Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Május 14-től bővült a területi stúdiók műsorrácsa, jelezte Bardocz Sándor, a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója magyar adásának főszerkesztője. A kedd reggeli adás magyar nyelvű, műsorvezető Debreczeni Hajnal. Lesz benne sajtószemle, műsorajánló, telefonos bejelentkezés stb. – közölte a főszerkesztő. /N. -H. D. : Kedd reggeli magyar adás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Románok a magyar, magyarok a román irodalomban címmel szervezett konferenciát a csíkszeredai Sapientia Egyetem bölcsészkara nemrégiben. A szimpóziumot követő rádióműsorban többek közt Stefan Borbely kolozsvári professzor szóvá tette: a kölcsönös megismerést nehezíti, hogy sok többségi úgyszólván semmit nem tud Erdély valós történetéről. A többségi oktatásról elmondható, valósággal terjeszti a tudatlanságot, azt a benyomást kelti, hogy a nem román kultúrák ismeretének elhanyagolása megengedhető, az ún. kisebbségi népek hozzájárulása nem emelkedik a jelentőségteljes teljesítmények szintjére. A magyar és a szász közösségek évezredes munkája zárójelbe tehető az oktatás alapján, holott jórészt ezeknek köszönhető például az országrész településhálózatának létrejötte, s történelmi szerepét ezek alakították meghatározó módon sok-sok évszázadon át. A többségi oktatási rendszer még mindig a többi erdélyi kultúra lebecsülésére buzdít, ezáltal a régi előítéletek terjedését elősegíti. A nemzetállami szemlélet a többségi iskolákban potenciális sovinisztákat termel, s a legjobb esetben is nemtudomkák jönnek ki kapuján. A szimmetria szembeszökő hiánya nem egyéb a közvetett beolvasztás eszközénél. /B. Kovács András: Legjobb esetben nemtudomkák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./

Dr. Fazakas József egyetemi professzor, a kolozsvári BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának főigazgatója a vele készült interjúban beszámolt arról, hogy ősszel négyéves mérnökképzés indul be, a végzősök környezetmérnöki diplomát fognak kapni. Nappali és távoktatási képzésre gondolnak. Szintén új lehetőség az anyagtudomány kutatására beindult sepsiszentgyörgyi kutatási központ, amelynek a központi részét a nanoanyagok és ezek technológiájának a kutatása alkotja. A múlt év decemberében megkezdték az egyetemi campus építését. /Czompó János: A sepsiszentgyörgyi egyetem újabb lehetőségei. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

A magyarországi piarista rend képviseletében Urbán József piarista tartományfőnök és a rend két tagja /Sárközi Sándor és Kállay Emil/ a napokban tett látogatást a Csíkszeredában, arra a döntésre jutottak, hogy a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületét birtokba véve, a következő tanévtől kezdve bekapcsolódnak az ifjúság oktatásába. A nagy múltú piarista tanítórend Magyarországon mintegy 365 éve működik, Erdélyben először Besztercén telepedtek le 1717-ben, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Medgyesen, az Arad megyei Szentannán, ahonnan 1788-ban áthelyezték rendházukat Temesvárra, ott 160 éven át tanítottak a piaristák, Kolozsváron 1776-tól. „A határ közelében még működnek egykori piarista iskolák, azokat testvériskolai kapcsolatokkal tudjuk segíteni, hisz közel vannak a mostoha anyaországhoz. Székelyföld azonban távol van, ugyanakkor nagy tömbben él és küszködik ott a magyarság. A csíki-medence ráadásul zömében katolikus. Ezért tájékozódtam, hogy van-e szükségük piarista munkálkodásra. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívott a legerőteljesebben bennünket, piaristákat. Így talált a két szándék egymásra Csíkszeredában” – mondta Sárközi Sándor piarista atya, akit rokoni szálak is fűznek Csíkhoz, édesanyja itt született. A következő tanévtől kapcsolódnának be a gimnáziumok diákjainak keresztény szellemben való oktatásába, együttműködnek a Sapientia – EMTE lelkészségével. /Antal Ildikó: Piaristák fognak tanítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Csaknem 40 évvel ezelőtt a nyugati magyar értelmiség létrehozott egy civil szervezetet – Bázel központtal – Európai Protestáns Magyar Szabad Egyetem /EPMSZE/ néven. A 90-es évekig hallatlan jelentősége volt, hiszen rendszeresen könyveket jelentetett meg, konferenciákat tartott, melyekre főleg kelet-európai magyar írókat, költőket, művészeket hívott meg. Mintegy híd volt a keleti vasfüggöny és a nyugati világ között, amely lévén nem politikai, hanem inkább egyházi szervezet, aránylag könnyen végezte munkáját. Sütő Andrástól Kányádiig, Illyés Kingától Lohinszky Lorándig, vagy éppen festők, zenészek, az akkori világ kisebbségi értelmisége mind megfordult ezeken a szabadegyetemi rendezvényeken. 1990 után a helyzet megváltozott. A keleti kommunista államok összeomlásával, majd később az Európai Unió révén már nem volt szükség arra a szerepre. A 2000-es évek elején született meg az a határozat, hogy az anyaszervezet mentén országonként külön hozzanak létre helyi egyesületeket. Így született meg előbb az Erdélyi Kör, majd a Délvidéki, a Felvidéki és most van folyamatban a Kárpátaljai Szabad Egyetem bejegyzése civil szervezetként. Az Erdélyi Körnek kb. 60-70 tagja van, évente két alkalommal tartanak szabadegyetemi napokat, tavasszal és ősszel. Az idei szabadegyetemi napokat április 15–16–17-én tartották Nagyszebenben. Paul Philippi Nagyszebenből Erdély története – egy európai kísérlet? címmel értekezett, Kozma Zsolt Kolozsvárról Erdély a tolerancia földje? címmel fejtette ki véleményét, Maksay Ádám (Kolozsvár) Erdély építészeti öröksége az Európai Unióban címmel beszélt. /Demeter József lelkipásztor: Erdély az Európai Unióban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és második otthonában, Kolozsváron emlékeznek Dsida Jenőre (1907–1938) születésének 100. évfordulóján. Május 17-én Szatmárnémetiben Dsida mához szóló költészete címmel a Scheffler János Lelkipásztori Központ előadótermében egész napos irodalmi tanácskozást tartanak. Másnap Kolozsváron felavatják az újjáépített Szabédi-házat, majd irodalmi tanácskozást tartanak, emléktáblát lepleznek le annak a Fürdő utcai háznak a falán, amelyben 1925-től haláláig élt Dsida Jenő. A rendszerváltás után először 1992-ben, Dsida születésének 85. évfordulóján szerveztek jelentősebb megemlékezést Szatmárnémetiben. Akkor hangzott el először szabadon a költő Psalmus hungaricusa, és akkor tartottuk róla az első tudományos ülésszakot. – Dsida költészete iránt nem lankad az érdeklődés – mondta Muzsnay Árpád, a megemlékezést szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke. Május 20-án Szatmárnémetiben Dsida-szavalóversenyt tartanak. Bemutatják – a szintén szatmári születésű Kovács András Ferenc által válogatott – nemrég megjelent Dsida-versválogatást, a Mentor Kiadó gondozásában /Benkő Levente: Dsida mindig időszerű. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

Elekes Emma a Kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után, az 1953-ban a Nagybányán indult, majd Szatmárnémetibe áttelepedett együttes alapító tagja. Az évek folyamán több alkalommal változott a színház neve. 1953-ban a nagybányai Drámai Színház magyar tagozata volt, 1956-ban a Nagybányai Drámai Színház szatmárnémeti tagozata, majd 1957-ben önálló színházzá válhatott, Szatmári Állami Magyar Színház néven. Ugyanez az együttes az Északi Színház nevet kapta 1968-ban, amikor melléjük csatolták a román társulatot. 1993-ban az Északi Színház magyar tagozatának sikerült némi önállóságra szert tennie, és felvették a társulat alapító igazgató-főrendezőjének a nevét, így lett a nevük Harag György Társulat. Bár a cégtábla folyton változott, ennek a társulatnak volt a tagja Elekes Emma 1989-ig, aztán mint meghívott vendégművész játszott három alkalommal. A Szatmári Állami Magyar Színház éveken át az élmezőnyhöz tartozott, mi több, az országos élmezőnyt vezette. Szatmárnémetiben 217 év óta állandóan volt színházi évad. Több száz neves primadonna, vezető színésznő játszott itt évek hosszú során. Itt kezdte a pályáját a Prielle Kornélia, és itt ünnepelte a Sétatéri Színházban pályájának 50. évfordulóját 1891-ben. Neményi Lili pályájának első éveit zajos sikersorozat kísérte, és hatalmas búcsúelőadást tartottak, amikor elment és vált belőle világszerte ismert sanzon-, operett-, operaénekes és színésznő. Elekes Emmának egész sor országos visszhangot kiváltó alakítása volt. Egy-egy új előadásra való felkészülés gondjai a Kovács-Elekes házaspár esetében a próbákon nem értek véget, odahaza is folytatódnak. Elekes Emma hűsége a társulathoz, Szatmárnémetihez példamutató, amikor Harag György, Csíky András, Köllő Béla alapító tagok elmentek, majd Boér Ferenc is távozott. Elekes Emma gyermeke Kovács András Ferenc költő. – Elekes Emma színésznői életművéért Identitas-díjban részesült. /Csirák Csaba: Elekes Emma laudációja: Szikrázott élte minden pillanata. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./

Jóváhagyta a kormány május 16-i ülésén az új regionális és megyei kórházak megépítésére, illetve a régebben épült intézmények rehabilitálására vonatkozó ütemtervet. Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter bejelentette, a tárca júliusban írja ki a nyolc regionális kórház és húsz megyei sürgősségi kórház megépítésére vonatkozó pályázatot. Regionális kórház épül többek között Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Temesváron, míg új megyei sürgősségi kórházat Aradon, Nagyváradon, Gyulafehérváron, Besztercén, Brassóban, Déván és Nagyszebenben hoznak létre. Emellett megújul többek között a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a nagybányai, a szatmárnémeti és a zilahi megyei kórház. Emellett több mint 233 ezer tanügyi alkalmazott kap százeurós tankönyv- és szoftvervásárlási támogatást. /Balogh Levente: Új kórházak épülnek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Vélhetően a nyár közepén új magyar alpolgármestere lesz Kolozsvárnak. Boros János az RMDSZ javaslatára valószínűleg a nyár közepén távozik az alpolgármesteri tisztségből. Mint elmondta, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök lenne a legesélyesebb az üresen maradó tisztség betöltésére. Boros az Országos Lakásügynökség (ANL) több megyét koordináló területi kirendeltségének már jó ideje üresen álló vezetői tisztségének várományosa. Az RMDSZ-nek jelenleg hat helyi tanácsosa van, közülük, csupán László Attila lenne hajlandó vállalni az alpolgármesteri tisztség betöltését. /Lázár Lehel: Boros mégis távozik. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Május 17-én Szilágyi Domokosról készült dokumentumfilmek kapcsán lesz kerekasztal-beszélgetés Kolozsváron, a Film.Dok helyszínén. A költőről szóló két dokumentumfilm: B. Nagy Veronika Szembehalál című alkotása, illetve Maksai Ágnes Az utolsó maszek című dokumentumfilmje. /Horváth István: Kényes téma Szisz ügynök múltja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

Giuseppe Verdi Traviata című operáját mutatja be a kolozsvári Magyar Opera május 17-én, Gy. Tatár Éva rendezésében, vezényel Horváth József. /Márton Éva: Szerelem és balítélet. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Bardocz Sándor, az RTV Kolozsvári Stúdiója Nemzetiségi Szerkesztőségének főszerkesztője kétségeit fogalmazta meg, hogy az Erdély FM-rádióprojekt közszolgálati lenne, hogy megkapta volna a nyilvánosságot, hogy kikérte volna a szakemberek véleményét, hogy a rádióprojekt valóban párt-, illetve érdekvédelmi szövetségtől független lesz. /Bardocz Sándor, az RTV Kolozsvári Stúdiója Nemzetiségi Szerkesztőségének főszerkesztője: Erdély FM – gyakori kétségek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

Dr. Czirják Árpád érseki helynök meglepőnek és érthetetlennek nevezte, hogy a gyulafehérvári érsekség a kolozsvári Szent Mihály-plébániáról más plébániára óhajtja őt áthelyezni. Erről faxon értesítették, elvárta volna, hogy konzultáljon vele erről dr. Jakubinyi György érsek. Az áthelyezésnél pénzügyi szempontokra hivatkoztak. Az érsekség előírta, hogy a bérházakkal rendelkező plébániák a házbér címén befolyt bruttó összeg harminc százalékát fizessék be a gyulafehérvári érsekségnek. A Szent Mihály plébánia ennek az előírásnak csak részben tett eleget. A felszólításra reagálva a tartozás jelentős részét már törlesztették is. Az érsekség javasolta, hogy a marosvásárhelyi, a brassói és a kolozsvári plébánosok kölcsönösen egyezzenek meg a cserében, ami nem jött létre. Mindegyik lelkipásztor ragaszkodott saját közösségéhez. Azóta az érsek újabb javaslatot tett: Czirják maga választhat új plébániát, ő azonban ezt az ajánlatot nem tudja elfogadni. Egészsége, sem energiája nem teljes ahhoz, hogy mindazt, amit megtett Kolozsváron, másutt újrakezdje. /Horváth Arany: Váratlan, érthetetlen a gyulafehérvári érsekség szándéka. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Egész napos ünnepséggel tisztelgett Dsida Jenő emléke előtt, születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsvár Társaság és a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke. A Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el a költő családjának kriptája előtt, délután a kolozsmonostori római katolikus templomban szentmisét celebráltak, este pedig a Báthory-líceumban irodalmi-zenés műsorral adóztak a költő emlékének. Egyed Emese egyetemi tanár és Kántor Lajos mondott beszédet. /(N. -H. D.): Száz éve született Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Nagyszabású rendezvénysorozat zajlik Dsida Jenő születésének 100. évfordulóján szülőhelyén, Szatmárnémetiben és a sírját őrző Kolozsváron. Szavalóversennyel kezdődtek Kolozsváron május 17-én a Dsida-napok. Szatmárnémetiben a költő szobrának megkoszorúzásával kezdődnek május 17-én a rendezvények. Május 18-án A költő feltámadása címmel ünnepi műsorra kerül sor a Filharmóniánál, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mond beszédet. /Dsida centenáriuma Kolozsváron és Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

Május 16-án mutatta be Egyed Péter Kántor Lajos immár negyvenkettedik (!), A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század című kötetét Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban. Szellemi életünk nagyjainak megidézése ebben a könyvben a szerző által ötvennyolc erdélyi magyar művész-tudós szellemnek (valamennyien a képzeletbeli Erdélyi Szellemi Nagyfejedelemség kapcsán jöhetnek számításba) a megszólításával történik. /Ö. I. B. : Erdélyi szellemi örökség-leltár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Lázadoznak a civil szervezetek Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljhatalma ellen, főleg mert a budapesti és a bukaresti kisebbségi támogatásokról is egyedül dönt. A magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek, valamint a budapesti kormány képviselőinek részvételével megtartotta alakuló ülését február végén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum. Ezután megkezdték a pályázatok kiírását. „Kliensrendszer alakult ki, az erdélyi civil szervezetek aszerint kapnak pályázati pénzeket, hogy mennyire támogatják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség célkitűzéseit” – vázolta a helyzetet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. A több mint száz civil szervezetet tömörítő szövetség igazgatótanácsa április 20-án állásfoglalásban nehezményezte, hogy létfontosságú területekre (ifjúság, mezőgazdaság, nem szakkönyvek kiadása) nincs pályázati kiírás, s „elfogadhatatlanul kevés” összeget irányoznak elő például az egyházakra, vagy hogy nincs lehetőség az uniós pénzek lehívásához szükséges önrész megpályázására, miközben a civil szervezetek 95 százaléka ezt képtelen letenni az asztalra. A külön ifjúsági keret megszüntetése a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét is váratlanul érte. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az állásfoglalásra válaszul Kolozsváron kijelentette, azok számára idegen az új nemzetpolitika, „akik etnobizniszben gondolkodnak”. Bodó ezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy Törzsök „Erdélybe exportálja a magyar politika gondjait, mert éppen Magyarországon létezik etnobiznisz”, és „cinizmus ennek emlegetése”, amikor a civileket oda sem engedik a tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ, egyedül dönt a Bukaresttől idén kapott 265 millió forintnak megfelelő lej sorsáról. Rossz nyelvek szerint az RMDSZ közpénzt pumpál a politikáját támogató lapoknak, hisz a legtöbbet, 57,5 millió forintnyi lejt a sajtó kapott, miközben művelődésre 45 millió, ifjúsági célokra 26,8 millió, szociális pályázatokra pedig mindössze 11 millió forintnyi lej jutott. Szembetűnő, hogy a Verestóy Attila szenátor, Communitas-kurátor birtokolta Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilap és Erdélyi Riport hetilap összesen 3,3 millió forintnyi lejt kapott. Az RMDSZ-ellenes, sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapnak csak némi morzsa jutott, a szövetséggel szemben ugyancsak kritikus kolozsvári Krónika napilapnak pedig, forráshiányra hivatkozva, egy lejt sem ítéltek meg, ahogy a megszűnés határára sodródott Erdélyi Napló hetilapnak sem. „Az elvük, hogy aki nincs velük, ellenük van” – mondta a HVG-nek Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Sokan fanyalognak amiatt is, hogy a szintén a Communitas által finanszírozandó, várhatóan júniusban induló Erdély FM rádió a dugába dőlt Erdélyi Magyar Televízió számára Budapestről átutalt 300 millió forintot is megkaparintotta. Az erdélyi magyar média ezt csak RMDSZ-rádiónak becézi, Bodó szövetsége panaszlevelet írt Gyurcsánynak, de csak egy udvarias választ kapott, aminek az a lényege, hogy a pályázatok elbírálásába Budapestről nem szólnak bele. A megoldás a civil szervezetek szélesebb körű bevonása lenne. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a Communitas kuratóriumának tagja a HVG-nek csak annyit mondott: hajlandók tárgyalni erről. /Irházi János / Kolozsvár: Harc a kisebbségi pénzekért Erdélyben − Egy a buksza! = Heti Világgazdaság, május 19./

Tanártoborzó plakátokat szeretett volna elhelyezni a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem főépületében és az Egyetemi Könyvtárban. Az egyetem vezetősége azonban ezt megtagadta azzal az indokkal, hogy a felhívás szövege magyar nyelvű. A biztonsági szolgálat eltávolította a már felragasztott plakátokat. Az egyetem gazdasági igazgatóságán kifejtették, hogy a hirdetés nem helyezhető el az egyetem egyetlen karának épületében sem, mert szövege magyar nyelvű, ami számukra nem érthető. Az oktatási program vezetője, Hegyeli Attila a Magyar Tanszéken tartott előadást: minél több szakképzett pályakezdő pedagógust szeretne bevonni a moldvai magyar oktatási programba. /Plakátot csak románul! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Május 18-án töltötte be hetvenedik életévét Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő, a Helikon folyóirat főmunkatársa. Őt köszönti a lap Kántor Lajos és Demény Péter írásaival. Lászlóffy Aladár a kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári egyetemen végezte a magyar irodalom szakot. 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségében dolgozott, majd 1962–1969 között a Napsugár című gyermeklapnál. Később az Előre című napilap és az Utunk (rendszerváltás után Helikon) című irodalmi hetilap szerkesztője volt. 1994 óta meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet ad elő. Több tucat kötete jelent meg, és számos rangos díjat is magáénak tudhat. /Költőnket köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Dsida Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezést a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész- és Római Katolikus Hitoktatói Kar és a Kolozsvár Társaság. A költő műveiből ízelítőt a Báthory-líceum dísztermében bemutatott, Merre száll? című zenés-verses összeállítás nyújtott. A BBTE bölcsészkarán oktató Orbán Gyöngyi előadásában két közkedvelt Dsida-verset, a Nagycsütörtököt és a Kátai menyegzőt hasonlította össze. A verselemzés után következett a zenés versösszeállítás. Számos Dsida-versből hangzott el részlet hol énekelt, hol szavalt formában. /Kiss Bence: Dsida nyomában blues-zal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Kolozsváron a Korunk Galériában megnyílt Szabó Vilmos festészeti kiállítása. A tárlatnyitón Boér Ferenc színművész Szilágyi Domokos-verseket olvasott fel. /Ö. I. B. : Szabó Vilmos tárlata a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Kettős könyvbemutatót tartottak május 17-én Kolozsváron a Sapientia Tudományegyetemen. Dr. Balázs Lajos, a Sapientia Tudományegyetem csíkszeredai kara tanszékvezetőjének A vágy rítusai c. könyve és a Keszeg Vilmos által szerkesztett Specialisták. Életpályák és élettörténetek című élettörténet-interjú kötet a Scientia Kiadó immár negyvenedik kiadványaként jelent meg. Dr. Balázs Lajos „trilógiája” (Az én első tisztességes napom, Menj ki én lelkem a testből, Szeretet fogott el a gyermek iránt) az élet fordulópontjainak szokásait kutatja. Új könyve másfajta kihívásból született meg. A szokások mögött mélyen rejlő vágyak sokaságának hoztam felszín a szerző. A Keszeg Vilmos által szerkesztett élettörténet-interjú kötetet Pozsony Ferenc, a Kriza Társaság elnöke és dr. Szabó Árpád Töhötöm méltatta. /Vetési Júlia: Ebben a világban a véletlent is irányítják. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű római katolikus teológiai képzés keretében újdonság, hogy szociális munkás szakon ebben az évben végez az első évfolyam. Ők vagy a tanügyben, hitoktatókként helyezkedhetnek el, vagy az egyházmegye szociális munkájába kapcsolódnak majd be. Mivel ez még csak az első végzős csoport és csak a második végzett évfolyam után lehet akkreditáltatni egy szakot, a szociális munkás szak jelenleg még ideiglenes állapotban van. A karon működő többi szak mind akkreditálva van már. A nyelvszakon újdonságként ősszel a hittanári-román szakpár indul. Több dél-erdélyi jelentkező van, aki magyar nemzetiségű ugyan, de román iskolába járt, viszont szeretné ezt a szakot végezni. A szegény diákok alkalmi segítésére létrejött a Didakhé Alapítvány. /Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (1). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 20./

Dr. Marton József dékán elmondta, még nem tisztázódott, hogyan alakul a bolognai rendszerben a BBTE hittanári szakjaira való felvételi. A bolognai rendszer ezt elvileg nem ismeri, kérvényezték e típust, de nem kaptak még minisztériumi választ. Az egyetem vezetésének engedélyével továbbra is kétszakos képzésben vesznek részt a diákjaik. A bolognai rendszer magiszterképzőinek elvárásai igen szigorúak. Az elmúlt év nyarától sokat cikkeztek a nem hivatottak a gyulafehérvári teológia helyzetéről, a Hittudományi Főiskola integrálódásáról a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara keretébe. Vallási ellentéteket gerjesztő cikkek jelentek meg. A legelső vád az volt, hogy feladják a papnevelde autonómiáját. Szó sincs erről. Az intézmény egészében Gyulafehérváron marad. A teológia szemináriumi részlege nem is integrálódik be az egyetembe, hanem csak a főiskolai részleg, előbbi négyéves alapképzéssel, s majd ehhez hozzájön a kétéves magiszterképző. A másik vád szerint a Vatikán és a román állam szorgalmazza a belépést. Megalapozatlanok ezek az állítások. Az újságok eléggé katolikusellenes beállítottságúak. Protestáns részről is érkeztek vádak, durván beavatkoztak a katolikus egyház belügyeibe, erre 500 év óta, amióta Erdély magyarságának vallási egysége felekezetekre tagolódott, nem volt példa. Ha ezekre válaszolnak, a vallások közötti feszültséget szították volna. Egy országban létező tanügyi intézmény nem működhet az ott létező tanügyi szabályoktól függetlenül. A „játékszabályok” betartása még nem jelenti az autonómia feladását. A református egyház már 1993-ban létrehozta a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem keretén belül a Teológia Kart, a katolikusok ezt utolsóként tették. Az egyetem Római Katolikus Teológia Kara, s ezen belül az oktatás és a nevelés autonóm, csupán a törvényes szabályokat kell betartani. 2005-ig a gyulafehérvári hittudományi főiskola mint 1989 előtt is létező intézmény akkreditáltnak minősült. Igaz, hogy a romániai Hivatalos Közlönyben a nem akkreditáltak csoportjában volt mindig feltüntetve. A bolognai rendszer alkalmazásának éve (2005) a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Főiskolát – akárcsak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet –kellemetlenül érintette, az akkreditált állapotból ideiglenes (autorizált) működési állapotba került. Ezért ettől az évtől kezdődően a kolozsvári Teológia Kar keretén belül rendezik a végleges vizsgákat, melyre külön engedélyt kaptak. /Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (2). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 27./ Előző: Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (1). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 20./

A május 19-i népszavazás lebonyolításának tisztaságára országos szinten a Pro Democratia Egyesület 2300 aktivistája ügyelt fel. Victor Cioara szerint a választás szervezési hibák tekintetében rekordnak számítható. A megyei választási irodák sok esetben elírták a nevet és az azonosító adatokat. Gyakoriak voltak az olyan szavazókörzetek, ahol nem kértek aláírást a szavazópolgároktól, sok helyen nem tartották tiszteletben a pártok jelvényeinek használati tilalmát. A kolozsvári 34-es számú körzetben 590 szavazatot kellett megsemmisíteni, mert tévedésből az ellenőrző pecsét helyett a „szavazott” feliratú pecsét került a lapokra. /Ö. I. B. : Sok törvénytelenség a népszavazáson. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Szakértői értekezletet tartottak Budapesten, a köztársasági elnök hivatalában. Középtávon sikeres lehet az a stratégia, melynek nyomán az átalakuló uniós térségben, az európai regionalizmus keretében kapják meg a határon túli magyarok az autonómiákban ismert demokratikus jogokat – ez lehet a „Határon túli magyarság a 21. században” című, Sólyom László államfő által kezdeményezett és összehívott konferencia május 18-i előadásainak az egyik konklúziója. A tanácskozáson az autonómia és a regionalizmus magyarországi és határon túli szakértői tartottak előadásokat. Bakk Miklós politológus (BBTE, Kolozsvár) szerint Magyarországnak differenciáltan kell a határon túli régiókra tekinteni. Székelyföld esetében a kétoldalú román–magyar kapcsolatokban támogatni kell, hogy tárgyalások induljanak be a régió jogállásáról a térség képviselői és a román kormány között. Horváth Gyula, a MTA Regionális Kutatások Központjának a főigazgatója egy Kárpát-medencei transznacionális makrorégió létrehozását vázolta föl, Benedek Gyula professzor (BBTE) pedig az erdélyi térség regionális előnyeiről (fejlettebb városhálózat) értekezett. Sólyom László köztársasági elnök rámutatott, a konferenciasorozat mostani, harmadik találkozójának célja: tényszerűen feltárni a magyarság autonómiájának európai lehetőségeit. /Regionalizmus és autonómia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

Egymilliárd forinttal támogatja idén a magyar kormány a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Az egész évre szóló támogatási szerződést Gémesi Ferenc, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára és Kató Béla, a kolozsvári Sapientia Alapítvány elnöke írta alá. A dokumentum alapja a magyar kormány és az alapítvány között Budapesten 2000. május 27-én létrejött együttműködési megállapodás, de a szerződés most az eddigiektől eltérő módon nem féléves, hanem egész éves időszakra határozza meg a támogatás összegét. A 2007-es évre szóló egymilliárd forintos támogatást különböző szakmai programokra elnyerhető támogatások egészítik majd ki – derül ki a Miniszterelnöki Hivatal közleményéből. A szerződés új elemeként rendelkeztek az akkreditációs ütemterv és a stratégiai fejlesztési terv elkészítéséről. Ezek a dokumentumok a finanszírozási szerződés elválaszthatatlan részét képezik. /Bálint B. Eszter: Egymilliárd az EMTE-nek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

„Megszentelt földön állunk. Megszentelt föld, mert a vértanúk életének színtere, ahogy haláluk színtere, megszentelt föld: emléket, nem egyszer tragikus emléket hordoz (…) Szabédi László a maga tragikus halálával és mindazzal a megpróbáltatással, amely ezt a személyes végzetet előidézte, az erdélyi magyarság, az egész magyar nemzet vértanúja” – mondta Pomogáts Béla Kolozsvár május 19-én, a Szabédi Emlékház ünnepélyes avatásán. Az emlékházat az EMKE, a Korunk Stúdió és az Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-emléknap keretében avatták fel Kolozsváron, a költő egykori lakóházának helyén. Kötő József EMKE-elnök elmondta, az emlékházban Szabédi-emlékszoba, hagyatéki könyv- és kéziratgyűjtemény, illetve kutatóközpont kap helyet. Az Új utak – törésvonalak, költők centenáriumán mottójú irodalmi konferencián, Szabédi kortárs költőtársairól, Dsida Jenőről, Jékely Zoltánról, Szemlér Ferencről is szó esett. A konferencián a Kárpát-medence különböző részeiből érkezett irodalomtörténészek, irodalomkedvelők vettek részt. Dsida-emléktáblát avattak a Sétatér egyik házának falán, amelyben a szatmárnémeti születésű költő életének utolsó éveit töltötte. Markó Béla RMDSZ-elnök költőként volt jelen az eseményen, a „tündéri költő” alakját idézte fel, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét is említve. Láng Gusztáv irodalomtörténész, Dsida-kutató is tartott előadást. Az emléktábláról, amelyet a szülőváros ajándékozott a kolozsváriaknak, Czirják Árpád érseki helynök és Markó Béla vonta le a leplet. Szlovákiából, Kárpátaljáról, Felvidékről és az anyaországból is érkeztek az erdélyi költők előtt ünneplők. /Valkai Krisztina: Zarándoklat és irodalmi konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Nagybányán a Teleki Magyar Házban (TMH) emlékeztek Teleki Sándorra, aki 115. évvel ezelőtt halt meg, továbbá a Teleki Magyar Ház fennállásának ötödik évfordulójára. Felavatták Dinyés László budapesti szobrászművész Teleki-mellszobrát. Csetri Elek kolozsvári történész Teleki Sándor életpályáját ismertette, Teleki Sándor emberi-katonatiszti legendás alakját Bona Gábor budapesti hadtörténész rajzolta meg. Balogh Béla levéltáros-történész a grófnak és családjának Kővár vidéken kifejtett áldásos tevékenységéről szólt, ezután Murádin Jenő, kolozsvári művészettörténész a grófnak és családjának a hazai művészeti életbe való aktív bekapcsolódását méltatta. Érdekes rajzkiállítást láthattak a jelenlévők, Teleki hazai, illetve európai kényszerkalandjainak színhelyeiről és európai hírességű barátairól. /Farkas E. Zoltán: Teleki a Zazar partján. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./