Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1996. október 9.
Fehér Katalin Lészpeden otthonát osztályteremmé alakította át, ahol csángó gyermekeket tanít anyanyelvükre, hogy megtanuljanak magyarul írni és olvasni. 1992 nyarán kezdett gyermekekkel foglalkozni. 1993 márc. 29-én feljelentették azzal, hogy széthúzást szít a katolikus hívek között. Kihallgatásakor a rendőrség hamis jegyzőkönyvet állított ki. Fehér Katalin az RMDSZ-képviselők segítségét kérte, ezután beidézték 1994. júl. 14-én tárgyalásra, amikor a bírónő kimondta, hogy egyetlen törvénycikkelyt sem szegett meg, nem okozott senkinek kárt. Hivatalos eljárás tehát nem folyik ellene, de többször megfenyegették: megverik, ha nem hagyja abba a tanítást. Fehér Katalinnak sikerült több tanítványát magyarországi nyaralásra vinni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./
1996. november 2.
A Lészpeden élő nyugdíjas Fehér Katalin évek óta saját költségén magyar iskolát tart fenn lakásán a helybeli csángómagyar gyermekeknek. Segítséget kér, hogy kis uzsonnát is tudjon adni a gyermekeknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./
1997. augusztus 1.
"A moldvai csángók identitásáról írt a néprajzkutató Tánczos Vilmos. A Kárpátokon kívül élő csángóság a 19. században kimaradt azokból a történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették. A legfontosabb egységesítő tényezők hiányoznak: a magyar nyelvnek nem tulajdonítanak semmiféle szimbolikus közösségformáló értéket. A csángók a nyelvcserét nem tartják veszteségnek. A Moldvában beszélt tájnyelvet nem tekintik a Kárpát-medencében beszélttel azonosnak. Nincsenek tudatában a népi kultúra nemzeti értékének. Alig van kapcsolatuk a magyar "magaskultúrával". A közös származás népi tudata már a székelyes csángók között is elhomályosulóban van. Moldvában nem alakulhatott ki sem egyházi, sem világi magyar értelmiség. A román állam kezdettől akadályozta a moldvai magyar értelmiség kialakulását. A román katolikus egyházi értelmiség kialakulása az 1884-ben felállított jászvásári püspökség papneveldéjének, később nyomdájának tulajdonítható. A katolikus vallás a románosítás eszköze lett. - Az 1989-es fordulat óta minden tanévben 100-200 csángó gyermek tanul magyarul Székelyföld iskoláiban. A Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytató csángó fiatalok száma több tucatra tehető. A Moldván kívül képzett fiatalok magyar értelmiségként visszakerülésére - intézmény hiánya és az ellenséges környezet miatt - nincs esély. A Szabófalván 1991-ben kezdeményezett Magyar Nyelvkört az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére alkotmányellenesnek minősítették és betiltották. A Lészpeden működő két vasárnapi iskola vezetőit a rendőrség folyamatosan zaklatja.- A Moldvai Csángók Szövetsége Sepsiszentgyörgyön 1990 óta Moldvai Magyarság /1992-ig: Csángó Újság/ címen folyóiratot ad ki. 1995-ben ápr. 29-re Klézsén hívtak össze közgyűlést, de a felbujtott és leitatott helybeliek kikergették őket a faluból, majd felgyújtották a magyar nyelvű tankönyveket és a magyar kiadványokat. Korábban, 1991-ben megakadályozták, hogy Pusztinában rendezzék meg a Csángó Fesztivált. /Tánczos Vilmos: A csángó identitás és tényezői. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 1. - átvétel a Magyar Kisebbség (Kolozsvár) 1997/1-2. számából/"
1998. március folyamán
"Meglepően gyönge visszhangja támadt a csángó élet fontos eseményének: a Moldvai Csángómagyar Szövetség brüsszeli meghallgatásának. A csíkszeredai Hargita Népe számolt be erről, de az anyaország sajtója hallgatott. A meghívó szervezet, a Yehudi Menuhin Alapítvány tárta a világ elé azt, amit Csicsó Antal, a szövetség elnök elmondott Brüsszelben sorstársainak nemzeti nyomorúságáról. Klézsén, Somoskán, Lészpeden, Bogdánfalván és más moldvai csángó településeken a tanárok pénzbüntetéssel sújtják azt a tanulót, aki a szünetekben meg mer szólalni magyarul. - "Bennszülött" csángó költő, író csak kettő támadt eddig, a már elhunyt Lakatos Demeter és a most középkorú Demse Márton. Lakatos Demeter nem ismerte a magyar helyesírást, román ortográfiával jegyezte le verseit. Demse Márton már értelmiségi, hiszen Erdélyben tanítóképzőt végzett, majd mozdonyvezető volt, jelenleg Budapesten él. - Brüsszelben az Európai Kultúrák Tanácsa /Open Assembly of the Cultures of Europe/ összejövetelére meghívták Csicsó Antalt. A tanácskozáson a kezdeményező, Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész mondott megnyitó beszédet, részt vettek az Európa Parlament, a Régiók Tanácsa, az UNESCO, továbbá a kisebbséggel foglalkozó szervezetek képviselői. /Bardócz Gergely: Csángók Brüsszelben. = Nyugati Magyarság (Budapest - Montréal), márc./"
1999. március 23.
Csángóföldi barangolása során alig volt olyan helyen, ahol Gyergyina páter nevét ne emlegették volna, állapíthatta meg Sylvester Lajos. Szeretet és csodálat övezte. Magyarul mondta a misét. Gyergyina páter 1915-ben született, ferences szerzetes volt. Szabófalván, majd egy másik faluban volt káplán, onnan helyezték Lészpedre, plébánosnak, 1947-ben. Gyergyina pátert sokszor megfenyegették a kommunista hatóságok. Bebörtönözték őt is, mint annyi más papot is. Gyergyina pátert tizenhét évre ítélték, ebből nyolcat letöltött. A börtönben is gyóntatott, titokban misét is mondott. Gyergyina páter rendszeresen felkereste a csángó falvakat, magyarul beszélt az emberekkel, mindenki szerette őt. Gyergyina pátert élete utolsó éveiben is megfenyegették. Amikor például az elmúlt években meglátogatta őt Jáki Teodóz győri bencés szerzetes, akkor megfenyegették a pátert, hogy elveszik a nyugdíját. Gyergyina páter 1998 decemberében halt meg. Temetésére két püspök is eljött: Gergely Péter és Kósa Demeter, ahogy a páterre emlékező Zöld Lajos /Lészped/ mondta, hivatalos nevükön Petre Ghergheli és Cosa Dumitru kisinyovi püspök. /Sylvester Lajos: Gyergyina páter halála. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./ /Sylvester Lajos: Gyergyina páter halála. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
1999. április 7.
"Nyílt levél jelent meg az Erdélyi Naplóban. A címzettek: Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt a Külügyminisztérium politikai államtitkára. A szerzõ, Ferenczes István csíkszeredai író, a Székelyföld fõszerkesztõje a Budapesten megrendezett magyar-magyar csúcstalálkozóra utalva leírta: hiányérzete van, mert a találkozónak volt egy nagy hiányzója, mégpedig a moldvai csángómagyarok képviselõje. A szerzõ a húsz-harminc ezres magyarországi románság elementáris jogának nevezte a gyulai ortodox püspökség megalakulását, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a moldvai csángómagyarok nemcsak jogilag, politikailag, hanem fizikailag is veszélyeztetettek. Ferenczes István a következõ megállapítással zárta nyílt levelét: "A Vatikán a moldvai csángómagyarokat mint magyarokat leírta". Végezetül pedig felteszi a kérdést: "Leírta volna a moldvai csángómagyarokat Magyarország is, a jelenlegi magyar kormány is?" Az MTI-Press továbbította a kérdést a nyílt levél egyik címzettjének, Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárnak.- A kérdés ilyen felvetése is botorság, mert a FIDESZ ellenzéki korában, és kormányzati erõként is mindig támogatta a moldvai csángómagyarok ügyét - válaszolta Németh Zsolt. - Orbán Viktor a FIDESZ elnökeként a '90-es évek elejei nagy árvíz idején fontosnak tartotta, hogy elmenjen Szabófalvára, Lészpedre és a többi, csángók által lakott településre. A FIDESZ lehetõségei szerint megteremtette a csángómagyar közösség támogatásának feltételeit. Azt sem szabad feledni, hogy minden lehetséges fórumon igyekeztünk felhívni a világ figyelmét a moldvai csángómagyarok sanyarú sorsára. - Ezek szerint nincs ok panaszra? - Tulajdonképpen arra a kérdésre kellene pontos választ adni, hogy kellõképpen képviseli-e a csángómagyarok ügyét az RMDSZ, a magyar kormány és a világ összmagyarsága. A magam részérõl a kormány nevében is elismerem, hogy nagyon komoly adósságaink vannak a moldvai csángómagyarsággal szemben, de az ügy az RMDSZ kompetenciájába tartozik. Nem akarok pálcát törni az RMDSZ felett, mert meggyõzõdésem, hogy számos erdélyi magyar politikus képviseli a csángómagyarok érdekeit. Kötõ József mellett megemlítem Eckstein-Kovács Pétert, aki napirenden tartja az ügyet a kisebbségi minisztérium részérõl, de tudom, hogy Szilágyi Zsolt képviselõ is interpellált a kérdésben. - A budapesti magyar-magyar találkozón viszont nem voltak jelen a csángómagyarok képviselõi. - Az Állandó Magyar Értekezlet jól átgondolt jogi struktúra szerint mûködik, amely kimondja: a találkozó ülésein a legitim parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkezõ magyar politikai erõk vesznek részt, és véleményem szerint jogi értelemben az RMDSZ-nek a feladata képviselni a moldvai csángómagyarok érdekeit. - Csángómagyar kérdésben mit tehet a magyar kormányzat? - A moldvai csángómagyarok helyzete nem megnyugtató. Támogatjuk azt a törekvésüket, hogy szabadon vállalhassák identitásukat, hiszen ez a célja a Csángómagyar Szövetségnek is. Tudjuk, komoly nehézségekbe ütközik a magyar anyanyelvû oktatás. A magyar nyelvû szentmisék tartásához a katolikus egyház is ellentmondásosan viszonyul. Példák bizonyítják, amíg egy erdélyi plébános vállalja, hogy magyarul misézzen a moldvai csángómagyaroknak, addig ezt ott sokszor a saját papjaik tiltják meg. - Az Önhöz is címzett nyílt levélben ez áll: "A húsz-harminc ezres magyarországi románságnak joggal adott püspökség ellenében talán lehetett volna számukra is kérni egy-egy magyar nyelvû misét és anyanyelvük oktatását." - Hadd kérdezzem meg: kinek kell kérni? A magyarországi románságnak azért tudtuk teljesíteni ezt az igényét, mert azt világosan megfogalmazták. Ebben a helyzetben is az az alapvetõ kérdés, hogy artikulálódik-e vagy sem egy közösségnek az igénye. Nem tartom helyesnek, hogy egymáshoz méricskéljük a különbözõ jogokat. Valamely közösséget nem attól függõen illet meg bármilyen jog, hogy milyen a helyzet a szomszéd országban, hanem azért jogosult bizonyos jogok gyakorlására, mert létébõl és emberi minõségébõl fakad, hogy szabadon vállalhassa önmagát. Más kérdés, hogy amennyiben egyértelmûen megfogalmazódik egy közösség igénye, az adott kormányzat igyekszik-e annak eleget tenni. - Már tudjuk, hogy a pápa nem látogatja meg erdélyi híveit. Volt e szándéka, eszköze a magyar külügyi tárcának, amellyel befolyásolhatta volna a pápa tervezett romániai látogatását? - A legkülönbözõbb módon kifejezésre juttattuk a véleményünket. Fontosnak tartjuk most is, hogy a katolikus egyházfõ keresse fel az egymilliónál is több erdélyi római- és görög katolikust. Ez hozzájárulhatna az ortodoxia és a katolicizmus közötti együttmûködés kiteljesedéséhez, valamint a nemzetiségi választóvonalak lebontásához is. - Tervezik e a külképviselet bõvítését, nevezetesen is: mikor lesz magyar konzulátus Csíkszeredán? - A kormány fontosnak tartja a külképviseleti rendszer bõvítését. Javasoltuk, hogy létesüljön konzulátus Csíkszeredán. A székelyföldi konzulátus nemcsak azért indokolt, mert oda nem terjed ki a kolozsvári konzulátusunk joghatálya, hanem azért is, mert itt él több mint félmillió magyar. Brassóban és Temesvárott is szeretnénk képviseletet nyitni és azt már elmondhatom, hogy Konstancában napokon belül megnyílik (lapzártakor már meg is nyílt - a szerk.) a tiszteletbeli magyar konzulátus. Felajánlottuk román kulturális intézet létesítését bármelyik magyarországi városba. - Az utóbbi idõben gyakran került szóba a kettõs állampolgárság. Mi errõl az Ön véleménye? Egyáltalán: a kormány foglalkozik e a kettõs állampolgárság valamilyen módon való megadásával? - A kettõs állampolgárság mögött alapvetõen két dolog húzódik meg: az egyik a határátlépés ügye, a másik pedig a magyarországi jogi helyzet. A problémamentes határátlépés többféleképpen is megoldható, abban az esetben is, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. A legkézenfekvõbb az lenne, ha továbbra is fennmaradna a vízummentesség az EU tagországok irányában, mint ahogy Szlovákia esetében jelenleg is így van. Románia esetében is ezt az eredményes határõrizeti és védelmi rendszerhez kötik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a vízumot nem azért találták ki, hogy megakadályozza a magyar- magyar kapcsolattartást. Már az Európai Unióban is vannak "nemzeti vízumok", ezek öt évre lehetõvé teszik a tetszõleges alkalommal történõ belépést, sõt a munkavállalást is fél éven belül 90 napos idõszakra. A kettõs állampolgárság gondolata mögött, sajnos, ott bujkál az a fájdalom is, hogy a határon túli magyarok sok esetben csak turistának érzik magukat az anyaországban. Ezen az állapoton kell változtatni! Meg kell teremteni annak a lehetõségét, hogy oktatási-kulturális és más jellegû többletjogokat kapjanak a határon túli magyarok. A frissen létrehozott Állandó Magyar Értekezletre és annak szakmai bizottságaira vár a feladat, hogy meghatározzák azokat a jogi és jogszabályi feltételeket, amelyek biztosítani fogják ezeket a többletjogokat. /MTI-Press/ /Válasz egy erdélyi nyílt levélre: Többletjogokat kaphatnak a határon túli magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./"
1999. április folyamán
"A Keleti-Kárpátokon túl élő csángóknak még a létszámát sem ismerjük pontosan - írta Faludi László a Jel című lapban -, csak a legkülönbözőbb forrásokból származó, egymástól jelentős mértékben eltérő becslésekre hagyatkozhatunk. Becslések szerint még mindig legalább százezren őrzik csángómagyar nyelvüket. A középkori moldvai püspökségek részei voltak a korabeli magyar egyházszervezetnek. A csángók államjogi kapcsolata a Magyar Királysággal a XVI. században szűnt meg; eddig tartott a középkori magyar állam fennhatósága Moldvában. A csángómagyar népesség három földrajzilag jól elkülöníthető térségben telepedett le. A legrégibb nyelvet és ezzel szoros összefüggésben levő kultúrát az északi csángó községek őrzik, melyeknek központja: Szabófalva. A mai többszázezres nagyvárostól és ipari központtól, Bákótól délre több település adja a déli csángók falucsoportját, amelynek része például Bogdánfalva, Trunk, Gyoszény stb. S harmadik néprajzi egység a székely csángók csoportja. Õk őrzik legjobban származástudatukat, nyelvjárásukat, székelyföldi kapcsolataikat. Ehhez tartozik például a Tartos völgyében fekvő Diószeg, a Beszterce menti Lészped; Pusztina, ahol a település védőszentje Szent István királyunk és Onyest. /Faludi László: Csángó sors az ezredfordulón. = Jel (Budapest, katolikus folyóirat), ápr./"
1999. augusztus 21.
A moldvai csángóktól pontosan negyven éve vették el az utolsó magyar nyelvű iskolát. A helyzeten eddig nem javított az sem, hogy az RMDSZ kormánypárt. Egy maroknyi ember Marosvásárhelyen, 1990 óta minden nyáron kéthetes nyári tábort szervez Maros megyében a csángó gyerekeknek. A bizottság lelke Czellecz Jenő. A táborozás idején írni, olvasni és magyarul énekelni tanulnak a csángó kisgyerekek. Az elmúlt kilenc évben Lészpedről, Pusztinából, Klézséről és Lujzikalagorból összesen 930 gyereket vittek Maros megyébe. /Csángó vakáció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
1999. augusztus 31.
Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
1999. december 7.
Néhány héttel ezelőtt nagy meghökkenést keltett, mikor Jean Claude Perisset bukaresti pápai nuncius Szatmárnémetiben kijelentette, Romániában nincs csángókérdés, az csak erdélyi és magyarországi értelmiségi körökben mesterségesen felnagyított ügy. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége levelet írt a nunciusnak, kérve, látogassa meg Moldvában őket. A Vatikán romániai küldötte dec. 6-án Bákóba látogatott, s a helyi római katolikus esperességre hívta találkozóra a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőit. A találkozón tizennyolc szervezeti tag jelent meg Pusztináról, Klézséről, Lészpedről, Forrófalváról Nagypatakról, Trunkból és Szabófalváról. A nuncius fogadta Csicsó Antalt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét és Duma Andrást, a klézsei szervezet elnökét. Duma András úgy látta, hogy a nuncius közvetíteni akar a szervezet és a iasi-i püspökség között. Csicsó Antal hangsúlyozta, nagy eredmény volt, hogy a csángó szövetség képviselői találkozhattak az apostoli nunciussal. Perisset felajánlotta, közvetítő szerepet vállal a csángó-magyar szövetség és a iasi-i püspökség közti konfliktusban. /A pápai nuncius közvetíteni kíván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./
2000. február 15.
A moldvai és gyimesi csángók kultúrájának, népszokásainak, hagyományainak, a csángó magyarság zenéjének, táncainak megismertetése szándékával idén is megrendezi zenés-táncos összejövetelét a Pro Minoritate Alapítvány, febr. 19-én, Budapesten, a Petőfi Csarnokban. Fővédnöke ismét Orbán Viktor miniszterelnök. Az eseményt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára nyitja meg. Vendégek érkeznek, énekesek, táncosok - például Klézséből, Külsőrekecsinből és Lészpedből is. Az est idején dokumentumfotó-kiállítást is megtekinthetnek a vendégek. Az alkalmi bemutatón Harangozó Imre képeinek segítségével a nézők betekintést nyerhetnek a csángó mindennapok történéseibe, illetőleg nyomon követhetők azok a változások, amelyek a hétköznapi élet, valamint az ünnepek átalakulását tükrözik. /Ismét Csángó bál lesz Budapesten, a Petőfi Csarnokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./
2000. március 4.
Ezer moldvai csángómagyar gyermekből mindössze húszan érettségiznek, egyetemre még kevesebben felvételiznek. Moldva magyar eredetűnek tekinthető katolikus lakossága 243 ezer fő /1992-es népszámlálás/. A katolikus lakosságnak ma már mindössze egynegyede, 62 ezer fő beszél magyarul. Tánczos Vilmos /Kolozsvár/ szerint 83 olyan csángó település van, ahol magyarul beszélnek. A legjelentősebbek az északi csángók körében Kelgyest /Magyarul beszél 3100 fő/, a déli csángók körében a teljesen magyar községek: Pusztina /2050 fő/, Lészped /1900/, Külsőrekecsin /1900/, Újfalu /1700/, Somoska /1650/, Rácsila /1400/, Magyarfalu /1300/, a település 90%-a magyarul beszél: Lujzilakagor /4700/, Gyoszény /2000/, Frumósza /1900/, 85 % a magyarok aránya Bogdánfalván /2400/. Duma András, a Csángómagyar Szövetség klézsei szervezetének elnöke szerint a Szeret-Klézse Alapítvány támogatni fogja azokat a pedagógusokat, akik hajlandók lennének a csángó falvakban magyarul tanítani. Hasonló céllal hozta létre a lujzikalagori Adam Valerian, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatóját a Pro Moldva Alapítványt. /Rostás Szabolcs: A csángóknak nem futja a politikára. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2000. április 12.
Az Oktatási Minisztérium kidolgozta, hogyan lehet kérni az anyanyelvi oktatást a román iskolákban. E szabályozás szerint büntethetők azok az iskolaigazgatók, akik akadályozzák a magyar nyelv tanításának beindítását Csángóföldön. Sántha Attila államtitkári tanácsos elmondta, hogy e rendelkezés alapján megindulhat ősszel a magyar tanítás a moldvai csángóknál. A csángómagyar vezetők ennek ellenére fenyegetett helyzetben készítik elő a magyar oktatás beindítását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége egyelőre Klézsén, Somoskán, Pusztinán és Lészpeden kezdte el szervezni a magyar tanítás beindítását. Duma András a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke elmondta, hogy Klézsén kis híján lincshangulat uralkodott el az összehívott szülőbizottsági gyűlésen. Amikor Duma András szólni akart, akkor mintegy húsz háborgó kiabálni kezdett, nem hagyták szóhoz jutni. Erre az anyanyelvű oktatás kérő szülők többsége megijedt és távozott. Ő is távozni akart, de visszahívták, írja alá a jegyzőkönyvet. Úgy kellett aláírnia a jegyzőkönyvet, hogy nem olvashatta el, mi is áll benne. Utóbb tudta meg, az volt benne: a szülők nem akarnak magyar oktatást. Duma tájékoztatta a minisztériumot a történtekről, hozzátéve, nem ismeri el az aláírását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Szilágyi Zsolt képviselőt kérte fel arra, hogy képviselje őket az alsóházban. Szilágyi kezdeményezésére megalakult a csángó munkacsoport, melyben Sántha Attila, az oktatásügyi államtitkári tanácsosa és Bányász László, a Kisebbségi Hivatal szakértője vesz részt. - Szilágyi Zsolt leszögezte, hogy mind az állami szervek, mind a katolikus egyház részéről erős asszimilációs politika érvényesül. /Gazda Árpád: Büntethető a csángóföldi iskolaigazgatók intoleráns magatartása. A nemzetpolitika mutatója. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2000. július 19.
Júl. 16-án a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége bákói székházában összehívott rendkívüli vezetőtanácsi gyűlésen több falu szervezeti képviselője jelenlétében bizalmatlanságot szavaztak Csicsó Antal tavaly megválasztott elnök iránt, melynek következtében az elnök lemondott, a jelenlévők pedig ideiglenes vezetőt választottak. Csicsó Antalt többen azzal vádolták, hogy döntéseit a vezetőtanács tagjainak megkérdezése és beleegyezése nélkül hozta, a szervezet kizárólagos irányítására törekedett, így a tagok számára nem volt átlátható, tulajdonképpen mi is történik a csángó szövetségben - tájékoztatott Nisztor Ilona, a szervezet művelődési felelőse. Csicsó Antal helyére két személyi javaslat született Bartha András és Róka Szilvia személyében. Külsőrekecsin, Klézse, Pusztina, Lészped, Dioszén szervezeti képviselői és a vezetőtanács tagjai egyöntetűen az előbbire szavaztak, akit az őszi általános közgyűlésig a csángó szervezet ideiglenes elnökévé választottak, akinek munkáját Róka Szilvia ügyvezető elnök segíti majd. /Leváltották a csángó-magyarok elnökét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./
2000. augusztus 25.
Szegeden, az Eko-parkban két hónapon át összesen 150 határon túli gyerek táborozott a nyár folyamán. Ebből egy hetet 14 brassói középiskolás, 6 lészpedi csángó fiú és 12 vajdasági általános iskolás gyerek töltött el együtt a Tisza-parti városban. A különböző tájegységekről származó gyerekek közti mentális, érzelmi és ismereti különbségek a tábor végére, jó irányba haladva, egymáshoz közelítettek. A táborok során a mentálhigiénés programok segítettek a kapcsolatteremtésben, konfliktuskezelésben, a szorongás oldódásában, az önértékelés fejlődésében, a segítőkészség és az egymás iránti tolerancia kialakulásában. /Korom István: Brassói, vajdasági és csángó gyerekek táboroztak Szegeden. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 25./
2000. augusztus 29.
Az RMDSZ Maros megyei csángóbizottság szervezőmunkájának köszönhetően az elmúlt tíz év alatt 1038 moldovai csángó gyermek üdült Maros megyében. Idén Erdőcsinádon volt a nyári táborozás. Czellecz Jenő, a megyei csángóbizottság képviselője elmondta, hogy idén Lészpedről nyaralt itt 25 gyermek Fazakas József kíséretében, Klézséről pedig 28 gyermek. A marosvásárhelyi Galaczán Erzsébet fotólaboratóriumi felszerelést, szakkönyveket és 21 szépirodalmi könyvet ajándékozott a Klézsén működő Szeret-Klézse Alapítványnak, amely a helybeli csángó házat működteti. Magukkal vitték dr. Monoki István főorvos 292 tételből álló könyvtárát is. Czellecz Jenő szerint az a legnagyobb gond, hogy kéréseik ellenére, az RMDSZ keretében az eltelt tíz év alatt sem tudtak egy olyan központi szervet létrehozni, amely összehangolná a munkát, s amely előmozdíthatta volna, hogy minden csángó falunak legyen egy erdélyi testvértelepülése, hogy az felvállalja a gyermekek támogatását is. Menteni kellene, ami még menthető, mert néhány éven belül már késő lehet. Czellecz Jenő visszagondolt a kezdetekre, a legnehezebb volt az induláskor, 1990-ben, amikor az ott élők bizalmatlanságát kellett eloszlatni. A gyermekek szívesen vállalkoznak az útra, a gond csak az egyházzal van. Azokkal az ottani papokkal, akik ma is az ördög nyelvének nevezik a magyart, nehéz szót érteni. Jövőre Szászrégen, Maroskeresztúr, Marosszentgyörgy és Erdőcsinád mellett Holtmaroson, Magyarón és Lukailencfalván is várják a csángó gyermekeket nyaralni. /A csángóbizottság tíz éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2000. augusztus 31.
Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter a csángó szövetség kérésére levelet juttatott el Andrei Marga tanügyminiszterhez, valamint a Bákó megyei tanfelügyelőségre. A miniszter a magyar nyelvnek a csángó településeken működő román iskolákban való oktatása érdekében terjesztette elő indítványát a szülők kifejezett kérésére. Eszerint a 2000/2001-es iskolai év első hetében már elkezdődne a magyar nyelv tanítása Klézsén, Lészpeden, Pusztinán és Somoskán. ″A Csángó Szövetség megkeresésére és saját információimra hivatkozva kérelmeztem román állampolgárok számára azt a teljesen törvényes jogot, hogy saját anyanyelvüket is tanulhassák a román iskolákban″ - nyilatkozta a Szabadságnak Eckstein-Kovács Péter. /Eckstein-Kovács Péter: A csángóknak is joguk anyanyelvüket tanulni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./
2000. szeptember 8.
Nem kizárt, hogy Joao Ary portugál politikus szept. 7-én véget ért moldvai látogatása nyomán közelebbről Európa tanácsi raportőrök vizsgálják ki: tiszteletben tartják-e a csángók jogait Moldvában. Az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkárát elkísérte romániai útjára Komlósy József, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV) alelnöke, Szilágyi Zsolt képviselő, aki az RMDSZ-ben a csángó ügyekért felel, Sántha Attila, Kötő József oktatási államtitkár tanácsosa, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató. A vendégeket a bákói prefektúrán fogadta Adrian Mironescu kormánymegbízott, jelen volt a megyei tanács több tagja, Ruxandra Iosipescu főtanfelügyelő, Dumitru Gábor, a iasi-i római katolikus püspökség tanácsosa, csángó falvak polgármesterei, a csángó szövetség képviselői. A hivatalosságok részéről elhangzott: igaz, hogy a törvény értelmében tanulhatnak anyanyelven a nemzeti kisebbségek, de Moldvában egyes történészek nézete szerint a csángóknak nem magyar az anyanyelvük. Évek óta tartó követeléseik ez okból nem teljesíthetők, de ha kérnék a magyar nyelv oktatását, a tanfelügyelőség engedélyezné azt. Ezt arra hivatkozva állította a prefektus, hogy szerinte nem elég, ha a csángó szövetség kéri a szülők nevében a magyarórák beindítását, hanem ezt az igényt a szülőknek is fenn kell tartaniuk. Tánczos Vilmos elmondta: a szülőket több rendben megfélemlítették az iskolában és az egyházban is, így nem elégséges, ha a magyar nyelvű órák és a mise ügyében maguk lépnek fel, szükség van a csángó szövetség segítségére. Az Európa Tanács képviselője szerint az, hogy a csángók a magyar nyelvet tartják-e anyanyelvüknek, nem meggyőződés kérdése, hanem tény. A meddő vitának Dumitru Gabor püspöki tanácsos kijelentése vetett véget, miszerint az egyház nem utasít el senkit, de a többség érdekeit képviseli. Fontosnak tartotta megerősíteni ama korábbi nézetét is, miszerint erőszakot követnek el azok, akik el akarják magyarosítani a csángókat. A küldöttség tagjait Somoskán fogadták a magyarórákat kérvényező csángó szülők, majd meglátogatták a klézsei csángó házat. /Fekete Réka: Az Európa Tanács képviselője Moldvában. Van-e anyanyelvük a csángóknak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./ Bákó megyében tett látogatása során az Európa Tanács képviselője megdöbbenéssel tapasztalta, hogy bár öt éve törvényes lehetőség van arra, hogy beindulhasson a magyar nyelvű oktatás, illetve a magyar nyelv oktatása a moldvai csángók számára, ez mégsem valósult meg egyetlen iskolában sem. Idén januárban fordulat állt be a kérvényezés tekintetében, a minisztériumi rendelettel jóváhagyta, hogy a kisebbségeket képviselő szervezetek is kérhetik közösségük tagjai számára az anyanyelv tanításának beindítását. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ezt meg is tette, a szülők nevében kérte a Bákó megyei tanfelügyelőségtől és az iskoláktól az engedélyt, Hegyeli Attila idén diplomázott magyar szakos tanár pedig vállalkozott, hogy a Klézse községi iskolákban szeptember 1-jétől magyar nyelvet tanít. Tanévkezdés előtt azzal utasították el a csángószövetség kérését, hogy nem mellékelték a szülők egyénenként aláírt kéréseit. A szövetség ezt hamar beszerezte, Klézséből 30, Pusztinából 17, Lészpedről 8 szülő kérte a magyarórák bevezetését. A tanév első napján azonban az iskolaigazgatók megmagyarázták a szülőknek, hogy a heti 3-4 magyaróra túlságosan megterhelné gyermekeik órarendjét, ráadásul ha a magyart akarják, le kell mondaniuk olyan órákról, melyeket korábban opcionálisként választottak. Néhányan megijedtek ettől és visszavonták a kéréseket, mások továbbra is kitartanak. Jövő héten az oktatási minisztériumi bizottság vizsgálja ki a kérések szabályosságát, és ha a papírokat rendben találják, akár tanév közben is beindulhatnak a magyarórák. /(fekete) [Fekete Réka]: Kisebbségi jogok moldvai módra. Ígéret a csángóknak ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./ Joao Ary, az Európa Tanács oktatási és kulturális bizottságának főtitkára azt tapasztalta, hogy a csángókat megfélemlítik. Erről nyilatkozott a Krónikának. Joao Ary elmondta, hogy az emberek, akikkel beszélt, elmondták, hogy miután aláírták a kérvényt gyermekeik magyar nyelvű oktatása érdekében, az iskolaigazgató és a pap lebeszélte őket erről. Joao Ary találkozott Bákó megye prefektusával, ahol jelen volt Dumitru Zaharia történész is. Zaharia kijelentette: a csángók román katolikusok, erre bizonyítékként hozta fel, hogy román arcvonásaik vannak. - Ary jelentést fog készíteni tapasztalatairól. /Megfélemlítettséget tapasztalt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./
2000. szeptember 9.
"Még ebben az évben megindulhat a magyar nyelv tanítása Klézse, Lészped, Pusztina és Somoska iskoláiban, nyilatkozta Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Ehhez az kell, hogy egy ellenőrző bizottság szálljon ki a csángó falvakba. A bizottság már a jövő héten megérkezhet. Joaro Arynak, az Európa Tanács kulturális bizottsága főtitkárának csángóföldi látogatásáról a Bákó megyei Desteptarea román lap "A magyarok az Európa Tanács oldaláról intéznek heves támadást" címen közölt beszámolót. A cikkíró szerint a vendég olyan csángóknál tájékozódott, "akik pénz, anyagi juttatások vagy magyarországi kirándulások ellenében a Csángómagyarok Szövetsége vezetőinek játékszerévé váltak." /Gazda Árpád: Ellenőrző bizottság látogat a csángó falvakba. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./"
2000. szeptember 15.
"Polgárháborús hangulat robbant ki szept. 14-én Klézsén, amikor egy szakértői vegyes bizottság a helyszínen folytatott vizsgálatot a magyar oktatást kérvényező szülők körében. A Sántha Attila tanácsos (Oktatásügyi Minisztérium), Marian Bunghez Bákó megyei helyettes főtanfelügyelő, a prefektúra és a Kisebbségvédelmi Minisztérium képviselői alkotta testület megkezdte az anyanyelvű képzés beindításáért folyamodó személyek meghallgatását. Mintegy húsz szülő erősítette meg korábbi álláspontját. Délután húsz-huszonöt fős, erősen ittas csoport elállta a helyi iskolába igyekvő somoskai szülők útját. A randalírozókat Ioan Joca polgármester, Augustin Pascaru plébános, a PRN és a PUNR helyi szervezetének tagjai biztatták. Az iskola épületéből kilépő küldötteket a hőzöngők szitkokkal, kiabálásokkal fogadták; azt üvöltötték, hogy a községben mindenáron megakadályozzák a magyar képzés beindítását. Dumitru Nada, a Bákó megyei prefektúra igazgatója emellett szóban is arra ösztönözte a leitatott férfiakat, hogy álljanak ellen a "magyar betolakodóknak", a félelemtől reszkető hivatalosságokat pedig "Úgy kell nektek!" felkiáltással röhögte szembe. Ilinka Cecília, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége jogtanácsosa és Róka Szilvia, a szervezet alelnöke személygépkocsival akarta elhagyni a helyszínt, az autót azonban kis híján a benne ülőkkel együtt felborították a randalírozók. A felbíztatott klézseiek által nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetett jogtanácsos lapunknak elmondta, jelentést készítenek a történtekről, és könnyen lehet, hogy jogorvoslattal élnek majd. A bizottság szept. 14-én este a szintén Bákó megyei Lészpeden folytatta a vizsgálatot, ahol a megfélemlítés hatására csupán ketten igényelték a magyar oktatást. Kötő József oktatásügyi államtitkár "erőszakos, fasiszta" megnyilvánulásnak nevezte a történteket. "Mélységesen elítélem az általam évekkel ezelőtt már átélthez hasonlatos atrocitást, amely ellen mindenképpen fellépünk. A 15 klézsei megerősítés mindenesetre elegendő a magyar oktatás beindításához" - fogalmazott az államtitkár. /Magyarellenes hőzöngés Klézsén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./"
2000. szeptember 19.
"A csángóföldi magyar nyelvoktatás kérdésében az elmúlt években a Közoktatásügyi Minisztérium, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, sőt, maga az RMDSZ sem tudott felmutatni érdemleges eredményt, a romániai politikai állapotok miatt. Nemrégiben az Európai Unió kulturális bizottsága titkárának csángóföldi jelenlétére volt szükség, hogy a dolgok - amint utóbb kiderült, csupán látszólag - visszatérjenek a kívánt kerékvágásba. Az elmúlt héten újabb felvonása zajlott le a csángóföldi "iszapbirkózásnak". A történtekről Kötő József oktatásügyi államtitkár tanácsosa, a Csángóföldön járt ellenőrző bizottság egyik tagja, Sántha Attila számolt be. A bizottság a Közoktatásügyi Minisztérium, a Kisebbségvédelmi Hivatal és a Bákó megyei prefektúra embereiből állt össze. Szept. 14-én Klézsén felvázolták az érdekelt szülők előtt a törvényes előírásokat, hogy ennek tudatában dönthessenek. Klézsén 13 gyerek számára kérték az anyanyelv oktatását. Azután megjelent a helyszínen a helyi polgármester, a községi tanácsosok társaságában, és kitört a cirkusz. A helyi önkormányzat embereinek erőszakos fellépése elriasztotta a kérelmezésben érdekelt további szülőket. Klézsén 13, Pusztinán 9 gyerek számára óhajtották az anyanyelvi oktatást. Ezekben a községekben a törvények szerint meg kell alakítani egy-egy szimultán csoportot, ahol anyanyelvként oktatják a magyar nyelvet. Lészpeden csupán egyetlen szülő kérte ezt, két gyerek számára, ezért ott nem lehet külön csoportot beindítani. /Szonda Szabolcs: Amikor a kevés is sokat jelent. Szimultán iskolai csoportok alakulhatnak a Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./"
2000. szeptember 23.
"Minden körülmény adott arra, hogy az oktatásügyi minisztérium engedélyezze a csángók által lakott, Bákó megyei Klézsén és Pusztinán a magyar nyelv tanítását - jelentette ki Sántha Attila oktatásügyi államtitkársági tanácsos a román Helsinki Bizottság szept. 22-i, bukaresti sajtóértekezletén. Klézsén, Pusztinán és Lészpeden egy, az Oktatásügyi Minisztérium, a Kisebbségügyi Hivatal, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség és a Prefektúra képviselőiből alkotott bizottság szeptember 14-e és 15-e között a helyszínen ellenőrizte a kérvények helyzetét, és megállapította: Klézsén tíz kérvény létezik, Pusztinán pedig nyolc. A minimális kérvényszám hét. Constantin Sergiu, aki az illető bizottságban a Kisebbségügyi Hivatalt képviselte, kijelentette: Az iskolák vezetősége és a helyi hatóságok nyomást gyakoroltak a szülőkre. Klézsén a bizottságot egy, 20-30 személyből álló csoport fogadta, amelynek tagjai azt skandálták: "Ki a magyarokkal! Nem kellenek a magyarok! Halált rájuk!" Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke elmondta, a csángók helyzetéről jelentés készül, amelynek nyomán az Európa Tanács kivizsgálást indít. Andreescu kijelentette, az APADOR-CU emberjog-védelmi bizottság fontosnak tartotta megrendezni sajtókonferenciát, mert ezáltal az oktatásügyi minisztérium és a kisebbségügyi hivatal képviselői a nyilvánosság elé tárhatták a helyzetet. A Helsinki Bizottság elnöke "abszolút természetes kérésnek" nevezte a csángók beadványát. /A Helsinki Bizottság támogatja a csángók kérését. Természetesnek tartják a magyar nyelvű oktatást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./"
2000. október 10.
A szellem, a moldvai csángók magyarságtudatának a szelleme palackba van zárva, állapította meg Gazda József, és folyik a hazudozás, hogy: Ti nem vagytok magyarok! Ti románok vagytok! A vallásotok is román: "Romano catolic!" Folyik a népbutítás. A csángó fiatal számára csak egyetlen út vezet "kifele": a jászvásári teológia, ahol a tudatgyomlálás tökéletes módszereit dolgozták ki. És mégis: elkezdett a csángóság körében motoszkálni valami. Már vannak, akik kimondják: Akarják, hogy a gyermekeiknek legyen magyarórájuk! Azonban a nyelv mellé oda volna zárva abba a palackba a magyarságtudat is, ha kiengedik, feltámadhatna, felébredhetne ez a nép! Jó példa volt erre 1948-49, amikor a Magyar Népi Szövetség akciójára iskolák felállítását engedélyezték. Később ezt a folyamatot megállították. - Most pedig Klézséről, Pusztináról és Lészpedről hiába járták naponta az anyanyelv tanításának az akarói az egyetlen járható utat, "a járhatatlant". Megjelent az Európa Tanács küldötte, Joao Ary portugál politikus. Felvonult a falanszter, de Ary urat ezúttal nem lehetett megtéveszteni. Jelentésébe bele is foglalta: megfélemlítik a csángó lakosságot, történelmi kérdéssé akarják tenni az emberjogi kérdést, s nem tartják be a törvényességet. Ezután vegyes bizottságok szálltak ki a falvakba. Óriási volt a nyomás, még lerészegített botozók-hangoskodók is megjelentek Klézsén. A fenyegetettség állapotában levő szülők többsége nem merte vállalni a magyarórák igényét. Csupán Klézsén és Pusztinán maradtak néhányan, de a kívánt minimális számnál mégis többen, akik kitartottak kérésük mellett. A Klézsén várakozó tanárt behívták katonának! Marga miniszter összevissza nyilatkozott. /Gazda József: Palackból a szellem... = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./
2001. február 2.
"A csángó fiatalok erdélyi anyanyelvű oktatására fordított szellemi és fizikai energia, az anyagi ráfordítás Háromszék esetében sincs arányban az elért eredményekkel - állapította meg Sylvester Lajos a vele készült beszélgetésben. A Székely Mikó Kollégiumban és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban csupán 4-5 tanulót sikerült "kimenekíteni" Moldvából. Az otthoni életforma, a családi és közösségi szokások erősek, az oktatás színvonala a csángólakta vidéken elképesztően alacsony. Sylvester Lajos könyve (Csupa csapás az élet, Kaláka könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) történelmi tanúskodás amellett, hogy a moldvai magyar oktatásban negyven-ötven esztendővel ezelőtt részt vevő fiatalok és családjuk magyarsághoz kötődése pozitív töltetű, ha ez alól vannak is kivételek. A Székelyföldre "áttelepített" iskolások többsége Erdélyben honosodott meg és maradt magyarnak. A szervezett kitelepedést az elfajult román nacionalizmus valószínűleg meghiúsítaná. - A legkeletibb csángó településen, Lábnyikon az egész faluban egyetlen román van a boltos. Nem lenne gond a magyar oktatás megszervezése a többi kompakt lakosságú magyar településen sem /Klézsén, Pusztinán, Lészpeden és más déli csángó faluban/. Ehhez, természetesen, egyházi beleegyezés szükséges, de erre hiába várnak. - A csángó falvak magyarságtudata a tetszhalottak állapotában van. A missziós tudattal és tervekkel visszatelepedők moldvai jelenlétét rendkívül fontos. - A moldvai csángómagyarok tömeges áttelepítése a szászok által elhagyott nagyközségekbe vagy a kiöregedett mezőségi falvakba ismét a politikai akarat, a demokratizálódás függvénye. - A csángók magyarságtudata körül vigyázkodók között észlelhetők - néhány megszállott csángómentőt kivéve - a fáradtság, az elfásultság és a csalódottság jelei. /Mozdul-e a tetszhalott? Beszélgetés a csángósorsról Sylvester Lajossal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./"
2001. március 12.
"A Jurnalul National márc. 9-i száma öles betűkkel hirdette: "A BÁKÓI CSÁNGÓK NEM AKARNAK MAGYARUL TANULNI". A cikket olvasva kiderült: nem a Bákó városbeliek, hanem a megye falvaiban lakók. Azok közül is csak a pusztinaiak - mert mindössze őket kérdezte meg a cikkíró. Az egyik megkérdezett, Rosu Neculai elmondta: "Az én gyermekem még románul sem tud, nemhogy magyarul tanulna." - Vajon milyen nyelven beszél az a gyermek? - tette fel a kérdést a román lap cikkéről hírt adó Zsehránszky István. - Valójában Pusztinában 78 gyermek tanul jelenleg magyar nyelvet, Bilibók Jenő tanár úr oktatja őket - nem az iskolában, azt nem engedték meg nekik, hanem otthon. Klézsén pedig 97-en tanulnak magyar nyelvet! 88 gyermek és 9 felnőtt. Bogdán Melinda és Hegyeli Attila oktatja őket - szintén iskolán kívül. - A csángó adófizetőtől megtagadták azt a jogot, hogy anyanyelvét is tanulhassa az állami iskolában. A tanév elején valóban kevesen kértek magyar nyelvórát az iskolában. Klézsén mindössze 13-an, Lészpeden 2-en, Pusztinában 10-en. De vajon miért? - amikor most hétszerannyian járnak, iskolán kívül, magyarórára! Mert akkor a szülőket megfélemlítették. Ebben együttműködött a helyi hatóság, a katolikus pap és az iskolaigazgató. Együttesen "beszélték le" a magyarul tanulni akarókat. Ez kiderül abból a memorandumból, amit 2000 áprilisában küldtek a tanügyminisztériumnak, s amelyben kimondják: nem akarják és nem engedik meg azt, hogy Klézse községben az iskolában magyarul tanuljanak. Ez a beadvány a diszkrimináció kézzel fogható dokumentuma. - Párizsban értekezlet kezdődik a csángó kultúráról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének művelődési, oktatási és tudományos szakbizottsága tárgyalja a kérdést. Függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutnak, Romániában az alkotmány, a parlament által elfogadott hazai és nemzetközi jogszabály mind írott malaszt addig, amíg féket nem vetnek a nemzeti türelmetlenségnek. /Zsehránszky István: Hazugság, diszkrimináció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./"
2001. március 26.
"A 75 éves Kallós Zoltán 1946-ban Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd 1950-ig Magyarvistán tanított. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ezután Lészpeden és a Gyimes völgyében tanított. 1978-ban börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése után tisztviselő volt, 1969-ben szabadfoglalkozású lett. A zenefolklór és a népköltészet, különösen a ballada és a díszítőművészet kérdéseivel foglalkozik. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve, amelyben négy, néprajzilag jelentős (Mezőség, Kalotaszeg, Moldva, Gyimes) táj balladaköltészetét mentette meg a művelődés számára. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. 1990-ben Életfadíjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. /75 éve született Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./"
2001. június 30.
"Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"
2001. augusztus 17.
"A Moldvai Csángómagyar Szövetség hírlevele beszámolt arról, hogy júl. 23.-aug. 10. között nyári oktatás folyt Pusztina, Frumósza, és Lujzi-Kalagor településeken. A jelentkezők magyar írás-olvasást és számítógép ismereteket tanulhattak. Az oktatók Magyarországon tanuló csángómagyar diákok voltak. Júl. 25-én Nagy Gábor Tamás, az ET parlamenti képviselője, magyar országgyűlési képviselő Moldvába látogatott. Lészped után Pusztinán tett rövid látogatást, elbeszélgetett helyi emberekkel. Júl. 31-én a Via Spei Ifjúsági Szervezet rendkívüli közgyűlést tartott. A moldvai csángómagyar fiatalok aktuális problémái megtárgyalása mellett új vezetőség választására is sor került: Albert József elnök, Becze István alelnök és Gyurka Valentin irodavezető. Az új vezetőség megválasztására az utóbbi időben kialakult rendkívüli helyzet miatt volt szükség. Aug. 4-5-én először került megrendezésre a "Pusztinai Napok" című rendezvény Pusztinán. A két napos program alatt Nyisztor Ilona és a pusztinaiak mellett felléptek a külésőrekecsini, klézsei és gyimesközéploki néptáncosok. Zenélt a sepsiszentgyörgyi Fabatka és a bákói Siminica együttes. A rendezvény az egyik legfontosabb kulturális esemény kíván lenni a település életében. Aug. 6-12-e között "Falu hete és Tatros Tábor" rendezvényt tartottak Somoskán. A program keretében felléptek a klézsei, pusztinai, lészpedi, rekecsini és kalagori néptánccsoportok. Zenélt többek között a Magyarországról érkezett Zurgó és a Kárpátia együttes. /Csángó hírek nyár derekáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./"
2001. december 15.
"Kallós Zoltán megkapta a Magyar Corvin-lánc kitüntetést /ez a tizenharmadik kitüntetése/. Előzőleg felhívták, hogy elfogadja-e, mert egyesek fenntartással viseltetnek e díj iránt, ugyanis az első Corvin-lánc díjazás a negyvenes években, Horthy Miklós és az akkori oktatási miniszter javaslatára indult el, ők alapították a díjat. Kallós viszont arra emlékezik, hogy Horthy idején a Református Kollégiumban, Kolozsváron, kötelező módon román nyelvoktatásban részesültek. Ezért természetesen elfogadta a kitüntetést, hiszen kötelességének érzi tenni valamit azért a közösségért, amelyhez tartozik. Kolozsváron, a Református Kollégiumba könyvtárában kezébe került Domokos Pál Péternek a Moldvai magyarság című kötete, ez nagy hatással volt rá, elhatározta, hogy egyszer eljut ezekhez az emberekhez. Kallós bekerült a Zeneakadémiára, s miután negyedéven kizárták onnan, Jagamas János tanácsára elment Moldvába tanítani. Akkor volt vagy hetven magyar iskola Moldvában, és létezett egy tanítóképző részleg is Bákóban, s a magyar tanítóképzősök Lészpedre jártak ki gyakorló tanításra, ahol ő is tanítottam. Lészpedről rendszeresen járt gyűjteni a többi csángó faluba is. Kiváló nótafák voltak, az egyiket például most javasolják a Magyar Népművészet Mestere címre: Demeter Antiné Jánó Annát Lészpedről, aki most hetvenöt éves. Most készít vele egy meséskötetet, körülbelül 25-30 sámánisztikus mesét, 8-10 balladának a meseváltozatát, és 10-15 Krisztus-legendát jegyzett fel tőle. Volt egy periódus a Ceausescu-időszakban, amikor nyolc évig nem lehetett odajárni, 1980-tól 1989-ig. - A Corvin-lánccal jelölhet egy ösztöndíjast. Kallós Szép Gyulát jelöli, hogy folytassa az ő munkáját. Szép Gyulával tíz éve együtt dolgozik. /Köllő Katalin: Addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"
2002. január 8.
Egy imakönyveket talált valaki a szemeteskukában. A belső borítón ez állt: "Ezen könyv a Duma Mihályé. Lészpeden, 1897" Tisztán, szépen, kalligrafikusan, magyarul van írva. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, az 1800-as években a lészpedi Duma Mihályban fel sem merült hovatartozásának kérdése. Ő magyar volt. Magyarul beszélt, magyarul írt, magyarul imádkozott, magyar imakönyvből. A két imakönyv tele van magyarul írt bejegyzésekkel. Duma Mihály írta be őket. S akkor jönnek mindenféle dilettáns, hazug áltörténészek, akik azt mondják, hogy a csángók románok – olvasható a Moldvai Magyarság novemberi számában. /b.d.: Duma Mihály imakönyve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./