"Orbán Balázs kutatásai óta nem készült olyan felmérés, amilyenre Sepsiszéki Nagy Balázs vállalkozott. Két kötet már megjelent a Nap Kiadó gondozásában: Háromszék, illetve Csík-, Kászon- és Gyergyószék ismertetése. Nagy Balázs Budapesten szerzett néprajz szakos diplomát. Nagy Balázs elmondta, hogy 1989-ben ment Magyarországra. Azzal a tudattal végezte az egyetemet, hogy tanulmányai befejezése után hazatér a szülőföldre. Elhatározta, hogy bejárja az egész Székelyföldet, a falvak jelenlegi állapotát rögzíti. Ez a terve lassan valóra válik, és lassan befejeződik. 1995 szeptemberében kezdte meg Székelyföld bejárását. 1998 decemberében jelent meg a Székelyföld falvait bemutató könyvsorozatának első kötete: Székelyföld falvai a huszadik század végén. Háromszék, Kovászna megye, I. kötet. Minden falu jelenlegi helyzetét mutatja be, kezdve népességi adatokkal, az 1992-es népszámlálás alapján. 2003 tavaszára várható Székelyföld falvai a huszadik század végén, Udvarhelyszék című kötetének megjelenése. /Bán Péter: Sepsiszéki Nagy Balázs - Orbán Balázs nyomában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 21./"

"Az RMDSZ és a kormánypárt aláírta az újabb egyéves együttműködési szerződést. Az egymás nagyszerűségét, az együttműködés felette hasznos voltát hangsúlyozó nyilatkozat mintha igazolná: összenő, ami összetartozik, írta a Háromszék munkatársa. Az egyezmény sok új elemet nem tartalmaz. Elemzik a Csíki Magánjavak visszajuttatásnak lehetőségét. Határidő nélkül de célként jelölték meg a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálását és egy kisebbségi kutatóintézet létesítését. Egyetem helyett a már meglévő magyar csoportokból két önálló (egy természettudományi és egy humán) kar létrehozását helyezték kilátásba. 1990 óta követeli a magyar nemzeti közösség az önálló állami magyar egyetem létrehozását, ez nem szerepel a prtokollumban. /Simó Erzsébet: Összenő, ami összetartozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./ "

"Febr. 21-én a romániai magyar sajtóorgánumok vezetőivel találkozott Markó Béla, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen. Markó Béla politikai helyzetelemzése szerint az RMDSZ alapszabályzat-módosítása több nyitást tartalmazott, mint megszorítást, szemben az egyes sajtóorgánumok által közöltekkel. Markó Béla tájékoztatott a még nem működő Illyés Alapítvány helyzetéről, valamint a Communitas Alapítvány (CA) bővülő támogatási lehetőségeiről is. A szövetségi elnök részletesen elemezte a nemrégiben aláírt RMDSZ-SZDP protokollumot, külön kiemelve, hogy az együttműködési egyezmény tartalmaz egy olyan kitételt, amely szerint létrehozzák a marosvásárhelyi román és magyar nyelvű tv-stúdiót, ugyanakkor bővítik a közszolgálati rádió-és televízióadók személyzetét. Több újságíró figyelmeztette a szövetségi elnököt arra, hogy a közhangulat megítélése szerint rossz az RMDSZ imázsa, például Háromszéken. Markó Béla szerint az RMDSZ-ben helye van a radikális véleményeknek is. /B. Á.: Találkozás a sajtó képviselőivel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./ Markó elmondta, a magyar nemzeti közösségnek jutó keretből a Communitas Alapítvány 3 milliárd lejjel növeli a magyar sajtó támogatását. Újdonságnak számít, hogy nem csak folyóiratok, kulturális és réteglapok, de a napilapok által indított különböző programok, mellékletek is támogathatók.A találkozó résztvevői között kisebb szakmai vitába torkollott az RMDSZ megítéléséről folytatott társalgás. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője szerint az RMDSZ politikájáról szóló olvasói levelek közül csak a tényszerűen megalapozott véleményeket kell közölni a sajtóban. Bakk Miklós, a Krónika felelős szerkesztője felvetette: Markó Béla látogasson el az összes erdélyi magyar médium szerkesztőségébe, hogy a sajtóélet minden szereplőjével külön is alkalma legyen eszmecserét folytatni. /Markó a sajtóval tárgyalt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./"

"Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta, hogy az egyetemes imahét alapgondolatát 1968 óta mindig valamelyik ország keresztény egyházai közösen állítják össze. Idén Argentína volt soron, az alapgondolat volt: Ez a mi kincsünk cserépedényben van. Az imahét alkalom a menekült státus bemutatására. /Sylvester Lajos: A mi kincsünk cserépedényekben van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ "

"75 éve született dr. Kovács Sándor muzeológus /Sepsiszentkirály, 1928. febr. 20. - Sepsiszentgyörgy, 1984. febr. 26./, a biológiai tudományok doktora, aki 1961-től a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ természettudományi részlegének első szakmuzeológusa lett. A múzeum ásvány- és kőzettani anyagának revideálására 1964-ben dr. Balogh Ernő egyetemi tanárt és Kónya Ádámot, később, 1969-ben pedig Mészáros Miklós kolozsvári geológust kérte fel. 1948-ban sikerült a múzeumba szállítani az Arad megyei Borosjenőről Diószeghy László már 1931-ben a múzeumnak adományozott lepkegyűjteményét, mely több mint 25 000 példányt foglalt magában. Dr. Kovács Sándor az új leltári jegyzék összeállításával párhuzamosan tudományos kutatómunkát is folytatott. 1981-ben Brassóban tartották az Európai Nemzetközi Paleontológiai Kongresszust. A szervezők dr. Kovács Sándort kérték fel A jégkorszak és állatvilága című kiállítás megrendezésére. Dr. Kovács Sándor tagja volt a Kovászna megyei környezetvédelmi bizottságnak. Ő állította össze elsőként a megye védett területeinek, növény- és állatfajainak, évszázados fáinak és dendrológiai parkjainak listáját. Többévi kutató- és megfigyelő munkát sűrített a részletes Rétyi Nyír-monográfiatanulmányba, ezzel a Rétyi Nyír fölkerült a védett területek országos listájára. Korai halálával nagy veszteség érte az erdélyi magyar tudományos társadalmat. /Kocs Irén muzeológus: 75 éve született dr. Kovács Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ "

"Febr. 22-én Baróton az Erdélyi Civil Társadalomért Tömörülés tartott civil fórumot. Krizbai Imre református lelkész elmondotta, e találkozóra azért volt szükség, mert jelenleg mindenki szenved a politikai szféra és a választók közötti viszony rendezetlensége miatt. Az emberek úgy érzik, az RMDSZ mai vezetősége nem őket szolgálja, hanem saját érdekeiket. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere szerint a legfontosabb tennivaló a nemzeti tanács létrehozása. Nézeteinek alátámasztására a délvidéki magyarok sorsával vont párhuzamot. Ott megvalósult a területi kormány, a közösségi és nemzeti tanács, de valójában már súlya nincs. Az RMDSZ-szel kapcsolatosan kifejtette: az volt a hibás elképzelés, hogy egy érdekvédelmi szervezet képes minden irányzatot ernyője alá vonni. Szász magyarországi példára polgári körök és ezek egyesületének létrehozását támogatja. Az egyesületnek nevet is javasolt: Magyarok Uniója Mozgalom. A felszólalók elítélték Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkciójának megvonását. Végezetül állásfoglalást fogalmaztak meg. Elítélik a Tőkés László ellen folytatott hadjáratot, támogatják az egyházkerületi közgyűlésen hozott határozatokat, javasolják egy nemzeti gyűlés összehívását az agyagfalvi rétre. /Hecser László: Civil fórum Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./ Baróton a jelenlevők a Magyar Nemzeti Tanács és az önálló Székely Fejlesztési Régió létrehozását szorgalmazták. Szász Jenő kijelentette: "Székelyföldön autonómia akkor lesz, amikor mi akarjuk.". /Benedek Márta: Polgári kezdeményezés. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./"

"A kormánypárt és az RMDSZ vezetői immár negyedik alkalommal írják alá a megállapodást. A vélemények megoszlanak. Lehet, hogy az igazság valahol középen van, mert a politizálásban állandóan a kell és a lehet kategóriáját kell ütköztetni, írta Magyari Lajos. Egyes fontos tételeket ,,átemeltek" a korábbi dokumentumokból az újabb keletűbe. Az egyik fél, a kormánypárt tehát nem tartja tiszteletben ígéreteit. Egyetlen területen sem valósult meg mindaz, amit a felek megvalósíthatónak ítéltek a szerződés megkötésekor, szögezte le Magyari. /Magyari Lajos: Egy protokollum margójára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./ "

"Ismét elhalasztották a döntést a szépmezői szántóterületekről a megyei földosztó bizottság február 24-i ülésén. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester meggyőződése, hogy Horia Grama kormánymegbízott azért nem akarja igazolni a tulajdonjogot, mert a földek nagy része magyar tulajdonba kerülne vissza. /(Szekeres): Sepsiszentgyörgy, Szépmező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./ "

"A Duna Televízió és a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány megbízásából febr. 24-én újabb adomány érkezett Háromszékre. Az oktatási segédeszközökből, illetve gyakorló munkafüzetekből álló, több mint húsztonnás rakomány értéke mintegy 72 millió forint. Az adományt Demeter János megyeitanács-elnök és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester fogadta. Földes István, a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány és Pekár István, a Duna Televízió elnöke immár több alkalommal segítették a határon túli magyarságot különböző adományokkal. Volt, amikor parabolaantennát és televíziókészüléket hoztak egy-egy szórványban élő magyar közösségnek, ha kellett, gyógyszert a rászorulóknak, máskor játékot a gyermekeknek. A mostani rakományt szétosztják az egyházak és iskolák között. A jövő héten Csíkszeredába visznek újabb szállítmányt. /Bodor János: Újabb adomány a Duna Televíziótól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./ "

"Jogerős ítélet született Bitay Izabella újságírónő ügyében. A csalás és befolyással való üzérkedés vádjával elítélt sepsiszentgyörgyi újságíró, a bukaresti National napilap, majd az Europa FM rádió háromszéki tudósítója hamarosan megkezdheti két év börtönbüntetésének letöltését. A sepsiszentgyörgyi hírlapírót tavaly ítélte két év szabadságvesztésre a megyei törvényszék, és a döntést febr. 25-én jogerőre emelte a bukaresti Legfelsőbb Bíróság. Aznap a sepsiszentgyörgyi rendőrség letartóztatta, és őrizetbe vette az újságírót. A vádirat szerint 2000 májusa és júniusa között Bitay 11 személynek ígért ausztriai idénymunkát egyik ismerőse tiroli moteljénél. Elkérte az érdekeltek útlevelét, hitelesített egészségügyi igazolását és fejenként félmillió lejt. Az újságíró előbb halogatta az ügyintézést, majd kerülte a károsultakkal való találkozást, akik augusztusban feljelentést tettek ellene. A nyomozás alatt Bitay hat panaszosnak visszaadta útlevelét és pénzét, a lakásán folytatott házkutatás során azonban a rendőrség több útlevelet talált nála. Az ellene felhozott vádakra Bitay azzal védekezett, hogy csak az iratok fénymásolatait vette át, a kenőpénzt azonban nem. A védelem a vádlott büntetlen előéletére, fiatalkorára és kiskorú gyermekére való tekintettel kérte Bitay felmentését, ám a törvényszék csalás és befolyással való üzérkedés miatt két év börtönbüntetéssel sújtotta az újságírót. Bitayt egy polgári perben a bíróság tavaly 17 millió lej visszafizetésére kötelezték, az összeget tömbházbeli szomszédaitól gyűjtötte össze egyéni vízóra felszerelése céljából. A pórul járt lakók nem kapták vissza pénzüket. /Domokos Péter: Bitay rács mögött. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28."

"Matekovics János könyvében /Eljutni a túlsó partra, Lehel Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002./ arra vállalkozott, hogy bepillantást adjon a romániai privatizáció rejtelmeibe, főleg a székelyföldi magánvállalkozások mindennapjaiba. Matekovics éveken át, riportok tucatjaiban követte nyomon a vállalkozások sorsát. /Magyari Lajos: Mi is van azon a ,,túlsó" parton? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./ "

"Erdélyi honismereti barangolás címmel jelent meg az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóinak és tanárainak erdélyi barangolásairól készített úti albuma. Immáron a második, 1997-ben szerkesztették egybe az első. Az érdiek az erdélyi magyarság lelki történelmét akarják megismerni. A könyv összeállítója, Donkóné Simon Judit, a marosszéki származású fmagyartanárnő, de szövetségesként mellette állnak mások is, dr. Kubassek János geográfus, az érdi ,,múzeumőr" és Érd város egész önkormányzata. /Magyari Lajos: Érd és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./ "

"Markó Béla szövetségi elnököt, valamint az RMDSZ csúcsvezetőségét bíráló dokumentumot fogalmaztak meg febr. 28-án a Sepsiszentgyörgyön tartott, megyei szintű lakossági fórumon. Az elfogadásra javasolt Mit kell tennünk? címet viselő szórólapon a szervezők megfogalmazták, hogy Markó Béla és az RMDSZ szűk körű vezetősége eltávolodott a magyarságtól, és a romániai hatalom kiszolgálójává vált. Így az összegyűltek nem tekintik őket többé a romániai magyarság hiteles vezetőinek. Kötelességüknek érzik egy demokratikus ernyőszervezet létrehozását, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, politikai csoportosulások és történelmi egyházak.Az új politikai szövetség vezetőjét általános, állóurnás belső választásokkal jelöli ki a magyarság minden 18. életévét betöltött tagja. Létrehozására, alapszabályának kidolgozására, bejegyeztetésére Tőkés Lászlót "a magyarság szimbólumértékű vezéregyéniségét" kérik fel.Az alakuló szövetség prioritásként kezeli a hármas autonómiatervezet érvényesítését, magyar intézményvezetők kinevezését, a történelmi megyehatárok és a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását, az elkobzott ingó és ingatlan vagyon azonnali visszaszolgáltatását, valamint a közintézményekben való anyanyelvhasználatot. Jelen volt Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke, Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, és eljött Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Kulturális Szövetség elnöke is. Király Károly nemzeti önkormányzati tanács létrehozását javasolta. /Farkas Réka: Új politikai szövetség? = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./ / A sepsiszentgyörgyi fórum résztvevői eldöntötték, hogy többé nem tekintik az RMDSZ tisztségviselőit az egész romániai magyarság hiteles vezetőinek. Megkezdik egy demokratikus alapokra felépített szervezeteket és szerveződéseket tömörítő szövetség létrehozását, s melynek vezetőjét általános, állóurnás belső választásokkal fogják megválasztani. Az új politikai szövetség létrehozására, bejegyeztetésére felkérik Tőkés Lászlót. Az új alakuló szövetség prioritásként kezeli a dr. Csapó József által kidolgozott hármas autonómiatervezet érvényesítését, a székelyföldi régió megjelenítését, az etnikai diszkrimináció megszüntetését az állami hivatalok vezető tisztségei betöltésénél, a történelmi megyehatárok visszaállítását Erdélyben, az önkényesen megszüntetett Bolyai Egyetem visszaállítását, az ingó és ingatlan vagyonok azonnali visszaszolgáltatását, az anyanyelvhasználatot a közintézményekben, bíróságon, rendőrségen. /Mit kell tennünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./"

"Kézdivásárhelyen a Romániai Magyar Nem Hivatásos Színjátszók Egyesülete, a Jádzó Társaság és a Vigadó Művelődési Ház közös szervezésben tartották meg a Vidéki Színjátszó Napokat, melyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság színjátszó csoportja, a feldobolyi Vadrózsa csoport, a nagyborosnyói, a dálnoki és az ikafalvi csoport lépett fel./(Iochom): Kézdivásárhely. Vidéki Színjátszó Napok - másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./"

"Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke cáfolta, hogy a háromszéki RMDSZ elöljárói - Baka Mátyás területi elnök kivételével - azért nem vettek részt a péntek délutáni sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon, mert a szövetség országos vezetősége ezt megtiltotta nekik.Két héttel korábban az elégedetlenkedők első nagygyűlésén jelen volt a területi elnök, a megyei tanácselnök, képviselők, szenátorok, a már megyei szintűnek számító utóbbi fórumon azonban csak Baka Mátyás, a felső-háromszéki területi szervezet elnöke "képviselte" a szövetség vezetőségét. Baka kifejtette, nem híve egynél több magyarságot képviselő szervezet létrehozásának, mert akkor lehetetlenné válik a parlamenti képviselet. Albert Álmos területi elnök kijelentette: az eddigi lakossági fórumokból azt a következtetést vonta le, hogy a háromszéki magyarság legnagyobb gondja a szegénység. Ezért az RMDSZ-nek munkahely teremtéssel, gazdasági fejlesztéssel kell foglalkoznia. Sokan mondják, hogy a csúcsvezetés tiltotta meg az RMDSZ-elöljárók részvételét a rendezvényen. Markó Béla szövetségi elnök ugyanis kifejtette, nincs szükség ezekre a "népgyűlésekre". /Farkas Réka: Baka: az ment el, aki akart. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./"

"Székelyföld részére egy valamirevaló jövőképet nem tudott kialakítani az RMDSZ az elmúlt évtizedben. A megyékre, tájegységekre feldarabolt népcsoportnak és nemzetrésznek még egész lakterületén terjesztett saját sajtója sincs, össz-székely politikai nyilvánosságról vagy egységes közvéleményről pedig beszélni sem lehet. Az elmúlt időszakban örökösen védekezni kellett az ún. románüldözés vádja ellen. Az ellenőrzés-sorozatot szinte bénítja a helyi intézmények és a választott helyhatóságok munkáját, "állandósítja azt a szükségállapotot, melyben a székelység - idestova és kis szünetekkel - nyolc évtizede él. A lap munkatársa, B. Kovács András hangsúlyozta, hogy az állami intézmények vezető tisztségeinek elosztásában érvényesíteni a részarányosság elvét, hasonlóképpen járván el a hivatalnoki állomány kialakításában is. /B. Kovács András: A székelység ,,eltérítése" és ennek ellenszerei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./"

"Gyarmath János főszerkesztő Márton Árpád képviselővel készített interjút. Gyarmath megkérdezte: Kovászna megyében a lakosság nem élhet a szólásszabadság jogával? Márton Árpád ezt túlzásnak tartotta, a Háromszék c. napilapban főleg indulatosabb hangnemű és keményebb szavakat használó cikkek jelentek meg. Kovászna megyében az átlagnál nagyobb a munkanélküliség, az emberek rosszul élnek, egyre aggasztóbb az etnikai diszkrimináció. Márton Árpád szerint az ottani fórumon elhangzott célkitűzéseknek legalább nyolcvan százaléka szerepel az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán elfogadott programban. A fórum zárónyilatkozata szerint érvényesíteni kell a dr. Csapó József által kidolgozott autonómia-tervezetet, ki kell harcolni a Székelyföld egységes régióként való megjelenítését, a történelmi megyehatárok visszaállítását Erdélyben, a Bolyai Egyetem újraalakítását, az ingó és ingatlan vagyonok visszaszolgáltatását, az anyanyelv használatát a közintézményekben, a bíróságokon, a rendőrségen... Márton szerint viszont Székelyföld egységes régióként megjelenítéséről az RMDSZ kongresszusa határozatot fogadott el. Az anyanyelv használata az RMDSZ progjamjában és a kormánypárttal aláírt egyezményben prioritásként szerepel. Márton szerint dr. Csapó József hármas autonómia tervezete lényegében benne foglaltatik az RMDSZ programjában. Sőt Márton azt állította, hogy Csapó József tervezete nem több szándéknyilatkozatnál. Gyarmath tendenciózus kérdése: mi történne akkor, ha a fórumon elhangzottak hatására, és éppen Király Károly felhívására esetleg tíz- vagy százezrek mennének ki az utcára? Újabb "vásárhelyi március" lenne? Márton szerint Király Károly 1990. márciusában, az akkori véres események idején "kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." /Gyarmath János: Hírzárlat Háromszéken? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"

"Harmincmillió lej nyereséggel zárult a sepsiszentgyörgyi és a háromszéki területi RMDSZ-szervezetek által rendezett bál, melyet márc. 2-án, vasárnap tartottak Sepsiszentgyörgyön. A bál fővédnöke, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet találónak tartotta a rendezvény nevét /Kikelet-bál/. A bált a Művészeti Líceum diákjai palotással nyitották meg. /(sz.): Gyűl a pénz székházra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./"

"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"

"Lucian Boia magyarul is olvasható kiváló könyve, Történelem és mítosz a román köztudatban (Kriterion Könyvkiadó, Gordiusz-könyvek, 1999) bizonyítja, hogy azon kevés számú román történészek közé tartozik, akik megpróbálják az ország, a románok történetét előítéletek nélkül, lehetőleg tárgyilagosan szemlélni. Újabb könyvében a románok és idegenek előítéletekkel terhelt viszonyát vizsgálta. A könyvet a bukaresti egyetem professzora egy londoni kiadó felkérésére írta, először angolul jelent meg, a román változat (Romania. Tara de frontiera a Europei. Azaz: Románia, egy ország Európa határán ) 2002-ben látott napvilágot. Ebből közölt egy részletet a Korunk, ezt vette át a Háromszék. /B. L.: Románia - Európa határán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./Lucian Boia arról írt, hogy az idegenek szakadatlan áradata a bezárkózásra hajlamos román társadalmat érintette. A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb nála. A román képzeletben az idegen a másság jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok, magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne. A kommunizmus felerősítette a román-idegen ellentétet. Romániának nem sikerült asszimilálnia vagy legalább integrálnia kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik nemrégen még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban? Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak, és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában élnek? Idegenektől ellepett ország, ez Románia, s ebből adódnak az érzékenységek. Az erdélyi magyarok hivatalosan a román nemzethez tartoznak, de Budapest felé néznek. Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben (pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna, mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet. Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját sem fogadnák el a románok. Ezért a magyarok az adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva a magyar nyelv hivatalos használatával. A magyarok úgy látják, mivel adófizető polgárok, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel. Boia szerint a kompromisszumos megoldás egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás, de románul is. Románia és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése is."

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy találja, hogy Erdélyben, főleg Kovászna megyében a ,,magyar-magyar vita" provokáció. Sylvester Lajos leszögezte: a háromszéki lakossági fórumokról téves az az információ, ami szerint a belső választások miatt már nem támadják az RMDSZ-vezetést. A legvehemensebb támadások éppen azzal kapcsolatosak, hogy a május végéig megejtendő belső választások arra jók, hogy bebetonozzák a jelenlegi, ,,pártstruktúrává" átminősült RMDSZ-hierarchiát. Sylvester leszögezte Tőkés László püspökről: "különös képességekkel, erős akarattal, kifogásolható rátartisággal is megáldott, szókimondó, kíméletlen, személyek és ügyek megítélésében akár elfogult férfiú. Akik ezt kipróbálták, azt is tudják, hogy véle együtt munkálkodni nem könnyű. Karizmatikus személyiség, szimbólumember - apróbb-darabosabb emberi hibákkal." Az RMDSZ vezetése ott tévedett, amikor ezt a számára kellemetlen, számon kérő, megleckéztetésekre hajlamos embert odadobta a sértett, frusztrált embereknek. Ez a szatmárnémeti kongresszuson tetőzött. Verestóy Attilabejelentette, hogy ő tulajdonképpen most maga ellen beszél, mert ismeri a küldöttek hangulatát - jelezte, hogy a tiszteletbeli elnöki státust szavazatukkal megtartják -, de, mintegy az utolsó szó jogán, el kell mondania, hogy...és következett a tiszteletbeli elnök elleni becsmérlő roham. Ezután jött a többek által plasztikusan leírt ,,kiszavazás" (Bányai Péter, Bíró Béla stb.). Sylvester nem érti, hogy az ennyire intoleráns csapat miért csodálkozik, miért sejt diverziót, provokációt amögött, ha a tömeg reagálása - normális? Tőkés szimbólumember, méghozzá püspök. A szimbólumokat - bármennyire is divatos ezeknek a rongálása bizonyos globalista körökben és a lumpen mentalitású közegben - tisztelni kell. Tőkés mellé most sorakoznak föl az autonómiát, önálló állami egyetemet, megcsonkítatlan kedvezménytörvényt, kettős állampolgárságot igénylők voksai. Nincs veszve még a magyar képviselet egysége. Az RMDSZ-nek föl kell vállalnia ennek a saját medrét még nem lelő folyamnak a sodrását, irányát. Van már erre is példa: a státustörvényért való kiállás, a tömbben élő erdélyi magyarságot is megközelítő nemzetközi út nyomvonalának ígért módosítása jó jel. Egyes parlamenti képviselők hivalkodó viselkedése irritálja az embereket. A magyar igazolványra tett becsmérlő megjegyzéseket, az autonómiát, a kettős állampolgárság elutasítását nem lehet még hektár erdők visszajuttatásával sem kompenzálni. /Sylvester Lajos: Magyar-magyar provokációk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./"

"A romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása alkalmával a hivatalos fogadáson, illetve a négyszemközti beszélgetéseken nem esett szó a csángókérdésről. A moldvai magyarságot ért jogfosztásokra egy hét alatt Rómában csupán a Vatikáni Rádió Európa határok nélkül című adásának horvát szerkesztője volt kíváncsi, akinek válasz helyett két kérdést tett fel Robu érsek: Mi az a csángó? Mi az a kérdés? Arra a kérdésre, hogy a II. János Pál pápával folytatott négyszemközti beszélgetésen mit kért a Vatikánban, dr. Jakubinyi György érsek azt válaszolta, ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Annyit elmondott az érsek, hogy a csángókról nem esett szó. Elmondta, hogy erről a kérdésről jelenlétében a Vatikáni Rádió munkatársa készített olasz nyelvű interjút Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, majd a riporter őt is megkérdezte. Robu előbb visszakérdezett, hogy mi az a csángó?, majd a riporter kitartó faggatózására és megjegyzésére, hogy márpedig csángókérdés szerinte mégiscsak létezik, hisz liturgikus kiszolgálásuk és anyanyelvhasználatuk terén sok sérelem éri őket, Ioan Robu elmondta, a csángó nem irodalmi nyelv, azon nem lehet misézni. Jakubinyi érsek pedig kitartott amellett, hogy a csángók a magyar nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik, az irodalmi magyar nyelvet nem teljesen értik, ezt meg kell tanulniuk. Jakubinyi elmondta, tízezer római katolikus vándorolt Moldvából Erdélybe, a gyulafehérvári főegyházmegye 451 plébániája közül jelenleg huszonkettőben románul is miséznek azok számára, akik tizenöt évvel ezelőtt még magyar misékre jártak, de ma már nem ezt választják, mint például Sepsiszentgyörgyön, ahol a katolikusok számára 1991. óta tartanak román nyelvű misét. Fekete Réka, a lap munkatársa jelezte, nincs információja arról, hogy 1991-ben, az ad limina vatikáni látogatáson az erdélyi római katolikus püspökök kérték-e a csángókérdés rendezését, a moldvai magyarság képviselői viszont számtalanszor fordultak beadványokkal, személyes megkereséssel a mindenkori bukaresti érsekhez, így az utóbbi években Ioan Robuhoz is, valamint Jean Claude Perisset pápai nunciushoz, hogy csupán két dologban megértésre találjanak. Magyar nyelvű misét és az anyanyelven tanulás lehetőségét kérték mindannyiszor, mindig azt követően, hogy a iasi-i püspökség alaptalannak tartotta kérésüket, azzal érvelve, csángó nyelv nincs, amit ők beszélnek, az az ördög nyelve. /Fekete Réka: Katolikus püspökök a pápánál. A csángókról nem esett szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./Megjegyzés:1991-ben a moldvai csángók ügyét Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök terjesztette elő részletesen, a többiek csatlakoztak hozzá. A segélykérés lényege: ne tiltsák a csángómagyarok templomaiban az anyanyelv használatát. A pápa megértéssel reagált a felvetésekre. /Sike Lajos: Négy erdélyi magyar püspök a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. ápr. 23./"

"Markó Béla RMDSZ-elnök márc. 6-án néhány órát hívei körében töltött Sepsiszentgyörgyön.Albert Álmos területi elnök szerint a Polgári Kör, az ASIMCOV, a Kereszténydemokrata Mozgalom, az alsó-háromszéki polgármesterek, falusi RMDSZ-vezetők amúgy is találkozóra, megbeszélésre készültek. Puskás Bálint szenátor, a Kereszténydemokrata Mozgalom megyei elnöke szerint az egységet meg kell őrizni. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ most sokkal erősebb, mint valaha, figyelemre méltó egyezményt sikerült tető alá hozni idén a kormánypárttal, jó úton haladnak a tulajdonjog rendezése, az egyházi ingatlanok és közösségi javak visszaszolgáltatása terén, az anyanyelvi oktatás kiteljesítése ügyében, elérték, hogy kormányprioritásként kezelik az Erdélyt átszelő autópályát, s rögzítették a Nastaseékkal aláírt paktumban, hogy bármilyen fajta területi, adminisztratív átszervezés csak az RMDSZ támogatásával történhet meg. Vannak, akik szerint egy szűk érdekcsoport kezébe került a szövetség, amely már rég nem követi a közösség hasznát, hanem önös célok nyomában halad. Markó mindezt nem így látja. Úgy véli, az RMDSZ-nek nincs szüksége tiszteletbeli elnökre, a civil társadalomnak, az értelmiségieknek, az egyházaknak, a sajtónak kell ellátnia az ellenőrző funkciót. A Magyar Nemzeti Önkormányzatot deklaráció szintjén létre lehet ugyan hozni, de haszna kevés lesz. Markó arról beszélt, hogy az aggodalom, a rossz közérzet indokolt például Kovászna megyében. Igen magas a munkanélküliség, a prefektúra és a kormánypárt által ellenőrzött intézmények megbénítják az önkormányzatokat, és bizonyíthatóan ellenünk dolgoznak. Olosz Gergely alprefektus leszögezte, hogy a Romániában érvényes törvények Kovászna megyében érvénytelenek, itt nem lehet közös erdőgondnokságokat létrehozni, az egykori állami gazdaságok földjét valós tulajdonosaiknak visszaadni, nem mozdul a magánerdészetek ügye. Demeter János, a megyei tanács elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy 2003. év folyamán az uniótól igen nagy pénzek érkeznek Romániába, sajnos, Bukarestben azon dolgoznak, hogy Moldva, Havasalföld felé irányítsák azokat. Háromszéken nagy mennyiségű földet, erdőt, telket, házakat vásárolnak fel brassóiak, bukarestiek. Ki kell dolgozni Székelyföld regionális fejlesztési politikáját. Szőke György vállalkozó szerint a csúcsvezetésnek lépnie kellene Verestóy szenátor ügyében, akinek rossz híre Focsani-tól Csíkszentsimonig, Bukaresttől Martonosig terjed. Megkérdezte: hogyan harcolnak az RMDSZ-es tisztségviselők a magyar vezetők kinevezéséért, miközben Verestóy szenátor Hungastro nevű sepsiszentgyörgyi cégében mind az igazgató, mind az aligazgató román. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese az RMDSZ értékrendjét firtatva azt kérdezte, melyik lenne az a három feltétel, melynek nem teljesítése a szövetséget partnerével való szakításra bírná. (Markó végül a tulajdon-visszaszolgáltatás megtorpanását, az egyetemi oktatásban kitűzött célok elmaradását, a 2004. évi állami költségvetésnek a magyarlakta vidékekre hátrányos voltát jelölte meg szakítópróbaként.) Tamás Sándor képviselő a megvalósult autonómia szeletének nevezte a 90 000 hektár visszaszolgáltatott erdőt, melynek értéke 400 millió dollár. /(simó): Markó Béla Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Mikóújfalu és Sepsibükszád kis létszámú református közössége egybetartozó felekezetet alkot. Lelki gondozásukra már több esztendeje Egyedné Gáll Júlia tiszteletes asszony vállalkozott. Mikóújfaluban régi temploma van a gyülekezetnek. Sepsibükszádon imaházuk van a reformátusoknak. Itt 74, Újfaluban pedig 239 híve van az eklézsiának. Növekedő a gyülekezet lélekszáma. Újfalu központjában lelkészi lakása is van az anyaegyháznak. Sepsibükszádon közel tíz fiatalnak tartanak ifjúsági bibliaórát. A nőszövetség gyűjtést rendezett, hogy megajándékozzák az öregeket és magányosan élőket. /(kisgyörgy): Mikóújfalu és Sepsibükszád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Ha valakit érdekel, hogyan éltek azaz anyaországuktól elszakított magyarok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, az anyaországban, Burgenlandban vagy Jugoszláviában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, olvassa Gazda József utóbbi könyveit. A két vaskos kötetben kiadott Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek (A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete, Püski Kiadó, Budapest,1997) címűt vagy a legújabbat, Az Istennel még magyarul beszélgetünk (Magyar szórványok a Kárpát-medencében, Püski Kiadó, Budapest, 2002) címet viselőt. A szórványmagyarságnak nem volt hatalma, így többnyire igaza sem lehetett. Kimúlott a térségben az annyi szenvedést okozó kommunista ideológia, de jött helyettük más. Ordas eszmék támadtak fel. Gazda felismerte: ha összevágja adatközlői szövegeit, ezek a szövegek erősíthetik, hitelesebbé tehetik egymást. A kitelepítések évszázadában - ahogyan Günter Grass nevezi a huszadik századot Békaszó című regényében - tulajdonképpen egyformák a sorsok, a megaláztatások. Nem mindegy, hogy hol élt szórványban az ember, a Kárpát-medence melyik bábállamocskájában. Gazda egyik adatközlő nénikéje, így beszél: az Istennel még magyarul beszélgetünk... Gazda József könyve végén fölteszi a kérdést: van-e esély? S kifejti, hogy ,,az anyaország kezdi határozottabb politikával felvállalni saját nemzettársait, akik a határokon túlról tekintenek feléje. Újfajta, közös sorsunkat érintő gondolat is született ott: a nemzet határok fölötti egyesítése. A nemzeti gondolat - mely a szélekről befelé, bentről kifelé, a szélek felé sugárzik - így hát összekapcsolódhat, és ebben az összekapcsolódásban nőhet az erő. A közös erő, melynek meg kell találnia a magyar pusztulás szörnyű folyamatának ellenszerét, s meg kell mentenie, meg kell tartania jelenleg még süllyedőben lévő szigeteinket. S meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen szigetté, a pusztulás növekvő szigetévé váljék Magyarország is. És az esély is nőhet, a magyarság megmaradásának, egy visszamagyarosítási folyamat elindulásának az esélye. A XX. század egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságát a XXI. század orvosolhatja." /Bogdán László: A történelem alatt - széljegyzetek Gazda József új könyvéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke szerint a magyar külpolitika ma a szervilizmus és az alkalmazkodás külpolitikája. A parlament külügyi bizottságának elnöke a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban fogalmazott így egy budapesti lakossági fórumon. A politikus a kedvezménytörvény módosított változata legnagyobb hibájának azt tartja, hogy leszűkíti a kedvezményeket és a támogatásokat, nemcsak a határokon túl, de Magyarországon is. A képviselő szerint pártpolitikai ellenszenv alapján áldozza fel a kormány a Fidesz-ellenes érzelmek oltárán a határon túli magyarságot. /Kevesebb kedvezmény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./"

"A Kereszténydemokrata Mozgalom háromszéki szervezete közleményében felkérte a kormányt, hogy nevezzen ki más megyei kormánymegbízottat Horia Grama és más prefektúrai főtitkárt Cirlanescu Nicolae helyébe, ugyanakkor felkéri a megye lakosságát, az egyházakat és civilszerveződéseket, hogy támogassák az indítványt. A prefektus ugyanis, a törvények sajátos értelmezése révén, hátrányos helyzetbe hozza a megye magyar lakosságát, önkormányzatait, egyházi és civilszerveződési intézményeit. A tulajdon-visszaszolgáltatás rendkívül lassú és megnehezített folyamata, az önkormányzati törekvések megbénítása, a magyar vezetők kiszorítása és eltávolítása csak néhány példa arra, hogy a prefektúra jelenlegi vezetője nem biztosítja a törvény által szavatolt állampolgári jogok érvényesítését. /Más prefektust! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./ A Kereszténydemokrata Mozgalom Puskás Bálint szenátor vezette Kovászna megyei szervezet által kezdeményezett leváltatási kísérletre és az ellene felhozott vádakra reagálva Horia Grama prefektus értetlenségének adott hangot. /(sz.): Leváltását kérik. Grama csak legyint. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./"

"Az RMDSZ programja képezheti az erdélyi magyarság cselekvő egységét, állapította meg Király Károly. Az autonómia tagadásával az RMDSZ politikai passzivitásra kárhoztatta az erdélyi magyarság cselekvő tömegeit. A brassói kongresszus után az RMDSZ belső demokratizálódásának folyamata megtorpant, felerősödött a kizárólagosság, a kollektív vezetés szervei a pártbürokrácia eszköztárává váltak, a vetélytársakat, ellenlábasokat bürokratikus és antidemokratikus intézkedésekkel eltávolították. Király Károly Szőcs Gézát, Kincses Elődöt, Kolumbán Gábort, Jakabffy Attilát, Bardocz Csabát és Csapó Józsefet említette. A Háromszékben megjelent, Üzenet a Székelyföldre című írásában Markó Béla tudatos provokációt emlegetett. Márton Árpád a Romániai Magyar Szó március 5-i rágalmazó hadjáratba bocsátkozik Király Károllyal kapcsolatban: azt állította, hogy Király Károly, jóllehet 1989 decembere után az ország második felelős embere volt, Marosvásárhelyen nem volt ott sem 1990. március 16-án, sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. Bukarestben volt. Király Károly a " kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." Márton Árpád továbbá arra célzott, hogy Király Károly a diktatúra idején magas párttisztségeket töltött be. Király Károly erre válaszolt, felidézve, hogy a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ 2000. decemberi, 12. számában jelent meg írása Apró lépések és paktumok politikája címen, ebben visszautasította és cáfolta Verestóy rágalmait, megfelelve Verestóy Attilának, Borbély Lászlónak és másoknak, akik az 1989-es fordulat és a marosvásárhelyi márciusi eseményekben érdekeltek. Király Károly sohasem titkolta nómenklatúrás szerepkörért, régi beosztásait. 1990. márciusában minden tőle telhetőt megtett, befolyását és tekintélyét latba vetette magyar emberként, hogy megelőzze a vészjósló és bekövetkezett nemzeti és emberi tragédiát. 1990-ben telefonon beszélte Iliescu elnökkel, Petre Roman akkori kormányfővel, Celac külügyminiszterrel, Domokos Gézával. A két helyi, román és magyar sajtó munkatársaival külön-külön és együtt is békítő megbeszélést tartott. 1990. febr. 5-én, 9-én, 10-én írásbeli tájékoztatót, véleményezést fogalmazott meg Iliescu elnök, a kormányfő és a Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetősége számára. Az 1990. febr. 10-én keltezett, 32-es számú alelnöki átiratban olvasható: ,,Marosvásárhelyen, valamint Maros megyében az utóbbi napokban kritikus helyzet alakult ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Régen városi Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának egyik (1990. jan. 31-i) átirata szerint jan. 26-án a városban tüntetés volt, melyen mintegy 500-600, a szomszédos falvakból autóbuszokon hozott személy vett részt, akik a városháza előtt magyarellenes jelszavakat skandáltak: "Magyar vért akarunk inni", "Nem megyünk innen, amíg ki nem irtjuk a magyarokat". Marosvásárhelyen megsemmisítették a municípium kétnyelvű helységnévtábláját, intézmények kétnyelvű feliratait tépték le, még a municípiumi Nemzeti Megmentési Frontét is..." Iliescu elnökkel személyesen beszéltem mindezekről, később az NSZIT Végrehajtó Bizottságában szóvá tette és határozottan kérte az elfajult, nacionalista, sovén, fasisztoid, idegen- és különösen a magyargyűlölet megfékezését, a Vatra Romanesca, Adrian Motiu, Radu Ceontea mesterkedései megzabolázását. Az események előtt, 1990. márc. 15-én több mint egyórás megbeszélést folytatott Iliescu elnökkel. 16-án Marosvásárhelyre hazaérkezve értesült a gyógyszertár körüli provokációról. Sikerült aznapra a vérontást megfékezni. Vasárnap, 18-án az RMDSZ-székházban összefutott Sütő Andrással, Kincses Előddel, Jakabffy Attilával, Tőkés Andrással, Fülöp G. Dénessel és más helyi RMDSZ-tisztségviselőkkel. Nem volt köztük sem Markó Béla, sem Borbély László, természetesen, Márton Árpád sem. Márc. 19-én reggel gépkocsival Bukarestbe indult, a munkahelyére.. Ott, Bukarestben értesült arról, hogy a román hegyi lakók vátrás, szekus, rendőrségi felügyelet alatt buszokkal és teherautókkal masíroznak fényes nappal Marosvásárhelyre. - Király Károly azt kérte, hogy márc. 14-re Kolozsvárra, a Nemzeti Önkormányzat Ideiglenes Tanácsának létrehozására összehívott fórumon az összes szemben álló fél jelenjen meg, s a hozott határozatok a közös akarat kinyilatkoztatásának eredményei legyenek. /Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke: Az egység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./"

"Magyarhermányon szűknek bizonyult a Máthé János Általános Iskola. Nemrég az egyik osztályteremben leszakadt a mennyezetről egy hatalmas vakolatdarab. A felújítására nem kaptak pénzt. A román ajkú és pünkösdista vallású magyarhermányi cigányság az eltelt időszakban mára 425 főre gyarapodott, az 1974-ben még 1012 lelkes magyarság száma mára 740 főre apadt. Ma már az iskolában tanuló 176 gyermeknek fele magyar, fele pedig roma. Az óvodában a magyar csoportba 34, a románba 43 gyermek jár. Új iskola kellene, de arra nincs pénz. A jelenlegiben szekrényekkel és deszkafalakkal választják el a termeket, emiatt az osztálytermek olyan kicsik, hogy egy tábla sem fér el. A számítógép Magyarországról érkezett, a harmadik testvérfalu, a Szolnok megyei Rákócziújfalu pedig könyvadományt küldött. /Benkő Levente: Magyarhermány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"Zökkenőmentes a tanítás Uzonban és a hozzá tartozó falvakban (Bikfalva, Lisznyó, Szentivánlaborfalva, Sepsimagyarós, Uzonfüzes), de nem kis erőfeszítésbe került, hogy a rendelkezésre álló két iskolabusz rendszeresen közlekedjék. Szalad Árpád tanár, a Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatója részletezte: az egyik autó a magyarósi, lisznyópataki és lisznyói tanulókat szállítja, a másik kocsi Bikfalva és a szomszédos Szentivánlaborfalva tanulóit hozza a központi iskolába. /(kisgyörgy): Uzoni kérdőjelek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"