Borboly beszólt a prefektusnak
„Miközben nem jut elég pénz a hó eltakarítására útjainkon, miközben Hargita megyében, az ország egyik leghidegebb megyéjében ugyanannyi fűtéstámogatást kapnak a szegény családok, mint az ország olyan részein, ahol jóval kevesebb mínuszok vannak télen, addig Hargita megye prefektusa azzal foglalkozik, hogy körlevélben tanácsokat osztogat a polgármestereknek a zászlóhasználattal kapcsolatban” – adott hangot felháborodásának Borboly Csaba.
A megyei közgyűlés elnöke azt követően emelte fel szavát, hogy Jean-Adrian Andrei prefektus körlevélben tudatta, hogy több mint ezer euróval büntethetik azokat a polgármesteri hivatalokat, amelyek törvénytelenül függesztik ki a magyar zászlót.
Borboly azt mondja, inkább azt várná el a kormánymegbízottól, hogy a fenti problémákra megoldást keressen. „De megszokhattuk már, hogy amikor az ország valós gondjaira nincs életképes stratégiája egy kormánynak, próbálja elterelni a figyelmet, ilyenkor kerül elő a magyar kártya, „idegen államok” zászlói stb. Kenyeret nem adnak a népnek, cirkuszt igen. Az országban sokkal nagyobb problémák vannak, mint a zászló. Egyébként a prefektus úr „más államok” zászlajának kitűzésére utal, és ilyen esetről nincs tudomásom a megyében” – fogalmaz közleményében a közgyűlés elnöke.
Szerinte ugyanakkor ha egy őshonos közösség magáénak érez egy lobogót, egy jelképet, azt Európában illik tiszteletben tartani. „A vásárhelyi ítélőtábla tavaly őszi döntése sajnos érvénytelenítette a Hargita megye hivatalos zászlajáról szóló tanácshatározatunkat. Az ítélet indoklását megkaptuk, de a törvény értelmében csak azután hozható nyilvánosságra, miután a bíróság kérésére megjelent a Hivatalos Közlönyben. Nem tettünk le arról a szándékunkról, hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk” – mondta Borboly.
Krónika (Kolozsvár),

Merjük egymást értékesnek látni!
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével, BÖJTE CSABA ferences szerzetessel az értékeket a középpontba állító műsorában beszélgetett Stanik István. Az alábbiakban a román közrádió magyar adásában elhangzottak szerkesztett változatát adjuk közre.
Beszélgessünk az értékekről! Az ön könyveinek a központjában az értékek állnak. Miért tartja fontosnak erről írni a 21. század elején?
Nagyon sok ember kopogtat be, segítséget kér, élelmet, ruhát, tanszert, van, aki hozza a gyerekét, hogy fogadjuk be, mert nem tudja nevelni. Amikor leülök velük beszélgetni, legtöbbször kiderül, hogy nem árvíz vagy földrengés pusztította el a családjukat, hanem más jellegű gondok, bajok vannak. Ha egy államban sok a baleset, logikus, hogy baleseti kórházakat kell építeni, az orvosok összerakják a szerencsétlenül járt embereket. De ha még több baleset történik, az állam vezetői rosszul teszik, ha még több kórházat építenek, azt kellene csinálják, hogy elővegyék a közlekedési szabályokat, az utakat, ellenőrizzenek, és akkor logikus, hogy kevesebb baleset történne, kevesebb kórház kellene.
Az elmúlt húsz évben újabb és újabb gyermekotthonokat indítottam, mindegyik betelik pillanatok alatt. Azon gondolkoztam, jó ez így, hogy létrehozzak egy újabb intézményt, amely az összetört csontokat, családokat próbálja összerakni? Nem lenne jobb, ha elővennénk azokat az értékeket, amik meghatároznák az életünket, a tízparancsolatot, a szeretet parancsát, és ezekről leverni a port, és egy kicsit átelmélkedni, átgondolni? Ugye, ha valaki repülőt akar építeni, nem rossz, ha előtte átnézi az aerodinamika törvényeit, mert úgy eredményesebben tud repülőt tervezni. Társadalmunknak is vannak olyan alapvető értékei, amik századok alatt kikristályosodtak. Miért nincs egy lelkiismereti ombudsman, aki azt mondaná egy új törvényről, hogy lám-lám, ezek összevágnak-e vagy nem vágnak össze a mindannyiunk által valamilyen szinten elfogadott isteni parancsokkal?
Ön azt írta, hogy a gazdasági válság nem hat igazából az emberekre, mert az emberi élet teljességét nem határozzák meg azok a tényezők, amelyek a gazdasági válságra hatnak. Kifejtené ezt a gondolatot?
Biztos, hogy nagy krízis van. Mikor kérdezték, hogy mi erről a véleményem, egy viccet mondtam. A nyuszi a teknősbékával elindul kirándulni. Mennek, mennek. Persze, a béka mindegyre lemarad, s a nyuszi noszogatja kedves társát, hogy szedd már azokat a reumás lábaidat! A teknősbéka mindegyre azt mondja, hadd el nyuszi, jó, ha mi ilyen lassan megyünk. Végül a nyuszi megkérdezi: miért jó, ha mi lassan megyünk? Azt feleli, mert nem jó irányba megyünk! Úgy gondolom, az emberiség nagyon felgyorsult az anyagi javak halmozásával. Amikor házat szentelni megyek, tényleg olyan lakások vannak, mint egy-egy múzeum, már nem ötven négyzetméter, hanem száz, száz fölötti négyzetmétereken, több autó is, ennek ellenére az emberekben nem az örömérzetet látom, inkább a verejtékes izzadságszagot érzem. Ilyenkor az a régi emlék jut eszembe, amikor kedves édesanyám, amikor gyerekkorom első kirándulásaira mentem, lelkesen megpakolta a hátizsákomat anyai szeretettel. Abban volt aztán minden. Azokra az első kirándulásokra úgy emlékszem vissza, hogy folyik a víz rólam, azt se tudom, hol járok, csak cipelek. Aztán rájöttem idővel, hogyha anyámat nem engedem közel a hátizsákhoz, azt én magam pakolom be úgy férfias egyszerűséggel, akkor csodálatos szép tud lenni a természet, élmény kirándulni. Az utóbbi húsz évben, ki kell mondanunk, hogy az erdélyi magyarság túlpakolta a hátizsákját, túl sok mindent felvállaltunk, hordoznunk kell, s biza nem olyan élmény verejtékesen cipekedni.
Igenis a legnagyobb értékek azok, hogy leülök a kedves férjemmel, feleségemmel, gyerekeimmel beszélgetni, játszani, egy römipartira, kirándulni. Azt a paprikás pityókát elkészítem, nekiülünk elolvasni egy jó könyvet vagy megnézünk együtt egy jó filmet.
Olyan kép alakult ki bennem Önről, ami különbözik azoktól a sztereotípiáktól, amikor az ember egy papra gondol vagy egy szerzetesre gondol. Úgy érzem, Ön közelebb van a mai hétköznapi emberhez: magatartásában, beszédstílusában, abban, ahogy fogalmaz, és a gondolataiban is. Mi okozza ezt a különbséget?
Nagyon sok nagyszerű ember van, csak legtöbben félünk megszólalni, vagy sokszor van egy irány, s azt felvesszük és lihegünk egymás sarkában. Nehéz megállni, nehéz azt mondani, hogy ez nem igaz, ez a siránkozó, nyafogó hangnem, amit, mint egy nagy adag ketchupot ráöntöttek az erdélyi magyarságra, s úgy folyik rajtunk. Én hiszem azt, hogy ha felráznánk magunkat, ha biztatnánk egymást és önmagunkat, akkor szebb lenne a világ. Mire gondolok?! Szentgyörgyről jövök hazafelé, Csíksomlyó felé. Leint egy atyafi, felveszem, kérdezem tőle, hova megyen. Azt mondja, megyen haza a büdös… és mondott egy csúfot a feleségéről. Az út szélére húztam az autót, és mondom, szálljon le. „Hát miért?” Mondom, én katolikus pap vagyok, és aki így beszél a feleségéről, azt én egy tapodtat se viszem. Kint esett az eső, sötétedett, láttam, nagy leszállhatnékja nincs ennek az ötven fölötti bácsinak. Kértem, mondjon valami jót a feleségéről és elviszem. Azt mondja, hát ilyen hirtelen… Mondom, akkor várjunk, ne kapkodjuk el ezt az asszonydicséretet. Azt mondja: finom palacsintát süt. Na, mondom, csukja be az ajtót, mert akkor megyünk. El is indultunk, kezdtünk beszélgetni, s kiderült, hogy az a palacsinta, atya, hát töltelékes… az igen… olyat maga nem evett, álljon meg, itt a telefonszámom, jöjjön el, azt meg kell kóstolja. Aztán kiderült, hogy van három szép gyerekük, még unoka is van, malacot nevel, van veteményeskert. Egész Alcsíkon nem erőst van olyan szép kert, mint az övék. S végül, mire Bükszádig értünk, az asszonykát szinte szentté avattuk. Olyan szépeket mondott a kedves feleségéről, s miután leszállt, akkor gondolkoztam el, hogy ez hogy van, egy ezer idegennek elkezdi szidni a feleségét. Valószínűleg társadalmi elvárás, hogy a rosszat mondjuk egymásról, s ne a jót lássuk meg. S amikor azt mondom neki, hogy én erre nem vagyok vevő, akkor mindjárt előkerül valami mélyebb, tisztább, valami emberibb arc, amiről jól el tudtunk kilométereken hosszan beszélgetni. Most az a sikk, ha szidom a főnökömet, a beosztottamat, a tanárt, az orvost, a papot, a politikust, mindenkit, mert én tudom a tutit, s mindenkiről megmondom tíz perc alatt, mit csinál rosszul. Ez a gonosz léleknek a stílusa, mert ha a jó Isten stílusát nézem a Szentírásban, azt látom, hogy Jézus mindenkit bátorít, „itt vagyok, ne féljetek, veletek vagyok, legyőztük a gonoszt”. Találkozik az öreg Nikodémussal, s nem lehordja, hanem azt mondja, igaz, hogy nem jól sikerült, amit csináltál, de itt vagyok, segítek, fog ez menni. Vagy a házasságtörő asszonyt, vagy Zakeust, sorolhatnánk, Jézus az összes találkozásában bátorít. Akivel Ő szóba áll, az emmauszi tanítványok, vagy akárki, többek lesznek, bátrabbak, hitüket visszanyerik önmagukban, neki mernek állni feladataikat szépen elvégezni. A gonosz lélek az, aki kihúzza Ádám s Éva alól a szőnyeget, ő az, aki mindent ócsárol, leszól. Én, amikor rosszat mondok a társaimról, környezetemről, nagy a gyanúm, hogy a gonosz lélek szócsöve vagyok.
Van egy kifejezés a magyar nyelvben, amit gyakran használunk a médiában, azt mondjuk: modellértékű, valamire, amiről úgy gondoljuk, hogy követendő példa. Ha az erdélyi magyarság fogalomkörében valami modellértékű, akkor Csaba atya mint személyiség modellértékű. Beszéljünk egy kicsit arról, hogy milyen érték a példamutatás.
Nem hiszek abban, hogy ilyen karizma, meg olyan adottság, én azt gondolom, van egy jó receptje a piskótának, és aki aszerint csinálja, annak finom süteménye lesz. Tehát ez nem adottság kérdése, a mi Urunk Jézus Krisztus egy nagyon jó receptet adott az élethez, és én azt gondolom, van bennünk annyi alázat, hogy azt a receptes könyvet elévesszük és megnézzük, hogy a mi Urunk hogy csinálta. A szomorú emmauszi tanítványokat Húsvét hajnalán nem leszidta, nem a földbe döngölte, hanem olyan szépen tudott velük beszélni, hogy lángolt a szívük, s ezek az emberek maguktól visszamennek Jeruzsálembe, s lelkesítik a többieket is. Ez egy recept. Ha jön egy gyerek hozzánk, egy utcagyerek, aki kiábrándult mindenből és mindenkiből, s én azt mondom, milyen csajbatag vagy, milyen mocskos vagy, akkor még mélyebbre kerül, nem? De ha ölbe veszem, és azt mondom, Isten selejtet nem teremtett, te Isten csodaszép alkotása vagy, gyere, megfürdetlek, szép ruhát adok neked, nézd meg, milyen szép vagy és örülj, akkor az a gyerek elindul, és próbál viselkedésében és mindenben jobb lenni, szebben viselkedni. Ebbe az irányba kell elindulni, de ez nem adottság kérdése, hanem az, hogy olvassuk el a mi Urunk Jézus Krisztus életét, az Evangéliumot és próbáljuk meg azt valóra váltani.
Nagyváradon beszélgetünk, ahol nemrég megnyílt egy újabb nevelőotthon. Most éppen hol tart Csaba atya az otthonok építésével, bővítésével, hány gyerek tanul most? Beszéljen egy kicsit erről a lélekbirodalomról, ahogy valaki nevezte mindazt, amit Ön felépített.
Le kell szögezni azt, nekem nem az a célom, hogy nem tudom, hány házat létrehozzak, mert meg vagyok győződve, hogy se az állam, se az egyház, se senki a szociális kérdést nem tudja megoldani. Én azt szeretném megmutatni az embereknek, hogy jó dolog jónak lenni, jó dolog jót tenni! Hogy igen, ez a típusú gyerek is ugyanúgy nevelhető, formálható, mint bármelyik más. Az lenne a cél, hogy vágyat ébresszek az emberekben ahhoz, hogy mindenki a maga utcájában, falujában, tömbházában lehajoljon a bajban lévő emberhez és szolidárisak legyünk. Ez a fő célom nekem. S amikor kérdezik, hogy mit akarok kétezer-tizenkettőben vagy -tizenháromban, akkor mindig azt mondom, hogy konkurenciát. Minden faluban, minden városban kellene legyen egy ilyen kis otthonocska. Hatvannyolc ilyen házunk van, ezek egy része napközi otthon, s vannak a bennlakó otthonok. A Gyergyói-medencében szinte minden faluban van napközi otthon. Háromszéken, Csíkban, Udvarhely környékén, Parajd környékén is sokfelé vannak ilyen napközi otthonok. Egy faluban van kétszáz, ötszáz gyerek, s a legtöbb halad. Aki nem halad, mellé a tehetősebb szülő alkalmaz pedagógust vagy küldik délutáni „afterschoolba”. Egy szegény gyerek, ha hazamegy az iskolából, s nincs, aki leültesse, hogy tanuljon, akkor könnyen elmegy focizni. Másnap az iskolában nincs házi feladat, még a füzetet is otthon hagyta, talán el is késett. Ilyenkor a tanító mit tud mondani: miért nem tanultál? Leszidja a gyereket, ez kudarcélmény. S ahol engem kudarc ér, oda nem megyek szívesen. A gyerek is akkor kezd lógni. Akkor nem elég, hogy nem tanulsz, még lógsz is, az apád laskáját. Behívják ilyenkor az egyedül élő anyukát vagy nagymamát, az sírva hazáig pofozza a gyereket, ami egy újabb, mélyebb kudarcélmény. A gyerek mély spirálba kerülhet, ezért sok gyerek abbahagyja az iskolába járást. Beder Tibor, Hargita megyei tanfelügyelő mondta, hogy fő-tanfelügyelői tevékenysége alatt több mint hatezer iskolaelhagyás történt. Igazából az államnak nincs erre eszköze, hogy egy ilyen leszakadó gyermeket hogyan tudjon visszapergetni. Mi az ilyen gyerekek számára létrehozzuk a napközit, ami azt jelenti, hogy neki van még valamilyen családi háttere, van, ahol aludjon, de nálunk ruhát, tanszert kap, tanulunk, foglalkozunk vele, esténként pedig hazamegy. Mintegy ezer gyerek van ebben a rendszerben. Ha ez már nem elég, amikor már nincs hova hazamenjen, ha testi, lelki, fizikai integritása, épsége veszélyben van, akkor a törvény szerint is ki kell emelni őt a családból, tehát befogadjuk valamelyik bentlakó otthonunkba. Most több mint ezerháromszáz bentlakó gyerekünk van Erdély területén. Csak addig kellene bent legyen, amíg a családi háttér normalizálódik, mert az a jó, ha nem szakad el a vér szerinti rokonaitól, hanem velük együtt él és növekszik. A fogorvos se azzal kezdi, hogy kiráncigálja a szánkból a fogakat, hanem töm, fúr, gyökért kezel. A szociális munkás is így kellene a gyerekekhez hozzáálljon. Sokszor elmondtam az állami hatóságoknak, hogy a rendszer kevesebb pénzbe kerülne, és hatékonyabb lenne, ha a gyerek úgy éli meg, hogy én társ vagyok, egy mentőcsónak. Ezért van az, hogy egyetlen házunkban sincs kapus, meg lakat. A gyerekek kijárnak a városi iskolába, visszajönnek, magukénak érzik. Én szeretnék egy „fertőző betegség” lenni, hogy megfertőzzem az embereket azzal, amivel engem is a mi Urunk Jézus Krisztus vagy Szent Ferenc atyánk megfertőzött. Oly sokszor elmondtam, hogy ha elengednének Somlyón a Szék útján befelé két malacot, mindjárt kirohanna valaki, hogy megfogja és hazavigye. De egy ember ennél sokkal értékesebb. Merjük egymást értékesnek látni, merjük egymást megszólítani, befogadni. Olyan sok üres házban jártam, ahol, mint egy múmia, él valaki egyedül, szörnyű az ő élete. A gyereknek is, ha egyedül van, az unalmas. Én a mi gyerekeinkben azt látom, milyen jó, hogy együtt vannak. Biztatnám a kedves testvéreinket, hogy merjenek jók lenni, a cselekvő szeretet útjára lépni, merjenek befogadni egy-egy gyereket, öreg nénit. Én nemcsak gyerekeket fogadtam be, hanem régi, eldobott épületeket is, Bethlen Gábor szülőházát, de idős bácsikat, néniket is. Vagy sokszor hajléktalan embert. Persze, kell vele egy kicsit bíbelődni, de most már jó munkatársam, aki veti a vállát a vállamhoz, együtt húzzuk a szekeret. Ez kellene, hogy meglássuk egymásban az értéket, a társat, a barátot, azt, akivel akár álmainkat valóra válthatjuk, akivel együtt dolgozhatunk.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Szilágysági rendőrterror: ittasan, ok nélkül bántalmazott egy magyar férfit az őrsparancsnok
Minden ok nélkül megvertek egy magyar fiatalembert a szamosudvarhelyi rendőrőrsön. A szóban forgó Szőcs Zoltán vállalkozó szerint a Szilágy megyei település rendőrőrsének parancsnoka ittas állapotban bántalmazta, és többször „lebozgorozta”. A Zsibó városától nyolc kilométerre fekvő községben január 9-én történt incidensről a sértett számolt be a Krónikának, jelezve, hogy a napokban feljelentést készül tenni az ügyben a megyei törvényszéken. A megyei rendőr-főkapitányság viszont azt állítja, hogy a szamosudvarhelyi rendőrök törvényesen bilincselték meg, majd állították elő a személyi okmányai felmutatását megtagadó férfit.
Több órán keresztül tartottak bilincsbe verve és bántalmaztak egy 25 éves, szilágysági férfit a szamosudvarhelyi rendőrőrs munkatársai. A Zsibó városától nyolc kilométerre fekvő községben január 9-én történt incidensről a sértett számolt be a Krónikának, jelezve, hogy a napokban feljelentést készül tenni az ügyben a megyei törvényszéken. A többek között műtrágya (ammónium-nitrát) forgalmazására szakosodott céget működtető Szőcs Zoltán a múlt hét szerdán zsákokba ömlesztett árut szállított megrendelőinek, amikor gépkocsijával félrehúzott Szamosudvarhely főutcáján, mivel megcsörrent a mobiltelefonja, és nem akart vezetés közben beszélni. A fiatalember elmondása szerint ekkor megjelent a községi rendőrőrs egyik munkatársa, áttanulmányozta a jármű és az áru okmányait, majd miután mindent rendben talált, ráripakodott, hogy többet meg ne lássa, ne kereskedjen többet műtrágyával a környéken.
„Bár utólag letagadta, a rendőr le is fényképezte a papírjaimat, azzal továbbállt. Én betértem egy ábécébe ásványvízért, és amikor visszafelé tartottam az autóhoz, már a şef de post (a helyi rendőrőrs parancsnoka – szerk. megj.) jött elébem, és követelte ő is az okmányokat” – idézte fel lapunknak a történteket a Szilágynagyfalu tőszomszédságában fekvő Bürgezden élő Szőcs Zoltán.
„Magyarországon képzeled magad?”
Ekkor kezdődött a vállalkozó kálváriája. Hiába próbálta elmagyarázni a szamosudvarhelyi rendőrparancsnoknak, hogy beosztottja néhány perccel korábban már tüzetesen átnézte a papírjait, és hogy abban a pillanatban épp gyalogol, nem autóval közlekedik, Costel Zaharia ellentmondást nem tűrő hangon követelte tőle a dokumentumokat. „Nem bízom a kollégámban, mutasd a jogosítványodat és az áru papírjait. Rád rakom a bilincset, te! Hát hol képzeled magad, Magyarországon?!” – kiabálta a közeg Szőcsnek. A férfi felhívta a rendőr figyelmét, hogy nincs előírásszerűen felöltözve (rendőregyenruhája hiányos volt, fején nem volt tányérsapka), továbbá bűzlik az alkoholtól.
Emiatt nincs joga eljárni vele szemben, ő pedig nem köteles alávetnie magát az utasításainak, annál is inkább, mivel a rendőr nem volt hajlandó igazolni magát. „Török vagy, hogy nem érted? Mutasd a papírjaidat! Én ismerem a jogaimat, de úgy látom, te nem vagy tisztában a kötelezettségeddel. Hát mit képzelsz, mi történik itt, találkozott a tolvaj a hülyével?” – érkezett Costel Zaharia replikája. És hogy mindez valóban így hangzott el, azt hangfelvétel bizonyítja, Szőcs Zoltán ugyanis az incidens során mobiltelefonján rögzítette az elhangzottak egy részét.
Az utcai szóváltást rövid időn belül dulakodás követte, a hangfelvétel tanúsága szerint Szőcs Zoltán kétségbeesetten ordít az elszenvedett ütlegelések miatt, a szemtanúk közül azonban senki nem reagál a segélykiáltásaira. A két rendőr megbilincselte, majd a szolgálati autóba tuszkolta a fiatalembert. Szőcsöt négy órán keresztül tartották fogva a szamosudvarhelyi rendőrőrsön. „Bilincsben tartottak, a parancsnok többször megütött. Amikor vécére akartam menni, azt válaszolta, csak akkor mehetek, ha magyarul kérezkedem, különben csináljam össze magam” – emlékezett vissza a Krónikának az amúgy románul hiányosan beszélő Szőcs Zoltán.
Csak hosszas követelése nyomán telefonálhatott, így a helyszínre sietett az édesanyja és egy szintén vállalkozó barátja, majd a szamosudvarhelyi rendőrök szilágynagyfalusi kollégájuknál is érdeklődtek a férfi kiléte felől. Sőt Szőcs addig erősködött, amíg a 112-es segélyhívó számon keresztül riasztott zsibói rendőrök alkoholtesztet végeztettek Costel Zahariával. Az ügy pikantériája egyébként, hogy a Szőcs által készített hangfelvétel tanúsága szerint a rendőrparancsnok korábban elismeri, hogy megivott két pohár bort – ennek ellenére a rendőrség hivatalos tájékoztatása szerint az alkoholteszt eredménye szerint Zaharia nem fogyasztott szeszes italt.
Szemet szúr a műtrágyabiznisz?
A bürgezdi vállalkozó másnap jelentkezett a törvényszéki orvosnál, aki megállapította, hogy a testére mért ütések nyomán egy-két napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Szőcs Zoltán csak az incidens utáni napokban értesült arról, hogy személyi okmányai felmutatásának megtagadása miatt 500 lejes pénzbírsággal sújtotta a szamosudvarhelyi rendőrség. Amely azonban a férfi kereskedelmi tevékenysége, az általa szállított és forgalmazott műtrágya esetében már árnyékra vetődött, holott az őrsparancsnok adott pillanatban azzal is meggyanúsította, hogy lopta az árut. Costel Zaharia altiszttel lapunknak nem sikerült felvennie a kapcsolatot.
Tincuţa Dumuţa őrnagy, a Szilágy megyei rendőr-főkapitányság szóvivője a Krónikának elmondta, Szőcs Zoltánnal szemben szamosudvarhelyi kollégái a törvényes előírásoknak megfelelően jártak el: mivel az őrsparancsnoknak már nem igazolta magát, és agresszíven viselkedett, a rendőröknek jogukban állt megbilincselni és előállítani. Felvetésünkre, miszerint a sértettet nem vezetés, hanem gyaloglás közben szólította le a rendőr, továbbá hangfelvétel bizonyítja, hogy Szőcs át akarta adni az iratait, a szóvivő megjegyezte: szerinte nincs rá bizonyíték, hogy a felvételeken valóban az érintettek beszélnek. Úgy véli ugyanis, hogy a hangfelvételek könnyen manipulálhatók.
„Egyébként is furcsa, hogy a férfinak volt gondja működésbe léptetni telefonja felvevőjét” – jegyezte meg Tincuţa Dumuţa. Hozzátette, a zsibói rendőrök által Costel Zaharián elvégzett alkoholteszt negatív lett, majd megjegyzésünkre, miszerint az őrsparancsnok elismerte, hogy fogyasztott alkoholt, a szóvivő úgy válaszolt: „de nem mondta, hogy mikor ivott”...
Szőcs Zoltán nem hajlandó fátylat borítani a történtekre, és még a napokban feljelentést tesz a törvényszéken bántalmazásáért. Elmondása szerint mindeddig azért nem tette meg, mert az incidens után néhány napig Magyarországon tartózkodott, majd túlságosan lefoglalta vállalkozása irányítása. „A történtek óta a rendőrök vadásznak a kamionjaimra, úton-útfélen ellenőrzik őket, a vevőimet zaklatják, hogy mutassák meg, adtam-e nekik számlát. Ez tűrhetetlen” – méltatlankodott lapunknak a szilágysági vállalkozó. Szőcs különben azt gyanítja, hogy a magyarokkal szemben táplált ellenszenven kívül a szamosudvarhelyi rendőrök gazdasági érdekek miatt akarták megleckéztetni. Úgy tudja, hogy az őrsparancsnok egyik közeli ismerőse ugyancsak műtrágya-kereskedéssel foglalkozik, a konkurenciát pedig zavarja, hogy Szőcs olcsóbban kínált portékája iránt nagyobb az igény.
(Csíkban a vasúti főrendőr hőzöngött
A szamosudvarhelyihez hasonló rendőri túlkapás történt nemrég Csíkszeredában is. A Csíki Hírlap szerdai számából értesülünk arról, hogy szintén január 9-én a megyeszékhely pályaudvarának várótermében a vasúti rendőrség parancsnoka minden ok nélkül rátámadt egy gyergyóditrói házaspárra. A sértettek beszámolója szerint a civil ruhás, ittas állapotban lévő rendőr felszólította őket, hogy azonnal hagyják el a várótermet, rángatta a nő kabátját, majd három egyenruhás beosztottjával visszatérve az őrsre vezették őket. M. Sándor szerint az incidens azzal zárult, hogy egyik beosztottja elterelte felettese figyelmét, a két másik rendőr pedig elengedte őket.
Miközben a lap információi szerint a vasúti rendőrség parancsnoka nem először inzultálja az utasokat, Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője közölte, a ditrói házaspárnak a városi kapitányságon tett panaszát továbbították az ügyészségre. Az említett mostani rendőri túlkapások rendkívül rossz fényt vetnek az állampolgárok védelmére és a közbiztonság megteremtésére hivatott hazai állami szervre. Különösen ebben az időszakban, amikor a román rendőrség kötelékeiben előzmény nélküli botrány robbant ki, miután kiderült, hogy számos megyében zaklatják a női alkalmazottakat, sőt néhány magas beosztású rendőrtiszt szexuális szolgáltatásokra kényszeríti női beosztottjait.)
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Székelyföld területe egységes és feloszthatatlan!
A Székelyföldért Társaság – az Alaptörvény D. cikke alapján – határozottan felhívja az egységes magyar nemzet fennmaradásáért felelősséggel tartózó valamennyi civil és politikai szervezet figyelmét arra, hogy veszélybe került a történelmi Székelyföld területi egysége és a szülőföldjén jelentős többségben élő, őshonos székely-magyarság azon törekvése, hogy megmaradása és boldogulása érdekében kivívja Székelyföld területi önrendelkezését. A Székely Nemzeti Tanács népszavazásán Székelyföld 220.000 szavazópolgára mondott igent az autonómiára. Ezt egy demokratikus országban figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ráadásul, a székely nép ezen jogos igényét nemzetközi dokumentumok és Románia uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségei is alátámasztják.
Az új, szociálliberális Ponta-kormány eddigi megnyilvánulásai azonban minden kétséget kizáróan jelzik, hogy csírájában akarják elfojtani ezt a törekvést. Románia vészesen közelgő közigazgatási átszervezéséről szóló elképzelések egyértelműen bizonyítják, hogy annak legfőbb célja a történelmi Székelyföld feldarabolása, a székely megyék (Hargita-Kovászna-Maros) olyan nagy, román többségű régiókba történő betagolása, amelyekben a magyarság 30% alatti kisebbségbe szorul. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Hívunk minden magyart, támogassuk együtt a Székely Nemzeti Tanács demonstratív kezdeményezését: Marosvásárhelyen és Budapesten is nyilvánítsuk március 10-ét a Székely Szabadság Napjává!
A Székelyföldért Társaság mindig nyíltan kiáll Székelyföld autonómiája mellett. Tettük ezt 2012. szeptemberében a román nagykövetség előtt és tesszük most is ugyanezen a helyszínen támogatva a Marosvásárhelyre összehívott tüntetést. A Székely Szabadság Napján, 2013. március 10-én várunk mindenkit a román nagykövetség elé (1146 Budapest, Thököly út 72-Izsó utca sarok) székely zászlókkal, hogy megmutassuk: a székely autonómia jogos ügye mellett tömegek állnak!
A Székelyföldért Társaság elnöksége
Érd
Erdély.ma,

A székely zászló kitűzését kéri a polgármesterektől Tamás Sándor
Tamás Sándor, Kovászna megye elnöke arra kérte a Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely körül elhelyezkedő települések polgármestereit, hogy valamennyi településen tűzzék ki a polgármesteri hivatal homlokzatára a székely zászlót.
Tamás Sándor - aki egyben az RMDSZ megyei szervezetét is vezeti - elmondta: e gesztussal a polgármesterek szolidaritást vállalhatnak azokkal az elöljárókkal, akik ellen a megye prefektusa pert indított a zászló kitűzése miatt.
„Azért kértem ezt a polgármesterektől, mert a Székelyföld iránti elkötelezettség a szívünkben van” - jelentette ki Tamás Sándor. A jogász végzettségű elnök ezúttal is nyomatékosította, hogy a zászló egy nemzeti közösség szimbóluma, és annak kitűzése - megítélése szerint - nem ütközik törvénybe.
Mint ismeretes, a kék alapon hosszanti aranysávot, valamint holdat és csillagot ábrázoló székely zászlót a megye több polgármesteri hivatalának a homlokzatára is kitűzték már; ott lobog a sepsiszentgyörgyi városházán és a Kovászna Megyei Tanács épületén is. A Kovászna megyei törvényszék azonban tavaly novemberben elfogadta Codrin Munteanu prefektus keresetét, és törvénytelennek ítélte, hogy Uzon község polgármesteri hivatalának homlokzatára kitűzték a székely lobogót. Az igazságszolgáltatási fórum alapfokú döntésével jóváhagyta Munteanu keresetét, és elrendelte, hogy a lobogót el kell távolítani, mivel a törvény szerint csak az ország és az EU zászlóját lehet kitűzni a közhivatalok homlokzatára. Ráduly István, Uzon polgármestere akkor lapunknak úgy nyilatkozott, a törvény csak azt írja elő, hogy ki kell tűzni Románia és az EU zászlóját, más jelképek használatát azonban nem szabályozza, tehát nem is tiltja.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a kereset benyújtása után nyilvános bocsánatkérésre szólította fel a székely szimbólumok ellen harcot hirdető prefektust. Az RMDSZ-es elöljáró felháborítónak tartotta a kereset szövegét, amelyben a prefektus kisbetűvel írta a Székelyföld nevét, a székely jelképet pedig egy futballklub zászlajához hasonlította. A kormánybiztos úgy fogalmazott: az uzoni községháza homlokzatára kitűzött zászló egy nem létező entitást szimbolizál, és éppen annyira törvénytelen, mintha egy futballklub vagy autógyár zászlóját tennék ki a községházára azért, mert a polgármester vagy a tanácsosok kedvelik azt. November 8-án az RMDSZ zászlós tüntetést szervezett a sepsiszentgyörgyi prefektúra előtt, mintegy kétezren vonultak fel székely zászlókkal a székely jelképek védelmében.
Ünnep a magyar kultúra szellemében
Erdély- és Partium-szerte megemlékeznek a magyar kultúra napjáról holnap, egyes településeken már elkezdődtek a rendezvények, néhol többnapos rendezvénysorozat várja az érdeklődőket. Amint arról már korábban beszámoltunk, Bihar, Szatmár, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna megyében, valamint Bukarestben is ünneplik a napokban a magyar kultúrát.
A jeles napról 1989 óta emlékeznek meg január 22-én, kézirata tanúsága szerint ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
Közös ünneplés Váradon és Berettyóújfaluban
Nagyvárad tizenharmadik alkalommal ünnepli a jeles évfordulót többnapos rendezvénysorozattal a magyarországi Berettyóújfaluval közösen. Ma délután A közösségi művelődés – a nemzet megmaradása címmel tartanak fórumot – a vitaindítót dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész tartja, részt vesznek váradi és magyarországi meghívottak. Délután Meleg Vilmos színművész József Attila-műsorát tekinthetik meg az érdeklődők az Ady Endre Gimnáziumban Kiáltás Istenhez címmel. Holnap, a magyar kultúra napján nyílik meg a világban élő román és magyar fotóművészek 7. nemzetközi szalonja az Euro Foto Art Galériában, a Szacsvay Imre Általános Iskolában pedig két író-olvasó találkozóra kerül sor: az elemi osztályosok Tóth Ágnes költővel, a nagyobbak pedig Markó Bélával beszélgethetnek. Délután a kolozsvári Koinónia Kiadó mutatja be négy könyvét a Szigligeti Színházban, majd a Nagyvárad Táncegyüttes Fekete Sáfrán című produkciójára kerül sor, amely a Magyar Kultúráért díjak és az idén alapított Jakobovits Miklós-díj átadását követi. Szerdán, január 23-án a Bunyitay Vincze Könyvtár a Szemfüles ifjúsági folyóirat író-olvasó találkozójának ad otthont, majd a berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesület jubileumi kiállítására kerül sor a Tibor Ernő-galériában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh ugyanakkor saját rendezvényt is szervez a magyar kultúra napján: a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban dr. Pomogáts Béla és más jeles előadók tartanak irodalmi estet, majd Demény Balázs zongoraművész szólóestjére kerül sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében.
Dsida és Arany a színpadon
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata holnap 18 órától ismét műsorára tűzi a nagy sikerrel játszott „....nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak...” című Dsida Jenő pódiumestet. A produkcióban vendégművészként újra láthatja a közönség Bogdán Zsolt Jászai- és kétszeres UNITER-díjas érdemes művészt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészét, Csutak Réka szintén kolozsvári színművészt, valamint Kovács Éva Poór Lili-díjas színművészt. Nagyszabású eseménysorozattal készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyar kultúra napjára, holnap 14 órától látható a budapesti színház- és filmművészeti egyetem negyedéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztályának előadásában Arany János klasszikusa, a Toldi. Az előadást beszélgetés követi, 18 órától pedig a Peer Gynt című előadást láthatja a nagyérdemű. A Toldit Horváth Csaba rendező-koreográfus osztálya adja elő. Az előadás során a teljes Arany-mű elhangzik, miközben a mozgás, a zene, a tánc a szöveg szerves részévé válik. Az igazi kihívást az jelentette, hogy hogyan tudunk egy klasszikus, veretes művet megszólaltatni a kortárs színház nyelvén, mondta el Horváth Csaba. A rendező-koreográfus 2005-ben Budapesten hozta létre saját társulatát Forte néven. A klasszikus és modern szövegekkel egyaránt foglalkozó társulat, a kortárs tánc és a prózai színház elemeit ötvöző formanyelvvel kísérletezik. Ez a kifejezési mód azóta „fizikai színház” néven vált ismertté. Az egyedülálló világot megteremtő zenét Dresch Mihály, a budapesti dzsesszzenei élet kimagasló szaxofonművésze szerezte. A Csíki Játékszín a jeles nap alkalmából az Isten pénze című kortárs magyar musicalt tűzte műsorára. Az előadás 17 órakor kezdődik, a musicalt 2012 decemberében mutatta be a társulat Charles Dickens születésének 200. évfordulóján, Dickens Karácsonyi ének című kisregénye alapján a musical szövegkönyvét Müller Péter írta. A mű zeneszerzője Tolcsvay László, dalszövegírója Müller Péter Sziámi, rendezője Somogyi Szilárd. Könyvbemutatókkal ünnepli a Kriza János Néprajzi Társaság a magyar kultúra napját. Pávai István Az erdélyi magyar népi tánczene című kötetét Szenik Ilona méltatja, a György V. Imola, Keszeg Vilmos és Tekei Erika szerkesztette Kriza János Néprajzi Társaság évkönyvét Czégényi Dóra mutatja be. A rendezvényre január 23-án 18 órától kerül sor a társaság székhelyén, Kolozsváron az est házigazdája Jakab Albert Zsolt.
Díjaznak a Gyergyói-medencében
A Hargita Megyei Tanács és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ a gyergyói-medencei települések önkormányzataival, kulturális intézményeivel és civil szervezeteivel közösen ünnepli a magyar kultúra napját. Az önkormányzatok és a kulturális intézmények képviselőjéből álló kuratórium a javaslatok alapján dönt arról, hogy idén a Gyergyói-medencéből ki kapja meg az öt évvel ezelőtt alapított Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Újdonság, hogy a medence minden iskolájának 2-3 diákja is elismerésben részesül, akik iskolán kívüli tevékenységük révén hathatósan hozzájárultak a kulturális élethez. Mindkét elismerést a holnapi gálaesten adják át a szervezők a gyergyószentmiklósi művelődési központ színháztermében 18 órakor. A Hargita Megyei Tanács kulturális alintézményeivel karöltve január 17–31. között a megye számos településén kiállításokat, könyvbemutatókat, hangversenyeket és tematikus előadásokat szervez. A Hon a hazában elnevezésű rendezvénysorozatba bekapcsolódtak Hargita megye kulturális intézményei. A Hargita Megyei Művészeti Népiskola kamarazenekarának hangversenyét holnap 18 órától tartják a gyergyóalfalvi művelődési házban. A szerzők jelenlétében mutatják be Ferencz Imre Madárkirakat, Kozma Mária Régiségek Gyergyóból, Kristó Tibor Kárász Karcsi, a csalihal című kötetét január 24-én Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson január 25-én.
Krónika (Kolozsvár),

Szigorú fellépés a garázdálkodó gyergyószentmiklósi cigányok ellen
Mivel az elmúlt hónapokban elszaporodott a romák által elkövetett lopások, garázdálkodások száma, elfogyott a gyergyószentmiklósi magyar lakosság türelme, és határozott intézkedések foganatosítására szólítja az önkormányzat és a rendfenntartó erők vezetőit.
Közösen próbál gátat vetni a romák által elkövetett bűncselekményeknek Gyergyószentmiklóson az önkormányzat, a rendőrség és a lakosság egy része. A közel 18 ezer lelkes, Hargita megyei városban a tavalyi népszámlálás szerint 445 cigány nemzetiségű él, számuk azonban a becslések szerint ennek többszörösére rúg, ám mivel többségük nem rendelkezik személyi igazolvánnyal, és más településekről vándorolt be, pontos adatok nincsenek.
Mivel az elmúlt hónapokban elszaporodott a romák által elkövetett lopások, garázdálkodások száma, elfogyott a magyar lakosság türelme, és határozott intézkedések foganatosítására szólítja az önkormányzat és a rendfenntartó erők vezetőit. Egy internetes közösségi oldalon „Gyergyószentmiklós nem a cigányoké” elnevezésű csoport nemrég 400 panaszt juttatott el a polgármesteri hivatalhoz.
A sérelmekről, atrocitásokról, lopásokról beszámolva feltárják, hogy a romák rendszeresen zaklatják a lakosokat, az iskolából hazaigyekvő gyerekeket, akiket fenyegetnek, tízóraijukra, értékeire vadászva megtámadják őket. Éjszakánként gyakori a csendháborítás a lakónegyedekben, sorozatosak a tolvajlások a városban, a kéregetők agresszíven reagálnak az elutasításra, sőt a tele bevásárlókosarakat is megdézsmálják. Novemberben cigány családok közötti nézeteltérés fajult odáig, hogy a részvevők tizenhét, magyarok lakta ingatlan ablakait is betörték.
Különben a törvénytelenségek többségét nem a helyi, hanem a bevándorló, Gyergyószentmiklóson bejelentett lakhellyel nem rendelkező romák követik el. Egyed Zsolt helyi lakos, a csoport szószólója egyébként közölte, a megnevezés ellenérzést váltott ki „irodai jogvédők” részéről, akik perrel is fenyegették, emiatt a bűncselekmények megfékezését szorgalmazók immár „Közösen Gyergyószentmiklósért” néven szervezkednek. Ugyanakkor a polgármesternek átnyújtott dokumentumban is leszögezik: nem cigányellenesek, hanem rendpártiak, és csupán „a társadalmi rendet aláaknázó, destruktív elemek mozgásterét kívánják beszűkíteni”, és nemzetiségtől függetlenül minden jóakaratú, építő szándékú embert a közösség tagjának tekintenek.
A város mondhatni egész lakosságát foglalkoztató témában kedden a nyilvánosság kizárásával folytatott megbeszélést Mezei János polgármester a roma közösség, illetve a panaszosok képviselőivel, továbbá a városi rendőrség vezetőségével. A városvezető hangsúlyozta, amikor szóvá teszi a garázdálkodókat, nem a cigányság egészéről, hanem csak a vétkesekről beszél.
„Amikor a megbeszélésen falopás miatt vontuk kérdőre az egyik roma képviselőt, ő visszakérdezett: hát először magától kértem, de mivel nem adott, nem volt mit tennem, különben megfagynak a gyermekeim. Az a legnagyobb baj tehát, hogy a cigányok hangadói sem tartják véteknek, ha a máséból vagy a közösből tulajdonítják el, amire égető szükségük van” – számolt be utólag a találkozón elhangzottakról a polgári párti elöljáró.
Mezei arra figyelmeztette a bűnelkövető romákat: beláthatatlan lakossági felháborodásra számíthatnak, ha nem vetnek véget a garázdálkodásnak, és nem próbálnak felzárkózni. A polgármester hozzátette, az önkormányzat fokozott szigorral lép fel minden esetben, amikor áthágják a törvényt, például kitoloncolja az illegálisan betelepülőket, a jogerős bírósági határozat alapján folytatja az illegálisan felhúzott ingatlanok lebontását (eddig közel negyven, romák lakta házat számoltak fel a városban), továbbá megvonja a számlákat nem fizető családoktól az ivóvíz-szolgáltatást. „Ingyenélőket, garázdákat nem hajlandó eltartani a közösség” – szögezte le a polgármester, hozzátéve: a Téglagyári utcában 64 ezer köbméter vizet használtak el a romák díjfizetés nélkül.
Mezei arra utasította a vízszolgáltató társaságot, hogy küldjön felszólítást a tartozás kifizetésére azoknak, akiknek nincs szerződésük, és mégis csatlakoztak az ivóvízhálózatra. A tervek szerint hamarosan négy alkalmazottal növelik a helyi közösségi rendőrség állományát, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni a tolvajokkal, garázdákkal, koldusokkal, a lakosságot félelemben tartó személyekkel szemben.
Szigorúbban ellenőrzi majd az önkormányzat, hogy rendszeresen járatják-e iskolába gyerekeiket a cigányok. A megbeszélés után Mezei János és Egyed Zsolt is azt mondta, biztatónak látják az elért eredményt, az ígéretek reményre adnak okot, de hozzátették azt is: az együttélés szabályait eltérő módon értelmezik Gyergyószentmiklós különböző nemzetiségű lakói.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár),

Kötelező az ETV
Az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) döntése szerint a magyarok által is lakott települések televíziós műsorterjesztői kötelesek betenni alapcsomagjukba az Erdélyi Magyar Televíziót (ETV).
A hatósági döntést az ETV tegnap közölte honlapján a keddi OAT-ülés jegyzőkönyvére hivatkozva, mely szerint az adót Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyében kell bevenni a kábeltévék alapcsomagjába. Nagy Zsolt, a televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke az ETV újabb elismerésének tekintette a hatósági döntést, és úgy vélte, ezáltal Erdély több településére is eljutnak az ETV műsorai.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A román hatóság kötelezővé tette az Erdélyi Magyar Televízió műsorainak sugárzását
A romániai médiát felügyelő Országos Audiovizuális Tanács (CNA) keddi döntése szerint a magyarok által is lakott települések televíziós műsorterjesztői kötelesek betenni az alapcsomagjukba az Erdélyi Magyar Televíziót (ETV).
A hatósági döntést az Erdélyi Magyar Televízió közölte honlapján szerdán a keddi CNA-ülés jegyzőkönyvére hivatkozva. A hatóság honlapján elérhető jegyzőkönyv arra utal, hogy az ETV-t Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyékben kell bevenni a kábeltévék alapcsomagjába. Ezekben a megyékben haladja meg ugyanis a lakosság aránya a húsz százalékot.
Nagy Zsolt, a televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke az ETV újabb elismerésének tekintette a hatósági döntést, és úgy vélte, ezáltal Erdély több településére is eljutnak az ETV műsorai.
Szász Attila, a CNA korábbi magyar tagja a vásárhely.ro marosvásárhelyi hírportálnak nyilatkozva fontosnak tartotta, hogy az ETV a továbbiakban minden technikai feltételt megadjon a kábelszolgáltatóknak a jeltovábbításhoz. A kábeltévék ugyanis csak akkor kötelesek felvenni alapcsomagjukba az ETV műsorát, ha ennek feltételeit a marosvásárhelyi székhelyű televízió biztosítja.
Az ETV eddig a marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi földi sugárzás mellett a Romtelecom társaság Dolce műholdas szolgáltatásán és egyes helyi kábelszolgáltatókon keresztül jutott el a tévénézőkhöz.
erdon.ro,

Új adó miatt háborognak a székely gazdák
Az új romániai mezőgazdasági adó súlyos következményekkel jár a székelyföldi családi gazdaságokra, és Románia költségvetése is hátrányos a magyarokra – véli az RMDSZ.
A román kormány adót vetett ki a családi gazdaságokra. Függetlenül attól, hogy nyereséges vagy nem, piacra termel vagy nem, a két hektár termőfölddel vagy bizonyos állatállománnyal rendelkező gazdaságok után átalányadó fizetésére kötelezik a gazdákat. Az RMDSZ-es honatyák és a gazdálkodók képviselői felháborodással fogadták a kormányhatározatot.
A román kormány a parlamenti vakáció alatt sürgősségi rendelettel módosította az adótörvényt. Az új adóról, amelyet a bukaresti kabinet már február elsejétől bevezetne, Tánczos Barna szenátor a Határok nélkül műsorában azt mondta, rosszabb, mint az egykori dézsma. Utóbbit ugyanis úgy hajtották be, hogy megnézték, mi van a gazda portáján, most azonban a kormány nem vizsgálja, hogy adott földdarab tényleg termett-e. Sőt, még csak nem is behajtja, hanem elveszi abból a gazdát megillető támogatásból – tette hozzá a politikus.
A törvényhozási képviselő szerint a diszkriminatív intézkedés bizonyos érdekeket véd, és súlyos következményekkel jár a székelyföldi családi gazdaságokra. Tánczos Barna hangsúlyozta, bizonyos állatfajták adózás alá esnek, mások nem, így a tehén után fizetni kell, a bika vagy a borjú után nem. A tervek szerint ugyancsak kimaradnak majd a megadóztatott javak köréből a több száz hektáros legelők, ahol jellemzően a nagy juhnyájakat tartják. „Valószínű azért, mert azok a juhászok gyakrabban tudnak a pénzügyminisztérium egyik vagy másik irodájába járni” – fogalmazott a politikus a Kossuth Rádióban.
A magyar szenátor hangsúlyozta, ha túl nagy a teher a családi gazdaságokon, akkor az érintettek felhagynak a mezőgazdálkodással. Becslések szerint az adó országosan mintegy 600 ezer családi gazdaságot érint – ebből 25-30 ezer működik a székelyföldi Hargita megyében –, így összességében az ágazatból élők 75-80 százaléka kap új terhet. Tánczos Barna hangsúlyozta, az állam megadóztatja a takarmánytermesztést, utána az állatlétszám függvényében a tenyésztést, majd ha valakinek ezek után még van kedve feldolgozott terméket, például sajtot, előállítani, akkor azután is adózhat. Reggel, délben, este nem lehet a gazda nyakába adót varrni, mert tönkremegy a mezőgazdaság – mondta a politikus.
Nemcsak az új adó, hanem a készülő országos költségvetés is hátrányos Székelyföldre. A magyar többségű megyék ugyanis kisebb összeghez jutnak, mint tavaly – véli Korodi Attila parlamenti képviselő. Alapvető beruházásokra, például iskolák fejlesztésére, egyetlen lejt sem irányoz elő a büdzsé. Emellett olyan projektek sem jutnak megfelelő forrásokhoz, mint az erdélyi autópálya, amely a politikus szerint nagyon fontos, és be kellene már fejezni, de a kulturális intézmények is alulfinanszírozottak lennének. Korodi Attila szerint a román kormányzat rengeteg pénzt fordít nyugdíj-és fizetésemelésre – bár ez is csak alacsony növekedést tesz lehetővé -, miközben a gazdaságot dinamizáló intézkedések helyett új adókat vetnek ki.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Szocialista hakni Erdélyben
Mea culpa és leporolt programok
Még az RMDSZ-vezetőket is megosztja a Magyar Szocialista Párt (MSZP) múlt heti kolozsvári „performansza”. A volt magyar kormánypárt története során első alkalommal rendezett kihelyezett elnökségi ülést, ez alkalommal Mesterházy Attila nyilvánosan elnézést kért a külhoni magyaroktól a 2004-es „nem”-ekért. A gesztus őszinteségét kissé kétségessé tette, hogy a mea culpa második felében mindjárt másokat is hasonlóra szólított fel.
A botrányos elemeket sem nélkülözte az MSZP kolozsvári fellépése, a párt vezetőit ugyanis hosszú perceken át feltartóztatták az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tagjai és a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatának magyar szurkolói. Atiltakozók kendőzetlen üzenetekkel fogadták a látogatókat – gazembereknek, nemzetárulóknak nevezve őket –, a táblákon többek között ilyeneket olvashattunk.: „Nem bocsátunk meg 2004. december 5-ért, nem felejtünk”, vagy „Ne mosdassuk a nemzetárulókat!” Bocsánatkérés félszájjal
Pedig az MSZP újszerű „ajándékot” hozott Erdélybe: új alapokra kívánja helyezni a külhoni magyarsággal kapcsolatos politikáját, a bocsánatkérést pedig a folyamat első elemének nevezte Mesterházy Attila pártelnök. Elismerte, hogy a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott korábban megfelelő hangsúlyt, ezért jogosnak nevezte a baloldal kritizálását. „2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar-magyar kapcsolatoknak, olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársainkat. Ez téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnék kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettünk” – jelentette ki Mesterházy. Hozzátette azonban, hogy más politikai tényezőknek is épp így kellene elnézést kérniük – például a Fidesznek, derült ki rákérdezés nyomán –, indokként azonban csak belpolitikai kritikákat tudott felhozni, ami igen testidegennek hatott a pillanat nemzetpolitikainak szánt közegében.
Ezzel együtt meglepetésként hatott a baloldali mea culpázás, illetve az a kijelentése, hogy az MSZP felismerte: a nemzetpolitika nem csak problémamegoldó technikákból, pragmatikus viszonyulásból áll, hanem érzelmi üzenetekről, gesztusokról is szól. A nóvumok sora ezzel le is zárult, hiszen a szocialisták nemzetstratégiai programjának sarokpontjai legfeljebb árnyalatokban különböztek az elmúlt két évtized internacionalista lózungjaitól. Sőt, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi viszony, a belügyekbe való be nem avatkozás elveit akár régebbről is kölcsönözhették volna. Új elemként legfeljebb annyit emeltek be, hogy az MSZP nem kívánja az anyaország határain túli régiókba „exportálni” a magyarországi belpolitikai vitákat, az egyenlőség elvét akarja érvényesíteni a kapcsolattartásban a határon túli magyarság legitimen választott képviselőivel, szervezeteivel. Némi józanságról árulkodik Mesterházy következő kijelentése: „Nagy a lemaradásunk, sokat kell tennünk azért, hogy elnyerjük a magyarok bizalmát. De realisták vagyunk, és nem gondoljuk, hogy hirtelen tömegesen fognak ránk szavazni a külhoni magyarok”.
„Összebútorozás”? Az erdélyi baloldali felvonulás házigazdája az RMDSZ volt. Az „összebútorozás” szimbolikus jellegén túl a két szervezet közös Kárpát-medencei program kidolgozásáról és végrehajtásáról tárgyalt. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint abban állapodtak meg, hogy szakpolitikai kérdésekben megosztják egymással tapasztalataikat, átadják egymásnak a két párt műhelyeiben készült tanulmányokat. Együttműködési megállapodást írt alá az RMDSZ által alapított Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Magyar Szocialista Párt Táncsics Mihály Alapítványa is. A felek megállapodtak abban, hogy közös rendezvényeket, konferenciákat, találkozókat szerveznek, különös tekintettel az oktatás, a tudomány és a kultúra területére.
Inkább a Fidesz
Az MSZP erdélyi túrája természetesen élénk reakciókat váltott ki határokon innen és túl. A Fidesz szerint a szocialisták már a határon túli magyar településeket is képmutatással és gyűlöletkeltéssel akarják elárasztani. Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő szerint „Erdélyben bocsánatkérést színlelnek, itthon pedig listázzák és románozzák az erdélyi magyarokat.” „Mesterházy Attila MSZP-elnök, illetve a párt vezetőségének kolozsvári látogatása az RMDSZ meghívása nyomán megerősíti azt, amit az Erdélyi Magyar Néppárt korábban is hangsúlyozott: összenő, ami összetartozik – fogalmaz az EMNP közleménye. – Az MSZP és az RMDSZ »egymásra találásának« – amit formálisan a pártalapítványaik, a Szabó Vilmos által vezetett Táncsics Alapítvány, illetve a Markó Béla elnökletével működő Kós Károly Akadémia Alapítvány között született megállapodás rögzít – pozitív hozadéka az, hogy elősegíti az erdélyi magyar közösség tisztánlátását: az RMDSZ azokkal vállalt nyílt közösséget, akik a 2004-ben a szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányoltak.”
Megoszlanak a vélemények az RMDSZ-en belül is. Miközben Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester arról beszélt, hogy a székelyföldi RMDSZ számára a Fidesz a szimpatikusabb, a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba szerint ebben a kérdésben nem kell pártfegyelem. A nagyváradi Szabó Ödön sem kampányolna az MSZP-nek, inkább elindítaná az RMDSZ-t a magyarországi választásokon.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Lezárult a XX. KÖDAK
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) XX. alkalommal szervezte meg Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémiáját (KÖDAK), amelyen 12-16 középiskolás diáktanácsos számára biztosított szakmai és jellembeli fejlődési lehetőséget öt hétvégi képzésen. A képzéseket követően a résztvevőknek saját források felhasználásával kell műhelytábort szervezniük, amellyel egyéni képességeiket, fejlődésüket bizonyíthatják. A tavaly meghirdetett pályázatra harmincnál többen jelentkeztek. Összesen 14 felvételizőt vettek fel az akadémiára Brassó, Hargita, Kolozs, Maros, Szatmár és Temes megyéből.
Az első hétvégén Szász Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karának adjunktusa tartott képzést szervezeti menedzsment témában Medgyesen. A második hétvége oktatója Debreczeni Sándor volt, a nagyváradi hétvége témája pedig a pénzügyek, a pályázatírás és szponzorkeresés. A nagybányai hétvégén a Prisma Egyesület egyik munkatársa, Filer Lóránd vett részt, aki a rendezvényszervezésről tartott képzést. A negyedik hétvégén Kósa András-László, szociológus és a KÖDAK egyik alapítója beszélt Homoródfürdőn az érdekképviseletről. Az utolsó hétvégi multiplikátor képzést Kádár Magor nemzetközileg elismert képző tartotta Sepsiszentgyörgyön.
A műhelytábort 2013 januárjában szervezik meg a „Ködakosok”. A Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia Intézete és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége köszöni a képzőknek, a helyi szervezőknek és a támogatóknak, hogy segítettek a résztvevő diákoknak felejthetetlen élményt nyújtani.
MAKOSZ sajtóiroda
Szabadság (Kolozsvár),

Huszárakadémia Bálványosfürdőn
Az előző négy, Hargita megyében megtartott Huszárakadémia után a hét végén második alkalommal került sor az erdélyi katonai hagyományőrzők elméleti képzésére Háromszéken, Bálványosfürdőn. Szombaton és vasárnap mintegy százötven huszár, gyalogos és huszárjelölt, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége vett részt a sorrendben immár hatodik találkozón.
Az idei Huszárakadémiára Budapestről, Szegedről, Debrecenből, Kaposvárról, Marosvásárhelyről, Gyulafehérvárról, Biharból, Gyergyóból, Csíkból, a Kászonokból, Erdőszentgyörgyről, Havadról, Székelyudvarhelyről, Székelyderzsről, Szentegyházáról, Uzonból, Gidófalváról, Árkosról és Kőröspatakról érkeztek hagyományőrző huszárok és előadók. Az utóbbi három települést a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület képviselte, és természetesen jelen voltak a torjai huszárok is. Szombaton a Vár Panzióban a huszársággal és a lóval kapcsolatos szakmai előadásokat tartottak zömében magyarországi történészek és hadtörténészek. Tegnap reggel a Bethlen Gergely Mátyás-huszárezredes életéről szóló előadást követően a résztvevők Altorjára utaztak, ahol a felvonulás után zsúfolásig telt templomban a Hatos Mihály plébános által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt. A szentmiseáldozat bemutatása után Daragus Attila, a község polgármestere elmondta: jövőre emlékjelt állítanak az itt megtartott Huszárakadémiák tiszteletére. Himnuszaink közös eléneklése után a templomkertben a huszárok együtt dalolták el a Gábor Áron rézágyúja című negyvennyolcas dalt, majd az Árpád-szoborhoz vonultak, ahol Vass László szegedi hagyományőrző alezredes felolvasta a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség előléptetési parancsát. Többek között őrnaggyá léptették elő Kádár Lászlót, alezredessé Miholcsa Józsefet, főhadnaggyá Hatos Mihály tábori lelkészt, századossá Jakab Kevendet és Kövér Györgyöt, hadnaggyá Bodoki Bélát. Erdély egyetlen Árpád-szobra előtt a résztvevők alapi kiképzést is kaptak, a huszárok imádságos szertartását sajátították el. Altorjáról a hagyományőrzők visszamentek Bálványosra, ahol Csontos János hagyományőrző huszár főhadnagy, a debreceni II. Honvéd Huszárezred vezetője Bem apóról és a tervezett Bem-emléktúráról tartott előadást. Székely Tibor hagyományőrző dandártábornok a vezérkari gyűlést követően bezárta a hatodik Huszárakadémiát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Erődemonstrációt követel a románok civil szervezete Székelyföldön
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma szerint, az országnak ebben a részében meg kell erősíteni az állam hatalmát, hogy „megállítsák a szélsőséges jobboldali magyar szervezetek folyamatos szeparatizmus hullámát”. Victor Ponta miniszterelnöktől azt kérik, tartsa meg tisztségében Codrin Munteanu prefektust, mert Kovászna megyében ő szavatolja a rendet és a törvényességet. A román civil fórum vezetői a központi hatóságokat arra szólítják fel, hogy azonosítsák és büntessék meg azokat, akik megrongálták a prefektúra elé kitett óriás román zászlót. A románok civil szervezete szerint, az állam felelősségre kellene vonja Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnököt és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, mert valójában ők az „erkölcsi elkövetők”. A közlemény szerint, a két magyar politikus folyamatosan uszít a románok, Románia, a román szimbólumok és értékek ellen.
„Emlékeztetjük a parlamentet, az államelnöki hivatalt és a kormányt, hogy azért jutottunk ebbe a helyzetbe, mert az elmúlt 23 évben folyamatosan csökkent az állam autoritása Kovászna és Hargita megyékben, mert a román pártok kompromisszumokat kötöttek a magyar kisebbség szervezeteivel, melyeknek statútumában szerepel a területi autonómia”- olvasható a közleményben.
Tudomásunk szerint, Székelyföldön több román civil szervezetnek ugyanaz a néhány személy az alapítója, több szervezet nevében tudják így nyomatékosítani magyarellenes nyilatkozataikat.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

Egyre több csecsemőt hagynak a kórházakban
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a kórházban hagyott kisbabák többsége nem kívánt terhességből született. Az anyák a szegénységgel magyarázzák tettüket vagy azzal, hogy nem mehetnek haza egy csecsemővel.
Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a legtöbb kisbabát tavaly hagyták a kórházakban, összesen hatvan csecsemő maradt az újszülöttosztályokon – tudtuk meg Elekes Zoltántól, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjétől. Az igazgatóság szakemberei csak minden harmadik csecsemő szüleit tudták meggyőzni arról, hogy mégis vegyék magukhoz a kórházban hagyott kisbabájukat. A csecsemőelhagyások számát tekintve Székelyudvarhely áll a legrosszabbul, ugyanis az eseteknek több mint a fele itt történt. Ehhez viszont hozzájárulhatott az is, hogy sokan a megye más részeiről is a székelyudvarhelyi kórházba jönnek szülni. Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” a város kórházának újszülöttosztályán az anyák, de a gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai utólag csak tizenkettőt tudtak rábeszélni arra, hogy vigye haza kisbabáját – mondta el Elekes Zoltán. Az adatok felsorolását folytatva azt is közölte, hogy a csíkszeredai kórházban tizenhét csecsemőelhagyást jegyeztek fel tavaly, kilencet végül mégis magukhoz vettek szüleik, nyolc viszont hivatásos nevelőszülőkhöz került. Maroshévízen hat csecsemőelhagyás történt 2012-ben, a kisbabák mindegyike a gyermekvédelmi rendszerben maradt, akárcsak Székelykeresztúron és Gyergyószentmiklóson, ahol egy-egy ilyen eset történt, de a szülőket utólag sem tudták rábeszélni arra, hogy felneveljék kisbabájukat – tájékoztatott Elekes Zoltán. Az összesen hatvan kórházban hagyott csecsemő kétharmada, azaz negyven újszülött maradt a megyei gyermekvédelmi rendszerben, tehát hivatásos szülőknél, illetve néhányuk a súlyosan fogyatékos gyermekek számára fenntartott négy Hargita megyei központ valamelyikében került elhelyezésre.
A kórházban hagyott újszülöttek többsége cigány családban, nem kívánt terhességből született, az anyák között vannak első gyereküket elhagyó, de többgyerekes anyák is – tudtuk meg a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetőjétől. „Biztos, hogy nem betervezett és akart terhességek, nem várják ezeket a gyerekeket” – fűzte hozzá a szakember. A csecsemőelhagyások fő okairól Elekes Zoltán azt mondta, az anyák többsége a szegénységgel indokolta tettét, azt mondták, nem tudják eltartani a csecsemőt. Voltak viszont olyanok is, akik férjüktől, élettársuktól tartva nem merték hazavinni újszülött gyermeküket, ezekben az esetekben a család férfitagját is igyekeztek meggyőzni arról, hogy vigyék haza kisbabájukat – mondta el az igazgató.
Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” az udvarhelyi kórházban
A mélyszegénységre hivatkozók esetében viszont nem sokat tudnak tenni, dacára annak, hogy meggyőződésük szerint jobb a gyermeknek, ha saját családjában nő fel, még ha szerény körülmények között is, mint a biztosabb anyagi körülményekkel rendelkező gyermekvédelmi rendszerben, amelyből kikerülve viszont nem találja meg a helyét, sem a többségi társadalomhoz nem fog tartozni, sem ahhoz a közösséghez, amelybe született – fejtette ki Elekes Zoltán. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ha a csecsemő egészsége, fejlődése vagy élete kerül veszélybe a szegénység vagy más okok miatt, akkor természetesen nem hagyhatják a családjában. Az elhagyott újszülöttek a kórházban sem maradhatnak, noha régebb ez volt a gyakorlat, és más megyékben még most is előfordul, de az esetenként több hónapos kórházi tartózkodás nagyon károsítja fejlődésüket, ezért amint elhagyhatják az újszülöttosztályt, a gyermekvédelemnek azonnal intézkednie kell – magyarázta el az igazgató.
A kórházban hagyott újszülöttek számát tekintve 2009-ben és 2010-ben tapasztaltak jelentős visszaesést a megyei gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai, azt követően viszont évről évre nőtt az ilyen jellegű esetek száma. Az elhagyott csecsemőket is beleértve tavaly összesen 108 gyermek került be a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerbe, egy részüket magára hagyták szülei, másokat veszélyeztetett helyzetük miatt a gyermekvédelem kellett kiemeljen saját családjukból, de olyan esetek is voltak, amikor a szülők kérték gyermekük elhelyezését, mert nem tudták vagy nem akarták felnevelni, de a kórházban sem akarták hagyni.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Nemet mondanak az új „dézsmára”
A mezőgazdasági minisztérium hadat üzent a vidéknek – jelentette ki Kelemen Atilla Maros megyei parlamenti képviselő, az alsóház mezőgazdasági bizottságának alelnöke a termelőket érintő átalányadó bevezetését kommentálva. Szerinte az intézkedés nemhogy támogatná, hanem elriasztja az embereket az állattenyésztéstől és növénytermesztéstől. A Hargita megyei gazdák tegnap bejelentették: tüntetnek, ha a kormány nem törli el az új adót.
A mezőgazdasági minisztérium hadat üzent a vidéknek – jelentette ki Kelemen Atilla Maros megyei parlamenti képviselő, az alsóház mezőgazdasági bizottságának alelnöke a termelőket érintő átalányadó bevezetését kommentálva. Szerinte az intézkedés nemhogy támogatná, hanem elriasztja az embereket az állattenyésztéstől és növénytermesztéstől.
Kelemen: átgondolatlan döntés
Annak ellenére, hogy Victor Ponta miniszterelnök hetekkel ezelőtt azt mondta, csökkentik az adókat a mezőgazdaságban, most épp az ellenkezőjét eredményezi a rendelet: a termelési folyamat során többször is megadóztatnák a gazdákat – mutatott rá Kelemen Atilla. „Jelenleg senki nem tudja, miért és mennyit kell adóznia. Előfordulhat például, hogy valakinek van 2000 bikája és 5000 hektár legelője, és nem kell adót fizetnie, mert a csirkékre, tehenekre és bivalyokra kivetették, de a bikákra nem” – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke. Hozzátette, az ellenérv az volt, hogy a farmerek kapnak támogatást az Európai Uniótól – csakhogy azt az összeget fejlesztésre kapják, segítségként, nem azért, hogy az adót kifizethessék. Kelemen Atilla szerint Maros megyében 28 414 gazda várja a tavaly augusztusban megígért támogatást, de nem kaptak egyetlen lejt sem. „Ha késel az adó befizetésével, akkor kamatot fizetsz. Az állam ez alól miért kivétel? Ha késnek a kifizetésekkel, akkor adjanak több pénzt” – fogalmazott a képviselő, majd ironikusan hozzátette: Bukarestben már nem azt mondják, hogy dögöljön meg a szomszéd kecskéje is, hanem hogy haljon meg a szomszéd, hogy elvegyék a kecskéjét.
Tüntetésre készülnek a gazdák
Tegnap egyébként a Hargita megyei gazdák a csíkszeredai megyeházán gyűltek össze, hogy megvitassák, milyen eszközökkel léphetnek fel a tevékenységüket sújtó sürgősségi kormányrendelettel bevezetett átalányadók ellen. Az elképzelések szerint a termelők beadványban fogják kérni az átalányadók visszavonását. Amenynyiben kérelmük elutasításra talál, az utcai tiltakozásoktól, útlezárásoktól sem riadnak vissza.
„Az adótörvénykönyv módosítása lehetetlenné teszi a gazdálkodást” – fogalmazott Márton István, a Hargita Megye Tanácsa által támogatott vidékfejlesztési egyesület igazgatója. Kifejtette, a gazdák által megfogalmazott javaslatokat petíció formájában eljuttatják az illetékeseknek, és amennyiben egy megadott határidőn belül nem történik előrelépés, tüntetni fognak Hargita megyében, és ha szükséges, Bukarestben is. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) részéről Sebestyén Csaba elnök, MPP-s megyei tanácsos szólalt fel. Véleménye szerint a törvény gazdákat sújtó része „merénylet” a mezőgazdasági ágazat ellen.
„Nem kell maszatolni, a kormánytól követelni kell, hogy vonja vissza a dézsmát, az adótörvénykönyv 7. pontját. Nem tűrhető, hogy többszörös adózással sújtsák a termelőt, ráadásul a törvény szakmailag teljesen megalapozatlan” – nyomatékosította Sebestyén.
Amint arról beszámoltunk, a bukaresti kabinet sürgősségi kormányrendelettel módosította az adótörvénykönyvet, amelyben csökkentette az adómentesen, saját gazdálkodás céljára használható mezőgazdasági területet és állatállományt. Az intézkedés mintegy 600 ezer gazdát érint. Gáspár Botond, Gyergyai Csaba, Létai Tibor
Krónika (Kolozsvár),

Ha ütik a székelyt
Harsány ugatásba kezdtek ismét az ügyeletes román nemzetféltők, s ezúttal még utcára vonulásra, nagyobb tüntetésre sem volt szükség, elég volt néhány zászló.
Nehéz megmagyarázni, miért vált ki ekkora indulatot pár székely lobogó, miért érzik úgy még a jóhiszeműbb román véleményformálók is, hogy darabokra hullik Románia, ha nem ítélik el az „úgynevezett Székelyföld” mindenre képes lakóit elvetemült cselekedetükért. Nincs kampány, mégis olyan elszántan védik az „ősi román földet”, hogy majd lángra kap a mikrofon. S egyik neves, időközben honatyává is felkent történész meg is fogalmazza: nem jelent egyebet ez a sok székely zászló, mint hogy a román állam elveszítette hatalmát, tekintélyét a térségben. Ilyen egyszerű volna... Valóban még a kampányból ered a zászlós adok-kapok, s nem akar csitulni. Hergeli a kedélyeket a prefektus, aki megy ugyan államtitkárnak, de lám, közben nem tud elszakadni tőlünk, csatlakoznak a kórushoz a bukaresti megmondók, akik tévékben osztják az észt, akár órákon át, s már a második mondatuknál kiderül, fogalmuk sincs a székelyföldi valóságról, a hazugságtól sem riadnak vissza, ha erőteljesebbé, hatásosabbá kívánják tenni üzenetüket. Mondják, magyarázzák: nincs, amit keresnie a székely (esetleg magyar) zászlónak a közhivatalokon, az engedékenyebbek talán-talán belemennének, hogy ott legyen a kultúrházon, s használjuk ünnepeinken, ha már „fabrikáltunk” egy ilyent magunknak. Felvillannak a spanyolországi ügyeletes feljelentő elrettentő képei, orrvérzésig játsszák újra meg újra az archívumból előkapart zászlóégetés felvételét, de közben magabiztosan keverik Kovászna és Hargita megyét, s eljutnak odáig: nem csoda, hogy ily módon űzik az eszüket a fránya székelyek, hisz ebben a térségben nincs román rendőrség, ügyészség, egy-egy elszánt, de tehetetlen kormánybiztos próbálja csak menteni a menthetőt, akinek immár kórusban könyörögnek, maradjon, folytassa e vészes terepen nélkülözhetetlen munkáját, ne cserélje azt kényelmes bukaresti bársonyszékre, mert román nemzeti hőssé Sepsiszentgyörgyön válhat. S végső bizonyítékként bemutatják, lám, még a megyei tanács honlapja is tiszta magyar, s nincs rajta bár egy pöttynyi piros-sárga-kék. Láthatjuk hosszan, de úgy, hogy ne legyen észrevehető, egyetlen mozdulattal románra lehet váltani.
Ismét áll tehát a bál, hadat üzentek a székely zászlónak, a székely identitásnak Bukarestből, s oly vehemenciával teszik ezt, hogy felmerül: tudnak valamit? Valóban van okuk félni? Tényleg elérhető közelségbe került az oly nagy veszélyként kikiáltott autonómia?
De mi lenne, ha rászolgálnánk erre a nagy aggodalomra, s például márciusban a Marosvásárhelyre összehívott autonómiatüntetésen megmutatnánk: nem pár százan tudunk összegyűlni egy-egy székely zászló árnyékában. Ha már ekkora rettegést okozunk, mi lenne, ha végre felhorgadna az a híres székely öntudat?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Elvándorolnak a betegek Romániából
Évről évre növekszik Romániában azoknak a betegeknek a száma, akik külföldi – többek között magyarországi – egészségügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe. Az országos egészségbiztosítási pénztár adatai szerint miközben 2008-ban még alig több mint kétszáz román állampolgár külföldi kezelésének költségeit térítette meg a romániai biztosító, ez a szám tavaly meghaladta az 1300-at. Az általuk igénybe vett analízisekért, sebészeti beavatkozásokért, kórházi kezelésért összesen 700 ezer eurót térített meg a biztosítási pénztár. A külföldi szolgáltatásokat választókról szóló hivatalos nyilvántartás azonban csak a jéghegy csúcsa: becslések szerint évente több tízezerre rúg azoknak a román állampolgároknak a száma, akik más országokban igényelnek egészségügyi szolgáltatásokat.
Nagyon sok beteg nem érzi biztonságban magát a romániai kórházakban
Többségük ausztriai, magyarországi, németországi vagy törökországi kórházakban, klinikákon kezeltetik magukat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbben a korszerű kórházi felszerelések, a szakszerű orvosi ellátás miatt választják a külföldi intézményeket, mivel nem bíznak a hazai egészségügyi szolgáltatásokban.
Előnyben a tehetős páciensek?
Jelenleg a román egészségbiztosító csak abban az esetben téríti meg a külföldön végzett kezelés, orvosi beavatkozás költségét – vagy ennek egy részét –, ha ez nem végezhető el az országban, továbbá ha a romániai beavatkozásra túl sokat kell várni a beteg egészségi állapotához, a kór valószínűsíthető lefolyásához képest. Elsősorban a krónikus, valamint a daganatos betegek keresik a gyógyulást külföldön, a román biztosító azonban csupán egy éves késéssel folyósítja a szolgáltatás ellenértékét, a legtöbb esetben ugyanakkor romániai irányár alapján történik a költségtérítés, ami akár tízszer alacsonyabb is lehet annál, mint amennyit a páciens külföldön kifizetett.
Sokak szerint a páciensmigráció még nagyobb méreteket ölt azután, hogy idén ősztől a román biztosítónak is meg kell térítenie a külföldön elvégzett egészségügyi ellátást. Októberben lép ugyanis hatályba az Európai Unió irányelve, amely lehetővé teszi, hogy a betegek a biztosítás helye szerinti országukban kérvényezzék a külföldön igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek megtérítését olyan mértékben, mint amennyibe a biztosítás helye szerinti országban került volna. Az Evenimentul Zilei bukaresti napilap szerint Magyarország lesz a „legkézenfekvőbb” ország a román betegek számára, hiszen az ottani kórházak könnyen megközelíthetők, ráadásul ott kétszer-háromszor olcsóbbak bizonyos egészségügyi szolgáltatások, mint Ausztriában vagy Németországban.
Tar Gyöngyi csíkszeredai orvos egyetért azzal, hogy nőni fog Romániából a betegelvándorlás, szerinte azonban többnyire a tehetősebb réteg megy majd külföldre gyógyulni. A Hargita megyei egészségügyi igazgatóság vezetője a Krónikának elmondta, mivel pontérték alapján fedezik a különböző betegségtípusok kezelésének költségét, nem hiszi, hogy egy nyugat-európai kórházban ellátnának ezer lejért például egy tüdőgyulladásban szenvedő pácienst – egy hazai egészségügyi intézmény ugyanis ekkora állami támogatást kap ennek a kórnak a kezelésére.
„Emiatt a betegtől pótlólagos költségeket is kérnek majd, ezt azonban csak az anyagilag jól szituált páciensek tudják megengedni maguknak, vagy azok, akik súlyos, Romániában kezelhetetlen betegségük miatt mindenüket feláldozzák a külföldi gyógyulás reményében” – állapította meg a szakember. Tar úgy véli, az uniós irányelv nem a betegek esélyegyenlőségéről, hanem inkább gazdasági érdekekről szól, a nyugat-európai országokban is egyre inkább érezteti hatását az orvos-, valamint forráshiány, a „páciensinfúzió” pedig kifejezetten jól jönne ezeknek az egészségügyi intézményeknek.
„Máris hírlik, hogy uniós berkekben ellenintézkedés is készül, miszerint a költségek megtérítéséhez szükség lesz a romániai biztosító előzetes jóváhagyására, amelyben a pénztár garantálja, hogy ki is fizeti a külföldön igénybe vett szolgáltatások ellenértékét. Márpedig ha ettől teszik függővé, akkor annyi, mintha nem lenne, mert ismét csak az úgymond befolyásos betegek részesülnek előnyben” – mutatott rá Tar Gyöngyi. Különben az irányelv nem minden esetben írja elő a külföldön igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek megtérítését. Annak érdekében, hogy az uniós tagállamok a betegek kiáramlását nyomon követhessék, továbbá az ellátórendszer finanszírozásával és tervezésével számolni tudjanak, az irányelv lehetővé teszi, hogy az országok úgynevezett előzetes engedélyezési rendszereket vezessenek be.
Ezeket akkor alkalmazhatják, ha az adott ellátás legalább egyéjszakás kórházi tartózkodást tesz szükségessé, illetve ha kiemelten speciális és költséges orvosi eszközök alkalmazását kívánja meg. Ezek az engedélyezési rendszerek azonban nem akadályozhatják indokolatlanul a betegek szabad mozgását. A tagállamoknak kell az Európai Bizottságot tájékoztatni arról, hogy az előzetes engedélyezést az ellátások mely körére vezetik be.
Biztonságos, szakszerű ellátás
A partiumi megyékben immár mindennapossá vált, hogy a lakosság egy része magyarországi orvoshoz fordul, ha betegséggel küszködik. „Beteg édesanyámat tavaly kénytelen voltam magyarországi kórházba átvinni, az itthoniban ugyanis nem volt szabad ágy, az orvosok nem állítottak fel diagnózist, csak antibiotikumot írtak fel neki. Ilyen körülmények között senki se csodálkozzék, hogy a páciensek átjárnak a határ túloldalára gyógyulni, ahol biztonságban érzik magukat, tisztességes egészségügyi ellátásban, jó szóban részesülnek” – magyarázta lapunknak egy Bihar megyei fiatal nő. A magyar ellátórendszer nyújtotta biztonságon túlmenően sokat nyom a latban, hogy például a szegedi vagy debreceni egyetemi központban igénybe vehető egészségügyi eszközök, gyakorlatok, technológiák, kezelésmódok Romániában nem léteznek. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar páciens számára rendkívül sokat jelent, hogy anyanyelvén mondhatja el panaszát kezelőorvosának.
Nagyon sok romániai kismama hozza világra gyermekét a szegedi, gyulai, debreceni kórházakban, a többletköltségek elkerülése érdekében pedig megtalálják a kiskapukat is. Noha az európai egészségügyi kártya birtokában a külföldi állampolgár csupán egy másik EU-s országban való átmeneti tartózkodás során orvosilag szükségessé vált szolgáltatást vehet igénybe, a szülész-nőgyógyásszal történt előzetes egyeztetés nyomán sürgősségi esetként tüntetik fel a romániai pácienst, aki ezáltal – a paraszolvencia fejében – mentesül a kórházi díjszabás megtérítése alól.
A Magyar Nemzet a napokban arról cikkezett, hogy tavaly Szegeden összesen 1380 olyan külföldi fekvőbeteget láttak el, aki saját maga fizetett az ellátásáért. A járóbeteg-ellátás részeként naponta átlagosan 12 fizető páciens jelentkezik, az ellátott külföldi betegek többsége, mintegy 70 százaléka Romániából érkezik, 10 százalékuk szerbiai. A romániai állampolgárok elsősorban a szülészeti-nőgyógyászati, a szemészeti, az idegsebészeti és a sebészeti ellátásokat veszik igénybe a Tisza-parti városban. Záborszki Annamária, a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ egészségbiztosítási igazgatója a lapnak elmondta, a jövőben is csak a szabad kapacitás terhére látnak el külföldi fizető betegeket a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klinikáin, elismerte ugyanakkor, hogy a más országból érkező páciensek többletbevételi lehetőséget jelentenek a klinikáknak.
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi centrum térítéses betegellátó központjába évente mintegy 40 térítéses beteg érkezik Romániából, további 20–30 beteg pedig EU-biztosítási kártyával jelentkezik. Fülesdi Béla klinikai elnökhelyettes a Magyar Nemzetnek elmondta, az elmúlt időszakban a betegek száma enyhén nőtt, jelentős emelkedésre viszont most sem számítanak. Tájékoztatása szerint a Romániából érkezők leggyakrabban szív-, ortopédiai és szemmutéteket vesznek igénybe, de előfordul, hogy szülésre is a debreceni intézményt választják a romániai kismamák, ennek levezetéséért negyedmillió forintot (3750 lej) kérnek.
Fülesdi Béla elmondta, a Romániából érkező fekvőbetegek – ezen belül a műtétet igénylők száma – kicsi, így ebből nem tesznek szert jelentős bevételre, járóbetegként többen érkeznek, ám ott jóval kevesebb, néhány ezer vagy tízezer forintos vizsgálati díjat kell fizetniük. A szintén debreceni Kenézy-kórházba évente mintegy száz térítéses beteg érkezik Romániából. Lénárt Beáta, a kórház szóvivője úgy tájékoztatott: ők elsősorban sebészeti ellátásokat vesznek igénybe, amiért a kórház MedCenterének díjtáblázata szerinti térítést fizetnek. Egy császármetszéses szülés háromszázezer, az alsóvégtagi érszűkület műtéti kezelése 650 ezer, végbéldaganat eltávolítása 660 ezer, egy nyak-, hát-, gerincműtét pedig 1,2 millió forintba kerül.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

B. D. T.
HÁLÓZATOK ÉS IDENTITÁSOK
KAM: hatalmas erőforrást jelenthetnek a székelyföldi magyar családok
Nemcsak segélyről kéne szóljon a családpolitika, a kohézióba is be kell fektetni, nemcsak akkor kell törődni a családokkal, ha már baj van.
A gazdasági helyzet, nehéz körülmények ellenére a székelyföldi magyar családok „nem hagyják magukat”, kiutakat kerestek és találtak, ugyanakkor növekszik a társadalmi beágyazottságuk, erősödött a családon belüli kohézió – derült ki abból a kutatásból, amelyet a Székelyföld Fejlesztési Intézet és a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja végzett 800 fős reprezentatív mintán Kovászna, Hargita és Maros megyében.
A kutatás első eredményeiről Bíró A. Zoltán kutató, témavezető számolt be Csíkszeredában egy kerekasztal keretében, amelyre a családokkal foglalkozó szervezetek képviselőit, valamint a sajtót hívták meg.
Korábbi kutatások a családok működésének „kemény feltételeire” fókuszáltak, azaz főképp a megélhetésre, anyagi és munkaerőpiaci helyzetre kérdeztek rá. Az 1989-es fordulat után sok család került nehéz helyzetbe, átalakult a munkaerőpiac, fizetőssé váltak korábban ingyenes állami szolgáltatások (pl. iskolai táborok, tanszerek, egészségügyi szolgáltatások).
A változó helyzetben a családok működése is módosult, pl. ahogy korábbi kutatások kimutatták, kitolódott a családalapítás, csökkent a gyermekvállalási kedv, a külföldi munkavállalás esetenként szétzilálta a háztartásokat, otthonokat. Ezeket a folyamatokat a közbeszédben is oly módon tematizálták, amelynek az volt a fő üzenete, hogy
„a család válságban van”.
Ám a mostani eredmények reményre adnak okot, és az ebből a diskurzusból való kilépés lehetőségét villantják fel.
A családok – amelyeknek egyébként az anyagi helyzetére nem kérdeztek rá az adatfelvételkor – 85%-a azt nyilatkozta, átlagos helyzetű, azaz úgy, él, „mint a szomszéd”. Nem úgy élik meg, hogy annyira rossz helyzetben vannak. Jellemző ugyan a kivárásra, túlélésre való berendezkedés, nem hajtanak új dolgok megszerzésére, hanem várják a rossz idők elmúltát, visszafogják a fogyasztást. Ugyanakkor „nem hagyják magukat”, kiutakat kerestek a maguk módján.
A kutatás során a családok jövőképeit, identitásszerkezetekhez való kapcsolódását is vizsgálták. A kihívásokra családon belüli és családok közti összetartás, a helyi, régióhoz kötődő és a nemzeti identitás felértékelődése volt a válasz. Ez nagyon fontos kapcsolati tőkét és társadalmi erőforrást jelent, a székelyföldi magyar közösség versenyképességének és erejének a jele – jelentette ki Bíró A. Zoltán.
Pozitív trend, hogy elindultak olyan közösségképződési folyamatok, amelyek pl. egy szakmai vagy szabadidős csoport tagjai közti kapcsolatokat erősítik. Székelyföldön egy Pilates-tornára járó csoport is többé válik, mint a hasonló csoportok nyugati országokban.
Fiatal családok összejárnak, működik a kölcsönös segítségnyújtás, családként vagy éppen családosok közösségeként vesznek részt a lokális közösségek nyilvános életében.
Együtt jelennek meg nyilvános eseményeken – nemcsak városon, hanem falvakon is, és ez abban a kontextusban számít új jelenségnek, hogy régen a hagyományos rurális közösségekben csak a családi események jelentették az ilyen alkalmakat, minden más közösségi nyilvános térben, pl. templomban férfiak, asszonyok, gyermekek elkülönítve ültek.
A családok nagy többsége egyébként a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetet és az anyagi nehézségeket nevezte meg, mint a családot gyengítő legfontosabb tényezőket (79,2, illetve 78,2%). A társadalmi divatok, presztízsfogyasztási modellek káros hatását meglepő módon csak 28,2% említette – ez némiképp ellentmond empirikus tapasztalatainknak, hiszen a környezetünkben általában a kisgyerekes szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy gyermekük követelésére „meg kell vásároljanak” különböző termékeket, „az osztályban mindenkinek van” alapon. Úgy tűnik, ha fenn is áll bizonyos negatív hatás, de nem teszi tönkre a családokat – vonhatjuk le a következtetést.
A család sikerének legfontosabb zálogai a munkahelyi sikerek, kapcsolatok (71,4%), illetve a család információszerzési, kapcsolatépítési képessége (68,8%) – ezek a válaszok
rendkívül erős hálózatosodási tendenciára utalnak.
A nyugati trendekkel ellentétben a székelyföldi magyar családok nagyon fontos funkciójuknak látják, hogy segítsék gyerekeiket, amíg azok tanulnak (81%); anyagi támogatást nyújtsanak a családalapításig (70,2%) – ez erős családkohézióra utal, ugyanakkor egyfajta „túlprotezsálási” tendenciára. Fontosnak tartják a településsel, saját térséggel való azonosulás ösztönzését is gyermekeikkel szemben, ez egy erős térségi, alulról építkező öndefiníciós folyamatra utal – magyarázta Bíró A. Zoltán. Az anyanyelv használata (79,2%) és a szülők személyes példája (78%) a két legjelentősebb tényező, amely a nemzeti identitáshoz való kapcsolódást hordozza a megkérdezettek szerint. Az iskolai nevelést 73,2%, a (magyar) állampolgárság felvételét 69% említette. Ez azt mutatja, a családok nagy többsége számára hangsúlyosan fontos a nemzeti identitás, és gyakorlati feladatuknak tekintik ennek átadását gyermekeiknek. Erre utal az is, hogy ha nem is a többség, de 48% szerint a székelyföldi közösséghez, identitáshoz való tartozás, illetve 47,8% szerint a nemzeti közösséghez, identitáshoz való tartozás jelentős mértékben segíti a család jó működését. A helyi közösséghez való kapcsolódás 43,5% szerint segíti a család működését.
A megkérdezettek 10-11%-a tervez a térségen belül elköltözni jelenlegi lakóhelyéről. 10%-uknál felvetődött a külföldre vándorlás, 3% esetében létezik erre konkrét terv, ám túlnyomó többségük nem foglalkozik ezzel a gondolattal. Egyébként a családok mintegy egyharmadában már voltak családtagok külföldi vendégmunkán, vagy éppen folyamatban van a külföldi munkavégzés.
Fontos trend az is, hogy a vendégmunka nem generál kiköltözést, akik kimennek dolgozni, nem adják fel az itteni kapcsolataikat, egzisztenciájukat, rendszeresen kommunikálnak az itthoniakkal, a település életéből sem esnek annyira ki (pl. Skype-on beszámoltatják családjukat a szomszédságban, faluban zajló történésekről is).
A gyermekvállalást leginkább ösztönző tényezők: megfelelő családi anyagi körülmények (75,6%), kedvező állami szabályozás, támogatás (61,5%), férfiak növekvő szerepvállalása a gyermeknevelésben (57,9%), mások pozitív példája (51,2%), családi hagyomány követése (49,2%), nemzeti/nemzetiségi demográfiai érdek (45,3%), a nagycsaládi eszmény (40,8%), a nagyszülők elvárása (31,3%).
Mindezek a pozitív trendek nem azt mutatják, hogy nincsenek problémák, és nem is az a cél, hogy a gondokat elhallgassuk – szögezte le Bíró A. Zoltán -, de fontosnak tartották rámutatni arra, hogy a székelyföldi családok szerkezete, működési integritása többnyire megmaradt. Ebben pedig térségfejlesztési potenciál rejlik, erre építeni lehet döntéshozóként is; a Bethlen Gábor Alap által támogatott kutatást ezért minél szélesebb körben ismertetni szeretnék, illetve várják a szakmai javaslatokat, hozzászólásokat a kutatás további irányainak meghatározására (a kerekasztalnak a Hargita Megyei Tanács épületében lévő Magyar Tudomány Háza adott helyszínt: tudomanyhaza@gmail.com). Egy hónapon belül családpolitikai javaslatcsomagot terveznek kidolgozni a kutatás eredményeire alapozva.
A mostani kutatás eredményei is azt igazolják, a család több, mint a társadalom reprodukciós céllal működő alapegysége, éppen ezért a családsegítő politikákat is úgy kell kidolgozni,
ne csak segélyezésre fókuszáljanak, hanem a család belső kohézióját és közösségi beágyazottságának növelését segítsék. A megkérdezett családok egyébként többnyire úgy értékelték, nagyrészt magukra vannak hagyatva gondjaikkal, az állami intézmények, iskola, egyház, civil szervezetek támogatását csekélynek érzik.
A jelenlévők többek közt felvetették, hasznos lenne egy olyan kutatás, amely konkrétan rákérdez a családok igényeire, milyen szolgáltatásokra – pl. bölcsődére, nappali központra, baba-mama klubra – lenne szükség adott kistérségben. Emellett ha fejlesztéspolitikát akarnak a családokra építeni, akkor a Székelyföldön élő többi nemzetiség – elsősorban romák és románok – körében is érdemes lenne elvégezni hasonló vizsgálatot.
Transilvania.ro,

Normalitást szeretne az RMPSZ a csángó oktatási programban
A normalitást szeretnék megalapozni, és oktatási programként, annak megfelelően kívánják vezetni a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot – mondta Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ vezetője, aki kérésünkre a program átvétele óta eltelt egy évet értékelte.
Egy éve, hogy a magyar kormány felkérésére átvette a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program vezetését a Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). Bár az oktatás zajlik, a kedélyek talán még mindig nem nyugodtak meg a váltás után, és a program új vezetőjének követelményeit sem mindenki fogadta el. Nemrég egy, személyeskedéseket is tartalmazó névtelen blogbejegyzés összegezte az elégedetlenkedők álláspontját. Megjelenésének időpontja szinte egybeesett azzal, amikor végre létrejött a megegyezés a csángószövetség és az RMPSZ között az előbbi tulajdonában lévő oktatási helyszínek működtetéséről.
Egy éve vették át a programot
„Tavaly január végén történt a megkeresés, és február hetedikétől váltak alkalmazottainkká a kollégák” – emlékezett vissza Burus-Siklódi Botond. Ismertette, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében jelenleg a magyar nyelvű oktatás – iskolai körülmények között és szabadidős tevékenységként – 26 helyszínen zajlik 43 oktatóval. Iskolai körülmények között a választható tantárgyak keretében tanulnak magyar nyelvet a diákok, a délutáni oktatás formájában pedig különböző szabadidős programok által, a hagyományok ápolására és az identitástudat fejlesztésére fektetik a hangsúlyt. Az iskolákban mintegy 1100 gyerek számára zajlik magyar nyelvoktatás, összesen pedig a csángó oktatási programban mintegy 2190-re tehető a részt vevő gyerek száma. Az iskolában oktatók a román tanügyi rendszer keretében megkapják az adott órákért a fizetést, többnyire helyettesítői státusban, emellett támogatják őket a csángó oktatási program keretében is az iskolán kívüli tevékenységért. A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot magyar állami támogatásból és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványon (AMOA) keresztül a keresztszülői programból befolyó összegekből finanszírozza az RMPSZ. A program keretében az oktatók számára fizetést, lakhatási feltételeket, étkezési jegyet biztosítanak.
Vegyes érzelmek az elmúlt egy évről
„Vegyes érzelmeink vannak az elmúlt egy évvel kapcsolatosan. Mi annak idején úgy indultunk, hogy hasznosítani szerettük volna a csángószövetségnél felhalmozott tapasztalatot, de aztán történt, ami történt, és márciustól ők testületileg kiváltak az oktatási programból, amelyet így alapjaiban meg kellett újítanunk, új oktatási programszervezőt neveztünk ki, létrehoztuk a szakmai irányító felügyelőbizottságot” – mondta. A nemrég megjelent névtelen blogbejegyzésben az egyik vád az volt, hogy hozzá nem értők irányítják részükről a programot. Amint azonban az elnök kifejtette, a felügyelőbizottságba olyan személyeket jelöltek, akiknek nagy tapasztalatuk van a csángó léttel és az oktatással kapcsolatosan is.
„Gondolok itt például Borbáth Erzsébetre, aki megteremtője az iskolai szintű csángó oktatásnak, Lászlófy Pál tiszteletbeli elnökünkre, aki a Moldvában zajló oktatási program létrehozásánál és az első évek finanszírozásában is tapasztalatot szerzett, hisz annak idején is a pedagógusszövetségen keresztül zajlott a program” – magyarázta az RMPSZ elnöke. Hozzátette, érzékelik, hogy amint az általában lenni szokott, vannak, akik az új vezetési stílust, formát el tudják fogadni, és vannak, akik kevésbé, sőt olyanok is, akik egyenesen ellenkeznek.
Úgy gondolja viszont, hogy nem lehetnek nagy gondok, ha a maga helyén mindenki elvégzi a feladatát. „Azt a stabilitást elértük, hogy sem a fizetésben, sem az egyéb juttatások biztosításában elmaradásunk nem volt, naprakészen kapták az oktatók a juttatásokat, és szakmai szinten is igyekszünk segíteni” – mutatott rá. Kifejtette, mivel korábban rövidebb időszakokra – előbb csak három hónapra, aztán az iskolai év végéig, utána szeptember elsejéig – kapták a program vezetésére vonatkozó felkérést, nem volt lehetőség a szakmai munka megtervezésére, most azonban, hogy meghatározatlan időre az ő feladatuk a program koordinálása, ezen a téren is meg kell vizsgálniuk a perspektívákat. „A szakmai támogatás szintjén – az érdekvédelem mellett – szeretnénk az iskolai tevékenység felé közelíteni az iskolán kívüli tevékenységet is” – mondta Burus-Siklódi Botond.
A rég várt megegyezés
Hat oktatási helyszín – amelyet a keresztszülők pénzéből vásároltak – a csángószövetség tulajdonát képezi, és most született meg a megegyezés arról, hogy az RMPSZ fizeti a program keretében ezek fenntartási költségeit, illetve az oktatási program működtetésével kapcsolatos költségeket. Hosszú volt az út addig, amíg január 21-én aláírta az RMPSZ és a csángószövetség a szerződést, Burus-Siklódi Botond szerint sok huzavona előzte meg ezt. „A megegyezés szerint oktatónként minden egyes helyszínen hétszáz lejt fizetünk a csángószövetségnek az általunk vezetett oktatási program finanszírozására. Ezeken a helyszíneken természetesen a csángószövetség szervezhet saját rendezvényeket is, hisz az ő épületeikről van szó” – mondta el az RMPSZ elnöke.
Rendezik a kifizetetlen számlákat
A csángószövetséggel kötött megegyezés révén az érintett helyszínek költségeinek a rendezése is megtörténhet, hisz eddig, mivel nem volt jogi viszony a két szervezet között, az RMPSZ nem fizethette ki ezen oktatási helyszínek fenntartási költségeit. „A hat épület közül ötről van szó – az egyik esetben sikerült más megoldást találni. Ezeken a helyszíneken bizony szeptember óta mi nem tudtunk kifizetni semmiféle számlát, mert nem volt érvényes szerződésünk a csángószövetséggel, aminek a nevére érkeztek a számlák, például a telefon- és villanyszámlák. A megállapodás alapján ezeket most rendezni tudjuk, és a kifizetésekről már rendelkeztem, szeptember elsejéig visszamenőleg kifizetjük oktatónként a megígért és szerződésbe foglalt összeget” – közölte Burus-Siklódi Botond.
Sár- és kesztyűdobálás
„Én soha nem vettem fel a kesztyűt, amit a csángószövetség dobott, például az a nyilatkozat, hogy omlik össze a rendszer” – említette meg a névtelen blogbejegyzésben is sugallt vádat Burus-Siklódi Botond. Véleménye szerint erről szó sincs, és az sem igaz, hogy sok oktató otthagyná a programot. Aki azonban megteszi, annak a helyére van más, mint az RMPSZ elnöke tájékoztatott, várólista van a programba jelentkező pedagógusokból. Az oktatók egyébként januárban egy módszertani felkészítőn szóban és írásban is elmondhatták a véleményüket a program működéséről, és amint Burus-Siklódi Botond közölte, csak kisebb, operatív jellegű problémákat hoztak fel. „Vannak egy páran, akik részéről érzékeljük, hogy minket nem fogadtak el. Ezt nem is muszáj, az ügyhöz attól még lojálisan viszonyulhatnak. Nincs olyan tantestület máshol sem, ahol mindenki egyetértene” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. A vádaskodásokkal kapcsolatosan azt mondta, mivel névtelen megnyilatkozásokról, sárdobálásról van szó, nem kíván különösebben reagálni ezekre. „Mi teljes felelősséggel, és minden más elismerés elvárása nélkül tesszük azt, ami tőlünk telik” – szögezte le. Hozzátette, nagyon jól látják, hogy ezt a munkát nem Csíkszeredából kell irányítani, ezért lobbiznak már egy bákói módszertani központ létrehozása érdekében. A központ megalapítása meglátásuk szerint nemzetstratégiai kérdés.
Követhetőséget kérnek
A névtelen blogbejegyzésben, amelyre már hivatkoztunk, azt is nehezményezte az író, hogy bürokratikus rendszert vezetett be a programba az RMPSZ. Kérdésünkre Burus-Siklódi Botond elmondta, semmi mást nem kérnek, mint amit a munkaadói-munkavállalói viszony megkövetel. „Hónap végén kérjük, hogy írják le, ki, mikor, órarend szerint megtartotta a tevékenységet. Ennyit kérünk csak, se többet, se kevesebbet, mint amit egy iskolában is nap mint nap el kell végezzenek a tanárok” – szögezte le. Hozzátette, fontosnak tartják a tervezést is, hisz ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy pedagógiailag is követhető munkát végezzen valaki. „Nyilván, van, akinek ez problémát jelent, formaságnak tekintik, de én úgy gondolom, hogy ez a normalitáshoz való közelítés” – szögezte le az RMPSZ elnöke.
„Nem sérült a program”
Az elmúlt egy év körülményei ellenére a részt vevő gyerekek számát tekintve nem sérült a program – közölte Burus-Siklódi Botond. Rámutatott, azáltal, hogy tavaly szeptemberben a Szeret-Klézse Alapítvány által működtetett külön oktatási program csatlakozott, márciustól pedig a Pusztina Házért Alapítvány által működtetett program is integrálódik, még nő is a résztvevők száma. „Azt hiszem, hogy itt az egységesítésen túl egy komolyabb szakmai munka is beindult, és ez folytatható, tehát van perspektíva. Ebben szakmailag partnerek a Hargita és Bákó megyei tanfelügyelőségek és a román oktatási minisztérium nemzeti kisebbségi főosztálya is. Mi nem akarjuk ezt a programot mitizálni, mi ezt konkrét oktatási programként, ennek megfelelő kihívásként kezeljük. Normális kerékvágásba szeretnénk vezetni. Mindenféle zászlóbontás és zászlólobogtatás nélkül” – szögezte le a pedagógusszövetség vezetője.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro,

Újabb öt évig működik az Europe Direct központ
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum az Európai Bizottság támogatása révén újabb öt évig működtetheti a Hargita megyei Europe Direct Tájékoztató Központot Székelyudvarhelyen. A program célja a lakosság széleskörű tájékoztatása európai uniós témákkal kapcsolatosan, de a központ munkatársai az ifjúsági szervezettel együttműködésben számos rendezvényen is aktívan részt vesznek majd.
„Egyedülálló információs szolgáltatásról van szó, melynek több célja is van, hisz a tevékenység nem csak tájékoztató jellegű: az iroda reaktív és proaktív munkát egyaránt végez, rendezvényeket szervez és társszervez Udvarhelyen, illetve a megye nagyobb településein” – avatott be a részletekbe Somogyi Attila, a Hargita megyei Europe Direct Tájékoztató Központ irodavezetője. Egyébként az UFF égisze alatt működő Europe Direct Tájékoztató Központ 2008-ban kezdte el működését Udvarhelyen. „Az Európai Bizottság által kiírt újabb pályázaton az UFF is részt vett, ennek eredményeként a 2013–2017 közti időszakra nyert támogatást. A következő öt évre tehát van elég munka, de anyagi stabilitás is” – tette hozzá Jakab Attila, az udvarhelyi ifjúsági szervezet nemrégiben leköszönt elnöke.
A Europe Direct csapatának célkitűzése a lakosság tájékoztatása az Európai Unió polgárainak jogairól, lehetőségeiről és kötelességeiről, az uniós kommunikációs prioritásokról, európai polgári kezdeményezésekről és azokról a kérdésekről, amelyek kortól függetlenül nagy hatással lehetnek az emberek életére (ösztöndíj-lehetőségek, munkavállalás és önkéntesség az uniós tagállamokban, utazási kapcsolatos stb.). „Kiemelt célunk a 2014-es európai parlamenti választások fontosságáról való tájékoztatás, illetve szerepet vállalunk a korrupcióellenes harcban is, szintén a tájékoztatás, tanácsadás szintjén” – vázolta Somogyi Attila. Továbbá a központ a Közéleti Vándortábor, a Karrierkovács Napok, az Európa Nap, a XXI. Székelyudvarhelyi Diáknapok, a Nyelvek Európai Napja, illetve a Heted7Suli szervezésében is szerepet vállal.
„A pályázat révén a központ évente 20 ezer eurós támogatásban részesül, amelyet ugyanennyi önrésszel kell felpótolnunk. A tevékenység népszerűsítése érdekében az irodához fordulóknak kétnyelvű kitűzőt adunk ajándékba” – mondta el Vass Orsolya, az UFF elnöke. A tájékoztató központ hétköznapokon 9 és 16 óra között érhető el az UFF székhelyén, a Kossuth-udvarban.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

Bedő Zoltán: megfélemlít a hatalom
Gyűlöletkeltés és fenyegetés éri az erdélyi magyarokat, hangsúlyosan a székelyeket – állapította meg sajtóértekezletén Bedő Zoltán. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a megfélemlítési akciót a legmagasabb szintről irányítják.
– Nehogy azt higgye valaki, hogy felsőbb engedély nélkül egy kormánymegbízott megengedi magának azt, amit Codrin Munteanu véghezvitt – fejtette ki Bedő. – Összehangolt akcióról van szó, ami az Antena3 minősíthetetlen hangvételű műsorában csúcsosodott ki – tette hozzá.
– Az EMNP vehemensen tiltakozik a székely jelképek meggyalázása ellen, és felszólítja a Kovászna megyében a magyarokkal békében élő románság képviselőit, akik ismerik a valós helyzetet, hogy foglaljanak állást az ügyben – mondta a megyeszékhelyi elnök.
Bedő szerint a megfélemlítés része az is, hogy a hatalom a fegyveres erők fölötti hatalommal „jutalmazza” azokat, akik a leggyalázatosabban viselkedtek a magyarokkal szemben, mint például Mircea Duşa volt Hargita megyei parlamenti képviselőt és Codrin Munteanu volt prefektust. Közölte: a székely népet nem lehet megijeszteni, és mindenkor kiáll szimbólumai mellett. Így lesz ez a március 10-i autonómiatüntetésen is, ahová több tízezer embert várnak.
Bedő két magyar fiatal meghurcolásáról is beszámolt, akiket a zászlóbotrány kapcsán behívott a rendőrség, és órákig vallatott. Elmondása szerint a fiataloktól számon kérték azt is, hogy miért töltöttek fel székely szimbólumokat Facebook-oldalukra.
Érdeklődésünkre Iulia Grigoraş rendőrségi szóvivő elmondta: valóban behívattak néhány magyar és román fiatalt azok közül, akik a román zászló megrongálásának éjjelén a Mihai Viteazul téren jártak, de cáfolta azt, hogy internetes tartalmakról érdeklődtek volna.
E. A.
hirmondo.ro
Erdély.ma,

Németh Zsolt: „zászlóháború dúl" a Székelyföldön
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint „zászlóháború dúl" a Székelyföldön. Németh Zsolt ezt azon a keddi fővárosi ünnepségen mondta, amelyen Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót.
Az államtitkár úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi". Németh Zsolt felidézte a román honvédelmi miniszter hétvégi szavait, amelyek szerint a székely zászló támadás a román állami jelképek ellen. Hozzátette: a magyar kormány határozottan elvárja a román kormányzattól, hogy szüntesse be ezt a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. Az elmúlt hónapok romániai lépései ellentétesek az elmúlt években kibontakozott magyar-román együttműködéssel, a stratégiai partnerség értékrendjével, gyakorlatával, ahogyan az EU normáival is – mondta Németh Zsolt.
A székely zászló elleni támadást az államtitkár a közösség jogai, autonómiája és a léte elleni támadásnak nevezte. Az államtitkár ugyanakkor biztatónak mondta, hogy elmozdították tisztségéből a Kovászna megyei kormánymegbízottat. (A tavaly májusban prefektussá kinevezett Codrin Munteanu a magyar feliratok és a székely szimbólumok elleni intézkedéseivel keltett feltűnést a 74 százalékban magyarok lakta székelyföldi megyében.)
A keddi eseményen Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP), Budafok-Tétény polgármestere úgy értékelte, hogy kisebbségi kérdésekben kettős mércét alkalmaz az Európai Unió.
Németh Zoltán, a XXII. kerület fideszes országgyűlési képviselője szerint „ki kell követelni" a határon túli magyaroknak azokat a jogokat, amelyek az Európai Unió számára is fontosak.
A Tisztességes Választásért Alapítvány hétfőn közölte az MTI-vel, hogy ötven székely zászlót ajánlott fel az önkormányzatoknak.
Eddig a főváros VII. kerülete, valamint Gyöngyöspata és Siófok tűzte ki a zászlót a helyi önkormányzati hivatal épületére. A keddi ünnepségen további önkormányzatok, köztük Pesterzsébet és Diósd képviselői vették át Székelyföld zászlaját.
MTI
Erdély.ma,

Székelyzászló-ügy – Ponta szerint Románia nem tűri el, hogy kioktassák
Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök szerdán arra reagálva, hogy Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Székelyföldön dúló „zászlóháború" ellen emelt szót, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Ponta a szerdai kormányülés elején, a sajtó jelenlétében hozta szóba a témát.
„Arra kérem, külügyminiszter úr, hogy mielőtt Brüsszelbe indul, adjon határozott választ, hogy nem tűrünk – tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, de normális esetben ezeket szemtelenségeknek nevezném -, de nem tűrünk semmilyen leckét senkitől arról, hogyan alkalmazzuk a törvényeket Romániában" – mondta Victor Ponta.
A román kormányfő hozzátette, úgy véli, Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén.
„Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül persze, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk itt ki. Nem akarom, hogy provokációk csapdájába essünk, de annak a látszatát is szeretném elkerülni, hogy külföldről adnak nekünk leckéket. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is" – mondta a szerdai kormányülésen a román miniszterelnök.
Németh Zsolt részt vett kedden azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi".
Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. MTI
Erdély.ma,

Magyar zászló miatt négyezer lejre bírságolták meg Csíkmadaras polgármesterét
A címeres magyar zászló használata miatt négyezer lejes bírságot szabott ki csütörtökön a székelyföldi Csíkmadaras polgármesterére Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa.
A Székelyhon portál közlése szerint Hargita megye prefektusa személyesen járt a csíkmadarasi községházán, és látván az épület homlokzatán a piros-fehér-zöld zászlót, négyezer lejes közigazgatási bírságot szabott ki a polgármester ellen.
Bíró László polgármester az MTI-nek elmondta, nem vették le a zászlót, és a bíróságon támadják meg a prefektus intézkedését. A polgármester hozzátette, a bírságolási jegyzőkönyvben az szerepel, hogy más állam zászlaját tűzték ki, márpedig Magyarország hivatalos jelképe a címer nélküli zászló. A címeres zászlóra – álláspontja szerint – nem vonatkozik a törvény előírása. Hozzátette, az épületen lengő székely zászlót nem kifogásolta a prefektus.
A polgármester felidézte, 2006-ban tűzte ki első alkalommal a községházára a piros-fehér-zöld zászlót, mely 2008 óta lobog állandó jelleggel a hivatalon. Hozzátette, a múlt év végén címeres zászlóra cserélte az eredetileg címer nélküli lobogót.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta, számára egyértelmű, hogy azért gerjesztette a román kormány a mostani zászlóbotrányt, hogy elterelje a figyelmet a számos megszorítást tartalmazó állami költségvetés parlamenti elfogadásáról.
Radu Stroe belügyminiszter csütörtökön „más államok zászlóinak Románia területén való kifüggesztésével" kapcsolatban helyezett kilátásba hatósági fellépést.
MTI
Erdély.ma,

Dagad a székely zászlóbotrány, amely diplomáciai szintre került
Románia nem hagyta szó nélkül Németh Zsolt nyilatkozatát
Diplomáciai vita alakult ki Románia és Magyarország között a székely zászló kitűzése kapcsán. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár keddi nyilatkozatára tegnap Victor Ponta miniszterelnök és a román külügyminisztérium is reagált. Bukarest kikérte magának, hogy ne oktassa ki őket senki a törvények betartásából, és határozottan elutasították Németh Zsolt nyilatkozatát, aki szerintük a székely zászló kapcsán az etnikai alapú területi autonómia mellett foglalt állást, ami a román alkotmányba ütközik. A román külügy bekérette Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét. Eközben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nyugalomra intette a feleket, és bírálta a magyar államtitkárt, kijelentve, hogy Budapestről nem lehet megoldani semmit Bukarestben nyilatkozatokkal. Az RMDSZ elnöke szerint ugyanakkor nem sért semmilyen érdeket Romániában a székely zászló kitűzése.
Tegnap Victor Ponta miniszterelnök ütötte le az alaphangot Bukarestben. A kormányülés felvezetőjében külön kérést intézett Titus Corlăţean külügyminiszterhez, hogy ne hagyják szó nélkül Németh Zsolt nyilatkozatát. A magyar államtitkár kedden részt vett azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. Ott Németh Zsolt szimbolikus agressziónak nevezte, hogy Hargita és Kovászna megye prefektusa megtiltotta körlevélben a székelyföldi polgármestereknek a székely zászló kitűzését. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz.
Ponta leszögezte: Románia nem tűr el senkitől leckéket arról, hogy miként alkalmazza a törvényeit. Szemtelenségnek nevezte a magyar fél álláspontját. Hozzátette: Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén. – Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk ki – mondta a román kormányfő.
A miniszterelnöki ukáznak megfelelően nem késett a külügyi reakció sem. Bogdan Aurescu államtitkár szerint elfogadhatatlan magyar kollégájának a nyilatkozata, amely ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével. Aurescu szerint Románia nem fogad el ilyen „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Az államtitkár úgy vélekedett, Németh Zsolt a kijelentésével „egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia” mellett foglalt állást, amelyet nem tesz lehetővé a román alkotmány, és amely nem része a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szabályozó európai szabványoknak.
Kelemen Hunor szerint a székely zászló senkit nem sért, és senkit nem ér hátrány amiatt, hogy ezeket a jelképeket a „jóérzés határain belül” használják Románia egyik régiójában. Nem kellene ilyen „gyúlékony” témákkal terhelni a magyar–román kapcsolatokat, és nem a nyilvános nyilatkozatok a legmegfelelőbbek arra, hogy megoldják a székely zászló használatát – vélekedett. Leszögezte, Budapestről nem lehet megoldani semmit Bukarestben nyilatkozatokkal, és hozzátette, hogy egy államtitkárnak megvan minden diplomáciai és politikai eszköze arra, hogy megoldást találjon egy ilyen problémára.
Romániában törvény szabályozza a román és más országok zászlajának használatát, emellett létezik egy kormányhatározat, amely a romániai nemzeti kisebbségek szimbólumainak használatát engedélyezi – magyarázta lapunknak Eckstein-Kovács Péter jogász. Úgy vélte, hogy a törvény nem tiltja a székely zászló használatát, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy több romániai helységnek van saját zászlaja – mondta a volt szenátor.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár),

Tamás Sándor: Tiszteletet várunk
Fontos és jó dolog, hogy a magyar kormány és képviselői támogatják az erdélyi magyar közösség, a székelység óhajait – reagált tegnap Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár keddi kijelentéseire, megjegyezvén: „amit nem hallanak Bukarestben, azt meghallják Brüsszelben vagy Washingtonban”.
Ugyanazt akarjuk, ami természetes az Európai Unió tagországaiban, területi autonómiát, mely több uniós országban is működik, illetve jelképeink használatát. Mi tiszteljük a román állam szimbólumait, s nem akarunk mást, mint azt, hogy a magyarság, a székelység jelképeit is tiszteljék – összegzett Tamás Sándor. A szomszédos Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba úgy véli, a magyarság jogait megsértik. Jogállamban élünk, így nem helyénvaló, hogy 39 megyének lehet zászlója, ellenben Hargita és Kovászna megyének, ahol azonos adókat fizetünk, nincs erre joga. Az alkotmány itt és a többi megyében is ugyanaz – nyilatkozta Borboly, hozzáfűzve: Victor Ponta kormányfőtől arra vár választ, miért nem lehet, a többihez hasonlóan, Hargita megyének saját zászlója
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Németh Zsolt: a székely zászló az autonómiát is jelenti
A román-magyar zászlóháború új elemmel gazdagodott: meg- büntették Bíró Lászlót, Csíkmadaras polgármesterét. Hargita megye prefektusa személyesen kereste fel a községházát, amelyen kint volt a címeres magyar lobogó. A kormánymegbízott 4000 lejes közigazgatási büntetést rótt ki a község vezetőjére idegen ország zászlajának kitűzésére hivatkozva.
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában Csíkmadaras polgármestere telefonos beszélgetés során számolt be a prefektus látogatá- sáról. Bíró László ismertette a történet előzményeit is, miszerint 2008 óta volt kitűzve a községházán Magyarország jelképe, a piros, fehér, zöld zászló, amit ő egy tavalyi felszólítás után kicserélt a magyar nemzet történelmi szimbólumára, a piros, fehér, zöld lobogó címeres változatára. Ez pedig nem Magyarország hivatalos zászlaja, így a kormánymegbízott intézkedésének nem volt jogalapja, ezért törvényre viszik az ügyet, jelentette ki a polgármester.
A Közbeszéd vendégeként Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára először is egyetértéséről biztosította Csíkmadaras polgármesterét, majd arról beszélt, hogy a romániai zászlóháború az új bukaresti kormány hatalomra kerülésével kezdődött el. Németh Zsolt úgy látja, hogy a feszültség kialakulásáért egyértelműen a román felet terheli a felelősség. A külügyminisztérium politikai államtitkára bízik abban, hogy miután a választási kampány után az új román hatalomban elfoglalják a kormánypozíciókat, megtalálják velük a párbeszéd módozatait.
Németh arról is beszélt, hogy ma délután a magyar és a román külügyminiszter telefonon hosszasan egyeztetett a kialakult helyzetről. Megfogalmazódott egy nyilatkozat, amelynek lényege az, hogy fennáll egy nézetkülönbség a székely zászló használatával kapcsolatban, de a magyar külügyminiszter elfogadta Corlăţeanu meghívását, és a közeljövőben Bukarestbe látogat áttekinteni a két ország kapcsolatait, számolt be az államtitkár. A találkozó során pedig terítékre kerül a szabad szimbólumhasználat kérdése is, hangsúlyozta Németh Zsolt.
Füzes Oszkár nagykövet kiutasításáról nincsen szó, a nagykövet mandátumának megfelelően járt el, a vita nem egy személyről szól, a vita a székely zászlóról szól, amelynek szabad használatára szeretnének megoldást találni, fejtette ki az államtitkár.
Németh Zsolt továbbra is kitart álláspontja mellett, miszerint szolidaritásként minél több magyarországi település tűzze ki önkormányzati épületére a székely zászlót.
Az államtitkár úgy gondolja, hogy Băsescuval a zászló-ügyben könnyen egyet fognak érteni.
A beszélgetés végén Németh kijelentette, hogy a székely zászló az autonómiát is jelenti, amiről pedig a magyar kormánynak határozott álláspontja van: ha a külhoni magyarok legitim szervezetei kérik az autonómiát, akkor a magyar kormánynak alkotmányos kötelessége, hogy támogassa őket az autonómiatörekvéseikben. Duna Tv
Erdély.ma,

Szolidaritásból magáénak vallja a székely zászlót a román újságíró
Sabin Gherman újságíró egy tegnapi cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy bár bizonyos médiaorgánumok figyelemfelkeltő szalagcímek alatt tálalják a vészterhes gyorshírt, hogy a székely zászló lassan kiszorítja Hargita és Kovászna megyében a román állam szimbólumait, és közeleg a magyarok által keltett apokalipszis, a valóság ehhez képest az, hogy az ország több helyiségében ott lengedezik az adott település zászlaja. Mint írja, például Tordán végighaladva megfigyelhető, hogy a zászlórudakon a román trikolór, és az Európai Unió zászlaja mellett ott látható a város fehér-piros lobogója is, Aranyosgyéresen pedig a város sárga-kék zászlaja. Az emberek többnyire csaknem teljes nemtörődömséggel sétálnak el alattuk, de adott esetben hirtelen támadt büszkeséggel magyarázzák el az idegennek, hogy milyen lobogót láthatnak – írja Gherman.
Emlékeztet továbbá arra, hogy körülbelül két hónapja a Gorj megyei prefektus nagy örömmel közölte, hogy Victor Ponta miniszterelnökkel együtt tűzi ki az olténiai megye zászlaját a Păpuşa-csúcsra a turizmus fellendítése céljából. Neamţ várán ugyanakkor büszkén lengedezik a történelmi Moldva lobogója – tájékoztat az újságíró, hozzátéve: az olasz, francia, amerikai, vagy magyar vendéglők is jellemző módon kitűzik a megfelelő nemzet zászlaját. – Ilyen körülmények között még téma lehet a székely lobogó kérdése? – veti fel a kérdést az újságíró. Mint megállapítja, véleménye szerint a dagadó botrány valóságos aranybánya a román politikusok számára: „elég buták és szegények vagyunk ahhoz, hogy rájuk hallgassunk, hogy megfélemlíthessenek, hogy a fülünk botját se mozdítsuk az egészségügy, a tanügy és a mezőgazdaság problémái miatt, hiszen Isten jóindulatából itt vannak nekünk a magyarok, akikkel háborúskodhatunk” – állapítja meg Gherman.
Hozzáteszi: tudatában van annak, hogy a jelenlegi hangulatkeltés közepette egyesek számára szinte hazafias kijelentésnek minősülne róla azt mondani, hogy szeparatista, és az Erdélyt óhajtó magyarok bérence. Mint írja, szeretné, ha a román polgárok is olyannyira ragaszkodnának trikolórjukhoz, akár a székelyek saját lobogójukhoz, a román politikusok pedig ugyanolyan vehemenciával óvnák a határon túli románok jogait, mint budapesti kollégáik a külhoni magyarokét. Mindemellett, most azt az időt éljük, „amikor alávaló emberek a trikolórt a gyorshír sárga szalagjával helyettesítik” – jegyzi meg Gherman.
Lucian Mândruţă újságíró Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében kiemelte: nem érti, miért okoz gondot egyeseknek a Székelyföld zászlaja, hiszen nyugati államokban minden tartomány saját történelmi lobogóval, fesztivállal, sajtmárkával, könyvtárral, vagy műemlék kastéllyal rendelkezik. Mindezek az elemek hozzájárulnak a térség kultúrájának gazdagításához; Romániában ez miért nem lehetséges? – veti fel a kérdést. Felhívja a figyelmet arra, hogy „a legalább ezer éve itt élő székelyek határőrök voltak”, és „egyetlen román sem tudja, hány csatában haltak meg magyarok azért, hogy megvédjék Erdélyt a tatároktól és törököktől, mert nincs szemük és fülük csak Mihai Viteazu és Ştefan cel Mare cselekedeteire.” Mint írta, a román tankönyvekben nincs hely más nemzetek hősei számára, akikhez kapcsolódó történelemnek már ideje lenne a békét jegyeznie fel. Mândruţă szerint a Székelyföld zászlaja körüli botrány csak a gyűlöletet és a mindkét oldali szélsőséges nacionalizmust szítja, alátámasztva a magyar szélsőjobboldal elméletét, hogy a románok „primitívek”. – Kedves magyarok, mivel hozzám hasonlóan román állampolgárok vagytok, történelmi szimbólumaitok az enyémek is – hangsúlyozta bejegyzésében az újságíró, aki bejegyzéséhez csatolta a székely zászlóról készült fényképet és megjegyezte: „Ma én is székely vagyok – az első Argeşből”.
Szabadság (Kolozsvár),

Ponta szerint Románia belügye a kisebbségi kérdés
Románia belügyének nevezte a kisebbségi jogok tiszteletben tartását Victor Ponta miniszterelnök csütörtökön.
A parlament folyosóján nyilatkozó román kormányfőtől az újságírók azt kérdezték, tervez-e miniszterelnöki szintű tisztázást a székely zászlóról kirobbant magyar–román vita tárgyában.
"A hazai törvénykezés és a kisebbségi jogok hazai tiszteletben tartása Románia belügye: nincs amiért beleszóljon a magyar miniszterelnök, és nem vagyok kíváncsi a véleményére ebben a témában" – szögezte le Victor Ponta.
Elmondta, nem hiszi, hogy Romániával valami gond lenne: kiegyensúlyozott állásfoglalásokat hallott a romániai magyar közösség képviselőitől. "Úgy vélem, ez a provokáció a magyarországi választásokkal és politikai helyzettel függ össze. Nem örülünk annak, és nem tartjuk korrektnek, hogy Romániát felhasználják a szomszédos ország választási küzdelmében" – mondta a román kormányfő. Hozzátette: fenntartja azon meggyőződését, hogy ez "arcátlanság" akkor is, ha ez nem valami diplomatikus kifejezés.
"Nem hiszem, hogy bele kell sétálnunk ennek a provokációnak a csapdájába, amelynek nincs semmi köze Romániához vagy a romániai magyar közösséghez: csak ártanak vele a romániai magyar közösségnek. Esetleg a szélsőséges barátaiknak használnak vele, Tőkés Lászlónak..., miért nem kérdezik meg erről az Európai Néppárthoz tartozó kollégákat, ők is itt vannak valahol" – mondta Ponta ironikusan, a folyosón álló jobbközép ellenzéki politikusokra mutatva.
Kifejezte meggyőződését, hogy az Európai Tanács ülése, ahol a román államfő "gyakorlatilag egy asztalnál fog ülni" a magyar miniszterelnökkel, jó alkalom a helyzet tisztázására.
A román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, azt sérelmezve, hogy kedden Németh Zsolt külügyi államtitkár nyilvánosan szót emelt a kisebbségi jelképek használatának romániai korlátozása ellen.
Németh Zsolt szerint "szimbolikus agresszió" történt azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz
Népújság (Marosvásárhely),

Több oldalról támadják a régiósítást