Hétvégén Székelyudvarhelyen lezajlott a XIV. Országos Diákszínjátszó Fesztivál, melyet a Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület és a Tamási Áron Gimnázium szervezett. Mintegy négyszáz diák fordult meg a helyszínen. Tizennyolc csapat mérte össze tehetségét, kettőt az anyaországból fogadtak. Az első díjat megosztva a kolozsvári Angyalkák és a székelyhídi Griffiti vitte el. /Barabás Blanka: ODIF: Akiknek sikerült. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 16./

Orbán Sz. Ildikó textilművész kiállítását Papp Attila Zsolt verseivel kísérve nyitották meg Kolozsváron a Bulgakov kávéházban. A kiállításon nem csak a svéd design nagyjait idéző színes faliszőnyegek, hanem számos gitárformát is fel lehet fedezni. /Zene a szemnek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Megszűnik az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének kolozsvári információs irodája. Washington szerint Románia politikai és gazdasági szempontból stabil ország, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) és az Európai Unió tagja, az iroda fenntartása tehát már nem indokolt. Nem hivatalos források szerint azonban az információs irodák bezárásának anyagi okai vannak. A kolozsvári iroda vezetője, Lisa M. Heilbronn, akivel a lap interjút készített. /Kiss Olivér: „Leginkább a fegyelmezetlen sofőrök zavartak”. Beszélgetés Lisa M. Heilbronn leköszönő amerikai konzullal. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Április 16-án Kolozsváron a Farkas utca 4. szám alatti épületben felavatták a Babes–Bolyai Tudományegyetem múzeumának új otthonát. A négy teremben, többek között, helyet kapott – néhány korabeli fényképfelvétel és dokumentum erejéig – az 1872–1918-as, 1940–45-ös és 1945–59-es időszakok méltánytalanul lecsökkentetett emléke is, „Ferencz József Tudományegyetem”, „A kolozsvári magyar egyetem” és a „Bolyai Egyetem” alcímek alatt. /Méltánytalan emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Április 16-tól új székhelyen fejti ki tevékenységét Kolozsváron az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítvány a (ERMACISZA), valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ). Az irodaavatóra Április 14-én került sor. Egri István, az ERMACISZA elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta: szponzorok segítségével lehetett megvalósítani az új székhelyre való költözést. Bodó Barna, a MCSZESZ elnöke megjegyezte: ez is bizonyítja, hogy a civil és a gazdasági szféra között javult a kapcsolat. A Balassa (Aviator Badescu) utca 35. szám alatti irodába befogadták a Zöld Erdély Egyesületet, valamint a Bolyai Kezdeményező Bizottságot is. /(köllő): Hétvégi irodaavató. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Indul a 4. Erdélyi Humorfesztivál, mezőnye erősnek ígérkezik, nyilatkozta Tóth Szabolcs, a fesztivál szervezőinek egyike. A fesztivált harmadik alkalommal támogatja az RMDSZ, a szervezés oroszlánrészét még mindig a Szomszédnéni Produkciós Iroda végzi. A rendezvény lehetőséget teremt arra, hogy az amatőr humoristák bemutatkozhassanak. A Humorfesztivál első része, amin majd a hét elődöntős versenyző méri össze tudását, április 21-én Kolozsváron lesz. A döntőbe továbbjutott három személy 22-én, vasárnap lép majd fel a Magyar Operában. /kb: Startol a IV. Erdélyi Humorfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Elhunyt Bereczky Júlia /Nagyszalonta 1928. márc. 9. – Pécs, 2007. márc. 3./ színésznő, évtizedeken át volt sikeres színésznő, emellett 1958 őszétől tanított a kolozsvári Népi Művészeti Iskola színi szakán, majd a Stúdió Színpad rendezője volt 1964 – 1974 között. Mindenki szerette. Amikor elmarták a Stúdió Színpadtól, sokan ott is hagyták a csoportot. Bereczky Júlia a színházban remekül alakította a nagy női szerepeket, több díjat nyert el, 2000 novemberétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. 1989-ben családjával áttelepült Magyarországra. A pécsi Nemzeti Színházhoz kerültek férjével, Barkó Gyurival együtt. /Kovács Pali Ferenc: A mi Julikánk, Bereczky Júlia = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Váradi Katalin Visszatérés /Biblioteca Apostrof/ című kötetét mutatták be április 13-án Kolozsváron. A kötet nem csak verseket, hanem prózai részt is tartalmaz. A leírt történetben van egy adag önéletrajzi inspiráció is. /Kb: Visszatérve. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

A magyar kormány pénzelvonása érinti a közszolgálati médiát, többek között a Duna Televíziót is. Kevesebb pénz jut a határon túli stúdiók működtetésére. Kolozsvárról egyelőre nem lesz élő kapcsolat, a helyi Videopontes stúdió nem írta alá az új szerződést, mert Marius Tabacu stúdióvezető szerint sokkal kevesebb pénzt kínálnak a műsorgyártásra. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke cáfolta a karcsúsítás hírét. Ugyanakkor a határon túli magyar munkatársak Budapesten tartott ülésén Cselényi László elismerte, hogy ellehetetlenülhet a Duna Televízió határon túli tudósítóinak munkája, mivel a Szülőföld Alap nem tudja átvállalni az optikai kábeles összeköttetés finanszírozását. Az Autonómia csatorna a Duna Tv kebelében pénz hiányában már új műsort nem készít, csupán a régieket ismétli meg. Egy magát megnevezni nem akaró tévéalkalmazott elmondta, hogy már azért is komoly belső konfliktusok vannak, ha valamelyik műsorkészítő például Tőkés Lászlót szeretné adásba hívni. Az RMDSZ vezetői emiatt már nemcsak a Duna Tv elnökénél tiltakoznak, hanem magyar kormánykörökben is nyomást próbálnak gyakorolni, hogy az erdélyi magyar nemzeti oldal jelesebb képviselői, Tőkés László, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt és mások ne kerülhessenek műsorba. Legutóbb az utolsó pillanatban állították le dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász meghívását a Duna Televízió egyik műsorába. /Megélhetési gondok a Duna Televízióban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

Újságíró-olvasó találkozó színhelye volt Kolozsváron a Donát úti református egyházközség gyülekezeti terme, ahova az RMDSZ Donát úti szervezetének elnöke, Somogyi Gyula hívta meg az Erdélyi Napló főszerkesztőjét, Makkay Józsefet. Makkay József bemutatta a rendszerváltás után alakult Erdélyi Napló eddigi történetét, azt az utat, amelyen a lap az utóbbi évtized markáns ellenzéki kiadványává vált. Úgy fogalmazott: az RMDSZ által dominált romániai magyar közélet éppen olyan beteg, mint a magyarországi. Ebben a közéletben, amely ezer szálon függ a politikai klientúra által ellenőrzött támogatásoktól, az ellenzéki hangnemet megpróbálják kiűzni, perifériára szorítani. A főszerkesztő úgy vélte: az Európai Unió keretei között példátlan az a módszer, ahogyan Erdélyben az RMDSZ irányításának van alárendelve bármilyen pályázati lehetőség. Ebből következik, hogy kiszűrnek minden ellenzéki szervezetet. ”Tessék utánanézni a hozzáférhető közalapítványi adatbázisokban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Egyesület, illetve más ellenzéki szervezetek vagy az ezekhez közelebb álló sajtókiadványok mikor kaptak utoljára támogatást? A kép megdöbbentő: szinte soha!” – fogalmazott a lap vezetője. Szerinte: „Ha kezünkbe veszünk bukaresti román lapokat és a romániai magyar napilapok mellé tesszük, a romániai magyarság valós helyzetéről, és főleg az RMDSZ-ről szinte csak a bukaresti román lapokból értesülhetünk érdemben. Olyan a sajtónk, mintha nem is létezne: nem a magyarság reális gondjaival, bajaival foglalkozik, nem a magyarság jogsérelmeit veszi górcső alá, nem az autonómiaküzdelem valós kihívásairól ír, hanem olyan dolgokról, amelyeknek alig van közük a romániai magyar olvasóhoz. ” Az RMDSZ a közalapítványokon keresztül a romániai magyarság számára juttatott romániai és magyarországi pénzeket önkényesen osztogatja szét a lapok között, eleve kizárva ebből a néhány ellenzéki hangvételű kiadványt. /Kolozsvári találkozó olvasóinkkal. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

A következő napokban a Szilágyságban vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, körútjuk állomásai: Szilágykraszna, Varsolc, Szilágyzovány, Ipp, Nagyfalu, Kémer, Szilágysomlyó és Kárásztelek. /Szilágyságban a Puck Bábszínház. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Visky S. Béla beszámolt a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) április 11–12-én, Szatmárnémetiben tartott üléséről. A RORLÉSZ alapszabályzatát 1993-ban fogadták el Kolozsváron az Országos Lelkészértekezleten. Pap Géza püspök kifejtette: „Visky S. Béla úgy gondolja, hogy akkor szolgálja a református egyház ügyét, ha a világ elé teregeti a szennyest. ” Továbbá: „Saját fészkébe piszkolt. ”Tőkés László püspök beszédében szintén kitért Visky S. Bélára, felsorolva cikkeit. A püspök szerint Visky az ellenpárt embere, teológusruhába bújt bérenc, a román nacionalizmus szövetségese. Nagy József feketegyarmati lelkipásztor felszólalásában elmondta: amikor ellene mert mondani Tőkés Lászlónak, az egyházfő ilyen utasítást adott esperesének: „Úgy intézd a fegyelmit, hogy ami fehér, az is fekete legyen!” Válaszában Tőkés László püspök tagadta, hogy fegyelmi indult volna nevezett lelkipásztor ellen. Nagy József kijelentette: „Hazudik, püspök úr!” Visky S. Béla negyedórás beszédében válaszolt az ellene felhozottakra, hangsúlyozva, huszonkét évi lelkipásztori és tanári szolgálata alatt soha nem volt a legcsekélyebb konfliktusa sem a kollégákkal, sem pedig egyházi elöljáróival. Visky hangsúlyozta véleményét: „Vezetőink politikai ellenpárttá degradálták egyházunkat”, továbbá „egyházfőinknek kétségbeejtően torz az egyházfelfogásuk. ” /Visky S. Béla: Ki őrzi itt a látszatot? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 19./

„Nagy a nyugtalanság a Magyar Református Egyházban. Tőkés visszaél egyházi hatalmával” – írta a Reformatorisch Dagblad tudósítója a holland reformátusok lapjának március 16-i számában. Cs. Gyimesi Éva szerint Visky S. Béla, a kolozsvári Református Hitoktatói Kar tanára, a teológiai tudományok doktora egyedül, már-már Don Quijote-i küzdelmet folytat az egyházon belüli nyilvánosság szabadságáért. Cs. Gyimesi Éva hangsúlyozta, hogy a legteljesebb átvilágítást a romániai magyar politikai elit elszabotálta, ezért példaadónak látja, hogy Visky S. Béla most az átvilágításra biztat. Cs. Gyimesi Éva szerint jelenleg „Tőkés László maga képviseli a hallgatás, sőt elhallgattatás falát, méltatlanul egykori önmaga és egyháza legjobb hagyományaihoz, hiszen lényegében – egykori hősiessége ide vagy oda – ma ő sem vizsgázik különbül demokráciából, mint előző rendszerbeli feljebbvalója, Papp László. ” Tőkés László püspök elhitetné mindenkivel, hogy „független jelölt”, „pártok felett áll”, holott úgy „focizik”, ahogyan csapatkapitánya, Orbán Viktor odaátról diktálja – írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve: „Ha a Vezér Budapesten kordont bont, rögvest maga is – kicsiben, váradi méretekben – ugyanezt teszi, és közös csapatuk ifjú középcsatára, doktor Hantz, Kolozsváron rúgja az egyetemi kapufákat. Az EMNT logóján ott az Árpád-sávos zászló, meg a turulmadár. Méltók-e az egykori hőshöz és mai palástjához úgy is, mint európai parlamenti képviselő (ön)jelölthöz a nemzeti kirekesztés szimbólumai?” /Cs. Gyimesi Éva: Elkorhadt a talapzat. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 19./; Előzmény: A magyar egyetemért kiálló Hantz Pétert elbocsátották.

Április 18-án megnyílt Fazakas Rita fotóiból álló tárlat Kolozsváron a Korunk Galériában. /-f-: Hangok és hangulatok fényképen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Dáné Veronka: „Az Őnagysága széki így deliberála. ” Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata (Erdélyi Tudományos Füzetek 259. szám) című kötetét mutatja be Kiss András nyugalmazott főlevéltáros április 19-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Az Európa Tanács (ET) oktatási és kulturális bizottsága napirendre tűzi azt az indítványt, amely a romániai magyar kisebbséget a felsőoktatás terén sújtó diszkrimináció ellen tiltakozik – közölte a strasbourgi parlamenti ülésszakon részt vevő magyar delegáció két tagja. Az ET parlamenti közgyűlésének előző, januári ülésszakán a testület több vezető politikusa, a magyarok mellett neves külföldi képviselők közös határozati javaslatot nyújtottak be, vizsgálatot kérve abban az ügyben, hogy biztosított-e a magyar kisebbség esélyegyenlősége a romániai felsőoktatásban. A határozati javaslat emlékeztetett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen kialakult helyzetre, ahol két magyar oktatót eltávolítottak, mert magyar nyelvű feliratokat akartak elhelyezni az épületekben – miközben az egyetem magát multikulturális intézménynek mondja. A dokumentum leszögezte, hogy Romániában a magyar anyanyelvű professzorokat és diákokat a felsőoktatásban való anyanyelvhasználat terén számos módon diszkriminálják. A felsőoktatásban továbbtanulóknak csak 4,4 százaléka tartozik a magyar kisebbséghez, s mindössze 1,6 százaléka élhet azzal a lehetőséggel, hogy magyarul tanulhasson, miközben a magyarok aránya az ország lakosságának 6,6 százaléka. /Napirenden a romániai magyar felsőoktatás ügye. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Bürokratikus akadályok miatt nem tudta tartani a támogatási szerződésben megszabott határidőket a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), ezért az Apáczai Közalapítvány kénytelen volt úgy dönteni: eláll az intézet által Kolozsvárra tervezett Szakkollégiumi Központ építésének finanszírozásától. A KMEI ezáltal 150 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást veszített el. A magyar kormány tavaly a közalapítványok megszüntetéséről döntött, ennek következtében az Apáczai Közalapítvány is tevékenységének utolsó szakaszában van. A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának egyes szakjai mellett működő háttérintézmények szövetségeként 2004-ben megalakult Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közvetlenül létrejötte után döntött egy olyan szakkollégiumi központ építéséről, amely befogadná a magyar nyelvű felsőoktatásban részt vevő egyetemi hallgatókat, programok és képzések megszervezését tenné lehetővé. A központ a kolozsvári magyar felsőoktatási és tudományos élet tanulmányi központja lett volna, konferenciateremmel, könyvtárral, multimédia-központtal. A központ épületének engedélyeztetési eljárását a kolozsvári polgármesteri hivatal városrendezési bizottsága akadályozta. Emil Boc polgármester kijelentette, hogy „amíg ő a polgármester, nem építhetnek ilyen típusú épületet erre a telekre. ” A KMEI nem mulasztott, amikor ugyanis a KMEI benyújtotta az építkezési engedélyt igénylő iratcsomót, még nem döntötték el, melyek azok a városrészek, ahova nem szabad többemeletes ingatlanokat építeni. A városi tanács később hozta meg az erről szóló határozatot. Miután világossá vált, hogy a 150 millió forintos támogatásra nem számíthatnak, a KMEI más források után nézett. /Lázár Lehel: Odaveszett forintmilliók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Három újabb helyszínre – Szamosújvárra, Marosdécsére és Bethlenbe – látogat az április 13-án indult Szórvány Karaván. Célja a magyar kultúra, a hagyományok megőrzése és ápolása szórványvidéken. Színvonalas műsora a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészeinek operettes-nótás-kabarés összeállítását, a Kisbácsi Hagyományőrző Néptánccsoport előadását, valamint az erdélyi popsztár, Dancs Annamari élő koncertjét kínálja. /Szórványszóban a Karaván. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Nagyváradon tartotta éves ülését a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ). A három éve alakult szervezet eddig kerületi szinten munkatársképzőt, nyári tábort és néptánccsoport-találkozókat szervezett. Képviseltette magát a kolozsvári központú Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) is, amellyel a KRISZ hosszú távú kapcsolatot igyekszik kiépíteni. A királyhágómelléki ifjúsági szervezetet ugyan nem sikerült IKE néven bejegyeztetni, Tőkés László püspök azonban elmondta: tárgyalnak arról, hogy visszaszerezzék a Királyhágómelléki Ifjúsági Keresztyén Egyesület nevet a nagy múltú szervezet jogutódjaként működő ifjúsági szervezetnek. A két egyházkerület ifjúsági szervezetének képviselői május 5-én ülnek újra tárgyalóasztalhoz. /KRISZ-IKE közeledés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Április 19-én Szilágyi István író mutatta be Szőcs Géza regényét /Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója, Magvető Könyvkiadó, Budapest/ Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. /Márton Éva: Strucckisasszony emlékiratai. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

A rendszerváltás előtti, majd utáni magyar-román történészi tanácskozások, összejövetelek révén nem születtek tudományosan is használható eredmények. Ezt próbálta kiküszöbölni az évek óta Arad megyében ásatásokat végző dr. Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történésze, aki azt javasolta: szigorúan körülírt tematikájú tudományos ülésszakok rendezésével – amelyek anyagát kötetbe is lehet rendezni – sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Így került sor 2005. október 21–23-án Lippán A XIII. század a románok lakta területeken című tudományos ülésszakra. A résztvevők – köztük Serban Papacostea, a romániai középkorkutatás vezető személyisége, valamint több tanítványa a bukaresti Nicolae Iorga Intézetből, Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa és Szakács Béla Zsolt, a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója, a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem tanára – egy varázslatos századba vetették magukat – állította az ötletgazda Rusu professzor, az ülésszak anyagát összefoglaló kötet /Secolul al XIII-lea pe meleagurile locuite de catre Romani/ április 20-án történt bemutatóján. A bemutatón megjelent Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök is. Az aradi példa követőkre talált, a lippaihoz hasonló, jól körülhatárolt témakörű történésztanácskozásra a jövő héten Besztercén kerül sor. /(Kiss): Román és magyar kutatók a XIII. századról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Janitsek András kolozsvári képzőművész és fémrestaurátor kiállítása nyílt meg április 20-án Csíkszeredában, a Kriterion Házban. A megnyitóra egybegyűlteket Székedi Ferenc, a Kriterion Alapítvány igazgatója köszöntötte és méltatta a művész munkáit. /Janitsek András kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Székely Géza vezette kolozsvári csoportja évente több tematikus kiállítást rendez az Apáczai Galériában. Idén Kodály Zoltán, Dsida Jenő és Szenczi Molnár Albert munkássága előtti tisztelegnek. A zsoltárfordításokat tartalmazó, kerek 400 évvel ezelőtt, 1607-ben napvilágot látott, Psalterium Ungaricum (Magyar Zsoltárkönyv) rendkívül népszerűvé tette alkotóját, Szenczi Molnár Albertet. A hármas évforduló jegyében született kiállításon ki-ki a maga módján, művészi beállítottságának megfelelően tisztelgett emlékük előtt. Tizennyolc művész alkotásai sorakoztak, festmények, grafikák, kerámiák. /Németh Júlia: Psalmus. In memoriam Szenczi Molnár Albert, Kodály Zoltán, Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Guttman Mihály nyugalmazott zenetanár-karnagy Petrozsényban született. Nyugdíjazása után is még húsz évet tanított, így majdnem hatvan év tanítás után hagyta el iskolája falait, a kolozsvári ferences rend kolostorának épületét, a zeneművészeti középiskolát. Feleségével, Takács Gabriellával együtt írták a kisiskolásoknak az Ének-zene tankönyveket V–VIII. osztályosok számára. Egy „Isten segíts” kéréssel kezdi a napját, mondta a vele készített interjúban. Büszke lenne arra, ha tudná, hogy egy gyülekezeti énekkar plébánosukkal meglátogat egy elfelejtett, majdnem teljesen elárvult gyülekezetet, hogy énekével segítse az ott- felejtetteket, vallotta. Példaképei a szülei, akik minden időben vállalták magyar, katolikus mivoltukat és két lelkipásztor, Jakab Antal és Godó Mihály, akik a II. világháború után Kolozsváron, a Báthori Apor szemináriumban lelkigondozók voltak és dr. Venczel József egyetemi tanár, aki Márton Áron püspökkel vállalta a hosszú börtönéveket. /Jakab Gábor: Hol vagy? = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 22./

Április 22-én, vasárnap felavatták a Kolozsvár-Tóvidéki Református Egyházközség gondozásában az elkészült Idősek Lakóközösségének otthonát. Az új intézmény a bibliai diakonissza, Fébé nevét vette fel. Ez a mindössze 30 éves múltra visszatekintő egyházközség nagy megvalósítása. Az építkezés 2004-ben kezdődött, németországi, hollandiai, svájci és angliai testvér egyházközségek, de kolozsvári vállalatok, magánszemélyek és a hívek segítségével készült el, jelenleg 12 időskorú teljes gondozását biztosítja. /Tatár Zoltán: Idősek otthona nyílt meg a Tóvidéken. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Költészet, zene és képzőművészet találkozása volt az április 21-én Nagyváradon megtartott egész napos Reményik-megemlékezés. A kolozsvári Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány és a nagyváradi evangélikus egyház szervezte rendezvény keretében konferencia és szavalóverseny is zajlott. A Reményik Sándor-díj idei kitüntetettjei: Barcsay Zoltán zeneszerző, Deák Ödön lelkipásztor (posztumusz), és Tempfli József püspök; a szavalóverseny első díját Gurka-Balla Ilona, a kolozsvári Református Kollégium diákja érdemelte ki. Az irodalmi konferencián Pomogáts Béla irodalomtörténész Reményik Sándor transzszilvanizmusáról beszélt Erdély földjének szelleme című előadásában. Verseiben a történelmi visszatekintés erős nemzeti elkötelezettséget hordozott. A megoldást a magyar kultúra, művelődés végvárainak éltetésében látta: a templomban és iskolában bízott. Láng Gusztáv irodalomtörténész Költő és szerep című előadásában bevallotta: bármilyen témához is nyúl, Reményik munkássága megkerülhetetlen. Trianonnal előállt egy új szerep, a kisebbségi sorba került erdélyi magyar költő szerepe – ezt elsőként Reményik vállalta fel, tudatosságát elsősorban a Végvári versek igazolták. Lírája visszafordulás a hazafias költészet hagyományaihoz, megalkotott egy sajátos, erdélyi költői szereptudat-modellt. Dávid Gyula Reményik Sándor, ahogy a kortársak látták című előadásában korabeli kritikusok, szerzőtársak írásainak idézésével ismertette Reményik költői fogadtatását. Van nagyobb erdélyi költő, mint ő, mégis ő az erdélyi költő. 1945 után költészete politikai perek tárgya, tilos volt olvasni, köteteit birtokolni. Nevét a nyolcvanas évektől próbálták visszahozni a köztudatba – ebben Kántor Lajos vállalt jelentős szerepet. Tempfli József püspök Reményik nagyváradi kapcsolódásait foglalta össze előadásában. A képzőművészeti tárlaton a kalotaszegi, zsoboki alkotótáborban készült alkotásokból tekinthetnek meg válogatást a jelenlévők, amelynek résztvevői Reményik verseiből merítettek ihletet. /Farkas Imola: A költők mondják ki azt, amit mi nem tudunk. Reményik Sándorra emlékeztek Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Rekordrészvételt jegyeztek idén a kisiskolások Kurutty általános műveltségi vetélkedőjén. Kilenc megye 198 csapata nevezett be a körzeti szakaszokra, hogy az állatvilág, matematika, anyanyelv, idegen nyelv, Európai Unió országai, művészetek, híres emberek, honismeret témakörökben, továbbá ügyességi próbákon és gyakorlati ismeretekből bizonyítsák tudásukat. Április 21-én a Hargita megyei szakaszra továbbjutott tíz csapat a Márton Áron Gimnázium dísztermében mérkőzött meg az országos döntőbe való jutásért. Végül eldőlt: Hargita megyét a kolozsvári döntőn a csíkszentsimoni Endes József Általános Iskola Ugrándozó Mókusok elnevezésű csapata képviseli majd. /Takács Éva: Jó hangulatban kuruttyoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

A kolozsvári Házsongárdi temetőből és Székelyudvarhelyről származó földben, illetve a Hargita megyei Zetelakán faragott kopjafa alatt alussza örök álmát Méhes György a budapesti Farkasréti temetőben. A 91 éves korában elhunyt erdélyi írót pálya- és nemzedéktársak, valamint tisztelői – köztük Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Lezsák Sándor parlamenti képviselő – április 20-án kísérték utolsó útjára. A Székelyudvarhelyen született Méhes Györgyöt Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint. Orbán János Dénes, Méhes György monográfusa, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nevében búcsúztatva az írót kiemelte, hogy szomorú csillaghullásnak lehettünk tanúi az elmúlt fél esztendőben: irodalmunk nagy veteránjai, Faludy György, Sütő András, Határ Győző, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, most pedig Méhes György hagyott el bennünket. /Csinta Samu: Kopjafa alatt, hazai földben. Örök nyugalomra helyezték Méhes Györgyöt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Április 22-én tartották Kolozsváron a Magyar Operában a Humorfeszt gáláját. A 4. Humorfeszt nagydíját Tóth Zsombor, alias Béla nyerte. Az erdélyi humor ünnepén, telt ház volt, bemutatkoztak a fiatal erdélyi magyar humoristák. Az egyéni produkciók között a Szomszédnéni Produkciós Iroda szórakoztatta a közönséget. /Stanik Bence: Támad az új nemzedék. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24/