Az augusztus 23-i árvizek hat megyében okoztak számottevő károkat. Az elmúlt két napban 10 személy meghalt, 8 eltűnt, az anyagi károk jelentősek. Elsősorban Bihar, Beszterce-Naszód, Hargita, Hunyad, Maros és Prahova megyében észleltek jelentős árvízkárokat: 15 ház teljesen tönkrement, 1478 kisebb károkat szenvedett, 594 gazdasági épület megrongálódott, ezenkívül 30 hektár termőföldben, 25 hídban tettek kárt a medrükből kilépett folyók, patakok. Villany nélkül maradt 53 helység. Kolozs megyében elsősorban Magyargorbón észleltek árvízkárokat. Szinden, Koppándon, Tordán, Tordatúron, Pusztaszentmártoton, Bácsban és Szucságban is jeleztek károkat. Hargita megyében több mint tízen vesztették életüket az elmúlt 24 óra alatt, további négy személyt kórházban ápolnak. Udvarhelyen, Galambfalván, Farkaslakán, Siménfalván, Korondon, Felsőboldogfalván és Bögözben jeleztek árvízkárokat, 14 személyt kiköltöztettek. Farkaslakán 9 házat, 2 hidat pallót rongált meg az ár. Bétában, Székelydobón és Vágásban nincs villany. Udvarhely és Segesvár között szünetel a vasúti közlekedés. Székelyudvarhelyen megkezdték a Szombatfalva nevű városrész kiürítését. Szemtanúk szerint a víz másfél-két méteres volt, másutt nyakig ért. Bihar megyében Popfalván, Berettyószéplakon, Érmihályfalván jeleztek árvízkárokat. Beszterce-Naszód megye központjában 30 házat és gazdaságot érintett az ár. Hunyad megyében Guraszáda és Burzsuk községekben jegyeztek árvízkárokat. Prahova megyében az esőzések 8 helységet érintettek. Maros megyében három településen, Maroskeresztúron, Sáromberkén és Szászszentivánon észleltek nagyobb mértékű árvízkárokat. Sok családot kitelepítettek. A legnagyobb károkat Fogaras környékén észlelték. Az esőzések több országutat és megyei utat érintettek. /H. D.: Továbbra is nagy károkat okoz az árvíz. Riasztó a helyzet az ország több megyéjében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./ Tizenhárom halottat és legalább három eltűntet jelentettek a Székelyudvarhelyt és környékét sújtó árvíz áldozataiként. Székelyudvarhelyen és környékén több mint ezer házat öntött el a víz, Farkaslakán, Székelyszent­lél­eken és Malomfalván száz házat öntött el a víz. Székelyudvarhely felől nem lehet eljutni Székelykeresztúrra az oda vezető főútvonalon. Pusztított az ár a Maros megyei Sáromberkén, Maroskeresztúron, valamint Szászszentivánon is. A Katolikus Karitász ötmillió forintos gyorssegélyben részesíti a székelyudvarhelyi és környékbeli árvízkárosultakat. Kilencven katonai lakósátorral segíti a romániai árvíz károsultjait több magyarországi székhelyű bank; a belügyminiszter kezdeményezésére indított akció 18,5 millió forintba kerül. /Katasztrófa Udvarhelyszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Szilágyi Ferenc érmihályfalvi tanár Bihar megye felekezeti földrajza című könyve Magyarországon jelent meg. A könyvet Nagyváradon fogják bemutatni. /Könyv megyénk felekezeti földrajzról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 30./

Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

Gellért Gyula református lelkész, az érmelléki egyházmegye esperese nem volt otthon Diószegen, éppen Székelyhídon tartott vizitációt. Tudatosítani kellene a hívekben, hogy az egyház felvirágoztatása önmagunk létezésének a feltétele is egyben, hangsúlyozta. Nagyon fontos a diakóniai munka, az öregek, nagycsaládosok segítése. Az elmúlt évben éppen a diószegi gyülekezet volt a legaktívabb. A templomsisakot átfestették, befejezték a diakóniai otthon felújítását. A temetőt kitisztították, ebben Gellért Gyula is részt vett. Kágyán megmagasították a református templom falait, új tetőszerkezetet raktak, az év folyamán várható a munkálatok befejezése. Albison le kellett verni a vakolatot, hogy a további nedvesedést megakadályozzák. Asszonyvásárán ravatalozó építésébe fogtak, csakúgy mint Hegyközszentmiklóson és Mihályfalván. Csokalyon felépítették a missziós központot, ugyanakkor a templombelső is megújult. Érábrányon zsidelytető került a templomra, Érkeserűn felújították a gyülekezeti házat, Jankafalván paplakot építettek. Újsemlyénben eddig nem volt templom, a hívek most építik, falai már állnak. Nagy esemény volt tavaly a Bocskai-szobor állítása Szentjobbon. Minden évben megrendezik az ifjúsági és a felnőtt kórusok találkozóját, de nem marad el a vers- és prózamondó verseny sem. /D. Mészáros Elek: Sikeres évet zárt az érmelléki egyházmegye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 17./

Költőtársak, barátok, ismerősök, mindazok, akik szerették Máté Imrét /1936. febr. 14. – 1989. dec. 9./ és költészetét, Érmihályfalván a szülőháza falán lévő emléktábla köré gyülekeztek február 14-én. A hetven éve született költő egész életét csakúgy, mint költészetét az egyszerűség, a szülőföldhöz való ragaszkodás határozta meg. Konoksága az úgynevezett irodalmi elitből való kitaszítást jelentette számára, mégis vállalta az egyenes gerincűek sorsát. Érmihályfalván élte le életét. Néhány gyermekverskötete jelent meg, 73-ban a Forrás-kötete (Forgó táncban). Versei az érmihályfalvi G. G. Irodalmi Stúdió összeállításában hangzottak el. Szilágyi Aladár emlékezett barátságukra. Szűcs László és Gittai István elevenítette fel emlékeit Máté Imréről. Számára Sinka István volt a Biblia, Gellért Sándor a mérce. /D. Mészáros Elek: Gyertyalángban megbújva. Máté Imrére emlékeztek szülővárosában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 16./

Az Érmelléki kalauz című kiadványt előbb Érmihályfalván, majd a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ Múzeumtermében mutatták be. A Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma 2004. október 26-27-én konferenciát rendezett a Debrecenhez hajdan ezer szállal kötődő Érmellék múltjáról és jelenéről, a jövő modernizációs lehetőségeiről. A konferenciának, amely az Egy kistérség rekonstrukciója címet viselte, a Debreceni Akadémiai Bizottság székháza adott helyet. A rendezvény előadói között a ma is az Érmelléken élő szakemberek mellett a Debreceni Egyetem oktatói és diákjai szerepeltek. A konferencia anyaga Érmelléki kalauz címen kötet formájában megjelent. Tőkés László királyhágómelléki református püspök hangsúlyozta: lényeges a földrajzi-történelmi térségek helyreállítása, és nagyon fontos az összefogás azért, hogy az Érmellék ne legyen pusztuló vidék. /Tóth Hajnal: Könyv jelent meg az Érmellékről. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 2./

Haszon- és díszállatok seregszemléjével kezdődtek május 18-án Érmihályfalván, az Érmellék központjában a XIV. Nyíló Akác Napok. Az érdeklődők Érmihályfalva vásártartási joga az 1800-es években címmel hallgathattak előadást. Volt még borbemutató, borverseny, majd kórus- és prímástalálkozó következett. /Pap Melinda: Újra nyílik az akác Érmihályfalván. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

A rendezvény nevéhez híven virágba borult akácfák alatt ünnepeltek a hétvégén Érmihályfalván, a XIV. Nyíló Akác Napokon. Az ünnepen idén is több ezren vettek részt. Az általános iskola felvette a város szülötte, Zelk Zoltán költő nevét, akinek tiszteletére szavalóversenyt is rendeztek. Emellett volt Zelk Zoltán-emlékműsor, tárlatnyitó, könyvbemutató, majd a néptáncé lett a főszerep. A kistérség fejlesztéséről értekeztek, a Vissza az Érmellékhez – az Érmellék rehabilitációja című szimpóziumon. Nem hiányoztak a szórakoztató rendezvények, vetélkedők sem. /Pap Melinda: Négynapos ünnep az Érmelléken. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

A Sass Kálmán Gyülekezeti Terem adott otthont Érmihályfalván május 21-én a könyvbemutatónak: Szilágyi Ferenc helybéli képzőművésznek, a Tibor Ernő Stúdió tagjának Sztálin-csokoládé című munkáját ismertették. Az önerőből megjelentetett könyvben a szerző édesapjának katonaéveit, valamint a második világháborúban és az orosz hadifogságban töltött éveit örökíti meg a bevonulástól a hazatérésig. Szilágyi Ferenc kiváló emlékezőtehetségének köszönhetően 178 nevet és 166 helységnevet tartalmaz a könyv. Boros József magyartanár felelevenítette, hogy a Máté Imre Irodalmi Kör Homokrögök című antológiájában már jelentek meg Szilágyinak versei és plakettjei. Szilágyi Ferenc nem élhette meg a kézirat nyomdába kerülését, másfél évvel ezelőtt, 84 éves korában elhunyt. /Ernei Júlia: Idén is volt könyvbemutató a Nyíló Akácon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 24./

Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora címmel három éve jelentetett meg kötetet a Partiumi Füzetek sorozatban Nánási Zoltán történészkutató, nyugalmazott tanár. Andrássy, a tudományos érdeklődésű orvos a kommunista börtön poklát is megjárta, ahonnan meggyötörten, fizikailag megtörve szabadult. Nánási Zoltán dédelgetett álma, hogy szobrot állítsanak Mihályfalván Andrássynak. A közelmúltban egy küldöttség élén a városban járt a székelyhídi származású Mihály Gábor, Magyarország egyik legelismertebb szobrásza, aki felvállalta a büszt elkészítését. /D. Mészáros Elek: Mihályfalván lesz Andrássy-szobor, a helyszín még vitatott. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 31./

Az államhatalomban való részvétel jelképes, a községi hatalomban való részvétel valóságos, ott van a legfontosabb döntések színtere – többi között erről beszélt Sólyom László június 24-én, szombaton, a Magyar Polgármesterek VI. Világtalálkozójának gödöllői megnyitóján. A világtalálkozóról szólva kedvezőnek ítélte meg, hogy a szervező Magyar Polgármesterek Egyesülete nem zárkózott be az országhatárok közé, támogatja a határon túli magyarokkal az együttműködést, ezt jelzi, hogy a rendezvényen részt vevők fele most is, akárcsak korábban, a határon túlról érkezett. Követendő gyakorlatként említette a köztársasági elnök a hazai és a határon túli önkormányzatok között kibontakozó együttműködéseket, közös fejlesztéseket. Ugyanakkor a fejlődés útját a régiós együttműködésben határozta meg. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta, hogy ennek az évszázadnak van egy új képlete: tudás plusz információ egyenlő a hatalommal. A képletből azonban hiányzik az erkölcs, amely az emberek egymás közti, valamint az ember és a környezet viszonyát határozza meg. A találkozón kiosztották a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete által alapított Polgármesteri Ezüstlánc Díjat. Ebben az elismerésben a magyar önkormányzatiság fejlesztésében kimagasló tevékenységet végző személyiségek részesülnek. E díjat idén Bencsik János, Tatabánya, és Zachariás István, a szlovákiai Szepsi polgármestere vehette át. A polgármesteri Arany Pecsétgyűrű kitüntetésben Kovács Zoltán, Érmihályfalva, Kerekes Péter Tivadar, Homoródszentmárton, Kovács Sándor, Vácszentlászló, Tilfof István, Mátyásdomb, valamint Nagy Imre, Eger polgármestere részesült. /Magyar polgármesteri világtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Az először 1996–ban megrendezett esemény rangját jelzi, hogy fővédnöke dr. Sólyom László köztársasági elnök volt. A találkozó résztvevőivel együtt avatták fel Gödöllőn, a Táncsics Mihály úton kialakított, a Nemzeti Együvé Tartozás Parkját. Itt alakítják ki azt a nemzeti egységet szimbolizáló emlékművet, melynek dombjához valamennyi határon túli településről egy–egy cserép földet vittek a polgármesterek. A meghívottak meglátogatták a gödöllői királyi kastélyt, este pedig részt vehettek A magyar szabadság napja című ünnepi műsoron. /Pincz Csaba: Magyar polgármesterek VI. világtalálkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 26./

A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány közvetítésével részt vett a szatmárnémeti CREST Forrásközpont által kiírt meghívásos pályázaton. A nyertes pályázattal a MISZSZ több szórványvidéken (is) tevékenykedő ifjúsági szervezetének biztosított irodai számítógépeket. A nagyszalontai MIDESZ, az érmihályfalvi MIDESZ, a nagykárolyi MADISZ, az avasújvárosi MADISZ, a szászrégeni MADISZ, az aradi AMISZ, valamint a felsőbányai MADISZ és a temesvári TEMISZ nem csupán a helyi ifjúsági közösségek terén folytatnak alapvető értékmegőrző tevékenységet, hanem régióik szintjén ismert és elismert hagyományteremtő rendezvényeket is szolgáltatnak – áll a MISZSZ sajtószolgálatának közleményében. /Számítógépek ifjúsági szervezeteknek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./

Idén decemberben lesz 17 esztendeje a temesvári népfelkelésnek és az érdekérvényesítési lehetőségek megnyílásának az erdélyi magyarság előtt. Közel két évtized: történelmi távlat. Borbély Zsolt Attila felvillant az elmúlt 17 esztendőből pillanatképeket. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy a bolsevik, az bolsevik, aki párttitkár-lelkületű, az is marad, a neptunista, az neptunista. A Neptun-ügy 13 esztendős. A Markóék által dominált sajtótól nem várható, hogy megírja a Neptun-ügyet. Szólni kell a román nemzeti liberálisokkal a marosvásárhelyi pogrom után aláírt paktumról, melyben az RMDSZ elhatárolódott az autonómiaköveteléstől, szólni kell Agyagfalváról, Szőcs Géza 1991-es törvénytervezetéről, a Hargita megyei választási listahamisításról, az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatról, a bal-liberálisok sajtóoffenzívájáról, Borbély Ernő SZKT-elnökségének megtorpedózásáról, Tőkés László 1993-as hátbatámadásáról, a Nagy Benedek-ügyről, a Szőcs Géza elleni ismételt támadásokról, az 1996-os puccsszerű kormányalakításról, a Bolyai Egyetem elleni 1997-es libertinus támadásról, a Petőfi–Schiller egyetem torz ötletéről és politikai hátteréről, Alsócsernátonról, Érmihályfalváról és Nyárádszeredáról, a Kincses–Markó párharcról s annak passzív fideszes szemléléséről is. A tanügyi törvényről, a protokollumpolitikáról, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ lecseréléséről, az SZKT fokozatos elsatnyulásáról, egy magyar nemzeti önkormányzat román versenypárttá válásáról. /Borbély Zsolt Attila: A múlt tükörcserepei 2. Pillanatképek az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 15./ Előző rész: A múlt tükörcserepei 1. Az első lib-lab paktum. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2006. aug. 8./

Románok bántalmazták a korábbi többszörös magyar bajnok kerékpárost és társát. Nagy II. Zoltán és társa egy mátrai versenyre készülve szeptember 2-án indultak Debrecenből, hogy a határ túloldalán lévő Érmihályfalvát érintve tegyenek meg egy általuk kijelölt útvonalat. Visszafelé tartottak, amikor a nyírábrányi határállomástól egy kilométerre, a román oldalon egy nagy sebességgel haladó gépkocsi leszorította őket az útról. Néhány száz méter után egy dűlőúton látták meg az autót a debreceni sportolók, akik az ott állók felé intve kérdezték, hogy ezt miért csinálták. Választ nem kaptak. Továbbhajtottak, rövid időn belül újabb gépkocsi vágott eléjük. Az autó utasai kiszálltak és a két kerékpárosnak estek. Előbb lökdösték őket, majd több ütéssel a földre tiporták és megrugdosták őket. A tagbaszakadt verőlegények magyarokat gyalázó fenyegetéssel távoztak a helyszínről. Nagy II. Zoltán elmondta, hogy a román határőrök hosszú vállvonogatás után, magyar kollégáik közbenjárására kezdtek el intézkedni. A megvert két magyar kerékpáros a debreceni rendőrkapitányságon is feljelentést tett. /Határmenti magyarverés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./ A két debreceni fiatalember arcán és testén még tisztán látszanak a bántalmazás nyomai. A férfiak magyarokat gyalázó fenyegetéssel hagyták ott őket. A sértettek a közeli határátkelő román tisztviselőitől kértek segítséget. „Körülbelül 2-2,5 órán keresztül semmi nem történt, akkor a barátom átment a magyar határőrökhöz elmondani, hogy mi történt. Akkor volt az, hogy a románokat odahívták a két határ közé, és akkor kezdtek el valamit lépni az ügyben” – mondta Pásztor Viktor. A határállomáson megjelent az egyik bántalmazó is, de később ő nyugodtan távozhatott. Az érsemjéni rendőrőrsön tettek feljelentést. Szerettek volna még Romániában látleletet felvetetni a sérüléseikről, de arra hivatkozva, hogy nem baleset történt, ezt nem engedték meg nekik. Idehaza tettek feljelentést a debreceni kapitányságon. Ott kapták a hírt, hogy a román hatóságok csak a kinti rendőrség orvosszakértői véleményét fogadják el, ezért viszont Nagyváradra kellene utazniuk. Duna TV. /Erdely.ma, szept. 4./

Liviu Popa, Bihar megye rendőrfőkapitánya azt állította, hogy a magyarverők maguk is magyarok voltak. Érmihályfalva közelében két debreceni kerékpározót bántalmaztak helyi lakosok. /Both Abigél: Magyarok voltak a magyarverők. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármester elmondta, hogy a magyarországi kerékpározókra támadó három fiatal közül egyikük magyar. A két román támadó közül az egyik ortodox teológiára jár. Liviu Popa Bihar Bihar megyei rendőrfőkapitány ugyanakkor korábban azt állította, az ügynek már csak azért sem lehet etnikai színezetet tulajdonítani, mert mindhárom elkövető magyar nemzetiségű. Liviu Popa Bihar közölte, egyszerű közúti incidensnek tekintették az ügyet, csupán a fokozott médiaérdeklődés miatt fordultak a nyilvánossághoz. A tettesek ellen egyelőre rongálás miatt indult eljárás. /Balogh Levente: Érsemlyéni verekedés: etnikai incidens vagy garázdaság? = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Két magyarországi kerékpárost megvertek. A Bihar megyei rendőrfőkapitány azt állította, hogy az elkövetők, a három érmihályfalvi fiatalember is magyar. Ezt követően több tévécsatorna és újság is magyar nevű románokról beszélt. A három elkövető egyike valóban magyar, Pomlényi János, a másik román, a majdnem tökéletes magyarsággal beszélő Ioan Florin ortodox teológus. Szerintük a biciklisek káromkodtak, kifogásolták az út minőségét, haragjukat az autósra zúdították, oláhoztak, anyáztak. A két támadó azt állította, nem ütötték meg, csak meglökték őket, mire átestek a biciklijükön, egyikük az árokba. Pomlényi szerint a két magyar előre megfontolt szándékkal szidta a románokat, hogy kiprovokáljanak egy, a Szlovákiában történtekhez hasonló esetet. Erre utal, hogy a kerékpárosok még haza sem értek Debrecenbe, amikor a Duna Televízió már közvetítette az incidenst, természetesen úgy, hogy románok vertek magyarokat csak azért, mert magyarok. /Both Abigél: Megszólaltak a „magyarverő magyarok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Nótáros Lajos ironikusan írt a magyarverésről. „Jön két magyarországi bringás, és elkezdi szidni a romániai utakat magyarul. Kérdés, hogy akkor meg miért jöttek ide kerékpározni, másrészt, hogy miért nem veszik már észre a román gazdasági csodát, s főleg azt, hogy történetesen egy mihályfalvi magyarnak szidják az oláh anyját.” /Nótáros Lajos: Egy szál haragvirág. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

A reformáció és az 1956-os forradalom emlékhónapjává nyilvánította októbert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – jelentette be Nagyváradon Tőkés László püspök. A hónap során az egyházkerület egész területén, többek között Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Koltón, Érmihályfalván szerveznek különféle rendezvényeket, amelyek célja a nemzeti önazonosság megőrzésének elősegítése. Így az ünnepségsorozat keretében ötvenhatos emlékművet avatnak Nagyváradon és Érmihályfalván, református értelmiségi találkozót szerveznek, és több szimpóziumot is tartanak a forradalom kapcsán. /Röviden. Reformációi és forradalmi emlékhónap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Megbékéléssel végződhet az Érmihályfalva közelében megvert két debreceni kerékpáros ügye – mondta el Nagy II. Zoltán, a bántalmazást elszenvedett biciklisek egyike. Szeptemberben ő és Pásztor Viktor edzőkörutat tett Székelyhíd és Érmihályfalva érintésével. Egy román rendszámú autó előbb leszorította őket az útról, később a határtól mintegy kilométernyire újra feltűnt, és utasaik közül az egyik bántalmazta a két kerékpárost; majd Pásztor Viktor kerékpárját megrongálták, Nagy II. Zoltán szemüvegét összetörték. A debreceni sportolók szerint az érsemlyéni rendőrőrsön csak hosszabb huzavona után tehettek feljelentést. Az egyik elkövetőre hivatkozva az ÚMSZ arról írt, hogy a debreceni kerékpárosok keresték maguknak a bajt, amikor „le oláhcigányozták” a rájuk támadókat. Ezt a két sportoló szerette volna visszautasítani, ekkor értesítést kaptak a román hatóságoktól, melyek megbékélési találkozóra hívták őket. A két debreceni elment a találkozóra, elfogadta a feléje nyújtott békejobbot azzal a feltétellel, hogy az őket ért anyagi kárt is megtéríti a három elkövető. /Megbékéléssel ér véget a „magyarveréses” ügy? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

A tűrőképesség határát súrolta a hírhedt „négyesfogat” – Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József – törvénytipró gazdaságpolitikája. 1953-ban Rákosinak le kellett mondania miniszterelnöki tisztségéről, helyette a szovjet vezetés Nagy Imrét jelölte ki. Megalakult a Nagy Imre-kormány, a miniszterelnök parlamenti programbeszédében új gazdaság- és népbarát politikát hirdetett meg. A pártapparátusra és a hírhedt Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) támaszkodó Rákosi rögtön elkezdte az aknamunkát. Közben Moszkvában is megfordult a széljárás, Rákosi szabad kezet kapott „az antimarxista” Nagy Imre félreállítására. A forradalom előzményei között volt az 1949-ben kivégzett kommunisták, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András, az úgynevezett Rajk-ügy elítéltjeinek, 1956. október 6-án történt újratemetése, amelyen az eseményen résztvevő mintegy húszezer ember ÁVH-ellenes jelszavakat skandált. Budapesten a Műszaki Egyetemen október 22-én tartott gyűlésükön fogalmazták meg azt a 16 pontot, amely a forradalom elfogadott programja lett. A cikk felvázolta a forradalom főbb eseményeit, a forradalom leverését, a megtorlást. 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimesi Miklós újságírót, több társukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Történt mindez annak ellenére, hogy Kádár János kezdetben ígéretet tett: senkit sem fognak bebörtönözni a forradalomban játszott szerepéért. A magyar forradalom mély hatást gyakorolt a romániai magyar, de nem csak a magyar közvéleményre. Október 24-én, Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis hallgatók. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat. A temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön, többek között, a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését, és az egyetemi autonómia szavatolását követelték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére létrejött a Székely Ifjak Társasága (SZIT). A SZIT tagjait letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék pedig súlyos börtönévekre ítélte őket. Az 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt a legnagyobb valamennyi erdélyi szervezkedés közül. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal, és hetvenhét EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom. Letartóztatták az érmihályfalvi Sass-féle csoportot, a mezőfelei Kacsó Tiborékat. A Partiumhoz kötődik a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a SZVISZ, amelynek több tagját súlyos börtönévekre ítélték. Letartóztatták az ún. Dobai-csoportot is. A Szoboszlay Aladár katolikus plébános köré tömörülő csoport a kommunista rendszer megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét és tervezetét vázolta fel. A Szoboszlay-perben ötvenhat elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést, tizenegy halálos ítéletet osztottak ki, tíz kivégzést végrehajtottak. /Papp Annamária: Magyarország, Erdély – 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Az 1956-os magyar forradalom erdélyi áldozatainak kálváriáját mutatja be Maksay Ágnes Az otthonmaradottak című dokumentumfilmje. A film történelmi adattár mindarról, ami az ’56-os forradalom következményeként Erdélyben történt. A szabadságra ítélt élettársak, szülők, gyermekek és testvérek szemszögéből eleveníti fel a múlt történéseit. A szabadság csak látszólagos volt, hiszen a hatalom ellehetetlenítette az áldozatok családtagjait is, akiket éveken át zaklatott a Szekuritáté. A filmben megszólalnak a soha haza nem térő Tamás Imre csíkszeredai tanító hozzátartozói, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségéhez (EMISZ) kötődő Nyitrai Berta tiszteletes asszony, az érmihályfalvi Sass-csoport, a halálra ítélt és kivégzett Sass Kálmán református lelkész és dr. Hollós István volt hadbíró leszármazottai is. Rendező-forgatókönyvíró: Maksay Ágnes, tudományos munkatárs Tófalvi Zoltán, operatőr: Erdős Zsigmond. /Papp Annamária: Az otthonmaradottak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Érmihályfalván és Nagyváradon is emléket állítottak az 1956-os magyar forradalomnak. Az érmihályfalvi koncepciós per 31 áldozatának emlékére készült Mihály Gábor budapesti szobrászművész alkotása, a halhatatlan lelket és a megújuló életet megtestesítő főnixmadár. „Megrázó események zajlottak idén október 23-án” – emelte ki Tőkés László Érmihályfalván, az emlékmű felavatása előtt elhangzó igehirdetésében. „Rombolások, rendőrállami intézkedések jellemezték e napot, és ugyanúgy csőcseléknek minősítették a zsarnoksággal szembeszegülőket, amint azt 1956-ban is tették” – mondta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, feltéve a kérdést: a polgári köznyugalom nevében szabad-e a hatalomnak elfojtani az emberi jogokat és a lelkiismeretet. 1958-ban kivégzett Sass Kálmán emléktábláját. A szoboravatás után Székelyhídi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke elmondta: 1956 a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés forradalma volt, és üzenete az, hogy ezt a harcot ma a globalizált világban is folytatni kell. Nagyváradon a Réti református templomban október 29-én avattak emlékművet az ’56-os forradalom áldozatainak.  Tőkés László igehirdetése után Pálfy József, a gyülekezet lelkipásztora elmondta: azért vállalták fel az ’56-os emlékműállítást, mert templomuk felépítésének fél évszázadát is most ünnepelik. A templom udvarában felállított emlékművet, Gergely István kolozsvári és Dóczi András csíkszeredai szobrászművészek közös alkotását, a püspök és a templom lelkésze leplezték le. Tőkés László köszönetet mondott a magyar kormánynak azért az anyagi támogatásért, amellyel az érmihályfalvi és a nagyváradi emlékművek felállítását segítette. /1956-os emlékműavatás Érmihályfalván és Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Érmihályfalvi temetők címmel hiánypótló, az érmelléki város temetkezési szokásait, temetőit bemutató kiadvány látott napvilágot. Kovács Rozália, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság helybéli tagjának munkája a Partiumi Füzetek című sorozatban látott napvilágot. Kovács Rozália kezdeményezte annak a fejfatárnak a létrehozását is, amelyet ma a református templomdombon lehet látni Érmihályfalván. /Gergely Gizella: A csónak alakú fejfák képeskönyve. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

„Az 1989 előtti időkre emlékeztet, ahogy ez a választás zajlik” – fogalmazta meg Kozma József, az érmihályfalvi Philadelphia Transsylvania Alapítvány elnöke abban a tiltakozó levélben, melyet a Gazdasági és Szociális Tanácsnak (CES) címzett. A teleházat működtető és táborokat szervező alapítvány elnöke annak a választásnak a menetét kifogásolta, melynek során a Gazdasági és Szociális Tanácsot 15 – a civil szervezeteket képviselő – taggal egészítik ki. Kimaradtak a magyar civilek az érdekegyeztetésből. Kozma József elmondta, a Kormánystratégiák Ügynökségéről telefonon hívták fel, hogy közöljék vele: 12 óra múlva lejár a jelentkezési határidő. Kozma József a www.ces-ong.ro honlap tanulmányozása során jött rá, hogy csak szavazni hívják, nem választani. A jelöltállítási szakasz ugyanis már november 7-én lejárt. A civil szféra tíz százalékát a magyar civil szervezetek teszik ki, de a 47 jelölt között egyetlen magyart sem volt. Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke Kozma Józseftől értesült a választásokról. Mint elmondta, egyáltalán nem mellékes, hogy ki vesz részt ebben a tanácsban. Ez a testület véleményezi ugyanis a törvényhozás elé kerülő tervezeteket. Azért is fontos a jelenlét, mert aki részt vesz ebben a folyamatban, információkhoz jut, kapcsolatokat épít. A választások megszervezését a Civil Szervezetek Tanácsadó Központja, a Centras vállalta magára. A bukaresti szervezet internetes szavazási rendszert dolgozott ki. A jelöltállító szervezeteknek is a választásra jelentkező szervezeteknek is, egész sor dokumentumot kellett beküldeniük, hogy nyilvántartásba vegyék őket. Az erdélyi magyar közéletből ismert civil szervezetek közül csupán a gyulafehérvári, szatmárnémeti, nagyváradi és temesvári római katolikus Caritas segélyszervezet szerepel a listán. – Az a civil szervezet, amelyik nem tudott az országos választásról, magára vessen, jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács civil kapcsolatokért is felelős alelnöke. Az alelnök szerint megyéjéből 20-30 szervezetnek is folyamatban van a választási jog megszerzéséhez szükséges regisztrációja. A folyamattal azonban Borboly sem elégedett. Egy szűk bukaresti mag próbálja kisajátítani a CES civil frakcióját, magyarázta. Hozzátette, már megtámadták a Diszkriminációellenes Tanácsnál a választási folyamatot. A bukaresti programvezető sajnálatosnak tartotta, hogy nincs magyar civil szervezeti vezető a jelöltek között. Szerinte ha a Magyar Civil Szervezetek Szövetsége nem értesült a választásról, azt jelzi, hogy elszigetelődött a román civil szférától. /Gazda Árpád: Megspórolt hírverés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Tizenhetedik alkalommal ünnepelt együtt a Kárpát-medence magyarsága Érmindszenten Ady Endre születésének (1877. november 22.) évfordulója alkalmából, ahová elzarándokoltak a Mindszent nevű települések küldöttei határon innenről és túlról. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Múzeum-Egyesület partiumi alelnöke, a rendezvény főszervezője bejelentette: indítványozzák egy érmelléki néprajzi múzeum létrehozását, arra a kiállításra és kezdeményezésre építve, amely most a szülőház közelében van. Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere az összetartás, a félelem nélküli összetartozás szükségességéről szólt. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész mai helyzetünket Ady koráéhoz hasonlította. Mint mondta, az összefogás és kölcsönös türelem sohasem volt magyar erény. Az érmindszenti zarándoklatot megelőzően Szatmárnémetiben kilenc csapat részvételével zajlott az Ifjú szívekben élek hagyományos Kárpát-medencei Ady Endre versmondó verseny. /Sike Lajos: Ady-zarándokok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy a Belügyminisztérium sajtóosztályán is tudomást vegyenek a múlt heti magyar-román kormánymegállapodásról. Cseke közbenjárására a Közigazgatási és Belügyminisztérium most már arról tájékoztatta az ÚMSZ-t: Románia minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy 2007. január elsejétől a román állampolgárok személyi igazolvánnyal utazhassanak Magyarországra. A január elsejei EU-csatlakozás után kilenc határátkelőhelyen – Csanádnál, Nagylaknál, Tornyán, Székelyhídnál, Nagyszalontánál, Borsnál, Érmihályfalvánál, Csalánosnál és Peténél – lehet majd átlépni az országhatárt, egyszeri megállással. Az ellenőrzést a román és magyar határőrök majd közösen végzik. /Cseke Péter Tamás: Mégis utazhatunk jövőre személyi igazolvánnyal Magyarországra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

A kormány határozata értelmében 2007. január 1-jétől bezárják a vámhivatalokat a román-magyar, illetve a román-bolgár határnál, az irodák felszerelését más vámhivatalokhoz szállítják. A nyugati határnál a következő vámhivatalokat zárják be: Pete, Nagyerdő, Nagykároly, Érmihályfalva, Székelyhíd, Biharpüspöki, Bors, Nagyszalonta – vasúti átkelő, Gyulavarsánd, Kürtös, Nagylak, Tornya és Nagycsanád. /Megszűnnek a vámhivatalok a magyar határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Érmihályfalván április végére tervezik az új múzeum avatását, melyet Andrássy Ernőről, a partiumi település polihisztoráról neveznek el. Az intézmény létesítésére tavaly nyáron 300 ezer lejt kapott a Bihar Megyei Tanácstól a város. Ebből az összegből vásárolták meg a település legrégebbi – 18. századi –, a helyi népi építészeti hagyományok szerint épült házat, és elkezdték ennek helyreállítását. Az ingatlanban „élő múzeumot” terveznek, amelyben akár órát is lehet tartani az iskolások számára. A településen és környékén gyűjtést kezdeményeztek, hogy a még fellelhető muzeális értékek ne kallódjanak el. A nagyváradi Kőrösvidéki Múzeum visszaszolgáltatja a településnek Andrássy Ernő államosításkor elkobzott tárgyait, így hazakerül Érmihályfalvára az a 100 darabos, értékes régészeti lelet, amelyet a helység határában találtak. A háború idején Andrássy Ernőnek a népi gyógymódokról írt könyve kézről kézre járva segített a tífusz, skarlát, vérhas és a tébécé gyógyításában. Andrássy minden elkövetett annak érdekében, hogy Érmihályfalván kórház létesüljön. Mivel ez nem sikerült, saját házában alakított át kórteremmé két szobát: 2042 újszülöttet segített a világra, tudásáért, munkájáért nem kért pénzt, és annak örült a legjobban, ha betegei egy-egy helytörténeti vonatkozású érdekességgel, régiséggel ajándékozták meg. A több mint 220 darabból álló ásványtani gyűjteményét a helyi iskolának adományozta. Ő írta meg elsőként Érmihályfalva monográfiáját, a dicsőszentmártoni Dobai László után akkoriban ő volt az ország legnevesebb ornitológusa, és a nevéhez fűződik az Érmellék madárvilágának egyetlen összefoglaló tudományos leírása, és a polihisztornak köszönhetően nyitották meg 1952-ben a település első múzeumát, ennek tiszteletére kívánják az új múzeumot Andrássy halála évfordulóján megnyitni. A polihisztort 1958-ban több helybélivel együtt elhurcolták, a Sass Kálmán-perben 25 évre ítélték, 1964-ben, az akkori amnesztiával szabadult. Börtönévei alatt lakását kifosztották, régészeti, numizmatikai, festmény- és a különlegesen értékes madártojás-gyűjteményét a nagyváradi múzeumba szállították. /Gergely Gizella: Partiumi kincsesbánya vert falak között. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./