Áttörésként értékelte a határon túli magyarság számára a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvényt Markó Béla, az RMDSZ és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Budapesten, október 12-én tartott műhelybeszélgetésén. A Kárpát-medence

A Háromszéki Ifjúsági Tanács találkozót szervezett az árkosi Európai Tanulmányi Központban fiatal pedagógusok részvételével. A rendezvény célja felhívni a fiatal oktatók figyelmét arra, milyen nagy szükség van rájuk a közösségi és közéletben. Ezt hangsúlyozta Keresztély Irma főtanfelügyelő. A találkozón olyan pedagógusok mutatták be iskolán kívüli sikeres tevékenységüket, akik civil szervezetben sokat tesznek a település fejlődéséért. /Fekete Réka: Szükség van a fiatalokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Több drogrehabilitációs központ is megszűnik azután, hogy Romániában az államelnöki hivatal által megbízott szakértői bizottság a napokban a könnyűdrogok legalizálására tett javaslatot. Becslések szerint akár háromszázezerre is tehető a szenvedélybetegek száma. Vannak fertőzött és kevésbé fertőzött városok, Erdély valamivel tisztább, de Kolozsváron riasztóan jól működik a piac. Dr. Bíró István, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Kórház elmegyógyász-főorvosa elmondta: a kórházak felkészültek a drogfüggők fogadására és helyi kezelésére, de teljességgel hiányzik az a szociális ellátórendszer, amely a drogfogyasztó társadalmi rehabilitációját segítené. Bíró szerint Háromszéken egyelőre nem jelentős a drogfogyasztás mértéke. Kovászna megyében a ‘90-es évek elején jelent meg a vadkender. Első alkalommal 1995-ben fogtak el egy kábítószer-kereskedelemmel kísérletező csoportot. Az ezredforduló után kezdtek beszivárogni az extasy tabletták, és néhány éve már kokain is beszerezhető Kovászna megyében. A Kolozs megyei rendőrség arról számolt be, hogy az első félévben több tucat kábítószer-kereskedőt tartóztattak le Kolozsváron. /Kovács Zsolt, Antal Erika, Sipos M. Zoltán: Droghelyzet: országos szívás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

Október 20-án mutatják be a Háromszék Táncegyüttes legújabb, Böjttől böjtig című előadását Sepsiszentgyörgyön. /Mózes László: Böjttől böjtig (A Háromszék Táncegyüttes bemutatója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

Idén is gond lesz a háromszéki földekről betakarított krumpli értékesítésével. A hektáronkénti átlagos terméshozam idén 18 tonna, ami nagymértékben elmarad az Európai Unióban mért 35–40 tonnás átlagtól. Hektáronként átlagban egy tonnával termett több krumpli a háromszéki termőföldeken, mint egy évvel korábban. Székelyföldön a burgonya alapvető terménynek számít, a kultúrának hagyománya van, hiszen termesztéséhez a talaj és a klíma is megfelelő. Hátrányt jelent viszont, hogy a terület nagyon felaprózott. Kovászna megyében 22 ezer hektáron 14 ezer gazda termeszt krumplit, ebből csak 400 nagygazda. Legtöbb gazda jelenleg burgonyaszirom (chips) készítésére alkalmas krumplit termel, és a termés 80 százalékát előre leszerződik és felvásárolják a gyárak. A válogatás után a terméshozam mintegy 20 százaléka marad meg, azt a háromszéki gazdák áruba bocsátják. A kistermelők – akik a terület több mint 80 százalékán termesztik a burgonyát – továbbra is nehezen értékesítik a terményt. Könczei Csaba szerint a megoldás az lenne, ha a gazdák összefognának, szövetkeznének. /Bíró Blanka: Kinek kell a székely pityóka? = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Összefogtak Háromszék fejlesztéséért a térség civil szervezetei, a vállalkozók és az önkormányzatok. Hatvan alapító taggal alakult meg az Alutus Régió Egyesület Nagybacon községben október 22-én. Az uniós Leader program révén kívánják a vidéket előremozdítani. „Eddig a vidéki értelmiség jelentős része és a vállalkozók is távol tartották magukat az önkormányzati munkától, az Alutus Régió Egyesület révén viszont aktívan és döntően beleszólhatnak a településük fejlesztésébe” – mondta el Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, az Alutus Régió Egyesület egyik kezdeményezője. Az egyesület az erdővidéki és Olt menti településeket foglalja magába. Az egyesület 49 százalékát civil szervezetek teszik ki, amelyek között vannak vállalkozói szövetségek, gazdaszervezetek, kulturális egyesületek és fúvószenekarok is. Az első cél, hogy elnyerjék a Leader státust, amely azzal jár, hogy az Európai Unió öt évig fedezi az egyesület működési költségeit. Ebből fiatalokat lehetne alkalmazni, akik elkészítik a térség fejlesztési stratégiáját és pályáznának. /Kovács Zsolt: Leaderségre tör Háromszék. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Idén is szaporodik Háromszéken az emlékhelyek száma, miután a félszázados évfordulón, 2006-ban Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán is méltó jelet állítottak az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, majd tavaly Baróton avattak emlékművet Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében, ebben az évben Kézdivásárhelyen a sor: október 23-án avatják a Vetró András szobrászművész készítette emlékművet. Kovásznán október 23-án emlékeztek a központi parkban álló ‘56-os emlékműnél, Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola udvarán a tavaly leleplezett, Moyses Márton, Bauer Sándor és Jan Palach emlékét őrző alkotásnál. Sepsiszentgyörgyön október 24-én tartják a megemlékezést. /Váry O. Péter: 1956 megidézése Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Október 23-án a kézdivásárhelyi Református Kollégium tanárai és tanulói megkoszorúzták a református temetőben álló ‘56-os kopjafát, melyet a Szoboszlay-kirakatper áldozatai emlékére állítottak 1996-ban. Délután a Függetlenség utca előtti kis parkba vonultak, a céhes város önkormányzata, a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete és az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság által a felső-háromszéki mártíroknak állított emlékműhöz. A kétfelé hasított női fejet ábrázoló szobor Vetró András munkája, talapzatát Dóczy András csíkszeredai szobrász készítette. Rácz Károly polgármester mondott ünnepi beszédet, méltatta az ‘56-os hősök tetteit. Dr. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség sajtó- és kulturális attaséja a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó emlékeit elevenítette fel, az erdélyi események méltatására is kitérve. A szobrot Rácz Károly polgármester és dr. Kiss Tamás, a magyarországi Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke leplezte le. /Iochom István: Emlékmű a kézdiszéki ‘56-os mártíroknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Az elmúlt 150 év útját kívánja áttekinteni novemberben egy konferencián az Erdélyi Múzeum-Egyesület, melyet nyolcadik éve vezet Egyed Ákos akadémikus, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja, aki az egyetem befejezését követően a Román Akadémia kolozsvári Történelmi Intézetében dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Több kötet fűződik a nevéhez, így a Háromszék 1848–49, Falu, város, civilizáció, A székelyek rövid története, Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije és számos tanulmány. Jelenleg az Okmánytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez című kiadványon dolgozik. 1950-ben következett be az EME életében a legnagyobb törés: a diktatúra több más intézménnyel együtt betiltotta működését, gyűjteményeit szétosztotta különböző kolozsvári intézmények között. Bár nyíltan nem működhetett negyven évig, az egyéni műhelyekben /Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond/ tovább folyt a munka. 1990-ben, Jakó Zsigmond kezdeményezésére újjáalakult az EME, évente 8–10 tudományos kötetet jelentet meg. Ezek között van az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok. Az Erdélyi Múzeum című folyóirat mellett szakfolyóiratok: a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények. Az EMÉ-nek pár éve már tudományos Kutatóintézete van, amelyben 10 kutató dolgozik. Az intézetet Kovács András művészettörténész vezeti, a kutatók feladata a középkori, késő-középkori és koraújkori történeti forrásokat feltárása, feldolgozása és kiadása. Ugyanakkor irodalomtörténeti, nyelvészeti s filozófiai kutatásokat is folytatnak. 2002-ben rendezték meg először a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, azóta erre minden évben sor kerül. Az EME együttműködik a Magyar Tudományos Akadémiával. Az idei, ünnepi év jegyében született a Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai című kötet, amelyet Egyed Ákos Kovács Eszterrel állított össze, a napokban pedig egy olyan tanulmánykötet is napvilágot látott Kovács Kiss Gyöngy szerkesztésében, amelyben az EME 16 tudósát mutatják be. Készül az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményeiről szóló kiadvány is. Október 14-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémiával együtt ünnepelték az EME 150. évfordulóját, most készülnek a november 20–21-i kolozsvári emlékülésre, az EME hét szakosztálya fog visszatekinteni saját történelmére. /Ferencz Zsolt: Összegyűjteni, rendszerezni és megőrizni az erdélyi magyar történelmi örökséget. Beszélgetés Egyed Ákos akadémikussal, az EME elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Sepsiszentgyörgyön emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (VPFSZ) háromszéki elnöke és Jancsó Árpád történelemtanár mondott beszédet. /Szekeres Attila: A szabadság eszméje ma is lángol. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./

Első ízben zajlott vetélkedő jelleggel az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója Székelyudvarhelyen. Az idei soros házigazdaként az Udvarhely Táncműhely, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében lezajlott hatodik találkozó szakmai képzésnek is beillett. Komolyan vették feladatukat mind a résztvevők /Nagyvárad Táncegyüttes, Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Táncműhely/, mind a zsűri tagjai. A zsűri értékelt, a Háromszék Táncegyüttesnek adta az előadásért járó díjat. A Nagyvárad Táncegyüttes női kara, illetve szólistái énekes teljesítményükért, a Hargita Együttes a férfitáncok előadásmódjáért kapott díjat. Külön jutalmazták a Hargita Együttes táncosát, Péter Lászlót. A Maros Művészegyüttes rockballadája a tánc és színház kifejezőeszközeinek ötvözéséért, az Udvarhely Táncműhely produkciója a különleges látványvilágért, annak alkotója, Orza Calin pedig koreográfusi munkájáért kapott díjat. /Antal Ildikó: Folklórműsor és táncszínház – mindkettő kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Első alkalommal gyújtottak egy-egy gyertyát minden kőkereszt tövében a sepsiszentgyörgyi köztemetőben, az első világháborúban elesett katonák sírjánál. Az emlékhelyet a Civilek Háromszékért Szövetség, a Romániai Magyar Cserkészszövetség és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete közösen tette rendbe. Bereczki Kinga szervező szerint történelmünknek ez a fejezete sem egészen ismert a fiatalok előtt. /Emlékezés a hősi halottakra Sepsiszentgyörgyön. = Erdély. Ma, nov. 1./

A gazdasági válság idején is pénzjutalmat kaptak a Kovászna Megyei Tanács dolgozói. A prémium kiosztását átmenetileg megakadályozta a háromszéki prefektus, aki formailag szabálytalannak találta az erről szóló rendeletet. Codrin Munteanu felszólította Tamás Sándor megyei tanácselnököt, vonja vissza azt a rendeletét, amelyben az önkormányzat 78 köztisztviselőjének, illetve 37 szerződéses alkalmazottjának összesen 150 ezer lejnyi prémiumot adott. A prefektus kifogásolta: a rendeletben nem jelent meg, hogy a prémiumokat milyen időszakra kapják a megyei tanács dolgozói. Tamás Sándor tanácselnök elmondta: jogos volt a prefektus észrevétele, de felszólítására még a sajtótájékoztató előtt kijavította a hibát. /Kovács Zsolt: Prémiumvita Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Szászrégent és Magyarrégent 1926-ban egyesítették Szászrégen néven, ma csupán háromszáz német ajkú lakosa van a mintegy ötvenezer lakosú városnak, amelynek egyharmada magyar. A Háromszék két újságíróját, Váry O. Pétert és Sylvester Lajos a helyi magyar közösség nevében hívta meg Böjte Lídia régeni magyartanár azzal a céllal, hogy könyveikkel egyetemben bemutatkozzanak a város érdeklődő magyar közösségének. Böjte Lídia a Helikon Kemény János Alapítvány kuratóriumának tagja, Szászrégen és vidéke magyar szellemi életének meghatározó egyénisége, zágoni származású, a régi gyökerű népes Albu famíliából. A szórványban élő magyarok betűigénye hangsúlyozottabb, mint a tömbben élőké. Ez látható volt szászrégeni Magyarrégenben is. Régennek harmincszázaléknyi – mintegy tizenötezer – magyar lakosa van, és mégis magyar a polgármestere. Ritka jelenség ez, a Bánságban a zsombolyai magyar kisebbségnek van román többségű településen magyar polgármestere, Nagyszebennek pedig Klaus Johannis személyében német első embere Szászrégen Nagy András polgármestersége idején fejlődött. A harminc kilométerre levő megyeközpontban, Marosvásárhelyen a magyar széthúzás miatt a lakosság ötven százaléka körüli magyarság nem volt képes magyar polgármestert állítani. /Sylvester Lajos: A régeni példa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Nem szólhat bele a helyi és megyei tanácsok határozataiba, nem javasolhat jogi megoldást, csak abban az esetben, ha kikérik a véleményét, másképp megsértené az önkormányzatok autonómiáját – jelentette ki Codrin Munteanu Kovászna prefektus válaszul Tamás Sándor megyei tanácselnök vádjaira. A Hegyeink Közösségfejlesztési Egyesület létrehozataláról szóló határozatot azért kényszerült bíróságon megtámadni, mert a jogászok több törvényt kevertek össze, állította. A Háromszékért kitüntetés kapcsán jogi kifogásokat emelt. /Farkas Réka: Védekezik a prefektus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

A háromszéki magyar ifjúsági szervezetek tagjai helyet kérnek maguknak a politikában és az intézmények vezetésében. A Kovászna megyei magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő HÁRIT vezetői bejelentették, hogy van jelöltjük az egységes Kovászna megyei szervezet vezetőségébe is, de a szövetség esetleges kormányra kerülése esetén intézményvezetői tisztségekben vagy bukaresti szakemberként szeretnék foglalkoztatni tagjaikat. Grüman Róbert, a HÁRIT elnöke kifejtette, első lépésként egy adatbázist készítenek fiatal szakemberekről, önéletrajzi adatokkal és diplomamásolatokkal, hogy ha szükség lesz rá, ajánlatokat tudjanak tenni. Grüman elmondta: készülnek az egységes Kovászna megyei RMDSZ-szervezet létrehozására. Azt kérik, hogy a fiatalok köréből nevezzék ki az RMDSZ megyei ügyvezető elnökét. Erre a tisztségre Tischler Ferencet, az ifjúsági igazgatóság aligazgatóját jelölik. /Kovács Zsolt: „Helyezkednének” a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Zarándokhellyé válik Földvár ― tudósított a Háromszék az első megemlékezésről, s azóta tíz éven át mindig összegyűltünk itt ― mondotta Ungvári Barna András uzoni református lelkész, a Hidvég és Barcaföldvár közötti emlékhelyen. 1944―45 között a földvári fogolytáborban sínylődött több mint hatezer ember, akik közül mintegy ezren odavesztek. Az ő emlékükre alakították ki a kőtömbös, keresztes, mozaikos emlékkertet Ungvári Barna hidvégi szolgálata idején. Nagy János hidvégi református lelkész köszöntője után Bucsumán György, a brassói Szentkereszt-plébánia káplánja emlékezett az elhunytakra, majd Nagy B. Imre szárazajtai túlélő visszaemlékezéseiből idézett Ungvári Barna. Balázs Ádám, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének első tanácsosa jelezte, kezdeményezni fogja, hogy a foksányi fogolytábor helyét is jelöljék meg. /Szekeres Attila: Földvár, a zarándokhely. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

Több tízezer román állampolgár nem élhet szavazati jogával a közelgő elnökválasztásokon, és szociális segélyt sem kaphat, mert nincsenek személyi iratai. Az államfőválasztások előtti hetekben Románia több megyéjében is ellenőrzik a hatóságok, kik az „identitás nélküli” emberek. Országos adat nincs arra vonatkozóan hogy hányan élhetnek iratok nélkül. Maros megyében több mint húszezer ember él személyi igazolvány nélkül. Fehér megyében hatezer embernek nincs semmiféle okmánya. Szatmár megyében, ahol a napokban zajlott az ellenőrzés, négyezer érintettet azonosítottak, de az utóbbi három évre felére csökkent az iratok nélkül élők száma. Ez azzal magyarázható, hogy évente ismétlik az ellenőrzéseket. Háromszéken ötezer embernek azért nincs érvényes személyi okmánya, mert lejárt az igazolványuk érvényessége. A többség vélhetően külföldre költözött. A Romani Criss adatai szerint csak a cigány nemzetiségű lakosok között hatvanezer ilyen állampolgár él. A Kovászna megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis-, és az Amenkha roma egyesület tavaly nagyszabású személyazonossági és keresztlevélosztó akciót szervezett, a hivatalosan „nem létezők” megsegítésére. A kezdeményezés révén háromszáz esetet tudtak rendezni. /Kovács Zsolt: Nem létezők drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

November 6-án a kovásznai temetőben emlékeztek Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. – Kovászna, 2001. aug. 9./ sírjánál határon innen és határon túlról érkezett tisztelői a 75 éve született filozófus tanárra, íróra, gondolkodóra, a Háromszék egykori vezércikkírójára. Jelen voltak a város és a megye RMDSZ-es elöljárói, az MPP helyi képviselői, egykori tanár kollégák, volt tanítványok és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke. A temetői megemlékezés után a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében emlékkonferenciára került sor, amelyet Tamás Sándor megyei tanácselnök és Lőrincz Zsigmond polgármester nyitott meg. Az ünnepi megemlékezést a Fábián Ernő Szocio-kulturális Egyesület a megyei tanács támogatásával szervezte. /Bodor János: Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

November 4-én a kézdivásárhelyi Vigadóban mutatták be Borcsa János hetedik önálló kötetét, a Merítést, mely áprilisban a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál jelent meg, s a szerző 2005 és 2008 között írt irodalomkritikáit, tanulmányait és jegyzeteit tartalmazza. A könyvet Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese méltatta. A Kézdivásárhelyen élő és alkotó szerző legújabb kötete zömében kortárs hazai és magyarországi szerzőkről írt könyvkritikáit tartalmazza, melyek első alkalommal nem szaklapokban, hanem az aradi Irodalmi Jelen, a Székelyföld és/vagy a Háromszék hasábjain láttak nyomdafestéket. /Iochom István: Irodalomkritika – nem csak vájtfülűeknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Az egységes Székelyföld feltétele az egységes jelképhasználat – ennek a gondolatnak a jegyében rendezett jelkép-konferenciát Kovászna és Hargita megye önkormányzata valamint a Székely Nemzeti Múzeum. A szakmai tanácskozáson részt vett Dr. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros, Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus, Székelyudvarhelyről jelen voltak Zepeczaner Jenő és Mihály János történészek. Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke szerint Székelyföld korszerű régióvá tételének egyik legfontosabb eleme az önismeret. A konferencián bemutatták Cserey Zoltán Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18–19. században című könyvét. – A Kovászna megyei Nagyajta határában lévő Székelyföld tábla eltávolítását rendelte el a bíróság, így másfél év után le kell venni az egyetlen olyan táblát, amit eddig sikerült kihelyezni a megye bejáratához. A nagyajtai Székelyföld-tábla eltávolítását Codrin Munteanu prefektus kérte, arra hivatkozva, hogy nem tartották be az építkezésre vonatkozó jogszabályokat annak kihelyezésekor. /Kovács Zsolt: Jelképekkel Székelyföldért. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Csökken a sepsiszentgyörgyiek érdeklődése a hangversenyek iránt, ezért előfordulhat, hogy csökkenteni kényszerülnek az előadások számát, tájékoztatott Nagy B. Sándor, a Tamási Áron Színház irodalmi titkára. A 2006-ban újraindított hangversenysorozatban az első két évadban 374 bérletet vásároltak a háromszékiek. Az érdeklődés tavaly kezdett csökkeni, amikor 275 bérletet váltottak, idén pedig alig 155 hangversenybérletre volt vevő. /Kovács Zsolt: Kevesebb a zenehallgató. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A fogyatékkal élő, de művészi hajlammal megáldott fiatalokon segítene a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi kirendeltsége. Az alapítvány indította be és működteti az Írisz Házat, az egyetlen háromszéki fejlesztő- és munkaterápiás központot, ahol ötven fiatallal foglalkoznak. Makkai Péter református lelkész, a központ koordinátora elmondta, a házban több tehetséges fiatal alkot, és annak érdekében, hogy segíthessék a kibontakozásukat, művészeti árverést szerveznek. Eddig Vetró András kézdivásárhelyi szobrász ajánlott fel egy domborművet, illetve Jakobovits Márta nagyváradi keramikus vállalta, hogy amint a műhelyt felszerelik, néhány napig együtt dolgozik a fogyatékos fiatalokkal. A sepsiszentgyörgyi Írisz Ház idén nyitotta meg kapuit, holland és német segítséggel, egyharmad részben a helyi önkormányzat és vállalkozók, valamint az állam támogatásával épülhetett meg. /Bíró Blanka: Aukcióval támogatják a fogyatékos fiatalokat Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Jeles emberre emlékeztető újabb jel kerül Uzon főterére: november 15-én avatják Beke György felmenő ági rokona, a szabadságharcos Pünkösti Gergely emlékjele mellé helyezett kopjafáját. Az ünnepségre az uzoni Jókai Mór Közművelődési Egyesület és a Szivárvány Női Kórus 15. évfordulójának kétnapos rendezvénysorozata teremt alkalmat. Ekképpen Beke György kopja-fejfáját az uzoni nagytemplom, a Tatrangi Sándor nevét viselő iskola, a polgármesteri hivatal épülete, a Jókai Mór Kultúrotthon és a két világháború hősi halottainak emlékműve állja körbe. A kétnapos uzoni rendezvénysűrítmény maga is jelképivé, szimbólummá nemesül, és holta után örökre hazaszólítja azt, aki maga vallotta: ,,Én mindig csak laktam a román fővárosban, de Erdélyben és főleg Uzonban éltem. Huszonkét éven át az egyik legmakacsabb »ingázó« lettem, aki hivatalos lakóhelyét átmeneti szálláshelynek tekinti. ” Bukarest neve mellé odailleszthető a magyar főváros neve is, mert életének utolsó éveit ott töltötte, ott alkothatott tíz könyvet, köztük a be nem fejezett Háromszéki barangolásokat, mindig Erdélyt, Uzont látta maga előtt. – Beke György végakarata szerint Uzonban tért végső nyugovóra. Ha létrejön majd Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park sétányán a jeles emberek panteonja, ott helye legyen a Mikó-kollégista Beke György portrészobra számára is. /Sylvester Lajos: Jelek, jelképek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Már csak képek és hangfelvételek tanúskodnak a legnevesebb kalotaszegi táncosok és muzsikusok páratlan tehetségéről, de emléküket őrzi az utókor. Ezt teszi a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes is: a kolozsvári Zurboló Táncegyüttes előadásával november 13-án kezdődött népzene- és néptánctalálkozó, melyet Fodor Sándor Netti (1922–2004) és Berki Ferenc Árus emlékének szentelnek. A kolozsváriak Könczei Csongor koreográfiájában bemutatott Portré című összeállítása emléket állít erdélyi cigánymuzsikusoknak, a Postakert (Könczei Árpád és Csongor koreográfiája) a hatvanas, hetvenes évek kolozsvári Postakertjét idézte, mely akkoriban a városba szolgáló széki fiatalok találkozóhelye volt. November 14-én szakmai előadásokon elevenítik fel említett két kalotaszegi adatközlő zenei és táncos hagyatékát, erre az alkalomra DVD-t állítottak össze gyűjtésükből, majd fellépnek a hagyományőrző együttesek. /Fekete Réka: Az emlékőrzés jegyében gyűltek össze (XXI. népzene- s néptánctalálkozó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Ünnep az évente megszervezett sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozó. Idén Kalotaszegé, a kalotaszegi táncosoké és muzsikusoké volt a főszerep. A házigazda Háromszék Táncegyüttes és a Százlábúak (gyermekegyüttes) színpadán a hatvan- és hetvenéves hagyományőrzők, adatközlők és a néptáncot, népzenét kedvelő gyermek- és ifjúsági együttesek egyaránt otthonosan mozogtak. /Ünnep a javából (XXI. Népzene- és Néptánctalálkozó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

November 14-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulásának 150. évfordulója alkalmából a régi vándorgyűlésekre emlékeztető történelmi konferenciát szerveztek Szovátán „A tudomány szolgálatában” címmel. Pál-Antal Sándor, az EME marosvásárhelyi fiókegyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, a vásárhelyi fiókegyesület, fennállásának 12 éve óta első alkalommal tartja ülését a városon kívül. Pál-Antal Sándor rövidített változatát ismertette Egyed Ákos írásának, amely az EME történetét tárgyalta. Az EME megalakulása óta élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását, több mint negyven tagját választotta soraiba az MTA. 1950-ben a kommunista diktatúra az EME működését felfüggesztette, javait törvényellenesen elvette és azokat állami intézetek kezelésébe adta. 1990-ben alapították újra az egyesületet. A 2007-es adatok alapján az egyesületnek 1565 rendes, 103 alapító és 41 pártoló tagja van, közöttük kétszáz tudományos doktor, kétszáz orvosdoktor, ezernél több egyetemi hallgató. Hét szakosztálya működik, hat erdélyi városban rendelkezik fiókegyesülettel. Rüsz-Fogarasi Enikő értekezett a fejedelemségkori székely vásárokról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tartott vetített képes előadást a nyárádszentlászlói templom régészeti feltárásáról. Előadást tartott többek között Mihály János (Zászlóhasználat a székelyeknél az erdélyi fejedelemség idején), Tüdős S. Kinga (Egy székely nemesasszony végrendeletei), Garda Dezső (A székely határőrezredek a 18. század végén és a 19. század elején), Csáky Árpád (Pálos misszió Háromszéken a 18. században) és Pál Judit (Székelyföld és a koronázási ünnepségek). /Nagy Botond: EME- vándorgyűlés Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Egyetlen pályázó, Tamás Sándor megyeitanács-elnök jelentkezett az RMDSZ Kovászna megyei elnöki tisztségére. A küldöttgyűlést november 18-án tartják. A két területi szervezet egyesítéséből létrehozott új megyei szervezet további vezetőségét majd a Háromszéki Képviselők Tanácsa választja meg. /Farkas Réka: Tamás Sándor lesz a megyei RMDSZ-elnök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

Szűk másfél esztendő alatt sikerrel hajtották végre az RMDSZ-en belüli teljes hatalomátvételt a néhány évvel ezelőtt fiatal farkasokként feltűnő politikusok Háromszéken. A sepsiszentgyörgyi polgármesteri szék és a megyeitanács-elnöki tisztség megszerzése után most már az RMDSZ helyi és megyei elnöki tisztségét is sajátjuknak tudhatják, hiszen a megyei tisztújításon Tamás Sándor egyetlen jelöltként biztos befutó. – Sokat elárul az RMDSZ-en belüli viszonyokról, hogy nem került ellenjelölt. A hatalmi harcok a háttérben, a kulisszák mögött lezajlottak. Miért szükséges ez a hatalmi koncentráció? – kérdezte a lap munkatársa. /Farkas Réka: Hatalomátvétel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./