Antal: egyre több a provokáció Sepsiszentgyörgyön
Egyre több az etnikai indíttatású provokáció Sepsiszentgyörgyön – véli Antal Árpád, a város polgármestere, aki arra kéri a jóérzésű románokat és magyarokat, hogy legyenek bölcsek, és ne válaszoljanak ezekre.
Az elöljárót annak kapcsán kerestük meg, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kovászna megyei vezetői felszólították a helyi magyar közösség képviselőit, nyilvánosan ítéljék el a sepsiszentgyörgyi szilveszter éjszakai incidenst, amikor egy román nemzetiségű férfi etnikai indíttatású bántalmazás miatt tett feljelentést a rendőrségen, akit állítása szerint azért vertek meg, mert nem tudott magyarul.
„Elutasítok mindenféle agresszív megnyilvánulást, erőszakos cselekedetet, és még mindig bízom abban, hogy nem volt etnikai indíttatású a konfliktus – kommentálta lapunknak Antal Árpád. – Egyértelmű, hogy vannak, akiknek érdekük feszültségeket kelteni a térségben, az is egyértelmű, hogy emiatt speciális problémákkal kell szembenéznünk. Ezekre különleges megoldásokat kell találni, ezért kell speciális státust kapjon ez a régió. Azzal kellene kezdeni, hogy elfogadjuk egymás létezését, mindaddig nehéz közös megoldásokat találni, míg vannak, akik tagadják a Székelyföld és a székelyek létét.”
Diszkriminációt kiált a zászlólengető
Diszkriminációval és hivatali visszaéléssel vádolja a sepsiszentgyörgyi helyi rendőrséget az a dobollói férfi, akit 500 lejre bírságoltak meg rendzavarás miatt, mert december elsején fellépett a magyar adventi ünnepség szabadtéri színpadára, és ott egy román zászlót lengetve azt kezdte kiabálni, hogy ez román föld. Valentin Iriciuc azt mondta az Agerpres hírügynökségnek, hogy megfellebbezi a pénzbírságot, és bűnvádi feljelentést tesz a helyi rendőrség ellen diszkrimináció és hivatali visszaélés miatt. Hadnagy István, a rendőrség vezetője jogosnak tartja a bírságot, és meglátása szerint feleslegesen „töltik fel” az ügyet etnikai tartalommal.
Az elöljáró elmondta továbbá, arra kérte a rendőröket, hogy minél hamarabb kerítsék elő a szilveszteri incidens többi főszereplőjét is. Kedden egyébként a Kovászna megyei vezető liberális politikusok nyílt levélben szögezték le, hogy Marilena Profiroiu és Mădălin Guruianu liberális párti sepsiszentgyörgyi tanácsosok az önkormányzat következő ülésén javasolni fogják, hogy a városvezetés hivatalosan is foglaljon állást az ügyben, mint ahogyan azt megtették az elmúlt év végén, amikor a szélsőségek elleni véleményüknek adtak hangot, és megfogalmazták, hogy a román Új Jobboldal képviselőit nem látják szívesen a városban.
A román politikusokat és a központi sajtót továbbá arra kérték, ne tálalják „nacionalista pátosszal” a konfliktust. Marius Obreja Kovászna megyei liberális szenátor korábban arra kérte a verekedő magyar fiatalokat, hogy keressék meg, és beszélgessenek, teljes diszkréciót ígért az elkövetők kilétére és a beszélgetés tartalmára vonatkozóan is. A rendőrségtől csak annyit tudtunk meg, hogy folytatják a nyomozást
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Hatvanezren regisztráltak Erdélyből a választásokra
Átlépte a 100.000-et a magyarországi választásokra regisztrált külhoni magyar állampolgárok száma – jelentette be csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Hidvéghi Balázs.
Az országgyűlés külügyi bizottságának fideszes tagja, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a maszol.ro érdeklődésére elmondta: 60-65.000-re becsülik a Romániából regisztráltak számát. Tájékoztatása szerint Romániából 45.000-en levélben kérték a választásokra való regisztrációt, illetve még mintegy 30.000-en elektronikus úton nyújtották be kérésüket, de ezek feldolgozása még folyamatban van.
A Fideszes képviselő, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, valamint háromszéki RMDSZ-es elöljárók, Tamás Sándor és Antal Árpád társaságában tartott sajtótájékoztatót Sepsiszentgyörgyön, ahol mindannyian arra biztatták a magyar állampolgársággal is rendelkezőket, hogy éljenek a lehetőséggel, regisztráljanak a Magyarországon tavasszal sorra kerülő választásokra, majd pedig éljenek is szavazati jogukkal.
Hidvéghi Balázs kifejtette: úgy tekintenek erre a lehetőségre, ami közös sikerélményt hozhat a magyarság számára szerte a világon. „A választásokon való részvétel az összetartozás kifejezése, az egymás iránt viselt felelősség vállalása, ilyen értelemben a tavasszal megválasztandó országgyűlés már valóban nemzetgyűlés tud lenni” – jelentette ki.
A politikus idézte Kelemen Hunor RMDSZ elnököt, aki szerint a külhoni magyarok számára a magyarországi választásokon való részvétel egy szerzett jog, és a szerzett jogokkal mindig élni kell. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul hozzátette: közös érdek az erős Magyarország mellett az is, hogy továbbra is erős képviselete legyen az Európa Parlamentben az erdélyi magyaroknak.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint a kettős állampolgárság legfontosabb hozadéka az erdélyi magyar közösség megerősödése kell hogy legyen. „Minden erdélyi magyar embernek azt kell éreznie: két ország – Magyarország és Románia – sorsába tud beleszólni azáltal, hogy mindkét országban részt vehet választásokon. Az erdélyi magyaroknak a kapocs, a híd szerepét kell betölteni” – hangsúlyozta.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök bejelentette, hogy hétfőtől négy háromszéki városban - Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton - az RMDSZ irodákban segítséget nyújtanak a választásokra való regisztrálásban, de tervezik, hogy falura is kimennek és segítenek azoknak, akik számára bonyodalmat jelent a regisztrációs folyamat.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

Klárik: hamis képet mutatnak a Székelyföldről a gazdasági adatok
Erdély Románia húzómotorja gazdasági szempontból, a székely megyék pedig a jó középmezőnyben helyezkednek el, sőt a helyzetük jobb annál, amit a statisztika mutat – fejtette ki a Sláger Rádiónak Klárik László. A háromszéki RMDSZ-es szenátor hangsúlyozta, a térséget kevésbé sújtja a szegénység, mint a moldvai vagy olténiai megyéket.
Kovászna, Hargita és Maros megye hangsúlyozottan vidéki jellegű, a mezőgazdaságnak jelentős szerepe van a gazdaság fenntartásában, viszont a kis mezőgazdasági farmok jelentős része nem cégen keresztül működik, így nem jelenik meg a makrogazdasági mutatókban.
Brassó megye ezzel szemben 80 százalékban urbanizált, a szolgáltatás és az ipar a fő húzóágazatok, melyek a mezőgazdasággal ellentétben megjelennek a gazdasági mutatókban, tehát a brassói mutatók Kovászna megyéhez képest torzítottan jobbak, magyarázta a honatya. „Kiszámoltuk, hogy egy tehén után a gazda évi ezer euró jövedelemre tesz szert, tíz tehén után több az évi bevétele, mint egy szenátornak, ám ez nem jelenik meg a statisztikai adatokban” – illusztrálta a helyzetet Klárik László. A Capital.ro gazdasági portál által közölt adatok szerint Romániában 2012-ben 42 százalékos volt a szegénységi arány, azaz a lakosság közel fele élt az átlagjövedelem 60 százalékánál kevesebből. A szegénységnek való kitettség tekintetében Románia a második az Európai Unióban, csak Bulgária előzi meg. A Világbank által készített térképből az derül ki, hogy a moldvai, olténiai és havasalföldi megyék a legszegényebbek. Bukarest és Ilfov után az erdélyi megyék vannak a legkevésbé kitéve az elszegényedés veszélyének, a székely megyék pedig az erős középmezőnyben helyezkednek el.
„Fals retorika, amit évek óta hangoztatnak, hogy Székelyföld képtelen megélni bukaresti támogatás nélkül. Összehasonlítják, hogy mennyi pénzt gyűjtenek be, és mennyit osztanak vissza, de a begyűjtött adóknál nem veszik figyelembe például az általános forgalmi adót (áfa/TVA), ami a legnagyobb és legbiztosabb bevétel” – magyarázta a szenátor.
Klárik László szerint szintén torzított adat, hogy Bukarest jóval az országos, sőt az EU-s átlag felett teljesít, hiszen ez elsősorban a nagy adózók törvényének tulajdonítható, vagyis hogy a román gazdaság motorját jelentő nagy cégek kénytelenek a fővárosban adózni.
Klárik szerint nem logikus az alkotmánybírósági döntése a decentralizáció ügyében
Érthetetlenek az alkotmánybíróság decentralizációs törvény ellenes indokai, vagyis hogy a jogszabály sérti a helyi autonómiát, és az egységes nemzetállamot, állapította Klárik László. Az RMDSZ-es politikus szerint, ilyen logikával élve, mindenről Bukarestben kellene dönteni, feleslegesek a megyék, a városok, de ez nem nemzetállam, hanem a központosított állam meghatározása. Másrészt vannak olyan hatáskörök, például a környezetvédelem, amit csak megyei szinten lehet gyakorolni, városi, községi szinten nem. A háromszéki szenátor úgy véli, politikai tárgyalások következnek, reméli kíváncsiak lesznek az RMDSZ véleményére, mint ahogy tették a felelősségvállaláskor. Várják, mit lép a kormányszövetség, bár a háza táján „állandóan zavarosak a vizek”. Komolyan kell venni az alkotmánybíróság részletes indoklását, és az szerint módosítani a decentralizációs törvényt, szögezte le Klárik László, aki nem hiszi, hogy a kormány újra felelősségvállalással terjesztené elő a jogszabályt. Mint arról beszámoltunk az alkotmánybíróságon elbukott decentralizálási törvény arról rendelkezett, hogy Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata 22 ingatlant és kétszáz alkalmazottat kapott volna meg, köztük a sepsiszentgyörgyi sportcsarnokot. Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

Néma tiltakozó akció a Schweighofer üzeme ellen
Kétszáz környezetért aggódó civil gyűlt össze szerda délután a Kovászna megyei önkormányzat székháza elé, hogy tiltakozzon a rétyi Schweighofer fűrészüzem engedélyeztetése ellen. A beruházást ellenző Indigó csoport nevű társadalmi szerveződés felhívására Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Barótról és Csíkszeredából érkeztek résztvevők a több órás néma tiltakozó akcióra. A szervezők korábban felkérték a tiltakozókat, hogy semmilyen szimbólumot, jelképet ne vigyenek magukkal. Ez így is történt, érkezésükkor a tiltakozók átvették a szervezők által biztosított táblákat, amelyeken többek között „Állítsátok meg Székelyföld letarolását!” „Döntés a közösség ellen egyenlő árulás” „Követeljük az építkezési engedély visszavonását” feliratú táblákat tartottak magasba, illetve sötétedéskor mécseseket, fáklyákat gyújtottak.
Toró Attila a tiltakozás kezdeményezője a Sláger Rádiónak elmondta: a megmozdulással azt szerették volna bizonyítani, hogy közösségi támogatottsága van a rétyi fűrészüzem megvalósítása elleni tiltakozásnak. Emlékeztetett, hogy korábban több mint 7000 aláírást gyűjtöttek a beruházást ellenzőktől, de ezeket az engedélyezés során nem vették figyelembe.
Az Indigó csoport képviselője leszögezte: megmozdulásuk nem az osztrák beruházó ellen irányul, hanem azért aggódnak, mert szerintük a gyár súlyosan veszélyezteti a környezetét, tevékenysége erdőirtáshoz vezethet, csődbe viszi a térség faipari kisvállalkozásait, illetve veszélyezteti a közeli Rétyi-nyír természetvédelmi területet és rossz hatással lesz a turizmusra. Toró Attila hozzátette: amennyiben nem sikerül megállítani a rétyi fűrészüzem megvalósítását, folyamatosan monitorizálják és dokumentálják majd annak építkezési fázisait, majd tevékenységét is, és minden olyan esetet közzé tesznek, amikor emiatt sérül a környezet.
A tanácsülés keretében szó esett a Holzindustrie Schweighofer rétyi beruházásáról is. Tamás Sándor felszólalásában leszögezte: „Nem létezik olyan törvényes követelmény, amelynek a külföldi beruházó ne tett volna eleget. Több mint 40 szakmai engedélyre van szükség az üzem felépítéséhez, a Schweighofer pedig beszerezte ezeket. A beruházást a helyi közösség is akarja, mindenki emlékszik arra, hogy a tavaly nyáron rendezett közmeghallgatásokon egy kérdést tettek fel a rétyi emberek, mégpedig azt, hogy mikor lehet alkalmazásért jelentkezni. Munkahelyekre van szükség a megyében – ha valamilyen mondvacsinált okkal megtagadtuk volna az építkezési engedély megadását, akkor azt értük volna el, hogy a faipari cég jogi úton érvényesítette volna velünk szemben az igazát, és megtagadtuk volna a munkalehetőséget olyan emberektől, akik kenyeret akarnak családjuk asztalára tenni."
Ugyancsak a tüntetést megelőzően érkezett egy közlemény a háromszéki sajtóhoz, amelyben András Nagy Róbert a sepsiszentgyörgyi kórház igazgatója arról tájékoztat, hogy az osztrák Gerald Schweighofer, a Holzindustrie Schweighofer cég tulajdonosa, Olosz Gergely javaslatára adott 223.770 lejes támogatást a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórháznak. A közlemény szerint ez az adomány lehetővé teszi, hogy felújítsák a gyermek fertőzőbetegségek osztályát, mely évente több mint 1.000 beteg gyermeket lát el Kovászna megye területéről.
Egyébként a rétyi beruházás elleni akcióba hangsúlyosan beszállt a Greenpeace természetvédelmi szervezet is, amely korábban interneten gyűjtött aláírást a Kovászna megyei Környezetvédelmi Hivatal vezetőjének menesztése érdekében. Mivel ezt az akciót az érintett intézmény félresöpörte, a Greenpeace szerdán, a sepsiszentgyörgyi tüntetés előtt a Környezetvédelmi Minisztériumhoz fordult, és azt kérte váltsák le Gheorghe Neagu igazgatót, aki szerint évi egy millió fa kivágása nincs hatása a környezetre. Kovács Zsolt
Szöveg és fotók forrása: slagerradio.ro
Erdély.ma,

Krassó-Szörénnyel bővíti szórványprogramját Hargita megye
Beszterce-Naszód és Temes megye, valamint Aranyosszék után Krassó-Szörény megyével is partnerséget alakított ki Hargita Megye Tanácsa az Összetartozunk programja keretében.
Az önkormányzat sajtóirodájának közleménye szerint Borboly Csaba tanácselnök szerdán irodájában fogadta Tóth Jánost, a Platanus Művelődési Egyesület titkárát, akivel a közös tervekről beszélgettek. A találkozón részt vett Szabó Barna megyemenedzser és Zonda Erika vezérigazgató, az Összetartozunk szórványprogram felelőse.
Hargita Megye Tanácsa 2009 nyarán azzal a céllal kezdeményezte az Összetartozunk közösségépítő programot, hogy a szórványban élő magyarság megmaradását és fejlődését támogassa. A kezdeményezés hamar székelyföldivé nőtte ki magát: míg Hargita megye Beszterce-Naszód és Temes megyével, valamint Aranyosszékkel alakított ki együttműködést, addig Kovászna megye is hasonló partnerségre lépett Szeben, Hunyad, Fehér és Brassó megyével. 2013. november 15-én, a Magyar Szórvány Napján Enyeden kötött partnerségi szerződést Hargita és Krassó-Szörény megye.
Mint a szerdai találkozón elhangzott, jelenleg Krassó-Szörény megyében négyezer főre tehető a magyar lakosság száma, ebből kétezren élnek Resicabányán. A megyében számos magyar jellegű nevezetesség található: gőzmozdonymúzeum, nosztalgiavasút, Herkulesfürdő, Széchenyi-út a Duna mentén, Sissi királyné emlékműve és a Resicabányai Vízművek.
Krassó-Szörényben 1958 óta nincs magyar tannyelvű oktatási intézmény, és tavalytól a magyar nyelvű oktatás is megszűnt, jelenleg csak óvodás csoport működik a református egyház támogatásával. Az Összetartozunk program jóvoltából a református egyházon keresztül nyílik lehetőség a szórványban élők támogatására, ugyanakkor Krassó-Szörény Megye Tanácsát is felkérik, hogy segítsen az együttműködés megvalósításában.
A megbeszélés résztvevői egyetértettek abban, hogy a fő hangsúly, a kultúra ápolásán kívül, a gyerekekkel való foglalkozáson kell hogy legyen, ezért javasolták közös táborozások szervezését, ahol a székely és a szórványbeli gyerekek megismerhetik egymást, barátságok alakulhatnak ki közöttük.
A Székelyföld és a Bánság kölcsönös megismerését elősegítheti a táncegyüttesek vendégelőadása mindkét régióból, valamint nyári tánctábor szervezése. Emellett javasolták egy kiállítás létrehozását is, amely bemutatja Krassó-Szörény megye gazdag ipartörténetét. A tervek szerint az idei Székelyföld Napokra meghívják a resicabányai Hóvirág daloskört, ugyanakkor egy hargitai küldöttség is ellátogat Krassó-Szörény megyébe.
Borboly Csaba megyeelnök arra biztatta a partnerszervezet képviselőjét, hogy kéréseiket, észrevételeiket fogalmazzák meg, és együtt keressék a megoldást a problémákra. A 2009-es hargitai kezdeményezés sikerét az is bizonyítja, hogy lassan az ország megyéinek egynegyedében működik a szórványprogram.
maszol.ro/közlemény,

Bemutatkozott az új nagykövet
Bukaresti megbízatásának első hivatalos napján Sepsiszentgyörgyre, majd Kézdivásárhelyre érkezett Zákonyi Botond, Magyarország frissen kinevezett nagykövete. Tegnap délelőtt Kovászna megye prefektusával is találkozott, akitől elsősorban a nemzeti kisebbségek helyzetéről és a magyarországi befektetésekről kért tájékoztatót.
Dumitru Marinescu kormánybiztos közleményben tudatta, hogy a magyar nagykövetnek elmondta, intézménye jól együttműködik a „megyében élő kisebbségek képviselőivel”, és készek a párbeszédre, arra, hogy tovább javítsák, bővítsék ezeket a kapcsolatokat. A találkozón az is elhangzott, hogy a prefektúra és a magyar diplomácia romániai képviselői egyaránt folytatni és élénkíteni szeretnék a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Értesüléseink szerint Zákonyi Botond találkozott a megye és a megyeszékhely vezetőivel is, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőivel pedig a kettős állampolgárok regisztrációjáról tárgyalt. Egyeztetett a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel is, az SZNT közleményében kiemelte: Zákonyi Botond megerősítette, a magyar diplomácia támogatja Székelyföld autonómiatörekvéseit. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Statisztika: Hargita megyében a legalacsonyabb az átlagkereset
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint Hargita megyében a legalacsonyabb az átlagkereset Romániában.
A Hargita megyei Statisztikai Hivatal illetékese által az MTI rendelkezésére bocsátott összehasonlító adatok a 2013 október végi állapotot tükrözik. Míg országos szinten Romániában 2232 lej volt a bruttó átlagkereset, és 1615 lej a nettó átlagkereset, a Hargita megyei adatok ennél lényegesen alacsonyabbak. A székelyföldi megyében a nettó átlagkereset csak 1097 lejt tett ki.
A másik két székelyföldi megye a középmezőnyben helyezkedik el a keresetek rangsorában. Maros megyében 1352 lej, Kovászna megyében pedig 1257 lej az átlagos nettókereset. Érdekes különbség, hogy míg Hargita megyében a mező- és erdőgazdálkodási szektorban jegyezték a magasabb jövedelmeket, és az ipari illetve a szolgáltatási szektorban az alacsonyabbakat, Kovászna és Maros megyében éppen a mező- és erdőgazdálkodási szektorban voltak a legalacsonyabbak a jövedelmek.
A keresetek rangsorában a jelentős magyar lakosságot is számláló partiumi megyék is a középmezőnybe esnek. Bihar megyét - ahol mindössze 1194 lej a nettó átlagkereset - Maros és Kovászna megye is megelőzi. Meglepő adat az is, hogy Szilágyban magasabb az átlagkereset (1351 lej), mint Szatmár megyében (1271 lej). A nettó jövedelmek rangsorában Bukarest vezet 2224 lejes átlaggal. Tőle jócskán leszakadva következik a fővárost körülvevő Ilfov megye 1875 lejjel, majd a rangsorban Kolozs (1769 lej), Szeben (1746 lej) és Temes megye (1614 lej) következik.
A közelmúltban Klárik László, az RMDSZ Kovászna megyei szenátora figyelmeztetett a statisztikai adatok megtévesztő voltára. A politikus szerint nem lehet a Székelyföldi szegénységre következtetni az itteni alacsony jövedelmekről szóló statisztikák alapján. Hozzátette: Kovászna, Hargita és Maros megye hangsúlyozottan vidéki jellegű, a kis mezőgazdasági farmok jelentős része pedig nem jelenik meg a makrogazdasági mutatókban. A politikus szerint a kereseti statisztikák a nagyobb mértékben urbanizált megyéknek kedveznek.
maszol/MTI,

Évtizedek viharaiban (A sepsiszentgyörgyi Hősök temetője)
Sokféle jelzővel illették a sepsiszentgyörgyi köztemetőben kialakított Hősök temetője központi emlékoszlopának felújítását, az elmúlt napokban lapunk hasábjain, de internetes fórumokon is folyt a vita, mely során sokan megkérdőjelezték a munkálat szakszerűségét és a történelmi igazsághoz való közét. Utánajártunk a történteknek.
A sepsiszentgyörgyi köztemetőben levő Hősök temetőjének állapota egyre romlott, főként a világháborús emlékműként emlegetett központi obeliszk festett rosszul. Sarkai letöredezve, két oldalán a bevésett nevek kopottak. Szemből nézve legfelül még éppen ki lehetett silabizálni a feliratot: VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓHELYETTESE. Alatta kidudorodás. Magyarország összetört címerét takarták el a II. világégés után – tudja a közvélemény, s megtoldja: világháborús magyar emlékmű. Még lennebb újabb felirat: A HAZÁÉRT. Ez már jól olvasható. A legalsó, szélesebb tömbön hegyével lefelé mutató, álló kard az 1914-es és 1918-as szám között. Az első világháború kezdetének és végének évei. Az obeliszk két oldalára neveket és rendfokozatokat véstek. A betűk kopottak, de nagy részük még olvasható. A ravatalozó felőli oldalon idegen csengésű, a Csíki negyed felől magyar nevek. Az emlékoszlop s az egész Hősök temetője megérett a rendezésre. A levegőben volt a restaurálás szükségessége, itt-ott el is hangzott, hogy meg kellene oldani.
Felújítani az emlékoszlopot
2008. október végén Háromszéken járt az illetékes központi közigazgatási hivatal: a védelmi minisztérium alárendeltségébe tartozó Hősök Kultuszát Ápoló Országos Hivatal – röviden a kegyeleti hivatal – küldöttsége. Tagjai jártak Bereckben, Gelencén, megtekintették Grigore Bălan tábornok, Păiuș David hadnagy sírját, az aldobolyi hősi temetőt, melynek felújítási munkálatait támogatta a hivatal, továbbá Sepsiszentgyörgyön a Bronz Bélaként ismert Román katona emlékművét és a Hősök temetőjét. Találkoztak Antal Árpád András polgármesterrel is. Szóba került többek között a hősi temető kérdése. Ennek rendbetételét sürgette a küldöttség, sőt, esetleges támogatást is meglebegtettek. (Szekeres Attila: Fel kell újítani a hősök emlékművét – Háromszék, 2008. okt. 31.)
2010 elején már komolyan szóba került az emlékmű – melyről tudni vélték, hogy Kós Károly tervezte – restaurálása. Volt egy polgári kezdeményezés, melynek során Bereczki Kinga, a Civilek Háromszékért Szövetség elnöke – akkor a Magyar Polgári Párt színeiben – a városi tanács tagja megszerezte a magyarországi Vay Ádám Logisztikai Ezred és a Társadalom Baráti Kör támogatását. A városháza is lépett, s felmérette a temető és emlékmű állapotát a restaurálási tervekhez. Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser a Háromszéknek akkor úgy nyilatkozott, a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő terv elkészülte után, remélhetőleg még abban az évben megújul az emlékmű.
Két nappal március idusa után az országos levéltár megyei fiókja székhelyén sajtótájékoztatót tartott Ioan Lăcătușu, több Kovászna megyei román civil szervezet vezetője, akkoriban a levéltár főtanácsosa. A levéltárban a városházi iratok között egy névsorra bukkant: megtalálta annak a 147 katonának a névjegyzékét, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban berendezett tábori kórházban hunyt el 1917–1918 között. Az osztrák–magyar, német, olasz, román hadseregek katonái voltak, tíz jelenlegi ország területéről származtak. Lăcătușu kérte, hogy az emlékművet állítsák vissza eredeti alakjában. Szerinte a két világháború között állított obeliszkről ,,1940 után eltávolították a román feliratot és szimbólumot, oda írtak valamit Horthyról, amit majd a kommunizmus idején vakartak olvashatatlanná”. Cristian Liviu és Ioachim Grigorescu tartalékos ezredessel közösen kezdeményezték, hogy minden évben a román hősök napján, a mennybemenetel ünnepén méltóképpen emlékezzenek meg a háborúban elesettekről nemzetiségre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. (Szekeres Attila: Milyen jelkép kerüljön a honvédemlékműre? – Háromszék, 2010. márc. 18.) Ioan Lăcătușu később tanulmányt közölt kutatási eredményeiről: Az igazság a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjéről levéltári források tükrében. (Megjelent az Angustia 15. számában 2011-ben, olvasható a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Polgári Fórumának honlapján – Forumharghitacovasna.ro)
Háborgás Tavaly október utolsó napjaiban felújították az obeliszket. November 1-jén a köztemetőben világítók meglepődve tapasztalták: szokatlan, vadonatúj, fényesre csiszolt, szürkés kőbevonatúvá vált az oszlop. Az idén január 12-én a Hősök temetőjében a II. Magyar Királyi Hadsereg 1943-as tragikus kimenetelű doni vereségére emlékezők latolgatták, vajon miért nem került vissza az obeliszkre A HAZÁÉRT felirat, Magyarország címere és a fölötte álló, VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓHELYETTESE emlékfelirat. Silabizálták, hogy „a magyar katonák nevét magyartalanították”, s csodálkoztak a város hősi halottait felsoroló táblák előtt, mennyi az idegen név. Történelemhamisításról beszéltek. Az észrevételeknek a lapban való jelzését követően a felháborodás az internetes hozzászólók körében gyűrűzött. Ezek után – szintén a lap hasábjain – Bereczki Kinga feltette a kérdést: ki a felelős? Meg is válaszolta: Elsősorban az ún. szakértők, akik megfelelési kényszerből mellőzik a valós tényeket, és nem állnak ki a történelmi igazságért. (Bereczki Kinga: Ki a felelős a történelemhamisításért? – Háromszék, 2014. január 15.) Ezek után folytatódott a háborgás az internetes hozzászólók körében. Az önkormányzat nevében Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser visszajelzést közölt: Az emlékművek helyreállítási alapelve értelmében az ismert legrégebbi állapotot kell visszaállítani. A várostörténeti kutatások azt bizonyították, hogy az eredeti műemléken semmilyen címer vagy a hősök nevének felsorolása nem szerepelt. A felújított emlékművön annak legrégebbi ismert állapotától eltérő új szimbólum vagy szöveg megjelenítését a bukaresti kegyeleti hivatal nem engedélyezi, a nemzetközi szabályok és gyakorlat nem teszik lehetővé. A bukaresti hivatal a magyar címert és a Horthy Istvánnak emléket állító feliratot is tartalmazó kérést az említett okokból visszautasította. A felújítás során a megbízott cég tévedésből felcserélte a keleti és nyugati oldal legfelső kőlapjait. Ennek a tévedésnek tudható be, hogy A város hősi halottai felirat alatt számos különböző nemzetiségű személy neve szerepel, az Itt nyugszanak felirat alatt pedig a magyar katonák neve. Amint az időjárási viszonyok lehetővé teszik, a cég a hibát kiküszöböli. Az önkormányzat a felújított emlékmű hivatalos, ünnepélyes átadását ez év második felére tervezte, amikorra a körülötte lévő sírkert rendezése is elkészül. (Czimbalmos Kozma Csaba: Az emlékmű eredeti állapotát kellett helyreállítani – Háromszék, 2014. január 17.)
Helytörténeti kutatás
2010-ben a Hősök temetőjéről még keveset tudtak. Úgy hírlett, a temetkezés ott már 1916-ban, a román betöréskor megkezdődött, s a mindenféle nemzetiségű elesetteket oda temették. A temető tervét a város Kós Károllyal készíttette. Hogy a sírkereszteket ki faragta, nem lehetett tudni, de úgy vélték, a Magyarország területén is fellelhető keresztekre hasonlítanak leginkább. Egy 1942-es irat szerint Puskás István uzoni mesterember vállalta az emlékmű restaurálását s arra Magyarország címerének kifaragását – mondotta akkor Demeter Lajos helytörténész. Az önkormányzat helytörténeti kutatást rendelt a történelmi igazság feltárására. A munkával Demeter Lajost bízta meg. A kutatást összegző tanulmány megjelent a magyarországi Hadtörténeti Múzeum Értesítőjének 13. számában 2012-ben (Demeter Lajos: A sepsiszentgyörgyi Hősök temetője). A Hősök temetőjének teljes rendezését követő őszi avatóra a városháza kiadja a tanulmányt magyar és román nyelvű füzetekben.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában
Az első világháború kitörése után Sepsiszentgyörgyön mintegy hatvan-hetven orosz hadifoglyot útépítésre irányítottak. Közülük egy 1915-ben meghalt, a baromhegyi román ortodox temetőben temették el – meséli lapunknak Demeter Lajos. 1916-ban Erdélybe betört a román hadsereg, s itt jóformán katonaság nem lévén, elfoglalta a várost. Rövid ideig a Ferencz József Közkórházban hadikórházat működtettek. Itt két román katona halt meg – betegségben –, őket is a román temetőbe temették. A német hadsereg egy nagyobb egysége és magyar huszárok visszafoglalták a várost. Egyetlenegy hősi halottja volt az összecsapásnak, Lakatos Mihály huszár, akit lelőttek a román katonák. Őt a vártemplomi református temetőben, Pap Lehel helyi cementgyáros kriptájában helyezték el időlegesen. Oda még elhelyeztek néhány, az ojtozi szoros–Sósmező vonalán zajló harcokban megsebesült, a sepsiszentgyörgyi katonai kórházban elhunyt honvédet. A Monarchia császári és királyi hadtápállomás-parancsnoksága 1916 karácsony szombatján lefoglalta a Székely Nemzeti Múzeumot, ahol katonai járványkórházat rendezett be. Az itt elhunytakat 1917-től a köztemetőben kijelölt parcellán temették el. Ez a német emlékműként ismert obeliszk környéke, ahol hősi temetőt alakítottak ki. A kórházban betegségben elhunyt német, szerb, horvát, bosnyák, olasz, orosz, ukrán, rutén, ruszin, a honvédségnél szolgáló román katonákat és hadifoglyokat temettek. A háború végéig 297-re nőtt az elhantoltak száma, s négyen a Pap Lehel kriptájában voltak időlegesen. Lőtt seb következtében egy orosz katona és a már említett Lakatos Mihály hunyt el. A holtak nyilvántartását a katonakórház vezette. A jegyzéknek csupán egy része került elő a levéltárban: 147 katona nevét, rendfokozatát és hovatartozását jegyezték fel a német és az osztrák–magyar hadsereg hivatalos nyelvén, németül. A sírokra fakereszteket állítottak, s a német katonák a személyi igazolójegy, az ún. dögcédula alapján azokra felírták az adatokat. Demeter Lajos szerint már ekkor történhettek torzulások, bizonyos nevek németesítve kerülhettek fel a dögcéduláról a kimutatásba, onnan meg némely tévesen kerülhetett át a keresztre. 1917-ben állította az első hősi emlékoszlopot a német hadtápállomás-parancsnokság, innen a német emlékmű elnevezés. Két szomszédos oldalára a német vaskeresztet és Magyarország kiscímerét (így néz ki Magyarország mai címere – Sz. A.) helyezték. Föléjük két oldalon átfolyó német feliratot véstek: Den tapferen Helden (A vitéz hősöknek), alájuk két évszámot: 1914–1917.
Nagy-Romániában Az impériumváltást követően a hősi temető hanyatlásnak indult. 1921-ben csupán 34 kereszt felirata volt teljesen vagy részben olvasható. A nemzetközi békeszerződések értelmében a román hadügyminisztérium utasította a helyi közigazgatást a hősi temetők rendbetételére, ápolására és a hősökről való megemlékezésre. A hiányzó vagy megrongálódott kereszteket nyírfából készített újakkal pótolták, illetve cserélték ki. Zátyi József városgazda 1921. decemberi felmérésében 295, nagyrészt névtelen rendezett sír és az emlékmű előtt Carl Gersinich alezredes sírja szerepel. A hősi temető rendezésére Kós Károly előtervet készített, azt a városi tanács ülésén bemutatta, s el is fogadták. Ám máig ismeretlen okból nem valósult meg, s később Szász István városi mérnökkel készíttettek új tervet. De ez sem valósult meg.
1927-ben országos rendelet született a hősi halottak egy helyre gyűjtéséről és hősi temető kiképzéséről. Sepsiszentgyörgynek már volt rendezett hősi temetője, ahol minden évben mennybemenetel ünnepén, a román hősök napján megemlékezést tartottak. Akkor miért kellett új hősi temetőt létesíteni a meglévőtől félszáz méterre? – merül fel a kérdés. Demeter Lajos abban látja ennek magyarázatát, hogy kellett egy olyan kegyeleti hely, ahol a románság – abban az időben ez leginkább a megye és a város vezetőségéből, az állami iskolák tantestületének egy részéből, az itt állomásozó katonaságból, a rendőrségből stb. állt – lelki nyugodalmára ünnepelhette a „nagy háborúban” elesett hőseit, és azt, hogy Erdélyt Romániához csatolták. Igaz, hogy a régi hősi temető a román hősök napján megemlékezések színtere lett, de zavaró volt a románság részére az az emlékoszlop, amelyet éppen az ellenséges országok jelképei díszítettek. A sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjének tervrajzát a Hősök Kultusza Egyesület központi vezetősége Bukarestben rendelte meg, s az a helyőrségen keresztül jutott el a városházára. A terv, melynek kivitelezését 100 000 lejre becsülték, a központi obeliszk két oldalára 42–42 kereszttel megjelölendő katonasírt, az oszlop alá tömegsírt írt elő. A kivitelezés során a régi temetőből kiásták a halottakat, az újban végül 86 sírt alakítottak ki. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az az áttemetéskor az új sírokba hantolt csontok fölé a megfelelő név került. A megmaradt csontokat a központi tömegsírba helyezték. Oda költöztették a Pap Lehel kriptájában időlegesen elhelyezett négy honvéd holttestét is. Demeter Lajos az egész műveletet sírgyalázásnak minősíti. Tíz katonáért elköltöztették közel háromszáz földi maradványait. Ez olyan, mint amikor a gombhoz igazítják a kabátot – véli.
A bukaresti egyesülettől rendelt keresztekre a neveket itt vésték fel. Egyes neveket románosítottak. Az egyesület négy bronzplakettet is felajánlott. Az átirat szerint a Román Királyság középcímere (a Keöpeczi Sebestyén József által megalkotott nagy-, közép- és kiscímer közül az, amelyen a királyi koronával fedett pajzsot két oroszlán tartja – Sz. A.) vagy az emlékezés jelképe, a babérág és katonasisak kerüljön az obeliszkre. Valószínűleg pénzhiány miatt a plaketteket nem rendelték meg. Az emlékoszlop, melyet Pap Lehel épített, teljesen csupasz maradt. A temető kialakításához Magyarország és Sepsiszentgyörgy városa is hozzájárult 5000–5000 lejjel. A költségek zömét a Hősök Kultusza Egyesület és az ortodox egyház tette ki. A hősi temetőt 1931. október 25-én avatták fel. Következő évben a hősök napján, mely június 9-re esett, újból megemlékezés helyszíne volt. Erről beszámolót közöl a Székely Nép június 12-i számában: „A roppant tömeg, mely a főtéren tartott Istentiszteleten áhítatoskodott, a lehető legkedvezőbb légkörben vonulhatott a Debren-tetői Köztemetőben újonnan berendezett, magasan ég felé nyúló emlékműhöz.”
A kicsi magyar világban
A második bécsi döntést követően Sepsiszentgyörgy Észak-Erdély részeként ismét Magyarországhoz került. Ekkor módosítottak a hősi emlékműveken. 1941-ben a német emlékműre, az évszám alá magyar feliratot véstek – helytelenül: A VITÉZ HŐSIHALOTTAKNAK. Szotyori Nagy Áron, a Magyar Királyi Hadimúzeum igazgatója az észak-erdélyi hősi emlékművek felmérése során 1941. november 5-én kelt jelentésében írja, hogy Sepsiszentgyörgyön „a városi köztemetőben áll egy felírás nélküli, románok által emelt világháborús emlékmű”. Koncz Árpád polgármester 1942. március 21-én kelt átirata is igazolja, hogy a Hősök temetőjében levő obeliszk „semmi feliratot vagy ábrázatot nem tartalmaz”. Az oszlopra még ebben az évben felszerelték Magyarország 90 cm magas kiscímerét, melyet Puskás István uzoni mesterember faragott gödemesterházi kőből. Az előlapra ugyanakkor bevésték A HAZÁÉRT feliratot, alája az 1914-es és 1918-as évszámot, közéjük a vesztes háborút idéző, lefelé fordított kardot. Az obeliszk ravatalozóház felőli oldalára bevésték az ide átköltöztetett holtak nevét és rendfokozatát. Igen ám, de azok nevét, akik nem az Osztrák–Magyar Monarchia területén születtek, és nem tudták helyességüket anyakönyvben ellenőrizni, a polgármester magyarította: a román, olasz és orosz hadifoglyok, a cseh, bosnyák, galíciai és német katonák esetében a névjavításokat a polgármester végezte el. Például Kohler Ernest helyett Kohler Ernő, Constantin Ioan helyett Konstantin János, Gheorghe Alexandru helyett György Sándor került az obeliszkre. Koncz Árpád egy levélben magyarázza: mivel a románok románosították a neveket, ő visszamagyarosította azokat. 1942. augusztus 20-án repülőszerencsétlenségben elhunyt Horthy Miklós kormányzó fia, helyettese. Magyarország területén elrendelték, hogy emléket kell állítani a hősi halottnak. Háromszéken több településen megtették, Gidófalván ma is látható. Sepsiszentgyörgyön a hősi temető obeliszkjére, a címer fölé vésték be az emlékfeliratot. 1943-ban újabb módosítás történt. Összegyűjtötték Sepsiszentgyörgy hősi halottainak nevét, azokét, akik távol, harctéren estek el vagy fogolytáborban hunytak el, és bevésték az oszlop Csíki negyed felőli oldalába.
A második világháború után
Az ismét Romániához került Sepsiszentgyörgyön a német emlékműről leverték a német vaskeresztet és Magyarország címerét. A jelképek helye megmaradt, közelről most is jól kivehető, mit is ábrázoltak ott egykor. A hősi obeliszkről szintén leverték Magyarország címerét, maradványait, valamint a Horthy István emlékét őrző feliratot cementes habarccsal eltakarták. Az 1989-es fordulatot követően a feliratról levakarták a maltert, a német emlékmű csúcsára fekete vaskeresztet szereltek.
A temető felújítása
Demeter Lajos javaslatára a városháza felterjesztette a kegyeleti hivatalhoz a felújítási tervet. Az 1943-as állapot visszaállítását kérte, azaz, Magyarország címerével, A HAZÁÉRT és Horthy-emlékfelirattal. A hivatal – melyet Ioan Lăcătușu jó idejében tájékoztatott saját kutatási eredményeiről – visszautasította a felterjesztett változatot. Másodszor elhagyták a Horthy-feliratot, és két címert javasoltak. Mivel a temetőnek két bejárata van, egyfelől álljon Magyarország kiscímere, az ellentétes oldalon a Román Királyság középcímere. Ezt is elutasították, ám a kard az évszámokkal maradhatott. A hősök neveinek bevésését elfogadták, a kereszteken való újjáírását viszont románul várták el. Azt ki tudták eszközölni, hogy a románoké románul, a magyaroké magyarul, a többieknek az akkor használt hivatalos nyelven, németül kerüljön fel a rendfokozata, a hovatartozás megjelölésével – magyarázta Czimbalmos Kozma Csaba. A munkálatot nem lehet restaurálásnak nevezni, mert a betonoszlopon azt a mozaikot nem lehetett visszaállítani, főleg a betűket újraírni, magyarázza a városgondnok. Ha már felújításról van szó, akkor szakemberek véleményének kikérésével amellett döntöttek, hogy kőlapokkal borítsák az oszlopot, s azokba véssék a neveket. A sepsiszentgyörgyi hősök névsorát a kutatás során bővítették s kiegészítették. Így annyira megduzzadt a lajstrom, el kellett hagyniuk a rendfokozatokat, hogy a keleti oldalra kiférjenek. A nyugati oldalon is – ahova 1942-ben nem véstek fel rendfokozatot – kiegészítették a névsort. A restaurálás során a kőkereszteken majd feltüntetik a megfelelő rangot. Egy emlékművel nem lehet bármit tenni, hanem csak azt, amit az írott és íratlan szabályok megkövetelnek, illetve megengednek – mondja a városgondnok, hangsúlyozva, ez nemcsak a város magyar hőseinek emlékműve, hanem az elhunyt sok más nemzetiségű hősök sírhelye is. Nem kell sem magyarkodni, sem románkodni: amikor elvárjuk, hogy a mi hozzátartozóink távoli sírját ápolják, gondozzák, mi is megteszünk mindent, hogy rendben tartsuk az idegenek nyughelyét. Sajnos, későn vették észre, hogy a mester összecserélte a felső lapokat, s már nem lehetett kijavítani, de tavasszal megteszik ezt. Ott hibáztak, hogy nem takarták le a rosszul felszerelt feliratot, tette hozzá. Az összecserélt kőlapokon ez áll: A VÁROS HŐSI HALOTTAI – EROII ORAȘULUI – 1914–1918, illetve: ITT NYUGSZANAK – AICI SE ODIHNESC – 1914–1918. Antal Árpád András polgármester is úgy érzi, ha eltakarták volna a hibásan felszerelt kőlapokat, sok vitát megelőzhettek volna. De a munkálatot még nem vették át – hangsúlyozza. Az emlékművet abban a lerobbant állapotában nem hagyhatták, az már szégyen volt a város részére. Engedély nélkül sem újíthatták fel. Mivel nem az a típusú ember, aki mindenhez ért, nem ő döntött, szakemberekkel tárgyalt, s megbízták Demeter Lajost, végezze el a kutatást. Számítottak a bukaresti visszautasításokra, mondja, hiszen a hivatal ismerte az emlékmű eredeti állapotát. Az adott körülmények között a lehető legjobban taktikáztak, vélekedik.
Tervek Őszre befejezik a Hősök temetőjének rendezését. Ezek után elsőbbséget élvez az Erzsébet parkban levő szovjet emlékmű kérdése – vázolta a polgármester. Azt el szeretnék költöztetni onnan a Köztemetőbe. A városban járt az orosz nagykövetség képviselője, akivel tárgyaltak az ügyről. Demeter Lajost már megbízták az újabb kutatással, hisz be kell bizonyítani, hogy ott nem nyugszanak orosz katonák, nincs temető, csupán emlékoszlop. Remélhetőleg májusban megszületik az összegzés. Utána jöhet a német emlékmű történetének kutatása, majd a rendezése. Kíváncsian várjuk, a bukaresti hivatal ezúttal is ragaszkodik-e az eredeti állapot visszaállításának elvéhez, hiszen az obeliszken a német vaskereszt és Magyarország címere állt.
Sírjaik hol domborulnak…
Összegzésként elmondhatjuk, az emlékművet nem Kós Károly tervezte, hanem bukaresti szakember, nem „a magyarok” állították, sem a város, hanem az impériumváltást követően a román közigazgatás alatt emelték, eredetileg jeltelen, felirat nélküli oszlop volt. Magyarország címere, A HAZÉRT felirat, a Horthy István emlékére bevésett felirat, a kard, az első világháborút jelölő évszámok, a hősök – sok esetben durván magyarosított – neve és rendfokozata 1942–1943-ban került az oszlopra. Alatta és a Hősök temetőjének keresztjei alatt legalább tíz nemzet fiai nyugodnának. Az emlékműre felkerült a sepsiszentgyörgyi, de másutt elesett első világháborús hősök neve is. Azok, akiknek nevét itt kőbe vésték, s mások, akiket ismeretlenül itt hantoltak el, vagy sepsiszentgyörgyiek, és ki tudja, hol nyugszanak – akaratukon kívül, felsőbb hatalmak parancsára és érdekeiért hagyták el családjukat és mentek küzdeni, azt állítva, hogy a hazáért, pedig attól nagyon távol.
Két, egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazott gondolatot elevenítünk fel. A Székely Nép 1915. november 27-i számából Ádám Annát idézzük: „Ezt is, azt is felsőbb parancsra kergetik halálba, s egyiknek úgy, mint a másiknak az a kötelessége, hogy pusztítsák az előtte állót. Nem a katona a bűnös, hanem a kor, a rendszer. A katonára emberséggel nézzen mindenki, akármelyik nemzetből szakadt idegenbe.” Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 1917. július 30-i keltezéssel kiadott körrendelet hangsúlyozta: a legszentebb hazafiúi kötelességük teljesítése közben áldozatul esett hősök, legyenek azok saját fiaink, szövetségeseink, avagy ellenségeink, a hozzájuk méltó eltemetésre, sírjaik megjelölésére és állandó gondozásra érdemesek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A román zászló kitűzését kéri a magyar pártoktól a prefektus
Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa arra készül, hogy a román zászló kitűzésére kötelezze a magyar pártokat – nyilatkozta csütörtökön a prefektus az Agerpres hírügynökségnek.
A prefektus elmondta, hamarosan mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), mind a Magyar Polgári Pártot (MPP), mind az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) levélben szólítja fel, hogy tegyenek eleget a törvényes előírásoknak, és tűzzék ki székházaikra a román nemzeti lobogót.
A prefektus megjegyezte, egy lakossági panasz alapján előbb a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) szólította fel a zászló kitűzésére. A párt illetékesei eleget tettek a felszólításnak, de Marius Obreja liberális szenátor egy beadványban azt kérte, hogy a törvényt a magyar pártok székházaira is alkalmazzák.
A prefektus elmondta, ha nem kerül ki a magyar pártszékházakra a zászló, kényszerítő eszközöket lesz kénytelen alkalmazni. Emlékeztetett arra, hogy a zászlóhasználatról szóló törvény előírja: a piros-sárga-kék zászlónak állandóan ott kell lobognia a közintézmények, politikai pártok, szakszervezetek székházain.
MTI |
Székelyhon.ro,

Román himnusszal a Kovászna megyei fogyasztókért
A román himnusz első szakaszát tartalmazó műanyag táblát szereltek fel tegnap reggel a megyei fogyasztóvédelmi hivatal – kétnyelvűen feliratozott – bejáratához, ahova ez alkalommal két román zászlót is kitűztek.
A ceremónián az intézményvezető Mircea Diacon mellett közvetlen főnöke, a brassói székhelyű regionális központ igazgatója, Sorin Susanu főfelügyelő is részt vett, elmondása szerint a román állam és kormány iránti tiszteletből időzítette e történelmi dátumra – Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulójára – ezt a gesztust, amelyet a fejlesztési régióhoz tartozó minden megyére ki akar terjeszteni, „a normalitás jeleként”, amit „égbekiáltó” lenne rosszindulatúan értelmezni.
Susanu kifogásolta, hogy néhol a megyei önkormányzatok saját tulajdonukba vették az állam által állami feladatok ellátására, közpénzből épített ingatlanokat, és az állam intézményei emiatt abba a lehetetlen helyzetbe kerültek, hogy lakbért kell fizetniük a fogyasztóvédelemnek például Csíkszeredában. Az állam minden szervének zavartalanul kell működnie, szögezte le, és kijelentette: nem fogja eltűrni, hogy a fogyasztóvédelmi világnap megszervezésében a tanfelügyelőség akadályokat támasszon, illetve válaszra se méltassa őket, mint tavaly. Ezt a napot az egész világon március 15-én ünneplik, és Kovászna megyében is akkor fogják megszervezni a diákok vetélkedőjét, mert egyetlen magyar szülőt sem zavarhat, ha ezen a napon esetleg kitüntetést kap a gyermeke; maga a verseny amúgy is korábban lezajlik, csak a zárórendezvényt tartják 15-én. Nagyon helytelen ezt kiforgatni – hangsúlyozta –, valószínűleg némelyek érdekeit szolgálja a feszültségkeltés, amire semmi ok, hiszen „mindannyian románok vagyunk”, bármely nemzetiségűek is legyünk.
A Konstanca megyében élő kisebbségekkel is előhozakodott: tartják a hagyományaikat, de részt vesznek a december elsejei ünnepségeken, és nem kérnek anyanyelvűséget. Ennek amúgy szóban nem látja akadályát – Sepsiszentgyörgyön is főleg magyar nyelvű panaszok futnak be a hivatalhoz –, de írásban az állam hivatalos nyelvét kell használni. Itt több önkormányzati tulajdonban levő egység (köztük az uszoda) magyarul végzi a könyvelést és ügyintézést, ami azért elfogadhatatlan, mert megnehezíti az ellenőrzést, lényegében ellenséges viszonyulást mutat a hatóságok iránt.
Kovászna megye amúgy fogyasztóvédelmi szempontból a régió középmezőnyében helyezkedik el napi egy-két, viszonylag kis horderejű panasszal (lejárt élelmiszerek, számlázási tévedések és hasonlók); Brassóban sokkal több van, és súlyosabbak is, de itt valószínűleg nem eléggé ismeri jogait a lakosság – vélekedik. Pedig vannak gondok, több cég is sorozatosan semmibe veszi a bírságokat, és folytatja a vevők átverését. Az egyik háztartási gépeket forgalmazó áruházat említette, ahol a megrendelt termék drágább, mint ahogy hirdették, vagy a szavatossága hibádzik. Velük perben is állnak, mert megfellebbezték a rájuk rótt bírságot. A következő nagy ellenőrzési kampány során a pékségeket, kenyérgyárakat keresik fel, a mindennapiba kevert adalékanyagokat próbálják kiszűrni. E téren egy megyén kívüli cég krumplis kenyere vezet, amiben sem valódi, sem pehelyburgonyát nem találtak, csak vegyi anyagokat. Ezt törvény tiltja, és számon kérik majd.
Az elmúlt évben egyébként 1580 ellenőrzést végzett a megyei fogyasztóvédelmi hivatal, ebből 324-et lakossági panasz kivizsgálására. 640 szabálysértést észleltek, és 403 bírságot róttak ki, amiből 513 800 lej folyt be (nem lehet nem kifizetni, a pénzügy végrehajtja) – közölte Mircea Diacon, aki azt is elmondta: egy éve került tisztségbe, ezalatt egyetlen cégnél fogadták „románként”, de később ott is elnézést kért az illető egy hozzátartozója.
Dmeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Bukarestben kétnapos tanítási szünetet rendeltek el, Buzauban minden út járhatatlan
Bukarestben és az ország több déli megyéjében kétnapos tanítási szünetet rendeltek el vasárnap a második napja tartó hófúvás miatt: a fővárosban működő több mint 400 tanintézmény hétfőn és kedden zárva lesz, ami negyedmillió iskolást és óvodást érint.
Az ország 13 délkeleti megyéjében, Munténiában és Dobrudzsában (a főváros és a tengerpart közötti térségben) narancssárga riasztás van érvényben vasárnap estig a havazás és az óránként 70-80 kilométeres sebességű szél miatt. A moldvai és olténiai térségre első fokú (sárga) riasztást adott ki a meteorológiai szolgálat. Az erdélyi megyék közül csak Brassó és Kovászna megyében van érvényben sárga figyelmeztetés.
Buzau megyében a legsúlyosabb a helyzet, ahol gyakorlatilag minden út járhatatlan és helyenként két méteres hótorlaszokat emelt a viharos szél.
A román katasztrófavédelmi egységek a szombat hajnal óta tartó hófúvás során 321 személyt mentettek ki a hó fogságába került járművekből, 22-nek biztosítottak orvosi ellátást – derült ki a belügyminisztérium vasárnap délelőtti összesítéséből.
A katasztrófavédelem mintegy nyolcezer alkalmazottjának munkáját háromszáz katona is segíti: a hadsereg 35 járművel vett részt az elakadt emberek mentésében.
Szombat délután óta szünetel a közlekedés a Bukarestből induló mindhárom autópályán, ezek mellett további 24 főutat is lezártak a román hatóságok, másik 24 főúton pedig a teherforgalom számára vezettek be korlátozást.
Gondok vannak az Erdélyt az ország déli részével összekötő, a Déli-Kárpátokat átszelő útvonalakon is: az átjárókon szünetel a teherforgalom.
Az ország legforgalmasabb, Brassót Bukaresttel összekötő vasútvonalán tíz személyszállító vonat akadt el szombat éjszaka, miután leszakadt faágak torlaszolták el a síneket és rongálták meg az elektromos felsővezetéket. A vasúti társaságnak csak fél nap után, vasárnap késő délelőttre sikerült felszabadítani az egyik vasúti pályát és dízelmozdonyokkal kezdte elvontatni az elakadt szerelvényeket. MTI
Erdély.ma,

Hóba fulladt Románia
A legnagyobb veszélyt jelentő, piros jelzésű hóriadót bocsátott ki az Országos Meteorológiai Intézet tegnap délben, a rendkívüli figyelmeztetés 15 és 21 óra között volt érvényben Buzău megyében, Brăila megye északi és Vrancea megye déli részén.
Az ország tizenhárom délkeleti megyéjében, Munténiában és Dobrudzsában narancssárga riasztás volt érvényben tegnap estig a havazás és az óránként 70–80 kilométeres sebességű szél miatt. A moldvai és olténiai térségre első fokú (sárga) riasztást adott ki a meteorológiai szolgálat.
Az erdélyi megyék közül csak Brassó és Kovászna megyére vonatkozott sárga figyelmeztetés. A legsúlyosabb helyzet Buzău megyében alakult ki, ahol gyakorlatilag minden út járhatatlan, és helyenként kétméteres hótorlaszokat emelt a viharos szél. A román katasztrófavédelmi egységek a szombat hajnal óta tartó hófúvás során aznap estig 321 személyt mentettek ki a hó fogságába került járművekből, 22-nek biztosítottak orvosi ellátást – derült ki a belügyminisztérium tegnap délelőtti összesítéséből. Tegnap újabb 792 személyt mentettek ki a hó fogságában ragadt járműveikből a hatóságok. Szombat délután óta szünetel a közlekedés a Bukarestből induló mindhárom autópályán, ezek mellett további 24 főutat is lezártak a hatóságok, másik 24 főúton pedig a teherforgalom számára vezettek be korlátozást. Az ország legforgalmasabb, Brassót Bukaresttel összekötő vasútvonalán tíz személyszállító vonat akadt el szombat éjszaka, miután leszakadt faágak torlaszolták el a síneket és rongálták meg az elektromos felsővezetéket.
A vasúti társaságnak csak fél nap után, tegnap késő délelőttre sikerült felszabadítania az egyik vasúti pályát, és dízelmozdonyokkal kezdte elvontatni az elakadt szerelvényeket. Tegnap estig a hírügynökségek három halálos áldozatról számoltak be, szombaton egy hótakarító munkás hunyt el munka közben, vélhetően a szíve állt le, vasárnap hajnalban egy férfi összefagyott testére bukkantak egy moldvai faluban, délután egy 70 éves nőt találtak megfagyva háza lépcsőjén Vaslui megyében. A hírtévék tegnap este már tizenhárom halálos áldozatot emlegettek, de ezt lapzártáig senki nem erősítette meg hivatalosan.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ma szünetel az oktatás (Háromszéken is)
A kormány tegnap egynapos tanítási szünetet rendelt el minden olyan megyében, köztük Háromszéken is, ahol az országos meteorológiai intézet narancssárga, illetve sárga jelzést adott ki erre a napra.
A megyei főtanfelügyelőket tegnap délben videotájékoztatón értesítették erről, így annak ellenére, hogy Kovászna megyében vasárnap egyetlen településről sem jelezték, hogy fennakadás lenne a közlekedésben, a rendeletet egységesen be kell tartani ott, ahol a meteorológusok narancssárga, illetve sárga figyelmeztetést adtak ki, amit telefonos érdeklődésre az oktatási miniszter is megerősített – közölte tegnap délután Keresztély Irma. A főtanfelügyelő lapunknak elmondta, az óvoda- és iskolaigazgatókat értesítették a tanítási szünetről, valamint arról, hogy azok számára, akikhez nem jut el a hír, és ma reggel megjelennek az óvodákban, iskolákban, biztosítani kell a felügyeletet, a tanítást ellenben csak holnaptól folytatják.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

. Eltávolították a lobogót az uzoni polgármesteri hivatalról
Eltávolították a székely zászlót Uzon község polgármesteri hivataláról, miután a Brassói Táblabíróság szerdán kézbesítette a zászló kitűzését törvénytelennek ítélő határozatát.
Ráduly István polgármester elmondta, a pernek pozitív hozadéka is van: a táblabíróság ugyanis azt is kimondta, hogy a magánszemélyek saját területükön szabadon használhatják a szimbólumot.
A polgármester közlése szerint újabb per indult ellene, amiért a zászló eltávolításával megvárta a táblabírósági ítélet hivatalos kézbesítését, és nem távolította el a lobogót az ítélethirdetés utáni 30 napon belül. E második bírósági keresetben minden nap késlekedésért az országos minimálbér 20 százalékát kitevő késedelmi díj befizetését kéri a prefektus. Az uzoni perben szeptember 18-án hozott jogerős ítéletet a Brassói Táblabíróság. A késedelmi díj meghaladná a 15 ezer lejt.
Ráduly István elmondta, számítása szerint ezt az összeget már nem kell kifizetnie, hiszen a zászló levételével okafogyottá vált a második bírósági kereset. Hozzátette, a faluban megannyi portán ki van tűzve a székely zászló, ezek ellensúlyozzák a hivatalról eltávolított lobogót. A Sepsiszéki Székely Tanács pénteken közleményben kezdeményezte, hogy minden eltávolított zászló helyett százat tegyenek ki az érintett településen. A Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki egysége adománygyűjtést is kezdeményezett a kilátásba helyezett bírság kifizetésére.
Kovászna megyében az uzoni volt az első polgármesteri hivatal, amely ellen pert indított a prefektus a székely zászló kitűzése miatt. Később megannyi más hivatalt is beperelt a kormány képviselője, ezekben a perekben azonban még nem született jogerős ítélet.
Népújság (Marosvásárhely),

Vádalku
Nem kell kifizetnie Ráduly Istvánnak azt a 15 ezer lej körüli bírságot, amelyet a brassói táblabíróság rótt ki Uzon polgármesterére, aki első felszólításra nem távolíttatta el az általa vezetett intézmény homlokzatáról a székely zászlót. Másodikra levetette, jobb a békesség, s amúgy is: kinek van manapság 15 ezer lejnyi kidobni való pénze?
Aki azonban mindjárt Ráduly István jellemszilárdságán kezdené élezni a nyelvét, annak figyelmébe ajánlom Dumitru Marinescu okfejtését. Kovászna megye prefektusa ugyanis úgy fogalmazott, hogy ő nem üldözi a székely szimbólumokat, ezt az akciót is feljelentésre volt kénytelen kezdeményezni. És nem mulasztotta el hozzátenni, hogy a feljelentő egy uzoni magyar ember volt.
Állítását semmi okunk megkérdőjelezni, mint ahogy azt a változatot sem érdemes elvetni, hogy akadnak olyan magyarok, akiknek a feljelentés erejéig sérti a szemét a kék-arany színkombináció. Az érvelés sokkal inkább azt üzeni, hogy új stratégia mentén folytatja irtóhadjáratát a román államhatalom. Eddig a törvények – ha mégoly sokféleképpen értelmezhetők is – védelme, érvényük biztosítása volt a prefektus bibliája. Mostantól neki személy szerint semmi baja a zászlókkal, de mit tehet, ha mások nem ennyire toleránsak a székely szimbólumrendszerrel? Feljelentők pedig mindig teremnek, ha máshol nem, valamelyik intézményi irodában.
Kulcskérdés hát, mennyire lágyulunk el ilyetén empátiát tapasztalva. Az elsődleges veszély ugyanis abban áll: megőrizzük-e elvi szilárdságunkat, vagy hallgatólagosan belemegyünk a ki nem mondott alkuba? Képesek leszünk-e elkergetni a fejünkben óhatatlanul átsuhanó gondolatot – még jó, hogy nem rosszabb... –, vagy megriaszt a felismerés: tulajdonképpen egyfajta kényszeruralmi rendszert jellemez és legitimál egy ilyen önkéntelen reakció.
Az uzoni községháza előtti zászlós tüntetés e „vádalku" elutasítását jelenti. A helyzet azonban a módszerek esetenkénti finomítása ellenére is fokozódik. Egy friss rendőrségi állásfoglalás szerint a székely szabadság napjának idei megünneplése sem tűnik egyelőre automatizmusnak. Viszont elég lesz, ha „csak" a rendszeresség és törvényszerűség szintjére emeljük.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Mozgósító székely projektek
Bár még nincs nagyon erős hatása, mindenképpen érződik a két székely megye közös projektjeinek identitáspolitikai szerepe, valamilyen szinten beindult az egységesítés – jelentette ki a Krónikának Horváth István szociológus.
A Hargita és Kovászna megyei önkormányzat immár évek óta különít el pénzalapot a székely identitást erősítő, közösségépítő projektekre, a szociológust ezek identitáspolitikai hasznáról kérdeztük.
„Az apró elemek megjelenítik a nyilvánosság előtt, ha kell, fogyaszthatóvá teszik a politikai identitást vagy egy ügyet. Van egy projektum, amit nevezhetünk székely identitásnak, vagy székelyföldi autonómiának, ennek az identitáspolitikai elemei kezdenek jól kialakulni, a sajátos szimbólumokat értelmezve azonosítják be a Székelyföldet” – magyarázta lapunknak az egyetemi tanár.
Példaként a Székelyföld autós matricát említette, és elmondta, hogy már kolozsvári románok autóin is látható hasonló, Erdélyre utaló jelzés. Az apró jel használata kommunikálhatóvá teszi, hogy valaki elkötelezett egy ügy mellett – lehet, hogy nem tud elmenni egy tüntetésre, de elkötelezettségét ilyen módon is jelezheti.
Hasonlóan mozgósító lehet a székely termékmarketingje is, amely arra buzdít: fogyasszunk helyi terméket – magyarázta a szociológus. Hozzátette: a sok típusú kezdeményezés néha rendezetlen állapotokat eredményez – a két megyei önkormányzat, az erős székelyföldi városok önkormányzatai nem biztos, hogy egyetértenének, ha székely fővárost kellene választani –, de ez idővel ki fog kristályosodni, véli Horváth István, aki szerint idővel kiderül, minek van inkább hívóereje.
Bár még vannak kompetitív elemek, az egységesítés valamilyen szinten beindult, hangsúlyozta a szociológus. Rámutatott, ez a székely zászló kapcsán tapasztalható, hiszen a 90-es évek elején még népszerű fekete-piros zászlók eltűntek, és a kék-arany vált egységes szimbólummá.
Egymillió lej közösségépítésre, infrastruktúrára
Bár Kovászna megye költségvetése idén kisebb lesz, és kevesebb állami támogatást remélnek, az identitáserősítésre elkülönített források nem fognak csökkeni – szögezte le Tamás Sándor. A megyei tanácselnök a Krónikának elmondta, ha a különböző ilyen jellegű projektekre fordított pénzbeli támogatást összeadják, komoly tételt jelent a költségvetésben, az egymillió lejt is meghaladja évente.
A háromszéki politikus szerint többek között idén is különítenek el pénzt a Székely Ruházati Alapra, melynek keretében egyesületek melle tt működő néptáncegyüttesek vagy hagyományőrző huszárok pályázhatnak támogatásra. Ugyanakkor idén ötödik alkalommal szervezik meg a Huszártoborzót, negyedjére a Székely Vágtát, de újabb, a Székelyföldhöz kapcsolódó kulturális programokat is kezdeményeznek.
Tamás Sándor szerint a művelődési, közösségerősítő, -fejlesztő programok mellett a helyi infrastruktúra korszerűsítését is fontosnak tartják, ezért idén is folytatják a vidéki művelődési házak felújítását célzó, négy éve zajló programjukat. Három év alatt több mint hatvanat sikerült korszerűsíteni a 120 falusi művelődési házból, helyenként újjáépíttették ezeket, volt, ahol az öltözőket, a színpadot vagy mosdót kellett felújítani.
A játszótérépítő programban is sok falu önkormányzata vesz részt, és kis pénzbeli ráfordítással látványos eredményeket értek el a vidéki sportlétesítmények felújítását célzó programmal is: a helyi sportegyesületekkel együttműködve két év alatt 30 létesítményt korszerűsítettek. Idéntől azokat az orvosi rendelőket is beveszik a programba, melyeket az évek során nem magánosítottak, így továbbra is az önkormányzatok tulajdonában vannak, mutatott rá az új elemre Tamás Sándor.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Forrong a tanügy, bojkottálnák a félévet
A tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és általános iskolai tanítókat egyaránt hátrányosan érintő intézkedések lépnek, illetve léphetnek életbe – ez egyesek számára több száz lejes bércsökkenést eredményez, mások számára több munkát. A tanfelügyelőség minisztériumi állásfoglalásra vár, az igazgatók petíciót nyújtanak be a szaktárcához, a szakszervezet pedig a tagok felhatalmazásával bojkottálná a tanév második félévét.
Elképzelhető, hogy nem kezdik el a pénteken induló egyhetes vakációt követően a tanév második félévét a Hargita megyei pedagógusok, ugyanis érdekvédelmi szervezetük tiltakozást tervez három intézkedés miatt, amely hátrányosan érint sok pedagógust. A tervezett bojkott okai között szerepel az iskolaigazgatók és aligazgatók kötelező óraszámának jelentős növelése, a tanfelügyelőktől történő pótlékmegvonás, valamint egy olyan törvényértelmezés, amely miatt több száz lejes bércsökkenést szenvedhetnek el a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók.
Ráadásul – szakszervezeti vélekedés szerint – az utóbbi intézkedést egyes iskolaigazgatók saját javukra ki is használhatják, így az a különösen zavaros helyzet állt elő, hogy még a tiltakozók táborán belül is lehetnek érdekellentétek. A területi szakszervezet az érdekvédelem fővárosi központjától kérte a tiltakozás egész országra történő kiterjesztését, a pedagógusok aláírásukkal támogatják a megmozdulást, a tanintézetek igazgatói petíciót nyújtanak be a szakminisztériumhoz és tömeges felmondásokat helyeztek kilátásba, a megyei tanfelügyelőség pedig hivatalos állásfoglalást kért az oktatási tárcától.
Kocs Ilona: ismét megalázták a pedagógusokat
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel még jobban megalázzák az oktatásban dolgozókat, ezért a szakszervezet arról döntött, hogy nem kezdik el a következő tanévet, hacsak az oktatási minisztérium ki nem vizsgálja a helyzetet – mondta el Kocs Ilona, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek területi képviselője a megyei oktatási rendszerben dolgozó pedagógusok többségének nevében. Azért, hogy a tanintézetek beleférjenek az éves költségkeretbe, az iskolaigazgatókat az eddiginél heti tízzel több tanóra megtartására kötelezi a szaktárca, ám emiatt lehet, hogy az iskolák egy részében pedagógusokat kell majd elbocsátani.
Egy új törvény értelmében a tanfelügyelők és igazgatók elveszítik bérpótlékuk tíz százalékát, ami több száz lejes bércsökkenést jelent – sorolta a tiltakozás okait a szakszervezeti vezető. Tovább folytatva elmondta, az országos szintű intézkedések mellett Hargita megye esetében csak ráadás, hogy Kovászna megyében lezajlott egy bírósági per, amelyen az az ítélet született, hogy a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítóknak nem kell kifizetni az általuk megtartott heti három-négy plusz tanórát, és sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók.
A kisebbségi oktatásban azért vannak többletórák, mert az anyanyelvet és az ország hivatalos nyelvét is heti három-négy órában oktatják. A precedens értékűnek vélt bírósági peren született ítélet azonban még jól is jöhet az iskolaigazgatóknak, ugyanis amennyiben arra hivatkozva megvonják a többletórák értékét a tanítóktól, akkor megtakaríthatnak annyi pénzt, hogy az igazgatóként rájuk kényszerített többletórákat valaki mással végeztessék el – figyelmeztetett az intézkedések közti lehetséges összefüggésekre Kocs Ilona.
Nyugtalanságot keltett a hír
Noha értelmezés kérdése, hogy a kisebbségi oktatásban a magyar- vagy a románórák számítanak többletórának, a bércsökkentés voltaképpen mégis azt jelentené, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nemzetiségű igazgatói éppen az anyanyelvi oktatásért járó javadalmazást vonnák meg önként a magyar tanítóktól. A pedagógusok régiségétől függően ezek az összegek száztól akár négyszáz lejig terjedhetnek.
Mivel a tanintézetek vezetői ebben a kérdésben önállóan dönthetnek, és éppen most kell kidolgozniuk saját költségcsökkentési terveiket, Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő valószínűnek tartja, hogy vannak olyan igazgatók, akik így kívánnak majd takarékoskodni. A tanügyi törvényt mostanáig mindenütt úgy értelmezték, hogy a román tannyelvű iskolákban tanító pedagógusokhoz képest több tanórát megtartó magyar oktatásban ki kell fizetni a többletórákat a pedagógusoknak, ám az említett per során egy új, zavaros törvényértelmezés született, amelynek értelmében nem a román tanítók óraszámához kell viszonyítani a magyar tanítókét, hanem a kerettanterv alapján kell megállapítani az órabért – magyarázta Bartolf Hedvig, aki szerint a bírósági ítélet híre nyugtalanságot keltett a megyében dolgozó tanítók körében.
A tanfelügyelőség álláspontja az, hogy maradjon minden a régiben, kapják meg órabéreiket a tanítók, de az ügyben és a törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kért az oktatási minisztériumtól a tanfelügyelőség. Hargita megyében az általános iskolák elemi tagozatain – az előkészítő osztályoktól a negyedik osztályokig – dolgozó összes pedagógust, legalább 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
„Eltűntek” a szaktanfelügyelők
Bartolf Hedvig megerősítette a tanügyi szakszervezet tiltakozásának másik két okát is, azzal kiegészítve, hogy a költségvetési törvény azon tanintézetek igazgatói és aligazgatói esetében rendeli el februártól legalább heti tizennégy tanóra megtartását, amelyek túllépik éves költségkeretüket. Hargita megyében a tanintézetek nyolcvan százaléka hasonló helyzetben van. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban megerősítést és pontosítást vár a tanfelügyelőség a szaktárcától.
A tanfelügyelők bérpótlékcsökkentésének okaival kapcsolatban a főtanfelügyelő azt mondta, ennek az az oka, hogy az új tanügyi törvényből a jogszabály megalkotói kihagyták a „szaktanfelügyelő” meghatározást, ennek következtében a bérezés tekintetében minden szakos tanfelügyelőből egyszerű tanfelügyelő vált, így a régiségtől függően 200–300 lejjel csökkent a bérük.
Asztalos Ferenc: érthetetlen és minősíthetetlen
A kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók többletórájának bérezését garantáló törvénykezdeményezést Asztalos Ferenc korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő dolgozta ki, és nyolc hónapnyi munkájába telt kiharcolni a tervezet elfogadását. Ez egyébként egyaránt része volt az ő képviselői és a szövetség 2004–2008-as választási programjának. A jogszabálytervezet a képviselőház oktatási bizottságán, a képviselőház plénumán, majd a szenátus munkaügyi, oktatási és emberjogi bizottságain keresztül került 2008-ban a szenátus elé, amely végül elfogadta azt – emlékezett vissza a törvény kidolgozója.
Azt is hozzátette, hogy a Trianon óta eltelt időszakban egészen 2007-ig senkinek, még az érintetteknek a fejében sem fordult meg az, hogy egy törvénytelenségről van szó, és nem természetes az, hogy a magyar tanítók ugyanakkora bérért heti négy órával többet dolgozzanak román kollégáiknál. A jogszabály azóta sem változott, így érthetetlennek és minősíthetetlennek tartja azt, hogy olyan bírósági ítélet születhet egy perben, ami teljesen ellentmond a törvény által garantált jogoknak – mondta az említett bírósági ítélettel kapcsolatban Asztalos Ferenc.
A minisztérium sincs különvéleményen
Király András oktatási államtitkárt sokan keresték már az utóbbi időben Hargita és Kovászna megyéből az említett ügy miatt. Érdeklődésünkre úgy fogalmazott, hogy a kérdés valójában nem is kérdés, hiszen a vonatkozó törvény nem változott, tehát továbbra is kimondja, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatásban a román, illetve a kisebbségi tantervhez viszonyított többlet tanórákat ki kell fizetni a tanítóknak. „A törvény tehát továbbra is egyértelmű kellene legyen. Az más kérdés, hogy sok iskola túllépi költségkeretét, de nem hiszem, hogy ez volna az egyetlen lehetősége annak, hogy hiányukat csökkentsék” – fogalmazott az államtitkár. A minisztérium álláspontja továbbra is az, hogy ki kell fizetni a többletórákat, és a szaktárca erről fogja értesíteni válaszlevelében a Hargita Megyei Tanfelügyelőséget is – mondta el kérdésünkre Király András.
Miniszteri meghallgatást kérnek az iskolaigazgatók
Petíciót készülnek benyújtani a Hargita megyei tanintézetek vezetői az oktatási minisztériumhoz amiatt, hogy az új tanügyi törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. A tanintézet-vezetők amiatt is aláírásgyűjtéssel tiltakoznak, hogy a fejkvóta alapján kiutalt költségkeretek csak 85–86 százalékban fedezik kiadásaikat, így októberre valószínűleg kimerülnek béralapjaik – tudtuk meg Szakács-Paál Istvántól, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola vezetőjétől. Az igazgató azt mondta, a napokban benyújtják a petíciót, illetve miniszteri meghallgatást kérnek, és ha nem teljesítik kéréseiket, tömeges felmondásokkal tiltakoznak majd az intézkedések ellen.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Folytatódnak a székely identitást erősítő programok Kovászna és Hargita megyében
Idén is folytatódnak az székely identitáserősítő projektek Kovászna és Hargita megyékben. Háromszéken évente több mint egymillió lejt költenek székely projektekre. Tamás Sándor tanácselnök a Sláger Rádiónak elmondta: idén is lesz pénz a Székely Ruházati Alapra, néptánc-együttesek vagy hagyományőrző huszárok pályázhatnak támogatásra. Idén ötödik alkalommal szervezik meg a Huszártoborzót és negyedszer a Székely Vágtát.
Negyedik éve zajlik a vidéki kultúrház felújító program, eddig a 120 falusi művelődési házból több mint hatvanat korszerűsítettek. A játszótér építő programban is sok falu önkormányzata részt vett, de korszerűsítettek 30 vidéki sportlétesítményt is. Idéntől támogatják azokat az orvosi rendelőket is, melyeket nem magánosítottak, továbbra is az önkormányzatok tulajdonában vannak, mondta el Tamás Sándor.
Hargita megyében is folytatják a székely programokat, mondta el a Sláger Rádió érdeklődésére Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke kifejtette, folytatják a Székely termék programot, abban bízva, hogy idén is sok új termék megkaphatja a márkanevet. Folytatják a székely népviseletek készítését vagy beszerzését támogató pályázati programot, a székelykapu-programot, és támogatják a fúvószenekarokat.
Borboly Csaba elmondta, kiadják A székelység története tankönyv javított változatát, és folytatják a székely szimbólumokról szóló kiadványok sorozatát is. Hargita Megye Tanácsa idén is társszervezője lesz az Ezer Székely Leány Napjának, a Székely Vágtának, a Székelyföld Napoknak, valamint a Csűrdöngölő népzene- és néptáncfesztiválnak.
Székelyföld már látható, de hol van a központja?
A sok szimbolikus kezdeményezés és megjelenítés jelzi Székelyföld központnélküliségét, ez zavaróan hat a folyamatra, de nem tragikus, szögezte le a Sláger Rádió megkeresésére Horváth István szociológus. A kolozsvári Országos Kisebbségkutató Intézet elnöke kifejtette: az apró elemek megjelenítik a nyilvánosság előtt Székelyföldet, példaként említette a Székelyföld autós matricát, amely jelzi, hogy valaki elkötelezett egy ügy mellett, lehet, hogy nem tud elmenni egy tüntetésre, de elkötelezettségét ilyen módon is jelezheti. Hasonlóan mozgósító lehet a székely termék marketingje, amely arra buzdít, hogy fogyasszunk helyi terméket, magyarázta a szociológus.
Két székely önkormányzat, az erős székelyföldi városok önkormányzatai nem biztos, hogy egyetértenének, ha székely fővárost kellene választani, de ez idővel ki fog kristályosodni, véli Horváth István. A szakember szerint, idővel kiderül, minek van inkább hívóereje, de az egységesítés valamilyen szinten beindult, ez tapasztalható például a székely zászló kapcsán, a kilencvenes évek elején még népszerű fekete-piros zászlók eltűntek, és a kék-arany vált egységes szimbólummá. Kovács Blanka
Erdély.ma,

Megleckéztetett iskolaigazgatók
Felháborodást váltott ki a Hargita megyei pedagógusok körében az oktatási minisztérium újabb megszorító intézkedése, miszerint az igazgatóknak a jelenleginél jóval több tanórát kellene tartaniuk. Több igazgató lemondással fenyeget a döntés miatt, a szakszervezet pedig bojkottot helyezett kilátásba, ha a szaktárca nem oldja meg kéréseiket. Riadalomra ad okot egy Kovászna megyei bírósági döntés is, miszerint a tanítók elveszíthetik a túlórákért kapott pénzt.
A Hargita megyei tanintézetek vezetői petíciót készülnek benyújtani az oktatási minisztériumhoz amiatt, hogy a költségvetési törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az egyes igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. A tanintézet-vezetők attól tartanak, ily módon nem lesz elegendő idejük az iskolák gondjaival foglalkozni, az óraszámuk növelése miatt pedig kénytelenek lesznek más pedagógusokat elbocsátani.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a költségvetési törvény azon tanintézetek igazgatói és aligazgatói esetében rendeli el februártól legalább heti 14 óra megtartását, amelyek túllépik éves költségkeretüket. Hargita megyében a tanintézetek nyolcvan százaléka van hasonló helyzetben. Az intézkedéssel kapcsolatban megerősítést és pontosítást várnak a szaktárcától, hangsúlyozta a főtanfelügyelő.
Aláírásgyűjtés és felmondás
Az iskolaigazgatók egyébként aláírásgyűjtéssel tiltakoznak amiatt is, hogy a fejkvóta alapján kiutalt költségkeret csak 85 százalékban fedezi kiadásaikat, így októberre valószínűleg kimerülnek a béralapjaik – tudtuk meg Szakács-Paál Istvántól, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola vezetőjétől. Elmondta, a napokban benyújtják a petíciót, illetve miniszteri meghallgatást kérnek, és amennyiben nem teljesítik kéréseiket, tömeges felmondással tiltakoznak az intézkedések ellen.
Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatója rámutatott: kész benyújtani a lemondását, amennyiben érvényben marad a megtartandó óraszámra vonatkozó előírás. Lehetetlen 14 órát megtartani hetente, és emellett egy középiskolát is igazgatni, jelentette ki az igazgató, aki szerint a jelenlegi heti hat óra mellett sem egyszerű minden feladatot ellátni.
Hasonló véleményen van Téglás Sándor, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola igazgatója is. Ha 14 órát kell megtartania hetente, nem folytatja az igazgatói munkát, szögezte le a mintegy 900 diákot befogadó iskola vezetője.
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel még jobban megalázzák az oktatásban dolgozókat, ezért a szakszervezet arról döntött, hogy nem kezdik el a következő félévet, hacsak a minisztérium ki nem vizsgálja a helyzetet, mondta el Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője. Nem tiszta a kép
Más erdélyi megyékre egyelőre nem jellemző a hargitaiak felháborodása. Nem tisztázott ugyanis, hogy a 2014-es költségvetési törvény alapján már a második félévtől be kell vezetni az igazgatókra vonatkozó szabályozást, vagy ez csak a következő tanévtől lép majd életbe. „A tanintézetek vezetőire vonatkozó rendelet hatálybalépésének ideje még vitatott, nem merült fel, hogy azonnal alkalmaznunk kell. Talán emiatt nem is érkeztek rá reakciók” – magyarázta lapunknak Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
A költségvetési törvény ugyanis úgy szól, hogy azokban az iskolákban, ahol nem tudják száz százalékban fedezni a költségeiket – a tanügyi törvény új fejkvótája szerint –, az igazgatók csak négy órára kaphatnak felmentést az oktatás alól. Ez Kéry szerint komoly problémát okozhat, hiszen ilyen esetben a pedagógus vagy igazgatói feladatait, vagy oktatói tevékenységét mulasztja majd el.
Azt még nem tudni, hogy Bihar megyében hány iskolát érinthet az intézkedés, pontosabb képet csak a februári kifizetések alapján lehet majd kapni. Több vidéki tanintézet azonban az alacsony létszám miatt nem képes arra, hogy önerőből működjön. Kéry Hajnal szerint ha nem is direkt módon, de az intézkedésnek hosszú távon negatív hatása lehet az iskolahálózatokra és a beiskolázási tervre, rövid távon pedig biztosan állás nélkül marad egy-két helyettesítő tanár.
Szatmár megyében sem elégedetlenkednek még a pedagógusok annak ellenére, hogy nem tartanak túl jónak egyes küszöbönálló intézkedéseket. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes az igazgatók kapcsán kifejtette: bőven van munkája egy intézményvezetőnek, ezért nem szabadna ilyen sok tanóra megtartásával tovább terhelni őket. Úgy vélte, jogászt kellene megkérdezni ez ügyben, aki meg tudná mondani, hogy a költségvetési törvény felülírja-e a tanügyi törvényt, melyben meg van szabva az igazgatók normája. A pluszórák miatt más pedagógusok órabeosztása is borulhat, sőt elbocsátásokhoz is vezethet az intézkedés, tette hozzá a főtanfelügyelő-helyettes. Precedensértékű bírósági ítélet
Hargita megyében az említett változás mellett az is riadalmat okoz, hogy Kovászna megyében lezajlott egy bírósági per, amelyben az az ítélet született, hogy a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítóknak nem kell kifizetni az általuk megtartott heti három-négy plusztanórát. Erre hivatkozva sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók, hívta fel a figyelmet Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is valószínűnek tartja, hogy vannak olyan igazgatók, akik így kívánnak majd takarékoskodni. Elmondta, noha értelmezés kérdése, hogy a kisebbségi oktatásban a magyar- vagy a románórák számítanak többletórának, a bércsökkentés voltaképpen azt jelentené, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nemzetiségű igazgatói éppen az anyanyelvi oktatásért járó javadalmazást vonnák meg önként a magyar tanítóktól. A pedagógusok régiségétől függően ezek az összegek száztól akár négyszáz lejig terjedhetnek.
„A tanügyi törvényt mostanáig mindenütt úgy értelmezték, hogy a román tannyelvű iskolákban tanító pedagógusokhoz képest több tanórát tartó magyar oktatásban ki kell fizetni a többletórákat a pedagógusoknak. Ám az említett per során egy új, zavaros törvényértelmezés született, amelynek értelmében nem a román tanítók óraszámához kell viszonyítani a magyar tanítókét, hanem a kerettanterv alapján kell megállapítani az órabért” – magyarázta Bartolf Hedvig, aki szerint a bírósági ítélet híre nyugtalanságot keltett a tanítók körében. A törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kértek a minisztériumtól, tette hozzá. Hargita megyében 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
„Ha nem akarják a pedagógusnak kifizetni, akkor milyen alapon várjuk el, hogy megtartsa az órát?” – tette fel a kérdést Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Elismerte ugyanakkor, hogy az eljárás precedenst teremthet, és sok problémát generálhat a magyar nyelvű elemi oktatásban. Szatmár megyei kollégája, Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes nonszensznek nevezte a bírósági döntést, hangsúlyozva: a tanügyi törvény ez esetben világosan rendelkezik, és az számít mérvadónak.
Király: a törvény nem változott
Ugyanezt hangsúlyozta Asztalos Ferenc korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő, a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók többletórájának bérezését garantáló törvénykezdeményezés kidolgozója. Emlékeztetett, nyolc hónapnyi munkájába telt kiharcolni a tervezet elfogadását. A jogszabálytervezet átment a képviselőház oktatási bizottságán, plénumán, majd a szenátus munkaügyi, oktatási és emberjogi bizottságai után került 2008-ban a szenátus elé, amely végül elfogadta azt.
Hozzátette, 2007-ig senkinek, még az érintetteknek a fejében sem fordult meg, hogy nem természetes az, hogy a magyar tanítók ugyanakkora bérért heti négy órával többet dolgozzanak román kollégáiknál. A jogszabály azóta sem változott, így érthetetlennek és minősíthetetlennek tartja azt, hogy olyan bírósági ítélet születhet egy perben, ami teljesen ellentmond a törvény által garantált jogoknak, jelentette ki Asztalos Ferenc.
A tanügyi törvény nem változott, továbbra is kimondja, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatásban a román-, illetve a kisebbségi tantervhez viszonyított többlettanórát ki kell fizetni a tanítóknak – közölte Király András oktatási államtitkár.
„A törvény tehát továbbra is egyértelmű. Az más kérdés, hogy sok iskola túllépi a költségkeretét, de nem hiszem, hogy ez volna az egyetlen lehetősége annak, hogy csökkentsék a hiányt” – fogalmazott az államtitkár. A szaktárca álláspontja továbbra is az, hogy ki kell fizetni a többletórákat, és a szaktárca erről értesíteni is fogja válaszlevelében a Hargita megyei tanfelügyelőséget is, hangsúlyozta Király András.
Összeállításunk szerzői: Babos Krisztina, R. Kiss Edit, Széchely István, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Már félmilliónál is többen nézik az ETV-t
A televízió az erdélyi magyarság egyik legfontosabb intézménye
A legfrissebb erdélyi médiafogyasztási adatok szerint az Erdélyi Magyar Televízió nézettsége 2014 elejére jóval meghaladta a félmilliós nézőszámot.
A felmérések értelmében az Erdélyi Magyar Televízió – a számos szkeptikus vélemény dacára – megalakulása (2008) óta évről évre exponenciálisan növelte nézőinek számát: olyannyira, hogy a múlt évben már maga mögé utasított több olyan nagy költségvetésű sajtóintézményt, mint a román közszolgálati televízió, a Realitatea, az Antena 1, az Antena 3 televíziók, vagy mint a magyarországi ATV és a Hír Televízió. Az ETV jelenleg az erdélyi magyar háztartások mintegy 58%-ában jelen van, a magyarok több mint egyharmada pedig rendszeresen nézi a televízió műsorait, jelenleg az ország 9 megyéjének 446, elsősorban magyarlakta településén nézhető. Mindez az elemzők szerint azt mutatja, hogy az Erdélyi Magyar Televíziónak létjogosultsága van a magyar sajtópiacon, és mára az egyik legjelentősebb önálló erdélyi magyar intézménnyé vált. Az ETV elérhető a három országos kábelszolgáltató, az RDS-RCS, a UPC, a Romtelecom Dolce, valamint további 41 regionális kábelszolgáltató műsorkínálatában.
Az Erdélyi Magyar Televízió Maros megyében 174 településen, de Szatmár megyében 71, Hargita megyében 67, Kovászna megyében 55, Bihar megyében 26, Máramaros megyében 20, Szilágy megyében 15, Kolozs megyében 13, Brassó megyében pedig 5 településen fogható.
Az ETV jelenleg 24 órás adásidővel és 16 órás műsoridővel rendelkezik. A televízió legnézettebb műsora a naponta két kiadással, délután 4 órakor és este 7 órakor jelentkező híradó, amely az egyetlen olyan magyar televíziós hírműsor, amely sajátosan erdélyi magyar szemléletű, és amely szerkesztési politikájában elsődlegesen kezeli az erdélyi magyar közösséget érintő problémákat. A tervek szerint a híradó a következő időszakban tovább bővül: a cél az, hogy az erdélyi események mellett minél szélesebb képet adjon a romániai és a magyarországi, és tágabban a Kárpát-medencei valóságról. Jelentősen nőtt a híradó tudósítói hálózata is: jelenleg a televízió minden fontosabb erdélyi nagyvárosban és Bukarestben is rendelkezik saját tudósítói csoporttal.
Emellett igen népszerűek az ETV magazinműsorai: a Metszet, a Sajtóprés, a Többszemközt, a Trendelő, a Kultúrcsepp, a Tájkép, a Női szeszély, az Erdélyi Kávéház, a Pszichotrillák, az Irány Erdély!, a Hitélet, a VisszHang, és az Erdély Broadway.
Szepessy Előd, az ETV igazgatója elmondta, a televízió vételezési lehetőségeinek további bővítése érdekében ez évben is folytatják a tárgyalásokat a romániai kábelszolgáltatókkal, e tekintetben alapvetően fontos, hogy azok a nézők, akik még nem fogják, de nézni szeretnék az Erdélyi Magyar Televízió műsorait, ezt az igényüket jelezzék a helyi kábelszolgáltatónál.
Népújság (Marosvásárhely),

Új gyalog a diplomáciai sakktáblán – Interjú Zákonyi Botond nagykövettel
Magyarország és Románia kapcsolatainak milyenségéről fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet.
– Bár a magyar Külügyminisztérium tavaly júliusban benyújtotta a hivatalba lépéséhez szükséges agrément iránti kérését, a román társtárca csak több hónap elteltével adta meg a beleegyezését, teljes hatáskörben pedig január közepétől láthatja el hivatalát. A diplomácia nyelvéről lefordítva mit jelent ez a várakoztatás? A köznyelvben egyértelműen azt, hogy „betartunk” a másik félnek.
– A diplomáciában sok minden nincs nemzetközi egyezményekkel szabályozva. A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezmény csak a nagykövetek küldésének és fogadásának rendjét rögzíti, a procedúra lefolyásának idejét nem. Először valóban meg kell várni az agrément, utána lehet kiutazni a fogadó államba és mielőbb átadni az úgynevezett megbízólevelet az államfőnek, ezt követően lehet a külképviselet vezetője, a nagykövet működését a fogadó államban megkezdettnek tekinteni.
Az eljárás most is ez volt, az agrément megadásának ideje nem haladta meg a szokásosat, ami általában több hónap körül szokott lenni, esetemben talán néhány héttel csúszott túl a vártnál. Az államfőnek történő megbízólevél-átadás pedig mindenben megfelelt a román elnöki protokollnak. Hozzáteszem azért, a köznyelv hajlamos rátapintani a lényegre.
– Tehát nem lehet véletlen a román külügyminisztérium gesztusa. Kinevezése késleltetése összefüggésben állhat azzal, hogy Budapest és Bukarest teljesen ellentétesen viszonyul a romániai magyar közösség autonómiatörekvéseihez, nyelv- és jelképhasználati igényeihez?
– Az USL-kormány 2012. májusi hatalomra kerülését követően Bukarestben tónusváltás következett be úgy a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan, mint a romániai magyar közösség aktuális ügyeinek megítélését illetően. Budapest részéről 25 éve – a kormányokat tekintve nyilván eltérő hangsúllyal – konszenzus van a tekintetben, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a külhoni magyarokért.
Ezt az elvet a két éve elfogadott alaptörvény úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Részünkről ez világos álláspont, célunk pedig, hogy álláspontunkat ne csak megismertessük, de el is fogadtassuk román partnereinkkel.
– Titus Corlăţean román külügyminiszter egy évvel ezelőtt kiutasítással fenyegette meg elődjét, aki Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Semmiképpen sem szeretnénk ártani frissen megkezdett nagyköveti mandátumának, mégis tudni szeretnénk, milyen álláspontot képvisel a témában?
– Tekintve, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében tartózkodom Romániában, mint hivatali elődöm, természetesen az álláspontom is ugyanaz. Látni kell, hogy az autonómiák különböző formái elfogadott intézmények Európában, a romániai magyar közösség nem kér többet, mint sok más európai őshonos kisebbség.
– Arra még inkább kíváncsiak vagyunk, Kovászna megyei látogatása során mit válaszolt a székely zászló és a magyar feliratok ellen fellépő prefektus kijelentésére, miszerint a kormányhivatal „kitűnő kapcsolatot ápol a térségben élő nemzeti kisebbségekkel, de még ezt is hajlandó bővíteni”. Miközben vélhetően nemzet- és kisebbségpolitikával foglalkozó kutatóként erről Önnek is más a véleménye.
– Köszönöm, hogy nagyköveti tisztem mellett kutatónak is nevez, igaz, a két mesterségben közös, hogy érdemes empátiával közelíteni a munka tárgyához, ez esetben a kisebbségi közösség és a többségi nemzet tagjaihoz egyaránt. Kovászna és Hargita megyében a kormányhivatalokban járva a bemutatkozó látogatásomat nem minősíteném tárgyalásnak, ezek a találkozók inkább benyomások és információk gyűjtésére szolgálnak, persze a saját véleményem megismertetése mellett.
Érintettük természetesen a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, ahol volt alkalmam kifejteni, hogy a mostaninál megengedőbb hozzáállás és törvényi szabályozás nagyban elősegíthetné a Romániában élő magyarok biztonság- és otthonosságérzetét. Tekintve, hogy román állampolgárokról van szó, a román kormányt képviselő prefektusnak valóban érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen helyi eszközökkel is lehetne hozzájárulni az állampolgárok identitásával kapcsolatos kérdések jogbővítő és megnyugtató, hosszú távú rendezéséhez.
– Bár az elmúlt 24 év során a kisebbségi tematikában a két ország viszonya sohasem volt teljesen zökkenőmentes, a kapcsolatok egy-két éve különösen feszültté váltak. Bukaresti kiküldetése már csak ezért sem ígérkezik sétagaloppnak. Miként kíván hozzájárulni a román–magyar kapcsolatok rendeződéséhez?
– A kapcsolatok az elmúlt 24 évben rendkívül széles spektrumon mozogtak, voltak hűvösebbek, de a mainál konstruktívabbak is. A kapcsolatok milyenségét tekintve fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak.
Ha megnézzük közelebbről az elmúlt évek kérdéseit, legyen az a MOGYE-ügy, a székely zászló kérdése, nyelvhasználat vagy régiósítás, ezek mind Románia és annak magyar nemzetiségű állampolgárainak vitái. Ugyanakkor természetes, hogy ezekben a kérdésekben Budapest is állást foglal, amire egyébként az alapszerződés és a stratégiai partnerségi nyilatkozat is feljogosít bennünket.
Ami az én lehetőségeimet illeti, egy korábbi hivatali elődöm a nagyköveti poszton fogalmazott úgy találóan, amikor mandátuma elején hasonló kérdésre válaszolt, hogy egy nagykövetváltással új gyalog lép a magyar-román kapcsolatok sakktáblájára. Másfelől diplomáciai bemutatkozó látogatásaim során szinte mindegyik partnerem azt hangsúlyozta, hogy a magyar külképviselet vezetőjeként rám Bukarestben kiemelt szerep vár. Ebből is látszik, egy romániai magyar nagykövet munkája és szerepfelfogása nagyban különbözhet egy kevésbé összetett kapcsolatrendszert gondozó nagykövetétől.
Az általam fontosnak tartott feladatokról egy úgynevezett nagyköveti koncepciót állítottam össze, amit az otthoni parlamenti bizottsági meghallgatáson ismertettem is. Anélkül, hogy itt most kitérnék a különböző prioritásokra és részterületekre, a legfontosabbat hangsúlyoznám. Magyarország bukaresti nagykövetsége a kétoldalú viszonyt meghatározó tényezők változó kombinációi közepette végzi tevékenységét, és igyekszik hozzájárulni a két állam és a két nemzet közeledése előtt álló akadályok lebontásához. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a közeledést a határ mindkét oldalán élő magyarok és a románok jelentős része is óhajtja, én és kollégáim ennek érdekében dolgozunk.
– Sokan abban látják az ellentétek elmélyülését, hogy Romániában balliberális, az anyaországban jobboldali kormány van hatalmon. Hogyan lehetne áthidalni a szomszédságpolitikára is kiható ideológiai nézetkülönbségeket?
– Azt hiszem, a kormányok közötti nézetkülönbségek nem annyira ideológiai jellegűek, vagy legalábbis nem a hagyományos módon azok. Ha – nagyon leegyszerűsítve – abból indulunk ki, hogy a jobboldali kormányok erősen nemzeti elkötelezettségűek, míg a baloldalnak ez a kérdéskör kevésbé fontos, akkor nehezen érthető, hogy miért most válnak problematikussá az erdélyi magyarok anyanyelv- és szimbólumhasználatával kapcsolatos elvárásai, amikor néhány éve nem ezek az ügyek voltak jellemzőek.
Ezzel együtt vannak jó példák, amiket lehet követni. Szlovákiával sikeres kormányzati csúcstalálkozót tartott tavaly tavasszal a magyar kormány, ahol elsősorban gazdasági jellegű ügyek kerültek terítékre. Célunk, hogy egy hasonló eseményt a magyar-román relációban is megszervezzünk. Most, még a magyar parlamenti választás előtt, februárban sor kerül a kormányközi gazdasági vegyesbizottság ülésére, remélem, ennek tapasztalatai biztatóak lesznek egy jövőbeni kormányzati csúcstalálkozó megtartását illetően.
– Előzmények nélküli helyzetet teremt a kétoldalú viszonyban, hogy az áprilisi magyarországi választásokon a honosított erdélyi magyarok is szavazhatnak. Megfelelő tájékoztatással meggyőzhető Bukarest arról, hogy mindez természetes folyamat Európában?
– Az idei magyar parlamenti választáson először vehetnek részt a külhoni magyar állampolgárok. Számukra ez olyan lehetőség, amelyet sok európai ország már hosszabb ideje biztosít a külhonban élő állampolgárainak, közöttük Románia is. Nyilvánvalóan nagy jelentőségű esemény ez, amelynek lebonyolítása során maximálisan kell törekednünk az átláthatóságra, minden demokratikus norma figyelembe vételére és betartására.
Engedje meg, hogy megelőzzem egy kérdését. Vélhetően sokan fognak szavazni az erdélyi magyar állampolgárok közül, de hogy körülbelül mennyien lesznek, azt a regisztráció lezárulása után lehet megbecsülni. Remélem, hogy sokan, mert ez egy lehetőség a demokráciában való aktív részvételre, ahol mindenkinek számít a szavazata. Ugyanennyire fontos, hogy az év során a magyar választók vegyenek részt az Európai Parlamenti és a romániai elnökválasztáson is. Ez nem csak egy szimbolikusan fontos dolog. Az, hogy a választók befolyásolhatják a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli döntéshozatal folyamatát, egy olyan lehetőség, amivel érdemes élni.
– Történészként lát-e esélyt arra, hogy közös nevezőre jusson az egymástól sok esetben homlokegyenest eltérő román és magyar történelemszemlélet? Sokszor ugyanis ennek tudhatók be a két nép vélt vagy valós sérelmei.
– Egyetemista koromban az ELTE BTK Román Nyelv és Filológiai Tanszékének óráit látogatva tanultam a legtöbbet a történész szakmáról, pontosabban annak különböző nemzeti látószögeiről. Ott előadóként sokan megfordultak a jelenkori Románia tudományos értelemben vett vezető történészei közül, akik nyilvánvalóan a párbeszéd lehetőségét keresték és találták meg Budapesten, vagyis a közös múlt feltárásának vannak személyes, és az akadémiák történész vegyes bizottságában intézményes alapjai.
Azt talán nem kell bizonygatni a román tudomány számára, hogy magyar részről hosszú ideje megvan a készség a párbeszédre, érthető okokból a magyar történészek, nyelvészek, irodalomtörténészek a 20. században nagy számban és elhivatottan kezdtek foglalkozni a magyarral szomszédos nemzetek múltjával és kultúrájával. Az elmúlt évtizedekben Kolozsváron és Bukarestben megjelent, önálló könyvtárnyi társadalomtudományi irodalom a legjobb példája a magyar részről felhalmozott és szintetizált ismeretanyagnak. Nyilván nagyon jó lenne ezek egy részét legalább lefordítani románra.
Amire szerintem a legnagyobb szükség van, és amit a fiatal kutatók a korábbi nemzedékeknél összehasonlíthatatlanul könnyebben tehetnek meg, az a minél több közös kutatás, közös publikációk, a történész és egyéb társadalomtudományi műhelyek együttműködése Romániában, de a tágabb magyar-román viszonylatban is. Bizonyára számtalan résztanulmány és monográfia fog még elkészülni, mire az eltérő szemléletek valamennyire hasonulni kezdenek, de ha sikerül egy közösen elfogadott tudományos nyelvezetet használni egy-egy kérdéskör leírása kapcsán, már az is jelentős előrelépés lehet a korábbi időszakokban beállt kommunikációképtelenséghez képest.
Amire szerintem nincs szükség, az a korábban a politikum részéről felmerült terv egy közös nevezőre hozott történelemkönyv megíratásáról, ami szolgálhatná esetleg a politika érdekeit, de semmi esetre sem a tudományét. Távol vagyunk még attól, hogy közös összefoglaló munkák szülessenek.
– Hadd tisztázzuk egyszer s mindenkorra ennek a beszélgetésnek az alkalmával: van vagy nincs a magyar kormánynak programja erdélyi földvásárlásról?
– Nincs ilyen programja a magyar kormánynak.
Krónika (Kolozsvár),

A friss végzősökön vitatkozik Édler és Kelemen
Megfelelő tájékoztatás hiányában több mint 600 ezer lejtől estek el a friss végzősöket foglalkoztató háromszéki cégek Édler András szerint.
A Kovászna megyei Kereskedelmi Kamara elnöke szerdán arról tájékoztatott, hogy adatokat kértek a megyei Munkaerő-ügynökségtől és elemezték az intézmény tevékenységét. Kiderült, hogy a munkaadók nem voltak kellően tájékoztatva a jogaikról, és ezért jelentős pénzösszegektől maradtak el.
A közgazdász szerint a 2002-es évi 76-ös törvény értelmében a friss végzősöket alkalmazó és a kötelező három éven túl további két évig alkalmazásukban tartó munkaadók erre az időszakra visszakérhetik az államtól a vállalkozásukra eső járulékokat, így a bruttó bér mintegy harminc százalékát spórolhatják meg.
Édler András felhívta a figyelmet, hogy Kovászna megyében, a 2008-2013 között mindössze egy cég élt ezzel a lehetőséggel. A Kovászna Megyei Munkaerő-ügynökség adatai szerint 2008-ban Háromszéken 226 frissen végett fiatal került alkalmazásba, míg egy évvel később 34 fiatalt foglalkoztattak a havi 500 - 750 lej közti támogatásért cserébe. A kötelező három éves foglalkoztatási periódus leteltével az érintettek után 2012-ben illetve 2013-ban összesen 612.360 lej járulékot igényelhettek volna vissza az alkalmazóik a kamaraelnök szerint.
Kelemen Tibor tévesnek tartja Édler számításait. A Kovászna Megyei Munkaerő-ügynökség vezetője kifejtette: a kamaraelnök számítása egyoldalú, hiszen nincsenek arról adatok, hogy hány fiatal maradt meg munkahelyén a negyedik vagy ötödik évben. Az is gyakran előfordult – mondta az igazgató -, hogy a fiatal már első években önként felmondott, így az alkalmazójának nem kellett visszafizetnie az addig kapott támogatást.
Kelemen Tibor visszautasítja azt is, hogy a cégvezetők nincsenek kellőképpen tájékoztatva, hiszen elmondása szerint havonta jelentéseket kell készíteniük, és így folyamatosan tájékoztatják őket lehetőségeiről, másrészt pedig a cégek könyvelőinek is fel kellene hívniuk figyelmüket a jogaikra. Az ügynökség vezetője szerint a járulékok visszaigénylése bürokratikus eljárás, az összegek pedig nem túl nagyok, ezért egyesek nem vállalják a hosszas utánajárást.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

Egy alkalmazott 1,1 nyugdíjast tart el Háromszéken
Háromszéken veszteséges a nyugdíjalap, mivel 1 alkalmazottra 1,1 nyugdíjas jut, így több pénzt kell kifizetni, mint ami befolyik a nyugdíjalapba, mutat rá Traian Ciotlos. A Kovászna Megyei Nyugdíjpénztár frissen kinevezett igazgatója szerint országos szinten is hasonló a helyzet.
Háromszéken a munkavállalóktól és cégektől tavaly 239,7 millió lejt folyt be a nyugdíjalapba, ezzel szemben a nyugalmazottaknak és segélyezetteknek 408 milliót fizettek ki. Ez szerint Háromszéken tavaly 178 millió lejes volt a nyugdíjalap deficitje.
Az igazgató tájékoztatása szerint Kovászna megyében 44,372 állami-, és 3564 kollektív nyugdíjast tartanak számon. Az átlag állami nyugdíj értéke 773 lej, míg a kollektív nyugdíjak átlag értéke 311 lej. A Sláger Rádió érdeklődésére Ciotlos Traian elmondta: a legnagyobb háromszéki nyugdíj havi 12.000 lej, amit a különleges rendszerből érkező nyugalmazott ügyész vagy bíró kap, a legmagasabb állami nyugdíj pedig havi 5000 lejre rúg.
Az igazgató tájékoztatása szerint az év elejétől 3,7 százalékkal növelték a nyugdíjpont értékét, így az jelenleg 790,7 lejt jelent. A nyugdíjpénztár szóvivője Köllő Piroska arra figyelmeztet, hogy Háromszéken közel 4000 idős személy nem fogja megérezni a januári nyugdíjpont emelését. Ők garantált minimál nyugdíjat, vagyis 350 lejt kapnak havonta. Az érintettek mezőgazdasági-, vagy örökölt nyugdíja átlag 119 lej, így az emeléssel se haladja meg az államilag garantált legkisebb összeget.
maszol.ro,

Engedmény a székelyföldi kisebbségnek
Remus Pricopie oktatási miniszter szerint nem szüntetik meg a szükségesnél kevesebb diákkal működő tanosztályokat Hargita és Kovászna megyében, ha az átszervezést nem övezi konszenzus.
A miniszter azt követően nyilatkozott az Agerpres hírügynökségnek, hogy pénteken és szombaton Hargita és Kovászna megyében tett látogatást, és a kvótarendszer ősztől tervezett kiterjesztésével kapcsolatos helyi panaszokkal szembesült.
"Világosan megjegyzendő, hogy a kisebbségek számára sajátos oktatáspolitikát kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy nemzeti kisebbségekről beszélünk, vagy olyan románokról, akik kisebbségben élnek egy földrajzi régióban. Azt kértem a Hargita és Kovászna megyei tanfelügyelőségektől, hogy ne módosítsák az iskolahálózatot, ha ezt nem övezi konszenzus helyi szinten" – idézte az Agerpres a minisztert.
Remus Pricopie hozzátette, fontosak az iskolarendszer fenntartásának a pénzügyi vonatkozásai, de úgy kell kialakítani az oktatáspolitikát, hogy abban ne csak a pénzügyi érvek számítsanak. Tekintettel kell lenni a diák fejlődését szolgáló környezet kialakítására, és a közösség megelégedettségére is. "Ahol létszám alatti osztályok működnek, azok megmaradnak a következő tanévben is" – jelentette ki a miniszter.
A közoktatásban a következő tanévtől tervezett átalakítások Székelyföldön elsősorban a kisebbségben élő román közösséget sújtanák, hiszen a kis létszámú román osztályok működtetése a tervezett kvótarendszerrel nem finanszírozható.
A Hargita megyei Maroshévízen pénteken 160 iskolaigazgató által aláírt petíciót adtak át a miniszternek. Ebben az igazgatók azt kérték, a tárca az európai szabványok szerint számítsa ki az oktatási intézményeknek diákonként fizetett összeget, vagy mondjon le a kvótarendszerről.
Népújság (Marosvásárhely),

A magyar nyelv használatára szólít fel a háromszéki prefektus
Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa hétfői sajtótájékoztatón bejelentette, levélben készül javasolni a megyében működő közintézményeknek, hogy frissítsék honlapjaikat, és minden közérdekű információt tegyenek közzé magyar nyelven is. A prefektus „a megye lakói iránti gesztusként" javasolta az intézményeknek, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a magyar nyelvű tájékoztatásra. Dumitru Marinescu megállapította, hogy a Kovászna megyei közintézményeknek csak egy része tartja tiszteletben a kétnyelvű tájékoztatásra vonatkozó törvényes előírásokat, az intézmény nevét sem írta ki valamennyi intézmény magyarul is.
„A zászlók és a kétnyelvű feliratok ügyében a prefektúra és az önkormányzatok közötti háború akkor fejeződhet be, ha koherens törvények szabályozzák a vitatott kérdéseket" – tette hozzá a prefektus. Mint arról beszámoltunk múlt héten Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a prefektus részrehajlásának bizonyítékaként említette, hogy míg a magyar polgármestereket bepereli, ha kitűzték a székely zászlót, vagy ha a kétnyelvű felirataikon felül szerepel a magyar nyelv, szemet huny a magyar nyelv sérelmére elkövetett törvényszegések fölött.
Antal Árpád azt követően tette a kijelentését, hogy a prefektus bírságot helyezett kilátásba ellene, mert egy jogerős bírósági ítélet kihirdetése után csak több hónapos késéssel cserélte ki a polgármesteri hivatal kétnyelvű feliratait olyanokra, amelyeken felül van a román felirat.
Antal Árpád kilátásba helyezte, hogy az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata Erdély-szerte számba veszi a magyar tájékoztatást elmulasztó közintézményeket, és akár heti száz feljelentést is megfogalmaz a törvényt megsértő intézmények vezetői ellen.
A román közigazgatási törvény azokon a településeken teszi kötelezővé a kétnyelvű feliratozást és a kétnyelvű tájékoztatást, ahol valamely kisebbség részaránya meghaladja a húsz százalékot.
slagerradio.ro / MTI
Erdély.ma,

"A szemünk előtt vannak a jó oktatási módszerek"
A „szemünk előtt” jó mintái vannak a pedagógusképzésnek, az oktatásszervezésnek, a felelősségvállalásnak, a minőségbiztosításnak vagy akár a felelősségre vonásnak – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Péntek János. A kolozsvári professzort az oktatás minőségét bíráló nyílt leveléről kérdeztük.
Nyílt levelet tett közzé a romániai magyar közoktatás helyzetéről. Mi késztette a leközlésére?
A két általánosabb okot megjelöltem a nyílt levél első bekezdésében: nem elég, mint korábban magam is tettem, meggyőznünk a szülőket az anyanyelvű oktatás fontosságáról és előnyeiről, a színvonalat is biztosítani kell, egyébként szülő és gyermek egyaránt csalódhat. A másik ok, mint írtam, hogy a tehetségtámogató programunknak is gondja van ezzel: a mi támogatásunknak is alapvető feltétele az anyanyelven való tanulás, közben 11 év több száz tanulóra és száznál jóval több iskolára kiterjedő tapasztalata szintén az oktatás aggasztóan csökkenő színvonalát jelzi. Ehhez járultak most az újabb iskola-összevonási tervekről folyó viták, a Transindexen megjelent riport a gyimesi tanulók ingázásáról, a legújabb PISA-jelentés, a Kovászna megyei decemberi próbavizsgák lesújtó eredményei, az iskolai használatra szánt történelmi atlasz körüli botrány, egy decemberi kolozsvári konferencia a lakótelepi szórványokról, és még lehetne sorolni a távolabbi és a közvetlenebb indítékokat. Közben két idézet járt a fejemben, az egyik Illyés Gyula Bartók verséből: „mert növeli, ki elfödi a bajt”, a másik az amerikai tudós, Carl Sagan egyik könyvének fejezetcíme: „Aki szereti a hazáját, az kérdez.”
A Péntek János nyílt levelében felvetett problémákra korábban a maszol.ro reagáltatta az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkárát is. Király András a lapunknak adott interjúban részben kétségbe vonta azt az állítást, miszerint a romániai magyar közoktatás minősége elmaradna az országosétól. Az államtitkár kilátásba helyezte egy olyan háttérintézmény megalakítását, amely szakmai minőségi fejlődést és állandó minőségellenőrzést biztosítana az oktatásban.
Úgy éreztem, kötelességem megszólalni, kérdezni. Igen: az iskolában és a nyilvánosságban is természetesnek kellene lennie a kérdezésnek, annak, hogy a tanuló is bátran kérdezzen, ne csak a tanár; a nyilvánosságban is, az áhított, de (még?) sehol nem tapasztalható civil világban is bátorítani kellene a kérdezést, a véleménymondást. Egyelőre most inkább ennek az ellenkezőjét érezzük, ezért válhatott most feltűnővé az én véleményem, rákérdezésem. És ezzel most úgy vagyok, hogy annak örülnék leginkább, ha valaki tényszerűen megcáfolhatná állításaimat. Egyébként csak a Krónikának küldtem el a levelet. Azóta tudtommal vagy tudtom nélkül többen átvették. És ez jól van így: ha közügyről van szó, tudjanak róla minél többen.
A nyílt levélben rengeteg bírálatot fogalmaz meg. Sokan, akik olvasták, azt kifogásolják, hogy nem javasol módszereket a minőség javítására. Ezt hogyan kommentálja?
Szomorú iróniával azt mondhatom, könnyű helyzetben vagyunk: „a módszerek” itt vannak a szemünk előtt. Ha ugyanis sereghajtók vagyunk Európában, akkor csak jó és még jobb gyakorlatot, követhető mintákat találunk körülöttünk, sőt saját korábbi gyakorlataink is jobbak voltak, mint a mostaniak. Jó mintái vannak a pedagógusképzésnek, az oktatásszervezésnek, a felelősségvállalásnak, a minőségbiztosításnak vagy akár a felelősségre vonásnak. Például néhány hónapja egy németországi iskola szülői közössége beperelte az iskolát, mert gyengék voltak az érettségi eredményeik. Nálunk ilyesmit még a sajtóban sem lehet szóvá tenni, nemhogy a bíróságon.
De a jó gyakorlatokhoz teljesen más szellemre van szükség: a bizalomra, nem a bizalmatlanságra, annak el- és felismerésére, hogy az is a közjót akarja, akinek más a véleménye, arra, hogy véleménye miatt senkinek ne kelljen félnie felettese bosszújától. A hatáskörök és szakmai illetékességek világos elhatárolására, tiszteletben tartására, de a folyamatos együttműködésre is szükség van. Az oktatási hatóság és az oktatáspolitika szakmailag is saját magát tekinti a legilletékesebbnek, gyakorlatilag senkiben nem bízik meg, aki a körön kívül van, gyakran saját szűkebb érdekeit követi. Egyszer az egyik illetékesre rákérdeztem, és kiderült, gyakorlatilag nincs folyamatos együttműködés és bizalom a politika, a hatóság és a szakmabeliek között.
Sok szülő viszont megkönnyebbülve olvasta a levelet, mintha végre szószólójára talált volna abban, amit eddig nem mert nyilvánosan kimondani. Mit gondol arról, hogy a levelén felbátorodva sokan elsősorban az oktatókat és (politikai) felelősségvállalókat hibáztatják a gyenge iskolai eredmények miatt?
Az oktatást többféle szerepben és látószögből volt és van alkalmam megtapasztalnom. Saját életemben sorsdöntő volt az iskola, szülőként hasonlót mondhatok gyermekeim életpályájáról. Öt évtizede vagyok tanár, és akiket taníthattam, azoknak nagy része is tanár, pedagógus, sokkal közülük most is tartom a kapcsolatot. Kutatóként az utóbbi másfél évtizedben szinte folyamatosan foglalkoztatott az oktatás nyelvisége, nyelvi helyzete. Az anyanyelvi mozgalomban (www.aesz.ro) rendszeresen találkozom erdélyi iskoláink tanulóival, tanáraival (mint legutóbb is, jan. 31-én Sepsiszentgyörgyön a középiskolások helyesírási versenyén). És a szinte napi törődés a tehetségtámogató programmal...
Azt hiszem, elég világos, hogy én a magam módján, a legutóbbi nyílt levélben is, az iskola, az oktatás, végső soron a közösség érdekeit tartom szem előtt. A szülőkét és a tanulókét, és azokét a kitűnő pedagógusokét is, akik maguk is azért szenvednek, mert nem segítik, hanem akadályozzák őket. Ez a fajta nivellálás, amely feltételekben, elismerésben, fizetésben egy szintre helyezi az igazi pedagógusokat, és azokat, akik szükségből vagy jobb híján kerültek erre a pályára, ez a nivellálás az igazi pedagógusokat demoralizálja. Függő viszonyukban nehéz megszólalniuk, ez teljesen érthető. Az oktatás, a szülők és a tanulók, az igazi pedagógusok érdekében kell megszólalni, mert ők szinte egyáltalán nem jutnak szóhoz. Meg kell nézni a sajtót: érettségi után vagy akár most is a vezetők nyilatkoznak, magyarázkodnak, és többnyire a szülőkre és a tanulókra, általánosabban a rendszerre, a külső körülményekre hárítják a felelősséget. Nekem (és talán nemcsak nekem) az a véleményem, hogy mindennek az okát és a javítás lehetőségét mindenekelőtt saját magunkban kell keresnünk.
Egy életen át azt a nevelési irányzatot képviselte, hogy a meglévő tehetséget, kincset kell erősíteni a gyermekben, nem pedig álértékekből építkezni, a helytelen megoldásokat pedig el kell vetni menet közben. A levél mintha mégis a szabványos értékrendszereknek, mércéknek akarná megfeleltetni az erdélyi tanulók ismeretszintjét. Ezt hogyan látja?
Nem egészen világos számomra a kérdés. Az iskolázottság, a műveltség mindenki számára fontos. Azt vallom, és ezért van a rögeszmés tehetségtámogató programunk, hogy mindenféle környezetben vannak különös képességű, tehetségű gyermekek. És ők nem tehetnek arról, hogy távolabb születtek az elit iskolától, hogy lakótelepen vagy távoli szórványban, kistelepülésen élnek. Néhány éve megkeresett egy szülő az egyik nagyon kicsi székely településről, ahol már akkor összevont alsó tagozat működött. Azt kérdezte tőlem, mit tegyen a gyermeke érdekében, amikor az iskolájukban abban az évben háromszor cserélték a képesítés nélküli tanítót. Vagy milyen esélyei vannak egyik ösztöndíjasunknak, annak a magyar iskolába járó, kitűnően tanuló cigány leánykának, aki tizedmagával él lakásuk egyetlen szobájában?
Szabványos értékrendszer? Szabványos mérce? Nem. A közös alapról mindenkit a csúcsra kellene eljuttatni, arra a csúcsra, amit képességei szerint elérhet. Az én szememben ugyanolyan csúcs a jó szakember, iparos, az orvos, az óvónő és az egyetemi oktató.
Mi változott meg, vagy csoportosult át a 21. századi erdélyi közoktatásban? Ez a módosult oktatási igény vajon nem a teljes romániai oktatást – az elavult pedagógiai módszereket – volna hivatott megváltoztatni?
Az oktatási igény valóban változott, de abban nem, hogy továbbra is – mint mondtam – színvonalasnak, versenyképesnek kell lennie. A legújabb, a mobilitással és a globális környezettel összefüggő, fokozott igény éppen a versenyképesség: nem egy szűk körben, hanem ismeretlen, távoli környezetben is vállalni kell a megmérettetést. Ez egészen más, mint a hagyományos erdélyi világ, más felkészültséget és szellemet kíván. Tartalmilag is teljes a változás: az érettségiző alapkészségeihez ma már hozzátartozik a számítógép, az autóvezetés, a nyelvtudás. A módszerek is hatékonyabbá váltak. De attól tartok, a mi oktatásunkat már elavult pedagógiai módszerekkel sem lehet megvádolni, gyakran inkább a teljes módszertelenséggel. Ingadozunk a régi és az új tartalmak, a régi és az új módszerek, a régi és az új szellemiség között. Határozottabban kellene lépnünk a nyitottabb világ felé.
Hogyan látja, mekkora szerepe van a szülőnek ebben a sokak szerint aggasztóvá váló intellektuális válságban?
Közhely a szülői szeretet, a szülői felelősség, az, hogy a legtöbb szülő jót, többek között jó iskolát szeretne gyermekének. Ezért áldozatot is képes hozni. Ezen kívül a legtöbb, amit tehet, hogy munkára, felelősségre szoktatja a gyermekét. A tanulás is munka. A Nyilas Misi pályázatokból inkább azt látjuk, hogy ettől a szülők néha túlságosan is óvják gyermeküket, különösen a lányokat, kamaszkorukban, fiatal felnőtt korukban is gyermekes (hogy ne mondjam: infantilis) az érdeklődésük, a napi foglalatosságuk. És minden gyermek számára fontosak a minták, a követhető, vonzó minták. Elsősorban az a minta, amelyet a szülők nyújtanak. Ennél többet nem lehet elvárni a szülőtől: a tantárgyakat nem nekik kell megtanítaniuk, nem is magántanárnak, hanem az iskolának.
Megfogalmazta azt a véleményt, hogy Európa cselédpiacát gazdagítjuk. Mire alapozza ezt a kijelentését?
Lehet, valaki ezt úgy olvassa, hogy erre csak azért hivatkoztam, mert valami csattanóval akartam zárni levelemet. Erről szó sincs. Az viszont – gondolom – mindenki számára egyértelmű, hogy iskolázottság, szaktudás nélkül sem itthon, sem Magyarországon, még kevésbé távolabbi országokban másra nincs esélye egy fiatalnak, mint a szakképzetlen munka. De ezt én még konkrétabban értettem: már most is szociológiai felmérést lehetne végezni ezzel a témával, hogy Erdély mint cselédpiac. Tévedés ne essék: semmilyen munkát nem nézek le, inkább a munkátlanságot, a cél nélküli téblábolást. De az sem megnyugtató, hogy visszatérhet a régi sorsunk a bukaresti (vagy budapesti) magyar cselédlányokkal (bébiszitterekkel?), a kényszerből mindenféle munkát elvállaló férfiakkal. Már most is sokan vannak ebben a helyzetben. Igaz, ennek nem csupán oktatásunk az oka, de nem is lehetünk elégedettek önmagunkkal.
Számos fiatal külföldöt választja tanulmányai folytatására, sokan haza sem térnek. Egy esélyegyenlőséget szavatoló oktatási rendszer Ön szerint hazacsalogatná ezeket a fiatalokat is, vagy egyébre is szükség lenne ehhez?
Egy színvonalas, esélyegyenlőséget és versenyképességet szavatoló rendszer jóval több fiatal számára biztosítana itthon lehetőségeket. Akik kényszerből, időlegesen mentek vagy mennek el, bármikor szívesen dolgoznának itthon. A csúcson is versenyképes, Erdélyből elszármazottak „hazacsalogatásához” viszont nagyot kellene változnia az egész országnak és a mi magyar világunknak is. Szellemben is, nemcsak gazdaságilag. Mindezt túlságosan görcsösen nézzük, és ez is riasztó, nem értjük a fiatalokat, inkább ítélkezünk fölöttük.
A Nyilas Misi tehetségtámogatás egyike azoknak a programoknak, amelyeket Ön kezdeményezett, éppen egy másféle nevelés népszerűsítéséért, felismerve, hogy sok esetben az anyagi hiányosságok állnak a gyermekek fejlődésének útjában. A névadó szereplő története mennyiben cseng vissza az Ön nevelési módszereiben?
A Nyilas Misit két-három itthoni és magyarországi munkatárssal indítottam el (www.nyilasmisi.ro). Az önzetlen működtetők köre most is nagyon szűk, a támogatóké viszont kiterjedt az egész világra. Számomra ez éppen a bizalom erejét bizonyítja. A program névadója É. Kiss Katalin budapesti nyelvészprofesszor volt, kulcsszereplője az indításnak és a további működtetésnek. Igen, Nyilas Misikre gondoltunk, a mi világunk tehetséges, jó szándékú, de külső körülményeik miatt esélytelen gyermekeire. Talán tettünk valamit értük. Nekem egyébként nincsenek saját nevelési módszereim, de a fentiekből talán kiolvasható, mit látok én célravezetőnek a nevelésben és az oktatásban.
Gondolja, hogy még van esélye az erdélyi Nyilas Misiknek itthon boldognak lenni, jóként és igazként élni?
Ha nem ezt gondolnám, és nem hinnék benne, akkor nem csinálnám, és nem fertőztem volna meg másokat is ezzel a hittel. Lehet, hogy ez falra hányt borsó, naivitás, mint a levél is, amelyet megírtam.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro,

Hány magyar él ma Romániában?
A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében kedden este Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok a legutóbbi népszámlálás magyar vonatkozásait mutatták be a csíkszeredai városháza dísztermében.
A két szociológus az előadásuk első felében a legutóbbi népszámlálási eredményeket, illetve az egyes nemzetiségek számarányának elmúlt tíz évben végbement változásait ismertették. Romániában a rendszerváltást követően három népszámlálás volt, az egyik 1992-ben, a másik 2002-ben, míg legutóbbi 2011-ben. Ezeket tíz évente szervezik meg, 2011-ben viszont az Európai Unió minden tagállamában népszámlálást tartottak.
A 2011-es népszámlálás előzetes eredményei alapozva a magyar nemzetiségiek száma 1 237 746 főre tehető Romániában, ami a 2002-2011 időszakra 13,6 százalékos csökkenést jelent. Az ország lakosságának 6,5 százalékát teszi ki a magyar közösség. „Bár az abszolút csökkenés mértéke jelentős volt, a számbeli csökkenésnek a mértéke ugyanakkora, a magyar közösségnek sikerült megőriznie a relatív súlyát Románián belül, továbbra is az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége 6,5 százalékos arányával” – mutatott rá Barna Gergő.
Székelyföldön volt a legkisebb a magyarok számának csökkenése (6,6 %), ugyanakkor Bánságban (28,4 %) és Dél-Erdélyben (27,1 %) volt a legjelentősebb a fogyatkozás. A szórványban majdnem egyharmaddal apadt a magyarok száma, „tízből három személy fogyott el” – emelte ki Barna Gergő. A településtípusok szerinti megosztásból jól kivehető volt, hogy egyre inkább nő azoknak az aránya, akik községben élnek, és csökken a városon élők száma. A magyar népesség több mint fele él községben. „A magyaroknak az abszolút többsége olyan településeken él, ahol a magyarok többségben vannak. Az erdélyi magyarok közül 38 százalékuk él Székelyföldön” – hangzott el az előadás során.
„A 2011-es népszámlálás volt a modern kori Románia történelmében az első olyan alkalom, amikor a román nemzetiségűeknek az aránya csökkent az országban” – hangsúlyozta Kiss Tamás szociológus.
Míg a románok és a magyarok aránya 13 százalékkal csökkent, addig a cigány közösség 15 százalékkal növekedett az elmúlt tíz év során. A 2002-es népszámlálás alkalmával 520 000 ember vallotta magát cigánynak, ám a szakértők és a roma szervezetek szerint számuk 1,8-2 millióra tehető. Érdekessége a 2011-es népszámlálásnak, hogy Hargita megyében 5422-en vallották magukat cigány nemzetiségűnek, Kovászna megyében 8238-an, míg Maros megyében 46 637-en – világított rá Kiss Tamás.
Iochom Zsolt
Barna Gergő és Kiss Tamás aNemzeti Kisebbségkutató Intézet /Kolozsvár/ munkatársai
Székelyhon.ro,

Átmenő a magyar osztályoknak
Az átszervezés és a csökkenő gyereklétszám ellenére a szórványmegyék többségében – akárcsak a tömbmagyar térségekben – a következő tanévre is sikerült megőrizni a jelenlegi magyar oktatási hálózatot. A nagyon kis létszámú vidéki iskolák is megmaradnak.
Bár az oktatásban bevezetett megszorító intézkedések miatt felmerült az összevonások lehetősége, egy kis odafigyeléssel mindenütt sikerült megőrizni a jelenlegi osztálylétszámot, és ugyanannyi előkészítő és kilencedik osztályt betervezni a következő tanévre, ahány jelenleg is működik.
Lőrincz Helga Fehér megyei tanfelügyelőtől megtudtuk, a nagyon kis létszámú magyar elemi iskolák is megmaradtak, az önkormányzatok ugyanis felvállalták a finanszírozási többletet, a tanfelügyelőség pedig rábólintott erre. A tanfelügyelő hangsúlyozta, csökkent a magyar gyerekek létszáma, de nem annyira, hogy ne lehessen megalakítani legalább egy osztályt minden intézményben és évfolyamon, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban két ötödik osztályt is sikerül beiskolázni. Kivétel Bethlenszentmiklós, ahol az V–VIII. osztályosok számára két összevont osztály működik.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Keresztes Kálmán Szeben megyei tanfelügyelő, aki szerint Vízaknán és Kiskapuson 3-4 gyerekkel is megalakultak a magyar osztályok. „Nem veszítettünk semmit. Valamenynyi magyar osztály, ami ebben a tanévben működik, megmarad a következő tanévben, és a kezdő évfolyamokon szintén megalakulnak az osztályok" – szögezte le Keresztes Kálmán. Osztatlan magyar osztályok alakulnak a nagyszebeni Octavian Goga Gimnáziumban és a medgyesi Báthory István Általános Iskolában is, tájékoztatott.
A tanfelügyelő szerint a magyar nyelvű szakoktatás sem csorbult, csupán Medgyesen az elektromechanikai szak átalakult környezetvédelmi szakká. Keresztes Kálmán kiemelte: a Szeben megyei főtanfelügyelő rendkívül rugalmas volt a magyar nyelvű iskolahálózat kérdésében, azt hangoztatta, hogy úgy kell viszonyulni a megyében élő magyarokhoz, ahogy szeretnék, hogy a külföldön élő románok helyzetét kezeljék.
Elenyésző a lemorzsolódás
Brassó megyében a magyar nyelvű szakoktatás került veszélybe a csökkenő gyereklétszám miatt, a hároméves szakmunkásképzőt magyar nyelven nem is tudták megalakítani, mert nem volt elég jelentkező, mondta el lapunknak Szabó Mária Magdolna főtanfelügyelő-helyettes. Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban és a Remus Răduleţ Szakközépiskolában indul egy-egy kilencedik osztály, Kőhalomban pedig egy szaklíceumi osztály.
Az általános iskolákban hasonlóképpen évről évre kevesebb a gyerek, az előkészítő osztályokban 10–15 diákkal van kevesebb, mint például a nyolcadik osztályokban, magyarázta Szabó Mária Magdolna. A főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta, a negatív demográfiai mutatók ellenére próbálták megtartani a jelenlegi hálózatot, és remélik, hogy a beiskolázási tervben jóváhagyott osztályok meg is alakulnak. Az oktatási szakember szerint nem jellemző, hogy a magyar diákok átiratkoznak román tagozatra, a vegyes házasságban született gyerekeket ugyanis gyakran már román óvodába íratják.
Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű gimnáziumában, a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban ősztől két középiskolai osztályt indítanak. Marton Enikő, a tanintézet munkatársa lapunknak elmondta, egy matematika–informatika és egy turizmus osztályban hirdetnek helyeket. Jelenleg két kilencedik osztály működik az iskolában, ebből egyiket átalakítják hároméves szakmunkásképzővé szintén turizmus szakon, az 55 gyerekből 14 ebbe iratkozik. Hunyad megyében idén 49 magyar gyermek végzi el a nyolcadik osztályt, a dévai iskolában mindegyikükre számítanak, hiszen általában elenyésző a lemorzsolódás.
Megvan a helyük
Maros megyében minden egyes nyolcadik osztályos magyar tanulónak megvan a helye a közép- vagy szakiskolában – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. A főtanfelügyelő-helyettes szerint a megyében egyetlen iskola sem zár be, és összevonásokra sem kerül sor.
„A helyi közösségek és önkormányzatok kérésére még azokban a falvacskákban is sikerül megtartanunk az iskolákat, ahol a gyermeklétszám indokolná az összevonást. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hasból felduzzasztott létszámmal osztályt lehet indítani" – tette hozzá Illés.
A tervek szerint megyeszerte mindössze 13 szakosztályt indítanak a magyar tagozaton, azonban a főtanfelügyelő-helyettes szerint még így is félő, hogy nem telnek be a helyek. A szakoktatás területén a legfőbb gondot azok a szülők okozzák, akik túlértékelve gyermekeik képességeit, elméleti gimnáziumokba íratják, számos kudarcra ítélve őket.
A Székelyföldön is csökken a gyereklétszám
A gyereklétszám csökkenése nemcsak a szórványra, a Székelyföldre is jellemző. Hargita megyében ősztől hárommal kevesebb középiskolai osztály indul, mint a jelenlegi tanévben, öszszesen 117 kilencedik osztály szerepel a beiskolázási tervben. Az induló osztályok több mint egynegyede szakmunkásképző, 92 líceumi és 25 szakmunkásképző osztállyal számolnak, mondta el lapunknak Görbe Péter szakoktatásért felelős tanfelügyelő. A székelyföldi megyében a nyolcadik osztályosok létszáma alapján határozták meg a beiskolázási tervet, és az évről évre csökkenő gyereklétszám miatt kevesebb osztály telik meg.
Leginkább Székelyudvarhelyen észlelhető létszámleépülés, az Eötvös József Szakközépiskolában, a Bányai János Műszaki Szakközépiskolában és a Kós Károly Szakközépiskolában egy-eggyel kevesebb osztályt indítanak. Görbe Péter szerint a szakok száma nem változik, hiszen az iskolák fizettek az akkreditálásukért, így felváltva, kétévente indítják a különböző szakokat.
Kovászna megyében a szakoktatás irányába sikerült elmozdítani a 2014–2015-ös beiskolázási tervet: a kilencedik osztályban a helyek 57 százalékát a szaklíceumokban, illetve az ősztől visszavezetett hároméves szakiskolai osztályokban hirdetik meg. Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint a következő tanévben 24 elméleti kilencedik osztályt indítanak, és további hét osztályba lehet iratkozni a művészeti, felekezeti és pedagógiai szakokon. A szakosztályokból összesen 39 indul, 15 a szaklíceumokban, 24 pedig a hároméves szakiskolákban.
Nem történt magyarellenes intézkedés
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese bizakodó az oktatási átszervezés és az új beiskolázási tervek alakulása kapcsán. Mint lapunknak elmondta, csupán Fehér megyében szűnik meg egy középiskolai osztály, és vonnak össze másik kettőt. De a szórványbeli demográfiai csökkenés tükrében, ebben nincs semmi rendkívüli, vélte az illetékes.
Bár még nem rendelkezik valamennyi adattal, a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, az átszervezés során egyetlen erdélyi megyében sem történt magyarellenes intézkedés. Ugyanakkor a háromhavonta bekért panaszlistára sem kerültek fel újabb tételek, magyarázta Magyari. Kérdésünkre, hogy mindez kinek az érdeme, az oktatási főtitkárhelyettes elsősorban a szövetség megyei vezetőit és a magyar tanfelügyelőket említette. Hozzátette, sehol nem volt szükség a felső vezetés beavatkozására.
Ugyan komolyabb visszalépés nem történt, haladás sem tapasztalható az évek óta megrekedt ügyekben. Továbbra sincs politikai egyezség a dicsőszentmártoni és a segesvári önálló magyar iskolák létesítéséről, ahogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium újjáalakítása is kérdőjeles maradt.
Szucher Ervin, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: sok az akadály a román alkotmány módosítása előtt- A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul a román alkotmány tervezett módosítása, a kormánykoalíciónak még sok akadályt kell legyőznie és a parlamenti vitában is változhat még a tervezet szövege.
Az intézet az MTI-hez szerdán eljuttatott elemzésében hangsúlyozza azt is: az alkotmány módosításához mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a parlamenti szavazásig fennmaradjon a kormányzó szövetség. Emlékeztetnek, hogy az utóbbi hónapokban nagyon kiéleződött a feszültség a szociáldemokrata PSD és a liberális PNL között.
A román alkotmánymódosítás első szövegváltozata tavaly júniusban készült el. Az alaptörvény módosításához kétharmados parlamenti többség szükséges, a parlament által elfogadott tervezetet pedig érvényes népszavazásnak is meg kell erősítenie. A referendumot a május 25-i európai parlamenti választásokkal egy időben készül megrendezni a román kormánykoalíció.
Az elemzés szerint ha marad a koalíció, három fő akadályt kell leküzdeniük azoknak az erőknek, amelyek végig szeretnék vinni az alkotmánymódosítást.
Az első akadály a feszes határidők betartása, összefüggésben a Velencei Bizottság (az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete) véleményével.
A második akadály az Alkotmánybíróság vizsgálata lehet. A testülettől sokan azt várják, hogy egy 2009-es véleménynyilvánító népszavazás eredményét kéri majd számon az alkotmánymódosító tervezeten. Akkor érvényes referendumot rendeztek, amelyen a többség arra szavazott, hogy a jövőben legyen egykamarás a román törvényhozás, és a képviselők száma ne haladja meg a 300-at. Ezeket a változtatásokat nem tartalmazza a jelenlegi tervezet (csak a képviselőház létszámát csökkentené 300-ra) - olvasható az elemzésben.
A harmadik akadály a népszavazás érvényességi küszöbének elérése lesz. A különböző felmérések és a jelenlegi trend figyelembevételével nagyon nehéznek ígérkezik az 50 százalékos részvétel elérése, még akkor is, ha a referendumot összekapcsolják az európai parlamenti választásokkal.
Kifejtik, a hatályos alkotmány 12. szakasza a román állam nemzeti jelképeiről szól, ez egészülne ki a tervezet szerint egy újabb bekezdéssel: "a nemzeti kisebbségek köz- és magánterületen szabadon használhatják saját szimbólumaikat, amelyek kifejezik etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukat". A rendelkezés így garantálja a szimbólumok szabad használatát a nemzeti kisebbségek számára, ám nem szól arról, hogy ezen szimbólumoknak milyen feltételeknek kell megfelelniük.
Ez azért fontos, mert a Közigazgatási és Regionális Fejlesztési Minisztérium február 7-én bocsátott közvitára egy a helyhatóságok által elfogadható zászlókról szóló törvénytervezetet, és e szerint csak a címerrel rendelkező közigazgatási egységeknek lehet zászlójuk. A zászlón pedig csak a címer és a közigazgatási egység neve szerepelhet. A szabad szimbólumhasználat tehát nem vonatkozna a helyhatóságokra, csak a nemzeti kisebbségekre, azaz gyakorlatilag a székely zászló nem lehetne például Hargita vagy Kovászna megye szimbóluma, csak a romániai magyar kisebbségé.
Kitérnek arra is: a jelenlegi alkotmány hatodik szakasza az identitáshoz való jogról szól, az első bekezdés értelmében "az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez". A tervezet szerint ezt követné egy bekezdés, amely kimondaná, hogy a nemzeti kisebbségek törvényes képviselői a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényen alapulva létrehozhatnak saját döntéshozói és végrehajtó szerveket. Ezeknek az intézményeknek az identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére lenne hatáskörük. Az említett jogszabály az a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet, amelynek elfogadásához a parlamentben évek óta nem volt meg a politikai akarat. Ha elfogadnák, a kulturális autonómia intézményrendszeréhez - amelyet ma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által megalapított Kulturális Autonómia Tanács jelent - rendelnének bizonyos közhatalmi jogosítványokat.
Mint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésében olvasható, a jelenlegi alkotmánynak az ország közigazgatási felosztására vonatkozó bekezdése úgy módosulna, hogy a közigazgatási egységek sorában megjelenne a régió is: "az ország területe közigazgatási szempontból községekre, városokra, megyékre és régiókra oszlik". Ez egy jövőbeni közigazgatási átszervezést feltételezne, sőt tulajdonképpen előírná a régiók megalakítását - állapítja meg az elemzés.
Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének múlt szerdai nyilatkozata szerint a dél-tiroli autonómiamodell alkalmazásához viheti közelebb Romániát a román alkotmánytervezetnek az az előírása, amely lehetővé tenné, hogy hagyományos térségek (alrégiók) közigazgatási egységekbe szerveződjenek az új közigazgatási régiókon belül.
(MTI)

Érvénytelenítette a kovásznai törvényszék a régiós népszavazási határozatot
A Kovászna megyei törvényszék alapfokon érvénytelenítette a megyei önkormányzat tavaly novemberi határozatát, amelyben az népszavazást írt ki a fejlesztési régiók átalakításáról – közölte pénteken a Mediafax hírügynökség.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, az ítéletet ezen a héten kézbesítették az önkormányzatnak. Hozzátette, hogy mindenképpen fellebbezést nyújtanak be .
Indoklásában a törvényszék formai okokra hivatkozott. Azt kifogásolta például, hogy nem tették közzé az országos sajtóban is, hogy az önkormányzat honlapján elolvasható a határozattervezet, és a javaslatot megvitató ülésen módosították a határozat szövegét.
Az eredetileg 2013. december 8-ra tervezett népszavazást nem tarthatták meg, mert az erre vonatkozó önkormányzati határozatot Dumitru Marinescu prefektus megtámadta a törvényszéken. A testület november 14-én határozott a népszavazás kiírásáról, amelyen azt kérdezték volna meg Kovászna megye lakosságától: akarják-e hogy Kovászna, Hargita és Maros megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal.
Az RMDSZ október 23-án kezdte gyűjteni az aláírásokat azért, hogy Erdély hat megyéjében polgári kezdeményezéssel tartsanak megyei népszavazást a fejlesztési régiók átalakításáról. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad központú régióra vonatkozott volna.
A kezdeményezést két hét alatt 170 ezer személy támogatta aláírásával. A tervezett hat megye közül azonban csak Hargita és Kovászna megye önkormányzata határozott a népszavazás kiírásáról, és ezeket a határozatokat is megtámadta a bíróságon a két megye prefektusa.
MTI
Székelyhon.ro,