A kolozsvári Puck Bábszínház nyolcadik alkalommal szervezi meg a találkozót, a Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválját. Varga Ibolya, a Puck Bábszínház rendezője elmondta, az idei szűkös költségvetés miatt mindössze egy magyarországi társulatot tudtak meghívni a fesztiválra. A kétnyelvű rendezvénysorozat nem tematikus jellegű, a hangsúlyt a bábszínjátszás műfajára fektetik a szervezők. /Sipos M. Zoltán: Bábkavalkád Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A Kálvin-év kapcsán kétnapos nemzetközi Kálvin-konferenciát szervezett a múlt héten a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Kálvin teológiájának mai olvasata címmel, Juhász Tamás teológiai tanár kezdeményezésére. Október 15-én előadást tartott többek között Pásztori-Kupán István kolozsvári teológiai tanár, másnap Juhász Tamás kolozsvári teológiai tanár, majd bemutatták Szóra bírva. Kozma Zsolttal beszélget Tunyogi Lehel című könyvet. A bemutatón megjelent Kozma Zsolt teológiai professzor is. /N-H. D. : Nemzetközi Kálvin-konferencia a teológián. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Október 23-án avatják fel Kolozsváron a Szakáts Béla temesvári szobrászművész tervei alapján készült 1956-os emlékművet. Az emlékmű avatásán budapesti, bukaresti és kolozsvári hivatalosságok is részt vesznek. Az 1956-os emlékmű ötlete eredetileg Tibád Zoltántól, a Kolozsvár Társaság munkatársától származik. 2005-ben tizenkét erdélyi magyar szobrászművésznek küldték el a pályázati felhívást. A bírálóbizottság a Székelyföldről elszármazott, Temesváron élő Szakáts Béla munkája mellett döntött. Az ajtó jelkép, ‘56-os szimbólum: egyik oldala a börtönkapu, a másik pedig, a rajta lévő napszimbólummal, a rozettával a jóreménység, a szebb jövő jelképe. Az ‘56-os emlékmű avató ünnepsége beilleszkedik a Kolozsvár-napok programsorozatába. Október 22-én Kolozsvári barokk címmel helyi fényképészek munkáiból nyílik kiállítás, majd ünnepi hangverseny lesz a Magyar Operában. Október 24-én a Kolozsvár Társaság székhelyén Cs. Szabó Lászlóra, Kolozsvár „egyik szerelmesére” emlékeznek, beszédet mond Pomogáts Béla. A Gy. Szabó Béla Galériában megnyitják Fekete Margit képzőművészeti emlékkiállítását, este pedig Jancsó Miklós színész által összeállított műsort tekinthetnek meg az érdeklődők, ezt a Szomszédnéni Produkciós Iroda műsora követi. /Ferencz Zsolt: Kétarcú szobor a Sétatéren – emlékeztetőül. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Az öt éve elhunyt világhírű hegedűművész, Ruha István emlékkoncertjén a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Ágoston András lépett fel. A legendás hírű művész egykori tanítványa Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adta elő. /Csákány Csilla: Fesztivál – Ruha István hegedűművészre emlékezett a Zenei Ősz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Butak András grafikusművésznek az 1956-os forradalom ihlette alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. Butak András a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakának elvégzése után Bukarestben tevékenykedett, majd 1981-ben áttelepült Budapestre. /N. J. : Butak András grafikai tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A kolozsvári Művelődés szeptemberi száma válogatást közölt annak a rendhagyó tudományos ülésszaknak a dokumentumaiból, amelyet egy háromnapos táncművészeti program keretében április 28-30. között tartottak Kolozsvárott. A tartalomból: Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón (Könczei Csongor); A műtánc kialakulása az erdélyi színpadokon (Laskay Adrienne); A néptánctól a táncszínházig (Deák Gyula); Javaslat a romániai magyar intézményesített felsőfokú táncművészeti oktatás bevezetésére (Könczei Csongor). /b. d. : „Táncoló” Művelődés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Zsúfolásig megtelt Kolozsváron az EMKE–Szabédi Emlékháza Kötő József: Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára című, a Polis Kiadó által megjelentetett könyve bemutatóján. Kötő József több mint négy évtizede foglalkozik az erdélyi magyar színjátszás titkainak feltárásával. Trianon után először 1929–1931-ben jelent meg Schöpflin Aladár szerkesztésében a Magyar Színművészeti Lexikon. Az 1967-ben kiadott Színművészeti Lexikonba egyetlen, az anyaország határain kívüli színész sem került be, mivel a szomszédos szocialista államokat nem lehetett megbántani azzal, hogy a területükön tevékenykedő színészeket magyar színészekként kezeljék – hangsúlyozta Dávid Gyula, majd tovább sorolta az erdélyi magyar színjátszásról szóló, adatgyűjtéssel foglalkozó könyveket. – Kötő József könyve mindezek mellett pótolhatatlan. Szűkebb korszakot fog át, de olyan forrásokat sikerült feltárnia, amelyek után eddig senki sem kutatott. Például a két világháború között az erdélyi magyar színjátszás román felügyelet alatt állt, s a román művészeti vezérfelügyelőség vezetője, Emil Isac minden évben kötelezte a magyar színtársulatokat, hogy leadják az ott tevékenykedő színészek nevét. Kötő Bukarestben erre a forrásra bukkant rá, s így sok, eddig ismeretlen adatot gyűjtött össze. /Nagy-Hintós Diana: „Legyünk büszkék arra, hogy színészek vagyunk” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium egybeolvasztását szorgalmazza a két iskola közös épületét birtokló unitárius egyház, miután az állami tanintézmény utolsó lehetősége is szertefoszlani látszik a kiköltözésre. A brassaisok szeptemberben még úgy vágtak neki ennek a tanévnek, hogy az egyházzal kötött bérleti szerződés 2011-es lejárta előtt sikerül új ingatlanba költözniük. A „válást” mindkét fél akarta, mert a János Zsigmond Unitárius Kollégium teremigénye a növekvő diáklétszám miatt évről-évre gondot okozott. Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatónője nem tartja megoldásnak a két tanintézmény unitáriusok által szorgalmazott egybeolvadását. A Brassai tanári karának egy része már hajlik a két intézmény egybeolvasztására. /Sipos M. Zoltán: Bekebelezi a Brassait az unitárius egyház? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

Még sohasem voltak ennyien a kajántói római katolikus plébániatemplomban, ahol vasárnapokon alig gyűlt össze a negyvennyolc kajántói hívő, aki ehhez a felekezethez tartozik. Október 18-án sokan eljöttek ebbe a 13. században épült gyönyörű Árpád kori templomba. Felavatták az új orgonát. A régi Csintalan Gyula kolozsvári orgonaépítő mester műve, 1892-ben készült, de már régen elhallgatott. A régi hangszert Albert József, ugyancsak kolozsvári orgonaépítő mester újította fel. A felújított orgonán Jakabffy Tamás tartott bemutatót orgonára írt klasszikus darabokból. A közeljövőben 37, gyermekekkel megáldott római katolikus család építtet házat az ősi templom közelében. /Gyimesi Éva: Bemutatkozott az orgona. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Október 19-én Németh Júlia műkritikus nyitotta meg a magyar festészet napja alkalmából Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Farkas utcai galériájában Gally A. Katalin festőművész kiállítását. /Köllő Katalin: Rejtett szépségekben bővelkedő festői univerzum. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ Október 19-én megnyílt Kolozsváron az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által szervezett Szín-világ című tárlat, ahol tizenöt képzőművész alkotásai sorakoztak. Székely Géza rajztanár-képzőművész, a tárlat szervezője szerint színvonalas anyagot sikerült összegyűjteniük. /Ferencz Zsolt: Művészpedagógusok kiállítása az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A kortárs magyar erdélyi irodalom két ismert alkotóját látta vendégül az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete. A Szőcs Géza – Farkas Wellmann Endre Amikor fordul az ezred című könyv szerzőpárosa beszélgetett egymással, a kötetet dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke méltatta. Farkas Wellmann Endre is marosvásárhelyi születésű. Kolozsváron végezte tanulmányait, majd Székelyudvarhelyre telepedett, jelenleg Gyergyóalfaluban tanár. A Magyarországon megjelent Amikor fordul az ezred beszélgetőkönyv, dokumentumgyűjtemény. Szőcs Géza kifejtette: a hatalom a felszámolásunkra törekedik. Csak már nincsenek nyílt eszközei. A megfigyelési dossziéja tizenkilencezer oldalt tesz ki. Hatalmas energiát fordított az állam az ő megrágalmazására. Iulian Vlad, a titkosszolgálat rendszer felelőse írta alá, hogy tovább kell folytatni Szőcs Géza kompromittálását mind itthon, mind a külföldi magyarság körében. És 1989 után is működött ez a dezinformációs szolgálat. A szolgálat a mai napig aktív. /Nagy Botond: Emlékek a fal mögül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Az 1956-os forradalomra emlékeznek október 22-én Nagykárolyban a Petőfi-szobornál. Lőrincz Zoltán főszervező elmondta, hiánypótlónak szánja a rendezvényt, mivel a városban mindeddig nem emlékeztek meg az 56-os eseményekről, jövőtől pedig azt tervezi, hogy meghonosítja augusztus 20. megünneplését is. Magánszemélyként járta ki az engedélyeztetését, és nem hívott meg magas beosztású tisztségviselőket. Családiasra tervezik az ünneplést, mindenkit nagy szeretettel látnak, aki elhelyezné az emlékezés virágait (56-os kegyhely a városban nem lévén) a Petőfi-szobornál, sőt szólhatnak is azok, akik szeretnék gondolataikat megosztani a forradalmi eseményekkel kapcsolatosan. Lőrincz Zoltán egyetlen személyt hívott meg, Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspököt. Mózes Árpád, sok határon kívül élő magyar társához hasonlóan együttérzését fejezte ki mindazokkal, akik fegyverrel a kezükben harcoltak Magyarország felszabadításáért, ezért – koholt vádak alapján – börtönbüntetésre ítélték. Azzal vádolták, hogy 1956-ban, amikor egy debreceni diákcsoport a kolozsvári Teológiai Intézetbe látogatott, a kollégiumban nacionalista magyar nótákat és tiltott egyetemista dalokat énekelt, a magyarországi „ellenforradalom” idején lelkesedéssel fogadta az ottani eseményeket. Mózes Árpádot 18 évi szigorított börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtották. /Az 56-os megemlékezés Nagykárolyban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 22./

A Kolozsvári Magyar Operában megtartott díszelőadással kezdődött el október 22-én Kolozsváron az 1956-os magyarországi forradalomra való emlékezés. Szép Gyula, az opera művészeti igazgatója köszöntötte az est díszmeghívottait: Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, Tőkés László EP-képviselőt, a jelen lévő püspököket, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzult, valamint az Országgyűlés külügyi munkatársait. Az ünnepi műsorszámok között beszédet mondott Markó Béla, Tőkés László és László Attila. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében először az 1956-os magyarországi forradalomhoz kapcsolódó saját, gyerekkori emlékeit elevenítette fel, majd a diktatúra által több évtizedig elfojtott igazságról értekezett. „Ma, október 22-én Kolozsváron ki kell mondanunk: nem csak az igazság tör át a határon, hanem a forradalom és a szabadságharc is. Nem csak Magyarország forradalmára gondolunk nagy tisztelettel, hanem a saját forradalmunkra is. Hiszen 1956-ban Erdély és Románia magyarsága megpróbálta megvívni a maga szabadságharcát bízván abban, hogy egy nemzet vagyunk. A megtorlás szörnyű volt. Az egész magyar közösség szenvedésével járt, egyetemünket is elvesztettük. Volt, amit azóta vissza tudtunk szerezni, de volt, amit nem. Ma, amikor emlékezünk, tisztelettel adózunk holtaknak és élőknek, akik megszenvedtek a szabadságért és az igazság napfényre kerüléséért”, összegzett Markó. „Az 1956-os magyarországi forradalom félévszázados évfordulóján, 2006-ban karhatalmi terror fojtotta vérbe az emlékezést. A hatalom elvonult díszvendégeivel, hogy önmagával és önmagáért ünnepeljen. Bajosan lehet úgy ünnepelni, hogy azok hazudnak tovább, akik 1956 után is hazudtak. 1989 huszadik évfordulóján is hasonló érzések töltenek el: bajosan lehet ünnepelni, ha az igazságtétel késlekedik, ha Marosvásárhely fekete márciusának igazságát csak mi mondjuk magunknak. Hogy miért befejezetlen az 1956-os forradalom? Mert nem is fejeződhet be addig, ameddig a hazugság dívik. Hazugságra nem lehet jövőt építeni. Legyen a hazugok országából virágzó Magyarország! Nemzetünk emelkedjen fel!” hangsúlyozta Tőkés László EP-képviselő. /Nagy-Hintós Diana: „Tisztelettel adózunk azoknak, akik megszenvedtek a szabadságért” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

2009 őszén az Égtájak Iroda második alkalommal rendezi meg a Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Volt a jól bevált „határon túli magyar” kifejezés, ami hosszú ideje – főleg egy immár 20. életévét betöltött kisvárdai színházi fesztivál „epitheton ornans”-aként – beépült a köztudatba, jobb híján ekként jelölve az erdélyi, a partiumi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai, sőt esetenként a kanadai és New-York-i magyar művészeti intézményeket is. A „határainkon túli”, kimondatlanul ugyan, de leginkább a Trianon után elcsatolt területeken élő magyarságot jelölte. Ugyanezen oknál fogva nem nevezhetjük a hasonló eseményeket „Kárpát-medenceinek”, még akkor sem, ha nem külön „anyaországi”, illetve „erdélyi”, „felvidéki” „burgenlandi” stb., hanem valóban Kárpát-medencei magyarságban és annak kulturális egységében gondolkodunk. Ezen ellentmondások feloldására találták ki az illetékesek a „külhoni magyar” kifejezést. Azonban ezzel is legalább annyi a gond, mint a „határon túli”-val. Olyan kül-belhoni művészek is jelentkeztek, mint például Kakuts Ágnes, aki bár Erdélyből Magyarországra települt, most mégis a kolozsvári társulat tagjaként jelentkezik. Azután az 1792-ben alakult, legrégebbi magyar színház – a kolozsvári –, ugyancsak „belhoninak” érezheti magát a magyar kultúra berkeiben, földrajzi helyzetétől és a jelenlegi országhatároktól függetlenül. A Biennále széles körben öleli fel a világ magyarságának kulturális produktumait. Az egész rendezvénysorozat kitalálója, éltetője és hajtómotorja, Goldschmied József, az Égtájak Programiroda igazgatója. Az eseménysorozat központja a Fészek Klub. A megnyitó gálaestre „feltámadt egy legenda”, azaz még élő tagjaiból újra összeállt az 1956 után Németországban, világhírű magyar, menekült zenészekből alakult zenekar, amely a nyolcvanas években Erdélyből emigrált tagokkal bővült, majd a kilencvenes évek elején oszlott fel. A feltámadt „Philharmonia Hungarica” ez alkalommal Vásáry Tamás vezénylete alatt játszik. De bemutatót tartanak a zselizi vegyeskar, a nagybecskereki kamarakórus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a komáromi Jókai Színház, a szabadkai magyar társulat, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is, amely rendhagyó módon Budapesten tartotta meg Molière Mizantrópjának premierjét. A kortárs képzőművészetet a Szlovéniában élő Göntér Endre festő, az angliai Cambridge-ben született Márk Bollobás fotóművész, a Prágában élő Farkas Roland és Boráros Henrik, a torontói Kántor István, a Kassán alkotó Bartusz György, a pozsonyi Rónai Péter, a bukaresti Estefán Arnold – és sokan mások, sokfelől – képviselik. Ezek a találkozók késztethetnek arra, hogy ne határon innenben, illetve határon túlban gondolkodjunk, hanem összmagyarságban. /Medgyessy Éva: Magyarnak lenni mit jelent? Gondolatok a „Külhoni magyarok kulturális fesztiválja” kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Október 21-én megnyílt Kolozsváron délután a Farkas utcai református templomban az Umling kiállítás. Az Umling Lőrinc által alapított festődinasztia örökségét bemutató kiállítás először Székelyudvarhelyen volt látható. Az ottani Haáz Rezső Múzeum támogatásával gyűjtötték össze a nagyrészt kalotaszegi református templomokból származó bútorokat. Szilágyi Mátyás főkonzul rámutatott, az Erdélyben megmaradt értékek egyszersmind az összmagyarság értékei is. Kovács András művészettörténész beszélt az asztalos család élettörténetéről. A tárlat bezárása után a kiállított bútorokat hazaszállítják, hogy karácsonyra már megszokott helyükön díszítsék a kalotaszegi templomokat. /Hover Zsolt: Kolozsvárra érkezett az Umling-hagyaték. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Október 23-án felavatták Kolozsvár a Sétatéren az 1956-os magyarországi forradalom emlékművét. Az emlékművet László Attila alpolgármester és Jakab Gábor plébános leplezte le. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Állandó bizottságának elnöke beszédében kifejtette: elhárultak a politikai akadályok a határon túli magyarok által oly régen óhajtott kettős állampolgárság megadása elől. Az emlékmű mellett háromnyelvű helységnévtábla állt: román, magyar és német nyelven szerepelt rajta Kolozsvár. Kántor Lajos így fogalmazott: „A jövő számára is tanulságos lehet ez az emlékmű, amely egy új társadalmi erkölcs igazságát hirdeti. A történelmi jelkép felállítása soha nem késő: nemzedékek sorát emlékezteti majd az 53 évvel ezelőtt történtekre. Arra, hogy a napfény legyőzi a börtönhomályt”. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke az emlékművet a bátorság és a szolidaritás emlékművének nevezte, az 1956-os magyar forradalmat pedig Közép- és Kelet-Európa legfontosabb és legjelentősebb korabeli eseményének. „Egykori 1956-os elítéltként itt állok a megvalósult álom előtt. Ez az emlékmű több ezer áldozat emlékét őrzi. Ám az akkor elesett hősök joggal kérdezhetnék: hova tettétek a forradalmat? Pártok politikai marakodása közepette tovább folyik a kommunizmus alatt kisemmizettek kálváriája, és a szellem szabadsága helyett a szabadosságban fuldoklunk, miközben új nacionalizmusok születnek”, figyelmeztetett Dávid Gyula, irodalomtörténész. /Nagy-Hintós Diana: Felavatták a Sétatéren az 1956-os magyar forradalom emlékművét. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Az elmúlt 150 év útját kívánja áttekinteni novemberben egy konferencián az Erdélyi Múzeum-Egyesület, melyet nyolcadik éve vezet Egyed Ákos akadémikus, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja, aki az egyetem befejezését követően a Román Akadémia kolozsvári Történelmi Intézetében dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Több kötet fűződik a nevéhez, így a Háromszék 1848–49, Falu, város, civilizáció, A székelyek rövid története, Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije és számos tanulmány. Jelenleg az Okmánytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez című kiadványon dolgozik. 1950-ben következett be az EME életében a legnagyobb törés: a diktatúra több más intézménnyel együtt betiltotta működését, gyűjteményeit szétosztotta különböző kolozsvári intézmények között. Bár nyíltan nem működhetett negyven évig, az egyéni műhelyekben /Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond/ tovább folyt a munka. 1990-ben, Jakó Zsigmond kezdeményezésére újjáalakult az EME, évente 8–10 tudományos kötetet jelentet meg. Ezek között van az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok. Az Erdélyi Múzeum című folyóirat mellett szakfolyóiratok: a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények. Az EMÉ-nek pár éve már tudományos Kutatóintézete van, amelyben 10 kutató dolgozik. Az intézetet Kovács András művészettörténész vezeti, a kutatók feladata a középkori, késő-középkori és koraújkori történeti forrásokat feltárása, feldolgozása és kiadása. Ugyanakkor irodalomtörténeti, nyelvészeti s filozófiai kutatásokat is folytatnak. 2002-ben rendezték meg először a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, azóta erre minden évben sor kerül. Az EME együttműködik a Magyar Tudományos Akadémiával. Az idei, ünnepi év jegyében született a Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai című kötet, amelyet Egyed Ákos Kovács Eszterrel állított össze, a napokban pedig egy olyan tanulmánykötet is napvilágot látott Kovács Kiss Gyöngy szerkesztésében, amelyben az EME 16 tudósát mutatják be. Készül az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményeiről szóló kiadvány is. Október 14-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémiával együtt ünnepelték az EME 150. évfordulóját, most készülnek a november 20–21-i kolozsvári emlékülésre, az EME hét szakosztálya fog visszatekinteni saját történelmére. /Ferencz Zsolt: Összegyűjteni, rendszerezni és megőrizni az erdélyi magyar történelmi örökséget. Beszélgetés Egyed Ákos akadémikussal, az EME elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófiai Kara közös szervezésében nemzetközi vándorkiállítás indul az erdélyi fejedelmek által adományozott címerekből, eredeti armálisok fotóinak és címereinek másolataiból. A kiállítás anyagát Szálkai Tamás történész (Debreceni Egyetem) állított össze – bevezető tanulmánnyal és leíró szöveggel – Armales Transylvanorum. Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból címmel, reprezentatív kötetben, a gödöllői Attraktor Kiadó gondozásában jelenik meg. Hat magyarországi és romániai közgyűjtemény anyagából válogatott ötven címer, illetve a tudományos igényű tanulmány hároméves kutatómunka hozadékát osztja meg, többnyire nyomtatásban soha nem látott képekkel illusztrálva. A kiállításnak az alábbi városok adnak otthont: Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagykároly, Nagyvárad, Debrecen, majd több magyarországi helyszín után végül Budapest. A kolozsvári ünnepélyes megnyitó október 26-án lesz. /”Armales Transylvanorum” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án volt Kolozsváron a nyolcadik alkalommal megszervezett Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiváljának díjátadó gálája. Interaktív előadásáért dicséretben részesült Pályi János, magyarországi bábművész és Sándor Ildikó, a Rumi László rendezte Árnyak színházának bábszínésze. /Ferencz Zsolt: Díjátadás a Báb- és Marionettszínházak Fesztiválján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Az Égtájak Iroda október 17. és 31. között második alkalommal rendezi meg a Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Megnyílt Bolygó Bálint képzőművész és Kaiser Ottó fotóművész Határtalan művészet című kiállítása. Verdi: Álarcosbál című darabját Ascher Tamás rendezte, aki először dolgozott együtt a Kolozsvári Magyar Operával. /Zajlik a budapesti Biennále. Külhoni magyarok kulturális fesztiválja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Tizennégy kolozsvári fotós állította ki a városban található barokk alkotásokat – főleg épületeket – ábrázoló fotóit a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnökének köszöntő szavai után Kovács Zsolt művészettörténész, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanársegéde értekezett a képeken megörökített barokk alkotásokról. /N. -H. D. : Fotókiállítás a barokk Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A kolozsvári Koinónia Könyvkiadó gondozásában idén megjelent köteteket mutatták be október 22-én Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Jelen voltak: Balázs Imre József a Fogak nyoma, és Horváth Előd Benjámin A cseplini díva című verseskötetek szerzői, Selyem Zsuzsa, akinek a nevéhez az Erdei politika című publicisztikakötet fűződik, Mihálycsa Erika, Flann O’Brian ír származású író Úszikkétmadáron című regényparódiájának fordítója, Máté Angi, a Mamó című, felnőtteknek szóló meseregény, és Vida Gábor, a Noé, az indián meg a dinók történetének szerzője. A meghívottakkal Zágoni Balázs, a Koinónia Kiadó új igazgatója beszélgetett. A Marosvásárhelyen született, magát azonban kolozsvárinak és budapestinek valló Horváth Előd Benjámin elsőkötetes szerző, Máté Angi pedig foglalkozását tekintve óvónő. /F. Zs. : Hangulatos Koinónia-könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Magyari Tivadarral, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetőjével találkozott október 23-án, erdélyi útja során Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke. A megbeszélésen Magyari tájékoztatta a vendéget és a kíséretében levő szakértőket, diplomatákat a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetéről, a magyar tagozat felépítéséről és gondjairól. Október 23-án Szili Katalin Tempfli József volt és Böcskei László jelenlegi római katolikus püspökkel találkozott Nagyváradon, majd Tőkés László EP-képviselővel tárgyalt. /Szili Katalin: egyetértés van a kettős állampolgárságról. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Október 28-án indul a Kolozsvári Állami Magyar Színház felolvasószínházi sorozata, melynek célja „leporolni” a magyar drámairodalom népszerű és kevésbé ismert műveit, újra megszólaltatni Balassi, Vörösmarty, Petőfi, Molnár Ferenc és mások alkotásait. Az első Balassi Bálint Szép magyar komédiája lesz, Salat Lehel rendezésében. /Klasszikus magyar drámasorozat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Irodalmi találkozóval és dokumentumkiállítással tisztelgett Cs. Szabó László emléke előtt a Kolozsvár Napok rendezvénysorozat keretén belül a Kolozsvár Társaság október 24-én. Megtekinthető Paulovics László Cs. Szabóról készített portréja is. A rendezvényen az irodalmár munkásságát Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, ‘56-os emlékeit Nagy Benedek történész idézte fel, majd Boér Ferenc színművész irodalmi összeállítása hangzott el. /(dézsi): Cs. Szabó Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

A romániai ötvenhatosok egyikeként itt állok a végre megvalósult kolozsvári emlékmű előtt, mondta Dávid Gyula az 56-os emlékmű felavatásán. Dávid Gyula beszédében felidézte a kolozsvári egyetemi ifjainak emlékét, Várhegyi Istvánékét, Páskándi Gézáékét, Varró Jánosékét, Szilágyi Árpádét és Jamandi Emilét a Bolyai Tudományegyetemről; a Raul Volcinschi-vezette csoportban elítélt nyolc román diák és fiatal egyetemi előadó emlékét a Babes Egyetemről; a képzőművészeti főiskolás Balázs Imréét és Tirnován Arisztidét; a protestáns teológiáról 1959-ben Péter Miklós, Mózes Árpád és Fülöp G. Dénes csoportjában letartóztatott és elítélt 21-ekét; Soós Ferencét, Halmai Pálét és társaiét a Politechnikáról és az orvosi egyetemről. „Mindazokét, akik a magyar forradalom leverését követő megtorlás éveiben vallatótisztek és katonai bírák előtt is vállalták azt, amiért odaát oly sokan az életüket adták. Ma ők – és velük együtt az egykori temesvári, bukaresti, iasi-i és brassói diáktársaik – lélekben itt állnak közöttünk. ” Itt állnak és megkérdezik a túlélőktől: Hová tettétek a Forradalmat? Ők, ha ma körülnéznének, nemigen ismernének rá arra a világra, amelyért 56-ban zászlót bontottak. Ma mindenütt magukat „rendszerváltó”-nak nevező pártok politikusainak marakodása folyik a hatalomért. A „rendszerváltás” menetében megszerzett vagyonok birtokosai vannak felül. „A szellem szabadságát akartuk és e helyett a szellemi selejt terjesztésének korlátlan és mindent elsöprő szabadságában fuldoklunk. ” Új nacionalizmusok születtek, új „nemzetállami” ambíciók és nyelvtörvények. /Dávid Gyula: A kolozsvári új, 56-os emlékmű előtt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Kolozsváron a Brassai Sámel Líceum az Unitárius Egyház tulajdonába visszakerült épületben működik. Az Unitárius Kollégium évről évre növekedett, természetszerűen fejlődött, ezzel párhuzamosan a Brassai számára mind kevesebb hely, terem maradt. A Brassai vezetősége 2004 óta minden évben írásban is megkereste azokat az illetékeseket, akiktől úgy gondolta, hogy támogatást kaphatna, hogy biztosítsanak egy másik, hasonló épületet. Eddig ezekre a beadványokra írásbeli választ nem kaptak. A Brassai közössége, vezető tanácsa elvi megállapodást kötött, miszerint nem a beolvadást, hanem az új épületbe való költözést választja. A Brassai vezetősége és tantestülete nem vállalja, hogy utcára kerüljenek a Brassai diákjai és tanárai. /Utcára kerülnek a Brassai diákjai és tanárai? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai, valamint szerb–magyar, nagyjáték-, dokumentum- és kisfilmeket láthatott október 26-án a budapesti közönség az Uránia Nemzeti Filmszínházban A külhoni kortárs magyar kultúra bemutatására vállalkozó Biennálén belül a színház, a képzőművészet, az irodalom és a zene mellett film is van. Siflis Zoltán operatőr, rendező két év elteltével most ismét arra vállalkozott, hogy összegyűjtsön egy bemutatásra érdemes filmes-csokrot a budapesti közönségnek. Siflis Zoltán a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Fotóművészet, filmművészet, média szakán tehetséges fiatalokat talált. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Filmek, határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Fekete Margit festőművész egész életét szülővárosában, Kolozsváron élte le, évtizedekig a város főterén lakott, de soha nem rendezhetett itt kiállítást, hangzott el október 24-én a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyitott kiállításon. Fekete Margit életéről és munkásságáról Tibori Szabó Zoltán újságíró beszélt. A művész alkotásainak legjava csak magángyűjteményekben maradt fenn. Az 1903. március 18-án Kolozsváron született Fekete Margit gyermekkorától festő akart lenni. Negyven évvel ezelőtt hunyt el. A most kiállított munkái főképpen önarcképei, portréi és csendéletei. /Köllő Katalin: Kiállítás egy elfeledett festőművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Korodi Attila parlamenti nyilatkozata október 27-én hangzott el. Október 23-án Románia számos településén megemlékeztek az 1956-os forradalomról. Idén – a tavalyi évtől eltérően – a román politikum teljes mértékben hiányzott ezekről a megemlékezésekről, állapította meg a képviselő. Az 1956-os forradalomra a temesvári, kolozsvári, bukaresti, brassói és jászvásári egyetemisták reagáltak. Sok egyetemistát letartóztattak. A magyar forradalom véres elfojtását követően a román Szekuritáté megtorlásba kezdett. Romániában 1956 októbere és 1962 decembere között 28. 000 embert tartóztattak le, közülük 1957 januárja és 1959 májusa között 9978-at ítéltek el. A rendszer kihasználta a kialakult helyzetet, hogy felszámolja a kolozsvári Bolyai Egyetemet, veszélyesnek tartott egy magyar intézményt. Igazságot kell tenni azokkal szemben, akik életüket adták a szabadságért, a változásért. Azokat az intézményeket, melyek az 56-os forradalom által teremtett körülményeknek estek áldozatul – mint a Bolyai Egyetem – rehabilitálni kell. A romániai magyar közösségnek joga van a Bolyai Egyetemhez, azt újra életre kell kelteni. /Korodi Attila parlamenti nyilatkozata a Bolyai visszaállításával kapcsolatban. = Erdély. ma, okt. 27./