A Csíki Játékszín Kolozsváron vendégszerepelt május 27-én, Barta Lajos Szerelem című művével, Keresztes Attila rendezésében. /Száfta Szende: Csíki Játékszín: Szerelem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

A Csíki Székely Múzeumban, meghitt hangulatú ünnepség keretében volt és jelenlegi munkatársak, múzeumbarátok köszöntötték az intézmény egykori igazgatóját, János Pált 85. születésnapja alkalmából. János Pál 30 szénrajzát állította ki, ezzel kedveskedve tisztelői előtt. Utóda, az intézmény mostani igazgatója, Gyarmati Zsolt méltatta elődje közel negyedszázados múzeumi tevékenységét. A Mikó-vár „bevétele”– a múzeum ide átköltöztetése (is) az ő nevéhez fűződik. Ezért János Pált barátai találó kifejezéssel várkapitányként is emlegették abban az időben. Szőcs János történész egy időszakban mint intézményvezető, de főleg az ünnepelt egyik legközvetlenebb munkatársa, János Pál gazdag pályáját vázolta fel. A néprajzi gyűjteményt kitevő tárgyak száma ma megközelíti a 8000-et, ennek 80, a régészeti tárgyak és töredékek 70 százaléka az ő idejében került a múzeumba, nemkülönben számos felbecsülhetetlen értékű régi kéziratos anyag. János Pál részt vett a csíksomlyói könyvlelet feltárásában. Munkabírásához legendák fűződnek. Tanulmányokat, kiadványokat jelentetett meg, felsorolni is nehéz lenne ezek számát. /Kristó Tibor: A 85 éves János Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

A hét végén ballagtak a Sapientia EMTE marosvásárhelyi és kolozsvári végzősei. Az EMTE csíkszeredai karán már korábban elbúcsúztatták az idei végzősöket. „Mivel egyelőre csak ideiglenes működési engedélyünk van, a végzősöknek államvizsgázni más egyetemekre kell menniük. Mint intézmény, tavaly már szereztünk tapasztalatokat e téren, hisz az informatika meg a pedagógia szak a Babes-Bolyai Egyetemen államvizsgázott, jó eredménnyel. Végzettjeink semmivel sem maradtak el az állami egyetemen végzettektől „ – fejtette ki Szilágyi Pál rektor a Sapientia marosvásárhelyi karainak ballagási ünnepségén. Idén még négy szakon – kommunikáció, automatizálás, számítástechnika és mechatronika – végez mintegy 160 diák – közölte Hollanda Dénes professzor, a vásárhelyi karok dékánja. Kolozsváron a környezetföldrajz-környezettudomány szak első évfolyama végzett. /Kettős ballagás a Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Megjelent Nagy Attila: A Nap Kertje. Tizenhét vers /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötete Haller József illusztrációival. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Életének hetvenedik évében elhunyt Bartis Ferenc költő, író, újságíró, a Magyar Írószövetség tagja. Bartis Ferenc /Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. jún. 9./ újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a marosvásárhelyi Új Életnél és a Csíkszeredában kiadott Hargitánál. Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt, az Összmagyar Testület elnöke. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ’56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005). /Elhunyt Bartis Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Balázs Imre József Mint egy úszó színház (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005.) című kötetében kritikák, vélemények az elmúlt öt évben napilapok, irodalmi folyóiratok hasábjain láttak napvilágot. A kötet széles perspektívát nyújt erdélyi magyar írókról, egyaránt beszél a két világháború közti és a kortárs magyar irodalomról, de a román memoárirodalomról is. /Vetési Júlia: Az erdélyiségről, kicsit másképp…= Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Már évek óta helyhiánnyal küszködik, egyelőre még mindig csak a központi épületben és pár bérelt tanteremben folyik az oktatás a csíkszeredai Sapientia Egyetemen. Két éve került az intézmény használatába az egykori csíksomlyói árvaház épülete. Az egykori árvaház épületének tetőszerkezetét már kicserélték, a víz- és villanyhálózatot felújították, de a munkálatokra szánt pénz elfogyott, jelezte Kassay János dékáni megbízott, projektfelelős. Az épület teljes felújításához mintegy 300 ezer euró kellene, de ezt az összeget nem tudják ebben az évben előteremteni. Az egyetemet anyagilag támogató magyar állam az utóbbi két évben szűkítette a költségvetést (a kezdeti majdnem 2 milliárd forintot 1,5 milliárdra csökkentette), így egyre nehezebb a helyzet. Helyi önkormányzatoktól és közbirtokosságoktól érkeztek olyan jellegű ígéretek, hogy felújítanának egy-egy osztálytermet, de ez nem elég. A 2006–2007-es tanévben a csíksomlyói épületben még nem látnak esélyt az oktatás beindítására. /Kozán István: Sapientia – EMTE somlyói campusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

Gyászjelentőnek, az erdélyi szászság rekviemjének ígéri legújabb könyvét Hajdú Farkas-Zoltán (Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Nobile Officium sorozat, Csíkszereda, 2006). A bő nyolc évszázados történelmi népességkrónika dokumentumokban, irodalmi alkotásokban elbeszélve. Lezárt, kerek a történet, folytatása nem következik, ezért modell- és tanulságértékű minden, önmagát közösségként tudó és majdan akként fel is számoló kis nép számára. Az olvasókönyv mögött ott a nyugtalanító kérdés: ki fogja összeállítani az erdélyi magyarság siratókönyvét? /(csg): Pallas-Akadémia sarok. Egy siratókönyv időszerűsége. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Június 18-án Gyergyóditróban, a Székely Népgyűlésen Csapó József köszöntője után Madaras Albert, a ditrói székely tanács alelnöke, majd Kovács András, a ditrói Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőik után Gazda József tanár, író foglalta össze a székely nemzet történelmének legfontosabb eseményeit. Erdélyi magyar nem ismerte a hazátlan szónak azt a csúfolódó változatát, amelyet nekünk, őshonosoknak szülőföldünkön annyiszor a fejünkhöz vágnak a nemrég ide érkezettek – emelte ki a szónok. – Bűnné vált anyanyelvünk, bűnné a másságunk, jogfosztott nemzetté váltunk, kisebbség lettünk a többségben, – fogalmazott, hozzáfűzve: elegünk volt a két kislépés előre, húsz nagy lépés hátra politikából. – Európában minden őshonos népnek joga van az önrendelkezéshez, az autonómiához – zárta eszmefuttatását Gazda József. Ezután a széki székely tanácsok vezetői ismertették közösségeik határozatait, P. Ferencz Ervin templomigazgató, Ferenc-rendi szerzetes pedig a Volt Politikai Foglyok Szövetsége gyergyói fiókja nevében szólt az egybegyűltekhez. A Csapó József által felolvasott határozat néhány főbb pontja: tényleges szabadságot és egyenlőséget Székelyföldön; esélyegyenlőséget minden elismert vallási felekezetnek; demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert; a tulajdonjog szavatolását. Felszólítja az SZNT-t, ha a fentiekkel nem születik megállapodás, hívjon össze 2006 őszén székely nemzetgyűlést, hogy az döntsön önrendelkezési jogának módjáról. Gergely István címzetes esperes felkérésére a széki székely vezetők egyezséget írtak alá. /Bajna György: Tárgyalásokat sürget a határozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./ Gyergyóditróban a Székely Nemzetgyűlésen több ezer ember gyűlt össze. A rendőrök szerint másfél-kétezren lehettek a résztvevők, más vélemények szerint mintegy ötezren, Csapó I. József, az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ elnöke ugyanakkor azt állította, hogy több mint tízezren voltak jelen. Az összejövetelen elfogadták a Székely Nemzetgyűlés határozatát. Ebben követelték, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, továbbá hogy Románia elnöke, parlamentje és kormánya szeptember 30-ig kössön megállapodást az SZNT-vel Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról. Amennyiben ez nem jön létre, az SZNT-nek újabb Székely Nemzetgyűlést kell összehívnia. A határozat szerint az SZNT követelje a trianoni békeszerződést aláíró nagyhatalmaktól az erdélyi magyarság, a székelység 86 éve tartó jogfosztottságának orvoslását. Követelni kell az ENSZ-től és az Európai Uniótól Székelyföld autonóm státusának nemzetközi egyezmény általi szavatolását. Felkérték a mindenkori magyar kormányt, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései fölött. Nem volt jelen Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. A tömegben elvegyülve ott volt Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képviseltette magát, magánemberként azonban a résztvevők között lehetett látni Sógor Csaba szenátort és Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét. /Határidőt szabott az SZNT a román kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Június 17-én Csíkszeredában, a Mikó-várban tartották meg a falusi iskolák tanulói számára szervezett Hunyadi János Történelmi Vetélkedő döntőjét. A döntőn a gyergyóditrói csapat bizonyult a legjobbnak, őket követték a gyergyószárhegyi és csíkmenasági gyerekek. /Takács Éva: Minden résztvevő nyert. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

Élenjáró statisztikai adatokkal büszkélkedhet a Csíki Játékszín társulata az erdélyi magyar színtársulatok körében. A lezárult évad mintegy 150 előadást és 8 ezer bérletest tart számon. – Városunk azon az úton halad, hogy regionális kultúrcentrummá nője ki magát – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója az évadot záró gálaműsoron. A közönségszavazatok alapján a klasszikus, zenés–táncos szórakoztató darabok, vígjátékok és komédiák a legkedveltebbek. A szavazatok alapján az öt nagy színházi produkció közül a Montmartre-i ibolya című operett vitte el a pálmát 1130-as tetszési indexszel. Legkedveltebb színésznő a jelenleg Brüsszelben tartózkodó Antal Ildikó, a legnépszerűbb színész pedig Kozma Attila lett. A 2005/2006-os évad Hunyadi László-díját – amelyet a színészek maguk közül szavaztak meg – Veress Albert színművész nyerte el. /Antal Ildikó: Közönségkedvencek és díjazottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

Könyvtárat építenek a Sapientia – EMTE csíkszeredai központi épületében. Az eddig csak bérelt könyvtári helyiség bérleti díja olyan magas, hogy ha 2001-ben elkezdték volna a könyvtárat építeni, a befektetett pénz már megtérült volna. És mindemellett –egy egyetemnek szüksége van saját könyvtárra. Eddig kihasználatlanul állt az egykori új Hargita Szálloda belső terében az a félezer négyzetméteres terület, amelyen a korszerű könyvtár működni fog. A kétszintesre tervezett könyvtár alsó részén, valamint a galérián olvasótermet és számítógép-, illetve internet-használatra alkalmas részt alakítanak ki. A kivitelezővel kötött megállapodás szerint 2006. augusztus végére a könyvtár elkészül. /Kozán István: Egyetemi könyvtár épül. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Július 9–16-a között lesz a 26. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Karda Emese, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, fesztiváligazgató elmondta, hogy a fesztivál megnyitása előtt, az érdeklődők kézbe vehetik a csíkszeredai Alutus nyomdából frissen kikerült, 52 oldalas, magyar, román, illetve angol nyelvű változatban kivitelezett műsorfüzetet, amelynek célja, hogy átláthatóvá tegye az igen gazdag és sok színhelyen zajló eseményeket, továbbá közel hozza a magyar nyelvterületen muzsikáló, illetve az ország különböző, továbbá Franciaországból, Angliából, Olaszországból, Németországból, Csehországból érkező muzsikusokat. Karda Emese egyúttal ismertette a fesztivál immár hetek óta működő, állandóan gazdagodó, az új információkat azonnal tükröző háromnyelvű honlapját. /Három hét múlva rajtol a 26. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Ercsei Ferenc csíkszeredai szobrászművész alkotása nyerte el a szoborbizottság tagjai többségének tetszését, így ez a munka díszíti majd Csíkszeredán a konzulátus épülete melletti teret – jelentette be Ráduly Róbert Kálmán polgármester. /Sarány István: Kiválasztották a nyertest. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

Dr. Vofkori László Románia turizmusföldrajza című könyvét mutatták be június 21-én a csíkszeredai Sapientia – EMTE épületében. A kötet elsősorban a földrajztudományi, közgazdasági és a turizmus egyetemi képzésében részt vevő hallgatóknak nyújt eligazító alapfokú ismereteket. /Könyvbemutató a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés két helyi szervezőjét, Árus Zsoltot, a Gyergyószéki Székely Tanács elnökét és Simon Sándort, a Ditrói Székely Tanács elnökét, egyenként tízmillió lejre (1 000 új lej) büntette a csíkszeredai csendőrség. Csapó József, az SZNT elnöke közleményében kifejtette, jegyzőkönyv szerint a büntetés indoklása, hogy a nyilvános gyűlés 15.00 órakor ért véget a polgármesternek benyújtott bejelentésben feltüntetett 14.20 óra helyett. „Tehát a csendőrség képviselői szerint a Székely Nemzetgyűlés helyi szervezői kihágást követtek el, mert szerintük a gyűlés 40 perccel hosszabb ideig tartott! Azt azonban nem vették figyelembe, hogy a székelyföldi esőzések miatt a résztvevők nagy része nem tudott idejében megérkezni Ditróba, így a Nemzetgyűlés is 15 perc késéssel kezdhette el munkálatait!” – hangsúlyozza Csapó. „Tiltakozunk a hatósági fellépés ellen, amelyet indokolatlannak tekintünk, hiszen a tervezett programidő 25 perccel való túllépése egy népközösség érdekében tanácskozó közképviselet fegyelmezett munkálatain, semmiképpen nem tekinthető büntetendő kihágásnak! A büntetés ellen a helyi szervezők fellebbezni fognak” – hangsúlyozta az SZNT vezetősége. Ugyanakkor határozottan tiltakoznak az ellen is, hogy a nemzetgyűlést megelőző éjjel az egyik gyergyószentmiklósi szórakozóhelyen civil ruhás csendőrök magyar fiatalokra támadtak, négy fiún a törvényszéki orvos 5 napnál később gyógyuló sérüléseket állapított meg. A helyi csendőrség parancsnoka szerint „a szolgálaton kívül levő csendőrök nem a gyergyószentmiklósi alakulathoz tartoztak”. „Mivel a rend fenntartásért felelős karhatalmiak a ditrói székely nemzetgyűlés előtt követték el tettüket, brutális fellépésükkel könnyen egy etnikai konfliktus kirobbanását idézhették volna elő.” – olvasható a közleményben. Ez okból az SZNT vezetősége követeli a jogállamban megengedhetetlen magyar verés körülményeinek azonnali kivizsgálását. /25 percért 20 milliós büntetés. A SZNT tiltakozik a hatósági fellépés ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

A második székelykaput állították fel a múlt héten Törökországban, az Antalya melletti Macarköy városban. A kezdeményező Beder Tibor csíkszeredai tanár szerint „az Északi- és Déli-sarkot kivéve nincs a világnak olyan része, ahol ne élnének magyarok. Macarköy, azaz Magyarfalu lakóiban már csak az emlékezés mély rétegeiben sejlik fel a magyarsághoz való tartozás tudata”. Az első székelykaput Rodostóban állították fel tavaly, idén Csíkszentdomokos ajándékozott egy másikat, felkérve Macarköyt, legyen testvértelepülése a csíki nagyközségnek. A török város lakói úgy tartják, őseik négyszáz évvel ezelőtt érkeztek a vidékre, a magyar motívumokat pedig a kopjafa-motívumú sírkövek is őrzik. /Székelykapu Törökországban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Magyarországon Nagykovácsiban megnyílt a 12. alkalommal megrendezett műfordító tábor, a József Attila Kör (JAK) rendezésében. „Kapóra jött a tábor tematikus programján belül a bukaresti Odeon Színházban is bemutatott Thuróczy Katalin-darab sikertörténete” – mondta Dánél Móna, a tábor csíki származású vezetője. Thuróczy Katalin darabjának fordítója, Annamaria Pop is jelen volt. – Ez ösztönzést ad a fordítóknak is: érdemes magyar kortárs drámát fordítani – mutatott rá a Kolozsváron és Budapesten egyszerre doktoráló Dánél Móna táborvezető. A JAK-táborban idén udmurt, német, flamand, török, francia, orosz, szerb, román, lengyel és osztrák fordítók ismerkedhetnek meg a legújabb magyar irodalommal, az idősebb és fiatalabb szerzőkkel, irodalomtörténészekkel, kritikusokkal. /G. E.: A fordító JAK öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Ez a fesztivál nem csak városunk, hanem mindannyiunk, a magyar nemzet közös ügye, hangzott el Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének köszöntő beszédében június 22-én, amikor megnyitotta a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválját. Felolvasták Sólyom László köztársasági elnök üdvözlő beszédét, amelyben az államfő leszögezte: meggyőződése, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitika újragondolása elodázhatatlan. „A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a magyar önazonosság ünnepe, amelynek tíz napja alatt – immár tizennyolcadik alkalommal, évről évre visszatérően – jelenvalóvá és átélhetővé válik a magyar kultúra közössége” – hangzott a levélben. Sólyom László szerint a magyar nyelv ismerete és használata önmagában nem biztosít igazi nemzettudatot, ahhoz a nemzeti műveltség ismerete és az azzal való azonosulás is hozzátartozik. Hangsúlyozta: „külön öröm, hogy a Fesztiválon résztvevő – négy szomszédos ország – 16 színtársulata nem elégszik meg a hagyományőrzés missziójával”. A Csíki Játékszín Barta Lajos Szerelem című előadásával nyitott a fesztivál, majd az Újvidéki Színház Szép új világ című produkciója következett a Várszínpadon. /Köllő Katalin: Kisvárda: Ismétlődő varázslat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Nemrég jelent meg az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. kötete a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal gondozásában. Talán a szűkülő érdeklődés az oka, hogy a szerkesztők nem érzik ünnepnek az ötödik évkönyv megjelenését. A kötetben Róth András Lajos és Róth Edit Aranyosszék történetének csaknem két századát, Pakot Levente a házasságon kívüli születéseket vizsgálta Kápolnásfaluban, Szentegyházasfaluban, Lövétén és Homoródalmáson, Hermann Gusztáv Mihály Zsombori Józsefről, Forró Albert a reformátusok templomi ülésrendjéről, Tóth Levente az udvarhelyszéki reformátusok oktatásáról, Kolumbán Zsuzsánna az egyházmegyéket érintő megújulásról, Mihály János Kirulyfürdő történetéről, Novák István Károly az Udvarhely környéki fürdőkről közöl tanulmányt, Kápolnási Zsolt az egykori Udvarhelyi Híradót, Gidó Csaba a székelyföldi vasútépítést, Nagy Róbert Székelyudvarhely, az anyaváros közelmúltbeli gazdasági fejlődését választotta témául. /P. Buzogány Árpád: Ötödik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

Megjelent Antal Imre, a történelemtudományok doktora gyimesi születésű, hosszú évtizedeken keresztül Csíkszeredában élő helytörténész Mindennapi történelmünk. Naplójegyzetek 1987–2003 /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A naplójegyzetek a magánélet történései mellett egy forrongó világ történetét is elmesélik. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda valamelyik iskolájában ül össze a nyár végén az a tizenöt szakember, aki az RMDSZ felkérésére román nyelv és irodalom tantervet dolgoz ki a magyar diákok számára. A felkért pedagógusok előbb elkezdik a munkát, hogy a találkozójukon már érdemi kérdésekről születhessen döntés. Erről egyeztetett telefonon Lakatos András és Matekovits Mihály. Az RMDSZ oktatási alelnöke és az oktatási tárca nemzeti kisebbségek főosztályának vezérigazgatója abban állapodtak meg, hogy utóbbi a tantervkészítés szakmai koordinációját vállalja, a munka anyagi hátterét pedig az előbbi próbálja biztosítani. /Cs. P. T.: Román tanterv: munkamegosztás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Vizsgalázban égnek a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem diákjai. A Sapientia–EMTE román–angol szakának történetében immár a második évjárat is a végső vizsga előtt áll. Tavaly huszonheten, idén huszonhatan végeznek. A tavaly végzettek mintegy 85–90%-a a tanügyben helyezkedett el, de van, aki fordítói állást tölt be, mások pedig nyelvtudást igénylő, rangosabb irodákban dolgoznak. A csíkszeredai Sapientián a román–angol az egyetlen olyan szak, ahol a végzős diákoknak nem kell más városban államvizsgázniuk. A szociológus végzősök a napokban vizsgáznak Kolozsváron, a leendő közgazdászok egy része szintén a Kincses Városba, illetve Temesvárra utazik. /Antal Ildikó: Tételek, vizsgák, államvizsgák. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

Szórványban élő és helyi V–VII. osztályos tanulók számára szerveztek tábort Csíkszeredában. A Kapocs nevű tábor lakói közül húszan Temes, Beszterce-Naszód, Fehér és Szilágy megyéből érkeztek, tízen pedig Csíkszeredából. Az egyhetes tábor elsődleges célja a tanulók eddigi ismereteinek, tevékenységeinek a széles körű kapcsolatokra, folyamatos olvasásra, tájékozódásra építése az anyanyelv, idegen nyelvek (angol és német), számítógépes ismeretek elmélyítése segítségével. A tábor lehetőséget nyújt a szórványban élő tanulók számára, hogy megismerjék Csíkszeredát és környékét, természeti, kulturális értékeit. /Kapocs-tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Értékes ajándékot kapott a Csíki Székely Múzeum. A gödöllői Bitter János és Erzsébet könyvritkaságokat adományozott a múzeumnak, értéküket tovább növelik Szász Endrének azon illusztrációi, amelyeket a művész a könyvek, kiadványok első oldalára rajzolt. Bitter János és neje jó barátja volt a csíkszeredai születésű, világhírnévnek örvendő képzőművésznek, akinek időszakos emléktárlatát alig egy évvel ezelőtt nyitották meg a Csíki Székely Múzeumban. /Forró-erős Gyöngyi: Könyvek, rajzokkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./

Július 1-jén tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülését Marosvásárhelyen. – Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére – jelentette ki Markó Béla az ülésen, melyen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett. A fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt. Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta. Óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet – tette hozzá. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus próbálkozásaival. Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértek. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásával. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. Az RMDSZ a 1,5 milliós magyar közösség képviselője. Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni. A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a gyergyóditrói székely népgyűlés paródia volt. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki. Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő hiányolta, hogy Markó nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik. Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak magyar emberek voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Toró T. Tibor képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, s az RMDSZ vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta. Borbély László képviselő szerint az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a magyarságot. Takács Csaba ügyvezető elnök kifejtette: az RMDSZ-t önállósága miatt, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. Az RMDSZ nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért. Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. „Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe” – jelezte. /Tibori Szabó Zoltán: Közös érdek a nacionalizmus visszaszorítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./ Markó Béla azt szeretné, ha a magyar tanítók több fizetést kapnának, mint a románok. Markó elmondta, hogy ezek az elemi osztályokban oktató pedagógusok több tanórát tartanak mind románból, mind anyanyelvből, ezért természetes lenne, hogy magasabb bért kapjanak. Frunda György, RMDSZ szenátor a mellett érvelt, hogy a magyar iskolákban csak magyar nyelven oktassanak, kivéve a földrajzi megnevezéseket, ugyanis azzal ő is egyetértett, hogy ezek román megnevezésének ismerete fontos. Frunda szerint szükséges, hogy a magyar lakosság aránya a rendőrségi állományban is tükröződjék; példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a magyar lakosság aránya 50 százalék, de a rendőrségen alig 10 százalék a magyar anyanyelvűek száma. Az RMDSZ-szenátor sürgette, hogy azokban a megyei tanácsokban, ahol az RMDSZ többségben van, beszéljenek magyarul. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./