. A szövetség véleménye, hogy mélyreható alkotmányreformra van szükség minden területen és az egész intézményrendszert figyelembe véve, nemcsak kiigazításra néhány területen. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a kormány a minap elfogadott egy törvénytervezetet, amelyet átküldött az államelnönek, aki azt továbbíthatja a parlamentnek. Ez elsősorban a referendum eredményeire vonatkozik, és a kormány azon törvényes kötelezettségének tesz eleget, hogy ezen az úton a parlamentbe juttassa a referendum eredményeit.
A szövetségi elnök véleménye szerint egyébként a kormány által elfogadott alkotmánymódosító tervezetben van egy, a magyarság számára rendkívül fontos, áttörést jelentő kitétel, amelyet a kisebbségekről szóló 6. cikkelybe beiktattak, és amely arról szól, hogy amennyiben elfogadják, az állami hatóságoknak kötelezően konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel etnikai, kulturális, vallási kérdésekben.
A nemzetállam fogalmáról kifejtette: annak ellenére, hogy benne van az alkotmányban, ténylegesen Románia nem nemzetállam. Törvényekben, de magában az alkotmányban is vannak olyan rendelkezések, amelyek elismerik más nemzeti identitású, más nyelvű közösségek létét Romániában, és bizonyos jogokat is adnak ezeknek a közösségeknek. Ez azt jelenti, hogy már ma sem egyetlen nemzet országa. Éppen ezért az RMDSZ-nek továbbra is az az álláspontja, hogy ezt a meghatározást ki kellene venni az alkotmányból, de szkeptikus, nem látja esélyét annak, hogy ebben a pillanatban kétharmados többséget vagy konszenzust tudnának e mellé a javaslat mellé állítani.
Az arányos képviselet szükségességéről is beszélt a parlamentben, vagyis a magyarok által leadott szavazatok arányáról. Van olyan rendszer, amelyben ez lehetséges, de egy kétfordulós, egyéni körzetes választási rendszerben gyakorlatilag Maros, Hargita és Kovászna megyén kívül az RMDSZ nem tudna mandátumot szerezni. Ezért az RMDSZ szerint garanciákra lenne szükség vagy az alkotmányban, vagy a választási törvényben arra, hogy a magyarok arányos képviselete biztosítva legyen.
Népújság: Ön arról beszélt, hogy az RMDSZ a kétkamarás parlament híve, ezzel szemben Ioan Oltean, a PD-L alelnöke úgy nyilatkozott, hogy megegyeztek, hogy bizonyos számú parlamenti hely fejében önök támogatják a PD-L és Traian Basescu alkotmánymódosító javaslatait.
Markó Béla: Ioan Oltean nyilatkozatát pozitívnak tartom arról, hogy valamiképpen keressük meg a módját az arányos képviseletnek a kisebbségek – s elsősorban a magyarok – esetében. Nem arról van szó, hogy a PD-L vagy valaki más helyeket adna nekünk, remélem, ő sem erre gondolt, hanem arról, hogy valamilyen rendelkezéssel kivételt kell tenni, és akármilyen választási rendszer van: összeszámolni a magyar szervezetre leadott szavazatokat és annak megfelelő számú mandátumot adni. Ezt meg lehet valósítani. Erről elvben beszéltünk a PD-L-vel, de nem kötöttünk semmiféle egyezséget.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megerősödni, együttműködni – bővült az SZVSZ
A Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének (SZVSZ) tagsága a hét végén Maros megyei vállalkozókkal bővült. A Hargita, Kovászna, Maros megyei üzletembereket tömörítő szervezet legfontosabb célkitűzése a kapcsolati tőke kialakítása, turisztikai stratégiák kialakítása, érdekképviselet.
Elsősorban egymás megismerésére irányult az a beszélgetés, amelyet néhány megyei vállalkozóval szervezett Marosvásárhelyen a múlt hét végén az SZVSZ. A tanácskozáson, amelyet jelenlétével dr. Anisits Ferenc, a BMW mérnöke is megtisztelt a székelyföldi magyar vállalkozók gondjairól, érdekeiről, a társadalmi felelősségvállalásról esett szó. Ötletbörzének is beillett a megbeszélés, amelynek végén konklúziókat is megfogalmaztak a jelenlevők. A szövetség tavaly július óta működik, 25 taggal, akik közül 3 egyesület és 22 magánvállalkozó – mondta el a Népújságnak Lukács László, a szervezet ügyvezetője. "Maros megyei üzletemberekkel is szeretnénk bővíteni tagságunkat, erre a találkozóra nyolc vállalkozót hívtunk meg, hatan jöttek el, akik közül már van, aki csatlakozott a szervezethez. Szeretnénk megerősödni, egymással konkrét üzleteket kötni, érdekképviseletet ellátni. Az elmúlt 20 évben mindenki a saját szekerét vitte, felépítette vállalkozását. Mára már a lehetőségek jórészt kiaknázódtak, és különösen a gazdasági válság idején szükség van arra, hogy együttműködjünk, megismerjük egymást szakterületek, érdekek szerint, hiszen így nagyobb erőt tudunk képviselni rövid, közép- és hosszú távú céljaink eléréséhez" – tette hozzá. Jeremiás László magánvállalkozó arról beszélt, hogy a politika gyakran "belefolyik" az üzletbe, az erdélyi magyar vállalkozónak nemzetisége miatt még több akadállyal kell megküzdenie az érvényesülésért. Anisits Ferenc feladatként tekintett a szervezet bővítésére, az érdekérvényesítésre, amihez stratégia szükséges és emberek, akik ezt gyakorlatba is ültetik. Nem azon kell morfondírozni, hogy mit miért nem tudunk megtenni, a megoldásokat kell megkeresni – mondotta. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a szövetség csak akkor válhat erőssé, ha komoly gazdasági alapot hoz létre és újabb tagokat szerez. Lukács László szerint nyárig 35-re szeretnék növelni a tagságot, minél jobb regionális szórásban. Az SZVSZ tagja az a vállalkozó lehet, akinek évi üzleti forgalma eléri az egymillió eurót vagy legkevesebb 100 alkalmazottat foglalkoztat, a tagdíj az alapító tagok esetében évi 4000 lej, a rendes tagok esetében 2000 lej.
(antalfi)
Népújság (Marosvásárhely)

Szükséges a régiófejlesztés megreformálása
Kerekasztal a fejlesztési régiók átrajzolásáról – ezzel a címmel váltottak gondolatokat pénteken délután a Transindex szervezésében a Románia Magyar Közgazdász Társaság (RMGT) kolozsvári székhelyén. A témával kapcsolatban Winkler Gyula (EP-képviselő), Tánczos Barna (államtitkár, Vidékfejlesztési és Turisztikai Minisztérium), Csutak István (régiófejlesztési szakértő), Ilyés Szabolcs (pályázatíró tanácsadó), Nagy Egon (adjunktus, BBTE Földrajz Kar), Vincze Mária (egyetemi tanár, BBTE Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Kar) és Farkas András (a moderátor szerepét is betöltő pályázati szakértő) fejtették ki véleményüket, a tapasztalatcserét egyetemi hallgatók kísérték figyelemmel.
A beszélgetés során kiderült: Románia több mint három éve Európai Uniós tagország, ahol azonban a régió fogalma mást jelent, mint nálunk. 1997–98-ban koncepció nélkül, csupán a földrajzi tényekre szorítkozva alakították ki a központilag irányított régiókat. Az RMDSZ három éve szorgalmazza a reformot, ami azonban kényes kérdés, mivel emiatt etnikai színezetű politizálással vádolják meg. Pedig a változtatás indokolt: a jelenlegi fejlesztési régiók nem szolgálják a modernizációt, a közösségek életszínvonalának emelését, csupán az erősebb megyék harácsoló magatartását a kisebb és fejletlenebb megyékkel szemben, ami ellentmond a regionalizmus elvének (a legtöbb pályázatot Brassó, Kolozs és Konstanca megye „zsebelte be”). A cél az elmaradt vidékek felzárkóztatása lenne a fejlett megyék serkentő hatásának kihasználásával. Számít, hogy a régiót milyennek látják kívülről, lakossága pedig belülről. Nálunk máig ismeretlen az a módszer, amivel kialakították a mostani régiókat.
Kovászna, Hargita és Maros megyék „pátyolgatásával” az RMDSZ vörös posztó a hazai politikum előtt, mert az autonómia „előszobáját” vélik benne felfedezni, jóllehet a székely-központúság nem szándékos célkitűzése az RMDSZ-nek. Elhangzott: az érdekvédelmi szövetség a szintén szükségesnek tartott közigazgatási reformra való tekintettel olyan társadalmi vitát igyekszik gerjeszteni, ami szakmai érvekkel a civil társadalmat mozgatja meg. Winkler Gyula úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a régiófejlesztési pénzszerzés központosított módszere megbukott, erre példa a görögországi helyzet is (sablon-projektekkel való pályázás, sok „kozmetikázással”). Egy másik út a decentralizáció, és az erdélyi közösségeknek erre van szükségük – hangsúlyozta az EP-politikus, hozzáfűzve: a megyehatárok megváltoztatása alkotmánymódosítást igényelne, és nem biztos, hogy minden esetben ez hasznos lenne. Ezért inkább olyan törvénytervezeten dolgozik az RMDSZ, amelyre Bukarest is rábólinthat. Winkler elmondása szerint 2012 júliusáig kell megegyezésre jutni, s akkor 2014-ben már új fejlesztési régiókkal lehetne dolgozni Romániában.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Zarándokok megyénkben
Tematikus gyalogösvény
Tegnap érkezett megyénkbe az a 15 tagú magyarországi zarándokcsoport, amely 40 napos gyaloglás után részt vesz a csíksomlyói búcsún. A Budapestről elindult lelkes társaságot az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári, kolozsvári, marosvásárhelyi, gyergyói és csíki osztályainak tagjai kísérik el az erdélyi tájakon.
Az idei zarándoklat része annak az egyezségnek, amelyet a magyarországi Mária-út Egyesület, a gyulafehérvári Caritas és az Erdélyi Kárpát Egyesület kötött ez év márciusában, és amelynek célja a spanyolországi El Camino (tematikus gyalogút) mintájára kiépülő 1400 km-es Mária-út kialakítása Közép-Kelet- Európában. A kiépítésben több nemzet (osztrák, szlovák, magyar, román, szlovén, horvát és lengyel) képviselői is részt vesznek.
A magyar nép Mária-tiszteletének és a zarándoklatoknak több évszázados múltja van, erre szeretnének szervezetten lehetőséget teremteni a Mária-út kiépítésével az említett egyesületek, hiszen köztudott, hogy évente több százezren zarándokolnak Csíksomlyóra, Máriapócsra, Máriacellbe.
A kezdeményezés célja, hogy feltárja, ápolja a magyarországi és az erdélyi Mária-kegyhelyeket, létrehozza az országon átívelő Mária-zarándokutat. A Mária-utat gondozók szeretnének az útvonal mentén idegenforgalmi és más jellegű szolgáltatásokat létrehozni, tervezik szórólapok, más ismertetők kiadását, együttműködve hazai és nemzetközi szervezetekkel. Az útvonal nemcsak a vallásos emberek számára jelenthet élményt, a nem hívők, de a más felekezetbe tartozók is gazdag, érdekes kulturális és honismereti tudnivalókkal, tapasztalattal gazdagodhatnak. Ugyanakkor a természetszeretetet is ápolhatják. Az útvonal több mint száz Mária-kegyhelyet érint.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya felvállalta Maros megye területén az egész évben járható Mária-út kijelölését, felmérését GPS-szel, feltérképezését, jelzését, ugyanakkor a csoport és a nagyobb zarándokcsoportok kíséretét. Megyénk területét 110 km-en keresztül fogja érinteni a Mária-út, amit napi 20-30 km-es szakaszokban járhatnak be a zarándokok: Mezőzáh – Szénaság – Mezőmadaras – Marosvásárhely – Marosszentgyörgy – Jobbágyfalva – Nyárádselye – Sóvárad útvonalon.
Máriacelltől gyalog Csíksomlyóig 60 nap alatt lehet megtenni az 1400 km-t, de az útvonal szakaszonként is járható, bárhol, bárki csatlakozhat a távolabbról érkező zarándokokhoz, akár egy napra is. Május 12-e és 16-a között megyénk területén szívesen látják a csatlakozókat. A zarándokok Kolozs megyéből érkeztek megyénkbe, majd Mezőzáh, Mezőmadaras érintésével Marosszentgyörgyre mennek. Áldozócsütörtökön délután 6 órakor Jedden részt vesznek a marosszentgyörgyi katolikus plébánia fíliájának egyházközségi búcsúján. Estére a marosszentgyörgyi plébánia vendégei lesznek, majd másnap reggel a karmelita kolostort érintik, utána folytatják útjukat.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya május 15-én, szombaton 29,5 km hosszú gyalogtúrát szervez, és elkíséri a zarándokcsoportot a Csíkfalva és Sóvárad közötti szakaszon, mezei és erdei utakon, a Só útján. Elegendő számú érdeklődő esetén a szervezet autóbuszt biztosít Marosvásárhelytől Csíkfalváig, majd hazafele Sóváradtól Marosvásárhelyig. Érdeklődni és iratkozni naponta 17 és 22 óra között lehet a 0742-132-911-es telefonszámon, Dósa László elnöknél.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Első Székelyföld Napok
Megkezdődött csütörtökön a Székelyföld Napok rendezvénysorozat, amelynek az összefogáson túl a Székelyföld kulturális értékeinek a közös felmutatása is célja. Egy héten keresztül Hargita, Maros és Kovászna megye több települése gazdag programkínálattal várja a vendégeket.
Az együtt ünneplés gondolata mentén fogott össze Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata a csütörtökön megnyílt és egy hétig tartó Székelyföld Napok közös megszervezésekor, kibővítve ezáltal a már korábban elindított együttműködést.
„Kovászna megyével már tavalyelőtt elkezdődött az összefogás, Maros megye 2009-ben kapcsolódott be, és ennek az együttműködésnek a keretében fogalmazódott meg, hogy közösen kellene szerveznünk egy kulturális rendezvénysorozatot magában foglaló székelyföldi napokat is” – idézte fel a kiindulópontot Birtalan József megyemenedzser.
„Elsősorban olyan programokat foglaltunk bele a rendezvénybe, amelyek hagyományosan ebben az időszakban zajlanak, a műsor összeállításakor pedig bevontuk a polgármesteri hivatalokat is. A három megyében így vannak közös, illetve különálló rendezvények, és olyanok, amelyek felváltva zajlanak Hargita, Maros és Kovászna megye különböző településein” – fogalmazott Birtalan, aki szerint amellett, hogy valamennyi korosztály megtalálja a neki való programot, a fő szempont mégis a kulturális jelleg volt.
„Fontos, hogy a Székelyföld a kultúra révén is hallassa a hangját – érvelt a megyemenedzser, hozzátéve, hogy ezzel a rendezvénysorozattal a Székelyföld-marketinget szintén erősíteni szeretnék. – Elképzeléseink szerint a Székelyföld Napok a továbbiakban a turizmusra is hatnak majd, és mivel következik a pünkösdi hét, annak hatásai várhatóan a rendezvénysorozatnál is megmutatkoznak: a zarándokok legalább két megyén átutaznak, esetleg megszállnak, és ha van gazdag programajánlat, remélhetőleg előbb-utóbb több időt eltöltenek a térségben.”
Honline.ro

Székelyföld a kultúra területén is egységes arcot szeretne felmutatni
Székelyföld most már nemcsak a gazdaság és a turizmus, hanem a kultúra területén is meg akarja mutatni egységes arcát, ennek szellemében több mint száz kulturális rendezvénynek ad otthont egy hétnél is tovább a három székelyföldi megye: Kovászna, Hargita és Maros.
Ennek előzménye volt, hogy a csíksomlyói pünkösdszombati búcsút megelőző időszakban egy évtizeden keresztül megyenapokat szerveztek Hargita megyében azzal a céllal, hogy megmutassák az ilyenkor nagy számban érkező idegeneknek a térség kulturális, művészeti értékeit, ugyanakkor tartalmas kikapcsolódási lehetőséget nyújtsanak vendégeknek és vendéglátóknak egyaránt.
"Az évtizedes szervezői tapasztalat, akárcsak az elmúlt időszakban kibontakozott székelyföldi együttműködés késztetett arra, hogy az egész régióra kiterjesszük a rendezvénysort" - mondta az MTI-nek Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Ennek szellemében most Hargita, Maros és Kovászna megye több települése gazdag programkínálattal várja a vendégeket.
Újdonság például az Első Székelyföldi Grafikai Biennále, amelyet közösen hirdetett meg a Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ. A versenyre 10 országból 283 képzőművész 693 alkotása érkezett. A zsűri végül 248 alkotást javasolt díjazásra, a legjobb munkákból kedden nyílik kiállítás Sepsiszentgyörgyön. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi alkotóközpont igazgatója, a zsűri titkára elmondta: a verseny megszervezésével elsősorban a régió grafikai törekvéseinek felkarolása volt a céljuk, a nemzetközi kitekintésnek pedig az volt az előnye, hogy az erdélyi alkotók a külföldi grafikai trendeket is megismerhették.
A programok egy része már a múlt héten megkezdődött. Kézdivásárhelyen például a Nagy Mózes Napok rendezvénysorozata rajtolt, ezen kívül székelyföldi termékkiállítás és -vásár nyílt ezen a helyen. Árkoson a Fiatal Tehetségek Gáláját tartották meg. Marosvásárhely népzenei és néptáncos találkozó színhelye volt, Baróton Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napok kezdődtek. Csíksomlyón megszervezték a Székelyföldi Családok Napját, a csíkszépvízi kultúrotthonban gyerekkoncertet tartanak, Ádám Gyula fotóművész fotóiból pedig kiállítást nyílt Marosvásárhelyen.
A helyi alkotók és a kultúra felkarolása nem tartozik közvetlenül a megyei önkormányzatok hatáskörébe, de erkölcsi feladat ezt erőteljesen és szervezett módon támogatni – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke. Kovászna és Hargita megye önkormányzata és az alárendelt intézmények összesen csaknem 200 ezer lejt (csaknem 50 ezer eurót) szántak a rendezvénysorozatra, a programpontokat műsorfüzetben, a www.szekelyfoldnapok.ro honlapon és plakátokon népszerűsítik.
"Minden, ami Székelyföld, azt egységesen, összehangoltan kell megjeleníteni" – emelte ki a három megye közötti együttműködést Tamás Sándor, aki az elmúlt időszakban az MTI-nek adott interjúiban is többször hívta fel a figyelmet a székelyföldi "brand" kialakításának fontosságára.
Eddig gazdasági és turisztikai területen sikerült megjeleníteni a Székelyföld márkát, most a kultúrán a sor - mondta Borboly Csaba. A Hargita megyei tanácselnök a csíksomlyói búcsúra is felhívta a figyelmet, amelyen az idei szónok Böjte Csaba dévai ferences szerzetes lesz.
Garzó Ferenc
MTI

Értékük az ember
Húsz év a szeretet jegyében
A Gyulafehérvári Caritas idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az eltelt két évtizedben Erdély egyik meghatározó civil szervezete lett, Maros megyében vidéken hangsúlyosabban, a Nyárád mentén, a Nagy- és Kis-Küküllő térségében van jelen a szeretetszolgálat. A Balavásártól Szovátáig terjedő vidék munkatársai gyűltek össze ünnepelni, mérleget vonni május 19-én, szerdán a gyulakutai kultúrotthonba.
A rendezvényre a szervezet vezetői mellett eljöttek a gondozottak, környékbeli önkormányzatok képviselői, polgármesterek és egyházi személyek. Samu Imola, a térség otthongondozó szolgálatának vezetője a házigazda szerepében köszöntötte a jelenlévőket. Ft. Máté Róbert és dr. Márton András, a szervezet igazgatói fejtették ki mit jelent a Caritas jubileumi mottója: "Értékünk az ember". Azt, hogy mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és így az embert mint felbecsülhetetlen értéket helyezik tevékenységük középpontjába. Viszont a saját magával, családjával és közösségével szembeni felelősség senkitől sem vehető el, a gondok megoldásában a Caritas csak társ lehet.
A térségben 2004-ben az otthoni gondozással kezdődött a tevékenység, de a lendületet a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság partnereként megnyert európai uniós pályázat adta 2007-ben. Dr. Schmidt Loránd vezérigazgató elmondta, hogy az általa vezetett intézmény és a Maros Megyei Tanács közel öt esztendeje támogatja a Caritast munkájában, a rábízott feladatokban pedig olyan ritmust diktáltak a szervezet munkatársai, amihez még nekik is fel kell nőni.
A Kis-Küküllő vidékén két program működik: az otthoni gondozás és a családsegítő szolgálat, az előbbit a házigazda, az utóbbit a szolgálat gyulakutai munkatársa, Joó Ibolya szociális munkás mutatta be a jelenlévőknek. Lehetőségként került bemutatásra a gyergyói Caritas vidékfejlesztési programja, amelynek célja a gazdák támogatása és a falugondnokság, segítségnyújtás az elszigetelt települések lakói számára.
A rendezvény második felében a gondozottak, polgármesterek, tanácsosok és lelkészek közül mondták el néhányan véleményüket a Caritas tevékenységéről, méltatták és köszönték meg különösen azoknak a munkatársaknak, akikkel kapcsolatban vannak és akik nap mint nap elviszik hozzájuk a szeretet lángját, a reménység fényét. A végén a helyi családsegítő szolgálat gyermekcsoportja furulyaszóval, az idősek csoportja pedig zenés-verses összeállítással örvendeztette meg az ünneplőket.
Molnár József
Népújság (Marosvásárhely)

Tiltakozás a Székelyföld megnevezésnek megjelenése miatt
A Hargita, Kovászna és Maros megye román lakosságát képviselő érdekvédelmi szervezet tiltakozik az ellen, hogy a Székelyföld megnevezés megjelent a hivatalos közlönyben.
A pénteki híradások szerint a civil szervezet a bukaresti kormánynál tett panaszt amiatt, hogy az Emil Boc miniszterelnök és Vasile Blaga belügyminiszter kézjegyét viselő egyik sürgősségi rendeletben megjelenik a Székelyföld megnevezés. A rendelet május 11-én jelent meg a hivatalos közlönyben. Az jóváhagyja Illyefalva (Ilieni) község címerét. Leírja, hogy mit ábrázol a címer, és megállapítja, hogy “az ezüsthatárkő Székelyföld (románul: Tinutul Secuiesc) és a Barcaság (Brassó vidékének hagyományos neve) határát jelképezi”. 
 Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke egy korábbi nyilatkozatában kifejtette: a kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a román hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését, amelyet a román sajtó következetesen “úgynevezett Székelyföldként” emleget. A románok szervezete szerint a rendeletben használt terminológia alkotmányellenes, úgy véli, a Székelyföld megnevezés figyelmen kívül hagyja a három megye 40 százaléknyi román nemzetiségű lakosságát. A szervezet a “határ” szó használatát is kifogásolja, mert az a román értelmező szótár szerint két országot egymástól elválasztó vonalat jelent. A civil szervezet ezért azt vallja: a kormányhatározat ellentmond a román alkotmány első cikkelyének, amely kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.
erdon.ro; Transindex.ro

Székelyföld románul is
Egy, Hargita, Kovászna és Maros megye román lakosságát képviselő érdekvédelmi szervezet panaszt tett a kormánynál amiatt, hogy egy sürgősségi rendeletben megjelenik a Székelyföld megnevezés. A Illyefalva község címerét jóváhagyó rendelet május 11-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
A rendelet leírja, mit ábrázol a címer, és megállapítja, hogy „az ezüst határkő Székelyföld és a Barcaság határát jelképezi”. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke egy korábbi nyilatkozatában kifejtette: a kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését, amelyet következetesen „úgynevezett Székelyföldként” emleget.
A szervezet szerint a rendeletben használt terminológia alkotmányellenes, úgy vélik, a Székelyföld megnevezés figyelmen kívül hagyja a három megye 40 százaléknyi román nemzetiségű lakosságát. A szervezet a határ szó használatát is kifogásolja, mert az a román értelmező szótár szerint két országot egymástól elválasztó vonalat jelent. Szerintük a kormányhatározat ellentmond az alkotmány első cikkelyének, amely kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szivárvány- közelben
Néhány héttel ezelőtt Erdély-szerte utolérték, és ha akarták, meg is érinthették a Szivárványt a kis és nagy gyerekek. A harmincéves gyermeklap marosvásárhelyi megállójánál Zsigmond Emesével, a Szivárvány és a Napsugár főszerkesztőjével beszélgettünk.
– A szerkesztőségi munkának van egy szépséghibája: nemigen találkozhatunk az olvasókkal. Pedig mi nemcsak meséink, verseink, ismeretterjesztő írásaink révén szeretnénk üzenni a gyermekeknek, szükségét érezzük annak, hogy szemükbe is nézhessünk mindazoknak, akik a lapjainkat kézbe veszik. Ezért szervezzük meg rendszeresen az illyefalvi Napsugár-tábort, illetve a születésnapi nagy találkozókat. A tízéves Szivárvány – akkori nevén A haza sólymai – igazi megünneplésére nem került sor, erre a kommunizmusban nem nyílt lehetőségünk, a huszadik évforduló pedig egybeesett a rendszerváltással. A harmincadik az első Szivárvány-szülinap, amelyet az olvasóinkkal közösen töltünk. Előzőleg egyetlen nagyobb ünnepünk volt: a Napsugár 50 évének örömére szerveztünk közönségtalálkozót Kolozsváron, ennek a sikere adta az ötletet a "szivárványos" körútra is.
– Virtualizálódó, multimédiás világunkban csökkent-e a Szivárvány és Napsugár iránti igény?
– Továbbra is a legnagyobb példányszámmal jelenünk meg a Kárpát-medencei irodalmi gyermeklapok közül. Ugyanakkor nálunk is észlelhető bizonyos csökkenés. A kisebbeknek szóló Szivárvány 16, a Napsugár 14 ezer példányban jut el havonta a gyerekekhez, összesen 30 ezer óvodás és iskolás várja ezeket a lapokat, de volt idő – a 90-es évek közepén –, amikor 50 ezer olvasóval is büszkélkedhettünk. Apad az erdélyi magyarság lélekszáma, gyengül a családok anyagi helyzete, ugyanakkor az olvasási kedv sem a régi.
– Maros megyében mekkora a keletje ezeknek a lapoknak?
– A megyeszékhelyen, illetve a kisebb városokban és vidéken egyaránt igen népes olvasótáborunk van. Rengeteg levelet, rajzot kapunk az itteni gyerekektől, a kiváló óvónői és tanítói közösségnek köszönhetően nagyszerűen együttműködünk a helyi tanintézetekkel.
– Harminc év alatt milyen irányban változott a Szivárvány?
– Céljaiban, szellemiségében nem módosult egyik lapunk sem: legfőbb igyekezetünk igényes, értékbecsülő olvasókká nevelni a gyerekeket. Ugyanakkor próbálunk megfelelni a kor kihívásainak. Az elmúlt években tehetséges, fiatal írók kerestek meg kézirataikkal, így bővült a lap külső munkatársainak köre, színesedett a tartalom. Ugyanez érvényes a képanyagra is. A lap grafikusai mindig is az erdélyi magyar képzőművészet legjobbjai voltak, most is rengeteg nagyszerű munkatársunk van, úgy próbálunk nekik teret adni a lapban, hogy minden oldalt más-más rajzoló illusztrál. A mai nyomdai lehetőségek mellett nagyon fontos, hogy minél tetszetősebb, "piacosabb" külsőt öltsön a Szivárvány és a Napsugár, ezt a gyerekek el is várják. A színesebb külcsín azonban soha nem mehet a tartalom rovására. Régebb több irodalmi anyaggal szolgáltunk, most rövidebb szövegeknek, ismeretterjesztő írásoknak is helyet teremtünk a lapban, ezekhez számos fotót mellékelünk "étvágygerjesztőként."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Állásfoglalás
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség keretében működő Szociáldemokrata Tömörülés Maros megyei szervezete, a Kereszténydemokrata Tömörülés városi szervezete, a Maros Megyei Kisgazdák Egyesülete, a Volt Politikai Elítéltek Egyesülete, a Nők a Nőkért Egyesület támogatja Kerekes Károly parlamenti képviselőt a nyugdíjak megcsonkítására vonatkozó álláspontjában.
A nyugdíjak, az állami alkalmazottak bére, valamint a gyereknevelési pótlékok lefaragása a lakosság nagy részének az elszegényedését vonja maga után.
A nyugdíjak, valamint az állami alkalmazottak bére munkával szerzett jog, illetve magántulajdon, ennek a megcsonkítását törvénytelennek tartjuk, sőt, alkotmányellenesnek.
Kérjük az RMDSZ parlamenti képviseletét, tegyen meg mindent azért, hogy a kormány ezt az intézkedését vonja vissza, hiszen erre még a rendszerváltás előtt sem volt példa.
A Szociáldemokrata Tömörülés nevében Gál Éva, a Kereszténydemokrata tömörülés városi szervezete nevében Mózes Levente, a Maros megyei kisgazdák nevében András Árpád, a Volt Politikai Elítéltek nevében Gráma János, a Nők a Nőkért Egyesület nevében Szabó Annamária
Népújság (Marosvásárhely)

Nem támogatja a kormány a régióátszervezési törvényt abban a formában, ahogyan azt az RMDSZ beterjesztette — ez derül ki Vasile Blaga belügyminiszter válaszából, amelyet Horia Grama Kovászna megyei szociáldemokrata képviselő interpellációjára fogalmazott meg.
A szociáldemokrata politikus a miniszterelnöktől kérte, hogy fejtse ki a kabinet álláspontját a tervezet kapcsán, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott. Emlékeztetett: tavaly szeptemberben az akkori demokrata liberális—szociáldemokrata kormány a régióátszervezési törvény ellen foglalt állást. Azt kérdezte a kormányfőtől, a kabinet kitart-e korábbi, elutasító álláspontja mellett. Arra is választ várt, hogy a kormány az etnikai szempontot érvényes kritériumnak tartja-e a fejlesztési régiók átrajzolása és Románia területi-közigazgatási felosztása során, mivel szerinte az RMDSZ „etnikai alapú autonóm régió létrehozását támogatja" Kovászna, Hargita, Maros megye összevonása révén, ez a kezdeményezés alkotmányellenes, és az európai előírásoknak is ellentmond. Arra is emlékeztet, a tervezetben javasolt V. makrorégió területileg egybeesik a „bécsi diktátum" révén elvett területtel.
Válaszában a miniszterelnök a közigazgatási és belügyminisztérium álláspontját közli. A Vasile Blaga tárcavezető által aláírt dokumentum szerint a minisztérium támogatja a kormány elutasító álláspontját. A belügyminiszter leszögezi: a tárca egy sor észrevételt fogalmazott meg a jogszabály kapcsán, ezek a kormány elutasító véleményezésében is megtalálhatóak.
Farcádi Botond, Háromszék
Erdély.ma