Megemelik a kormányzat a határon túli magyarságnak juttatott összeget
A jövő évi költségvetésben 1,3 milliárd forinttal több forrás jut majd a határon túli magyarság támogatására - mondta el Ulicsák Szilárd miniszteri biztos. Mint kifejtette: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezeteiben tervek szerint összesen 12,4 milliárd forint jutna e területre a Szülőföld Alappal együtt.
Jelentősen bővülhet a határon túli magyaroknak szánt oktatási-nevelési támogatás, a szórványoktatás és a csángómagyarok programjainak költségvetési tétele, amelyre 5,5 milliárd forintot fordít a 2011. évi költségvetés. A határon túli magyar felsőoktatásra az eddigi 1,3 milliárddal szemben 2,2 milliárd forint jutna. Ebből legnagyobb arányban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem részesedhet, mintegy 2 milliárd forinttal. Az intézmény nyolc év után juthat hozzá ahhoz a fejlesztési forráshoz, amely az akkreditált egyetem pozíciójának fenntartásához szükséges. Ebből a fejlesztésre szánt közel háromszázmillió forintból Kolozsváron központi épület létesítésére fordítanának egy meghatározott összeget, továbbá kollégium építését indítanák el Marosvásárhelyen, megvalósulhat a csíkszeredai kampusz modernizációja, és Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem infrastrukturális beruházása kezdődhet el.
A beregszászi II.Rákóczi Ferenc Főiskola kétszáz millió forintos költségvetési támogatást kapna ebből a forrásból, amely az idén ebben a fejezetben egyáltalán nem szerepelt. A biztos a felvidéki Selye János Egyetemről azt mondta, mivel állami egyetem, kap támogatást a szlovák államtól, Magyarországról eddig is és jövőben is pályázati úton számíthat segítségre. Ulicsák Szilárd új elemként kiemelte, hogy az oktatás-nevelési támogatás 22 ezer forintos éves összegét ezentúl a magyar óvodások is megkaphatnák majd. Nemzetpolitikai tevékenység támogatására az eddigiekhez hasonlóan 2,2 milliárd forintot szánnak, ebbe beletartozik a kiemelt nemzeti jelentőségű intézmények támogatása, például az egyetemfenntartó intézmények, alapítványok, vagy a kárpátaljai egyházi fenntartású intézmények segítése.
Új programként indulnak a Határtalanul tanulmányi kirándulások, amelyre összesen 1200 millió forintot különítenének el a jövő évi büdzsében. Ebből háromszáz millió forint juthat a különböző pedagógiai tartalmak, segédanyagok kidolgozására az oktatási államtitkárság költségvetésében, és kilencszáz millió forint kifejezetten a határon túli magyar területekre szervezendő osztálykirándulások támogatására a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretei között. A miniszteri biztos úgy számol, hogy ebből az összegből mintegy 30 ezer diák utazhat jövő évben állami támogatással külhoni kirándulásra. Ennek lebonyolítása az Apáczai Közalapítvány feladata lesz. Ha a rendszer normatívvá válik az százezer diák kiutazásának támogatását jelenti majd, aminek költsége három milliárd forint feletti.
A Szülőföld Alap támogatási kerete 1,375 milliárd forint lesz, ez ugyan mintegy 225 millióval kevesebb, mint idén, de a különbséget a nagyobb pályázó intézmények célzott támogatásként megkapják majd - jelezte. A magyar-magyar kapcsolattartásra, a kárpátaljai vízumtámogatásra mintegy 260 millió forintot különítettek el. Ez szintén kevesebb, mint korábban, de ennek az az oka, hogy a vajdasági magyarok már nem tartoznak a vízumkötelezetti kategóriába. A biztos kiemelte: a jövő évi költségvetés már annak szellemében készül, hogy a támogatások átláthatók és feladatcentrikusak legyenek, és az eddigi párhuzamosságok megszűnjenek. MR/MTI

Gyergyószentmiklós: többször is átfestették a Szent Miklós-szobrot
Kétszer is átfestették az utóbbi két hét leforgása alatt a Gyergyószentmiklós központi parkjában álló, műkőből készült Szent Miklós-szobrot.
Korábban Burján Emil helyi szobrászművész, a szobor alkotója – akinek több kültéri szobra is díszíti a város tereit – festette át az állagmegőrzésre megérett szobrot zöldre, tegnap pedig a polgármesteri hivatal alkalmazottai szürkére festették. A művész azzal érvelt, hogy a szobor eredeti színe is zöld volt, az illetékesek viszont méltatlannak találják a harsány színt a város névadójához.
„A szobor színe eredetileg is zöld volt, és az általam választott zöld idővel megfakulva az oxidált bronz színét adná” – érvelt tegnap reggel Burján Emil szobrászművész, aki 1993-ban készítette ajándékba szülővárosának a monumentális műkő szobrot. A művész ugyanakkor leszögezte, a műalkotás gyakorlatilag a saját tulajdona jelenleg is, hiszen semmilyen szerződés nem készült azóta sem a szobor átadásáról.
A festési akcióját pedig azzal indokolta, hogy nemrég értesült arról, hogy a városnapok helyszínéül ismét a főtéri parkot választotta a városvezetés, és restelli az idegenből érkezett vendégek előtt, hogy a szobra elhanyagolt, gondozatlan. Ugyanakkor nehezményezte azt is, hogy nyolc napot kellett várnia arra, hogy a városvezetők „színe elé járulhasson” javaslatával, akik egyébként míg meg nem látták a végeredményt, még létrás autóval is támogatták akcióját.
Ezek után Burján megdöbbenve értesült arról, hogy hétfőn reggel a hivatal emberei az elöljárók utasítására ismét átfestették a szobrot, ezúttal egy meleg árnyalatú galambszürkére. „Ez a szín több okból sem felel meg, egyrészt mert beleolvad a háttér környezetébe, másrészt, mert könnyűvé válik tőle a szobor” – magyarázta a művész, sérelmezve, hogy giccsé változtatták az alkotását.
Nagy Zoltán alpolgármester a Krónika kérdésére kifejtette, hogy ez a szürke árnyalat sem végleges, és rövidesen át fogják festeni más színre. „Bízom benne, hogy megtaláljuk a művésszel a közös hangot, és sikerül olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó” – fejtegette Nagy, elmondva, hogy tavasszal készülnek állagmegőrző munkálatokat végezni a város kültéri szobrain, amikor szakhatósági véleményt figyelembe véve restaurálják a szobrokat.
„A művészre kellene bízni a szobor színének eldöntését, és nem belekontárkodni más alkotásába” – szögezte le az ügyben lapunk megkeresésére Barna Barnabás csíkszeredai szobrászművész, kifejtve, hogy Burján Emil szobrát kifejezetten jó alkotásnak tekinti, az eredeti zöld színét is beleértve. Jánossy Alíz, Krónika (Kolozsvár)

Nagy az érdeklődés Székelyföldön a magyar állampolgárság iránt
Mintegy ezer, magyar állampolgárságért folyamodót jegyeztek elő hétfőn a csíkszeredai magyar főkonzulátuson – tájékoztatta az MTI-t Balogh György konzul.
Hétfőn vettek fel előjegyzéseket először azoktól a romániai magyaroktól, akik folyamodni akarnak a magyar állampolgárságért.
A diplomata elmondta, hogy óriási volt az érdeklődés, a telefonok megállás nélkül csörögtek, ezért meghosszabbították az ügyfélfogadás időtartamát. Közölte, hogy többnyire teljes családok számára kértek időpontot a romániai magyarok.
A konzul hangsúlyozta, hogy bátorítják a családok jelentkezését, a nagyszülők dokumentumai a következő nemzedékek tagjai számára is fontosak. Balogh György szerint nagyon idős igénylők is jelentkeztek, akik reményüket fejezték ki, hogy mielőbb visszakaphatják egykor elveszített magyar állampolgárságukat.
Hangsúlyozta, hogy a képviselet felkészült a nagyszámú ügyfél fogadására, de az esetleges várakozás miatt az érintettek türelmét és megértését kérik.
A csíkszeredai főkonzulátuson elsőként Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői jegyeztették elő magukat a magyar állampolgársági kérelem benyújtására. A Hargita Megyei Tanács hétfői sajtóközleménye szerint Lokodi Edit Emőke, Maros megye, Tamás Sándor, Kovászna megye, Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke, valamint Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester kérte a regisztrálást.
A kedvezményes honosítás érdekében előjegyzésre jelentkezőket a kolozsvári főkonzulátuson és a bukaresti magyar konzulátuson is fogadják. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul az MTI-nek elmondta: hétfőn egyelőre csak 50 személyt regisztráltak, mivel a kolozsvári főkonzulátus – a csíkszeredaival ellentétben – később hirdette meg ezt a lehetőséget a sajtóban. A főkonzul szerint azonban a következő napokban jelentős mértékben növekedhet az előjegyzést kérők száma. Bukarestben késő délutánig két személy kért előjegyzést. Népújság (Marosvásárhely)

Újabb részletek az egyszerűsített honosítással kapcsolatban
Telefonos előjegyzési roham az egyszerűsített honosítási kérelem leadásáért a csíkszeredai magyar főkonzulátuson: már minden bizonnyal legalább háromezren be- jelentkeztek. Más magyar külképviseleteken is lehet már telefonon időpontot kérni.
Wetzel Tamás miniszteri biztos arról tájékoztat, mi a teendő a zsúfoltság elkerülése érdekében, és más gyakran feltett kérdésekre is válaszol honosítási vagy állampolgársági ügyben. Erdély.ma

Árvíz után, újjáépítés közben
Három egymást követő csapást — június 28-án, július 18-án és augusztus elsején — szenvedett el Bölön. Sok esetben évtizedek munkája ment tönkre, mert a domboldalakon lezúduló csapadékot nem tudták befogadni a patakmedrek, a kibukó víz pedig elemi erővel söpört végig udvarokon, gazdaságokon, életeken. Már három hónapja történt, de a község ma is mint nyílt seb: a központi hídon csak fokozott óvatossággal lehet átkelni, a patak martja rendezetlen, számos helyről hiányzik a kerítés, a házak falán még ott a vastag, sárlé által húzott csík. Folyik az újjáépítés, ám még nem látni a végét. Erdélyből és Magyarországról is érkezett segítség, de az emberek azt mondják, ők azt kevésbé érezték, kézzelfogható támogatást nem, vagy csak alig kaptak. Kifogásolják, az RMDSZ-esek, az unitáriusok többet kaptak, mint a cigányok, katolikusok és a szövetségtől távolabb állók. Sikó Imre polgármester azt mondja, néhányan azért érezhetik magukat mellőzöttnek, mert a kárfelmérés közben érkezett az újabb áradás, ezért az összesítés abbamaradt, most pedig csak az a negyven család jogosult a segélyre, akikhez addig eljutottak szakembereik. Állítja, igyekeznek a csorbát kiköszörülni, s minden árvízkárosult megkapja az őt megillető segélyt Sok a tennivaló
Az önkormányzat egyik legfontosabb megoldásra váró feladata volt megállítani a földcsuszamlást a bölönpataki óvoda és iskola épületénél. Sikerült. Három hét munkáját követően (ötven helyi segédmunkást is alkalmaztak) kimondható, a tanintézmények megmenekültek. Megerősítették a Bölönpatak felé vezető hidat és a mellette futó út támfalát is: már nemcsak gyalog és szekérrel lehet közlekedni, szükség esetén akár mentő- és tűzoltóautó is könnyen haladhat. A központi híd műszaki terve elkészült, így helyreállításához is hozzákezdhetnek. Nem lesz teljesen új, de ha a jó idő kitart, még idén befejezik ― ígérte a polgármester. A községháza helyreállítása még várat magára, a hivatalnokok továbbra is a volt termelőszövetkezet épületében kénytelenek dolgozni. A hely szűkös, messze is a községközponttól, a szociális támogatásra jogosultakon kívül mások nem is nagyon keresik fel. Kényszermegoldás mellett kellett dönteniük a bölöni óvoda esetében is. A polgármesteri hivatallal együtt tönkrement épület menthetetlen, újat kellene építeni, pénzhiány miatt viszont az általános iskola tanrendjét szervezték át úgy, hogy az óvodások és az elemisták délelőtt, az V―VIII. osztályosok pedig délután használják a tantermeket.
Összefogás a bajban
A június végi áradást követően az első jelentősebb segítséget a megyei tanácstól kapták a bölöniek. A nyolcvanezer lejt a Nagybölön-patak medrének mélyítésére fordították. Utóbb, a harmadik áradáskor kiderült, jelentős vagyoni védelmet jelentett, sőt, az sem kizárt, életeket mentett, hogy legalább részben elvégezték ezt a munkát. Szintén a megyei tanács kezdeményezésére az RMDSZ széki elnökségei gyűjtésbe kezdtek, abból pedig ötszáz zsák cementet vásároltak és adományoztak a lakóknak. Erdővidék-szinten gyűjtést szervezett a szövetség baróti szervezete, s nagyobb összeget áldozott a bardoci és baconi önkormányzat is. A zágoni polgármesteri hivatal 31 köbméter fát, a Temes megyei óteleki tanács ― mintegy viszonzásul a hat éve a bölöniektől kapott segítségért ― ruhát és tartós élelmiszert, gabonát küldött, a tápiószentmártoniak pedig négy hídelemmel járultak hozzá az újjáépítéshez. A Vöröskereszt élelmet, tisztítószereket és másfél tonna cementet, a bukaresti központi postahivatal vizet, cukrot, lisztet és ruhaneműt, a Rompetrol üzemanyagot, Albert Álmos szenátor borvizet és ruhaneműt, Kovács József ruhát, Erdőfüléből a Gazdabolt tulajdonosa, Csog Dénes pedig tíz köbméter építőanyagot vitt, s autót bocsátott bérmentesen az értékeiket mentők rendelkezésére. Legutóbb a kormánymegbízotti hivatal révén érkezett segítség. 42 tonna cementet, 2,3 tonna vasazatot, 1,4 tonna meszet, 31 köbméter nagyméretű téglát, 40 köbméter faanyagot, 76 köbméter fűrészárut, 158 köbméter homokot, 132 köbméter kavicsot, 34 négyzetméter hullámlemezt várnak. Egyelőre csak a fűrészáru érkezett meg, de hamarosan a többi is ideér ― mondja bizakodóan a polgármester. Kérdésünkre, hogy ez nincs-e túl későn, Sikó Imre azt mondja, a jó idő kitart, így a pénzükből egyre inkább kifogyó embereknek éppen jól jött a támogatás, zömét még az elkövetkező időszakban felhasználják. Az egyház ereje
Az unitárius egyházközség már az első, június végi áradás másnapján a közösség segítségére sietett. Saját pénzükből vásároltak nagy teljesítményű szivattyút, Vajda Sándor Zoltán jószágigazgató pedig oda ment, ahol segítséget kértek. Fiatal unitáriusok önkéntes csoportjai érkeztek Homoródalmásról, Csíkszeredából, Vargyasról, Ürmösről, Nagyajtáról, Sepsiszentgyörgyről, Kökösből, Magyarsárosról, Székelyudvarhelyről, Kobátfalváról, Székelykeresztúrról, Barótról és Jászberényből, amelyeknek elszállásolásáról és étkeztetéséről is gondoskodtak. Fogadták a felsőfehéri egyházkör, az unitárius közösségek, az apácai és barcasági evangélikusok gyűjtéseit, a brassói gyermekkórház angol és hazai munkatársainak adományát. Felhívásukra bekapcsolódott a mentésbe az egyház Gondviselés Segélyszervezete is, amely élelmiszercsomagokat hozott. Nekik köszönhetően érkezett Bölönbe Tőkés László, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége jelentős, közel hatvanötezer lejes támogatása. A pénzből mindenkinek azt vásároltak, amit elvesztett, amire szüksége volt, hogy a nehéz pillanatokat túlélje: deszkát, mosógépet, ágyat, paplant, hidrofort, porszívót, az olthévízi cementgyártól 4,6 tonna cementet és 1,2 tonna vakolóanyagot szereztek be. A legnagyobb veszteséget szenvedő, a nejét elvesztő Benkő Aladárnak és gyermekeinek az új ingatlanhoz építőanyagot vittek, félárván maradt, Kolozsváron tanuló lányának ingyenes szállást és ösztöndíjat biztosítottak. Kudarcba fulladt a faosztás
Nem mindenben sikerült célt érniük. Az egyházközség úgy döntött, saját erdejéből 88 köbméter fát vágat ki s oszt szét a kerítésüket, gazdasági épületeiket újjáépítők közt. Megbeszélték Komporály Viktor baróti vállalkozóval, hogy a kivágást fele pénzért vállalja ― így segítvén a károsultakat ―, a polgármesteri hivatal pedig a különbözetet rendezi. A barótiak el is végezték becsülettel a munkát, ám a polgármester arra hivatkozván, hogy az önkormányzatnak nincs pénze, megtagadta a kitermelési költségek megtérítését, így az egyház kénytelen volt a legszebb törzseket felajánlani fizetség gyanánt. A megcsappant famennyiségből keveset félretettek saját használatra, a többiből pedig csak két családot, a Benkő Aladárét és a Kisgyörgy Zoltánét tudták segíteni. „Őszinte volt szándékunk, de sajnos, mivel Sikó Imre felrúgta a megegyezést, többet nem tehettünk. Megjegyzem, csak a kibélyegzés és az újjátelepítés mintegy tizenhatezer lejes kiadást jelentett az egyházközség számára” ― mondotta ifjabb Kozma Albert tiszteletes.
Mellőzöttnek érzi magát
A Tana utcában kis termetű öregasszony állít meg. Nem ismerjük egymást, de árulkodó lehet az átlagosnál nagyobb fényképezőgépem, invitál, fényképezzem csak le, micsoda kárt is okozott az árvíz. Filtermeister Anna (képünk) korát meghazudtolóan mozog, beszédes, hangja viszont elcsuklik, ha a nemrég elhunyt lányáról beszél. A kert végében most békésen csörgedez Nagybölön pataka, de az öklömnyi kődarabokkal vastagon szórt mart, a kidöntött kerítés és a kicsit messzebb álló, de még helyenként nedvesnek tűnő csűr arról tanúskodik, nincs ez mindig így. „Vízzel és iszappal telt meg a csűr, az istálló, a kút és a két pince, egészen eddig voltunk elöntve — mutat a patak partjától mintegy húsz méterre levő pontra —, jóformán mégsem kaptunk semmi segítséget a tanácstól. Az egyik ismerősömnek szóvá tettem, hogy az egész utcából hármunkat kihagytak, erre egyszer érkeznek, s lenézően azt mondták, »itt van a reklamált csomag«, azzal itt is hagytak. Hogy mi volt a csomagban? Tíz liter borvíz, két húskonzerv, két liter olaj, rizs, cukor, liszt és puliszkaliszt. A legtöbbet az unitárius egyház segített, ahonnan elég deszkát kaptam, hogy kerítésemet újból rakassam, de sajnos, hiányoznak a sasok, ezért várnom kell. Bezzeg, a cigányoknak Bölönpatakán mindent megadnak, mindent felépítenek, nagy urak lettek azok” — mondotta az öregasszony hangjában keserűséggel. A cigánynak nem jár?
Hogy Bölönpatakán mennyit költöttek a romák által elszenvedett károk enyhítésére, nem tudni, de Filtermeister Anna házától néhány száz méternyire Ioan Boeru biztosan nem ért egyet az idős hölgy megállapításával. A jól karbantartott, rikító rózsaszínűre festett kis ház környékén sokan dolgoznak. A ház ura nem is akar nyilatkozni, de ismerősei meggyőzik, mondja csak el, milyen nehezen megy bennvalójának újjáépítése, milyen kevés támogatást kapott az illetékesektől, mennyire éreztetik cigány mivoltát. „Nézze, itt valamikor nyárikonyha volt, az udvar ki volt kövezve, ebből mára semmi sem maradt. Bejött a víz a házba, a bútor és a padló annyira megszívta magát, hogy használhatatlanná vált, a hidrofor, a mosógép tönkrement, ki kellett dobnom. Volt valami kevés megspórolt pénzem, azt költöm el most. Közel ötvenmillió lejre vannak számláim, s még távol állok a befejezéstől. És mivel segített a hivatal? Öt zsák cementtel akkor, amikor a magyaroknak tízet adtak. Mivel nem vagyok magyar, nem kaptam sem az RMDSZ-től, és az unitárius egyháztól sem. Magamra hagytak a bajommal, a nyomorúságommal” ― fakadt ki a gazda.
Tavaszra is marad munka
A Boeruval szembeni portán Tana Ottmár (képünk)épp betont kever, a kapu elejét próbálja jobbá, csinosabbá tenni. Feleségével és annak szüleivel egy fedél alatt élnek, együtt vészelték át az áradások borzalmas pillanatait. Nem szívesen idézi fel azt a sok tekintetben kegyetlen napot. Nem csoda, hiszen a víz térdig ért a házban, nem lehetett sem a bútorokat, sem az elektronikus felszereléseket megmenteni, kint az alig két hete letett csöveket takarta ki a hirtelen jött ár, beomlott a pince bejárata, az udvarról eltűnt tíz méter fa, a huszonöt tyúkból és tizenöt vágni való csirkéből mindössze négy tyúk és egy kakas maradt meg. Az elmúlt hetekben, amit lehetett, kicseréltek, megjavítottak, újra lakhatóvá vált a ház, de úgy véli, tavaszra is marad elég tennivaló. „Hálát adok a Jóistennek, hogy mindez a nyomorúság nappal történt, s nem éjszaka. Így legalább a katasztrófát sikerült elkerülnünk” ― mondotta a fiatalember.
Fiuk segítségével
Kisgyörgy Árpád és Borbála azt mondja, ezer-ezer lejjel segítette őket az RMDSZ, az unitárius egyház is, Tőkés Lászlón keresztül pedig egy franciaágyat kaptak. A tönkrement padló helyett csempét tettek, kerítést emeltek, a házat levakolták. „A fiam kőműves, ő segített sokat. Nem itthon dolgozik, de amikor tehette, két-három napra hazajött, így valahogy a leglényegesebb dolgokkal elkészültünk. Ahogy lejár a tél, az első szobát tesszük rendbe” ― avatott be terveibe az idős házaspár.
A keserűség hangja
A polgármesteri hivatallal szemben Lázár Zsigmond és a családhoz közelálló Oláh Áron javítja a kaput. Amikor az általuk kapott segítség kerül szóba, emeltebb hangon kezdik szidni az illetékeseket. Úgy érzik, igazságtalanul bántak velük. „Az ár mindent átszakított, s az udvarról elvitt minden mozdítható tárgyat, jó bőven került víz a házba, mégsem kaptunk semmi segítséget. Minket, egyszerű embereket csak hitegetnek” ― mondja Lázár Zsigmond, majd a fiatal nemzedékhez tartozó Oláh Áron folytatja a panaszáradatot: „Édesapámat szinte elragadta a víz, alig tudtuk kimenteni, s kárunk is hatalmas. Amikor elkezdték hozni a csomagokat, mi nem kaptunk, csak édesapámék, azt mondták, lehet, hogy két család vagyunk, de egy helyen lakunk, így egynek számítunk.”
Átkísérnek a második szomszédba, Lázár Csaba portájára. Friss deszkából készült a kerítés, a csűr eleje, kész a disznóól alapja, s állítják, az ár elvonulása után a házban is akadt munka bőven, és mindent saját erőből, saját összefogásuk révén kellett megoldaniuk. „Mi már nem megyünk sehová, nem kérünk senkitől semmit, sőt, ha az erőm úgy fogja engedni, azt a néhány zsák cementet is visszaviszem a hivatalba, nehogy azt merjék mondani, hogy adtak valamit. Megelégszem annyival, hogy hálát adhatok a Jóistennek, mert mindannyian megmaradtunk, s a családdal és barátokkal van még annyi erőnk, újjáépíthetjük mindazt, amink volt” ― fogalmazott Oláh Áron.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar tudomány ünnepe Szovátán
A novemberi ajándéknyárban egy pluszörömben is részesült Erdély legnevesebb fürdőhelye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, marosvásárhelyi fiókja másodszor szervezte Szovátára a magyar tudomány napja egyik legrangosabb rendezvényét.
November 13-án a polgármesteri hivatal gyűléstermében a Székelyföld múltjáról értekeztek az erdélyi magyar történelemírás nagyjai. A tudományos ülésszakot a főszervező, dr. Pál Antal Sándor akadémikus, az EME marosvásárhelyi fiókjának elnöke nyitotta meg, majd dr. Sipos Gábor egyetemi előadótanár, az EME elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
A délelőtt folyamán dr. Sipos Gábor értekezett a székely múlt EME-gyűjteményekben lévő emlékeiről, majd dr. Egyed Ákos akadémikus a székely örökség témájának több, még kellőképpen nem tisztázott részét helyezte új megvilágításba. A néprajzos dr. Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár tartotta a nap egyik legérdekesebb témájú előadását egy keresztény kor előtti székely házasságkötési rítusról. Adatokban bővelkedett dr. Simon Zsolt marosvásárhelyi tudományos kutatónak az 1671-1672-es vámnaplók alapján írt, a csíki harmincadról szóló előadása. A Székelyföldön letelepedett örmények történetéhez is forrásértékű adatokat tartalmazott dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi egyetemi előadótanárnak a 18. századi és a 19. század eleji gyergyói-medencei életmódváltozásról szóló értekezése. Lírai hangulatot teremtett dr. Tüdős Kinga tudományos kutatónak egy elfelejtett 17. századi székely nagyasszonyról, Mindszenti Krisztináról szóló előadása.
A délutáni előadók sorát dr. Rüsz Fogarasi Enikő egyetemi előadótanár nyitotta meg marosvásárhelyi végrendeleteket ismertető értekezésével. Spielmann Mihály, a Teleki Téka főkönyvtárosa új oldaláról, vérbeli hadtörténészként mutatkozott be: Marosszék 17. századi haderejéről, és a harctéren elesettekről. Dr. Tamási Zsolt tanár előadása az alcsíki és a felcsíki papságnak az 1848-as forradalomban játszott szerepéről szólt. A székelyudvarhelyi céhek történetének megismerését szolgálta Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi muzeologus céhpecsét-bemutatója. 1956 eseményeinek Erdély magyar értelmiségijei általi átélést tükrözte Boér Hunor sepsiszentgyörgyi dokumentarista a Magyar Autonóm Tartomány múzeumainak kollektív tanácsa 1956. – 1957. évi irattárának bemutatásával. A magyar történetírás szombati ünnepét a főszervező dr. Pál Antal Sándor akadémikus egy elhanyagolt kutatási témakör, a kézműtörténeti kutatások számbavételével zárta.
A hagyományoknak megfelelően szovátai helytörténészek is szót kaptak. A történészként bemutatkozó Birtok György mérnök, havasgazda a legnagyobb székely tulajdon, az ős-Marosszék közbirtokosságának történetéről értekezett, napjainkig követve az eseményeket. Szinte a tragikomédia határát súrolta a közbirtok román államtól való visszaszerzésének a története, hiszen – jogtörténetünkben példa nélkül álló módon –, még a bírósági végrehajtót is kénytelenek voltak beperelni a birtokba helyezés elvégzése végett. Józsa András helytörténész Szováta legelső térképét mutatta be.
Egy-egy tudományos előadás, könyvbemutató alkalmat teremt városunk értelmiségének a számbavételére is, ami – egypár tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – jórészt nyugdíjasokra szűkül. A magyar tudomány napi előadás-sorozaton sajnos egyetlen, ma is aktív „tanügyi káder" sem volt jelen.
A rangos eseményre az EME marosvásárhelyi fiókegyesülete, Szováta Város Polgármesteri Hivatala, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet szervezésében és a Communitas Alapítvány, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a Nyárádremetei Közbirtokosság, a kibédi Dósa Húsüzem és a szovátai Elixon üzletház anyagi támogatásával került sor.
Józsa András, Népújság (Marosvásárhely)

Aláírásgyűjtés Csíkszeredában
Aláírásgyűjtés kezdődött Csíkszeredában azért, hogy népszavazást írjanak ki a város hivatalos román nevének magyarra változtatásáért. Ezt a csíkszeredai lakosság öt százalékának, 1865 lakosnak kell támogatnia. Ha a referendumon igent mondanak a civil kezdeményezésre, akkor is a bukaresti parlament dönt a témában.
Csibi Barna a népszavazás kezdeményezője elmondta: „Most van az, hogy Beregszász is népszavazás útján visszakapja a hivatalos nevét. Ők úgy érvelnek: 1000 évig jó volt Beregszász , akkor most is jó kell legyen. Szerintem ez Csíkszereda esetében is megállja a helyét".
Ezért kezdett aláírásgyűjtésbe és kéri a csíkszeredaiak támogatását Csibi Barna és Csiszér Lóránd.
Kovács Csaba hozzátette: „Én úgy gondolom, hogy Csíkszeredának az kell legyen a neve, hogy Csíkszereda. Én el sem tudom képzelni másképp. Az, hogy annak idején, Ceauşescu-időben még a magyar újságban is Miercurea Ciuc-ot kellett írni, az szerintem nem jó dolog". – Csíkszereda az mégis Csíkszereda, szerintem pozitívan fogják abszolút fogadni.
- Rendhagyó lenne, hogyha sikerülne. Mert könnyen politizálható témáról van szó, mondja a város alpolgármestere. Antal Attila hozzátette: „Nem jó hogyha a közéleti szereplők ennek a zászlóvivői. Ez egy civil kezdeményezés és amennyiben Csíkszereda lakossága erről véleményt nyilvánít és túlnyomó többségben ezt támogatják, akkor a törvényhozónak is ez szerint kell kezelni a kérdést".
A névváltoztatásról majd a bukaresti parlament dönt. Tőlük függ, hogy a 86%-ban magyarok lakta Csíkszereda hivatalosan visszakapja-e a félezer éves dokumentumokban is szereplő nevét, vagy továbbra is a Trianon utáni erőltetett román fordítású Miercurea-Ciuc szerepel a hivatalos papírokon. Csúcs Mária
Duna Tv, Nemzeti Krónika, Erdély.ma

Tájékoztató füzet az egyszerűsített honosítási eljárástól – Kettős állampolgársági kisokos
Sajtótájékoztatón mutatta be tegnap Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke és Szabó József körzeti és helyi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök azt a tájékoztató füzetet, melyet a kettős állampolgárság megszerzéséről állítottak össze.
Az állampolgársági kérelmet január elsejétől lehet leadni a magyar konzuli tisztviselőknél (Csíkszeredában, Kolozsváron vagy Budapesten), a magyarországi anyakönyvvezetőknél, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságainál. Többek között a kolozsvári külképviselettől, valamint az egyszerűsített honosítási eljárás hivatalos honlapjáról (www.allampolgarsag.gov.hu) összegyűjtött információkból állt össze a nyolcoldalas kis füzet tartalma, részletezte az ügyvezető elnök. Egy jegyzéket is készített a Bihar megyei szervezet a Hajdú-Bihar illetve Békés megyei határ menti településeken található anyakönyvi hivatalok elérhetőségéről, egy térképet is mellékelve ezekről.
Egy kilencnapos körút keretében az RMDSZ a vidéki településeken élőket is szeretné tájékoztatni az állampolgársági kérelem benyújtásának részleteiről. Mától november végéig településtől függően hol a polgármesteri hivatalokban, hol a szövetség körzeti irodáiban, hol egyéb helyeken adnak tájékoztatást az érdeklődőknek, illetve információs füzeteket is osztanak. Erre amúgy küldöttgyűléseken is szánnak időt.
Az állampolgárság igénylése illetékmentes, csak a fordítási díjakat kell kifizetni. Elviekben a romániai közjegyzők által hitelesített fordításokat elfogadják, a honlapon szereplő információ szerint ugyanis ez a hágai egyezményhez tartozó országokra érvényes, illetve 18 év alattiak is igényelhetik az állampolgárságot. A tájékoztató kiadványhoz a szervezet irodáiban lehet hozzájutni. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Erdélyi macska, erdélyi Fioretti
A Pallas Akadémia új köteteiről
A hét végén immár 16. alkalommal megszervezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár nem csak dedikálásokkal, úgymond egyéni könyvbemutatókkal, hanem kiadói estekkel és kiállításmegnyitóval is várta legtöbbször telt házas vendégeit. Péntek délután a Bernády Házban több hasonló rendezvény is követte egymást, délután öt órától a csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó új köteteit ismerhette meg az igen szépszámú közönség. Időhiány okán ezúttal nem felkért méltatók, hanem maguk a szerzők ismertették köteteiket, a házigazda, Nagy Miklós Kund üdvözlő szavai után. A neves írók, költők, képzőművészek között diplomata vendég is helyet foglalt – Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja, elsőként ő köszöntötte az egybegyűlteket. – Olyan emberként vagyok itt, akinek fél szíve sajnálja, hogy nem végzettsége szerinti szakmáját gyakorolhatja. Magyar történelem- filológia szakon végeztem, annak idején a jezsuita Marosvásárhelyi Gergely példázatgyűjteményét dolgoztam fel. Mi történne, ha nem lennének könyvkiadók? Az irodalom elvesztené azt a közegét, amely rengeteg lehetőséget ad megélhetésre, baráti társaságokra. Egy kultúrtársadalmat kiadói is jellemeznek, Erdély történelmileg is gazdag hely, virágzása ma is tart: folyton új kiadók jelennek meg, a Pallas Akadémia pedig 500. címe fölött tart, és nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos – hallottuk a konzultól, majd Sarány István, a kiadó munkatársa mutatta be elsőként saját kötetét. Erdélyi Fioretti (Ferencesek kényszerlakhelyen) – ez a különleges könyv címe, amely az erdélyi ferencesek '51 utáni kálváriáját tárgyalja, az időszakot, amelyben a rend 150 tagját internálták, majd szétszórták az ország különböző városaiban. Három évfolyam végzett klandesztin módon működő teológiájukon, a kötet erről a teológiáról is szól. A ferencesekre a derű jellemző, ezzel élték túl ezt a megpróbáltatást.
Kozma Mária, a kiadó igazgatója gyerekkötettel jelentkezett Marcika-mesék címmel. Mint elmondta, a mesék unokájához szólnak, aki növekszik, és a meséknek lépést kell tartaniuk életkorával. Oly sokat mesélt neki, hogy könyv született belőle. Albert Ildikó a Szentföldön, Egyiptomban és Észak-Egyiptomban járt, erről a kirándulásról írt könyvet, holott a kirándulás – mint hallottuk – zarándokútként indult. Markó Béla régi-új kötettel jelentkezett Az erdélyi macska címmel: – A könyv az idő múlásának a jele, egy tíz évvel ezelőtt megjelent kötet újrakiadása. '89 előtti esszék, kritikák, kisprózák olvashatók benne, és örvendek, hogy a kiadó szerint kiállta az idő próbáját. A cím nem véletlen, a jelzőt mind szívleljük, izgat minket Erdély, több számunkra, mint egyszerű szülőföld vagy haza – hallottuk a szerzőtől, aki az 1991-ben írt kötetcímadó rövidprózát olvasta fel. Tamás Tímea Hangyalkák című verseskötetéről beszélt: – A hangyalkák bennünk élnek. Verseimben voltam már madárijesztő, törpe, de ez nem lélekvándorlás. A hangyalkák gyakran vannak filozófiai mélységekben, és az egyidejűség érdekli őket. A könyvbemutató Váli Éva Dubaj, ahol a madár is izzad című úti beszámolójának (Utak, tájak, emberek sorozat) ismertetésével ért véget, majd rövid szünet után kezdetét vette az est részeként megszervezett kiállításmegnyitó.
Műtermek a polcon
A Pallas Akadémia sorozatban jelentet meg monográfiákat erdélyi képzőművészekről, idén hat-hét kötettel jelentkeztek, ilyen még sohasem volt – mondta Márton Árpád festőművész, a Műterem sorozat szerkesztője. Idén a sorozat külsőt is váltott, keménykötésű lett, és elhalt képzőművészeinkről is megjelent egy újabb kötetsorozat. A Műterem olyan kötetek összessége, amely egyedülálló: kortárs erdélyi képzőművészeket mutat be, mindegyik könyvvel egy-egy kis tárlatunk lesz a polcon – hallottuk Márton Árpádtól, aki a sorozatban szereplő képzőművészek idei tárlatát – a Bandi Kati, Fazakas Tibor, Köllő Margit, Sárosi Csaba, Vargha Mihály és Zsigmond Márton kiállítását – a szakértő szemszögéből mutatta be, egyenként méltatva a kiállítók életművét. Az ugyancsak kiállító Márton Árpád életművéről, művészetéről pedig – zárszóként – Nagy Miklós Kund beszélt.
Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)

Egyed Ákos: Erdély 1848–1849
Csíkszereda, Pallas–Akadémia Kiadó, 2010
Az utóbbi időszakban megjelent egyik legfontosabb történeti tárgyú könyv. Szerzője közismert történetkutató, tartalma pedig múltunk egyik sorsdöntő időszakának átfogó elemzése.
Egyed Ákos akadémikus igazából tudományos kutató, a Kolozsvári Történettudományi Intézet főmunkatársa volt évtizedeken át. Onnan is ment nyugdíjba több mint egy évtizeddel ezelőtt. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a Debreceni Egyetemnek pedig több alkalommal meghívott vendégtanára volt, ahol Erdéllyel és főként a Székelyfölddel kapcsolatos történeti ismeretekkel gyarapította az ottani egyetemi hallgatók tudását. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület 1990-es újraalakulása után ebben a legrangosabb hazai magyar tudományos intézetben tevékenykedik. Több ideig volt szakosztályelnök, majd két ciklusban az egyesület elnöke. Az egyesületért kifejtett tevékenysége, annak anyagi hátterének biztosítása érdekében végzett küzdelme példaértékű, elnöksége alatt érte el az EME újjáalakulása utáni tevékenységének legkiemelkedőbb eredményeit.
A munkásságát elismerő és méltató számos kitüntetése és díja mellett, születésének 80. évfordulója alkalmából összeállított Emlékkönyvvel e hó 25- én fogják őt barátai, szaktársai, méltatói megtisztelni.
Ő a Székelyföld szülötte, a miklósvárszéki Bodos nevű kis faluból származik. És – habár Kolozsváron él – sosem távolodott el szűkebb hazájától, a Székelyföldtől. Székelyföld történetére vonatkozó kutatásokat rendszeresen végzett, főként Háromszéket illetően. A szélesebb olvasóközönség számára írt székelység történetét 2007-ben közzétette.
Egyed Ákos fő kutatási területe a polgárosodás útjára tért, 1848 utáni Erdély története volt. Az e téren kifejtett tevékenységének legkiemelkedőbb eredménye a Falu, város, civilizáció c., két kiadást megért úttörő munkája. És e kérdést boncolgatja az Erdély metamorfózisa a 19. században c. könyve is. De ehhez a munkásságához kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének kutatása is, hiszen ezek az események számolták fel az akadályokat a magyarság előtt a polgári társadalmi rendre való áttérés útjából. Előbb Háromszék önvédelmi harcát írta meg, azután pedig – ugyancsak a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában – két kisebb kötetben, az 1848-as forradalom erdélyi történetét, amelynek első kiadása 1998 – 1999-ben látott napvilágot. Ezután újabb kötetek következtek: az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről 2001-ben, az 1848-as erdélyi magyar vezéralakokról 2004-ben (ez utóbbi kettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál), majd Háromszék önvédelmi harcáról szóló írása harmadik, bővített kiadása 2008-ban.
A most megjelent vaskos kötet második, bővített kiadás. Az olvasóhoz írt bevezető sorokban megokolja eljárását. "A tartalmi bővítésénél az a cél vezetett, hogy erőteljesebben kitűnjön a forradalom igazi történelmi jelentősége, az, hogy 1848–1849 rendszerváltozást jelentett, s befejező szakaszát képezte a modern, polgári magyar nemzet kialakulásának."
A könyv második kiadásának a címe ugyanaz, mint az elsőé. Tartalmában azonban sokban különbözik attól. Nemcsak a szűkön vett magyar forradalom és szabadságharc erdélyi történetét öleli fel, hanem a korabeli társadalom összképét is elemzés tárgyává teszi. Ebbe a kötetbe belefoglalta az utóbbi évtizedben végzett kutatásai eredményét is, felhasználva a két kiadás között megjelent, sok tekintetben újat hozó történelmi munkák és forráskiadások nyújtotta adatokat és eredményeket. Nem elégedett meg az események összefoglalásával és bemutatásával, hanem feleletet keresett a különböző jelenségeket kiváltó okokra, kritikai vizsgálat tárgyává tette az 1848 őszén kirobbant polgárháborúhoz vezető utat, mélyreható kutatásokat végzett a szemben álló felek veszteségeinek a felmérése érdekében.
A 29 fejezetre tagolt mű első fejezetét a forradalom előestéjének szenteli. Bemutatja a polgári-nemzeti átalakulás útjára lépő erdélyi társadalom összetevőit nemcsak a rendi tagolódás, hanem nemzetiségi tekintetből is.
A 3. fejezetben a március-májusi eseményeket, vagyis a forradalom kezdeteit ismerteti általában és vidékenként, elemezve a forradalmi és nemzetiségi mozgalmak programjait is. Részletesen ismerteti a május 15–17-i román nemzeti gyűlés lefolyását, idézve a magyarellenes hangulatot kifejtő hangadók tevékenységéből is. Aláhúzza az egyes programok különbözőségét és korlátait, jelezve a román–magyar–szász szembenállás eldurvulását kiváltó tényezők felszínre kerülését.
A 4. fejezetet az utolsó erdélyi országgyűlésnek szenteli, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az unióról, valamint a jobbágyfelszabadításról szóló törvények vitája és elfogadása. Ugyanakkor értékeli azok következményeit, utóhatását.
A 7. fejezetet az "1848. szeptemberi fordulat"-nak szenteli, amikor az erdélyi románság, bécsi sugallatra, a román határőrezredekkel az élen, nyíltan szembefordul nemcsak a magyar hatóságokkal, hanem a magyar lakossággal általában, és véres atrocitások kezdődnek.
A következő fejezetek az önvédelmi harc megszervezésével, az agyagfalvi gyűléssel, és Erdély majdnem teljes egésze elvesztésének kérdésével foglalkozik. Nemcsak általában, hanem tételesen is ismerteti a magyar polgári lakosság nagyméretű pusztulását (a zalatnai és preszákai vérengzések, a hegyaljai magyarság kiirtása). Nagyenyed és a környező falvak, valamint Abrudbánya és Verespatak magyar lakossága pusztulásának egy-egy kisebb fejezetet szentel.
Több fejezetben nyomon követhetjük a szabadságharc harci és politikai eseményeit Bem tábornok erdélyi bevonulásától a világosi, valamint erdélyi fegyverletételig, amelyek ismertetése – úgy hiszem –, túlnő egy ilyen ismertető keretein. Megemlítem azonban, hogy a segesvári csata vázolásánál Petőfi halálával elég részletesen foglalkozik.
Emellett megismerhetjük az erdélyi közigazgatás helyreállítása, illetve újjászervezése terén elért eredményeket, a vészbíróságok tevékenységét. A magyar történetírásban először elemzi a vészbíróságok működését, arra az eredményre jutva, hogy "azok elsősorban olyan személyeket vontak felelősségre, akik a polgárháború során emberölést és gyújtogatást, nagyarányú rablást követtek el". Új megközelítésben elemezte a román és szász népfelkelők lefegyverzésének és a vadászcsapatok működésének kérdését, nem feledkezve meg a visszaélésekről és azok következményeiről. A források alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lefegyverzés során a román polgári lakosságot nem érte olyan veszteség, mint amilyent a szélsőséges román történetírás és propaganda terjeszt.
Az utolsó előtti fejezet a nemzetiségi kérdés alakulását követi nyomon, amelyben olvashatunk Balcescu és Kossuth megbékélési tervéről és a későn született nemzetiségi törvényről is.
A 29. fejezet A polgári lakosság vesz-teségei 1848–1849-ben címet viseli. Ez a kérdés a szerzőnek, és nemcsak neki, hanem nekünk is, olyan fájó pont, amely a mindennapi életben ma is érint. Ugyanis a román nacionalista megnyilvánulások mindmáig élvezettel szajkózott jelmondata: a magyarok által 1848-ban a meggyilkolt 40 ezer román esete. Ennek egyik jelenkori megnyilvánulása a kolozsvári Biasini Szálló falára helyezett tábla, amely a "40 ezer megölt románra" emlékezteti a lakosságot, pont ott, ahol a kolozsvári magyarság március 15-e megünneplésére évente összesereglik. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik a marosvásárhelyi Kossuth utca elnevezése körüli konfliktus, amellyel kapcsolatban még írásban is elhangzott olyan alaptalan kijelentés, hogy "Petőfiék száz románt akasztottak fel Marosvásárhely főterén".
A polgári lakosság veszteségeit illető kérdés megnyugtató tisztázása érdekében a szerző alapos kutatást végzett. Számba vette és összevetette a kérdéssel kapcsolatosan készült eddigi statisztikákat, jelentéseket és levéltári forrásokat. Ezek alapján megállapította, hogy az erdélyi román polgári lakosság 1848–1849. évi vesztesége 4400–6000 főre tehető, ami messze elmarad a 40 ezertől. A magyar polgári lakosság emberi vesztesége ugyanakkor 7500–8500 főre tehető, amelynek döntő többsége, mintegy 3/4-e Alsó-Fehér megyei volt. Ezt a veszteséget az Alsó-Fehér megyei magyarságnak sosem sikerült pótolnia.
A katonai veszteségek pontosan nem mérhetők fel, de véleménye szerint, összevetve más értékelésekkel is, a polgári veszteségekhez hasonló lehetett. Vagyis az emberi veszteség összesen 30 ezerre tehető. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az eddigi adatok tovább pontosíthatók alapos levéltári kutatások végzése révén.
A kötet végén, a Befejezőben, a szerző – többek között – párhuzamot von a forradalom magyarországi és erdélyi célkitűzéseit és megvalósításait illetően. Kiemeli az erdélyi sajátosságokat, pl. a jobbágyfelszabadítás terén. Itt ugyanis a Székelyföldre vonatkozóan más szempontokat kellett alkalmazni, mint a vármegyékben. Erdélyi sajátosság, hogy a román és a szász vezetőréteg is megfogalmazta a magyartól különálló programját és követte azt. "A polgárháború során – írja – a vármegyékben, főleg a szórványban élő magyarság szenvedte a legnagyobb veszteséget, amelyet egyes vidékeken soha sem tudott kiheverni. De szenvedett a román polgári lakosság is, amelynek soraiból feleannyi pusztult el, mint a magyarok közül. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb vesztes maga Erdély volt, mert a szörnyű pusztítások emléke máig hatóan érvényesül, s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek. Mi több: egyik eszköze a szélsőséges mozgalmaknak a romániai magyarellenes hangulatkeltésben."
Ez a könyv a modern magyar polgári nemzet megszületésének a folyamatát tárja az olvasó elé. Egy olyan nemzetének, amely hosszú időre meghatározójává vált történelmünknek, és amelynek eredményei, a forradalom vívmányaiként személyi szabadságot adtak nemcsak a magyar, de más nemzetiségű jobbágyoknak is, eltörölték a rendi-feudális történelmi rendszert, eltávolítva ezek által a haladás útjából a legfőbb közjogi s társadalmi szerkezeti akadályokat.
Ez a mű nem csak egy régebbi írás felfrissítése, hanem a tárgyalt kérdések számtalan új megvilágításba állításával újat hozó alkotás. Hálás köszönet érte a szerzőnek és az őt önzetlenül támogató kiadónak. Népújság (Marosvásárhely)

Egyre szebben beszélnek magyarul a moldvai csángó gyermekek
A moldvai csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a Rekecsin községben lévő Csíkfaluban a hétvégén megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek – mondta az Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke.
Ez a népdalvetélkedő hagyománnyá vált, évről évre egyre többen vesznek részt az eseményen, a rendelkezésre bocsátott termekbe már alig férnek be az emberek. Ezúttal huszonnégy faluból érkeztek versenyzők, két-két gyerek minden településről – közölte az elnök.
Az MCSMSZ mellett az ajándékok nagy részét magántámogatók biztosították – mondta Solomon Adrián, példaként említve a Máltai Szeretetszolgálatot, Kurkó Jánost, a csíkszeredai Fenyő Szálló tulajdonosát, a Rotary Club Szegedet. A magyarországi keresztszülők is sok ajándékot küldtek (azok a magyarországi személyek, akik az öt évvel ezelőtt útjára indított „Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!" program keretében vállalták csángó gyermekek felkarolását).
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen népdalvetélkedő mennyire segíti a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásának rendkívül hányattatott ügyét, Solomon Adrián azt felelte: ez a rendezvény éppen a szövetség oktatási programjának köszönhető, ennek keretében a tanárok arra buzdítják a gyerekeket, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől „tanulják vissza" a csángó magyarok által énekelt régi dalokat.
E témával kapcsolatban Hegyeli Attila, a szövetség anyanyelvi oktatási programjának felelőse az MCSMSZ honlapján emlékeztet: 2000-ben egyesek vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azt az ötletet, hogy a moldvai csángó falvakban kezdjenek először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. A szövetség az elmúlt tíz évben nagyszerű eredményeket ért el, még akkor is, ha – mint az említett honlapon olvasható – a mai napig küzd „a hatóságok és a katolikus egyház helyi képviselőinek gáncsoskodásával".
Solomon Adrián ugyanakkor most örömmel számolt be arról, hogy a vetélkedőn jelen volt Csíkfalu polgármestere, aki üdvözölte a kezdeményezést. Az eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Balogh György, a csíkszeredai magyar főkonzulátus ügyvezető konzulja is. A nagykövet elmondta: úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést, sok száz, sőt, most már sok ezer gyerek tanul magyarul az iskola falai között vagy az iskolai foglalkozásokon túl. „Személyesen is tapasztalom, hogy egyre jobban beszélnek, egyre kisebb az a félelem, ódzkodás, ami a korábbiakban érzékelhető volt. A román hatóságok részéről is érezhető javulás, ma már türelmesebb, megértőbb a hozzáállás" – mondta Füzes Oszkár. Hozzáfűzte: Csángóföldről megérkeztek az első jelentkezések is az állampolgárság egyszerűsített felvétele iránt. Erdély.ma

Erdélyről nem a budapesti Országgyűlésben szavaznak – Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettesével
Egyelőre kitart a kormányzati részvétel mellett az RMDSZ, de további megszorításokat nem hajlandó támogatni – mondta lapunknak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A román kormány miniszterelnök-helyettese örömmel vette a MÁÉRT újraindítását, bár egyelőre még nem világos, hogy az együttműködés miről szól majd.
– Nemrég megingott a román kormánykoalíció az oktatási törvény miatt. Jogszabály most sincs. Többség van?
– Az oktatási törvény szakítópróba a számukra. Az nem lehetséges, hogy az RMDSZ kormányzati felelősséget vállaljon az ország általános problémáinak a megoldására – ráadásul ezek a megoldások egyáltalán nem népszerűek –, és mindeközben az oktatási rendszer reformja, ezen belül az anyanyelvű oktatási jogok bővítése ne haladjon előre. Ha a koalíció nem tudja összeszedni magát, az baljós előjel a jövőre nézve, és valószínűleg már ezért sem tudna az RMDSZ tovább menni.
– Meddig hajlandók várni?
– Az oktatási törvény kérdése a következő hetekben eldől. A kormány egy kivételes, de alkotmányos módszert választott a törvény elfogadására. Romániában lehetőség van sürgős esetekben arra, hogy a kormány felelősséget vállaljon egy törvénytervezetért.
– Két hete vetették fel a többség kérdését, ön most újabb néhány hét haladékról beszél...
– Akkor úgy tűnt, hogy napok alatt ide vagy oda lehet billenteni a helyzetet. Most kialakult egy esély, éspedig hogy folytatódhat a felelősségvállalási eljárás, ha az alkotmánybíróság igenlőleg válaszol a miniszterelnök kérdésére. Ebben az esetben egy két hét alatt végleges formájában kikerülhet a törvény a parlamentből.
– Az átállás a másik oldalra fel sem merül az RMDSZ számára?
– Az ellenzék egyszerre hívogat minket, és ezzel egyidejűleg olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekből kiderül: nem támogatnák az ország történelmének és földrajzának az anyanyelvi oktatását. Márpedig ez számunkra az egyik kulcskérdés.
- Ezért türelmes az RMDSZ?
– Egyáltalán nem vagyunk türelmesek. A kormánykoalíció felbomlása és a kormány esetleges bukása gazdasági földrengést idézhetne elő Romániában, így szerintem méltánytalan dolog az RMDSZ től számon kérni, hogy miért ad néhány hetet a koalíciónak, hogy összeszedje magát.
– Az RMDSZ-t sokan bírálják a kormányzás miatt. Mit mond az elégedetleneknek?
– Sajnos még nem dőlt el, hogy Európa össze tudja e szedni magát. Ez kihat Romániára is. Egyelőre azt tudjuk, hogy a közszféra fizetései a nyáron csökkentett összegekhez képest 15 százalékkal nőnek, illetve a minimálbért megemeljük 670 lejre. 2012-re szeretnénk visszahozni a fizetéseket legalább az eredeti szintre. További megszorításokban nem gondolkozunk, és nem is tudnánk elfogadni.
–Nem fél, hogy ellenfelei kihasználják az RMDSZ helyzetét?
– Ezt egyszer már megéltem, 2004 és 2008 között. Miközben vezető politikusainkat a kormányzati gondok kötik le, a saját közösségünkkel nem beszélünk eleget. Hagyjuk, hogy mások beszéljenek arról, mit csinálunk mi, és ezt egyáltalán nem jóindulattal teszik. Akármilyen sok energiába kerül, amikor csak lehet, otthon kell lenni, Erdélyben.
– Néhány napja a szélsőjobboldali Székely Gárda felvetésére népszavazási kezdeményezés indult Csíkszereda román nevének eltörlésére. Egyetért a javaslattal?
– Egyik legnagyobb elégtételem – újból és újból –, hogyha végigmegyek Erdélyen, ma már nagyon sok helységnek a nevét kiírják magyarul, nemcsak Székelyföldön, hanem szórványvidéken is. Ami a népszavazást illeti, ezek tetszetős, népszerűség hajhászó kezdeményezések, amelyek többek közt arra hivatottak, hogy elfedjék: a helységnevek tekintetében milyen hatalmas előrelépés történt az elmúlt húsz esztendőben. Egyetlen gondom van vele, ami a magyar szélsőjobb befolyását is illeti: nem a magyar ,, kell megszavazni, hanem a román parlamentben.
–Mi a véleménye az Orbán-kormány új nemzetstratégiájáról?
– Feltétlenül jónak tartom a Máért újbóli összehívását. A hosszú távú stratégiai döntések nem ott születnek, viszont egyetértést lehet kialakítani bizonyos döntésekkel vagy elvi irányokkal kapcsolatban. Ennél is fontosabb, hogy találkozunk különböző, kisebbségi helyzetben élő magyar vezetőkkel, és véleményt cserélhetünk. Ilyen szempontból méltányolom, hogy egy sok évre elszakadt szálat fölvettek és összefűztek. A kettős állampolgárság kérdése ma már Romániában természetes, nem olyan nagy a tétje, mint korábban, persze az érzelmi vonatkozáson túl. Más kérdésekben még nem teljesen világos, hogy mi, hogyan lesz.
Az új oktatási törvény lehetővé tenné, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok, így a magyarok is anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét, illetve anyanyelvükön vizsgázzanak e két tárgyból is. A jogszabály tervezete fél éve elakadt a szenátus oktatási bizottságában, ahol az ellenzék többségben van. Ezért október végén, a kormányzó RMDSZ sürgetésére Emil Boc kabinetje gyorsított eljárással, úgynevezett kormányzati felelősségvállalással, törvényhozási vita nélkül próbálta elfogadtatni a törvényt. A szenátus ellenzéki elnöke megóvta az eljárást, az alkotmányossági vita azóta tart. Ha az alkotmánybíróság a szenátus elnökének ad igazat, folytatni kell a „rendes” törvényhozási vitát, miközben a Házban a koalíciónak egyetlen szavazat többsége van.
Szőcs Levente – Bukarest, Népszabadság

Frunda: Budapest elvándorlásra buzdítja az erdélyi magyarokat
Frunda György RMDSZ-es szenátor szerint a kettős állampolgársággal Budapest csak elvándorlásra buzdítja az erdélyi magyarokat, a törvénynek más értelme nincs.
Nem old meg problémákat, és nem hiszem, hogy sok értelme lenne most, amikor Magyarország és Románia is az Európai Unió tagja, román állampolgárként pedig letelepedhet és munkát vállalhat bárki bármelyik tagországban – idézte a romániai magyar politikust a Realitatea hírtelevízió. Frunda György szerint a kettős állampolgárság csak egy politikai gesztus, amellyel Budapest elvándorlásra és a Magyarországon történő letelepedésre szeretné ösztönözni az erdélyi magyarokat, holott nekik hazájukban, Erdélyben kell jólétre törekedniük.
Nyilatkozatában az RMDSZ-es szenátor bírálta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt heti budapesti ülését is, amelyen a szervezet többek között meghívót kért Magyarországtól a MÁÉRT-ra, illetve megjelenési lehetőséget Székelyföld számára a magyar EU-elnökséget népszerűsítő reklámokban. Egy romániai magyar pártnak Erdélyben kell ülést tartania – szögezte le Frunda, hozzátéve, a mindenkori magyar kormány bízza csak az erdélyi magyarokra, ők kiket választanak meg vezetőknek, és ezeket a vezetőket biztosítsa a támogatásáról.
Csíkszeredán a magyar főkonzulátuson egyébként folyamatosan csengenek a telefonok: eddig több ezer állampolgársági kérelmet adtak be itt. Ehhez születési bizonyítvány, személyi igazolvány vagy útlevél hitelesített magyar fordítása szükséges, és a kérelmezőnek azt is igazolnia kell – például egy keresztlevéllel –, hogy felmenője magyar állampolgár volt. Előrelépés szempontjából, hogy külföldön el tudj helyezkedni és valamit tudj gyűjteni, muszáj – mondta a kettős állampolgárságról az MTI-nek egy helyi tinédzser.
nol.hu, Erdély.ma

Demokrácia Központok segítenek a magyar állampolgárságot igénylőknek
December közepére a jelentősebb magyarlakta megyeszékhelyeken megnyitják kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) úgynevezett Demokrácia Központjai. Az EMNT illetékes vezetői tegnap Nagyváradon tájékoztatták a sajtót az új feladatot is felvállaló hálózatról.
A magyar közigazgatási és külügyminisztérium meg az EMNT képviselői szerdán írták alá Budapesten a megállapodást a kedvezményes honosítási eljárásban való közreműködésről – jelentette be Toró T. Tibor, az EMNT országos ügyvezető elnöke. Gergely Balázs, a Demokrácia Központok országos hálózatának koordinátora elmondta, hogy az alakuló intézmény célja az adatgyűjtés a romániai magyar közösség közéletéről, politikai és kulturális életéről, az adatok feldolgozása és az információk nyilvánosságra hozatala. Az EMNT-ben már működő monitoring rendszert fejlesztik tovább, figyelemmel követik például az anyanyelvi jogok érvényesülését, érvényesítését, az önkormányzati döntéshozatali folyamatokat (utóbbiakat például tanácsülések látogatásával).
Amint Zatykó Gyula, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja, a Demokrácia Központok partiumi térségi koordinátora magyarázta, fel akarják mérni a nemzet állapotát. „A cél az autonómia, de eléréséhez tudnunk kell, honnan indulunk” – mondta. Magyarországon jövőre szeretnék összeállítani a nemzeti katasztert, ebben is segíthetnek, és igyekeznek a 2011-ben esedékes népszámlálásra megerősíteni az „ingadozók” identitástudatát – tette hozzá.
Összesen 20-22 Demokrácia Központ létesül idővel, de már december közepére működni fog tíz-tizenkettő a legfontosabb magyarlakta megyeszékhelyeken, így Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Zilahon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán, Aradon, Brassóban. A magyar állampolgárságért folyamodókat azzal fogják segíteni, hogy itt ellenőrzik majd az igénylő dosszié tartalmát, lehetőség szerint hivatalos fordítókat ajánlanak, és időpontot egyeztetnek a határ menti magyar önkormányzatok anyakönyvi hivatalaival a leadás végett. Ennek különösen a partiumi megyékben van nagy jelentősége, mert a Magyar Köztársaság romániai konzuli hivatalai már nem győzik a rohamot, már most csak májusra-júniusra tudják beütemezni a kérvényezők fogadását. A Demokrácia Központokat felkeresők biztosak lehetnek benne, hogy nem kell majd kétszer járniuk a magyar hatóságokhoz. Az itt dolgozó egész-, fél- vagy negyedállású munkatársakat ugyanis a magyar fél készíti fel, ugyanazt a képzést kapják majd, mint a konzulátusokon ezzel foglalkozó tisztviselők.
A hálózatot egyelőre az EMNT finanszírozza – mondta el érdeklődésünkre Toró T. Tibor –, de keresnek hazai, magyarországi és európai uniós pályázati lehetőségeket, várják a szponzorokat is. Az irodák felszerelésének, eszközeinek egy része már megvan, s remélik, a készülő magyarországi 2011-es költségvetésben találnak nekik forrást valamilyen minisztériumi alapból. Toró helyesnek tartja, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete is magáénak tekinti az ügyet, és kiveszi a részét az állampolgárság megszerzésére vonatkozó tájékoztatásból, hiszen ez nem pártpolitikai kérdés.
Az egyszerűsített honosítási eljárásban való közreműködésükért a romániai magyaroknak nem kell fizetniük – ezt előírja a budapesti tárcákkal kötött megállapodás is –, csak a fordítások kerülnek majd pénzbe, amiről számlát kapnak, illetve az utazási költséget kell állniuk, ugyanis az igénylést személyesen kell majd leadni egy magyar állami hatóságnál. A központok országos koordináló irodája Kolozsváron nyit december 4-én.
Máté Zsófia
EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS
Amely létrejött egyrészről a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, Külügyminisztériuma valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között az alábbi feltételekkel:
1. Az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek hatékony és zökkenőmentes benyújtásának elősegítése, valamint az eljárás ügyfélbarát lefolytatásának előmozdítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztató Irodái (a továbbiakban: Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata) a következők szerint nyújtanak támogatást:
1.1. tájékoztatás adása az egyszerűsített honosítási eljárás lényegéről, az ügyintézés általános menetéről, a kérelmek benyújtásának magyarországi és külképviseleti lehetőségéről;
1.2. tájékoztatás adása a kérelmek tartalmi és formai elemeiről, valamint a csatolandó mellékletek köréről;
1.3. tájékoztatás nyújtása azon hatóságok elérhetőségéről és ügyfélfogadási rendjéről, amelyeknél a kérelem benyújtható;
1.4. közreműködés a kérelem külképviseleti személyes benyújtása időpontjának rögzítésében, amely a külképviselettel szoros együttműködésben történik;
1.5. segítségnyújtás a kérelmek tartalmi összeállítása, a szükséges okiratok magyarországi, illetve fogadó országban történő beszerezhetőségének eljárásrendje és költségei tekintetében;
1.6. a szükséges okiratok beszerzésében való közreműködés;
1.7. tájékoztatás adása a hivatalos fordítókról, valamint közreműködés az okiratok hivatalos fordításának beszerzésében;
1.8. segítségnyújtás a kérelmek kitöltésében, az előírt mellékletek tartalmi összeállításában, a kérelem benyújtásának formai előkészítésében;
1.9. kihelyezett konzuli fogadónapok előkészítése, a helyi szervezéssel és a tervezett eseményről szóló tájékoztatással járó feladatok végzése, adott esetben helyiség és infrastrukturális háttér biztosítása a helyszínre utazó konzuli tisztviselő számára;
1.10. a magyar külképviselettel szorosan együttműködve eskü-/fogadalomtételi napok előkészítése, megszervezése, helyiség rendelkezésre bocsátása.
2. A fenti feladatok végrehajtása során az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata az alábbiak figyelembevételével járhat el:
Az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata
2.1. tájékoztatás adása kizárólag az egyszerűsített honosításra vonatkozó hatályos jogszabályok tartalma, valamint az egységes honlapon található információk szerint történhet, szükség szerint kiegészítve a helyi sajátosságokkal összefüggő praktikus információkkal;
2.2. tevékenységét minden esetben Magyarország és Románia jogszabályainak betartásával végezheti;
2.3 tevékenységéért a Magyar Köztársaságot semminemű felelősség nem terheli;
2.4. a segítségnyújtást a leendő ügyfelek saját kezdeményezése alapján látja el, a segítségnyújtás igénybevétele nem tehető kötelezővé;
2.5 segítségnyújtása nem érinti az ügyfelek eljárási jogait és kötelezettségeit;
2.6. kérelem kitöltésében történő közreműködése kisegítő jellegű, amely nem váltja ki a kérelem benyújtáshoz fűződő jogkövetkezményeket;
2.7. a kérelmek benyújtását követően az egyszerűsített honosítási eljárásban nem tölthet be az eljárás érdemét közvetve vagy közvetlenül befolyásoló szerepet;
2.8. közreműködéséért – az okiratok és hiteles fordítások ügyféli kérelemre történő beszerzésének számlával igazolt költségein felül – nem kérhet egyéb illetéket, díjat vagy egyéb jellegű ellenszolgáltatást.
3. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium az 1. pontban meghatározott tevékenységek ellátását ingyenes képzéssel és folyamatos konzultáció lehetőségével segíti.
4. Jelen Együttműködési Megállapodás határozatlan időre jön létre, az aláírását követő napon lép hatályba.
5. A felek az Együttműködési Megállapodást, mint akaratukkal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag írták alá.
Budapest, 2010. november
Németh Zsolt Toró T. Tibor
Parlamenti államtitkár Ügyvezető elnök
Külügyminisztérium Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Répás Zsuzsanna Dr. Wetzel Tamás
Helyettes államtitkár Miniszteri biztos
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Krónika (Kolozsvár)

Stratégiai partnerség minden vonalon?
A romániai magyar belpolitikai erőviszonyok megváltoztatásához is hozzájárulhat a magyar kormány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kötött megállapodás, amelynek értelmében az utóbbi a könnyített honosítás folyamatában asszisztálna az anyaországi intézményeknek.
Újabb dimenzióval bővül a stratégiai partnerség
Szerdán, november 24-én megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a magyar Külügyminisztériummal illetve a közigazgatási és igazságügyi tárcával. A budapesti ceremónia után Toró T. Tibor csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon, amelyről a Krónika napilap tudósít. A Tőkés László nevével fémjelzett szervezet ügyvezető elnöke beszámolt arról, hogy a megállapodás tárgya az egyszerűsített honosítási eljárás megszerzésével kapcsolatos tájékoztatás. Elmondása szerint az „Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, azon belül is Tőkés László elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy a határon túli magyarok könnyített honosításának kérdését a köztudatban tartsa”, ezért helyes, hogy őket kérték fel a kérdés erdélyi kezelésére.
Mint ismeretes, az EMNT már korábban bejelentette az ún. Erdélyi Demokrácia Központok létrehozását, amelyek civil funkciót, a polgárokkal való kapcsolattartás szerepét töltenék be. Ez a leendő infrastrukturális keret az egyezség révén új tartalommal is megtelik. Gergely Balázs, a demokrácia-központok országos koordinátora a Krónika összefoglalója szerint elmagyarázta, hogy Magyarország erdélyi konzulátusainak részleges tehermentesítését szolgálja majd a kezdeményezés. Az állampolgárságot igénylők iratcsomóinak ellenőrzésében, az igénylők informálásában kívánnak szerepet vállalni. Segíthetnek a kihelyezett konzuli napok megrendezésében, valamint az állampolgársági fogadalomtétel dátumának egyeztetésében is.
Gergely Balázs azt is kifejtette, hogy a központok dolgozói részt vehetnek azokon a képzéseken, amelyeken a külképviseletek munkatársai is, így gyakorlatilag rendelkezni fognak minden szükséges ismerettel is. Az Új Magyar Szó arról is beszámol, hogy az elképzelések szerint húsz ilyen demokrácia-központ nyílna meg jövő év januárjában, Nagyváradon pedig már az elkövetkező tíz napban elindul a működés. A határ menti városon kívül hasonló intézmények nyitják meg kapuikat többek között Szatmáron, Kolozsváron, Zilahon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is.
Eszközök a hatalmi harcban
Kétségtelen, hogy a felvázolt infrastruktúra-rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy a könnyített honosítási eljárás tényleg „könnyen” működjön, senki sem várhatja el, hogy a három romániai külképviselet (Bukarest, Kolozsvár, Csíkszereda) egyedül megbirkózzon ezzel a feladattal. Gyanúsabb kérdés azonban a folyamat igen hangsúlyos átpolitizálása. Ne feledjük el ugyanis, hogy az EMNT többször is beharangozta pártalakítási szándékát, a kettős állampolgársággal kapcsolatos információszolgáltatás és segítéség könnyen politikai tőkévé kovácsolható.
Korábban sem volt titok, hogy az Orbán-kormány kiemelkedő státuszt szán Tőkés László és a körülötte kialakult tömörülésnek a nemzetpolitikai rendszerváltás által létrejövő új helyzetben. Ezt támasztja alá a stratégiai partnerség megkötése is. Az új megállapodást tehát joggal értelmezhető úgy, mint az anyaországi vezetés tudatos beavatkozása a romániai magyar politikai erőtérbe.
A módszer nem új, hiszen hasonló minta volt felfedezhető a kedvezménytörvény életbe lépése után megszülető státusirodák kapcsán is. Abban az időben Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) égisze alatt lettek átpolitizálva a szolgáltatások. Igaz, akkor sokkal kisebb mértékben volt versenyhelyzet a különböző csoportosulások között, következésképpen a dolog tétje is alacsonyabb volt. A kötekedők nyugodtan kérdezhetik meg, hogy miért nem használták a kettős állampolgárság esetében is a már meglévő státusirodák adta szervezeti hálót.
Ennek a kérdésnek a kapcsán, a hónap elején a Nyugati Jelen közölt egy összeállítást. Székely István, az RMDSZ mellett működő státusiroda-hálózat vezetője elmondta, hogy szó sincs a rendszer megszűnésétől. Ettől függetlenül azonban, a sajtóorgánum szerint megfigyelhető egy fokozatos leépülés párhuzamosan a kedvezménytörvény fontosságának leértékelődésével. A magyar állampolgárság felvételével ugyanis automatikusan érvényét veszti a jogszabály, igaz a kettő harmonizálásának konkrétumairól keveset nyilatkoztak a nemzetpolitika döntéshozói. A státusirodák közrejátszanak még az oktatási-nevelési támogatások megpályázásában és kézbesítésében, ám ezek a funkciók is átkerülhetnek az EMNT fennhatósága alá.
Persze az RMDSZ sem kívánja teljesen átengedni a kettős állampolgárság témája fölötti monopóliumot az EMNT-nek. Ennek bizonyítéka, hogy a párt Bihar megyei szervezete nemrégiben tájékoztató körutat kezdett, és egy füzetet is kiadott a szükséges információkkal. A témáról tudósító Krónika kérdésére Tóró T. Tibor kijelentette, tudomása van, hogy „a piacon nyüzsög más is”, ám alapjában véve helyesnek tartja, hogy az RMDSZ is érdeklődik a téma kapcsán. A kettős állampolgárság körüli imázs-harcban azonban nagy valószínűséggel az EMNT rendelkezik több ponttal, főként, ha figyelembe vesszük a másik oldalon tapasztalható nem egyértelmű viszonyulást a kérdéshez. A döntő tényező persze továbbra is az marad, hogy az erdélyi magyarság mekkora jelentőséget tulajdonít a témának.
Pap Szilárd István, Erdély.ma

Emlék, költővel
Tudunk majd vigyázni arra, nehogy mi magunk romboljuk szét az alapokat, amelyekre építhetünk majd a jövőben?
1993. február 5-én a néhány héttel azelőtt RMDSZ-elnöknek megválasztott Markó Béla Csíkszeredában tartotta első nyilvános szereplését a zsúfolásig telt Szakszervezeti Művelődési Házban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én vezettem a több órás találkozót. Nemrég a kezembe került az a szöveg, amellyel akkor Markó Bélát köszöntöttem. Íme néhány mondata:
1993. február 5-én a néhány héttel azelőtt RMDSZ-elnöknek megválasztott Markó Béla Csíkszeredában tartotta első nyilvános szereplését a zsúfolásig telt Szakszervezeti Művelődési Házban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én vezettem a több órás találkozót. Nemrég a kezembe került az a szöveg, amellyel akkor Markó Bélát köszöntöttem. Íme néhány mondata:
„Nagyon egyszerű lenne Markó Bélát költőként köszönteni, verseiből idézni. Hasonlóképpen üdvözölhetnénk politikai hitvallásának részleteivel a szenátort, a frissen megválasztott RMDSZ-elnököt. És mégis azt gondolom, hogy nekünk Markó Bélában azt az embert kell köszöntenünk, akinek volt bátorsága elfogadni ezt a hallatlanul felelősségteljes, fáradságos és vesződséges, egyértelmű közösségszolgálatot jelentő megbízatást, és meggyőződésem, hogy semmiképpen nem hatalmat és egyéni érvényesülést.
Az elmúlt három esztendő a maga tekervényes útjaival, kis győzelmeivel és nagy ingadozásaival megmutatta, hogy rövid távon felemelkedést és gyors stabilitást várni – puszta álom. Az élet ebben a diktatúra köpönyegéből úgy-ahogy kibújt országban lassú változás, és nem más ez a demokrácia gyermekbetegségeivel küszködő RMDSZ-ben sem. Éppen ezért érzem úgy, hogy Markó Béla szövetségi elnököt mi azzal tudjuk a leginkább köszönteni, ha elmondjuk, hogy bízunk benne.
Bízunk megfontoltságában, egyensúlyteremtő erejében, bízunk abban, hogy a szervezet elveit fel nem adva és tagjainak mindennapi életére fordított figyelmét fokozva küzd az egész ország demokratikus változásaiért, hiszen enélkül esélyeink alaposan megcsappannának. És nem utolsó sorban bízunk abban, hogy olyan vezetőkkel veszi magát körül, akik nem valamiféle meggazdagodó új elitként válnak az ügyszolgálat haszonélvezőivé, valahol magasan a tagság feje fölött alakítva ki zártkörű RMDSZ-klubokat, hanem legfontosabb ismérvük közösségeik gyakorlati és tényszerű szolgálata lesz.
Költőből valaki politikus lesz: nem ritka ez a megrázkódtatásokkal teli, alig-alig eszmélő Kelet- és Közép-Európában. De ha majd el tudjuk hozni azt az időt, hogy politikusból legyen és lehessen valaki újra költő, csak akkor mondhatjuk el, hogy a társadalomalakítás valóban jó mulatság és sikeres férfimunka volt. Ilyen időt kívánok Markó Bélának – és ilyen időt kívánok mindannyiunknak!” Azóta eltelt tizenhét esztendő. De vajon eljött már az az idő, amiről akkor beszéltem? Abból a politikusból, aki közel két évtizeden át mégiscsak képes volt egyben tartani a romániai magyarságot, lehet újra kizárólag csak költő? 2010. december 11-én Marosvásárhelyen összeül a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Olyan időkben, amikor belülről is, kívülről is, szavakkal és szavak nélkül is egyre többen támadják az RMDSZ-t és vele együtt azt az oly nehezen, de mégiscsak bizonyított elvet, miszerint itthon, parlamenti úton lehet működő és érvényesíthető nemzetiségi garanciákat beépíteni a romániai jog- és intézményrendszerbe.
Tudunk majd vigyázni arra, nehogy mi magunk romboljuk szét az alapokat, amelyekre romániai kormányoktól és pártoktól függetlenül építhetünk majd a jövőben? Megengedheti magának az erdélyi magyarság azt a fényűzést, hogy ne a saját fejével gondolkodjon, hanem bábként tegye azt, amit mások mondanak, a politikai kötelek és a nemzeti mézesmadzagok között forgatva a fejét, amíg teljesen el nem szédül? Szüksége van három pártra, a parlamenti képviselet és a kormányzati részvétel biztos felszámolásával, vagy mégiscsak az együtthaladás, a saját magunk összeszedése az egyetlen biztos fogódzó?
2010-ben 1993-hoz képest sok szempontból más világ van. Veszítettünk naivitásunkból, rájöttünk, hogy az európai integráció nem mindent egyik napról a másikra gyógyító csodaszer, a társadalom szétmorzsolódik és fiatalok egész sora nőtt fel, akik számára a szabadság természetes, mindaz pedig, ami velünk, szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel történt – süllyedő emlék az időben. A romániai magyarság azonban még mindig a saját földjén él. És internetes korunkban, ebben a mondatban a „saját” a kulcsszó. És mindaz, ami hozzá rendeltetik.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László: máig hatnak Trianon következményei
Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra - hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Budapesten. A Kempinski Szállodában tartott sajtófogadás a kilencven évvel ezelőtt történtekre emlékezve harangzúgással kezdődött. Az erdélyi magyar politikus felidézte a szállodában nyolc éve e napon, az akkori román és magyar kormányfő részvételével tartott koccintást, és azt mondta: "azért jöttünk össze, hogy erkölcsi értelemben lemossuk a gyalázatot". "Le akarjuk zárni azt az időszakot, ami december 5-ével kezdődött" - fogalmazott, utalva a hat évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra is.
Tőkés László rámutatott arra, hogy Trianon következményei máig hatnak; a magyarországi lakosságszám az idén 10 millió alá csökkent, és vészes a határon túli magyarság népességfogyatkozása is. Az utóbbi húsz évben mintegy 1 millióval csökkent a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma - mondta. Hozzátette: egészen drámai Trianon utóélete. Csaknem egy évszázad alatt a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya - a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében - 80-20 százalékra torzult - jegyezte meg.
Az EMNT elnöke a szomszédos románságnak nemzeti ünnepük alkalmából őszinte jókívánságát fejezte ki, ugyanakkor kiemelte: a feltétlen jószándék és szolidaritás sem feledtetheti, hogy örömünnepük számunkra gyásznap, hiszen kilencven évvel ezelőtt "Nagyrománia Magyarország feldarabolásával jött létre".
Tőkés László utalt 1918. december 1-jére, "az első koccintásra", amikor a román csapatok birtokukba vették Erdélyt, megszállták Brassót, Kolozsvárt, Csíkszeredát és Nagyváradot. Mint mondta, ezt követte nyolc évvel ezelőtt a Kempinski Szállodában tartott "második koccintás", amikor Adrian Nastase akkori román és Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnök részvételével tartottak ünnepséget, "konstruktív vigassággal ünnepelvén az erdélyi magyarság mohácsi nagyságrendű trianoni tragédiáját". Az EMNT elnöke kitért egy "harmadik koccintásra" is, arra, hogy egy évvel ezelőtt Szász Jenő, a romániai Magyar Polgári Párt általa illegitimnek nevezett elnöke is részt vett Traian Basescu román elnök meghívására a Bukarestben ez alkalomból tartott rendezvényen.
Úgy fogalmazott: fájdalmas, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mindmáig nem képes szakítani kettős, kétes múltjával, olyan vezető képviselői, mint Seres Dénes, Derzsi Ákos parlamenti képviselők, Fekete András, Frunda György szenátorok megtagadják a szervezetük által egyébként támogatott külhoni magyar állampolgárságot. "Felszólítjuk a nemzetük rovására koccintókat, a hazai szociálliberálisokat, valamint az erdélyi opportunistákat, hogy magatartásukért kövessék meg a nemzetet, álljanak az oldalára" - fogalmazott nyilatkozatában Tőkés László. A politikus az európai egyesülésben jelölte meg a magyarság egyesülésének keretét és távlatát.
Tőkés László és Toró T. Tibor, a tanács ügyvezető elnöke a sajtó képviselői számára kiosztott nyilatkozatában azzal a felhívással fordult a világ magyarságához, hogy magától értetődő természetességgel vállalja mindenki önazonosságát a Kárpát-medence több, magyarok lakta országában a közeljövőben tartandó népszámlálások során. Toró T. Tibor kifejtette: széles körű összefogást szorgalmaznak, amely a társadalom minden területét átfogja, s szükségesnek tartanak külön stratégiákat a tömbmagyar területek és a szórványvidékek magyarságának minél teljesebb "mozgósítására". "A szószékeken és a mikrofonok előtt, az iskolai katedrákon és az internetes közösségi oldalakon is legyen egy és ugyanaz a jelszó: Magyarnak lenni jó" - írták felhívásukban. Az elképzelések megvalósítására cselekvési tervet dolgoznak majd ki.
Toró T. Tibor kitért arra is, hogy a magyar nemzettel való közjogi viszony rendezése az állampolgárság intézményén keresztül valósulhat meg. E téren áttörés valósult meg ez évben az egyszerűsített honosítás elfogadásával. Manna.ro

Csík már „betelt”
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától.
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától. Az érdeklődőket egyelőre a kolozsvári és bukaresti konzulátusra, illetve Magyarországra irányítják.
„Nem tudjuk, mi történik majd június 30-a után, jelenleg Budapest utasításaira várunk” – magyarázta érdeklődésünkre a konzulátusi alkalmazott. A csíkszeredai diplomáciai képviselet külföldön tartózkodó ügyvivőjét, Balogh György konzult lapunk tegnap nem tudta elérni az ügyben.
A kolozsvári és a bukaresti konzulátus előrejegyzési naptárában még bőven van hely. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzultól megtudtuk, eddig több mint négyezren jelezték, hogy jövőre kérvényezni kívánják az állampolgárságot. „Akik most fordulnak hozzánk, azokat márciusban várjuk a kérvényükkel” – mondta a diplomata. Drávucz Herbert bukaresti főkonzul tájékoztatása szerint eddig több mint háromszázan keresték meg ügyfélszolgálatukat, a legutóbbi jelentkezőt március 4-re hívták be a diplomáciai képviseletre.
Wetzel Tamás miniszteri biztos tegnap igyekezett megnyugtatni az állampolgársághoz folyamodókat: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Az MTI-nek elmondta: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Így semmi akadálya nincs annak, hogy december közepére minden készen álljon az egyszerűsített honosítási eljárás január 1-jei indulásához.
Tájékoztatása szerint a kormány 830 millió forintot biztosított az idei fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt pedig 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez, akiknek természetesen a munkavégzéshez szükséges feltételeket is biztosítani kellett. Emellett az egyes külképviseletek bővítése is szükségessé vált. Ráadásul a gyors adattovábbítás és elbírálás érdekében a jelenlegi informatikai rendszereket is fejleszteni, illetve bővíteni kellett.
Jelenleg a „finomhangolásnál” tartanak, az egyes képzések ugyanis a napokban fejeződnek be, az informatikai rendszerek már a tesztelési folyamatban vannak, illetve a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb ingatlanok átalakítása is szükséges három külképviselet (Csíkszereda, Kolozsvár, Szabadka) esetében.
A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők.
Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8-10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Helyi történelmünk ismert és feltáratlan eseményeit egyaránt őrzi a levéltár
Flóra Ágnes szerint a levéltárosnak elsősorban a kutatót és kutatást kell segítenie
Az állami levéltár idén ősszel új székhelyhez jutott Kolozsváron: a volt Herbák János (Clujana) cipőgyár volt igazgatósági épületében. Az avató ünnepségen ismerkedtem meg Flóra Ágnes történésszel, levéltárossal, az intézet magyar munkatársával, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-filozófia karán szerzett történész–művészettörténész diplomát 2002-ben, majd ezt követően a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) Medievisztika szakán folytatott magiszteri tanulmányokat. Ebben az intézményben készíti jelenleg doktori disszertációját is. Flóra Ágnes 2008-ban került a levéltár kolozsvári fiókjához, ahol az utolsó magyar szakembert, Kiss Andrást 1983-ban nyugdíjazták.
– Milyen képességek, illetve adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy történészhallgatóból jó levéltáros váljon?
– Amikor 2008 májusában alkalmaztak a Román Országos Levéltárban, a levéltárosi szakmáról csak annyi ismeretem volt, amennyit kutatóként a kutatóteremben láttam és tapasztaltam. Ez azonban hasznomra szolgált, mert az a levéltáros, aki rendszeresen kutat, jobban tudja értékelni az irat forrásértékét, és ez a tény sokat segít a rendezési folyamatban. Fontos, hogy legyen benne hajlandóság és némi vonzódás ahhoz, hogy régi iratokkal foglalkozzon. Ezenkívül szükséges némi paleográfiai ismeret és nyelvtudás, hiszen a történeti levéltárak rendezéséhez ismerni kell azokat az írásmódokat, nyelveket, amelyeken az iratok íródtak. A magyar levéltári és levéltáros múltnak, azon belül az erdélyinek is, szerencsére nagyon gazdag hagyománya van, amire lehet építkezni. Kelemen Lajos, Jakó Zsigmond vagy Kiss András már kijelölték azokat a támpontokat, melyeket követni kell az erdélyi történeti levéltárak rendezésekor, csak haladni kell tovább a „kifeszített zsinór mentén”. Ugyanakkor szerintem a jó levéltárosnak arra kell törekednie, hogy elsősorban a kutatót és kutatást segítse. És természetesen ez a szakma kevésbé ajánlott a por- és penészallergiásoknak.
– Mi a legfontosabb ebben a szakmában?
– Jelentős különbségek vannak a magyarországi és a romániai levéltáros rendszer között. Bár tisztában voltam a helyi viszonyokkal, amikor felvételt nyertem a kolozsvári levéltárba, abban reménykedtem, hogy az intézmény vezetésében bekövetkezett kedvező változások – a Magyar Országos Levéltárhoz hasonlóan – kissé „tudományosítják” a levéltáros munkáját. Ami – jelen állapotában – valójában csak részben szól irat- és levéltárrendezésről. Megkockáztatnám, hogy a rendezés csak a töredékét képezi a levéltárban végzett munkának. Nagy hangsúlyt kap a hazai levéltári rendszerben a terepmunka, az úgymond időnkénti szervellenőrzés. Ez gyakorlatilag intézmények, nagyobb vállalatok és cégek, vagy akár kisebb iratképzők irattárainak a rendszeres ellenőrzésén alapul. Ez a művelet önmagában fontos a mai, még használatban lévő és gyarapodó levéltáraknak az utókor számára való megőrzésben. A jogi hézagok miatt viszont a levéltáros olykor tehetetlen az irattár-pusztulásokkal szemben. A terepmunkán kívül igen időigényes az állampolgári kérések teljesítése. Ezek elsősorban olyan kérések, amelyekben különböző jogszabályokban rögzített jogok érvényesítéséhez szükséges iratok másolatait vagy kivonatait kérik. De igen sok a családi vonatkozású kérés is. Ezenkívül időnként kutatótermi szolgálatot is teljesítek. Meglátásom szerint az egyszerre több feladatot ellátó levéltáros nem lehet hatékony. Kutatómunkára – bár úgymond kéznél van az anyag – nem jut idő, s a levéltár az ilyen irányú ambíciókat nem is támogatja. Ebben is lényegesen különbözik az itthoni felfogás a magyarországi levéltári hagyományoktól, ahol a levéltárosnak heti kutatónapja vagy napjai vannak.
– Hogyan keltené fel az érdeklődését egy átlagembernek a levéltár iránt?
– Manapság azt hiszem az a leghatásosabb, ha a médiához fordul, legyen az írott vagy elektronikus. Ez jut el leghamarabb az emberekhez, ezeken a csatornákon keresztül lehet „megmozgatni”, megnyerni a közvéleményt. A szaklapok általában a szakmabeliekhez jutnak el, az átlagértelmiség többsége, sajnos, nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a szakkiadványokat rendszeresen vásárolja. A média mellett az internetet is meg kell említenem, mert ez már hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és a fiatalabb korosztály szinte csak a hírportálokon vagy más internetes oldalakon tájékozódik a napi eseményekről. Az év elején megpróbáltam létrehozni egy ingyenes tárhelyen egy erdélyi magyar levéltáros oldalt. Sajnos, hamar kiderült számomra, hogy az ilyen ingyenes felületek blogolásra vagy személyi honlapnak megfelelőek. Jelen pillanatban Nagy Mihállyal, a Román Országos Levéltár aligazgatójával keressük a megoldást egy nagyobb tárhely biztosítására. Ezen a portálon, terveink szerint a kutatók, de az egyszerű állampolgárok eligazodását szolgáló gyakorlati és közhasznú információk mellett egy népszerűsítő rovatot is indítanánk. A Magyar Országos Levéltárnak (M.O.L) honlapján olvasható „A hét dokumentuma” című sorozat, melynek keretén belül egy iratot és a hozzá kapcsolódó történeti adatokat mutatják be az olvasóknak, internetezőknek. Valami hasonlót gondoltunk mi is, de nem kizárólag a M.O.L. oldalán látott példa miatt, hanem mert ennek volt hagyománya ’89 előtt. Kiss András levéltáros például rendszeresen közölt a napi vagy heti sajtóban egy-egy levéltári irathoz kapcsolódó, vagy abból kiinduló rövid történeti áttekintőt. A népszerűsítést azért tartom igen fontosnak, mert egy levéltárról sokkal kevesebbet tudnak az emberek, mint mondjuk a könyvtárakról. Az érdeklődés is nagyobb a könyvtárak iránt, mert az közelebb áll az emberekhez. Könyv minden házban található, de régi irat igen ritkán bukkan elő a családi iratok közt.
– Mi az, amit a kolozsvári levéltárban feltétlenül meg kell tekinteni az odalátogatónak?
– A levéltár is olyan, mint egy múzeum vagy könyvtár. Az egyéntől függ, hogy mit tart érdekesebbnek, mire szán időt. Amikor egyetemi hallgatók csoportos látogatását vezetem, próbálok szakirányuknak megfelelően válogatni a számos érdekes irat közül. Irodalmároknak igyekszem irodalmunk jeles képviselőinek kézírását megmutatni: Arany János levelét, Kölcsey Ferenc vagy ifj. Heltai Gáspár bejegyzéseit, ami valahogy kézzelfoghatóvá teszi a tankönyvekből, olvasmányokból ismert „nagyokat”. Vagy megmutatom az ótordai anyakönyvben Petőfi Sándor nevét egy házasságkötés tanúi közt, példázva azt, hogy a levéltári kutatás során váratlan helyeken is előbukkanhatnak érdekes adatok. Művészettörténészeknek igyekszem címeresleveleket, díszesebb iratokat, tervrajzokat mutatni. De minden esetben hangsúlyozom: a levéltári kutatás messze nem ilyen látványos. Sokszor több folyóméternyi anyagot kell átfésülni ahhoz, hogy néhány érdekes adatot találjunk.
Sok minden lehet vonzó az átlagember számára is. Például, hogy az anyakönyvekből összeállíthatja a családfáját, vagy régi fotókat nézegethet, a kíváncsiabbak betekinthetnek mások levelezésébe. Az én kedvencem Kolozsvár város levéltárának első leltára, amelyet 1592-ben Diósy Gergely, a város akkori jegyzője állított össze.
– Melyik a legrégebbi, illetve legérdekesebb dokumentuma a kolozsvári levéltárnak?
– A volt Dermata igazgatósági vagy tisztviselő-palota ( manapság Clujana palota) néven ismert levéltári épületben eredetileg a 20. századi illetve a gazdasági fondok kerültek volna. Ez a terv csak részben valósult meg, sok kijelölt levéltári fond csupán töredékét szállították át. Arra nem vállalkoznék, hogy a legérdekesebb ott található iratot megnevezzem, mert ez egyrészt nagyon szubjektív dolog, másrészt pedig nem ismerem teljesen azokat az anyagokat. De meggyőződésem, hogy mindegyik tartalmaz érdekességeket. A Román Kommunista Párt anyagát külön megemlíteném, mert számos új adatot tárhat még fel a korszak kutatói számára. Jelenleg a legrégebbi eredeti irat az ideiglenesen, néhány évre ott elhelyezett Szatmár Vármegye levéltárában található, ha nem csal az emlékezetem, egy 1402-ben keltezett vagyonelosztási levél, vagy ahogy a szaknyelvben hívják, osztálylevél.
– Kikből áll ma össze a leveltár „közönsége”, akik igénybe veszik a levéltári dokumentumokat?
– A kutatóterem napi átlagforgalma 6-7 fő. Többségében történészek, történészhallgatók, kutatók, tanárok, egyetemi oktatók keresik fel. De egyre gyakoribbak a családfakutatók és az újságírók is. Ők azok, akik a kutatótermi szolgáltatásokat veszik igénybe. Ezenkívül van ügyfélszolgálat, ahova az állampolgárok a különböző ügyintézéseikhez szükséges kéréseiket teszik le. Itt a legkülönbözőbb végzettségű emberek fordulnak meg.
– Találkozásunkkor említette, hogy azon öt személy között volt, akiket országos viszonylatban alkalmaztak a levéltárban. Hol van a másik négy magyar alkalmazott? Tartják-e egymással a kapcsolatot?
– Mint említettem: összesen 5 magyar levéltáros dolgozik a Román Országos Levéltár megyei levéltáraiban. Szatmáron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron van magyar levéltáros, illetve az idei év elejétől Nagy Mihály a Román Országos Levéltár aligazgatója. Kapcsolatban vagyunk egymással, ha nem is napi szinten, de követjük egymás tevékenységét. Sőt a 2009-ben Budapesten megjelent Levéltári Kézikönyv románra fordításán is együtt dolgozunk.
– Vannak-e titkosított iratok a kolozsvári levéltárban?
– Gondolom elsősorban arra irányul a kérdés, hogy vannak-e olyan fondok, amelyek nem hozzáférhetőek. Sajnos, sok fond nem kutatható, de nem elsősorban titkosítás miatt, hanem mert nincsenek rendezve, leltározva, így azok nem kerülhetnek be a kutatóterembe. Ezenkívül pedig vannak azok az irattípusok, amelyek később kutathatók, a személyi adatok védelme vagy más jogszabályi megkötések miatt, csak meghatározott idő után kerülhetnek nyilvánosságra. Ebbe a kategóriába tartoznak az anyakönyvek is, amelyek a keletkezéstől számított 100 év után kutathatók, tehát jelenleg 1910-ig. De ugyanez a szabály vonatkozik az orvosi papírokra is, amelyek személyes adatokat és diagnózist tartalmaznak, de szintén 100 év a nemzetbiztonsági iratok titkosítása is. 90 év a közjegyzői, bírósági és bűnügyi iratok kutathatósági korlátja. 50 év vonatkozik egyes külügyminisztériumi iratokra, magántőkével működő vállalatok bizonyos irataira. A magánéleti adatok pedig 40 évvel az egyén halála után kerülhetnek nyilvánosság elé, ha az iratokat letétbe helyező személy másképp nem rendelkezett.
A 2007-ben bekövetkezett főigazgatói váltás ezen a téren is szemléletváltást hozott. Ma, azt hiszem, központi szinten szándékos kutatáskorlátozásról nem beszélhetünk, még akkor sem, ha helyi szinten egyes vezetők olykor másképp értelmeznek dolgokat. A jelenlegi vezetés nagyon korrektül viszonyul a kutatáshoz. Azok az anyagok, amelyek a közelmúltban nem voltak kutathatók, vagy csak külön engedéllyel, ma bárki számára elérhetők. Szerencsére túl vagyunk azon a sötét, 90-es évek elején kezdődött levéltári korszakon, amikor a kutatást többszörösen gáncsolták. A kolozsvári levéltárból 1992-ben például, több száz folyóméternyi anyagot szállítottak előbb a Vâlcea-i levéltárba majd Gyulafehérvárra, melyek részben csak idén kerültek vissza. Az elszállított iratoknak csupán a töredékéről készült mikrofilm, így azok szinte 20 évre kikerültek a kutatásból. Sőt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vagy részben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) iratanyagának esetében a rendezésnek a lehetőségét is elvették. Sajnos, Kolozsvár város levéltárának 1700-ig terjedő része is csak nemrég került vissza Gyulafehérvárról, és enyhén fogalmazva a költöztetés nem a javát szolgálta. Próbálunk támogatást szerezni a részleges állagmegóvásra, szervezetek segítségével, egyesületeken keresztül, és reménykedem abban, hogy valamilyen formában sikerül majd a kolozsvári magyarságot is beavatni. Hiszen a levéltár őrzi helyi történelmünk ismert vagy még feltáratlan eseményeit egyaránt, amiért felelősséget kell éreznünk. Szabadság (Kolozsvár)

Átadták a Julianus-díjakat Csíkszeredában
Tizennyolcadik alkalommal kapták meg az elismerést azok, akik munkájukkal a legtöbbet teszik a magyarságért.
A Julianus Alapítvány elnöke szerint három szempont érvényesül az elismerés odaítélésénél: „Az első, hogy olyan kapjon díjat, aki a magyar emlékeket védelmezi. Második, olyan kapjon díjat, aki a magyar ügyet szolgálja. Harmadik, olyan kapjon díjat, aki cselekszik a magyar nyelv védelmében" – sorolta Beder Tibor.
Díjazták Kalmár Zoltán újságírót, a nagyszebeni szórványmagyar közösséget összetartó munkájáért. A szabadkai Maurer Oszkár azért kapott elismerést, mert a szerémségi szórványmagyarságot védi az asszimilációtól. Elismerésben részesült a tordai Pataki József, aki több mint 2500 magyar honvéd sírját azonosította és emlékművet állított nekik
Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a magyar nyelv hivatalos használatáért, a párizsi Bernard Le Calloch pedig a Trianon óta szétdarabolt magyar közösségek kutatásáért kapta meg a Julianus-díjat.
Csúcs Mária
Duna TV, Erdély.ma

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megszületésénél ugyanazok bábáskodnak, akik három éve létrehozták a Magyar Polgári Pártot (MPP). Várhatóan Toró T. Tibor áll az új politikai alakulat bejegyzését „levezénylő” bizottság élére. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökének neve ritkán bukkan fel a magyarországi sajtóban. Pedig a Tőkés Lászlót árnyékként követő egykori RMDSZ-es törvényhozó már a kezdetektől jelen van romániai magyar politikában.
A román képviselőház honlapján olvasható önéletrajz szerint az 1957-ben született, eredeti szakmájára nézve kutató fizikus Toró számára egyenes út vezetett a néhai Nicolae Ceausescu irányította Román Kommunista Pártból az RMDSZ radikális szárnyába. (Az állampártba 1978-ban, még egyetemistaként vették be.) A Ceausescu-rezsim bukása után, 1990-ben első elnökévé választotta a frissen létrejött MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége).
Akkori kollégái között megtalálni a mai EMNT csaknem teljes vezérkarát: Szilágyi Zsoltot,az Európai Parlament alelnöki posztját betöltő Tőkés László tanácsadóját, Mátis Jenőt, a két éve Csíkszereda polgármesteri székéért az MPP színeiben indult Papp Elődöt, valamint Borbély Zsolt Attilát. A MISZSZ radikális fiataljainak köszönhetően lett SzőcsGéza (ma az Orbánkormány kulturális államtitkára) az RMDSZ első főtitkára. Toró 1993-ig volt a MISZSZ elnöke. Vezetése alatt a szervezet fő fegyverténye Domokos Géza visszaléptetése volt. Főként arra hivatkoztak, az RMDSZ alapító elnöke póttagja volt a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának. Később Toró a Reform Tömörülés elnökeként hívta fel magára a figyelmet. Ez volt az egyetlen platform, amely a Tőkés tiszteletbeli elnökségét eltörlő 2003. februári kongreszszus idején kiállt a püspök mellett a párhuzamosan zajló Láncos-templombeli rendezvényen. Előzőleg „diktatúra bevezetésével” vádolta az RMDSZ vezetőit, holott 2000-ben a Reform Tömörülés három új képviselője került be a parlamentbe, köztük Toró is. Nyolc éven át tűrte a „diktatúrát” az RMDSZ törvényhozójaként. Párhuzamosan az EMNT alelnökeként segédkezett az MPP megalakításánál. RMDSZ-es források szerint az új pártot hivatott támogatni az a próbálkozás, hogy a magyar állampolgársággal kapcsolatos romániai feladatokat az EMNT hatáskörébe vonják. November végén Budapesten Toró és Németh Zsolt külügyi államtitkár aláírt egy megállapodást, amely szerint az EMNT tájékoztató irodahálózattal segíti az egyszerű honosítást, és a magyar külképviseletekkel együttműködve gondoskodik „az „eskü-/fogadalomtételi napok előkészítéséről, megszervezéséről, helyiség rendelkezésre bocsátásáról”. RMDSZ-es források szerint ez a megállapodás lényege: összekapcsolni a magyar állampolgárság megadását az EMNT-vel, illetve rajta keresztül az újonnan létrejövő párttal.
Szőcs Levente, Bukarest, Népszabadság

Egyszerűsített honosítás: teljes gőzzel folyik a felkészülés
Wetzel Tamás: közel kilencvenéves adósságot törlesztünk
Tájékoztatókat tart Erdélyben december 8–10. között Wetzel Tamás magyar miniszteri biztos az erdélyi Demokrácia Központok hálózata munkatársai számára, akik a magyar diplomáciai külképviseletek mellett nyújtanak majd segítséget a magyar állampolgárságot igénylőknek. Eddig Csíkszeredában és Kolozsváron szerveztek képzést, ma pedig Nagyváradon tartanak tájékoztatást. Mindezt Wetzel Tamás tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján jelentette be, amelyen részt vett Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul és Gergely Balázs, a Demokrácia Központok hálózatának igazgatója is. A magyar külügyi biztos kifejtette: nagy az érdeklődés az egyszerű honosítás iránt, amely által kilencvenéves adósságot próbálnak törleszteni. Wetzel szerint eddig „heroikus” munkát folytattak annak érdekében, hogy 2011. január 3-ra a lehető legjobban felkészüljenek a kérelmek fogadására, és minél zökkenőmentesebbé váljék az ügyintézés.
A háromnapos képzés lényege, hogy a Demokrácia Központok munkatársai minél nagyobb segítséget tudjanak majd nyújtani mindazok számára, akik meg szeretnék szerezni a kettős állampolgárságot – fejtette ki tegnap, Kolozsváron a sajtónak Gergely Balázs, a hálózat igazgatója.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nemrég együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormánnyal, amelynek értelmében a Demokrácia Központokat partnernek tekinti az egyszerűsített honosításhoz kapcsolódó kérdésekben, problémákban és az ügyintézés egy részében. A Demokrácia Központok a két erdélyi – csíkszeredai és kolozsvári – konzulátus munkáját egészítik majd ki január 3-tól: egyebek mellett segítenek a népszerűsítésben, a tájékoztatásban és az iratcsomók összeállításában.
„A lehető legjobban fel kell készülnünk” – hangsúlyozta Gergely Balázs, kifejezve reményét, hogy a képzésnek nagy hasznát fogják venni. Elmondta: a csapat egy része az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom Egyesület alkalmazottaiból tevődik össze, másrészt pedig önkéntesekből áll. A Demokrácia Központok ingyen és bérmentve segítenek majd mindazoknak, akik hozzájuk fordulnak.
Gergely Balázs felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben a piacon olyan „szereplők” jelentek meg, akik a magyar állampolgárság kapcsán próbálnak eligazítást nyújtani, ezekkel szemben azonban elővigyázatosnak kell lenni. Hangsúlyozta: az egyszerű honosításra vonatkozóan hiteles tájékoztatást csakis a magyar külképviseleteken és a Demokrácia Központokban kaphatnak.
Wetzel Tamás közölte: a magyar állampolgárság egyszerűsített eljárással való megadásával közel kilencvenéves adósságot próbálnak törleszteni. „Hatalmas, heroikus feladatnak nézünk elébe, hiszen nagyon sokan érdeklődnek, ami pozitív számunkra” – mondta a magyar miniszteri biztos. Elmondása szerint hatalmas személyzeti, infrastrukturális és informatikai fejlesztésen vannak túl annak érdekében, hogy minél egyszerűbbé, könnyebbé és zökkenő mentesebbé tegyék az ügyintézést. „Az a célunk, hogy a lehető legügyfélbarátabbá és bürokráciamentessé tegyük az eljárást” – hangsúlyozta Wetzel Tamás. Kifejtette: a népszerűsítésben, a tájékoztatásban és a kérelmek előkészítésében nagy segítséget nyújtanak a Demokrácia Központok.
Kolozsváron november 8-tól regisztrálják a kérelem-átvételi időpontokat – tájékoztatott Szilágyi Mátyás magyar főkonzul. Beszámolt arról, hogy a kincses városban nagy az érdeklődés a magyar állampolgárság megszerzése iránt, eddig 4000–4200-ra tehető az igénylők száma, naponta 50–60-an fordulnak hozzájuk. A konzulátuson teljes gőzzel folyik a munka, különböző fejlesztéseket eszközöltek, bővítették a személyzetet, s várhatóan újabb létszámnövelésre lehet számítani.
Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt, vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nem áll fenn valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz. A fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek.
P. A. M. Szabadság (Kolozsvár)

Székely portákat fotózott a Google
Bár hivatalosan az országnak csupán nyolc nagyvárosát fotózta a Street View-csapat, valójában több Hargita megyei település is felkerült a Google utcanézet-szolgáltatásába. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós mellett az E578-as európai út, a 12C és a 13A országút egyes szakaszai, illetve az azok mentén fekvő településeken is lehet nézelődni – virtuálisan.
Hivatalosan szerdán vezette be Romániában a Street View elnevezésű navigációs szolgáltatást a Google. A világ legnagyobb keresőportálja a bukaresti bejelentés szerint egyelőre Arad, Brassó, Bukarest, Kolozsvár, Konstanca, Nagyvárad, Nagyszeben és Temesvár utcáit vette fel a rendszerbe és tette lehetővé az utcák, terek böngészését a panorámaképek révén. A hivatalos közléstől eltérően az említettek mellett több Hargita megyei település is szerepel a szolgáltatásban. Terjedelmesen csak Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt lehet virtuálisan végigsétálni, de Gyergyószentmiklós, Szentegyháza, Tusnádfürdő, valamint számos község és falu főutcái is elérhetők.
A 360 fokos panorámaképeket a felvételeken látható állapotok szerint valamikor a tavaly készíthették. Csíkszeredában például a Nagy Imre utca még alaposan fel van túrva, a Taploca utca felújítása javában zajlik. Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi felvételekkel is. Gyergyószentmiklós egy része, illetve az 578-as európai út, valamint a 12C és a 13A országút egyes szakaszai mentén fekvő települések is megtekinthetők, utóbbiak esetében viszont csak a főút mentén lehet szétnézni. Kisebb megszakításokkal a Csíkszereda – Székelyudvarhely vagy a Gyergyószentmiklós – Békás-szoros, illetve a Gyergyószentmiklós – Tusnádfürdő útszakasz is végigkövethető.
„Valóban nagyobb területet fed le Romániában a Street View, mint ami a hivatalos közleményben szerepel, de azokról a bejelentést akkor tesszük meg, amikor sikerült nagyobb összefüggő területeket is lefotóznunk, illetve feldolgoznunk” – érvelt a Hargita Népe megkeresésére a Google Románia szóvivője, Gabriela Chiorean. Mint mondta, a jelenleg elérhető panorámafotók 2008 és 2009 folyamán készültek, azok feldolgozása – arcok, autórendszámok, cégfeliratok kitakarása – azonban több időt vesz igénybe. „Romániában egyébként jelenleg összesen több mint 6000 km-t fed le a Street View” – tette hozzá Chiorean.
Kérdésünkre, merültek-e fel adatvédelmi aggodalmak a fotózás során a lakosság részéről, a szóvivő elmondta, az adatgyűjtés előzetes engedélyeztetés alapján, a személyes adatvédelmi törvények betartásával történt, ellenben ha bárki úgy érzi, a közzétett képek sértik jogait – például nem szeretné, ha ingatlanja bárki számára látható maradna –, a weboldalon jelezheti ebbéli igényét a Google-nek, az pedig elhomályosítja a kérdéses részt.
Románia különben a 27. ország, amelyet a Google felvett a Street View térképére, a projekten két évig dolgoztak a szakemberek. A képeket járművekre szerelt speciális kamerákkal készítették, amelyek menet közben rögzítették a felvételeket. Az ingyenes, minden internetező számára hozzáférhető szolgáltatás a Google honlapjáról érhető el. A rendszert egyszerű használni: a keresőbe a kívánt helyszínt begépelve vagy a térkép alkalmazásra váltva lehet kikeresni az adott utcát, majd a kép bal oldaláról az emberalakot formázó figurát egérrel rá kell húzni az utcára. A szolgáltatás útvonaltervezésre is használható, az indulási pont, valamint a keresett helyszín megjelölésével még a gyakorlati séta előtt virtuálisan megtekinthető az ajánlott útvonal.
A Google utcanézőjét legalább egy évvel megelőzte a norc.ro, amely hasonló módszerrel készítette el a hasonló elven, bár szerényebb keretek között működő szolgáltatását.
Mihály László, Szüszer-Nagy Róbert, Hargita Népe (Csíkszereda)

Kettős állampolgárság: elég a hiteles fordítás
Valóban nem kell közjegyzővel hitelesíttetni a hivatalos fordító által lefordított, a magyar állampolgárság könnyített megszerzéséhez szükséges román dokumentumokat – erősítette meg tegnap a Krónika kérdésére Péter Emőke, az Erdélyi Demokrácia-központ irodahálózat ügyvezető titkára.
Mint elmondta, elég ha a külképviseleteken vagy a magyarországi önkormányzatoknál benyújtandó iratcsomóhoz hiteles fordító által lefordított születési vagy házassági anyakönyvi kivonatokat mellékelnek a magyar állampolgárságot igénylők. Hozzátette: várhatóan a fordítóknak aláírási címpéldányt kell leadniuk a konzulátusokon, de a témában konkrét információkkal még nem tudott szolgálni.
Csak a legszükségesebb iratok kellenek
Péter Emőkét ugyanakkor arról is kérdeztük, hogy milyen esetekben szükséges a felmenők házassági anyakönyvi kivonatát mellékelni. Mint kiderült, ennek a dokumentumnak a hivatalos fordítására csak abban az esetben van szüksége az igénylőknek, ha névváltoztatás történt. Tehát ha valaki apai ágon vezeti le származását, s akár déd- vagy ükapáig azonos a családnév, akkor elég a születési anyakönyvi kivonatok fordításával bizonyítani a származást. Anyai ágon azonban már szükséges a házassági anyakönyvi kivonat fordítása is.
A felmenő eredeti magyarországi okmányát – ami lehet anyakönyvi kivonat, plébánosi/lelkipásztori igazolás vagy régi magyar okirat, például egykori állampolgársági bizonyítvány, honosítási/visszahonosítási, elbocsátási okirat, névváltoztatási okirat, korabeli magyar katonakönyv, útlevél, személyi igazolvány, munka- vagy cselédkönyv, lakcímbejelentő lap, illetőségi bizonyítvány vagy bármilyen olyan dokumentum, amelyet a magyar állam állított ki – eredetiben kell felmutatni az állampolgárság kérelmezésekor. Ezt a dokumentumot vissza is adják, az erről szóló fénymásolat marad csak az igénylési iratcsomóban.
A dokumentációnak továbbá az allampolgarsag.gov.hu honlapról is letölthető űrlapot kell kitöltve csatolniuk - aláírni azonban a konzulátusi tisztviselő előtt kell az iratcsomó leadásakor –, szükség van egy kézzel írott önéletrajzra, illetve egy igazolványfényképre. Amennyiben a kérelmező házas, özvegy vagy elvált, akkor a családi állapotát igazoló dokumentum hiteles fordítására is szükség van, mivel a honosítási okirattal együtt jár az anyakönyvezési okirat is. A kérelmező ugyanakkor köteles nyilatkozni arról, hogy büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás, valamint arról, hogy az elmúlt öt évben elmarasztalta-e valamely bíróság szándékos bűncselekmény miatt. A külföldön élő kérelmezőnek csak az eljáró szerv felhívására kell csatolnia a külföldi lakóhelye szerint illetékes hatóság büntetlenséget tanúsító igazolását.
Nem segíthet bárki
Csak és kizárólag a külképviseletek és Erdélyben az EMNT által működtetett demokrácia-központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban – hívta fel a figyelmet tegnapi közleményében a nemzetpolitikai államtitkárság. A magyarországi intézmény ezt azok után tette közzé, hogy tudomásukra jutott: az utóbbi időben az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézésre több önjelölt szervezet, egyesület jött létre, akik a jelentkezőknek pénzért vagy egyéb juttatásért cserébe ellenszolgáltatást nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylőknek.
Nyomatékosan felhívják ezért a figyelmet, hogy az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban csak és kizárólag a külképviseletek és Erdélyben a demokrácia-központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal, mivel munkatársaiknak képzést tartottak a kérdéssel foglalkozó magyarországi szakemberek. Mint hangsúlyozzák: a segítségnyújtást, információszolgáltatást és az iratcsomag összeállítását a külképviseletek és a demokrácia-központok munkatársai ingyenesen végzik. „Az egyszerűsített honosítási eljárás teljes mértékben ingyenes. Ez alól kizárólag a fordítások képeznek kivételt” – tudatták. Más, tevékenységükért ellenszolgáltatást is kérő szervezetekkel a magyar kormány nem áll kapcsolatban és tevékenységük minőségéért felelősséget sem tud vállalni, szögezte le az államtitkárság.
Mint arról beszámoltunk, a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács november 24-én kötött az egyszerűsített honosítás végrehajtásához kapcsolódó együttműködési megállapodást. Ennek értelmében az úgynevezett demokrácia-központok hálózata ingyen segíti a külhoni magyarok tájékoztatását.
Wetzel Tamás miniszteri biztos korábban elmondta: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Kiemelte: a legtöbb fejlesztés jobban áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Eddig Csíkszeredában volt a legnagyobb az érdeklődés, de sokan jelentkeztek Kolozsvárott és Szabadkán is. Ugyanakkor immár a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatain is lehet az internet segítségével időpontot foglalni az állampolgársági kérvények leadásával kapcsolatban. Január 3-ától pedig Budapesten, az Üllői úton új ügyfélszolgálati iroda fogadja az egyszerűsített honosítási kérelmeket.
Bálint Eszter, Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld címerei kifestőkönyvben
Csíkszereda – A karácsonyi ünnepek közeledtével Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő a Székelyföld címerei című kifestőkönyvvel ajándékozta meg a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola tanulóit december 14-én, kedden.
A kifestőkönyvet Hargita Megye Tanácsának szakemberei a kicsik játszva tanulásának elősegítésére, szórakoztatására, identitásának fejlesztése érdekében készítette. A régi és az új székely címert, valamint Aranyosszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék és Udvarhelyszék címereit tartalmazó kifestőkönyvet a megyei önkormányzattámogatásával Márton Erika rajzolta Mihály János történész ötlete alapján.
– A Székelyföld címerei kifestőst még a karácsonyi ünnep előtt megpróbáljuk a megye összes I–IV. osztályos diákjához eljuttatni – nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. – Jövő év elején újabb kiadvány megjelentetését tervezzük, amely a székelyföldi városok címerét tartalmazza majd, és egész Székelyföldön terjeszteni fogjuk. erdon.ro

Bálint András-díj bloggernek
A Hargita Népe volt munkatársának tiszteletére alapított Bálint András-díjat osztották ki tizenhatodik alkalommal Csíkszeredában. Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró részesültek a kitüntetésben „a közösségért végzett munkájukért”.
Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró kapta a tizenhatodik alkalommal kiosztott Bálint András-díjakat. A Hargita Népe volt munkatársa emlékére alapított díjat Csíkszeredában osztották ki szerda este a Székelyföld folyóirat székházában.
Bár eleinte a Bálint András-díjat pályakezdő újságíróknak ítélték oda, néhány éve lazítottak a szabályokon, és több éve munkálkodó újságírókat is elismernek. Az idén Szőke László bloggert, a Fekete-fehér blog szerzőjét, a Magyar Nemzet munkatársát, valamint Csíki Sándor közírót díjazták. A székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Szőke László újságíró és blogger neve nem ismeretlen az olvasók előtt, ő ugyanis a Fekete-fehér internetes napló működtetője, ahol nyilvánosságot próbál biztosítani az udvarhelyi közbiztonságot zavaró, gyakran egészen az alvilágból eredő eseteknek.
„Alapvetően mindig jobban fénylenek azok az elismerések, amelyeket azon a helyen kapsz, ahol születtél, és amely hely kedves számodra. Érdekes, hogy egy ilyen elismerést 700 km-rel odébb kapok, mint ahol élek. Természetesen jól esett, örülök minden elismerésnek, és köszönöm szépen” – mondta lapunknak Szőke László, aki hozzátette, egy évig még biztosan folytatja az alvilági erőszakszervezetek és bűnhálózatok elleni harcot.
A Bálint András-díjat Csíki Sándor tanár, közíró is átvehette. Az Erdélyi Naplóban, a Polgári Életben és a Népújságban jelentek meg cikkei. „Szeretném, ha írásaimmal és egész értelmiségi létemmel egy akadályt gördíthetnék fogyásunk útjába. Hiszem és vallom, hogy nekünk nem szabad elfogyni, nem lehet erről a szép hazáról lemondani. Úgy kell élnünk, dolgoznunk, alkotnunk itt ezen a földön, hogy Erdélyt megtartsuk magunknak” – mondta el magáról Csíki Sándor.
Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Mozgalmas évet zárt a Csíki Székely Múzeum
A Csíki Székely Múzeum idei legnagyobb kiállítása a 19. századi magyar festőóriások műveiből nyílt, jövőre a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből kölcsönöznek.
Tartalmas, mozgalmas, nagyszerű kiállításokban gazdag évet zár a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum. Amint Gyarmati Zsolt múzeumigazgatótól (képünkön) megtudtuk, az intézmény néhány éve különös gondot fordít a rendezvényeikről, tárlataikról készült fényképek, újságokban megjelent írások archiválására, amelyekből idén is elkészítették a 2010-es év kétkötetes krónikáját. „Jó muzeológusi szokás szerint mi is folyamatosan gyűjtünk, rögzítünk, archiválunk, és hosszú évek óta vezetjük ezt a krónikát” – mondta Gyarmati.
Az igazgató röviden visszatekintett az elmúlt év kiállításaira: elsőként a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Démoni ragály: a pestis című vendégkiállítását fogadták, majd tavasszal került sor a kiemelkedő kiállításra, amely a 19. századi magyar festészet remekműveit mutatta be. Ezt az időszakos tárlatot 20 ezer látogató tekintette meg.
Fontos rendezvény volt idén, a megyeközpontban elsőként megrendezett Múzeumok Éjszakája is, ami Csíkszeredában hatalmas sikert aratott: egy nap alatt több mint 2500-an látogattak el a múzeumba. „Június 19-én a délelőtt a gyerekeké volt, majd megemlékeztünk a 80 éve történt múzeumalapításról, koncertet szerveztünk a fiatalságnak és az érdeklődők a kulisszák mögé is betekinthettek” – fejtette ki az intézmény vezetője. Mint hangsúlyozta, terveik szerint ennek, a Nyugaton már régóta megszervezett rendezvénynek hagyományt teremtenek Csíkszeredában is.
A városnapok keretében egy színvonalas Nagy István-életmű-kiállítást nyitottak meg a közönség számára, amelyet a múzeum 40 darabos kollekciójából, illetve a magyarországi műgyűjtő, Antal Péter gyűjteményéből válogattak. A csíkzsögödi származású festőművész alkotásait bemutató tárlat szintén nagy érdeklődésnek örvendett.
A Romániai Magyar Cserkészet idén ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját – ez alkalomból is szerveztek kiállítást a múzeumban. Jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari múzeumból kölcsönzött, kávékultúrát bemutató kiállítást lehet megtekinteni a csíkszeredai intézményben. „A kiállítás idején egy kávéházat is működtetünk itt a múzeumban, és megpróbálunk vonzó programokat szervezni a tárlat mellé” – mesélte Gyarmati. A múzeum élete nemcsak a kiállítások köré fonódik, hiszen az intézmény alkalmazottai kutatási eredményeiket rendszeresen publikálják, ezek a Csíki Székely Múzeum idén is kiadott közel 600 oldalas évkönyvében olvashatók. „Nemcsak a múzeum dolgozói írtak ebbe a könyvbe, hanem mindenki, aki Csíkszereda környékén tudománnyal foglalkozik, vagy kutatásai Csíkhoz kötik” – fejtette ki az igazgató.
A Csíki Székely Múzeum jövő évi terveivel kapcsolatban elhangzott, hogy 2011-ben sor kerül az intézmény „csúcsrendezvényére”, hiszen kiállítás nyílik Rejtélyek, sorsok, múmiák címmel, amelynek anyagát a Magyar Természettudományi Múzeum adja kölcsön. „Ezzel a tárlattal kissé elkalandozunk a képzőművészet világától, hiszen alapvetően 18. századi múmiákat fogunk bemutatni, sőt, a kutatók révén egy-egy élettörténetet is megismerhetnek majd a látogatók” – hangzott el. A városnapok alkalmával újabb képzőművészeti tárlattal rukkol majd elő a múzeum, azonban a tervek még nem véglegesek.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár),

Csíkszeredában mínusz 24 fok volt
Csütörtökön az országos legalacsonyabb hőmérsékletet egymás után a második napja Hargita megyében mérték, Csíkszeredában a hőmérők higanyszála mínusz 24 fokot mutatott.
Reggel 6 órakor Csíkszeredában mínusz 24 Celsius-fokot mértek, és két órán keresztül megmaradt ez a hőmérséklet – nyilatkozta Lajos Krisztina, a csíkszeredai mérőállomás meteorológusa.
Csütörtökön reggel rendkívül alacsony hőmérséklet volt a megye más településein is, Gyergyóalfaluban mínusz 18,1, a Bucsin tetőn mínusz 14,4, Maroshévízen mínusz 12 Celsius-fokot mértek.
Az idézett forrás szerint péntekre virradóan is fagy lesz, mínusz 20 fok alatti hőmérséklettel az év utolsó reggelén, a nappali maximumok Hargita megyében mínusz 5 és mínusz 10 fok között alakulnak.
Az eddigi legalacsonyabb decemberi hőmérsékletet Hargita megyében 1998-ban mérték: mínusz 33 Celsius-fokot. A legmagasabb hőmérsékletet decemberben 1989-ben mérték Csíkszeredában: 16,8 Celsius-fokot.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Magyar állampolgárságot kértek Székelyföld politikai vezetői
Az élénk sajtóérdeklődést kiváltó eseményen a három székelyföldi megye előljárói közel egy óra alatt töltötték ki a szükséges nyomtatványokat. Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba úgy nyilatkozott: számára megtisztelő, hogy magyar állam- polgárságért folyamodhatott.
Háromszék tanácselnöke, Tamás Sándor kifejtette: ötéves budapesti tartózkodása alatt nem igényelt magyar állampolgárságot, ám most, a Székelyföldön élve és dolgozva kérvényezte azt.
A magyar állampolgárság tulajdonképpen elismerése annak, hogy Magyarország határain kívül is élnek magyarok, nyilatkozta Maros Megye Tanácsának elnöke, Lokodi Edit-Emőke.
Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád, a konzulátuson megjelent újságíróknak azt mondotta: ez egy olyan pillanat, amit régen vártunk. „Európai és román állampolgárok vagyunk, és úgy hiszem, hogy erdélyiként, természetes, hogy magyar állampolgárok is legyünk”, tette hozzá.
A csíkszeredai konzulátuson az előjegyzési listák szerint naponta 15-20 magyar állampolgárságot kérvényezőt fogad majd minden ügyintéző. Az új magyar kormány vonatkozó jogszabálya közel három és fél millió magyar nemzetiségű, az anyaország határain kívül élő személyt érint.
agerpres.ro, Erdély.ma

A honosítási gépezet beindult
Tegnap fogadták az első kérelmeket
Tegnap reggel megkezdődött a magyar állampolgársági kérelmek beadása Magyarország külképviseletein, köztük a csíkszeredai főkonzulátus irodáiban. Az első ügyfelek között voltak a három székelyföldi megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácsának elnökei.
Balogh György csíkszeredai konzul a magyarság összetartozását kifejező legfontosabb eseményekhez, a vérszerződéshez, 1848-hoz hasonlította az állampolgársági kérelmek beadásának elkezdését. Amint mondta, munkatársai amellett, hogy felkészült szakemberek, szívvel-lélekkel végzik munkájukat, és maximális empátiával fogadják az ügyfeleket.
Elsőként adta be állampolgársági kérelmét a másik két székelyföldi megyei vezetővel Lokodi Edit-Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki a sajtónak nyilatkozva fontos lelki momentumnak nevezte a tegnapi eseményt. "Maros megyében születtem, magyar szülők gyermekeként, mindig magyarnak tartottam magam. Az a tény, hogy erről papírom is lesz, inkább elvileg fontos. Magyarnak születtünk, a magyar állampolgárság nemzetiségünket bizonyítja, azt igazolja, hogy Magyarország határain kívül is élnek magyarok" – mondotta Lokodi Emőke.
Balogh György konzul szerint hétfőn nem volt torlódás a külképviseleten, hiszen csupán az e napra előjegyzett személyeket fogadták a megbeszélt időpontokban. Mivel november 8-tól már felvették az előjegyzéseket, így előre egyeztetett időpontra hívtak be ügyfeleket. Az első nap ünnepélyes jellege miatt gyűlt csak össze viszonylag sok ember – tette hozzá. A főkonzulátus két épületében összesen öt ablaknál fogadják az igénylőket. Két műszakban dolgoznak, reggel nyolctól este kilencig, olykor fél tízig (amikor elmegy az utolsó ügyfél) – mondta Balogh György. Egyébként az ősz folyamán jelentkezettek nagy száma arra késztette a konzulátus munkatársait és a magyar hatóságokat, hogy megkeressék a bővítés lehetőségét. Így február végéig a Lázár-házban még két ügyfélfogadó asztalt nyitnak, és az összesen hét asztalnál két műszakban reggel nyolctól este hétig fogadják majd az előzetes programálás alapján jelentkezőket.
A konzulátus munkatársaihoz továbbra is sokan fordulnak azzal a kérdéssel, hogy milyen okmányok szükségesek az állampolgársági kérelem benyújtásához. A konzulátus jogi szakértője elmondta, hogy a már eddig közölt iratok mellett a www.allampolgarsag.gov.hu honlapról letölthető kérelem és az önéletrajz mellett szükséges a kérelmező születési anyakönyvi kivonatának, házassági anyakönyvi kivonatának magyar fordítása, amelyet hiteles fordító lát el aláírásával és pecsétjével) kérik a születési anyakönyvi kivonat, a házassági anyakönyvi kivonat, elhunyt házastárs esetén a halotti anyakönyvi kivonat, válás esetén pedig a válásról szóló bírósági határozat közjegyző által hitelesített másolatát. Ezek helyettesítik ugyanis a magyar anyakönyvezéshez szükséges eredeti iratokat.
(zs.) Népújság (Marosvásárhely)