Kolozsvár műemlékeinek a számbavételéért és a restaurálási prioritáslista megállapításáért együttműködési szerződést kötött a városháza a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karával. Első lépésként összesen 135 műemléket vettek be a programba. Többnyelvű ismertető táblát helyeznek el minden műemléken, s a felirat három – román, angol és francia – nyelven lesz olvasható. A Szabadság azon kérdésére, hogy miért nem kerül fel a megnevezés magyarul is, Sorin Apostu polgármester kijelentette: a magyar nem nemzetközi nyelv. /(jakab): Nem lesz magyar felirat a műemlékeken. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Hozzáláttak Kolozsvár főterének radikális átalakításához. Molnos Lajos városi tanácsos törvénytelennek tartja azt, hogy a Főtér átrendezési munkálataihoz anélkül láttak hozzá, hogy a városi tanács jóváhagyta volna azt. Ezzel szemben kollégája, Csoma Botond megjegyezte: mindenki számára világos volt, hogy a Főtér átrendezési terve a fák kivágásáról és a zöldövezet megszüntetéséről szól. A tervet készítő Planwerk Kft. szakemberei hangsúlyozták, Kolozsvár tanácsa elfogadta a Főtér átrendezésére vonatkozó tervet. Kivágják a fákat, kiássák az élősövényt. László Attila alpolgármester erre csupán annyit mondott: benne volt a Főtér átrendezési tervében. Guttmann Szabolcs építész szerint jelenleg teljesen használhatatlan az a tér, amely a város többféle kulturális eseményének is otthont adhatna. /F. Zs., K. O. : Pusztítás a Főtéren: kivágták a fákat, kiásták az élősövényt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Kolozsváron a Főtér a múlt század elején kialakult arculatát megváltoztatják. A múlt század elején a tér a középen elhelyezett Mátyás szoborcsoporttal vált „a magyar történelem iránti csodálat, az állampolgári alázat, a közösségi emlékezet fókuszává. ” Az 1990-es években az akkori nacionalista román városvezetés azért akarta mindenáron lerombolni ezt a jelentésmezőt. /Péter László: Meghalt a Főtér?! Éljen a Főtér?! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A többi magyar történelmi egyházzal és a civil szervezetekkel összefogva, a politikum segítségével szerezné vissza értékes levéltári anyagait az Erdélyi Unitárius Egyház, jelenleg ugyanis nem létezik ezek visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabály. Bálint Benczédi Ferenc püspök szerint egyedülálló dokumentumokról van szó. A világszerte csak Erdélyben fennmaradt antitrinitárius (a Szentháromság egységét tagadó) dokumentumokat szeretnék visszaszerezni. /Ezek csak Erdélyben maradtak fenn, Amerikában és Nyugat-Európában elégették őket. / A kolozsvári és a székelykeresztúri kollégiumokban világszerte egyedülálló dokumentumokat őriztek, amelyeket 1948-ban az akkori kommunista hatalom elkobzott. Míg a kolozsvári kollégiumra vonatkozóan lehet tudni, hogy hova kerültek a dokumentumok, a székelykeresztúri kollégium anyaga kapcsán csak sejtések vannak, a szóbeszéd szerint ezeket a marosvásárhelyi Teleki Téka, illetve a Hargita megyei könyvtár pincéjében őrzik. A püspök nemrég Bukarestben találkozott Vasile Timis vallásügyi államtitkárral, aki támogatását ígérte ezek visszaszerzéséhez. A püspök elmondta, az egyházi kegytárgyakat – amelyeket 1971-ben kobzott el az akkori hatalom – a 2000-es évek elején visszakapták, de a levéltári és könyvtári anyag nagy részét még kutatniuk sem szabad. A levéltári és könyvtári anyag mellett az egyházközségek kordokumentumait, anyakönyveit is elkobozták, ezeket az állami levéltárakban őrzik. Ez a probléma nemcsak az unitáriusokat érinti, hanem a többi történelmi egyházat, illetve számos kulturális szervezetet is. A restitúciós törvény a levéltárakra, könyvtárakra nem vonatkozik, ezért az egyházaknak, intézményeknek, illetve a politikumnak össze kellene fogniuk, hogy erre vonatkozó jogszabály születhessen. /Pap Melinda: Visszaszereznék a levéltári anyagot. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

A Marosvásárhelyen élő és örökké aktív, 85 éves Nagy Pál irodalomkritikus és szerkesztő élete nagy ajándékának tartja, hogy személyesen is ismerhette a romániai magyar irodalom legjavát, kapcsolatot, barátságot ápolt az olyan „nagy öregekkel”, mint Kós Károly, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tompa László, vagy kortársai közül Sütő Andrással, Székely Jánossal, Molter Károllyal, Kemény Jánossal és sok más jeles íróval, költővel. 1955-től 1970-ig az Igaz Szó irodalmi folyóirat munkatársa volt, majd az akkor alakult A Hét vásárhelyi tudósítója lett három évig. 1973-ban Sütő András hívta meg az Új Élethez, Nagy Pál innen ment nyugdíjba 1984-ben. Azóta is dolgozik, a Mentor Kiadónál a Wass Albert sorozatot gondozza. Egy budapesti kiadónak több kötetet is szerkesztett Tamási Áron műveiből, emellett saját kötetei is jelentek meg a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál, a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolatnál és a marosvásárhelyi Mentornál. Nagy Pál is vallja, hogy egységes magyar irodalom van. Egyetemes magyar irdalom, aminek egy része Budapesten, Pécsen vagy Debrecenben születik, más része Szabadkán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, esetleg Ungváron. Nagy Pál eszményképei elsősorban Tamási Áron, Nyírő József, Bözödi György, aztán Kiss Jenő és Sütő András. Sütővel meghitt barátságban volt. /Antal Erika: Maradandó művek nyomában. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész útja egyenesen vezetett az irodalomhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Több mint tíz év elteltével lépett újból az erdélyi közönség elé a temesvári Csiky Gergely Állami Színház. Az öt városban a három produkciót több százan látták, nemcsak telt ház előtt játszottak, de pótszékeket is kellett betenni. Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda és Székelyudvarhely közönsége lelkesedéssel várta előadásaikat. A brémai muzsikusok, az Amor omnia és a Puha pihe című darabok egyaránt nagy nézősereget vonzottak. A temesvári színház valamikor 1996–97-ben volt utoljára erdélyi turnén. /Antal Erika: Telt házakkal kísért turné. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Öt napig zajlott Sepsiszentgyörgyön a Cimborák névre keresztelt Erdélyi Magyar Bábos Találkozó. Ezzel folytatta a 2005-ig Kolozsváron, a Homo Ludens Alapítvány által szervezett találkozók hagyományát. A szervezők, a Tamási Áron Színház frissen önálló intézménnyé alakult bábtagozata kis csapata a teljes hazai magyar bábos szakmát meghívta, de nem sikerült mindenkivel egyeztetni. A magyarországi céhtársakat sem hívták meg. Volt több szakmai beszélgetés. A találkozó fénypontját a Nagyváradi Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház magyar társulatának előadása, a Csillaglépő csodaszarvas jelentette, Rumi László rendezésében. A marosvásárhelyi Ariel Színház Zalán Tibor Árgyélus királyfi-átiratával szerepelt a fesztiválon, melyet Lengyel Pál rendezett. A kolozsvári Puck Bábszínház a Búbocska című Orbán János Dénes-darabot mutatta be. A házigazda társulat, a Tamási Áron Színház Bábtagozata három előadását mutatta be a találkozón. A marosvásárhelyi Tamacisza Társulat Vacogó-reszkető királyfelmelegítő című produkciója zárta a találkozót. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió karának harmadéves színészhallgatói bábos vizsgaprodukciójukat, Gryllus Vilmos dalaira /Biciklis dalok/ épülő előadásukat mutatták be, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem végzős bábszakos évfolyama a Játék a függöny mögött című paródiát, míg az elsőéves bábosok néhány gyakorlatot mutattak be. /Hegyi Réka: Ismét van seregszemléje a hazai bábos szakmának. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Kolozsváron a Bánffy-palota falai rég nem láttak a mostanihoz hasonló, nagyszabású kiállítást – mondta Németh Júlia műkritikus május 6-án, a 2004-ben megalakult F1 képzőművészeti csoport tárlatának megnyitóján. A csoport hat művésze közül hárman Erdélyből települtek át Magyarországra, az ő alkotásaikat is megtekintheti a kolozsvári közönség. Az F-csoport – figuratív művészek. A kolozsvári születésű Kádár Tibor festő, a marosvásárhelyi Dienes Attila szobrász és a Székelykeresztúrról szintén Magyarországra áttelepült Ughy István festő mellett a másik három művész: Horváth Lajos festő, Párkányi Raab Péter szobrász és a Filep Sándor grafikus. Minden egyes munka lélektől lélekig ható üzenet, hangsúlyozta Németh Júlia. A kolozsvári mellett a jövőben a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi közönség is megtekintheti majd az F1 csoport alkotásait. /Ferencz Zsolt: Lélektől lélekig ható üzenetek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Kolozsváron bemutatták Jakab Gábor: Húsz éve „szabadon” Csíksomlyón. Pünkösdi búcsúk 1990–2009 között című könyvét. A húsz év történetét képeskönyv formájában állította össze a szerző. A kiadványban szerepel Márton Áron püspök 1949-ben elhangzott történelmi jelentőségű csíksomlyói beszéde, továbbá a húsz éves időszakban elhangzott szentbeszédek, valamint a Keresztény Szóban és a Vasárnapban megjelent, Csíksomlyóval kapcsolatos írások. A bemutatón Kovács Sándor főesperes kifejtette, Csíksomlyó léte és története, lelki kisugárzása mindenkit megérint, százezrekre gyakorol benyomást ösztönös erejével. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a csíksomlyói búcsújárást a legnagyobb összmagyar mozgalomnak tartja. /Jakab Judit: Szem- és fültanúként a csíksomlyói búcsúról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Kampányindító sajtótájékoztatót tartott május 8-án Kolozsváron Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, a Magyar Összefogás Listájának második helyen álló jelöltje. Winkler Gyula 2007 decemberétől dolgozik európai parlamenti képviselőként. Winkler az elmúlt időszakban az európai pénzekből segített ágazatok közül Románia tekintetében az energetikai, a vidékfejlesztési szektort és a szélessávú internet bevezetését emelte ki. /Ferencz Zsolt: Kolozsváron indította kampányát Winkler Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Kolozsváron a magyarországi és romániai szakemberekből álló bizottság a jövő héten dönt a Mátyás-szobor restaurálási munkálatainak kivitelezésére benyújtott pályázatokról. /Kiss Olivér: Mátyás királynak még várnia kell. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Egy város főtere és főleg Kolozsváré olyan, mint egy névjegykártya: mindent elmond, ami lényeges, képviseli az egészet, Kolozsvárt, a mait és az egykorit. Szégyen, hogy egykor többségében magyar volt ez a város? Az sem mindegy, hogy a város vezetősége ismeri-e a város múltját, miként viszonyul hozzá. A műemlékek feliratozása kapcsán jó lett volna nem megfeledkezni arról, hogy ez a város nem volt frankofón, ma sem az. És arról sem kellett volna megfeledkezni, hogy nem véletlenül nevezik Kolozsvárt nem csak Erdély, hanem az erdélyi magyarság fővárosának is. A kolozsvári románság jelentős része tudja, hogy a hatvanas évekig Kolozsvár magyar város volt és tisztában van ennek jelentőségével. Kolozsvár jóérzésű román polgárai számolnak is a város magyar múltjával, de jelenével is. Kolozsvár demográfiai átalakulása nem indokolja főterének megváltoztatását. A kommunista rendszer idején számított zárt városnak Kolozsvár a magyarok számára, amikor folyamatosan felszámoltak mindent, ami a magyarságra utalt. Mindazok, akik Európában főtérrel, méghozzá szép főtérrel rendelkeznek, óvják, védik azt. Miért kell Kolozsváron drága pénzen megváltoztatnia főteret? A Főtér átalakítása 20 millió euróba kerül, amikor itt a gazdasági válság, ezt a pénzt hasznosabb dolgokra lehetne fordítani. /Vekov Károly: Ilyen gazdagok vagyunk? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

A 450 éves Református Kollégium sok kiváló szakembert nevelt az egyetemes magyar kultúrának. Sok tanárról és diákról megemlékeztek a különböző évfordulós rendezvényeken. Egy valaki kimaradt, aki a Bolyaiak után a legelismertebb marosvásárhelyi tudós volt, Kelemen Lajos. Tizenegy évet töltött a Református Kollégiumban. A kollégiumban eltöltött éveire emlékezett Születtem Marosvásárhelyt címen. Visszaemlékezését kiadta a kolozsvári Komp-Press Kiadó 1993-ban. „Szülőim sírja után mindig felkerestem a kollégiumot, s lelkemben ilyenkor újraéledtek ifjúságom álmai és emlékei, valahányszor hazajutottam” – írta Kelemen Lajos. Utcát kellene elnevezni róla Marosvásárhelyen. /Oláh-Gál Róbert: „Erdély történésze” = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adta át a hét elején a külső tagok fórumán a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjat és Arany János-érmet. Az Arany János-díjat évente három kategóriában ítélik oda: a tudományos életműért járó díjat az idén Kótyuk Istvánnak (Ungvár) ítélte oda az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága. Az utóbbi években elért kiemelkedő tudományos teljesítményéért járó díjat Gábrity Molnár Irén (Szerbia) érdemelte ki, míg a fiatal, 35 év alatti kutató elismerésére szolgáló díjat Benyovszky Krisztián (Szlovákia) és Kádár Edit (Románia) vehette át. Az Arany János-érmet öt kutatónak ítélték oda: Horváth Lászlónak (Horvátország), Murádin Jenőnek (Kolozsvár), Pál-Antal Sándornak (Marosvásárhely), Tóth Károlynak (Szlovákia), valamint Vermes Gábornak (Egyesült Államok). /Arany János-díj és -érem hazai kutatóknak (is). = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Kolozsváron 15 napon keresztül, május 10–24. között színes programmal emlékeznek arra, hogy 15 éves a Katolikus Egyetemi Lelkészség /KEL/. Május 19-én közösségi szentmise lesz Dr. Jakubinyi György érsek celebrálásával, de lesz fotókiállítás, lesznek csoportos beszélgetések, kreatív programok, nosztalgiabál és sok más érdekesség. /15 éves a Katolikus Egyetemi Lelkészség. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Megjelent Borcsa János Merítés – kritikák, tanulmányok, jegyzetek 2005–2008./Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009/ című kötete, ebben érzékelhető a kortárs magyar irodalmat figyelemmel követő kritikus tág rálátása. Így fogalmazott kritikusi hitvallásáról: a kritikus egyik feladata „a számára ihletadó művek fontos üzenetének felerősítése hiteles értelmezések, meggyőző értékítéletek megalkotása útján, ugyanakkor az olvasó számára hozzáférhető módon”. /Váry O. Péter: Borcsa János merítései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Tizenötödik alkalommal hívták össze Magyarországon az egyetemi pasztorációs konferenciát. Az idei alkalomra április 23–25. között került sor Egerben. Évek óta hagyomány, hogy ide az erdélyi egyetemi pasztoráció munkatársait is meghívják. Az idei konferencián Brassóból Mihály Imre segédlelkész és két egyetemista, Kolozsvárról Takó István egyetemi lelkész és Györgypál Enikő pasztorálasszisztens vett részt. Fontos tapasztalat volt a mások értékeivel, sajátosságaival való találkozás. A konferencián részt vettek római és görög rítusú katolikusok, evangélikusok és reformátusok. Az erdélyi egyetemi lelkészségek közötti párbeszéd 2008. április 19-én kezdődött Kolozsváron, az Országos Katolikus Egyetemi Találkozó (OKET) keretén belül. E találkozók megismétlődtek 2008. november 8-án Brassóban az OKET-en és a 2009. április 18-i gyulafehérvári OKET-en. /Györgypál Enikő: Egyetemi pasztorációs konferencia Egerben. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 10./

A román pártok nagyszabású rendezvényeken mutatták be én jelöltjeiket a június 7-i EP-választásokra, az Magyar Összefogás listájának főbb jelöltjei országjáró karavánokra indultak. Együtt kezdte kampánykörútját a nagybányai piacon Tőkés László és Kovács Péter, a Magyar Összefogás listájának első, illetve ötödik helyezettje, ahol az összefogás fontosságát tolmácsolták a választóknak. Nyílt támadást intézett Tőkés László és az RMDSZ ellen Adrian Severin szociáldemokrata európai parlamenti képviselő, amikor „elfecséreltnek” minősítette a református püspök jövőbeli brüsszeli mandátumát és kétségbe vonta azt, hogy az RMDSZ „komoly emberei” képviseltetve érezhetik magukat Tőkés által. Csíkszeredában, egy fiatalok számára rendezett vetélkedővel rajtolt május 8-án Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselőjelölt kampánya. Winkler Gyula, a Magyar Összefogás listájának jelöltje Kolozsváron indította európai parlamenti kampányát. /Elindult a kampánykaraván. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

A temesvári Műszaki Egyetemen május 8–10-e között tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Műszaki Tudományos Diákköri Konferenciát, ahol a tudományos dolgozatok tartalma, formája, újszerűsége, bemutatási technikája mellett a magyar szaknyelv helyes használatát is pontozta a magyar egyetemi tanárokból álló zsűri. A Budapesti Műszaki Egyetemről, a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemről és a Marosvásárhelyi Sapientia Egyetemről érkezett diákok három szakosztályon – gépészmérnöki, vegyészmérnöki és villamosmérnöki – összesen 15 dolgozatot mutattak be. Jánosi Endre TDK-elnök elsősorban a temesvári műegyetemi hallgatók részvételét hiányolta. Érdeklődéssel hallgatták meg a TDK résztvevői a jelenleg Budapesten élő volt temesvári diák, Simon Csaba előadását az internet új útjairól. /Pataki Zoltán: 11. Műszaki Tudományos Diákköri Konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

A VI. Református Kollégiumi Napok keretében a kolozsvári Reményik Sándor Társaság, a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány, valamint a „házigazda” Református Kollégium részéről Szilágyi Gizella magyartanár szervezésében május 9-én ismét sor került a Reményik Sándor szavalóversenyre. A Reményik-nagydíjat – egy Reményik Sándort ábrázoló plakettet, Gergely István szobrászművész alkotását – idén Nagy Noémi, a Református Kollégium növendéke nyerte el. /N. -H. D. : Ismét Reményik-szavalóverseny. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Kányádi Sándor költő 80 éves, 1929. május 10-én született Nagygalambfalván. Beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben. 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt. /Kányádi Sándor ma 80 éves. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

Palocsay Kata, a BBTE tanársegéde hívott mindenkit a végzős színművészeti hallgatók vizsgaelőadására május 10-re Kolozsvárra, a Színművészeti Kar stúdiótermébe. A hallgatók fél éven át tanultak bábozást, és lelkesedéssel adták elő Gryllus Vilmos Biciklis dalok című lemezére felépített bábelőadásukat. /S. B. Á. : De gurul a bicikli... = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

A tavaly augusztusban alakult Vetési Albert Kultúrkör rendezésében május 9-én a volt Szerdahelyi-kúriában négy helyi képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás, tájékoztatott Török József, a Vetési Albert Kultúrkör elnöke. Pop-Szováti Jusztin /sz. 1990/ kerámia-szobrokat, grafikákat készít, Adam Ottília Textilmunkákat, festményeket, grafikákat, szobrokat állított ki, Kolozsváron, divatdesigner szakon szeretné folytatni tanulmányait, a 78 éves Tomután Gyula festeget, a negyedik kiállító – Laudat Tünde – elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a megnyitón. /Fodor I. : Helyi alkotók tárlata Vetésen. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 11./

A csíkkozmási születésű Kolozsváron élt és alkotott szobrászművész, Gergely István domborműveiből és plakettjeiből nyílt kiállítás május 9-én Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában. A tavaly elhunyt képzőművészt családi és baráti szálak is kötik Nagyváradhoz. A tárlat anyagát Banner Zoltán művészettörténész méltatta. Gergely István munkája Nagyváradon az Ezredév emléktéren álló Lorántffy Zsuzsanna-szobor, a váradréti református templom udvarán álló emlékmű, amelyet a partiumi ötvenhatosok emlékére állítottak, illetve a váradolaszi református templom udvarán található millenniumi emlékkő. Az ‘56-os emlékmű a művész utolsó munkája volt. „Imádkozott, hogy azt az egyet még befejezhesse” – emlékezett Tőkés László. /Nagy Orsolya: Emlékkiállítás Gergely István munkáiból Váradon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./

Az újonnan alapított Világhírnév Kiadó első két megjelent kötetét ismertették Kolozsváron. A kiadó vezetője, Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztőségének belső munkatársa elmondta: az évek óta erdélyi megyékről folytatott szórványriport-sorozat alanyaiból nőtte ki magát ez az ún. szórványtengely-mozgalom, amelyhez kb. kétezer személy kapcsolódik. Az egyik kötet a Kolozsvári Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének, Mihály Istvánnak különböző fórumokon már közölt esszéit kínálja „A képernyő jótékony homálya” címmel. Szabó Csaba Jó Sándor margarétái című munkájával folytatja sajátos regényes történelmi nyomozásait. Ezúttal a 14–15. századi Moldva, a Nagy Lajos korabeli Bedőházi Drágos és I. Bogdán honalapítása, Moldva és Erdély közös múltja közötti kapcsolatokat kutatja, rámutatva a közös lengyel, litván, magyar, moldvai, német és osztrák gyökerekre. /Ö. I. B. : Úttörő Világhírnév. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Pataki János Csángók – Az elveszett magyarok című könyvét mutatták Kolozsváron május 9-én. A szerző eddigi munkássága során Székelyföld és egyéb magyarlakta területek néprajzával, kultúrájával foglalkozott. Kutatási területét elmondása szerint azért választotta, mert a világban szétszóródott magyarok „semmit sem tudnak egymásról”. „Az én könyvem a csángóság védelmében csak egy kis pont, de minden változás akkor kezdődik el, amikor tesznek valamit az érdekében” –mutatott rá a szerző. /Potozky László: Az elveszett magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ 31/ Bréda Ferenc Lali lakomái /AB-ART kiadó, Pozsony/, című kötetét mutatták be Kolozsváron az Insomnia kávéházban. /P. L. : Lali lakomái az Insomniában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

A Magyar Polgári Párt (MPP) távol marad az európai parlamenti kampánytól, központi, megyei és helyi szervezetei nem vállalnak szerepet a kampánytevékenységekben. Az MPP közleménye leszögezte: mivel az MPP-t kizárták a választásból, felkérik a párt helyi, megyei, illetve országos tisztségviselőit, hogy tartózkodjanak a kampányban való személyes megjelenéstől. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) külön-külön kampányolnak, de közös rendezvényeket is tartanak az európai parlamenti választások előtti hetekben. Az öt százalékos bejutási küszöb elérése létfontosságú az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervezetei számára. /EP-kampány az MPP nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ Tőkés András, az MPP alelnöke elmondta: nincs tudomása arról, hogy az elnökség eldöntötte, megtiltja a területi szervezeteknek, hogy részt vegyenek a kampányban. Tőkés András szerint túlkapásként minősíthető ez a döntés. Gazda Zoltán, a háromszéki szervezet alelnöke közölte: korábban megállapodtak Tőkés Lászlóval abban, hogy a Kovászna megyei MPP nem folytat ellenkampányt, azonban nem kívánnak részt venni az RMDSZ–EMNT-jelöltlista népszerűsítésében. Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke úgy nyilatkozott: a polgári párt megyei képviselői, szimpatizánsai fontosnak tartják, hogy az RMDSZ–EMNT közös jelöltlistáján első helyen álló Tőkés László újabb mandátumot szerezzen, és értelemszerűen arra buzdítják majd a Kolozs megyei magyarságot, hogy szavazataikkal támogassák a magyar összefogás listáját. Az MPP-s Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári küldötte számára érthetetlen, hogy az MPP elnöksége miért akarja a szervezetet elszigetelni. A Bihar megyei MPP szerint fontos, hogy Tőkés László továbbra is folytathassa EP-képviselői tevékenységét, mondta el Lengyel György Bihar megyei MPP-elnök. /Gyergyai Csaba: Az EP-kampány is megosztja az MPP-t. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Máté András parlamenti képviselő tiltakozott a Kolozsvár főterén végzett munkálatok ellen: a történelmi központ radikális átalakítását valamint a fák és bokrok kivágását rongálásnak tartja. A kétnyelvű táblák kapcsán Máté András elmondta: „A magyar nyelvű feliratok hiányát barátságtalan gesztusnak tartom. Egy olyan, a multikulturalitására büszke város esetében, mint Kolozsvár, kihagyni a húsz százalékos kisebbség nyelvén szóló feliratozást a történelmi műemlékekről, ellentmond a szabad és nyitott kolozsvári szellemiségnek. Megtagadja mindazt, amit sikerült Funar után visszaadni a városnak. ” Máté szerint nemcsak az emléktáblákra kellene felkerüljön a magyar nyelvű felirat, hanem illene betartani a választási ígéreteket és Kolozsvár bejáratához is kitenni a magyar nyelvű helységnévtáblát. /Máté András tiltakozik Főtér-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Felhívás az OMDSZ és KMDSZ vezetőségéhez egy, a főtéri rombolás elleni tüntetés megszervezéséért. Egy közösségnek is van identitása, emlékezete, múltja. A Kolozsváron élőknek a Főtér a tartópillér, emberi identitásuk egyik építőköve. Posztmodern karikatúrát akarnak faragni egy város szimbólumából? Álldogálunk és várunk, a „magyar identitás csorbulásáról” beszélünk, írta hozzászólásában T. Szabó Csaba, felszólítva az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetőségét, hogy szervezzen felvonulást, néma megmozdulást a Főtér látványrombolása ellen. /T. Szabó Csaba: A Matyi tér velünk él! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

A kolozsvári Főtér-rendezés első áldozatai a kidöntött lámpaoszlopok. Alkotójuk, a neves iparművész, fémszobrász, a Képzőművészeti Egyetem egykori tanára, a Barabás Miklós Céh 1997-es nívódíjasa, Károly Sándor, ha élne, most lenne 60 éves. Özvegyét, a szintén képzőművész Károly Zöld Gyöngyit a városuk sorsáért aggódó szemtanúk azonnal értesítették a történtekről. Honnan is tudhatná a Regátból származó Sorin Apostu polgármester, hogy egy Kolozsvár arculatát évtizedekkel ezelőtt formáló képzőművész, a Szamos-híd korlátjának, a Román Színház előtti lámpaoszlopoknak, számos ablakrács és kapu készítőjének egyik, a tér hangulatához illő alkotásáról van szó. László Attila alpolgármester szerint a formatervezett alkotások majd méltó helyre kerülnek. A polgármesternek a műemlékek feliratozásával kapcsolatos kijelentése azonban rosszindulatú. A magyar nem nemzetközi nyelv, ezért semmi keresnivalója a műemlékek feliratain, azok román, angol és francia nyelvűek lesznek, közölte. Amikor a történelmet meghamisító, magyargyalázó emléktáblák felkerültek a Mátyás-ház, a Mátyás-szobor és a Petőfit is vendégül látó egykori Biasini szálló falára, Gheorghe Funar kezében volt a város. Emil Boc polgármestersége idején naivul azt remélték, hogy a gyalázkodó feliratok helyére más kerül. A magyar emléktáblák eltávolítására még maga Gheorghe Funar sem merészkedett. Remélhetőleg Sorin Apostu sem erre gondolt, amikor a magyart és a németet – egyébiránt az idelátogatók zöme éppen ezt a két nyelvet használja – száműzni óhajtja. /Németh Júlia: Kolozsvári múlt, kolozsvári jelen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./