Bűnözőkként bántak fiatalokkal (Rendőri túlkapás az Igazság napján)
Túlkapásnak minősítette a szombati Igazság napjára érkezett hat fiatal igazoltatását az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete. Az öt csíkszeredaiból és egy sepsiszentgyörgyiből álló csoportot – valamennyien EMI-tagok – az állomásról a központ felé menet az utcán állították meg, az őrszobára kísérték és közel öt órán át ott tartották őket.
Az eljárást mindkét szervezet közleményben kifogásolja: a fiatalokat egy magánautóból kiszállva igazoltatták (reggel nyolc óra után valamivel), majd erősítést hívtak, és ott az utcán megmotozták őket. Arra hivatkoztak, hogy a zászlórúd fegyvernek is használható, egyiküktől (egy rockrajongótól) pedig ugyanezzel az indoklással elkoboztak egy díszként viselt nadrágláncot. Ezek után szirénázó rendőrkocsival vitték be őket az őrszobára, ahol – kizárólag román nyelven – kikérdezték őket: honnan jöttek, mióta ismerik egymást, mit csináltak az elmúlt időben, ki kényszerítette őket a tüntetésen való részvételre, illetve mit terveznek az elkövetkezőkben. Egyiküktől megkérdezték, hogy fél-e, a nem-re pedig ordítozás és gumibottal való hadonászás volt a válasz, amit megfélemlítésnek fogtak fel.
Nyilatkozatot írattak alá velük (ezt a rendőrök fogalmazták), lefényképezték őket, és ujjlenyomataikat is levették. Telefonálniuk sem volt szabad, noha a csoport több tagja kiskorú, és a gyermekjogvédelmi hivatalt képviselő személy csak négy óra elteltével érkezett meg. A fiatalok úgy érezték magukat, mintha bűncselekményt követtek volna el – hangsúlyozza az EMI közleménye, amely azonban leszögezi: „nem félünk”. Az EMNP a hatóság durva jogsértéseit emeli ki (a polgárok szabad mozgásának és véleménynyilvánításának megakadályozása, tolmács nélküli kihallgatás, megfélemlítő bánásmód), és bocsánatkérést, illetve belső fegyelmi eljárást vár a rendőrségtől, ennek elmaradása esetén pedig perelni is kész.
A rendőrség tegnap nem közölte álláspontját, mára ígérték a tájékoztatást.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több száz szabad hely a Sapientián
A Sapientia EMTE csíkszeredai karain idén meghirdetett helyek alig több mint negyede telt be a júliusi felvételin, ezért őszi felvételit is hirdettek. A beiratkozások a napokban zajlanak.
Már az első napon voltak jelentkezők a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem két csíkszeredai karán, igazán nagy tumultusra mégsem számíthat a felsőoktatási intézmény, mivel a vasárnap közzétett pótérettségi eredmények alapján a hargitai diákok mindössze 22 százaléka ért el átmenő jegyet. Egyébként a nyári és az őszi érettségin Hargita megyében összesen 1250 diák vizsgázott sikeresen. Összehasonlításként: a Sapientia csíki karain az idei felvételin összesen 550 helyet – 220 ingyenest és 330 fizetésest – hirdettek meg. Ebből júniusban 145-öt foglaltak el, az őszi felvételire tehát még 405 hely maradt.
208 hely a gazdaság- és humántudományok karon
A Sapientia Gazdaság- és Humántudományok Karán hét szakon 290 helyet hirdettek meg, ebből a nyári felvételin mindössze 82-t töltöttek be. A könyvelés és gazdálkodási informatika szakon 3 ingyenes és 25 fizetéses hely maradt üresen. A közgazdaság képzési ágra 26 tandíjmentes és 50 tandíjas helyre várnak jelentkezőket. Marketing szakra is lehet jelentkezni, ahol még 6 tandíjmentes és 15 költségtérítéses hely van. A román nyelv és irodalom–angol nyelv és irodalom szakon egy tandíjmentes és 30 költségtérítéses helyre várják a jelentkezőket, a statisztika és gazdasági előrejelzés szakon pedig 10 tandíjmentes és 20 fizetéses helyre lehet beiratkozni. Ezeken kívül még világ- és összehasonlító irodalom–angol nyelv és irodalom szakra is várják az érettségivel rendelkező diákokat: ide 2 tandíjmentes és 20 költségtérítéses helyre lehet pályázni.
197 hely a műszaki és társadalomtudományi karon
A Sapientia másik csíkszeredai karán, a Műszaki és Társadalomtudományi Karon 260 helyet hirdettek meg, amiből nyáron 63-at foglaltak el. Ezen a karon hat szakra, összesen még 197 helyre lehet felvételizni. A szociológia szakon 2 tandíjmentes és 37 tandíjas helyet, a kommunikáció és PR szakon pedig 27 tandíjas helyet lehet elfoglalni. Az élelmiszeripari mérnök szakon 7 ingyenes és 30 fizetéses hely még szabad, a környezetmérnöki szakon viszont 15 ingyenes és 29 tandíj hozzájárulásos helyre várják a jelentkezőket. A még újnak számító ipari biotechnológia szakon 5 tandíjmentes és 20 tandíjas, a közélelmezési és agroturisztikai mérnök menedzser szakon pedig még 10 tandíjmentes, valamint 15 tandíjas hely van.
Az őszi felvételire való iratkozás mindkét karon szeptember 3–11. között zajlik, szombaton és vasárnap is, az egyetem előterében, naponta 9-15 óra között.
Kozán István
Székelyhon.ro

Domokos Géza művei adományba
Domokos Géza Éveim, útjaim, arcaim című memoárkötetéből álló adományt adott át a Bod Péter Megyei Könyvtárnak a Domokos Géza Egyesület vezetője.
Az öt éve elhunyt író emlékére több rendezvényt is szervez idén az egyesület, a napokban pedig Domokos Géza Éveim, útjaim, arcaim című memoárkötetéből álló adományt kapott a Bod Péter Megyei Könyvtár – tájékoztatott Domokos Péter, az egyesület elnöke. Az egytucatnyi könyvből álló adományt az író fia személyesen adta át Szonda Szabolcs könyvtárigazgatónak.
Az adományozás része a Domokos Géza író, művelődésszervező, a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatója, az RMDSZ első elnöke halálának ötödik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés-sorozatnak. Júniusban második kiadására került az Éveim, útjaim, arcaim /Domokos Géza: Éveim, útjaim, arcaim, Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012/, valamint a rendszerváltás előtti könyvkiadói cenzúra témakörében rendeztek előadást az egyesület kezdeményezésére. Októberben Csíkszeredában kerül sor előadásos megemlékezésre, várhatóan decemberben pedig konferencia keretében idézik föl Domokos Géza emlékét Budapesten.
Domokos Péter a Székelyhon.ronak azt is elmondta, hogy a mostani adományozás mellett 2007 novemberében egy háromezer kötetből álló könyvtárat adott át a Székely Mikó Kollégiumnak, apja óhajának megfelelően.
Bús Ildikó
Székelyföld.ro

Magyarok aránya = budik aránya?
A 2011-es népszámlálás első részletes adatai Székelyudvarhelyről is árulkodnak. Majdnem annyi a budi, mint a magyar.
Még dolgoznak a legutóbbi népszámlálás eredményein, de időnként kiszivárog ez-az, megjelenik néhány részleges adat. Előzetes számokat már tavaly novemberben és decemberben is közölt a statisztikai hivatal, de nagyon keveset az egyes települések szintjén. Most néhány számsor kiderült, így például az is, hogy
Székelyudvarhely lakossága 33 265 fő.
Ez minimális eltérést mutat a decemberi adathoz képest – a feldolgozás előrehaladtával még változhat a szám. Azt is tudni lehet, hogy Székelyudvarhelyen 15 940 férfi és 17 325 nő él, egy lakásban pedig átlagosan 2,64 személy.
A vallások szerinti megoszlást is közzétették, e szerint 17 016 római katolikus, 9632 református, 809 ortodox, 79 baptista, 51 görög katolikus, 22 pünkösdista, 19 adventista és 18 ateista él a városban. (Országszerte alig 21 ezren vallották magukat ateistának: hitbuzgó nép vagyunk.) Nyolcvanketten felekezeten kívülinek vallották magukat, 54-en nem válaszoltak a kérdésre, 5483-an pedig valamelyik más vallási felekezethez tartoznak.
Ez utóbbiak nagy része valószínűleg unitárius: a felekezethez tartozókat idén nem számolták külön, de 2002-ben igen, akkor 5438-an voltak. Észrevehető egyébként a római katolikusok számottevő fogyása: ők 1992-ben több mint húszezren voltak, számuk 2002-re 18 494-re csökkent. Az ortodoxok némileg fogytak: egyházuk 763 lelket számolt 1992-ben, míg tíz évvel ezelőtt 941-et.
A reformátusok két és fél ezerrel lettek kevesebben 1992 óta – akkor 12 227-en voltak, 2002-ben 11 138-an. A kisebb egyházhoz tartozók száma nem változott jelentősen az évek során.
Székelyudvarhely lakosságának etnikai összetételét
egyelőre nehézkes a korábbi évekkel összehasonlítani. Ennek oka, hogy a statisztikai intézet még nem tette közzé a 2011-es adatokat etnikai lebontásban, mindössze a beszélt nyelvek szerint.
Ez ideiglenesen használható összehasonlítási alapként, hiszen a legtöbb, magát magyarnak valló személy anyanyelveként is a magyart jelöli meg – ugyanígy a román nemzetiségűek is jellemzően román anyanyelvűek.
A romák esetében más a helyzet, hiszen nagyon sok, magát cigánynak valló lakos nem beszéli anyanyelveként (vagy egyáltalán) a romani nyelvet, így csak akkor lehet megbízható kimutatást készíteni a számarányukról, amikor elérhetővé válnak az etnikai összetételre vonatkozó adatok a települések szintjén is.
Ez a végleges adatokban minden bizonnyal benne lesz, ám ezek, a statisztikai hivatal becslése szerint, csak 2013 második felében lesznek nyilvánosak. Éppen ezért a mostani összehasonlításhoz a 2011-es népszámlálás anyanyelvi megoszlás szerinti adatait, míg a két korábbi népszámlálás esetén már az etnikai arányokat vettük figyelembe.
Nőtt a magyarság aránya?
A 2011-es adatok azt mutatják, Székelyudvarhelyen 32 056 magyar és 1 137 román ajkú ember él, vagyis a város lakosságának 96,37 százalékát a magyarul, míg 3,42 százalékát a románul beszélők teszik ki. 2002-ben a 36 948 fős népességnek csak 95,69 százaléka volt magyar nemzetiségű (35 357 személy), ekkor a románok aránya 2,91 százalék volt, ami 1 077 lakost jelentett.
1992-ben volt a népességi csúcs: ekkor 39 959-en éltünk a városban, így bátran nevezhettük negyven ezres városnak Udvarhelyt. Ekkor a magyarság aránya még magasabb, 97,44 százalékos volt (38937 fő), a románok a népesség 2,09 százalékát tették ki (837 fő).
Húsz éve mindössze 87 cigányt számoltak össze, míg tíz évvel később már 429-en vallották romának magukat. Hogy 2011-ben hányan tették ezt, még nem tudni, csupán a roma nyelvet beszélők számát – ők 29-en vannak.
Az egyéb kisebbségek rohamosan fogytak az elmúlt két évtizedben: a rendszerváltás utáni első népszámláláskor 39 német élt városunkban, számuk 25-re apadt 2002-re, míg idén hat olyan személy akadt, aki anyanyelveként jelölte meg a németet. Természetesen itt is fennáll a lehetősége annak, hogy több német nemzetiségű illető van, akinek nem német az anyanyelve.
Sok a kazán, nem elég a vécé
A 2011-es népszámlálás lakásfelmérés is volt egyben. Székelyudvarhelyen 13 705 lakást írtak össze, ezek nagy részébe (pontosabban 97,3 százalékában) be van vezetve a vezetékes víz, 96,9 százalékuk rendelkezik csatornázással és 98 százalékukban villanyárammal.
A megye többi városához képest igencsak magas (88,7 százalék) az egyéni hőközponttal rendelkező lakások száma: 12 154. Csak Csíkszereda előz meg a maga 90,9 százalékával, utánunk Tusnádfürdő következik, eléggé leszakadva, 66,6 százalékos lefedettséggel.
A civilizáció egyik jeleként tartják számon, ha a lakásban konyha és fürdőszoba is van. Előbbivel jól állunk, hiszen a lakások 96,9 százalékában van konyha, ám a mellékhelyiségeknél szereplő 93,9 százalék már nem annyira pozitív. Bár maga az arány nagy, érdemes hozzá számolni, hogy Székelyudvarhelyen 833 lakásban nincs angolvécé.
Persze nem állítjuk, hogy sok budi = sok magyar, de érdemes dolgozni mindkét szám növelésén.
(A cikk melletti fotó: A Székely Főváros című újságot tartja valaki a kezében)
Szász Attila,uh.ro;Manna.ro

A magyar államfő kitüntetéseit vehették át
Az augusztus 20-i magyar állami ünnep alkalmából a magyar köztársasági elnök nevében székely-magyar személyiségeknek adott át kitüntéseket szerdán Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál.
Kitüntetéseket vettek át: - Albert Ernő, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyugalmazott iskolaigazgatója, - dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család- és szakorvos, - Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberke Egyházközség nyugalmazott református lelkésze - Takács István, nyugalmazott csíkszeredai mérnök, volt jégkorongozó, a Csíkszeredai Református Egyház főgondnoka Nagy Ferencnek, a Küküllősárdi Unitárius Egyházközség lelkipásztornak, aki egészségügyi okokból nem tudott megjelenni az ünnepségen, egy későbbi időpontban fogják átadni a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Albert Ernő laudációja
Albert Ernő a Székely Mikó Kollégium volt iskolaigazgatója, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója 1932. január 14-én született Csíkdánfalván.
Albert Ernő Csíkkarcfalván és Csíkszeredában járt középiskolába, majd 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Ezt követően az 1. számú líceum (volt Székely Mikó Kollégium) tanára lett Sepsiszentgyörgyön. Albert tanár úr volt az, aki feltámasztotta a Székely Mikó Kollégiumban tradicionális tanári és diákérdeklődést a folklór és a néprajzkutatás iránt. Felejthetetlen magyartanár és igazgató elődje, dr. Konsza Samu példájára rangos népköltészeti tár gyűjtője, tudora és közzétevője lett.
Albert Ernő tanítványaival együtt mintegy 3000 csíki és háromszéki népballadát, illetve változatot gyűjtött össze, ezekből 425 darabot közöl Háromszéki népballadák cím alatt. A rendszerváltás után, 1998-ban megalapította az Albert Kiadót, saját munkáinak kiadására. 2006-ban a Sepsiszentgyörgy város önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki.
Albert Ernő mindig is hangsúlyozta: „a tanár órán kívül is legyen tanár.” Bár halkan, csendben végezte munkáját, nagy tervei megvalósításához mindig is megvolt az akaratereje. Iskolai és órán kívüli tanárként megvalósította azt, amit József Attila is célul tűzött ki magának: „Én egész népemet fogom/ nem középiskolás fokon/ tanítani!"
Állt a helyén, tette a dolgát olyan sötét korban, amikor a kollégium történelmi nevét is elorozták. Máig emlékezik Sepsiszentgyörgy városa az általa meghonosodott rendre és fegyelemre, amely későbbi korok számára is méltó például szolgál.
Albert Ernő a Székely Mikó Kollégium volt iskolaigazgatója, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója részére a maradandó értékeket képviselő kutatásaiért, a magyar népköltészet és folklórkincs gazdagításáért, értékeinek megőrzéséért és ápolásáért végzett munkája elismeréseként Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozza.
* * * Dr. Ballók Jolán laudációja
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család és szakorvos 1951. január 8-án született Székelyderzsen.
Dr. Ballók Jolán Székelyderzsen végezte az általános iskolát. Középfokú tanulmányait a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban folytatta, majd felvételt nyert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, ahol 1977-ben orvosi oklevelet szerzett. Évfolyamelsőként abban a kiváltságban részesült, hogy a Kárpátokon túli kihelyezést elkerülve, maga választhatta meg szolgálati helyét. Így három hónapig Héjjasfalván dolgozott, majd Görgényüvegcsűrön lett a falu orvosa. 1984-ben sikeresen abszolválta a gyermekgyógyász szakorvosi vizsgát Bukarestben, majd azt követően a regáti Drobeta Turnu-Severinbe helyezték át. Ő azonban úgy döntött, hogy Görgényüvegcsűr körzeti orvosa marad. Tette ezt azért, mert gyermekének csak így biztosíthatta a magyar iskolába járást, és mert úgy érezte, kötelessége szolgálni a húszezer román alkotta közösség által körbezárt 1500 fős magyar szigetet.
Dr. Ballók Jolán sokat tett a két nemzeti közösség békés egymás mellett élése érdekében, és még többet a falu magyarságának megmaradásáért. „Az életem egy örök őrködés volt. A szolgálati lakásban laktam (amely egy pici szerény lakás), és az elmúlt 33 év egy állandó készenlétet jelentett számomra” – összegzi tömören eddigi pályafutását. Egyszer megkérdezték Tőle, hogy mért tette, mi motiválta? Röviden és tömören válaszolt: „a szülőföld iránti hűség miatt.” Mikor Svájcba csábították gyermekorvosnak, nem vállalta, mert érezte, tudta, hogy neki elsősorban Erdélyben, Görgényüvegcsűrön van kötelessége, feladata.
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család és szakorvos részére több évtizedes gyógyító-betegségmegelőző tevékenysége, valamint a magyar kisebbség érdekében végzett munkája elismeréseként, Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Érdemrend Lovagkesztje kitüntetést adományozza.
Nagy Géza laudációja
Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberki Egyházközség nyugalmazott református lelkésze, 1929. december 13-án született Nyárádszentbenedeken.
Nagy Géza kolozsvári egyetemi hallgatóként kommunizmus ellenes ifjúsági szervezkedésben vett részt. A második világháború után a kommunizmus berendezkedésének első éveiben tizenkét erdélyi fiatalember arra szövetkezett, hogy a kommunista hatalmi jelképek és intézmények (például a pártház) ellen szabotázs akciókat hajtson végre és előkészítse a terepet az esetleges külföldi, amerikai beavatkozásnak, amely a polgári lakosság számára akkor lehetségesnek látszott. A szervezetről később kiderült, hogy kezdeményezője a titkosszolgálat embere volt, a célja pedig, hogy a rendszerellenes tevékenységért elítéltek között minél több magyar származású személy is legyen. 1949-ben a csoportot letartóztatták és a tagokat 3-15 év börtönbüntetésre ítélték. Nagy Géza 1949-53 között a pitesti és szamosújvári börtönben raboskodott, ahol 1951 folyamán átélte a testi és lelki kínzással alkalmazott „önleleplező-átnevelő” akció ördögi gyakorlatát, melynek lényege abban állott, hogy rabokkal kínoztattak rabokat.
Nagy Géza a börtönből való szabadulása után a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet diákja lett, ahol édesapja, Nagy András tanárként dolgozott. A teológia elvégzése után a Maros megyei sáromberke egyházközösséghez hívták lelkésznek. A kommunizmus évtizedei alatt a falu közösségének lelki, szellemi vezetője volt, kitartásra, helyben maradásra buzdította a híveket. Az ifjúság nevelésére különös gondot fordított, a parókián rendszeres vallás- és énektanítás folyt, közadakozásból ifjúsági kulturális központot hozott létre. A vendégszeretetéről híres papi család házához Magyarországról, Svájcból és Hollandiából is rendszeresen érkeztek Erdélyt szerető látogatók, a szállásadás hivatalos tiltása ellenére mindig fogadta a vendégeket.
Tizenkét évvel ezelőtt lépett nyugállományba, de hajdani tanítványai, hívei rendszeresen látogatják, nincs karácsony a sáromberki fiatalok kántálása nélkül. Nyugdíjba vonulását követően megírta a pitesti átnevelés akciójának módszereit. Az írás „Ha túlélted, hallgass” címmel jelent meg a kolozsvári Polis kiadónál. A kommunista ellenes ifjúsági szervezkedésről, amelyben ő is részt vett, Boros Zoltán rendezésében dokumentumfilm készült „Az átnevelés poklában” címmel.
Az ötvenhatos forradalom szimbólummá vált eseményei árnyékában a korábbi tiltakozó megmozdulásokra kevés figyelem jutott az elmúlt két évtizedben, pedig Erdélyben több száz magyar és több ezer román szenvedett a börtönökben a negyvenes évek végétől, és számtalan halálos ítélet is született. Nagy Géza valamint a szervezet többi tagjai eddig nem részesültek hivatalos elismerésben.
Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberki Egyházközség nyugalmazott református lelkésze részére, több évtizedes lelkészi szolgálatáért, közösségépítő, nevelő tevékenységéért, életútja elismeréseként, Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.
Takács István laudációja
Takács István nyugalmazott mérnök, jégkorongozó 1930. szeptember 17-én született Csíkszeredában. Takács István a visszaemlékezések szerint már 4 éves korában korcsolyázott. Gyermekkorában nagy érdeklődéssel követte a jégkorongozók tevékenységét, különösképpen Vákár Lajost tartotta, értékelte nagyra és tekintette példaképnek. Így nem csoda, hogy már az 1946/47-es jégkorong idényben a Csíkszeredai Sport Club (CSC) tagjaként a Marosvásárhelyen megrendezett Erdély bajnokságon mint fiatal tehetséges játékos bontogatta szárnyait. Pályafutása felfelé ívelt, az időközben nevet változtató csíkszeredai csapattal, az IPEIL-lel az 1948/49-es idényben országos bajnoki címet szerzett. Ez volt az első bajnoki cím a csíkszeredai jégkorongsport történetében, és ez volt az eddigi egyedüli csíki bajnokcsapat, amelynek tagjai egytől egyig csíkiak voltak.
Takács István főiskolai tanulmányait 1950 és 1954 között a kincses városban, Kolozsváron végezte, ahol kimagasló eredményekkel folytatta sportolói karrierjét. Ellenállt Mihai Flamaropol katonai csábításának (CCA) és hű maradt a diákcsapathoz, amelyet már Tudománynak (Ştiinţának) hívtak, és amely az 1953–54-es szezonban országos bajnoki címet szerzett. Tanulmányai befejeztével, az 1955–56-os idényben Takács István Császár Ferenccel együtt hazatért Csíkszeredába és fiatal mérnökként folytatta a versenysportot a város Lendület (Avântul) nevet viselő csapatában. Később az 1956–57-es idényben a csíki csapat újra nevet változtat, Termés (Recolta) lesz, de az emberi anyag – főleg a szív – ugyanaz marad. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezt az évadot bajnokként fejezik be. A politikai irányzat azonban sportra is rányomta bélyegét, így lett a városnak egy új csapata, melynek neve Akarat (Voinţa), ahová az úgynevezett Fások csapatának színe–javát átigazoltatták (utasították). Ezzel az új csapattal, és új vezetőséggel, az Akarattal két alkalommal sikerül elhódítani a bajnoki címet (1960-ban és 1963-ban).
Takács István tehetségére, szorgalmára és eredményességére a szakszövetség vezetői is felfigyeltek, és már 1950–től tagja az országos válogatottnak. Ez a csapat, Takács Istvánnal soraiban, 1951 január 28. és február 4. közötti időszakban a Brassó–Pojánán rendezett Téli Főiskolás Világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1953 decemberében, a Budapesten megrendezett nemzetközi tornán súlyosan lesérült, de ez nem tántorította el a folytatástól. Sportolói karrierjét 1964-ben fejezte be. Eredményes sportpályafutásáért, érdemei nagyrabecsüléséért az országos sportvezetés előbb Sportmesteri, majd Érdemes Sportmesteri kitüntetésben részesítette, Csíkszereda város vezetősége pedig 2000-ben az Évszázad Csíki sportolója, 2008-ban pedig Pro Urbe-címet ajándékozott neki.
Takács István a református egyházához alkalmas és alkalmatlan időben hű volt, büszkén felvállalta a katolikus Csíkban református voltát, nagyapja Takács Károly a Csíkszeredai Református Egyházközség lelkipásztora volt, innen jön a vallásos kötődése. Talpig úriember, amely embertípusból már egyre kevesebben vannak. Csendes, nyugodt, konfliktuskerülő ember. A helyi református egyházban több mint másfél évtizede főgondnoki tisztséget tölt be. Székelységére, magyarságára egyaránt büszke. Idős korára is megőrizte szellemi frissességét, érdeklődését, nyomon követi az országban, világban folyó eseményeket.
Takács István nyugalmazott mérnök, jégkorongozó részére sportolói pályafutása, valamint a csíkszeredai református egyházi közösség érdekében végzett tevékenysége elismeréseként Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.
Erdély.ma,

A honvédség csíkszeredai bevonulására emlékeztek
A Magyar Királyi Honvédség 1940. szeptember 11-i dicsőséges csíkszeredai bevonulására emlékezett a Történelmi Vitézi Rend szerda este a csíksomlyói Fodor Házban, ahol egyúttal Deáky András bemutatta Szemben az árral című kötetét. A rendezvényen többek között jelen volt vitéz Orbán Ferenc és Szabó Ibolya, akik tizenévesen tanúi voltak a magyarság felszabadulását jelentő hetvenkét évvel ezelőtti eseményeknek. Akkori élményeikről leírhatatlan örömmel és lelkesedéssel meséltek a szép számban megjelent hallgatóságnak.
A megemlékezést vitéz Orbán Imre csíki székkapitány nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket. Rámutatott, hogy a magyar honvédség hetvenkét évvel ezelőtti bevonulása Csíkszeredába maradandó pillanat, felemelő érzés volt a helybéliek számára, és a felszabadulást jelentette. Ezért fontos emlékezni erre a jelentős történelmi eseményre.
A magyar Hiszekegy elmondását követően a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitánya, vitéz Lázár Elemér rövid történelmi ismertetőjében kifejtette, hogy Észak-Erdély Székelyfölddel a második bécsi döntésnek köszönhetően 1940-ben került vissza Magyarországhoz, melynek 1920-ban történt feldarabolása egy igazságtalan diktátum következménye volt. „Mi a trianoni diktátumot nem ismerjük el soha” – nyomatékosította a törzskapitány.
Deáky András magyar–német szakos nyugalmazott tanár elmesélte: magyar állampolgárként született 1941-ben Gyimesbükkön. Szüleitől mindig azt hallotta, hogy a Horthy-korszak a magyar történelem egyik legszebb időszaka volt. Horthy Miklós szerepéről a többi között kifejtette: tagadhatatlan, hogy országépítő és hongyarapító volt. Az első világháborút követően a kormányzónak nem volt könnyű dolga, mégis felvirágoztatta a magyar gazdaságot, és az akkori fizetőeszközt, a pengőt az akkori világ egyik legértékesebb valutájává tette.
„Olyan boldogok sose leszünk” – idézte fel a bevonulás emlékeit meghatódva Szabó Ibolya, akinek egyedi élettörténete akkor kapott nyilvánosságot, amikor 2011 január végén a magyar állampolgárságot igénylő dokumentumhoz egy olyan fényképet csatolt, amelyen ő látható tízéves korában egy magyar honvéd karjában. A fényképen lévő katona pedig nem más volt, mint a csíkszeredai konzulátuson Ibi néni papírjait átvevő konzul, Böhm Dávid nagyapja, Németh József. A megsárgult fényképet az előadásra is elhozta, megmutatva a közönségnek a híressé vált pillanatot. A Székely Gyula szakaszvezető által megörökített esemény a magyar honvédség bevonulásakor történt a Bereck közelében található Sósmezőn, az ezeréves határnál, ahol a katonák üdvözléseként az akkor tíz éves Ibi néni elszavalta P. Jánossy Béla Erdélyország! című versét. A költeményt a szerdai megemlékezésen is elszavalta: „Drága, csonka Erdélyország, / Csókolom a könnyes orcád, / Hulló könnyed perzsel, éget, / Én is öntöm, ontva-ontom / Az enyémet... / Drága, csonka Erdélyország, / Csókoljuk a könnyes orcád. / Hittel vagyunk teles-tele: / Eggyé forraszt téged még az/Isten keze!!!”.
Vitéz Orbán Ferenc kívülről szavalta el Gyóni Géza Csak egy éjszakára küldjétek el őket című versét. A bevonulással kapcsolatban megjegyezte: „Azt az örömet, amit akkor az emberek megéltek, nem lehet szavakkal kifejezni. Mindenki boldog volt, hogy újra magyarok lettünk.”
Könyv a gyimesi életről
A csíksomlyói Fodor Házban került sor Deáky András Szemben az árral című kötetének bemutatására. „A könyv a harmadik kiadásánál tart, és a negyedik kiadás is meg van rendelve, viszont ez az első könyvbemutató” – jegyezte meg a mű alkotója. A kötet az író saját történetein keresztül a gyimesi emberek meseszép világát, a táj varázslatos szépségét tárja az olvasó elé, így egyfajta kordokumentumként is szolgál.
Deáky kifejtette: „A mű egy kiáltás minden magyar felé, hogy ne adjuk fel a megmaradásért folyatott küzdelmet. Kitartó munkával magunk építhetjük fel magyar jövőnket, mert ez a föld a mi lelkünkben magyar föld marad, erre köteleznek temetőinkben nyugvó őseink. Szívünk magyar dobogását nem tilthatja meg senki és semmi, de szülőföldünkön való megmaradásunk elsősorban tőlünk függ. Vállalnunk kell magyarságunkat, kultúránkat.”
Létai Tibor
Székelyhon.ro

Templomot kap Marosvásárhely legkisebb katolikus közössége
Több mint két évtizedes álma válik valóra a marosvásárhelyi remeteszegi római katolikus közösségnek, amely a családi házból kialakított kápolnából hamarosan átköltözhet a Szent Család tiszteletére épített templomba. A csíkszeredai Esztány Győző (Makovecz Imre tanítványa) tervei alapján épített templomot október 13-án, szombaton délelőtt 11 órakor szentelik fel az Egyesülés negyedben. Az építési munkálatokat 2005-ben kezdték el, jelenleg az utolsó simításokat végzik.
A Marosvásárhely legkisebb plébániájához tartozó hívek jelenleg egy, a Kerektó utca 2. szám alatt található családi házból kialakított, Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnában vesznek részt szentmisén. A plébániához 550 katolikus hívő tartozik, de ez a plébánia látja el a mezőségi szórvány számos településén élő híveket is.
A közösség plébániai jellegéhez az állami jóváhagyást már 1990-ben megadták, de önálló plébánost csak 1995-ben kapott a közösség Ferencz István személyében. Tíz éve Szénégető István a közösség plébánosa, akinek nevéhez a templomépítés is köthető.
Maszol.hu

Budai a SapientiaEMTE tanévnyitóján: A Kárpát-medence egységes oktatási tér
A magyar kormány számára rendkívüli jelentőségű, hogy szülőföldjén saját nyelvén tanulhasson a magyarság - hangsúlyozta Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára hétfőn Csíkszeredában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) központi tanévnyitó ünnepségén.
"A Kárpát-medence egységes oktatási tér, függetlenül az országhatároktól, és mi ebben a térben szeretnénk a magyar hallgatók számára magas szintű képzést biztosítani" - mondta az államtitkár.
Hozzátette: az oktatáson túlmenően az egyetemnek fontos közösségszervező szerepe is van, a kulturális és tudományos élet számára is teret biztosít, segíti a modernizációs törekvéseket. Budai kiemelte: fontos lenne a Székelyföld jövőformáló kezdeményezéseit összehangolni, ezért is tartja fontosnak, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium erre irányuló kezdeményezése pozitív visszajelzést kapott.
"A júliusban Magyarországon megtartott Székely Kerekasztal és a mai agrár-innovációs fórum egy olyan párbeszédnek adhat újabb lendületet, amely összefoghatja a térség modernizációs kezdeményezéseit. Ezek a fejlesztések elképzelhetetlenek egy jól képzett szakmai gárda nélkül" - mondta az államtitkár.
Dávid László rektor a Csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar aulájában tartott ünnepségen rámutatott: a Sapientia első alkalommal rendezhette meg akkreditált intézményként a tanévnyitóját.
"Románia legjobb magánegyetemét választottátok, azt az egyetemet, amely párhuzamosan fejlesztett, támogatta a fiatal oktatóit, tanította a fiatalokat, és nem utolsó sorban kereste azt, hogy miként lehetne leginkább hasznára ennek a közösségnek" - mondta a rektor az elsőéves hallgatókhoz intézve szavait.
A magyar állam által finanszírozott - Romániában jogilag a magán oktatási rendszerhez tartozó - egyetemen mintegy kétezer hallgató, köztük 671 gólya kezdte meg hétfőn a tanévet.
A három helyszínen - Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában - 28 alapképzési szakon és négy kihelyezett mesteri szakon kezdődött meg az oktatás a Sapientián. Újdonság a marosvásárhelyi karon induló tájépítészet szak, amelyik illeszkedik az ott működő kertészmérnöki szakhoz és a kampusz 27 hektáros területének adottságaihoz.
A Sapientia EMTE intézményi akkreditálásról szóló törvényt 2012 elején fogadta el a román parlament: ezáltal vált lehetővé hogy az egyetem államvizsgát szervezzen az akkreditált szakokon és oklevelet állítson ki az itt végzett hallgatóknak.
A Sapientia EMTE-t a magyar történelmi egyházak által 2000-ben bejegyzett Sapientia Alapítvány hozta létre. Az egyetem 2001-ben ideiglenes működési engedéllyel kezdte meg tevékenységét. A magyar kormány és az Országgyűlés 1999-ben döntött úgy, hogy támogatja az önálló erdélyi magyar egyetemi oktatást, és létrehozza az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.
Baranyi László, MTI

Bemutatták a székelység történetéről szóló tankönyvet
Bemutatták a székelység történetét összefoglaló, hatodik és hetedik osztályos iskolásoknak szánt tankönyvet tegnap Csíkszeredában. A kiadványt egy székelyföldi történelemtanárokból és történészekbol álló, 11 tagú bizottság készítette el úgy, hogy az iskolai tankönyvnek is megfeleljen, de kézikönyvként bármelyik korosztály számára hasznos olvasmány legyen.
Ferencz S. Alpár csíkszeredai történelemtanár, a tankönyvet kidolgozó bizottság koordinátora elmondta, a Hargita Megyei Tanács megbízásából 2011 elején kezdtek dolgozni a tankönyvön, annak egy kezdeti változatát közvitára is bocsátották.
A tankönyvvel párhuzamosan a székelység története oktatásának a kerettantervét is kidolgozták. A tantárgyat 6. és 7. osztályban heti egy órában oktathatják. „Úgy állítottuk össze a kerettantervet, hogy a tananyag elsajátítása mellett városnézésre, kirándulásra, valamint a történelem helyi vonatkozásainak a beiktatására is maradjon idő” – nyilatkozta a szerzői csoport koordinátora.
Máris használnák az iskolák
Ferencz S. Alpár – aki korábban Hargita megye főtanfelügyelői tisztségét töltötte be – elmondta, a tankönyv összeállítása előtt felmérték az igényeket, és arra jutottak, hogy a székelyföldi iskolák zömében már a mostani, 2012–2013-as tanévben valamilyen formában tanítani kívánják a székelység történetét. Az iskolák egyharmadában választható tantárgyként, kétharmadában pedig délutáni történelemköri foglalkozásként ajánlják a székelység történetét. Ferencz S. Alpár hozzátette, formaságnak számít a tanfelügyelőségi jóváhagyás, amely a tantárgy bevezetéséhez szükséges.
Ismertetés, állásfoglalás nélkül
A szerkesztői bizottság koordinátora arról is beszámolt, hogy a tananyag hat nagy fejezetre, 22 leckére tagozódik, az Otthonunk a Székelyföld című bevezető lecke inkább természetföldrajzi szempontból alapozza meg a székelység történetét. A székelység eredetéről a szerzők az egymásnak ellentmondó elméleteket ismertetik anélkül, hogy valamely elmélet mellett állást foglalnának.
Hermann Gusztáv Mihály történész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa elmondta, minden egyes rész megírását Székelyföldön élő és dolgozó szakemberekre bíztak, hogy ki-ki azzal a szakterülettel foglalkozzék, amelyet behatóan ismer. A Székelyföld őskori és ókori története után a térség római kori helyzetét ismerhetik meg a diákok, majd a magyar honfoglalásról és a székely betelepülés előzményeiről és annak folyamatáról olvashatnak. A székely eredetkérdéssel Hermann Gusztáv foglalkozik, aki a székelység közigazgatási szervezetét, a székely falu-mezőváros arculatát, a működő székely autonómiát is bemutatja, de a székelyek három rendjével is megismerkedhetnek.
Ezt követően a Székelyföld középkori történetébe nyerhetnek betekintést, az egyház felépítéséről és a korabeli műveltségről, az erdélyi fejedelemség és a székelyek kapcsolatáról olvashatnak. A székelyeknek a Habsburg Birodalomban betöltött szerepéről, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc itteni történéseiről és az önkényuralmi rendszerről külön leckékben szerezhetnek tudomást a diákok, de azt is megtudhatják, hogyan éltek a székelyek a dualizmus korában, az első, illetve második világháborúban.
Ezt követően a kisebbségbe került székelység sorsát szintén külön lecke mutatja be, amint a kommunizmus éveit és az 1990 utáni időszakot is. „Az eredetkérdés és a megtelepedés időszaka sokkal bővebben jelenik meg a kötetben, mint minden eddigi székelységtörténetben, hiszen az eseményeket napjainkig hozza” – jelentette ki a tankönyvről Hermann Gusztáv Mihály. Hozzátette, a kiadvány alcíme szerint „kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztálya, valamint minden érdeklődő számára”, tehát bárki használhatja, az anyaországiak is.
A tankönyv illusztrátora Gyöngyössy János, aki színes, korosztály-orientált, de szakszerű képeket rajzolt. A kiadvány a modern tankönyvek formáját hozza: a törzsszöveg mellett, keretben elkülönítve magyarázó vagy egy-egy kapcsolódó résztémát kifejtő adalékok találhatók. A tankönyv kezdeményezői szerint a kiadvánnyal olyan „eszköz” kerül az iskolások és az érdeklődök kezébe, amely akár évtizedekre meghatározhatja majd a székelyek nemzeti önismeretét, önbecsülését.
(Oktatási szószedet az RMDSZ-től
Elkészült az újabb, oktatással, iskolával kapcsolatos kifejezések román–magyar szótára, amely főleg az új tanügyi törvény kapcsán megjelent elnevezéseknek, szakkifejezéseknek ajánl magyar megfelelőt – számolt be Magyari Tivadar oktatási főtitkárhelyettes. Magyari köszönetet mondott a Nyelvijogok.ro honlap szerkesztőinek, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeinek, akik összeállították a szószedetet. Elmondta, ezt minden tanfelügyelőség megkapta, a napokban eljut az iskolaigazgatókhoz, aligazgatókhoz, és a sajtóhoz is, annak érdekében, hogy egységes legyen a névhasználat. Magyari néhány példát is kiemelt: eldőlt például, hogy a „colegiul naţional” szó magyarul „főgimnázium” lesz, míg a „liceul vocaţional” „szaklíceum”. n Krónika)
Krónika (Kolozsvár)

Vitéz és faragó
Orbán Ferenc kőbe és fába vésett alkotásaiban az egyszerű székely falusi ember jelenik meg, de számos egyházi jellegű munka is kikerült kezei közül. Külföldön több kiállításon is láthatta műveit a nagyközönség. Gazdálkodó emberből lett faragómester, aki a második világháború poklát is megjárta, hazája védelmében. A többi között a Bilibók-tetői harcokban történt helytállásáért vitézségi érmet kapott.
Vitéz Orbán Ferenc Ajnádon született 1924. február 3-án. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Hárman voltak testvérek, két fiú és egy lány. A szülők földműveléssel foglalkoztak. A fiatal Orbán Ferenc már az elemi iskola elvégzését követően besegített édesanyjának a gazdálkodásba, mert édesapja korán elhunyt. Tizenhat éves volt, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Beszélgetésünk alkalmával elmesélte: „Ajnádon nem vonultak át a honvédek, hanem Csíkrákoson keresztül mentek Csíkszereda felé, de odafent a faluban, mi is nagy örömmel vártuk a magyar katonákat, ezért a fiatalság összegyűlt. Igaz sokan lementek Rákosra, ahol volt egy nagy díszkapu állítva és ott fogadták a honvédeket. Egy teherautóval persze néhány katona feljött Ajnádra is, mert mondták nekik, hogy ott is várják őket. Azt az örömet, amit akkor átéltünk nem lehet szavakba önteni. A két világháború közti román elnyomás után végre magyarok lettünk. Sajnos rövid időre”. A bevonulást követően jöttek a háborús idők. Megalakították a levente mozgalmat melynek tagja lett Orbán Ferenc is. Minden héten egy délután kötelező volt megjelenni a katonai előképzéseken, vasárnaponként pedig templomba járni.
Búcsú a szülőfalutól
A háborús évekre nagyon részletesen emlékszik. Napra pontosan elevenítette fel az eseményeket, amiket emlékirataiban részletesen le is írt. Megtudtuk, hogy 1942-ben Kolozsvárott egy nagy seregszemlét tartottak, melyen ő is részt vett. Akkoriban építették a Déda–Szeretfalva közti vasúti szakaszt, így a vonatról Dédán leszálltak és Szeretfalváig gyalogoltak, ahol újra felültek a vonatra, így jutottak Kolozsvárra. Ott egy hónapos tanfolyamra jelölték ki. Szakaszparancsnokot képeztek belőle. Így került haza Ajnádra, ahol a legkisebb leventékkel foglalkozott.
1943-ban az 1924-ben és az 1925-ben születetteket besorozták. Októberében pedig bevonultak a gyimesbükki kiképzőtáborba. 1944. március 19-én, amikor a németek megszállták Magyarországot, a tábort megszüntették és visszakerült Ajnádra a 4. Székely Határőr Zászlóaljhoz, ahol állandó készültségben voltak. Ennek ellenére mindenki végezhette a munkáját, de amikor megszólalt a trombita, menni kellett Szentmihályra, ahol az iskolánál volt a fegyverraktár. 1944 júliusának végén ki is adták a felszerelést és a lőszereket és úgy vonultak a Gyimesekbe. A távozó katonákat Vitéz Búzás Ferenc harangozó búcsúztatta, megszólaltatva a templom harangját. „Elbúcsúztatott a csíkszentmihályi nagyharang a falutól, azokat is, akik többé nem térhettek haza és azokat is, akik ugyan hazatértek, de többé nem hallhatták annak hangját, mert a harangot a németek elvitték nyersanyagnak” – elevenítette fel emlékeit Orbán.
Nyolc napig Magyarország
Elmesélte: „1944. augusztus 23-án megtörtént a román átállás, elárulták addigi szövetségesüket. A Gyimesekben elfoglaltuk tüzelőállásainkat. Mi a Bilibók-tetőn voltunk. Az orosz támadások augusztus 26-án kezdődtek. Nappal nem, csak éjjel támadtak, majd szeptember elsején taktikát váltva, egy hirtelen nappali támadásban elfoglalták a Bilibók-tetőt. Deáky Béla zászlós hamar megszervezte az ellentámadást és délutánra visszafoglaltuk a magaslatot, így a Bilibók-tető nyolc napig még Magyarország maradt”.
Orbán Ferenc alakulata a visszavonulás során többször is tűzharcba keveredett az orosz csapatokkal. Nyíregyháza előtt bekerítették őket, de sikerült kitörniük és bevonulni Nyíregyházára, ahol utcai harcokban kiverték az oroszokat a városból, de nem sokkal azután parancsot kaptak a település feladására, így átmentek a Tisza túlsó partjára. Szerencsnél egy hónapos álló harc alakult ki, „ekkor hallottuk először, hogy román csapatok is vannak az oroszok között” – jegyezte meg Orbán, aki a Bilibók-tetőn történt helytállásáért bronz vitézségi érmet kapott, a Tisza-parti harcokban való részvételért pedig kis ezüst vitézségi érmet tűzkereszttel.
Fogság és szabadulás
1944 karácsonya előtt néhány nappal Hidasnémeti környékén orosz fogságba esett és a foksányi fogolytáborba került, ahol vérhast kapott, amiben rendkívül legyengült. „Talán ennek köszönhető, hogy a fogva tartók elhitték, hogy még nem vagyok 18 éves, így '45 tavaszán szabadulhattam” – emlékszik a nehéz időszakra Orbán. Hozzáfűzte: amikor felépült már be is sorozták a román hadseregbe, ahol egy évet szolgált. Leszerelését követően gazdálkodásba kezdett. 1947-ben elvette feleségül Tamás Ilonát, akivel 50 évig éltek együtt. Frigyükből két gyermek született. 1955-ben költöztek Csíkszeredába. 1956-ban Marosvásárhelyen elvégezte a sofőriskolát. Minden típusú járműre megszerezte a jogosítványt. Tizenöt évig a szállítási vállalatnál (IRTA) dolgozott. Tizenhat esztendőt pedig a mentősöknél.
Az alkotó ember
Orbán Ferenc amikor a mentősöknél sofőrként dolgozott, akkor kezdett faragással foglalkozni. Fából és kőből készült remekművei közül több otthonában és annak udvarán is megtalálhatók. Kiállításai voltak Bécsben, Gratzban, Alsóőrön és Budapesten. Csíkszeredában viszont csak egyszer volt egyéni kiállítása. Alkotásaiban a székely falusi embert mintázta meg. A '90-es évek elején kezdett egyházi témájú faragásokat készíteni. „Nagyon sok feszületet faragtam. Ezzel próbálok vezekelni, hogy a frontvonalban nem imádkoztam. Nem azért, mert vallástalan voltam, hanem mert ott rendkívül elfásult volt mindenki” – érzékeltette az embert próbáló időket Orbán Ferenc. A Bilibók-tetőn történt harcok emlékére is faragott egy emlékművet 2006-ban. Az alkotást még abban az esztendőben, szeptember elsején, a magaslat visszafoglalásának évfordulóján a történelmi esemény helyszínén felállították és Tamás József püspök fel is szentelte. Az akkori csatának ma már csak Orbán Ferenc az egyetlen élő résztvevője. Az emlékmű a keresztre feszített, töviskoronába zárt történelmi Magyarországot, benne a Szent Koronát ábrázolja Trianon felirattal. A kereszt fölött pedig rovásírással a „Hiszek Magyarország feltámadásában” hitvallás olvasható. A kereszt tövében pedig egy orosz és egy magyar katona néz szembe egymással.
Beszélgetésünk végeztével Orbán Ferenc elárulta, hogy a faragás mellett citerákat és néhány hegedűt is készített. Mint mondta: unokáinak, dédunokáinak készített emlékbe egy-egy citerát. Sajnos, mivel látása nagyot romlott az utóbbi időben az alkotást minden téren abbahagyta.
Létai Tibor, Székelyhon.ro.

Csiki-csuki a román nyelv oktatása körül
Mindnyájan nagyon vártuk az új oktatási törvény alkalmazását, vártuk a módszertani szabályzók megjelenését, főként a minket érintő 45-ös és 46-os cikkelyre vonatkozó gyakorlati útmutatókat, amelyek szabályoznák az anyanyelvű oktatást. Sajnos, ezek nem készültek el. Csalódtunk, mert az elvárásaink szerint alulmaradtak a megvalósítások – fogalmazta meg Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székelyföldi alelnöke, akit arról kérdeztünk, mi az álláspontja a magyar pedagógusoknak arról, hogy a törvény életbe lépése után közel két évvel sem lehet a románt idegen nyelvként tanítani elsőtől tizenkettedik osztályig. A román nyelv és irodalom, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a zene sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatásáról szóló törvénycikkely alkalmazása terén tett lépésekről másként vélekednek a tanárok és a szülők, és másként a minisztérium képviselői. Az érintettek türelmetlenül várják, hogy a román nyelv elsajátítására készüljön olyan módszertan, tanterv és tankönyv, ami legalább annyira eredményes, mint az angol, német, francia, orosz idegen nyelv esetében, a szaktárca érintett felelősei pedig azt hangoztatják, a jó munkához idő kell. Szőcs Domokos, a minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatója érdeklődésünkre elmondta, az előkészítő osztályokban már idéntől sajátos tanterv szerint ismerkednek a kisdiákok a román nyelvvel, az I. és II. osztályos programok közvita tárgyát képezik, amint véglegessé válnak, készülhetnek az új tankönyvek. Az elemi osztályokban eddig is sajátos tanterv szerint oktatták az állam nyelvét, az új program célja a tanterv tehermentesítése, megreformálása. Szőcs Domokos leszögezte, igaz, hogy a törvény alkalmazása lassú ütemben halad, de történtek előrelépések a kisebbségi oktatás terén is, ennek legutóbbi bizonyítéka annak a módszertannak az elfogadása, amely az anyanyelv, a román, a nemzetiségi történelem és a zene sajátos program szerinti oktatására vonatkozik, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után kötelezővé válik. Arra a kérdésre, hogy ebből mikor lesznek tantervek, tankönyvek, gyakorlatilag mikortól alkalmazzák, Szőcs Domokos nem tudott válaszolni, csupán arról biztosított, a szakcsoportok becsületesen végzik a munkájukat, a döntéseket ellenben nem ők hozzák. Kiss Imrétől megtudtuk, a román nyelv és irodalom sajátos tanterv szerinti oktatása előkészítésében a pedagógusszövetség abban nyújtotta a legnagyobb segítséget, hogy segédkezett a szakmai csoportok összeállításánál. Közelebbről, október első hetében, a pedagógusszövetség támogatásával Csíkszeredában véglegesíti a Murvai László vezette minisztériumi szakmai csoport az eddig elkészült vonatkozó programokat. Természetesen ezt követi a minisztériumi jóváhagyás, a tankönyvek összeállítása, kinyomtatása és alkalmazása. „A pedagógusközösség nevében merem állítani, hogy az eltelt majdnem két év alatt a jó irányban ígért változások közül nagyon keveset érzünk az iskolákban. A vezetőtanácsok működése, a decentralizációra vonatkozó cikkelyek alkalmazása és azok az előnyök, amelyek az anyanyelven történő oktatást segítenék elő, mind váratnak magukra. Ennyi idő alatt talán többet kellett volna tenni” – véli a pedagógusszövetség székelyföldi alelnöke.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Értékkeresők (Beszélgetés Borcsa János irodalomkritikussal)
– Új könyved, az Értékkeresők – értékalkotók (Kriterion, 2012), mely kritikákat, portrékat, tanulmányokat tartalmaz, az „új” Kriterionnál jelent meg, mely tudtommal nem közöl kortárs, élő szépirodalmat. Kritika a kortárs irodalomról mégis belefér a profiljába? Miért a Kriteriont választottad?
– Habár kis arányban van jelen a kortárs, élő szépirodalom az „új” Kriterionnál, számomra fontos, hogy kéziratom lektorálása igen igényes volt, s a kötet szerkesztését egyik legjobb irodalmárunkra, Jakabffy Tamásra bízta a kiadó. 1984-ben különben ott jelent meg első kötetem a Forrás-sorozatban, Molnár Gusztáv szerkesztésében. Az akkori Kriterionnak, tudjuk, szinte minden kéziratért meg kellett harcolnia az uralgó kommunista kultúrpolitika körülményei között. Az én akkori kötetem esetében mindenképpen így történt, hiszen azok az írók, költők, akikről kritikáim, tanulmányaim készültek, szinte mind a rendszer tiltott vagy megtűrt szerzői között voltak azokban az években, s emellett a Vajdaságban, Felvidéken élő magyar költőkről írt kritikák is szerepeltek a kötetben (Tolnai Ottó, Cselényi László), valamint egy elemzésem az Erdélyből Budapestre repatriált Páskándi Géza költészetéről… Ilyen személyes indítékok kapcsolnak engem az „örök” Kriterionhoz. – Hozzászoktam, hogy nálad minden tudatos – s látom, hogy a jelen kötet írásait a Székelyföldben meg a Háromszékben közölted. Kérdem hát: ez is valamiféle ragaszkodás a szülőföldhöz? – Az írások nagy többségét valóban a Csíkszeredában megjelenő, de az egész magyar nyelvterületen terjesztett – és értékelt! – kulturális folyóiratban, a Székelyföldben közöltem, de közel érzem magamhoz a sepsiszentgyörgyi napilapot, a Háromszéket is, amelynek igényesen szerkesztett Kultúra rovatában jó megjelenni szűkebb pátriám olvasói előtt. – Kritikáidat máskor is gyűjtötted kötetbe. Mi lenne a mostani, reprezentatív összeállítás, megmérettetés egy szélesebb közönség előtt?
– Talán dokumentálása annak, hogy mire figyel vagy mit tart figyelemre méltónak a kritikus egy-egy rövidebb, néhány éves, mondjuk fél évtizedes időszak irodalmi terméséből. A folyóiratban, lapban közölt kritika szerepe ugyanis a – viszonylag gyors – befogadás és feldolgozás, kötetbe gyűjtve az irodalomtörténeti széttekintésben-összegzésben is segíthet, no meg a kritikus irodalomképéről is hitelesebben tanúskodik. Ilyen gondolattal állítottam össze Irodalmi horizontok (2005) és Merítés (2009) című kötetemet is, a Szövegszigettenger (1997) viszont már egy hosszabb időszak, a diktatúra utolsó évtizedének és a rendszerváltást követő néhány évnek az irodalmi produkciójából mutat be műveket és jelenségeket. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kritikus is az idő szorításában dolgozik, s így minden fontos könyv vagy irodalmi jelenség kihívásának nem tud eleget tenni.
– Szövegeid szinte kivétel nélkül kortársakról, sőt, élő kortársakról szólnak, számíthatunk irodalomtörténeti összefoglalóra?
– Az ember nemcsak várakozik a munkáját lehetővé tevő kedvező körülmények eljövetelére, hanem maga is tesz azért, hogy ezek megteremtődjenek. Egyre több feladatot vállal magára, miközben tudja, fogy a személyes ideje. Számomra az egyszemélyes vállalkozások rokonszenvesek (a legutóbbi, amelyikről tudomásom van, a Pomogáts Béláé), de a szintézis helyett én pillanatnyilag egy személyes arcképcsarnokot tudnék elképzelni…
– Boér Géza emlékét életben tartod, ebben a könyvben is szerepel, Bartis-kör, Lazics baráti társaság alakult, jelei lennének ezek a kezdeményezések egy újfajta irodalmi szerveződésnek? – Amire utalsz, marosvásárhelyi kezdeményezések, az ottani irodalmi élet tükrei, Kézdivásárhelyen viszont, ahol magam munkálkodom, a tükrök, sajnos, ilyesféle dolgokat nem tükröznek mostanában… Pedig a Boérról szóló tanulmányom írásakor ilyen szándék is vezérelt: bemutatni, hogy egykor, akkor volt valamiféle irodalmi élet a szélfútta udvarterek városában. – Több év telt el legutóbbi interjúnk óta. Akkor az Ambrózia hatodik könyvéről beszélgettünk. Létezik még az Istenek Eledele Kiadó? Hányadik kötetnél tartotok?
– Meghaladta a tucatot, de meggyőződésem szerint egyik sem tucatáru! Van köztük népi írástudó tollából született visszaemlékezés a szovjet hadifogságról, falusi értelmiségi memoárja, neves művelődés-, művészet- és egyháztörténészektől származó tanulmány felső-háromszéki műemlékekről, album, amely a régi Kézdivásárhelyt mutatja be képeslapok alapján. A tizenharmadikat teljes egészében szülőfalum bemutatásának szenteltem, magam szerkesztettem, Kézdiszentléleki breviárium címmel 2009-ben jelent meg, és olvasható az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárban, az Adatbankban is.
Gergely Tamás
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

?Elegem van a markóizmusból!
Ki kell mondani végre: a székelyföldi autonómia legvehemensebb kerékkötője nem a román politikum, hanem az erdélyi magyar közélet.
Azért nem az RMDSZ-t nevezem meg, mert nem csak a szövetség – mint az erdélyi magyarság politikai érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete – a közélet alakítója Erdélyben. Mivel azonban az RMDSZ rendelkezik mindenféle hatalommal – amely leginkább a román és magyar költségvetési pénzek osztogatásában nyilvánul meg –, ezért ő kerül a fókuszba, ha valami nem sikerül. Márpedig 23 év alatt nem sikerült elérni sem az államilag elismert és a romániai magyarság adójából finanszírozott Bolyai Egyetem létrehozását, sem Székelyföld területi autonómiáját, amely szintén a helyiek önfinanszírozását jelentené. És nem csak önfinanszírozását, mert ezzel az RMDSZ-nek sok baja nem lenne. Az RMDSZ saját hatalomféltéséből nem kívánja a területi autonómiát Székelyföldnek. Mert mit is jelentene az számára?
Székely Nemzeti Bank?
A területi autonómia lényege, szubsztanciája a külső és a belső hatalommegosztás. A külső hatalommegosztással az autonóm terület kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap az államtól saját ügyeinek irányítására. Vagyis az autonóm terület kormányzata szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonló közigazgatási területe az államnak (megye, régió, főváros stb.). Minden egyes, az autonóm terület számára biztosított jogosítvány gyakorlásának társulnia kell a megfelelő pénzügyi rendszer (pl. Székely Nemzeti Bank, székely fizetőeszköz bevezetése – még ha az előbb-utóbb euró is lesz –, Székelyföld adóhatósága stb.) kiépülésével. A Székely Nemzeti Bank feladatai a következők lennének: banki szolgáltatásokat nyújtana az autonóm székely kormányzatnak; biztonságos pénzügyi rendszert biztosítana; a székelyföldi közösség egészének stabil gyarapodását támogatná. Terjedelmi okok miatt erről most ennyit, viszont a kérdést fel kell tenni: az RMDSZ-nek (illetve az RMDSZ-től gazdaságilag és pénzügyileg függő romániai magyar közéletnek) érdeke-e létrehozni egy olyan Székely Nemzeti Bankot – a területi autonómia keretében –, amely teljes felelősséget vállalna az autonóm terület pénzügyi adminisztrációjáért, de más köztestületeknek és közintézményeknek is végezne pénzügyi adminisztrációt és tanácsadást? Továbbá őrködne a székelyföldi pénzügyi piac felett, a gazdasági növekedés területén valós adatokat gyűjtene és hozna nyilvánosságra a székelyföldi gazdaság állapotáról, valamint jövőbeli kilátásairól.
A Székely Nemzeti Bank létrehozásának természetesen előfeltétele egy autonóm közigazgatási egység létrehozása. A különleges jogállást a román alkotmány, törvények vagy statútum biztosíthatja. A román parlamentnek 23 éve tagja az RMDSZ, sőt kormányon vagy kormány közeli pozícióban is volt másfél évtizedig, miközben a NATO- és EU-csatlakozáson is túlesett Románia. Az RMDSZ soha meg nem zsarolta (csúnya eljárás, de a politikában az egyetlen ütős eszköz a kitűzött célok elérése érdekében) a román hatalmat, sőt állandóan púdert kent az orcájára, hogy az euró-atlanti integrációt sikeresen abszolválhassa az ország, úgy tüntetve fel a Nyugat szemében, mintha a kisebbségi problémák nem is léteznének. Tudom, volt némi panaszkodás, de ki vette azt komolyan Nyugaton: az RMDSZ, mint kormánypárt panaszkodik a saját kormányára? Röhej! De térjünk vissza az autonómiára.
Szögezzük le: a székelyföldi autonóm terület része maradna Románia területének – szó sincs semmiféle revízióról, függetlenedésről, önállósodásról, a hangsúly az önkormányzatiságon van –, ahol a többségben élő, az őshonos székelységhez tartozók által megvalósított kormányzás működne. Egy különleges jogállású terület lenne, ahol gyakorolnák a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességeit a székelység fennmaradása, esélyegyenlősége, vagyis boldogulása érdekében. A helyi kormányzatnak széles hatáskört biztosítana a Székelyföldre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban és a többi, a székelység számára fontos kérdésben. Illetékessége korlátozott nemzetközi jogosítványokat is magába foglalhatna. Létrehozásának célja a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, a politikai hatalomhoz való hozzáférés – tényleges önkormányzatiság a ma leledző RMDSZ-hegemóniával szemben – és a gazdasági esélyegyenlőség biztosítása Románia más, történelmi, földrajzi, kulturális régiói mellett.
Az autonómiáról mindig mint valami megfoghatatlan, elvont ideáról szólnak a politikusok, pedig az autonómia esszenciája a gyakorlatban rejtezik.
Választások az autonóm Székelyföldön
A leggyakorlatiasabb példa a választások lennének. Az autonóm Székelyföldön három választást volna szükséges tartani. Egy megmérettetést a polgármesterek személyéről és a helyi tanácsok összetételéről, továbbá egy másik választást a Székely Nemzetgyűlés tagjairól. A Székely Nemzetgyűlés töltené be az autonóm Székelyföld törvényhozó testületének a szerepét (székely parlament). És egy harmadik választáson döntenének arról a székelyek, hogy ki legyen az a 10-15 képviselő, akiket Bukarestbe delegálnának érdekeik védelme ügyében. És itt van a kutya elásva! Mert amennyiben létrejönne a területi autonómia, kit érdekelne tovább az RMDSZ? Annyi és olyan párt versenghetne a különböző pozíciók megszerzéséért, ahányat a választók arra csak érdemesnek tartanának. Végre létrejöhetne egy tiszta, igazságos „belső választás” – amit már húsz éve halogat, elszabotál az RMDSZ –, amelyen mindenki politikai értéknézetének megfelelően voksolhatna a különböző székely pártok képviselői közül. Nos, ettől fél az RMDSZ, a valódi szabadságtól! Mert valószínűnek tartom, hogy a Székely Nemzetgyűlésben már nem szerezne 80 százalékos többséget. Sőt! Mert el tudom képzelni azt is, hogy lenne egy székely konzervatív-keresztény párt, egy székely szociáldemokrata párt, egy székely kisgazdapárt, egy székely radikális függetlenségi párt... Székely liberális pártot nem tudok elképzelni, de akár még az is harcba szállhatna a voksokért. A Székelyföldön lakó román (illetve magyar vagy más uniós) állampolgárokat székelyföldieknek kellene tekinteni. A Székelyföldön való szavazás és választhatóság feltételéül lehetne szabni, hogy valaki székelyföldi lakcímmel rendelkezzen. Ezen kívül jogalkotási vagy végrehajtási téren semmilyen megkülönböztetés nem tehető székelyföldiek és más román, magyar vagy uniós állampolgárok között.
Továbbá az autonóm Székelyföldnek lenne saját zászlaja, amelyet hivatalosan használhatna. Székelyföld jogosult lenne szerepelni külön entitásként a különböző világversenyeken, világ- és Európa-bajnokságokon, téli és nyári olimpiákon. A mérkőzés kezdete előtt vagy az aranyérem átadása után a székely himnusz szólalna meg. Az anyanyelvhasználat terén az elsődleges nyelv a magyar lenne, de a románt is gondosan kellene tanítani továbbra is, mint ahogy az eddig történt. A közügyekben a román továbbra is ugyanúgy használatban maradna, viszont román nyelvre csak fellebbezés esetében kellene a dokumentumokat lefordítani. Az autonóm Székelyföldön kibocsátott személyi igazolványokban és útlevelekben a román állampolgárság (cetăţenia română) mellett fel kellene tüntetni a „Székelyföld – Ţinutul Secuiesc” szavakat is!
Tudom, az autonómia ennél bonyolultabb jogi formáció, ún. jogintézmény, de az egyszerű embernek ezek lennének a kézzelfogható, mindennapos megnyilvánulásai. Legalábbis én erre vágyom, igaz, nem vagyok székely, csak nagyapám lett 1988-ban, nyugdíjba vonulása bankettjén tiszteletbeli székelynek fogadva 27 esztendős csíkszeredai szolgálat után. Nagyszalontáról származtam, Magyarországon élek, és több millió honfitársammal leghőbb vágyunk a területi autonómia megvalósulása. Kérem, ne vegyék ezt az írást „bőcsködésnek”!
Nem tudom, hogy az RMDSZ milyen autonómiáért küzd 23 éve, de számomra ezt jelentené – sok egyéb mellett – az önrendelkezés! Nekem kevés az, hogy magyar nyelven tanítják Románia történelmét és földrajzát a magyar diákoknak. Ez emberi jog, semmi köze az autonómiához. Nekem kevés, hogy magyar nyelven is kérvényezhetek bármit (miközben a válaszlevél román nyelven érkezik), ez sem autonómia, hanem az anyanyelv szabad használata. Ez még nem az anyanyelv használatának elsődlegességét mondja ki! Nekem kevés az, hogy kiírhatók magyar nyelven is a településnevek! A többségében magyar településnevek szerepeljenek felül a táblákon, és alatta a román megnevezés. Nekem kevés az az RMDSZ-es szöveg, hogy „most nem időszerű”. Nekem most időszerű a területi autonómia, mert most élek! Nekem meg az nem időszerű, hogy az RMDSZ politikája húsz éve arról szól, hogy miként feküdjön le a kormányzó pártnak néhány jól fizető tisztségért, pozícióért, üzletért. 50 év múlva pedig azért nem lesz időszerű a területi autonómia, mert elfogy az erdélyi magyar. Az elmúlt 23 évben 500 ezer fővel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Ezért ki vállalja a felelősséget? Az RMDSZ, amennyiben hű kívánt volna maradni ‘93-as önmagához és az erdélyi magyarsághoz, mindaddig nem lépett volna kormányzati pozícióba, míg a fentebb leírt autonómiát a román állam nem biztosítja Székelyföldnek. Az RMDSZ elaprózta az egységből fakadó erejét, látszateredményeket felmutatva, amelyeket a világ haladása amúgy is hozott volna magával. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy az RMDSZ jobban fél a területi autonómia létrejöttétől, mint maga a bukaresti hatalom. Van, akinek Romániából lett elege, nekem az RMDSZ-ből. Elárult kétmillió magyart...
P. S. Akinek nem inge, ne vegye magára! Az írás elsősorban az RMDSZ csúcsvezetésének – és értelmiségi holdudvarának – hibáiról szól. A helyhatóságokban tevékenykedő, napi harcokat megvívó polgármestereknek és képviselőknek csak elismerés jár, tudván tudva, hogy ők, többségében, nem önszántukból öltik magukra a vörös-fekete tulipános kényszerzubbonyt.
Papp Gyula Attila, Pápa
Krónika (Kolozsvár)

Nyelvi jogok útmutatója intézményvezetőknek
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Nyelvi jogok útmutató című kiadványt negyvenöt Hargita megyei kormányzati alárendeltségű intézmény vezetőjének kívánja eljuttatni október végéig, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közintézmények, közhivatalok vezetői, jobban és alaposabban megismerjék, valamint a munkatársaikkal is megismertessék a hatályos törvények által szavatolt anyanyelvhasználati jogokat.
Veress Dávid akciójának célja, hogy a nagyrészt magyar intézményvezetők, ne csak megismerjék, de ugyanakkor bátorítsák is az általuk vezetett hivatalokhoz forduló magyar nemzetiségű ügyfeleket anyanyelvük használatára. „Ugyanis a mindennapi gyakorlat – a kevés kivételtől eltekintve, hisz vannak, akik már akarnak és mernek is élni a törvény által szavatolt jogaikkal – azt mutatja, hogy rendkívül nagy a bizonytalanság az elvitathatatlan nyelvi jogainkkal való tudatos élést illetően. Napjainkban sajnos még nagyon is sokan, sőt mondhatni többségben vannak azok, akik a különböző kérvényeik beadásakor rákérdeznek az éppen szolgálatos köztisztviselőre, hogy lehet-e magyarul írni a kérvényt, a beadványt! Ennek a nagyszámú bizonytalankodónak egyértelmű biztatást jelenthet, ha a törvényt alaposan ismerő közalkalmazottak eligazítást adnak és bátorítják az ügyintézőt anyanyelvének használatára” – tájékoztatta lapunkat Veress.
Kifejtette, Csíkszereda önkormányzati képviselőjeként a Nyelvi jogok című útmutató személyes átadásakor arról is szeretne felmérést készíteni, hogy a magyar anyanyelvű polgárok – írásban és szóban – milyen nyelven szoktak az érintett közhivatalokhoz fordulni, vannak-e az illető intézményben kétnyelvű a formanyomtatványok. Ugyanakkor azt is szeretné megtudni, hogy az illető közintézményben, közhivatalban milyen a nemzetiségi arány, illetve a közszolgák milyen arányban beszélik a székelyföldi többség anyanyelvét.
Létai Tibor
Székelyhon.ro

Túl kevesen jelentkeztek a Sapientia két csíkszeredai karára
Felemás helyzet alakult ki idén az ország egyetemein, a katasztrofális érettségi eredmények miatt ugyanis egyes karokon jelentősen csökkent a jelentkezők száma, sőt olyan szak is van, amelyet érdeklődés hiányában megszüntettek. Jelentősen romlott a helyzet a Sapientia két csíkszeredai karán, ahol a helyeknek még 50 százaléka sem telt be. Kolozsváron és Marosvásárhelyen ezzel szemben nem változott jelentősen a tanulni vágyók száma, így a felsőoktatási intézmények „telt házzal” kezdhetik a hétfőn kezdődő új egyetemi évet.
Van, ahol változatlan az érdeklődés. A kolozsvári BBTE-n idén is betelt minden, államilag támogatott hely
Nem változott jelentős mértékben az egyetemre jelentkezők száma Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) – nyilatkozta a Krónikának Soós Anna rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője. Mint mondta, az államilag támogatott, ingyenes helyek mindegyik magyar szakon beteltek, az üresen maradt fizetéses helyeket pedig átcsoportosították azokra a fakultásokra, ahol túljelentkezés volt.
„A legnépszerűbb szak továbbra is a jog, az informatika, a kommunikáció, a turizmus és a pszichológia, idén pedig a tanítóképző is kedvelt volt a diákok körében. Ezzel szemben filozófiára és néprajzra az elmúlt évekhez hasonlóan idén is kevesen jelentkeztek” – tudtuk meg a rektorhelyettestől. Hozzátette, lényegi változás a roma nemzetiségűek számára fenntartott helyek tekintetében történt, ahol a több mint 60 helynek alig fele telt be.
Nem fogyott a jelentkezők száma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán sem, ahol a sikeresen érettségizett diákok mintegy 130 helyre jelentkezhettek a már megszokott négy szakon – környezettudomány, jog, nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok, valamint filmművészet, fotóművészet és média fakultásokon.
Dávid László rektor a Krónikának elmondta, tavalyhoz képest nem változott a beiratkozók száma, hiszen a kincses városba az ország minden részéről érkeznek tanulni vágyók, így például a székelyföldi is különösen rossz érettségi eredmények sem okoztak gondot. A legnépszerűbb szak egyébként idén is a jog, valamint a film- és fotóművészet volt, ezeken egyenként közel 40 gólya kezdhette meg a szeptember közepén indított egyetemi évet. Nemzetközi kapcsolatokra mintegy 30-an, környezettudomány fakultásra pedig körülbelül 20-an jelentkeztek.
Dávid László ugyanakkor azt is elmondta, nem föltétlenül előnyös, hogy az ország egyetemeinek többsége azokra a szakokra helyezi a hangsúlyt, amelyeken biztos a túljelentkezés, ehelyett a felsőoktatási intézményeknek olyan szakembereket kellene képezniük, akik hatékonyan illeszkedhetnek be később a társadalomba, illetve a munkaerőpiacra. „Néhány év múlva rá fogunk döbbenni arra, hogy például nincs, aki a diákokat matematikára vagy fizikára oktassa. Hosszú távon kellene gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely az adott közösség szükségleteihez mérten képez szakembereket” – vélekedett a rektor.
Sapientia: felemás helyzet
Telt házzal indulhat október elején a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is. Balási András rektorhelyettes elmondása szerint a helyzet ugyan nem rózsás, de a körülményekhez képest még így is nagyon jó. A nyári felvételihez képest ősszel kétszeres-háromszoros túljelentkezés is volt bizonyos szakokon, csupán a teatrológián és a látványtervezői szakon maradt üresen egy-egy hely. A túljelentkezés nem lepte meg az egyetem szenátusát, Balási szerint ugyanis az intézmény olyan tanári gárdával rendelkezik, amely mágnesként vonzza a tanulni vágyókat.
Nem éreztették hatásukat az idei siralmas érettségi eredmények a Sapientia marosvásárhelyi karán sem – nyugtázta Székely Gyula, a műszaki és humántudományok kar dékánja. A változatlan iratkozási kedvet a számok is alátámasztják: míg 2011-ben 315 gólya kezdte tanulmányait a marosvásárhelyi Sapientián, idén az elsőévesek száma 346-ra ugrott.
Ezzel szemben jelentősen romlott a helyzet a Sapientia két csíkszeredai karán, ahol a helyeknek még 50 százaléka sem telt be. Az egyetem idén összesen 550 helyet hirdetett – 220 ingyeneset és 330 fizetésest –, ezekből a nyári felvételi után 405 maradt betöltetlen, az őszi pótfelvételin pedig mintegy százan iratkoztak be. A Gazdaság- és Humántudományok, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Karon tehát öszszesen 245 elsőéves fiatal kezdhette meg az új egyetemi évet, ez a helyek 44 százalékát jelenti.
Dávid László lapunknak elmondta, mivel senki nem felvételizett a Statisztika és Gazdasági Előrejelzés Szakra, idén nem tudták elindítani, emellett a műszaki fakultásokra is jóval kevesebben jelentkeztek, mint tavaly. Hozzátette, az ingyenes helyek beteltek, a hiány a fizetéses helyek esetében jelentkezett.
„A kincses várossal ellentétben Csíkszereda oktatási szempontból is zárt régió, így a székelyföldi megyeközpontban egyértelműen érződött, hogy Hargita megyében a diákoknak alig egyharmada vizsgázott sikeresen nyáron” – magyarázta Dávid.
Makó Zoltán, a gazdasági kar dékánja ezzel kapcsolatban a sajtónak elmondta, jövőre ezzel már nem is próbálkoznak, helyette informatika-gazdasági szakot indítanak. A dékán egyébként korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, idén a normalitás felé közeledik a felsőoktatás helyzete, szerinte ugyanis helytelen mentalitás, hogy az a jó egyetem, illetve ott zajlik minőségi oktatás, ahova sokan jelentkeznek. „Idén a fiataloknak mintegy 30 százalékának sikerült az érettségije a Székelyföldön, és valójában ők jelentik azt a réteget, amelynek az egyetemen van a helye” – fogalmazott akkor Makó. Az egyetem vezetői egyébként abban bíznak, hogy az akkreditálást idén megszerző intézménynek könnyebb lesz ezután a hálózatépítés, a toborzás.
Népszerű az idén indított tanítóképző
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) a filozófia és a zenepedagógia iránt lanyhult az érdeklődés idén, a tandíjmentes helyek azonban beteltek, így minden meghirdetett szakon elindítják a képzést. János-Szatmári Szabolcs rektor lapunknak elmondta, a jelentkezők száma nem változott jelentősen a tavalyi adatokhoz képest, a bejutottak összesítése ugyanakkor jelenleg is zajlik az őszi pótfelvételi után iratkozók miatt.
A nyári felvételi után egyébként összesen 210 hallgatót vettek fel a tizenhárom alapszakra. A PKE vonzáskörzete Bihar, Szilágy és Szatmár megye, az itt található iskolákban pedig a tavalyi érettségihez képest nem romlottak számottevően a jegyek, így az egyetemre jelentkezők száma sem csökkent. A rektor rámutatott, népszerű volt az idén először indított magyar nyelvű tanítóképző, de sokan jelentkeztek gazdasági, művészeti és idegen-nyelv képzésre is.
Mint ismeretes, az idei érettségin újabb negatív rekordok születtek, a nyári vizsgaidőszakban országos szinten a diákok felének sem sikerült átmenő jegyet szerezniük, mindössze 43 százalékuk gazdagodhatott érettségi oklevéllel. A székelyföldi megyék a sereghajtók között szerepeltek, Hargita és Kovászna megyében például az átmenési arány alig 30 százalékos volt. A többi erdélyi megyében valamivel jobb volt a helyzet, Kolozs megyében 54, Maros megyében 45, Bihar megyében pedig 53 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya. Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Pesti turnén a Csíki Játékszín
Október elején a Csíki Játékszín társulata Budapesten vendégszerepel a Vaknyugat és a Tóték című előadásaival. A vendégjáték előtt, szeptember végén az előadások a csíkszeredai székhelyen is megtekinthetők.
A Vaknyugat immár három évad óta van jelen a színház műsorán. Az ír történet szerzője, MartinMcDonagh egyszerre képes megnevettetni és elrémíteni, kendőzetlenül mutatja be szereplőit, az idősödés küszöbén álló, állandóan marakodó testvérpárt és a tehetetlen kisvárosi lelkészt, aki ennek a torzsalkodásnak véget akar vetni. A kamaratermi előadás Csíkszeredában ma 19 órai kezdettel látható. Parászka Miklós rendezése 16 éven felülieknek szól.
A játékszín Örkény István születésének századik évforduja alkalmából mutatta be a Tóték című tragikomédiát. Az előadást Victor Ioan Frunză rendezte, Csíkszeredában csütörtökön, 19 órakor látható. Budapesten október 8-án a Vaknyugattal, 9-én a Tótékkal vendégszerepel a csíki társulat a József Attila Színházban.

Négymilliárd forint a magyar egyetemeknek
Újabb négyszázmillió forintot ad a magyar kormány a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztésére. A döntés a Magyar Közlönyben jelent meg a minap. Ezzel több mint négymilliárd forintra (65 millió lejre) növekedhet az az összeg, amit két év alatt fejlesztésekre költhetnek.
„Roppant pozitív dolog, hogy a magyar kormány fejlesztésekre ilyen jelentős összegeket különít el. Ezzel is jelzi felénk, hogy ha bizonyítunk, akkor érdemes továbbfejleszteni az intézményeinket. Úgy érezzük, hogy az akkreditáció megszerzésével bizonyítottunk” – jelentette ki a
Székelyhon.ro megkeresésére Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, aki szerint a magyar kormány pozitív hozzáállása „visszaadta a hitét azoknak is, akik éveken át úgy dolgoztak, hogy csak az egyetem megmentését látták maguk előtt”.
Orbán Viktor Marosvásárhelyre látogat
Az idei tusványosi szabadegyetemen találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel a Sapientia egyetem vezetője. Ott beszéltek a felsőoktatási intézmény hosszú távú stratégiájáról, amelyet a miniszterelnök elfogadott. „A miniszterelnök úr jövő héten Marosvásárhelyre látogat, ahol remélhetőleg aláírjuk a fejlesztésekről szóló együttműködési megállapodást” – bizakodott a rektor. Kolozsváron és Marosvásárhelyen már látványosan zajlik az egyetemi terjeszkedés: előbbi helyszínen, a Tordai úton épül az új campus, Vásárhelyen pedig 240 férőhelyes bentlakást építenek.
Tavasszal kezdődő építkezés
„Csíkszeredában jövő tavasszal kezdődnek el a munkálatok. Az egyetem épületét teljesen felújítjuk, többek között kicseréljük a nyílászárókat és hőszigeteljük az építményt. Továbbá az egyetem udvarára egy új szárnyat is építünk, ahol oktatási felületeket alakítunk ki” – sorolta Dávid László.
A magyar kormány az elmúlt héten az idei költségvetést 400 millió forinttal egészítette ki, amit fejlesztésekre kell költeni, a fel nem használt pénzeket vissza kell küldeni. 2013-ban előreláthatóan 1,38 milliárd forintot, 2014-ben pedig 2,38 milliárd forintot különít el a magyar kormány a két romániai magán felsőoktatási intézmény (Sapientia és Partiumi egyetem) fejlesztésére.
„A tavalyi költségvetésünkből háromszáz millió forintot spóroltunk meg, abból kezdtük el építeni a kolozsvári campust. Fontos megemlíteni, hogy a felsorolt összegeken túl az egyetem minden évben megkapja a működéséhez szükséges ún. normatív alapon számított pénzalapokat is” – hangsúlyozta az intézményvezető.
Az egyetem új szakok indításán is gondolkodik – bár a rektor egyelőre nem említette, hogy melyekről lenne szó –, ráadásul új helyszíneken: Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön. Ezeket eddig azért nem tudták elindítani, mert – mint mondta – minden forrásukat a végleges akkreditáció megszerzésére kellett fordítaniuk.
Kozán István.
Székelyhon.ro

Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek találkozója Nagyváradon
A Nagyvárad Táncegyüttes 2012-ben magára vállalta a VIII. Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek találkozójának megszervezését Nagyváradon október 4–7. között.
2004-től kezdődően évente rendezik meg a találkozót, amelyen öt erdélyi hivatásos táncegyüttes vesz részt: a sepsiszentgyörgyi Háromszék Hivatásos Néptáncegyüttes, a csíkszeredai Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes, az Udvarhely Táncműhely Hivatásos Néptáncegyüttes, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes, illetve a házigazda Nagyvárad Táncegyüttes.
Egy ilyen találkozó nemcsak a hivatásos táncegyütteseknek nyújt lehetőséget arra, hogy betekintést nyerjenek egymás munkájába, hanem a helyi és környékbeli közönségnek is, hogy a Nagyvárad Táncegyüttes működésén és műsorain kívül a többi erdélyi hivatásos együttest is megismerhesse. Jegyeket szeptember 18-ától a színház pénztárában lehet váltani a nyitvatartási rend szerint. Az előadásokra 20 lejbe kerül egy belépő, de lehetőség adódik bérlet megváltására is.
Diákcsoportoknak és műkedvelő táncegyütteseknek kedvezményt biztosítanak a szervezők, ők féláron, 10 lejért válthatnak jegyet egy-egy előadásra. A találkozó nyitóelőadása a Fekete Sáfrán, amely a Nagyvárad Táncegyüttes idei első bemutatója is egyben. A László Csaba által rendezett és koreografált felnőttmese Tamási Áron azonos című meséje alapján készült. Főszereplője egy Fekete Sáfrán nevezetű fiatal és jóképű cigánylegény, ki egyik nap eldöntötte, hogy meg akar nősülni.
Alkalmas leányt keresve magának abba a csapdába esett, hogy kettőt talált. A Fekete Sáfrán a fontos döntésekről szól, ha az ember rosszul dönt, az ezzel járó próbatételeket ki kell állni, a sorssal szembe kell nézni, és az igazságnak győznie kell. Másrészről pedig, nem kell erőltetni azt, amihez nincs meg a kölcsönös akarat. Az előadás koreográfusa is László Csaba, Dimény Levente a rendező munkatársa, Zaha Enikő Kitty a koreográfus asszisztense, Holló Csejtei Kinga a díszlet- és jelmeztervező.
Krónika (Kolozsvár)

In memoriam: dr. Könyves Tóth Kálmán (1929–2007)
Jelen írás az öt éve elhunyt dr. Könyves Tóth Kálmán matematikus, nyelvész, tankönyvírónak szeretne emléket állítani. Mikor a Népújság olvasóinak hat évvel ezelőtt röviden bemutattam Űrtan elemei kezdőknek című írásomban dr. Könyves Tóth Kálmánt (Népújság, 2006. október 21.), akkor még közöttünk volt, és éppen készült, hogy életében először és sajnos utoljára eljöjjön Erdélybe.
Szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy e nevet több jeles személyiség is viselte. Az ismertetendő matematikus, dr. Könyves Tóth Kálmán unokabátyja is Könyves Tóth Kálmán nevet viselt, református pap volt, ugyancsak jeles író, akinek az apja Könyves Tóth Mihály, a debreceni Nagytemplom papja abban az időben, amikor Kossuth Lajos Debrecenben, éppen a Református Kollégiumban kihirdette a Habsburgok trónfosztását. (A református pap Könyves Tóth Kálmánról a következőképpen emlékezik meg Szinnyei lexikona: „Könyves Tóth Kálmán, ev. ref. lelkész, Tóth Mihály ev. ref. lelkész és Medgyessy Eszter fia; szül. 1837. aug. 31. (szept. 8. kereszteltetett) Debrecenben; tanulmányait nagyrészt szülővárosában végezte. A szabadságharc alatt a szatmári katonai intézetben volt. A világosi fegyverletétel után apja fogságra jutván (anyját már 9 éves korában vesztette el), ő és három testvére a rokonoknál találtak menedéket. Gimnáziumi tanulmányai közben a német, francia s angol nyelvet is elsajátította. 1860-ban elvégezte a teológiát és egy évig Szepes megyében időzött. 1861 őszén az utrechti egyetemre iratkozott be; két évet itten, felet Párisban, felet Londonban töltött. Hazatérte után 1863 őszén kunszentmiklósi lelkész lett, míg 1866. Laczháza, 1883. Debrecen hívta meg papjául, hol 1884-ben a tiszántúli egyházkerület megválasztotta tanácsbírónak.”)
2006-ban a Sapientia Egyetem csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának matematika-informatikai tanszékcsoportja emlékkonferenciát szervezett Bolyai Farkas halálának 150. évfordulójára. Kellemes meglepetést akartam szerezni a résztvevőknek, és ezért meghívtam Budapestről dr. Könyves Tóth Kálmán nyugalmazott matematika-fizika szakos tanárt. Ugyanis olvasmányaimból tudtam, hogy akkor már 50 éve, Szegeden, Bolyai Farkas halálának 100. évfordulóján az akkor fiatal Könyves Tóth Kálmán kőszegi matematikatanár bejelentette, hogy a mai fiatalság számára átdolgozta Bolyai Farkas utolsó magyar nyelvű hattyúdalát, az Űrtan elemi kezdőknek című tankönyvét. Bolyai Farkas utolsó műve a német nyelvű Kurzer Grundriss Eines Versuchs volt. Sajnos Könyves Tóth Kálmán művének kiadása elmaradt. Így meg kellett találnom Könyves Tóth Kálmánt, és szerencsémre a Bencés Öregdiákok Szövetségének honlapján viszonylag hamar rá is leltem. Kiderült, hogy családja ősi erdélyi család, egyik őse még Rákóczi Zsigmond fejedelemtől kapta nemesi oklevelét, de ő maga sohasem járt még Erdélyben. Így aztán meghívtuk, és a 2006 novemberében tartott csíkszeredai konferenciánkra az akkor 78 éves idős tanár el is jött.
Könyves Tóth Kálmán 1929. május 1-jén született Budapesten. A bencések pannonhalmi kétnyelvű (magyar-olasz) gimnáziumában érettségizett 1947-ben. Ugyanott novícius is volt, de végül nem lett szerzetes. A matematika és a nyelvészet mellett nagyon szerette a zenét, és élete során kapcsolata e három tudománnyal mindvégig megmaradt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakán végzett, majd 1954-ben Kőszegen kezdett el tanítani. Az akkori Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban találkozhatunk is a nevével, szívesen küldött kitűzendő feladatot a lapnak. Kőszegen került kapcsolatba az akkor már idős Visnya Aladárral, tőle kapta Bolyai Farkas: Űrtan elemei kezdőknek könyvecskéje eredeti példányát. Visnya Aladár Fejér Lipót pécsi iskolatársa volt, mindketten Maksay Zsigmondtól tanultak matematikát. Könyves Tóth Kálmán mesélte, hogy úgy tartották, Visnya Aladárból valószínűleg nagyon jó matematikus válhatott volna, 1896-ban még az Eötvös-versenyt is megnyerte. Később azonban a természettudományok felé fordult, botanikus és zoológus lett, ő alapította a kőszegi Jurisich Miklós Múzeumot.
Könyves Tóth Kálmán nagy lelkesedéssel tanított, még zenekart és énekkart is szervezett a gimnázium tanulóiból. Évente nívós hangversenyeket tartottak. Később, Budapestre kerülve, az Egyetemi Számítóközpontban dolgozott, főként az akkor már népes családja jobb ellátása érdekében. Itt írta meg az egyetemi felvételikkel kapcsolatos könyvét, a Szándék és valóságot. Nyelvészekkel közös munkában részt vett a magyar Szóvégszótár szerkesztésében. Matematika tagozatos tanulók részére készített tankönyvekbe írt fejezeteket a geometria axiomatikus felépítésével kapcsolatban, valamint az integrálszámításról.
Csíkszeredában mindenki számára feledhetetlen előadást tartott a fél évszázada Csipkerózsika-álmát alvó munkájáról. Hallgatva őt, az volt az érzésünk, hogy személyében akkor Bolyai Farkas járt ott közöttünk. Előadása végén könyvének kéziratát és a hozzá kapcsolódó anyagokat átadta e cikk írójának, annak reményében, hogy a könyv majd egyszer valamikor meg fog jelenni.
Könyves Tóth Kálmán ugyanekkor magával hozott egy másik könyvet is a konferenciára. Luca Pacioli 1494-ben megjelent nagy matematikai enciklopédiáját, a Summa de Arithmetica, Geometria, Proportioni e Proportionalità (Az aritmetikának, geometriának, mértékeknek és aránylataiknak foglalata) c. kötet 1994-ben megjelent reprint kiadását. Őt kérték fel ugyanis arra, hogy amikor a British Library engedélyt adott a magyarországi hasonmás kiadásra, akkor a kettős könyveléssel kapcsolatos részeket magyar nyelvre lefordítsa. E fordítás meg is jelent egy, a könyvhöz tartozó külön füzetben. Kálmán Szabó Péter Gábor szegedi matematikatörténésznek az értékes kötet egyetlen saját példányát is odaajándékozta. Hosszan elbeszélgettünk, mesélt az életéről, családjáról.
Élmény volt Kálmánnal együtt lenni, nagy ajándék az élettől, hogy megismerhettük.
Sajnos a csíkszeredai kirándulása után, éppen 5 éve, 2007. szeptember 26-án hunyt el Budapesten.
Örömmel írhatom, hogy sikerült teljesíteni Könyves Tóth Kálmán kívánságát, és 2009-ben a szegedi Polygon Kiadó megjelentette Bolyai Farkas Űrtan elemei kezdőknek c. könyvének Könyves Tóth Kálmán általi feldolgozását. Köszönet illet mindenkit, aki melléállt a kiadás ügyének, így dr. Kincses János főszerkesztőt, aki felvállalta a kézirat gondos megjelentetését, dr. Prékopa András és dr. Hatvani László professzorokat, hogy az MTA Matematikai Osztályán támogatásukkal biztosították a kiadás anyagi hátterét, és dr. Szabó Péter Gábor matematikatörténészt, aki lektorálta és a kiadást előkészítette.
Dr. Könyves Tóth Kálmán egyik legértékesebb munkája pe'l FRATE LUCA detto el PACIOLO, az AMA KIS JÁMBOR néven ismert LUKÁCS barát, Toscana SZENTSÍR városkájából, a KISEBB ATYAFIAK RENDJE tagjának, Leonardo da Vinci tanárának és barátjának, a gazdasági könyvelés első alapművének a fordítása.
IRODALOM
Oláh-Gál Róbert – Szabó Péter Gábor: Előhang. In: Könyves Tóth Kálmán: Elemi geometria kezdőknek. Bolyai Farkas Űrtan elemei kezdőknek című könyvének újrafogalmazott, jegyzetekkel ellátott kiadása (A sajtó alá rendezésben közreműködött: Szabó Péter Gábor), Szeged, 2008. Polygon. pp. 1-3.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/k/k12541.htm
OLÁH-GÁL RÓBERT
Népújság (Marosvásárhely)

Albert Ernőnek még sok a dolga (Nyolcvan esztendő tapasztalatával)
Gyermekként azt láttam szülőfalumban, Csíkdánfalván, hogy az emberek olyan keményen dolgoztak, azt elmondani nem lehet. * A családban mindig szívósan őrizték a hagyományokat. * Kisgyermekkorom óta vonzódom a balladához. * Édesanyámnak köszönhetem, hogy tanár lett belőlem. * Életem nagy baklövése volt, hogy iskolaigazgató lettem. * Mindig kerestem az újítást. * Olyan ellenszenvvel írtak a magyar történelmi eseményekről, hogy azt valahol ellensúlyozni kellett.* Soha nem törekedtem olcsó népszerűségre. * Ameddig lehet, csinálom, s aztán azt mondom: Szerussz, világ!
A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével augusztus 20. alkalmából kitüntetett Albert Ernő, Pro Urbe-díjas nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, néprajzkutató és -gyűjtő, történelmi író, egyszemélyes könyvkiadó, szenvedélyes horgász életművét talán az általa megfogalmazott néhány fenti mondat jellemzi legjobban. A napokban ezekről a kérdésekről faggattuk sepsiszentgyörgyi lakásában. – Az Albert Ernő dolgozóasztala fölötti falon két portré vonja magára a tekintetet: Kriza János és Benedek Elek.
– Mind a kettőjükhöz kötődöm. Amióta bővebben megismertem Kriza János és Benedek Elek életművét, azóta kerestem, hogy valami ahhoz hasonlót készítsek, amit ők értékes hagyományként az utókorra testáltak. Kriza Jánoshoz különösen azért, mert balladákat, népdalokat, a népköltészet szinte minden műfaját megörökítette a Vadrózsákban, és én is elsősorban a balladákhoz ragaszkodtam. Az első ráhatást kisgyermekként egy verstől kaptam, amiről nem is tudtam, hogy ballada. Nagyon szép volt, meghatott, és elkezdtem könnyezni. Ez volt a Budai Ilona. Tragikus megszépülése, keserve az életnek szülte a balladákat.
– Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, a háború után a csíkszeredai gimnáziumba került. – Az iskolában figyeltek a népköltészetre, népi táncokat tanítottak, és ott megint láttam néhány balladafeldolgozást. A Kőműves Kelement nagyon szépen adta elő a diákság, aztán idő teltével már a tánccsoportnak egyik szervezője lettem. A halálra táncoltatott lány ballada nyomán egyik tanárunk készített táncjátékot számunkra, ez is nagyon hatásos történet, később a 110 éves ünnepségek során a Székely Mikó Kollégium kultúrcsoportja is nagy sikerrel mutatta be. A tanítóképzősök nagyon gyakran szerepeltek a városi Vigadóban, végigtáncolták és -énekelték a Jöjjön haza édesanyám, A rossz feleség, Sírdogáló János balladát. Egy-egy ballada csupa tömörített vidámság, de olyan éles ellentétekre épül, hogy azt végiggondolni nem tudta az ember, csak érezte, hogy ebben valami rendkívüli dolog van.
Az egyetemen ismét a balladára irányult a figyelmem. Faragó József volt a tanárunk, de akkorra már a néprajzszak megszűnt az egyetemi tanításban, két félév népköltészetet tanultunk csupán. Később, néhány évtizeden át kerestem a klasszikus balladákat. Ahol egyszer megfordultam, mindenütt érdeklődtem ezek felől. Ditróban például véletlenül találkoztam egy kilencvenhét éves asszonnyal, Ádám Jovákimné Kurkó Juliannával, akitől az Édesanyám sok szép szava (1989) kötetben közölteket gyűjtöttem. Nála is bebizonyosodott, hogy kétszer egymás után nem énekli ugyanazokkal a szavakkal, még a dallamon is változtat, az emlékezetében megvan a történet, de örökké változtat valamit rajta.
Szerencsés helyre születtem
– Édesapámék kilencen voltak testvérek, tizenketten születtek, kilenc felnőtt. A családban szívósan őrizték a hagyományokat, a szokásokat, a rokoni ragaszkodást, gyermekként ebben éltem. Nagyapám halálakor ötvenkét unoka és dédunoka volt, az iskolában hárman is voltunk egy-egy osztályban unokatestvérek. Ahogy végeztem a középiskolában, Vajnovszki Kázmér, aki csíkszeredai tudósítója volt a Bukarestben megjelenő Magyar Szónak, tudomást szerzett arról, hogy írogattam, hívott, elvitt anyaggyűjtésre, hozzánk is eljött, hogy menjek újságírónak. Nekem ez nagyon tetszett, hát én ilyen nagy fiú lettem, hogy egy komoly újságíró biztat. Édesanyámék és a rokonság nem voltak olyan nagyon jó anyagi helyzetben, ezért arra gondoltam, érettségizem, munkába állok, azzal pénzt keresek, újságíró leszek. Felvételi cikket kellett írni, elküldtem, táviratoztak, induljak. Anyám nem akart semmiképpen újságírónak engedni, ő azt nem tartotta sokra. Négy elemije volt, de fontosnak tartotta, hogy a fia tanuljon egyetemen. Én mégis elbúcsúztam otthonról, bementem Csíkszeredába, hogy az éjjeli gyorssal indulok Bukarestbe. Bátyám írt egy levelet, hogy mégis jobb lenne, ha egyetemre mennék, de én ezt már nem kaptam meg. Ahogy anyám kézbe vette a levelet, el akarta juttatni nekem, de a vonat már nem jött aznap Szereda felé, s félt attól, hogy mégis elmegyek Bukarestbe, ezért elindult gyalog húsz kilométert. Azt sem tudta, hol vagyok a városban, sétált, s egyszer csak találkoztunk.
Ő mind mondta, fiam, gyere vissza, menjünk haza, menjél egyetemre, én pedig makacskodtam, nem megyek, hisz várnak Bukarestben. Megegyeztünk, kikísérem a vonathoz, ő indul haza, és én egy óra múlva a gyorsvonatra ülök. Csak sírt, nem hagyhattam ott, a vonat elindult, és én is azzal hazamentem. Ha akkor édesanyám nem jön utánam, lehet, soha nem végeztem volna egyetemet.
A mikós évek
Huszonhárom éves korában pártutasításra lett aligazgató a Székely Mikó Kollégiumban és igazgató az esti líceumban. Huszonöt évesen bízzák meg a Mikó igazgatásával, egy év múlva, az ötvenhatosokkal szimpatizáló diákok koszorúzása miatt leváltják, elhelyezik. 1960-ban újból kinevezik a Mikó igazgatójának, ezt a tisztséget viseli 1976-ig. Ma úgy véli, „életem nagy baklövése volt, hogy igazgató lettem”. Szeretett tanítani, újítani. Bevezette a házi dolgozatokat, előbb irodalmi témákat javasolt diákjainak, később Faragó József bíztatására indítványozta, hogy gyűjtsünk (jómagam is tanítványa voltam) balladákat a vakációban, majd ezt kiterjesztette az egész iskolára. Így gyűlt össze háromezer ballada és balladaváltozat, ebből 425-öt közölt a Háromszéki népballadák (1973) kötetben. Albert Ernő szerkesztett irodalmi szöveggyűjteményt, közzétett kántálókat, betlehemes játékokat, lejegyzett népi életrajzot, foglalkozott cigány folklórral, felgyűjtötte Csíkdánfalva népi kultúrájának jelentős szeletét és három kötetben közölte felcsíki falvak adataival együtt. Létrehozta az Albert Kiadót, más szerzők munkáit is felvállalva. Egyik legnagyobb gyűjtéséből hat kötetnyit közölt, de ez csupán töredéke annak, amit a gyimesi Albert Mátyástól és feleségétől, Tamás Katalintól lejegyzett 1977 és 1993 között. Balladákat, népdalokat, szólásokat, közmondásokat, meséket, mondákat, játékokat, a gazdálkodás módját, életrajzi történeteket mondatott el velük, akik ezt a tudást mind fejben őrizték, soha egy mondatot le nem írtak belőle.
A történelem vonzásában
Albert Ernő magyaróráiról nem hiányzott a magyar történelem egy-egy vonatkozása, amit az éppen soron lévő irodalmi műhöz lehetett csatolni. 1996-os nyugdíjazása után, levéltári kutakodásai alatt valósággal belevetette magát a történelembe. – Magyar történelmet nem tanítottunk, vagy a könyvekben elferdítve jelent meg. Még a kicsiknek is olyan ellenszenvvel írtak a magyar történelmi eseményekről a tankönyvekben, hogy azt valahol ellensúlyozni kellett, és az irodalom jó alkalom erre, nem is tudnak belekötni. Amikor a népköltészeti munka miatt levéltárba kezdtem járni, Szentgyörgy történetével kapcsolatban keresgéltem, és láttam, hogy sok negyvennyolccal összefüggő anyag van, amit nem ismerünk, nem jelent meg sehol. Különösen az az időszak, amikor az oroszok bejöttek Háromszékre, és a korábbi feljegyzésekkel ellentétben, nem augusztusban vonultak ki, hanem itt maradtak november 10-ig. Erről soha nem jelent meg írás. A falvakban készítettek a bírók, elöljárók panaszos leveleket, hogy miként bánnak az orosz katonák, mennyire követelőznek. A maksaiak írták, hogy el kell költözniük innen, mert lovaikat elhajtották, minden héten újabb és újabb élelemköveteléssel állnak elő, most már nekik semmi nem marad. Az oroszok jöttek Brassó felől, Kökösben szálltak meg, Kököstől Maksáig, Maksától Kézdivásárhelyig mentek. Akkor készítettem el a levelek és a korszakhoz kapcsolódó irodalom alapján az Eltiport szabadság – Jöttek az oroszok, 1849 (1999) című kötetet. Elküldtem Egyed Ákos történésznek, hogy nézze meg, ő a szakember, nagyon ajánlotta, az ő biztatásával született meg ez a könyv. A madéfalvi eseményekről sokat olvastam, de azokat a háromszéki vonatkozású adatokat, amelyekkel találkoztam a levéltári munka során, nem közölte korábban senki. Ez ösztönzött A halál völgye (2004) megírására. Ebben az egész eseménysort próbáltam összekapcsolni, a csíkit és a háromszékit, közelebbről azt szeretném, hogy külön a háromszéki vonatkozást adjuk ki.
Ezt láttam a faluban
Amikor hitvallásáról kérdem, egykori tanárom kissé zavarba jön, mert nem szereti, ha az ilyesmiről nagy szavakkal beszélnek.
– Én gyermekként is azt láttam, hogy szüleim keményen dolgoznak, ha pedig nehézségeik voltak, nem keseredtek bele, hanem a kiutat keresték, és nagyjából meg is találták. De voltak olyan évek is, hogy bizony szorongtunk válság idején, de tőlük csak azt tanultam, keményen kell dolgozni, s akkor eredményt lehet elérni. És ezt láttam a faluban is. Hogy jó volt-e, vagy rossz, amit elvégeztem, azt mások tudják megállapítani, de én a jót akartam. Ellenben soha nem törekedtem olcsó népszerűségre. Azt is tudtam, hogy nem mindig tetszik a diákoknak, amit követelek, és könnyebb lett volna azt mondani, legyen kedvük szerint, de kamaszkorban minket is kellő szigorral neveltek Csíkban a gimnáziumban, hát gondoltam, ha nekem csak hasznomra vált, próbálom én is ezt igényelni.
Ameddig lehet, csinálom
– Sok minden teendőm van még, nem élek én addig, hogy mind el tudjam végezni. Például feljegyezték, hogy 1694. február 13–15. között a tatárok betörtek Csíkba. Pusztítottak, Felcsíkot felégették. A falvakban sok férfit megöltek, vagy hétezer embert elvittek akkor Felcsíkról fogságba azzal a gondolattal, hogy majd váltságdíjat kérnek értük, és abból ők gazdagodnak. Csíksomlyóra is be akartak törni, de amikor a diákok tudomást szereztek arról, hogy Somlyó felé közelednek a tatárok, a borvízkútnál gyülekeztek, az asszonyok is odagyűltek, jöttek a szomszéd falvakból is. Kezdtek a diákok harangozni, énekeltek, dobokat vertek, amivel lehetett, zajt csaptak, kiabáltak. Ködös reggel volt, és amikor a tatárok megérkeztek, s mentek volna arrafelé, ettől a nagy zajtól megfordultak, nem folytatták a rablást Somlyón. Hát ezt is meg akarom örökíteni. Jelenleg Faragó József-monográfián dolgozom, életét és munkásságát akarom megírni. Még össze kellene foglalni az iskola történetének minket érintő időszakát, szeretnék foglalkozni Kriza Jánossal, Benedek Elekkel is, meg kellene jelentetnem az összegyűjtött népköltészetet, de jól látom, nem lesz arra időm. Ameddig lehet, csinálom, s aztán azt mondom: Szerussz, világ!
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétszázan készülnek a magyar érettségire
Közel kétszáz fővel indult be az oktatás hétvégén a magyarországi Kölcsey Ferenc Gimnázium felnőttoktatási, levelezői munkarend szerint működő, Csíkszeredába kihelyezett gimnáziumi osztályaiban. A magyar állami normatív támogatással zajló, a diákok számára ingyenes oktatásba helybeli, magyar állampolgárságú, 28-30 év körüli fiatalok jelentkeztek.
Beszámoltunk korábban arról, hogy magyar állami normatív támogatással a magyar állampolgárok számára ingyenes gimnáziumi képzést indítana Csíkszeredában egy magyarországi oktatási intézmény. A SZILTOP Nonprofit Kft. által működtetett Kölcsey Ferenc Gimnázium szándéka meg is valósult, beindult az elmúlt hétvégén Csíkszeredában a levezői munkarend szerinti gimnáziumi oktatás 18 éven felüli diákok számára. Az oktatás a magyar állampolgárságú diákok számára ingyenes, a magyarországi cég magyar állami normatív finanszírozással tartja fenn magániskola-hálózatát.
Szilasi György, a SZILTOP Nonprofit Kft. ügyvezetőjének tájékoztatása szerint közel kétszáz diák jelentkezett a Csíkszeredában elindított gimnáziumi osztályaikba. A korábbi romániai középiskolákban végzett tanulmányokat elismerték, így vannak, akik a tizenkettedik osztályba iratkozhattak be, és jövőben már érettségizhetnek. A gimnázium a csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskolában bérel helyiségeket, és havi egy alkalommal szombaton reggeltől estig tartanak konzultációt a diákok számára. A képzés többnyire az otthoni felkészülésre épül – mondta el az ügyvezető. Közölte, ehhez az internet segítségével juttatnak el tananyagot a diákoknak, és a szombaton lezajlott tanévnyitón több mint ezer magyar nyelvű tankönyvet is kiosztottak.
A levelező központ Vásárosnaményben van, a tanárok többsége pedig Magyarországról utazik ide a konzultációkra, de például a román nyelvet helyi tanár oktatja – közölte Szilasi György. Elmondta, az első oktatási napot is megtartották szombaton, és a tanárok visszajelzései szerint jók a diákok alapismeretei, van mire építeni. A gimnázium tananyagában a román nyelv is szerepel, fontosnak tartják, hogy a diákok ismerjék az ország nyelvét – mondta az ügyvezető. Közölte, románból érettségizniük is kell a diákoknak, de mint második nyelvből, a magyarországi érettségi szabályai szerint. Az ügyvezető még elmondta, mindent el fognak követni azért, hogy a gimnázium diákjai helyben érettségizhessenek, ne kelljen ezért Magyarországra kiutazniuk.
Szilasi György tájékoztatása szerint a Székelyföld számos településéről beiratkozott diákok átlagéletkora 28-30 év között van, mintegy fele-fel arányban nők és férfiak és vagy kettős (magyar-román) állampolgárok, vagy pedig a magyar állampolgársági eskü előtt állók. Az oktatási ajánlat a felnőtteknek szól, Szilasi György szerint nem akarnak a helyi középiskolákkal versenyezni. „Aki 18 év alatti, az járjon középiskolába, menjen oda, ahol a korosztálya van. Mi második esélyként szoktuk emlegetni az oktatásunkat, ez azoknak szól, akiknek már van munkahelyük, családjuk vagy esetleg épp munkanélküliek, és be szeretnék fejezni vagy folytatni akarják tanulmányaikat” – mondta az ügyvezető.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Itthon maradásra bírni a csángó fiatalokat
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) nem mondhat le arról, hogy a magyar oktatási programban tanuló gyermekeket „úgy engedje el, hogy ne próbálta volna megtartani, tudatosabb közösségé formálni, ha lehet, itthon maradásra bírni. Erre pedig célt, perspektívát kell megfogalmazni. Olyat, amit magáénak érezhet a felnövő diák, szülő és nem utolsósorban a támogató.” A célok megvalósítására az MCSMSZ három programot hirdetett meg, ehhez kér támogatást mindazoktól, akik ebben szerepet tudnak és akarnak vállalni.
A tizenkét évvel ezelőtt elindított moldvai magyar oktatási program irányításából kiszorult MCSMSZ (a magyar állam mint a program egyik anyagi fenntartója februárban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét bízta meg a feladattal) hangsúlyozza: „általános jelenség Moldvában, hogy akár már elemi iskolai tanulmányaikat elvégezve a fiatalok tömegével hagyják itt szülőföldjüket, és indulnak Olaszországba, Spanyolországba munkát vállalni. Ez alól a csángó magyar fiatalok sem kivételek. Sok faluban már most aggódásra ad okot a kevés újszülött. Azok a tettre kész fiatalok mentek, mennek el, akik biztosítani tudnák annak a csángó nyelvnek, kultúrának a továbbadását, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy egyedi, felbecsülhetetlen érték.” A Petrás Incze János Program egyfajta mentorprogram, a tehetségek tudatos végigkövetésére irányul különböző versenyeken, táborokban, szakmai rendezvényeken. A meglévő versenyeket, kulturális eseményeket olyan irányban szerveznék, bővítenék, hogy azok a célcsoport fejlődésének lehetőségét hordozzák magukban. Hangsúlyt fektetnek az összetartozás kialakítására a Bákóban és Csíkszeredában, Kolozsváron és Budapesten tovább tanuló diákok között, tudatosítják a különböző oktatási helyszíneken tanulók számára a magyarság Kárpát-medencei jelenlétét. A saját hagyományokhoz való tudatos és kreatív viszony kialakítására törekszenek, egy olyan igény kiművelésére, amely cselekvőleg hatna az életpályák megválasztásában. A Deákok öröksége program vallásos eseménynaptár összeállítását tűzte ki célul, amely követi a helyi és regionális sajátosságokat. Búcsúk, ünnepek csángó magyar hagyományát szeretnék a ma egyházának korszerűségével ötvözni, felerősíteni azt az évszázados hagyományt, amely Csángóföldet Csíksomlyóval, a székelyföldi ferencesekkel összekötötte. Úgy vélik, kölcsönös zarándoklatok, vallásos nyári táborok hozhatják egymáshoz közel a csángó és a magyar, székely fiatalokat. A harmadik program célja a csángó családok anyagi forrásainak bővítése, személyes kapcsolatok kiépítése és ápolása a Kárpát-medence minden, magyarok lakta területén. Folyamatban Csángóföld vendégforgalmi potenciáljának átfogó feltérképezése, a Lélegezz velünk program pedig segít annak felismerésében és felismertetésében, hogy Csángóföld nemcsak az ott lakó embereket jelenti, hanem a szép erdős, dombos tájat, a számtalan szőlőst, gyümölcsöst, erős, egészséges faluközösségeket. Folytatni kívánják az oktatásban elkezdett munkát, újabb falvak gyermekeihez szeretnék eljuttatni a magyar szót, a magyar kultúrát. Az új helyszíneken úgy szerveznék meg a tevékenységeket, hogy indulástól a meghirdetett programokhoz kapcsolódjanak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem akarnak diplomás munkanélkülieket képezni az egyetemek
Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magyar nyelven oktató romániai tudományegyetemek arra, hogy meghirdetett szakjaik összhangban legyenek a munkaerőpiac igényeivel. Mint a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem illetékesei a Krónika megkeresésére elmondták, nem feltétlenül a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségektől szerzik be a szükséges információkat, ám többféle módszert is alkalmaznak arra, hogy ne diplomás munkanélküliek kerüljenek ki padjaikból.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) például szakmai partnerségi kapcsolatban áll a Bihar megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel – tudtuk meg Flóra Gábortól, a felsőoktatási intézmény egyetemi kancellárjától. A szakember rámutatott, több olyan, határon átnyúló, Európai Uniós finanszírozású projektben is együttműködnek a megyei hivatallal, amelyek a szakemberképzés, a felnőttképzés struktúráinak, módozatainak javítását célozzák a határ menti régióban.
„Egyetemünkön ugyanakkor szociológia szak is működik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresen munkaerő-piaci felméréseket végzünk, illetve folyamatosan nyomon követjük hallgatóink szakmai életútját. Közösségi egyetemként határozzuk meg magunkat, ebből természetszerűen következik, hogy foglalkoztat volt hallgatóink sorsa, igyekszünk az egyetemi évek során kialakult kapcsolatokat fenntartani, hiszen ezen kapcsolati hálók számunkra jelentős erőforrást is jelentenek” – fogalmazott Flóra Gábor.
A PKE egyébként 2009 és 2012 között bekapcsolódott abba az EU-s alapokból finanszírozott országos kutatásba, amely a felsőoktatás végzettjeinek munkaerő-iaci esélyeit vizsgálta, a felmérésben minden romániai akkreditált állami és magánegyetem részt vett. „A felmérésnek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az országos mezőnyben is elhelyezzük a PKE-t. Elégtétellel állapíthattunk meg, hogy eredményeink számottevően jobbak az országos átlagnál mind az elhelyezkedési arányszámok, mind pedig a nemzetközi hallgatói mobilitási arányok tekintetében” – mondta el lapunknak a partiumi intézmény kancellárja.
Arra a kérdésre, hogy az egyetemen tervezik-e informatika szak beindítását a közeljövőben annak fényében, hogy az amerikai Emerson vállalat nemrég jelentette be, hogy Nagyváradon épít méretes üzemet, Flóra úgy nyilatkozott, túl korai lenne még erről beszélni. „Az Emerson által tervezett beruházásról szóló hírek még túl frissek ahhoz, hogy az egyetem vezetőinek lett volna lehetőségük rá reflektálni, azonban folyamatosan nyomon követjük a munkaerő-piaci mozgásokat, és törekszünk arra, hogy képzési kínálatunk a lehető legjobban megfeleljen a régió szakemberek iránti keresletének” – hangsúlyozta az illetékes.
Hozzátette, a PKE szakkínálata folyamatosan bővül, hosszú távú törekvésük pedig kialakítani a partiumi régión belüli anyanyelvű felsőfokú képzés lehetőségét egyre több olyan területen, ahol erre munkaerő-piaci igény és potenciális hallgatói érdeklődés mutatkozik.
Sapientia: folyamatosan résen
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is több módon próbál felkészülni a munkaerőpiac kihívásaira. Az intézmény vezetősége elsősorban a végzettek és elhelyezkedettek tapasztalataira alapoz, akik egyébként szívesen megosztják munkahelyi tapasztalataikat. Másrészt négy éve figyelik azt az európai egyetemi felmérést, amelyben több mint félmillió hallgató vesz részt. Harmadsorban pedig a munkaerőpiacon végzett felméréseket is figyelembe veszik.
A munkaerőpiac követésének másik módozata a közvetlen kapcsolatteremtés az illető régió gazdasági szereplőivel. Az egyetem illetékesei megpróbálják figyelembe venni az alkalmazók követelményeit, észrevételeit. „Mindemellett össze szeretnénk hozni egy olyan grémiumot, mely közvetlen tanácsokkal látja el a karokat arról, hogy milyen irányba mozduljanak” – fejtette ki lapunknak a Sapientia rektora, Dávid László. Kérdésünkre, hogy az elmúlt évtized alatt voltak-e olyan szakok, amelyeket a valós piaci igényt szült, a professzor hármat is felsorolt.
Mint mondta, a marosvásárhelyi mérnöki szakok nagy részét a piac követeli. Az egyetem nyilvántartásai szerint a Sapientián végzettek Bukaresttől Nagyszebenen keresztül Temesvárig mindenütt ott vannak, és megállják a helyüket. Az uniós csatlakozás és az Európa felé nyitás eredményezte a szinkrontolmácsképzést is. Szintén a sokasodó igényeknek próbál eleget tenni a hosszas vajúdás után született tájépítészeti szak is. De a piac diktálja a fordított folyamatot is. Az EMTE kénytelen volt lemondani a Csíkszeredában indított környezetgazdaság szakról, illetve jegelte a pénzügyi előrejelzés és statisztika szakot. A Marosvásárhelyen indított és nagy népszerűségnek örvendő szociál-pedagógiát a törvény számolta fel.
BBTE: a vállalatokkal egyeztetnek
Soós Anna rektorhelyettes, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetője is arról beszélt a Krónikának, hogy nincs kifejezett együttműködésük a megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel, a felsőoktatási intézmény ehelyett különböző vállalatokkal egyeztet folyamatosan a munkaadók igényeiről. „A magiszteri programokat például kifejezetten a munkáltatók, illetve vállalatvezetők igényei alapján alakítjuk vagy módosítjuk. Ez különösen lényeges például az informatika szak esetében, hiszen ez a terület folyamatosan változik, fejlődik. Így azáltal, hogy alkalmazkodunk a vállalatok elvárásaihoz, közelebb hozhatjuk egymáshoz a cégeket és hallgatóinkat” – magyarázta Soós Anna.
A magyar tagozat vezetője ugyanakkor hangsúlyozta, azt is nyomon követik, hogy a BBTE-n végzett diákok mely területeken milyen sikerrel helyezkednek el, az adatok alapján pedig szükség esetén bővítik az egyes szakokon kínált helyeket, esetleg újakat indítanak.
Van még tennivaló
A helyzet azonban úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon közel sem ennyire rózsaszín. Mint Tiberiu Pănescu, a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője lapunk megkeresésére elmondta, az egyetemi képzés részben válaszol csak a keresletre, a gondok pedig szerinte már ott kezdődnek, hogy sokkal többen végeznek egyetemet, mint ahány felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert a piac fel tud szippantani, másrészt viszont még mindig vannak hiányszakmák.
A szakember hangsúlyozta, például túl sok közgazdász és jogász kerül ki az egyetemekről, ezekben az ágazatokban pedig csak azok a frissen végzettek reménykedhetnek abban, hogy munkahelyet találnak, akik kiváló minőségű képzésben részesültek. Mint megtudtuk, eközben a cégek egyre gyakrabban keresnek mérnököket, akár friss diplomásokat is alkalmaznának, de nem találnak jelentkezőt.
A munkaügyi szakember ugyanakkor arra is kitért, hogy Hargita megyében 15 évvel ezelőtt még több gyár működött, amelyek sok technikai szakembert foglalkoztattak, ám ezek a vállalatok időközben bezártak, a mérnökök saját vállalkozást indítottak, vagy más szakmában helyezkedtek el, ők már nem szívesen térnek vissza eredeti mesterségükhöz. „Ezt kellene kihasználniuk az egyetemeknek, és több gépészmérnököt és fafeldolgozó mérnököt kellene képezniük” – szögezte le Tiberiu Pănescu.
Kérdésünkre elmondta, néhány éve nincs kapcsolat a Sapientia egyetem csíkszeredai karai és a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség között. Korábban állásbörzét próbáltak szervezni a végzősöknek, ám az nem járt a várt sikerrel, az egyetemisták ugyanis a közös börzéig még nem tették le a záróvizsgát, a munkaadók pedig elvárták ezt, de nem tartották a felkínált állást még néhány hónapig. Az igazgató ugyanakkor úgy látja, hogy nincs szükség hosszú egyeztetésekre az egyetemek képviselőivel arról, hogy milyen szakokra lenne szükség, szerinte az illetékesek rövid tájékozódás után, például az ügynökségek honlapján is felmérhetik a munkaerőpiac igényeit.
„Az egyetemek vezetősége ritkán egyeztet a munkaerő-elhelyező ügynökséggel” – fejtette ki érdeklődésünkre Reghina Fărcaş, az intézmény Maros megyei igazgatója is, aki egyúttal azt is beismerte, hogy az általa vezetett felügyelőség sem követi nyomon az egyetemek kínálatát. A laza kapcsolat Fărcaş szerint azonban nem sodorja hátrányos helyzetbe az egyetemekről elballagottakat, szerinte ugyanis a helyzet már csak azért sem vészes, mert a térségben a munkanélküliek közül alig 5-6 százalék kerül ki a diplomával rendelkezők közül.
Maricica Juca, a Bihar megyei AJOFM szóvivője közben kérdésünkre úgy nyilatkozott, a hivatal inkább a végzett hallgatók elhelyezkedését segíti, emellett pedig rendszeresen szerveznek beszélgetéseket, tanácsadói konferenciákat a diákok, illetve az egyetemi illetékesek számára. Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

K Ö Z L E M É N Y
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának tizenkettedik évfordulója alkalmából, 2012. október 3-án évnyitóval egybekötött Egyetemi Napot tartottak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar aulájában. Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a magyar felsőoktatásban betöltött történelmi szerepéért – elsőként vehette át az egyetem szenátusa által alapított Bocskai István-díjat.
A Sapientia oktatói és diákjai mellett, több anyaországi és erdélyi közéleti szereplő is részt vett az ünnepélyen. Köszöntő beszédet mondottak: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, erdélyi EP-képviselő, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, illetve János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Tőkés László beszédében úgy fogalmazott: „a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos »hivatalos« politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről”.
Visszaemlékezve a megtett útra, európai parlamenti képviselőnk rámutatott arra, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül nem lett volna lehetséges kiépíteni az önálló erdélyi magyar felsőoktatás rendszerét. Hiába vagyunk a román állam lojális adófizetői, ha az nem részesíti állami támogatásban egyetemeinket – tette hozzá Tőkés László. Azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a magyar felsőoktatás felemelését olimpiai bajnokainkhoz illő szívósággal, céltudatos kitartással lehet megvalósítani.
Orbán Viktor a Bocskai-díj átvétele után megtartott előadásában arra hívta fel a diákság figyelmét: „Soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket”. A miniszterelnök arra bíztatta a fiatalokat, hogy tudásukat szeretettel ötvözzék, hiszen: „a szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz”.
Az Egyetemi Nap keretében a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem jelen lévő képviselői elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Mellékeljük Tőkés László beszédét.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Testvéreim!
A hálaadás szavával szólok ezen az évnyitón, nemzetünk és egyházaink közösségében visszatekintve az eltelt időre. Nagy utat tettünk meg 1989-től 2010 áprilisáig, 2004. december 5-től 2010. június 4-ig, Balatonőszödtől Ópusztaszerig, újabbkori nemzeti szövetségünk régi-új színteréig; Marosvásárhely Fekete Márciusától a Sapientia akkreditációjáig; a Petőfi–Schiller fantomegyetemtől a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia önálló magyar egyetemi rendszeréig. Partiumi egyetemünkön nemrégiben tartottuk az ünnepélyes tanévnyitót, 420 elsőéves hallgatót, valamint a 14 alap, illetve 7 mesteri szakon tanuló 1000 diákot köszöntve.
Egyetemünk elnökének minőségében köszöntöm az alapító történelmi egyházakat, Dávid László rektor urat, Kató Béla püspökhelyettes-elnök urat, ”Európa polgárát” és a lánglelkű Ifjúságot, a hallgatókat – nem utolsósorban pedig Orbán Viktor elnök urat, a Nemzet Miniszterelnökét és a többi magyarországi Barátunkat.
A Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri felavatása nyomán Miniszterelnökünket idézve: „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak…” – Akinek van füle, hallja…
A Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos „hivatalos” politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről – és akkor még a visszaállamosítás alatt álló Református Székely Mikó Kollégiumról nem is szóltam…
„Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért” – fogalmazta meg nemzeti Költőnk, Illyés Gyula.
Nagyváradon 1990-ben, a Sulyok István Református Főiskola és 1998-ban, a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor, majd pedig 1999-ben, a Sapientia Tudományegyetem megalakulásakor az opportunista, adaptív helyzetkövető/alkalmazkodó politika helyett kreatív szellemben folyamodtunk egy autonóm/helyzetteremtő politika eszközeihez, és így hoztuk létre a Sapientia Alapítvány égisze alatt erdélyi magyar egyetemi rendszerünket. Hála legyen érte az Istennek! Ez viszont nem lett volna lehetséges a Magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, Orbán Viktor és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül. Hivatalos országunknak, a román államnak még mindig mostohagyermekei – csak adófizetői – vagyunk, ezért csak anyaországi segítőinknek, az Ő nagylelkű költségvetési támogatásuknak köszönhetjük, hogy vagyunk! Illesse köszönet ezért külön-külön is a kis-Magyarország valamennyi adófizető polgárát. Külön is köszönjük, hogy most is stratégiai támogatásban részesíti egyetemeinket – Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kolozsváron, Nagyváradon – a nemzeti kormány, és erről írnak alá megállapodást, amely felér a Nemzet jövőjének szóló jó befektetéssel!
Az akkreditáció egy akadályverseny, egy valóságos kálvária, egy nehéz út vége, ugyanakkor: egy még nehezebb út kezdetét is jelenti. Reményt keltő az a megállapodás, amelyet Miniszterelnökünk a Magyar Rektorok Konferenciájával való találkozóján kötött „a felsőoktatás minőségelvű fejlesztéséről”.
„Hosszú távon kell gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nemzeti közösségünk szükségleteihez mérten képez szakembereket” – hangsúlyozta Csíkszeredában Dávid László.
Egész oktatásügyünket, ez esetben pedig a magyar felsőoktatást (a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a teológiai akadémiáink, a művészeti egyetemeinkkel karöltve) ilyenképpen kell felemelnünk, Gyurta Dániel olimpiai bajnokunkkal szólva: „átvinnünk a túlsó partra”, varázslatos olimpikonunk, Risztov Éva hosszú távra szükséges és elégséges, szívós és céltudatos kitartásával! Ebben segítsen minket az Isten!
Tőkés László
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

(MTI)
Nagyvárad

Negyven ösztöndíjat osztottak ki
Harminc megyebeli középiskolásnak és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karain tanuló tíz egyetemi hallgatónak adott át ösztöndíjakat szerdán Borboly Csaba és Birtalan József, a Hargita megyei tanács elnöke, illetve alelnöke.
A Hargita Megye Tanácsa, valamint a Hargita Megyéért Egyesület a tanulmányi eredmények, a szociális helyzet és a közösségi munka figyelembe vételével ítélte meg az ösztöndíjakat a középiskolás és egyetemista diákoknak. Az ösztöndíjakat oklevelek kíséretében a megyei önkormányzat márványtermében szerdán adták át a diákoknak. Ezt megelőzően bemutatták nekik a megyeháza intézményét.
Amint a jutalmak átadásán elhangzott, nagyon sok pályázatot kaptak, a középiskolás ösztöndíjakra 180, az egyetemista ösztöndíjakra 42 diák, illetve hallgató nyújtott be kérelmet. A szerdai rendezvényen Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke gratulált a sikeres pályázathoz az ösztöndíjak nyerteseinek, és mint mondta, a támogatás nem nagy összeg, de idén ennyire volt lehetőség. A középiskolások fejenként ötszáz lejt, az egyetemisták fejenként háromszáz lejt kaptak.
Az elnök felhívta a diákok figyelmét arra, hogy fontos a közösségi munkában való részvétel. Mint mondta, az ösztöndíjak odaítélésekor is odafigyeltek arra, hogy a pályázók milyen közösségi munkát végeztek és ezt a megyei önkormányzatnál meghirdetett állások betöltésénél is szem előtt tartják. Borboly Csaba rámutatott, a megyei önkormányzat intézményrendszere által a megye legnagyobb munkáltatója, és arra biztatta a fiatalokat, hogy majd pályázzák meg az itt megüresedő állásokat.
A fiatalok itthon maradását, illetve hazatérését kívánják elősegíteni azzal is, hogy gyakorlatozási lehetőséget fognak biztosítani az egyetemistáknak – mondta Borboly Csaba, hozzátéve, hogy erről már egyeztettek az önkormányzat intézményeivel és az egyetemi diákszervezetekkel ,és további megbeszéléseket tartanak ez ügyben.
Székelyhon.ro,

Négy helyszínen készül ingatlanfejlesztésre a Sapientia Alapítvány
A Sapientia Alapítvány által működtetett Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem négy oktatási helyszínen készül ingatlanfejlesztésre - jelentette ki ma Marosvásárhelyen Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Kató Béla az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését szolgáló egyezmény aláírása után elmondta, hogy Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is ingatlanfejlesztéseket végeznek a magyar kormány által felajánlott négymilliárd forintból.
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetői írtak alá ma Marosvásárhelyen elvi megállapodást az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
Kató Béla kuratóriumi elnök elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül a Sapientia épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az épülethez, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Szabadság (Kolozsvár)

Orbán az önsajnálat ellen szólt Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés” veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a magyar miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet” miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról. „Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket” – szögezte le a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk” fejlesztésére biztatta a Sapientia diákjait. Elmondta, a „szívtudás” a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat” – hangsúlyozta.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni” – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak”, a magyarországiakat pedig arra intette: „az erdélyieket el ne taszítsák”.
Orbán Viktor elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Elmondása szerint a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyébként Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt. Az egyetem által 2012 júliusában alapított díjat elsőként Orbán Viktor kapta meg, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepét ismerte el a kitüntetéssel az oktatási intézmény szenátusa.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta: a felajánlott négymilliárd forintból négy oktatási helyszínen készülnek ingatlanfejlesztésre, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte: kezdeményezni fogják, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére. Tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést.
Orbán Viktor nem jelölteti magát újra az Európai Néppárt (EPP) alelnöki tisztségére – tájékoztatta a miniszterelnök sajtófőnöke szerdán az MTI-t. Havasi Bertalan közölte: a döntés fő oka, hogy a magyar miniszterelnököt nemrégiben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni. A Fidesz 2002 óta teljes jogú tagja a szervezetnek, Orbán Viktor pedig az EPP 2002. októberi kongresszusa óta a szervezet egyik alelnöke. A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) a világ keresztény, humanista nézeteket valló politikai pártjait és szervezeteit tömöríti. A szervezet európai szárnya az EPP. A Fideszt 2001-ben vették fel a CDI-be, Orbán Viktor azóta a szervezet alelnöke.Orbánt idén szeptember 21-én, Rómában választották meg újra a CDI alelnökének.
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi fejedelmek nyomában
Orbán Viktor átvette a Bocskai István-díjat
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Bocskai István-díjával tüntették ki tegnap Marosvásárhelyen Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, aki az első tanévnyitó (2001. október 3) tiszteletére az Egyetem Napjává nyilvánított évfordulós ünnepség díszvendége volt. A díj átadását követően elvi megállapodást írtak alá Magyarország Kormánya, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között az erdélyi magyar felsőoktatás érdekében, amely alapján a magyar kormány 2014-ig a fenntartási költségek mellett négymilliárd forinttal támogatja az intézmények elmaradt ingatlanfejlesztési terveit.
Orbán Viktort Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem Alapító Tanácsának elnöke valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora köszöntötte.
A 2012-ben alapított Bocskai István-díjat a szenátus egyöntetű határozata alapján a SEMTE alapításában és fejlesztésében betöltött meghatározó szerepéért ítélték oda először a magyar kormányfőnek.
12 évvel ezelőtt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen fogalmazódott meg, hogy az erdélyi magyar közösségnek nincs mire várnia. Hiába könyörgött, hiába tett meg mindent azért, hogy az önálló magyar felsőoktatást létrehozza, nem sikerült. Így határoztuk el, hogy létrehozzuk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, s ma már amellett kell hitet tenni, hogy ez az intézmény mindannyiunk számára fontos – emlékezett Kató Béla, majd köszönetet mondott az "iskolaalapító erdélyi fejedelmek nyomdokába lépett" Orbán Viktornak a messzelátásért. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérlet kapcsán pedig azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy vannak olyan közös ügyeink, mint például az oktatás, ami nem lehet alku kérdése, s az erdélyi magyarság akárcsak az elmúlt századokban, ma is kiáll iskoláiért.
Tőkés László szintén kiemelte a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, s személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök szerepét a román kormány mostohagyermekének tekintett erdélyi magyar egyetemi rendszer létrehozásában.
Nagy kihívást és nagy felelősséget jelent egy új egyetem megálmodása, felépítése és beindítása, mert sok fiatal jövőjéről van szó és megmaradásunk zálogát jelenti – hangsúlyozta Dávid László, a 2000 hallgatóval és 200 főállású oktatóval működő Sapientia EMTE rektora.
Azzal, hogy az egyetemet fenntartó magyar állam és miniszterelnöke személyesen is nemzetstratégiai fontosságú intézményként tekint az erdélyi magyar egyetemi rendszerre, a nyugodt építkezés, az intézmények továbbfejlesztésének a garanciáját biztosítja – hangzott el János-Szatmári Szabolcs, az 1000 hallgatóval és 90 főállású tanárral működő Partiumi Keresztény Egyetem rektorának köszöntőjében.
Amikor vég nélküli viták folytak az önálló magyar felsőoktatás újraindítása körül, amikor kétségbeejtően nem láttuk a magyar egyetemi oktatás körüli iszapbirkózás végét, akkor Orbán Viktor volt az, aki az összes szakmai vitát, politikai zsákutcát felülíró határozottsággal jelentette ki, hogy ideje átvágni a gordiuszi csomót, itt az ideje megalapítani a magyar közösség által irányított, a magyar közösség szakmai és nemzeti céljait szolgáló tudományegyetemet. S ma, amikor a két egyetemen 3000 magyar fiatal és 300 főállású magyar oktató alkot egyetemi közösséget, jól látjuk a néhány esztendővel ezelőtti elkötelezett cselekvőkészség súlyát és jelentőségét, amely mögött meggyőződés és hit húzódik. Orbán Viktor valóban hitt a magyar nemzet életerejében, s jövőjével kapcsolatos célokban és eszmékben. Következetesen vallja, hogy Európa és a glóbusz attól lesz értékesebb, ha mi magunk nemzetként haladunk és értékes nemzet maradunk. Ez a hit fejeződik ki a Sapientia egyetem életre hívásában is, folyamatos támogatásában is – hangzott el Tonk Márton, a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar dékánjának laudációjában.
A díj átadását követően Orbán Viktor a névadó fejedelem politikai végrendeletéből az erdélyi és magyarországi hívek közti szép egyezségre, atyafiúi szeretetre vonatkozó intést idézte, miszerint az erdélyiek, ha más fejedelemség alatt lesznek, akkor se szakadjanak el Magyarországtól, a magyarországiak pedig "az erdélyieket el ne taszítsák".
Nagy siker a mai nap, amely azt bizonyítja, hogy Magyarország képes volt a határain kívül egy erdélyi egyetemet alapítani, fenntartani, és képes a jövőben tovább fejleszteni – fogalmazott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök számba vette a megtett utat, a történelmi egyházak szerepét, s az 1998-ban végrehajtott politikai fordulatot, amellyel sikerült a magyarok többségét megnyerni egy új nemzetpolitika számára, amely lehetővé tette a nemzetnek a határokon átívelő újraegyesítését az erdélyi magyar egyetem által is. Ennek megalapítása szerencsés időpontban történt, illeszkedik az európai kultúrpolitikába, ami a kulturális sokszínűséget, a párbeszédet szorgalmazza. "Büszkék lehetünk arra, hogy olyan erő és elszántság volt nemzetünkben, hogy véghez tudtuk vinni" – mondta, majd a három tudás (test-, ész- és szívtudás) közül a magán- és közéletünket meghatározó szívtudás fejlesztésére biztatta az egyetemi hallgatókat. Beszélt a példaképek fontosságáról és arról is, hogy szolgailag gyáva országgal, néppel és nemzettel senki nem hajlandó azonosulni. Ahhoz, hogy a formálódó új világrendben a magyarság elfoglalhassa a történelméhez, tehetségéhez méltó helyét, két nagy ellenséggel, az önsajnálattal és a lebeszéléssel kell felvennie a harcot. A magyarság világnemzetté vált, de ahhoz, hogy valóban modern világnemzet legyen "újjá kell szervezni magunkat". Ezt szolgálja a kettős állampolgárság és a határokon kívül alakuló felsőoktatási intézmények is – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Az aláírt megállapodásról a kormányfő elmondta, hogy nincsenek benne számok, de a célok hibátlanul megtalálhatók.
Az ünnepség végén Dávid László rektor és Kató Béla kuratóriumi elnök tájékoztatta a sajtót, hogy Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének a felépítésére fordítják a fejlesztésre szánt összeget, befejezik a kolozsvári egyetem épülő campusát, Csíkszeredában folytatják az egyetem épületének a hőszigetelését, s egy új szárnyat ragasztanak az épülethez, Marosvásárhelyen pedig elkezdődhet a 240 férőhelyes kollégium építése, amelynek alapkövét a magyar köztársasági elnök jelenlétében tették le.
Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt külügyi államtitkár, Naszvadi György gazdasági államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Füzes Oszkár Magyarország romániai nagykövete, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Sándorné dr. Kriszt Éva, a Magyar Rektorok Konferenciájának társelnöke, egyetemi vezetők, politikusok, közéleti személyiségek és az egyetemi hallgatók.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

EMTE: erdélyi fejedelmek sorába emelték Orbánt
Négy milliárd forint értékű – fejlesztésre szánt – támogatásról szóló elvi megállapodást írt alá Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partium Egyetem vezetőségével Orbán Viktor.
Több helyszín között oszlik meg a támogatás
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül az egyetem épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az ingatlanhoz, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Hazai és "hazai" vendégek
Orbán Viktort elkísérte marosvásárhelyi útjára Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára, Naszvadi György, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára és Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelőz helyettes államtitkár.
A Sapientia koronkai kampuszában jelen volt még Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László politikai alelnök, Toró T. Tibor, az EMNT elnöke, Szász Jenő MPP-elnök, Koós Anna és Balási András, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar vezetője, Szabó Béla, Brassai Attila, Szilágyi Tibor a MOGYE professzorai, Rezi Elek a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet rektora, Füzesi Oszkár nagykövet, Zsigmond Barna Pál főkonzul.
Orbán Viktor és az erdélyi fejedelmek
Az ünnepségen elsőként Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt, aki a sepsiszentgyörgyi, szeptember 1-i tüntetésből kiindulva az anyanyelvi oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Orbán Viktor belépett erdélyi fejedelmeink közé, akik iskolákat alapítottak” – mondta a kuratórium elnöke, felidézve a 12 évvel ezelőtt történteket, amikor Tusnádfürdőn megfogalmazódott, az erdélyi magyarságnak nincs miért tovább várnia, saját egyetemet kell alapítani.
„Kereszteltünk és most konfirmálunk, hitet teszünk, hogy nekünk ez fontos és köszönjük a támogatást. Mérföldkő a mai alkalom az egyetem életében, végképp elköteleztük magunkat” – fogalmazott Kató Béla.
Tőkés: országunknak csak adófizető polgárai vagyunk
Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem kuratóriumának elnöke a magyar miniszterelnök korábbi szavaival indította beszédét: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak”. Tőkés a kudarcos politizálást okolta azért, amiért nincs „Székelyvásárhelynek” magyar polgármestere, a MOGYE-n nincs magyar kar, a Kossuth utca nem kapta vissza régi nevét és a 2-es iskola még mindig nem vette fel Bernády György egykori polgármester nevét.
„A magyar kormány támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a Partiumi és a Sapientia Egyetem. Hivatalos országunknak csak adófizető polgárai vagyunk” – hangsúlyozta a volt püspök, köszönetet mondva Magyarország minden adófizető állampolgárának a támogatásért.
Rektorok köszönete
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a 140 éves kolozsvári magyar egyetemi oktatás évfordulóját a Sapientia 12 éves évfordulójával állította párhuzamba. „Bizalom és hit, amely sokszor adott erőt tanárkollégáimnak” – mondta. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora egyetértve az előtte szólókkal az erdélyi magyar felsőoktatás jelentőségét emelte ki, a felelősséget, az anyanyelven tanulás fontosságát.
A „házigazda” felszólalók sorát Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja zárta, aki Orbán Viktor érdemeit ecsetelte. Kifejtette: a magyar kormányfőnek történelmi szerepe volt az egyetem megalapításában, nélküle ma is ábránd lenne csupán az erdélyi magyar tudományegyetem.
Az EMTE szenátusa Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepe elismeréseképpen.
Orbán nagy dolgokról álmodozott
Orbán Viktor előadásában a jelenlevő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta, diákként Németh Zsolttal arról álmodoztak, hogy egyszer nagy dolgokat fognak cselekedni. „Nagy tisztességhez jut az ember, ha egy ilyen díjat kap” – mondta a miniszterelnök, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy önsajnálat nélkül és a magyarság szenvedéstörténetéből erőt merítve éljen, ne hagyja magát soha lebeszélni.
Sanyarú körülményeket biztosítottak a sajtónak. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi rendezvényre a sajtónak legalább félórával korábban ott kellett lennie a bejelentkezéshez, illetve az erre a célra kijelölt helyek elfoglalására. Az újságírók csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy sem interjúra nem lesz lehetőség, de még közös sajtótájékoztatóra sem számíthatnak. Mikrofont, hangrögzítőt, fényképezőgépet, kamerát is a távolban kijelölt helyről használhattak csak. A legutolsó sor volt erre a célra szánva, aki onnan kimozdulva próbált felvételt készíteni, azt azonnal helyreutasították a biztonságiak. A sajtó munkáját akadályozta az is, hogy a meghívott miniszterelnököt és csapatát ellenfényben ültették le, a szembejövő fény megvakítva a kamerákat, vagy elhomályosítva az így készült felvételeket. Az egyetem egyik munkatársa a maszol.ro-nak elmondta, a biztonságiak éjfélkor szóltak, hogy át kell rendezni a termet, és az újságírók nem férkőzhetnek közel sem kamerával, sem mikrofonnal a magyar miniszterelnökhöz.
Az október 3-i ünnepségről Orbán úgy fogalmazott, ez a nap Magyarország sikere is, mert képes volt a határain kívül egyetemet alapítani, fenntartani és fejleszteni azt. „Tudtuk, ha törik, ha szakad, az egyetemalapítás útján végig kell mennünk. Büszkék lehetünk arra, hogy ennyi erő és elszántság van a nemzetünkben, hogy ezt megvalósítottuk” – mondta.
„Ha egyeteme van az embernek, akkor felmerül a kérdés, mit is tanuljon. Mert három féle tudás létezik: a test, az ész és a szív tudása. A test és az ész tudása egy darabig gyarapítható, de aztán elkezd kopni. A szív tudása soha nem kopik meg. A három közül a harmadik az előző kettő alapja, rajtunk múlik, hogy kinek adjuk el a tudásunkat, szeretjük-e felebarátunkat, testvérünket, hazánkat” – fogalmazott Orbán Viktor kitérve arra is, mekkora fontosságuk van a példaképeknek.
Németh Zsolt: kérni fogjuk az EMTE román állami finanszírozását. A magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére - jelentette ki az MTI-nek Marosvásárhelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. "A román kormány kilátásba helyezte, ha megtörténik a Sapientia akkreditációja, kész megállapodást kötni a magyar féllel a román állami finanszírozásról" - mondta az államtitkár. Németh Zsolt úgy vélte: tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést. Ezt szerinte az is aktuálissá teszi, hogy az oktatási intézményt a közelmúltban akkreditálták, és az is, hogy a magyar állam is kiemelt fejlesztési támogatásban részesíti az egyetemet.
Maszol.ro

Fűtésidény meglepetésekkel?
Bár az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) bejelentette, idén semmiképp sem módosul a földgáz gigakalóriánkénti ára, mint kiderült, több erdélyi településen mégis többet kell fizetni a távhőért. Az ANRE adatai szerint a lakosság által fizetendő földgáz ára 10 százalékkal emelkedik mind a jövő évben, mind 2014-ben, 2015–2018 között évente 12 százalékkal nő majd negyedévenkénti igazításokkal. Az ANRE által csütörtökön is bemutatott kalendáriumban az idei évre nem szerepelt árnövelés. Niculae Havrileţ, az ANRE elnöke azonban leszögezi: több önkormányzat is jelezte már, hogy a hőközpontok működtetésére többet kell költeniük, így ebben az esetben jogos az áremelés.
Betartják a régi direktívát? Az ANRE árfagyasztásról beszél, terepen azonban más a helyzet
Csíkszeredában az önkormányzat már eldöntötte, 335 lejre emeli a távfűtés gigakalóriánkénti árát. Tavaly a szeredaiak 299 lejt fizettek, tehát idén télen 11 százalékkal kerül majd többe a távfűtés. Ráduly Róbert polgármester azzal indokolta a drágítást, hogy emelkedett a gáz, az elektromos energia és a víz ára is. Csíkszeredában a fogyasztók mintegy 10 százaléka kérvényezte a távfűtés-rendszerről való leválást.
Biró Hajnalka, a Goscom távhőszolgáltató szóvivője lapunknak elmondta, a nyár folyamán 754 leválásra vonatkozó kérést iktattak, ám ez a szám nem végleges. Lesznek, akik időközben meggondolják magukat, vagy az sem kizárt, hogy többen is úgy döntenek, nem igénylik a távhőszolgáltatást, a pontos adatot október végén tudják majd, amikor összesítik a tulajdonosi társulások jelentéseit.
Biró Hajnalka hangsúlyozta, azokban a tömbházakban is lesz távhőszolgáltatás az elkövetkező fűtési idényben, ahol a távhőről levált lakrészek aránya magas. A vállalat szeptember 20-án megkezdte a fűtésrendszer feltöltését, a lakókat idejében értesítik, hogy a belső hálózaton végzett munkálatokat időben fejezzék be, különben elönti a víz a lakásokat. Biró Hajnalka elmondta, a törvény szerint akkor kell beindítaniuk a távfűtést, ha egymás után három nap 18 és 6 óra között 10 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet.
A hamarosan kezdődő fűtésidényben is a tavalyi áron kell majd fizetni a fűtésért Gyergyószentmiklóson. Egy gigakalória hőenergiáért a magánszemélyek számára továbbra is 184,8 lej plusz áfa a fizetnivaló, azaz 229,15 lej. Az ár 2013 decemberéig nem változhat.
Udvarhelyen már befejződött a távfűtési rendszer feltöltése, így október elseje óta készen áll a rendszer a fűtési szezonra. A fűtést a lakószövetségek kérésére indítják majd el, ez rendszerint egy hét leforgása alatt szokott történni, amikor az idő annyira hidegre fordul – mondta el Ráduly Mihály, az Urbana Rt. igazgatója. Kérdésünkre azt is közölte, hogy a távfűtés lakossági ára nem változik a rövidesen kezdődő fűtési szezonban, a tavalyihoz hasonló, 240 lejes gigakalóriánkénti árra számíthatnak a távfűtést használó családok. Idén mintegy száz háztartás vált le a közüzemi vezetékhálózatról, azonban a vízszintes elosztóvezetékekkel felszerelt tömbházakban néhány visszacsatlakozás is történt.
Utóbbiak száma egyelőre nagyon alacsony, de a jövőben az ilyen tömbházakban élő, nem távfűtést használó családoknak ajánlatot fognak kidolgozni a visszacsatlakozásra – tájékoztatott Ráduly Mihály, hozzáfűzve, hogy az áttéréshez nyilván munkálatokra van szükség, de ezt megpróbálják kedvezményesen biztosítani.
Bizonytalanság Nagyváradon
Bár egyelőre úgy tűnik, a váradiak nem fognak többet fizetni a fűtésért, mint tavaly, az önkormányzat azonban nem tudja szavatolni, hogy a tél folyamán nem emeli a gigakalória árát. Ilie Bolojan polgármester szerint, ha mégis kénytelenek lesznek drágítani, az nem a helyi testületen múlik. A liberális városvezető hangsúlyozta, az önkormányzatnak nem áll szándékában drágítani a távfűtést, de „nem tudhatják, mi történik a következő három-négy hónapban az országban”.
A polgármester hangsúlyozta, rengeteg olyan tényező lehet, ami a hőenergia drágulásához vezet, ám független az önkormányzattól. Bolojan arra utalt, hogy drágulhat a szén és a gázolaj. Jelenleg a váradiak 235 lejt fizetnek egy gigakalóriáért. A polgármester ugyanakkor kifejtette, hogy a tulajdonosi társulások vezetői politikai okokból röppentették fel az állítólagos drágításról szóló híreket, ezek a találgatások a választási kampány részei.
Kolozsváron nem változik a távhő gigakalóriánkénti ára, azaz idén is 165 lej marad – jelentette be a héten Emil Boc, Kolozsvár polgármestere. Az elöljáró elmondta: a városi önkormányzat úgy döntött, magára vállalja a jelenlegi 165 lejes gigakalóriánkénti ár és a 361 lejes piaci ár közötti árkülönbség kifizetését. Ezt az összeget szubvenció formájában fizetik ki a távhőszolgáltatónak Ezen kívül idén sem marad el a távhőtámogatás a rászorultaknak. Boc emlékeztetett: a helyi önkormányzat és a polgármesteri hivatalnak 2009 óta sikerült szinten tartania a távhő árát. Hozzáfűzte 2011-ben 13,7 millió eurót fizetett ki a város a szolgáltatónak, ugyanis éves szinten ekkora volt a lakosságnak kiszámlázott összeg és a tényleges ár közötti különbség.
Kilátástalanság Marosvásárhelyen
Három hónappal a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése után sem lehet tudni semmi pontosat Marosvásárhelyen arról, hogy mikor lesz távfűtés és meleg víz. A központi rendszeren maradt, közel háromezer család egyre türelmetlenebb. Annak ellenére, hogy Claudiu Maior, a polgármester tanácsosa többször is megígérte a gázvállalattal szembeni adósságok törlesztését és a szolgáltatás újraindítását, egyelőre nem történt semmi az ügyben. Ionela Ciotlăuş alpolgármester viszont kimondta: miután Dorin Florea polgármester és a városháza korábbi vezetése tönkretette a távfűtési rendszert, jó lenne, ha mindenki egyéni kazánról gondoskodna.
Egyelőre úgy néz ki, a városháza fennhatósága alá tartozó Locativ vállalat második nekifutásra megkapta az országos illetékes hatóságtól a hőszolgáltatói engedélyt. A gond csupán az, hogy az illető cég eddig lakásgazdálkodási vállalatként, és nem távfűtő egységként működött. Megfelelő szakembergárda alkalmazásával ez is áthidalható lenne, a nagyobb bökkenő az, hogy az önkormányzatnak versenytárgyalást kell kiírnia a szolgáltatás elnyeréséért.
Mindez tovább bonyolítja az ügyet, és hosszabbítja a meleg víz nélküli időszakot. Amint arról beszámoltunk, az RFV-ként ismert magyarországi E-Star Alternatív Energiaszolgáltató Nyrt. júliusban felfüggesztette Marosvásárhelyen a melegvíz- és a fűtésszolgáltatást, mivel az önkormányzat nem teljesítette a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem fizette ki a hőenergia-támogatást, valamint az önkormányzati épületek teljes fogyasztásának ellenértékét. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)