Október 24-én Sepsiszentgyörgyön tartotta tisztújító közgyűlését az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ). Beszámoltak az elmúlt négy esztendő tevékenységéről, eredményességéről, valamint bemutatták a jövőbeli terveket. Erdély Judit, a szövetség újraválasztott alelnöke elmondta, szélesíteni kívánják a tagságot, hogy minden tevékenységi területen tudatosítsák a nyelvi tisztaság fontosságát. Az 1992-ben alapított szervezet kezdettől hirdeti, hogy minden magyar közösségben szükség van a nyelv karbantartására. Az AESZ elnöke továbbra is Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, aki több évtizede fejti ki nyelvőrző tevékenységét. (fekete): Fontos a nyelvi tisztaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Alig pár hónapos, sokak által megkérdőjelezett minőségű működés után bezárta sepsiszentgyörgyi stúdióját a Klub TV. A tulajdonos, Bogdan Eduard összecsomagolta a felszerelést, és elvitte Kolozsvárra, megbízott embere, Boros Attila szintén távozott, és maradt a maroknyi csapat több hónapos kifizetetlen munkabérrel. Vadnai József, aki a Klub TV gazdasági vezetője volt, most új helyi televízió beindításán töri a fejét. Tervezi kulturális műsor beindítását, napi beszélgetéseket különböző témakörökben. Bogdan Eduard a helyi csapatot okolja, hogy nem sikerült talpra állítaniuk a televíziót, kitart korábbi elképzelése mellett: magyar nyelvű hálózatot kíván kialakítani kolozsvári központtal. Ismét kimúlt immár a sokadik helyi televízió Sepsiszentgyörgyön. A 2004-ig jól működő stúdiót, csapatot sikerült szétverni, a tudást, szellemi tőkét elkótyavetyélni, és idegen kézre átjátszani a műsorszórási jogot. Mindez a régi városvezetésnek, az RMDSZ helyi, területi szervezetének és személy szerint Albert Álmosnak köszönhető. /Farkas Réka: Kimúlt a Klub TV. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Október 19-én Budapesten elhunyt Gáll Dénes, a múlt század második felének egyik legnagyobb kolozsvári tanáregyénisége. Az 1960-as évek elejének Kolozsváron alig akadt olyan magyar szülő vagy diák, aki ne tudta volna, hogy a három legfontosabb magyar iskola élén a két Székely Ferenc és Gáll Dénes áll. Mindegyikük neve korszakot jelöl a szóban forgó iskolák történetében, méghozzá virágkort. Közülük is kiemelkedik a hosszú és gazdag tanári pályát befutó Gáll Dénes alakja. Az 1948-as államosítás után, az évről évre lecserélt igazgatók sorát követően ő hozott állandóságot és új szellemet a Brassai Sámuel Középiskolába. Szülőfalujából, az Udvarhely megyei Újszékelyről 1938-ban került Kolozsvárra, ahol 1947-ben végezte a Tanítóképzőt, majd a Bolyai Tudományegyetemen biológia–kémia szakot végzett. 1956-tól a középiskolában a nappali tagozat alapembere lett, s 1958-ban kinevezték igazgatónak. 1957-ben résztvevője a tanintézet fennállása 400. évfordulója megszervezésének, s együtt ünnepelte a tanári karral a Brassai Sámuel név elnyerését. Gáll Dénes teremtette meg a „brassais szellemet”, évtizedeken át a város első biológiatanárának számított. Igazgatósága idején, 1959-ben az állami használatban lévő amfiteátrum unitárius jellegét úgy mentette meg, hogy a szószéket drapériával takartatta le, s a termet övező püspök- és főgondnok-portrékat híres román és magyar írókról készített rajzokkal fedette be. 1963-ban a Brassai név használatát is (szerencsére csak átmenetileg) betiltották. 1964-től már román aligazgatóval kellett együttműködnie. Diákjait délutánonként külön előkészítette a tantárgyversenyekre, az egyetemi felvételire. Így sokáig a Brassai tanítványai hódítottak megyei, sőt országos viszonylatban a biológia-olimpiákon. 1965 őszén minden indoklás nélkül leváltották az igazgatói tisztségből. 1988-ban, 41 évi szolgálat után nyugdíjazták. A nehéz években áttelepedett Magyarországra, de nem a nyugalmat, hanem az újabb munkalehetőséget kereste: Bicskén pedagógus lett, majd három évig igazgató. A 80. életéve betöltésekor másodszor is nyugdíjba vonult. 58 évet dolgozott a pedagógusi pályán. Gáll Dénes soha sem lett hűtlen városához, iskolájához. Nem volt olyan ballagási időszak, hogy meg ne jelent volna a Brassai falai közt, ha csak tehette minden véndiák-találkozón részt vett. Kívánságára hamvaiban is hazatért, október 24-én őt is befogadta a házsongárdi anyaföld. /Gaal György: Iskolai szellemet és hagyományokat teremtett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban látható a Torockót bemutató kiállítás. Az ilyen időszakos kiállítások célja az etnikumok közti interferenciák tanulmányozása. Fodor Attila muzeológus – akinek ez az első kiállítása – Torockó földrajzi elhelyezését vázolta, majd ismertette a kiállított anyagot. Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány képviselője kiemelte a település építészeti sajátosságait, Hantz Lám Irén három Torockót bemutató kiadványáról értekezett. /(N. -H. D.): Időszakos kiállítás nyílt Torockóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Valamennyi korosztály részvételére számít november 21-én a Kolozsvár magyar művelődési életéhez programokkal hozzájárulni kívánó, 1999-ben alakult Ördögtérgye Néptáncegyüttes. A szervezet tízéves születésnapját is megünneplő VI. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó gazdag programmal várja az érdeklődőket. Stanik Bence, az Ördögtérgye elnöke kifejtette, az egyesület Kolozsvár egyik legfontosabb kulturális-művelődési szervezetévé kezd válni. A program idén is gyermekfoglalkozással kezdődik, majd a Mátyás király álruhái című mesejátékot adja elő a Maros Művészegyüttes. Ezt követően Néprajzi egyetemi jegyzetek címmel a Kriza János Néprajzi Társaság rendhagyó, táncos könyvbemutatót tart: Gazda Klára, Szikszai Mária, Pozsony Ferenc és Keszeg Vilmos mutatja be egy-egy kötetét. A tíz év alatt több ördögtérgyés házasság született. Megtartják a korábbi és a jelenlegi ördögtérgyések találkozóját. – Az Ördögtérgye aktív táncosainak mintegy fele oktat jelenleg folyamatosan a világ különböző országaiban: az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon stb. és persze Erdély különböző településein. /Ferencz Zsolt: Évforduló – „Ne elégedjünk meg azzal, amit kaptunk, próbáljuk meg azt továbbadni” – bíztat Stanik Bence, az Ördögtérgye Néptáncegyüttes elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Nemrég alakult újjá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete. Az ülésen megválasztották az új megyei elnököt Gergely Balázs személyében, továbbá az elnökség tagjait, az országos küldötteket és póttagokat. Gergely Balázs kifejtette, a legfontosabb változás az, hogy az EMNT közképviseleti szervezetből civil-politikai mozgalommá alakul át. A mozgalom legfontosabb célkitűzése a romániai magyar közösség önrendelkezésének kivívása. Szükséges a monitoring tevékenység folytatása és a nemzeti szolidaritás erősítése, kapcsolati háló kialakítása Székelyföld székei és Erdély többi kisrégiója, valamint Erdély és Magyarország kisrégiós szerveződései között. Gergely Balázs szerint az RMDSZ és MPP közötti nézetkülönbségeket illetően a kinyilvánított célok többnyire azonosak. Az RMDSZ túlnőtte magát, lomhává vált, elkényelmesedett. Az MPP még túl gyenge ahhoz, hogy igazán komolyan vehessék. Kolozsváron a magyar közösség évek óta alszik. Ébren kell tartani a közösséget, a közösségi szellemet. Városszerte, lépten-nyomon a magyarságot gyalázó köztéri feliratok vannak, de olyan mértékű a passzivitás, hogy észre sem veszik ezeket. Gergely Balázs oroszlánrészt vállalt az MPP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének megalakításában, az utóbbi elnöki tisztségét is betöltötte egy ideig. Mindezt azért vállalta, mert nem lehet ölbe tett kézzel ülni, amikor rosszul mennek a dolgok. Úgy látja, a tenni akarás nem zárható pártkeretek közé, és nem funkciók függvénye. Az EMNT Kolozs megyei szervezete elnökségének összetétele: Mátis Jenő, Kiss Budai Tibor, Dániel Márton, Pataki József, Csigi Levente, Tötszegi András, Mihály Ágnes, Varga Ibolya (jegyző), Gergely Balázs (elnök). /Papp Annamária: „Sziklákat leszünk képesek megmozgatni” Beszélgetés Gergely Balázzsal, az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jubileumi rendezvénysorozatának keretében Kolozsváron, a székházban Pál-Antal Sándor nyugalmazott főlevéltáros Az EME vándorgyűlései címmel tartott előadást. A vándorgyűlések történetét az EME beszüntetése előtti időszakra (1906–1944) és az 1990-es újjászületést követő korszakra osztotta fel. Az elsőben 18 ilyen költséges, de igen népszerű és a tudományosságot terjesztő, rendszerint háromnapos rendezvényt bonyolítottak le, amelyeken Erdély sok városában összesen 272 előadás hangzott el, és a legsikeresebbeket emlékkönyvben adták ki. 1990-ben más körülmények között indult újra a munka, amikor a vándorgyűléseket már nem az EME választmánya, hanem szakosztályai kezdték el szervezni. Ezáltal a tudomány népszerűsítésének helyét a szaktanácskozások vették át. /Ö. I. B. : Vándorgyűlésekkel a tudományért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Néhány közéleti személyiség beadványt intézett a művelődésügyi minisztériumhoz, mondván, a Kolozsvári Állami Magyar Színház nem képviseli a közönséget. Demény Péter elmagyarázta, hogy mást jelent a színház az ő számukra, mint neki. Az ő számukra a színház a problémátlan szépséget mutatja fel, Demény számára, éppen ellenkezőleg: felkavaró, lüktető, örvénylő, provokáló, szüntelenül a határok felé törekvő, azokat ostromló jelenség és akció. A Tompa Gábor vezette társulat ilyen nyughatatlan és szembesítő előadásokat vitt színre. – Demény Péter irtózik minden közösségtől, de a kutyája a szívéhez nőtt. /Demény Péter: Suttog a kórus, fáj a szív. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Elhunyt Jánky Béla /Székelyudvarhely, 1931. máj. 1. – Kolozsvár, 2009. okt. 26./ költő-műfordító, az egykori Igazság című napilap művelődési rovatának vezetője (1952-56), a Dolgozó Nő művelődési rovatvezető-szerkesztője (1957-74), majd a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok szerkesztője (1974-91). Temetése október 30-án lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászhír. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Tarisznyában hagyma, szalonna, túró és házikenyér – székely elemózsiával indították útnak Kelemen Hunort, az RMDSZ államfőjelöltjét Csíkkarcfalváról. Kelemen Hunor azt mondta, hogy ő a romániai magyarság hangja, a kampány arca, de az ő üzenetét együtt kell megfogalmazni, jelentette ki Porcsalmi Bálint, Kelemen Hunor kampányfőnök-helyettese. Önkéntes csapat járja Erdélyt, viszik az RMDSZ államfő-jelöltjének üzenetét. Hangadó Karaván a neve ennek a csapatnak, mely húsz önkéntes tagból áll, akik folyamatosan váltják egymást. Kolozsvári egyetemistákról van szó. Legalább háromszázötven településre szeretnének eljutni. /Lokodi Imre: A jelképes kampányelemózsia. Interjú Porcsalmi Bálinttal, Kelemen Hunor RMDSZ-es államfőjelölt kampányfőnök-helyettesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium, illetve az unitárius egyház képviselői egyezségre jutottak a Brassai-líceum sorsáról: „egyesült erővel lépnek fel azért, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum múltjához és rangjához méltó, központi épülethez jusson, és ezáltal megőrizhesse önálló jogi személyiségét úgy, ahogyan azt a törvény előírja”. A Brassai-líceumnak az unitárius egyházzal megkötött bérleti szerződése 2011-ben lejár. Az ügyben a két tanintézet az önkormányzat, a tanfelügyelőség és a magyar érdekvédelmi szervezet hatékony támogatását kéri. /N. -H. D. : Egyezségre jutottak a Brassai ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Kolozs megyei RMDSZ-elnök kifejtette: „az önkormányzatnak nem áll lehetőségében épületet biztosítani, mivel ilyen ingatlan jelenleg nincs a birtokunkban. Ezért is javasoltuk a két iskolának, hogy a két tanintézmény közösen próbáljon megoldásokat keresni a kialakult problémákra. ” /Sipos M. Zoltán: Brassai-líceum: mindenki mossa kezeit. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Egy sírhely egyszerre csak tizenöt évre váltható meg a kolozsvári Házsongárdi temetőben, és évente alig 11-12 új sírhely szabadul fel csupán. A sírok gondozása sem kielégítő, egyre riasztóbb a sírkövek romlása „Erdély Pantheonjában”. Állagmegőrző munkával az érintett családokon kívül csak a Házsongárd Alapítvány foglalkozik. A tíz éve működő civil szervezet képviselője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet elmondta, a legnagyobb gond az, hogy a régi sírok új bérlői nem ismerik fel a síremlékek értékét. Vagy mellőzik a feleslegessé vált síremlékeket, vagy szakszerűtlenül újrahasznosítják azokat, ezért előlük is „menekíteni kell” a temetői hagyatékot. Az alapítvány rendbe tette a Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát vagy a Béldi-kriptát, de szükség lenne a további gyors beavatkozásra. Marosvásárhelyen húsz évre lehet a sírt megváltani, Sepsiszentgyörgyön pedig 25 évre. A Szemerja negyedi református templom kertjében már nincs hely új sír létrehozására, ezért néhány éve másfél hektáron új temetőt alakítottak ki, a Makovecz Imre által tervezett új ravatalozóház körül. A sepsiszentgyörgyi Vártemplom temetőjében már egyáltalán nincs bérelhető hely. /Antal Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán: Öröklét, drága pénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A 90 évvel ezelőtt elhunyt Kálmány Lajos, a magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa – aki a városban káplán volt – lesz a Pécskán hagyományosan, novemberben megrendezendő Klebelsberg-nap középpontjában. A Kálmány Lajos nevét viselő helyi közművelődési egyesület 2008-ban már közreműködött Péter László, a Szegedi Tudományegyetem ny. professzorának a folklórgyűjtő több mint fél évszázadon át írott tanulmányainak kiadásában. – Most Kálmány Lajosnak szétszórtan megjelent, szinte hozzáférhetetlen mitológiai és folklorisztikai írásait gyűjtöttük egybe – mondta Nagy István, az egyesület elnöke. A Péter László által szerkesztett, és Kálmány Lajos – Magyar hitvilág címet viselő kötet a Szegedi tudósok címmel tervezett sorozat első kötete. A november 7-én Pécskán szervezendő Klebelsberg-napon Barna Gábor a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet Tudományi Kar Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora tart előadást Kálmány Lajos gyűjtőmunkájának jelentőségről, majd Czégényi Dóra a kolozsvári BBTE Bölcsészkar, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék egyetemi tanársegédje beszél Kálmány hiedelemkutatásainak tudománytörténeti jelentőségéről, végül bemutatják az említett kötetet. /Irházi János: Klebelsberg-nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Október 30-án kezdődik Kolozsváron a 9. Filmtettfeszt, az érdeklődők november 1-ig összesen 70 alkotást tekinthetnek meg. Rendeznek egy maszkmesteri workshopot, és bemutatják első könyvkiadványukat A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig címmel, mondta el Zágoni Bálint, a Filmtettfeszt egyik szervezője. Az első napon erdélyi dokumentumfilmeket mutatnak be. A filmfesztivál helyet ad két ősbemutatónak is. Bálint Arthur, Erdély-szerte ismert dokumentumfilmes Bújdosók balladája című kisjátékfilmjét ez alkalommal vetítik először nagyközönség előtt, akárcsak Székely Róbert Misike című dokumentumfilmjét. Bemutatják a Sapientia hallgatóinak vizsgafilmjeit, a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak animációs filmjeit. /Sipos M. Zoltán: Rajtol a Filmtettfeszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Molnár Ferenc Liliom című színművét mutatja be október 30-án a Csíki Játékszín, a darab megírásának és ősbemutatójának 100. évfordulóján, Victor Ioan Frunza rendezésében. Frunta 1990 óta rendez magyar színpadokon, Budapesten, Szolnokon, Marosvásárhelyen, Temesváron, Kolozsváron, Csíkszeredában mutatták be előadásait. Francia, német, jiddis és román nyelven is rendez. /A százéves Liliomot mutatja be a Csíki Játékszín. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Kós Károlyra emlékeztek október 28-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma által szervezett Helikon-est keretében Kós irodalmi munkásságát Kovács Emese tanárnő ismertette, Szekeres Gerő szerkezettani tervezőmérnök pedig építészeti tevékenységéről tartott előadást. Bögözi Attila újságíró bemutatta Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét, Kilyén Ilka színművész pedig részleteket olvasott fel a műből. Bögözi Attila a három hónappal ezelőtt elhunyt Adamovits Sándor életpályájáról is beszélt. /Ferencz Zsolt: Kós-megemlékezés és könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Kovács Károly már egyetemi hallgatóként kitűnt nonkonformizmusával: példátlan módon, engedély nélkül állított fel egy szoborcsoportot Nagyváradon, a Kis híd újvárosi hídfőjénél. Néhány nap múlva a hatóságok buldózerrel eltüntették munkáját. Eltiltották a kiállításoktól, 1985-ben emigrált. A Sculpture of Transcience (Az átmenet szobra) című köztéri munkája Los Angelesben látható. A művész 2007-ben települt haza. Egy európai ember számára roppant nehéz kulturálisan azonosulni az amerikai műveletlenséggel, vallja. Az ottani művészeti politika erősen támogatja a kisebbségeket, előnynek számít, ha valaki feminista, mexikói vagy néger. /Pengő Zoltán: Tárgygyártás és fogyaszthatóság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Kovács Károly 1954. február 15-én született Nagyváradon, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Aktív tagja volt a nagyváradi Dialógus progresszív képzőművészeti csoportnak.

Móser Zoltán dunántúli fotóművész, művészettörténész, néprajzos, tanulmányokat és forgatókönyveket író, Erdélyhez szorosan kötődő sokoldalú tanár, akinek Névviseletek című hatkötetes sorozata első öt részét mutatták be október 28-án szerda Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. Tánczos Vilmos szerint az öt könyv műfaját nehéz meghatározni: a kötetek kicsit kalendáriumok és névmagyarázók is, ugyanakkor tartalmaznak régi magyar irodalmi verseket, népi időjárási regulákat, „hónapverseket”, vallásos himnuszokat, kottákat, szentek legendáit, vallásos népszokások, népi hiedelmek és jóslások leírását, nevekhez kapcsolódó szólásokat, közmondásokat. A Bicskén élő Móser Zoltán elmondta: munkájának célja megőrizni a megőrizhetőt népi hagyományunk gazdagságából, és kicsit ellensúlyozni azt az érdektelenséget, amely évek óta sújtja az anyaország sajtójában a népművészetet. Móser Zoltán főleg fotós, ez mutatkozik meg minden, eddigi kötetében. /Ö. I. B. : Nevekbe foglalt magyar folklór. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Még nem gyűlt össze a szükséges 15 ezer aláírás a magyar és német nyelvű feliratok kolozsvári műemlékeken való elhelyezését szorgalmazó határozattervezet benyújtásához. Az RMDSZ által kezdeményezett aláírásgyűjtés májusban indult, s amennyiben a tervezetet a város lakosságának 5 százaléka aláírja – jelen esetben 15 ezer személy – a tanács köteles azt napirendre tűzni. Jelenleg körülbelül 12 500 aláírásnál tartanak, közölte Horváth Anna, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének alelnöke. /J. J. : Még aláírhatók a támogató ívek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Aggodalommal figyeljük, hogy az utóbbi hónapok nem hoztak érdemi előrelépést a Dsida Jenő utcanév visszaállításának ügyében – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének közleményében. Ezért az EMNT megyei elnöksége Kolozsvár polgármesteréhez, a városi önkormányzathoz, valamint a képviselőtestületben működő frakciókhoz fordul, s a döntés felülvizsgálatát és semmissé tételét kéri a helyi önkormányzattól, továbbá az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elé terjeszti az ügyet kivizsgálás végett. A Dsida Jenő költőről elnevezett kolozsvári utca nevét az önkormányzat képviselőtestülete megváltoztatta. /P. A. M. : EMNT: Jogorvoslatot követelnek Dsida-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Október 25-én szentelték fel a teljesen felújított várkudui református templomot, tájékoztatott Lapohos Attila lelkész, aki az elmúlt két évben irányította a munkálatokat. Gudor Lajos, a dési egyházmegye esperese hívta fel a figyelmet a környéken tapasztalható megújulási folyamatra, kiemelve, hogy két hónap alatt immár a harmadik templomszentelésen vehet részt. Derűlátóan nyilatkozott ünnepi beszédében Barabás János, kolozsvári vezető konzul, mondván, a gyülekezetek nem pusztán fennmaradnak, hanem erősödnek, bővülnek is az ilyen jellegű események hatására. /S. B. Á. : Várkudu. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Erdélyi, felvidéki, valamint a vajdasági magyar kultúra bemutatását tekinti feladatának a moszkvai Magyar Kulturális Intézet. Elsőként a Kolozsvári Napokat rendezték meg, amelyek több részletben 2010 májusáig zajlanak. A bemutatkozó alkotók (Kádár Tibor, Sipos László, Ughy István festőművészek és Demény Attila zeneszerző) munkásságában közös a keresztény hithez való erős kötődés, és az ezzel szoros kapcsolatban álló, fájdalom-edzette és letisztult formavilág. November elejétől a Tarisznyás népzenei együttes fellépésével és a Concordia vonósnégyes koncertjeivel folytatódik a program. /(demény): Kolozsvári Napok Oroszországban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Gazdagítja repertoárját az Erdély-szerte ismert nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Daloskör, amely a községközpont vegyes felekezetű polgáraiból verbuválódott. Alakulási esztendeje 1881, 2004-ben alakult újra. Vallásos és népdalokkal készül a jövő hónapban Kolozsváron sorra kerülő unitárius egyházi kórustalálkozóra. Karmestere Péter Géza tanár. (Kgy. Z.): A közművelődési idény kezdetén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Rubicon-estet tartottak október 29-én a Kolozsvár Társaság székhelyén. A budapesti történelmi folyóirat bemutatását a Korunk Akadémia 2009–2010-es történelmi vonala nyitórendezvényeként tűzték napirendre. Rácz Árpád, a Rubicon főszerkesztője elmondta, első számuk 1990 elején jelent meg, most a 19. évfolyam végén már a 200. számot készítik elő. Példányszámuk, témától függően, 18 000 és 26 000 között mozog. /Ö. I. B. : Történelmi folyóirat „vendégeskedése”. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Óss Enikő ismét megjelent szülővárosában, Kolozsváron. Zárszámadás /Kráter Kiadó, Budapest/ című életrajzi regényének bemutatójára készül, mely november 4-én lesz. Óss Enikő Kolozsvárról indult, ismert színésznő volt Nagyváradon, filmezett Bukarestben, játszott magyarországi színpadokon, és aztán – karrierje csúcsán –férjével, Varga Tibor színművésszel Amerikába távozott. Los Angelesben szépségszalont vezetett három évtizedig, közben férjével, s egy kis lelkes csapattal 22 évig állandó magyar színházat működtetett a Hollyvood-i álomgyár tőszomszédságában. Gyermekeikben átörökítették magyarságtudatukat és a vágyat, hogy egyszer visszatelepülnek. Kisebbik gyermeke már Budapesten él, férje a Farkasréti temetőben nyugszik, ő pedig egy darabig ingázott két világrész között, mígnem letelepedett Budapesten. /M. É. : Mert mindig minden körbeér. . = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A kolozsvári Sétatéren felavatott emlékmű, „In memoriam 1956”, összeköthet magyarokat, itt élő románokat. Ennek ellenére Gheorghe Funar nyilatkozatát közölte a Foaia Transilvana egyik száma, miszerint csak Emil Boc idejében lehetett ilyesmit engedélyezni, merthogy ez az emlékmű a román hatóságok újabb árulásának a jele, a diabolikus magyar irredentáknak tett engedmény. Ugyanitt olvasható a Vasgárda örökségét vállaló Noua Dreapta (az Új Jobboldal) állásfoglalása „a történelem meghamisításáról” és arról, hogy ez az esemény negatív következményekkel fog járni mind a román, mind a magyar fél számára. Melléfogásokban, diverziókban nincs hiány a Kárpát-medencében. Nem kell visszamenni a Malina Hedvig-ügyig, az elmaradt révkomáromi Sólyom László-látogatásig, a kárpátaljai vagy pozsonyi műemlékrongálásokig, a vajdasági diákverésekig. Magyarázat mindig van, most a battonyai ablakbetörés, az idegennek szóló veszélyes fenyegetés. A Battonyán letelepedett aradi román üzletember, a rendőrséghez fordult. A Veszprémben gyilkosság áldozatává lett kézilabdázó, Marian Cozma sajátos módon a magyar–román megbékélés szimbóluma lett, a battonyai-aradi Marin Crisan körül kavarodó hírek az ellenkező hatást váltják ki. A romániai magyar lapok, az Új Magyar Szó, a Krónika Kreszta Trajántól, Battonya alpolgármesterétől azt idézték, hogy „Nem retteg itt senki senkitől. Elszigetelt esetről van szó, én csak erről a fenyegető levélről tudok”, a bukaresti Adevarul, többször visszatérve az esetre, azt adta tudtul a román olvasóknak, hogy ezek a problémák a románok és a magyarok közt mindig is léteztek, mármint az irigység, a gyűlölet mindkét részről. Az Adevarul cikkének a címe: „A magyar szélsőségesek nem akarnak minket az országukban”. Az új kolozsvári hetilap, a Mesagerul de Cluj első száma a változóban lévő Kolozsvárról szól, a lap a magyar konyha receptjeit ajánlja az olvasóknak. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (1). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Október 31-én zárult a budapesti Biennále fesztivál a világhírű hegedűvirtuóz Roby Lakatos koncertjével, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház UNITER-díjas Három nővér című előadásával A rendezvény kilenc komoly-, könnyű- és kortárs zenei koncertet, egy táncszínházi, hat színházi, egy opera és egy musicalelőadást, hét kiállítást, két irodalmi estet, valamint három könyvkiadói és négy történelmi kisvárosi bemutatkozást, továbbá egész napos filmes és gyermekprogramokat kínált. Kemény, zaklatott, de többé-kevésbé sikeres bő másfél hét áll mögöttünk – összegzett Goldschmied József, az Égtájak Iroda programigazgatója. A rendezvények tízezres nézőszámot vonzottak, különösen sikeres volt a Kolozsvári Magyar Opera Álarcosbál című előadása. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Ezreket vonzott a pesti vendégség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Sikeres volt az október 29-e és november 1-je között immár kilencedik alkalommal megszervezett Filmtettfeszt a kolozsvári Filmtett Egyesület rendezésében. A dokumentumfilmek, kis- és nagyjátékfilmek mellett az érdeklődők fiatal filmesek alkotásait is megtekinthették. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen bemutatták a Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint szerkesztette, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Filmtett által megjelentetett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetet. /Ferencz Zsolt: Könyvbemutató és tortabontás a Filmtettfeszten. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Október 30. és november 1. között tartották meg Kolozsváron a Középkori művészetek estéi című rendezvénysorozatot. A három nap alatt a Szabók bástyája lábánál volt korabeli színjátszás, bábszínház, zene, tánc és harcászati bemutató, mesterségek és művészetek kultiválása, utcai vásár stb. /Középkori hétvége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Kolozsvárt manapság már inkább csak Nyugaton emlegetik úgy, mint a hírhedt magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar városa. Funar ma már nem mer indulni a városatyai székért abban a városban, amely egymás után háromszor szavazta meg őt polgármesternek, és amely tizenkét keserves esztendőt köszönhet neki. Öt és fél évvel ezelőtt Kolozsváron megtörtént a nagy fordulat, egy olyan polgármester került a kincses város élére Emil Boc személyében, aki a második választási forduló előtt a Bibliára tett kézzel esküdött meg arra, hogy soha nem szövetkezik magyarokkal. Emil Boc később a kormánypárt elnökeként mindent megtett, hogy megakadályozza a kisebbségi törvény megszavazását a parlamentben, és miniszterei révén igyekezett keresztbe tenni minden kisebbségjogi kezdeményezésnek. Azután Emil Boc lett a kormányfő. A kincses város szavazópolgárai megválasztották maguknak a város első számú emberévé Boc addigi alpolgármesterét. Az új polgármester haladt tovább a nagy elődök által kitaposott úton, igyekezett mellőzni mindent, ami Kolozsvár magyar múltjára emlékeztetne. A városvezetés most felavatja az újjáalakított főteret, amelynek sarkában egyébként továbbra is ott éktelenkedik a kolozsváriak által guillotine-nak gúnyolt otromba memorandista-emlékmű, akárcsak a Funar-korszak érintetlenül megőrzött többi kolozsvári „relikviája” is – az Avram Iancu-szobor, a fellegvári kereszt és egyebek. Az avató újabb alkalom arra, hogy a városvezetés ismét látványosan hanyagolja a magyar elemet. /Salamon Márton László: Posztfunárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./