A gazdasági válság hatását a kolozsvári magyar könyvüzletek tulajdonosai is érzékelik, a forgalom folyamatos csökken. Ennek ellenére az üzletvezetők többsége bizakodó. A négy kolozsvári magyar könyvüzlet – a Bagoly, a Gaudeamus, a Phoenix és a Röser – tulajdonosai idén decemberben legalább harminc százalékos forgalom-visszaesést tapasztaltak tavalyhoz képest. Vassy Zoltán, a Bagoly könyvesbolt vezetője közölte, a legnagyobb választék a gyerekkönyvek terén észlelhető. A Szentegyház utcai Gaudeamus könyvesbolt vezetője Weghofer Erna örömmel újságolta: a karácsonyi ajándéklistát az olvasók igényeinek figyelembe vételével állíthatták össze. „Új árukészlettel és bő választékkal készülünk a karácsonyra, mondta Magyari Eszter, a Phoenix könyvesbolt üzletvezetője. Röser Ferenc üzlettulajdonos, a Röser könyvüzlet és antikvárium vezetője a belföldi kiadók könyveivel várja vásárlóit. /N. -H. D., F. Zs. : Harminc százalékos visszaesés a könyvüzletek forgalmában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Kolozsváron lépett fel a svájci Kostyák Együttes, tagjai közül négyen – Rodica Kostyák (hegedű), Endre Guran (mélyhegedű), Kostyák Imre (gordonka), Kostyák Botond (nagybőgő) – Erdélyből elszármazott zenészek. /Fekete Adél: Fesztivál – Zenei ritkaságok a Kostyák Együttes előadásában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Ditrói Ervinnek Izraelbe történt kivándorlása előtt, 1982-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál A Képek és jelképek – Közelítések művekhez, művészekhez című értékes könyve. Ditrói Ervin hozta létre Kolozsváron a Művészeti Múzeumot, közben művészettörténetet oktatott a főiskolán, és figyelemmel követte a művészeti élet alakulását. Múzeumigazgatói feladatai mellett kritikai írásaival, esszéivel rendszeresen jelentkezett a sajtóban, művészeti kiadványokban. Ditrói Ervin utolsó pillanatáig érdeklődéssel követte az erdélyi művészeti élet alakulását, s izraeli otthonának ajtaja mindig nyitva állt a hazai vendég előtt. 93 évesen távozott. /Németh Júlia: In memoriam Ditrói Ervin. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Vermesy-emléknapokat szervez a Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera. A közös rendezvény tisztelgés kíván lenni a túl korán, tragikus körülmények között elhunyt zeneszerző munkássága előtt halálának 20. évfordulója alkalmából. Vermesy Péter (1939–1989) zeneszerzőt, a kolozsvári Zeneakadémia egykori tanárát, remek zenei tárgyú írások szerzőjét távol hazájától, a ‘89-es események tv-beli szemlélése közben, hirtelen felindulás következtében érte a halál. Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és a Pest-megyei Maglód után Kolozsvár is zenetudományi konferenciával egybekötött hangversennyel emlékezik meg a zeneművészről, december 17-én. A bevezetőt mond Demény Attila, a Kolozsvári Magyar Zenetársaság elnöke. /Turánitz J. Lajos: Vermesy-emléknapok a Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Évszakok – in memoriam Joseph Haydn, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Radnóti Miklós című képzőművészeti tárlatot nyitották meg december 10-én Kolozsváron az Apáczai Galériában. A tárlaton 24 alkotó munkája tekinthető meg, akik határon innen és túlról érkeztek munkáikkal Kolozsvárra. A mostani tárlat része az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által támogatott kiállítás-sorozatnak. /”Végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeumban. A tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre. Ignácz Rózsa sokoldalú egyéniség volt: író, színész, újságíró, meseíró, műfordító, valamint színpadi szerző. 1909-ben Erdélyben, Kovásznán született, 1931-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát Budapesten. A szegedi, valamint a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. 1979-ben hal meg. Budapesten élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között” – írta. Szebeni Zsuzsa, a pesti kiállítás kurátora elmondta: „Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulóján, azonban hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassuk be. ” /K. Gy. : Rózsa a Körteremben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Az elsőfilmes rendezők számára kiírt Európai Felfedezés elnevezésű kategória Európa-díjával jutalmazták Peter Strickland Varga Katalin című brit-román-magyar koprodukciós filmjét. A film főszereplője Péter Hilda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – aki az antalyai Golden Orange Filmfesztiválon és a Brüsszeli Filmfesztiválon egyaránt kiérdemelte a legjobb színésznőnek járó díjat. /Farkas István: Európai Oscar a Varga Katalinnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

December 4-én mutatták be a marosvásárhelyi Bernády (telt) Házban Konrád Árpád és Kibédi Varga Sándor könyvét. – Ebben a két műben minden benne van: szenvedély, bánat, öröm, szeretet. Írott sorsok, amelyeket mindannyian megélünk, megélhetünk– mondta elöljáróban Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója. Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarkifény és délibáb című alkotásáról a szerkesztő, Vida Gábor beszélt. Elmondta, hogy egy regénypályázat előzsűrizésekor találkozott vele. A szerzőnek kifejtette, ez nem regény, hanem emlékirat. A szerző Kolozsvárról indult el, eljutott az akkori Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki akadémiát végzett, azután hazakerült. Kibédi Varga Sándor Az üveghegyen túl (Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón) című könyvében főleg Budapesten kérdezett meg embereket arról, hogy hogyan élték meg az „aranykort” Romániában, miért kellett elmenekülniük. Kibédi Varga Sándor olyan emberekre összpontosított, akiknek közük lehet Marosvásárhelyhez, Maros megyéhez, és Pannóniában kötöttek ki. A szerző szerint „nincsenek megkülönböztetve, de meg lehet őket különböztetni. A menekültek például megalapították az Erdélyi Gyülekezetet. ” A bemutatón beszélgetőtársa Bölöni Domokos volt. /Nagy Székely Ildikó: „…ki úgy” Mi és az „örmény gyermek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

December 13-án, vasárnap Váradréten Gaál Botond debreceni teológiai professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora hirdette az igét. Örömmel tett eleget a gyülekezet meghívásának, nála védte meg doktori disszertációját és szerzett ezzel tudományos fokozatot Pálfi József réti parókus lelkész, akit nemrég megválasztottak a Partiumi Keresztény Egyetem teológiai tanszékének vezetőjévé. Bemutatták a doktori disszertációt, amely most jelent meg könyv formájában, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesület jóvoltából. Pálfi József A Református felsőoktatás Erdélyben című munkájának alcíme: Universitassors a reformációtól a kolozsvári Tudományegyetemig. A könyv átfogó képet nyújt nemcsak az erdélyi magyar oktatásról, hanem e kor szellemtörténetéről is. A művet és szerzőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő méltatta, maga is egyetemalapítóként. Ugyanakkor Tőkés megemlékezett egyházkerület-alapító elődjéről, a 150. éve született Sulyok Istvánról is. /Oktatásról, szolgálatról, szeretetről. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 15./

Megdöbbenést keltett magyar berkekben az, hogy a december 15-i tanácsülésen Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos Sorin Apostu kolozsvári polgármesterhez intézett felszólalását László Attila RMDSZ-es alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke válaszolta meg. Csoma Botond a főtéri rendezvényeket kifogásolta, több katolikus hívő panaszkodott arra, hogy a Szent Mihály-templomban az esti istentiszteleten a kinti rendezvények zaja miatt alig tudták figyelemmel követni a misét. Mielőtt Apostu válaszolhatott volna, László Attila ragadta meg a szót, kifejtve: a városházának volt engedélye a katolikus egyháztól a rendezvények lebonyolítására. Kovács Sándor, római katolikus főesperes a tanácsülés után azt nyilatkozta: a városháza nem kért az egyháztól engedélyt a templom közelében zajló rendezvények lebonyolítására, de néhány napja lehalkítják a zenét a szentmise ideje alatt. Korábban az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, László Attila megyei elnök aláírásával átiratot juttatott el a polgármesteri hivatalhoz, amelyben felszólította a polgármestert, hogy vessen véget a főtéri koncerteknek. Erre az átiratra szeretett volna választ kapni Csoma Botond. A Szabadságnak adott nyilatkozatában Csoma Botond elmondta: László Attila sokszor elfelejti azt, hogy az alpolgármesteri tisztségén kívül egyben a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is. Hozzátette: úgy gondolja, hogy a PD-L és a polgármester irányába folytatott politikai szervilizmus nem vezet eredményre. /Jakab Judit: Önmagával levelezik László Attila? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ Sorin Apostu polgármesternek – korábbi ígérete szerint – a mostani tanácsülésen kellett volna felolvasnia és vitára bocsátania a kolozsvári magyarság nevében a helyi RMDSZ által benyújtott, 11 pontba foglalt javaslatot, amelyek a város multikulturalitását ténylegesen láthatóvá tevő intézkedéseket és lehetséges magyar rendezvényeket tartalmazzák. A 11 pontról azonban szó sem esett, állítólag azért nem, mert annak román nyelvű szövege még nem jutott el minden tanácsoshoz. /Nem beszéltek a magyarok 11 pontjáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Brian Johnston, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója ismét adventi operaestet rendezett. A rövid, három nyelven – magyarul, románul és angolul – előadott bevezető után felléptek a művészek, köztük Mányoki Mária, kolozsvári Magyar Opera tagja. Először lépett fel a Johnston-koncerten a Kolozsvári Református Kollégium kamarakórusa, Székely Árpád karnagy-igazgató vezényletével. /Ünnep – Operaest a teológián. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Gálfalvi Zsolt marosvásárhelyi irodalomkritikusnak, szerkesztőnek adományozza a Kriterion Koszorút. Gálfalvi Zsolt /sz. Marosvásárhely, 1933/ a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán végzett, majd évtizedeken átívelő, az erdélyi magyar írónemzedékeket támogató irodalomkritikusi munkát végzett az Utunk, az Igaz Szó, A Hét munkatársaként vagy rovatvezetőjeként és főszerkesztőjeként. A múlt század hatvanas éveiben a Marosvásárhelyi Állami Színház igazgatójaként is tevékenykedett és 1971–1975 között részt vállalt a romániai magyar színházak irányításában a bukaresti Művelődési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetőjeként. Az 1989-es romániai fordulat után részt vállalt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításában. A Romániai Magyar Pen Klub elnöke, a Romániai Írószövetség igazgató-tanácsának a tagja, 1998-tól több éven át a Román Televízió igazgatósági tagja. Számos kötete jelent meg. /Sz. F. : Kriterion Koszorú Gálfalvi Zsoltnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Idén is megjelent a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum naptára, amely válogatást közöl művészi hajlammal megáldott diákjainak munkáiból. Ez az egyetlen olyan iskola Közép-Erdélyben, ahol V. osztálytól kezdődően magyar tannyelvű képzőművészeti tagozat működik. A naptárban megjelenő munkák jelentős része különböző hazai és nemzetközi kiállítás vagy verseny díjazottja. /Megjelent a 2010-es Apáczai-naptár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

„Mint mindig, most is az újszerűség varázsával lepett meg bennünket az örök kísérletező Forró Ágnes” – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus december 14-én, Forró Ágnes keramikusművész meztelen raku-technikával készült alkotásaiból a kolozsvári Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában szervezett kiállítás megnyitóján. A raku ősi japán technika, amely jelenleg világviszonylatban a reneszánszát éli. /Ferencz Zsolt: Rakukiállítás a Barabás Miklós Céh székházában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

A múlt héten pénteken Kolozsváron a Báthory-líceumban megalakult az országos Szülői Szövetség (FNAP-IP) Kolozs megyei fiókja. Az alakuló ülésen a megye különböző régióiból vettek részt különféle tannyelvű iskolák szülői szövetségeinek képviselői. A megyei fiók megalakításának célja az iskolák támogatása, az ott tanuló diákok gondjainak felvállalása. Az iskolák zömében anyagi jellegű gondokkal küszködnek: hiányzik az anyagi háttér a felújításokhoz. A megyei szülői szövetség részt venne ezen gondok orvoslásában, pályázatok révén. /Kolozs megyei fiókja van az országos szülői szövetségnek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

December 12-18-a között megszervezett miniévad keretében, hat repertoáron levő előadást láthatnak az érdeklődők a kolozsvári színházban. Az eseménysorozatot az Andrei Serban rendezte Ványa bácsi nyitotta, és ugyanez az előadás is zárja majd december 18-án. A miniévad célja a kolozsvári közönség, valamint az országos és nemzetközi szakma számára egy tömbben bemutatni a színház fontosabb előadásait. /Egyhetes évad a Kolozsvári Magyar Színházban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

December 15-én a Kolozsvár Társaság székhelyén a Korunk – Komp-Press Kiadó két új könyvét mutatták be. Kiss János Négyoldalú igazság (Naplójegyzetek 1978–1980) című kötetét Kántor Lajos ismertette. A szerző az akkori megyei pártállami napilap, az Igazság főszerkesztő-helyettese volt, majd áthelyezték a Dolgozó Nő, onnan pedig a Korunk folyóirathoz. A szerző 1977-ben kezdett naplót írni. Akkoriban mindent papírra rögzített, ami fájdalommal töltötte el. A jelenleg Magyarországon élő Erdélyi Lajost gyökerei Marosvásárhelyhez és Kolozsvárhoz kötik. Erdélyi Lajos A túlélés műhelyei című portréalbumát Horváth Andor mutatta be. /Ö. I. B. : Múltidéző, Korunk módra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Kolozsvár tanácsa elfogadott egy határozatot, amelynek értelmében az unitárius egyház visszakapta az épületet, melyben a román tannyelvű Victor Babes Líceum működik. A visszaszolgáltatás ügye 2004 óta húzódott. Ezzel a döntéssel megoldódhat a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium közötti székhelyvita. Az unitárius kollégium maradna az eddigi helyén, a most visszakapott ingatlanban pedig helyet kaphat a Brassai-líceum. /J. J. : Megoldódhat a Brassai-líceum ügye? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Idén a Bánffy Miklós Vándordíjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész kapta a III. Richárd című előadás címszerepéért, illetve a Három nővér Versinyin alezredesének megformálásáért. A Vlad Mugur Vándordíjat – amelyet minden évben a színház külső munkatársainak kiemelkedő teljesítményéért ítélnek oda – a III. Richárd című előadás zeneszerzője Vasile Sirli, és maszktervezője Varga-Járó Ilona kapta. /Bogdán Zsolté az idei Bánffy Miklós Vándordíj. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

A kolozsvári Művészeti Múzeumban megnyílt a kolozsvári képzőművészek Téli Szalonja. A Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókja központi és helyi támogatás hiányában évek óta a Művészeti Múzeum segítségét kénytelen igénybe venni kiállításaihoz. /Nagy-Hintós Diana: Megnyílt a képzőművészek Téli Szalonja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Három kötetet ismertettek december 16-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában a kolozsvári Koinónia Kiadó által szervezett, könyvbemutatón, David Zinder Test-hang-képzelet, Myriam Bloedé Nagy József síremlékei és Upor László Majdnem véletlen. Tom Stoppard fokozatos megközelítése című könyveket mutatták be. David Zinder rendező munkája angol nyelven 2002-ben jelent meg, Hatházi András fordította magyarra. Myriam Bloedé könyve a néző érzékeire ható jelszínház megalapítója, a délvidéki születésű, francia nevén Josef Nadj-ként ismert koreográfus és képzőművész munkásságát mutatja be, magyar nyelvre Gemza Melinda fordította. Upor Lászlónak az Angliában élő, többidentitású Tom Stoppard életművéről szóló disszertációját tartalmazza a kötet. A Tom Stoppard által írt Igazi Bulldog hadnagy, illetve a Magritte után című darabok a Kolozsvári Állami Magyar Színház 2003–2004-es évadában is szerepeltek. /Színházi kötetek éjszakai bemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Kevesen vettek részt Kolozsváron a Kriterion Könyvkiadó könyvbemutatóján, melyen a budapesti Merényi Krisztián prózakötete és a 123 vers a zenéről című könyv szerepelt. A 123 vers a zenéről című antológiát szerkesztője, Jakab Márta, a Krónika munkatársa ismertette, melybe erdélyi magyar költők zenéről, zeneszerzőkről, zenei élményekről írt verseiből válogatott Molnár Judit. A kötet már címében is érzékelteti, hogy összeállítója a bőség zavarával küzdött, a sorozat eddigi darabjai 101, illetve 111 verset tartalmaztak. A sorozat első, Kolozsvárról szóló könyve Katona Éva színésznő, előadóművész ötlete volt 2002-ben. A következő években már önként jelentkeztek azok, akik a Nagyenyedről, Brassóról szóló verseket gyűjtötték egybe, majd született szerelmesvers- és versparódia-gyűjtemény, de az erdélyi költők európai kalandozásairól szóló versek és a szellemi elődöket megörökítő művek antológiája sem maradt el. Merényi Krisztián Fuldokló szűz című novellafüzérét Jancsik Pál, a könyv szerkesztője ismertette. Merényi Krisztián elmondta, hogy mestersége kőfaragó, de vízóra-leolvasóként is dolgozott. Merényi ötödik kötetét publikálja. /Varga László: A költők zenéje és városi történetek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

December 15-én a Visszaszületés című előadást követően került sor Kolozsváron a színházban a 2008/2009-es évad társulati díjainak kiosztására. Tompa Gábor igazgató köszöntötte a társulatot, illetve a miniévad alkalmából Kolozsvárra látogató vendégeket, köztük Hizsnyán Géza felvidéki kritikust, és Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt. A színészek szavazatai alapján odaítélt társulati díjat Vindis Andrea színésznő kapta a Tiszta ház című előadásban nyújtott alakításáért. Debüt-díjban részesült Köllő Csongor a Csillala mester című mesejátékban nyújtott alakításáért, és különdíjat kapott Kakuts Ágnes az Árva élet című produkció előadásáért. Technikai különdíjban részesültek Tenkei Tibor gyártásvezető, valamint Albu István világosító- és hangosító munkájáért. Tompa Gábor igazgató az elmúlt évad zavartalan lebonyolítását ajándékokkal köszönte meg Borsos Levente technikai aligazgatónak, Kovács Kinga igazgatói titkárnak és Nagy Noémi-Krisztinának, illetve Biró Eszternek, a marketing iroda munkatársainak. /Átadták a 2008/2009-es évad művészeti és társulati díjait. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Megjelent Oláh Dénes homíliagyűjteményének második kötete /Tekintetem a hegyek felé emelem (Zsoltár 121,1), Vasárnapi elmélkedések a „B” év szentírási szakaszai alapján, Kolozsvár, Verbum, 2009/. /Sebestyén Péter: A hegyek felé. Oláh Dénes legújabb kötetéhez. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

1989. december 23-án Kolozsváron a magyar értelmiségiek a Hívó szót fogalmazták, 24-én pedig kimondták a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulását (már két napja piacon volt az új lap, az Igazság helyett a Szabadság), de Tőkés László még Szilágymenyőben volt. Szilágymenyőben termett a Chrudinák Alajos vezette budapesti tévéstáb. Most, a húsz éves évforduló alkalmából a Duna TV-ben vetített dokumentumfilmek idézték fel az eseményeket. Kós Anna Bukarestben, 2009-ben szerkesztett tévéfilmje szekus-megfigyelésekkel, tiltakozó aláírásokkal Szőczi Árpád filmje a kanadai indíttatású Tőkés-interjú megszületéséről /A Drakula árnyéka című film/. Az RMDSZ kormányban való részvételét, az államelnök-választási kampányban határozottan az ellenzéki koalícióhoz csatlakozott RMDSZ-álláspont gyökeres megváltozását a magyar szavazók jelentős hányada bizonyára döbbenten veszi tudomásul. (A román médiahangok közül az egyik legdurvább a Mesagerul de Cluj vezércikke: Liviu Alexa főszerkesztő Basescu várható nehézségeit ecseteli az államvezetésben, amit a PD-L-hez átálló RMDSZ, „az örök politikai kurva” szerinte nem igazán segíthet megoldani.) – A romániai magyaroknak pedig ki biztosít (hatna) több autonómiát? Az majd elválik. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. december (3). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Gazda Árpád 43 éves, kétgyermekes családapa, Kolozsváron él, szabadúszó újságíró és vállalkozó. 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztort védő református gyülekezet „kemény magjához” tartozott, december 17-én hajnalban a parókia épületében tartóztatták le a Securitate emberei. Jelenleg a Krónika, a Heti Válasz és az Inforádió munkatársa. Gazda Árpádot hajnalban elvitték, megverték és többórás betonpadlón való hasalás után kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Egy szobában tizenkét dupla emeletes vaságyra 72 embert zsúfoltak be, ketten aludtak egy ágyon. 20-án este a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, majd az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kijózanították. A temesváriak tudták, hogy Stanculescu és Chitac tábornokokat azért vezényelték oda, hogy a tüntetéseket elfojtsák, mégis miniszterek lettek az első kormányban. Gazda Árpád újságíróként egyike volt azoknak, akik a temesvári forradalom körüli sűrű ködöt próbálták eloszlatni. A teljes igazság a mai napig nem derült ki, az igazságszolgáltatás még mindig nem mondott ítéletet a forradalom dossziéi ügyében. A magyarság sorsa nem rendeződik megnyugtatóan emellett nincs meg az a nemzeti kohézió, összefogás, ami a diktatúra idején természetes volt. Valentin Voicila, az aradi forradalom vezéralakja tehetséges színész volt, 1989. december 21–22-én az aradi Városháza előtt a tömeg előtt beszélt. Később is vehemensen követelte a magukat súlyosan kompromittált személyek eltávolítását a sajtóból. Aradra érkezett Ilie Matei, a párt akkori Központi Bizottságának titkára, aki lövetni akart, s azt kérte a katonaságtól, hogy forgassa meg a tüntetőkben a szuronyt. – Voicila szerint 1989 decemberében három szakasz különböztethető meg. Az első a spontán népi felkelés Temesváron, amikor a diktatúrát, hazugságokat, hideget és nélkülözést elszenvedni már képtelen tömeg az utcára vonult. A szikra Tőkés László volt, aki mögé felsorakozott a nép. December 20-tól már megújító forradalomról lehet beszélni, a forradalom ugyanis programot feltételez – volt ilyen Temesváron, és 21-től Aradon is. Központi szinten kétségtelenül volt egy titkosszolgálati megegyezés, a hadsereg felső szintjén is – Nicolae Militaru tábornokból nem lehetett volna Moszkva nélkül az, ami lett. A diverzió szerinte a hatalom december 22-én történt átvételéhez fűződik. Voicila húsz év után kiábrándult ember. Egyrészt a szociális helyzet miatt. A másik ok: azok a katonatisztek, akik tűzparancsot adtak ki, tábornokok lettek, akik megtagadták a teljesítését, nyugdíjasok. A harmadik: a politikai rendszer maffiózó, pénzügyi érdekek mozgatják, nem a gondolati vita. Voicila sokszor beszélt a román–magyar megértés, összefogás szükségességéről. Annak idején ő utalta ki az RMDSZ-nek a székhelyet, vehemens támadások érték ezért. Tóth Sándor pedig, az életét az aradi forradalomban áldozott magyar állampolgár, különösen a szívéhez nőtt. Olyan román vagyok, vallja, aki értékeli a magyarokat, azért is, amit Erdélyben tettek, építettek. A forradalmárok számára segélyeket hozó Tóth Sándort halála előtt, december 22-én személyesen is megismerte. December 22-én Voicila figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de ő nagyon bátor ember volt. Voicila amíg él, jelen lesz a román–magyar kapcsolatokban, mert kötelességének érzem leróni a háláját azért, amit Tóth Sándor tett. /Pataki Zoltán, Jámbor Gyula: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

1989. december 21-én a Ceausescu támogatására összehívott bukaresti nagygyűlés diktatúraellenes tüntetésbe csapott át. A tüntetők közül sokat agyonlőttek, sokakat letartóztattak, a tömeget tankokkal próbálták szétkergetni. Kolozsvárott is arra utasították a vállalati vezetőket, hogy Nicolae Ceausescu politikájával szolidarizáló, a temesvári „huligánokat” elítélő gyűléseket hívjanak össze. A Nehézgépgyár munkásai a temesvári eseményeken felháborodva-felbátorodva megindultak a központ felé. Ezzel egyidőben a Főtéren, tüntetők kis csoportja verődött össze. Délután 3 órakor Carp Dando kapitány (később tábornokká léptették elő) vezetésével több osztag is érkezett a városba. Induláskor a következő parancsot kapták: lőjjétek le őket, mert nem emberek! A Főtéren Calin Nemes, és a hozzá csatlakozók csupasz mellel szegültek szembe a fegyverüket a tüntetőknek szegező katonákkal. (A tüdőlövést szenvedett Nemes 1993-ban végül öngyilkos lett.) Kolozsvár főterén a tüntetők közül 12 személyt gyilkoltak meg, további 26-ot megsebesítettek. A Széchenyi téren tankok és páncélosok sorakoztak fel, az állomás felől induló, több mint ezer fős tömeg „Temesvár! Ma Temesváron, holnap az egész országban! Erőszak nélkül! Le a diktátorral!” felkiáltással özönlötte el az utat. A Metropol vendéglőnél Dicu Ilie kapitány és Caba Florin alezredesek várták a munkásokat – mindkettőt később előléptették. Az összecsapásban három tüntető életét vesztette. A Monostorról induló tüntetőket a sörgyárnál Lates Vasile ezredes (ma tábornok), és Marangoci Dumitru alezredes (később tábornok) várták: 9 személyt meggyilkoltak és 13-at súlyosan megsebesítettek A Marasti negyedben az egyik tüntető munkást lőtték főbe. (Forrás: Tit-Liviu Domsa, Victor Eugen Mihai Lungu: Öljétek meg őket, mert nem emberek!, Kolozsvár, 1998) /Húsz éve történt... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

December 18-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén könyvbemutatóval egybekötött karácsonyi könyvvásárt tartottak. Egyed Ákos elnök arra emlékeztetett, hogy a fennállásának 150. évfordulóját nemrég ünneplő tudományos intézmény a tartalmas könyvkiadásokra helyezte a megemlékezés hangsúlyát. Ezúttal négy új kiadványt ajánlottak az érdeklődők figyelmébe. A Kovács Kiss Gyöngy által szerkesztett Hivatás és tudomány: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei című kötetet Sipos Gábor ismertette. Kovács Kiss Gyöngy a Sipos Gábor által szerkesztett Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei című munkát mutatta be. Újvári Mária szerkesztésében jelent meg Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak bibliográfiája 1859–2008. Az Erdély reneszánsza I–II. kötetek (szerkesztői: Gábor Csilla, Luffy Katalin, Sipos Gábor) a tavalyi reneszánsz év alkalmából megrendezett konferencia anyagát, harminchárom tanulmányt tartalmaznak. A bemutató után emlékérmeket adományoztak EME tiszteleti tagoknak, volt és jelenlegi választmányi, szakosztályi vezetőségi, szerkesztőségi tagoknak, belső és külső tudományos munkatársaknak, volt és jelenlegi munkatársaknak. December 19-én a Kolozsváron az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya közgyűlésének bevezetőjeként bemutatták a Műszaki Tudományos Füzetek sorozat idén megjelent újdonságait /Bagyinszky Gyula–Bitay Enikő: Felületkezelés, Forgó Zoltán: Bevezetés a mechatronikába, Tolvalyos-Rosca Ferenc: A számítógépes tervezés alapjai – AutoLISP és Autodesk Inventor alapismeretek/. Ezek a kiadványok több egyetem keretében a műszaki tudományok terén nyújtanak segítséget a mester- és doktorképzésben, valamint a kutatómunkában. /Ördög I. Béla: Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera a húsz éve, december 17-én elhunyt Vermesy Péterre emlékhangversennyel emlékezett. A zeneszerző 1939-ben született Brassóban, de Kolozsvárott töltötte élete nagy részét, ahol a Gh. Dima Zeneakadémia ellenpont-tanára volt. Később az NSZK-beli Heidenheimban telepedett le. Vermesy műveinek közreadása, életművének és munkásságának feltárása igazából csak halála után indult el. Demény Attila zeneszerző, a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke azoknak mondott köszönetet, akik ezt a munkát vállalták. Buzás Pál zongoratanárnak, a gondozásában megjelent két fontos Vermesy-kötetért: Zongoraművek és Művek zongorára és zenekarra (Arpeggione Kiadó), valamint Németh G. István zenetörténésznek, a Vermesy-monográfia szerzőjének. Az esten Németh G. István (MTA Zenetudományi Intézet, Budapest) zenetudományi előadást tartott Vermesyről. Ezután a hangversenyen főiskolai hallgatók léptek fel. /Fekete Adél: Vermesy szellemében Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./