Március 10-én Kolozsváron a Puck Bábszínház magyar tagozata előbemutatóján szerepelt a Sramó Gábor és Kovács Gáborján által írt Rejtekajándékok kertje, melyet Sramó Gábor rendezett, a bábokat és a jelmezeket Matyi Ágota tervezte. /Rejtekajándékok kertje. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Közjogi vitát váltott ki Sólyom László államfő romániai magánlátogatása. Sólyom László ünnepi beszédét a kolozsvári Magyar Operában március 14-én este mondja el, melyet a Duna Televízió élőben fog közvetíteni. Az államfő március 15-én délelőtt Nagyváradon kezdi a napot, majd onnan érkezik Budapestre, ahol március 15-e alkalmából állami kitüntetéseket ad át a Parlamentben. Este pedig a köztársasági elnök ott lesz a Művészetek Palotájában zajló ünnepségen is. A Népszabadság március 12-i száma felrótta az államfőnek, hogy „a nemzet egységének hivatalos letéteményeseként” nem áll a nemzet hivatalos zászlaja alatt március 15-én, különösen most, amikor fennáll a veszély, hogy az ünnep ismét a nemzet megosztottságának jelképévé válik. /Erdélybe „menekült” a magyar államfő? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

„Az erdélyi magyarság nevében megkövetem Sólyom László elnök urat, hiszen akár februárban, számunkra ő most is az egységet és az összefogást képviseli” – jelentette ki Tőkés László püspök, hozzátette, sajnálatos, hogy vannak Erdélyben olyan vezető magyar politikusok, akik hol Orbán Viktor fideszes pártelnököt, hol Sólyom László köztársasági elnököt oktatják ki. Tőkés szerint nagy jelentősége van annak is, ahogyan Sólyom látogatásának útvonalát összeállították: azt a halálra ítélt Erdélyt látogatja meg, amelynek feltámasztására a rendszerváltás, illetve Trianon óta törekednek. Tőkés pontosította: Nagyváradra az Erdélyi Református Egyházkerület és a Partiumi Keresztény Egyetem nevében már Sólyom László februárban tett erdélyi látogatása alkalmával, kolozsvári találkozásuk során hívta meg a köztársasági elnököt. „Nagy megtiszteltetésnek tekintem a város magyarsága és a református egyház nevében is, hogy a Magyar Köztársaság elnöke elfogadta a meghívást, és jelenlétével az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójának ünneplését is megtiszteli” – tette hozzá a püspök. /Gergely Gizella: Az útvonal jelentősége. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ideiglenes elnöke és Andrássy Árpád, az SZNT Állandó Bizottságának titkára kijelentették, hogy az SZNT tagjai és az RMDSZ vezetői külön-külön vesznek részt a március 15-ei ünnepségeken. Felvetődött a közös ünneplés lehetősége, és helyszíneket is javasoltak, többek között Csíkszeredát, de ez nem valósult meg. „Nem szervezünk külön ünneplést, mindenki magánszemélyként vesz részt az ünnepségeken” – mondta Andrássy. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) baróti szervezetei aláírtak egy felhívást, amelyben felszólítják a magyarokat, hogy ünnepeljék együtt a magyar nemzeti ünnepet. A felhívást az említett három szervezeten kívül a magyar egyházak, a civil szervezetek, illetve Barót független polgármestere, Nagy István is aláírta. Március 14-én elkezdődnek Kolozsváron a március 15-i ünnepi rendezvények. A kolozsvári Magyar Operában Talpra magyar... ! címmel ünnepi műsor lesz, amelynek díszvendége Sólyom László köztársasági elnök és Markó Béla, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ idén Zilahon, Wesselényi Miklós szobránál rendezi meg a március 15-i, országos központi rendezvényét. /Külön ünnepelnek az SZNT vezetői. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

1954. március 14-én, 53 éve annak, hogy az éterben először szólalt meg az azóta közismertté vált szignál, és egy hang közölte: „Itt Kolozsvár, Románia”. A három évvel ezelőtt, a félévszázados fennállás alkalmából megszervezett nagyszabású ünnepség után az intézmény ezúttal csendben ünnepel. A magyar szerkesztőséget illetően Orbán Katalin osztályvezető elmondta: van két adóállomás, amely kimondottan a kolozsvári műsort továbbítja: az egyik Máramarosszigeten, a másik Nagyszebenben. A vidéki tudósítók száma 11-re emelkedett, ezzel teljes lett a hálózat, az adásterület egészében lefedett. Most már van rádiókabaré is, a Szomszédnéni Produkciós Irodával való együttműködés következtében. /Ünnepel a Kolozsvári Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Kolozsváron Bretter György Irodalmi Kör vendégeként első kötetes szerzőt köszöntöttek, Pethő Lorand Nimfasztriptíz (Grinta, 2007) című verseskötetét Papp Attila Zsolt mutatta be. /Varga Melinda: Egy balkáni Catullus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A rendszerváltás óta nem tapasztalt feszült várakozás előzi meg az anyaországban a nemzet legszentebb ünnepét. Az erdélyi magyaroktól a magyar baloldal szószólói megtagadnák a jogot, hogy együtt ünnepeljen március 15-én Sólyom László államfővel. Jellemző módon csak számukra tűnik menekülésnek, hogy Sólyom László ma nem lesz ott Gyurcsány Ferenccel az ünnepi zászlófelvonáson. Bukarestben egyedül a szekusmúltjának köszönhetően dollármilliomossá vált Dan Voiculescu zsebpártja vetemedett megkérdőjelezni a köztársasági elnök erdélyi látogatásának jóhiszeműségét, – ezzel egy platformra került az MSZP-s Lendvai Ildikó a magyarfaló Chelaru tábornokkal, állapította meg a Krónika. A nemzet összefogásának, egységének üzenete még hitelesebben hangzik a magyar államfő szájából, ha azt Fehéregyházán, Nagyenyeden, Kolozsváron mondja. Jelenkori magyar tragédia, hogy ez az elvárás ma a maximum. /Rostás Szabolcs: Nemzeti maximum. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Frunda György szenátor átiratban fordult Monica Macovei igazságügyi miniszterhez. Azt indítványozva, hogy kezdődjék el a közös sírba temetett romániai 1956-os mártírok kihantolása és méltó módon, keresztény szertartás szerinti eltemetése. Ehhez elsősorban kivégzettek sírhelyeinek és személyének a beazonosítására van szükség. Romániában eddig nem történt igazságtétel, még erkölcsi sem, azok esetében, akiket 1956-1960 között elítéltek és kivégeztek. A helyzetet nehezíti, hogy a halálraítéltek és kivégzettek listája nem teljes. Azt biztosan lehet tudni, hogy a kivégzettek között van az a tíz vértanú, akiket a kolozsvári katonai törvényszék halálra ítélt /Szoboszlay Aladár és társai/, további öt személyt életük végéig kényszermunkára köteleztek, másik harminc elítéltet pedig szabadságvesztéssel büntettek. Szoboszlayt és társait 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki és valószínűleg a börtön temetőjében vagy a város temetőjében temették el. A hely, ahol ők nyugszanak államtitok most is, tájékoztatott Frunda. Ezekben az években 24 személyt kivégeztek, emlékeztetett Frunda átirata. /G. G. : Az ‘56-os mártírok újratemetését kéri. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A kolozsvári táblabíróság a lakók és az állam javára döntött a Szentegyház utca 1–3. szám alatti ingatlan ügyében. Az ítélet jogerős, végleges és visszavonhatatlan – áll az ítélőtábla döntésében. Ezzel látszólag lezárult az a peres folyamat, amelyet a Római Katolikus Egyház indított az ingatlan visszaszerzésére. Az épületet 1952-ben kobozták el a kommunista hatóságok, a hivatalos változat szerint az egyház a Néptanácsnak „ajándékozta” azt. Az 1997-ben elindított ügyben először 1999-ben döntöttek, akkor a nagyváradi táblabíróság hozott ítéletet, szintén az állam és a visszaszolgáltatásban ellenérdekelt lakók javára. Ezt követően 2000-ben a gyulafehérvári érseki hivatal a bukaresti különleges visszaszolgáltatási bizottsághoz fordult. A testület helyt adott a követelésnek, majd felmerültek az ellenvetések: azzal vádolták az egyházat, hogy a bizottsághoz juttatott iratcsomóból „kifelejtették” a nagyváradi döntést, ellenben betettek egy kolozsvári városházi okmányt, amely – a vádak szerint – megalapozatlanul igazolja az egyház tulajdonjogát. A vád elsősorban Boros János alpolgármester ellen irányult. Boros már akkoriban azt nyilatkozta: az általa aláírt papír nem az egyház tulajdonjogát igazolta, hanem az ingatlan lakhatósági feltételeiről számolt be. A Római Katolikus Státus jogtanácsosa, Hajdú Gábor úgy véli: megváltozott a bíróság szemlélete a státus-ingatlanok ügyében, már nem tekintik azokat egyházi ingatlannak. Ez pedig nem fedi a valóságot, ezek az épületek az egyház tulajdonában voltak, a státusnak csupán adminisztrálási joga volt, amit a mindenkori püspökön keresztül gyakorolt. Az egyház ügyvédje, Kapcza Mikolt kijelentette, az egyház továbbra is kihasznál minden törvényes lehetőséget az ingatlan (és minden más elkobzott egyházi ingatlan) visszaszerzésére. /E. -R. F. : Ítélőtáblai döntés a Szentegyház utcai ingatlan ügyében. Az államé marad a „státus-ház”? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A Győri Balett rendkívüli estje sikeres volt Kolozsváron. Három táncjátékkal lépett fel március 13-án a népszerű társulat, útban Nagyszeben felé. Játék a szerelemmel, Párkák, Carmina Burana – három produkció, amely méltán nyerte el a közönség tetszését. /Győri balettesek a kolozsvári színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Sólyom László erdélyi látogatásával helyrehozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását, értékelt Templi József katolikus megyéspüspök. Kolozsváron percekig tapsolták a március 15-i gálaesten beszédet mondó magyar államfőt; a hangulatot összetartozás érzése tette felemelővé. Sólyom László arról beszélt: boldog, mert március 15-én az erdélyiekkel közösen ünnepel, ez ugyanis a magyar nemzet egységét fejezi ki. /Cseke Péter Tamás: Az összetartozás fokozatai. Sólyom László erdélyi látogatásával helyrehozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A Cotidianul című bukaresti lap szerint kolozsvári beszédében Sólyom az autonómia mellett érvelt; demokratikus párbeszédet szorgalmazott a népek között, hogy a többségi lakosság autonómiával kapcsolatos előítélete megszűnjön. Álláspontja azonban „kevésbé volt árnyalt”, mint az egy hónappal korábban. A Jurnalul National című lap azt emelte ki rövidhírének címében, hogy miközben Sólyom Romániába látogatott, „Budapesten szidják”. A tényszerűen beszámoló Evenimentul Zilei-jel ellentétben a Gardianul azt írta: „Sólyom hiába jött Erdélybe Tőkés érdekében”. A cikk szerint a magyar államfő erdélyi körútjának az volt a fő célja, hogy támogassa Tőkés László református püspököt, független EP-jelöltet. /Román sajtóvisszhang a Sólyom-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az RMDSZ március 15-i erdélyi központi rendezvényén, Zilahon, Wesselényi Miklós szobránál több mint kétezerötszázan emlékeztek meg az 1848–49-es szabadságharc hőseiről. Az ünneplő gyülekezetet Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke köszöntötte. A rendezvényen Szilágy megye prefektusa, a megyei tanács elnöke, alelnökei, Zilah polgármestere, alpolgármesterei, az RMDSZ területi szervezeteinek vezetői, illetve parlamenti képviselői, a román pártok helyi képviselői és az egyházak vezetői is jelen voltak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében kijelentette: „Itt az ideje a Kárpát-medencében egy új kiegyezésnek a magyarok között Magyarországon és Romániában is, de elsősorban a nemzetek között. ” Markó szerint „az a megalkuvó, aki nem próbál kezet nyújtani a másik nemzetnek, aki nem kezdeményez párbeszédet, aki nem bízik abban, hogy meg tudjuk érteni egymást a Kárpát-medencében. ” Magyarországot az ünnepségen Terényi János bukaresti nagykövet és Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul képviselte. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét Terényi János tolmácsolta, Andrei Todea prefektus felolvasta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök köszöntő levelét. Az ünnepség a Wesselényi-szobor megkoszorúzásával zárult. /Borbély Tamás, Papp Annamária: Markó: Eljött az ideje egy új kiegyezésnek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Kolozsváron a Protestáns Teológia hallgatói nyitották a kolozsvári ünnepségeket, a fiatalok Mátyás király szobra előtt a forradalmat és szabadságharcot felidéző dalokat énekeltek, majd magyar zászlókat lobogtatva vonultak be a Szent Mihály-templomba, ahol ökumenikus istentiszteletre került sor. A történelmi egyházak képviselőinek ünnepi beszédei között az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusának, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium egyesített énekkarának előadása csendült fel. Czirják Árpád katolikus érseki helynök után Pap Géza református püspök beszédében azt taglalta, hogyan fér össze egyház és politika. Elmondta: az egység megőrzését a politikum is céljának kell hogy tekintse. Az egyház feladata pedig az, hogy a politikum tudomására hozza: a hatalmat kölcsön kapta csupán. – Az egyház figyelmeztető és imádkozó háttér kíván lenni Isten népe érdekében – magyarázta a püspök. Szabó Árpád unitárius püspök kifejtette, az 1848-as forradalom azt sugallta a világnak, hogy egy kis nép is fel tud lázadni a zsarnokság ellen, ha van erejét megsokszorozó hite a rablánc lerázására. Orbán László lelkész a lutheránus és evangélikus egyház képviselőjeként elmondta: a forradalom által kivívott szabadság csak a szeretet égisze alatt teheti teljessé az ünneplést. A megjelentek a Biasini-szállóhoz vonultak, ahol Tibád Gergely, a Báthory István Elméleti Líceum diákja szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd az Apáczai Csere János Líceum kórusának dalai kíséretében mindenki elhelyezhette koszorúit a Petőfi emléktáblánál. /Dézsi Ildikó: Ökumenikus istentisztelet Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Hollanda Dénes, a Sapientia-EMTE marosvásárhelyi dékánja elmondta, jólesett mindaz, amit ezelőtt egy hónappal Sólyom László mondott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításával és működtetésével kapcsolatban, örült az állami kitüntetésnek, amelyet személyesen Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vehetett át, de még sok terve van. Az egyetem épülete mellé egy bentlakást tart szükségesnek, majd uniós alapokból egy kutató- és innovációs központot. Hollanda hisz abban, hogy az erdélyi magyar ifjak képesek nyugat-európai megrendelők számára számítógépes programokat gyártani. Ő már a nyolcvanas években magyar tannyelvű műszaki egyetemet létrehozásáról ábrándozott, de őt a kolozsvári magyar értelmiség egy része még a 90-es évek derekán is naivnak, utópistának nevezte. Lehet, hogy volt némi alapjuk erre, hiszen akkor még szalmakalappal járta a koronkai dűlőt, és 265 tulajdonossal és örökössel tárgyalt a még vissza nem kapott föld megvásárlásáról. Ma viszont egy gyönyörű campus áll ezen a területen. Hollanda a Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakát 1963-ban, egyedüli magyarként végezte el. Amikor bejutott, jóformán semmit nem tudott románul. Ha anyanyelvén tanulhatott volna, biztosan jobb eredményt ér el. Az évfolyamon így csak a második lett, ennek ellenére őt marasztalták ott az egyetemen. Hollanda Dénes 1939-ben született a háromszéki Albison, Alsócsernátonban nőtt fel. A brassói Műszaki Egyetemen végzett, ugyanott doktorált, majd docensi címet szerzett. Pályafutása során négyszer választották meg dékánnak a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen. Hat éve a Sapientia – EMTE dékánja. /Szucher Ervin: „Gyakorlatias” álmok nyomában. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Kolozs megye frissen kinevezett főtanfelügyelő-helyettese, Péter Tünde 1996-ban került a tanfelügyelőségre magyar szakos tanfelügyelőként. Új beosztásában a kisebbségi oktatással, az alternatív pedagógiákkal, a magánoktatással, EU-s programokkal, valamint a társult intézményekkel – Pedagógusok Háza, gyermekklubok – foglalkozik. A tanfelügyelőség több nemzetközi intézményfejlesztési programba (Comenius 2.) kapcsolódott be. Az iskolák közti kapcsolat fejlesztését elősegítő Comenius 1-es programra tavaly 48 iskola nevezett be. A magyar nyelvű szakiskolai oktatással nem lehetünk elégedettek, hangsúlyozta, néhány iskolában működik ugyan magyar osztály, de meglehetősen elszigetelten tengődnek. Ideális megoldás lenne az önálló magyar szakiskola. A szülők esetében elavult nézet az, hogy a gyengébb képességű gyermeket is líceumba kényszerítik, hogy érettségizzen. A kolozsvári magyar fiatalok 98 százaléka elméleti líceumban tanul. Hargita, Kovászna és Maros megyében ez az arány jóval kisebb: mindössze 60 százalék. Az újságíró felvetésére, hogy sokan hiányolják a magyar nyelvű állami bölcsődét, Péter Tünde rámutatott, eddig ezek az intézmények nem a Tanügyminisztérium, hanem a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartoztak. A gyermeklétszám csökkenése miatt idén Kolozs megyében hat vidéki tanintézmény magyar tagozata volt veszélyben, de mivel nem megoldható a gyerekek ingáztatása, az iskolák folytathatták tevékenységüket. A tankönyveknél a fordítási hiányosságok okoznak gondot, a szakoktatáshoz szükséges tankönyvek pedig nagymértékben hiányoznak. A gyereklétszám miatt elemi osztályok szűnhetnek meg, főleg a külvárosi iskolákban. /Nagy-Hintós Diana: Elsődleges fontosságú a kapcsolattartás a közvéleménnyel és a tanintézetekkel. Beszélgetés Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettessel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Március 16-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megnyitották az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt megszervezett XII. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A hagyományoknak megfelelően, az idei rendezvényen is – a hazaiakon kívül – Budapestről, Kecskemétről, Debrecenből, Pozsonyból érkezett egyetemi tanárok és fiatal kutatók vesznek részt. Bevezetőjében dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke hangsúlyozta, az előadássorozat célja az erdélyi fiatal magyar műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a kutatómunka ösztönzése, a tudományos kapcsolatok gazdagítása és a magyar műszaki nyelv művelése. Dr. Gyenge Csaba akadémikus, EME-alelnök arra emlékeztetett, hogy a közel ötven fiatal mindig örömmel jön Erdélybe, ahol kutatásainak eredményeit ismertetheti. Köszöntőt mondtak még dr. Csibi Vencel az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság alelnöke, Máthé Márton egyetemi docens /Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem/, továbbá a magyar egyetemek tanárai. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arra emlékeztetett, hogy az utóbbi időben Kolozsváron sok multinacionális vállalat telepedett meg, amelyek nagyon igénylik a fiatal kutatók munkáját. Délelőtt plenáris előadásokat tartottak, délután hat szekcióban, az EME székhelyén és a Sapientia Egyetemen, ötven előadás hangzott el. /Ö. I. B. : Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Éves közgyűlését tartotta meg március 17-én Kolozsváron a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete. Tárkányi Erika Tímea elnöki beszámolójából kiderült, hogy a szövetség tagjai többféle képzés között választhatnak, amelyeket a Kolozs Megyei Pedagógusok Háza is elismer. A sikeresen működő módszertani körök mellett jó hír a tagság számának bővülése: egyre több fiatal pedagógus iratkozik be a szövetségbe. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes a pályázatokon való részvétel fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét. Ömböli Irma frissen kinevezett magyar szakos tanfelügyelő beszédében az együttműködésre helyezte a hangsúlyt. /N-H. D. : Továbbképzésre ösztönöz az RMPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Elhunyt dr. Szántay János /Nagyvárad, 1922. dec. 26. – Kolozsvár, 2007/. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett biokémikusi oklevelet, majd a nagydoktorátusi címet a bukaresti egyetemen szerezte meg. Marosvásárhelyen dolgozott mint biokémikus tanár, majd Kolozsvárra költözött, ahol 1953–1964 között az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet klinikáján főkutató volt, közben 1991-es nyugdíjazásáig a kolozsvári 3-as számú klinika izotóp laboratóriumának, majd az orvosgyógyászati laboratórium főkutatójaként tevékenykedett. Állandó szervezője, résztvevője volt az orvosok évenkénti képzőművészeti kiállításainak. Nem szakadt meg szoros kapcsolata kedvenc sportjával, a kardvívással, korábban a vízilabdában is jeleskedett. 1949-es kardvívóviadalban aratott győzelmet, 1952-ben tagja volt a helsinki olimpián szerepelt vívócsapatnak. Március 19-én Nagyváradon, szülővárosában a családi sírboltba temetik. /Dr. Szántay János (1922–2007) = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Önként jelentkezik kihallgatásra, nyilatkozta kolozsvári sajtótájékoztatóján a zsarolással vádolt Pászkány Árpád Zoltán üzletember, előzőleg néhány hete a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság álarcosai a hivatalos bajnoki mérkőzésen keresték őt a kolozsvári stadionban. Pászkány ismételten hangsúlyozta, írásban előre értesítette az ügyészeket: idézése napján nem lesz az országban és halasztást kért. „1989-ben megváltozott egy rendszer, de az emberek csak annyiban változtak, hogy már nem elvtársaknak, hanem uraknak szólítják egymást” – jelentette ki Pászkány, hozzáfűzve, hogy „ebben az országban mindent lehet”. Pászkány beszámolt arról, hogy a cégcsoportja által nyélbe ütött bukaresti Esplanada projekt – Közép-Kelet Európa legnagyobb, félig állami ingatlanprojektje – „leállításával” is megfenyegették. Az ellene irányuló hadjárat maffia-jellegű akció, amelynek hátterében gazdasági érdekeltségű, de helyi politikai szálakkal rendelkező körök állnak. /Balázs Bence: Ma hallgatják ki Pászkányt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Megjelent Solymár József Egy név a bitófán /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című ifjúsági regénye, melyben az 1848-as szabadságharc egyik kevésbé ismert szereplőjének, Mednyánszky Cézár tábori főlelkésznek állított emléket. Mednyánszky testvérét, Lászlót honvédtisztként az elsők között végezték ki 1849. június 5-én, mivel Lipótvár egyik vezetőjeként nem akarta feladni a várat az ostromló osztrák sereggel szemben. Távollétében báró Mednyánszky Cézár katolikus papot 1851-ben felségsértés vádjával távollétében kötél általi halálra ítélték. /Ö. I. B. : Egy név a bitófán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

A Bolyai Egyetem ügyének alakulására érdemes odafigyelni. A kétnyelvű táblák kihelyezése Hantz Péter és Kovács Lehel részéről előremutató gesztus volt egy olyan területen – az erdélyi magyarság ügyében –, amelyet hagyományosan a sóhajtozás, a trianoni kopjafák állítása, illetve a román miniszteri és államtitkári székek utáni lihegés jellemez. Másrészt, mert a Bolyai-ügy kitűnően szemlélteti a lelkiismeretlen, megalkuvó és kártékony erdélyi magyar politikát, írta a Kaszás Péter a budapesti Magyar Nemzetben. Elég felidézni, ahogy néhány hete Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter levélben tájékoztatta Göncz Kinga magyar külügyminisztert arról, hogy júniusban hatályba lép a Babes–Bolyai Egyetem szenátusának határozata, hogy ki lehet helyezni magyar nyelvű táblákat az intézetben – majd két nappal később a román diplomácia „helyesbített”, és közölte: mégsem lehet magyar felirat a kolozsvári egyetemen, mi több, a magyar tanárok elbocsátása indokolt volt. Ugyanilyen jellemző az is, ahogy Leonard Orban, az Európai Unió többnyelvűségért felelős román biztosa közölte: az egyetem ügye nem tartozik az EU hatáskörébe, ezért az Európai Bizottság nem kívánja annak részleteit kommentálni. A románok célja, hogy csírájában elfojtsanak minden, a magyar felsőoktatás önállósodása irányába mutató kezdeményezést. A román nemzetpolitikának emellett alapvető stratégiai célja, hogy a magyarságot a hatalom minden szintjéről kiszorítsa. Könnyebb elsorvasztani a magyar kultúrát, ha nem hagyják kibontakozni a magyar nyelvű felsőoktatást. Kolozsváron 1920-ban még 80 százalék felett volt a magyarok aránya, míg ma már a 20 százalékot sem éri el. Amennyire érthető a román soviniszták magatartása, annyira érthetetlen a magyaroké. Markóékban a botrány kitörése után nemhogy a kormányból való kilépés lehetősége nem merült fel, de a legkisebb konfrontációt sem vállalták a románokkal az elbocsátott oktatók ügyében. Hasonlóan érthetetlen, hogy Nagy László és Magyari Tivadar annak ellenére elfogadta a románok által felkínált rektor-helyettesi posztot, hogy egyetlenegy sem valósult meg azon feltételek közül, amelyekhez az egyetem magyar tagozatának tanácsa a tisztségek betöltését kötötte. A rektor-helyettesi posztok elfogadása után az egyetem magyar tagozatának tanácsa nyilatkozatot adott ki, amelyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság akcióit „megfontolatlannak, megtervezetlennek, zavarkeltőnek és manipulatívnak” nevezte. Ilyen elvtelen magatartás az európai kisebbségpolitikában teljesen ismeretlen. Európa-szerte több kisebbség is autonómiával rendelkezik, több kisebbségnek saját egyeteme van. Másfelől olyan politikai érdekképviselete, mint a Markó Béla vezette RMDSZ, egyetlen európai kisebbségi közösségnek sincs. A Bolyai-ügy tökéletesen jellemzi az erdélyi magyar érdekképviselet utóbbi 17 esztendejét. /Kaszás Péter, Magyar Nemzet: A kolozsvári Bolyai-ügy. Az RMDSZ politikájára nincsen kisebbségi példa sehol sem Európában. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

Ezelőtt öt éve, március 15-én indult útjára az Erdélyi Magyar Ifjak, ma EMI néven ismert szerveződés, hárman indították: Mózes András, Kacsó Levente és Soós Sándor. Akkor még a Funar vezetése alatt sínylődő Kolozsváron az RMDSZ rendezvényén szórólapoztak mint Kolozsvári Magyar Ifjak. 2002 végére már honlapjuk és Kolozsváron nagyobb létszámú csoportjuk volt. Októberben Erdélyi Magyar Ifjakként határozták meg magukat. Azóta megalakult Kolozsváron kívül Nagyvárad, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós helyi szervezete, újjáalakulásra vár Kézdivásárhely és Barót, illetve megalakulásra Nagyenyed helyi szervezete. /Soós Sándor elnök: Öt éve EMI. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./

Hét órán át hallgatták ki a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság (DIICOT) ügyészei a Gazeta ügyben zsarolásra való felbujtással, és bűncsoport támogatásával vádolt kolozsvári üzletembert, Pászkány Árpádot. A kihallgatás után Pászkány nyilatkozott: továbbra is csak gyanúsított, nem pedig vádlott. Az üzletember elmondta, hogy az ügyészek bizonyítékai meglehetősen halványak, nem igazolják a vádakat. Pászkány nem hordhat fegyvert. /B. B. : Pászkányt lefegyverezték. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Jövőre harmadik évtizedébe lép a Békés megyei Gyulán évenként megrendezett Implom József-helyesírási verseny, amely anyanyelvi hungaricumnak számít, akárcsak a többi, országhatárokon átívelő nyelvvédő, beszédművelő rendezvény. Valamennyinek az alapját a Kárpát-medencei magyar iskolák képezik. Erdélyben másfél évtizede az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) szervezi a regionális versenyeket, a selejtezőket. Ugyancsak Sepsiszentgyörgyről küldik szét mindig a tesztlapokat, amelyeket aztán Kolozsvárra kell eljuttatni, ott dől el, hogy ki utazik Gyulára. Mint eddig mindig, 2007 februárjának végén is a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tartották a döntőt. A megnyitón másodszor adták át a magyarországi nyelvésztársadalom Implom József-díját. Kurunczyné Tarnóczki Katalin tanárnő azért kapta meg, mert az l988-as kezdet óta szívvel-lélekkel vesz részt a szervezésben, a kolozsvári Péntek János professzor pedig azért, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett a verseny Kárpát-medenceivé bővítésében. /Tüzes Bálint: Verseny a tavasz küszöbén. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./ Ilyen nagyszabású, Kárpát-medencei döntőn háromszor mérettetnek meg a tanulók, az Implom Józsefen Gyulán, Győrben a Kazinczy Ferenc-versenyen, illetve Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvünk anyanyelv-használati versenyen. Erdélyben az AESZ és a kolozsvári Aranka György, vagy ahogy újabban nevezik őket, a Gregorius Aranka Társaság bonyolítja le a szervezést, a kolozsvári Szabó T. Attila Intézet szakmai irányítása mellett. A nyelvi versenyek erősítik a gyermekekben az anyanyelv fontosságának, szépségének tudatát, hangsúlyozta Péntek János professzor. /Miért fontosak az anyanyelvi vetélkedők? = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./

75 évet töltött volna idén Bretter György. Az évforduló alkalmából március 19-én a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör is megemlékezett névadójáról. Egyed Péter filozófiatörténész, író Bretter György életét, tevékenységét mutatta be. /Kiss Bence: A senki földjének művelője. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

A budapesti Ernst Múzeum adott otthont az Élesdi Művésztelepen készült alkotásoknak az év első hónapjaiban. A tárlatot már a megnyitón nagy érdeklődés övezte, és a továbbiakban 1100-an tekintették meg – a kortárs művészeti törekvéseket bemutató intézmény látogatottságát tekintve ez a szám jelentősnek számít. A kiállítók magyarországi művészek, közülük többen Erdélyből telepedtek át, és Budapesten végezték tanulmányaikat. A Nagyvárad és Kolozsvár között fekvő Élesd egy évtizede ad otthont nyaranta a fiatal művészeknek, táboruk mára neves művészteleppé nőtte ki magát. /Élesd, természetközelben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 21./