Egy a tábor
Időről időre lángra kap a székelyzászló-ügy Romániában, miután a bukaresti politikusok kitombolták magukat – bár a Hargita megyei iskolaigazgatók beidézése jelzi: ennek még nincs vége – a stadionokban, sportcsarnokokban történtek olyan magyarellenes incidensek, amelyek bizony arról árulkodnak: a hangulatkeltés nem maradt hatás nélkül, sikerült újfent a felszínre hozni lappangó nacionalista indulatokat.
Az ugyan részben megnyugtató, hogy a hivatásos labdarúgóliga szankcionálta a magyar zászló Kolozsváron történt elégetését – még ha később enyhítette is a Bukaresti Rapidra kirótt büntetést –, a román labdarúgó-szövetség pedig elítélte a holland–román Eb-selejtezőn történt magyarellenes megnyilvánulást. De a hazai viszonyokról igen sokat elárul, hogy ez idáig következmények nélkül maradt az a nyilvánvaló hatósági túlkapás, mely Gyulafehérváron történt egy héttel korábban, amikor az egyik sepsiszentgyörgyi szurkolót azért kísérték ki a csendőrök, mert székely zászlót lobogtatott.
Lehet persze örülni annak, hogy lám, mennyire széles körben ismertté vált jelképünk, már a csendőrök is be tudják azonosítani, de marad a kérdés: ugyan biza miért kell rendfenntartó szervek közreműködésével üldözni a kék-arany lobogót? Milyen törvényes alapja lehet a zászló kitiltásának egy sportcsarnokból?
Tudjuk: választ hiába várunk e felvetésekre. Talán ezért is oly találó a sepsiszentgyörgyi szurkolók reakciója: a hét végi, Gyulafehérvár elleni hazai mérkőzésen több mint ezer székely zászlót emelt a magasba a Szabó Kati Sportcsarnokot megtöltő közönség a székely himnusz éneklése közben. Civilizált, békés, mégis egyértelmű válasz: ha tiltják, ha üldözik szimbólumainkat, megvédjük azokat. A sepsiszentgyörgyi sportkedvelők megnyilvánulása jelzésértékű az elmúlt hetekben történt incidensek nyomán is. Üzentük ugyanis Gyulafehérvárra, Bukarestbe, Európába: mások vagyunk, a sportban is. Nem zászlókat égetünk, nem idegengyűlölő jelszavakat skandálunk, hanem békésen és határozottan kiállunk jelképeink, identitásunk mellett.
Szükség van erre a magatartásra, és szükség lesz rá akkor is, amikor néhány hét vagy hónap múlva az ország új közigazgatási térképét rajzolják majd Bukarestben.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Ellentét az RMDSZ-ben a Rétyen tervezett fakitermelés miatt
Ellentét alakult ki két RMDSZ-es honatya között a Kovászna megyei Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem kapcsán: miközben saját bevallása szerint a romániai fakirályként emlegetett osztrák beruházót Olosz Gergely szenátor csábította a háromszéki településre, addig Korodi Attila Hargita megyei parlamenti képviselő szerint stratégiát kellene kidolgozni a Holzindustrie Schweighofer ellehetetlenítésére. A konfliktus azt követően alakult ki, hogy a Hargita megyei fafeldolgozókat tömörítő szövetség, az Arbor csütörtökön nyílt levélben adott hangot a beruházással kapcsolatos aggályoknak.
A mintegy 150 vállalkozást tömörítő, és ily módon több mint 3000 személynek munkát adó szövetség állítása szerint a Holzindustrie Schweighofer olyan áron vásárolja fel a fát a Székelyföldről, amilyenen a helyi kis cégek nem tudják, s ezáltal az ő megélhetésüket veszélyezteti. Ezért az Arbor kérte az osztrák beruházás azonnali leállítását, a rönkök és a fűrészáru exportjának megszüntetését és egy olyan törvénytervezet kidolgozását, amely előírja, hogy az erdőtulajdonosok a meghirdetett és értékesített rönkmennyiségből elsősorban a késztermékeket előállító vállalkozásokat szolgálják ki.
Korodi: stratégia kell a cégek ellehetetlenítésére
Hasonlóképpen vélekedik Korodi Attila Hargita megyei RMDSZ-es képviselő, volt környezetvédelmi miniszter is, aki a múlt héten találkozott az Arbor képviselőivel. Korodi Facebook-oldalán vetette fel az osztrák vállalat ellehetetlenítésére vonatkozó stratégia szükségességét. A honatya szerint meg kell védeni a faiparban tevékenykedő Hargita megyei kisebb cégeket és az általuk biztosított munkahelyeket a háromszéki beruházástól. Korodi Attila a közösségi oldalon később arról is beszámolt, hogy
Hargita megyei kollégái hasonlóképpen gondolkodnak. Egy felvetésre, mely szerint hogyan lehetséges, hogy ugyanabban a táborban ugyanazzal a céllal tevékenykedő közszereplők teljesen más véleménnyel vannak az osztrák beruházásról, a képviselő kifejtette: „a pártokban ez nem lenne lehetséges, egy szövetségben pont, hogy ennek helye és haszna van”. Korodi Attila ugyanakkor az MTI-nek elmondta, három éve azon dolgoznak, hogy a Holzindustrie Schweighofer ne tudjon Hargita megyében megtelepedni, és keresik a megoldást egy olyan jogszabály megalkotására, hogy adótöbbletet rójanak ki azokra, akik feldolgozatlan fát szállítanak el a kitermelés térségéből.
Olosz tárgyalni hív
Nincs ok aggodalomra eközben Olosz Gergely szerint. A háromszéki szenátor a Krónika megkeresésére közölte, éppen ezért mielőbbi egyeztetést kezdeményez, hogy minden érintett elmondhassa aggodalmait, tisztázzák a tévhiteket. „Közös érdekünk, hogy a dolgok jól működjenek, az érdekellentéteket ne hagyjuk elharapózni. Minél gyorsabban sort kell keríteni a megbeszélésekre, szerintem a beruházást ellenzők vagy nem rendelkeznek elég információval, vagy szándékosan meglovagolják a tévhiteket, ezeket mindenképpen gyorsan tisztázni kell” – szögezte le. Olosz emlékeztetett, hogy a munkahelyteremtés a háromszéki politikusok egyik prioritása, ezért olyan beruházót szerettek volna a térségbe csábítani, amely hosszú távra tervez, olyan ágazatban tevékenykedik, aminek hagyománya van Háromszéken, tehát talál szakképzett munkaerőt. Ez három területre volt érvényes: a mezőgazdaságra, a fafeldolgozásra és a fémmegmunkálásra. A politikus ismételten hangsúlyozta, hogy a 150 millió eurós befektetéssel 50 hektáron megvalósuló rétyi üzem 650 új munkahelyet biztosít, ám közvetve további 2000 állást generál, például a vendéglátó- vagy a szállítóiparban. „A rendszerváltás óta ez a legnagyobb háromszéki beruházás” – emlékeztetett Olosz Gergely.
A szenátor szerint ugyanakkor az erdőgazdálkodással foglalkozók érdekeit is szem előtt kell tartani, hiszen miközben küzdenek azért, hogy például a tejet vagy a burgonyát nagyobb áron vásárolják fel, miért ne lenne érdekük, hogy az erdőtulajdonosok is magasabb áron adhassák el a fát.
„Tévhit, hogy kivágják az erdőket, hiszen a háromszéki erdők többsége magántulajdonban van, a gazdáknak, a közbirtokosságoknak, sőt a feldolgozónak is érdeke, hogy hosszú távon fenntartható erdőgazdálkodást folytassanak. Az üzemgazdálkodást a törvény szavatolja, Háromszéken a tulajdonosok felelősen gazdálkodnak, 40 százalékkal több fa termelődik évente, mint amennyit kivágnak. Nálunk nincs rablógazdálkodás” – szögezte le a politikus. Olosz szerint az osztrák vállalkozásnak számos előnye van, például helyben és 100 százalékban feldolgozza a fát, megvan a felvásárlópiaca, és az sem kizárt, hogy a helyi vállalkozókat is ellátja alapanyaggal. A másik tévhit elmondása szerint az, hogy az első évben feldolgozott 800 ezer köbméter fát csak Kovászna és Hargita megyéből szerzi be a rétyi üzem. Mint részletezte, tavaly Kovászna megyéből 51 ezer köbméter fát, míg Hargita megyéből 200 ezer köbmétert vittek a szászsebesi üzemükbe, ezt a közel 300 kilométeres szállítást meg lehet spórolni, de a cég Ukrajnából is vásárol alapanyagot. „Rengeteg előnye van a rétyi beruházásnak, erdészekre, erdőmérnökökre, betanított szakmunkásokra lesz szükség, a helyi adóval a helyi közösség fejlesztéséhez is hozzájárul, más műhelyeknek is adhat el alapanyagot, mindannyiunk érdeke, hogy ez Kovászna megye sikertörténete legyen” – érvelt Olosz Gergely.
Csibi: nem azonnali profitban kell gondolkodni
„Románia nincs abban a helyzetben, hogy élő fát, rönköt vagy deszkát adjon el exportra” – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének vezetője. Szerinte ezen gyakorlat helyett inkább olyan iparágak megteremtésére kellene koncentrálni, amelyek feldolgozzák helyben kitermelt fát, hiszen ez egyaránt előnyös lenne a helyi közösségek, illetve az ország gazdasága számára egyaránt. „Szerencsére a nézeteinket osztja a fa- és vízügyi minisztérium is, így az erdőtörvény tervezetének legfrissebb verziójában olyan intézkedéseket rögzítenek, amelyek révén megpróbálják megállítani az élő fa, deszka és -rönkök exportját. Ez fontos lépés a közép- és hosszú távú stratégia érdekében” – fejtette ki Csibi Magor, ismételten leszögezve, hogy nem elég megállítani a nem fenntartható erdőkitermelést, ha nem teremtjük meg azt az erdőipart, ami nem az azonnali profitban gondolkodik. „Normális, hogy egy cég pénzben gondolkodik, de az állam egyik szerepe, hogy a cégek profitvágyát összehozza a helyi közösségek érdekeivel és a természet fenntarthatóságával” – összegzett a környezetvédelmi szakember.
(Drámai méreteket ölt az illegális fakitermelés
Az elmúlt két évtizedben Románia több mint 5 milliárd eurót veszített az illegális fakitermelések miatt – mutatott rá hétvégi gyulafehérvári sajtótájékoztatóján Lucia Varga víz- és erdőügyi miniszter, leszögezve, hogy ez az árvizek egyik fő kiváltó oka is. Mint részletezte, 1990 és 2011 között 80 millió köbméter fát termeltek ki törvénytelenül az országban. „Kétféleképpen lépünk fel. Egyrészt megerősítjük a jogszabályi környezetet, megtiltva az ellenőrizetlen erdőkitermelést, másrészt drasztikus fellépést tanúsítunk azokkal szemben, akik elpusztítják erdeinket” – szögezte le Lucia Varga.)
Krónika (Kolozsvár).

Beidézett zászlótűző igazgatók
Rendőrségi kihallgatásra idézték be Hargita megyében a székely zászlót kitűző iskolák igazgatóit. A Marosvásárhelyi Rádió hétvégi híre szerint a hét során a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Technikai Kollégium, a Fogarasy Mihály Általános Iskola és a Salamon Ernő Gimnázium igazgatójának kellett megjelennie a rendőrségen a tanintézet homlokzatára kitűzött székely zászló miatt.
Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója tegnap az MTI-nek elmondta, pénteken kellett írásos nyilatkozatot adnia a rendőrségen arról, hogy milyen körülmények között került ki a tanintézet homlokzatára a székely zászló. Elmondta, azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nyugalmazott maroshévízi tanár feljelentése nyomán folyik vizsgálat székelyzászló-ügyben. Lakatos Mihály tudni vélte, hogy Székelyudvarhelyen is hasonló idézést kaptak az iskolaigazgatók. Laczkó György, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója a hírügynökségnek arról számolt be, több mint egy hónappal ezelőtt kellett írásos nyilatkozatot adnia. A rendőrség csupán nyilatkozatot kért, nem kérte a zászló eltávolítását, mondta.
(Niţă: a székely zászló nem nemzeti jelkép
A Székelyföld közigazgatási egységként nem létezik, a székely zászló pedig nem nemzeti jelkép, ezért nem kellene kitűzni a közintézményekre – jelentette ki pénteken Sepsiszentgyörgyön Constantin Niţă tárca nélküli energetikai miniszter, a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke. A politikus újságírói kérdésre, miszerint zavarja-e a sepsiszentgyörgyi városházán lengedező székely zászló, kifejtette: véleménye szerint az állam jelképeit tisztelni kell, a székely zászló pedig nem tekinthető annak, ezért nem kellene kitűzni azt közintézményekre. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester házigazdaként hozzátette, hogy a helyi és regionális identitás, jelképek nem ellenkeznek az ország érdekeivel.)
Krónika (Kolozsvár).

Különböző életszínvonalúak a székelyföldi megyék
Életszínvonal tekintetében a negyvenegy romániai megye közül Hargita a huszonkettedik, fizetések tekintetében viszont az utolsó. Ugyanezen a listán Maros megye a 12., Kovászna pedig a 31.
Hét mutató alapján állította össze a Gândul.info internetes portál a romániai megyék életszínvonal-rangsorát. Az elemzők állami intézmények – többek között az Országos Statisztikai Intézet, az Országos Munkaerő-elhelyező Ügynökség és az Országos Gazdasági Előrejelzési Bizottság – adatait használták fel. Figyelembe vették minden megyében a munkanélküliségi rátát, a nettó átlagbért, az egy főre eső összterméket (GDP), a születéskor várható élettartamot, a közművesítéssel ellátott háztartások százalékos arányát, a bűnözési rátát, valamint a zöldövezet felületét. E szempontok szerint minden megye 1-től 42-ig terjedő pontszámot kapott annak függvényében, hogy a 42 közigazgatási egység közül az említett mutatók szerint hányadik helyet foglalja el. Mi Hargita mellett a másik két székelyföldi megye teljesítményét is kiemeljük.
Munkanélküliség: Hargita és Kovászna az utolsó harmadban
Első szempontként a munkanélküliségi rátát vizsgálták. Az Országos Munkaerő-elhelyező Ügynökség adati szerint Ilfov megyében mindössze 1,83 %, Temes megyében pedig kétszázalékos volt tavaly év végén a munkanélküliségi ráta. Ezzel szemben 2012 végén Maros megyében 6,22, Hargita megyében 7,48, Kovászna megyében pedig 7,79 százalék volt a munkanélküliek aránya.
Bérezés: Hargita az utolsó helyen
Az Országos Statisztikai Intézet adatai alapján a legjobban a bukarestiek vannak megfizetve: ők tavaly decemberben havi 2152 lejes nettó átlagfizetést vihettek haza, az országos átlagnál (1538 lej) 614 lejjel többet. Második helyen a Bukarest peremvidékének számító Ilfov található, harmadikon pedig Kolozs megye, ahol decemberben átlagosan 1588 lej volt a havi nettó átlagfizetés. A lista másik – rosszabb – felén Hargita megye található: a vizsgált időszakban 1064 lej volt az átlagbér, 474 lejjel kevesebb, mint az országos átlag. Maros megyében 1330, Kovászna megyében 1145 lej volt a nettó átlagbér.
Zöldövezet: Hargita a középmezőnyben, Kovászna az utolsó ötben
A városi közösségek számára kialakított zöldövezetek nagysága is az életszínvonal egyik mutatójának számít. Ez alapján Bukarest került az első helyre: az országban található 22451 hektár városi zöldövezetből 4807 hektár van a fővárosban. Zöldövezetnek számítanak a parkok, közkertek, sportlétesítmények körüli területek, illetve a sugárutak mentén lévő pázsitcsíkok. Ezer hektárnál nagyobb zöldövezet még Dolj és Kolozs megyében található. A legkevesebb zöldövezet Giurgiu (70) és Tulcea (77) megyékben van kialakítva. Hargita megyében 418, Kovászna megyében 163, Marosban 621 hektár városi zöldövezet található.
Bűnözési lista
Az összesítés szerkesztői szerint a legbiztonságosabb megyének Ilfov bizonyult: ott 2011-ben százezer lakosból 85 személy ellen született jogerős ítélet. Az országos átlag 223 személy százezer lakosonként. A statisztikai intézet adatai szerint a a 2. legbiztonságosabb megyének Vâlcea bizonyult (105). A legkevésbé biztonságos megyének Hunyad (369) és Brassó (358) tűnik. Ez a szám 2011-ben Hargita megyében 240, Háromszéken 229, Maros megyében pedig 194 volt.
Szennyvízvezeték-rendszer kiépítettsége
A jólét egyik fokmérőjének számít a háztartások szennyvízrendszerre való csatlakoztatása. E mutató tekintetében Bukarest az első (a háztartások 96,6 százaléka van rákötve a hálózatra), a fővárost Brassó (85%) és Temes (85%) megyék követik. Az országos átlag 65 %. Hargitában 71,4%, Kovászna megyében 67,3%, Maros megyében pedig 69,2 % ez az arány. A lista utolsó helyén Olt megye (30%) található.
Bruttó hazai össztermék
Az Országos Gazdasági Előrejelzési Bizottság adatai szerint a bruttó hazai össztermék (GDP) vizsgálata alapján Bukarest az általa idén megtermelendő, személyenkénti 16 ezer euróval jóval meghaladja a 9553 eurós országos átlagot. E listán 10 ezer euróval Temes megye a második. A székelyföldi megyék idén a következő GDP-re számíthatnak: Hargita 4897 euró, Maros 5193 euró, Kovászna 4483 euró. A legkevesebbet Vaslui megyében fognak termelni, lakosonként 2835 eurót. Születéskor várható élettartam
A bukarestiek számíthatnak a legboldogabbnak, legalábbis ha a születéskor várható élettartam mutatóját vizsgáljuk. A főváros lakói 75,7 esztendőt élhetnek meg, ezzel szemben a szatmáriak átlagosan 70,5 évre számíthatnak. A születéskor várható élettartam tekintetében a hargitaiaknak 73,7 évet jósolnak, a háromszékieknek 73,4-et, a Maros megyeieknek pedig 73,2 esztendőt.
Összességében életszínvonal tekintetében a főváros mellett Temes, Ilfov, Kolozs és Szeben megyék a legfejlettebbek. A 42-es listán Maros a 12., Hargita a 22., Kovászna pedig a 31.
Kozán István
Székelyhon.ro.

Nem csitul a székelyzászló-ügy
Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson sorra hívják be a rendőrségre azokat az iskolaigazgatókat, akik kitűzték intézményük épületére a székely zászlót.
Nem csitul a székelyzászló-ügy. Sorra idézik be a Hargita megyei iskolák igazgatóit, és nyilatkozatokat kérnek tőlük. Olyan kérdéseket tesznek fel például nekik, hogy honnan szerezték be a zászlót vagy, hogy költöttek-e rá közpénzt.
A rendőrség nem titkolja, egy maroshévízi polgár, Ilie Şandru feljelentése nyomán vizsgálódnak. A jól ismert újságíró, aki a volt megyei pártlap, az Informatia Harghitei munkatársa volt évtizedekkel ezelőtt, most a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Fórumának elnöke.
A Határok nélkül című műsor riporterének kérdésére kifejtette: azt kifogásolja, hogy létezik egy bírósági ítélet, a Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerős határozata, amely megsemmisítette a Hargita megyei zászlóra vonatkozó megyei önkormányzati határozatot. Ez a határozat az úgynevezett székelyföldi zászlót tette meg megyezászlóvá, ilyen értelemben tehát törvénytelen a zászló, és Ilie Şandru azt szeretné, ha a törvényt betartanák.
Arra a kérdésre, hogy miért használják a románok következetesen úgy, hogy „úgynevezett Székelyföld”, Ilie Şandru azt válaszolta: azért, mert nem önálló közigazgatási régióról van szó, semmi létjogosultsága nincs a megnevezésnek, csak szeretnék, hogy ez így legyen, de a jelenlegi törvények szerint nem létezik.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke ezzel szemben nyílt levelet tett közzé, amelyben arról tájékoztatja az iskolaigazgatókat, hogy a nevezett határozat még mindig nem jelent meg a hivatalos közlönyben. Ugyanakkor egyetlen román jogszabály sem tiltja, hogy egy közösség, régió vagy közigazgatási egység saját szimbólumait használja.
Időközben Maros megyében is megindult a támadás, felszólítást kaptak a polgármesterek, hogy vegyék le a székely zászlót a hivatalokról. Corneliu Grosu prefektus szerint tizenöt Maros megyei közintézmény homlokzatára tűzték ki már a tavalyi önkormányzati választások után a székely lobogót, és azóta nem vették le. A Határok nélkül úgy tudja, a polgármesterek nem tettek eleget a felszólításnak. Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma.

Csángó és székely termékek erősíthetnék egymást
Hargita megye – Székelyek és csángók intézményes kapcsolatairól, együttműködéséről beszélt Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsa és az RMDSZ Országos Elnökségének képviseletében április 9-én a pusztinai Magyar Házban, a Tanácskozás Csángóföldön elnevezésű háromnapos konferencián.
– Az RMDSZ részéről azok, akiknek volt lehetőségük rá, tettek a csángómagyarokért. Az új Csángó Cselekvési Terv, amelynek a kidolgozását tűzte ki célul az április 7–11. közötti csángóföldi tanácskozás, hasznos segítség lehet abban, hogy eszköztáraikat a jövőben még inkább a programhoz tudják igazítani, annak kiteljesítése érdekében – nyilatkozta a megyei tanács elnöke.
Borboly Csaba megosztotta a jelenlévőkkel a Hargita megyei tapasztalatokat, amelyek másoknak is segítségükre lehetnek. Hargita Megye Tanácsán belül közel másfél éve működik csángó munkacsoport, amely odafigyel az igénylésekre, felkérésekre, és javaslatokat is tesz a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének, illetve a Bákó megyei RMDSZ-nek. A tanácselnök szerint Székelyföldnek mint belső anyaországnak nemcsak a szórványközösség felé lehet meghatározó a szerepvállalása, hanem a csángó közösség irányában is. A szórványprogram példáján keresztül Borboly kifejtette: ha nem is pénzbeli támogatásban, de a hiánypótló kapcsolatok kialakításában tudnak szerepet és felelősséget vállalni. Úgy gondolja, hogy minden székelyföldi intézménynek szinte az élet minden területén lehet a csángó programmal kapcsolatos tevékenysége, ezek azonosítását javasolta.
Hargita Megye Tanácsa az elmúlt másfél évben a Hargita Könyvkiadón keresztül könyvbemutatókkal és könyvkiadással támogatta a csángómagyarokat, fotókiállítást, falunapokat, Csángó Napot, tapasztalatcseréket, diáktáborokat szervezett és támogatott, részt vett a gyímesközéploki A Tatros Forrásánál Csángófesztivál és a Csángó Hagyományőrző Ház avatójának szervezésében, továbbá egy éve támogatja a Hargita megyében tanuló csángó diákokat. Elindult a csángó települések polgármestereivel való rendszeres egyeztetés, képzésekkel, mezőgazdasági tanácsadással segítik őket, kiemelten foglalkoznak a gyímesbükki közösség problémáival.
A megyei tanács elnöke előadásában kiemelte a gazdasági szintű együttműködés fontosságát is. Szerinte a székely termékek sikeres értékesítéséhez hasonlóan a csángó termékek is kellő haszonnal értékesíthetők lehetnek. Mint elmondta, már elindult egy ilyen együttműködési folyamat a kósteleki gazdákkal, akik a hagyományos székely termékek havonta megszervezett vásárának rendszeres és sikeres résztvevői. Ezeken a vásárokon való részvételre biztatja a többi csángó termelőt is, mert az a mezőgazdasági termékek értékesítésén túl közösségerősítő szereppel is bírhat. A vásárokon való részvétel Borboly szerint egy kis kiindulópontja lehet egy nagyobb folyamatnak, amelynek eredményeként a csángó termékek a székely termékekhez hasonlóan, akár egymást erősítve jelenhetnének meg a nemzetközi piacon is. A tanácselnök felajánlotta a székely termékek értékesítése kapcsán szerzett tapasztalataik átadását, és javasolta, hogy a készülő cselekvési tervbe a csángó termékek értékesítését is foglalják bele.
Borboly Csaba felajánlotta a megyei tanács segítségét pályázatok írásához, valamint egyenlő felek közti egyezségen alapuló partnerséget a kommunikációs vagy bármilyen más projektek megvalósításához.
– Az RMDSZ részéről azok, akiknek volt lehetőségük rá, tettek a csángómagyarokért. Az új Csángó Cselekvési Terv, amelynek a kidolgozását tűzte ki célul az április 7–11. közötti csángóföldi tanácskozás, hasznos segítség lehet abban, hogy eszköztáraikat a jövőben még inkább a programhoz tudják igazítani, annak kiteljesítése érdekében – nyilatkozta a megyei tanács elnöke.
Borboly Csaba megosztotta a jelenlévőkkel a Hargita megyei tapasztalatokat, amelyek másoknak is segítségükre lehetnek. Hargita Megye Tanácsán belül közel másfél éve működik csángó munkacsoport, amely odafigyel az igénylésekre, felkérésekre, és javaslatokat is tesz a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének, illetve a Bákó megyei RMDSZ-nek. A tanácselnök szerint Székelyföldnek mint belső anyaországnak nemcsak a szórványközösség felé lehet meghatározó a szerepvállalása, hanem a csángó közösség irányában is. A szórványprogram példáján keresztül Borboly kifejtette: ha nem is pénzbeli támogatásban, de a hiánypótló kapcsolatok kialakításában tudnak szerepet és felelősséget vállalni. Úgy gondolja, hogy minden székelyföldi intézménynek szinte az élet minden területén lehet a csángó programmal kapcsolatos tevékenysége, ezek azonosítását javasolta.
Hargita Megye Tanácsa az elmúlt másfél évben a Hargita Könyvkiadón keresztül könyvbemutatókkal és könyvkiadással támogatta a csángómagyarokat, fotókiállítást, falunapokat, Csángó Napot, tapasztalatcseréket, diáktáborokat szervezett és támogatott, részt vett a gyímesközéploki A Tatros Forrásánál Csángófesztivál és a Csángó Hagyományőrző Ház avatójának szervezésében, továbbá egy éve támogatja a Hargita megyében tanuló csángó diákokat. Elindult a csángó települések polgármestereivel való rendszeres egyeztetés, képzésekkel, mezőgazdasági tanácsadással segítik őket, kiemelten foglalkoznak a gyímesbükki közösség problémáival.
A megyei tanács elnöke előadásában kiemelte a gazdasági szintű együttműködés fontosságát is. Szerinte a székely termékek sikeres értékesítéséhez hasonlóan a csángó termékek is kellő haszonnal értékesíthetők lehetnek. Mint elmondta, már elindult egy ilyen együttműködési folyamat a kósteleki gazdákkal, akik a hagyományos székely termékek havonta megszervezett vásárának rendszeres és sikeres résztvevői. Ezeken a vásárokon való részvételre biztatja a többi csángó termelőt is, mert az a mezőgazdasági termékek értékesítésén túl közösségerősítő szereppel is bírhat. A vásárokon való részvétel Borboly szerint egy kis kiindulópontja lehet egy nagyobb folyamatnak, amelynek eredményeként a csángó termékek a székely termékekhez hasonlóan, akár egymást erősítve jelenhetnének meg a nemzetközi piacon is. A tanácselnök felajánlotta a székely termékek értékesítése kapcsán szerzett tapasztalataik átadását, és javasolta, hogy a készülő cselekvési tervbe a csángó termékek értékesítését is foglalják bele.
Borboly Csaba felajánlotta a megyei tanács segítségét pályázatok írásához, valamint egyenlő felek közti egyezségen alapuló partnerséget a kommunikációs vagy bármilyen más projektek megvalósításához.
erdon.ro.

Borboly Csaba: megvannak a törvényes keretek a szimbólumaink használatára
megyeelnök a legutóbbi, iskolaigazgatókat támadó, zászlóellenes rendőrségi feljelentésekkel kapcsolatban vázolta fel a jelenlegi helyzetet.
– Az ország bajban van, és amikor annak vezetői nem tudnak választ adni ezekre, akkor előveszik a magyar kártyát és velünk, magyarokkal takaróznak – világított rá az ügy botrányjellegére az intézményvezető, aki egyébként a bukaresti román sajtó hozzáállását is okolja azért, hogy túl nagy feneket kerít az ügynek. Mint elmondta, megvannak azok a keretegyezmények, a Helyi Autonómiák Európai Chartája, az alkotmány biztosította jogaink, valamint a közigazgatási törvények, amelyek szavatolják a szabad jelképhasználatot.
A műsorvezető azon kérdésére, hogy mit tehetnek a jogfosztás ellen az intézményvezetők, akiket sorra feljelentenek, mert kitűzik a kék-arany lobogót, Borboly Csabának egyértelmű válasza volt: ki kell bírni, ugyanakkor harcolni kell, és meg sem állni a Luxemburgi Európai Bíróságig, ahol megfellebbezhetnek minden, a helyi közösség számára kedvezőtlen bírósági határozatot. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az RMDSZ Mikó Imre jogsegélyszolgálatára, ahová az érintett intézményvezetők bizalommal fordulhatnak ügyvédi segítségért.
– A székely zászlót ki lehet tűzni helyi tanácsi határozat nélkül is bármely magánházra vagy templomra, igazából bárhova, hisz az a saját közösségi szimbólumunk, és semmilyen törvény nem tiltja annak használatát – fogalmazott a megyei tanács elnöke.
A beszélgetés végén Borboly Csaba a megyei tanács által készített felmérésekre hivatkozva fejtette ki, mennyire felfújja a bukaresti média, valamint politikum a zászlóügyet. Ezekből a felmérésekből ugyanis kiderül, Hargita megye román nemzetiségű lakosságának kétharmada elfogadja vagy legalábbis tudomásul veszi a székely zászló létezését. Ugyanakkor az emberek többsége tudatában van annak, hogy a bukaresti média és politikum miatt fektetnek ennyire nagy hangsúlyt a zászlóügyre.
A román–magyar együttélési kódex, amelyet a jövőben dolgoznának ki, éppen erre világítana rá. A tervezett szabályzat az együttéléssel járó érzékenységet segítene kezelni, amely munka nélkül hagyná a bukarestieket – zárta mondandóját az elöljáró.
Csíkszereda, 2013. április 11.
Erdély.ma.

Sztálin, Ceausescu, és Székelyföld névleges autonómiája
45 éve még autonóm státussal rendelkezett Székelyföld egy ré- sze, legalábbis papíron. A Maros Magyar Autonóm Tartomány történetét két diktátor határozta meg. Sokan ugyanis Sztálinhoz kötik a történelmi Székelyföldet felölelő közigazgatás régió létre- hozását, szétverése pedig egyértelműen Ceaucescu nevéhez fűződik. A kommunista korszak autonóm tartománya ma nem jelenthet mintát, mivel az önrendelkezés csak formálisan létezett.
Történelmi tény, hogy az 1952-es román alkotmányt Moszkvában hagyták jóvá, a székelyföldi régió pedig szovjet mintára született. A több mint 13 ezer négyzetkilométernyi területe a történelmi Székelyföld nagy részére kiterjedt, a magyar nyelvhasználat általánosnak számított. Gazdasági és politikai kérdésekben viszont Bukarestben döntöttek, tehát valós önrendelkezésről szó sem lehetett. A valós helyzetet egy korabeli szállóige jellemezte: „az autó magyar, de a sofőr román”. Kápolnási Zsolt székelyudvarhelyi helytörténész jól ismeri a kérdés szakirodalmát. Szerinte Stefano Bottoni és Novák Csaba Zoltán történészek a korszak legszakavatottabb ismerői. A román kutatók közül pedig a nacionalista Petre Turleat említi, de az ő munkája tudományos szempontból értékelhetetlen, mert a románok a térségen belüli teljes elnyomására helyezi a hangsúlyt, a magyaroknak pedig felrója a pozitív diszkriminációt, mondja Kápolnási.
Abban az időben nem a románok, hanem inkább a tartományon kívüli magyarok számítottak jogfosztottnak, és itt a Bolyai Egyetem 1959-es beolvasztását említette a helytörténész.
1960-ban átszabták a történelmi Székelyföldet felölelő régiót. Háromszéket Brassó tartományhoz csatolták, több román lakosságú községet pedig a Maros Magyar Autonóm tartománynak nevezett régióhoz rendelték. Ekkortól már csak az volt a kérdés, hogy mikor számolják fel a névleges önrendelkezést Székelyföldön. Ez 1968-ban következett be, amikor Ceausescu bejelentette az ország új közigazgatásáról szóló törvényt. Székelyföld területén három megyét hoztak létre: Hargita, Kovászna és Maros néven.
Duna Tv
Erdély.ma.

Székelyzászló-ügy – Kelemen Hunor a kihallgatások leállítását kéri
Nyilatkozatban kérte Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a román belügyminisztérium illetékeseit, hogy állítsák le a székely zászlót kitűző polgármesterek, iskolaigazgatók kihallgatását, és „foglalkozzanak azzal, ami a dolguk".
Az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatban az RMDSZ elnöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a székely zászló kitűzése nem ütközik törvénybe, ezért elfogadhatatlan „a székelyföldi intézményvezetők meghurcolása, zaklatása". Kelemen Hunor felhívta a figyelmet arra, hogy téves az az értelmezés, amely szerint tilos az, amiről a törvény nem rendelkezik.
„A közösségi szimbólumok használata nem alkotmányellenes, és nem törvényellenes, nem sérti a többségi lakosok egyéni vagy közösségi érdekeit. Ilyen közösségi szimbólumokat szerte Európában láthatunk, amelyek nem tesznek mást, mint erősítik egy-egy helyi közösség identitását. A sokszínűség érték, amely gazdagítja a régiót, és végső soron az egész országot. Közösségi szimbólumainkat használni kívánjuk a továbbiakban is" – fogalmazott Kelemen Hunor.
Hozzátette, továbbra is bízik abban, hogy ezt a mesterségesen szított konfliktust nem fokozzák, és a közösségek a továbbiakban is használni tudják jelképeiket.
Hargita megyében egy maroshévízi nyugalmazott tanár feljelentése alapján rendőrségi beidézést kaptak azoknak az iskoláknak az igazgatói, amelyeken ott leng a székely zászló. A feljelentő korábbi keresete alapján helyezte hatályon kívül tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Hargita Megyei Tanácsnak azt a 2009-ben hozott határozatát, amely a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A táblabíróság úgy ítélte meg, hogy egy megyének nem lehet zászlaja.
A zászlót Székelyföld szimbólumává nyilvánító Székely Nemzeti Tanács úgy vélte, hogy szükségtelen önkormányzati határozatokat hozni a zászló kitűzéséről, ezek ugyanis félremagyarázhatók, és lehetőséget adnak az érintettek zaklatására.
MTI
Erdély.ma.

Lefedik Erdély magyarlakta részeit
Észre kell venni továbbá, hogy a civil szervezetek területi szempontból „lefedik” egész Erdélyt. A Civil Kurázsi Udvarhelyszéken, az Identitas Egyesület Csíkszéken, a 16 Patak Egyesület pedig Gyergyószéken aktivál.
A Kézdiszékért Egyesület Kézdiszéken, a Mikó Imre Egyesület pedig Sepsiszéken működik. A Pro Partium Egyesület a Partiumban (Bihar megye), míg a Reconstructio Egyesület Közép-Erdélyben (Kolozs megye) aktivál. De mit lehet tudni róluk?
Civil Kurázsi Egyesület
Az Igazságügyi Minisztérium honlapján található civil kataszter szerint a Civil Kurázsi Egyesületet (Asociația Curaj Civic) 2011 novemberében jegyezte be Nagy Pál (az EMNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke, tanácsosjelölt, a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ vezetője), Balázs Attila (a kézdiszéki EMNT elnökségi tagja, egyben az EMNP kézdiszéki szervezetének elnöke) valamint Jakab Attila (az EMNP udvarhelyi tanácsos-jelöltje, 2012 márciusától az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke.
Az egyesületnek nincsen honlapja, és a Google is csak egyetlen releváns találatot ad rá: egy, az EMNT-vel közösen szervezett, Magyarul csak helyesen, szépen elnevezésű akciósorozatot, mely révén Székelyudvarhelyen cégeket, intézményeket igyekszenek a magyar nyelv tudatos használatára ösztönözni.
Amikor a szervezet eddigi tevékenységeiről érdeklődtünk Nagy Pálnál, az a Magyarul csak helyesen, szépen akciósorozat mellett honosítással kapcsolatos tevékenységeket, illetve a Magyar állampolgárok klubját említette (mindkét tevékenységre a Bethlen Gábor Alaptól kaptak finanszírozást.) A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány: 100 ezer euró A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Magyar Villamos Művek Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás: 34 ezer euró Összesen: 202 ezer euró Az Identitas Egyesület Az Identitas Egyesületet (Asociația Identitas) 2012 márciusában jegyezték be Hargita megyében. Az alapítók: Tiboldi László (az EMNT csíkszéki elnöke, az EMNT csíkszeredai Demokrácia Központjának az irodavezetője), Sorbán Attila (az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje, az EMNP felcsíki képviselőjelöltje) valamint Fekete Gyula. Az Identitas Egyesületnek nincsen honlapja, és a Google-keresés egyetlen, nevükhöz kapcsolódó kezdeményezést ad, ahol az egyesület társzervező volt: egy Nemzeti Értékeink Akadémiája elnevezésű, havi rendszerességgel sorra kerülő nemzetépítő előadássorozatot, ahol legalábbis egy ízben „hiánypótlónak számító, tabudöntögető, színvonalas és érdekfeszítő előadásra” került sor. Idén március 15. alkalmából Folkográfia koncertet szerveztek Csíkzsögödön, a csíkszéki EMNT-vel közösen. A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 135 ezer euró Összesen: 135 ezer euró

Gyűjtés indul a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumért
Gyűjtést szervez a Tamási Áron Véndiák-egyesület a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium felújítására. A tanintézet egykori diákjai közleményükben felhívják a figyelmet, hogy a székelyföldi város egyik legimpozánsabb épületének állapota fokozatosan romlik, a falról hull a vakolat, és már a díszelemek egy része is tönkrement, a felújítási munkálatokra pedig egyelőre nem sikerült előteremteni a finanszírozást.
A véndiák- egyesület tagjai rámutatnak: Hargita megye hasonlóan nagy múltú iskolaépületeit már felújították, a székelyudvarhelyi önkormányzat tagjai azonban azt állítják, hogy a Tamási Áron Gimnáziumra nincs pénz, illetve a munkálatokat a tulajdonos római katolikus egyháznak kellene állnia. A szervezet ezért arra kéri a székelyudvarhelyi, illetve az onnan elszármazott lakosokat, hogy adományukkal segítsenek az épület megújulásában.
„A Tamási Áron Véndiák-egyesület azért jött létre, hogy a volt gimis diákok segítő szándékának módot adjon megnyilvánulni. Lehessünk ismét együtt büszkék városunk szellemi homlokára, ha összefogunk, biztosan sikerülni fog” – olvasható a szervezet közleményében. Az egyesület a RO60RZBR0000060013411018 számlaszámra várja az adományokat. További információk a www.gimisvendiakok.ro internetes oldalon találhatók, valamint a dnsldk@yahoo.com címen igényelhetők.
Krónika (Kolozsvár).

Ismét Erdélyben gyógyítanak a Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei
Erdélyben gyógykezelik a rászoruló gyermekeket május 4. és 11. között a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai.
Az orvosok a Hargita megye kórházaiban, iskoláiban, óvodáiban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógyítják a gyerekeket. Az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel és szakmai továbbképzéssel is segítik.
A körúthoz nőgyógyászati szűrőkamion és fogászati busz is csatlakozik, a mobil rendelőkben dolgozó orvosok szűréseket, vizsgálatokat végeznek és tanácsadást tartanak. A fogorvosok tavaly csaknem 4300, Magyarországon és a határon túl élő gyermek fogait vizsgálták meg. A közlemény tájékoztatása szerint tavaly tapasztaltak először fejlődést és látható eredményt, amely a több éve tartó - évente kétszeri - szűrésnek és kezelésnek is köszönhető.
Az önkéntesek 2012-ben több mint 10 ezer vizsgálatot végeztek, illetve az NGYSZ által felújított csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központot a szervezet magyarországi gyermekneurológusa is folyamatosan támogatja a munkájával.
Az orvoscsoport látogatásával egy időben idén is megrendezik a hagyományos erdélyi gyermek és ifjúsági focikupát Csíkszentdomokoson, amelyet az Aranycsapat tagja, a Gyermekmentő Szolgálat Sportbizottságának elnöke, Buzánszky Jenő vezet. A korábbi évekhez hasonlóan a győztes csapatokat a szolgálat vendégül látja a Fővárosi Önkormányzattal közösen szervezett idei budapesti Városligeti Gyermeknapon, május 25-26-án.
mti
Uh.ro

Székelyzászló-ügy – Nem indul büntetőeljárás az intézményvezetők ellen
Nem indít büntetőeljárást az ügyészség a csíki polgármesteri hivatalokra, tanintézetekre, önkormányzati fenntartású intézményekre kitűzött székely zászlók ügyében – írta kedden a Székelyhon portál.
A portált Sorin Mihai Colceriu csíkszeredai főügyész tájékoztatta a bűnügyi kivizsgálás lezárásáról, amelyről hamarosan írásban tájékoztatják az érintetteket.
A főügyész szerint a rendőrség összeállított egy listát azoknak a csíki intézményeknek a vezetőivel, amelyekre kitűzték a székely zászlót. Végül nem is hallgatott ki minden intézményvezetőt, és azt a javaslatot tette, hogy ne induljon bűnvádi eljárás ellenük. A rendőrség álláspontját az ügyészség is elfogadta.
Hargita megyében egy maroshévizi nyugalmazott tanár feljelentése alapján kezdte vizsgálni a csíkszerdai, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi ügyészség azoknak az intézményeknek a vezetőit, amelyeken ott leng a székely zászló. Az intézményvezetők március és április során kaptak rendőrségi idézést, és írásos nyilatkozatot kellett adniuk arról, hogy miért tűzték ki a zászlót, ki utasította erre őket, mit jelképez a lobogó, és kitől kapták azt.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke múlt héten nyilatkozatban kérte fel a belügyminisztérium illetékeseit, hogy állítsák le a székely zászlót kitűző polgármesterek, iskolaigazgatók kihallgatását, és „foglalkozzanak azzal, ami a dolguk". Az RMDSZ elnöke kijelentette, a közösségi szimbólumok használata nem ütközik törvénybe, és nem is sérti a többségi lakosok egyéni vagy közösségi érdekeit.
A feljelentő nyugalmazott tanár korábbi keresete alapján helyezte hatályon kívül tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Hargita Megyei Tanácsnak azt a 2009-ben hozott határozatát, amely a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A táblabíróság úgy ítélte meg, hogy egy megyének nem lehet zászlaja.
A zászlót Székelyföld szimbólumává tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy vélte, szükségtelen önkormányzati határozatokat hozni a zászló kitűzéséről, ezek ugyanis félremagyarázhatók, és lehetőséget adnak az érintettek zaklatására.
MTI
Erdély.ma

Székelyföld románok nélkül?
Azt kifogásolják mostanában egyes tisztelt román polgártársaink, hogy mi olyan jövőt képzelünk el az „úgynevezett” Székelyföldön, amiben a románoknak nincsen helyük.
Megnéztem, mire alapozzák ezen kijelentéseiket. Általában ilyen indokokat fedezek fel, mint például: kiadtuk A székelység története című tankönyvet, megjelentettük Zabola község monográfiáját magyarul, a Sepsiszentgyörgy első írásos említésének évfordulójára kiadott kötetek összeállításánál nem kértük ki a román szakemberek véleményét, a kiadványokban nem szerepelnek a román közösségek képviselői, panorámaképet állítottunk fel Sepsiszentgyörgy főterén Székelyföld látványosságairól, de ebben nem szerepeltetünk román létesítményt, jelképeket. Amikor összeállítjuk a térség stratégiáját, akkor arról beszélünk, hogy miképpen képzeljük el Székelyföldet tíz, húsz, ötven év múlva, és egy szót sem ejtünk ebben a románokról.
Vagyis, ahogy én látom: éljük az életünket. Megüljük közösségi ünnepeinket, ápoljuk hagyományainkat. Tervezünk, gondolkodunk. Beszéljük a saját nyelvünket. A nevén nevezzük ezt a földet, amin élünk: Székelyföld.
Hogy még érthetőbb legyek: mi, Székelyföld lakói nem tehetünk arról, hogy élnek köztünk olyan polgártársak, akik nem találják meg szimbólumaikat, jelképeiket a térség szimbólumai, jelképei között, akik nem tudnak beszélni a nyelvünkön, nem értik kultúránkat, gondolkodásmódunkat. Akiket zavarnak ünnepeink, szúrja a szemüket zászlónk, címerünk. Azt is mondhatnám: lehet, hogy ezek a polgártársak rossz helyre tévedtek. Megtehetik esetleg azt, hogy visszanéznek azon vidékek felé, ahonnan nemrég érkeztek, s ott esetleg rálelnek arra, amit itt hiába keresnek.
Én abban hiszek, hogy Székelyföld a székelyföldieké, akik között vannak románok is. Nem várom el, hogy a köztünk élő románok feltétlenül székelyföldi identitást vállaljanak fel, de abszurdnak tartom, hogy egyesek folyamatosan ironizálják, idézőjelbe tegyék, „úgynevezett” jelzővel illessék a mi identitásunkat. A barikád ezen oldaláról inkább úgy látszik, hogy miközben mi vagyunk ebben az országban kisebbségben, mégis a mi jelképeinket éri folyamatosan támadás. Az agresszorok ráadásul úgy próbálják ezt beállítani, mintha a mi jelképeink puszta léte és használata volna agresszió a románság ellen. Hisz például azt az egyszerű tényt, hogy egy monográfiából, iskolai segédtankönyvből hiányzik a románságra való utalás, már románellenes támadásként fogják fel. Erre a legfrissebb bizonyíték Ioan Lăcătușunak, a „Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ” illetékesének a továbbra is fenntartott román megyei lapban április 23-án közzétett írása, amelynek igencsak megkapóan frappáns a címe: Kovászna és Hargita megye tanácsának vezetősége folytatja egy olyan „Székelyföld” fogalmának és imázsának promoveálását, amelyben nem voltak, nincsenek románok, és akiknek nincs itt jövőjük. Az említett példákat sorolva a szerző felteszi a kérdést: „ha még Székelyföld intézményesítése nélkül is előfordulhatnak ilyen nyilvánvalóan románellenes tettek, akkor mire számíthatnak a románok, ha Isten őrizz, valóra válik a Kárpátokon belüli etnikai enklávé létrehozására vonatkozó szeparatista kívánalom?”
Könnyű felfedezni ebben a sajátos logikát: magyar ünnep egyenlő románellenes tett. Székelyföld autonómiája egyenlő „etnikai enklávé”. Törekvés az önrendelkezésre egyenlő szeparatista kívánalom. Ugyanazon dolgok két külön megvilágításban. Csak amíg az egyik a jövőbe tekint, s megoldást próbál keresni, addig a másik a kilencvenes évek elejének szókincsét használja és státusát félti.
S tudjuk jól: igencsak van mit félteni.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Kapitány Balázs: MILYEN NYELVEN TANULNAK? Erdélyi körkép az iskolai beiratkozásról

Kíméletlenül bírságol a fogyasztóvédelem a román nyelvű cimkék hiánya miatt
Hivatalosan is bemutatta Sorin Susanu, a brassói regionális fogyasztóvédelmi főbiztosa a Hargita megyéért felelős helyettesét. Öt év szakmai tapasztalattal a háta mögött Moldovan Laurentiu, vezeti ezután helyettes főbiztosi minőségben a fogyasztóvédelmi hatóság Hargita megyei részlegét. Az elmúlt időszak ellenőrzéseiről, a tapasztalt hiányosságokról, illetve az ortodox húsvét körüli várhatóan fokozott fogyasztóvédelmi tevékenységéről számolt be Sorin Susanu, regionális főbiztos. Kiderült például, hogy nyolc ellenőrzés során nyolc esetben kényszerültek bírságot kiszabni az egyik csíkszeredai szupermarketre ugyanazért a kihágásért: a polcon található áruk nem tartalmaztak román nyelvű termékleírást. A fogyasztóvédelmi főbiztos rosszindulatnak minősítette a cég hozzáállását, és kijelentette nem riadnak vissza a drasztikusabb lépésektől sem a törvények betartatásáért. Amennyiben nem hajlandóak törvényes módon címkézni az árut az egységben, felfüggesztik az üzlet működési engedélyét.
Emellett a főbiztos hivatalosan is bemutatta a Hargita megyéért felelős helyettesét, Moldovan Laurentiut, akit már nézőink ismerhetnek a képernyőről. Az új helyettes főbiztost a csíkszeredai piaccsarnokban tartott ellenőrzés kapcsán szólaltattuk meg. Moldovan Csíkszeredában született, itt is végezte az általános és a középiskolát.
Később Brassóban, élelmiszer mérnöki és közgazdászi szakokon végezte egyetemi tanulmányait. Továbbá az is kiderült, az új igazgató anyanyelvi szinten beszél magyarul, igaz kameránknak nem volt hajlandó magyarul nyilatkozni. Arra azonban kamerán kívül ígéretet tett, hogy minden ügyféllel az anyanyelvén áll majd szóba.
Hompoth Loránd
csikitvonline.ro
Erdély.ma,

Famaffia tartja rettegésben Székelyföldet?
„Nem ismernek sem istent, sem embert, a nyakadat veszik a láncfűrésszel” címmel közölt terjedelmes írást kedden a Gândul a Székelyföldet rettegésben tartó állítólagos famaffiáról.
A portál helyszíni riportja azoknak a számvevőszéki adatoknak járt utána, melyek szerint 1990-2011 között 366 ezer erdőt tartoltak le Romániában, és összesen 80 millió köbméter fát törvénytelenül termeltek ki. Az illegális fakitermelési statisztikákat a Gândul szerint Hargita és Kovászna megye vezeti. „Székelyföldön valóságos famaffia irtja az erdőket, melynek élén ismert politikusok állnak” – írják.
A bűnszövetkezet tevékenysége rendkívül jövedelmező, hiszen a „zöld aranyat” 100-150 euró közötti köbméterenkénti áron értékesítik külföldön. A pénzből bőven jut a Gândul szerint a helyi és a központi hatóságoknak is, akik szemet hunynak a törvénytelen erdőletarolás fölött.
Akik pedig szembe mer szállni a famaffiával, az könnyen kórházban köthet ki. Így járt a portál szerint a gyergyócsomafalvi Imre is. A férfit félholtra vertek évekkel ezelőtt azok a „druzsbások”, akiket tetten ért, miközben az erdejét dézsmálták.
Imre megtudta, hogy a tolvajok az erdőfelügyelőség alkalmazottai. Nevüket nyilvánosságra hozta egy gyergyói lapban, ám az érintettek rágalmazásért beperelték. A csomafalvi férfi rosszul járt: első fokon egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amelyet végül a jogerős ítéletben 41 millió régi lejes büntetőbírságra enyhített a törvényszék.
„Eddig még senki sem hallott arról, hogy az erdőrablók bármelyike is börtönbe került volna. Ezek, kérem, kéz a kézben vannak: erdészek, rendőrök, polgármesterek, mindenki. Tudja mennyit keres egy erdész? Ezer lejt kézben. Na, ha látna, ha milyen villáik, autóik vannak nálunkfelé az erdészeknek” – mondta a Gândulnak egy másik csomafalvi férfi, Antal.
A féri panasza szerint életveszélyes tetten érni fatolvajokat. „Nem ismernek sem istent, sem embert, ha kell, nyakadat veszik a láncfűrésszel” – magyarázta.
A portál riportere Antal segítségével az illegális fakitermelés helyszínein, Tekerőpataktól néhány kilométerre, „fent a hegyen” le is tudta fényképezni a tervezett erdőrablás bizonyítékait: földre döntött jelöletlen fatörzseket. A csomafalvi férfitől megtudta: a lopott fa a környező települések fűrésztelepeire kerül, ahonnan hamisított papírokkal „kifehérítve” külföldre kerül a deszkaáru.
Gândul újságírója Egyed József gyergyóújfalui polgármestert is felkereste. A Magyar Polgári Párt színeiben megválasztott elöljáró azonban nem tud famaffiáról. „Néhány fát biztosan kivágnak törvénytelenül is, de hogy ez tervezetten, nagy mennyiségben történne, arról nincs tudomásom” – mondta a polgármester.
Maszol.ro

Tüntetéssel és export-tiltással a székelyföldi erdőkért!
Tíz székelyföldi településen tüntetnek a Schweighofer-beruházás ellen. Gyújts gyertyát a székelyföldi erdőkért! jelszóval tüntetést hirdettek meg a Facebookon a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég rétyi beruházását ellenző személyek. Az közösségi oldalon az eseményt létrehozók között Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta elnöke, és Nemes Előd, az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke is szerepel – írja a transindex.ro.
„Helyszínenként ezer gyertyával tiltakozunk a Rétyre tervezett megafűrésztelep megépítése ellen. A beruházás megvalósulása esetén ezrek munkahelye kerül veszélybe, nem beszélve a környezetrombolásról" – írják a felhívás szerzői. Az összehangolt eseményre május 7-én, kedden este 8 órakor kerül sor, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban, Kézdivásárhely főterén, Baróton a központi parkolóban, Kovásznán a központi parkolóban, Ozsdola központjában, Rétyen a községháza előtt, Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában, Csíkszeredában a Szabadság téren, Szentegyházán a korcsolyapályán, Gyergyószentmiklóson pedig a művelődési ház előtt.
A szervezők az újabb települések csatlakozását várják. A Holzindustrie Schweighofer vállalat évente 800 000 köbméter rönkfát dolgozna fel a Rétyre tervezett 70 hektáros fűrésztelepén, amelyet 2014-ben indítana be. A tervezett beruházás összértéke 150 millió euróra rúg. Az osztrák cég szerint a beruházás nyomán 650 új munkahely jöhetne létre Kovászna megyében.
A háromszéki vállalkozók szövetsége export-adót szorgalmaz
A hazai bútoriparnak valós segítséget nyújthatna a kormány terve, hogy időszakosan leállítaná a deszka- és rönkexportot, nyilatkozta Bagoly Miklós. A háromszéki kis és középvállalkozók egyesülete, az Asimcov elnöke, sepsiszentgyörgyi faipari vállalkozó a Sláger Rádiónak kifejtette: nem lehet politikai eszközökkel beleszólni a piacgazdaság alakításába. Bagoly Miklós (fotó) szerint egy új adónem bevezetésével lehetne a deszka és rönkexportot szabályozni.
Mint arról beszámoltunk Liviu Dragnea kormányfő-helyettes bejelentette, hogy a hazai fafeldolgozó ipar támogatásának céljával állítanák le időszakosan a romániai deszka és rönkexportot. Ezzel az intézkedéssel egyetértett Lucia Varga erdészeti miniszter is, aki azonban felhívta a figyelmet, hogy az export időszakos leállításáért az unió kötelezettségszegési eljárást indítana Románia ellen, viszont amíg a per tartana, legalább visszaesne a fakivágás mértéke”.
A román kormány támogatja az intézkedést, hiszen az ország óriási mennyiségű faanyagot exportál, a hazai kereskedők pedig nem tudnak versenybe szállni a külföldi vállalkozókkal a magas árak miatt. „Rendkívül fontos, hogy úgy módosítsuk a jogszabályokat, hogy megvédhessük az erdőket, ezzel egyidőben pedig a hazai fa- és bútoripart is segítsük” – érvelt Liviu Dragnea.
„A famaffia egy munkanapja”
Famaffiának nevezi a székelyföldi erdőirtások felelőseit a Gândul hírportál újságírója, aki Gyergyószéken készített helyszíni riportot. A cikkben nevüket nem vállaló nyilatkozók ugyanis arra panaszkodtak, hogy lopják az erdőikből a fát, a visszaigényelt erdők helyett már csak a letarolt területet kapták vissza, miközben a saját erdőikből nem mernek kivágni fát, „mert azonnal akcióba lendül a famaffia”. Adrian Popescu megvert, megfélemlített vagy éppen becsületsértésért beperelt és elítélt gyergyóiakkal beszélgetett „A famaffia egy munkanapja” című írásában.
A cikk emlékeztet, hogy a Számvevőszék jelentése szerint az 1990 és 2011 közötti időszakban Romániában több mint 366 ezer hektárnyi erdőt döntöttek le, több mint 80 millió köbméter fát törvénytelenül vágtak ki. A famaffia tulajdonképpen érinthetetlen, minden szinten cinkosaik és védelmezőik vannak: a helyi önkormányzatok képviselői, a dekoncentrált hivatalok ellenőrző szervei, ügyészek, bírók, politikusok, miniszterek.
Adrian Popescu szerint Hargita és Kovászna megye a törvénytelen fakitermelés bajnokai, ahol tízezer hektárokon vágták tarra az erdőket, s a famaffiát „a helyi RMDSZ vezetők is patronálták, akik nagyon gyorsan dollár, majd euró- multimilliomosok lettek”. A riporter által megszólaltatott gyergyóiak úgy vélik, jobb nem tetten érni a fatolvajokat, mert képesek „láncfűrésszel elvágni az akadékoskodók torkát”.
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma
Az egyeztető fórum kiemelt szerepet tölt be a szaktárca „Vidékfejlesztési együttműködések a határon túli magyarsággal" programja megvalósításában.
A fórum alapító okiratát 16 gazdaszervezet írta alá, a határon túlról Hargita, Temes és Arad megyéből, továbbá Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból, valamint Kárpátaljáról és a Vajdaságból; a magyarországi gazdák képviseletében a Magosz, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Orosháza és Környéke Gazdakör. Támogatóként a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium csatlakozott a fórumhoz.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a rendezvény sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: a fórum a nemzeti összetartozást jeleníti meg, a magyar közösségek Kárpát-medencei együttmunkálkodását, az anyaország nemzetpolitikai céljainak megvalósulását. Hozzátette: a minisztérium nemzetpolitikáért felelős államtitkársága más Kárpát-medencei magyar közösségekkel és szervezetekkel együtt támogatja a magyar gazdaszervezetek munkáját.
Tóth Katalin, a VM társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára arról szólt, hogy a tárcánál a fórum életre hívása érdekében intenzív munka folyt az utóbbi hónapokban. Új programok is készültek a határon túli fiatalok részére, például a Darányi Ignác ösztöndíj-program, amely várhatóan 2014-ben indul, és a magyar nyelvű képzésben részt vevő Kárpát-medencei fiatalok agrár-felsőoktatási tanulmányaihoz nyújt pénzügyi hátteret. Készül részükre magyarországi gyakornoki program, a fiatalok a Vidékfejlesztési Minisztériumban és háttérintézményeiben szerezhetnek gyakorlati tapasztalatokat.
Megjegyezte: a VM nyomon követi a Kárpát-medencei magyar gazdaszervezetek programjait, térségi és régiós fejlesztési terveit, hogy segíteni tudja a megvalósításukat, és megtalálja a kapcsolódási pontot az anyaországi fejlesztésekhez. Hozzáfűzte: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara fontos szerepet tölt be a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában, mindenkori elnöke egyben a fórum elnöke is.
Jakab István, a Magosz elnöke hangsúlyozta, hogy a fórum a magyarországi infrastruktúrára alapozva teszi lehetővé a határon túli magyar gazdák segítését, szoros együttműködését az anyaország mezőgazdasági kormányzatával, az érdekképviseletekkel és a mezőgazdasági vállalkozásokkal. Kiemelte: a fórummal a határon túli magyarság EU-érdekképviseletét is biztosítani tudja az anyaország, különösen a nem EU-tagországban élő gazdákét.
MTI
Erdély.ma

Hírsaláta
SZÉKELYFÖLD A TÖRVÉNYTELEN FAKITERMELÉS BAJNOKA. Adrian Popescu, a Gândul újságírója a Gyergyó környéki erdőirtások felelőseit kereste, s nevüket nem vállaló, megvert, megfélemlített vagy éppen becsületsértésért beperelt és elítélt gyergyóiakkal találkozott. Popescu szerint Hargita és Kovászna megye a törvénytelen fakitermelés bajnoka, ahol tízezer hektárokon vágták tarrá az erdőket, s a famaffiát „a helyi RMDSZ-vezetők is patronálták, akik nagyon gyorsan dollár-, majd euró-multimilliomosok lettek”. A nyilatkozók szerint a leleplezések, ellenőrzések ellenére az erdőirtás ugyanúgy folytatódik, csak most már a nehezebben megközelíthető hegyoldalakon. Popescu szerint az engedély nélkül kivágott fát a fűrésztelepeken „törvényesítik”, a fűrészárut már megfelelő kísérőpapírokkal értékesítik az országban vagy külföldön. (Székelyhon)
NINCS BÉKE AZ ORVOSIN. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román–magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást. A magyar tagozat képviselői kezdeményezték a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel. A mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. A tavaszi versenyvizsgák során csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz. (MTI) A SZÓDAPOR ÉS A ROMÁN NÉPLÉLEK. Július elsejétől tilos a szódabikarbóna használata az élelmiszerekben, s mint köztudott, a Balkánon, tehát Romániában is a nemzeti eledelnek is tekintett mititej puffasztásához ezt használják. Május elsején a szocdemek majálisain nem sütöttek mititejt, s este a hírtelevíziók már a „nemzeti lélek” elpusztításával vádolták az Európai Uniót. Mintha ez a bizonyos lélek a gyomrukban lakozna. (Adevărul) MÉGIS PALAGÁZ. Kiadta az idei első palagáz-feltárási engedélyt a környezetvédelmi minisztérium. Rovana Plumb tárcavezető közlése szerint egy külföldi beruházó végezhet próbafúrásokat Dobrudzsában. A miniszter többször is hangsúlyozta: az engedély kibocsátása nem jelenti azt, hogy megkezdődhet a palagáz-kitermelés is. Szerinte a palagáz feltárása nem jelent veszélyt a környezetre, és a próbafúrások után legalább öt évnek kell eltelnie, hogy a kitermelés elkezdődhessék. A kitermelés ellenzői azt állítják, hogy a felhasznált technológia roppant környezetkárosító, szennyezi a talajvizet és földrengést okoz. Bulgária és Franciaország betiltotta a palagáz-kitermelést, több nyugat-európai ország pedig moratóriumot vezetett be. (Puterea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Nagy Benedek-ügy
Egyre közelebb került 1994 decemberére az RMDSZ a brassói kongresszus által megszabott kétéves határidőhöz, ameddig meg kellett volna tenni azokat a létfontosságú, az autonómia irányában mutató önépítő lépéseket, amelyek nem ütköztek az etnokratikus román törvényi előírásokba.
Az RMDSZ-t több alkalommal is érte az a jogos vád román részről, hogy nem hajlandó megmondani, mit is ért autonómia alatt, s csak játszik a szavakkal. E vád élét vette volna el, ha a III. kongresszus határozatainak megfelelően elfogadásra kerülnek az úgynevezett autonómiastatútumok, melyek jogszabályi nyelven fogalmazzák meg nemzeti közösségünk emancipációs közakaratát, szuverenitásunk követelt szintjét: a több szintű autonómia formájában megfogalmazódó önszerveződési igényünket.
Az autonómiastatútumok előkészítése és elfogadtatása akár az SZKT-val, akár a következő kongresszussal, akár mindkettővel kizárólag a magyar politikai akarat függvénye volt, azon belül az RMDSZ vezetőségének elhatározottságától és következetességétől függött. Az RMDSZ vezetése viszont valamilyen oknál fogva nem tartotta eléggé fontosnak e dokumentumok véglegesítését, pedig akkor – s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – minden együtt volt ehhez. A balliberális ellenzéket „pacifikálták” az RMDSZ struktúráján belül elnyert pozíciók (a Kolozsvári Nyilatkozat ellen annak konszenzusos elfogadás után leghangosabbak ágálók közül Cs. Gyimesi Éva oktatási alelnök lett, Magyari Nándor László pedig önkormányzati alelnök), a sajtó, az egyházak, a civil szféra pedig egyöntetűen támogatta a hatalmas többséggel elfogadott brassói dokumentumokat. Hasonlóan fontos lett volna az erdélyi magyar nemzeti kataszter összeállítása, valamint az erdélyi magyarság saját „parlamentjének” megválasztása belső választásokon a kataszter választói névjegyzékként való működtetésével.
Puccskísérlet
E kulcsfontosságú stratégiai lépésekből semmi nem valósult meg azóta sem. Talán nem független ettől, hogy 1994 decemberében a brassói menetrend betartása mellett a leghangsúlyosabban kiálló, egyben a legmagasabb, tiszteletbeli elnöki pozíciót betöltő Tőkés László ellen példátlan támadást indított egy parlamenti képviselő, Nagy Benedek, akinek akcióját minden jel szerint a Markó-párti fősodor támogatta.
Nagy Benedek 1994. december 20-án rövid röpiratot osztott szét képviselőtársai között, amelyben átvéve a román sajtó abszurd, azóta leleplezett rágalmát, Tőkés Lászlót szekus ügynökként tüntette fel, az „Ördög szolgájának”, „gátlástalan puhánynak”, „az igazságot elhallgatónak”, „hűtlen kezelőnek” nevezte, aki „fülelő lelkiismerettel” szolgálja embertársait. Nagy Benedeknek az adta az apropót a röpirat megírásához, hogy a magyar rádióban elhangzott egy olyan tudósítás, mely szerint Tőkés László elismerte volna együttműködését a Szekuritátéval, „mint mindenki más”. E nyilvánvaló rágalmat, amely mögött minden bizonnyal az MSZP-SZDSZ-es kriptokommunista hatalom titkosszolgálata állt, Nagy Benedek készségesen „elhitte”, s ahelyett, hogy az érintettel – s egyben elöljárójával – tisztázta volna a kérdést, akcióba lendült. A röpirat szövege alatt nem olvasható aláírás szerepelt, annak megfogalmazása pedig arra utalt, hogy szerzője aláírásokat kívánt gyűjteni a képviselőtársai között Tőkés László ellenében. Ezért talán nem indokolatlan Nagy Benedek akcióját puccskísérletnek nevezni.
Kizárás és honorálás
Borbély Imre Hargita megyei képviselő a szóban forgó frakcióülésen javasolta a probléma azonnali megtárgyalását és testületi elhatárolódást Nagy Benedektől. Tokay György frakcióvezető pozíciójával visszaélve azonban megakadályozta a politikai bomba azonnali hatástalanítását. Tőkés László néhány nappal később összehívta tanácsadó testületét, és úgy döntött, a nyilvánossághoz fordul. Markó Bélát 1994. december végén 29 magas rangú RMDSZ-tisztségviselő, zömmel képviselők és szenátorok, levélben szólították fel azonnali állásfoglalásra, Markó viszont kivárt, majd válságstábot – az RMDSZ Operatív Tanácsát – hívott össze az ügy megtárgyalására. Ezzel egyrészt azt sugallta, hogy válság van, másrészt időt adott arra, hogy a kognitív méreg minél mélyebbre hatoljon az erdélyi magyar társadalom tudatába, a tiszteletbeli elnök hitele minél jobban csorbuljon. Az Operatív Tanács az Etikai Bizottság elé utalta az ügyet.
Az is szabályos összeesküvésre utal, hogy Tőkés az RMDSZ megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából összehívott ünnepi gyűlésre az utolsó pillanatban kapott meghívót annak dacára, hogy személyével egyedül képviselte az RMDSZ élén a kontinuitást. A gyűlés szervezői vélhetően arra számítottak, hogy január közepére sikerül a tiszteletbeli elnököt erkölcsileg-politikailag annyira ellehetetleníteni, hogy távol tartása az eseménytől természetesnek hasson.
Az ügy kivizsgálása után az Etikai Bizottság Nagy Benedeknek az RMDSZ-ből való kizárását javasolta az SZKT-nak, amely elfogadta a bizottság álláspontját. Nagy Benedek a kongresszushoz fellebbezett, a kongresszus pedig visszavette akizárt politikust, szankcióképpen megvonva az SZKT-tagságát. Két évvel később, az RMDSZ első kormányzati szerepvállalásának idején Nagy Benedeket a vallásügyi államtitkárságon láthattuk viszont.
Szertefoszló álmok
A Nagy Benedek-ügy bebizonyította: az autonómia ellenfelei és a román hatalom RMDSZ-en belüli szövetségesei a legdurvább, legetikátlanabb eszközöktől sem riadnak vissza, ha le akarnak számolni valakivel. 1994 végéig még elképzelhető volt, hogy az eladdig a két tábor között látszólag egyensúlyozó Markó Béla elnyerje az autonomista oldal támogatását, de gyászos részvétele a Tőkés-ellenes akcióban lehetetlenné tette ezt. Hogy fél évvel később mégis elnökké választották, az egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy 1995 májusában már nem az elvszerűség, a programhűség, a politikai következetesség jelölt valakit az RMDSZ elnöki tisztségének betöltésére, hanem a nyers hatalomtechnika, a gátlástalan machiavellizmus.
A Nagy Benedek-üggyel és annak a fősodor általi támogatásával a közös autonomista önépítkezés álma szertefoszlani látszott, új korszak kezdődött, amelyet a politikatörténet az „abszurd kuriózumok” rovatban fog feljegyezni.
A folytatást ismerjük: kormányzati szerepvállalás, engedménymorzsák, ismételt becsapatás, ultimátum az önálló állami egyetem ügyében, majd annak visszavonása a mindmáig létre nem hozott Petőfi-Schiller egyetem ürügyén, protokollum-politika, majd 2003-ban az RMDSZ pártosítása és leszámolás a belső választások eszméjével. Ez volt az a pont, amikor az autonomisták saját szervezetek megalakításába fogtak, mert értelmetlennek látszott az RMDSZ-en belül bármiféle autonomista utóvédharc. Ez viszont már egy mába hajló másik történet, amelyet a jelen szereplői írnak.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Röviden
Határon átnyúló egyeztetés
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma tegnap Orosházán. Az egyeztető fórum kiemelt szerepet tölt be az anyaországi szakminisztérium Vidékfejlesztési együttműködések a határon túli magyarsággal című programja megvalósításában.
A fórum alapító okiratát tizenhat gazdaszervezet írta alá, Erdélyből Hargita, Temes és Arad megyéből, továbbá Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból, valamint Kárpátaljáról és a Vajdaságból; a magyarországi gazdák képviseletében a Magosz, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Orosháza és Környéke Gazdakör. Támogatóként a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium csatlakozott a fórumhoz. Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: a fórum a nemzeti összetartozást, a magyar közösségek Kárpát-medencei együttmunkálkodását, az anyaország nemzetpolitikai céljainak megvalósulását jeleníti meg.
Díjazták a Rákóczi Szövetséget
Az 1989-ben alapított Rákóczi Szövetség kapta idén a Polgári Magyarországért Alapítvány fiataloknak járó díját. A szervezet vezetői bejelentették, hogy a délvidéki magyar diákok beiratkozását segítő programjukra fordítják az elismeréssel járó egymillió forintos juttatást. A Rákóczi Szövetség képviselői Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegyétől, Mádl Dalma asszonytól vették át a díj plakettjét és az elismerést tanúsító oklevelet tegnap Budapesten. Ezt megelőzően Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a díjazottakat. Hangsúlyozta, a magyar nemzet határok feletti összetartozása akkor maradhat meg, ha azért a Rákóczi Szövetség fiataljaihoz hasonlóan mindennap megküzdünk. Jókai Anna írónő is elismerően szólt a Rákóczi Szövetség munkájáról, hangsúlyozva, a szervezet segítségével a fiatalabb generációk is továbbvihetik az idősebb korosztályok hazaszeretetét.
Érzékelhető növekedés következik
A magyar gazdaságpolitikát sokan bírálják, de annak eredményességét senki sem vitatja – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök tegnap a portugáliai Estorilban rendezett magyar–portugál–brazil üzleti fórumon, ahol kijelentette: az európai válság közepette Magyarország sok vitát kiváltó módon ugyan, de stabilizálta gazdaságát. A portugáliai látogatáson tartózkodó Orbán Viktor úgy ajánlotta a közép-európai térséget a portugál és brazil üzletemberek figyelmébe, mint az Európai Uniónak a következő tíz évben leggyorsabban növekvő régióját.
Ellopták Bajnaiék autóját Pozsonyban
Ellopták Bajnai Gordon és az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért szövetség Szlovákiában tartózkodó küldöttségének személygépkocsiját a Most–Híd szlovák–magyar vegyes párt székháza elől tegnap délután. Kihívták a rendőrséget, amely felvette a jegyzőkönyvet, és elrendelte a gépkocsi körözését.
Orosz nagykövet a Vatikánban
Oroszország most először nevezett ki szentszéki nagykövetet azóta, hogy 2009-ben teljes diplomáciai kapcsolatot épített ki a Vatikánnal. A két állam közötti kapcsolatoknak fontos vallási jelentőségük van, hiszen a moszkvai kormánynak szoros a kapcsolata az orosz ortodox egyházzal. Már 1990-ben felvették egymással a kapcsolatot, Oroszország csak négy ével ezelőtt létesített teljes jogú nagykövetséget a Vatikán számára. Ferenc pápa az orosz nagykövetnek egy újonnan vert pápai érmét adott ajándékba.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Sikeres székelyföldi jelenlét Brüsszelben – Nyílt napok a Régiók Bizottságánál
A közelgő Európa-nap alkalmából az uniós intézmények Brüsszelben és Strasbourgban megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt, idén az uniós nyílt napokat szombaton, május 4-én tartották meg Brüsszelben. Ez alkalommal el lehetett látogatni az európai régióknak helyet adó épületbe is.
A Régiók Bizottságánál Hargita és Kovászna megye egy-egy standdal képviselte Székelyföldet, a küldöttségek Fejér László Ödön, Kovászna megyei parlamenti képviselő és Barti Tihamér, Hargita megyei tanácsos részvételével mutatták be az érdeklődőknek a térség gazdasági és turisztikai potenciálját, természeti adottságait. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is felkereste szombaton a Régiók Bizottságánál a székelyföldi standokat.
„Székelyföld megismertetése, népszerűsítése szempontjából fontosnak tartom a két székely megyei önkormányzat jelenlétét a Régiók Bizottsága által megszervezett nyílt napokon. Az Európai Unió a nyitottságról, a kezdeményezőkészségről szól, meg kell ismertetnünk szülőföldünket, közösségünket, hogy a jövőről szóló törekvéseinkhez európai támogatást tudjunk szerezni. Nagy mértékben erről szól a mi munkánk is az Európai Parlamentben, és erről szól most Hargita Megye Tanácsának és Kovászna Megye Tanácsának brüsszeli jelenléte. Remélem, hogy a jövőben európai képviseleti tevékenységünk egyre sokrétűbb, tartalmasabb, sokszínűbb lesz, mert Székelyföldnek, Erdélynek, a romániai magyar közösségnek minden olyan európai rendezvényen jelen kell lennie, ahol törekvéseinknek támogatást tudunk szerezni” – értékelte a székelyföldi jelenlét súlyát az uniós nyílt napokon Winkler Gyula.
A székelyföldi standok kínálatát nagy érdeklődés övezte, az Európa minden részéről érkező látogatókat nemcsak a két megye turisztikai kínálata érdekelte, hanem a székely jellegzetességekre is kíváncsiak voltak, szívesen megkóstolták a gasztronómiai ínyencségeket, jól fogyott a házi kenyér, a sajt, a kolbász, amelyet köményes és áfonyapálinkával öblítettek le. A Hargita és Kovászna megyei tanács küldöttsége a helyszínen angol és francia nyelven tájékoztatta az érdeklődőket, de tartalmas és minőségi, a térséget bemutató, népszerűsítő szóróanyaggal is ellátták a látogatókat.
A szombati rendezvényen 41 régió és város mutatkozott be 34 standon, Romániából Hargita és Kovászna megye, valamint az Észak-Keleti Régió Fejlesztési Ügynöksége (Suceava, Bacau, Vaslui, Botosani, Neamt, Iasi megye) volt jelen Brüsszelben. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton részt vett az EP-ben szervezett nyílt napon is, ahol „A Polgárok Európai Éve – hogyan tehetjük jobbá a Polgárok Európáját” című vitafórumon vett részt. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma

A székelyföldi erdőkért – Több helyen tiltakoztak a rétyi fűrészüzem létrehozása ellen
Erdély tizennégy más településéhez hasonlóan tegnap este nyolc órakor a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban is ezer gyertyát gyújtottak meg tiltakozásul az osztrák Holzindustrie Schweighofer által Rétyre tervezett fűrészüzem létrehozása ellen.
Az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági partnerszervezete, a Minta által kezdeményezett akción a megyeszékhelyen száznál valamivel többen vettek részt, köztük számos fiatal, kisgyermekkel érkező családok.
Kolcza István, a Minta megyei elnöke ismertette a tizenöt helyszínen egyszerre zajló megmozdulás részleteit, kiemelve: Háromszék mellett Hargita, Maros, Szatmár megyében is gyertyát gyújtottak. Elmondta azt is, a Maksa községhez tartozó Eresztevény közelebb esik a tervezett gyár helyszínéhez, mint maga Réty, de az ott lakókat senki nem kérdezte meg a beruházásról, ezért ők is csatlakoztak a megmozduláshoz.
Az akció legfontosabb üzenete: védjük természeti értékeinket, ne engedjük, hogy kevés ígéretért cserébe megfosszanak természeti erőforrásainktól. Nem mindegy, hol laksz, mit eszel, milyen levegőt szívsz – hangoztatta Tatár Imola, az ifjúsági szervezet sepsiszentgyörgyi elnöke, aki szerint a környezetvédelem elhatározás kérdése. Engem érdekel, mi történik a Rétyi Nyírrel, Verespatakkal, a palagáz-kitermeléssel – szögezte le, hangsúlyozva: nem csupán helyi ügyről van szó, a tervezett beruházás következményei sokrétűek, kihatnak a környezetre, életminőségünkre, helyi mezőgazdasági termelőkre, fontos tehát, hogy minél többen hallassák hangjukat. Nemes Előd, az EMNP sepsiszentgyörgyi elnöke felolvasta az alkalomra megfogalmazott petíciót, melyet a beszédek után a résztvevők aláírhattak.
Ebben egyebek mellett kifejtik: az évi 800 ezer köbméternyi farönk feldolgozására képes üzem hatalmas csapás lenne a székelyföldi fafeldolgozó iparra, a helyi kis- és középvállalkozások kénytelenek lesznek bezárni kapuikat, aminek egyenes következménye lesz a munkaerő elvándorlása. Szóvá teszik, hogy a feldolgozott fa négyötödét exportálják, főként az ázsiai piacra, a szállítás során naponta 148 nehéz jármű lépné át az üzem kapuját. Aggodalmuknak adnak hangot az állatvilágért és a projekt egészségügyi hatásaiért is, megjegyezve: amióta Szászsebesen elindították a hasonló fafeldolgozót, a térségben megnőtt a légúti, asztmás és allergiás megbetegedések száma. Székelyföldön sikerült megőrizni a tiszta levegőt és környezetet, ezek az értékek a legfontosabbak – áll a petícióban, melyben felvetik: nemcsak a Rétyi Nyír, de más idegenforgalmi célpontok értéke is csökkenne.
„Nincs az az érv, amellyel megmagyarázható lenne, hogy egy ilyen jellegű beruházás miért hoz fejlődést Székelyföldnek, hiszen országos monopolhelyzetre pályázó, kíméletlen nyersanyag-kiaknázó óriáscégről van szó, amelynek nem számítanak a helyi közösségek hagyományai, jövője, törekvései” – áll a dokumentumban. Leszögezik továbbá: nem támogatják a gyár felépítését, és további tiltakozásokat kezdeményeznek. A petíció felolvasása után Czegő Zoltán sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő szólalt fel, szót emelt az erdők kivágása ellen, sérelmezve azt is, hogy a tervezett gyár a kitermelt nyersanyagot nem itt dolgozza fel, nem helyben készül például bútor belőle. Ezt követően – immár sötétben – a résztvevők közösen meggyújtották az ezer gyertyát, melyből kirajzolódott a megmozdulás célja és mottója is: A székelyföldi erdőkért.
Tizenkilencen Rétyen
Egy híján húsz fiatal állt ki a székelyföldi erdők védelmében a tegnap esti rétyi tüntetésen. A tiltakozók zöme a borosnyói EMI-szervezet tagja, de voltak közöttük megyeszékhelyiek is. Nem gyújtottak ezer gyertyát, de a polgármesteri hivatal előtti aszfaltra gyertyákkal rajzolták ki A székelyföldi erdőkért feliratot, ugyanezt papírlapokra írt betűkkel is megjelenítették. Helybeliek nem vettek részt a rendezvényen, a kíváncsiak az utca túloldaláról figyelték a fejleményeket, többen gúnyos megjegyzéseket is tettek a fiatalok kezdeményezését, a felolvasott kiáltványokat illetően. Látható módon közönnyel, sőt, ellenszenvvel viszonyultak a tüntetés iránt. Réty község helyi tanácsának mindkét EMNP-s képviselője ott volt falustársaik között, de nem állt a tüntetők oldalára. (Bokor)
Kézdivásárhelyieknek is fontos a környezet
Tegnap este nyolc órakor mintegy hetvenen – zömében az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai – gyűltek össze Kézdivásárhelyen a főtéri Gábor Áron-szobor mögött gyertyákkal tiltakozni az osztrák befektető Rétyre tervezett beruházása ellen. Fél óra alatt az önkéntesek meggyújtott gyertyákból A székelyföldi erdőkért szavakat írták ki. Kádár Károly munkanélküli elmondta: a tiltakozó akcióra nagyon várták, hogy ne csak kampányidőszakban, hanem most is jelenjen meg Olosz Gergely szenátor és Fejér László Ödön képviselő, akit a tulipán színeiben választottak honatyává, akinek Kézdiszék népe bizalmat szavazott. Szerinte az RMDSZ a háttérből támogatja ezt a beruházást, amely a székelyföldi erdőket veszélyezteti. Incze Johanna, az EMI kézdivásárhelyi elnöke megjegyezte, számára is fontos, hogy környezetünkben ne szennyezzék a levegőt, nem óhajt olyan területen élni, ahol nincs fa, ahol nagyméretű fakitermelést szándékoznak a jövőben végezni. (Iochom)
Mindennél lényegesebb az erdő
Az Erdélyi Magyar Ifjak a baróti református templom előtti téren kis égő mécsesekkel figyelmezettek az osztrák Holzindustrie Schweighofer Rétyre tervezett beruházásának környezetvédelmi hatásai ellen. Mint fogalmaztak, a ma nemzedékének nem szabad rövidtávon gondolkodnia, hiszen tetteink gyermekeink és unokáink jövőjét is befolyásolják, a tiszta levegő megőrzését olyan értéknek mondták, mely fontosabb minden vagyonnál. Az EMI-sek és a tiltakozó barótiak közösen gyújtottak gyertyát, s közben az erdő és a környezetvédelem fontosságáról beszélgettek. A fiatalok szüleik munkahelyét féltették: a helyi fűrésztelepek évek óta megélhetést biztosítanak családjuknak, ám azt egy ipari méretekben dolgozó cég könnyűszerrel tönkreteheti, mások azon szörnyülködtek, hogy a megnövekvő teherforgalom tönkreteszi útjainkat, házainkat. Egy idős házaspár több gyertyát hozott otthonról: égjen minél több, látsszék, mily sokan nem értünk egyet az osztrák faipari cég letelepedésével. A Baróton nyaraló dabasi diákok azért vettek részt a figyelemfelhívó megmozduláson, mert hisznek a környezetvédelem fontosságában, illetve mert szolidarizálni kívántak a székelyföldi tiltakozókkal.
(hecser) Farcádi BotonD
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Internetes topik: Miért gyűlölik a románok a magyarokat?
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács figyelmébe ajánlotta Marius Pieleanu szociológus a sofpedia.com fórumoldalán tavaly indított „Miért gyűlölik a románok a magyarokat?” című beszélgetőtopikot.
A szakember a dc.news.ro-nak elmondta, ez az internetes fórum magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas, mert a megválaszolandó kérdés abból az alapvetésből indul ki, hogy a románok gyűlölik a magyarokat. „A szociológiai mérések nem igazolják, hogy a többségi nemzet zsigeri ellenszenvet táplálna a magyarok iránt” – mondta Pieleanu.
A topik címébe foglalt kérdésre eddig közel nyolcvan válasz érkezett. Ezekből szemelgettünk:
„Mert ellopták tőlünk az erdélyi kopót. Ha ezt nem tették volna, most három kutyafajtánk volna.”
„Irigységből gyűlöljük a magyarokat, mert civilizáltabbak nálunk.”
„Azokat gyűlölöm, akik egy szót sem tudnak románul. Azokat gyűlölöm, akik autonómiát akarnak. A többiekkel semmi bajom.”
„Kilencven előtt a szülei ellátogattak az egyik magyarlakta romániai vidékre, és ott azt mondták nekik, hogy hamarosan csak útlevéllel utazhatnak oda. Azt hiszem, a gyűlölet kölcsönös. Ők autonómiát akarnak, azt szeretnék, hogy csak magyarul beszéljenek.”
„Én nem gyűlölöm őket, azt gyűlölöm csak, hogy Romániában élnek. Menjenek az övéikhez. Mi nem mentünk el az országukba etnikai pártot alapítani.”
„Mi szükség van a kétnyelvű feliratokra? Miért kell magyarul beszélni ebben az országban, ha Romániában élünk? Az nem baj, hogy Romániában magyarok élnek, az a gond, hogy megpróbálnak elkülönülni tőlünk, románoktól.”
„Próbáljanak csak valamit is kérni románul Hargita vagy Kovászna megye valamelyik kisebb boltjában, nem tudom a válasz. Ha utcán kérsz tanácsot valakitől, ugyanezt ezt a választ kapod.”
Maszol.ro

KEREKASZTAL Marosvásárhely – a város, amely felszámolja önmagát?
Miért hiszterizált a marosvásárhelyi magyar közélet? Kiss Tamás, Novák Csaba Zoltán és Székely István a történet hátteréről.
Valami miatt a dolgok nehezen mennek Marosvásárhelyen. Legyen szó polgármester-jelölt állításról, magyar kultúra napról vagy civil protesztről, ugyanaz a magyar-magyar feszültség jelenik meg, más-más formában. Valamiféle általános szociális diszkomfortérzet a jellemző. Az aktorok folyamatos kényszert éreznek arra, hogy legitimálják, túllegitimálják önmagukat. Miért is? A Jakabffy Elemér Alapítvány, az Erdély FM és a Transindex közös kerekasztal-beszélgetésén ennek jártunk utána.
I. A magyar többségi tudat meghasonulása
Novák Zoltán: A hisztéria kifejezés nagyon találó. Ha a napi sajtót fellapozzuk, látjuk, hogy nem telik el nap, hogy a magyar-román adok-kapok csörtéket az utóbbi időkben ne írják felül ilyen hisztérikus megnyilvánulások, és ezek nagyon sok területen zajlanak.
Marosvásárhely mindig is az erdélyi nagyvárosok árnyékában volt. Az 50-es évek hoztak egy változást, ami saját küldetéssel látta el. Ez a Magyar Autonóm Tartomány fővárosi státusa. Történik ez egy olyan kontextusban, amikor a párt hivatalos magyarságpolitikája gyakorlatilag a Székelyföldre szorult.
Az ebben szocializálódott politikai elit ezt a küldetést továbbvitte, ezzel magyarázható az, hogy 1990 márciusában milyen módszerekkel próbálta visszahozni az elveszett intézményeket.
1968-tól megváltozik a politikai helyzet, és más lesz a színtér. A Magyar Autonóm Tartomány, ahogy Stefano Bottoni is fogalmazott, egyféle üvegházként védte a várost és a régiót, 1968 után ez az üvegház megszűnik mint óvó tényező, és elkezdődik az a folyamat, ami sokkal drasztikusabban megy végbe, mint más erdélyi városokban. Ha demográfiailag csak később, de politikailag a marosvásárhelyi magyarság már a 80-as években kisebbségben volt. Ez a magyar elit elveszti pozícióinak többségét.
1990-ben történik egy intézményi restaurációs kísérlet, ez a magyar elit megpróbálja a még többségben lévő magyarokkal visszahozni a korábbi állapotokat, és innen kezdődik a mélyrepülés. Egy győztes csata után egy vesztes háborúról beszélhetünk. Ami történt, egy csonka intézményes restauráció, de ez nem volt elég ahhoz, hogy erre jövőképet lehessen építeni. A probléma kulcsa az, hogy a fekete március és a kilencvenes évek demográfiai fogyása után a helyi elitnek nem sikerült egy, a helyi magyar társadalmat egészében összefogó és megszólító jövőképet megfogalmaznia.
Kiss Tamás: A 60-as évektől, de még inkább a megyésítéstől számítva indul Székelyföld fogalmának egyféle szűkülése. Azzal, hogy Marosvásárhely elvesztette az Autonóm Tartomány központjának a státusát és egy román többségűvé váló megyének a központja lett, elkezdődött egy olyan folyamat, ami afelé mutat, hogy a város kezd leszakadni a székelyföldi magyar tömbből. Másrészt 1968-tól olyan demográfiai folyamatok indultak be, amelyek átrajzolták a város képét. 1989 után Marosvásárhely egy román többségű várossá vált. Viszont, ha az utóbbi 10 év demográfiai történéseit nézzük, ezek korántsem drámaiak. A jelenlegi 45%-os magyar arány (a kilencvenes években tapasztalt brutális arányvesztéshez képest) egy pozitív csalódás.
A magyar politikai elit Marosvásárhelyen (ahhoz képest, hogy ez ma is egy 45 százalékban magyarlakta város) intézményesen nagyon alulteljesít. Például a marosvásárhelyi népszámlálási bizottságnak annak idején nem volt magyar tagja. E miatt azt gondoltuk, hogy ennek az alulteljesítésnek sokkal drasztikusabb következményei lesznek az adatok szintjén is. Florea számára ugyanis láthatóan tétet jelentettek a város etnikai arányai. A magyarok aránya azért nem csökkent nagyobb mértékben, mert megindult egy szuburbanizációs folyamat, amiben elsősorban a románok vettek részt. A jómódú, középosztálybeli románok kiköltöztek a peremfalvakba. Másrészt a városból való más irányú elvándorlás is nagyobb volt a románok esetében.
Székely István: Maros megyében már két olyan generációról beszélhetünk, amely román többségű megyében nő fel, érezvén a saját bőrén ennek a mindennapokat is befolyásoló közpolitikáit. Marosvásárhely esetében a lokális többség kisebbségé válása az elmúlt két évtizedben valósult meg, szerintem ez képezi a várossal kapcsolatos trauma alapját. Kérdés, hogy az a generáció, amelynek életét ez a folyamat határozza meg, tud-e egyáltalán erre egy racionális választ adni.
Többféle válasz fogalmazódott meg a politikai közélet részéről ezzel kapcsolatban. Az egyik válasz az egykori polgármesteré, Fodor Imréé. Ez egyféle politikai radikalizálódás, aminek egyik exponense a Székely Nemzeti Tanács. Az elveszett főváros képzetére építve, világosan látva, hogy Maros megye politikailag levált a Székelyföldről, mégis megpróbál egy össz-Székelyföldet építeni, méghozzá egy kisebbségi létből.
A másik modell, amiről nem beszélünk, mert nem látszik, az a 89 utáni gyorsított ütemű individualizáció irányából fogalmazódik meg. Arról van szó, hogy a mindennapok problémáiból egyre kisebb számú jelentkezik az etnikai közösség határain belül, és a válaszok sem ezen belül keresendőek. Látszik egy társadalmi réteg, amely nem találja politikai képviseletét sem az “itt apáink vére folyt” programban, sem az “együtt-împreună” programban, ami végülis a modernizálódó nagyvárosok, így Kolozsvár problémája is. Lehet, hogy újra kell fogalmaznunk a nemzettudatot a modernizáció és az individualizáció feltételei közepette.
2. A magyarok belső aszimmetriái
Kiss Tamás: A 70-es években és még a 80-as években is egyértelmű volt, hogy szimbolikusan is és akár társadalmilag is a magyarok voltak felül. A középosztály javát a magyarok alkották. 89 után nem pusztán az történt, hogy egy román többségű várossá vált Marosvásárhely, hanem a románok és magyarok közti szimbolikus viszony is megfordult. Statisztikai adatok szintjén is kimutatható, hogy a románok például iskolázottabbak, vagy jobb a jövedelmi helyzetük. Ezt a pszichózist az arányvesztés mellett a szimbolikus lefokozódás okozza.
Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a magyarok elvándorlása 89 előtt és után is szelektív volt. Leginkább a jól képzett és magasabb státusú magyarok mentek el. Ez a státuskülönbség amúgy mindenben megfigyelhető, a munkanélküliek, a szegények között is több a magyar annak ellenére, hogy Marosvásárhely egy prosperáló sávjában van Erdélynek.
Novák Zoltán: Ha a civil szervezeteket nézzük, nem számszerűségükben, hanem a hatékonyságukkal van a gond, ebben mindenképpen előnyben vannak a románok.
Székely István: Amikor Kolozsvár gyengítéséért az orvosit és színit elviszik Marosvásárhelyre (pusztán épülethiány miatt nem ment oda a tanárképző is), akkor olyan városba kerül ez a két csúcsegyetem, amelyben az értelmiségi lét feltételei kevésbé voltak adottak, mint mondjuk Nagyváradon vagy Kolozsváron. A 70-es és 80-as években Marosvásárhelyen az értelmiségi elit szempontjából szinte monokultúra volt. Voltak az orvosprofesszorok, a színészek, képzőművészek, egy-két intézményvezető, de nem beszélhetünk az értelmiségiek szempontjából többszólamú, teljes értelmiségi struktúrájú nagyvárosról. Másrészt Marosvásárhely a 70-es évek második felétől saját magát számolja fel. Az elit nagyon nagy mértékben távozik, és ennek egy leszivárgó hatása is volt.
Ide tartozik, hogy amíg a “Fodor Imre habitus” főleg a szimbolikus tartalmakra és a kétnyelvűségre koncentrált, és annak a radikalizálódó közösségnek akart megfelelni, amely szerint nem elég autentikus a magyarság képviselete, addig a várost szépen szétprivatizálják, ami ahhoz vezet, hogy a középosztály szempontjából a román etnikumhoz tartozók elég jó pozíciókat foglaltak el.
Kiss Tamás: Amit Székely István monokulturálisnak, én egy rossz értelemben vett rendiességnek neveznék. Ez helyenként már nem reális tartalmakkal feltöltött, szimulált társadalmi különbségeket jelent. A marosvásárhelyi elit integrációképtelenségének ez az egyik magyarázata. Az, hogy bizonyos rétegek nem találják az érdekképviseletüket, ennek a rendi pökhendiségnek tudható be, ami szerintem normális ember számára elég nehezen viselhető el.
Novák Zoltán: Látom, hogyan építkezik Hargita és Kovászna megyében jól, rosszul egyféle helyi, székely tudat. Marosvásárhelyen nem találjuk, nem mutattuk meg azokat a fogódzókat, amelyekre hosszútávon egy közösséget lehet építeni. Úgy tapasztalom, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség egy rendkívül heterogén közösség, nem egy Udvarhelyszékből Udvarhelyre, Csíkszékből Csíkba települő közösség, hanem a mezőségi és belső erdélyi identitású ugyanúgy megtalálható, mint a székelyföldi. Ezt tetőzi a számbeli kisebbségbe kerülés ténye, és ebből a görcsös spirálból képtelen szabadulni a város magyar közössége.
3. A politikailag gazdátlan város
Székely István: 1989 után a politikai eliten belül Marosvásárhelynek és Maros megyének végig kitüntetett szerepe van. Hargita eleve három külön részként szerveződött meg, így Maros lett a legnagyobb erdélyi magyar megye. Másrészt a 90-es évek első felében a marosvásárhelyi történések igen mély nyomot hagytak a politikai elitben. A pogrom okát abban lehetett megtalálni, hogy két többségi tudattal rendelkező közösség van, a román, amelynek van egy országos többségi tudata és a magyar, amely egy lokális többségi tudattal él. A magyar vezetőségnek volt egy meghatározó része, akiknek egyes számú prioritása az volt, hogy a hasonló eseményeket próbálják elkerülni, és a mindennapi élet szintjén jelenlévő interetnikus problémákra valamiféle strukturális válaszokat próbáljanak adni.
Emiatt el lehet mondani, hogy az országos RMDSZ-t egy olyan interetnikus környezetben szocializálódott elit határozta meg, amely legfontosabb célkitűzése a mindennapok szintjén jelentkező etnikumközi feszültségek feloldása. Ez az igazi oka annak, hogy ez az elit nem igazán érti a Székelyföldet, és nem igazán van válasza arra, amikor a problémák nem lokálisan interetnikusak, hanem Székelyföld-Bukarest vonatkozásában jelennek meg, elsősorban közjogi kérdésekben.
A kilencvenes évek hat meghatározó magyar politikusából három, Markó, Borbély és Frunda marosvásárhelyi. Mindhárman valamilyen országos politikai pályát választanak maguknak, de egyik sem köthető Marosvásárhelyhez. Frunda bekerül az Európa Tanács küldöttségébe, és olyan külpolitikusként határozza meg magát, aki történetesen Marosvásárhelyen lakik. Markó 1993-tól az RMDSZ szövetségi elnöke, és mint ilyen, számára Marosvásárhely ugyan fontos terep, de máshol is sok dolga akad. Borbély 1997 januárjától a kormányzati pozícióvállalásban látja saját jövőjét, és az elsőszámú erdélyi kormányzati befektetőként jelenik meg. Ezek nem a marosvásárhelyi problémákra fókuszáló politikai habitusok.
Az utolsó olyan politikus, aki egyes számú politikai prioritásként határozta meg a marosvásárhelyi társadalomépítést, Zonda Attila volt, aki Marosvásárhelyre költözött, teljesen alulról szervezte meg az RMDSZ-t, ezzel egyféle modellt is nyújtott, ami az értelmiség megkerülésének is a modellje. Zonda 1997 tavaszán elhunyt, azóta több elnöke is volt a helyi RMDSZ-nek, de valahogy a várost senki nem érezte elsődleges prioritásnak.
Külön történet a Kelemen Atilláé, ő megyei elnökként is úgy érzi, hogy elsősorban a vidék elnöke, mint ezt már többször is elmondta. Ebből következik, hogy a városnak politikai értelemben legalább 15 éve nincs gazdája.
A kilencvenes évek végétől volt Markónak egy intézményalapítási sorozata: Marosvásárhelyen jön létre az Erdély FM, ott lesz az Erdély TV, ez az az időszak, amikor felfut a körzeti közszolgálati rádió, megalakul a román televízió marosvásárhelyi stúdiója, és nem utolsósorban ennek kapcsán erősödött meg a Sapentia. Azonban ezeknek a marosvásárhelyi politikai vonalvezetésre minimális hatásuk volt.
Kiss Tamás: Marosvásárhely (paradox módon) megsínylette, hogy az RMDSZ felső vezetése innen került ki. Részben ennek tudható be, hogy nincsen olyan elit, amely a helyi problémákat kezelni tudná. A nem Marosvásárhelyt prioritizáló, de mégis jelen lévő elit egyszerűen blokkolta és blokkolja ezeket a pozíciókat. Nem hagyja, hogy karizmatikus, a helyi problémákkal, helyi társadalomszervezéssel valamit kezdeni tudó vagy akaró társaság fel tudjon nőni. Amíg ez a dolog nem változik, nem várható áttörés. Elég felemásnak láttam például, amikor a választások után teljes mértékben a helyi szervezetnek tolták át a politikai sikertelenség okát.
Ami az értelmiségi szerepmodelleket illeti, ehhez köthető az a fajta radikalizálódás is, ami Fodor Imre kapcsán látható. Elég nyilvánvaló azonban, hogy ez egy kifutó értelmiségi modell. Marosvásáhelyen lakossági mérések is bizonyítják, hogy az itt élő magyarokban még ott van a vágy/nosztalgia, hogy Marosvásárhely a székely régió központja legyen, hogy oda tartozzon. De a fiatal generáció számára elég egyértelmű az, hogy nem igazán lehet Székelyföldet szervezni Marosvásárhelyről. Így jelenleg inkább a Székelyföld, az ottani lehetőségek árnyékában van Marosvásárhely, nem Nagyvárad és Kolozsvár árnyékában, ahogy volt az 1930-as, vagy akár az 1950-es években.
4. Revans-értelmiségiek?
Székely István: Az egyik modell a székelyföldi, magyar többségi. Ugyanígy világos modell az erős számbeli kisebbségi helyzet, ami a szórványban van. Itt a magyar közösség a nyelvi jogokat és a saját nemzeti identitásának megélését tűzheti ki, elsősorban egy általános emberi jogi megközelítésben. Van a harmadik alternatíva, ami legtisztábban Szatmár és Bihar, illetve Szatmárnémeti és Nagyvárad esete, ahol egy jól teljesítő magyar népesség van, ami alapját képezi a szintén jól teljesítő politikai felépítménynek.
Marosvásárhelynek, annak ellenére, hogy magyar lakosságának jelentős többsége egyféle lokális többség mentalitásával él, ami nemzeti radikalizálódást eredményez, és célként egy székelyföldi alternatívát fogalmaz meg, mégis világos, hogy ez nem járható út. Inkább egyféle érdekbeszámításos pozíció működne, mint Nagyvárad és Szatmárnémeti esetében. Azért nem hozom példának Kolozsvárt, mert ez ott sem működik, szintén azért, mert a helyi politika alulteljesít. Novák Zoltán: Hatalmas űr tátong Marosvásárhelyen. Azt érzékelem, hogy a politikai osztály egy része is ráébredt arra, hogy embereket kell beemelni a civil szférából. Tíz éves ottlétem alatt azt tapasztaltam, hogy megjelent egy új generáció a városban, amelynek tagjai más szocializációs háttérrel rendelkeznek, Marosvásárhelyt választották ilyen vagy olyan okokból kifolyólag, és ezzel a generációval talán lehetne valamit kezdeni, ki lehetne lépni a klikkesedés bűvköréből.
Kiss Tamás: Kérdés, hogy a magyar elit tud-e versenyképes lenni. Kérdés, hogy Florea hogyan tudja integrálni a város lakosságát, és milyen magyar csoportokat tud vonzani ez a Florea projekt. Közvéleménykutatások alapján elmondható, hogy Florea kapcsán megjelenik a modernizáció, a sikeresség toposza, az, hogy a klikkesedett, rendies magyar Vásárhelyhez képest egy pezsgőbb valamit tud felmutatni. Ez a Florea féle Vásárhely ráadásul a magyarok fele nem, vagy nem egyértelműen kirekesztő. Egyfajta jólfésült román nacionalizmus. Mert azt természetesen hozzá kell tenni, hogy a Florea-projekt fő hajtóereje mégiscsak a román nacionalizmus. Ez a „jólfésült” nacionalizmus az egyik kulcsa az ő integrációs képességének. Egyrészt képes arra, hogy a román közösséget immár tizenöt éve összefogja, másrészt egyes magyar csoportok, elsősorban az alsó rétegek számára vonzó is tud lenni. A magyar politikai elit (amely az utóbbi évtizedben nagyon kevés jelét mutatta a politikai innováció képességének) egyelőre nem találta meg ennek a dolognak az ellenszerét.
Transindex.ro

Felmérik a kisiskolások tudásszintjét
Megkezdődött csütörtökön és szakaszosan egész hónapban zajlik az általános iskolások tudásszintjének felmérése. A második, negyedik és hatodik osztályos tanulók ismeretellenőrzése az oktatás megtervezéséhez nyújt támpontot.
Az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozó Országos Értékelő és Vizsgáztató Központ hat Hargita megyei iskolát jelölt ki az általános iskolások körében elvégzendő tudásszintfelmérő vizsgák lebonyolítására. A felmérés során a másodikos, negyedikes és hatodikos tanulók ismereteit vizsgálják azzal a céllal, hogy ellenőrizzék a szaktárca által kidolgozott eljárásokat és módszertanokat, valamint azért, hogy kipróbálják a mérési eszközöket. A vizsgákon a galócási Dumitru Gafton és a csíkszeredai Nagy Imre általános iskolák második osztályos tanulói vesznek részt, Székelyudvarhelyről a Tamási Áron Gimnázium negyedik osztályos diákjai, valamint a csíkszeredai Liviu Rebreanu Általános Iskola negyedikesei, a hatodikosok körében pedig a vaslábi Teodor Chindea, illetve a gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály általános iskolákban lesznek felmérések.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, a mérések eredményei nem kerülnek be a naplókba, de megbeszélik a tanulók szüleivel, illetve ezek alapján kell kidolgozni a tanulók számára egyéni oktatási terveket. A másodikosok tudásának felmérése csütörtökön kezdődött, és pénteken, május 10-én ér véget, a vizsgaeredmények támpontot jelentenek a tanulók felkészítésének irányításához és az oktatás megtervezéséhez a következő tanévben. Hasonló céllal vizsgáztatják majd a hatodik osztályos diákokat is május 15-én. A negyedikesek május 22-én adnak számot tudásukról, a szakemberek azért végzik az ismeretellenőrzést, hogy képet kapjanak arról, miként teljesítik a tanulók az oktatási követelményeket az elemi oktatás befejezésekor – tájékoztatott a Hargita Megyei Tanfelügyelőség. A másodikosok és negyedikesek vizsgája szövegértési és -alkotási tesztből, valamint matematikapróbából áll, a hatodik osztályos feladatsor is két részből áll: nyelvi és kommunikációs tesztből, illetve egy matematika és tudományok felmérőből.
A közeljövőben, a kisérettségi során a nyolcadik osztályos tanulók is számot kell majd adjanak tudásukról, az a vizsgasorozat viszont már mindannyiuknak kötelező lesz, és a június utolsó hetében zajló felmérőkön elért eredményeiket beleszámítják a középiskolai felvételi jegybe is.
Széchely István
Maszol.ro

Autonómia huszonöt éven belül, vagy vége mindennek
Székelyföld számára az autonómia elnyerése az egyetlen esély arra, hogy ne váljon skanzenné. De ha mindez 25–30 éven belül nem történik meg, akkor már késő lesz, vallja Csutak István, az RMDSZ szakpolitikusa.
Úgy tűnik, egyáltalán nem érdekli saját jövője a csíkszeredaiakat: a pénteki, Autonómia vagy regionalizmus? című, Veress Dávid városi önkormányzati képviselő által szervezett városházi előadásra mindössze egy tucatnyian gyűltek össze.
Az utolsó esély
„Székelyföld számára az egyedüli esély, hogy ne egy skanzen, ne egy emlékhely legyen, az az autonómia” – rögtön előadása legelején megkongatta a vészharangot Csutak István, aki szerint amennyiben 25–30 esztendőn belül nem lesz autonómia Székelyföldön, azután már fölöslegessé válik. „A demográfiai előrejelzések szerint ugyanis még ennyi ideig lesz olyan többségben a magyarság Székelyföldön, amely ha együtt mozog, akkor nagy döntéseket tud meghozni.”
Felkészületlen térség
Csutak szerint azt is látni kell, hogy Hargita és Kovászna megye, illetve Maros megye magyarlakta vidéke jelenleg nincs felkészülve az autonómiára. „Most még csak a sárdobálásra vagyunk képesek, intézményeink fenntartására viszont még nem. Munkával és tanulással lehet felkészülni, azelőtt viszont fel kell tárni a székelyföldi oktatásban, egészségügyben, iparban rejlő lehetőségeket.” Csak akkor lesz fenntartható az autonóm Székelyföld – állítja Csutak –, ha a benne élő közösségek életkörülményei az autonómiától javulni fognak. A mostaninál „vastagabbnak kell lennie a bukszának, mert többet kell adóznunk, hogy eltarthassuk saját intézményeinket, rendőreinket, besúgóinkat”.
Az országos viszonylatban igencsak alacsony hargitai átlagbérek kapcsán az előadó azt mondta, ha nem lesz autonómia, a gazdasági előrejelzések szerint a megyeiek átlagbére tovább fog csökkeni, legalábbis az országos átlaghoz viszonyítva. „A turizmus sem ment meg, mert az elmúlt esztendők adatai azt mutatják, hogy a két székely megyében kisebb arányban érkeztek külföldi vendégek, mint az ország más régióiba. Sőt a szálláshelyeink száma is lassabban növekedett, mint az országban átlagosan.” A megállapításait kimutatásokkal támasztotta alá az előadó.
Kozán István
szekelyhon.ro

Borboly Csabát letartóztatták korrupció vádjával
A Realitatea Tv és a Gandul.info hírportálról származó információk szerint Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét a Maros Megyei Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) őrizetbe vette, korrupció vádjával.
Borboly Melinda, ügyvéd, az elnök felesége villám-sajtótájékoztatót tartott 17:45-től a Megyeháza bejárata előtt. Elmondta: Borboly Csabától bizonyos dokumentumok bemutatása ügyében hívatták ma DNA-hoz, de onnan már nem engedték haza.
Amint az Erdély.ma megtudta, a fogvatartás egyik indoka egy megyei út 2010-ben történt felújításának kifizetése, amit az elnök 2010. decemberében hagyott jóvá. Utóbb, kételyek merültek fel a szükséges dokumentáció teljességét illetőleg, amit Borboly maga jelzett az illetékeseknek. Ez az ügy mai napig sem zárult le.
Felesége révén Borboly Csaba azt üzente a Hargita megyeieknek, hogy bár nem örül a fogvatartásának, de annak igen, hogy így legalább fény derül az igazságra – talán több olyan ügyben is, amelynek már éppen ideje megvilágosodnia.
Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata azt közölte, hogy a megyeelnök elleni büntetőeljárás hivatali visszaélés és okirat-hamisításra való felbujtás gyanúja miatt indult el. Az ügyészség azzal vádolja Borboly Csabát, hogy a megyei tanács útfelújításaival kapcsolatos, munkatársai által előterjesztett dokumentumokat úgy írt alá, hogy ezek a kifizetési dokumentációk hiányosak voltak. Kovács Csaba P.
Erdély.ma

Kelemen: bízunk Borboly Csaba ártatlanságában – Nyilatkozat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megdöbbenéssel értesült, hogy Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét ma a Korrupcióellenes Ügyészség őrizetbe vette. A Szövetség szolidáris Borboly Csabával, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját, a megyei tanács elnökeként, az RMDSZ politikusaként a Hargita megyei emberek jólétéért, mindennapjainak biztonságáért dolgozott. Az RMDSZ értetlenül áll az ügy előtt, ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy Borboly Csaba törvényesen járt el minden esetben, hiszünk ártatlanságában. Bízunk benne, hogy az Ügyészség mihamarabb a nyilvánosság elé tárja ennek a megdöbbentő ügynek a részleteit, és tisztázza a Borboly Csaba hírnevén esett csorbát.
Elfogadhatatlannak véljük, és nem tartjuk véletlennek, az RMDSZ csíkszeredai kongresszusa előtt alig két héttel egy többéves ügyben kezdett nyomozni ismét a Korrupcióellenes Ügyészség. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében,
Kelemen Hunor szövetségi elnök