Zilahon a Magyar Nyelv Napjain résztvevő diákokat Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője üdvözölte. A háromnapos rendezvény április 8-án kezdődött a Nyelvőrzés Díjának átadásával. A díjat a szórványgondozási tevékenységért Vetési László lelkipásztor kapta. Ezt követően az egykori zilahi Wesselényi-kollégium volt diákjára és tanárára, Márton Gyulára és Szabó T. Attilára emlékeztek. A versenyek országos döntői következtek. Erdély minden megyéjéből, de még Magyarországról is érkeztek csapatok, szám szerint mintegy száznyolcvanan. Az I–IV. osztályosok Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőjének országos döntőjén a nagyváradi László Király unokái nevet viselő csapat vitte el az első díjat. A mesemondó verseny országos döntőjén három első díjat osztottak ki a székelyudvarhelyi, kovásznai, illetve kézdivásárhelyi kisdiákoknak. Az általános iskolások közül a gyergyóditrói Kovács Péter lett az első. A középiskolások vetélkedőjén a zilahiak vitték el a pálmát. /Józsa László: Anyanyelvünk ereje: megérteni, alakítani a világot. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

Az ÚMSZ szerkesztősége egy Gazda Zoltánt vádló levelet kapott, amelyet Fekete Károly írt alá. A levél szerint a március 15-i rendezvényekre szánt pénzekről nincs elszámolás, az SZNT költségvetéséből hiányzik 600 millió lej. A levél támadta az SZNT vezetőit: „Gazda Zoli (...) csak arra volt képes, hogy (...) elővegye a kloroformból a kommunista kövületet, Csapó Jóskát (...), és előrukkoljon egy szeszbe mártott püspökkel, aki tényleg bort ivott és vizet prédikált.” Gazda Zoltán cáfolta a levél állításait. Elmondta, hogy fontos szerepe volt a rendezvény megtervezésében és megszervezésében, ezt nem pénzért csinálta. Hozzátette: „az utolsó számlát április 11-én fizettem ki, utána nyomban az elszámolást elküldtem dr. Csapó József elnök úrnak.” Gazda azt is elmondta, hogy az SZNT-nek nincs költségvetése, így ebből nem hiányozhat pénz sem. Az ÚMSZ megkereste Fekete Károlyt, aki elmondta: „hamisításról van szó” és rágalmazásnak tekinti a levélben foglaltakat. Előzőleg, március 15-e előtt Gazdát, Ferencz Csabát, az SZNT tájékoztatási alelnökét, valamint Tulit Attilát az SZNT-jegyzőt vádoló röpcédulákat ragasztottak ki ismeretlenek Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton. /Domokos Péter: Levélbotrány az SZNT-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Április 13-án Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban kilenc kórusban, mintegy négyszáz háromszéki gimnazista hangján szólalt meg a muzsika. A zeneolimpiának is nevezett megmérettetésen két kategóriában díjaztak, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum mellett a Mikes, a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola és a kovásznai Tiszta szív kórus érdemelte ki az első, második, illetve harmadik helynek járó elismerést. /(Fer-): Négyszáz gyermekhang. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

Kézdivásárhelyen április 28-án több száz kisiskolás látogatta díjmentesen a Céhtörténeti Múzeum alapkiállítását, illetve nézte meg az udvaron felállított sátrak alatt zajló kézműves-foglalkozásokat. A vásáron Jász-Nagykun-Szolnok megyéből négy fazekas mutatta be szebbnél szebb munkáit. /Iochom: Hagyományőrző kézművesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Katasztrofális a helyzet a háromszéki egészségügyben, jelen pillanatban két intézményt is végveszély fenyeget. A kézdivásárhelyi kórház a csőd szélére került, a sepsiszentgyörgyi megyei kórház felújítását megkezdték, de elfogyott a pénz. Hiába van kormányon az RMDSZ, hiába van miniszterelnök-helyettese, államtitkára a minisztériumban, még a legégetőbb kérdéseket sem oldják meg. A kézdivá­sárhelyi kórház, mint kiderült, egy tévedés miatt került kisebb finanszírozási kategóriába. Székely Ervin egészségügyi államtitkár tehetetlennek mondja magát, Markó Béla pontosan ismeri a helyzetet, de közbenjárása nem érzékelhető. Jelen pillanatban a helyzet tragikus, egyetlen forgalmazó sem szolgálja ki a fizetésképtelen intézményt – derült ki György Ervin prefektus tájékoztatójából. /(-kas): Kórházaink végveszélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

A kézdivásárhelyi református egyházközség április 29-én szervezte meg a felső-háromszéki református kórusok második találkozóját, melyre tizenkét református, unitárius és római katolikus énekkar nevezett be. A találkozón több mint háromszázan voltak jelen. A gyülekező után a kórustagok a Gábor Áron-szoborhoz vonultak, ahol koszorúztak. /(Iochom): Református kórustalálkozó (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

Véget értek a Szent György-napok  Sepsiszentgyörgyön. Nehéz volt a napi két nagyszínpad zenei produkcióit nyomon követni. A több mint félszáz produkció péntektől vasárnapig több mint napi kétszer 12 órán keresztül folyt. Mindenképpen kiemelendő a sok szent­györgyi, baróti, kézdivásár­­helyi együttes, illetve vendégzenekarban fellépő helyi előadó jelenléte. /(Ferencz): Emlékezetes zenei kavalkád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

Támogatja a kézdivásárhelyi kiskereskedők tiltakozását, és hasonló akciók szervezésére buzdítja a sepsiszentgyörgyieket is az MPSZ sepsiszéki szervezete. Gazda Zoltán elnök kifejtette: egy éve felhívták az önkormányzat figyelmét, hogy készítsenek hatástanul­mányt, miként érinti a helyi kiskereskedőket és termelőket a multinacionális cégek terjeszkedése. Erre nem került sor, és az elmúlt egy évben újabb ,,multikat” engedtek betelepedni a megyeszékhelyre. ,,A helyi autonómia megteremtésének egyik alaplépése lehetne egy olyan döntés meghozatala, miszerint a helyi vállalkozókat támogatjuk az idegenek ellenében” – fejtette ki Gazda. Példaként említette a területi autonómiával rendelkező Dél-Tirolt, ahol egységes döntés született arról, hogy kimondottan a helyi cégeket támogatják, és nem engednek be multinacionális vállalkozásokat. /(-kas): A helyi vállalkozókat védik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Május 5-én Kolozsváron a Szabó Dezső emléktábla felavatásával értek véget a harmadik alkalommal megszervezett Református Kollégium iskolanapjai. A záróünnepségen Pap Géza református püspök hirdetett igét. Emlékeztetett, hogy Szabó Dezső a Református Kollégium diákja volt, az egyik legnagyobb közíró itt élt át olyan élményeket, amelyek egész életét meghatározták. Megemlékeztek Gönczy László iskolaigazgatóról és Dr. Tulogdy János földrajztanárról, akiknek Erdődi Tibor festőművész által készített portréit szintén leleplezték a záróünnepségen. Ezt követően Dr. Csetri Elek akadémikus beszélt Szabó Dezsőről, akit Adyval és Móricz-cal együtt a magyar irodalom megújítójaként tartanak számon. Makkay Ferenc a Szabó Dezső Egyesülettől elmondta, hogy az emléktábla elkészítésére Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművészt kérték fel. A rendezvény végén Sebesi Karen Attila színművész olvasott fel Szabó Dezső munkáiból, majd a kollégium énekkara zárta az ünnepi eseményt. /D. I.: Szabó Dezső emléktáblát avattak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Hamarosan mérleget von az RMDSZ – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a múlt héten. Markó az önkormányzati szerepvállalással elégedett, úgy értékeli, minisztereik, államtitkáraik közbenjárásának köszönhetően jelentős előrelépések érzékelhetőek Székelyföldön is, infrastrukturális fejlesztéseket, óvoda- és iskolaépületek javítását említette. A beruházások sorából hiányzott azonban Háromszék. A megyében egyetlen fontosabb utat sem újítottak fel. Háromszéken két iskola felújítását és az árvíz sodorta oltszemi hidat.  A hiánylista ennél tetemesebb. Az egészségügy helyzete kataszrofális, a megyei kórház bármikor összeomolhat, a kézdivásárhelyi lassan csődbe megy. RMDSZ-es közbenjárásnak köszönhető, hogy megkezdték a Fogolyán Kristóf Kórház felújítását, de a pénz elfogyott, az épület szerkezete még gyengébb, mint azelőtt. A kézdivásárhelyi kórházat egy törvénymódosítás menthetné meg, bizonyítottan rossz besorolásba került, ám hiába van az RMDSZ-nek miniszterelnök-helyettese, államtitkára a szaktárcánál, minden marad úgy, ahogy van. A székelyuvarhelyi kórház a legjobb besorolást kapta, mégis nekik jut a legkevesebb pénz.     Az oktatás helyzete sem rózsás. Önálló magyar egyetemről nincs szó, az iskolai oktatás javításáért kisebb lépéseket sem tettek. A cselekvés hiányát tanácskozásokkal, konferenciákkal leplezik. /Farkas Réka: Mérlegen az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

A Rákosi-érában és az 1956-os forradalomban való részvétel miatt másodszor is börtönbüntetésre ítélt jogászdoktornak, a fel­sőcsernátoni dr. Rákossy Árpádnak szobrot állító igyekezet többször is elakadt, most újra van remény. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke, dr. Bodóczky László, a sepsiszentgyörgyi származású Péter Zoltán kecskeméti vállalkozó közvetítésével lebonyolított megkeresés nyomán újabb adatokat közölt dr. Rákossy Árpád 1951. és 1958. évi elítélésével kapcsolatosan. Ugyanő közölte dr. Zinner Tibor Megfogyva és megtörve című, 2006-ban megjelent könyvének dr. Rákossy Árpádra vonatkozó oldalait. Kezdeményezés történt az ítélet semmissé nyilvánítása érdekében. Az eljárás a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban van. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság emléktábla állítását tervezi dr. Rákossy Árpád és több bíró kollégája emlékére, akik részben társai voltak az első, 1951-es ügyben, valamint az 1956-os forradalomban vezető szerepet vállaló bírók emlékére. A Chicagóban élő, felsőcsernátoni származású Demeter (Dezső) Edit dollár adományt juttatott el a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület folyószámlájára a szoborállítás tervének kivitelezésére. Az összeg a chicagói Szabad Magyar Református Egyháztól származik. Dr. Rákossy Árpád életútját és bírói ténykedését, példaértékű emberségét szülőföldjén nem ismerik. Ez nem csoda, hisz az ifjú Rákossy Árpád 1919-ben menekült Debrecenbe, majd Budapestre, ahol a megszálló román csapatok ,,utolérték” és letartóztatták, szabadulása után Budapesten telepedett le. Nélkülözések között a szegedi egyetemen két jogi diplomát szerzett.   Dr. Rákossy Árpád 1940-ben, a második bécsi döntés után a sepsiszentgyörgyi megyei bíróságra kapott kinevezést. A román átállás után Kézdivá­sárhelyre költözött, itt a szovjet hadsereg parancsnokától főszolgabírói megbízatást kapott, ezt a tisztet három hónapig látta el, majd a lakosság újabb három hónapra megválasztotta.  1945 nyarán visszaköltözött Sepsiszentgyörgyre. 1948-ban a román hatóságok sok társával együtt kiutasították szülőföldjéről (illetve az országból) azzal az ürüggyel, hogy az 1940-es bécsi döntés után magyar ejtőernyős tisztségviselőként érkezett Háromszékre, holott ő a szülőföldjére tért vissza. Rövidesen a kecskeméti bíróság élére került, és itt 1951-ben először azért ítélték el, mert a bírói tanács elnökeként kezdeményezte egy tanyasi gazda és szomszédja felmentését a háborús bűn elkövetésének vádja alól, bizonyítottnak látván azt, hogy a Kovács Balázs nevű vádlott önvédelemből szúrta le a tanyáján őt bántalmazó és megalázó részeg orosz katonát, aki feleségére és lányára szemet vetve őt akarta kivégezni.  Dr. Rákossy Árpádot és több társát az ÁVO letartóztatta. Kovács Balázst kivégezték, társát, aki segített neki a tetemet eltüntetni, tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. Rákossy és társainak koncepciós elítélése egyben a magyar jogászok általános megfélemlítésének, az állásukból való eltávolításának a pere is volt. (Több mint ezer jogászt ítéltek el vagy kényszerítettek arra, hogy állását elhagyja.) Dr. Rákossy Árpád 1956 februárjában szabadult. 1956-os forradalomban való részvétele miatt újabb pert akasztottak a nyakába. Cser­nátonnak, ahová hamvait végakarata szerint hazahozták, emlékeznie kell, munkásságát és emberi tartását Sepsiszentgyörgynek és Kézdivásár­helynek, Székelyföld egészének méltányolnia kell, írta Sylvester Lajos. Az Ikafalváról Budapestre áttelepedett Fetés András sokat tett     Dr. Rákossy Árpád emlékének megőrzéséért.   /Sylvester Lajos: Rákossy Árpád jogászdoktor szobortalapzatára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Az elmúlt hét végén került sor az Arad és a Kovászna megyei pedagógusok által szervezett hetedik szakmai találkozóra Sepsiszentgyörgyön. Szervezői az Arad megyei RMPSZ, a Kovászna megyei RMPSZ és az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport. Tartalmas tapasztalatcsere volt a 26 aradi és Arad megyei pedagógus számára. 14 oktatási intézményt látogattak meg, ezek között óvoda, iskola, tanárok klubja, Pedagógusok Háza is szerepelt. A vargyasi bútorfestés, a prázsmári erődítmény műemlék templom, Brassó városa, a Gábor Áron-emlékmű, a rétyi Kovács András fúvószenekar előadása, a baróti Tanulók Klubjának Váltakozó ritmusok c. táncműsora, a nagybaconi Pásztortűz hagyományőrző csoport néptánca, a zabolai buli, Bod Péter csernátoni szobrának megkoszorúzása, a kézdivásárhelyi és kovásznai séta, a szentiványlaborfalvi kürtőskalács, a Bod Péter Napok, a román nyelv kisebbségeknek témakörben szervezett kovásznai konferencia stb. emlékezetes marad. Köszönet illeti Korodi Hajnalkát, az RMPSZ Kovászna megyei elnökét és csapatát az élménydús tapasztalatcsere megszervezéséért. Jövőre az aradiakon a sor. /Matekovits Mária, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettese: Szakmai napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

Papolc falu református gyülekezetének temploma belső falán látható az az emléktábla, amelyet a Román Akadémia Kolozsvári Fiókja és a Magyar Tudományos Akadémia állított születésének 140. évfordulója alkalmával a falu jeles szülöttének, Barabás Samu (1855–1940) történelmi forráskutatónak és történetírónak, a Székely Oklevéltár szerkesztőjének. A templomban látható Kiss Sándor (1809–1849) honvédhuszár ezredes, a Tömösi-szoros hősének emléktáblája is.  A templom közvetlen közelében áll az egyházközség gyülekezeti terme, átellenben a parókia impozáns épülete. Ebben a hármas épületegyüttesben zajlik le a település jelenleg 572 lelket számláló gyülekezetének élete. A papolci gyülekezet száma is egyre fogy, egyre több a vegyes házasság, és eléggé kevés a fiatal, tájékoztatott Beder Imre, az egyházközség fiatal lelkésze. Felújítják a templomot. Idén faragott székely kaput akarnak állítani a templom bejáratához és az imaterem elé.   Papolcon élénk a gyülekezeti élet. A lelkész egyházi kórust alakított, s ezzel vettek részt a Kézdivásárhelyen megtartott egyházi kórustalálkozón. Mint másutt, Papolcon is oroszlánrészt vállal az egyházi rendezvények sikerében a nőszövetség. Papolcon van az ifjúsági bibliakör is. /Papolcon (Élő egyház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

Május 13-án Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban megnyílik az Erdély térképeken című kiállítás. A kiállítás házigazdája, valamint a közszemlére tett anyag tulajdonosa Tamás Sándor parlamenti képviselő, akiről Erdélyben a legnagyobb és legértékesebb térkép-kollekcióval rendelkezik. A kiállítással egybekötve a magyarországi Feiszt György történész, levéltáros, Szombathely alpolgármestere, valamint Gróf László, Oxfordban élő és munkálkodó térképtörténész diavetítéssel egybekötött előadására is sor kerül, Erdély címerei és térképei címmel. Tamás Sándor képviselő közel száz régi térképpel rendelkezik, térképész-szakemberek véleménye szerint gyűjteménye páratlan Erdélyben. A képviselő elmesélte, legalább másfél évtizede szenvedélyszerűen hódol hobbijának, mely szülőföldje iránti szeretetéből fakad. Kedvence egy 1566-ból származó, Zsámboky János felvidéki térképész által készített Erdély-térkép. /Gyergyai Csaba: Térképkiállítás a múzeumban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 12./

Halálának 110. évfordulóján a névadóra emlékezett hét végén a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskola pedagógus- és diákközössége. A megemlékezés koszorúzással vette kezdetét annak a Turóczi Mózesnek a sírjánál, akinek vezetésével ágyúöntő műhelyében az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 64 ágyút öntöttek, s akinek egykori műhelye előtt mellszobrot állított a hálás utókor. Fellépett az iskola kórusa is. Az iskolában műhelytevékenységekre, modellezésre, kézműves-foglalkozásokra, színjátszó előadásra került sor. /Névadójára emlékezett a Turóczi Mózes. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 19./

A református gimnáziumok újraalakulásának 15. évfordulója alkalmából, a Szatmárnémeti Református Gimnázium május 20-21-én diákkonferenciát szervezett. A találkozón részt vettek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a kézdivásárhelyi, a kolozsvári, a zilahi, a váradi, a marosvásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi és a házigazda Református Gimnázium pedagógusai, diákjai. Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatónője köszöntötte a megjelenteket. A találkozó első felében a véndiákok kaptak szót, s felelevenítették diákkori éveikhez fűződő emlékeiket. Katona Sándor véndiák, később a Református Gimnázium tanára készülő könyvéből olvasott fel részleteket, a református iskola falai között eltöltött diákévekről. A diákok tudományos dolgozatukban bemutatták iskolájuk történetét; a hétköznapokról és ünnepi pillanatairól készült rövidfilmet, valamint különböző riportokat iskolájuk tanulóival, véndiákjaival. A diákok által készített munkákat közös kiadványban jelentetik meg, az iskolák életéről készült rövidfilmekből pedig közös bemutató filmet szerkesztenek a találkozó rendezői. /Karikás Enikő: Romániai református gimnáziumok találkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Május 23-án mutatták be Kézdi­vásárhelyen a Vigadó kiállítótermében Beke Ernő legújabb, Üdvözlet Orbaiszékről című, képeslapokat tartalmazó albumát. A megszállott gyűjtő második köny­vét – az első, Üdvözlet Kézdi­vásárhelyről 2004-ben az Amb­rózia Kiadó gondozásában je­lent meg – 2005-ben mutatták be első ízben. Bevezetőt mondott Kisgyörgy Tamás grafikusművész, a kötetet megjelentető Charta Kiadó igazgatója. Az orbaiszéki képeslapokat magyar nyelven bemutató kötet hamarosan német, angol és román nyelven is megjelenik. A képeslapgyűjtő jelenleg az Üdvözlet Sepsiszékről című kiadvány összeállításán dolgozik, majd a Kézdiszéket és Miklósvár­széket bemutató album következik. A nem mindennapos vállalkozást egy vaskos, Üdvözlet Háromszékről című album megjelentetése zárná. /Iochom István: Üdvözlet Orbaiszékről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./

Kiterjedt a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola hálózata. Ide tartoznak Imecsfalva, Hatolyka és Kézdimárkosfalva elemi iskolái, valamint Kézdimartonfalvia I–VIII. osztályos iskolája. Fenntartásuk és működtetésük napi gondja a koordináló iskolának is, mondta a központi intézmény igazgatója, Szőcs Kölcze Ervin. Enyhén létszám fölötti a marton­falvi iskola, mert oda járnak a közvetlen szomszéd falvak felsősei. A gondokat a közeli Kézdi­vásárhely iskolái növelik, csábí­tólag hatnak a szülőkre. Az országos népességcsökkenés itt is mutatkozik. Szentka­tolnán még nem, de Hatolykán és Imecs­falván már összevont osztályok vannak. Az imecs­falvi iskola a volt Cserei-udvarházban működik. Itt egy új osztálytermet kellett elkészíteniük, mert a kúria nagy szobáját át kell adniuk Cserei-emlékszobának, ugyan­is itt élt és dolgozott Cserei Já­nosné Zathu­reczky Emília, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonya. Visszaigényelték a szentkatolnai óvoda épületét is. Ez szintén gond – még akkor is, ha a törvény értelmében öt évig még használhatja az intézmény. Hasonló gondok vannak a ha­tolykai iskola épületével. Az iskolavezetés idejében intézkedett, hogy Katolnán óvoda, Ha­toly­kán új iskola építését foglalják bele a tanfelü­gyelőség uniós fejlesztési tervébe. Ugyanakkor a központi, a márkos­falvi és a marton­falvi iskolák épületei szerepelnek a rehabilitációs programban. Már több mint tízéves kapcsolatot ápolnak a Pécs környéki Bükkösd iskolájával. Nemrég hoztak ajándékba két használt, de kiváló számítógépet, és évek óta kölcsönösen nyaralnak a tanulók egymásnál.  A hagyományápolásról sem feledkeznek meg. Dr. Borcsa János rendezett az iskolában egy állandó kiállítást. Itt a dokumentumok alapján nemcsak a névadó, a nyelvészprofesszor és kutató Bálint Gábor, hanem testvérének, a székely iparművész Bálint Benedeknek a tevékenységével is megismerkedhetnek tanulók. Tavalytól működik már a Bálint Gábor nevét viselő alapítványuk azzal a céllal, hogy a tanulókat tudják jutalmazni.   /Kisgyörgy Zoltán: Iskolagondok a Mezőföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Néhai Seres András nép­rajzkutató több mint harminc évvel ezelőtt összeszámolta Háromszék megyében az akkor ismert és jobbára ismeretlen népi faragómestereket, műkedvelő faragókat. Hasonló számbavétel most meglepetéssel szolgálna, mert ezeknek az alkotóknak a száma bizonyára megkétszereződött. Ritka az a falu a megyében, ahol ne lenne egy asztalosmester, egy faragó, aki ne tudna elkészíteni egy fejfát. S eljön az idő, amikor minden falunak meglesz a maga faragómestere, hála a csernátoni népfőiskolának, ahonnan évtizedek óta fiatal faragók kerülnek ki Haszmann József keze alól. A megye faragóművészetében különleges színt jelentenek az egyházi témájú faragványok, domborművek, faszobrok. Ezek egyik legkiválóbb művelője a farkaslaki származású Tamás Károly, a kézdialmási P. Kelemen Didák Általános Iskola igazgatója, matematikatanára. Majdnem ismeretlen a közönség szá­mára, pedig mintegy másfél évtizedes munkásságát ün­nepelve a nyárra tervezi a művész gyűjteményes kiállítását Kézdi­vásárhelyen a Művelődési Ház. A magyar művészetkedvelők felfigyeltek munkájára, s Leányfaluban 1996-ban szob­raival vett részt egy vallástörténeti kiállításon, Monor település képeslapján pedig ott látható a szőlő védőszentjének, Szent Orbánnak az általa készített szobra. Tamás Károly számos munkája látható a kézdi­almási római katolikus templomban: Márton Áron, Szent István, Lurdi Mária, Szent sír például, a lemhényi templomban Jézus szíve és Szent Antal szobra és domborműve. Ő faragta meg az almási iskola névadójának, a jeles katolikus paptanárnak a domborműportréját. Műhelyében készült a Ma­gyarok Nagyasszonyának 1,5 m magas szobra, alkotásából köztéri szobrot állítottak Kézdi­almás magyarhoni testvértelepülésén, Püspök­szilágyon. Ne­mes fába örökítette a Csík­somlyói Máriát, Szent Mártont és Szent Ritát. Nem kis feladat számára a vértanú püspök Márton Áron szabadtéri szobrának elkészítése, melyet Kézdiszáraz­pataki katolikus egyházközség lelkésze, Bodó Imre nyugalmazott fő­esperes rendelt meg. Túl a tanár, a pedagógus és iskolavezető, de még a faragómester munkáján is, Tamás Ká­roly Kézdialmáson cserkészcsapatot alakított. Falvakban ez eléggé ritkaságszámba menő vállalkozás, és lépést jelent az ifjúság nemzeti és vallási-szellemi nevelésében. /Szakrális faragás Kézdialmáson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Radikális nézetei miatt Toroczkai Lászlót több országból, így Romániából is kitiltották már. Ő nem radikális, hanem egyszerűen magyar, vallja. Ezt nem csak Budapesten meri kinyilvánítani, hanem a Délvidéken, Kárpátalján vagy akár Erdélyben. Ezért meghurcolták, volt része veszedelemben. Legalább négy állam titkosszolgálata figyeli az általa alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tevékenységét. Nemrég úgy döntöttek: június 4-én Trianonban, a békediktátum aláírásának helyszínén emelnek szót a magyarságot ért igazságtalanság ellen. Toroczkait Lászlóval a Vármegyés a véres úton című könyvének kézdivásárhelyi bemutatóján készített interjút a hetilap. A HVIM öt esztendeje tiltakozik június 4-én. Tudatosítani akarják a magyar lakosságban, hogy a trianoni békediktátum évfordulója nemzeti gyász, amikor a kereskedelmi televízióban nem szabadna vígjátékokat sugározni. Bátran ki kell állni az igazunkért, a nemzetközi közvéleményt is a magyar nemzet ügye mellé szeretnék állítani, vallja. Június 2-án gyülekeznek a budapesti Regnum Marianum templom helyén levő keresztnél. Autóbusszal mennek Versailles-ba, a Kis-Trianon palotában folytatják a demonstrációt. Mintegy 500-600 tüntető indul el autóbuszokkal. A titkosszolgálatok működnek, ezt bizonyítja, hogy egy francia szervezet máris ellentüntetést jelentett be Versailles-ban. Persze a francia hatóságok nem adtak rá engedélyt, de a furcsa az, hogy míg a Kárpát-medencében is kevesen tudnak erről a megmozdulásról, már akadnak olyanok Franciaországban, akik ellentüntetést szerveznek. A román vagy a szerb titkosszolgálatok munkája lehet ebben. Az elszakított részekről is jönnek fiatalok. A Kis-Trianon palotában a magyarság köztiszteletnek örvendő személyiségei fognak felszólalni, Erdélyből Tőkés László püspök, Délvidékről Andrási Attila színházi rendező, Felvidékről Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Június 4-e idén pünkösdre esik, amikor sok százezer magyar Csíksomlyóra zarándokol. Ez azt jelenti, hogy Európa két, egymástól eléggé távol eső szegletében egyszerre fog a magyar fohász felhangzani. Toroczkai László mostani idelátogatásakor két órát vesztegelt a nagylaki határátkelő őrszobáján. A román határőrség szervei nem voltak hajlandók megindokolni, miért állították félre az autót, illetve miért szedték ízekre. Az egyik könyvét elkobozták. Egyébként romániai kitiltása alatt végig Erdélyben tartózkodott, a párjánál. Ezt valószínűleg a határőr figyelmetlenségének köszönheti. Toroczkai áprilisban megnősült, felesége Jászvásáron élt, a templomi esküvő idejét a nyár végére halasztották. Szegeden fognak lakni. Toroczkai aljasnak tartja, hogy a családját sem hagyják békén. Számos fenyegetés éri szüleit Szegeden, valószínűleg azért, mert az ő címükre van bejegyeztetve a Hatvannégy Vármegye Alapítvány székhelye. /Dimény Haszmann Árpád: Aki nemcsak Budapesten mer magyar lenni. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 26./

A Csíkdánfalváért Alapítvány újra kiadja Antal Áron Köderdő mellől /Szent Bonaventúra Könyvnyomda, Kolozsvár, 1927/ című könyvét. Készül a csíkszeredai Alutus nyomdában az új kiadás. A szerzőt elfelejtették. Antal Áron 1881-ben született Csíkdánfalván, 1966-ban halt meg. Történelem- és latintanárként brassói, székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi főgimnáziumokban tanított, 1910-től 1943-ig pedig a csíkszeredai főgimnázium tanára volt. Az 1960-ban papírra vetett Önéletírásában közéleti tevékenységéről, ugyanakkor az őt ért megpróbáltatásokról is beszámolt. Többnyire elbeszéléseket, anekdotikus történeteket írt. Ő írt először Úz Bencéről mielőtt Nyirő József megmintázta volna a népszerű székely figurát. Ugyancsak Antal Áron nevéhez fűződik, hogy megírta a moldvai csángó-magyar egyházközségeket meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát. Imetsről az utóbbi években iskolát neveztek el Nagytusnádon. A csíki székelyek életét – Tamási Áron és Nyirő József mellett – Antal Áron mutatta be. /Ferencz Imre: Egy elfelejtett író. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29

Az utóbbi időben ismét nacionalista felhangok töltik be a román közéletet. A kormánypárti demokrata honatyák akadályozták a kisebbségi törvény elfogadását, támadva a kulturális autonómiát; az ellenzéki szociáldemokrata párt vezető politikusai magyarellenes retorikát alkalmaznak, közben a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) önálló magyar karainak, illetve egy esetleges önálló magyar egyetemnek az ötlete „nemzeti alapú” ellenállást vált ki a románok körében. A Ziua című napilap támadta az elmúlt hónapokban a közös Gozsdu-közalapítvány létrehozásáról szóló román–magyar államközi egyezményt, és cikksorozatban fejtette ki, hogy a magyarok továbbra sem nyugodnak bele Trianonba. Bukarestben hazafiatlan cselekedetnek minősült, hogy Frunda György szenátor elfogadtatta az Európa Tanácsban a nemzet fogalmára vonatkozó jelentését. Román nemzeti érzelmeket látszott sérteni tavaly Koltay Gábor Trianon-filmjének bemutatása, és bizonyos politikai erők szakadár törekvésnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendezvényeit. A magyarellenes támadások élén áll a Nagy-Románia Párt (NRP). Corneliu Vadim Tudor pártvezér gyűlöletkeltő szólamai visszhangra találnak más politikai erők soraiban is. „Romániában néhány hónapja egyre erősödik a szélsőséges nacionalista beszédmód, egyre több a magyarellenes megnyilvánulás, egyre több a próbálkozás az RMDSZ kiszorítására a román politikai életből” – fogalmazott nemrég az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bíró Béla szerint a nacionalizmus nem köthető kultúrákhoz, etnikumhoz, hanem helyzetekhez. Adrian Cioroianu történész, a bukaresti egyetem történelmi tanszékének docense szerint Ceausescu megbízásából a román történészek nacionalista szellemben szálltak vitába a magyar történetírás olyan műveivel, mint amilyen például Erdély háromkötetes története volt. A docens szerint a legjobb román egyetemek és főiskolák történelem szakain ma már korántsem tapasztalható az egykori görcsösség, túlfűtöttség. Rögtön a diktatúra bukásakor, 1989. december 22-én, miután lincselés áldozata lett a kézdivásárhelyi rendőrparancsnok, Romulus Vulpescu költő, volt nagy-romániás szenátor úgy adta elő a történetet: Székelyföldön a magyarok románok fejével futballoznak. Ezt természetesen nem volt igaz. Azután jött az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom volt, amikor a tudatosan feltüzelt vidéki románok csaptak össze a helyi magyarokkal. A véres összeütközés után Marosvásárhely sokáig a félelem városa volt. Radu Ciontea, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) első elnöke a marosvásárhelyi pogrom előtti hetekben adott nyilatkozata szerint családi forrásból tudja, hogy minden magyar zsebében ott lapul a kötél, amelyre fel akarják akasztani a románokat. A nacionalizmus a kilencvenes évek közepéig erőteljesen jelen volt a román politikában, mind az írott, mind az elektronikus média vak indulattal beszélt a magyarokról. Varga Andrea Romániában élő és kutató magyarországi történész felidézett egy korabeli televíziós beszélgető műsort. Egy betelefonáló azt akarta kifejteni, milyen jól képes együtt dolgozni magyar kollégájával, s hogy nem igaz, amit a sajtó ír. Mondanivalóját nem tudta végigmondani, mert lekeverték a hangját, és a műsorvezető kikelt magából: mit szólna a kedves néző, ha az ő rokonának vágták volna le a fejét, és azzal fociztak volna a porban? A kilencvenes évek közepétől kezdve a sajtó leállt ezzel az általános uszítással. Akkor a politika úgy döntött: paradigmaváltást hajt végre a magyarokhoz fűződő viszonyában. Az RMDSZ akkorra már kormányzati tényezővé vált, mint a Demokratikus Konvencióba tömörült pártok egyike (1996–2000). Varga Andrea emlékeztet arra a vissza-visszatérő riogatásra, miszerint jönnek a magyarok, visszaveszik Erdélyt, például hátizsákos turistáknak „álcázva” magukat. Egy időben a szélsőséges román politikusok azt sugallták a lakosságnak, hogy a magyar vállalatok romániai befektetéseik révén apránként vásárolják fel Erdélyt, a Mol-kutak romániai terjeszkedése pedig arra szolgál, hogy az esetleges későbbi konfliktusos időszakokban a magyar harckocsiknak biztosítsanak üzemanyagot. Az effajta „üzenetek” egyik legfőbb terjesztője Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester volt. Sokan Markó Béla legutóbbi kézdivásárhelyi beszédét is a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásának tekintették, amikor a szónok így szólt a hallgatósághoz: „Aki itt, a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg”. Sok román idézi a hivatalos tételt, miszerint a román ember egyik lényegi jellemvonása, hogy a mindennapi életben befogadó, nyitott a másság iránt. Azonban az alkotmány is „nemzetállamként” határozza meg a soknemzetiségű Romániát. Ezt a kitételt az RMDSZ-nek nem sikerült kivetetnie még a 2003 végén végrehajtott – népszavazással megerősített – alkotmánymódosítás során sem. A romániai magyarság aggódva figyeli a kormánykoalíciót alkotó Demokrata Párt (DP) nacionalista felhangjait. E pártba beolvadtak az NRP-ből kivált politikusok, s így tett testületileg Funar egykori pártja, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) is. Az ellenzéki szociáldemokraták (SZDP) a nagy-romániásokkal (NRP) terveznek együttműködést a parlamentben. Bíró Béla kifejezetten derűlátó. Szerinte a román értelmiségi elitben és a román közvéleményben kihunyni látszik számos hamis félelem (például az irredentizmustól). /Garzó Ferenc MTI – Bukarest: A nacionalizmus felemelt tyúktolla a porba kívánkozik Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Kézdiszentléleken, a Perkő alatti településen második alkalommal szervezték meg az Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóját. A kedvezőtlen időjárás miatt az ideit nem a Perkőn, hanem a művelődési otthonban tartották meg. A találkozón tíz csoport, két határon túli – komáromi és szentgáli – és nyolc erdélyi – táncegyüttes volt jelen. A művelődési otthon előtt népi mesterek állították ki szebbnél szebb munkáikat. A délutáni fellépést megelőzően nyolc kézdivásárhelyi és környékbeli iskoláscsapat helytörténeti témákból és népszokásokból mérte össze tudását. /Iochom István: Néptánctalálkozó Kézdiszentléleken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Tóth Andrea a kézdivá­sár­helyi Petőfi Sándor Általános Iskola egyik pályakezdő tanára, a színjátszás szerelmese, a Maskara Színjátszó Kör rendezője. A színház iránti szeretetét kívánja átadni hatodik osztályos tanulóinak. Az iskola színjátszó csoportjával a munkát a múlt évben kezdte el. Bemutatták Tamási Áron három­felvonásos mesejátékát, a Búbos vitézt. /(Iochom): Bemutatkozott a Maskara Színjátszó Kör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

Varga Patrícia Minerva hű marad a festészet hagyományaihoz, festményi bár tájasszociációkat keltenek, de valójában nonfiguratív képek. Most nyílt kiállítása Kézdivásárhelyen. /Szemadam György: Varga Patrícia Minerva kiállítása Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

Tavaly már hat romániai óriáscég árbevétele haladta meg az egymilliárd eurót. A tíz legnagyobb romániai cég tavalyi árbevétele meghaladta a bruttó nemzeti össztermék egyötödét, a vállalatok pedig együttesen 136 ezer főt foglalkoztattak. Az ágazatok közül a legnagyobb árbevételt a kőolajipar produkálta, s itt található a legnagyobb árbevételt felmutató Petrom is, amelynek 51 százalékos részvénypakettjét az osztrák ÖMV vásárolta meg. Az ágazati ranglista második helyén a Dinu Patriciu által irányított Rompetrol, a harmadik az orosz Lukoil-csoport, a negyediken az onesti-i Rafo finomító áll, míg a MOL Románia árbevételét egy év alatt majdnem háromszorosára, 420 millió euróra növelve, feljött a ranglista ötödik helyére. Az energetikai vállalatok rangsorát vezeti az Electrica. Az elmúlt években a legdinamikusabban fejlődő ágazat az építőipar. A nyereség folyamatosan csökkent a háztartási gépek kiskereskedelmében. Az Altex mögött a második helyen továbbra is a kézdivásárhelyi Hegedűs Ferenc és Szarvadó Lóránd által irányított Domo Retail áll, majd a Flamingo által felvásárolt Flanco után a szintén kézdivásárhelyi Bába György igazgatta Primex-Cosmo-hálózat a negyedik. Székelyföldi cég, az udvarhelyi Infopress maradt a piacvezető a nyomdaiparban. /Králik Lóránd: A nagyvállalatok között a Petrom az első. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Tizenhat évi viszontagságos, de sikeres pályaszakasz után felavathatta első cserkészparkját az erdélyi magyar ifjúsági mozgalom. A háromszéki Kőröspatak fölötti Vadas-tetőn álló egykori utászházat több hónapos felkészülés és tatarozás után június 17-én vették birtokukba a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében itt táborozó, illetve egynapos túrára kivonuló sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, ozsdolai és kézdialmási cserkészcsapatok. /Felavatták az első hazai magyar cserkészparkot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Hosszú szünet után Borbély László miniszter, valamint Tamás Sándor parlamenti képviselő szorgalmazására a közelmúltban a vasúti társaság Maksá­tól Berec­kig felszerelte a kétnyelvű helységtáblákat a vasútállomások homlokzatára. 2003-ban indult meg a kétnyelvű táblák felszerelése azon településeken, ahol a lakosság számaránya eléri a húsz százalékot. Összesen háromszáz állomásra szerelnek román–magyar helységnévtáblát.  Kézdi­vá­sárhelyen is van már kétnyelvű tábla. /Iochom István: Kétnyelvű vasúti táblák Maksától Bereckig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban Vetró András szobrász és Weisz Attila, Kolozsváron élő kézdivásárhelyi művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg az UdvARTér művészeti csoportosulás által rendezett Tanár-diák (tanítvány) kiállítást, mely rendhagyó és példaértékű a maga nemében. Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Bartos Gabriella és Sárosi Csaba művésztanárok mellett az Amerikai Egyesült Államokban, Írországban, Magyarországon és romániai városokban élő és alkotó tanítványaik közül huszonnégyen állítottak ki egykori tanáraikkal együtt. Sepsiszentgyörgyről B. Hajdú Enikő és Vargha Mihály, Kézdi­vásárhelyről Ráduly Imre, Lázár Levente, Szabó Kriszta, Zöldes Sándor és Vetró Bo­doni Barnabás, Brassóból Olsefszkyné Jakabos Imola és Vetró Bodoni Sebestyén András munkái láthatók. /Iochom István: Tanár-tanítvány kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Június 25-én, vasárnap Szentkatolnán a település Kézdivásárhely felőli be- és kijáratánál 13 méter széles és 7 méter magas székely kaput avattak, melyet az a Pethő Sándor faragott, aki egy évvel ezelőtt Torján a világ legnagyobb székely kapuját is elkészítette. Zágon, Zabola, Torja és Gelence után újabb székely kapu fogadja az ide látogatókat Bálint Gábor szülőfalujának bejáratánál. /Székelykapu-avatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./