Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kolozsvár (ROU)
29557 tétel
1999. július 31.
"Funar, Kolozsvár polgármestere két újabb bűnvádi feljelentést tett. Az egyik feljelentést a nemrég véget ért Bálványosi Nyári Szabadegyetem résztvevői ellen szól. A több száz résztvevőt az "alkotmányos rend elleni cselekedettel" vádolta meg a polgármester, és kérte az ügyészségtől mindegyikük azonosítását, bíróság elé állítását és elítélését. A feljelentő tudni vélte, hogy Tusnádon vita tárgyát képezte Románia nemzeti, egységes és oszthatatlan jellege, rendkívül veszélyes és az országra nézve gyalázó ideológiákat népszerűsítettek. Indoklásában azt is kiderítette, hogy a "tábor sátraiban a hunok utódai és árulók" laktak. - A másik feljelentés egy nemrég megjelent sürgősségi kormányrendelet (1999/83.) összeállítói ellen irányul, akiket közokirat-hamisítással és hamis okirat felhasználásával vádol. A szóban forgó jogszabály rendeli el többek között a Brassai Sámuel Líceum és a volt Református Kollégium (volt Ady-Sincai, ma már csak Gheorghe Sincai Líceum) visszaszolgáltatását a volt tulajdonosoknak, adott esetben az unitárius és református egyházaknak. A polgármester szerint becsapták a miniszterelnököt, ezért a legfelsőbb ügyészség azonosítsa a rendelet megfogalmazóit, tehát a bűnösöket, és állítsa őket bíróság elé.- Mikó Lőrinc szerint a polgármester már elkésett a feljelentésével A sürgősségi rendelet érvényben van, és ennek alapján az unitárius egyház az épületet még július 21-én telekkönyvezte. /A polgármester nem alszik. Újabb bűnvádi feljelentések. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./"
1999. augusztus 2.
Emlékezetes volt az idei Petőfi ünnepségsorozat, mely a költő halálának 150. évfordulóján július 31-én Fehéregyházán a Múzeum kertben teljes alakú Petőfi szobor leleplezésével teljesedett ki. Ezt megelőzően Maros megye szerte rangos rendezvényeken idézték fel a költőóriás alakját, életművét. Július 27-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében a Szabadság, szerelem című megemlékezésen Petőfiről Bölöni Domokos író és Nagy Miklós Kund lapszerkesztő beszélt. Július 29-én szintén Marosvásárhelyen, a Bernády téren az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, valamint Petőfire emlékezve a költő arcképével domborművet avattak fel, melyet a budapesti Puskás Jenő szobrászművész készített, s mely Szokai Imre Márton magyar állampolgár ajándéka Marosvásárhelynek. Segesváron a háromnapos ünnepi program július 30-án a Petőfi Emlékhelyek 15. Találkozójával kezdődött. Dr. Oláh Pál a kiskunfélegyházi Petőfi Múzeum igazgatója, a magyarországi Petőfi Sándor Társaság elnöke elmondotta, hogy ez alkalommal első ízben került sor az anyaország határain kívül Petőfi- emlékhely találkozóra. Dr. Mircea Popa, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára vette számba a Petőfi örökség román vonatkozásait, Kozma Dezső bölcsészkari professzor a költő kultuszáról értekezett, Dávid Gyula író, egyetemi tanár pedig sajnálkozva állapította meg: tapasztalata szerint Petőfi költészetének mondanivalója eléggé kiesett a köztudatból. Júl. 31-én Fehéregyházán ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen történelmi egyházaink elöljárói hirdették az igét. Délben kezdődött a Múzeum Kertben az ünnepi megemlékezés, melyen részt vettek Martonyi József, a magyar kormány külügyminisztere, Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Eckstein-Kovács Péter, kisebbségügyi miniszter, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, RMDSZ-es államtitkárok, szenátorok, képviselők, prefektusok, PEN-klubosok, jelen volt továbbá Sütő András író, Kányádi Sándor költő, Ana Blandiana költőnő, a püspök, hazai meg az anyaországi közélet számos jeles képviselője. A több ezres ünneplő sokaság előtt Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője nyitotta meg az ünnepséget. Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az egész alakos Petőfi szobrot, Kiskunfélegyháza ajándékát Ficsur József polgármester hozta el Fehéregyházára. Hámori József miniszter hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ez a 150 évfordulóhoz illő megemlékezés szándéka egybeesett kormányzati, önkormányzati szinten és egybecsengett a civil közösségek, polgárok akaratával határokon innen és túl. Petőfi nélkül mások lennénk mint nemzeti közösség. Ezért van róla annyi utca elnevezve, ezért van ott az emlékműve mindenütt, és ezért marad ő a mi szívünkbe addig, amíg a világon magyar ember él. Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége elnöke, valamint Dávid Ibolya miniszter asszony nevében is Patrubány Miklós, a VET elnöke lépett az ünnepi emelvényre. Szabadok vagyunk-e? - tette fel a kérdést Patrubány Miklós. Semmiképpen nem teljes a szabadságunk, jelentette ki. Elég, ha az 1989-es pekingi nagy diáktüntetésekre gondolunk. És amikor a harckocsik rájuk törtek, akkor a kínai egyetemisták ajkukon szabadság, szerelem e kettő kell nekem kezdetű Petőfi vers kínai fordításával mentek a halálba. Szinte egész Kínában ismerik ezt a verset. Egy tízmilliós nép költője egy egymilliárdos nép szabadságeszményévé vált. Ez pedig legméltóbb és legdicsőségesebb kiteljesedése Petőfi vágyának: a világszabadságnak. A román kormány nevében Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor a szoboravatásra. Miután lehullt róla a lepel, a szobrot történelmi egyházak püspökei áldották meg és ugyancsak ez alkalommal nyílott meg a teljesen felújított Petőfi Emlékház is. /Bögözi Attila: Petőfi halálának 150. évfordulója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
"Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Virág György, a Maros megyei tanács alelnöke közleményben tiltakozott az ellen, hogy a koalíciós megállapodás és a törvényes rendelkezések ellenére egyre több olyan tisztséget, amelyek közintézmények vezetői beosztásában magyarokat illetnének meg, románoknak, esetenként szélsőséges nacionalistáknak ítélnek meg. Példaként a Filharmóniát említették egyetlen olyan marosvásárhelyi közintézményt, amelynek élén eddig magyar szakember állt. A megyei tanács végül is román nemzetiségűt nevezett ki az igazgatói székbe. Úgyszintén a megyei tanács állandó bürójába Tatár Béla, a MADISZ képviselője helyett Adrian Moisoiu, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt támogatottja került. "Mivel a romániai, a Maros megyei magyarok nem fogadják el ezt a helyzetet, kénytelenek leszünk törvényes érdekeink és a jogállamiság védelmében ezentúl új politikai és jogi eszközöket felhasználni." - áll a közleményben. /Maros megyében is mellőzik a magyarokat, áll a Maros megyei RMDSZ közleményében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"
1999. augusztus 2.
A Hámos László vezette Magyar Emberjogi Alapítvány, a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) internetje, portálja [www.hhrf.org] a leglátogatottabb romániai magyar vonatkozású hely. 1997 decembere óta működik, 1998 januárjától több mint 54000-szer látogatták. A legtöbb belépést az analóg kiadványok on-line verziói szolgáltatják, első helyen a Szabadság, majd az Új Szó /Pozsony/, Romániai Magyar Szó, Népújság és az Erdélyi Napló. A HHRF saját fejlesztésű on-line lapja az Élő Erdély [http://www.hhrf.org/erdely/] két hónapi szünetelés után a napokban ismét beindult. De a HHRF portálja nem csak a romániai magyar vonatkozások miatt fontos, mert különféle felvidéki és vajdasági intézmények hostingját is ellátja. /HHRF Portál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1999. augusztus 2.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, Kapi József pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: új magyar tannyelvű karok létrehozását fogja javasolni a nagyváradi egyetem vezetőségének. Amennyiben a nagyváradi egyetem szenátusa elfogadja az RMDSZ javaslatát, az új karok a 2000/2001-es tanévben beindulnak. Teodor Maghiar rektor kijelentette, hogy csak bizonyos karok létesítésével ért egyet. /Új karok létesítését javasolja az RMDSZ a nagyváradi egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1999. augusztus 2.
"A magyar kormány az idén több mint 1 milliárd forinttal támogatja a határon túli magyarságot a nemzeti szellemi kulturális örökség ápolásában, fejlesztésében - jelentette ki Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere júl. 31-én Marosvásárhelyen, ahol fórumbeszélgetés keretében találkozott a marosvásárhelyi magyar közösség politikai, gazdasági és kulturális életének kiemelkedő személyiségeivel. Az Illyés Közalapítvány az idén több mint 800 millió forinttal rendelkezik erre a célra. A kulturális tárca saját "határon túli" kerete a tavalyi 152 millió forintról 200 millió forintra nőtt. Fontos új forrást jelent a milleniumi pályázatok rendszere, amelyen belül 1999-ben 40-50 millió forintot fordíthatnak a határon túlról érkezett sikeres pályázatokra. Emlékeztetett arra, hogy a magyar-román kulturális együttműködési munkatervhez műemlékvédelmi megállapodás is csatlakozik. Idén 13 erdélyi műemlék restaurálásának megkezdéséhez 50 millió forintot különítettek el. Ebben az évben 70 millió forinttal segítik a határon túli magyar színházi társulatok magyarországi fellépését, a 15 külföldi magyar kulturális intézet pedig a határon túli magyarság kultúrájának nemzetközi bemutatását segítheti. /Egymilliárd forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli magyarságot - jelentette ki Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"
1999. augusztus 3.
Martonyi János magyar külügyminiszter látogatásának utolsó napján, aug. 1-jén, vasárnap Kolozsváron a magyar főkonzulátust kereste fel, ahol Bitay Károly főkonzul tájékoztatott a képviselet tevékenységéről. Ezután Nagyváradon találkozott Tőkés László református, majd Tempfli József katolikus püspökkel, a két egyházi személyiség korábbi meghívásának eleget téve. Martonyi megerősítette, hogy a magyar kormány változatlanul támogatja az RMDSZ programját. Martonyi rámutatott arra, hogy a romániai magyar egyházaknak a hitélet megőrzése mellett rendkívül komoly szerepük van a romániai magyar közösség hagyományainak ápolásában, az önazonosság-tudat fenntartásában. A Tőkés püspökkel tartott találkozón szó esett arról, hogy idén ősztől megkezdi működését a Partiumi Keresztyén Egyetem. Egyetértettek abban, hogy az egyetem megindításához a magyarországi oktatási tevékenységgel foglalkozó alapítványok támogatására is számítani lehet. A magyar külügyminiszter Nagyváradról gépkocsival utazott haza. /Martonyi János Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetem magyarországi támogatásra számíthat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
1999. augusztus 3.
Kozma Dezső új tanulmánykötete /Irodalom - korok fordulóján. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998./ a századforduló magyar irodalmi és kulturális örökségének a feltárását szolgálta. Könyvében Arany János, Madách Imre, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula, Petelei István, Török Gyula, Szabó Dezső munkásságát értékelte. Az erdélyi szellemi múltat felidéző tanulmányok között van A két Wesselényi irodalmunkban című, amely a két Wesselényi Miklósnak - apának és fiának - irodalmunkban fellelhető ábrázolását követi nyomon. /Szabó Álmos: Elmúlt korok irodalmáról - egy új ezredfordulón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
1999. augusztus 4.
Aug. 1-től Szilágyi Pál kinevezett rektor tölti be négy hónapon át Andrei Marga tanügyminiszter, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorának helyettesi tisztét. /Szilágyi Pál az új kinevezett rektor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
1999. augusztus 4.
Aug. 1-jén ünnepelték a Zilahi Vár Napját (1473-1999). Volt könyvbemutató és népi tánc (sikerrel lépett fel a Wesselényi Református Kollégium néptánccsoportja Matyi István vezetésével és a szilágycsehi Rezeda együttes Ferenczy György vezetésével is. /Elsején volt a Zilahi Vár Napja. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
1999. augusztus 4.
"Nits Árpád megdöbbentőnek tartotta Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentését: "Miközben Tőkés püspök az RMDSZ vezetését, személy szerint a szövetségi elnököt támadja, valójában ?az egész romániai magyarságon üt?". Ez nem lehet igaz! - írta Nits Árpád. Az RMDSZ szövetségi elnöke túltesz Ceausescun, aki szintén összetévesztette magát a néppel, de nem mondta ki ilyen kereken, hogy idegesíti a felségsértés. - Markó Bélát az erdélyi magyarság egésze korántsem tekinti megváltójának. Markó Béla hozzátette: "Ha a püspök úrban nincs remény és bizalom, én sajnálom, de vele így, ezen az úton nem tudunk együtt menni." Ezek szerint az RMDSZ vezetése és személy szerint a szövetségi elnök nem tudja, mit jelentene Tőkés László kipakolása az RMDSZ-ből. A következő választási kampány kimenetele RMDSZ-szempontból még nem dőlt el. A legelégedetlenebb magyar választók közül is sokan az utolsó vonat reményében elmennek szavazni. Amennyiben a Neptun-vonallal elégedetlenkedőket kizárják, és ezzel szétszakítják az RMDSZ-t, nem jön össze elegendő szavazat. - Egyszer érdemes lesz megírni az RMDSZ történelmét. "A németeknek sincs parlamenti frakciójuk, mégis ugyanazzal a Petőfi-Schiller Tudományegyetemmel etetik őket." - szögezte le az újságíró. /Nits Árpád: Felségsértés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"
1999. augusztus 4.
"Torockóban, a Tóbiás-házban Kovács Ildikó megszervezte a VI. alkotótábort. Torockó történelméről, az itt lakók viseletéről volt szó. A tábor ideje alatt a múzeum helyet adott annak a gyermekrajz-kiállításnak, amelyen 5 év válogatott munkáit mutatták be. A táborozók szorgalmasan rajzoltak, az utolsó napon kiállították ki a "termést". /(horváth): A VI. torockói alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"
1999. augusztus 4.
"Cigányi községben augusztus 1-jén a 35 hívet számláló református közösség templomépítéshez alapkövet szentelt. Seres Dénes szenátor megkeresésére a vallásügyi hivatal már átutalták a jóváhagyott 50 milliós támogatási összeg felét, amely az alap kiásásához elég lesz. A szentelési ünnepségen, Csűry István, a Harangszó /Nagyvárad/ főszerkesztője méltatta a közösség erőfeszítéseit, hitét. A szamosudvarhelyi, 18 lelket számláló szórványgyülekezet minden tagja minden alkalommal elmegy a templomba, mert szüksége van Isten igéjére. /G. A.: 35 "lelkes" közösségnek református templom épül Cigányiban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"
1999. augusztus 5.
A Szilágy Megyei Tanács július végén tartott ülésén, immár harmadízben került napirendre a szilágycsehi városi tanács, utcanév-változatás határozat-javaslata. A vitát a szavazás követte: 14 támogató szavazat (ebből 9 RMDSZ-szavazat), 13 elutasító szavazat és 3 tartózkodás. A demokrácia tehát megbukott Szilágy megyében. /Baksai Károly: Ismét megalázták az RMDSZ-t. Szilágycsehben nem lehetnek magyar utcanevek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./
1999. augusztus 5.
A Bihar megyei Tenkén véget ért az IKE nyári Művészeti Tábora és aug. 2-án elkezdődött a teológusok tábora, immár huszonharmadik alkalommal. A művészeti táborban öt csoportban folyt az oktatás, volt két képzőművészcsoport, továbbá furulyások, gitárosok és színjátszók csoportja. A teológusok táborába Erdélyből, a Partiumból, Magyarországról és a Vajdaságból érkeztek résztvevők. Az egyhetes rendezvényen több teológiai professzor, lelkész és középiskolai tanár tart előadásokat. /Gáspár Attila: Vége az IKE Művészeti Táborának. Tenkén megnyílt a 23. Teológus Tábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./
1999. augusztus 5.
"Kolozsvárt az RMDSZ Szociál-Demokrata Platformja újraválasztotta elnökének Bucur Ildikó városi tanácsost, aki új elnökként a platform helyzetének visszaszorítottságáról nyilatkozott, valamint az RMDSZ-nek a szociális problémákkal szembeni passzivitásáról. A platform kiad egy specifikus chartát, amely az RMDSZ szociális vonatkozású problémáinak és a megoldási javaslatoknak a "gyűjteménye" lesz. /Kisgyörgy Réka: Új elnök, új feladatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./"
1999. augusztus 6.
Temesvári Magyar Diákszövetség második alkalommal rendez műhelytábort július 31. és augusztus 6. között Nyárszón, az Illyés Közalapítvány támogatásával. Kétnapos kommunikációs tréninget tartottak a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány munkatársainak vezetésével. Megbeszélés-sorozatot rendeztek erdélyi és határon túli ifjúsági és diákszervezetekkel. /Péntek Attila: TMD-műhelytábor Nyárszón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./
1999. augusztus 7.
"Augusztus 4-én Kolozsváron az RMDSZ vezetősége megbeszélést tartott a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanáraival. Jelen voltak: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Nagy F. István oktatásért felelős ügyvezető alelnök, Kötő József, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora, továbbá Balla Csaba, Csucsuja István, Egyed Emese, Kozma Dezső, Néda Árpád, Németh Sándor, Pándi Gábor, Szamosközi István dékán-helyettesek, egyetemi tanárok. A jelenlevő egyetemi oktatók beszámoltak a tanszékek, a kihelyezett tagozatok, az ősszel induló tanítóképző főiskolák sajátos gondjairól, a végrehajtás során várható nehézségekről. /Politikusok és egyetemi oktatók párbeszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./ Markó Béla ezúttal is védelmébe vette a tanügyi törvényt. Kötő József államtitkár tájékoztatta a jelenlévőket arról a cselekvési tervről, amit a kisebbségi felsőoktatást érintő, a törvénybe is belefoglalt jogok érvényesítése érdekében készített elő. Nagy F. István, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint 838 állami finanszírozású magyar tannyelvű helyet kaptak az idén, emellett 263 tandíjasat és 127-et másoddiplomások számára. További 185 helyet tartanak fenn a távoktatási, illetve levelezési képzési formára jelentkezők számára. Nagy F. István nem tart attól, hogy a Partiumi Egyetem létrehozása gyengítené az állami magyar tanintézet megalakításának esélyeit. "A magánegyetem létrehozásához egyébként nem kell Bukarest engedélye, az akkreditációnak pedig megvannak a saját fázisai." ? szögezte le. /Közelebb a saját egyetem megteremtéséhez. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./"
1999. augusztus 7.
Aug. 6-án Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben önálló magyar egyetem támogatását célzó alapítvány létrehozásáról tanácskozott a Történelmi Magyar Egyházak Egyházfőinek Állandó Értekezlete. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület oktatási tanácsosa tájékoztatott a megbeszélésről. Az egyházfők állandó értekezlete dr. Jakubinyi György római katolikus érsek kezdeményezésére ült össze, s a tanácskozás kiemelt témája a Partiumi Magyar Keresztyén Egyetem kérdése volt. A történelmi magyar egyházak, mint ismeretes, messzemenően többet tesznek a romániai magyarságért, mint amennyi az egyház feladata. A Sulyok István és a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskolát 1989 után beindították, de ezek jogi helyzete máig sem egészen tisztázott. Tőkés Elek tavaly már felvetette, hogy a történelmi magyar egyházak hozzanak létre egy alapítványt, amely megalapítaná a magánegyetemet. Úgy tűnik, Jakubinyi érsek úr latolgatja az alapítvány létrehozásának gondolatát. A tanácskozáson megegyeztek abban, hogy Tőkés Elek és Mikó Lőrinc összeállít egy szándéknyilatkozat-szöveget, amelyet minden történelmi magyar egyháznak eljuttatnak, ők hozzáfűzik megjegyzéseiket, s a végleges szöveg alapján esetleg létrehoznak egy alapítványt, amely erdélyi magyar magánegyetemet fog működtetni. Tőkés László püspök kifejtette: a Partiumi Magyar Keresztyén Egyetem is próbálkozás, amely egy magyar egyetem része lehet. - A lelkészek állami fizetéséről fog tárgyalni az Egyházfők Állandó Értekezlete szeptember 15-én. - Az értekezlet résztvevői megdöbbenésüket fejezték ki amiatt, hogy a mostani ingatlanrendezési-törvény nem vonatkozik az egyházi ingatlanokra is. /Szabó Piroska: Alapítvány létrehozásáról tanácskozott az Egyházfők Állandó Értekezlete. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
"Bemutatták Vincze Gábor Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû könyvét. A szerzõ célja, hogy a nagyközönséggel értesse meg, valójában mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 õszétõl 1989 végéig. Könyvében szerepelnek a különbözõ magyar?román határtervezetek, a baloldali Groza-kormány nemzetiségpolitikája, bemutatta a magyar vagyonok megszerzését célzó román törekvéseket, az 1945-ös földreformot és következményeit, a magyar szövetkezetek küzdelmeit önállóságuk megvédéséért, az oktatásügy helyzetét, a második világháború utáni csángósorsot és a magyar egyházak helyzetét. A ?80-as években Tötössy Istvánné készített doktori disszertáció a Magyar Népi Szövetség történetérõl, majd 1990-ben Lipcsey Ildikó történésznek jelent meg egy kandidátusi disszertációja ugyanerrõl a témáról. Ezek a dolgozatokat mára szemléletükben elavultak, tényanyagukban hiányosak. Mindenesetre õk voltak az elsõk, akik ezzel a témával elkezdtek foglalkozni. - Vincze Gábor megállapíthatta, hogy nem látja a huszonéveseket, az utánpótlást, akik foglalkoznának ezzel a korszakkal. Vincze Gábor ugyanis Bárdi Nándorral /Teleki Alapítvány munkatársa/ Kolozsváron, az egyetemen tartott két félévres kurzust magyar történelem szakosoknak. Reménykedtek, hogy sikerül találni a hallgatók között olyanokat, akik majd a jövõben Erdély jelenkori történelmével foglalkoznak. Azonban csalódniuk kellett, a fiatalok nem akarnak dolgozni. /Szatmári László: Beszélgetés Vincze Gábor történésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), 1999. aug. 6./ Vincze Gábor /Szeged/ történész nyolc éves kutatómunkáját tartalmazza az Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû kötete. Vincze Gábor Szegeden végezte az egyetemet, ahol két professzor, Csatári Dániel marxista történész és fiatalabb kollegája, Raffay Ernõ foglalkozott Erdéllyel. Õk voltak azok, akik a nyolcvanas évek elején viszonylag nyíltan beszéltek arról, hogy milyen nacionalista, elnemzetlenítõ politika folyik Romániában. Vincze Gábor rájött, hogy a legkevesebbet a '45 utáni évtizedekrõl lehet tudni, így választotta ezt a kutatási területet. Elõször elkészítette a kronológiát, ami 1994-ben könyv alakjában is megjelent, A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994 - Kisebbségi Adattár I./ címmel. "Az illúziókat követõ csalódások, azt hiszem ciklikusan váltakozva végigkísérték az elmúlt nyolcvan évet. Az alcímet - Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl - adtam, mert ez nem egy kész monográfia." - nyilatkozta Vincze Gábor. Ezt a könyvet nem egy szegedi történésznek kellett volna összeállítania, vallja Vincze Gábor. "Sajnos, az erdélyi magyar jelenkor-történetírás mint olyan, kis túlzással szinte nincs is." "Sajnos, Magyarországon is egyedüli kutató vagyok, aki ezzel a témával foglalkozik." "Elsõsorban Erdélyben kellene kinevelni egy jelenkor-történész csapatot". Az RMDSZ fejlõdését látva, egyre inkább emlékeztet a Népi Szövetségnek a hibáira, állapította meg Vincze Gábor. /Daczó Dénes: Könyvemet nem egy szegedi történésznek kellett volna írnia. Beszélgetés Vincze Gáborral könyvbemutatója ürügyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"
1999. augusztus 7.
A RMDSZ számára teljesen elfogadhatatlan, hogy az ingatlanok visszaadásáról szóló, a kormány által benyújtott és a képviselőház jogi bizottsága által most tárgyalt törvénytervezet egyik cikkelye szerint a törvény nem vonatkozik majd az egyházi javakra is - írta Markó Béla RMDSZ-elnök az Emil Constantinescu államfőhöz, Vasile Radu kormányfőhöz és a koalíciós pártok elnökeihez intézett levelében. Markó Béla emlékeztette a politikusokat, hogy az egyházi javakat 1989 után vissza kellett volna szolgáltatni, mert ez az igény megfogalmazódott az Európa Tanács Romániáról szóló felvételi határozatában is. - Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy kapott-e már visszajelzést a levél címzettjeitől, Markó Béla kijelentette: még nem kapott, de kezdeményezi, hogy a jövő héten tárgyalások kezdődjenek a koalíciós partnerekkel ebben a kérdésben. /Markó levele Constantinescu elnökhöz Az RMDSZ az egyházi javak rendezését sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
A Nemzetközi Valutaalap (NVA) Washingtonban jóváhagyta a régen várt 547 millió dolláros készenléti hitelt Romániának, de nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a román kormány mutassa meg képességét a reformígéretek beváltására. - Tavaly egy előző készenléti hitel folyósítását az NVA leállította, mert Románia nem teljesítette a reformokra vállalt feltételeket. Az új NVA-hitel gazdasági feltételei között szerepel a legfeljebb 40 százalékos idei infláció, a GDP 3,5 százaléknál nem nagyobb visszaesése, és a nemzeti bruttó össztermék 3,7 százalékát meg nem haladó államháztartási hiány. Radu Vasile kormányfő aug. 6-i sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az országnak sikerült megtörni annak a bizalmatlanságnak az ördögi körét, amellyel Romániát kezelték nemzetközi viszonylatban, mivel a korábbi kormányok nem tartották be ígéreteiket. /Washingtonban jóváhagyták az NVA-hitelt Vasile: Romániának sikerült megtörni a bizalmatlanság ördögi körét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 7.
Cs. Gyimesi Éva Colloquium Transsylvanicumnak (Mentor, Marosvásárhely, 1998) című kötetének ezt az alcímet adta: értelmiségi önreflexiók. Legutóbbi könyvének /Kritikai mozaik. Polis, Kolozsvár, 1999/ alcíme pedig: kritikai esszék, tanulmányok 1972-1998. Demény Péter nagy elismeréssel méltatta Cs. Gyimesi tanulmányköteteit. A szerző okos, higgadt elemzéseket írt a nemzetről, az egyetemről, az esztétikumról és a létértelmezésről. /Demény Péter: Huszonhat év. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
1999. augusztus 9.
Sződemeteren aug. 6-án Kölcsey-ünnepséget szervez a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, a tasnádi és a szilágypéri RMDSZ, valamint az EMKE. Köszöntőt mond Varga Sándor sződemeteri református lelkipásztor és Muzsnay Árpád, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnöke. Beszédet mondanak: Bosák Nándor debreceni római katolikus püspök, Hamar Péter, a fehérgyarmati Kölcsey Társaság titkára, Kötő József oktatásügyi államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke, Mészáros István miskolci református püspök, Riedl Rudolf, Szatmár megye prefektusa, Tabajdi Csaba magyarországi országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Vulturescu George, Szatmár megye művelődésügyi főtanácsosa. Ez alkalommal két évfordulóra emlékezik a sződemeteri református magyar közösség: idén tizedik alkalommal emlékezhetnek templomukban Kölcsey Ferencre születésnapján, és öt éve avatták fel a cinteremben elhelyezett Kölcsey-szobrot, Kő Pál művét. /Gáspár Attila: Augusztus 6-án Kölcsey-ünnepség Sződemeteren. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./ Sződemeteren a magyarul még jól-rosszul beszélők száma nem éri el a negyvenet. - A helybeli görög katolikus lelkész plébániáján, a hajdani nemesi úrilakon 1890-ben elhelyezett emléktábla hirdeti, hogy itt született Kölcsey Ferenc. Két évtizede felső parancsra le kellett volna szedni a feliratot, de az akkor még ortodox hitű sződemeteriek nem engedelmeskedtek a pártutasításnak: bevakolva mentették meg a márványtáblát. 1989 után, az első szabad évforduló nyomán a kúria külső falára helyezett kétnyelvű emléktábla eltűnt, s a másodikat is leverték ismeretlen tettesek, de a lelkész biztosította a szülőházban tisztelgőket arról, hogy a Kölcsey emlékét megörökítő felirat rövidesen a helyére kerül, méghozzá véglegesen. /Szilágyi Aladár: A tizedik Kölcsey-ünnep Sződemeteren. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./
1999. augusztus 9.
"Aug. 6-án Sződemeteren Kölcsey Ferencre emlékeztek. Vajon kiérdemeljük-e a védőkart, melyet a Himnusz mint Isten a küzdőknek nyújt? - tette fel a kérdést beszédében Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke. A sorrendben tizedik sződemeteri találkozóra ezúttal is többszázan is eljöttek. Eljött Mészáros István miskolci református, Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, köszöntőt mondott Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Bitay Károly kolozsvári főkonzul, más személyiségek. Ezt követően Muzsnay Árpád, a szatmári Kölcsey Kör elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök Kölcsey emberi nagyságáról beszélt. Kölcsey példáját időszerűnek tartja a diszkriminációval szemben. "Mi itt akarunk élni és itt akarjuk jól érezni magunkat!" Tőkés László püspök az egyszerű dolgokban megnyilvánuló hazaszeretetet, a szülőföldhöz ragaszkodást hangsúlyozta, kiemelve, hogy csak a cselekvő hazaszeretetnek van értelme. "Igen, nemzetrészek vagyunk és azok akarunk lenni! Az együttgondolkodásban és a közös felelősségben látjuk a megmaradás feltételeit. Igaz, rosszul állunk, de nem olyan rosszul, hogy ne tudnánk előre lépni" /A Himnusz atyjánál, Sződemeteren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"
1999. augusztus 9.
"Az RMDSZ Reform Tömörülés platformja állásfoglalást adott ki az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. A koalíciós partnerek szószegésének, illetve az RMDSZ kormányzati politikájának köszönhetően "nem sikerült áttörést elérni közösségünk jogainak intézményes biztosításában." Az 1995-ös oktatási törvény néhány diszkriminatív előírása (szakoktatás, egyetemi felvételi, egyetemi karok létesítése stb.) a kisebbségi közösségek számára pozitívan módosult, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni több, az RMDSZ programjában kiemelt helyen szereplő problémára: Románia földrajzának és történelmének nem anyanyelven történő oktatása, a felekezeti oktatás magánszférába helyezése ellehetetleníti a magyar történelmi egyházak komoly erőfeszítéssel újraalakított iskoláit, az önálló állami magyar egyetem (újra)létrehozása középtávon is lehetetlenné vált. A törvény lényegesen jobb ugyan, mint az előző kormányzati ciklusból átörökölt változat, de nem visz közelebb a teljes anyanyelvi oktatási rendszer megteremtéséhez. Emiatt a Reform Tömörülés elhibázottnak tartja az RMDSZ csúcsvezetése által sugallt önelégült sikerhangulatot. Az RMDSZ egész politikája komoly felülvizsgálatra szorul. A kormányzati pozíció önmagában nem alkalmas olyan stratégiai jellegű célkitűzések elérésére, mint amilyen az RMDSZ programjába foglalt belső önrendelkezés elvén alapuló háromszintű autonómia. "Közéletünk sajnálatos erkölcsi politikai válságáról tanúskodik", hogy midőn a csúcsvezetés által választott stratégia nem hozta meg a várt eredményt, az RMDSZ elnöke az ezt szóvá tevő tiszteletbeli elnök ellen támadott. - A "tiszteletbeli elnöknek nemcsak joga, de kötelessége megszólalni és helyzetértékelésével elősegíteni a szükséges pályakorrekció végrehajtását." /A Reform Tömörülés állásfoglalása Az oktatási törvény elfogadása utáni helyzetről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./"
1999. augusztus 9.
Aug. 7-én ért véget Kalotaszentkirályon a tánctábor. A táborban sikeres volt a kicsik, majd a nagyok népdalversenye, ugyanúgy a legényes verseny győzteseinek bemutatója. A kalotaszegi kicsi és nagy tánccsoportok mellett fellépett a balánbányai gyerek néptáncegyüttes és a sebesvári román tánccsoport. Aug. 9-én kezdődik a válaszúti tánctábor, az erdélyi táncházmozgalom egy másik jelentős állomása. /Péntek Attila: Véget ért a kalotaszentkirályi tánctábor. Vajdasági fiatalok vitték el a díjak zömét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./
1999. augusztus 9.
"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"
1999. augusztus 10.
Inaktelkén Bálint Ferenc református lelkipásztor és felesége, Erzsébet évek óta küszködnek, hogy összegyűjtsék a vidékre jellemző munkaeszközöket, népviseletet, varrottasokat, szőtteseket. Gazdag gyűjteményük pillanatnyilag a parókia garázsában van. Nemrég sikerült megvennie az egyháznak egy 28 áras területet, egy öreg házzal. Ezt szeretnék múzeumnak berendezni. A tiszteletes elmondta, hogy 1993-ban svájci segítséggel sikerült felépíteniük gyülekezeti termüket. A lelkész megtanulta a bútorfestést is. /Horváth Gyöngyvér: A lelkész bútort fest és kórust vezet. Látogatás az inaktelki múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./
1999. augusztus 11.
"Több mint húsz ország állam- és kormányfői, valamint négy nemzetközi szervezet vezetői jelezték részvételüket azon a nemzetközi értekezleten, amelyet szeptember 10-11-én Jaltában tartanak "Balti-Fekete-tengeri együttműködés - a XXI. század integrált, választóvonalak nélküli Európája felé" címmel. A nemzetközi csúcstalálkozóval párhuzamosan politikusok, politológusok és szakértők vitatják meg a balti-, illetve a fekete-tengeri térség államai együttműködésének kérdéseit. Borisz Taraszjuk ukrán külügyminiszter szerint mind a balti, mind a fekete- tengeri térség Európa kulcsfontosságú régiója, amelyek két tucatnyi erős államot foglalnak magukba. Az a tény, hogy az ukrán elnök kezdeményezésére ezen államok vezetői Jaltában találkoznak, arról tanúskodik, hogy a város új arculatot ölt - tette hozzá. /Balti-Fekete-tengeri együttműködési konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./"