Ismét művészekkel népesült be a gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvara. „A 33. KorKép alkotótáborba azokat a művészeket hívtuk meg, akik tevékenységüket az 1980-as években kezdték” – tájékoztatott Siklodi Zsolt grafikus, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont művészeti vezetője. Az elmúlt három év alatt sikerült néhány erdélyi művésznek – többek közt Újvárossy Lászlónak, Siklódy Ferencnek és Botár Lászlónak – kiállítást szervezni távol-keleti országokban. /Jánossy Alíz: Zenélő szobor készül. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete hagyományos, szeptember eleji gyergyószárhegyi tábora idéntől újabb ünnepi pillanattal gazdagodik. A MÚRE nívódíjai és az évről évre szaporodó különdíjak mellett idéntől Oltyán László-emlékdíjat is osztanak. Oltyán László /Marosvásárhely, 1935. aug. 19. – Marosvásárhely, 1990. nov. 16./ szerszámlakatosként kezdte pályafutását, majd 1958-tól a helyi napilap, a Vörös Zászló munkatársa, 1959-től a bukaresti Ifjúmunkás riportere lett. 1962-től 1988-ig ismét a Vörös Zászlónál dolgozott. Irodalmi igényű, színes riportjaiban akár a teljhatalmú hatóságokkal dacolva mindig a kisember pártjára állt. Amikor úgy érezte, hogy semmiként nem állhat be a rendszert és annak vezetőjét dicsőítők sorába, 1988-ban kilépett a sajtóból, elment segédmunkásnak a gyárba. Bátor gesztusával a többség tiszteletét és a hatalom ellenszenvét vívta ki. Csak jó két hónappal a ‘89-es fordulat után térhetett vissza a helyi napilaphoz, miután annak olvasói nyílt levélben kérték Oltyán László újraalkalmazását. Halála után 15 évvel a Pro Novum Kulturális Egyesület a Népújság támogatásával, a MÚRE és a Marosvásárhelyi Írói Egyesület közreműködésével emléktáblát állíttatott a szerkesztőség Dózsa György utcai székházában. A kétnyelvű márványtáblára rögzített bronzplakett Puskás Sándor szobrászművész alkotása. /Barabás Blanka: Oltyán László-emlékdíj. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A média mint partner, kisebbségi sajtó és közszolgálatiság, a médiaoktatás jövője témakörökben zajlottak a beszélgetések, viták a 2007-es MÚRE-táborban, amelyet Gyergyószárhegyen, az Alkotóközpont új épületében tartottak. A többnapos összejövetelen külföldi vendégek is részt vettek: az újvidéki Klemm József és Léphaft Pál. Előadást tartott Vincze László a kisebbségi sajtóról, Csermák Zoltán a reklámetikáról. A legviharosabb a sajtósok és a sajtótanácsosok közötti konzultáció volt: vitázott a PR-szakma és a sajtó közötti viszonyról a két szaktábor. /Barabás Márti: MÚRE-tábor tanácskozásokkal, vitákkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Író-olvasó találkozó keretében mutatták be a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpontban Banner Zoltán Örvendjetek, némaság lovagjai című pódiumnaplóját. A kötet a szerző 75. születésnapján jelent meg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában. „A pódiumnapló Banner Zoltán művészettörténész, író és előadóművész életpályájáról szól, a szerző előadói körútjainak prizmáján keresztül” – mutatta be a könyvet Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője. Banner 1965-ben kezdte előadó-művészi pályafutását, ám számos telt házas előadás után a kommunista rezsim nyomására 1984-től már nem állíthatott össze önálló műsort, néhány évre rá pedig szülőföldje elhagyására kényszerült. /Jánossy Alíz: Pódiumnapló-szilánkok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Gyergyószárhegyen a Veterán Tábor záróünnepségén Zöld Lajos, az egykori Barátság Tábor alapítója beszélt. Banner Zoltán művészettörténész, műkritikus elmondta, a képzőművészetben is beszélni kell transzszilvanizmusról. „Mi nem vettük le a szemünket Európáról, követtük, mi zajlik ott, de a képek mutatják: ezek sehol máshol, csak Szárhegyen készülhettek. Mi őrizzük az értékeket. Mert a földön maradás kulcsa az értékőrzés, ami viszont nem zárja ki az újítást. S egyszer Európa meg fogja köszönni azt az értékőrzést, amit a XX. században Erdély végzett az emberiség számára. ” /Balázs Katalin: Értékőrző óceánjáró. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

Szeptember 24-én Budapesten tárgyalt a harmadik román-magyar együttes kormányülést előkészítő romániai bizottság. Román részről Cseke Attila államtitkár, magyar oldalról pedig Gémesi Ferenc államtitkár vették számba az előző két közös kormányülés megvalósításait, és tárgyaltak az idei, újabb együttes ülés napirendjére vonatkozó javaslatokról. Cseke Attila elmondta: a legtöbb infrastrukturális projekt a határ menti régiókat érinti. Szó lesz várhatóan a két országban ledolgozott évek utáni nyugdíjak folyósításának rendezéséről, valamint mezőgazdasági együttműködési megállapodás aláírásáról. Tervezik a kulturális és az oktatási együttműködés folytatását, támogatják a gyergyószárhegyi Lázár-kastély és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújítását, de az alkotóműhelyek közös kiállításának ötlete is felmerült. Még mindig gondok vannak a diplomák elismerésével, az együttes ülésen ezeket is rendeznék a felek. Aláírásra vár az egyezmény a világháborús hadisírok ápolásáról. Körvonalazódik a román-magyar ifjúsági iroda megnyitása: Bukarestben még idén, jövő év elején Budapesten is. /Gazdagabb lesz a román-magyar kormányülés napirendje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Énekkarok, népdalénekesek, gyerekkórus, kamaraegyüttes és citerazenekar fellépésével rendeztek zenei fesztivált Gyergyószentmiklóson, Domokos Pál Péter, Kodály Zoltán és Gyergyószentmiklós város hármas emlékünnepsége alkalmából. „Majdhogynem felmérhetetlen érték, amit Domokos Pál Péter és Kodály Zoltán tettek a népművészet fennmaradásáért” – méltatta évfordulós zenetudósok, népzenekutatók munkáinak örökségét megnyitó beszédében Kiss Portik Irén néprajzkutató. Pál Ibolya főszervező, a Domokos Pál Péter Dalkör női kórusának karvezetője köszöntötte a részt vevő kórusokat. A kórusok előadásait a Mezeiné Fazakas Magdolna népdaléneklése színesítette. A százéves város ünneplése alkalmából Bajna György újságíró Gyergyószentmiklóst mutatta be a vendégeknek. /Barabás Márti: Gyergyó: énekkarok főszerepben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ A találkozón fellépett a Vaskertes Általános Iskola gyerekkórusa, a Domokos Pál Péter Női Kar, az Ipartestület Férfikara, a Szent Miklós Kamaraegyüttes Vegyes Kara, a gyergyószárhegyi Kájoni János Vegyes Kar, a nyárádszeredai Bocskai István Női Kórus, a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai, továbbá a vendégek, a siaófokiak. /Baricz-Tamás Imola: „Legyen a zene mindenkié”. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 2. – 40. sz. /

A dévai Szent Ferenc Alapítvány újabb gyermekvédelmi központokat létesített a Gyergyói-medencében. A három évvel ezelőtt alapított gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon mellé tavaly Gyergyóremetén, Csutakfalván, Gyergyóditróban és Orotván létesült napközi otthon a hátrányos helyzetű gyermekek számára, idén pedig Gyergyóújfaluban hoztak létre újabb központot, és a közeljövőben tervezik egy gyergyószentmiklósi kollégium létrehozását is. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány országos szinten 16 bentlakásban és több mint 20 napközi otthonban közel ezer gyermek gondozását vállalta fel, közülük 160 a Gyergyói-medencében él. „Nem akarunk minden szociális problémát megoldani, hanem megmutatni, hogy azok orvosolhatók – fogalmazott Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, az alapítvány létrehozója. – Meggyőződésem, hogy kitartó, szívós munkával minden ember nevelhető, csupán esélyt kell adni a tanulásra, a változásra. ” Az újonnan létesített gyergyóújfalvi napközi otthonban 22 óvodás és kisiskolás korú gyermeket nevel Sólyom Hajnalka pszichológus. Hétvégére majdnem teljesen kiürül a központ, hiszen a bentlakókat szívesen meghívják otthonukba a falubeli pajtások. /Jánossy Alíz: Megoldás helyett esély. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

A dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyergyóban immár három helyen /Gyergyóremetén, Gyergyószárhegyen és Gyergyószentmiklóson/ működtet úgynevezett napközi otthont. Böjte Csaba testvér nem a siránkozást választotta, hanem az egyre több hátrányos helyzetbe jutott gyermekek segítését. Portik Hegyi Kelemen kanonok, gyergyószentmiklósi főesperes-plébános elmondta, hogy a gyergyószentmiklósi napközi a régi iskolában kapna helyet. /Bajna György: Óbégatás helyett munka. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

Csíkszeredában október 12-én nyílik a gyergyószárhegyi Siklódy Ferenc grafikusművész fotókiállítása. A nagyszülők és az unokák ellentmondásos világa mutatkozik meg a legtöbb fotón. /Antal Ildikó: Ellentétpárok sajátos egyvelege. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Tucatnyi hímzőasszony ülte körül az asztalokat a gyergyószentmiklósi Delta Oktatási Központ egyik termében, a harmadik alkalommal megszervezett Gránátalma úrihímzés-tábor október 15-i megnyitóján. Kisné Portik Irén főszervező, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont néprajzi referense szerint az idei, illetve a jövő évi tábor különös fontosságot nyer, hiszen 2008 a magyar reneszánsz éve lesz. A Gránátalma kézművestábor fő célkitűzése a reneszánsz kori nagyasszonyok – Károlyi Zsuzsanna, Lorántffy Zsuzsanna és Brandenburgi Katalin – hagyatékából származó, „páncélszekrényben őrzött” kézimunkák hasonmásainak elkészítése. Hosszú távon az itt készülő kézimunkákból egy reneszánsz szobát akarnak berendezni a Lázár-kastélyban, de amíg elkészül az összes hasonmás, addig vándortárlat keretében népszerűsítik a gyergyói, csíki és székelyszentkirályi asszonyok készítette kézimunkákat. /Jánossy Alíz: Nemes asszonyok nemes hagyatéka. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A marosvásárhelyi Bernády Házban Szabó Vilmos zilahi festőművész, a szárhegyi alkotótábor állandó meghívottja Féltés címmel állította ki munkáit. /Szabó Vilmos festőművész kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

A Képes Krónika miniatúráinak és iniciáléinak reprodukcióiból nyílt kiállítás október 19-én Gyergyószentmiklóson, a Pro Art Galériában. A másolatokat a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont hozta el Erdélybe. Az anyagból több erdélyi városban is szerveznek kiállítást. A Nagy Lajos király udvarában készült krónika a korabeli udvari művészet stílusát képviseli. A Chronicon Hungariae Pictum vagy Chronica de Gestis Hungarorum címen ismert műkincs az 1360 előtti Magyarországon készült, mint az akkori viszonyok, nemzetségek, történelmi hagyományok és legendák tárháza. A Képes Krónika a magyar művelődéstörténet jelentős alkotása, a benne található 147 kép a 14. századi magyar festészet legjelentősebb fennmaradt alkotása. Nem bizonyított feltevés, hogy a festést Lajos király többször kitüntetett festője, Hertul fia, Miklós készítette. /Jánossy Alíz: Hatszáz éves iniciálék. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Nem árt visszatekinteni a kezdetre. 1990. őszén volt a gyergyószárhegyi magyar–román értelmiségi találkozó. A megbeszélés budapesti majd bukaresti eszmecseréket folytatott, romániai magyar és román értelmiségiek keresték a kiutat a marosvásárhelyi véres események után. A beszélgetések a román–magyar irodalmi fordítások jegyében kezdődtek. Az eddigi irodalmi fordításokat kellene kiszélesíteni, eszmetörténeti sorozatokat létrehozni. Többen egy román nyelvű magyar újság létrehozása mellett törtek lándzsát, illetve gyakoribb magyar tévérészvétellel szerették volna ellensúlyozni a bukaresti közszolgálati tévében elhangzó magyarellenes nézeteket. A nyitottság, a rugalmasság még mindig jobb tanácsadó, mint a bezárkózás, köldöknézés és önmarcangolás. /Székedi Ferenc: Tizenhét év. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Gyergyószárhegyen egyezett meg az újságíró a Pallas–Akadémia Kiadó főszerkesztőjével, Kozma Máriával, illetve igazgatójával, Tőzsér Józseffel, hogy feledtetni fogják Banner Zoltánnal a kellemetlen gyergyói élményt, ami épp abban a községben érte, ahol hajdanán hajnalig nem lankadt előadás után a jókedve, ahol kakasszóig énekeltek önfeledten olyan időkben, amikor mondhatni csak a vers és az ének tartotta bennük a lelket. Most nyáron viszont fél tucat ember sem jött össze Gyergyószentmiklóson, hogy meghallgassa Banner Zoltán előadóművészt. A 75 éves Banner Zoltán többkötetes költő is lehetne, de mást tartott fontosnak. Művészettörténészként a kortárs erdélyi képzőművészet legmegbízhatóbb ismerője, lett, több könyvében foglalta össze az erdélyi magyar képzőművészetet, melynek ma is krónikása. /Bajna György: Aki fölött megállt az idő. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

November elsejétől van régésze a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumnak Demjén Andrea személyében. 1952-től van múzeum a városban, de eddig nem volt ilyen szakember, jelezte Csergő Tibor igazgató. Hargita megye régészeti repertóriuma hiányos, csak a fontosabb lelőhelyek vannak feltüntetve. A nyár folyamán például a gyergyószárhegyi plébániatemplomban történt régészeti kutatások a felszínre hozták a román kori templom alapjait, amely a települést jóval korábbra keltezi. /K-T. GY. : Leletmentő Szentmiklóson. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), nov. 8. – 45. sz. /

Minden gyermek egy csillag, bizonyította Böjte Csaba atya sok-sok történettel november 23-án Gyergyószentmiklóson. Az esti szentmise prédikációjában, majd utána, a római katolikus plébánia nagytermében beszélt a dévai Szent Ferenc Alapítvány munkájáról, az örömökről, melyet egy megmentett gyerek csillagszeme jelent. Nem kevesebb mint ezerötszáz rászoruló örvendhet Böjte atya és a segítők istápolásának, a gyermekotthonokban, illetve a napközikben mindegyikük számára jut meleg étel, gondoskodás. Böjte Csaba elmondta, nem foglalkoztatja őt a holnap gondja, eddig mindig kerültek jószívűek, akik a szükséges anyagi alapot biztosították, hogy a szegényebb sorsúaknak kicsit szebbé varázsolják gyerekkorukat. Az alapítvány harmadik tevékenységéről, a várandós anyák magzatainak megmentéséről szólva azt is elmesélte, hogy immár nemcsak az országban működnek életotthonok, hanem Magyarországon is, ahol megteremtik annak lehetőségét, hogy az anya megszülhesse az életet, a nemzet gyarapodjon. E tevékenység folytatásához szervezett gyűjtési akciót a Gyergyó Tévé és az Ifitéka, várják az adományokat a remetei, ditrói, orotvai és gyergyószentmiklósi napközi otthonoknak, illetve a szárhegyi Kájoni János Gyermekotthon lakói számára. /Balázs Katalin: Minden gyermek egy csillag… = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 26./

Gyergyószárhegyen tartották a Kovászna és Hargita megyei közművelődési szakemberek találkozóját az elmúlt hétvégén. Tárgyaltak a Székelyföld Közművelődési Koncepció tervezetéről, melyet a korábbi, Árkoson tartott ülésen alakult munkacsoport dolgozott ki. Ezt a tervezetet bővítették, hogy olyan koncepció készülhessen, melyre stratégiát lehet építeni. Egyetértettek abban, hogy kulturális termékek adatbázisára van szükség. Döntés született arról, hogy 2008-ban megszervezik a Székely Kultúra Napját, és ennek időpontja Tamási Áron születésnapja, szeptember 20-a lesz. Munkacsoport alakult az ünnep tervének kidolgozására. /Balázs Katalin: Székely kultúra – autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3 . /

A székelyföldi régió katonai hagyományőrzői találkoztak december 8-9-én. Gyergyószárhegyen, a Kulturális és Művészeti Központ székhelyén gyűléseztek, másnap, vasárnap pedig lóra pattanva barangolták be a gyergyói hegyeket. – Tíz évre tekint vissza a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, ez a tapasztalat hozta a felismerést: látva, hogy Székelyföldön is gombamód szaporodnak a katonai hagyományőrző szerveződések, ezen tevékenységeket össze kell hangolni – mondta Parászka Géza, az egyesület vezetője, aki kezdeményezte a székelyföldi hagyományőrzők összefogását. Tavaly februárban Gyilkostónál tartották a székelyföldi régió katonai hagyományőrzőit összefogó első gyűlést, most, újra összegyűltek, hogy összegezzék a munkát, felújítsák a címlistát, az eseménynaptárt. A nyolc meghívott csapatból öt tudott eleget tenni a meghívásnak, őket egészítette ki a balatonfelvidéki hadtörténészek csapata. A találkozón új, csíkszeredai csapatot avattak, melynek tagjai több rendezvényjavaslattal álltak elő, így valószínű, hogy jövőre elindítják a huszárakadémiát. Gyergyószentmiklóson szinte nincs ünnep, ahová ne hívnák meg a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjait. /Balázs Katalin: Huszártalálkozó Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10 . /

„Rafi Lajos verseit olvasni időutazás”, állapította meg Kemény István budapesti író Gyergyószárhegyen, a csatornakészítő roma költő Földhöz vert csoda című első verseskötetének bemutatóján. Rafi Lajost /sz. Marosvásárhely, 1970/ egyéves korában költözött Gyergyószárhegyre. Több magyarországi irodalmi folyóiratban közölt verseket. Hat gyermek édesapja, és ősei mesterségéből, a bádogosságból tartja el családját. Rafi Lajos legtöbb esetben papírfecniken őrzött verseit Kemény István szerkesztette kötetbe, és a budapesti L’Hartmann Kiadó gondozásában, a magyarországi Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jelentek meg. A költő az esten elsősorban Kemény István, Bartis Attila és András László magyarországi íróknak, valamint Márkos András képzőművésznek, Ferencz Ervin ferencrendi szerzetesnek és Danguly Ervin művelődésszervezőnek köszönte meg az őszinte hangú biztatást. /Jánossy Alíz: Vátesz és megváltó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Gálaműsor keretében tüntette ki a magyar kultúra napján a gyergyószentmiklósi művelődési központ, illetve Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központja mindazon támogatóit, akik a 2007-es évben erkölcsi és anyagi segítséget nyújtottak. A két intézmény közel száz kitüntetettje között számos önkormányzat, civil szervezet, intézmény és vállalkozó részesült elismerésben. A kitüntetettek sorában kétszer említették a Krónikát, a szerkesztőség díszoklevelet vehetett át mind a gyergyószentmiklósi művelődési központ, mind Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központja részéről. /J. A. : Kitüntették a Krónikát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Példaértékű, ami itt történik Gyergyóremetén, állapította meg Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter a január 25-én, Hargita megyében tett látogatásán. A vezetékes víz bevezetését célzó program két új helységgel is bővült, Gyergyóditró és Gyergyóremete vízvezeték-rendszerének kiépítésére a minisztérium 5,7 millió dollárt különített el. Borbély Gyergyószárhegyen a kormány tartalékalapjából felújított kultúrotthont, valamint az egyedi tervek alapján készülő sportterem javasolt helyszínét vizsgálta meg. /Barabás Márti: Dicsért Borbély Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Egyre több, egykor külföldre telepedett magyar család költözik vissza Erdélybe „Mindennap honvággyal ébredtem, és honvággyal tértem nyugovóra” – magyarázza a székelyudvarhelyi Jánosi András, aki több mint 25, külföldön töltött év után 2007 telén költözött haza szülővárosába. A szintén hazatért Benedek Lukács családjával panziót, vendéglőt, sípályát és lovardát működtet a Székelyudvarhely melletti Homoródfürdőn. Szilágyi László szatmárnémeti mérnök Németországból telepedett haza családjával. Czimbalmos Attila gyergyószárhegyi festő-restaurátor 1993-ban távozott, 2002-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében, 2006-ban hazatért. Hosszadalmas folyamat volt a diploma honosítása, a jogosítványok megszerzése. Most már saját vállalkozása keretében restaurál. Veres Valér szociológus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa szerint Romániában alig léteznek migrációra vonatkozó adatok, ezért a jelenség nagyon nehezen kutatható. Személyes tapasztalatai alátámasztják a hazatelepülés jelenségét. Az egyetemen több olyan kollégája van, akik külföldi tanulmányok után tértek haza. /Hazahívó honvágy. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeumban február 14-én nyílik Demeter István Márványálom című szobrászati kiállítását. Az alkotó a Haáz Rezső Múzeum restaurátora, de képzőművészeti munkákkal régóta bemutatkozott. Linómetszeteiből levelezőlap-sorozat készült, gyerekirodalmi kötetet illusztrált, a nyolcvanas években a gyergyószárhegyi alkotótábor rendszeres vendége volt. Legismertebbek köztéri szobrai, melyek közül kiemelkedőek a mellszobrok. Orbán Balázs, Berde Mózes, Zeyk Domokos székelykeresztúri, Kőrösi Csoma Sándor gyergyószárhegyi, Marosi Gergely siménfalvi szobrai mellett említhető Móra Ferencet (Gagy), Benedek Eleket (Szentábrahám), Kölcseyt (Dunakeszi, Mo.) ábrázoló munkáit. Az anyaországban (Püspökhatvan, Kozárd, Csurgó, Dunakeszi) és Belgiumban is több köztéri alkotása áll. /P. Buzogány Árpád: Márványálom a múzeumban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./

Földes György könyvét olvasva (Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989) sok ismerős névvel találkozott Kántor Lajos, másokat hiányolt. Földes ezeknek az évtizedeknek a diplomáciatörténetét tárta fel elsősorban, de sűrűn kitért belpolitikai vonatkozásokra, a korabeli kultúra, az irodalom szereplőire is. Balogh Edgár bizonyára másképp olvasná ezt a Földes-tanulmányt, hiszen ő bizalommal fordult Kádár Jánoshoz. Kántor Lajos egyetlen személyes élménye a Kádár vezette hivatalos küldöttség 1958. februári kolozsvári gyorslátogatásához fűződik, amikor Kádár az állomástéren így kezdre beszédét: Itt, Kolozsvár főterén… E sajátos tájékozottságról tanúskodó szavakat számosan hallhatták, ünneplésre kirendeltek. A kádári időkből egyik emléke Kántor Lajosnak a Bibó-emlékkönyv1981-ből, amely szamizdatban maradt. Molnár Gusztávval és Szász Jánossal hárman szerepeltek benne Romániából. Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész hatalmas dossziéja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából nyilvánosságra került. A Tiszatáj, illetve a „Subások” név alá gyűjtött megfigyeltek (Csoóri Sándor, Kiss Ferenc, Für Lajos, Ilia Mihály) ügyéről van szó. Ilia ellen a vád az volt, hogy a külföldi magyarság sorsával, irodalmával foglalkozik, egyetemen erről előadásokat tart. Külön bűne volt, hogy a Tiszatáj című folyóiratot ennek a törekvésnek a szolgálatába állította. Ezért 1975-ben, eltávolították a folyóirattól. Ilia Mihály kolozsvári barátainak leveleit fölbontották, elolvasták. Ilia Mihály neve nem szerepel Földes György könyvében. /!/ Száraz Györgyről, a Kortárs volt főszerkesztőjéről viszont szó van, a hírhedett Lancranjan-könyvről a budapesti Valóságban írt kritikai elemzése kapcsán. Száraz György írást kért Kántor Lajostól az egyre szaporodó magyarellenes, gyűlöletet szító román regényekről. Kántor teljesítettem a kérését, Fodor István álnéven írása megjelent a Kortárs 1988. júliusi számában. Emlékezetes volt az 1980. június eleji gyergyószárhegyi tanácskozás: a jelen lévő romániai magyar írók, szerkesztők az egyre elviselhetetlenebb romániai valóságról, a magyarok „elcsángósodásáról” cseréltek tapasztalatokat. A tanácskozás jegyzőkönyve megjelent nyomtatásban, a Korunk 1980. szeptemberi lapszámában. Ezekre nem tért ki Földes György. A legtekintélyesebb, a legnagyobb hatású megszólaló Illyés Gyula volt, megnyilatkozásai a nemzeti kérdésben jelen vannak Földes könyvében, a korabeli magyar pártvezetés reagálását sem hallgatja el a szerző. Valószínűleg többet érdemelt volna Szabédi László a magyar–román viszony tárgyalásakor, mint az 1959-es öngyilkosságára utaló egy mondat. Csoóri Sándor – Illyés Gyula örökségét magára vállalva – számos alkalommal foglalt állást a határon túli magyarok érdekében, a szomszédos országok nemzeti kisebbségeket elnyomó politikája ellen, kárhoztatva a magyar hivatalosság közönyét. /Kántor Lajos: Rólunk (is) szól a történet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Névadó ünnepséget tart a Kájoni János Megyei Könyvtár Csíkszeredában. Az intézmény már a tavalyi év végén felvette a Kájoni János nevet, az ünnepség megszervezésére viszont csak most kerül sor. A névválasztást egyrészt Kájoni Jánosnak a vidékhez való kötődése indokolja, a névadó ferences szerzetes, humanista tudós ugyanis Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen is tevékenykedett. A névadó ünnepségen P. Pap Leonárd ferences atya ismerteti Kájoni János életútját, és Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Tudományos Könyvtár könyvtárosa tart előadást Kájoninak a digitális világban való jelenlétéről. A Codex régizene-együttes koncertje Kájoni korának zenéjéből ad ízelítőt. /Székely Zita: Könyvtáravató Kájoni szellemében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Zöld Lajos hetvenötödik születésnapján visszatekintett életére. Nagy része volt abban, hogy újjáépítették a gyergyószárhegyi kolostort és kastélyt, létrehozott egy művésztelepet, és képtárt alapított. A művésztelep megalapítása, a kastély és kolostor felépítése, a képtáralapítás „ólomnehéz szülőföldszolgálat volt, nagyon kevés örömmel és sok-sok megaláztatással, de valakinek vállára kellett vennie ezt az igát is. Nekem adott az Isten tehetséget hozzá. ” Eddig öt könyve jelent meg. Negyven esztendővel ezelőtt Albert Antallal, Kolozsi Mártonnal és Hecser Zoltánnal tervezték el a Hargita napilap arcélét, veszélyben látva a magyar anyanyelvet. A Hargita, majd a Hargita Népe újságíróinak meghatározó volt a magyar kultúra őrzése. Albert Antal, Kolozsi Márton, Bogos Sándor, Papp Dezső és Randják József újságírók már eltávoztak az élők sorából. Ez a napilap tisztességes szülőföldszolgálat volt. /Zöld Lajos: Az igaz szó legyen az újságíró büszkesége. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 29./

Gaál András festőművész egyike volt azon kevés erdélyi magyar művészeknek, akinek az 1970-es években sikerült nemzetközi porondon is megméretkeznie. A Hajdúböszörményi művésztelepről két egymást követő évben díjjal tért haza. A következő évben hiába küldtek névre szóló meghívót részére, csak román művészeket engedtek ki az országból. A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotóközpont létrehozása Zöld Lajos érdeme. Teljesen romos állapotban volt a kolostor épülete, Zöld Lajos kezdte rendbe hozni, 1974-ben meghívtak harmincöt művészt, ez volt az első tábor. Amikor tízéves volt a tábor, akkor kérték, hogy adják át művészeti célokra a kicsi iskolát. Azt mondták nekik, ott van a romos Lázár-kastély, javíttassák ki, és hozzanak létre ott képtárat. Zöld Lajos szervezte meg akkor is munkákat. Egyedi a gyergyószárhegyi képzőművészeti gyűjtemény, hiszen nincs még egy olyan képzőművészeti tábor, aminek az első munkától az utolsóig minden egyes alkotása leltári számmal és értékbecsléssel lenne ellátva. Gaál András 2001 óta Magyarországon, Pannonhalmán él. Nem hagyta el szülőföldjét, mondta, mert ide tartozik, de ott is van műterme. Amit ott alkot, azt ott állítja ki, amit pedig idehaza fest, azt itt. Gaál András /sz. Gyergyóditró, 1936. márc. 9./ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészet-pedagógia szakán végzett. 2004. június 19-én állandó kiállítása nyílt Gyergyóditróban. /Jánossy Alíz: Portré az elvtárs születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

A gyergyószárhegyi Czimbalmos Attila és a székelyudvarhelyi ifj. Maszelka János okleveles restaurátorok, a Magyar Restaurátor Kamara tagjai, most a gyergyóalfalvi templom barokk képeinek restaurálási tervén dolgoznak. A festőrestaurátor, ifj. Maszelka Jánosnak nagy szerepe volt a székelyudvarhelyi képtár létrehozásában, emellett fáradhatatlanul dolgozik a város kulturális életéért is. Magyarországon tanult és szerzett oklevelet Czimbalmos Attilával együtt, mindketten a székelyföldi műemlékek védelmét választották hivatásuknak. Elkallódnak műemlékek pusztán azért, mert nincs elég képzett szakember, aki elvégezné a restaurálást. Sok helyen a lekopott, évszázados díszítő falfestést egyszerűen lemeszelik. Jelenleg a gyergyóalfalvi templom mellékoltára két barokk képének restaurálási tervén dolgoznak. /Jánosi András: Hivatásuk műemlékeink szolgálata. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./