Maszelka János nevét viselné a Képtár Székelyudvarhelyen, írta az Udvarhelyi Híradó két éve, Maszelka János /Máramarossziget, 1929. jan. 24. – Székelyudvarhely, 2003. dec. 20./ ismert udvarhelyi festő halála után. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója tett lépéseket, hogy a névadás megtörténhessen. A művész fiát kérték, adományozzon a múzeumnak, a képtárnak Maszelka-festményeket. Ezek a megbeszélgetések elhúzódnak. Zepeczaner a Haáz Rezső Múzeum nevében szívesen venné, ha akár az olvasók, magánemberek adományoznának Maszelka-festményeket. /(bb): Felvenné a Képtár Maszelka János nevét. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 16./

Február 13-án töltötte 60. életévét a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye főpásztora, dr. Jakubinyi György érsek. Általában tartózkodik a közéleti szerepvállalástól, mégis, az által, amit képvisel, ő egyike Erdély legjelentősebb közéleti személyiségeinek, írta a lap munkatársa, Ercsey-Ravasz Ferenc, aki interjút készített az érsekkel. A főpap elmondta, hogy szülővárosában, Máramarosszigeten, jó katolikus papok működtek, volt kire felnézni, akkor döntötte el, hogy pap lesz. Három nyelven prédikál, mert az egyházmegyéjében 251 plébánia van, félmillió hívővel, 95 százalékban magyarok. A bevándorló katolikus csángók és a vegyes családokból román anyanyelven született katolikus hívek részére 22 plébánián van román nyelvű lelkipásztori szolgálat, emellett a négy német plébánia létezik. Közismert az érsek nagy nyelvtudása. Megtanult németül, latinul, görögül, héberül, olaszul és franciául. A kommunista diktatúra idején időnként őt is vallatásra fogták. Soha nem írt le neveket, továbbá tagadta azt, amivel vádolták. A jelenlegi helyzetről kifejtette: posztkommunista társadalomban élnek, ezt átérzik naponta. Amikor az egyházi vagyont visszakérik, nem meggazdagodni akarnak, hanem azt, hogy anyaszentegyház karitatív működéséhez alapot biztosítsanak. A testvér-egyházakkal a kapcsolat nagyon jó, ökumenikus, testvéries. 1990-ben Tőkés László püspök üzent a négy magyar történelmi egyház nyolc püspökének, és Kolozsváron találkozót kért, hogy az új helyzetben beszéljék meg közös feladatainkat. Ennek lett a neve az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Vezetőinek Állandó Értekezlete. Évente többször is összejönnek és közös ügyekben közösen lépnek fel. – Jakubinyi György elmondta, hogy a jó Isten eddig a tenyerén hordozta. /Ercsey-Ravasz Ferenc: „A jó Isten eddig is a tenyerén hordott” Beszélgetés Jakubinyi György érsekkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Megalakult a máramarosszigeti volt piarista diákok baráti köre. Jelenleg a bírósági bejegyzésnél tart az egyesület. A kis csoport tagja az Erdélyi Piarista Diákszövetségnek, s a kolozsvári piarista öregdiákok baráti körével közösen alakult meg. A baráti társaság anyagi lehetőségeihez mérten támogatni fogja a Leövey Klára Gimnázium katolikus diákjait. A baráti társaság elnöke Takács Sándor, alelnöke Darvay Noémi, titkára László Irén Etel. /Piarista diákok baráti köre. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 24./

Önkormányzatoknak és iskoláknak kellene megőrzésre és gondozásra átvenniük az egykori szobrásztáborok napjainkban közprédává vált alkotásait – javasolta Petre Strachinariu háromszéki képviselő. A Kovászna leltárán „rothadó” művektől azonban a város nem akar megválni. A rendszerváltás előtt szervezett szabadtéri kiállításoknak akkor pecsételődött meg sorsuk, amikor a táborok területét a kilencvenes években visszaszolgáltatták egykori tulajdonosaiknak. Háromszéken kívül hasonló a helyzet a Szeben megyei Szelistyén, Máramarosszigeten vagy az olténiai Hobitán. Tizenhat éve hányódnak azok a fából és kőből készült térplasztikák, melyek a nyolcvanas évekbeli szobrászati táborokban készültek a vidék három településén: Árkoson, Kovásznán és Rétyen. Az Árkosi Kulturális Központ kiadásában megjelent Kovászna megyei kortárs monumentális műalkotások című ismertető szerint a három településen megszervezett táborokban összesen 127 szobrot hagytak maguk mögött a művészek. Sepsiszentgyörgyi iskolák szívesen átvennének szobrokat. „A kovásznai szobrok a város közvagyoni leltárán vannak, a tanács átadhatná ugyan őket – nyilatkozta Zsuffa Levente kovásznai polgármester -, de turisztikai okokból nekünk is szükségünk van rájuk.” /Domokos Péter: Tűzifatermelő szobrásztáborok? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Máramarossziget történelme elevenedik meg a most kiadott könyvben, sorakoznak benne a város eltűnt és ma is létező vallási, közéleti, és sajátos építészeti stílusjegyeket hordozó magánépületei. Zolopcsuk P. Róbert a szerző, a művész az első világháború előtti időket kívánja felidézni könyvében, gyakorlatilag a XIX-XX. századforduló jelentette Máramarossziget fénykorát. Akkor emelték a város legjelentősebb középületeit is. Évszázadokon át vármegyeközpont volt. Az első világháború után bekövetkezett változások ország-peremi városkává züllesztették az egykori fontos tranzitközpontot. „Tizenöt év alatt készítettem e könyvben látható rajzokat és gyűjtöttem hozzá hiteles adatokat” – írta könyve bevezetőjében Zolopcsuk P. Róbert. Neve nem található a lexikonokban, újabban kiadott életrajzi gyűjteményekben. Az internet már több adatot szolgáltat. Ő az egyik szerzője a Máramaros képekben honlapnak, a Tisza-parti város történelmi, művészettörténeti szempontból jelentős épületeiről készült rajzait több kiadvány is közölte. Zolopcsuk Aradon végzett az egyetem képzőművészeti szakán. Jelenleg Máramarosszigeten a művészeti iskolában rajzot tanít. A mindössze 250 példányban megjelent könyvnek sikere van, valószínűleg lesz újabb kiadása. /Klacsmányi Sándor: Szép könyv. Egy város története képekben ápr. 14./

Margittai Gábor, a Magyar Nemzet munkatársa az elcsatolt területek magyarságáról 2001 és 2004 között megjelentetett riportjait gyűjtötte csokorba Külső magyarok. Utazás a végeken /Magyar Nemzet könyvek/ címen. A kötet mintegy harmadrésze a Székelyföld és Gyimes gondjait, megoldatlanságait tárja elénk. Soraiból kitűnik, hogy a sok évtizedre visszatekintő kultúrharc 1989 után is tovább folyik. Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön tapasztalt elrománosító törekvés és Gyimesfelsőlok önvédelmet szolgáló Szent Erzsébet Gimnáziuma a két jelképes pólus, amely közt egymásnak feszülő erők küzdenek. Diószegi László, Tánczos Vilmos, Kiss Loránd, Bilibók Jenő, Pozsony Ferenc szolgálata, munkássága jelzi, hogy a csángóság ügyének ma is akadnak igaz apostolai. Dél-Erdélyben, ahol a románság térhódítása szinte beteljesedett, a szórványlét tragikus végkifejlete megállíthatatlan. A régió vészesen fogyatkozó magyarsága életében támaszthat-e új reményt Böjthe Csaba apostoli munkája, a református szórványlelkészségek szolgálata? Máramarossziget hajdan volt jogakadémiája, református tanítóképzője, nagyhírű piarista gimnáziuma már a múlté. Az asszimiláció folyamata vészes gyorsasággal folyik. Kárpátalja „Ukrajna legelhanyagoltabb tartománya”. Ferencz Imre, az Aknaszlatinán missziós szolgálatot vállalt csíki székely katolikus pap templomokat épített, segélyszervezeteket alakított, anyanyelvi óvodát hozott létre. Kiutálták őt Kárpátaljáról. Késmárk, Lőcse, Liptószentmiklós, Podolin utcáin magyar szó csak elvétve hallatszik. A „bűnös nemzet” kollektív bélyege, a benesi kitelepítés miatti rettegés fájó sebek. A szerb tisztogatási akciók magyar áldozatainak számát negyvenezerre becsülik. A csurogi temető összetört márványtáblája példázza, hogy a legyilkoltakra emlékezni ma sem szabad. A szerző szól a belső erőkről, a helyi kezdeményezőkről, a küzdelmet felvállalókról. A szombathelyi civilek szolidáris akcióival Dél-Erdélyben, a szerbiai Bácskában és Bánátban elgazosodott tömegsírokat ásnak elő a feledésből, elhagyott temetők már félig földbe süllyedt fejfáit állítják helyre, hozzájárulásukkal a kárpátaljai Técsőn szobrot emeltek Hollóssy Simonnak, Bácskában és Kárpátalján könyvkiadáshoz nyújtottak segítséget. /Máriás József: Utazás a végeken. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

XVI. Benedek pápa április 5-én elfogadta Miklósházy Attila püspök lemondását az emigráns magyarok püspöki szolgálatáról. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felkérte a Miklósházy püspök eddigi nyugat-európai delegátusát, Cserháti Ferenc németországi főlelkészt, hogy ideiglenes jelleggel lássa el az emigrációban élő magyarok lelkipásztori szolgálatának koordinálását. Cserháti Ferenc tanulmányait Gyulafehérvárott végezte, Márton Áron szentelte pappá 1971-ben. Káplánként szolgált Máramarosszigeten, 1979-ben került ki Németországba, 1982 óta él Münchenben. /Az emigráns magyarok szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 30./

HÁLÓ-találkozót rendeztek Aradon: a belvárosi plébánián mintegy 120 partiumi (nagyváradi, nagyszalontai, máramarosszigeti, nagybányai, Arad megyei) és anyaországi HÁLÓ-tag hallgatta meg az évtizedekig Japánban élt dr. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes előadását. Ez volt Aradon a Kárpát-medencei Katolikus Közösségek (HÁLÓ) hatodik találkozója. /HÁLÓ-találkozó Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./

Május 30-án tanácskoztak Aradon az Arad megyei magyar gazdák képviselői magyarországi agrárszakemberekkel, hasznos tanácsokat kapván az Európai Unióba való belépés utáni teendőkkel kapcsolatban. Kocsik József, az RMGE Arad megyei szervezetének elnöke közölte, mintegy 70 gazda érkezett a megyéből. A magyarországi minisztérium és az Új Kézfogás Közalapítvány közös “Gazdaképzés a Kárpát-medencében” elnevezésű programja keretében agrárszakemberek Erdély, a Vajdaság, Kárpátalja és Horvátország magyarlakta vidékein nyújtanak felvilágosítást a gazdák képviselőinek. Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Szatmárnémeti, Máramarossziget és Bors után az RMGE aradi szervezete megyénkben is megszervezte a hasznos találkozót. A magyarországi szakemberek hasznos, praktikus tanácsokkal jöttek Aradra. /Sinka Pál: Magyarországi gazdák tanácsai romániai kollégáknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

A napokban az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) mezőgazdasági tudományok osztályának meghívására válaszolva a gazdaképzésről tartott előadást dr. Szabó Zoltán Magyarország Európa parlamenti képviselője és Magócs Krisztina EU-szakértő. Erdélyben, az Új Kézfogás Alapítványnak köszönhetően, összesen 16, magyarok által is lakott megyében mintegy 1500 felnőtt gazda képzését tervezik. A képzéssorozatot a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete tartja. Eddig 7 megyében sikerült elkezdeni a háromnapos tanfolyamot, korábban a vendégek többek között Aradon, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten és Borsán tartottak előadásokat. Ugyanakkor Vajdaságban, Kárpátalján és Horvátországban is felkeresik a magyarlakta településeket. /Barazsuly Emil: Gazdaképzés a Kárpát-medencében. Felkészítés az EU-s követelményekre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Befejeződtek az idei érettségi vizsga utáni óvás-elbírálások. Máramaros megyében a máramarosszigeti Leöwey Klára diákjainak fellebbezéseiből egyet valósnak ítélt meg a javító bizottság; a többi, a Németh László és a máramarosszigeti líceum elégedetlen diákjainak eredetileg kapott minősítéseit megerősítették. Jó hír, hogy a Németh László Gimnáziumban három párhuzamos IX. osztály indulhat ősztől. Kedvezőtlen viszont, hogy idén először a nagybányai anyanyelvű inasiskolába egyetlen diák sem jelentkezett. /Farkas E. Zoltán: Utóhangok a Máramaros megyei magyar oktatásról. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A trianoni diktátum után az erdélyi magyarság nehéz helyzetbe került. Az új hatalom fő csapása a nyelv és ezen keresztül a kultúra és a nemzeti tudat megőrzése ellen irányult. 1935-ben az alapfokú iskolák száma 112-re csökkent, a középfokúaknak pedig csak a fele maradt meg. Felsőfokon nem volt magyar nyelvű oktatás, az új uralom első tíz évében 304 románul tanuló magyar diplomás jött ki az egyetemekről! Olyan megyékben mint Csík, Szatmár nem volt állami magyar iskola. Az egyházak vállára nehezedett a fiatalság magyar szellemben és nyelven való oktatása. Egymás után születtek magyar lapok. Nagybányán a Krizsán P. Pál szerkesztette Nagybánya megjelent minden vasárnap. A Nagybánya és Vidéke minden szombaton jelent meg, Révész János szerkesztésében. A református egyház az Egyházi híreket adta ki, és volt egy időnként megjelenő sportközlöny is, az Egyesületi Értesítő (kiadta a Phönix és a CSB), Vadász István szerkesztésében. Kifejezetten kulturális hetilap nem volt a városban. Dr. Sasi Nagy Béla hozzájutott olyan adatokhoz, amelyekkel eddig tudtával Nagybányán sem foglalkozott senki. Az adatok a városi levéltár anyagából Balogh Béla levéltáros jóvoltából egészültek ki. Az adatok a máramarosszigeti Kárpáthy Zoltán munkásságáról szólnak, aki költő, újságíró és köztisztviselő is volt. Ő hozta létre 1930-ban Nagybányán a Csütörtök című hetilapot. Kárpáthy Zoltánnak /1901. július 4. – 1960. november 13./ 1928-ban jelent meg Az élet rohan c. verseskötete Máramarosszigeten (Hermes Nyomda), közben közölt a kolozsvári Keleti Újságban is. 1930-ban elhatározta, hogy politikai-szociális tartalmú hetilapot indít Nagybányán. 1930. júniusában beadta a kérvényt a szatmári prefektushoz. Július 17-én megjön a válasz Szatmárnémetiből: a prefektus engedélyezi Kárpáthy Csütörtök c. lapjának a kiadását. A lap megjelenését igazolja, hogy Kárpáthy 1930. szeptember 27-én kérte 800 lej kifizetését, ami megtörtént. November 12-én 810 lejről nyújtott be nyugtát, amit másnap kifizettek (levéltári adatok). Ezeken túl nincs semmiféle más adat a lapról. Egyetlen példányt sem sikerült felkutatni. Ebben a korban Nagybánya magyarsága még négy újságot olvashatott anyanyelvén. Ma az a kettő, ami van, sem fogy el mind. Az igényes írásoknak ma már kevés az olvasója, de azok nélkül elvész a nyelv, a kultúra. /Dr. Sasi Nagy Béla: Helyi sajtótörténeti kuriózumok. Ki volt Kárpáthy Zoltán? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 11./

Pár hete a román közvélemény a „dossziéhadjárattól” hangos, mutatott rá Cristian Ghinea, a Dilema Veche politikai elemzője, akit megrémisztettek a közelmúltbeli romániai események. A sajtó csak elmélyíti azt az erkölcsi káoszt, amelyben a politikai elit „fetreng”. Mona Musca esete igazi pszichológiai regény-téma: ismert, hogy az NLP-képviselő mennyire kardoskodott a Szekuritáté archívumának nyilvánosságra hozatala mellett, saját dossziéjának napvilágra kerülése viszont politikai karrierje végét jelenthette. Ghinea szerint ami mostanában történik, az a Szekuritáténak a román társadalom felett aratott győzelme. Ezek a dossziék állam-méretű gazemberségek, mocskok, amelyet a román társadalom alja „zúdított ránk”. Romániának szüksége van az erkölcsi megtisztulásra. Voltak hegyekben élő partizánok, a hét évi teljes elszigeteltségben, a börtönben Corneliu Coposu elfelejtett beszélni, a Máramarosszigeten elpusztult az elit. Most a diktatúra udvari költője a romániai politikai élet harmadik legismertebb személye. Azt az embert, aki annak idején a külföldi sajtónak Ceausescu-ellenes nyilatkozatokat tett, ma Ceausescu költője mocskolja. A Nucsoara falubeliek nem egyeztek bele, hogy egy hegyi partizán sírjára keresztet tegyenek – sokan még ma is rablóknak tartják őket. A régi polgári réteg, az értelmiség volt a célpont, őket kellett ellenőrzés alatt tartani, innen kellett beszervezni az embereket, és ha nem vállalták jószántukból, megzsarolták őket. „A kisstílű gazemberek, aktivisták, költők mind makulátlanok, ők nem működtek együtt a rendszerrel. Ők maguk voltak a rendszer. Ezért idegesít Iliescu mostani mérsékelt hangvételű tanácsosztogatása. Ő, az az aktivista, aki megbocsát a politikai elítélteknek…” Az olyan nyilatkozatok: „Alulírott, kijelentem…”, amelyeket később a Szekuritáté felhasznált a perben, ha erre került sor. Így nyilatkoztak a Duna-csatornához hurcolt politikai elítéltek, miután órák hosszat verték őket. /Cristian Ghinea: legyőzött a Szekuritáté! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata felelős igazgatójának Végh Balázs Bélát nevezték ki. Elmondta, hogy feladatköre a tagozat fejlesztése, a karok egyformán való működése. Ezenkívül javaslatokat tehet új szakok létesítésére, képviseli a kihelyezett részleget az egyetem rektorátusán, a helyi hatóságoknál, illetve más helyi intézményeknél. Végh Balázs Béla az egyetem rektorátusának alárendeltje. Hasonló tagozatos, vagy kihelyezett részleges igazgatót neveztek ki még Máramarosszigeten, Zilahon, Sepsiszentgyörgyön, Besztercén és itt Szatmáron. Ez teljesen új tisztség az egyetem struktúrájában. Több gonddal és utánajárással jár. Az épületben két karnak a kihelyezett tagozata működik: a Politikatudományi és Közigazgatási Kar, illetve a Lélektan és neveléstudományok. A Babes-Bolyai Tudományegyetem ígéretet tett arra, hogy az itteni épület belső rendbetételét, modernizálást, fűtési rendszerének felújítását is elvégzi. /Farkas Orsolya: Új igazgatója van a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmári tagozatának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 30./

Borbély László közmunkaügyi és területfejlesztési megbízott miniszter is részt vett Máramaros megye két – Nagybánya és Máramarossziget – területi RMDSZ-szervezetének hétvégén tartott önkormányzati konferenciáján. Szóba került a lakásépítési program gyorsabb ütemű folytatása is. /Farkas E. Zoltán: Önkormányzati konferencia Máramarosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Negyedszer tartották meg a hét végén a román-szerb határ közelében fekvő Zsombolyán a magyar polgármesterek és alpolgármesterek találkozóját. A találkozón részt vett Albert Álmos sepsiszentgyörgyi és Bekó Tamás nagykárolyi polgármester, Ludescher István nagybányai és Béres István László máramarosszigeti alpolgármester, Marossy Zoltán temesi alprefektus és Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes, Temes megyei RMDSZ-elnök és Dunaszerdahelyről Garay László alpolgármester. A városatyák bemutatták településüket, majd a továbbiakban helyi, országos és uniós források felkutatásáról cseréltek eszmét. Kiderült, a nyugati határ menti régióban számos Phare-tükörprojektet sikerült megvalósítani; 2001 óta Zsombolyának például már egymillió eurót sikerült pályázatokkal különböző forrásokból megszereznie. /Pataki Zoltán: Városatyák Zsombolyán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A Romániai Magyar Dalosszövetség 2006. november 18-án tartotta évi beszámoló gyűlését Kolozsváron. A kórusok, fúvószenekarok több mint száz képviselője volt jelen Szatmártól Sepsiszentgyörgyig. Az évi beszámolót Tóth Guttman Emese elnöknő olvasta fel. 2006-ban Bartók Béla születésének 125. évfordulója tiszteletére a Dalosszövetség a Bartók-év jegyében szervezte tevékenységét. Ebben a szellemben szerveztek Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Nagyenyeden, Tordaszentlászlón a kórustalálkozókat. Ebben az évadban (2005. november – 2006. november) 32 kórustalálkozót tartottak az énekkarok, többnek volt nemzetközi jellege. Gyimesbükkön 2006 áprilisában, a római katolikus templom felszentelésének 30. évfordulóján tartott ünnepséget, ahol 18 énekkar magyar és latin nyelvű kórusműveket énekelt. Májusban Sepsibodokon a XIII. Cantate egyházi zenekar találkozót rendezték a református műemléktemplomban. Májusban a Kolozsvár-monostori református templom énekkara Zsoltáros Énekkari Találkozót szervezett. Júniusban a XVII. Szent László-napi kórustalálkozón vehettek részt az énekkarok Tordaszentlászlón. Júliusban a Kolozs megyei Kisbácsban gyűltek össze a református templom avatásának évfordulóján. Szilágybagoson a negyedik találkozót tartották meg a református templomban. Lehetne sorolni még a települések neveit: Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Méra, Máramarossziget… /Guttman Mihály: /Guttman Mihály: A Romániai Magyar Dalosszövetség évi közgyűlése. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. február/

1954. március 14-én, 53 éve annak, hogy az éterben először szólalt meg az azóta közismertté vált szignál, és egy hang közölte: „Itt Kolozsvár, Románia”. A három évvel ezelőtt, a félévszázados fennállás alkalmából megszervezett nagyszabású ünnepség után az intézmény ezúttal csendben ünnepel. A magyar szerkesztőséget illetően Orbán Katalin osztályvezető elmondta: van két adóállomás, amely kimondottan a kolozsvári műsort továbbítja: az egyik Máramarosszigeten, a másik Nagyszebenben. A vidéki tudósítók száma 11-re emelkedett, ezzel teljes lett a hálózat, az adásterület egészében lefedett. Most már van rádiókabaré is, a Szomszédnéni Produkciós Irodával való együttműködés következtében. /Ünnepel a Kolozsvári Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Május 7-én indult Máramarosszigeten, május 24-én zárul Aradon Feiszt György történész, levéltáros (Szombathely) és Gróf László térképtörténész, a Királyi Társaság tagjának (Oxford, Anglia) erdélyi előadó körútja. Gróf László Vajdahunyadon és Aradon Erdély kartográfiája, Feiszt György mindhárom városban Magyarország és Erdély címerei címmel értekezik. Felkeresik Nagybányát, Zilahot, Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyöt. /Előadó körút a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

A magyarországi piarista rend képviseletében Urbán József piarista tartományfőnök és a rend két tagja /Sárközi Sándor és Kállay Emil/ a napokban tett látogatást a Csíkszeredában, arra a döntésre jutottak, hogy a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületét birtokba véve, a következő tanévtől kezdve bekapcsolódnak az ifjúság oktatásába. A nagy múltú piarista tanítórend Magyarországon mintegy 365 éve működik, Erdélyben először Besztercén telepedtek le 1717-ben, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Medgyesen, az Arad megyei Szentannán, ahonnan 1788-ban áthelyezték rendházukat Temesvárra, ott 160 éven át tanítottak a piaristák, Kolozsváron 1776-tól. „A határ közelében még működnek egykori piarista iskolák, azokat testvériskolai kapcsolatokkal tudjuk segíteni, hisz közel vannak a mostoha anyaországhoz. Székelyföld azonban távol van, ugyanakkor nagy tömbben él és küszködik ott a magyarság. A csíki-medence ráadásul zömében katolikus. Ezért tájékozódtam, hogy van-e szükségük piarista munkálkodásra. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívott a legerőteljesebben bennünket, piaristákat. Így talált a két szándék egymásra Csíkszeredában” – mondta Sárközi Sándor piarista atya, akit rokoni szálak is fűznek Csíkhoz, édesanyja itt született. A következő tanévtől kapcsolódnának be a gimnáziumok diákjainak keresztény szellemben való oktatásába, együttműködnek a Sapientia – EMTE lelkészségével. /Antal Ildikó: Piaristák fognak tanítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Szilágyi János Máramarossziget esperes–plébánosa elmondta, hogy a több alkalommal is tűzvész martalékává lett templomot a 19–20. század fordulóján építették újjá utoljára. Máramarosszigeten négy és ötezer között van a hívek száma, 25–30 százalékuk jár templomba. Nemzetiségi és vallási téren is szigetet jelentenek a máramarosi román tengerben. Mintegy tízezer magyar él a városban. Néhány éve van csak saját iskolája is a magyarságnak, de az iskola jövője kétséges, mert a magyar szülők jelentős része is román iskolába küldi gyermekeit. Ezelőtt húsz évvel 130–150 keresztelő volt évente, jelenleg 20–30-at keresztelnek. Évente körülbelül 60-nal több a temetés, mint a keresztelés. Az újszülöttek jelentős részét pedig már románul kell keresztelni. Az esküvői szertartások 70–80 százalékát is román nyelven végzik. /Ozsváth Judit: Igazi sziget vagyunk a máramarosi tengerben. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 3./

A tanév végét zárják a diákok. Dávid Erzsébet, Máramaros megye főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a megye két magyar líceumából /Németh László Gimnázium – Nagybánya és Leöwey Klára Líceum – Máramarossziget/ majdnem minden végzős egyetemre készül. Az előző években 80-90 %-os volt a bejutási arány. A Németh László Gimnázium bővítésre készül, díszterem, dokumentáció terem, tanterem és irodahelyiség építését tervezik. A Leöwey Klára Líceumban a belső felújításokon kívül a picét is felújították. /Hitter Ferenc: Év végi izgalmak az iskolában. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), jún. 28./

A bukaresti Történelmi Múzeum új kiállításának címe: Kommunizmus Romániában – 1945–1989. A kiállított tárgyak között szerepelnek, többek között, azok az ajándéktárgyak, amelyeket Nicolae Ceausescu kapott más diktátoroktól, golyószaggatta ruhadarabok az 1989-es események maradványaiként, a máramarosszigeti politikai foglyok elhordott bakancsai, a Szekuritáté által használt kínzóeszközök és rengeteg fotó, amelyek azoknak az időknek a jellegzetes pillanatait őrzik. A kiállítás látogatói között meglepően sok a fiatal. /Kiállítás a romániai kommunizmusról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Könyvbemutató lesz Nagybányán, a Teleki Magyar Házban, a Szent István napok keretében, augusztus 14-én. Dávid Lajos tartja majd a megnyitót, Asztalos Gábor és Kiss Kornél szavalnak, majd Kádár Miklós lelkész ismerteti Vánk Sándor A nagybányai Híd utcai Református Iskola című könyvét. Erről az iskoláról 1547 óta vannak emlékek, adatok. Ezekből mentett meg a szerző egy kötetre valót. Vánk Sándor a helytörténet búvárlója. Emlékezetes monográfiája: Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. század forgatagában /2002/, emellett napvilágot látott még a szerzőtől: Máramarossziget római katolikus egyházi iskolák, de ő szerkesztette a Németh László Líceum évkönyveit /1999-2001/ is. /Hitter Ferenc: Évek és iskolák – mai szemmel. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), aug. 3./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeptember 19-én az Országházban a külhoni magyarság képviselőinek jelenlétében mutatta be a támogatási rendszer új elemeit. A miniszterelnök beszédében három elv fontosságát – a be nem avatkozás politikája, a szolidaritás-, és a hosszú távú biztonság elve – emelte ki, melyek a magyar kormány tevékenységét vezérelték éveken át. Megemlítette, hogy a határon túli magyarság támogatása hosszú évek óta költségvetési alkudozások tárgya volt, amit mindenképpen abba kellett hagyni. „A magyarság azon közösségeit, melyek kisebbségben vannak, egyben kell tartani” – mondta a miniszterelnök. Gyurcsány szerint már eleget vitatkoztak a pártok egymással, pedig „az egység előbbre való, mint a megosztottság. Kormányunk szándéka, hogy az átfogó, nagy nemzeti kérdéseket kiemelje a pártpolitikai viták közül. ” Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a munka továbbra sem áll meg. A magyar kormány nemzetpolitikája mind eszköz-, mind intézményrendszerében megújult, egyik fő pillérét pedig a szintén megújult támogatáspolitika képezi. A külhoni magyar intézmények és programok vagy pályázati úton vagy fejezeti támogatásokból összesen 677 millió forint értékben kaptak támogatást. A pénzösszegek elosztásáról szóló döntés során a Vajdaság és a Kárpátalja magyarsága előnyben részesült. A magyar kormány szándéka az volt, hogy a szomszédos államokban élő magyarok szülőföldön való boldogulását segítsék, ezért az identitásuk megőrzését elősegítő programok megvalósítását helyezték előtérbe. A nemzeti jelentőségű intézmények körébe tartozik a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), illetve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is, melyeknek igazgatója illetve elnöke a Parlamentben is bemutatta a magyar kormány által támogatott intézményét. „Több, mint tizenöt éve kérjük, hogy a magyar kormány nyújtson támogatást határon túli magyar intézmények számára, így most külön örülünk annak, hogy ez megtörtént” – mondta Veres Valér, a KMEI igazgatója, aki beszédében külön hangsúlyozta, hogy a határon túli magyar egyetemek közül a Babes–Bolyai Tudományegyetem a legnagyobb. „Az 1885-ben alakult EMKE kitörölhetetlen a magyar gondolkodásból” – vallotta Kötő József, az EMKE elnöke. Támogatásban részesült további két oktatási intézmény: a Sapientia EMTE és az Iskola Alapítvány; ezen kívül szakmai műhelyek, kutatóintézetek, irodalmi és kulturális szakmai szervezetek, színházak, valamint szórványprogramként segítik a csángók iskolán kívüli anyanyelvi oktatását és a szórványkollégiumok működését is. A támogatási összeg három évre – 2008–2010 – állandó: 386 millió forint. Románián kívül Horvátország, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna kaptak még támogatást. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Biztonságot ígér Gyurcsány. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./ Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kritikusan reagált Gyurcsány Ferenc bejelentésére. „A mai tájékoztató nem tudta rendbe tenni a káoszt, ami a határon túli támogatások körül tapasztalható az elmúlt években. Az idei költségvetési előirányzatban 2,2 milliárd forint szerepel a „nemzeti jelentőségű intézmények és programok” számára, ma összesen 677 millióról volt szó. Mit tudhatunk a többi 1,5 milliárdról?” – fogalmazta meg kérdéseit Németh Zsolt. Támogatásban részesül az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Désen, Zilahon, Szilágysomlyón, Kolozsváron és Máramarosszigeten működő Magyar Házak működtetésére, valamint a társszervezetek – így a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Írók Ligája – programjainak támogatására. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse elmondta, nagy szükség van az 56 millió forintos támogatásra, mert további 25 moldvai csángó faluban tervezik az anyanyelvi oktatás beindítását. „Érdemben nem nyilatkozhatok, hiszen hivatalosan senki nem értesített a támogatásról. Ismerősnek tűnik viszont ez az összeg, hiszen a nyár elején egy másik, szintén a Miniszterelnöki Hivatal által kiírt pályázaton összesen ennyit igényelt valamennyi, csángókkal foglalkozó szervezet” – magyarázta Hegyeli Attila. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, több intézményt javasoltak, mint amennyi végül megkapta a támogatást, de megértik, hogy a magyar költségvetés most ennyit engedhet meg. Támogatásban részesülő romániai intézmények és programok: Oktatási intézmények: Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (200 millió Ft), Iskola Alapítvány, Kolozsvár (50 millió Ft). Szakmai műhelyek, kutatóintézetek: Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (5 millió Ft), Teleki Alapítvány, Marosvásárhely (2 millió Ft). Irodalmi és kulturális szakmai szervezetek: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Magyar Házak hálózata (5 millió Ft), Erdélyi Múzeum-Egyesület (8 millió Ft), Irodalmi és kulturális szakmai szervezetek támogatási programja (10 millió Ft). Szórványprogram: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (56 millió Ft), Szövetség a Szórványért Alapítvány, Kolozsvár (25 millió Ft). Színház-támogatási program: romániai magyar színházak (20 millió Ft). Összesen: 386 millió Ft. /Megosztó pénzosztás? = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./ Németh Zsolt szerint több esetben politikai elfogultság érhető tetten a támogatások elosztásánál: Horvátországban nem kap támogatást az eszéki magyar oktatási központ, ellenben hétmillióval támogatnak egy félig romos tájházat. A közelgő horvátországi választások előtt meg kell támogatni az MSZP helyi szatellitszervezetét – jegyezte meg Németh Zsolt. A Fidesz szerint az is megdöbbentő, hogy Kárpátalján ugyanannyi támogatás jut a kizárólag magyar forrásból működő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolának, mint az ukrán állam által finanszírozott ungvári és munkácsi felsőoktatásnak, miközben a beregszászi főiskola az ellehetetlenülés határán van. /Jóval kevesebb az ígértnél (Támogatás a határon túli magyarságnak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

Sorozatos, egyre kínosabb magyarázkodásra kényszerül az RMDSZ, mert számos erdélyi magyar értelmiségi megkérdőjelezte az újabb kampányszlogent, az „új honfoglalást”. Az „új honfoglalás” azt sugallja, hogy az RMDSZ gyakorlatilag megkérdőjelezi az elmúlt több mint ezer évet. A Kárpát-medencében azóta megszakítás nélkül élő, azt soha önszántából el nem hagyó magyarság nemzetrészekre történő csonkolása után sem kényszerült új hont foglalni magának. Ez a kampányszlogen sérti azokat, akik eddig is helytálltak, a legsúlyosabb történelmi helyzetekben is. A kampánykörutakon az RMDSZ-es politikusok igyekeznek pozitív kicsengésű olvasatot adni ennek. Winkler Gyula miniszter, EP-képviselőjelölt a hét végén Vajdahunyadon azt magyarázta, hogy az új honfoglalás a szórványban a közösség egységének kinyilvánítását jelenti. „Temesvártól Máramarossszigetig és Nagyváradtól Medgyesig az RMDSZ által meghirdetett új honfoglalás nem egyéb, mint az erdélyi magyar nemzeti közösség jövőépítő akaratának megnyilvánulása” – mondotta. /Magyarázzák az „új honfoglalást”. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 12./

Tibori Szabó Zoltán most megjelent értekezése /Árnyékos oldal, Koinónia, Kolozsvár, 2007/ mindenekelőtt sajtótörténeti jellegű, és a holokauszt után visszatért maroknyi erdélyi zsidóság identitásválságának bemutatását szolgálja. A szerző nem élte át a történteket, évtizedek óta munkálkodik a kollektív emlékezet ébren tartásán. Munkájának előzménye a szerző korábbi munkái: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó. Kolozsvár, 1993; Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar–román határon 1940-1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2004; Csík vármegye zsidósága a betelepüléstől a megsemmisítésig. In: Tanulmányok a holokausztról. III. kötet, Randolph L. Braham (szerk.). Balassi Kiadó, Budapest, 2004; Az erdélyi zsidóság sorsa a II. világháború után. 1945-1948. In: Molnár Judit (szerk.), A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005.; A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1–3. Park Kiadó, Budapest, 2007. (Szerk. : Randolph Braham és Tibori Szabó Zoltán). Az Egység (Új Út) című kolozsvári lap évfolyamai, mint leggazdagabb forrás mellett a szatmári Deportált Híradó, az „Ichud” és az Új Ifjúság lapszámait dolgozta fel, igénybe vette a levéltárak, valamint a kortanúkkal készített interjúk információanyagát is. A kolozsvári Erdély, Igazság (Erdélyi Szikra), Világosság, a brassói/sepsiszentgyörgyi Népi Egység, a nagyváradi Új Élet, a marosvásárhelyi Szabad Szó és más (nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, máramarosi) magyar sajtóorgánumok, majd a korabeli román lapok képezik a további fejezetek kutatási forrásanyagát. A szerző felvázolta a magyar, ezen belül az erdélyi zsidóság történetének alakulását. Kitért a deportálásokban közreműködött zsidó vezetők felelősségére, a népbíróságok keretében véghez vitt jogi eljárásokra, ítéletekre. Tibori kitért a magyar református egyház szociális jellegű segítségére, személyesen Vásárhelyi János püspök pozitív szerepének kiemelésére is. Tibori Szabó Zoltán valósághűen dokumentálta az Antonescu-kormány felelősségét a romániai zsidóság jelentős részének elpusztításában. /Cs. Gyimesi Éva: Törlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./

A Szatmári Római Katolikus Püspökség nyilvános könyvtára jelenlegi formáját 2004-ben kapta. Az egyházmegyei könyvtár négy részből áll: a Bibliotheca Laurenziana, a Katekétikai Központ, a szatmárnémeti Hám János Iskolaközpont könyvtára, valamint a nagykárolyi Szent László Közösségi Ház könyvtára. Az iskolakönyvtár hozzávetőlegesen 12 ezer könyvvel rendelkezik, melyek közül egyeseket már online formában is böngészhetnek a diákok. A nyilvános könyvtári részen 13-14 ezer könyv sorakozik. A raktárban nagyobb részben XIX. századi könyvek találhatók, melyek között szerepelnek papi hagyatékok; a Pro Hungaricus Alapítvány, a Sapientia Egyetem, valamint magánszemélyek adományai; továbbá évkönyvek is gazdagítják az állományt. Az egyházmegyei könyvtár több részből áll, nemcsak Szatmárnémetiben, hanem Nagykárolyban, Túrterebesen, Nagybányán és Máramarosszigeten is találhatók kisebb-nagyobb fiókok. Céljuk az, mondta Schmidt Dániel könyvtárvezető, hogy a hívekhez jussanak el a vallásos irodalom dokumentumai. A könyvtárat a Hám János Iskolaközpont tanulói is igénybe veszik. A különféle témájú könyvek között kiemelt figyelemmel koncentrálnak az iskolatörténeti, helytörténeti gyűjtőkörre. A magyarországi Szülőföld Alap eszközbeszerzésben segített, a németországi Lázár Lovagrend anyagiakban járult hozzá a könyvtár megújulásához. /Nagy Krisztina: A Szatmári Római Katolikus Püspökség egyházmegyei könyvtára. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 8./

Prágától Phnompenig egyben közös volt a kommunista diktatúra, a módszeres és sokszor kegyetlen elnyomásban. Ennek állítanak emléket több volt kommunista országban a diktatúrák múzeumai. Kambodzsában nincs olyan család, amelyik ne gyászolná valamelyik rokonát. Három évtizeddel ezelőtt, az akkor hétmilliós országban kétmillió embert megöltek a maoista vörös khmerek. Eddig 380 kivégzőhelyről tudnak, és 19 ezer tömegsírt találtak. A meggyilkoltak emlékére 80 helyen állítottak emlékművet. Tuol Szleng vagy más néven a 21-es számú biztonsági börtön Phnompenben, Kambodzsa fővárosában valaha középiskola volt. A vörös khmerek rémuralma idején, 1975-től 79-ig a kínzások és a tömeggyilkosságok egyik színhelye. A vietnami hadsereg szabadította fel a Tuol Szlenget 1979-ben. Hatezer fotót találtak. A vörös khmerek előszeretettel fényképezték áldozataikat. Kínzás előtt és kínzás után. Dokumentálták a vallatások „eredményeit” is. A Tuol Szleng ma múzeum. Egy évvel a vörös khmerek hatalmának megdöntése után, 1980-ban nyitották meg. Minden úgy maradt, mint amikor a vörösök elhagyták az épületet. A gyilkosokat és irányítóikat azóta sem vonták felelősségre, a vörös khmer utódpárt ma kormányképes erő Kambodzsában. Phnompentől 15 km-re 18 emeletes sztúpa állít emléket annak a 15-20 ezer embernek, akiket ott kivégeztek. Minden tartományban volt „gyilkos mező”, kivégzőhely. A vörös khmereknek mindenki gyanús volt. Elég volt például szemüvegesnek lenni, hogy valakit kivégezzenek. Romániában nem a fővárosban áll az emlékezés központja. Az ukrán határon, Máramarossziget egykori börtönében működik a „helyi Terror Háza”. Még 1993-ban határozták el, hogy létrehozzák a múzeumot, itt, a kommunista Románia 230 „gulágjának” egyikében. Itt halt meg a magyar szempontból dicstelen, a románok számára demokrata Iuliu Maniu 1953-ban. Cellája épp úgy nyitva áll a látogatók előtt, mint az egyik legjelentősebb román történészé, Bratianué. Ő szintén itt, szintén fogságban halt meg. Az első és második emeleten kínzókamrák, mindenfelé a megtorlások, kitelepítések emlékei, tárgyai. Évtizedekig elhallgatott eseményekre csodálkozhat rá a látogató. Ki hallott a Kárpátokban hosszú évekig működő 20-40 fős ellenálló csoportokról? A női internálótáborokról? A kronologikus rendben megemlékeznek a 80-as évek műemlékrombolásairól és a vérbe fojtott eseményekről. Az 1977-es zsil-völgyi és az 1987-es brassói munkáslázadásról. Külön termet szenteltek az 1956-os magyar forradalomnak. Az 1944-es Varsói Felkelés Múzeuma is egy százéves épületben kapott otthont. A lengyelek fő témája a nácik elleni, de a szovjetek által cserbenhagyott felkelés, néhány szoba pedig bemutatja a szocialista Lengyelország életét is. Az elesett ezreké a múzeum Szabadság Parkja. A 156 méter hosszú Emlékezés Falán már több mint hatezer név sorakozik. A múzeumon belül működik a náci támadás idején Varsót vezető Stefan Starzynskiről elnevezett intézet, ahol az oktatási-kutatási munka folyik. Prága belvárosában, néhány lépésre a Vencel tértől 2001-ben nyílt meg a Kommunizmus Múzeuma. Az 1948-as kommunista hatalomátvételtől az 1989-es bársonyos forradalomig, a Lenin-szobroktól a berlini falig látható Csehszlovákia és a szovjet blokk II. világháború utáni vörös korszaka. (Forrás: Heti Válasz) /Múzeumba zárt kommunizmus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

A magyar népesség a többségi lakosságnál jóval gyorsabban fogy, ennek ellenére a romániai lakossághoz viszonyított aránya a következő 30 évben aligha esik a jelenlegi parlamenti küszöb alá, olvasható a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet tanulmányában. A jelenleg közel másfélmilliós romániai magyarság a következő harminc évben egymillióra csökken – derül ki „A magyar népesség előreszámításának lehetőségei Erdélyben” címmel közzétett tanulmányból. A dokumentum szerzője Kiss Tamás és Csata István, a Kisebbségkutató Intézet két munkatársa. A dokumentum több lehetőséget vizsgált. Az alapverzió szerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 132 000, 2032-re pedig 1 008 000 főre csökken. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A tanulmány számol a migrációval és asszimilációval is. Az évente elvándorló magyarok száma a 2002-es 8 000 fő körüli értékről 2032-re 4 000-re csökken. Ez a vizsgált harminc éves időszakban mindegy 181 000 magyart jelent. Az asszimilációs veszteség 20–21 ezer főre becsülhető. A tetemes népességfogyás egyik oka éppen az elvándorlás. A migráció a termékeny korú nők számának a csökkenésén keresztül hat a helyben maradó népesség reprodukciós képességére. A legkedvezőtlenebbek a kilátások Brassó-Négyfalu, Szeben, Hunyad, Temes és Krassó–Szörény régióban, ahol a szociológusok számításai szerint harminc év alatt a magyar népesség megfeleződik, átlagéletkora pedig eléri az 55 évet. A rossz demográfiai perspektívával rendelkező régiók közé sorolható Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagyszalonta és Fehér megye. Szalontát leszámítva ezek a magyar–román interetnikus együttélés egy jól elkülönülő típusát alkotják. A magyarok súlyozott aránya tíz és húsz százalék közötti, így ezeket a régiókat már nem nevezhetjük etnikai ütközőzónának, inkább szórványnak. A tanulmány szerint Románia 2002-ben 21 680 968 fős lakossága 2022-re 19 433 700-ra, 2032-re pedig 18 136 724-re csökken. Ez húsz év alatt 11, harminc év alatt pedig 16 százalékos csökkenést jelent. /Fogyatkozó erdélyi magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./