Keresztes Gyula /sz. Marosvásárhely, 1921. aug. 7./ 1940-ben érettségizett, a második bécsi döntés után Budapestre ment, ahol 1944-ben fejezte be építészmérnöki tanulmányait. 1950-ben visszatért szülővárosába, később a város főépítésze lett. 1958-tól nyugdíjazásig a Magyar Autonóm Tartomány, majd Maros megye tervezőintézetének főtervezője volt. Keresztes Gyula könyveiből, tanulmányaiból kitűnik, hogy sokat foglalkozott Kós Károly munkásságával. Ugyanakkor felújította a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt és a székelykeresztúri római katolikus templomot. Kolozsváron most fog megjelenni Keresztes Gyula húsz éve készen álló kézirata, a Maros megyei középkori templomok leírását tartalmazza. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó fogja megjelentetni a Marosvásárhely grafikus ábrázolásai című kötetét. Keresztes Gyula korábbi kötetei: Erős várunk (1993), Kós Károly-emlékfüzet: Az építész Kós Károly (1993), Kós Károly egyetemessége (1995), Maros megyei kastélyok és udvarházak (1996), Vásárhelyen vásár tartatik (1996), Marosvásárhely régi épületei (1998). Emellett több mint 360 cikke jelent meg a műemlékvédelem és a művészetek tárgykörében. /Máthé Éva: Felleltározta az erdélyi műemlékeket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Augusztus 14–17. között a Maros megyei Dedrádszéplakon zajlott a Kárpát-medencei Széplakok XIV. találkozója. Fertőszéplak, Visnyeszéplak Magyarországról, valamint Berettyószéplak Bihar megyéből képviseltette magát. A kiránduláson megtekintették Marosvásárhely néhány nevezetességét és a Tordai-hasadék látványában gyönyörködhettek. Jövőre Fertőszéplak vállalta a házigazda szerepét. A kicsiny helybéli közösség nem kis erőfeszítés árán felejthetetlenné tette a találkozást. Sajnos a Maros megyei Küküllőszéplak 7 éve kimaradt ebből a találkozásból, Szamosszéplakon pedig nincs magyar közösség, nem feleltek a meghívásra. /Imre Márta és Rátoni Csaba lelkipásztor Széplakok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

Uniós pályázatot nyújt be Kovászna, Hargita és Maros megye, amelynek célja egy közös szociális stratégia előkészítése. A megyeközi összefogást civil szervezetek kezdeményezték azért, hogy hatékonyabbá tegyék az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködését. Szilágyi Csaba, a Wolter és Lokodi alapítványok szóvivője elmondta, mióta Románia uniós tagállammá vált, jóval kevesebb a külföldről érkező adomány, pedig a jótékonysági munkát végző civil szervezeteket eddig ezekből tartották fenn. Az állami gondozásból kikerülő fiatalok utógondozásával foglalkozó alapítványokat például eddig Svájcból és Németországból segítették. Az uniós pályázatok lehetőséget biztosítanak, csak tudni kell élni velük, magyarázta Szilágyi az összefogás fontosságát. Szilágyi Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy Kovászna megyében például nincs olyan intézmény, amely az állami gondozásból kikerülők utógondozásával foglalkozna, ebben Hargita megye tudna segítségére lenni a háromszékieknek. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Hargita megyei Caritasnak köszönhetően itt működik az ország egyik leghatékonyabb – példaértékű – idősgondozó rendszere. /Antal Erika, Kovács Zsolt: Szociálisan behálózott megyék. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

A Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) megrökönyödéssel vette tudomásul a Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőjének közelmúltban tett nyilatkozatát – olvasható a pedagógusok érdekképviseletének Lászlóffy Pál elnök által jegyzett közleményében, mellyel az RMPSZ a hátrányos megkülönböztetés vádjával pénzbírsággal sújtott tanfelügyelőség sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott álláspontjára reagált. „A főtanfelügyelő úr arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megbírságolta a tanfelügyelőséget és ezt a tanfelügyelőség elfogadhatatlannak tartja. (…) Az ODT valóban hozott egy döntést 2009 májusában, amely a Magyar Pedagógus Szövetség levele alapján született, viszont az ügy legfontosabb és a magyar közösség számára létfontosságú üzenete nem a bírság ténye, hanem azok az okok, amelyek arra kényszerítették az RMPSZ-t, hogy felkérje az ODT-t, vizsgálja ki, milyen is a Maros megyei beiskolázási tervezet és hátrányosan érinti-e a magyar anyanyelvű gyerekeket” – áll a közleményben, mely a továbbiakban az ODT döntésének érvényessége mellett érvel. „Rengeteg olyan település van, ahol a magyar gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után nem járhatnak magyar tannyelvű osztályokba, mivel ilyenek ezekben a régiókban nem léteznek. Az RMPSZ úgy véli, hogy az ODT által meghozott döntés demokratikus, és egyértelműen kimondja, hogy az oktatási rendszerben létezik diszkrimináció, és ez a magyar nyelvű gyerekek ellen irányul. ” /Nagy Székely Ildikó: „Nem értjük, miért…” RMPSZ-reakció a főtanfelügyelő vádjaira. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Marosvásárhelyen nagyon sokan kíváncsiak voltak a Maros Művészegyüttes új székházában 27. alkalommal megrendezett néptánctalálkozóra. A hagyományos betlehemes játék pásztorok örömtáncával kapcsolatosan elmondták, Szentegyházán karácsonyban még élő szokás a betlehemezés, ebből készült a hagyományőrző tánccsoport egyórás műsora. A szentegyháziak csoportjában csak férfiak táncoltak, a magyarósiak párosan léptek színpadra. „Nemhiába, a fesztivál neve is ez, az öregek, vagyis az ősök tánca, mert azt adjuk elő, amit az öregektől tanultunk” – magyarázta a Soó házaspár. /Antal Erika: Táncban őrzött hagyaték. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

„Az elmagyarosított székelyföldi románok visszarománosítását” szorgalmazza a magyarellenességéről elhíresült Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ, amely a tömbmagyar régiók feldarabolása, az etnikai arányok megváltoztatása érdekében a székelyföldi megyéknek a környező román megyékbe történő beolvasztását javasolja. A Ioan Lacatusu vezette sepsiszentgyörgyi intézmény tanulmányt állított össze a területi önrendelkezési követelések ellensúlyozására. Nyíltan etnikai tisztogatásra buzdítja a romániai állami intézményeket a Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ, a sepsiszentgyörgyi intézmény. /Etnikai tisztogatást, „visszarománosítást” sürget a sepsiszentgyörgyi román központ vezetője. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./ Az éveken keresztül az Országos Levéltár Kovászna megyei kirendeltségét vezető, a magyar közösség autonómiatörekvéseit határozottan ellenző Lacatusu elfogadhatatlannak nevezte az RMDSZ régiófejlesztési stratégiájában szereplő, Hargita, Kovászna és Maros egyesítését célzó javaslatot. Ioan Lacatusu javasolja, hogy hajtsák végre a bukaresti hatalom által a két világháború között kidolgozott, „az elmagyarosított románok visszamagyarosítását” célzó projektjét. Szerinte ugyanis Székelyföld magyar lakosságának jelentős része valójában elmagyarosított román. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint nem kellene foglalkozni a tanulmánnyal, ha Romániában nem lehetne folyamatosan tetten érni a Lacatusu-féle eszméket. „Különben a Székelyföldön buli románnak lenni, hiszen aki Brassóban kapusnak se jó, az nálunk igazgatói tisztségig viszi” – reagált Antal Árpád Ioan Lacatusunak a székelyföldi románság hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó kijelentéseire. A polgármester felhívta a figyelmet arra is: a Moldvából Sepsiszentgyörgyre „ejtőernyőzött” Ioan Lacatusu a Ceausescu-rezsim idején éppen a Székelyföld elrománosítását kapta feladatként. – A bukaresti főügyészség nem indít vizsgálatot a szeptember 4. és 5. székelyföldi önkormányzati nagygyűlés ügyében. /Rostás Szabolcs: Beolvasztanák Har-Kovot. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Kőműves Kelemen balladájával kezdte szeptember 10-én az évadot a Maros Művészegyüttes. A Novák Ferenc koreografálta előadásban a táncosok mellett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színészei is játszanak. Novák Ferenc, népszerű nevén Tata a Vártemplomban beszélt a darabról, az első, 1981-es bemutatóról és az azóta is tartó sikerekről. /A. E. : Rockballadát táncolnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Butaságnak minősítette szeptember 11-én, sepsiszentgyörgyi látogatása során Vasile Blaga fejlesztési miniszter, a Demokrata-Liberális Párt ügyvezető főtitkára a Ioan Lacatusu által aláírt, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányok Központ által készített, többek között Székelyföld ,,visszarománosításáról”, Hargita, Kovászna és Maros megye más megyékbe történő beolvasztásáról szóló tanulmány javaslatait. Az autonómiatörekvésekről szólva Vasile Blaga azt mondta, a decentralizáció mindent megold, ő ugyanakkora fokú autonómiát szeretne Székelyföldön, mint az ország más vidékein. Vasile Blaga a székely zászló parlamentben történő kitűzése ellen foglalt állást, hangsúlyozva, Románia egységes nemzetállam. /Farcádi Botond: Decentralizációt most vagy soha. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./

Nincsenek meg a szükséges feltételek ahhoz, hogy atomerőmű épüljön a Maros felső szakaszán – nyilatkozta Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester, fizikus. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet aláírásgyűjtéssel tiltakozik az atomerőmű-építési projekt ellen, amelynek egyik lehetséges helyszíneként Szászrégen környéke is felmerült. Szakács László, a Rododendron Környezetvédő Egyesület elnöke is elfogadhatatlannak tartja, hogy Erdélybe atomerőművet hozzanak létre. Romániában jelenleg csak egy nukleáris erőmű van, Cernavodán, amely két reaktorral működik. /Antal Erika: Nem az erdélyi atomerőműre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Illés Ildikó, a magyar oktatásért felelős Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte, a megyében négy magyar tannyelvű középiskolai osztály nem indult, mivel nem volt elegendő jelentkező. A marosludasi középiskolában idén először hagytak jóvá egy magyar tannyelvű mechatronika osztályt, ellenben erre csak 9 diák jelentkezett – közölte Enyedi Miklós aligazgató. /(menyhárt): Nem kelendő a magyar nyelvű szakoktatás? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

„Az erdélyi magyar történetírásban az 1980-as évektől elmélyült szakemberhiány maradandó nyomokat hagyott a szakmában. A rendszerváltás után az intézményes keretekben (múzeum, kutatóintézet, egyetem, állami levéltár) alulreprezentált magyar történészek még jó néhány évig úgynevezett egyszemélyes műhelyként művelték a történetírást Marosvásárhelyen. Mindezek ellenére Bónis Johanna, Pál-Antal Sándor, Spielmann Mihály és Szabó Miklós tanulmányai, monográfiái nemcsak a helytörténeti munkákat gyarapították, hanem sok esetben az összmagyar történetírás szerves részévé váltak. A kilencvenes évek közepétől a történészképzés látványosan megváltozott. Megjelent a pályán egy, a kutatói munka és a történetírás iránt érdeklődő új nemzedék. ” – olvasható Novák Csaba Zoltán: Fiatal társadalomkutatók Marosvásárhelyen című tanulmányában. (Korunk, 2007. október). Az új kutatónemzedéket tömörítő egyesület, a 2002-ben létrejött Borsos Tamás Egyesület elnöke, László Márton elmondta, az egyesület céljai: társadalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, értékelések, dolgozatok és kutatások végzése és támogatása. Kapcsolatteremtés és együttműködés az erdélyi magyarság nemzetiségi jellegű tudományos intézményeivel. Értekezletek, tudományos tanácskozások, konferenciák, szemináriumok és előadások szervezése, időszakos kiadványok, könyvek kiadása. Az egyesület tagjai Barabás Kisanna művészettörténész (Marosvásárhelyi Katolikus Gyűjtőlevéltár), Berecki Sándor, Győrfi Zalán, László Keve régészek (Maros Megyei Múzeum), Berekméri Róbert hadtörténész (Marosvásárhelyi Református Gyűjtőlevéltár), László Márton levéltáros (Maros Megyei Állami Levéltár). A Teleki Téka munkatársai közül Kimpián Annamária művészettörténész, Lázok Klára jelenkortörténész, Márton Krisztina restaurátor, Petelei Klára térképtörténész, Weisz Szidónia címertankutató tagjai egyesületnek. További tagok Novák Csaba Zoltán jelenkortörténész, Simon Zsolt újkorkutató (a Román Akadémia Gh. Sincai Kutatóintézetének tagjai), Soós Zoltán régész (a Maros Megyei Múzeum igazgatója), Tamási Zsolt egyháztörténész (7. sz. Általános Iskola történelem szakos tanára), László Lóránt újkorkutató, és Nemes Gyula helytörténész (Nagyernye). Az egyesület 2004 novemberében a marosvásárhelyi Bethlen Alapítvánnyal és a Pósta Béla Egyesülettel közösen megszervezték II. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. 2005 októberében helytörténeti konferenciát tartottak Marosvásárhely történetéből címmel. 2006-ban több előadásból-beszélgetésből álló rendezvénysorozat volt. 2006 novemberében tartották a IV. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát, majd 2007 augusztusában a IV. Kisebbségtörténeti Konferenciát Kisebbségi életpályák címmel. Ebben az évben is több tudományos előadást szervezett az Egyesület. László Márton /sz. Marosvásárhely, 1976. nov. 2./ a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karán végzett. 2003–2004-ben szakmai referensként dolgozott a Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteménynél, Kolozsvárott. 2004 és 2006 között Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában tanult tovább, disszertációjának tárgya: kollektivizálás Székelyföldön. 2007-től az Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatóságán levéltárosként tevékenykedik. Az ötvenes évek társadalomtörténetét kutatja, és több, a világhálón is elérhető tanulmányt közölt a Maros tartománybeli kollektivizálásról, a kulák-névjegyzékekről. Eddigi legnagyobb szakmai eredményének Máthé János: Magyarhermány kronológiája c. kéziratának megjelentetését tekinti /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/. A világhálón is megtalálható László Márton román-magyar állambiztonsági szótára, amelyben a korabeli román nyelvű dokumentumok szakterminológiáját magyarázza és fordítja. László Márton szerint egyes erdélyi jelenkortörténészek által művelt „sérelemtörténet” és „szenvedéstörténet” helyett a tárgyilagos hangvételű, elemző és összehasonlító megközelítésre kell törekedni. /Bölöni Domokos: Új kihívások előtt a fiatal történészek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

A 2008–09-es iskolai év értékeléséről készült jelentést ismertette Matei Dumitru Maros megyei főtanfelügyelő a tanügyi egységek igazgatóival tartott tanácskozáson. A megyében közoktatási egységekben 93. 977 diák tanult, a magánoktatásban 2. 698-an vettek részt. A 93. 977 diákból 62. 1179 román, 30. 665 magyar, 1133 német tagozaton járt. A magánoktatási egységek román anyanyelvűek, magyar tannyelven mindössze 20 gyereket oktattak egy magánóvodai csoportban. /(b. gy.): Az elmúlt tanévet elemezték. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Dr. Bocskay István professzor nyolcvanéves. Máramarosszigeten született, kisgyermekként megtanult hegedülni, a Marosvásárhelyi Orvosok Szimfonikus Zenekarának alapításában is részt vett és felbomlásáig tagja volt a zenekarnak, amellyel több országos első díjat szereztek. Érettségi után felvették a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. A fogorvosi karon európai hírű professzorok képezték /többek között Haranghy László, Obál Ferenc, Putnoki Gyula, Miskolczy Dezső/. Bocskay negyedéves volt, amikor Marosvásárhelyen megszüntették a magyar nyelvű fogorvosképzést. Amikor iratkozni mentek, feltették őket egy nyitott teherautóra és Kolozsvárra vitték a hallgatókat. Az ottani Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán román nyelven folytathatta tanulmányait. 1954-ben szerezte fogorvosi diplomát, majd 1959-ben Bukarestben letette a szakorvosi vizsgát. Fogorvosi pályája a Maros Megyei Kórházban indult. 1960-ban Csőgör Lajos professzor javaslatára lett tanársegéd. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános karán a fogorvosi oktatást látta el, majd Vásárhelyen újraindult a fogorvosképzés. Bocskay István 1967-ben adjunktus, 1972-ben egyetemi előadótanár lett, megszerezte az orvostudomány doktora címet. 1978-ban kinevezték professzornak. Háromszor volt a fogorvosi kar dékánja, később az egyetem dékán-helyettese. A rendszerváltás után újra megválasztották dékánnak. 1996 és 1999 között tanszékvezető volt, azóta konzultáns professzori minőségben több tárgyból tartok magyar nyelvű előadásokat és irányítja a doktorandusok felkészülését. Bocskay István tudományos tevékenysége nemzetközi elismerést hozott. 180 dolgozata, egy magyar és két román nyelvű egyetemi jegyzete, nyolc további szakkiadványa is megjelent, társszerzők közreműködésével. 2003-ban Matekovits Györggyel, Székely Melindával és Kovács Kuruc J. Szabolccsal magyar-román-angol fogorvosi szakszótárt adtak ki. 13. 500 szakkifejezést tartalmaz ez a szótár, melyet elsősorban az egyetemi oktatás kétnyelvűsége tett szükségessé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának tagja, 1991-től 2004-ig az Erdélyi Magyar Keresztény Orvosok Szövetségének országos elnöke volt, az egyesület munkájában most is aktívan részt vesz. /Nagy Székely Ildikó: „A fájdalom műhiba” Múlt- és jövőkutatás dr. Bocskay István professzorral. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

A Hargita Megyei Tanács Összetartozunk közösségépítő programja keretében együttműködési szerződést írt alá a temesvári Magyar Házban Borboly Csaba, Hargita megyei elnök és Sütő Udvari Magda, a számos civil szervezetet és az egyházakat is magába foglaló temesvári Reconstructio 2005 Egyesület elnöke. Borboly Csaba kifejtette: az Összetartozunk közösségépítő programot a Beszterce megyei szórványmagyarsággal való partneri kapcsolat létesítésére találták ki. Az elképzelés szerint hármas partnerkapcsolatokba vonnák be a szórványmegyéket és településeket, amelyekben Hargita megye mellett a magyarországi testvérmegyék és települések is részt vennének, közös pályázatokban is gondolkodva. Idővel Maros és Kovászna megyéket is bevonnák a „szórványgondozásba”. A Hargita megyébe kihelyezett volt Temes megyei alprefektus, Marossy Zoltán közbenjárásának köszönhetően Temes megye is bekerült az Összetartozunk programba. A munkacsoport elnöke, Miklóssy Enikő programjavaslatokat is előterjesztett: október 23-án a Hargita Megyei Népiskola néptánccsoportja lép fel Temesváron, november 17-én a Hargita megyei szüreti bálra hívnak meg egy Temes megyei néptánccsoportot, decemberben pedig a Hargita megyei Civil Konferenciára hívják meg a Temes megyei ifjúsági szervezetek képviselőit. A Hargita Népe napilapban a besztercei és Temes megyei magyarság életét bemutató havi mellékletet jelentetnének meg, a Temes megyei médiákban pedig Székelyföldet mutatnák be. /Pataki Zoltán: Összetartozunk program. Híd a tömb- és a szórványmagyarság között. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke hivatalosan jelezte a megye prefektusának, Marius Pascannak, hogy a szövetség a megváltozott politikai helyzetben ismét igényt tart az alprefektusi tisztségre. Az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy a megyében meghatározó a magyarság létszáma, a prefektúra intézményvezető testületében is indokolt a nemzetiségi képviselet, ami a rendszerváltástól a tavalyi parlamenti választásokig megszakítás nélkül biztosított is volt. Marius Pascan kilátásba helyezte a felszabaduló alprefektusi tisztségbe egy magyar nemzetiségű tisztségviselő kinevezését. /Az RMDSZ igényt tart az alprefektusi tisztségre. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Október 3-i ülésén a kormány 23 szociáldemokrata alprefektust menesztett és 16 új alprefektust nevezett ki. Maros megyében a határozat nyomán Bárczi Győzőt visszahelyezték alprefektusi tisztségébe. /(mózes): Bárczi Győző ismét alprefektus. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./

Október 3-án nyílt meg Marosvásárhelyen Kiss Ibolya festészeti tárlata. Calin Bogatean, a Maros Megyei Hagyományőrző Forrásközpont szakelőadója a megnyitón román nyelven ismertette Kiss Ibolya életútját. Kiss Ibolya 1928. augusztus 16-án született a Marosludashoz közeli Istvánházán. Kolozsváron szerzett tanári képesítést román nyelv és irodalomból. Először 1946-ban állított ki, azóta száznál is több kiállításon szerepeltek képei. „Képein mintha mindig sütne a nap – idézte Nagy Miklós Kund 1999-es méltatását Bölöni Domokos. – Derűsek, optimizmust, életkedvet sugároznak, látszik, hogy ünnepi hangulatban, jókedvében festette valamennyit. ” /Büki Sz. Mihály: Kiss Ibolya derűt sugárzó képei. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./

Három magyar alprefektus került vissza tisztségébe, miután a demokrata-liberális párt nagyszabású takarítást végzett a kormányapparátusban. Maros megyében az egyik megüresedett alprefektusi tisztséget Bárczi Győző István töltheti be ismét. Temes megyében Marossy Zoltán György, Brassó megyében pedig Benedek Káplár Gábor kapta az egyik alprefektusi posztot. /Magyar alprefektusokat neveztek ki. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

A válságból való kilábalásban is segítene a cégeknek a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége – fejtette ki Kurkó János György, az egyesület frissen megválasztott elnöke. A SZVESZ szorosabb kapcsolattartást, gördülékenyebb kommunikációt kíván ösztönözni. Az üzletembereket képviselő fórum a pályázatlebonyolító szerepre és a társadalmi felelősségvállalásra fekteti majd a hangsúlyt. A SZVESZ a régió három, már működő tekintélyes szervezetére épít: tagjai közt található a háromszéki kis- és közepes vállalatokat tömörítő ASIMCOV, a gyergyószéki ARBOR, valamint az udvarhelyi UKKSZ. Jelenleg Hargita–Kovászna megyére összpontosítanak, Maros megye a terjeszkedés következő állomása. /Szakács Zsuzsanna: Összefogás a pofonok után. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

Tíz-tizenöt megyei közintézmény élére a saját szakembereit szeretné kinevezni a marosvásárhelyi RMDSZ. Benedek István, a szövetség városi szervezetének elnöke szerint a politikusokban „kellene annyi jóérzés legyen”, hogy a Maros megyei intézmények egy részének élére magyar szakembereket nevezzenek ki, mivel a lakosság több mint 40 százaléka magyar ajkú. Benedek István hozzátette: megbeszéléseket kezdeményezett ez ügyben a Demokrata-Liberális Párt (PDL) helyi vezetőjével, Dorin Florea polgármesterrel, ugyanis sok intézmény működése kifogásolható, mióta menesztették onnan az RMDSZ javaslatára korábban kinevezetteket. A Krónika kérdésére Dorin Florea kijelentette: „A kinevezésekkor mindig a szakmai hozzáértést helyeztem előtérbe, ezért is értettem egyet azzal, hogy Bárczi Győző ismét alprefektusi tisztséget töltsön be, mert úgy vélem, a magyarságnak is kell képviselője legyen a megyevezetésben. Viszont azt is látnunk kell, hogy az ország számára rendkívül nehéz időszakban az RMDSZ egyszer sem mondta ki határozottan, hogy támogatja a jelenlegi kormányt. ” /Máthé Éva: Magyar vezetőket követelnek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./

A Maros Megyei Múzeum, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ október 16–18-án művészettörténeti konferenciát szervez Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között címmel a jeles erdélyi művészettörténész, B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A konferencia tisztelegni szeretne B. Nagy Margit kimagasló jelentőségű munkássága előtt. Életművének a barokkra és a klasszicizmusra vonatkozó fejezetei kivételes jelentőségű eredményeket hoztak. A konferencia a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti tanszéke körül csoportosuló kutatók, valamint a magyarországi műhelyek eredményeinek felvonultatása révén átfogó képet kíván nyújtani az 1690–1848 közötti Erdély művészetére vonatkozó kutatómunka jelenlegi állásáról. /Erdély művészete 1690–1848 között. Konferencia B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

Ha létezik erdélyi magyar művészettörténet-írás, annak első, évtizedekig egyetlen képviselője az erdélyi régiség sorsát felelősen felvállaló B. Nagy Margit volt – mondta dr. Kovács András, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora a XVII-XIX. századi erdélyi művészet kutatójának emléke előtt tisztelgő konferencia megnyitóján. Október 16-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában kezdődött a konferencia, amelyet a Maros Megyei Múzeummal, illetve a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvánnyal közösen szervezett meg a Marosvásárhelyi Kulturális Központ. B. Nagy Margit félúton „megtorpantott” életpályáját dr. Kovács András idézte fel, aki kiadta Reneszánsz és barokk Erdélyben című munkáját, majd a Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták című forráskiadványt. Stílusok, művek, mesterek című, második nagy tanulmánykötete a tiltások időszakában látott nyomdafestéket. A konferencián az erdélyi famennyezetek ornamentikájáról, illetve a Bánság és a Partium klasszicista kastélyépítészetéről is szó esett. A konferencia tanulságait egy tanulmánykötet őrzi majd. /Nagy Székely Ildikó: B. Nagy Margit nyomdokain. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Életművük elismeréseképpen 41 pedagógust és 52 kiemelkedő eredményeket elérő középiskolás diákot díjazott október 17-én a szovátai Teleki Oktatási Központban (TOK) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A Mákvirág Díj az RMPSZ által nyújtott legnagyobb elismerés a Romániában élő, tehetséges középiskolás diákok számára. A fiatalok mellett 41 magyar pedagógust is díjaztak, közülük heten Maros megyében élnek és dolgoznak sok éve a helyi közösségért, az ifjúságért. Életművük elismeréseképpen az RMPSZ Ezüstgyopár Díjat adományozott nekik. /Menyhárt Borbála: A sokévi munka meghozta gyümölcsét. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége köszönetet mondott a több mint 48. 000 aláírásért, mellyel a lakosság Kelemen Hunor jelölését támogatta az államelnöki tisztségbe. /Tisztelt Maros megyeiek! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

A Maros Megyei Múzeum, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között címmel a jeles erdélyi művészettörténész, B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére szervezte meg a konferenciát a Kultúrpalotában. B. Nagy Margit életét és munkásságát Kovács András művészettörténész, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány elnöke ismertette. Sokáig Erdély egyetlen magyar művészettörténésze volt 1948 után, aki az Entz Géza iskolájához tartozott, a Bolyai Tudományegyetemen, majd az Erdélyi Történeti Intézetben volt kutató. Folytatta a művészettörténeti kutatásokat, amit Entz Géza, László Gyula, Bíró József kezdett el. Fő szakterülete az épített örökség kutatása volt, ezen belül sikerült azonosítania az erdélyi barokk mesterkört. Férje Benkő Samu művelődéstörténész, a fia Benkő Elek régész-művészettörténész. /Antal Erika: B. Nagy Margitra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A kortárs magyar erdélyi irodalom két ismert alkotóját látta vendégül az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete. A Szőcs Géza – Farkas Wellmann Endre Amikor fordul az ezred című könyv szerzőpárosa beszélgetett egymással, a kötetet dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke méltatta. Farkas Wellmann Endre is marosvásárhelyi születésű. Kolozsváron végezte tanulmányait, majd Székelyudvarhelyre telepedett, jelenleg Gyergyóalfaluban tanár. A Magyarországon megjelent Amikor fordul az ezred beszélgetőkönyv, dokumentumgyűjtemény. Szőcs Géza kifejtette: a hatalom a felszámolásunkra törekedik. Csak már nincsenek nyílt eszközei. A megfigyelési dossziéja tizenkilencezer oldalt tesz ki. Hatalmas energiát fordított az állam az ő megrágalmazására. Iulian Vlad, a titkosszolgálat rendszer felelőse írta alá, hogy tovább kell folytatni Szőcs Géza kompromittálását mind itthon, mind a külföldi magyarság körében. És 1989 után is működött ez a dezinformációs szolgálat. A szolgálat a mai napig aktív. /Nagy Botond: Emlékek a fal mögül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Október 23-án Marosvásárhely egyetlen ‘56-os emlékművét megkoszorúzták a Vártemplom kertjében. Ötvös József, a Vártemplom lelkésze emlékeztetett, hogy elődje, Fülöp G. Dénes egyike volt az 56-os bebörtönzötteknek. A Kultúrpalotában tartották az ‘56-os megemlékezést, Varga László nyugalmazott református lelkipásztor idézte fel az akkori eseményeket. Meghívták azokat a Marosvásárhelyen és Maros megyében még élő személyeket, akiket a forradalom leverése után bebörtönöztek. /(mózes): 1956-ra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Első ízben zajlott vetélkedő jelleggel az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója Székelyudvarhelyen. Az idei soros házigazdaként az Udvarhely Táncműhely, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében lezajlott hatodik találkozó szakmai képzésnek is beillett. Komolyan vették feladatukat mind a résztvevők /Nagyvárad Táncegyüttes, Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Táncműhely/, mind a zsűri tagjai. A zsűri értékelt, a Háromszék Táncegyüttesnek adta az előadásért járó díjat. A Nagyvárad Táncegyüttes női kara, illetve szólistái énekes teljesítményükért, a Hargita Együttes a férfitáncok előadásmódjáért kapott díjat. Külön jutalmazták a Hargita Együttes táncosát, Péter Lászlót. A Maros Művészegyüttes rockballadája a tánc és színház kifejezőeszközeinek ötvözéséért, az Udvarhely Táncműhely produkciója a különleges látványvilágért, annak alkotója, Orza Calin pedig koreográfusi munkájáért kapott díjat. /Antal Ildikó: Folklórműsor és táncszínház – mindkettő kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Fiatal, tehetséges lelkipásztorának, Orbán Lajosnak a lendülete, fiatal történészek, régészek szaktudása kellett ahhoz, hogy Gógánváralja református temploma vizes, salétromos épülete két év alatt száraz templombelsővé alakult. Erdély egyik legrégibb és legérdekesebb, nyolcszáz éves templomát október 25-én újra birtokba vehette Gógánváralja református gyülekezete. Élmény volt Váralján dolgozni, hisz a történészek mindvégig élvezték a 250 lelkes gyülekezet támogatását, mondta Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, aki beszámolt arról, hogy a külső és belső falkutatások, a régészeti ásatás révén hogyan tárultak fel a XIII. század végén épült templom rejtett titkai. Erről szólt a délután bemutatott film is. A fennmaradt Árpád-kori szentélyhez ragasztották később a templomhajót, majd a XIV. században bővítették az épületet. A XV. században készült el az épület legismertebb tartozéka, a kazettás mennyezet. A magyar nyelvterület leghíresebb kazettás mennyezetét 1903-ban vásárolta meg a budapesti Szépművészeti Múzeum, s a 48 kazetta ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi. A jövőbeli teendők közé tartozik, hogy a kazettás mennyezetet élethű fotók segítségével visszavarázsolják, mondotta Soós Zoltán. /Bodolai Gyöngyi: Műemlék ékszer. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Nagyernye volt a házigazdája A faluban muzsikálnak elnevezésű magyar néptánc-, népzene- és népdalfesztiválnak október 25-én. A rendezvényt 2007-ben indította el a népi kultúra ápolására létrehozott Maros megyei központ. Az előző két évben is a fesztivál színpadán olyan Maros megyei magyar amatőr néptáncegyüttesek léptek fel, amelyek a helyi táncok, a táncrend, a hagyományos hangszeres zene és a helyi viselet megőrzésében jelentős eredményeket értek el. /(berekméri): A faluban muzsikáltak…. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./