Az RMDSZ árnyékjelentést készít a nyelvi jogokról szóló román jelentéshez
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) árnyékjelentést készít ahhoz a jelentéshez, amelyet a román kormány nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről - mondta csütörtökön az MTI-nek az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor elmondta, a román kormány jelentése valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. Hozzátette: a jelentés elkészítésekor a kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe.
Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttat el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített.
A 270 oldalas román kormányjelentés a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, és csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Állítása szerint a 2010 októberében benyújtott korábbi jelentés után a román hatóságok "folytatták erőfeszítéseiket a kisebbségekhez tartozó személyek jogait rögzítő rendszer megerősítésére, hiszen ezt az 1989 után meghonosodott demokratikus társadalom egyik meghatározó elemének tekintik".
A román kormány a kérdés összetett voltára hivatkozva jegyzi meg, hogy "egy sor vállalás teljesítése továbbra is kihívást jelent" az ország számára. "Ennek ellenére az első jelentés benyújtása óta jelentős előrelépés történt a vállalások tejesítése terén" - állapítja meg a dokumentum.
A jelentés első fejezetében a kormány azokat a demográfiai változásokat mutatja be, amelyek a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között történtek Romániában. A számok szerint a romákat leszámítva valamennyi kisebbség lélekszáma jelentősen csökkent, a magyar közösség több mint 12 százalékos fogyással 1 431 807 főről 1 227 623 főre apadt, és az ország lakossága 6,1 százalékát teszi ki.
A dokumentum második fejezete azokat a várható jelenségeket sorolja fel, amelyek az elkövetkező időszakban befolyásolhatják a kisebbségek helyzetét. Ezek között az alkotmánymódosítást és az ország közigazgatásának az átalakítását hangsúlyozza. A jelentés leszögezi, hogy "a nyolc leendő régiót a gazdasági hatékonyság szempontjai alapján alakítják ki, (.) és a közigazgatás átalakítása semmiképp sem fog etnikai alapon történni". Hozzáteszi azonban, hogy a közigazgatási átalakítás semmiképpen nem fogja érinteni a kisebbségek szerzett jogait.
A román kormány megemlítette, hogy a gazdasági válság ellenére a költségvetésből évről évre növekvő összeget juttatott a kisebbségeknek. Jelentős előrelépésnek tekinti a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt, amely kiszélesíti a kisebbségi oktatás kereteit. Megemlíti: a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása immár ne a román anyanyelvű diákoknak szánt könyvek és tanterv alapján történjék. Előrelépésként mutatja be, hogy a tanügyi törvény multikulturális státust biztosít a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE), és biztosítja, hogy ezeken az egyetemeken magyar nyelvű oktatás is folyjék.
A jelentés szerint a romániai bíróságokon tolmács által biztosítják a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és a büntetőeljárásokban ingyenes a fordítás. A román kormány beszámol arról, hogy a kormánynak alárendelt intézményekben nőtt a magyarul beszélők száma. Példaként hozza fel, hogy a (85 százalékban magyarok által lakott) Hargita megyében a katasztrófavédelmi felügyelőség alkalmazottainak 30-35 százaléka magyar nemzetiségű, és a közkapcsolatokért felelős személyek Kovászna, Maros, Bihar és Szilágy megyében is beszélnek magyarul.
A jelentés kitér arra, hogy a román hatóságok a kisebbségekkel közösen keresik a megoldásokat a chartában vállalt minden egyes kötelezettség teljesítésére. A dokumentum szerint csak Buzau, Krassó-Szörény, Konstanca, Ialomita, Ilfov és Teleorman megyében nem lehet magyar nyelvű kérvényeket iktatni az önkormányzatoknál. Az Erdélyi megyék többségében és a dél-romániai Braila megyében viszont ezt a jogot olyan településeken is biztosítják, ahol a lakosság aránya nem éri el a 20 százalékos küszöbértéket.
Az Európa Tanács honlapján mellékletek nélkül elérhető jelentést a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016 március 2-án nyújtotta be
Gazda Árpád

„A Székelyföld nem rezervátum!”
Hol tart a Kovászna megyei turizmus? Milyen fejlesztésekre van szükség, hogy kibontakozhasson? – ezekre a kérdésekre keresték a választ kedden az árkosi tanulmányi központban szervezett, Háromszéki turizmus 2016 című konferencián.
Mint Gáj Nándor, a szervező sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója köszöntőjében megfogalmazta, céljuk az, hogy a háromszéki idegenforgalom szereplői közösen találjanak megoldásokat a térség turisztikai kínálatának fejlesztésére.
„Az önkormányzat azzal tud hozzájárulni a turisztikai vonzerő növeléséhez, hogy infrastruktúrát fejleszt, mert ha felgyorsul a forgalom, növekszik a látogatók száma, ezzel pedig növekszik a helyi vállalkozások forgalma és az új munkahelyek száma” – hangsúlyozta mintegy válaszképpen Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki szerint egyre népszerűbbek a népi feredők, egyre több kikapcsolódni és gyógyulni vágyó keresi fel ezeket.
Ötletből nincs hiány
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke eközben arra irányította rá a résztvevők figyelmét, hogy jelenleg Kovászna megye bruttó hazai termékének (GDP) mindössze 2 százalékát adja a turizmus, ami ugyan magasabb az országos átlagnál, de messze elmarad a magyarországi 10 százaléktól. Édler szerint pedig az ágazatban van potenciál, de még sok fejlesztésre van szükség.
Rámutatott például, hogy a megye fejlesztési stratégiájában alappillérként szerepel a turizmus, ezért a gyakorlatban is tenni kell a fellendítéséért, például azokat az útszakaszokat kell leaszfaltozni, amelyek valamilyen turisztikai célpont felé vezetnek. Édler két javaslatot is megfogalmazott: szerinte a baróti Erdővidék Múzeumából az egyedülálló mamutleletet természeti környezetben kellene kiállítani és más látványosságokat is mellérendelni, hogy több érdeklődőt vonzzon a térségbe, másrészt a hagyományokra építve látogatóközpontot kell létesíteni, ahol huszárokat mutatnának be, ágyúval is lehetne lőni. Édler szerint egyelőre hiányos a programkínálat, és szükség van egy közös, Székelyföldet népszerűsítő internetes platformra.
Sok szálláshely, kevés program
„A székelyföldi turizmusra az jellemző, hogy sok a szálláshely, de nincs programkínálat” – állapította meg Az élményközpontú szemlélet a desztinációfejlesztésben című előadásában Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. Úgy véli, a vendégvárásról a vendégfogadás irányába kell elmozdulni, nem elég, ha van erőforrás a gyógyturizmusra, az üdülésre, a bakancsos turizmusra, befektetésekre van szükség, hogy az ásványvizek, mofetták, fürdők, turistautak, sípályák vonzerővé válhassanak.
Horváth Alpár leszögezte ugyanakkor, hogy nem kell tartani a nagybefektetőktől, hiszen ők más vendégkört vonzanak, nem veszik el a panziók ügyfeleit, hiszen Kovászna, Hargita és Maros megyében a mérhető turisztikai forgalom jelenleg is a nagyobb szállodákhoz kötődik, és nem a panziókhoz. A szakember a természetvédelmi látogatóközpontok, tanösvények kiépítését, a lovas, kerékpáros, síturizmus fejlesztését szorgalmazta.
Rámutatott, a kulturális, a vallási, a nemzeti identitásra épülő és a gasztroturizmus dinamikusan fejlődő ágazat, de ehhez élményt kell kínálni, ezért fontos a programszervezés, a szálláshelyek alkalmazottai ismerjék és kínálják a turisztikai szolgáltatásokat. Horváth Alpár szerint a jelenleg fellelhető népszerűsítő anyagokon rezervátumként jelenítik meg a Székelyföldet, „régi kerítések, régi nénik, nézd meg, hogy hal ki a magyarság a Székelyföldön” hangulatot közvetítenek. Úgy hiszi, ezt nem kell feltétlenül lecserélni, de kalandot, élményt kell kínálni melléje.
„A székelyföldi vendégszeretet esetenként abban merül ki, hogy agyonetetjük a vendéget, megkínáljuk szilvapálinkával, de kommunikációs hiányosságok vannak, az alkalmazottak közömbösek, nem mosolyognak, nem tudják kezelni a különböző típusú vendégeket” – fogalmazta meg hasonlóképpen László Endre turisztikai vállalkozó, az Utazási Irodák Országos Egyesületének (ANAT) regionális alelnöke is.
Ugyanakkor az előrelépésekre is rámutatott, hiszen, mint mondta, idén először a legrangosabb romániai turisztikai versenyben, a Romanian Top Hotel Awardson több kategóriában is szerepelnek Kovászna megyei szálláshelyek, ami pedig jó jel, hiszen azt mutatja, hogy jó irányba halad a háromszéki turizmus fejlesztése.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Mellélőtt a főfogyasztóvédő
Gheorghe-Mircea Diacon, a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetője feljelentette a sepsiszentgyörgyi H–Press Kft. által kiadott Háromszék napilapot és Bedő Zoltánt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, derül ki a testület értesítéséből, melyet tegnap kaptunk meg.
A feljelentés tárgya Bedő Zoltán, „Kovászna Megye Tanácsának tagja” A főfelügyelőnek távoznia kell! című jegyzete, mely a főfogyasztóvédő szerint „diszkriminálja” őt. A beadványban az áll, az illető véleményanyag a Háromszékben jelent meg, a feljelentéshez meg a Székely Hírmondóból kimásolt jegyzetet mellékelte. Ugyanis ott jelent meg az anyag. Különben Bedő Zoltán megyei tanácstagi mandátuma még tavaly novemberben megszűnt, Diacon a feljelentést idén április 20-án tette. Diacon kéri a diszkriminációellenes tanácsot, bírságolja meg a felelősöket, és kötelezze a meghozandó határozat közlésére.
Az Adjudról Háromszékre szegődött Diacon előbb rendőr volt, de magatartása miatt eltanácsolták az intézménytől. Aztán polgárőrnek állt, onnan meg kirúgták. 2013. január közepétől politikai hátszéllel a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője. Azóta többször felhívta magára a figyelmet, többek között a „székely ízek” üldözésével, a taxisok SIC-matrica miatti megbírságolásával, az unitárius ifjak árkosi egyházi táborában rendőri kísérettel való, túlkapásnak minősülő ellenőrzésével, a Háromszéket kiadó H–Press Kft. jogtalan megbírságolásával, vendéglői dulakodásával és hivatali visszaélésével, mely cselekedetekről lapunkban beszámoltunk.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székelyek címereiről, Keöpeczi Sebestyén József heraldikusról és Háromszék címerkincséről (Országos Genealógiai és Heraldikai Kongresszus)
A székely közösség címereiről, valamint Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikusról tartott előadást dr. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus a négyéves szünet után május 12–14-e között Jászvásáron megrendezett Országos Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson. Ugyanott bemutatták Szekeres Attila István Kovászna megye címerkincsét feldolgozó, gazdagon illusztrált, román nyelven megjelent könyvét. A több mint félszáz előadó között a sepsiszentgyörgyi szakember volt az egyetlen magyar. Előadásait nagy érdeklődés övezte és siker koronázta, a hallgatóság megköszönte, hogy ezekről a számukra ismeretlen kérdésekről tájékozódhatott. Sokan most hallottak először arról, hogy magyar heraldikus készítette Románia királyi címerét.
A székely közösség címerei
A kongresszus második napján tartott előadásán Szekeres Attila István bemutatta a régi vagy ősi és új vagy újabb székely címert. Az elsőt úgy határozza meg a korábbi heraldikai szakirodalom, mint kék mezőben medvefőt, szívet és koronát átszúró kardot tartó, könyökben hajlított, jobbra fordult páncélos kart, ám a címerpajzs mezeje kezdetben vörös volt. Utóbbi sokkal egyszerűbb, kék mezőben jobbról naparc, balról növekvő holdsarló, emez néhol megszemélyesített, máshol nem. Az előadó bemutatta a székelycímeres emlékeket. Ismertette az 1659. május 24.–június 15-e között Szászsebesen tartott Országgyűlés határozatát, melyben törvénybe foglalták a székely rendi nemzet jelképeit: „A pecsétek pedig ilyenek légyenek: (…) A székelységnek légyen egy fél hold és nap, környülvaló irása: Sigillum nationis Siculicæ.” Az előadó számos példát mutatott be a székely jelképek alkalmazására, továbbá a vármegyék növekvő sasával és a szász közösség hét bástyájával való közös használatára is.
Keöpeczi Sebestyén József
Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) erdélyi címerművészről, heraldikusról a kongresszus harmadik napján tartott előadást Szekeres Attila István. Sebestyén 1903–1914 között a Kolozsváron kiadott Genealógiai Füzetek munkatársa, 1903–1911 között társszerkesztője. A folyóiratban, melynek megszűnése után Budapestre távozott, közel száz rajza, főleg címerrajza és tizenhat tanulmánya jelent meg. 1915-től hivatalosan használhatta az országos levéltár megbízott címerfestője titulust. Ebben a minőségében ő rajzolta meg a Magyar Királyság 1915-ös középcímerét és pecsétrajzát. Az első világháborút követően a Székely Hadosztályban harcolt, annak fegyverletétele után tiszttársaival együtt a brassói Fellegvárba internálták. Onnan a háromszéki Köpecre került. 1919–1940 között itt élt családjával. Nevéhez fűződik a Román Királyság 1921-es címerének megalkotása. 1926-ban címerekkel díszítette a köpeci református templom belsejét. A bécsi döntést követően Kolozsvárra költözött, az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Számos címertani, művészettörténeti, építészettörténeti tanulmányt közölt. Rengeteg címert festett, sok könyvjegyet rajzolt, emléktáblákat díszített, címerekkel díszített családfákat állított össze. Jelentős műemlékvédelmi tevékenysége is, de igazán kimagaslóan a heraldikát – címertudományt és címerművészetet egyaránt – művelte. Címerfestményei, heraldikai rajzai művészi kivitelűek.
Kovászna megye címerkincse
Szekeres Attila István 2013-ban megvédett doktori dolgozatát bemutató, Háromszék címerkincsét feldolgozó, az árkosi Tinta Kiadónál megjelent könyvének (Patrimoniul heraldic al județului Covasna) „ősbemutatójára” az országos kongresszuson került sor. A kötetet Tudor R. Tiron bukaresti heraldikus méltatta. A könyv nagy részét a címerek bemutatása teszi ki. Ez elsősorban területi felosztás szerint történt, három kistérségbe csoportosítva: Erdővidék, majd Sepsiszentgyörgy és környéke – amely magában foglalja az egykori Sepsiszék nagy részét és a valamikori Felső-Fehér vármegyéhez tartozó Székföldjét –, utóbb a Kézdi- és Orbaiszéket felölelő Felső-Háromszék következik. Az ezek területén található egyházi és világi épületeken, illetve azok belsejében, valamint temetkezési helyeken fellelhető címerek feldolgozása mellett az ismertető vázlatosan kitér a település múltjára és az épület történetére is. A területi felosztás mellett külön-külön fejezet tárgyalja a sepsiszentgyörgyi székhelyű Székely Nemzeti Múzeumban és a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban őrzött címereket, majd a Románia Országos Levéltára Kovászna megyei hivatalában található nemeslevelek címereit. Külön fejezet foglalkozik a közigazgatási címerekkel, azok megjelenésétől napjainkig. Végül a bemutatott címerek többféle osztályozása következik fajtájuk, elhelyezkedésük, keletkezési idejük, anyaguk, előállítási módjuk szerint, valamint a tulajdonosaik számát véve figyelembe. (M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A háromszéki turizmusról tartottak konferenciát Árkoson
Háromszéki Turizmus 2016-ban címszó alatt egész napos szakmai előadásokon, vitafórumokon vettek részt turisztikai szakemberek, vendéglótóipari egységek tulajdonosai az árkosi Felnőttoktatási Központban, kedden. A rendezvény célja, hogy olyan ötletek szülessenek, amelyek elősegíthetik a térség turisztikai fellendítését.
A résztvevőket Gáj Nándor, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója köszöntötte, kiemelve, hogy hosszú együtt gondolkodási időszak után hozták tető alá a mai szakmai fórumot Kovászna Megye Tanácsa, a fenntartásában működő népiskola, a Háromszéki Panziós Tagozat, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, valamint a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. "Ahhoz, hogy fellendítsük a turizmust a térségben szükség van arra, hogy megszólítsuk és összehangoljuk a panziósok tevékenységét, jól működő kapcsolatot alakítsunk ki közöttük, valamint igény szerint olyan képzéseket biztosítsunk, amelyek révén szakképzett emberek dolgozhatnak a vendéglátásban. Olyan előadókat hívtunk a mai találkozóra is, akik többek között a vendégfogadásról, turizmus pszichológiáról osztanak meg hasznos gondolatokat a résztvevőkkel.”
Tamás Sándor, megyei önkormányzati elnök arra kérte a jelenlevőket, hogy ötleteljenek és fogalmazzák meg igényeiket a megyei tanáccsal szembe, mert nyitottak az újdonságokra. "A vállalkozói szférában nem tudunk munkahelyet teremteni, viszont az infrastrukturális beruházásokban segítséget tudunk nyújtani. Háromszéken fürdőket létesítettünk a Borvizek útja program, illetve kormányprogram segítségével. Hatolykán például közös összefogással, kormányprogramból, helyi és megyei finanszírozással újjáépítettünk egy olyan fürdőt, amelynek száz évre visszatekintve komoly hagyománya van, a szakemberek szerint a legnagyobb gyógyászati erejű mofetta. Melléje panziórendszert alakítottunk ki és felújítottuk az oda vezető utat is. Ennek köszönhetően felgyorsult a forgalom, megnőtt a látogatók száma, akiknek a helyi vállalkozó szálláshelyet is tud biztosítani. Próbáltuk egy irányba terelni intézményeink tevékenységeit is, hogy gyarapodjanak a vállalkozások Háromszéken. Továbbá a megyei turisztikai egyesület által elhoztunk Kovászna megyébe húsz román bloggert és újságírót, akik eddig, bevallásuk szerint csak Brassóig látogattak el, és az itt töltött idő után országos szaklapokban és online felületeken tartalmas élménybeszámolókat jelentettek meg térségünkről”- tette hozzá az elnök.
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vezetője az intézményen belül létrejött Háromszéki Panziós Tagozat fontosságát hangsúlyozta, amelynek célja segíteni a helyi panziósokat az együttműködésben. "Össze kell fogjunk minél többen. Nálunk a turisztika fontos húzó erő kell legyen, a megye fejlesztési stratégiájában fontos alappillérként meg is fogalmaztuk” - mondta Édler. Az igazgató szerint vannak turisztikai látványosságaink, amelyeket jó ötletekkel, reklámfilmekkel vonzóvá lehet tenni a turisták számára. Ilyen például a baróti múzeumban található mamut, amely mellé, ha természetes környezetet alakítanának ki több érdeklődőt vonzana, lendületet adva a térségnek. Emellett helyi ételeket, termékeket, szolgáltatásokat, programokat, tájékoztatási lehetőségeket kínálva a turistáknak.
Grüman Róbert, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület elnöke az egyesület tevékenységét ismertette, amely Kovászna Megye Tanácsa, valamint Sepsiszentgyörgy és Kovászna város önkormányzatának támogatásával alakult meg 2008-ban, Háromszék népszerűsítése céljából. "Két irodája működik: egy a megyeszékhelyen és egy a fürdő városban. Ezidáig számos, többnyelvű kiadvánnyal, sajtómegjelenéssel, helyi, illetve bukaresti, budapesti turisztikai vásárokon, rendezvényeken való részvétellel népszerűsítettük az egyesületet, valamint a térséget. Az egyesület Facebook oldala az Irány Háromszék, az #Irány Háromszék hashtaggel népszerűsíthető. Júniusban újabb bloggerek és újságírók látogatnak hozzánk, és jövőre terveink között szerepel a Háromszéki Turisztikai Napok megszervezése is. “
A találkozón Pál Zoltán, programszervező, idegenvezető a helyi értékek turizmusba való bekapcsolásáról tartott érdekes előadást. "A helyi értékeket előtérbe helyezve van csak esélyünk olyan turizmust meghonosítani, ami a helyi gazdaságot fogja erősíteni, ami valóban hosszútávon fenntartható és működőképes. Minél több gazdasági szereplőnek, értékteremtő helyi kézművesnek kell éreznie azt, hogy munkájának, tudásának többletértéke van." (közlemény)
Transindex.ro

Székelyföldi terrorvád: vádat emeltek Beke István és Szőcs Zoltán ellen
Vádat emelt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) Szőcs Zoltán és Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi, illetve kézdivásárhelyi szervezetének vezetője ellen – közölte csütörtökön honlapján az ügyészség.
Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. Mindkét férfi előzetes letartóztatásban várja ügye tárgyalását.
Az ügyészségi közlemény szerint a hatóságokhoz 2014 óta érkeztek jelzések „a magyarországi szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom romániai szárnyához" tartozó személyeknek a saját testi készségeik fejlesztése iránti érdeklődéséről. A közlemény szerint ezt az érdeklődést idegen és kettős állampolgársággal rendelkező személyek ébresztették fel, azzal a céllal, hogy erőszakos cselekedeteket kezdeményezzenek „autonomista és revizionista célok" eléréséért, „Nagy-Magyarország visszaállításáért".
A vádhatóság megemlíti, hogy a HVIM romániai tagjainak egy 2015. október 10-i (lehallgatott) beszélgetésén Szőcs Zoltán azt a feladatot szabta Beke Istvánnak, hogy házilag készítsen egy robbanószerkezetet, és hozza ezt működésbe Kovászna megye területén 2015. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén. A közlemény szerint Beke István „lépéseket tett" a robbanószerkezet előállításához szükséges eszközök beszerzése ügyében.
Az ügyészség közlése szerint a büntetőpert első fokon a bukaresti táblabíróság tárgyalja.
A hatóságok Beke Istvánt 2015. december 1-jén, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A házkutatások során kiderült: Beke István korábban 400 petárdát vásárolt.
A HVIM erdélyi szervezete a közösségi oldalán korábban közleményben tiltakozott tagjai meghurcolása ellen, és követelte, hogy az ügyészség hozza nyilvánosságra azt a hangfelvételt, amelyen tagjai az állítólagos merényletet eltervezték.
A székelyföldi terrorvád miatt decemberben estéről-estére, majd januárban heti egy alkalommal tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen, szolidaritásukat fejezvén ki az őrizetbe vettekkel, és bizalmatlanságukat fejezvén ki a hatóságok eljárásával szemben. Kisebb utcai megmozdulásokat Sepsiszentgyörgyön Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson is tartottak.
MTI

Erdély.ma, 2016. máj. 19.
Román képviselő harcol a magyarok diszkriminációja ellen
Sikertelenül lépett fel a magyarok hátrányos nyelvi megkülönböztetése ellen Daniel Chesa, a Marosvásárhellyel szomszédos Koronka község román nemzetiségű önkormányzati képviselője – írta csütörtökön a Főtér.ro portál.
Az önkormányzati képviselő tavaly kezdeményezte, hogy a koronkai helyi tanács üléseinek napirendi pontjait, határozatait és a közérdekű hirdetéseket magyar nyelven is adják ki, és készítsék el a községháza honlapjának magyar nyelvű változatát is.
Javaslatát a magyar többségű helyi tanács előbb leszavazta, majd később mégis elfogadta, de Koronkán azóta sem valósult meg a kétnyelvű tájékoztatás. Ezért a képviselő a diszkriminációellenes tanácsnál (CNCD) tett panaszt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott Takács Olga polgármester és az RMDSZ-es többségű önkormányzati testület ellen.
Marosvásárhely, 2015. március 27. A Kétnyelvű Utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! csoport és a Civil Elkötelezettség Mozgalom aktivistája felszereli az ötvenedik kétnyelvű utcanévtáblát az erdélyi Marosvásárhelyen 2015. március 27-én. A civilekből álló két csoport 2014 májusa óta küzd Marosvásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblákért. A hatályban lévő törvények értelmében a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése a polgármesteri hivatal feladata lenne, de Dorin Florea polgármester szerint a román közigazgatási törvény nem teszi lehetővé kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
A diszkriminációellenes tanács elutasította a panaszt. A portál által is közölt határozatában többek között azt állapította meg, hogy „csak a magyar közösség kérheti az önkormányzati dokumentumok magyar fordítását", a magyar közösség képviselői azonban nem tettek panaszt a vélt hátrányos megkülönböztetésük miatt. A tanács azt is megállapítja, hogy éppen a bepanaszolt személyek magyar nemzetiségűek. Daniel Chesa a Főtér portálnak elmondta: nem fogadja el a diszkriminációellenes tanács döntését, és bíróságra viszi az ügyet.
A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint Koronkán 814 román, 1804 magyar, 87 cigány és három német nemzetiségű személy él.
Korábban civil jogvédők jelezték, hogy az RMDSZ nem lehet a nyelvi jogok hiteles őre Romániában, mert sok esetben éppen a szövetség színeiben megválasztott polgármesterek és önkormányzati képviselők mulasztják el a nyelvi jogok életbe léptetését. Az RMDSZ azzal válaszolt a vádra, hogy a június 5-én tartandó önkormányzati választásokon induló jelöltjeivel nyilatkozatot íratott alá, amelyben valamennyien vállalták, hogy ha tisztségbe jutnak, saját hatáskörükben eljárnak a nyelvi jogok maradéktalan gyakorlatba ültetéséért. A szövetség nem jelölte újabb mandátumra Takács Olga polgármestert, Daniel Chesa viszont megmérkőzik a polgármesteri tisztségért.
MTI
Erdély.ma

Hatszáz táncost várnak
Kovásznai Források hétvégén
Szombaton a Városi Művelődési Ház udvarán tartják a helyi Tanulók Klubjának szervezésében a 17. Kovásznai Források országos néptáncfesztivált.
A kovásznai Tanulók Klubja által szervezett, és többek között a Sepsiszentgyörgyi Gyerekek Palotája, valamint a helyi önkormányzat által támogatott rendezvényen idén Maros, Szeben, Hargita, Olt, Prahova, Dâmboviţa, Brăila, Vrancea, Slatina, Iaşi és Kovászna megyék 7–18 éves tanulói versenyeznek, három korosztályban.
Az ünnepség 9 órakor a Tanulók Klubjánál gyülekezővel rajtol, majd 10 órakor a csoportok felvonulnak a Művelődési Ház szabadtéri színpadáig, ahol a Tanulók Klubja Kankalin néptáncegyüttesének műsorát követően 11 órakor kezdődik a verseny.
Horváth Zita, a Tanulók Klubjának táncoktatója és a fesztivál kezdeményezője lapunknak elmondta: „évekkel ezelőtt azért született meg a rendezvény ötlete, mert több falusi iskolában is működtek a néptánccsoportok, amelyek csak arra vártak, hogy felléphessenek a nagyközönség előtt. Először helyi szinten rajtolt a Források, aztán megyei szintűre, onnan megyeközire, majd az évek során országos méretűre nőtte ki magát az egész – fejtette ki a szervező, hozzátéve, hogy évről évre nő a fesztivál népszerűsége, hiszen a tavaly mintegy négyszázan vettek részt a rendezvényen, idén pedig már 600 jelentkezője van az eseménynek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Székelyföldi Értéktár megalakításáról egyeztettek Kolozsváron
A székely vicc lehet az egyik első érték, amely bekerülhet a júliusban létrejövő Székelyföldi Értéktárba.
Az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság júliusban létrehozza a Székelyföldi Értéktárat. Erről pénteken egyeztetett Kolozsváron a testület elnöke, Hegedüs Csilla Tamás Sándorral, a Kovászna megyei tanács elnökével, Szabó Ákossal, a Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének munkatársával és Zalai Mihállyal, a Békés Megyei Önkormányzat elnökével.
A tanácskozáson Hegedüs Csilla emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság létrehozásakor vállalták, hogy hogy Erdély tárgyi és szellemi örökségének biztonságot nyújtunk. „Ma arra biztatjuk Székelyföldet, segítse munkánkat, de ami még fontosabb: legjobb tudása szerint óvja azokat az értékeket, amelyek az elmúlt ezer évben méltó hírnökei voltak a térségnek, az ott élő magyar közösségnek. Reméljük, júliustól intézményesíteni tudjuk ezt a vállalást” – idézte az RMDSZ hírlevele a bizottság elnökét.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke úgy véli, csakis akkor lehet erős egy önkormányzat, ha annak vezetői az ott rejlő tárgyi és szellemi örökségre kellő hangsúlyt fektetnek, és megértik, hogy a helyi közösség biztonságérzetét erősíti a természeti kincsek megfelelő hasznosítása, a turisták bevonzása. Hisz abban, hogy az ősök munkájának elismerése azt üzeni a fiatalabb generációnak, érdemes itthon maradni, Székelyföldön alkotni.
„Az RMDSZ elkötelezett amellett, hogy megakadályozza a fiatalok elvándorlását, ezért minden eszközével azért dolgozik, hogy otthont, élhető környezetet teremtsen számukra. Meggyőződésem, hogy mindamellett, hogy a júliusban alakuló Székelyföldi Értéktárba a szakemberek összegyűjtik a térség értékeit, vállalják azt is, hogy a lelkiismeretes feltáró és megőrző munka által fejlesztik Székelyföldet, kiaknázzák a lehetőségeket” – nyomatékosított Hegedüs Csilla.
Felterjesztik székelyföldi értéknek a székely viccet
A kulturális szakember emlékeztetett arra is, hogy az erdélyi magyarságnak kisebbségi közösségként hatványozottan fontos, hogy odafigyeljen kultúrája ápolására, átörökítésére, hiszen csak addig a pillanatig lehet élő egy közösség, ameddig megőrzi és gyarapítja értékeit. „Székelyföldnek példát kell statuálnia, a Székelyföldi Értéktár megalakulásával arra kell biztatnia a szórványt, azt kell üzennie az ott élő magyar embereknek, hogy kultúránk, örökségünk magyarságunkat jelentik, ezek ápolásával védhetjük csak igazán identitásunkat. Minden eszközzel meg kell tehát akadályoznunk azt, hogy az identitásunk nyújtotta biztonságérzetünk megrendüljön” – összegzett Hegedüs Csilla.
„A még idén létrejövő Székelyföldi Értéktár Bizottság elé olyan értékeket is felterjesztünk, amelyek már hungarikumok vagy amelyeket már az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság is elfogadott. Ilyen például a kürtőskalács vagy a Székely Nemzeti Múzeum” – mondta el Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki azt ígérte: felterjeszti székelyföldi értéknek a székely viccet. Örömét fejezte ki ugyanakkor arról, hogy a jelenlegi magyar kormány – össznemzetben gondolkodva – létrehozta a Hungarikum Bizottságot, amelynek alappilléreként létrejöhetett az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, és amelyet hamarosan a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása is követhet.
Békés megye pályázat útján segít
Szabó Ákos rámutatott, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Értéktár Bizottság üdvözli a kezdeményezést, a következő időszakban szorosan együttműködik Kovászna és Maros megye tanácsaival annak érdekében, hogy minél több értéket fedhessenek fel Székelyföldön.
„A Békés Megyei Önkormányzat a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium pályázatán keresztül segíti a Székelyföldi Értéktár létrehozását” – ismertette Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke, aki reményét fejezte ki afelől, hogy szeptember 3-án, az I. Békés megyei Megyenapon Magyarországon is bemutatkozik a Székelyföldi Értéktár. Beszámolt arról is, hogy tervezik egy, a székelyföldi értékeket bemutató kiadvány összeállítását.
maszol.ro

Király Károlyról szóló könyvet mutattak be
Megjelent Király Ibolya Emlék-repeszek című könyve testvéréről, Király Károlyról. A kötetet szombat délután mutatták be Budapesten, a Magyarság Házában.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kiemelte: Király Ibolya könyve segít megérteni, hogyan működött a Ceausescu-rendszer, ez a ma már elképzelhetetlen világ, segít megérteni azt, "hogy mivel éltünk együtt, és min próbáltunk változtatni".
Lezsák Sándor felidézte: számukra, akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején fedezték fel a Kárpát-medencét, "legendás név volt" Király Károlyé.
A politikust méltatva kitért arra, hogy nagycsaládból származott, fiatalkorában hatással voltak rá a baloldali eszmék. 1968-ban a Kovászna megyei pártbizottság első titkára lett. Egyre feljebb került, de a "magyarság helyét keresve" a Ceausescu-rendszerben "egyszer csak rádöbbent, hogy cserbenhagyták". Ekkor, 1972-ben fordult szembe pártjával, és haragította magára a román pártvezetést.
Ettől kezdve folyamatosan atrocitások érték, sőt, Ceausescu meg is ölette volna, ha a pártvezetés nem tart a nyugati sajtótól.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a legfontosabb feladat, hogy "megbecsüljük azokat, akik a nemzetért mindig, mindenkor és minden körülmények között kiálltak". Ugyanakkor – követve az ő példájukat – ma is lépéseket kell tenni az Európában élő kisebbségekért.
Rámutatott: a mai, 21. századi Európa lakosságának 85 százaléka tartozik többségi társadalomhoz, 10 százalék – közel 50 millió ember – él kisebbségben, és 5 százalék migráns, bevándorló. A hivatalos európai politika mégis szinte alig foglalkozik a lakossága 10 százalékát kitevő kisebbségben élőkkel.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) főigazgatója hangsúlyozta, hogy nem Király Károly az egyetlen, de biztosan a nagyon kevesek közül való, akik hatalmas elszántsággal képesek voltak ekkora fordulatra: Ceausescu köreiből egyszer csak szembefordulni a rendszerrel. Hozzátette: nem egyszerűen politikai szembenállás miatt, hanem egy nemzet, a magyarság érdekében tette ezt.
A Retörki főigazgatója kitért arra, hogy a kötet műfaja nehezen meghatározó, hiszen egyszerre tanulmány, memoár és dokumentumok gyűjteménye. Éppen ezért a kötet egyszerre tudományos és életszerű – tette hozzá.
Király Ilona arról beszélt, hogy könyvében folyamatosan csapong: hol zárójelben írja meg utólagos reflexióit vagy beolvas egy volt barátnak, akiről időközben kiderült, hogy besúgó volt, vagy a naplójából idéz, vagy az előkerült dokumentumokat közli.
Király Ibolya úgy fogalmazott: azoknak az "egyszerű, névtelen embereknek" ajánlja könyvét, akik abban a korban is kiálltak fivére mellett, "amikor az abszurd volt a normális".
A kötet az Antológia Kiadó gondozásában jelent meg a Retörki Könyvek sorozat 15. tagjaként.
Király Károly 1930-ban született Mezőségen, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968 és 1972 között az újonnan létrehozott Kovászna megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács elnöke.
1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról. 1978 és 1990 között a meggyesfalvi konzervgyár igazgatója, ez idő alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceausescunak címezve.
1989 december végétől 1990 májusáig a marosvásárhelyi Nemzeti Megmentési Front elnöke, 1990 májusától a román szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakította a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját.
1991-ben a román parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vett részt az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától. 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint félmilliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.
Népújság (Marosvásárhely)

Itt a vádirat: bemutatjuk a „székelyföldi terrorizmus” ügyészségi dossziéját
Gyilkoló ereje lett volna a Szőcs Zoltán és Beke István által tervezett házi készítésű bombának, amelyet HVIM erdélyi vezetői Kézdivásárhelyen akartak felrobbantani a román nemzeti ünnepen, az általuk felvásárolt petárdamennyiség több mint másfél kilogramm robbanóanyagot tartalmazott – állítják az ügyészek. A Maszol kikérte a vádiratot, amelynek jelentős része voltaképpen fotókkal gazdagon illusztrált történelemlecke. Több olyan bekezdése is van, amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni.
A terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletkísérlet, a robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok áthágására való felbujtás miatt állította bíróság elé a múlt héten Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt. Ugyanakkor a Maszol által megszerzett vádirat szerint a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén. Az ügyészek érvelése szerint a HVIM paravánként használja az egyesületet tiltott tevékenységének álcázásához.
A DIICOT által portálunk átküldött több mint 70 oldalas vádiratban a tanúk nevét kisatírozták. A dokumentumból már az első olvasásra kitűnik, hogy az ügyészek a román sajtó és közvélemény érzelmeire is jócskán hatni szeretnének azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét hangoztatják. Emellett a vádiratot jócskán illusztrálták olyan fotókkal, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül azon bekezdések között, amelyek a petárdákból összeállított robbanószerkezet által okozhatott károkat ecsetelik az ügyészek.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán és Beke István „a szélsőségesen nacionalista magyarországi HVIM” eszméit terjesztették Erdélyben azzal a céllal, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A román állam alkotmányos alapjainak lerombolása mellett mindezeknek a célja pedig a Nagy Magyarország visszaállítása – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán tavaly október 10-én a HVIM egyik ülésén megbízta Beke Istvánt egy házi készítésű pokolgép gyártásával, amelyet a december elsejei román nemzeti ünnepen robbantottak volna fel Kézdivásárhelyen. A mozgalom erdélyi elnöke Bekét a terv kivitelezésével is megbízta. A HVIM kézdivásárhelyi elnöke ezen az ülésen vállalta, ugyanakkor a későbbiekben ki is tervelte a robbantás előkészítését és végrehajtását – állítják az ügyészek.
Történelem az ügyészség szemszögéből
A vádirat hosszadalmas történelmi visszatekintővel indít, amelyből nem hiányzik a Magyar Gárda, a Betyársereg, Székely Légió megalakulásának bemutatása. Az ügyészek azt állítják: a HVIM erdélyi szimpatizánsai a Romániában is egy paravánként szolgáló szervezet, a Szent László Serege Egyesület ernyője alatt tevékenykednek. E szervezet révén egyebek mellett a magánszemélyek kétszázalékos adófelajánlásait, de akár közpénzek felhasználásával is szervezhetnek rendezvényeket és terjesztik a HVIM eszméit Romániában, megfélemlítik ugyanakkor az erdélyi román közösségeket – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint a Csíkszeredában az Avram Iancu bábut elégető Csibi Barna köré tömörülő fiatalok jártak közbe az akkori Magyar Gárda vezetőinél az úgynevezett Székely Hadosztály létrehozása érdekében, amely már 2009-ben Kolozsváron is feszültséget keltett a Nagy-Magyarország és Székelyföld zászlajának ellenséges szándékú kitűzésével. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A felsorolásból nem hiányzik az a Maros megyei származású Szász Endre István, akit 2009-ben tartóztatták le a magyar hatóságok, mivel „a HVIM-hez tartozó szervezet tagjaival” szocialista kormánytagok ingatlanjának felrobbantását tervezte. Ugyancsak az erdélyi származású terroristák közé sorolják a szovátai származású Magyarosi Árpádot, akit a bolíviai kormányerők öltek meg 2009-ben. „A nyilvános adatok szerint Magyarosinak a HVIM-ből kivált Erdélyi Magyar Ifjakkal voltak kapcsolatai” – írják az ügyészek. A vádirat szerint e szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben.
A háttérismertetőből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amikor egy gyerek életét veszítette. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. A dokumentum azt állítja: miután a hatóságok Beke Istvánnál házkutatást tartottak, a jobbikos Zagyva Gyula látta el egyebek között jogi tanácsokkal Szőcs Zoltán erdélyi HVIM-elnököt.
A vádirat 70 oldalán keresztül az ügyészek folyamatosan hangoztatják, hogy az elkövetők és az említett szervezetek a Nagy-Magyarország visszaállítására törekednek. Ennek illusztrálására rengeteg fényképet használnak fel, a felsorolt szervezetek különböző üléseiről, Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról, vagy pedig maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat.
Egy robbantás a Gábor Áron téren, egy pedig a földgázvezetéken
A vádirat szerint a Román Hírszerző Szolgálat 2015. október 23-án értesítette a DIICOT-ot arról, hogy a HVIM Kovászna megyei tagjai az alkotmányos rend ellen szervezkednek és a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az ügyészség rendelkezésére bocsátott telefonlehallgatások jegyzőkönyve szerint 2015. október 10-én Szőcs Zoltán azt szabta Beke feladatául, hogy „december elsejére … szereljetek fel körülbelül 20 darabot … egy kronométerrel … több helyről is indulhat … ha nem tudsz rendelni, van nekem egy dobozzal. Már látom, hogy vetik földre magukat, erről a BBC is beszélne… látniuk kell, hogy a kézdivásárhelyiek nem félnek … úgy kell szervezzük az akciót, hogy a gyanú ne terelődjön ránk, valahova el kell utaznunk azon a napon.”
A merénylet tervéről az ügyészség már korábban is beszámolt, ezek szerint Beke István pirotechnikai anyagokból (petárdákból) több, távirányítóval aktiválható robbanószerkezetet készített, amelyek terveik szerint a december elsejei kézdivásárhelyi felvonulás alatt robbannak fel, megrémítve az ünneplő román felvonulókat. A lehallgatott telefonbeszélgetések átirata részletesen ismerteti a robbanószerkezet felépítését is.
A beszélgetés résztvevőit lelkesítette az ügyészek szerint a merénylet terve: „azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyt terroristák támadták meg” – hangzott el a beszélgetésükön. A hatóságok a Beke Istvánnál tartott házkutatás alatt egy házilag készített időzítő készüléket találtak, ugyanakkor több doboznyi 2-es és 3-as besorolású petárdát.
A „pizzának” nevezett robbanószerkezet összeszereléséről és a robbantás tervéről szóló beszélgetésen több személy is részt vett, azonban a vádirat szerint az ügyészek nem találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy a vádlottaknak utólag mások is segítettek volna a tervük kivitelezésében.
Az orosz szál
A lehallgatott beszélgetéseken részt vett egy meg nem nevezett személy is, aki azzal biztatta Szőcsöt és Bekét, hogy akár külföldi támogatáshoz is juthatnak a robbantásokat követően.
Szőcs Zoltán: De mennyire biztos, hogy támogatnának?
XX: Az oroszok? Egészen biztos. De egy erős szervezet kell ehhez, amelyik fel is tud mutatni valamit.
XX: Ehhez lehet támogatást szerezni?
XX: Ezt nem tudom.
XX: Ha (…) támogatnának valamivel …
XX: Senki, míg nincs konkrét akció.
Szőcs Zoltán: Az a baj ezekkel az akciókkal, hogy pénz kell a megszervezésükhöz.
XX: Attól függ. Az interneten rengeteg leírás van robbanóanyagok készítéséről. Összeszedtem mindent, a bénító gázoktól kezdve, a harci gázakon át, a legbonyolultabbig. Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd.
XX: Keményebb akciókra van szükség.
XX: (…) A térképet ideadta. Itt van az erdélyi gázvezeték … egyik megy Bukarestbe, a másik Moldovába. Annyit mondtam Lacinak, hogy érdeklődött, és tudja, hol van az utolsó…
XX: Nálunk halad át a két vezeték…
XX: A föld alatt mennek.
XX: Igen, de az Ojtozi-szorosnál a patak fölött haladnak 10-20 méteren át.
XX: Igen? (…)
XX. Láthatóak.
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni.
XX: Én senkit nem bátorítok erre.
XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget…
XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne.
XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének …
Szőcs Zoltán: Igen. Mi szoktunk ilyent csinálni …
„A magyar szabadságharcos kézikönyve”
A lehallgatott tanácskozás alatt a HVIM-esek többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy kiadványára, „A magyar szabadságharcos kézikönyvére”. Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. Az ismeretlen férfi – akit a vádirat más részein STI iniciálékkal jelölnek – arra is tanácsokat ad, miként kommunikáljanak HVIM-esek, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket. A dokumentum egy helyen meg is nevezi ezt a titokzatos személyt: „Sebestyén Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
A vádirat szerint a vádlottak folyamatosan hangoztatták ugyan a kihallgatásukkor, hogy nem terveztek semmiféle merényletet, csak viccelődtek egymás között, ám ezzel ellentmond, hogy az ilyen találkozókra telefonjukat nem volt szabad magukkal vinni.
A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Szőcsék A magyar szabadságharcosok kézikönyvének egy kivonatát is megkapták, amit vázlatosan a vádirat is ismertet. A kiadványnak az ügyészek által ismertetett részletei a gerillaháborúra való felkészülésről szólnak: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
A DIICOT szerint a bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a december elsejei merényletet más akció is követte volna, ez lehet a magyarázata a nagy mennyiségű robbanóanyag beszerzésének. Az ügyészek kitérnek arra is, hogy a HVIM-tagok Beke István esztelneki telkén airsoft lövészetet gyakoroltak, ami szerintük már több volt szórakozásnál: a résztvevők félkatonai alakulatokra jellemző kiképzést tartottak, e mellett túlélési technikákat sajátítottak el.
A lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet kísérleteteket végzett. A vádirat szerint szakvéleményezésében az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kg robbanóanyagot tartalmaztak. A szakértők azt állítják: a Beke által tervezett bomba felrobbanása – a megvásárolt petárdáknak csupán tíz százalékát felhasználva – egy MK2 típusú kézigránát detonációjával lett volna egyenértékű. Egy ilyen erejű robbanás akár halálhoz vezető súlyos testi sérüléseket, emellett pedig a merénylet tervezett helyszínén, vagyis Gábor Áron téren jelentős anyagi károkat okoz.
A valamivel több mint 70 oldalas vádirat jól érezhetően arra erősít rá, hogy a vádlottak olyan románellenes szervezet tagjai, amely célja meggyengíteni az államhatalmat „az úgynevezett Székelyföldön”. Terroristának nem nevezi az őrizetben levő személyeket, de folyamatosan utal arra, hogy az ügyészek szerinti tervezett robbantások terrorista cselekedetnek minősülnek. A vádirat hangsúlyozza: a tervezett robbantás az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez hasonló légkört teremtett volna a térségben.
L. L.
A DIICOT vádirata alább olvasható. [közlik a román nyelvű szöveget]
maszol.ro

Bemutatták Budapesten a Király Károlyról szóló kötetet
MTI - Megjelent Király Ibolya Emlék-repeszek című könyve testvéréről, Király Károly romániai magyar politikusról. A kötetet szombat délután mutatták be Budapesten, a Magyarság Házában.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kiemelte: Király Ibolya könyve segít megérteni, hogyan működött a Ceaușescu-rendszer, ez a ma már elképzelhetetlen világ, segít megérteni azt, „hogy mivel éltünk együtt, és min próbáltunk változtatni". Lezsák Sándor felidézte: számukra, akik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején fedezték fel a Kárpát-medencét, „legendás név volt" Király Károlyé.
A politikust méltatva kitért arra, hogy nagycsaládból származott, fiatalkorában hatással voltak rá a baloldali eszmék. 1968-ban a Kovászna megyei párbizottság első titkára lett. Egyre feljebb került, de a „magyarság helyét keresve" a Ceaușescu-rendszerben, „egyszer csak rádöbbent, hogy cserbenhagyták". Ekkor, 1972-ben fordult szembe pártjával, és haragította magára a román pártvezetést. Ettől kezdve folyamatosan atrocitások érték, sőt, Ceaușescu meg is ölette volna, ha a pártvezetés nem tart a nyugati sajtótól.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a legfontosabb feladat, hogy „megbecsüljük azokat, akik a nemzetért mindig, mindenkor és minden körülmények között kiálltak". Ugyanakkor – követve az ő példájukat – ma is lépéseket kell tenni az Európában élő kisebbségekért. Rámutatott: a mai, 21. századi Európa lakosságának 85 százaléka tartozik többségi társadalomhoz, 10 százalék – közel 50 millió ember – él kisebbségben, és 5 százalék migráns, bevándorló. A hivatalos európai politika mégis szinte alig foglalkozik a lakossága 10 százalékát kitevő kisebbségben élőkkel.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) főigazgatója hangsúlyozta, hogy nem Király Károly az egyetlen, de biztosan a nagyon kevesek közül való, akik hatalmas elszántsággal képesek voltak ekkora fordulatra: Ceaușescu köreiből egyszer csak szembefordulni a rendszerrel. Hozzátette: nem egyszerűen politikai szembenállás miatt, hanem egy nemzet, a magyarság érdekében tette ezt. A Retörki főigazgatója kitért arra, hogy a kötet műfaja nehezen meghatározó, hiszen egyszerre tanulmány, memoár és dokumentumok gyűjteménye. „Éppen ezért a kötet egyszerre tudományos és életszerű" – tette hozzá.
Király Ilona arról beszélt, hogy könyvében folyamatosan csapong: hol zárójelben írja meg utólagos reflexióit vagy beolvas egy volt barátnak, akiről idő közben kiderült, hogy besúgó volt, vagy a naplójából idéz, vagy az előkerült dokumentumokat közli. Úgy fogalmazott: azoknak az „egyszerű, névtelen embereknek" ajánlja könyvét, akik abban a korban is kiálltak fivére mellett, „amikor az abszurd volt a normális". A kötet az Antológia Kiadó gondozásában jelent meg a Retörki Könyvek sorozat 15. tagjaként.
Király Károly 1930-ban született Dicsőszentmártonban, 18 éves korától a háborút követő ínséges időkben elkötelezte magát a romániai kommunista ifjúsági mozgalom mellett. 1968 és 1972 között az újonnan létrehozott Kovászna megyei párbizottság első titkára, megyei néptanács elnöke. 1972-ben lemondott minden magas állami és pártfunkciójáról. 1978 és 1990 között a meggyesfalvi konzervgyár igazgatója, ez idő alatt több tiltakozó beadványt írt, az utolsót 1987-ben Ceaușescunak címezve. 1989 december végétől 1990 májusáig a Nemzeti Megmentési Front marosvásárhelyi elnöke, 1990 májusától a román Szenátus alelnöke. Még ebben az évben megalakította a Nemzeti Kisebbségi és Etnikai Szövetségek Ligáját.
1991-ben a román parlament 514 tagja közül egyedüliként nem vett részt az új alkotmány megszavazásán, annak kisebbségellenes passzusa miatt, amiért megfosztották szenátori mandátumától. 1993-ban alapította a Székely Faluért Alapítványt, mezőgazdasági gépekkel támogatta a székely falvakat, és több mint félmilliárd lejjel segítette az egyházakat, civil, politikai és ifjúsági szervezeteket, nagycsaládokat, időseket.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)

Nem engedik elkallódni a vidéki gyermekeket
Hátrányos helyzetű gyermekeket segít új projektjével a Gyulafehérvári Caritas. Hargita megyében Székelyudvarhelyen és kilenc vidéki – köztük hét udvarhelyszéki – településen indítanak szeptemberben iskola utáni programot.
A tavaly elindított, United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projekt keretében Maros, Hargita és Kovászna megye húszezernél kevesebb lakosú kistelepüléseinek átfogó feltérképezését végezték el a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai. A kutatás során a szegénységet és a kirekesztéssel szembeni veszélyeztetettséget térképezték fel. A folyamat első fázisából kiderült, hogy a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a gyerekek kimaradnak az iskolából – mondta el Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója.
Noha nem tartozik a kistelepülések közé, Székelyudvarhelyen – a Budvár utcában található szociális központban – is indítanak iskola utáni foglalkoztatást, ugyanakkor Etéden, Siménfalván, Székelyderzsen, Újszékelyen, Zetelakán, Korondon, Parajdon, Csíkszentdomokoson és Csíkszentimrén is. Ezek a központok arra szolgálnak, hogy a szakemberek nyugodt környezetben segítsenek felzárkózni a hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek, hiszen nekik a családban gyakorolt életminták is másak. Arról még semmi biztosat nem lehet tudni, hogy mennyi ideig fognak működni ezek a központok és a program, hiszen a szakemberek csak segíteni tudják a közösségeket. Amennyiben ők értékként tekintenek a programra és partnerek ebben, egészen hosszú távon is működhet – tudtuk meg Márton Andrástól.
A Caritas jelenleg partnerségben áll a helyi iskolákkal, önkormányzatokkal, kollégáik vannak a településeken is, segítségükkel választják ki a programba bekerülő gyermekeket. Van, hogy az iskola munkatársai jeleznek, más esetben hozzátartozó vagy szomszéd. „Nem engedhetjük meg, hogy elkallódjanak, márpedig ha nem mennek iskolába, akkor elkallódnak” – fogalmazott Márton András. Hozzátette, hogy az önkormányzatok részéről, illetve az említett közösségekben megvan az igény a programra, de összességében nem igényről van szó, hanem szükséghelyzetről.
A szeptemberben induló program előkészítése még javában zajlik, így pontosan még nem tudni, hogy milyen helyszíneken zajlanak majd ezek a foglalkozások – a jelenlegi elképzelések szerint iskolák, közösségi házak termeiben kapnak majd helyet. Márton András azt is elmondta, hogy egy évre egyetlen központ költsége hatvanötezer és hetvenezer lej körül van. Ennek huszonöt százalékát a helyi önkormányzatok biztosítják, huszonöt százalékát a megyei önkormányzat, a másik felét a Caritas és partnerei teremtik elő.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Biztonságot tiszta lappal
Miközben a választási törvény szigorításai miatt az utcáról és a közterekről kiszorult a helyhatósági választási kampány, a pártoknak és jelöltjeiknek elsősorban a nyomtatott sajtó és az internet maradt, emiatt sok választópolgár jóval nehezebben szólítható meg. A magyar pártok esélyeiről Toró Tibor politológust kérdeztük.
Az internetes felületeken minden eddiginél intenzívebben folyik a helyhatósági választások erdélyi magyar kampánya, ami a viszonylag kis példányszámban megjelenő nyomtatott lapokat kiegészítve próbálja meggyőzni a választópolgárokat arról, hogy melyik párt jelöltjeire szavazzanak. Mivel a nyomtatott és elektronikus médiafelületek választási üzenetei csak bizonyos célközönséghez jutnak el, a választási törvény szigorításai miatt elmaradó utcai hirdetések visszaszorították a kampány eddig megtapasztalt látványelemeit. A polgármester- és tanácsosjelöltek idén már nem osztogathatnak reklámkütyüket vagy egyéb választási ajándékokat, az eddig megszokott és romániai viszonylatban sikeresnek ítélt kampánymódszerek tehát átalakulóban vannak. Az egyéb kommunikációs csatornák közül a pártoknak a választópolgárokkal megtartható gyűlés, találkozó maradt, ezek azonban kevés embert mozgatnak meg, az ilyen rendezvényekre nincs tömegigény
Az erdélyi magyar pártok kampánya sem annyira látványos tehát, mint az elmúlt években. Toró Tibor politológussal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári oktatójával az idei helyhatósági kampányról beszélgettünk.
Új szlogenek
Míg a Magyar Polgári Párt az RMDSZ-szel kötött országos választási szövetsége miatt elveszítette önálló arculatát, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sajátos szlogenekkel lépett választói elé. Az újratervezésként meghirdetett RMDSZ-arculatváltás keretében a kampányra készülőKiállni, képviselni, kiharcolni szlogennel a szövetség csúcsvezetősége nem bizonyult túl sikeresnek, az internetes körökben kialakult viták miatt jobbnak látták a Biztonságot a közönségnek jelszóra váltani. „Ezzel a váltással az a baj, hogy míg az első szlogen egy proaktív üzenet volt – amely azt feltételezi, hogy a párt valami újat akar hozni –, a második egy jellegzetesen defenzív, védekezésre berendezkedő jelszóra sikeredett” – fogalmaz a politológus.
Ezzel szemben a néppárt szlogenje – a Tiszta lappal! – a politikából kiábrándultak nagy közösségét próbálja megcélozni. Kérdés, persze, hogy ez mennyire sikeres egy olyan országban, ahol a lakosság egyre nagyobb része csömörlött meg a politikától és politikusoktól, miközben a kiábrándultak hatalmas táborában számarányához képest sokkal nagyobb súllyal van jelen a magyar közösség, mint a románság. Toró szerint a választási kampány utolsó felében is nehéz megítélni a különböző szlogenek hatékonyságát, mert nem tudjuk, milyen célközönséghez jutnak el, és az üzenetek milyen mobilizációs eszközzel bírnak. Erről Amerikában a szakemberek pontos kimutatásokat készítenek kampányok idején, nálunk azonban csak a választási eredmények ismeretében mérhetik le a pártok, hogy mennyire voltak sikeresek.
A romániai választási terep azért is nehezebb, mert a létező pártokból kiábránduló választópolgárok inkább otthon maradnak, és nem szavaznak senkire. Míg Nyugat-Európában a hagyományos ideológiáktól eltérő, rendszerint baloldali vagy jobboldali radikális mozgalmak a kiábrándultak egyre nagyobb táborát hódítják meg (a legismertebb példa Ausztria, Németország vagy Franciaország esete) nálunk nem jelentek meg az alternatívát nyújtó új román pártok. Toró Tibor szerint ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a populizmus már rég beépült minden pártba, újat ezen a téren sem lehet már mondani...
Romániai magyar viszonylatra lefordítva a helyzetet: az RMDSZ által rohamléptékben elveszített, százezres nagyságrendű szavazatmennyiség eddig jórészt a többi magyar párt számára is elveszett voksnak számított. „Aki valamiért megharagudott az RMDSZ-re, az rendszerint abban csapódott le, hogy nem ment el szavazni. Nem az történt, aminek történnie kellett volna, hogy akkor a másik két párt valamelyike mellett teszi le a voksát. Kérdés, hogy ezen a trenden sikerül-e változtatni 2016-ban. ” – fogalmaz Toró.
Hiányzó jelöltek
Négy év alatt lényegesen nem változtak a három erdélyi magyar párt erőviszonyai. Az RMDSZ megmaradt a legnagyobb erdélyi magyar pártnak, amely idén is szokásos formáját hozza. Az MPP gyakorlatilag erre erősített rá, amikor elnöke országos választási szerződést írt alá az RMDSZ-szel. Az MPP és az RMDSZ között lényegi versengés nincs. Sok helyen a polgáriak RMDSZ-listán indulnak, máshol az RMDSZ támogatja a néhány befutóesélyes polgármester-jelöltjüket. Ahol mégis megméretkeznek, ott a versengésnek különösebb tétje nincs. A politológus úgy látja, a két székelyföldi megyében a néppártnak mégsem sikerült élnie a felkínált lehetőségekkel.
Az EMNP számottevő növekedést három megyében – Maros, Kolozs és Bihar – ért el. Hargita és Kovászna megyében igazából két kisvárosban és néhány községben alakulhat ki számottevő versenylehetőség: az EMNP–MPP-koalíció egyedül Székelyudvarhelyen működik, és itt esélyük is van nyerni, míg Kézdivásárhelyen megfelelő kampánnyal a néppártos polgármesterjelölt is labdába rúghat. „Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön a néppárt számára már mérhető eredmény lehet, ha bejut a helyi önkormányzat képviselő-testületébe. De ugyanez érvényes a többi, magyarok lakta erdélyi nagyvárosra is, mint Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyváradra vagy Szatmárnémeti” – fogalmaz Toró.
A politológus szerint az erdélyi magyarság számára hosszú távon semmi jóval nem kecsegtetne, ha a június 5-i helyhatósági választások után megerősödne az RMDSZ egyeduralma, azaz az egyetlen ellenzéki pártként működő néppárt további teret veszítene a Székelyföldön. A politikai versenyhelyzetnek a hazai közéletre gyakorolt pozitív hatása többek között abból is lemérhető, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt sok településen kontrolltevékenységet fejt ki, illetve jelenlétével arra kényszeríti az RMDSZ-t, hogy minőségi jelölteket állítson. Kérdésemre, hogy akkor miért nem nőtt látványosan Hargitában és Háromszéken a néppártos jelöltek száma, a politológus több okot fogalmazott meg válaszként. Az egyre több polgármestert érintő bűnvádi eljárás miatt nehéz megfelelő jelölteket találni. Ez nemcsak a néppártnak, hanem az RMDSZ-nek is komoly gondot okozott. „Kevés olyan ember van, aki elég bátor a közéleti szerepvállalásra és semmiben nem függ az RMDSZ-től. Egy faluban egyre nehezebb olyan jelöltet találni, aki úgy gondolja, hogy ebből hosszabb távon nem származik hátránya. Közben a három párt egymástól szívja el a jobb jelölteket. Jellegzetes példa erre Sepsiszentgyörgy, ahol a néppárt jelöltje a volt MPP-s alpolgármester, míg az MPP jelöltje egy volt néppártos politikus. Ma már gyakori az átjárás a három párt között” – magyarázza a jelöltállítás nehézségeit a szakember.
Mozgósítás nélkül Vásárhely esélytelen
Megkerülhetetlen téma Marosvásárhely ügye. A politológus nem akar jóslásokba bocsátkozni, de azt mondja: egyértelműen több esély van ma Szatmárnémeti magyar polgármesteri székének a visszaszerzésére, mint Marosvásárhely esetében. Ez annak ellenére igaz, hogy Szatmárnémeti magyarsága arányaiban jobban zsugorodott, mint Marosvásárhelyé. A közvélemény-kutatási adatok szerint a helyi magyarság körében 15 százalékkal kisebb a választói hajlandóság, mint a románság soraiban, ami tovább csökkenti az immár 42 százaléknyira zsugorodott magyar közösség erejét.
Soós Zoltán közös polgármesterjelölt gyakorlatilag az RMDSZ-es belharcok áldozatává vált. Azzal, hogy függetlenként indult, nem láthatóak a mögötte álló támogatók. „Sokkal indokoltabb lett volna a hárompárti koalíciós jelölés. Függetlenként nem lehet a pártok anyagi támogatására alapozni, ennek hiányában pedig nehéz ütőképes, mozgósító kampányt folytatni. Sok logisztikai kérdést kell megoldani a pártok és a független jelölt között, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Ha komolyan gondolták volna Marosvásárhely visszaszerzését, eleve egy koalíciós megoldás születik, de ezt az RMDSZ tudatosan elkaszálta” – magyarázza Toró.
Ma hiába van négy román jelölt, mert a háttérből a nagy román pártok egyértelműen a több bűnvádi eljárás alatt álló, ezért függetlenként induló Dorin Floreát támogatják. Az ellene indított jelöltek ismeretlenek, egyetlen markáns román kihívója sincs, ami nem véletlen. A közvélemény-kutatások szerint román ellenfelei közül Dan Maşca, a rendszerváltás óta először nyíltan vállalt interetnikus párt, a Szabad Emberek Pártja színeiben induló jelölt kapna legtöbb, mintegy tíz százalék voksot, de ez nem ingatja meg a közel 40 százalékos népszerűségnek örvendő Floreát. Toró a néhány magyar húzónevet is tartalmazó, de lényegében román pártként induló marosvásárhelyi kezdeményezést azért tartja érdekesnek, mert távlatilag ez lehet egy interetnikus párt erdélyi sikerének a fokmérője: ha magyarok is tömegesen rászavaznak, akkor legközelebb más településeken, sőt országosan is megpróbálják életbe ültetni az új román receptet.
Marosvásárhelyen egyértelmű az etnikai szavazás. Míg román szavazók szinte soha nem szavaznak magyar jelöltre, román jelöltek rendszeresen kapnak 2–4 százalék voksot a magyaroktól.
Magyar polgármester megválasztásában csak úgy lehetne reménykedni Marosvásárhelyen, ha a magyarság a számarányát meghaladó módon járulna az urnák elé. Kérdés, hogy a független jelölt kampányát eddig vérszegényen felvállaló három magyar pártnak sikerül-e mozgósítania az erdélyi magyarság talán legjobban kiábrándult választóközönségét, a marosvásárhelyit. Ha ez nem jön össze, akkor Toró Tibor szerint Florea nem csak öt százalék különbséggel fog nyerni a közös magyar jelölttel szemben...
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A „terroristaügy” igazi tétje
Jó román szokás szerint „kiszivárgott” a sajtóba a Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a kézdivásárhelyi, terrorista akciók megtervezésével vádolt HVIM-tagok elleni vádirat egy kivonata. Bárki számára elérhető, tanulmányozható az interneten. Én megtettem, s jelentem: a helyzet súlyos, rendkívül súlyos.
Előrebocsátom: nem abból a szempontból vizsgáltam a kivonatot, hogy a vádlottak esetleges ártatlanságára keressek bizonyítékokat, ez az ügyvédeik dolga lesz. Nem is azt próbáltam elemezni, hogy a nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek tartalma mennyire értelmezhető poénkodásnak, komolytalanságnak. A hideg sokkal inkább a vádak kontextusba helyezésénél, a háttér DIICOT-os, azaz ügyészi megvilágításánál rázott ki.
Tudniillik: ez a vádirat, legalábbis ennek a most kiszivárogtatott formája ugyan nem bélyegzi meg „terroristaként” az egész magyar közösséget, de a székelyföldi, általunk teljesen legitimnek tekintett autonómiamozgalmat szélsőséges, irredenta és revizionista címkékkel látja el, s összemossa a terrorizmussal. S mindezt hamis, félrevezető, manipulatív érvekkel megalapozva.
Nézzünk néhány konkrét példát. Mindjárt az elején a vádirat a székely hadosztály megalakulására reflektál, ugyanis a vármegyések ennek ürügyén szerveztek december 1-jei „megemlékezéseket”. A vádirat itt arról tesz egy említést, hogy 1919-ben a székely hadosztály tagjai milyen bűnöket, atrocitásokat követtek el a román civil lakosság ellen – én elég sok időt rászántam, hogy valamilyen megbízható román forrást találjak ezekre az atrocitásokra, de nem jártam sikerrel. Bár nem mondja szó szerint ki, a magyarok radikalizmusra való hajlamát lehet hivatott alátámasztani a vádiratban Magyarosi Árpád halálának megemlítése: mint tudjuk, a marosvásárhelyi születésű fiatalembert Bolíviában ölték meg a hatóságok egy 2009-es rajtaütésen, miközben Eduardo Rózsa-Floresszel együtt a bolíviai elnök megölését tervezték – a bolíviai hatóságok szerint, de ezt a román vádirat már nem részletezi. Magyarosi Árpád kapcsolata Bekéékhez a vádirat szerint abban keresendő, hogy Magyarosi az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tagja volt, s ez a szervezet a DIICOT szerint „a HVIM-ből vált ki”.
Többször tesz említést ugyanakkor a vádirat olyan rendezvényekről, amelyeknek a célja „az erdélyi magyar közösségben erős ultranacionalista és románellenes érzelmek ápolása” annak érdekében, hogy feszültté tegyék a két nemzeti közösség közötti viszonyt. Ezen rendezvények említésekor a vádirat kitér arra is, hogy a szervezők – amelyként egy alkalommal konkrétan megemlíti a HVIM-et – „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból – Katalóniából, Baszkföldről és Észak-Írországból – hívnak résztvevőket és felszólalókat „szélsőjobboldali” pártok képviseletében. De hogy ne legyen kétségünk, hogy a Székely Szabadság Napjáról van szó, amit ugye, mint tudjuk, soha nem szervezett a HVIM, egy külön bekezdésben foglalkozik a szöveg az évente március 10-én megszervezett eseményekkel is. A DIICOT ügyészei szerint ezt a rendezvényt arra használják fel „minden évben a magyar nacionalista-szélsőséges erők, hogy propagandát folyamatosítsanak a xenofób-irredenta mozgalomnak” az erdélyi magyar közösség körében, aminek célja a közvélemény irányítása Székelyföld területi autonómiájának kivívásának elfogadására „minden áron, tehát erőszakkal is”. S hogy még nyilvánvalóbb legyen a „kapcsolat” az autonómiatüntetések és a „merényletkísérlet” között, a vádiratkivonatban háromszor tesznek említést Izsák Balázsnak (akit név szerint nem említenek) egy 2012. január 6-án Marosvásárhelyen mondott beszédéről (valójában felhívásáról), amikor az elnök így fogalmazott: „A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti.” Az idézetet bűnjelként Beke István házában foglalták le.
S még sorolhatók a példák, kezdve a székely zászló szintén bűnjelként való képi azonosításától a Kovászna megye határán található, Székelyföldet turisztikai szempontból népszerűsítő óriásplakátnak a HVIM hungarista szimbólumai közé való becsempészéséig vagy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás megemlítéséig, amely a vádirat szerint annak is a bizonyítéka, hogy Magyarország menedéket nyújt a magyar nemzetiségű „köztörvényes bűnözőknek”, mint például a fekete március nyomán elítélt Barabás Ernőnek is, akit nem adott ki Romániának Magyarország.
A kézdivásárhelyi „terroristaügy” pere úgy tűnik, túlmutat majd Bekééken és szervezetükön: az igazi tét a székelyföldi autonómiamozgalom inkriminálása lehet.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Ismét árvízkészültséget rendeltek el Hargita és Kovászna megyében
Elsőfokú (sárga jelzésű) árvízkészültséget rendelt el pénteken az országos hidrológiai intézet több folyó székelyföldi szakaszán - többek között.
A figyelmeztetés szerint péntek éjfélig az Olt, a Feketeügy, a Teleajen, a Tatros folyó mentén várhatók áradások. A készültség tehát Kovászna, Hargita, Szeben, Brassó, Bákó, Prahova és Neamţ megyéket érinti.
Leginkább Brassó és Bákó megyében a kisebb folyók, patakok is megáradhatnak.
maszol.ro

Bűncselekménynek tekintik az autonómiatörekvést ( Székelyföldi terrorvád)
A Székelyhon portál szerint a kézdivásárhelyi merényletkísérlettel vádolt Beke István és az erre való felbujtással vádolt Szőcs Zoltán elleni vádirat az egész székelyföldi autonómiamozgalmat bűncselekményként próbálja bemutatni.
A portál tegnapi véleménycikkének a szerzője a vádirat nyilvánosságra került hetvenoldalas kivonatát tanulmányozta, azt vizsgálván, hogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság milyen háttér-információkat csatolt a vádlottak konkrét ügyéhez. Leszögezi: a vádirat „ugyan nem bélyegzi meg terroristaként az egész magyar közösséget, de a székelyföldi, (...) autonómiamozgalmat szélsőséges, irredenta és revizionista címkékkel látja el, s összemossa a terrorizmussal. S mindezt hamis, félrevezető, manipulatív érvekkel” alapozza meg. Mint bemutatja: a vádirat kitér például a székely hadosztály 1918-as megalakulására, és arról tesz említést, hogy 1919-ben a székely hadosztály tagjai milyen bűnöket, atrocitásokat követtek el a román civil lakosság ellen. A magyarok radikalizmusra való hajlamát hivatott alátámasztani azzal, hogy megemlíti a 2009-es bolíviai rajtaütésben megölt Magyarosi Árpádot, aki az ügyészek szerint azáltal kapcsolódik a vádlottakhoz, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület tagja volt, s ez a szervezet az igazgatóság szerint „a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból (HVIM) vált ki”.
A vádirat ugyanakkor többször tesz említést olyan rendezvényekről, amelyek célja „az erdélyi magyar közösségben erős ultranacionalista és románellenes érzelmek ápolása”. Ezen rendezvények között külön bekezdésben foglalkozik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által évente megszervezett székely szabadság napjával, melyet az igazgatóság szerint azért szerveznek „a magyar nacionalista-szélsőséges erők”, hogy általánossá tegyék azt a nézetet: Székelyföld területi autonómiáját „mindenáron, tehát erőszakkal is” ki kell vívni. A vádiratkivonatban háromszor is kitérnek a név szerint nem említett Izsák Balázs SZNT-elnök egy 2012-es felhívására, amelyben így fogalmazott: „A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti.” Az idézetet bűnjelként Beke István házában foglalták le.
A cikkíró szerint a vádirat a székely zászlót is bűnjelként azonosítja, a Kovászna megye határán található, Székelyföld turisztikai népszerűsítését szolgáló óriásplakátot pedig a HVIM hungarista szimbólumai között mutatja. A Székelyhon portál véleménycikke szerint a kézdivásárhelyi terrorvád túlmutat a vádlottakon és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmon, melyhez tartozik. „Az igazi tét a székelyföldi autonómiamozgalom inkriminálása lehet” – állapítja meg a szerző.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Részletesen az Active Watch-jelentésről – magyarellenesség-témában a helyzet változatlan
Az Active Watch nevű romániai civil szervezet 1994-ben alakult az Academia Caţavencu nevű szatirikus lap sajtómonitoring tagozataként. 2006 óta önállóan fejti ki a tevékenységét, célja kifejezetten a szólásszabadság védelme és a diszkriminációmentes média megerősítése. Ennek érdekében számos képzési programot futtat, elemzéseket és jelentéseket tesz közzé. Figyelme középpontjában olyan érzékeny témák vannak, mint például az emberi jogok megsértése, a politikum nyomásgyakorlása a médiára, vagy az átláthatóság hiánya a közintézményekben. 2013 óta tagja a szólásszabadság védelmében működő IFEX nemzetközi hálózatnak.
Az Active Watch a különböző alkalmi vagy célirányos (pl. választások) témájú elemzéseken, kisebb jelentéseken túl 1999-től készít átfogó éves jelentéseket a romániai szólásszabadság témájában, illetve idén januárban tette közzé első, a 2014–2015-ös évre vonatkozó gyűlöletbeszédről szóló jelentését. Ez utóbbi egy Norvég Alap által finanszírozott program keretében a Romani CRISS nevű roma szervezettel együttműködésben készült el, ám a neve alapján („első jelentés”) sejteni lehet, hogy az elkövetkező esztendőkben is készül majd ilyen. A szólásszabadságról szóló jelentések a korábbi években nem fordítottak figyelmet a magyar közösséget érintő esetekre, illetve azokat nem tekintették szólásszabadsági ügyeknek (ez nem jelenti azt, hogy korábban nem is foglalkoztak ezzel, hisz számos konkrét magyar vonatkozású esetben közlemény formájában tiltakoztak vagy fejtették ki véleményüket).
A 2014-es és a 2015-ös jelentés azonban már külön fejezetben tárgyalja ezeket. Ugyancsak megjelennek egyes magyar vonatkozású kitételek a januárban bemutatott első gyűlöletbeszédre vonatkozó jelentésben is. A szólásszabadság témakörében a 2014-es jelentés önálló fejezetben, Zászlók, himnuszok és területi autonómia. A magyar közösség és a szólásszabadság címmel tárgyalja a magyar közösséget ért jogsértéseket. A román hatóságok és a média aránytalan megnyilvánulásként értékeli a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban történt magyar zászlós esetet (szembeállítva a román trikolóros hajpántot viselő kislány esetével, amelyet a román közvélemény nem ítélt el). A jelentés továbbá szóvá teszi a székely szabadság napja alkalmából megszervezett felvonulás betiltását és a magyar himnusz eléneklése miatt a Kovászna megyei prefektus által kiszabott pénzbírságot, mint a szabad vélemény és identitás kinyilvánításának megalapozatlan korlátozásait. Ugyanúgy a jelentés kitér a magyar szimbólumok és szervezetek betiltását célzó törvénykezdeményezésekre, melyek szerzője legtöbbször Bogdan Diaconu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben mandátumot szerzett parlamenti képviselő, jelenleg az Egységes Románia Párt elnöke. A székely zászló ügyében három esetet említ: a marosvásárhelyi bírságokat, a nagyváradi „reklámzászló-pert” és a Diszkriminációellenes Tanács székely zászlóval kapcsolatos határozatának megsemmisítésére irányuló román kezdeményezést. A területi autonómiáról szóló közvita sem marad ki a jelentésből, itt mind a Belügyminisztérium közbiztonsági stratégiájának tervezetét, mind pedig a Legfőbb Bírói Tanács állásfoglalását megemlíti, amely a területi autonómiáról szóló közbeszédet az alkotmányos kereteken kívülinek minősíti. A jelentés elítéli ezeket a megfogalmazásokat, és kifejti, hogy egy demokratikus társadalomban a nyilvános térben nem lehetnek tabutémák.
Szabadság (Kolozsvár)

Tisztelet és megbecsülés
Tájház nyílt Zalánpatakon
A zalánpataki születésű Préda Barna május 28-án mutatta be első könyvét Az én falum, Zalánpatak címmel, és nyitotta meg ajtaját az általa létesített tájház is. Az alig 24 éves fiatalember évek óta kutatja kicsiny települése múltját, és amikor csak teheti, a helyi idősekkel beszélget, érdekes történeteket, elbeszéléseket és féltve őrzött tárgyakat gyűjtve, amelyek egységet alkotva jelentik Zalánpatak történelmét.
Az otthoni hét év
Préda Barna 1992-ben földműves család gyermekeként látta meg a napvilágot, abban a kis házban, amelyet 1896-ban ükszülei építettek, ahol egykor dédszülei éltek, nagyszülei és édesanyja is nevelkedett, és ami mostantól a közösség javát szolgálva falumúzeumként működik. Préda Barna jelenleg a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársaként dolgozik. Igazi lokálpatriótaként folyamatosan azon igyekszik, hogy szülőfalujának múltját felkutassa és jelenével együtt papírra vesse.
– A könyv és a tájház születését több év előkészület előzte meg. Ehhez elsősorban kellett a történelem és az ősök szeretete, hozzájárult az otthoni hét év, és nagytatám, Farkas József, akitől a dajkamesék helyett a gyönyörű legendákat hallottam a Csodaszarvastól, egészen Horthy Miklósig – mesélte Préda. – Nem tudatosan született meg a tájház és a könyv, csak érdekeltek a történetek és lassan gyűjtöttem a régi tárgyakat, amelyeket otthon őriztem. Hatalmas áttörést jelentett, amikor Zalánpatakon Károly herceg házat vásárolt, attól a perctől kezdve pedig vele volt tele az internet. Akkor jött az érzés, hogy Zalánpatakon azelőtt is volt élet, vannak értékeink, örökségeink. Hosszas adatgyűjtés után döntöttem úgy, hogy megmutatom az írott történelmünket is az érdeklődőknek.
Egy összetartó nagycsalád
Kovászna megye legkisebb települése Zalánpatak, alig százhúszan lakják. A kétszáz évnyi üveggyártás megszűnése után az emberek vadászatból, mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek. Sok értékes embert adott a nagyvilágnak Zalánpatak, köztük a falu krónikását, Karácsony Jánost, akinek Barna a nyomdokaiba lépett. A falut jellemző összetartás a tájház létrehozásakor és átadásakor is megmutatkozott.
– Jó érzéssel töltött el, amikor az emberek önzetlenül nekem adták a régi tárgyaikat, a zalánpataki, közel kétszáz éves üvegpoharakat, hadi kitüntetéseket, háztartási eszközöket, szövőszéket, rokkákat. A kiállítás egyik büszkesége az a szerződés, amelyet egykor gróf Kálnoky Félixszel kötött szépnagyapám, illetve üknagymamám perefernum (hozomány) levele, amelyben foglaltak többsége a házban meg is tekinthető – mondta a tájház gazdája.
Az álom nem ér véget
– A továbbiakban is szülőfalumért akarok dolgozni, tovább bővíteni a múzeumot és a kiadványt. A zalánpataki hősi halottak emlékét csak a szívekben őrzik, semmi emléktábla nem tanúskodik róluk, ezért döntöttem úgy, hogy emléktáblákat készíttetek, amelyeket a legméltóbb helyre, a római katolikus templom falára helyezünk el – osztotta meg lapunkkal terveit.
A zalánpataki tájházban a hét bármely napján szívesen látják az érdeklődőket, akiket a helytörténeti ismeretekkel kiváló rendelkező Farkas József fogad. A helyszínen a monográfia is megvásárolható.
Deák Mária
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Harmadfokú árvízkészültség Hargita és Kovászna megyében
Továbbra is áradásokra lehet számítani az esőzések miatt Hargita és Kovászna megyében is – figyelmeztet az Országos Hidrológiai Intézet.
A naranccsárga (másodfokú) riasztás után a Feketeügy Kovászna megyei szakaszára, a Tatros folyó Hargita megyei szakaszára, valamint a Kis- Beszterce Hargita megyei szakaszára is harmadfokú (vörös jelzésű) árvízkészültséget rendelt el az Országos Hidrológiai Intézet, amely csütörtökön 22 órától pénteken 18 óráig lesz érvényben.
Emellett narancssárga árvízriasztás lép érvénybe az Olt folyón és az udvarhelyszéki Nagy-Homoródon, valamint a Kovászna megyei Bodza folyón.
Székelyhon.ro

Hírsaláta
TÖBBMILLLIÓ FACSEMETE SZÉKELYFÖLDÖN. Kilencszáz hektárnyi erdőt újítottak meg az idén, és több mint 3,6 millió csemetét ültettek el Székelyföld-szerte – tudatja a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége. Az öt éve alakult szervezet a Hargita, Kovászna és Maros megyei 15 magánerdészet érdekképviseletét vállalta fel, a faültetéshez pedig Kádár Tibor Sándor erdőmérnök közlése szerint több egyesület és iskola, összesen 1800 önkéntes csatlakozott.
Az elültetett fák többsége lucfenyő, de van köztük tölgy, bükk, juhar, jegenye, kőris, hárs és vadcseresznye is. Az ültetvényeket az erdészek ápolják, védik és tartják karban. Ugyanakkor a természetes úton történő erdőmegújulást is felügyelik a biológiai sokféleség érdekében, ami kulcsa a klímaváltozással szembeni stabilitásnak és a fenntartható erdőgazdálkodásnak. „Úgy tartja a kínai közmondás, amivel szövetségünk is egyetért, hogy a legjobb időpont a faültetésre húsz évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont ma van. Az idei csemeteültetési idényben ennek tükrében cselekedtünk, melynek hozadékát unokáink is megtapasztalhatják majd” – zárja közleményét Kádár. (Székelyhon) CSAK KAMPÁNY? A kormánynak nincs oka félni egy bizalmatlansági indítványtól, mivel az jelen pillanatban csak kampánycélú megnyilvánulás – jelentette ki Klaus Iohannis államfő, miután Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke úgy nyilatkozott, hogy folytatják a tárgyalásokat Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnök pártjával egy esetleges bizalmatlansági indítvány kezdeményezéséről a június 5-ei helyhatósági választások után. Egyébként Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) társelnöke volt az első, aki bedobta a köztudatba, hogy a Dragnea–Ponta–Tăriceanu trió célja a kormány megbuktatása, Klaus Iohannis államfő tisztségéből történő felfüggesztése és a korrupcióellenes küzdelem „hígítása”. Sulfina Barbu, az NLP alelnöke szintén arról beszélt, hogy az SZDP ősszel Victor Pontát akarja kinevezni kormányfőnek, és szeretnék megszerezni a teljes hatalmat azáltal, hogy Călin Popescu Tăriceanut ott tartják a felsőház élén, Valeriu Zgoneát pedig eltávolítják a képviselőház elnöki székéből. (Hotnews) CONDREA ÜLT AZ AUTÓBAN. A Hexi Pharma tulajdonosa, Dan Condrea volt a május 22-én Corbeancán történt baleset halálos áldozata – jelentette be tegnap a legfőbb ügyészség a DNS-vizsgálat eredményei alapján. A nyomozás során az is kiderült, hogy a balesetben összetört gépkocsi azon az estén 13-szor járta be ugyanazt az útvonalat. Az öngyilkosságot a rendőrség szakértője kizártnak tartja: szerinte Condrea erős, szembenézésre képes személyiség volt, már egy csomagot is összekészített esetleges őrizetbe vételéhez, fogkefével és egyéb szükséges holmival; szerinte inkább a többnapos kialvatlanság és a nagy sebesség okolható a balesetért. Az ügyben még mindig sok a kérdés, az autó vizsgálata sem fejeződött be. (Adevărul)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvlámpással Csíkszeredában
Ferencz Kornéliával úgy kerekedett ki az alábbi beszélgetés, hogy készülő könyvem megírásához, a hoz gyűjtögettem az adatokat. Ez okból körülnéztem Csíkszereda könyves emberei között, és hamar felismertem, hogy ama régiek közül ő az egyetlen, aki ma is a szakmában dolgozik – immár három és fél évtizede, és/mert ebben találta meg nemcsak a megélhetési lehetőségét, hanem hobbiját, sőt elhivatottságát is. Iskolai végzettsége szerint könyvesbolti eladó és könyvtáros. Előbbihez a 90-es évek elején kapott bizonyítványt Budapesten, utóbbit egyetemi szinten tanulta az ELTE könyvtártudományi szakán és diplomázott belőle. Úgynevezett librárképzés Romániában is létezett az átkosban, kétéves technikumként Bukarestben. A mai közvélekedéssel ellentétben: csak kell hogy legyen valami tudomány és haszon ezekben a könyvesiskolákban, ha évekbe, szakdolgozatokba, vizsgákba kerül a bizonyítvány! A három alapelv tulajdonképpen mindkettőben közös: könyvek beszerzése,besorolása az állományba és „értékesítése” – vagyis eljuttatása a vásárlóhoz, olvasóhoz.
– Mikor kerültél a könyves szakmába?
– 1980-ban raktári dolgozóként kezdtem a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalatnál. Különben édesapám is ott dolgozott. A könyv tehát először – munkám szerint, mert nyilván addig csak olvasnivaló volt – cipelni, csomagolni, tenni-venni való tárgyként, áruként jelent meg az életemben. Elképesztett, de tetszett is a könyvnek ez a háttérélete. Meg aztán ez a raktár nem egyszerű könyvlerakat volt, sajátos, mondhatni titkos életet is élt. A főnökünk, Tőzsér József jóvoltából egyféle cinkosságot is megéltünk az olvasóval-vásárlóval, amiről természetesen nem beszéltünk, de magamról elmondhatom, hogy valami nehezen körülírható módon hangulatként, érzésként meghatározta viszonyomat a könyvhöz.
– Cinkosság… mondhattad volna könyvszeretetnek.
– Minderről nem beszéltünk. Volt sok raklapnyi nehéz könyv. Ezeket be kellett sorolni kimutatások, elosztási táblázatok szerint, hiszen a boltos majd ezek alapján kapta meg, rakta polcra. A besorolás az ETO [egyetemes tizedes osztályozás] szerint történt, hamar megértettem, hogy ez tulajdonképpen tematikus besorolás és mennyire fontos majd a boltban a pontos eligazodás végett boltosnak, vásárlónak egyaránt. A raktár „kincsesládái” voltak a vasszekrények, amelyekben Tőzsér őrizte a „ritka” könyveket: magyarországi importkönyvek és hazai, fogyásra álló sikerkönyvek voltak, egyféle dugi áru; a kivételezettek, akik ebből vásárolhattak, többnyire nem „elvtársak” voltak, hanem könyvimádók, vagy olyan szakemberek, akiknek égető szükségük volt egy-egy könyvre… Ezeket a könyveket a munkahelyi könyvstandok elosztójánál fizették ki – egy ajtóval arrébb. Persze ez mind plusz papírmunkát is jelentett, de látni az örömteli arcokat és a szerzeményeikkel boldogan elsietőket, örökre megragadó élmény maradt. Ennél is érdekesebbnek tűnt a munkám, amikor hamarosan a Tőzsér-posta – hivatalos nevén: Könyvet postán – részlegére kerültem. Naponta 30-50 megrendelő levél érkezett. Csomagoltunk, postáztunk az egyéni megrendelőknek, mindenikbe készletlistát is kellett tennünk, amit állandóan le kellett pötyögtetni írógépen, mert másológépet (az egyetlen létezőt a korban – a stencilt) tilos volt birtokolni a milícia engedélye nélkül, kiszámítani a csomag értékét, a tértivevényeket kitölteni, majd a posta számította ki súly után a postaköltséget stb. Külön örvendtünk a Szilágynagyfaluból, Mezőfényből és Torjáról érkező rendeléseknek, még voltak más hasonlók is, de most hirtelen nem jut eszembe; az első kettőnél a falu postása, Torján pedig egy önkéntes könyvterjesztő volt a megrendelő. A két postás úgy havonként összegyűjtötte a rendeléseket, majd összesítve küldte el nekünk, emlékezetem szerint semmilyen százalékot – anyagi juttatást – nem kaptak ezért, a torjai is ugyanígy járt el, csak ő könyvben kérte a fizetséget. Ezekre a helyekre 10-15 csomag helyett csak egyet-egyet kellett küldenünk. Csomagoltunk celofánba „ajándékcsomagokat” is kicsengetés, karácsony előtt, de máskor is. Az importkönyvek persze fogytak önmagukban, de ott volt pl. Radu Tudoran Dagadó vitorlákkal című könyve több tízezres példányszámban. Őt kellett összeházasítanunk egy importkönyvvel árukapcsolással…
– Honnan tájékozódtak a megrendelők, hiszen a hazai kiadói tervek nem nagyon voltak publikusak, inkább csak úgynevezett munkapéldányok?
– A mi listáinkon ezekből másoltuk ki, jeleztük az új megjelenéseket. Aztán ott voltak az újságokban a könyvismertetők, kritikák. Az importkönyvek esetében a magyarországi Könyvvilágból tájékozódtak, ami „ártatlan” folyóiratként szinte a 80-as évek végéig bejött az országba. Ezt onnan is tudni lehetett, hogy sokan erre hivatkoztak a levelekben kért címeknél. Tőzsérnek különböző utakon sikerült ezeket beszereznie, főleg szakkönyveket, mert azok nem estek az „országellenesség” vádja alá.
– Mi történt a tiltólistára került, utólag cenzúrázott könyvekkel a raktárban?
– Zúzdába kellett küldeni. De volt, hogy becsomagolva álcáztuk, félretettük ezeket és hasonló súlyban Ceaușescu beszédeit raktuk autóra. 1990-ben az ilyenek „tiltott könyvek szabadon” haskötővel kerültek boltba. Képzőművészeti albumok pl. zúzdára ítéltettek, mert a húszsoros előszó írója emigrált. Aztán az is megtörtént, hogy egy tankönyvben a Ceaușescut és minisztereit ábrázoló csoportképről egyik miniszter kegyvesztetté vált: jött egy elvtárs Bukarestből, zsilettel személyesen kivágta az inkriminált lapot a könyvből és helyette napokig tartó munkával mi ragasztottuk be az általa hozott új lapot: Ceaușescu a sólymok (kisgyerekek „szervezete”) között. Híres eset volt az Amaro atya bűne című regény is, aminek borítójába, a hírek szerint, Ceaușescu beszédeit kötötték. Ugyancsak bukaresti elvtársi ellenőrzés éber tekintete előtt forgattuk lapról lapra a könyveket, hogy megtaláljuk. 1983 csodálatos év volt Csíkszereda könyves életében. Egész évben gyűjtöttük, raktároztuk, főleg az importkönyveket, de persze kiszivárogtattuk a híreket, hogy könyváruház nyílik, és majd akkor… 1983. december 21-én Csíkszeredában megnyílt Iași és Craiova után az ország harmadik legnagyobb könyváruháza. A megnyitó iránti érdeklődés olyan óriási volt (sokan szabadnapjukat tartogatták e napra, jóval nyitás előtt már hatalmas, rohamra kész sorok álltak az utcán), hogy első nap mintegy kétezer ember fordult meg az üzletben… Az akkori berendezés szerint: kétemeletnyi eladótér, raktár, könyvposta részleg, ahol én is dolgoztam. Számomra ma is „szakrális” helye ez a könyvnek: itt van ma is 1992-től a munkahelyem és könyvbirtokom, a Corvina Könyvesház Kft.
– Tőzsér határidőnaplójának bejegyzései között bukkantam arra, hogy ő már 1990 elején gondolt a könyvesboltosok továbbképzésére Budapesten. Hargita megyéből 35 boltos szerepelt a névsorban, köztük te is.
– A könyvesiskola! A tanfolyam egy évig tartott, a következő évben már mások mentek ki, és Kovászna megyéből is… a végén bizonyítvánnyal, hogy szakképzett könyvesboltosok vagyunk. A szakismeret mellett anyagi hozadéka is volt: vettem egy villanyírógépet, amivel könnyebben, gyorsabban ment a listaírás, mert a Könyvet postán-csomagokba továbbra is hűséggel küldtük ezeket, na de akkor már volt saját sokszorosító stencilgépünk is… Nemsokára húsz alkalmazottal dolgoztam a csíkszeredai üzletünkben és öttel a székelyudvarhelyiben, akkor már világos volt számomra, hogy szakmai alapismeretek nélkül szinte mindegy, hogy ki dolgozik ott, mert nem elég csak a lelkesedés és még a könyvszeretet sem. Ezért aztán „elhoztam” ide a könyvesiskolát, meghívtam a tanárokat előadást tartani, évente több alkalommal is.
– Hogyan lett a boltjaid egyik „sarka” antikvárium?
– Az egykori bukaresti cenzor könyvtárából alapítottam… Tőzsér jelezte, hogy Pezderka Sándor halála (öngyilkossága?) után, özvegye, aki egy szót sem tudott magyarul, el akarja adni a magyar nyelvű könyveket. Fantasztikus állomány volt, teli az Európa Kiadó világirodalmi fordításaival, kortárs magyar írók műveivel stb. – gondolom, ajándékkönyvek és cenzúrázó olvasásra átadottak, hogy be lehet-e őket hozni árusításra az országba. Egy érdekesség! Egyik bibliofil könyvben a következő bejegyzésre találtam a kolofonoldalon: „Ebből a könyvből megjelent 1300 számozott példány. Ez a könyv [kézzel beírva a sorszám:] az 1301. számú példány.” A másik antikváriumi alapállomány Botár Emma Kriterion-szerkesztő könyvhagyatéka volt, amit román férje árult. Igazi könyvtörténeti értékét ennek a Kriterion-szerzők kézzel írt dedikálásai adják. Az immár klasszikusnak számító nagyjaink aláírásaival…
– Talán érdemes volna kitépni a címlapokat és az aláírásokat licitre tenni?
– Én soha nem bántom a könyveket, inkább mentem.
– Gondolom, az antikvárium hozta az olcsó könyveket is.
– Remélem, itt nem az olcsó szlogenre gondolsz, hogy így válik a kultúra tömegcikké! Nem a tömegeket kell megmozgatni, hanem gyöngyszemeket találni: könyv- és könyvolvasó igazgyöngyöket. Az olvasás nem látványos tevékenység, inkább magányos, csendes visszahúzódás, hiába keresed lámpással. De könyvlámpással segíthetsz, hogy ezek önmagukra találjanak. A könyv az igazi lámpás, még ha olykor csak pislákol is a fénye, akkor is! A könyvtár szakon tanultam meg, hogy ezt szolgálja, s milyen hatalmas jelentősége van a könnyen átlátható rendszerezésnek a boltban is. Sok vevőt nemcsak névről ismerek, hanem tudom, hogy mi érdekli, mit gyűjt. Van, aki az illusztrációk miatt vásárol – Szász Endre, Borsos Miklós által illusztrált könyveket. Ezeket mindig félreteszem a számára és szólok neki telefonon; van, akit régi könyvborítók, kötési technikák bűvölnek el; másokat a fotóalbumok; van, akinek a régi tankönyvek a kedvencei; mások pl. a Szépmíves Céh teljes sorozatát akarják a magukénak tudni; vagy akik bizonyos témákra buknak, mint te a könyvtörténetre és művelődéstörténeti érdekességekre. Ezek bizony nem mindig olcsó könyvek.
– Igaz, mindig szólsz, ha ilyen kerül a boltodba. Azt hittem, kiváltságos vagyok.
– Egyáltalán nem. Ebből a szempontból minden vásárló kiváltságos.
– A könyvesbolt elé mindennap kikerül a hirdetőtábla, hogy már egy lejért lehet könyvet kapni nálatok. Nem vádoltak meg a könyv leértékelésével, netán „lenézésével” ezért?
– Nem tudok ilyesmiről. De ez szerintem inkább a könyv felmagasztalása. Amikor a könyv már nem látvány és árunak is alig mondható, akkor elsősorban és kizárólag olvasnivaló – és ez a fontos. A kincskeresők sikerélménye, amiben elsősorban nem az olcsóság a lényeges, hanem maga a lelet pénzben nem kifejezhető értéke az illető részére. Számomra ez ajándékozás, és nekem is sikerélmény minden „találat”. Köztük az egy lejes használt gyermekkönyvek szereznek sok örömet. Kisnyugdíjasok veszik az unokának, sokgyermekes szülők a gyerekeknek. Nemcsak klasszikus mesék, ifjúsági regények, hanem kitöltetlen munkafüzetek, tankönyvek, olvasókönyvek is vannak közöttük.
– A boltodban gyakran eszembe jut a kolozsvári Stein János könyvkereskedő. Ő üzletember volt a 19. században, de mindemellett arra törekedett, hogy a könyvvel kereskedve, a könyv szellemi értékét társadalmi, közösségi szintre emelje. Gyulai Pál, aki abban az időben gimnáziumi tanár volt Kolozsváron, könyvesboltját „szellemi csárdának” nevezte. Ott gyülekezett kora délután Kolozsvár szellemi elitje, Stein bemutatta új könyvszerzeményeit, vagy átadta a megrendelt könyveket, aztán ezek kapcsán beszélgettek, tulajdonképpen egyféle spontán módon összeverődött olvasókör volt ez. Ritka, hogy boltodban ne találkoznék szeredai értelmiségivel, aki olvasgat vagy könyvről beszél olykor ismeretlenekkel is… És ez olyan megszokott és természetes.
– Ők már számunkra is megszokottak. Vannak, akik amikor először lépnek be ide – mondjuk kitölteni a várakozás idejét valamilyen ügyintézés közben – sokszor azt kérdezik: ez könyvtár? Merthogy az asztaloknál olvasgatnak vagy jegyzetelnek, sőt egy időben leckét írni is itt hagyták a gyereket pár órai „megőrzésre”. Rövidesen egy kávégépet fogok állítani az egyik sarokba. Egy jó kávé talán még fokozza a kincskeresés ébersége mellett az ismerkedés és beszélgetés kedvét is.
Kozma Mária
Hargita Népe (Csíkszereda)

Etnikai gyűlöletet szító magyar nyelvű szórólapokat terjesztenek Marosvásárhelyen
A Soós Zoltán polgármester jelmondatával, annak betűtípusaival és színeivel megegyező szórólapokat terjesztenek ismeretlen tettesek Marosvásárhelyen. A kimondottan magyar nyelvű, félív nagyságú lapokat az ingyen osztogatott Cuvăntul Liber megyei napilappal egyszerre teszik be a román választópolgárok postaládáiba.
A szórólappal tulajdonképpen félelmet szeretnének kelteni, hiszen a papíron a Szabadítsuk fel a várost jelmondat alatt az is szerepel, hogy Marosvásárhely, most vagy soha. Az egyik sarkában a székely zászló, a másik sarkában a magyar címer, középen pedig Kovászna, Hargita és Maros megye kiemelve, és megjelölve Székelyföldként szerepel. Ezzel azt sugallják a szórólap ötletgazdái, hogy ha a román polgárok nem mennek el Soós Zoltán ellen szavazni, akkor „magyar uralom” következik be.
A független magyar polgármesterjelölt csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, csakis az ország törvényei szerint szeretné igazgatni a várost, tehát hamis a félelemkeltés, ami a ’90-es évek hangulatát idézi vissza. A feltehetően a jelenlegi városvezetés keze is benne van, ami „érthető, hiszen minden eszközt bevetnek azért, hogy megakadályozzanak abban a szándékunkban, hogy felszabadítsuk a várost a Dorin Florea féle korrupció és klientúra alól” – írta Soós Zoltán a Facebook-oldalán. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a polgármesterjelölt csapata a rendőrségen, valamint az Állandó Választási Bizottságnál. Ugyanakkor arra kéri Soós a polgárokat, hogy ne dőljenek be Dorin Florea és csatlósai hazugságainak, provokálásainak, ne engedjenek a megvezetéseknek és a közvélemény manipulálásának.
Azt nem lehet még bizonyítani, hogy Marosvásárhely jelenlegi polgármestere tisztességtelen módszerrel kampányol, a napokban ellenben több marosvásárhelyi személy arról számolt be, hogy naponta kapja a Cuvăntul Liber című megyei napilapot, miközben nem kérte, nem fizetett elő arra. Az újság címoldalán azonban Dorin Florea kampányhirdetései láthatóak.
Az Összefogás házában (Teleki- Köpeczi ház) Soós Zoltán stábja az ingyen osztogatott Cuvântul Liber újságokat gyűjti be. Mivel a napokban a polgármester támogatói több tízezer ingyen újságot szórtak szét a városban, a magyar jelölt felhívást intézett minden marosvásárhelyihez, hogy aki kapott a kampánylapból vigye be a Szentgyörgy (Forradalom) utca 1 szám alatti székházba. Az összegyűjtött újságokat újrahasznosításra viszik, az ellenértékét pedig marosvásárhelyi árva gyermekek javára ajánlják fel, így fordítva hasznos célokra a nyomtatvány megjelentetésére elpazarolt pénzt.
Antal Erika
maszol.ro

„ Székelyföld ereje a teljes erdélyi magyarságot teszi erőssé”
„Nem fogadhatjuk el, hogy közigazgatási eszközökkel olyan adminisztratív hatáskörökkel rendelkező nagy megyét vagy régiót hozzanak létre, amelyben az etnikai arányok a magyarság hátrányára megváltoznak. Ezt nem engedik az európai uniós szabványok, de nem engedik azok, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények sem, amelyek az önkormányzatiságról és a szubszidiaritásról, valamint az őshonos nemzeti kisebbségekről szólnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök arról a kihívásról, amellyel a június 5-én megválasztott önkormányzati képviseletnek szembe kell néznie jövő évtől.
Az RMDSZ elnöke a 2017-ben várható közigazgatási reformról azon a székelyföldi kampányzáró sajtótájékoztatón beszélt, amelyet csütörtökön szerveztek meg Sepsibükszádon, és amelyen részt vett továbbá Borboly Csaba, Péter Ferenc és Tamás Sándor – az RMDSZ székelyföldi tanácselnök-jelöltjei – illetve Antal Árpád, Arros Orsolya, Bokor Tibor és Ráduly Róbert Kálmán – az RMDSZ székelyföldi városainak polgármesterjelöltjei. Az eseményen a szövetségi elnök azt is hozzátette: bár Soós Zoltán marosvásárhelyi független, illetve Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi MPP-és polgármesterjelölt nem lehetett jelen, ők is a csapathoz tartoznak, csupán velük együtt lehet teljes június 5-e után az együtt dolgozó székelyföldi önkormányzati képviselet.
Székelyföld jövője csakis egységes régióként képzelhető el
Kelemen Hunor elmondta: a jövő évi közigazgatási reformot a 2011-ben nyilvánosságra hozott, 2013-ban ismét elővett, rossz régióátszervezési terv alapján hajtanák végre úgy, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókat alakítanák közigazgatási egységekké. „Ezt nem tudtuk elfogadni 2011-ben, és nem fogjuk elfogadni 2017-ben sem. A következő négy évben pedig az eddiginél is határozottabban ki kell állniuk amellett, hogy Székelyföld jövője csakis egységes régióként képzelhető el” – jelentette ki.
A politikus szerint ennek a választásnak nemcsak az a tétje, hogy ki lesz a polgármester, hol és hány önkormányzati képviselőnk van, hanem az is, hogy erős, szolidáris, egy irányba haladó önkormányzati csapata legyen Székelyföldnek. Kelemen szerint a magyar képviselet nem fogadhatja el egy olyan régió létrejöttét, amelyben 29 százalékos lenne a magyarság számaránya a jelenlegi 84,6 illetve 73,8 százalék helyett – az előbbi Hargita, utóbbi pedig Kovászna megyében.
„Arra kell felkészülnünk, hogy olyan döntéseknek a befolyásolói legyünk, amelyek hosszú távon meghatározzák Székelyföld jövőjét, az itt élő magyar emberek jövőjét. Az együttműködésben pedig sikeresnek kell lennünk majd akkor, amikor a regionális autonómia hatásköreit megkapják a romániai régiók ” – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a magyar önkormányzati képviseletnek a közösség biztonságáról is gondoskodnia kell, túl a szociális és gazdasági, egészségügyi és oktatási kérdéséken, biztosítania kell az identitásőrzés feltételeit. „Csak akkor marad erős az erdélyi magyarság, ha székelyföldi magyarság erős. Ezért a jövő évi reformot úgy kell kihasználnunk, hogy Székelyföld egységes régióként haladhasson tovább” – tette hozzá a szövetségi elnök.
Közösségépítésre is vállalkoztak
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ tanácselnökjelöltje szerint, ha csak a számokat nézzük, összesen 100 millió euró értékben sikerült beruházásokat végezni az elmúlt nyolc évben Hargita megyében, ami óriási összeg, és ezen az úton kell továbbmenni. Ugyanakkor úgy látja, ki kell teljesíteni az alkotmányos és törvényes lehetőségeket.
„Nem tudjuk gyakorolni a helyi autonómiát, a hazai törvények és az ország által ratifikált nemzetközi törvények ellenére sem, mert aki betartja, annak a sajátos jogértelmezés miatt meghurcolás jár” – mondta az RMDSZ Hargita megyei tanácselnökjelöltje. Borboly fő prioritásnak nevezte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami támogatásának elérését.
„Az elmúlt években Maros megye fokozatosan elszigetelődött, egyre jobban eltávolodott Székelyföldtől. Hargita és Kovászna megye szorosan együttműködtek különböző kulturális, gazdasági, fejlesztési projektekben. Sikerük, fejlődésük jelentős mértékben annak köszönhető, hogy közösen pályáztak, együttes fellépésükből mindkét megye egyértelműen nyert. Maros megye fokozódó elszigeteltségéből adódóan egyre több lehetőségtől távol maradt” – jelentette ki Péter Ferenc.
Az RMDSZ Maros megyei tanácselnökjelöltje úgy vélte, a megye jelentős anyagi forrásoktól esett el és értékeit sem tudta megmutatni a világnak. „Gyengén fejlett infrastruktúrája, kiaknázatlan természeti adottságai, a sok esetben nehéz körülményekkel küzdő települései jelentős mértékben megakadályozzák a haladó, folyamatosan fejlődő régiókhoz való felzárkózását” – tette hozzá. Péter Ferenc szerint június 5-én lehet ezen változtatni, négy év kimaradás után Maros megyét ismét Székelyföld, Erdély teljes jogú, erős tagjává tehetjük.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, tanácselnökjelölt a jövőbe mutató tervekről azt mondta: a székely együttműködés programja több fő pilléren áll. „A székely együttműködés programja a közösségépítésről is szól: olyan kulturális és politikai közösségépítésről, amelynek június 5-én csattanós választ kell adnia azokra a Bukarestből jövő megpróbáltatásokra, politikai fenyegetésekre, amelyek az elmúlt időszakban Székelyföldet, a Székelyföldet képviselő embereket érték” – mondta.
Hozzátette: rendkívül fontos, hogy a szakoktatás kérdésében mentalitásváltozás álljon be, hiszen Székelyföldnek rendkívül nagy szüksége van a középosztályra, azokra a jó szakemberekre, akikből egyelőre hiány van, és akik tulajdonképpen egy működő, gazdaságilag felemelkedő társadalom középosztályát jelentik. Azt is hangsúlyozta: szembe kell fordulni a székelyföldi magyarság számára rendkívül hátrányos régiósítással, hogy meg lehessen őrizni Székelyföld egységét, hogy a térség a gazdasági fellendülés útján haladjon tovább.
Szorosra fonnák az együttműködést a székely városok
„ Székelyföldön egy polgármester nemcsak városgazda, hanem közösségi vezető is, mi nemcsak a településeink modernizációjával foglalkozunk, hanem nemzetpolitikai kérdésekben is helyt kell állnunk. Azok a támadások, melyeknek ki voltunk, vagyunk és leszünk téve, azok talán sokkal inkább ennek az utóbbi kategóriának köszönhető, bár az is valószínű, hogy időnként az is zavarhat bizonyos embereket, hogy Székelyföldre érkezve olyan létesítményekkel találkoznak, amivel Románia más részein nem” –mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje.
Véleménye szerint az elkövetkező években a legfontosabb cél az, hogy Székelyföld versenyképes régió legyen, nemcsak romániai, hanem európai viszonylatban is. Hangsúlyozta: ehhez nagy figyelmet kell fordítani az oktatásra, a jól fizetett munkahelyek teremtésére Székelyföldön. „Vasárnap mutassuk meg, hogy érdekel és bele akarunk szólni településünk sorsába. Mutassunk erőt, mert Romániában csak az erő nyelvét értik” – fogalmazott végül Antal Árpád.
Arros Orsolya székelyudvarhelyi polgármesterjelölt szerint választuni kell a fejlődés vagy a stagnálás között. „Felzárkózunk a székelyföldi városok közé, vagy tovább kullogunk a falvak mögött” – mondta a székelyudvarhelyi választások tétjéről. Az RMDSZ polgármesterjelöltje szerint Udvarhely lemaradt Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy mellől is. Mint mondta: azt szeretné, hogy Székelyudvarhely valódi térségközpont legyen.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje felszólalásában azt mondta, 2008 után Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy folyamatosan fejlődött, azonban 2012-ben Kézdivásárhelynek a nulláról kellett kezdenie. Úgy fogalmazott: Kézdivásárhely eddig is forradalmi város volt, ahol mindig a jó vezetői képesség győzött és ezúttal sem lesz másként.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda többmandátumos polgármestere, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltje figyelmeztetett: megerősödött a központosítás, miközben egyetlen törvény sem változott e vonatkozásban. „Ez szűkítette a mozgásterünket, és a törekvéseinket szépen, lassan, sunyi eszközökkel ellehetetlenítették. Fontos, hogy a magyar jelölteknek nagy legyen a támogatottságuk, ezért óriási a tétjük a vasárnapi választásoknak” – hangsúlyozta a polgármesterjelölt. Kijelentette: a székelyföldi önkormányzati vezetőknek azért kell dolgozniuk, hogy gyökeresen megváltozzon az a jelenlegi állapot, hogy a titkosszolgálatok ilyen mértékben manipulálják a közéletet, továbbá minimális konszenzus kialakítása szükséges a magyarság vezetői körében arról, hol van az a határ, amelynél nem hátrálnak tovább.
maszol.ro

Együttműködnek a székely elöljárók (RMDSZ-kampányzáró)
Együttműködési készségükről beszéltek a székelyföldi megyék és városok vezetésére pályázó RMDSZ-jelöltjek tegnapi közös kampányzáró sajtótájékoztatójukon Sepsibükszádon.
Az eseményen Kelemen Hunor szövetségi elnök is részt vett, szerinte a következő időszak nagy kihívása a régiósítás lesz. Ezt úgy kell kihasználni, hogy Székelyföld egységes régióként fejlődhessen tovább, mert „nem lehet elfogadni, hogy közigazgatási eszközökkel olyan nagy régiót hozzanak létre, ahol az etnikai arányok a magyarság számára hátrányosan változzanak”. Hargita megyében jelenleg 85, Kovászna megyében 75 százalékos a magyarság aránya, de a tervezett Közép-régióban már csak 28 százalékos lenne. Sikert a székelyföldi önkormányzatok együttműködésével lehet elérni – vélekedett, ehhez pedig: „egy irányba lépni tudó politikai vezetők kellenek”. Kelemen Hunor örvendetesnek találja, hogy újabb mandátumért szállnak versenybe azok az RMDSZ-es önkormányzati vezetők is, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség. Ezt annak a jeleként értelmezte, hogy az érintettek nem fogadták el, hogy mások döntsenek az RMDSZ jelöltjeiről. Arra biztatott, hogy azokon a székelyföldi településeken is menjenek el sokan szavazni, ahol csak az RMDSZ állított polgármesterjelöltet (52 ilyen település van), mert a leadott szavazatok tudják megmutatni a szövetség erejét.
A Hargita megyei önkormányzat élén újabb mandátumra pályázó Borboly Csaba szerint a térség akkor fejlődhet, ha az egykori székely székek nem rivalizálnak egymással, hanem esetenként le is tudnak egymás javára mondani bizonyos forrásokról. Kijelentette: Hargita megye megvédi a megyezászlóvá minősített székely zászlót, és ha szükséges lesz, kész megyei népszavazást kiírni a jelkép védelmében.
Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterjelölt szerint a volt kommunista politikai rendőrség jegyeit ma is magán viselő „szekus világ” ellen kell fellépniük a székelyföldi vezetőknek. „A közösség bizalma büntetőjogi kategória Romániában” – nyilatkozta –, épp azért kell a magyar jelöltekre szavazni, hogy ezt a bizalmat újra kinyilvánítsa a közösség. Kifejtette: Székelyföld vezetőinek alá kell írniuk egy olyan dokumentumot, amelyben meghatározzák azt a minimális követelésszintet, amit semmilyen körülmények között nem adnak fel, „amitől hátrább nincsen”. Arros Orsolya székelyudvarhelyi polgármesterjelölt azt vállalta, hogy felzárkóztatja a fejlődésében leszakadt Udvarhelyt Csíkszeredához és Sepsiszentgyörgyhöz.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester úgy véli, Székelyföld választottjainak nemcsak városgazdai, hanem a közösségi vezetői szerep is kijár, hiszen nemzetpolitikai kérdésekben is helyt kell állniuk. Kijelentette: Marosvásárhely csak úgy tud kiemelkedni, ha vállalja a székelyföldi régió központi szerepét. Ezt pedig csak (a közös sajtótájékoztatóról hiányzó) Soós Zoltán polgármesterré választása tudja biztosítani. Antal Árpád kijelentette: ha a magyarság minden erdélyi településen számarányát meghaladóan vesz részt a választásokon, erőt tud felmutatni. „Márpedig nekünk erőt kell felmutatni, mert ebben az országban csak az erő nyelvét értik.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Száztizenhárom embert kellett kimenekíteni az árvizek elől
Összesen 113 személyt kellett kimenekíteni otthonából az árvizek által érintett 115 településről az elmúlt 24 órában Moldovában – közölte szombat délben a belügyminisztérium. Hargita és Kovászna megyében szombat délutánig még vörös jelzésű árvízriadó van érvényben.
Monica Dajbog belügyminisztériumi szóvivő tájékoztatása szerint a DN 2-es jelzésű országút három kilométeres Vrancea megyei szakasza járhatatlan, emellett lezárták a DN 13C jelzésű országutat a Maros megyei Héjjasfalva kijáratánál. Az árvizek több szakaszon akadályozzák a vasúti közlekedést is
Hargita megyében a katasztrófavédelmi bizottság pénteki összesítése szerint Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Gyergyócsomafalván Maroshévízen, Tölgyesen, Bélborban, valamint több felcsíki településen pincékbe, udvarokra, mezőgazdasági területekre hatolt be a víz, amely kutakat is elárasztott.
Gyergyócsomafalván pincéket és csaknem ezer hektárnyi szántóföldet öntött el a víz. Gyimesközéplokon kidöntött fákat és iszapot hordott a vasúti pályára, és egy hidat is megrongált a hegyekből lezúdult áradat, ezért csütörtök este óta nincs vasúti összeköttetés a Székelyföld és Moldva között. A napok óta szakadó eső miatt a Csíki-medencében is több patak kilépett medréből, és a megyeszékhely Csíkszereda alacsonyabban fekvő utcáiban is összegyűlt az esővíz, amelyet a csatornahálózat nem tudott elnyelni.
Pénteken reggel azonnali tanácsülést tartottak Csíkcsicsóban a helyi tanácsosok a heves esőzések miatt megáradt Olt folyó egyik átkelőjénél, ahonnan a megduzzadt folyó elsodorta az ideiglenes fahidat. Elhangzott, hogy minél hamarabb biztosítani kell Oltfalu és Csaracsó felé az átjárhatóságot.
maszol.ro

Végeredmény: Kovászna megye Hargita előtt
Alig, de megelőzte Kovászna megye Hargitát az utolsó pillanatig, tehát az este kilencig leadott voksokat illetően: míg előbbi megyében 43,69 százalékos volt a részvételi arány, addig a hargitai szavazók 43,48 százalékban járultak az urnák elé.
Ezzel Hargita megye sereghajtó a székelyföldi megyék sorában, sőt az országos negyvenkettes (megyéket és a fővárost összesítő) lista utolsó negyedik helyén áll. Utolsó ötödik Kovászna megye.
Maros megye a végén is jól teljesített, tizenhetedik helyével a középmezőnyben végzett 51,51 százalékos részvétellel. Ezzel az országos átlagot (48,27 százalékot) is felülmúlták.
A legmagasabb arányú részvételt a Giurgiu megyeiek érték el 62,99 százalékkal, majd jön Teleorman 60,55 százalékkal, illetve Olt megye 60,28 százalékkal.
A lista legvégén a bukarestiek zártak 33,09 százalékos részvételi aránnyal, aztán a Temes megyeiek 40,59 százalékkal, illetve Iași megye 42,18 százalékkal. S itt következik a már említette arányokkal Hargita, illetve Kovászna megye.
A vidéki–városi arányokat tekintve a végeredmény a következő: a városi szavazók 39,80 százalékos részvétellel zártak, míg a vidékiek 59,71 százalékkal.
Székelyhon.ro

Székelyudvarhelyen Gálfi Árpád, az MPP-EMNP választási szövetség jelöltje nyert
Gálfi Árpád, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közös jelöltje nyerte meg a székelyudvarhelyi polgármester-választást – közölte a Székelyhon portál, a jelölt kampánystábjától származó információkra hivatkozva.
A Gálfi Árpád a függetlenként indult Bunta Leventét, és Arros Orsolyát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjét győzte le. A Transindex portál közlése szerint a második legtöbb szavazatot összegyűjtött Bunta Levente, a város jelenlegi RMDSZ-es polgármestere elismerte vereségét, és sok sikert kívánt Gálfi Árpádnak.
Az RMDSZ jelöltjének székelyudvarhelyi vereségét Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke is elismerte kolozsvári sajtótájékoztatóján. Hozzátette, hogy a szövetség párhuzamos számlálása szerint Szentegyházán is alulmaradt az RMDSZ jelöltje az MPP-EMNP jelöltjével szemben. A Hargita megyei városban Molnár Tibor szerezte meg a polgármesteri tisztséget.
Az RMDSZ saját számlálása szerint ugyanakkor a szövetség jelöltjeinek olyan településeken is sikerült győzniük, ahol korábban nem a szövetség politikusa viselte a tisztséget. Nyert az RMDSZ a Máramaros megyei Hosszúmezőn, a Szilágy megyei Baksán és a Kovászna megyei Maksán is. Utóbbi településen az EMNP polgármesterét váltja le az RMDSZ jelöltje.
Kovács Péter elmondta, Marosvásárhelyen a szavazatok harmadrészének a feldolgozása után éjfélkor tizes nagyságrendű volt a különbség Soós Zoltán és Dorin Florea között. Szatmárnémetiben szintén kiélezett volt a verseny Kereskényi Gábor és Dorel Coica között. Itt éjfélkor pár száz szavazattal Kereskényi vezetett.
MTI

Erdély.ma

Csapnivaló szavazókedv, sereghajtó magyarlakta megyék
Csaknem két órával az önkormányzati választások urnazárása előtt is alacsony részvételi adatokat jelez a központi választási iroda által működtetett internetes nyilvántartási rendszer.
A nem sokkal 19 óra előtt jelzett adatok szerint a választói névjegyzékben szereplők 42,5 százaléka adta le a szavazatát. A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék közül 47,7 százalékos részvétellel Bihar megye, 45,5 százalékos részvétellel Maros megye haladja meg az országos átlagot. Szatmár megyében 42,3, Hargita megyében 38,5, Kovászna megyében 38,1, Kolozs megyében 38,8 százalékos volt a részvétel.
Az idei helyhatósági választásokon is Bukarestben a legrosszabb a részvételi arány; a fővárosban két órával urnazárás előtt a választóknak mindössze 27,5 százaléka élt a szavazati jogával. A legnagyobb részvételi arányt 19 órakor a Kárpátokon túli régiókban, Giurgiu (54,7 százalék) Olt (54,1 százalék), Teleorman (53,4 százalék) és Vâlcea (50,9) megyében mérték.
Egy órával az urnazárás előtt országos szinten 46,5 százalékos részvételi arányt mértek, a legmagasabbat, 60,3 százalékosat Giurgiuban. Hargita megyében 20 óráig a szavazópolgárok 42,08, Kovászna megyében 42, Biharban 52,08, Marosban 49,83, Szatmárban pedig 46,23 százaléka adta le voksát. Bukarestben továbbra is rendkívül alacsony, 31 százalékos a részvételi arány.
A részvételi adatokat elemezve Barna Gergő szociológus már a kora délutáni órákban megállapította, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az erdélyi megyékben ezúttal is alacsonyabb a szavazási hajlandóság.
„ Munténiában és Moldvában továbbra is nagyobb a választók hajlandósága, Erdélyben pedig kevesebben szavaztak, ezen belül láthatjuk, hogy a magyarlakta megyékben nagyon alacsony a részvétel, Hargita, Kovászna, Szatmár, illetve Kolozs megyében is kevesebben mentek el szavazni" – közölte a szakértő. A szociológus szerint mindez azt jelenti, hogy a magyar politikai szervezetek eredménye is gyengébb lehet a végső számláláskor, hozzátette ugyanakkor, hogy a tapasztalat szerint a részvételhátrányt a magyar megyék ledolgozzák az esti órákra.
Egyébként a választói apátia közepette máris heves bírálatok érik Klaus Johannis államfőt amiatt, hogy rendkívül későn, 18.30-kor járult az urnák elé Bukarestben. A fővárosi Jean Monnet Gimnáziumban kialakított szavazóhelyiségben az elnök nem válaszolt a késlekedése okát firtató újságírói kérdésre. A magas rangú közméltóságok – államfők, miniszterelnökök – az elmúlt két és fél évtizedekben rendszerint már a reggeli vagy a délelőtti órákban éltek szavazati jogukkal.
Vasárnap egyébként 3200 település és 41 megye élére választanak önkormányzati vezetőket az országban bejelentett lakcímmel rendelkező román és európai uniós állampolgárok. A választói névjegyzékben szereplő 18 millió 320 ezer polgárt 7 és 21 között várják az ország területén berendezett 18 ezer szavazókörzetbe. Mindenütt megválasztják a polgármestert, valamint a települési önkormányzati testület és a megyei tanács tagjait.
Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: kifulladóban a magyar választók
Annak ellenére, hogy egyetlen önálló polgármesterjelöltjük sem nyert, és a jelenlegi két polgármesteri mandátumukat is elveszítették, Szilágyi Zsolt szerint az Erdélyi Magyar Néppárt megtartotta politikai erejét az önkormányzatokban. Az EMNP elnöke Kolozsváron tartott választási kiértékelőt.
A politikus elmondta, mindazoknak gratulál, akik mandátumot szereztek, mert mindannyian a magyar közösség érdekeiben kívánnak dolgozni. „Minden politikai verseny ellenére szükség lesz az együttműködésre, olyan folyamatok zajlanak, amelyek felértékelik a magyar-magyar párbeszédet” – vélekedett.
Az EMNP elnök elmondta, a választások nem segítették a parlamenten kívüli pártokat, sok szempontból az öt parlamenti párt volt előnyben az új törvénykezés szerint. Ennek ellenére a néppártosok igyekeztek mindenhol ott lenni, bár nem sikerült minden helyszínre urnabiztost küldeniük – tette hozzá Szilágyi, aki az RMDSZ-t is okolja ezért.
Az eredményekről elmondta, az EMNP megtartotta azt az erőt, amit 2012-ben sikerült megszerezniük. „Megyénként változó különbségek persze vannak, azonban arányaiban azt a formát, erőt, azt a százalékot sikerült tartani, amit négy évvel korábban, a magyar pártok közötti versenyben megszereztünk” – fogalmazott. Emlékeztetett: Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Gyergyószárhegyen is az EMNP által más párttal koalícióban támogatott polgármester győzött.
Kolozs, Maros és Szilágy megyében valószínűleg több tanácsosi mandátumot szerzett a Néppárt, Máramarosban ugyanannyit, Biharban és Kovásznában visszaesés van – összegezte a pártelnök. Idei mandátumaik száma 210-220 lesz, négy éve 230-at számláltak.
„Általános a visszaesés”
Az országos választásokon való részvétel átlagban 48 százalékos volt, a magyarok szavazási hajlandósága azonban alig húsz százalékos lehetett Szilágyi szerint. „Ez aggasztó, és olyan társadalmi nagy folyamatokat mutat, amelyek mindenképpen változást kell kiváltaniuk” – tette hozzá.
A pártelnök szerint több településen saját érdekeikkel ellentétesen nem indítottak jelöltet, hogy a sokkal esélyesebb RMDSZ-jelölt megválasztását segítsék. Ilyen hely Szatmárnémeti – mondta Szilágyi, aki reméli, hogy Kereskényi Gábor polgármester integratív személy lesz.
„Folytatjuk a munkát azzal az erővel, amit kaptunk a választótól. A korrupció ellen és a hatékonyabb közigazgatás érdekében olyan erővel dolgozhatunk, amilyennel felhatalmaztak a választóink. Romániában sem a magyarok, sem a románok nem léptek fel a korrupció ellen” – zárta mondanivalóját Szilágyi Zsolt.
Kifulladóban a magyarok
Szilágyi a választási eredményeket magyarázva elmondta, a párt korábbi vezetésének elhatározott szándéka volt, hogy erős pólust hozzanak létre a nemzeti oldalon, nem véletlenül ajánlották az MPP-nek tavaly januárban, hogy alkosson fúziót a két párt, és hozzák létre a másik erős pólust Erdélyben. A Magyar Polgári Párt vezetése másként döntött, az MPP hosszútávú stratégiai együttműködést kötött az RMDSZ-szel – idézte fel.
Az erőfölény, amit a román állami segítség adott az elmúlt évben az RMDSZ-nek, egy másik ok, amit Szilágyi megjelölt a választási eredményeik magyarázataként. A magyarok általános elfordulása szintén magyarázatot nyújthat, mondta, hozzátéve, ez a korábbi hatalmi döntéseknek tudható be. „A magyar választók kifulladóban vannak, és ezt mi sem tudtuk megállítani” – fogalmazott.
maszol.ro

RMDSZ-párti maradt Székelyföld
Amint az várható volt, az RMDSZ-es Ráduly Róbert Kálmán 72 százalékos támogatottsággal úgy tudott újabb mandátumot szerezni Csíkszeredában, hogy még csak meg sem próbált kampányolni – számol be Bíró Blanka és Gyergyai Csaba a kronika.ro-n. Az sem meglepő, hogy a megyeszékhely tanácsában megőrizte a többségét az RMDSZ: a részleges eredmények szerint a szövetség 14 önkormányzati képviselőt állíthat, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) listájáról 3 tanácsos jutott be, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) két, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig egy képviselőt delegálhat. A Magyar Polgári Párt jelöltjei ezúttal nem rúgtak labdába.
Ráduly hétfői kiértékelőjén úgy fogalmazott, fölöslegesnek érezte a korteskedést, inkább a közösségre bízták a döntést, a végeredményt pedig beszédesnek nevezte. „Aljas politikai időket élünk, látjuk, ahogyan Romániát átalakítják. Rendkívüli módon zajlik a centralizáció, és rendkívüli módon zajlik a kisebbség ellehetetlenítése, illetve beolvasztása is. Csíkszereda az elmúlt években a magyar nyelvi jogok és az egészséges fejlődés bástyája volt, én remélem, hogy az is marad" – szögezte le Ráduly.
A csíkszéki településeken egyébként Balánbánya kivételével minden községnek magyar polgármestere van. A román többségű kisvárosban az RMDSZ elvesztette a polgármesteri tisztséget, a függetlenként induló Gheorghe Iojiban két magyar jelöltet is maga mögé utasított.
Gálfi Árpád, a nevető harmadik
A legnagyobb meglepetést a megyében kétségkívül a harmadik esélyesként induló, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az EMNP által is támogatott Gálfi Árpád győzelme okozta Székelyudvarhelyen. Gálfi maga mögé utasította a korábbi polgármestert, Bunta Leventét és az RMDSZ jelöltjét, Arros Orsolyát is. A tizenkilenc tagú önkormányzati testületben a végleges eredmények szerint az EMNP–MPP választási koalíciónak tizenegy képviselője foglalhat helyet, míg az RMDSZ nyolc tanácsosi mandátumot szerzett. Szentegyházán az EMNP–MPP koalíció jelöltje, Molnár Tibor legyőzte a papírforma szerint „erősebb" RMDSZ-es Rus Sándort.
Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt megőrizte a városvezetői tisztséget: a legtöbb szavazatot a várost korábban ideiglenesen irányító Nagy Zoltán kapta. A polgári párt kényelmes többséget szerzett a tanácsban is: listájukról tíz jelölt jutott képviselői mandátumhoz, míg az RMDSZ 6, a Szabad Emberek Pártja 2, a PNL pedig egy tanácsost küld a testületbe. Tusnádfürdőn is az MPP jelöltje került ki győztesnek a magyar–magyar versenyből: Albert Tibor újabb négy évig irányíthatja a fürdővárost. Maroshévízen fölényesen nyert a korábbi polgármester, a liberálisokat képviselő Stelu Platon. Borszéken megőrizte polgármesteri székét és harmadszor is győzni tudott az RMDSZ-es Mik József, pedig két magyar kihívója is volt.
Borboly: hiányzott a versenyhelyzet
A hétfő kora estig beérkezett eredmények szerint az RMDSZ megőrizheti a kétharmados többségét a megyei önkormányzati képviselő-testületben, a szövetség listavezetője, Borboly Csaba pedig minden bizonnyal ismét tanácselnök lesz. Borboly egyébként az urnazárást követően az alacsony részvételi arányt azzal magyarázta, hogy több Hargita megyei községben nem volt ellenjelöltje az RMDSZ-nek, de arra is volt példa, hogy kizárólag az RMDSZ állított tanácsosi listát. Szerinte ugyanakkor demobilizáló hatása volt annak is, hogy a megyei tanácselnököt már nem közvetlenül választják, mint négy évvel korábban. Úgy véli, az RMDSZ szerény kampányt folytatott a székelyföldi megyében, közvetlen és direkt kapcsolattartásra törekedtek.
„Tulipános" fölény Háromszéken
A helyhatósági választások egyértelmű győztese az RMDSZ volt Kovászna megyében, az alig 43 százalékos részvételi arány azonban ezúttal is azt mutatja, hogy a háromszékiek több mint felét nem érdekli az aktuális politikai kínálat.
A szövetség a megyében 34 polgármesteri mandátumot szerzett vasárnap, és három további településen – Gelencén, Málnáson és Zabolán – a szövetség által is támogatott MPP-s jelölt győzött. Mind a négy magyar többségű város élén RMDSZ-es polgármester áll, és önkormányzati többséget is szereztek. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyetlen polgármesteri mandátumot sem szerzett: elveszítette Maksát, ahol az RMDSZ nyert, és Nagyborosnyót, ahol a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) jelöltje győzött.
A kampányban rendkívül diszkrét Antal Árpád (RMDSZ) ezúttal is simán, a szavazatok 73 százalékát megszerezve újrázott Sepsiszentgyörgyön, legfontosabb kihívója, a néppártos Bálint József csupán 9 százalékot kapott. A sepsiszentgyörgyi önkormányzatban ismét kétharmados többséget szerzett az RMDSZ, eggyel több mandátuma van, mint az elmúlt években, az EMNP-t, a PNL-t, és a PSD-t két-két tanácsos képviseli.
Antal Árpád az eredményvárón kifejtette, abban bízik, hogy a következő négy évben még eredményesebben tudnak dolgozni. Elmondta, látszott a választási hajlandóságon, hogy azokban a városrészekben, ahol nincsenek befejezve a munkálatok, alacsonyabb volt a részvétel. Azt ígéri, egy–másfél év múlva Sepsiszentgyörgy korszerűsítése befejeződik. A következő négy évben az oktatásra, a gazdaságélénkítésre, a mélyszegénység felszámolására fekteti a hangsúlyt. Nem változtak a korábbi erőviszonyok Kézdivásárhelyen sem: Bokor Tibor újabb mandátumot szerzett a város élén, maga mögé utasítva az EMNP-s Johann Taierlinget. Az önkormányzati képviselő-testületbe az RMDSZ 11, a néppárt 5, a románok szövetsége 2, a polgári párt pedig egy tanácsost delegálhat.
Kovásznán szintén az RMDSZ jelöltje, Gyerő József nyert, a tanácsban pedig a szövetség frakciója lesz a legerősebb. Baróton újabb mandátumot szerzett az eddigi polgármester, Lázár Kiss Barna, aki elődjét, a nagy visszatérőnek számító Nagy Istvánt győzte le magabiztosan.
Tamás Sándor: kellett az MPP-nek az összefogás
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének az elnöke elmondta, a szövetség jobban teljesített a megyében, mint négy évvel ezelőtt, mivel nagyobb létszámban lesznek jelen a képviselő-testületben. A politikus rámutatott, az MPP-nek érdemes volt összefognia a szövetséggel, mert ezáltal három polgármesteri mandátumhoz jutottak, önállóan viszont nem jártak sikerrel. Az eddigi adatok szerint az RMDSZ megőrizheti többségét a megyei tanácsban is, Tamás Sándor pedig újabb tanácselnöki mandátumot szerezhet – írja a kronika.ro.
Erdély.ma