Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kolozsvár (ROU)
29557 tétel
2002. november 21.
"A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./"
2002. november 21.
"Nemeshegyi Péter teológiai tanár és Vanyó László pápai prelátus mellett az erdélyiek közül idén Léstyán Ferenc nyugalmazott általános érseki helynök, Marosvásárhely egykori esperes-plébánosa részesült Fraknói Vilmos-díjban. Léstyán Ferenc a tervek szerint december 10-én veheti át az elismerést Marosvásárhelyen. Az immár harmadik alkalommal odaítélt díj azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológia, a filozófia vagy az egyháztörténelem területén. Léstyán Ferencet 1937-ben szentelték pappá, 1942-től püspöki levéltáros volt Gyulafehérváron. Az Antonescu-korszakban letartóztatták, de sikerült Észak-Erdélybe szöknie; távollétében halálra ítélték. Később egy évet - ítélet nélkül - börtönben töltött, majd Désaknán kényszerlakhelyen élt. Szabadulása, 1955 után Marosvásárhely esperes-plébánosaként szolgált csaknem negyven esztendőn át. Öt kápolnát építtetett Marosvásárhelyen, s ő kezdte el Erdélyben a cigánypasztorációt. /R. Sz.: Kitüntették Léstyánt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./"
2002. november 21.
"A BBTE Szociológia Tanszékének Magyar Tagozata és a Szociológus Véndiákszövetség, valamint a Max Weber Szociológiai Szakkollégium közösen kéthetente Szociológia Nyílt Estet szervez Kolozsváron. Ennek során a társadalomtudományok művelői és közönségük kötetlen keretek között találkoznak. /Pásztor Gyöngyi program-koordinátor: Szociológia Nyílt Est. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./"
2002. november 21.
"Okt. 26-án tartotta közgyűlését a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöki tanácsa Kolozsváron. Erdély minden részéről több mint ötven karvezető jött el. A dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Guttman Mihály nyitotta meg a közgyűlést. A Hajnal akar lenni szakosztály gazdag tevékenységéről dr. Almási István beszámolója hangzott el, ami magában foglalta a népdalosok képzését, tánctáborok szervezését és a népdalgyűjtést. A gregorián szakosztály tevékenységéről Jakabffy Tamás adott számot. Kelemen Attila a fúvószenekarok tevékenységét ismertette. 47 zenekarral tartja fenn a kapcsolatot. Az egyházzenei szakosztály tevékenységéről Sógorné Rigó Magda beszélt. Megválasztották az új vezetőséget. A Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke Guttman Mihály, elnöke Tóth Guttman Emese (Kolozsvár), elnökségi tagok: Péter Csabáné Sógor Éva (Kolozsvár), Kállai Tünde (Kolozsvár), Fórrika Éva (Marosújvár), Szabó Zsombor (Aranyosgyéres). A szakosztályok vezetői: iskolai szakosztály: Székely Árpád (Kolozsvár), gregorián zenei szakosztály: Jakabffy Tamás (Kolozsvár), egyházzenei szakosztály: Sógor Magda (Kolozsvár), fúvós szakosztály: Kelemen Attila (Réty). Ezután a Romániai Magyar Dalosszövetség-díjak ünnepélyes átadására és kórushangversenyre került sor. Gergely János (Székelyudvarhely), az agyagfalvi fúvószenekar vezetője a Rónai Antal-díjat kapta, Csórja Ferenc (Kovászna város) a református kórus 110 éves hagyományát ápoló munkásságáért Seprődi János- díjat, Péterné Sógor Éva, a kisbácsi református egyház vegyes karának vezetője Jagamas János-díjat, Lakatos Imre (Székelyudvarhely) zenetanár, karnagy, zeneszerző Márkos Albert-díjat, Sógor Gyula néhai református lelkész post mortem Zsizsmann Rezső-díjat kapott. /Murár Mária: Tisztújítás a Romániai Magyar Dalosszövetségben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./"
2002. november 21.
"Azokról is szólni kell, akik az 1956 utáni években be sem kerülhettek az egyetemekre, szüleik társadalmi hovatartozása vagy politikai tevékenysége miatt, figyelmeztetett olvasói levelében Ortenszkyné Gyenge Ildikó. Külön felvételi vizsgát vezettek be azok számára, akiknek jó volt a származásuk: a pártaktivisták, kollektíva-tagok és munkások gyermekei, más, könnyebb tételeket kaptak, és a helyek nagyobb része külön nekik volt fenntartva. Egy-két héttel a rendes felvételi előtt rendezték meg számukra a vizsgát. Eztán a felvételi után következett a rendes felvételi vizsga, a megmaradt helyekre. Erre is azok jelentkezhettek, akik az első vizsga során nem jutottak be. Az évek során (mert ez 4-5 évig tartott) ez a praktika odáig ment, hogy már minden szemrebbenés nélkül a második felvételin is azokat vették fel, akik az elsőn kiestek. Sőt, 1959 után a felvételiztető tanároknak ki volt adva a parancs, hogy a listán megjelölt fiataloknak nem szabad jó jegyet adni, akármilyen jól felelnek is! Azokat a tanárokat, akik mégis igazságosan osztályoztak, aznap délután már a Szekuritáté vagy a pártbizottság elé hívták. Elgondolkodni is rossz, hány és hány tehetséges, jó képességű fiatalnak váltak semmivé tervei. Ez is 56 következménye volt. A levélíró szerint ezt még nem tették szóvá. Kérte azokat, akik tudnak erről, vagy áldozatai voltak ennek a felvételi-rendszernek, jelentkezzenek. /Ortenszkyné Gyenge Ildikó, Kolozsvár: Ezt is el kell mondani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21., Postafiók rovat/ "
2002. november 21.
"Dr. Bárányi Ferenc önéletrajzi regényének /Égbenyúló kockakövek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest/ második kiadása jelent meg - az elsőt az akkori hatalom nem engedte piacon megjelenni. Ebben a marosvásárhelyi egyetemista évek elevenednek meg. A regény széles méretű korrajza a múlt század ötvenes éveinek. /Ö. I. B.: Égbenyúló kockakövek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./"
2002. november 21.
"Olvasók megkérdezték az újságírót: miért balos az RMSZ, miért támogatja csak a Markó-csoportosulást, mely immár szinte diktátorként viselkedik? A megosztottságért nem a sajtó okolható, hiszen a romániai magyar médiát végső soron a támogatások határozzák meg. A kolozsvári Metro Media Transilvania közvélemény-kutatása szerint egy most tartandó általános választáson az RMDSZ a voksoknak csak 4 százalékát szerezné meg, ami nyilván azt is jelenti, hogy nem jut be a parlamentbe. Ez az adat figyelmeztető, gyakrabban kell szólni a tagsághoz. /Ferencz L. Imre: Öt százalék alatt az RMDSZ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./ "
2002. november 22.
"Nov. 21-én Prágában, a NATO-csúcsértekezlet nyitó ülésén George Robertson, a védelmi szövetség főtitkára az egybegyűlt államfők és kormányfők elé terjesztette azt javaslatot, hogy Bulgáriát, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát kérjék fel csatlakozzanak a NATO-hoz. Romániában valóságos népünnepélyekkel köszöntötték az ország prágai felkérését a NATO-csatlakozásra. A román közszolgálati rádió és televízió Prágából egyenes adásban közvetítette a történteket, ezután Ion Iliescu elnöknek az ország lakosságához intézett üzenetét, nyomban utána pedig Adrian Nastase kormányfő beszédét sugározták. /Romániát meghívták a NATO-ba. Végleges lehorgonyzás az euro-atlanti térségben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./ Ion Iliescu elnök beszédében köszönetet mondott Románia valamennyi állampolgárának, a NATO-csatlakozás kiérdemlése érdekében kifejtett erőfeszítésekért. Az államfő hangoztatta: "Ez a történelmi pillanat teljes és gyökeres szakítást jelent a múlttal, s Románia véglegesen lehorgonyzott az euro-atlanti térségben". A Romániában elért eredmények sorában említette többek között a nemzeti kisebbségek jogainak elismerését és tiszteletben tartását. Adrian Nastase kormányfő reményét fejezte ki, hogy az ország NATO-csatlakozása meghozza a külföldi beruházások fellendülését, majd kijelentette: Románia teljes mértékben magáévá teszi az új minőségével együtt járó felelősségeket, és szolidárisan részt vesz a NATO misszióiban. - A közszolgálati rádióban és televízióban megszólaltatott kormánypárti és ellenzéki román politikusok, köztük Emil Constantinescu volt államfő, valamint az 1989 decembere utáni miniszterelnökök örömmel üdvözölték a NATO-csatlakozásra való felkérést. Ez alól csak a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke, Corneliu Vadim Tudor volt kivétel. Tudor azt nyilatkozta, hogy a prágai döntés "nem öröm, hanem történelmi szükségszerűség", mert általa orvosolták "azt az igazságtalanságot", hogy Magyarország NATO-felvételével "súlyos egyensúlyhiányt okoztak a térségben". A magyarellenességéről hírhedt politikus elismerte, hogy ő volt Romániában az utolsó pártelnök, akit sikerült meggyőzni az ország NATO-csatlakozásának szükségességéről. Az RMDSZ elégtétellel üdvözölte a NATO bővítésére vonatkozó prágai döntést. A romániai magyarság számára szintén történelmi jelentőségű az, hogy Románia az Euro-atlanti Szövetség tagjává válik. Az RMDSZ álláspontja szerint ez a történelmi fontosságú döntés csak úgy születhetett meg, hogy az elmúlt években Románia politikailag stabil partnerként végrehajtott bizonyos reformintézkedéseket. /Romániát meghívták a NATO-ba. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"
2002. november 22.
"Markó Béla RMDSZ-elnök a héten Adrian Nastase kormányfővel egyeztetett a státustörvény módosításának ügyében, illetve a szövetség és a kormánypárt nemsokára lejáró idei együttműködési megállapodásának végrehajtásáról. Eközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése állásfoglalásban és közleményben szólította fel lelkipásztorait és híveit arra, hogy a továbbiakban feltételek nélkül ne támogassák az RMDSZ-t. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, egyben a Népszabadság kolozsvári tudósítója ezekről kérdezte Markó Bélát. Markó a Máért-ülésről tájékoztatta a kormányfőt. A úgy vélekedett, hogy amennyiben az eszközölt módosítások a román-magyar egyetértési nyilatkozatnak megfelelnek, a jogszabályt Románia el tudja fogadni. A kormánypárt és az RMDSZ közötti megállapodással kapcsolatban Markó hangsúlyozta, szeretnék, ha az állami egyetemi oktatásban eredményre jutnának. A miniszterelnök egyetértett azzal, hogy az állami egyetemi oktatásban, elsősorban a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szükséges az új magyar tanszékek és karok létrehozására. Markó rossz dolognak tartja, hogy Tőkés László püspök "saját politikai küzdelmeibe az egyházát is megpróbálja belerántani." Nagyobb bölcsességet várt volna el a püspöktől, de ez " sajnos nagyon rég óta tudom, hiú remény." Az egyházaknak szükségük van az RMDSZ-re, mint ahogyan az RMDSZ-nek is szüksége van az egyházakra. /Tibori Szabó Zoltán: Románia elfogadja a státustörvény módosított változatát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"
2002. november 22.
"Bár Románia számos tekintetben nem teljesítette a csatlakozás feltételeit sem a gazdaság, sem a korrupció felszámolása, sem az igazságszolgáltatás, sem az emberi és kisebbségi jogok biztosítása terén, biztosan számíthatott a NATO-ba való meghívásra, nagyrészt a terrorizmus elleni harcnak köszönhetően, szögezte le Papp Annamária, a lap munkatársa. Romániának csak ezután kell majd bizonyítania szövetségesei előtt, hogy nem volt hiábavaló a számára megelőlegezett bizalom. A NATO döntésével a magyar nemzet közelebb kerül a határok módosítása nélküli újraegyesüléshez. Jogosan merülnek fel azonban a kételyek: az RMDSZ nem volt-e túlságosan engedékeny? Az a kérdés is felmerülhet, hogy a kormánypártnak e siker után lesz-e immár szüksége az RMDSZ-re. /Papp Annamária: Happy new NATO! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"
2002. november 22.
"Nov. 21-én ünnepelte tizedik évfordulóját a Bethánia Alapítvány /Kolozsvár/ és az általa működtetett Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon Adorjáni László református lelkipásztor, alapítványelnök tartotta a nyitóbeszéde. A gyógyterápiás óvoda holland segélyekből indult, és mai napig is ezeknek köszönheti működését. Jelenleg három magyar és három román csoportot működtet. A holland küldött megjegyezte, ideje, hogy a román kormány és a hivatalok is felismerjék a civil szervezetek fontosságát, és felelősséget vállaljanak ezekért. /Herédi Zsolt: Tizedik születésnapját ünnepelte a Bethánia. Az óvoda holland segélyeknek köszönheti működését. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./"
2002. november 23.
"Budapest temetőin kívül nincs még egy magyar sírkert, ahol annyi akadémiai tag aludná örök álmát, mint a Házsongárdi temetőben. A Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, Teleki József 1842-től 1848-ig Erdély kormányzójaként Kolozsváron a főtéri Bánffy-palotában lakott. A Kolozsváron meghaltak akadémikusok sem mind nyugszanak a Házsongárdban. A történész és politikus Teleki Domokost Gernyeszegen, a nyelvész Szilasi Móricot Budapesten, a filozófus Böhm Károlyt Felvidéken helyezték örök nyugalomra. Gaal György szerint eddig 34 akadémiai tag került a Házsongárd földjébe. Az első, Bölöni Farkas Sándor, az utolsó, Csűrös István, aki 1998-ban halt meg. Gaal György felsorolt néhány Házsongárdi temetőben nyugvó akadémikust. Köztük volt Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Kriza János, Berde Áron, Engel József, Mikó Imre, Szász Béla, Jakab Elek történész, és Kőváry László történész, Balogh Arthur jogtudós, György Lajos, Kelemen Lajos, Bíró Vencel történész és Szabó T. Attila. /Gaal György: Akadémikusok a Házsongárdban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 23.
"A Györffy István Néprajzi Egyesület ünnepi rendezvényén köszöntötte a 80 éves kolozsvári folklórkutatót, Faragó József professzort. A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Folklore Tanszékének könyvtárában nov. 13-án megtartott összejövetelen Voigt Vilmos tanszékvezető egyetemi tanár és Bodó Sándor, a Györffy István Néprajzi Egyesület elnöke mondott köszöntőt. Majd Dégh Linda, Gazda Klára, Csörsz Rumen István és Lanczendorfer Zsuzsa előadásai hangzottak el. Ezt követően Bodó Sándor átnyújtotta az ünnepeltnek az Ünnepi kötet Faragó József 80. születésnapjára című tanulmánygyűjteményt, valamint a Györffy István portréját ábrázoló, A magyar népi kultúra kutatásáért elnevezésű emlékplakettet, Györfi S. szobrászművész alkotását. Faragó kutatott, intézményt szervezett, sorozatot indított, előadásokat tartott, konferenciákon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Több mint 700 tételes bibliográfiája - amelyet a Kriza János Néprajzi Társaság adott ki 1998-ban - előtt kell fejet hajtani. Faragó ma is aktív, alkotó ember. /Deáky Zita: Anyaországi elismerés Faragó József professzornak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 23.
"A nov. 22-23-i "Bethlen Kata Diakóniai Napok" rendezvénysorozat témája a szeretetszolgálat, vagyis a diakóniai szervezetek munkája. Kolozsváron, az Erdélyi Református Egyházkerület rendezvényén Kovács Attila, a Diakóniai Központ igazgatója üdvözölte a résztvevőket, majd bemutatkoztak az Erdély minden részéből érkezett szervezetek képviselői. Több mint húsz intézmény képviseltette magát. /Köllő Katalin: Ha szeretet nincs énbennem, a hitem sem ér semmit. Diakóniai napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 23.
"Nov. 21-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában hivatalosan megnyitották a 10. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált. Kiss Annamária, a Maros megyei MADISZ elnöke, majd Virág György, a Maros megyei tanács elnöke köszöntötte a résztvevőket. Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója hangsúlyozta: "mi mindig is a Marosvásárhelyi Filmfesztivál voltunk és leszünk." A városba érkezett Kuncze Gábor a magyar kormány nevében Pro Cultura Hungarica díjat adott át Vivi Dragan Vasile román operatőrnek, aki hat díjazott magyar játékfilm operatőre volt. /Balázsi-Pál Előd: Alter-Native 10. Kuncze Gábor díjat adott át a megnyitón. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 23.
"Az 1985-ben alakult Bogáncs Néptáncegyüttes jelenleg Erdély legrégebbi folyamatosan működő magyar gyermek-néptáncegyüttese, amely az évek során folyamatosan bővült: 1990-ben megalakult a Kisbogáncs, 1999-ben az Apróbogáncs, 2000-ben a Morzsabogáncs (a Bogáncs kisgyermek-csoportjai), az 1993-ban végzett első "bogáncsos nemzedék" pedig megalapította a Bogáncs "felnőtt" együttesét, a Zurbolót. 1996-ban megalakult a Zurboló Utánpótlás, 2001-ben pedig a Bogáncs Utánpótlás csoport is, a csoportokban jelenleg 180-an táncolnak. A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttes és a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttes csoportjainak támogatására megalakult a Bogáncs - Zurboló Egyesület, elnöke Bajnóczi Zoltán. /Megalakult a Bogáncs - Zurboló Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 23.
"Maroknyi érdeklődő jelenlétében nov. 21-én Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban Lászlóffy Aladár költő bemutatta Kántor Lajos Gyökerek, álmok, tengerek című kötetét. Kántor Lajos volt a Forrás-nemzedék ideológusa, aki mindig bízott az irodalom erejében. /S. B. Á.: Gyökerekről, álmokról, tengerekről... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"
2002. november 24.
"Nov. 12-en névadó ünnepségét ülte a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban a Laudate Dominum ifjúsági kórus. A tavaly szeptemberben alakult kórusban negyvenkét katolikus fiatal énekel, s Hajdó Károly karnagy vezetésével már számos helyen felléptek. /Új ifjúsági kórus Marosvásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 24./"
2002. november 24.
"Második éve jelentkezik a temesvári egyházmegyei ifjúsági központ Laudetur című, három nyelven /köztük magyarul is/ megjelenő kiadvánnyal. A Laudetur különböző nyelvű számai nem egyeznek szóról szóra, inkább az egyes csoportok sajátosságaihoz alkalmazkodnak, azokról adnak hírt. A magyar változatot egész csapat szerkeszti: az ifjúsági lelkész, Szilvágyi Zsolt vezetésével. /bm: Laudetur. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 24./"
2002. november 25.
"Nov. 23-án a 125 éve született Adyra neves meghívottak jelenlétében emlékeztek Érmindszenten, a hagyományos zarándoklaton. Tőkés László és Tempfli József püspökök tartottak ökumenikus istentiszteletet. Az Ady-emlékház udvarán Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a főszervező nyitotta meg az ünnepi megemlékezést. Pomogáts Béla irodalomtörténész, Szabó Vilmos államtitkár, Kósáné Kovács Magda, magyar országgyűlési képviselő, Bálint-Pataki József, Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke beszélt, Dudás Károly (Szabadka) a délvidéki magyar írók üdvözletét hozta el. Érdekes színfoltja volt az ünnepségnek a magyar országgyűlés tagjaiból álló SZENÁ-TOROK nevű kórus fellépése. Tőkés László püspök szerint az elhangzott felszólalások, a jelenlévők pártállástól független együttállása azt tükrözi, hogy határokon átívelő kérdésekben a magyarság mégiscsak egyet tud érteni. Draveczky Károly tanácsos átnyújtotta a tanács és a megyei múzeum által erre az alkalomra kibocsátott Ady-emlékplakettet és díszoklevelet a következő személyiségeknek: Szabó Vilmos, Pomogáts Béla, Kósáné Kovács Magda, Bálint-Pataki József, Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Gyulai Ferencné, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke, Cseh Áron, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Tőkés László, Tempfli József és másoknak. A zarándoklat végén letették a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által építendő Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont alapkövét. /Fodor István: Ady próféciáinak időszerűségét hangsúlyozták. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./ A leendő Ady-központ a Királyhágómelléki Református Püspökség tulajdona lesz. Ady Endre évtizedek óta pusztuló szülőfaluját szeretné fellendíteni a Királyhágómelléki Református Egyházkerület azzal a 40 személy befogadására alkalmas szállóval, illetve gyógyvízfürdővel, amelynek alapkövét most elhelyezték Érmindszenten. A beruházás körülbelül 520 millió forintba kerül, amelyből 320 milliót a Széchenyi-terv keretében már jóvá is hagytak. Az Ady-emlékév zárórendezvénye nov. 24-én Csucsán volt, ahol Sorskérdéseink: Ady szavával - az Ige tükrében címmel tartottak nemzetpolitikai fórumot. A ma Octavian Goga nevét viselő múzeum, a volt Boncza-kastély kapcsán Milan Kundera cseh írót idézve Tőkés László püspök kifejtette, nem szabad hagyni, hogy egy nemzettől elvegyék emlékeit. Ady Endre munkásságát Koncsol László, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Szilágyi István író és Indig Ottó irodalomtörténész méltatta. - Tordán is megemlékeztek a költőről, Ady Endre - a humánumőrző költő üzenete című rendezvénnyel emlékeztek a költőre a tordai Mihai Viteazul Gimnáziumban. /Lepedus Péter, Simon Levente: Ady-központ épül Érmindszenten. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./"
2002. november 25.
"Tudományos konferenciával emlékezett meg Kolozsváron, nov. 23-án a Protestáns Teológiai Intézetben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) 143 évvel ezelőtt Kolozsváron megtartott alakuló ülésére. Az eseményen részt vett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) csúcsvezetése, az erdélyi magyar tudományos élet legjava, jeles közéleti személyiségek és Alföldi László, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Vizi E. Szilveszter MTA-elnök emlékeztetett az 1859-es alapító közgyűlésen gróf Mikó Imre szájából elhangzott célkitűzésekre. Mindnyájan a magyar nemzet részei vagyunk egy olyan kontinensen, amely nem az államok, hanem a nemzetek Európája - mondotta a szónok. Egyed Ákos elnöki beszámolójában az EME helyzetét vázolta. Jelenleg az EME 1346 rendes taggal, 90 alapító taggal, 1715 egyetemi hallgatóval, 70 ezer kötetes könyvtárral rendelkezik, de a sok tennivaló meghaladja erőforrásait és ezért számít az MTA támogatására. Az MTA és az EME együttműködési nyilatkozatot írt alá, amelynek tartalmát Szarka László kisebbségkutató ismertette. A cél a tudományos utánpótlás biztosítása, az intézményfejlesztés, a strukturális támogatás, a regionális kutatás fokozása, a könyvtárak és általában az infrastruktúra korszerűsítése, a könyv- és folyóirat-kiadások, valamint az erdélyi tudományosságon belüli együttműködés ösztönzése, egy akadémiai kutatóhálózat kiépítése. A továbbiakban előadások hangzottak el. Jakó Zsigmond, az EME tiszteletbeli tagja, a humán- és társadalomtudományok erdélyi helyzetét ismertette. Markó Bálint (EME Természettudományi és Matematikai Szakosztályának elnöke) a természettudományi kutatások lehetőségeiről értekezett. Brassai Zoltán marosvásárhelyi professzor az orvostudományi kutatások időszerű erdélyi kérdéseit tárta fel, Gyenge Csaba EME-alelnök pedig a műszaki tudományok jelenéről és jövőjéről fejtette ki véleményét. Az ülés Berényi Dénesnek, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökének üdvözlő zárszavával ért véget, amelyet Sipos Gábor olvasott fel. Délután a Házsongárdi temetőben leleplezték azt az emléktáblát, amely a Magyar Tudományos Akadémia itt nyugvó tagjainak névsorát tünteti fel, Bölöni Farkas Sándortól Csűrös Istvánig. A táblát állító Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke, Gaal György, méltatta a sírkertben nyugvó magyar tudósok érdemeit. Ezután a konferencia a Protestáns Teológiai Intézetben öt szekció előadásaival folytatódott. /Ördög I. Béla: A magyar tudomány napja Erdélyben. MTA-EME együttműködési nyilatkozatot írtak alá. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"
2002. november 25.
"Nov. 23-án Vicén került sor annak a nagycsaládos háznak az avatására, amely a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Reményforrás programja keretében a mezőségi szórványban épült. Jelen volt az Illyés Közalapítvány munkatársa, Moravcsik Andrea és Veress László. A Szent Istvánról elnevezett árvaház nyolc árvának ad majd otthont hasonló módon, mint a szomszédos Csicsókeresztúron működő mini-gyermekotthon. /Okos Márton: Nagycsaládos házat avattak Vicén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./"
2002. november 25.
"Nov. 23-án a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen Színháztudomány az ezredfordulón címmel konferenciát tartottak, melyen számos hazai és magyarországi előadó vett részt. Kovács Levente, az intézmény magyar tagozatának vezetője elmondta, évek óta termékeny együttműködés alakult ki a marosvásárhelyi egyetem és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem között. Kovács Levente beszámolt az egyetemen zajló kutatásokról: évente színháztudományi fórumokat szerveznek, Symbolon címmel tudományos rangú szakfolyóiratot jelentetnek meg, melynek ez alkalommal harmadik számát mutatták be. A Marosvásárhelyen újonnan indítandó média és a báb szakhoz is jelentős segítséget ígért a budapesti egyetem. /A. E.: Támogatják a báb és média szakot is. Színháztudományi fórum Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./"
2002. november 26.
"A nov. 25-én a kézdivásárhelyi bíróságon Reiner Antal hagyatéki tárgyalását dec. 20-ra halasztották, mivel az érintett felek közül csak a felperes Agache-fiú jelent meg, Reiner Antal és ügyvédje távolmaradt. Az 1989-es forradalomkor meglincselt milicista fia 70 millió lejes kártérítést követel azoktól, akiket apja haláláért gyilkosság vádjával elítéltek és bebörtönöztek. A bebörtönzött Reiner Antalt nem hozták el. Reiner az ún. Agache-ügyben született ítélet szerint 52 millió lejjel tartozik Agachénak. A kirakatper szereplője ezt az összeget erkölcsi kártérítés és perköltség címén kellene hogy kifizesse az egykori őrnagy (post mortem ezredesi rangra emelték) családjának. A börtönben levő férfinak mindössze egy esztelneki ingatlantöredék van a nevén, de annak tulajdonhelyzete annyira zavaros, hogy hagyatéki tárgyalást kellett kezdeményezni. /Bartos Lóránt: Reinert senki sem képviselte. Halasztották a hagyatéki tárgyalást ügyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./"
2002. november 26.
"Elhunyt Váradi Mária /Nagyvárad, 1928. dec. 20. - Brassó, 2002. nov. 12./ újságíró. Hosszú szenvedés után november 12-én adta vissza a lelkét Teremtőjének 15-én helyezték örök nyugalomra Brassóban, a bolgárszegi temetőben. 1946-tól dolgozott a romániai magyar sajtóban, először a kolozsvári Igazság és a nagyváradi Fáklya munkatársa volt. Meghurcolták, 1952-től két évet a békási átnevelő táborban kellett eltöltenie, majd nyolc évre kényszerlakhelyre telepítették Szászrégenbe, az írástól eltiltották. A Brassói Lapoktól ment nyugdíjba, megalapításától publikált az Erdélyi Naplóban, a hetilap 12 évfolyamának kollekciója több száz tudósítását és más műfajú írását őrzi, de dolgozott a Duna TV-nek is, több hazai és külföldi lapnak. Tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és a budapesti székhelyű Magyar Katolikus Újságírók Egyesületének, tisztségviselője a Pax Romana mozgalomnak. /Veszteség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 26./"
2002. november 26.
"Kolozsvárért, jövőnkért címmel civil kezdeményezést indítottak útjára kolozsvári értelmiségiek. A prioritások között van a politikumra való hatásgyakorlás - a helyi román értelmiséggel való összefogással - Gheorghe Funar kolozsvári polgármester leváltásáért. Kötő József, az EMKE elnöke javasolta a város fejlesztésére szánt Kolozsvár Alap létrehozását, a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány pályázataival megszólított helyi magyar vállalkozók bevonásával. /Salamon Márton László: Civil fórum Kolozsvárért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./ November 24-én Kolozsvár Társaság néven új civil szervezet létrehozását kezdeményezte neves magyar értelmiségiek egy csoportja Erdély szellemi fővárosa, Kolozsvár egykori hírnevének visszaállítása érdekében. A kezdeményezés a Kolozsvárért, jövőnkért című találkozón született. A kezdeményezők - Balázs Imre József, Benkő Samu, Egyed Ákos, Farkas Mária, Horváth Andor, Jakab Gábor, Kántor Lajos, László Ferenc, Salat Levente, Tibád Zoltán, Tibori Szabó Zoltán, Vetési László és Visky András - nyilatkozatukban hangsúlyozták: lépésüket a magyarság fogyása miatti aggodalom vezérelte. /(Gózon István): Kolozsvár Társaság alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./ "
2002. november 26.
"Makovecz Imre villámlátogatásra indult Erdélyben, hogy megtekintse az általa tervezett épületeket /Kolozsváron Dónáth úti református templomot, a csíkszeredait, a vargyasit, Szászrégenben a már elkészült református templom mellé tervezett házat és Sepsiszentgyörgyön a ravatalozót. Sepsiszentgyörgyön Incze Sándor esperes társaságában mentek a ravatalozóhoz. Csatlós Huba építész vállalta a munkát. Makovecz elégedett az elvégzett munkával /még nincs kész/. Az organikus építészet 1991-es velencei biennáléjára kiadott katalógusban maga és tanítványai építőművészetéről megfogalmazott, hitvallása: "Mi hiszünk az élő építészetben, ebben a világfölfogásban. Hiszünk abban, hogy a természettel, az ősökkel, a sok ezer éves jelekkel, az állatokkal és növényekkel és a magunk természetével együtt, homogén módon együtt kell élnünk. Hiszünk abban, hogy ez az építészet az, amelyik képes átmenteni bennünket egy olyan időszakadékon, egy olyan mesterségesen kialakított emlékezetvesztés korszakán, amelyben egy Gólemhez hasonló informatikai és technológiai rendszeren keresztül az emberiséggel elfeledtetné ősi misztériumait, eredetét és célját. Mi azért vagyunk, hogy ez ne következzék be." - Azért jövök ide építeni, mert ez a megmaradásunk esélye, lehetősége. Dolgozni kell, építeni, hogy megmaradhassunk - fejtette ki mostani útján. /Simó Erzsébet: Akit elsőnek ravataloznak itt fel, meg van élve. Makovecz Imrével Szentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ "
2002. november 27.
"Kérdésessé vált az Európa Tanács jogi és emberjogi bizottságának nov. 25-i párizsi ülése után, hogy a magyar státustörvényről készített jelentés a testület januári parlamenti közgyűlése elé kerülhet-e. A tanácskozás ugyanis úgy foglalt állást, hogy Erik Jürgens jelentéstevőnek a dokumentum véglegesítése előtt még találkoznia kellene a budapesti, a pozsonyi és a bukaresti kormány képviselőivel, valamint az érintett magyar kisebbségek vezetőivel. Jürgens új jelentése magyar szempontból egyoldalú és méltánytalan megfogalmazásokat tartalmazott. Tabajdi Csaba (MSZP), a bizottság magyar tagja szerint a tanácskozás jól végződött, hiszen az új Jürgens-jelentést a bizottság nem terjesztette szavazásra. Tabajdi tájékoztatta a bizottságot, hogy a státustörvényt minden érintett párt egyetértésével módosítani kívánja az Országgyűlés, és esély van a megegyezésre a szlovák és a román kormánnyal is. Ezt a tájékoztatást a bizottság tudomásul vette, ugyanígy azt a magyar felvetést is, hogy a készülő jelentésnek nem kellene leragadnia a magyar jogszabálynál, hanem az európai kisebbségi gyakorlat áttekintését kellene középpontba állítani. /További haladék Erik Jürgensnek? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"
2002. november 27.
"Nov. 26-án a képviselőház a párttörvény újratárgyalásakor arról döntött, hogy ezentúl 25 ezer taggal is lehet pártot alapítani. A jövőben elegendő lesz, ha csak 15 megyéből származnak a pártot alapítani óhajtók. Székely Ervin képviselő kifogásolta a törvénynek azt az előírását, miszerint a pártszékházakat tíz évig nem lehet eladni. /A képviselőház enyhítette a párttörvény előírásait. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"
2002. november 27.
"Nov. 26-án Ralu Filipet választották meg tegnap az Országos Audiovizuális Tanács (OAT, CNA) új elnökévé, alelnökévé pedig Gáspárik Attilát választották, aki az OAT első alelnöke lesz, hiszen korábban ez a tisztség nem létezett. Az új elnököt még jóvá kell hagynia tisztségében a parlamentnek is. Amíg ez megtörténik, az intézményt, akárcsak az elmúlt hónapokban, Gáspárik vezeti. /Ralu Filip az OAT új elnöke Gáspárik Attila alelnökként vezeti a tanácsot. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./"