Árapatak kettős ünnepe
Istentiszteleten emlékeztek a reformáció 499. évfordulójára a dombon álló református templomban vasárnap délután, majd népes tömeg jelenlétében tartották meg a kultúrotthonban a megyei tanács, a háromszéki RMDSZ és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által ez évben is útjára indított Székföldi Napokat.
Igét hirdetett tiszteletes Egyed-Kolumbán László kilyéni református lelkipásztor, aki Mikeás próféta sorai alapján fejtette ki az igei üzenetet a lassan szórvánnyá fogyó helybeli gyülekezetnek. Lám, napjainkban is szükség van egyfajta reformációkra – hangsúlyozta –, nemcsak az emberek lelkében, hanem a mindennapi életben is, mert Istent nem lehet külsőségekkel elárasztani, s a belső reformálás szellemében el kell szállnia az önző énnek az emberi lelkekből, s helyette be kell költöznie az összetartásnak, a barátságnak és az emberi szeretetnek. A reformációt akkortól számítják, amikor Luther Márton, a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb Kálvin János genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Az igehirdető lelkipásztort és Fülöp-Gál Lászlót, a helybeli gyülekezet lelkészét Iuliu Fărcaș nyugalmazott árapataki görögkeleti lelkész is köszöntötte. Az ünnepi úrvacsoraosztást követően a hívek a helybeli kultúrotthonba vonultak, és közösen tekintették meg a Székföldi Magyar Nap gazdag műsorát, amelyet Kiss Csilla műsortervező állított össze.
A rendezvényt Kovács László, a község polgármestere és helyi támogatója nyitotta meg. A vegyes lakosságú településen külön erkölcsi szabályai vannak a nemzetiségek együttélésének, amit ezután is be kell tartania minden etnikumnak s nekünk is ahhoz, hogy megtarthassuk magyarságunkat, s magyarként álljunk helyt a mindennapi kihívások és közösségépítés művelésében. A magyar napi rendezvény vendégeként szólt a helyiekhez Sütő Mária Rita, a Kovászna megyei RMDSZ szenátorjelöltje, aki rövid beszédében kiemelte a nemzeti identitás megtartásának és a szórványban való megőrzésének fontosságát. Az ünnepet az árapataki vallásórás gyerekek énekes-mesés műsorszáma nyitotta meg, amelyet a lelkészi család tanított be. Vastapsot kapott a Veres István fiatal karnagy vezette, alig egy éve megalakult sepsibükszádi Vallató tanuló- és ifjúsági fúvószenekar, amely remekelt gazdag műsorával, a fülnek kellemes hangzású indulókat, kórusműveket mutattak be. A programot a Százlábú Néptáncegyüttes folytatta gazdag verses-énekes és táncos műsorával, moldvai román, magyar és szászcsávási cigány táncokat vitt a községközpont színpadára. Az együttes ez év október elején ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját – emlékeztetett Virág Endre, a csapat jelen lévő szervező-koreográfusa. Énekek hangzottak el a helyi Langer Szerénke, Berecz Andrea, Dénes Imola tanulók részéről, magyar népdalokat énekelt a hétéves Csenteri Sára, Reményik Sándor Mindhalálig című versét az árapataki Bakó Pálné mondta el. A közönség soraiban ott ült a szomszédos erősdiek egy csoportja is, erősítve immáron azt a hagyományt, hogy „a székföldi magyar napok rendezvényein mind ott legyünk, és együtt fogadjuk magunkénak”. Fülöp-Gál László árapataki lelkipásztor, a rendezvény társszervezője mondott köszönetet a vendégművészeknek, és mindenkit a terített asztal mellé hívott.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az agyagfalvi autonómiakezdeményezés
Az autonómia kérdésköre a kezdetek kezdetétől foglalkoztatta az erdélyi magyarság érdekképviseletét a rendszerváltás után felvállaló politikusokat. Király Károly írja le a „Nyílt kártyákkal” című könyvében, hogy miképpen vitatkoztak Iliescu elnök és a Nemzeti Megmentési Front néhány magas rangú képviselőjének társagában Domokos Gézával január legelején.
Domokos nemcsak, hogy Iliescu első kérdésére-kérésére készségesen lemondott az autonómia fogalmának az első kisebbségügyi hivatalos dokumentumba való beiktatásáról, de el is utasította Király logikailag feszes, történelmi tapasztalatokra alapozó érvelését az autonómia szükségességéről.
Ezek után nem meglepő, hogy az RMDSZ első programjának megszövegezői kínosan kerülték az autonómia kifejezést, de megpróbálták annak tartalmát belegyömöszölni a helyi önkormányzati rendszer követelésébe.
Az RMDSZ-en belül Székelyföldön volt néhány vezető, akik később, 1992-ben Erdélyi Magyar Kezdeményezés néven alapítottak nemzeti-konzervatív platformot, s akik elengedhetetlennek tartották, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviselete nyíltan felvállalja az autonómia célkitűzését. Ennek elérése érdekében az 1991-es esztendő első felében megalakították az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportját (SZPCS), mely szerveződés az agyagfalvi autonómiakezdeményezés kapcsán nyert országos ismertséget. A csoport tagjai úgy vélték ugyanis, hogy az 1848-as agyagfalvi népgyűlés emlékére megrendezett nagygyűlésalkalmas lehet arra, hogy közfelkiáltással kinyilvánítassák Székelyföld autonómia iránti igényét.
Király Károly több fontos dokumentumot közöl a Nyílt Kártyákkal II. című kötetében, így a SZPCS 1991. szeptember 2-i közleményének teljes szövegét, melyben a csoport állást foglalt a készülő alkotmánnyal kapcsolatban, kiálltak Király Károlynak az első cikkelyt módosító javaslata valamint Szőcs Géza kisebbségi törvényjavaslata mellett, hangot adtak ama elvárásuknak, hogy az RMDSZ képviselői és szenátorai támogassák mindkét javaslatot, jelezték egyben, hogy 12 nappal később tanácskozást tartanak, ahol megtárgyalják az autonómia és az önrendelkezés témakörét. Vélhetően e tanácskozáson merült fel, hogy az agyagfalvi népgyűlésről való megemlékezés kapcsán nyilvánítsa ki a székely nép az autonómia iránti igényét.
A csoportosulás 1991. október 2-i gyűlésén kijelölte az 1991. október 19-i népgyűlést előkészítő bizottságot Fábián Vilmos, Katona Ádám, Kusztos Tibor, Mihály József, Nagy István, Papp Kincses Emese és Váncsa Árpád személyében.
A kezdeményezésről tárgyalt az országos elnökség, anélkül, hogy döntésre tudott volna jutni, majd a Küldöttek Országos Tanácsa, mely egy olyan határozatot fogadott el, amit mind Katona Ádámék, mind Domokos Géza utólag a maga szájíze szerint interpretált. Hallgassuk erről az ügyben pártatlan Szőcs Gézát: „A KOT előtt álló egyik fő feladat az volt, hogy kezelje azt a másik válságot, ami a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos bizonyos törekvések és mozgások felerősödése folytán állott elő. El kell mondanom, hogy e kérdésben, melyet az elnökség nem tudott megoldani hajnalig tartó vita során sem, a küldöttek tanácsa viszonylag hamar konszenzusra jutott. Egyetértett - kisebb-nagyobb módosításokkal - azzal a szövegváltozattal, amelyet én javasoltam elfogadásra. Ennek lényege az, hogy a Székelyföldnek sajátos önrendelkezési, önkormányzati hagyományai vannak, amelyek sohasem irányultak senki ellen. Ma ezek modern európai modellekkel lennének ötvözhetőek. De egy jogi és hatalmi vákuumban élünk, tisztázatlan törvényi körülmények közepette. Ezért megfontoltságra és türelemre van szükség, nem lehet bármit is kierőszakolni. Az RMDSZ csakis a törvényesség keretén belül maradva látja lehetségesnek azt, hogy a Székelyföld kialakítsa a hagyományainak megfelelő önkormányzati struktúrát.”
Sokak szerint (így vélekedik többek között Katona Ádám és Király Károly is) maga az elnök, Domokos Géza lármázta fel a román sajtót és politikumot, mely rárepült a kérdésre és addig csak a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején tapasztalt hisztériában tört ki. A magyarság és azon belül székelység elleni hangulatkeltés az ún. Hargita-Kovászna („Har-Kov”) jelentésben csúcsosodott, mely arra a gátlástalan hazugságra épült, hogy Székelyföldről a rendszerváltás után elüldözték volna a románokat. A román média-össztűz, melyből a politikum is bőven kivette a részét, másrészt az RMDSZ „vezetőségének” kihátrálása az ügy mögül olyan közhangulatot teremtett, hogy a szervezők jobbnak látták lemondani az október 19-i népgyűlés megszervezéséről, amelyet egyébként – jogellenesen – a román hatalom betiltott, s a tiltásnak katonai erődemonstrációval adott nyomatékot.
Az erdélyi magyarság, hála a Bukarestből irányítottak aknamunkájának, csak egy évvel később nyilvánította ki a belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. Király végkövetkeztetése az ügy kapcsán: „az agyagfalvi „veszedelem” végső soron nem veszedelem, hanem szégyenletes manipuláció volt – RMDSZ segédlettel.”
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/m/szerintunk

Székelyföld zászlajának nincs helye (Törvényszéki indoklás)
Vérlázító a Kovászna Megyei Törvényszék határozata és annak indoklása, melyet az általa a Kovászna Megyei Tanácsnak adományozott székely zászló ügyében hozott – mondotta Kulcsár-Terza József önkormányzati képviselő a közgyűlés tegnapi rendkívüli ülésén. A dokumentumot előző este kapta kézhez, tette hozzá.
Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt képviselője a megyei tanács februári ülésére székely zászlóval vonult be, kijelentette, azt az önkormányzatnak adományozza, és engedélyt kért annak kitűzésére az ülésteremben az Európai Unió, Románia és Kovászna megye zászlaja mellé. A márciusi ülésen megtörtént az adományozási szerződés aláírása, és annak tanácsi határozattal való elfogadása. A megyeháza részéről Tamás Sándor önkormányzati elnök látta el kézjegyével az iratot. Kulcsár-Terza József azért ragaszkodott ahhoz, hogy így fogadják el az adományt, és azt iktassák be a megye ingó vagyonába, mert félt, eltűnik, ugyanis erre utalnak az utóbbi időszakban Székelyföldön történtek. A határozat védeni fogja a zászlót, mondotta, és reményét fejezte ki: a hatóságok felnőnek oda, hogy ne üldözzék jelképeinket, anyanyelvünket.
A hatalom lépése nem váratott sokat magára. Sebastiu Cucu kormánymegbízott hamarosan kérte a zászló eltávolítását, s mivel ez nem történt meg, a közigazgatási bírósághoz fordult. Keresetében a prefektus törvénytelennek tartja az „úgynevezett székelyföld” (így, kisbetűvel – szerk. megj.) zászlajának kitűzését. Az ülésteremben Románia és az Európai Unió zászlaján kívül bármely más jelkép elhelyezése tilos – véli. A székely zászló kitűzését törvénytelennek tartva a prefektus kérte az adományozási szerződés és megyei tanács határozatának megsemmisítését, valamint a zászló eltávolítását. A törvényszék alapfokon helyt adott a prefektus keresetének. Határozatában kimondja, hogy megsemmisíti az adományozási szereződést, az adományt elfogadó tanácsi határozatot, és kötelezi a megyei tanácsot, valamint annak elnökét Székelyföld zászlajának eltávolítására. (A törvényszék sokszor használja a Székelyföld kifejezést, mindig nagybetűvel, és nem bélyegzi meg az „úgynevezett” melléknévvel – szerk. megj.)
A törvényszék indoklásában kifejti: a zászló adományozása nem törvénytelen, ám az adományt feltételhez kötötték, mégpedig a kitűzés feltételéhez, ami viszont az. Megállapították, hogy a teremben levő kék-arany zászló a Székelyföld zászlaja, s mint ilyen, nem lehet jelen a tanácsteremben, ott ugyanis csak Románia és az Európai Unió jelképe lehet. Utalva a Kulcsár-Terza József törvényszéknek a nemzeti kisebbségek jogairól írt válaszlevelére, kifejti, azzal éppen ellentétben, Romániában a magyarságnak széles jogokat biztosít a törvény, s a Székelyföld zászlajának kitűzése konfliktusgerjesztő. A Székely Nemzeti Tanács honlapjának tanulmányozása után a törvényszék kijelenti: a szóban forgó szervezet Székelyföld autonómiájáért és kollektív jogokért küzd. Megjegyzi, hogy Romániában nem létezik Székelyföld nevű területi-közigazgatási egység, és tulajdonképpen egy politikai jellegű, jogilag nem létező civil szervezet zászlajaként kezelik a jelképet. Így annak ilyen értelemben sincs semmi keresnivalója az ülésteremben. Kulcsár-Terza József elmondta, nagyon meglepődött az indokláson, főleg azon, hogy „nem létező entitás” vagyunk. Továbbá a kisebbségi jogok törvénybe foglalásáról sincs tudomása, s hogy a zászló kitűzése konfliktusgerjesztő lenne, az minden nemzetközi szabályozásnak ellentmond – szögezte le. Az a következtetése, hogy ugyanazt akarják velünk tenni, amit a szászokkal és a zsidókkal: el akarnak bennünket üldözni a Székelyföldről – mondotta Kulcsár-Terza József.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önsorsrontó függőségeink
A családromboló és önpusztító szenvedélybetegek – az alkohol-, drog-, nikotin-, gyógyszer-, játék- és sok más függőségben szenvedő fiatalok – nem-csak önsorsrontók: szűkebb és tágabb környezetük életét is megkeserítik. Van-e kiút ebből a társadalmi zsákutcából, mentálhigiéniai kelepcéből? Mennyiben vezet gyógyuláshoz a (munka)terápiás közösségi segítség?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Korunk szerkesztősége, mintegy folytatva a 2011. évi 4-es számban meghirdetett új egészségtudatosságot, amelynek Pikó Bettina egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Magatartáskutató Intézetének vezetője, az MTA doktora volt a témafelvezetője. A mostani számot is az ő tanulmánya nyitja a veszélyes függőségek és ugyanakkor a védekezési lehetőségek számbavételével. A felvetett kérdéseket Nagy Zsolt az addiktológus szemével láttatja s gondolja tovább Józanságmunka és felépülés függő társadalmakban címmel. A nemzetközi együttműködésen alapuló romániai kutatási képességfejlesztésről (pontosabban: annak egyik szegmenséről) Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora nyújt átfogó képet. A gyógyszeres függőségekről a Marosvásárhelyről elszármazott Kovalszki Péter fejti ki véleményét részben a legfrissebb amerikai szakirodalom, másrészt ottani gyógyítói/konzultáns gyakorlata, illetve orvos- igazgatói tapasztalatai alapján.
Az olvasó az MTA TTK munkatársainak (Papp Z. Attila és Szerbhorvát György) szociológiai felmérései alapján kap hiteles tájékoztatást a Kárpát-medencei fiatalok önsorsrontásáról. Négy erdélyi egyetemünk kutatói Albert-Lőrincz Enikő professzor vezetésével Hargita, Kovászna és Maros megyében végeztek mélyfúrást.
Az 1993-ban megalapított Mentő Misszió, az 1996-ban útjára indított Bonus Pastor Alapítvány, a Drogterápiás Otthon létrejötte (2005) és működése azt bizonyítja, hogy gyakorlatilag is lehet segíteni azokon, akikről környezetük többé- kevésbé már lemondott. Az erdélyi tapasztalatokat megerősítik a budapesti Nyírő Gyula Kórházban, a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetében, illetve Ifjúságkutató Munkacsoportjában végzett megfigyelések is.
Meglepetésként hat az internetfüggőség – szerkesztőségünk felkérésére született – legfrissebb hazai vizsgálata. Ki kit tart a markában? – kérdezi a nomofóbiáról értekező kolozsvári pszichológus, Vargha-Jenő László. Péter Árpád médiakutató a "virtuális világok bűvöletében" kialakult számítógépjáték- függőség aspektusait elemzi – ugyancsak meggondolkoztató következtetésekkel.
Népújság (Marosvásárhely)

Húszból nyolc bekerült
Sepsiszentgyörgyön az értéktár-bizottság
Nyolc székelyföldi érték felvételéről döntött tegnap a Székelyföldi Értéktár Bizottság, amely Sepsiszentgyörgyön tartotta első munkaülését.
Ezt megelőzően szakmai konferenciát tartottak, amelyen Tamás Sándor megyetanácselnök elvárásként fogalmazta meg, hogy a hungarikumtörvény keretében a fizikai határok miatt ne tegyenek különbséget, utalva a pálinka névhasználat miatt kialakult vitára és az azóta lezárult kürtőskalács-ügyre.
Szakáli István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár ennek kapcsán hangsúlyozta, előbb-utóbb megegyezésre jutnak a vitás kérdésekben is. Mint mondta, a hungarikumtörvény Magyarországon igazi sikertörténetté vált, egyelőre ez nem mondható el a határon túli közösségek esetében, de most már minden nemzetrész értéktára létrejött, így megvan az esélye, hogy mozgalommá alakuljon nálunk is.
Az értéktár eszköz, fogalmazott Hegedüs Csilla, az Erdélyi Értéktár Bizottság elnöke, szerinte nincs értelme újabb listákat készíteni, mert abból van elég, az hozhat előrelépést, ha a közösség felfedezi saját értékeit, megismerteti másokkal, és hasznosítani is tudja a turizmus, az oktatás, a fejlesztések és a közösségépítés terén.
A Maros, Hargita és Kovászna megyei szakemberek által alkotott Székelyföldi Értéktár Bizottság megtartotta első munkaülését, a húsz felterjesztésből nyolcat elfogadott, így bekerült az értéktárba a székelyderzsi erődtemplom, a csíkszeredai Mikó-vár, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a mikházi ferences templom és kolostor, Kézdivásárhely történelmi központja, a Székely Nemzeti Múzeum és a kürtőskalács.
Gy. Turoczki Emese
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az első nyolc székely érték
A székelyderzsi erődtemplom, a csíkszeredai Mikó-vár, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a mikházi ferences templom és kolostor, Kézdivásárhely történelmi központja, a Székely Nemzeti Múzeum és a kürtőskalács került be egyelőre a székely értéktárba – derült ki a Székelyföldi Értéktár Bizottság első munkaülésén, amelyet Kovászna, Hargita és Maros megyei művelődési szakemberek részvételével Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Művelődési Központ székhelyén tartottak. A Kovászna, Hargita és Maros megyei szakemberekből álló Székelyföldi Értéktár Bizottság a húsz felterjesztésből nyolcat fogadott el az első munkaülésen. Az ülést megelőzően a résztvevők szakmai konferencián mutatták be az értéktár megvalósítása érdekében végzett munka eddigi eredményeit, és Békés megyei értékekkel ismerkedtek meg. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megnyitón elmondta, körülményesen indult, de helytálló szakmai javaslatok nyomán szépen alakul az értéktár, amely azért is készül, hogy a többségi nemzet is meggyőződhessen arról: a székelyföldi értékek az egész országot gazdagítják. Szakáli István Loránd, a budapesti kormány agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkára ismertette a magyar értéktár megalakulásának történetét, hangsúlyozva, hogy nemcsak Magyarország, hanem a magyar nemzet értékeiről szól. Az államtitkár szerint a helyi értékek erőforrások, ezért arra kell törekedni, hogy partnerségek által igazi társadalmi mozgalommá váljon ez a kezdeményezés.
Zalai Mihály, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke arról számolt be, hogy Békés megye 75 településéből 45-ben működik értéktár, és 29 megyei értéket fogadtak el eddig. A Székelyföldi Értéktár Bizottsággal kapcsolatosan kiemelte, jó lenne, ha közös informatikai háttér és közös arculat kialakítása által is folytatnák az együttműködést. Hegedüs Csilla, az Erdélyi Értéktár Bizottság elnöke gratulált a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulásához, majd kifejtette, hogy az értéktár eszköz, amelyet legalább négy területen lehet hasznosítani: a turizmusban, az oktatásban, az integrált fejlesztésben és a közösségépítésben. Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója az értéktár további kiaknázási lehetőségeiről és felelősségéről beszélt, rámutatva, hogy érdemes lenne a vállalkozók és a fiatalok bevonzására is figyelni ilyen szempontból. Bihari Béla, a Gnome Design & IT Solutions vezetője a népszerűsítéséhez szükséges digitális technika mai lehetőségeiről beszélt, az interakció fontosságát hangsúlyozva.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely megyeelnökök állásfoglalása a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatban
Közös állásfoglalásban fejtette ki véleményét a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumban történtekkel kapcsolatban a Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának elnöke.
Alább teljes terjedelmében közöljük Borboly Csaba, Tamás Sándor és Péter Ferenc állásfoglalását.
Kisebbségi jogaink gyakorlását akadályozzák azok, akik egy jogállamban az anyanyelven való oktatáshoz való hozzáférést korlátozzák. Az iskola magyar identitásunk mindenkori alappillére és ehhez az értékhez ragaszkodunk!
Sorban immár a második tanintézmény, a Székely Mikó Kollégium után a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum, amelynek működését megkérdőjelezi a nyomozó hatóság. Nem lehet véletlen, hiszen lépésenként folyamattá alakul, hogy a korrupcióellenes harc leple alatt tudatosan szűkítik kisebbségi jogaink gyakorlását.
Tamási Zsoltot, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatóját hivatali hatalommal való visszaéléssel, Ștefan Somesant, a Maros megyei főtanfelügyelőt pedig hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel gyanúsítják.
A 2016-os választási évben egyre többször kellett megtapasztalnunk, hogy azokat a vezetőinket, akik elszántan, kemény munkával küzdenek közösségünk érdekeiért és gyarapodásáért, hatósági vizsgálódással próbálják eltávolítani tisztségükből. Ezek a törekvések nem egy személyt, nem egy oktatási intézményt céloznak meg, hanem az erdélyi magyar közösség egésze ellen irányulnak.
Meghurcolják közösségi vezetőinket, megpróbálnak megfélemlíteni bennünket, hogy erőfeszítéseink ne a közösségépítésre, hanem a folyamatos védekezésre irányuljanak.
Erdélyben a felekezeti oktatásnak nagy múltja van, hiszen az egyházi tanintézmények mindig a magyar oktatás centrumai voltak, amelyek hatékonyan biztosították kultúránk fennmaradását, magyar identitásunk megőrzését.
Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy megtorpanunk és csendben maradunk. Ők nem ismerik közösségünk összetartó erejét.
Amikor meg akarnak osztani bennünket, mi nem fordulunk egymás ellen, hanem összezárunk és kiállunk megszerzett jogainkért.
Határozottan tiltakozunk Tamási Zsolt, a katolikus gimnázium igazgatójának meghurcolása ellen, bízunk ártatlanságában, és abban, hogy a nyomozó hatóság mielőbb lezárja az ellene indított eljárást, továbbá reménykedünk abban, hogy a Ștefan Somesan Maros megyei főtanfelügyelő ellen felhozott vádak is alaptalannak bizonyulnak.
Megerősítjük azt, amit a Mikó-ügy kapcsán is kijelentettünk: bármit elvehetnek, bezárhatnak, magyarságunk akkor is megmarad, hiszen mindig küzdeni fogunk megmaradásunkért. Az elbátortalanító, megfélemlítő törekvések is megerősítenek abban, hogy jövőnk itthon, Erdélyben van, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt valóra váltsuk.
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke
Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke
Cs. P. T.
maszol.ro

Ezek lettek Székelyföld értékei
A marosvásárhelyi Kultúrpalota, a székelyderzsi erődtemplom, a csíkszeredai Mikó-vár, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, a mikházi ferences templom és kolostor, Kézdivásárhely történelmi központja, a Székely Nemzeti Múzeum és a kürtőskalács is bekerült a nyolc székely érték tárházába – derült ki a Székelyföldi Értéktár Bizottság első munkaülésén.
A szakemberekből álló Székelyföldi Értéktár Bizottság a húsz felterjesztésből nyolcat fogadott el az első munkaülésen, amelyet Kovászna, Hargita és Maros megyei művelődési szakemberek részvételével Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Művelődési Központ székhelyén tartottak a hétvégén. Az ülést megelőzően a résztvevők szakmai konferencián mutatták be az értéktár megvalósítása érdekében végzett munka eddigi eredményeit, és Békés megyei értékekkel ismerkedtek meg.
A tanácskozáson Szakáli István Loránd, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár elmondta, Magyarországon igazi sikertörténet a hungarikum törvény, a közösségek jól fogadták a kormány együttműködési ajánlatát. Ugyanakkor a határon túli nemzetrészek esetében nem beszélhetünk egyértelmű sikerről, mert eredetileg egyetlen értéktárba sorolták be a külhoni értékeket, a tavalyi év végére viszont minden nemzetrész értéktára létrejött, a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása kapcsán pedig az államtitkár arra kérte a szakembereket, tegyenek meg mindent, hogy igazi társadalmi mozgalommá váljon.
Erdélyben 25 értéktár működik, eddig száz értéket terjesztettek fel, 37-et fogadtak el erdélyi értékként, a többi helyi illetve megyei értéktárakban szerepel. A Maros, Hargita és Kovászna megyei szakemberek által alkotott Székelyföldi Értéktár Bizottság húsz felterjesztésből nyolcat fogadott el.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Tiltakoznak a szülők, az egyház és a magyar pártok (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Állásfoglalásban adott hangot megdöbbenésének az RMDSZ a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozásával kapcsolatos bűnügyi eljárás miatt, melyet „korrupcióellenes harcként beállított boszorkányüldözésnek” nevezett. Közös nyilatkozatban tiltakoztak az eljárás ellen a három székelyföldi megye önkormányzati vezetői, továbbá az MPP is. Megszólalt az ügyben a gyulafehérvári katolikus főegyházmegye vezetősége is.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium törvénytelennek vélt létrehozása miatt indított eljárást Ştefan Someşan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt József iskolaigazgató ellen. Az ügyészség szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Gimnázium indításához, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A nyomozók pénteki közleménye szerint Ştefan Someşant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt József igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítják. A hatvan napra hatósági felügyelet alá vont Tamási Zsolt József a kényszerintézkedés idején nem gyakorolhatja igazgatói teendőit, nem léphet be az iskolába, és nem veheti fel a kapcsolatot az ügyben érintett személyekkel. Az ügyészség kérésére a Maros megyei törvényszék Ştefan Someşant harminc napra házi őrizetbe helyezte. Az RMDSZ Kelemen Hunor elnök által jegyzett állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy elképesztő hasonlóság mutatkozik a református egyháznak visszaszolgáltatott, majd egy korrupcióellenes eljárás során visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megalapítása ügyében indított eljárás között. E két eset és „az elmúlt négy évben korrupcióellenes harcként beállított boszorkányüldözés az erdélyi magyar közösség vezetői ellen arra kötelez bennünket, hogy zárjuk sorainkat, és ne engedjük magunkat megfélemlíteni” – sommáz az állásfoglalás. „Kiállunk a közösségünkért dolgozó magyar emberekért, szolidaritást vállalunk mindenkivel, aki hasonló helyzetbe kerül, és erre kérem közösségünket is. Nekünk ma elsősorban saját erőnkben, saját egészséges immunrendszerünkben kell bíznunk, és meg kell mutatnunk, hogy a közel másfél milliós magyar közösség jogaival és javaival senki nem élhet vissza, nem csorbíthatja, és nem veheti el azokat. Most nekünk azt is meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk az a nemzet, amely megvédi tagjait, amely nem engedi, hogy vagyonát elkobozzák. Mutassuk meg, hogy nemcsak a lakói vagyunk ennek az országnak, hanem egy erős, összetartó nemzetközösséget alkotunk!” – fogalmaz Kelemen Hunor.
Közös nyilatkozatban tiltakozott szombaton a három székely megye RMDSZ-es önkormányzati vezetője is. Borboly Csaba, Hargita megye, Péter Ferenc, Maros megye és Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának vezetője nyilatkozatában megállapította: lépésenként folyamattá alakul, hogy a korrupcióellenes harc leple alatt tudatosan szűkítik kisebbségi jogaink gyakorlását. Úgy vélték, hogy az erdélyi magyar közösség egésze ellen irányulnak azok a hatósági vizsgálódások, amelyek révén azokat a magyar vezetőket próbálják eltávolítani tisztségükből, akik elszántan, kemény munkával küzdenek a közösség érdekeiért és gyarapodásáért. „Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy megtorpanunk és csendben maradunk. Ők nem ismerik közösségünk összetartó erejét” – áll a három székely megye vezetőjének közös nyilatkozatában.
Az MPP vasárnapi állásfoglalása szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárás alá vont intézményvezetők ügye „minden jóhiszemű és minden törvénytisztelő ember ügye”, az alakulat szolidaritást vállal Tamási Zsolt Józseffel, a Római Katolikus Gimnázium meghurcolt vezetőjével. „Ma mindannyian Tamási Zsoltok vagyunk!” – áll a párt állásfoglalásában. A Biró Zsolt pártelnök által jegyzett dokumentum felidézi: 1918-ban a Romániával való egyesülést kimondó erdélyi és magyarországi románok teljes szabadságot és jogegyenlőséget ígértek az együtt élő nemzetek számára. „Ez a jogegyenlőség azóta is várat magára, sőt, huszonhat évvel a kommunista rendszer bukását követően kijelenthető: olyan időket élünk, amikor a megszerzettnek hitt jogainkat is visszafaragják, tulajdonhoz való jogunkat megkérdőjelezik, elvitatják” – áll a dokumentumban.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonát kezelő Státus Alapítvány nyilatkozatban fejezte ki, hogy bízik a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárás alá helyezett iskolaigazgató és a főtanfelügyelő ártatlanságában. A marosvásárhelyi gimnázium épületeinek a tulajdonjogával is rendelkező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány nyilatkozatát elnöki minőségében Jakubinyi György érsek, az igazgatótanács elnökeként pedig Holló László írta alá. A nyilatkozat aláírói leszögezték: bíznak benne, hogy az igazságszolgáltatás igazolja Tamási Zsolt József ártatlanságát, és azért imádkoznak, hogy az igazgató ne veszítse el hitét az igazságszolgáltatás korrektségében, és megerősödve kerüljön ki a megpróbáltatásokból. Állást foglalt a kényszerintézkedések alá vont intézményvezetők ügyében a Római Katolikus Gimnázium szülői közössége is. A román alkotmány és a tanügyi törvény egyes cikkelyeit idézve nyomatékosították, hogy az iskola létrehozását jogszerűnek, gyermekeik képzését törvényesnek, a végzett diákok számára kiállított okleveleket teljes értékűnek tekintik. A szülői közösség arra kérte a Szentszéket, hogy fordítson figyelmet a marosvásárhelyi történésekre, és a Vatikán bukaresti nunciatúráján keresztül kövesse fokozott figyelemmel a nyomozás és bírósági eljárás tárgyilagosságát és elfogulatlanságát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád: tiltakozásképpen mondjanak le a magyar polgármesterek!
A határozottabb fellépés jegyében közösen benyújthatnák a felmondásukat a polgármesterek, ha legközelebb a marosvásárhelyi katolikus iskoláéhoz hasonló, magyarság elleni támadás éri az erdélyi magyar közösséget – jelentette ki hétfőn Antal Árpád, akit kedden a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnökévé választottak.
A testüéetben Hargita és Kovászna megye, valamint Marosszék településeinek vezetői vesznek részt. Elnöke Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke volt, a keddi tisztújító gyűlésen pedig Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vette át a stafétát.
Az új elnökség megválasztása előtt az egybegyűltek az RMDSZ parlamenti frakciói számára javaslatokat fogalmaztak meg. Szorgalmazzák a prefektúra intézményének és a megyei földosztó bizottságok megszűntetését, az önkormányzati közalkalmazottak béreinek növelését, a különböző kormányintézkedések révén a helyi költségvetésekből elszívott összegek visszatérítését, székelyföldi gyorsforgalmi út létesítését Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Székelyudvarhely útvonalon, a felmerült községösszevonások megakadályozását, hárommegyés székelyföldi fejlesztési régió létrehozását, illetve a jegyző szerepkörének módosítását.
Utóbbi szellemében Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere több felelősséget ruházna a jegyzőre és visszavezetné az aljegyző intézményét. A székely fejlesztési régióval kapcsolatban Antal Árpád kifejtette: célszerű lenne profitcentrumokká alakítani a megyéket. Ilyen formán az országos cégek adott megyében megtermelt nyereségéből származó adók nem Bukarestet gazdagítanák, hanem az illető megyét.
„Nem nyomhatnak le bármit a torkunkon”
A tanács élére megválasztott Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egyébként pártoktól független, szorosabb együttműködést sürget az önkormányzati tanácson belül, továbbá titkársággal, irodával erősítené meg a testületet, a Székelyföldről pedig román és angol nyelven is közlő portált hozna létre.
A határozottabb és egységesebb kiállást szorgalmazva kijelentette: „Legalább a Székelyföldön belül jó lenne, ha együtt tudnánk lépni akkor, amikor iskoláinkat és vezetőinket támadják. Tiltakozásképpen közösen beadhatnánk a felmondásunkat, majd miután visszaválasztottak, ismét megtehetnénk, ha újra támadnak. Bukarestnek látnia kell, hogy nem nyomhatnak le bármit a torkunkon” – fogalmazott.
A gyűlésen abban is megállapodtak, hogy a Székely Nemzeti Tanáccsal való egyeztetést követően felkérik a parlamenti frakciókat, terjesszék a parlament elé a Székelyföld Napja ünnepét. Ezt a kedden elhangzott elképzelés szerint az 1848. október 16–18-i agyagfalvi székely nemzetgyűlés dátumához igazítanák.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Határozottabb kiállásra van szükség (Antal Árpád)
A Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnökévé választották tegnap Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert Csíkszeredában – tudósít a Maszol portál. A testületben Hargita és Kovászna megye, valamint Marosszék településeinek vezetői vesznek részt, az előző elnök Péter Ferenc, Maros MegyeTanácsának elnöke volt.
Az új elnökség megválasztása előtt az egybegyűltek az RMDSZ parlamenti frakciói számára fogalmaztak meg javaslatokat: szorgalmazzák a prefektúra intézményének és a megyei földosztó bizottságok megszüntetését, az önkormányzati alkalmazottak béreinek növelését, a különböző kormányintézkedések révén a helyi költségvetésekből elszívott összegek visszatérítését, székelyföldi gyorsforgalmi út létesítését Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Székelyudvarhely útvonalon, a felmerült községösszevonások megakadályozását, hárommegyés székelyföldi fejlesztési régió létrehozását, illetve a jegyző szerepkörének módosítását. A székely fejlesztési régióval kapcsolatban Antal Árpád kifejtette: célszerű lenne profitcentrumokká alakítani a megyéket. Ilyenformán az országos cégek adott megyében megtermelt nyereségéből származó adók nem Bukarestet gazdagítanák, hanem az illető megyét. Az elöljáró a helyi és megyei tanácsokban pártoktól független, szorosabb együttműködést sürget, titkársággal és irodával erősítené meg a testületet, a Székelyföldről román és angol nyelven is közlő portált hozna létre.
A határozottabb és egységesebb kiállást szorgalmazva kijelentette: „Legalább a Székelyföldön belül jó lenne, ha együtt tudnánk lépni akkor, amikor iskoláinkat és vezetőinket támadják. Tiltakozásképpen közösen beadhatnánk a felmondásunkat, majd miután visszaválasztottak, ismét megtehetnénk, ha újra támadnak. Bukarestnek látnia kell, hogy nem nyomhatnak le bármit a torkunkon.” Közösségi oldalán Antal Árpád azt írta: a székelyföldi önkormányzatok akkor lesznek eredményesek, ha akadálymentesen tudnak dolgozni, tervezni és építkezni. A Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak az lesz a feladata, hogy összehangolja az önkormányzatok munkáját, valamint segítse őket különféle állami szervek zaklatásaival szemben, képzések és jogsegély formájában. A gyűlésen abban is megállapodtak, hogy a Székely Nemzeti Tanáccsal való egyeztetést követően felkérik a parlamenti frakciókat, terjesszék a parlament elé a Székelyföld napja ünnepét. Ezt a kedden elhangzott elképzelés szerint az 1848. október 16–18-i agyagfalvi székely nemzetgyűlés dátumához igazítanák – olvasható a Maszol portálon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy földtani fórum hozadéka
Ritka az a tudomány és mesterség, amelynek olyan siralmas múltat és jelent nyújtott századunk, mint a geológiának, annak elméleti, de még inkább gyakorlati művelőinek. Alig lendült életbe nemcsak Erdélyben, hanem az ország más vidékein is a sokoldalú földtani kutatás, nemzedékek sora begyakorolta magát az alkalmazott földtan hasznos szépségeibe, egyre több és újabb feltárt hasznosítható ásványikincs-telepekben hagyott jóvá körvonalazott ipari tartalékokat az országos tartalékmegállapító bizottság, az 1989 után végbement gazdasági-pénzügyi, kutató- és kitermelőipari változások miatt alaposan leapadt e tudomány művelőinek létszáma, a gazdasági tevékenység más területeire került egy sereg kiváló és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember.
Kutatók aggodalma
Tévedés ne essék, nem a földtani kutatás és gyakorlat diktatúrabeli helyzetét sírja vissza a hazai geológustársadalom, hanem azon aggodalmát fejezi ki jelenleg is, hogy lelassult természeti kincseink kutatási-feltárási rendszere, s kérdezik, meddig lehet még masszívan importálni minden olyan nyersanyagot, amelyre szüksége van ennek az országnak. Az 1989 után lepergett negyedszázad alatt vajmi keveset lépett előre az a tudományág, amelynek hivatása, hogy megállapítsa, rögzítse a szükséges és belföldön is ismert ipari nyersanyagok gazdaságos kitermelhetőségének szigorú hazai normáit, hiszen jól tudja és főleg érzi mindenki, hogy a behozott félnyers, avagy nyersanyag ára mindnyájunk vásárlóerejét, életszínvonalát nehezíti és teszi próbára. Anélkül, hogy ennek a kérdéskörnek az apró bugyraiba belekeverednénk – ugyanis jócskán dolgoznak egyfajta kényszerből erdélyi és székely geológusok távol családjaiktól más kontinensen is –, elmondhatjuk, hogy semmiképpen sem a természeti kincsek feltárásának és kinyerésének a dolga képezte az október végén Kovásznán megtartott XVIII. Székelyföldi Geológus Találkozó tárgyát, de közvetett módon érintette azokat az elképzeléseket és jó szándékú kezdeményezéseket, amelyek elősegíthetik egy újabb hazai hasznos kutatóprogram kibontakozását. Tizennyolc érdekes és hasznos előadás és bemutató hangzott el a borvizek városában, amelyek tartalma, rövidített változata nyomtatásban is megjelent, így bármikor hasznos lehet e tudományág művelői és az érdeklődők számára. A találkozó Kovászna város, a városi művelődési ház, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a gyergyószentmiklósi Geo-Tech Kft. támogatása révén jöhetett létre. Hogy létezik egyáltalán székelyföldi geológusközösség, arra az is bizonyíték, hogy a magyarországi kollégákkal együtt 101 személy vett részt a találkozón. Bemelegítőként egész napos tanulmányi úton ismerkedtek Kovászna várossal és Csomakőrössel, a környék ismert és immár híres ásványlelőhelyeivel a Mész-patak (Hankó-völgy) arzénásványos előfordulásaival, a Horgász-patak völgyének kovásznai „gyémántjaival”, a Tündérvölggyel, a Dr. Benedek Géza Szívkórház mofettájával és a Rétyi Nyírrel. S mert a Székelyföld kincseinek egykori jeles kutatójára is emlékeztek, emléktáblával jelöltük meg a geológus és közéleti személyiség Bányai János (1886–1971) kézdivásárhelyi, Kanta utca 13. szám alatti szülőházát.
Az emlékezés felette szükséges voltáról
Dr. Komlóssy György bauxitkutató geológus a találkozó egyik idősebb résztvevője egy friss, még nyomdafesték-illatú, 120 oldalra terjedő, igen olvasmányos kötetével ajándékozott meg, amely ebben az évben jelent meg Budapesten Szemezgetések egy geológus életútjából címmel. Az ismerkedés villámgyorsan ment, szülei erdélyi gyökerekkel bírtak, édesapja szilágysági, édesanyja pedig a ditrói Puskás famíliából való volt. Műszaki értelmiségiként köszöntötte a nála jóval fiatalabb nemzedéket, rávillantva arra, hogy a megváltozott idők révén, lám, szabad a találkozás, szabad a szakmai vita, szabad a földkutató nemzedékek határokon átívelő ölelkezése-barátkozása. Gyurka bátyánk a székelyföldi találkozók rendszeres résztvevője, köszöntése amolyan megnyitóféle is volt, de mindnyájan tudtuk, hogy sokoldalú és gyakorlott geológus. Többnyire bauxitkutatás és szemlézésügyben beutazta az egész világot. Földinkre, a Kézdivásárhelyen született Bányai Jánosra e sorok írója és Jánosi Csaba csíki hidrogeológus emlékezett a tudós családi hagyatékénak fényképfelvételeit szemléltető poszterrel, amelyet Berszán József Hargita megyei geológus és Jánosi Csanád állított össze. Nem célunk részletezni Bányai János sokoldalú kutatásainak eredményeit (megtette ezt már e sorok írója a Földtani Közlöny 1973-as számában megjelent emlékezetében), nevét utca és szakközépiskola őrzi a székely anyavárosban, hagyatékát a Haáz Rezső Múzeum, egy részét pedig a szejkefürdői Borvízmúzeum. Porai ott pihennek a székelyudvarhelyi református temetőben, temetésén e sorok írója mondott beszédet az akkori erdélyi geológusnemzedék nevében.
Só, metán, tektonika
A kovásznai fórumnak a só, a metán és a tektonika volt fő témája. Erdély a só hazája. Így történt, hogy a csíki gyökerekkel rendelkező Unger Zoltán előadását hallgatva (Nyugat-magyarországi Egyetem, Földtani Tanszék) kiderült, hogy nem is igazából tudjuk, miből keletkezett a Föld geológiai idejében az a mérhetetlen mennyiségű só-tartalék.
Czellecz Boglárka és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem geográfus kollégái „tisztába tették” az Erdélyi-medence nyugati peremének sós vizes előfordulásait, dr. Wanek Ferenc kolozsvári nyugalmazott egyetemi tanár a középkori sóbányászat egy alig ismert Kolozsvár környéki kitermelőhelyéről értekezett helynévanyag segítségével, bizonyítva azt, hogy a helynévkutatás is segítheti olykor a földtudomány művelőjét. Közelebb kerültünk megyénkhez, ugyanis Sóki Erzsébet, Gyila Sándor és Csige István, a Debreceni Egyetem, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház és az MTA Atomki Környezetfizikai Tanszékének hármas szerzőcsoportja a kovásznai szén-dioxidos száraz gázfürdőkben a radon aktivitáskoncentráció térbeli eloszlását és időbeli műszeres változását vizsgálta, összehasonlították a természetes magánmofetták mélységi eredetű gázainak útját, áramlását a furatból táplált tündérvölgyi mofettával, ahol a betegek teste körül olyan mélységi eredetű gázok kavarognak, amelyek számos egészségügyi panasz enyhítésére alkalmasak. Bebizonyosodott, hogy a radon természetes eredetű nyomjelzője a mofettagázok mozgásának.
Földtani kutatás elképzelhetetlen őslénytani eredmények értékelése nélkül, s itt is nyilvánvalóvá vált, hogy felette részleteire bomlott, diverzifikálódott a paleontológia is. Érdekes paleolimnológiai (tó-fejlődéstörténeti) megállapításokra jutott a Szegedi Tudományegyetem és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régész kutatócsoportja a negyedidőszak végén kialakult tőzegrétegek paleoökológiai vizsgálata során. Kiderült, hogy a Homoródok mente már az Árpád-korban is lakott volt. Az elemzéseket a régészeti emlékekkel összevetve megrajzolták a terület környezettörténeti változásait. A vegyes összetételű kutatócsoportot az erdélyi kötődésű dr. Benkő Elek, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója irányítja. A paleontológiánál maradva újdonság és szenzáció volt számunkra, hogy hazai geológusok, szpeológusok fatörzslenyomatokra bukkantak a Kelemen- és Görgényi-havasok vulkanikus kőzeteiben (!), Fazakas Attila székelyudvarhelyi geomorfológus a vonalas erózió térbeli és időbeli alakulását rögzítette a Keleti-Kárpátok belső vulkanikus vonulatában körvonalazva a hegysor mai képének kialakulását. Felette hasznos jelenünkben az a tanulmány, amelyet Zólya László geológus, Hargita megye tanácsának projektmenedzsere és Péter Elek nyugalmazott geológus állított össze A talajvizek és ásványvizek védelme korszerű hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítésével címmel. Ennek és csakis ennek a rendszernek a szigorú alkalmazása biztosíthatja mind az ivóvíz, mind a mélyben levő ásványvizek minőségét.
Borvízmúzeumot Kovászna megyének
Régebben megfogalmazódott óhaj, hogy Kovászna megyében is menteni/kiállítani és őrizni kellene mindent, ami az ásványvizekkel kapcsolatos tárgyi vagy más jellegű emlék, különös tekintettel a nagyon gazdag fürdőtörténeti dokumentumokra. Albert Zoltán, Papucs András és e sorok írója erről szóló írott javaslatait megküldtük a megyevezetésnek, döntés azonban azóta sem született. Az egykori kovásznai szénsavpalackozó épülete mellett felvetődött egy Sugásfürdőn létesíthető múzeum lehetősége, amelynek létjogosultságát Sepsiszentgyörgy vonzásköre igazolná, avagy a borvizeiről ma is híres Bibarcfalva, ahol az 1882-ben alakult Borhegyi-palackozó eléggé megviselt épületét bérmentesen felajánlotta a helybeli közbirtokosság. Egy negyedik változat Málnásfürdő, ahol a Borpatak völgyében fekvő tömbházlakás alsó szintjén lehetne berendezni egy állandó jellegű kiállítást, avagy egyelőre ideiglenesen legalább összegyűjteni ott a veszendő tárgyi anyagot. Tekintettel arra, hogy a kovásznai egykori szénsav-palackozó üzem jelen pillanatban eladó, a témakört ismertető Papucs András a Háromszéki Borvízmúzeum létesítését Kovásznán látja megvalósíthatónak, ennek azonban az a feltétele, hogy a fürdőváros tekintse ezt fontosnak, és biztosítsa a szükséges területet. Kovászna országos jelentőségű fürdőváros, ahol évente közel 40 ezer turista és gyógykezelésre érkező személy fordul meg – hangsúlyozta –, tehát mindenképpen fontos lenne egy nemzetközi szempontból is figyelemre méltó kiállítás létrehozatala. Nem versenyezni szeretnénk a szomszédos Hargita megyével, ahol három borvízmúzeum működik, hanem kiállítani-megőrizni, s így kiegészíteni Székelyföld ilyen jellegű kincsanyagát.
Hasznos és mifelénk is megvalósítható tevékenységről számolt be Gherdán Katalin, a Pásztói Múzeum munkatársa, amelynek neve a Gyűjthető múlt közönségprogram, s amelynek részeként évente akció indult az év ásványa, kőzete és ősmaradványa témával. A vetélkedőbe be lehet vonni az iskolákat is, ugyanis középiskoláinkban hosszú idő óta megszűnt a földtan oktatása, a fiatalság általános műveltsége szempontjából hasznosnak bizonyulna mifelénk is egy ilyen program.
A Kovásznán megtartott kétnapos székelyföldi geológustalálkozót egyhangúlag hasznosnak, igényesnek ítélték az értékelők, s bejelentették, hogy a fórum XIX. találkozóját 2017-ben Borszékre hívják össze.
Kisgyörgy Zoltán
XVIII. Székelyföldi Geológus Találkozó - Szerkesztette Papucs András (Sikló Egyesület, Sepsiszentgyörgy)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szakmai lehetőségekről tájékoztatták a kórházigazgatók a pályakezdő orvosokat
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának jelenlegi és volt, rezidenséveiket Marosvásárhelyen töltő diákjai és kórházigazgatók között szervezett találkozót a Studium-Prospero Alapítvány a Rezidens Orvosok Szövetségével és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséggel közösen.
A november 8-ai, estébe nyúló rendezvényre főként marosvásárhelyi magyar rezidensek érkeztek, de voltak hatod-, sőt ötöd- és negyedéves MOGYE-hallgatók is, akik kíváncsiak voltak a Kovászna, Hargita, Maros és Bihar megyei kórházigazgatók ajánlataira.
A találkozót az elmúlt tizenöt évben immár hetedik alkalommal szervezte meg a Studium-Prospero Alapítvány. „Arra kértük a kórházigazgatókat, hogy újdonságokról, az általuk vezetett intézményekben levő szakmai lehetőségekről tájékoztassák a pályakezdőket, illetve a leendő orvosokat, és igyekezzenek meggyőzni őket arról, hogy az adott klinikát és az adott vidéket válasszák tevékenységük kifejtéséhez” – ismertette Vass Levente főszervező.
Elhangzott, leginkább intenzív terápiás és sürgősségi orvosra van szükség, de keresnek gyerekgyógyászt, neonatológust, neurológust, nőgyógyászt, szem- és röntgenorvost is, a legtöbb kórházzal rendelkező településen pedig a szakmai felszereltség mellett az élhető környezettel és szolgálati lakás biztosításával próbálják a szülőföldön, vagy az országban marasztalni az újabb magyar orvosgenerációt.
A kórházigazgatók rövid ismertetői után az érdeklődőknek lehetőségük nyílt külön asztaloknál személyesen is beszélgetni azoknak az intézményeknek a vezetőivel, amelyek felkeltették az érdeklődésüket.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Megnyitotta kapuját a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Huszonkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit csütörtökön a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár – számol be Antal Erika a szekelyhon.ro-n. A megnyitóra idén is valami különlegességgel készültek a szervezők, amelyen Vizi Imre vásárra írt olvasást népszerűsítő dala is elhangzott. A vásár négy napja során, november 10. és 13. között több színházi előadásra és egy gyerekkoncertre is sor kerül. Erdély színházi életében különlegességnek számít a budapesti Nemzeti Színház vendégszereplése. A magyarországi társulat Ingmar Bergman Szenvedély című darabjából készült előadásával látogat Marosvásárhelyre.
Ugyancsak nagy várakozás előzi meg a Tompa Miklós Társulat Retromadár blokknak csapódik, majd forró aszfaltra zuhan című, Radu Afrim rendezte előadását is. Az elmúlt évek hagyományához igazodva idén is lesz felolvasószínház pénteken este 20 órától, ezúttal a marosvásárhelyi születésű Kiss Csaba A főnyeremény című drámáját Király István dolgozta fel. Ez utóbbira jegyek még vásárolhatók a Nemzeti Színház jegypénztárában és a biletmaster.ro honlapon. Idén sem feledkeznek meg a gyerekekről sem, az egész napos könyvhöz, olvasáshoz kapcsolódó gyerekprogramok mellett szombaton 11 órától Varró Dániel és az Eszter-lánc Mesezenekar várja a legkisebbeket.
A szervezők idén kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a vásár ne csak egy könyves szemle legyen, hanem egy szellemi központ is, ahol író és olvasója egymásra találhat. Talán egyik évben sem volt jelen annyi kiemelkedő kortárs szerző, mint idén. A legelismertebb írók, költők mellett, mint Fekete Vince, Jánk Károly, László Noémi, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Závada Pál – és a sor még folytatható lenne –, az első kötetes szerzők is kiemelt figyelmet kapnak.
Több irodalmi estre is sor kerül. November 10-én csütörtökön 17 órától A mai magyar próza értékei címmel a külön standdal is jelenlévő Magvető Kiadó szerzői, Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos és Závada Pál mutatkoztak be a Kultúrpalota Kistermében. Pénteken 17.30-tól pedig A mai magyar vers közéletisége címmel Demény Péter, Fekete Vince, Kántor Péter, Kovács András Ferenc, László Noémi, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Parti Nagy Lajos osztja meg gondolatait a Nemzeti Színház Kistermében.
Idén a vásár fővédnöke a Kovászna megyei Bod Péter Megyei Könyvtár, így szombaton este fél hattól ugyancsak a színház Kistermében a Háromszéki szerzők estjére kerül sor Fekete Vince, Dimény Árpád, Tamás Kincső és Szonda Szabolcs részvételével.
Új helyszínnek és új programnak számít a Nemzeti Színház főpáholya előtt berendezett Irodalmi Kávéház, amely a kötetlen beszélgetések mellé forró teát és kávét kínál, illetve érdekes irodalmi beszélgetéseket is – írja a szekelyhon.ro.
Erdély.ma

Iskolabezárással fenyegetőznek az unitáriusok Bölönben
Ultimátumot adott az unitárius egyház a Kovászna megyei Bölön önkormányzatának, hogy ha tíz nap alatt nem rendezik az egyház tulajdonában levő iskolaépületek jogviszonyát, bezárják azokat – számol be Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, a párbeszédet, a megegyezést szorgalmazzák, mert tanév közben nem szerencsés, ha át kell szervezni az oktatást. Az egyház két épülete is oktatási intézmény otthonául szolgál, bár az iskola főépülete nincs egyházi tulajdonban. Az egyik melléképületben éppen a magyar oktatás zajlik, kevés gyerek tanul magyarul, összevont osztályokba járnak, és félő, hogy ha tanév közben költöztetik őket, vagy délutáni oktatást tudnak biztosítani számukra, a szülők egy része elviszi a gyerekét, például a szomszédos Nagyajtára – részletezte a főtanfelügyelő. Kiss Imre különben megérti az egyház álláspontját is, hiszen felelősséggel tartoznak a tulajdonukban levő épületért, a három éve megszűnt szerződést nem újították fel, az önkormányzat nem fizet bért, és az ingatlanokat nem is tartják karban. Az egyház képviselői közben azt hangsúlyozták, hogy nem a bér miatt léptek fel követelésekkel, hanem a 140 éves ingatlanok jogviszonyát szeretnék rendezni, tisztázni, hogy a karbantartásban milyen felelősség hárul a felekre. A községvezetésnek ugyanakkor hosszú távú tervei vannak, a központi iskolaépületet bővíteni szeretnék, ugyanis ha beépítik a tetőteret, akkor már nem lesz szükség az egyházi ingatlanokra. Kiss Imre hangsúlyozta, ez nem valósul meg a közeljövőben, főként nem az idei tanévben, ezért azt szorgalmazzák, hogy a felek egyezzenek meg, még úgyis, ha az önkormányzatnak bért kell majd fizetnie, s a jövő tanév kezdetéig találnak áthidaló megoldást – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Magyar szórvány napja - Kelemen Hunor: az egymásrautaltság kötelez - Kelemen Hunor szerint a tömbben és szórványban élő erdélyi magyarok egymásra vannak utalva, és ez az egymásrautaltság lépésekre kötelezi a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ).
Az RMDSZ elnöke az erdélyi Besztercén a magyar szórvány napja alkalmából szervezett rendezvényen beszélt erről vasárnap délelőtt. Emlékeztetett arra, hogy évekkel ezelőtt az RMDSZ partnerség kialakítását kezdeményezte a székelyföldi megyék és a szórványmegyék között, most pedig azzal teljesíti ki az együttműködést, hogy a székelyföldi Hargita megye parlamenti képviselői jelöltlistáján egy befutónak számító helyet biztosít egy olyan szórványból érkező jelölt számára, akinek a saját megyéjéből nem lenne esélye bejutni a parlamentbe.
Kelemen Hunor szerint a döntés az erdélyi magyarság belső szolidaritását akarja megerősíteni arra alapozva, hogy az elmúlt választásokon az RMDSZ több mint 50 ezer szavazatot kapott olyan megyékből, melyekből nem jutott be magyar jelölt a parlamentbe.
A Szeben megyei Benedek Zakariás - aki az RMDSZ Hargita megyei jelöltjeként szerezhet parlamenti mandátumot - köszönetet mondott a felismerésért, hogy a szórvány elfogyásával a tömb is veszélybe kerülhet. Hozzátette: a szórvány számára felajánlott parlamenti mandátum kapocs lehet a szórvány és a tömb között.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke feladatot is szabott Benedek Zakariásnak. Kijelentette: olyan törvénymódosítást kellene beterjesztenie, amely lehetővé teszi, hogy a megye költségvetéséből támogatást juttathassanak más megyék szórványközösségeinek. Megjegyezte, a Székelyföld-szórvány partnerség kezdetekor, 2008-ban és 2009-ben nyújtott támogatásaikat kifogásolta a Számvevőszék. A székelyföldi politikus arra kérte az RMDSZ képviselőit, hogy szavazzák meg a parlamentben azt a törvénytervezetet, amely előírná az önkormányzatok számára egy szórvánnyal foglalkozó tanácsos alkalmazását is. Hozzátette, a beterjesztők Moldova köztársaság településeinek a megsegítésére gondoltak, de a jogszabály által az erdélyi magyar szórvány székelyföldi támogatása is lehetővé válna.
A Székelyföld egy részét, de ugyanakkor szórványvidékeket is magába foglaló Maros megye önkormányzatának elnöke, Péter Ferenc kijelentette: Maros megye eddig a saját belső szórványaival foglalkozott, de úgy látja: "van erőforrás arra", hogy Kovászna és Hargita példáját követve más megyék magyar szórványközösségei számára is segítséget nyújtsanak.
A házigazda Beszterce-Naszód megye RMDSZ-szervezetének elnöke, Décsei Attila arra kérte az RMDSZ parlamenti frakcióit, hogy segítsék a besztercei magyar közösség önálló magyar iskola létrehozására irányuló törekvését. "Minden követ megmozgattunk, és megmozgatunk, de egyedül erre képtelenek vagyunk. Szükségünk van arra, hogy a bukaresti képviselők mutassák az utat" - jelentette ki az elnök.
A magyar szórvány napja alkalmából tartott besztercei rendezvény résztvevői zárónyilatkozatot fogadtak el. A dokumentumban azt javasolták az RMDSZ soron következő kongresszusának, hogy vezesse be a szövetség alapszabályába azt az elvet, amely szerint a szórvány képviselőjének is befutó helyet kell biztosítani az RMDSZ parlamenti választási jelöltlistáján.
Gazda Árpád
(MTI)

Összefogtak a vidékért
November 11-én Székelyudvarhelyen tartotta tizenegyedik beszámoló és tisztújító kongresszusát a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE). Közel kétszáz küldött, vendég és érdeklődő jelenlétében aláírt megállapodással kezdte el munkáját a 172 éve bejegyzett Erdélyi Gazdasági Egylet szellemét továbbvivő országos érdekvédelmi egyesület kongresszusa.
Az Összefogás az erdélyi vidékért nevű dokumentum a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megállapodása, hogy együttműködnek egymással és minden csatlakozni kívánó szervezettel, egyesülettel vagy intézménnyel, amely felelősen gondolkodik az erdélyi vidék jövőjéről, általában a vidékről mint a nemzet fennmaradásának biztos zálogáról. A dokumentum megalapozza az erdélyi vidékért, Erdély jövőjéért történő összefogást, az erdélyi vidékfejlesztési stratégia megalkotása és kivitelezése érdekében történő együttműködést, az önkormányzatok, szakmai civil szervezetek és intézmények vidékfejlesztési tevékenységeinek összehangolását.
A tíz megyei szervezet küldöttei újraválasztották az RMGE-t 2000 óta vezető Sebestyén Csabát országos elnöknek. Ügyvezető elnök lett Zágoni Szabó András Aradról, alelnökök Bodó Géza, az Udvarhelyszéki egyesület elnöke és Szentmiklósi Zoltán, Bihar megye jelöltje. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete a továbbiakban is a családi kis- és középgazdaságok képviseletét vállalja, hisz abban, hogy a nemzet fennmaradása a vidék, a falu túlélésén múlik, hogy a föld nemzeti erőforrásunk legdrágább kincse, és mindent meg kell tenni, hogy a helyi közösségek tulajdonában maradjon; hogy a vidék gondja nemcsak a falu, nemcsak a vidéki lakosság, hanem az egész társadalom felelőssége is, és megmaradása érdekében az egész társadalmat mozgósítani kell – írták az RMGE tájékoztatójában.
A szervezet országos vezetőségében Kovászna megyét Kinda Zalán képviseli. Érdeklődésünkre elmondta, az országos választás után Háromszéken is tisztújítást kell tartani, a megyei elnök mellett a régiókat – Felső-Háromszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Erdővidék – alelnökök képviselik a megyei szervezetben.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiemelt anyaországi figyelem a szórványközösségeknek
A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten. A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében rámutatott: az elmúlt években – többek között annak köszönhetően, hogy immáron az egész Kárpát-medencében egy külön napot szentelnek a számukra – másként gondolkodnak a szórványról. „Túlléptek azon a gondolkodásmódon, ami a szórványra veszteségként tekintett" – hangzott el.
Mint mondta, az anyaországnak kiemelkedő szerepet kell játszania a szórvány megőrzésében, de hisznek abban, hogy a szórvány revitalizációja csak a szórványból indulhat el. Közölte, minden támogatást megadnak hozzá, de nem ők akarják megmondani, hogy mire van szükség, az elképzeléseknek, a terveknek az ott élőktől kell származniuk.
Kitért arra is, hogy 2010-ben a kormány paradigmaváltást hajtott végre a szórványkérdésben. Kimondták, hogy minden magyar közösség egyenrangú, a magyar nemzet megtartásához minden tagjának megtartására van szükség. „A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek" – hangsúlyozta. Hozzátette: az elmúlt években soha nem látott összegeket mozgósítottak annak érdekében, hogy meg tudják tartani a szórványban élő magyarság védőbástyáit jelentő magyar szervezeteket és intézményeket.
Példaként említette az erdélyi és a vajdasági szórványkollégiumokat, a Felső-Tisza-vidéki óvodákat, a Zoboraljai Kulturális Központot, illetve a működő programokat, így a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot vagy a Magyar Nemzeti Tanács szórvány iskolabusz és beiskolázási programját. Több kiemelt fejlesztéshez is hozzájárultak az elmúlt időszakban: idén szeptemberben adták át Szamosújváron a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központot, a magyarlapádi szórványkollégium új és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületét is.
„Megújult falak között kezdhették meg a tanévet a muzslyai Emmausz Kollégium diákjai is" – sorolta Potápi Árpád János, aki kitért arra is: a tervek szerint még az idén elkészül a viski magyar óvoda, folyamatban van a Técsői Református Líceum bővítése is. A magyar kormány támogatásával jön létre egy magyar közösségi ház és szórványkollégium Temesváron, valamint Nagybecskereken egy hasonló funkciójú épület a bánáti magyarság számára.
Emlékeztetett arra is, hogy tavaly elindították a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében immár második éve küldenek ki félszáz ösztöndíjast a szórványszervezetekhez. Idén öt új települést is sikerült bevonni a programba: Pozsonyt, Ungvárt, Türbét, Máramarosszigetet és Gyimesbükköt. „Biztató látni, hogy van eredménye a munkának: az ösztöndíjasok segítségével több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása" – jegyezte meg az államtitkár. Potápi Árpád János kitért arra is, hogy a tömbben élő külhoni magyarok kapcsolatainak erősítése a szórványban élő nemzettársaikkal létkérdés, hiszen a tömb védelmét a szórványvidékek biztosítják. Mint mondta, példaértékűnek tartja ebből a szempontból a Hargita és Kovászna megyeiek által indított Összetartozunk programot, amely a székelyföldi és a szórvány megyékben élő magyarokat köti össze. „Sok hasonló kezdeményezésre lenne szükség" – mutatott rá.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a szórványban élők közül nagyon sokan nem szórványöntudattal élnek, ami biztató a jövőre nézve. Ugyanakkor probléma, hogy a szórványban egyre alacsonyabb arányban vesznek részt a választásokon – jegyezte meg, hozzátéve, az elmozdulás iránya a helyi „közösségcentrikus" önszerveződések lehetnek. A magyar Országgyűlés tavaly nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése napját a magyar szórvány napjává.
MTI

Biofaluvá válhat Esztelnek és Gelence
Egy sikeres, Biovill nevű nemzetközi pályázatnak köszönhetően a közeljövőben két háromszéki település, Esztelnek és Gelence energiafüggetlen mintafaluvá válhat – mondta Vajda Lajos, a sepsiszentgyörgyi Green Energy Egyesület és a Biomassza Innovációs Klaszter elnöke pénteken Esztelneken a művelődési házban megtartott konferencián. A projekt révén zöldenergiával járulnának hozzá Esztelnek és Gelence energiaszükségletének biztosításához, egyelőre a középületek fűtését oldanák meg biomasszával. Esztelneken már egy éve biomasszával fűtik a községházát, a művelődési otthont, az ifjúsági klubot és az Angustia Egyesület székhelyét. Erre a jól működő rendszerre kapcsolnák rá a közeljövőben a Nagy Mózes-iskola épületét, valamint a ferences kolostort, Gelencén pedig az összes középület fűtését biomasszával oldanák meg.
Az eseményen a projekt résztvevői mellett Ion Vişa egyetemi tanár, a brassói Transilvania Egyetem volt rektora, Daniel Coşniţă, a romániai klaszterszövetség elnöke és Bartha Sándor sepsiszentgyörgyi vállalkozó is jelen volt.
A Biovill program részeként Romániából, Macedóniából, Szlovákiából, Szlovéniából és Horvátországból választottak ki egy-két települést, amelyek energetikailag független mintafaluvá válhatnak. A legnagyobb érdeklődés Romániából volt, hiszen Kovászna, Hargita, Brassó, Kolozs és Ialomița megyéből összesen tizennyolc falu adta le pályázatát. Háromszékről Sepsibodok, Sepsikőröspatak, Gidófalva, Gelence, Bereck, Lemhény, Bölön és Esztelnek. Közülük választották ki szigorú pontozási rendszer alapján Esztelneket és Gelencét, mert itt adott a lehetőség a biomassza előállítására. A program költségvetése 1,99 millió euró.
Vajda Lajos elmondása szerint a Green Energy Klaszter a német partnerekkel közösen pályázott, a projekt lényege, hogy német és osztrák modelleket alkalmazzanak Kelet-Európában is. „Mindenképpen népszerűsítenünk kell, hogy ez a rendszer hatékony és megszervezhető. Nemcsak energetikailag fontos, hanem szociális szempontból is: például ha a fahulladékot gyűjtjük, vágjuk, patakmedret, zöldövezetet tisztítunk, vagy a legelőtakarításból származó hulladékot gyűjtjük, azt kézi erővel kell megoldani. Tehát egy társadalmi problémát is tud kezelni. A lényeg az, hogy az energiát ne csak megvegyük, így elköltve a pénzt: körkörös gazdaságról beszélünk, és nemcsak a gazdasági hatásokat elemezzük, hanem a környezeti, szociális szempontokat is. Mert például a fahulladék felhasználása a környezet védelme szempontjából is fontos” – mondotta a klaszter elnöke. A Biovill programot Vajda Boglárka, a klaszter munkatársa mutatta be. A tanácskozáson jelen levő Fejér László Ödön parlamenti képviselő örömét fejezte ki, hogy Esztelnek és Gelence képviseli Romániát egy európai uniós finanszírozású bioenergia programban. A képviselő úgy értékelte, hogy ez követendő példaként szolgálhat más önkormányzat számára is, hiszen az energetikai önállóságot biztosíthatja, amely eredményeképp a pénzük helyben maradhat. Varga Attila községmenedzser vetített képes előadáson számolt be Németországban szerzett tapasztalatairól.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Online népszerűsítés
Három virtuális múzeumot hoztak létre
A Hagyományos mesterségek Székelyföldön-programban három virtuális múzeumot hoztak létre, amelyek egy-egy olaszteleki kovács-, kerekes- és kárpitosműhelyt mutatnak be.
A Szabó Lajos által 1955-ben alapított olaszteleki kovácsműhely már rég nem működik, de a hagyományos eszközöket megtartották, és ezeket meg lehet nézni a www.mestersegek.ro honlapon.
Szabó Lajos, illetve ahogy a környéken ismerték, a sánta kovács alapfoglalkozása mellett híres szerszámkészítő volt, mindenhez értett, ami vasból volt, a kommunizmus idején a kollektív gazdaság gépállományának karbantartását is végezte. A kovácsműhelyt és felszerelését unokája, Szabó Gábor örökölte, aki kovácsolással nem foglalkozik, mezőgazdasági gépeinek karbantartását végzi az örökölt eszközökkel. Nagyapja szerszámaira gondosan vigyáz, megtartásuk és továbbörökítésük mellett döntött – írja a honlapon. A virtuálisan „kiállított” tárgyak közé tartozik: a mennyezetre szerelt bőr fújtató, a gyalupad, a kézi meghajtású állványos kovácsfúrógép, a tűzhely, az üllő és tartozékai.
Az 1949-ben alapított kerekesműhely ugyancsak Olaszteleken működött, a 2008-ban elhunyt Fehér Gábor tulajdona volt. Fia, Fehér András kárpitosmesterként ismert a térségben, akinek műhelyében szintén „szétnézhetünk.
Imre-Marton István, a Kovászna Megyei Kulturális Intézet igazgatója a sajtónak elmondta: a projektet a Norvég Alap 300 ezer lejes támogatásával valósították meg. Az igazgató szerint a program keretében 42 olyan hagyományos mesterséget azonosítottak, amelyet még művelnek Kovászna megye területén, és 250, ezzel foglalkozó mesterembert vettek számba.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az újságírónak kell kibányásznia az érdekességet
Az oknyomozó erdélyi magyar újságírás egyik úttörőjeként az elmúlt 26 évben Gazda Árpád számos olyan cikket írt, amelyet fiatal zsurnalisztáknak lehetne oktatni. Újságíróklub-sorozatunk vendégével a szakmai kihívásokról, az igényességről, a lapokra nehezedő anyagi és politikai nyomásról, illetve a nyomtatott sajtó kiútkereséséről beszélgettünk.
– A rendszerváltás után lettél újságíró. Mi késztetett fizikusként erre a pályára?
– Az 1989-es változások idején éppen utolsó éves fizikushallgató voltam a temesvári egyetemen, amikor megnyílt a világ. Óriási igény mutatkozott az igaz szóra, de mivel ugyanazok az emberek írták a forradalmi cikkeket, mint korábban a kommunista lapokat, minden szerkesztőségbe új embereket, új arcokat kerestek. Diákkoromban már voltak rövidpróza próbálkozásaim, közvetlenül a rendszerváltás után pedig diáklapokba írogattam. Magyar körökben, Temesváron jól ismertek, és amikor tollforgatáshoz értő embereket kerestek, arra ébredtem, három szerkesztőség is újságírói állást ajánlott. A Temesvári Új Szó, a Temesvári Rádió és a Romániai Magyar Szó közül kellett választanom, végül a bukaresti napilap Temes megyei tudósítójának szerződtem el. Utólag visszagondolva jó döntésnek bizonyult, hiszen országos ismertségre tettem szert. Mai ésszel – amikor lapjaink pár ezres példányszámmal küszködnek – szinte hihetetlennek tűnik, hogy akkoriban a Romániai Magyar Szó 180 ezres példányban jelent meg.
– A háromszéki Kovásznáról kerültél diákként Temesvárra. Nem akartál hazatérni Székelyföldre?
– A temesvári fordulat olyan meghatározó élménye volt életemnek, hogy fel sem merült az elköltözés lehetősége. Az volt az érzésem, ott mindenki ismer, ott több vagyok, mint máshol. Ha 18 év után ma visszatérek, Temesvár főterén még mindig több ismerőssel találkozom, mint Kolozsváron.
– Ez a kapcsolat idővel megszakadt, hiszen egy nagyváradi kitérő után Kolozsvárra kerültél, és mintegy két évtizede itteni szerkesztőségekben dolgozol. Mi távolított el Temesvárról?
– Előbb a Romániai Magyar Szótól váltam meg: a tudósítói állás nem bizonyult túl igényes munkának. Azonban a váltás akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egyik publicisztikai írásomat nem közölte a lap. Temesvárról az erdélyi magyar politika mindig is másként látszott. Olyan emberekkel voltam barátságban, mint Tőkés László, Borbély Imre, Bodó Barna vagy Toró T. Tibor, akik az RMDSZ-en belüli radikálisabb vonalhoz tartoztak. Akkoriban dúlt a vita arról, hogy monolit legyen-e az RMDSZ, vagy a szervezeten belül adják meg a lehetőséget a különböző világnézeti csoportok megjelenésének. A bukaresti napilap az RMDSZ-es fősodorhoz igazodott, egy idő után már nem éreztem jól magam a szerkesztőségben. Így kerültem 1994-ben a Nagyváradon kiadott Erdélyi Naplóhoz.
– A korabeli lapszámok tanúsága szerint több oknyomozó riport fűződik a nevedhez. Mit tartasz közülük a legérdekesebbnek?
– Akkoriban folyt a balkáni háború, életben volt az ENSZ által hozott Szerbia elleni üzemanyag-embargó, mégis az egész Bánság üzemanyagot adott el a szomszédba. Erről a jelenségről kezdtem oknyomozó riportokat írni. Az egyik nagyobb lélegzetű tényfeltáró cikket arról írtam, hogy a temesvári petrokémiai kombinát, a Solventul – amelyet csővezeték kötött össze a Belgrád melletti pancsovai testvérüzemmel – hatalmas mennyiségű, 46 ezer tonna üzemanyagot nyomott át illegálisan Szerbiába. Az infót egy forradalmár társamtól kaptam: ő a gyárban dolgozott, és jelezte nekem a furcsa dolgokat. Közben beköszöntött a Constantinescu-éra, és a Solventul-ügyből bűnvádi eljárás, ügyészségi iratcsomó lett. Az ügynek ebben a kezdeti időszakában született meg a romániai sajtóban elsőként ez az oknyomozó riport.
– Hogyan lehetett hozzájutni ügyészségi forrásokhoz?
– Az infókat véletlen szerencse folytán kaptam kézhez. A Solventul üzemnek külön vasúti állomása volt, én pedig a sínek fölött átívelő gyaloghídról fényképeztem a több száz tartálykocsit, amikor két biztonsági őr megragadott és felcipelt az igazgatóhoz. Az volt a szerencsém, hogy a váratlan látogatás az igazgatót is felkészületlenül érte. Fél napig foglalkozott velem, és arról próbált meggyőzni, hogy nem követtek el törvénytelenséget. Igazát bizonyítandó az ügyészségi dokumentációt is elém tette. Ha úgy terveztem volna, biztos nem sikerül bejutni az igazgatóhoz, ehhez képest az ügyészségi irat ráadás volt. Minden információt kijegyzeteltem, és végül megszületett egy átfogó, jól dokumentált tényfeltáró riport.
– Mennyire volt ez a műfaj anyagilag, szakmailag megbecsülve?
– Az erdélyi magyar sajtóban igazából soha, hiszen rengeteg időt és munkát követel, és rendszerint csak az útiköltséget fedezték. Elsősorban a lelkesedés motivált. Másrészt az is segített, hogy újságíróként nem voltak anyagi gondjaim. A kilencvenes évek elején a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségét is tudósítottam Romániából, és ők 50 német márkát fizettek egy tudósításért. Ez pedig bőven elegendő volt az anyagi biztonságérzethez, hogy az embernek ideje és kedve legyen olyan újságírói műfajokkal is foglalkozni, amit szeret. Abban az időben az Erdélyi Napló éppen az ilyen műfajok miatt vált népszerűvé.
– Tényfeltáró cikkeid miatt nem voltak gondjaid?
– Amikor riportot írtam Székelyföld militarizálásáról – a román hadsereg és a csendőrség több új alakulatot hozott létre Hargita és Kovászna megyében, és nagyarányú ingatlanvásárlásba és terjeszkedésbe kezdett –, az akkori főszerkesztő nem merte leközölni. Megrémült a cikkben levő adatoktól, és nem volt benne biztos, hogy ha perre megy a dolog, ki tudunk-e ebből mászni. Két hónapig állt az írásom a szerkesztőségben, míg végül megjelent, de aztán olyan visszhangja lett, hogy a lap testületileg büszke volt rá.
– Nyolc évig dolgoztál a Krónika vezető szerkesztőjeként. Az országos napilap új színt hozott az erdélyi magyar újságírásba. Hogyan emlékszel a kétezres évekbeli időszakra?
– Ez volt életemben az első olyan szerkesztőség, ahol a szakmaiságot, a szakmai mércét minden más erdélyi magyar lapnál magasabbra állították. A lap beindítói olyan igényességet honosítottak meg, ami a romániai magyar sajtóban addig nem létezett. Alapállásból nem elégedhettünk meg azzal az információval, ami bejött, vagy amit az emberek nyilatkoztak. Mindennek utána kellett járni. A kilencvenes évek erdélyi magyar sajtójára az volt a jellemző, hogy Funart és Vadim Tudort szabadon lehetett szidni, de nem nagyon jutott másoknak eszébe, hogy meg is kérdezzék például Gheorghe Funart, Kolozsvár polgármesterét. Döntésünk logikus volt: ha nem tesszük fel a magunk kérdéseit, azokat senki más nem fogja tőle megkérdezni. Újdonságnak számított a reggeli lapértekezlet is, amikor kielemeztük az éppen aktuális lapszámot, így egymástól is rengeteget tanultunk.
– Vállvetve dolgoztál munkatársaiddal, legtöbb lapszámba te is írtál. Nem szeretted a főnöki tisztséget?
– Vezető szerkesztőként mindig elvárásaim voltak a kollégáktól. Amikor valaki azt mondta, hogy az általam kért cikket nem lehet rövid idő alatt elkészíteni, megmutattam, igenis lehet. Magam jártam utána, és írtam meg. Ha hiteles akarsz lenni, így működik. A főnöki státusz számomra azért volt jó, mert az érdekesnek tartott témákat én írhattam meg. Mindig megtartottam magamnak a legizgalmasabb történeteket, de hát sokkal több ötlet született a szerkesztőségben, mint amennyit én elkészíthettem volna, így bőven jutott másoknak is.
– Volt olyan cikked, ami mégsem jelenhetett meg?
– Egyetlen ilyen esetre emlékszem, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy idő után az útjaink elváljanak. Ameddig a Krónika mögött az alapító tulajdonos, a budapesti székhelyű Napi Gazdaság állt, ilyesmi fel sem merült. A későbbi tulajdonosváltásokkal azonban az érdekek is megjelentek. Egy emlékezetes történetem van: az akkori miniszterelnök-helyettes, Markó Béla vagyonnyilatkozatával kapcsolatban írtam tényfeltáró cikket. Kiderült, hogy miközben az egész erdélyi magyar könyvkiadás támogatásból él, és a kiadók vezetői szerint Erdélyben verseskönyvből egyedül Kányádi-kötetet lehet nyereségesen kiadni, akkor történt meg, hogy vagyonnyilatkozata szerint Markó Béla 90 ezer lejért – mintegy 30 ezer euróért – adta el öt évre az összes korábbi és későbbi verseinek kiadói jogát egy olyan romániai magyar kiadónak, amelyik addig egyetlen könyvet sem jelentetett meg. A cikk első része megjelent, és amikor Markó tudomást szerzett a folytatásáról, a budapesti tulajdonosok ránk telefonáltak, hogy ne jelenjen meg. Azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ha az RMDSZ elnöke elérheti azt, hogy egy róla szóló tényfeltáró cikk ne jelenjen meg, akkor én azonnal lemondok, és elmegyek a laptól, a tényfeltárást pedig máshol közlöm. Bejelentésemre a tulajdonosok meggondolták magukat, és kompromisszumos megoldásként a cikk nem másnap, hanem egy hét múlva jelent meg.
– Több médiaintézménynél is megfordultál. Nem volt nehéz összeszokott munkaközösségektől megválnod?
– Én soha nem voltam az a hős, aki lehetetlen helyzetben is megpróbálta tartani a frontot. Azt mondtam: ha a kiadó nem tudja biztosítani a jó munka feltételeit, én nem vállalok olyan kiadványt, amire szakmailag nem lehetek büszke. Mindig magam előtt láttam, hogyan kellene kinéznie egy jó lapnak, és ha erre nem volt pénz, akkor kerestem más munkát. Váltáskor mindig tele voltam kételyekkel, mert olyan helyre mentem, ahol magasabb szakmai igények fogadtak. Aztán az új munkahelyemen egy-két év után kezdtem jól érezni magam.
– Jelenleg a Magyar Távirati Iroda (MTI) erdélyi tudósítójaként dolgozol. Izgalmas tényfeltáró cikkek nélkül nem érzed beskatulyázva magad?
– Ez a fajta újságírás valóban nem adja meg a felfedezés élményét. Amit mások elmondanak vagy felfedeznek, azt a hírügynökségi újságíró hír formájában visszaadja. Ilyen szempontból unalmasabb, de abban mégsem az, hogy mindig az események sűrűjében mozog az ember. Gyorsnak kell lenni, és nem könnyű feladat az információözönből kiválasztani azt, ami a legfontosabb. Régebben nem tudtam felmérni, hogy írásaimat hányan olvassák, de most, amit megírok, tíz perc múlva viszontlátom az online mediában, a tévében, vagy hallom a rádióban.
– Amit megír az MTI, az hír, és amit nem, az nem hír...
– Ez nem az MTI bűne. Megértem a kollégákat, akik úgy érzik, így sem tudnak minden munkát elvégezni, és a kész hírügynökségi híreket beemelik a lapba. Egy híres mondás szerint a hír az, amit el akarnak hallgatni. Minden egyéb hirdetés. Ha a szerkesztőségek csak azt az információt közlik, amit tálcán kínálnak nekik – közlemények, sajtóértekezletek, stb. – előbb-utóbb unalmasak lesznek, eltávolodnak a valóságtól. Az elhallgatásra szánt érdekességeket az újságírónak kell kibányásznia.
– Miért veszett ki az oknyomozó újságírás az erdélyi magyar sajtóból?
– Egy-egy igazi riporton legalább egy hetet, de lehet, hogy többet kell dolgozni. A szerkesztőségekben ma már nincs olyan ember, aki egy hétig kimaradhatna az egyéb munkákból, hogy egy témának alaposan utána nézzen. Mindenhol versenyt futnak az idővel. Egy cél létezik: legyen minden este készen a lap. De az már nem kihívás, hogy milyen lap legyen. Vannak nyilván pozitív példák is: az Átlátszó Erdély pályázati forrásokból próbálja megszerezni a pénzt az időigényesebb tényfeltáró munkához. De ebből a műfajból sokkal több kellene a romániai magyar sajtóban. A lapok napi munkájában is helyet kell ennek találni, mert amit én megírok az MTI-ben, az Szatmártól Sepsiszentgyörgyig mindenhol jelen van. Ha egy lap csak azt közli, ami mindenhol olvasható, nem fogják megvenni.
– Vajon meddig fogják megvásárolni az olvasók a nyomtatott lapokat?
– Arra nem látok esélyt, hogy az erdélyi magyar nyomtatott sajtó ki tudja heverni a mai drasztikus példányszámcsökkenést. Nagy a tanácstalanság, hogy a lapok internetes változatába mikor mi kerüljön be. Ott vannak az online versenytársak, ugyanakkor nem lenne szabad lelőni a másnap megjelenő cikket. Erre ma senkinek nincs jó receptje. A mobiltelefonos, táblagépes világunkban előbb-utóbb elfogy az a generáció, amelyik a papírhoz ragaszkodik. A nyomtatott lapok azonban ma mégiscsak egyféle márkának számítanak, és ezt kellene kihasználniuk, hogy hangsúlyosabban előretörjenek az internetes világban.
Gazda Árpád
Kovásznán született 1966-ban. Diákként a Tőkés László akkori temesvári lelkészt körülvevő hívek csoportjába tartozott. Az 1989-es temesvári népfelkelés idején letartóztatták, és rövid időre bebörtönözték. A Temesvári Tudományegyetem fizika szakának elvégzése után a Romániai Magyar Szó temesvári tudósítója, a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségének romániai tudósítója, az Erdélyi Napló hetilap riportere, majd rövid időre főszerkesztője, a Krónika napilap vezető szerkesztője, a Temesvári Rádió szerkesztője, a budapesti Info Rádió és a magyarországi Heti Válasz hetilap munkatársa volt. Kilencéves újságírói tapasztalattal szerzett rádiós újságírói diplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1999-ben. Újságírói munkásságát több szakmai díjjal ismerték el. Jelenleg az MTI magyar hírügynökség erdélyi tudósítója. A Mikor kicsi voltam, magyar voltam című riportkötet szerzője.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Újra Formula-tábort szervez a PONT Csoport, ezúttal Székelyföldön
Hatodik alkalommal szervez FORMULA interdiszciplináris műhelytábort a PONT Csoport a Kastély Erdélyben program keretében. Ezúttal a tábor célja a vargyasi Daniel-kastély (Kovászna megye) és az alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastély (Brassó megye) újrahasznosítási tervének kidolgozása. A táborra 2016. december 9-15. között kerül sor. Helyszín: az olaszteleki Daniel-kastély (Kovászna megye). Az ingyenes táborba maximum 40 résztvevőt tudnak fogadni, akik számára a szakmai programokon kívül szállást és a napi 3 étkezést biztosítanak. Felső korhatár: 30 év. Jelentkezni a www.kastelyerdelyben.ro weboldalon lehet. Jelentkezési határidő: 2016. december 2., péntek este 21 óra. Visszaigazolás: 2016. december 4. Miről szól a FORMULA tábor? A hatnapos tábor célja, hogy összehozzanak különböző szakterületen tanuló és dolgozó fiatalokat, nagyon széles körben - tájépítészektől közgazdászokon át designerekig, hogy együtt gondolkodjanak, együtt tervezzenek, több nézőpontból világítsanak rá egy lehetséges megoldásra; készségeiket, szerteágazó tudásukat kamatoztassák, és megtanulják ötleteiket innovatív és hatékony megoldássá, szolgáltatássá formálni. A tábor a holisztikus tervezés módszere segítségével kreatív, innovatív megoldások kidolgozását tűzi ki célul. A résztvevők szakértők szakmai irányításával fognak eljutni a probléma megfogalmazásától a tervezésen át egészen a modellezésig. Foglalkoznak az épületekkel és környezetükkel, környezetkímélő technikai megoldásokkal, lehetséges programokkal, online és offline kommunikációval, szervezeti és gazdasági működési modellekkel. A FORMULA műhelytábor a Kastély Erdélyben program kiegészítő tevékenysége 2016. júliusában 105 675 RON kiegészítő támogatást nyert a PONT Csoport a Kastély Erdélyben program folytatására az izlandi, liechtensteini és norvég alapokból a Kulturális és Természeti Örökség Megőrzése és Felélesztése Programon keresztül. A kiegészítő támogatásból lebonyolítandó programok 2016. októbere és 2017. áprilisa között valósulnak meg. 2015. márciusában a PONT Csoport egy átfogó stratégiai folyamatot indított el a Kastély Erdélyben program megvalósításával. A Kastély Erdélyben program célja egy olyan stratégia és hálózat kialakítása, amely az erdélyi kastélyok és kúriák hosszútávú gazdasági és társadalmi fenntartható hasznosítását szolgálja. Mindez helyi és regionális szintű tervezéssel, a műemléképületek restaurálására és revitalizációjára fordítható alternatív forrásbevonási lehetőségek felkutatásával, egy információs és szakértői hálózat, illetve egy támogató közösség kiépítése által valósítható meg. Ennek a folyamatnak az első mérföldköve a 2016. júniusában elkészült Stratégia, amely az erdélyi kastélyok és kúriák revitalizációjára kínál fenntartható fejlesztési modelleket és megoldásokat. A stratégia gyakorlatba ültetése legalább annyira fontos, mint magának a szakértői dokumentumnak a megszületése, éppen ezért a program következő fázisaként sor kerül ennek a stratégiának a gyakorlati alkalmazására, mégpedig a vargyasi Daniel-kastély (Kovászna megye, Románia) és az alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastély (Brassó megye, Románia) esetében. A vargyasi Daniel-kastély késő reneszánsz faragványaival, barokkos díszítéseivel, valamint klasszicista bővítéseivel Erdővidék egyik leglátványosabb műemléke. A kastély a XVI. században épült, de számos külső átalakításon esett át a századok során. A kastély hatalmas parkja még ma is egyedi a benne található díszfáknak és ritka cserjéknek köszönhetően. Az alsórákosi Bethlen-Sükösd várkastélyt Sükösd György kapitány építtette a XVII. század elején. A várfalak négyszögű udvart zárnak körül, a négyszög mindegyik sarkában köralaprajzú bástyákkal. A gyalui várkastély mellett ez a kastély is az úgynevezett erdélyi kerekbástyás kastélyok közé sorolható. Bővebb információ a kastélyokról a www.kastelyerdelyben.ro honlapon található.
Transindex.ro

A kormány a helyi közösségek ellen?
Nem egészen értjük, mi a baja Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektusnak azzal a magyar és a román nemzetiségű polgárok békés együttélésének kritériumairól szóló kódexszel, amelyet a megyei önkormányzat a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala bevonásával kíván kidolgozni.
A kormánymegbízott a megyei közgyűlés elnöke szerint bíróságon támadta meg a kódex kidolgozásáról szóló határozatot, mivel szerinte a megyei önkormányzatnak „nincsenek hatáskörei az etnikumközi együttműködés és a közigazgatás kétnyelvűsége területén”.
A bíróságnak tehát most azt kell eldöntenie, hogy egy megyei közgyűlés tehet-e javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan valósítsák meg a megye területén élő nemzetiségek a minél problémamentesebb egymás mellett élést úgy, hogy mindkét csoport – a kisebbségi és a többségi – számára a legoptimálisabb feltételeket biztosítsák a kulturális és az egyházi tevékenység finanszírozása, valamint az anyanyelvhasználat terén.
A Hargita megyei prefektus most ugyanúgy a probléma, és nem a megoldás része, mint amikor – Kovászna megyei kollégájához hasonlóan – a magyar feliratok és jelképek használata miatt tett panaszt. Ép ésszel nehéz felfogni, miért lenne gond, ha egy megyei önkormányzat tenni akar az etnikai béke érdekében. Főleg akkor, ha a kormány és a parlament semmit sem tesz az ügyben, hiszen sem a kisebbségi törvény, sem a jogos önrendelkezési törekvések ügyében nincs érdemi előrelépés. Sőt a Románia által ratifikált, és így a belső jogrend részévé vált kisebbségvédelmi egyezmények előírásait – például az anyanyelvhasználatra és a kétnyelvű feliratokra vonatkozókat – is figyelmen kívül hagyják. A prefektus ebben a helyzetben a józan ésszel szembemenve, ahelyett hogy üdvözölné a kezdeményezést, ha már a román állam nem hajlandó érdemben tenni a békés együttélés érdekében, inkább gáncsolja azt.
Ez ismét csak jól illusztrálja, mennyire álságos minden, a decentralizációról szóló román mese. A szavak szintjén támogatják, de amikor egy önkormányzat konkrétan tenni akar valamit, azonnal elgáncsolja a központ helyi embere. Márpedig ilyen körülmények között tényleg csak színjáték az egész demokráciásdi, teljesen felesleges szavazás útján önkormányzati testületeket választani, ha azok döntési hatásköreit redukálják arra, milyen utakat kell leaszfaltozni. Ezt ugyanis egyszerű szakhatóságok is el tudják végezni.
A vonatkozó jogszabályok szerint ráadásul a prefektus a mindenkori kormány képviselője. Vagyis a helyzet úgy is értelmezhető: ott tartunk, hogy a helyzet rendezése helyett a román kormány próbálja ellehetetleníteni a magyarok és a románok békés egymás mellett élését.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Soltész Miklós szerint megfélemlítik a romániai magyarokat
Soltész Miklós szerint Marosvásárhelyen a Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt indított korrupcióellenes eljárás révén a magyarság megfélemlítése zajlik.
A budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára minderről Sepsiszentgyörgyön beszélt egy péntek délelőtti sajtótájékoztatón, amelyet Kulcsár Terza József képviselőjelölttel, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei szervezete elnökével közösen tartott.
Az államtitkár általában helyesnek találta a korrupció üldözését, azoknak a leleplezését, akik törvénytelen eszközökkel szereznek vagyont, de úgy vélte: „le lehet bénítani egy önkormányzatot, le lehet bénítani egy országot, ha mindenki retteg", és a felelősök nem merik aláírni a közbeszerzési döntéseket. Az államtitkár többek között ezért is tartotta rendkívül fontosnak, hogy az RMDSZ és az MPP közösen indulnak a választásokon. Megjegyezte: Kárpátalján és a Délvidéken eredményes volt az összefogás, és reményei szerint Erdélyben is az lesz.
Soltész úgy vélte, Magyarországnak egyre jobbak a kétoldalú kapcsolatai Szlovákiával és Szerbiával, és ennek következtében az ott élő magyarok helyzete is javult. Fontosnak tartotta a kapcsolatteremtést a román politikával és a román egyházakkal is, hogy az ottani magyarságról is „lekerüljön a teher". Soltész Miklós azt is megemlítette, hogy Magyarország nem teherként, hanem sokkal inkább az országot építő közösségekként tekint az ott élő nemzetiségekre. Hozzátette: az elmúlt hat év során két és félszeresére emelték a magyarországi nemzetiségek támogatását. Nyomatékosította: fontosnak tartják, hogy a magyarországi románság megőrizze nemzeti identitását, mert ezzel Magyarországot erősíti. „Reméljük, hogy ezt Románia is fontosnak tartja" – jelentette ki az államtitkár.
Kulcsár Terza József, az RMDSZ és az MPP közös képviselőjelöltje köszönetet mondott az államtitkárnak az anyaországi támogatásért, és megjegyezte, hogy reményei szerint eljön az idő, amikor az erdélyi magyarság meg tudja hálálni az anyaország törődését. A politikus a nemzeti ügyekben való összefogás fontosságát hangsúlyozta. Megjegyezte: még ha hétköznap más-más pólót is viselnek, olykor fel kell ölteni a nemzeti mezt.
A sajtótájékoztatón elhangzott: Soltész Miklós az erdélyi magyar egyházak helyi képviselőivel találkozik Háromszéken, és a magyar kormány pályázati forrásairól tájékoztatja őket. Az államtitkár szombaton Gyimesfelsőlokra utazik, ahol részt vesz az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium Szent Erzsébet napi ünnepségén.
MTI
Erdély.ma,

Az ügyvéd szerint hibás fordításokra alapozták a vádat Borbolyék perében
Újabb több órás tárgyalást tartottak hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen indult büntetőperben, a Hargita Megyei Törvényszéken. A tárgyalást vezető bíró folytatta a Hargita megyei tanács elnökének kihallgatását, aki ártatlannak vallotta magát.
Miután a múltkor el kellett napolni a tárgyalást, hétfőn ismét Borboly Csaba kihallgatásának folytatása volt napirenden. Borboly a 131-es számú megyei út felújításával kapcsolatos fejleményekről is beszélt, megemlítve, hogy ezt a munkálatot is, akárcsak a többi, korábban tervezett útfelújítást, újraterveztették, hogy a szükségtelenül nagy értékű beruházás helyett költséghatékonyabban dolgozzanak. A bíró kérdésére azt is elmondta, hogy az említett, Felsőboldogfalva és Kovászna megye határa között haladó út esetében az újratervezés az egész útszerkezetet érintette. Az új terv 2010 októberében elkészült, a közbeszerzési eljárás során a Stravia Kft. ajánlatát fogadták el, és decemberben kellett kezdeni a munkát. Az csak a helyszínen derült ki számára, hogy a szakigazgatósági jelentés alapján beígért, és a megyei tanácsi határozat tervezetében szereplő 11 kilométeres útszakasz helyett csak 6,5 kilométert lehet aszfaltozni a rendelkezésre álló összegből.
A kihallgatáson többször elhangzott Borboly volt kollégája, a perben szintén vádlottként szereplő K. Csongor neve, aki a megyei útgondnokság illetékeseként Borboly szerint magyarázattal tartozott azért, hogy miért csökkent ekkorát a leaszfaltozható útszakasz hossza, és miért nem lehetett betartani az ígéretet. Mint elmondta, később szintén miatta fordult a fegyelmi bizottsághoz, mert alárendeltje nem látta el megfelelően a feladatait, nem működött együtt az ellenőrzést végző számvevőszékkel és a belső pénzügyi ellenőrzést végző személyekkel sem. Utána kénytelen volt bűnvádi feljelentést is tenni ellene, mert mint kiderült, egy útfelújítási munkálat kifizetéséhez egy olyan műszaki ellenőri jelentés volt csatolva, amely egy másik útra vonatkozott – ismertette. Hozzátette, 2008-tól kezdődően belső szabályzatok módosításával és átszervezésekkel igyekezett elérni, hogy a kifizetések rendszere, a belső mechanizmusok átláthatók legyenek, hogy ne történjenek hibák. „Ha el akartam volna követni azt, amivel vádolnak, ezt nem tettem volna” – jelentette ki. Borboly azt is elmondta, amikor 2011-ben problémák jelentkeztek, úgy döntött, mivel nem szakember, a fő hitelutalványozói hatáskört átadja a mérnöki végzettségű alelnöknek.
Borboly Csaba ügyvédje, Sergiu Bogdan szóvá tette, hogy védence esetében a bizonyítékként felhasznált lehallgatási jegyzőkönyvek több pontatlan fordítást tartalmaznak, amelyekre viszont a vádakat alapozták, illetve olyan dokumentumokra, amelyek hiányoztak.
„Borboly urat azzal vádolják, hogy ő is tudott a szabálytalanságokról, olyan beszélgetések lehallgatási jegyzőkönyveire alapozva, amelyeket a számvevőszéki ellenőrzés után folytattak le. Ő azt kérte alárendeltjeitől, hogy keressék meg a hiányzó dokumentumokat, mert azt hitte, léteznek. Ezt úgy állították be, mintha ő el akarta volna kerülni a felelősségre vonást. Ő honnan tudta volna, hogy nemzetbiztonsági okból lehallgatják?” – tette fel a kérdést az ügyvéd.
2013-ban emeltek vádat
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban azért emelt vádat Borboly és társai ellen, mert álláspontja szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket két cégnek. Ezzel a vádhatóság szerint ő és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Megmentenék az itthon hagyott diákokat
Menteni próbálják az elkallódástól a külföldön dolgozó szülők gyerekeit Kovászna megyében. Kiss Imre főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján többek között a hiányzások mértékéről beszélt, rámutatva: októberben 137 ezer órát hiányoztak a háromszéki diákok, ennek 74 százaléka igazolatlan hiányzás.
Meglepő módon az elemi iskolában a legmagasabb a hiányzások aránya, az előkészítő és az első osztályokban egy főre átlag 5,4 óra hiányzás jut. „Ezek a kisdiákok nem lógnak, viszont egy részük egyáltalán nem jár iskolába. Szeptemberben ugyan a szülők beíratják őket, majd amikor külföldre mennek szezonmunkára, a kisebbeket elviszik magukkal” – részletezte az oktatási szakember.
Elmondta, ha az egész család külföldön tartózkodik, a pedagógusok tehetetlenek, viszont a hiányzások miatt a gyerek általában kénytelen osztályt ismételni, és végül lemorzsolódik. Kiss Imre rámutatott, a hiányzások több mint felét, 70 ezer órányit a Kovászna megyei diákok két százaléka, vagyis ugyanaz a 650 gyerek gyűjtötte össze. Az iskolák vezetősége az egyéni helyzetekre próbál megoldást találni, ám sok esetben az önkormányzatok, a szociális hatóságok beavatkozására is szükség van.
Programokkal segítenek
Kiss Imre szerint a tanfelügyelőség összesítette, hány gyereket hagytak itthon külföldön dolgozó szüleik, és arra ösztönzik az iskolákat, hogy szervezzenek számukra különböző programokat, ezáltal megmentve őket az elkallódástól. Ebben a tanévben 1923 diáknak dolgozik egyik, vagy mindkét szülője külföldön. Zágoni Imola tanfelügyelő elmondta, közülük 440 gyerek a nagyszülők, rokonok gondjaira van bízva. A gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt tanácsadást biztosítanak, segítő órákat tartanak, mentorprogramokat szerveznek, melyek keretében a rendezett családi háttérrel rendelkező diáktársak veszik őket szárnyaik alá.
Aggódnak az igazgatók miatt
Kiss Imre szerint a tanfelügyelőségeken aggódnak amiatt, hogy januártól miként oldják meg az iskolaigazgatók kinevezését. Az igazgatóknak szervezett versenyvizsga véget ért, Kovászna megyében egyetlen fellebbezést iktattak, és jelenleg a tanintézetek 60,4 százalékban van sikeresen vizsgázott igazgató, 45,2 százalékukban pedig aligazgató. Gondot jelent azonban, hogy az alkalmazási módszertan szerint a jelenlegi igazgatók kinevezése nem hosszabbítható meg, ha nem vettek részt a versenyvizsgán, vagy elbuktak. Ilyen esetekben a nevelőtanács javasol másik igazgatót, ezt a vezetőtanács hagyja jóvá, majd a tanfelügyelőség nevezi ki.
Kiss Imre viszont attól tart, hogy sokan a jelölés ellenére nem vállalják a tisztséget, elmondása szerint már augusztusban is szembesültek hasonló visszautasításokkal. Elmondta, az új kinevezésekre csak januárban kerül sor, így abban bíznak, hogy az új kormány módosítja majd a módszertant.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Aggasztó a külföldön dolgozó székelyföldi szülők gyerekeinek sorsa
Aggasztóan nagy azon háromszéki gyerekek száma, akiknek szülei külföldön dolgoznak. Zágoni Imola, Kovászna megyei nevelési tanfelügyelő elmondta, október folyamán készítettek egy felmérést, amelyből kiderült, hogy 1923 gyereknek egyik vagy mindkét szülője külföldön tartózkodik, így őket az itthon maradt szülő vagy pedig rokonok, nagyszülők nevelik.
Zágoni Imola tájékoztatása szerint Háromszéken 270 olyan gyereket azonosítottak, akinek mindkét szülője külföldön van. 1487 esetben az egyik szülő ment külföldre, a másik itthon maradt gyerekeivel. A háromszéki tanfelügyelőség adatai szerint a legtöbb szülő Bodzafordulón és környékén hagyta itthon gyermekét.
A nevelési tanfelügyelő elmondta, arra ösztönzik az iskolákat, hogy külön foglalkozzanak ezekkel a gyerekekkel, szervezzenek foglalkozásokat, az osztályfőnökök, nevelési tanácsadók, pszichológusok tartsanak egyéni vagy csoportos tanácsadást a gyerekeknek és az őket felügyelő felnőtteknek is. Ezeken a találkozókon beszélnek a gyerekek jogairól és kötelezettségeiről, életkori sajátosságaikról, a felnőtteknek pedig konfliktuskezelést és kommunikációs technikákat tanítanak.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumban és a bodzafordulói iskolában mentorprogramokat is indítottak, amelynek keretében a rendezett családi háttérrel rendelkező diákok meghívják a magukra hagyott társaikat, közös családi programokat szerveznek. Emellett a pedagógusok is tartanak családlátogatásokat, segítenek a házi feladatok megoldásában. Több iskola is megengedi, hogy a külföldön tartózkodó szülők gyerekei délutánonként használják az iskola számítógépeit és internetét, hogy kapcsolatba tudjanak lépni szüleikkel.
Az iskolai hiányzások mutatják, egyedül van a gyerek
Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő szerint az iskolai hiányzások szoros összefüggésben vannak a külföldön dolgozó szülők gyerekeinek helyzetével. A Kovászna megyei diákok októberben összesen 130.000 tanóráról hiányoztak, ezek jelentős része igazolatlan. A főtanfelügyelő rámutatott, hogy a legtöbb hiányzás az elemi iskola előkészítős és első osztályos diákjai körében van.
Kiss Imre magyarázata szerint sokan szeptemberben beíratják gyerekeiket iskolába, és mivel még kicsik, magukkal viszik külföldre. Előfordul, hogy decemberben hazajönnek és télen járatják iskolába a gyerekeket, majd tavasszal ismét magukkal viszik. Ezek a gyerekek osztályismétlők lesznek, mivel annyi hiányzást gyűjtenek össze, hogy nem lehet őket lezárni - magyarázta a főtanfelügyelő. Elmondta, ha egy diák négy évvel nagyobb, mint lehetséges osztálytársai, már nem lehet beírni, ezért csak a „második esély” program révén járhatják ki az iskolát.
maszol.ro

Ponta ismét a székelyföldi magyarság ellen uszít, ezúttal Csíkszeredából
Victor Ponta volt miniszterelnök azt nyilatkozta hétfőn Csíkszeredában, hogy az új választási törvény úgy van megalkotva, hogy előfordulhat az a helyzet, hogy Kovászna és Hargita megyéből egyetlen román képviselő se jusson be a parlamentbe.
Victor Ponta, Rovana Plumb és Eugen Teodorovici volt miniszterekkel együtt azért utazott Hargita megyébe, hogy Mircea Duşa képviselőt támogassák egy újabb mandátum elnyerésében. Ponta szerint a választók nagyszámú részvétellel 'jóvátehetik a törvény hibáját'. Ugyanakkor biztosította a jelenlévőket arról, hogy ha nem gyűlne össze megfelelő számú szavazat, akkor a mandátumok újraosztásánál Hargita megye „az első helyen lesz”.
A volt miniszterelnök azt mondta, hogy a PSD kormány sok pénzt utalt a régiónak és arra számít, hogy a magyar választók méltányolják ezt. Véleménye szerint Mircea Duşa megtette kötelességét a megye és az ország iránt.
Megígérte azt is, hogy támogatni fogják a megye egyetlen román nyelvű újságját. Mircea Duşa arra kérte a jelenlévőket, hogy ne szórják szét szavazataikat, mert azt kockáztassák, hogy román képviselő nélkül marad a megye, hiszen míg a magyarok egyetlen listán indulnak, a mintegy 25,000 román szavazaton nyolc párt osztozhat.
itthon.ma//erdelyorszag

Mennyi adót fizet és mennyit kap vissza Székelyföld?
MTI - A befizetett adó és a költségvetésből visszakapott összegek aránya alapján a középmezőnybe tartoznak a magyar többségű megyék - derült ki abból az összeállításból, amelyet a Transindex portál tett közzé kedden a 2016-os év első kilenc hónapjának a pénzügyi adatai alapján.
A portál közérdekű adatigényléssel kapta meg a pénzügyminisztériumtól a társasági adó, jövedelemadó, áfa, illetve jövedéki adó formájában befizetett összegek megyei bontását, és a megyéknek visszautalt összegek statisztikáját.
Ezek szerint az államháztartásnak a megyékből és a fővárosból származó bevételei az első kilenc hónapban elérték a 89,9 milliárd lejt, ebből visszaosztás vagy minisztériumi utalások formájában összesen 33,3 milliárd lej, azaz az összeg 37 százaléka jutott vissza helyi szintre.
Az adatok szerint az egész országban beszedett adó több mint kétharmadát Bukarestben összesítették. Ez annak tulajdonítható, hogy a törvények szerint a nagyvállalatok a fővárosban adóznak. Bukarest az általa begyűjtött adónak csupán a 13 százalékát kapta vissza, de ez is öt és félszer több, mint a székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megyének visszaosztott összegek együttvéve.
A megyei bontás azt mutatja, hogy Románia negyvenegy megyéje közül csak 11 fizetett be többet, mint amennyit visszakapott, harminc megyének viszont több jutott, mint amennyit befizetett. A befizető megyék rangsorát Konstanca vezeti (a befizetések 26 százalékát kapta vissza), utána a Bukarestet körülvevő Ilfov (33), Brassó (34), Kolozs (44), Prahova (52), Temes (53) valamint Dolj (73), Iași (78), Szeben (80) és Argeș (97) megyék.
Nagy mértékben különbözik az eltartott megyék eltartottsági foka. A legeltartottabb megye, a dél-romániai Teleorman csaknem háromszor annyit kapott vissza a költségvetésből, mint amennyit befizetett (292 százalék), további nyolc megye pedig a befizetései több mint kétszeresét kapta vissza. Ezek a bánsági Krassó-Szörényt leszámítva Kárpátokon túli megyék.
A jelentős magyar lakossággal rendelkező erdélyi megyék közül Bihar a befizetett adók 101 százalékát, Maros 104, Arad 108, Szatmár 130, Kovászna 138, Hargita 144, Szilágy pedig 159 százalékát kapta vissza.
maszol.ro

Megyeinfó Tamás Sándortól
Mandátumának 155. napján megyeinfót tartott szerdán Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke. A tájékoztató díszlete és stílusa is hasonlított a Lázár János magyar miniszterelnökséget vezető miniszter által meghonosított kormányinfóhoz.
Tamás Sándor elmondta, ezentúl minden hónapban, a rendes tanácsülés után várja az újságírókat a megyeinfóra, ami más lesz, mint egy szokványos sajtótájékoztató, egy hosszabb időszak áttekintésére, elemzésekre, háttérinformációk, tervek kivesézésére lesz lehetőség. A Kovászna megyei képviselő-testület beiktatása után 155 nappal Tamás Sándor úgy fogalmazott, az emberek megyefejlesztéssel, közösségszervezéssel bízták meg, azzal, hogy erősítse Székelyföld kulturális, szellemi hátterét, amit mások gyengíteni próbálnak.
„A technokrata kormányra a recentralizáció jellemző. A héten fogadtak el egy kormányrendeletet, amivel a mezőgazdasági kamarákat a megyei önkormányzatoktól a szakminisztériumhoz utalták” – mondta az önkormányzati elnök, emlékeztetve, hogy az elmúlt években erre a sorsra jutott az építkezési felügyelőség, a fogyasztóvédelem, valamint a pénzügyi, az erdészeti, a környezetvédelmi és a fejlesztési igazgatóságok. „Ez így nincs rendben. Európában eredményeket hozott a decentralizáció, Romániában pedig recentralizáció zajlik” – hangoztatta Tamás Sándor, majd összegezte az elmúlt 155 nap alatt befejezett fejlesztéseket: a kórházfelújítást, út- és hídépítéseket.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro