Bihar megye több mint 50 települése részesül abban a 12 millió összértékű támogatásban, amelyet infrastrukturális beruházások befejezésére utalt ki december 8-i ülésén a tartalékalapból a román kormány. Ez csupán egyike a több erdélyi magyar megyét is közvetlenül érintő kormányhatározatnak. Borbély László közmunkaügyi miniszter közölte, a kormánytámogatásban részesült 24 megye közül 8 kifejezetten magyarlakta. A Bihar megyei kedvezményezett települések között van Szalonta, illetve Biharfélegyháza, Értarcsa, Hegyközcsatár és Tóti község. Ezek a magyarlakta helységek – a helyi és megyei RMDSZ szervezetek kezdeményezésére – összesen 2 millióhoz jutottak. A pénzt vízvezeték- és úthálózat-javításokra fordítják. Hargita megye összesen 4,5 millió értékű támogatást kapott. Az összeg Csíkszereda, Csíkcsicsó, Gyergyótölgyes, Gyergyóremete, Balánbánya, Felsőboldogfalva, valamint a megyei tanács között oszlik meg, szintén infrastrukturális beruházások befejezésére, út- és hídjavításra költik. Kovászna a megyei és községi utak, pallók és hidak, felüljárók javítására, illetve a csatornahálózat felújítására fordítja majd a kiutalt másfél milliót. Hasonló a rendeltetése a Szatmár megyének kiutalt 2 millió lej támogatásnak is, Brassó megye 2 milliót költhet a Brassó és Kovászna megyét összekötő megyei út – javítására. Hargita megye újabb 3 milliót, Maros megye székhelye és a közigazgatásilag Marosvásárhelyhez tartozó Marosszentgyörgy pedig másfél milliót kapott a lakossági fűtéspótlék biztosítására. /Gujdár Gabriella: Jelentős összegű kormánypénz ütötte a „magyar megyék” markát. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban bemutatták Szőcs János történész többéves kutatómunkájának eredményét: A Mikó-vár története című kötete a múzeum kiadásában jelent meg. A könyv kiváló előtanulmányul szolgálhat Csíkszék és Csíkszereda történetének majdani monografikus feldolgozásához – méltatta jelentőségét Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Szőcs János Pro Urbe-díjas történész-muzeológus szakmai érdeklődése főként a székely művelődéstörténet és a gyimesi csángók eredetének kutatására irányul, tudományos és népszerűsítő közléseinek száma jóval meghaladja a százat. /D. Balázs Ildikó: Előtanulmány a csíki monográfiához. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Némi lobbi eredményeként mégsem Csíkszeredában lesz a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának a székhelye, hanem Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az alakuló közgyűlés december 10-én lesz a múzeumban, Makovecz Imre építész, a Kós Károly Egyesülés örökös tagjának vezetésével. A Kós Károly Egyesülés az ősszel Illyefalván tartott konferenciáján határozott erdélyi tagozatának létrehozásáról. /(vop): Sepsiszentgyörgy az erdélyi központ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

A 62 éves Demse Márton Csángó küzdelem /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/ c. könyvében előszóként áll a szintén csángó származású Bereczki Sándor szekus ezredes vallomása, aki megundorodva a Securitate rákényszerített munkájától, nyugdíjaztatása előtt – 1983 táján – leírta mindazt, amit a könyv szerzőjéről, és az ellene foganatosított intézkedésekről tudott. Demse könyve döbbenetes emlékezések sorozata, írta Fodor Sándor recenziójában. Demse Márton Székelyudvarhelyen tanítói diplomát szerzett, majd különböző helyeken dolgozott, végül mozdonyvezető lett. Rengeteg zaklatás után Magyarországra menekült, kimentette családját is. Demse Márton írt a helyi csángó népvezérről, aki Magyarországon tanult, két év alatt megszedte magát a Magyarországról érkező segélyekből, majd Németországba távozott, ahol állítólag a vendéglátóiparban helyezkedett el. /Fodor Sándor. Olvasónapló X. Még egy „Kiáltás”. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./ Demse Márton valószínűleg Csicsó Antalra céloz, aki valóban hirtelen távozott.

Vegyes érzésekkel emlékezik a Csíkszeredában töltött évekre, mondta Iancu Laura a vele készített interjúban. Alig akarták otthonról elengedni, mert a szülei féltek. Nagy szeretettel fogadták őket. A visszaemlékezéstől is gazdagodik, vallja. A legfontosabb, hogy aki segít a moldvai magyarokon, önzetlenül tegye, ne önérdekből, ne öncélból. Lehetne könyvtárat összehozni, hogy az olvasáskultúrát megteremtenek ezekben a magyarlakta falvakban. Nincs folyóirat, nincs újság ezeken a településeken. A csángók székelyföldi magyar oktatása nélkül egy csángó nem tudna Moldvában magyar értelmiségivé válni. Csíkszeredában az volt a legfontosabb, a legnagyobb segítőeszköz, hogy egy magyar közösségbe illeszkedtek be. Itt nem csak iskolába jártak, hanem egy társadalomnak a tagjai lettek. Nemes gondolkodásúak a moldvai magyarok, de elszomorító a kisebbségérzet, ami külső közvetítéssel erőltettek rájuk. Ennek leküzdése csak magyar közösségben lehetséges. /Az emlékezéstől is gazdagodom. Interjú Iancu Laurával. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

December 10-én volt a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának alakuló ülése, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A régió minden részéről összesereglett építészek megvitatták a Kolumbán Gábor elkészítette alapszabályzat-tervezetet. Az alakuló ülésen betegség miatt nem vehetett részt Makovecz Imre. Az az egyesülés működési területe kiterjed az egész Kárpát-medencére, az erdélyi tagozat elsőnek alakult meg. Mostantól negyedévente megjelenő kiadványukat, az Országépítő folyóiratot erdélyi résszel egészítik ki. Az egyesülés véglegesíteti a csíkszeredai városrevitalizációs szerződést, a munka dandárját az erdélyi építészek végzik majd el. Siklósi József elnök az egyesülés vándoriskoláját említette, melyet már négy erdélyi építész elvégzett, s melynek tagjai az eljövendőkben Erdélybe is eljönnek tanulni. /(vop): Megszületett az erdélyi tagozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Tizenharmadik alkalommal osztották ki a Julianus Alapítvány díjait december 10-én Csíkszeredában. A kisebbségi sorsban élő magyarság védelmében, nemzeti önazonosságunk megőrzésének szolgálatában tett mun­­kásságáért idén Nemeskürty István budapesti irodalomtörténészt, Lés­tyán Ferenc nyugalmazott gyula­fehérvári vikáriust, Makovecz Imre magyarországi építészt, Kasza József vajdasági politikust, Mézes Rudolf felvidéki írót és Perka Mihály csángóföldi történelemtanárt tüntették ki. /(sz.): Julianus-díjak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./ Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke a számok tükrében ismertette a Julianus-díjak eddigi, 13 éves történetét. 1993 óta 74 cselekvő magyart tüntetett ki az alapítvány, közülük 57-en a történelmi Magyarország területén élnek és dolgoznak: 36-an Erdélyben, 15-en Magyarországon, 4-en Felvidéken, 1-1 kitüntetett pedig Kárpátalján és Délvidéken. 17 kitüntetett szétszórtan él a világban. Perka Mihály szabófalvi történelemtanár és néprajzkutató laudációját Deáky András mondta el. A díjátadás után egy perc néma felállással adóztak a résztvevők a tavalyi díjkiosztás óta elhunyt két kitüntetett, Atzél Endre és Jan Mulder emlékének. A díjkiosztó ünnepséget a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagysikerű előadása zárta. /Takács Éva: Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./

December 10-én Kolozsváron, a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt Tompos Opra Ágota gyűjteményes tárlata. A kolozsvári, de évtizedekig Csíkszeredában élő és alkotó Tompos Opra Ágota visszatért szülővárosába, festészete új elemekkel gazdagodott. A tárlat látványos – vélte Józsa T. István esztéta – eksztázis, álom, látomás együttese, egyfajta szürrealista játék. A Pata utcai református templom Fehér Galériája a vasgárdisták áldozataként 1944-ben, nagyon fiatalon elhunyt Olajos István pasztelljeinek nyújt otthont. /(-eth): Posztmodern életérzések. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter a vele készült beszélgetésben kifejtette, az árvíz utáni helyreállítás, újraépítés során az állami pénzek kezelésében, a szerződések megkötésében nem volt semmi gond. Az a legnagyobb baj, hogy a kormánynak nincsenek igazából prioritásai. Borbély elmondta, a kormányprogramunkban arra törekednek, hogy végre sikerüljön logikusan, koherens elképzelésen belül tervezni. Ez azt jelenti, hogy Erdélynek, és ezen belül a Székelyföldnek az eddiginél több pénzt kell kapnia. Az elmúlt tizenöt évben nem tudták megváltoztatni azt felfogást, miszerint Erdély amúgy is fejlett, ide nem kell annyi pénz, mint máshova. Csakhogy Erdélyben, különösen a Székelyföldön tönkrementek például az utak. Borbély eddigi legnagyobb sikerélményének a Bucsin-tetőn áthaladó, valamint a Balavásártól Csíkszeredáig tartó két székelyföldi út helyrehozatalát tartja. /Benkő Levente: Több pénz Erdélynek: mert megérdemli. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

Harminchat nő vall magáról, pályájáról, élete sorsfordító eseményeiről, helyzeteiről, nőiségéről, emberségéről. Az újságíró, Máthé Éva kérdéseire válaszolnak, vállalják a nyilvánosságot. Szerkesztőségi feladatot teljesített a szerző, amikor elkészítette interjúit, később rájött, hogy a beszélgetések egybegyűjtve, könyvbe menekítve jóval túllépik a napi aktualitás kereteit, ennek köszönhető a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó új kötete. /N.M.K.: Kötetben a Százszorszépek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

Fennállásának negyedik születésnapját ünnepelte a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség, ebből az alkalomból háromnapos rendezvénysorozatot szerveztek. A gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium együttese ünnepi műsorral állt színpadra. A hatvan, népviseletbe öltözött diák felejthetetlen élményt nyújtott. /Péter Szabolcs: CSEL-es ünneplés. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 18./

Több száz érdeklődő gyűlt össze december 5-én Csíkszeredán a Millenniumi templomban. Darvas Kozma József esperes-plébános Gyermekhangra című verskötetét Borbáth Erzsébet tanárnő mutatta be. (Cs. M.): Könyves Mikulás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 18./

December 18-án Marosvásárhelyen a Médiabefutó Gálán a szatmárnémeti Henter Ambrus lett a Médiabefutó 2005 nagydíjasa, de a csíkszeredai Fading Circles-nek is bőven kijutott a díjesőből. Ének-zene kategóriában a fődíjat a csíkszeredai Fading Circles kapta, megosztott nívódíjban a szintén csíkszeredai András Orsolya részesült. A tánc kategória nívódíjasa a gyergyószentmiklósi G.S.G. lett; a legjobb szakmai felkészítőnek pedig Páll Ágnes (Gyergyószentmiklós) bizonyult. /Sikeres médiabefutók. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

A Krónika értesülései szerint várhatóan Komlós Attilát nevezik ki 2006. január elsejei hatállyal a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elnöki tisztségébe. A Krónika úgy tudja, hogy Komlós Attila elfogadta a kinevezést, és le is mondott az Anyanyelvi Konferencia keretében eddig betöltött ügyvezető elnöki posztjáról. Komlós Attila kinevezése összefüggésben áll azzal, hogy Szabó Bélát, a HTMH jelenlegi megbízott elnökét a magyar külügyminisztérium a jövő tavasszal nyíló csíkszeredai magyar főkonzulátus vezetésével tervezi megbízni. /Komlós Attila a HTMH elnöki tisztségének várományosa. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20/.

Új kiadvánnyal szaporodott a Kolozsvárról szóló könyvek száma. Akiket érdekel a város XIX–XX. századi története, érdeklődéssel lapozhatják Gyarmati Zsolt Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán /Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című, tanulmányokat tartalmazó könyvét. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, tanulmányai nagyrészt a Korunkban jelentek meg. Gyarmati kutatási területe a XIX–XX. századi erdélyi társadalom- és művelődéstörténet, ezen belül pedig várostörténet. /Köllő Katalin: Új kötet Kolozsvár történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Domokos Pál Péter a gyergyóalfalvi emberek tudatában úgy él, mint az igaz szó és a szeretet nagy mestere. Mindössze három évet élt és tevékenykedett Gyergyóalfaluban (1933–1936 között), de ez az idő elég volt ahhoz, hogy tanár és tanítvány, a mester és a közösség összeforrjon. Bizonyíték erre a mester részéről az évtizedek során, apró cédulán küldött üzenete, mely szerint „Alfalu minden apraját és nagyját határtalanul szeretem” (aláírás dr. Domokos Pál Péter). Szülőfaluja, Csíksomlyó után Gyergyóalfalu elsőként állított szobrot a híres tudósnak /1998-ban/. A hagyományőrzésben a Domokos Pál Péter-i gondolatok – az emberszeretet és a munka megbecsülése – átvétele több évtizeddel a civil szervezet létrejötte előtt megtörtént Alfaluban. A húszéves népművészeti kör (1968–1988), a líceumban és V–VIll. osztályban tanított termelőgyakorlat (1970–1978) során, a szárhegyi Szépteremtő Kalákában való aktív részvétel (1978–1998), a Csíkszeredai Művészeti Népiskola kirendelt szövő-varró osztályainak tevékenysége (1990–1995), mind-mind ezt a célt szolgálta. A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE) civil szervezet létrejöttét Gyergyóalfaluban a népi életvitel igényelte. ,,2000. november 10-én létrejött a DPPHE civil szerveződés Gálné Kovács Irma kezdeményezésére. Így szövők, varrók, faragók, citerások, dalosok, táncosok egyesülete lettünk” – olvasható a Kultúrák egymás mellett és egymás között című, 2004-ben megjelent kiadványban. Létrejötte óta az egyesületben megtörtént a generációváltás, főleg ami a táncosokat, faragókat, dalosokat és részben a citerásokat illeti. Folyamatos volt a régi kultúra tanulása, átadása és átvétele. Az egyesület tagjai belföldi és külföldi kiállítások, bemutatók, vásárok egész sorának voltak szervezői, résztvevői vagy kiállítói. Az V. Alfalvi Napok keretében, 2005-ben a citerások megünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját, amelyet a Szivárvány havasán című kiadvány méltatott. A III. Alfalvi Napok alkalmával a DPPHE-nek emlékszobát avattak fel. A Kultúrák egymás mellett és egymás között és a Szivárvány havasán, valamint Gálné Kovács Irma Cifrahímesek Gyergyóalfaluban című kiadványok megjelentetése az ötéves civil szervezet időállóságát mutatja. Ahhoz, hogy a DPPHE-emlékszoba négyes célja (1. Domokos Pál Péter emlékének folyamatos őrzése, 2. Alfalubó1 származó vagy kötődésű jeles embereknek emlékállítás, 3. Gyergyóalfalu a napjaink szakirodalmában témakör összegyűjtése és megőrzése, 4. a DPPHE civil szervezet tevékenységének felszínen tartása) megvalósulhasson, Gálné Kovács Irma 25 millió (régi) lej értékű gyűjteményt ajándékozott a községnek. Segítséggel sikerült hazahoznia, hogy otthon őrizzék emlékét, kötődését dr. Domokos Pál Péter néprajztudósnak, Puskás Lajos néprajzkutatónak, dr. László Antal vegyészmérnöknek, dr. Gaál Mihály agrármérnök tudósnak, Asztalos István írónak, Köllő Miklós szobrásznak, dr. Koncsag Károly bányamérnök, jogásznak és dr. Bíró István címzetes egyetemi tanárnak. /Gálné Kovács Irma, Gyergyóalfalu. Debrecen: Ötéves a DPPHE nevű civil szervezet Gyergyóalfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Fejér Ákos a céltudatosság és a törhetetlen akarat múlhatatlan példája. Hetvennégy esztendőt élt, s ebből legalább fél századot építéssel, építkezéssel töltött. Gyimesbükkön született 1928 szeptemberében. A csíkszeredai líceum elvégzése után a hányattatás évei következtek: Csíkszereda, Zsil-völgy, Brassó, újra Gyimes, majd Háromszék, ahol élete végéig teljesítette önként vállalt hivatását, a nevelést. 1953-ban lett Lisznyópatak igazgatótanítója, majd Mikóújfalu és Sepsiszentgyörgy következett. 1988-ban vonult nyugdíjba. Elvégezte a testnevelési tanárképzőt, s úgy lett alkotó mindenese a mikóújfalusi iskolának, hogy tanulóinak meg akarta mutatni a világot. Elsősorban a szülőföldet, aztán Európát, majd egy kicsit a keleti végeket is, ahová zágoni Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc került száműzetésbe. Kerékpározó diákjaival egyre messzebb merészkedett: a honi tájak után következett Magyarország, majd Szlovákia, Ausztria, Németország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Oroszország, Lengyelország és Törökország. Két kiadvány őrzi nevét és emlékét, számos közlemény, okirat, emléktábla mellet: Csak akarni kell. Fejér Ákos, 1928–2002. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Benkő Levente előszavával. Fejér Ákos, Megnyitottam előttetek Európa kapuját. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2005. /Magyari Lajos: Közöttünk éltek: Csak akarni kell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

Ünnepélyes, családias hangulatban avatták fel december 21-én a dévai Szent Ferenc Alapítvány csíkszeredai kirendeltségét és információs irodáját. Az iroda egyrészt találkozóhelyül szolgál majd a csíkszéki sokgyermekes családok számára, ugyanakkor segíteni is kíván a bajbajutottakon. „Figyelni kell egymásra, fontos a gyermekelhagyás megelőzése” – mondta a megnyitón Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, az alapítvány vezetője. Hargita megyében a Szent Ferenc Alapítvány különböző házaiban mintegy 25–30 gyermek gondját viselik. A Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért egyelőre tizenkét olyan családot tömörít, amelyben négynél több gyereket nevelnek. Dánél Sándor szerint – aki hétgyermekes családapa – a nagycsaládokat mostohagyerekként kezeli a kormány, szükség van tehát arra, hogy összefogjanak és egymáson segítsenek. A most megnyitott központ lehetőséget ad a találkozásra gyerekek és szülők számára. A magyarországi Nagycsaládosok Szövetségének összesen huszonöt tagegyesülete van Erdélyben, a Vajdaságban, Magyarországon, valamint a Felvidéken. /D. Balázs Ildikó: Betlehemi otthon a nagycsaládoknak. Felavatta csíkszeredai kirendeltségét a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

A napokban jelent meg Nagy István A szomszédság nevében /Neptun Könyvkiadó, Csíkszereda/ című regénye. A regény a Tanulók Könyvtára sorozatban jelent meg utoljára 1971-ben, ezúttal pedig a kiadó Örökölt Értékeink sorozatának első darabja. Fodor Sándor előszava szerint Nagy István életműve megérdemli, hogy leverjük róla a politikai elfogultság következtében ráülepedett port. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

Nemeskürty István budapesti író-történész, Léstyán Ferenc gyulafehérvári vikárius, Makovecz Imre budapesti műépítész, Kasza József szabadkai politikus, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, Mézes Rudolf galántai népművelő és Perka Mihály szabófalvi történész-néprajzkutató tanár a Julianus-díj idei kitüntetettjei. A magyarságtudat fejlesztéséért és ápolásáért kifejtett tevékenységükért jutalmazta őket a magyarok őshazáját elsőként felkutató barát nevét viselő csíkszeredai alapítvány. A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért 1993 óta összesen hetvennégyen érdemelték ki az elismerést. Az idei díjátadási ünnepségre december 10-én a csíksomlyói kegytemplomban került sor. Bevezetőként az Árvácska együttes karácsonyi előadását tekinthették meg a jelenlévők. Ezt követően Boros Károly főesperes, csíktaplocai plébános és Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondta el ünnepi gondolatait. Beder Tibor tanár, a Julianus Alapítvány elnöke szólt azokról a személyiségekről, akik az anyanyelv őrzéséért és megmaradásunkért többletmunkát vállalnak itthon, a történelmi Magyarország területén, a Kárpát-medencében, vagy éppen a nagyvilág távoli pontjain. „Valóságos mozgalommá nőtte ki magát a másság védelme. Ebben az esetben a magyar nyelv és kultúra védelme nem ismer határokat. Egyformán fontos ez az erdélyi és a belgiumi, a felvidéki és a délvidéki, a magyarországi és az amerikai magyarnak. A magyar nyelv és kultúra nemcsak magyar, hanem európai érték is egyben, mint minden más nyelv és kultúra Európában. Ennélfogva nincs semmi különös abban, hogy ennek védelmét egy román, egy holland vagy éppen egy török ember is feladatának tekinti” – mondotta ünnepi beszédében az alapítvány elnöke, majd hozzátette: „Közismert tény, hogy mind Magyarországon, mind a határainkon túl is tragikusan fogy a magyar nemzet lélekszáma. Mindehhez hozzájárult a történelmi Magyarország területének trianoni szétdarabolása, majd a kommunizmus közel fél évszázada alatt a magyar határokon kívül rekedt nemzetrészek ügyének elhallgatása. Ma is napirenden van a Trianon idején még több mint négymillió, ma már alig több mint két és fél millió magyar ember sokszor megalázó, évtizedek óta tartó hátrányos megkülönböztetése, kisebbségi jogainak csorbítása. Nem egymást kell szidnunk mi, magyarok, határon innen és túl, és nem egymást kell kiközösítenünk, hanem az olyan politikusokat, akik tétlenül nézik beolvasztásunkat és a magyart a magyar ellen uszítják. Magyar nép csak egy van, és a székely népből sincs kétféle. Csak politikusokból van többféle. A szülőföld, amit mi magyar nyelvnek nevezünk, ma végső menedéke minden magyarnak. Mert más nemzetekkel ellentétben a magyarság azonos anyanyelvével!” – hangsúlyozta Beder Tibor. Végül a szentegyházi 150 tagú Gyermekfilharmónia karácsonyi előadása köszöntötte a kitüntetetteket. /Csúcs Mária: A nemzet szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 25./

Ötéves hagyományra tekint vissza Csíkszeredán a József Attila Általános Iskolában a karácsonyi gyűjtés, adományozás. Idén úgy döntöttek, hogy az adományokat az árvízkárosult iskolák gyermekeinek küldi el „Gyerekektől gyerekeknek karácsonyra!” mottóval. December 21-én a gyerekek bepakoltak 235 gyönyörűen becsomagolt kis dobozt a Szeretet Autójába, és elvitték Kobátfalvára, az ottani kis iskolához. /Ferencz S. Alpár, a József Attila Általános Iskola igazgatója: Kobátfalván a szeretet doboza! = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Komlós Attila foglalhatja el a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki posztját – erősítette meg az erről szóló lapinformációt Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára. A református lelkész várhatóan január elsejével foglalhatja el a posztot. Bálint-Pataki Józsefet július 4-én – saját kérésére – felmentették a HTMH elnöki tisztségéből; az intézményt azóta megbízott elnökként Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja, akit a magyar kormány a csíkszeredai főkonzulátus-vezetői posztra jelölt. /Komlós Attila lesz az új HTMH-elnök? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ A Népszabadság információja szerint a református lelkészt Gyurcsány Ferenc kormányfő javasolta a HTMH élére; az elnök kinevezése a külügyminiszter jogköre. Komlós Attila jelenleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének tagja. /Komlós Attila a jelölt a HTMH elnöki posztjára. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./ Szabó Vilmos államtitkár elmondta, azért esett a választás Komlós Attilára, mert olyan személyt kerestek, aki sok szállal kötődik a határon túli magyarsághoz. „Nagy megtiszteltetésnek tartom a felkérést a HTMH elnöki tisztségére, minden nyűgével és gondjával együtt – nyilatkozta Komlós Attila. – Közel harminc esztendeje, diákkorom óta foglalkozom határon túli magyar ügyekkel. A Magyarok Világszövetségének főtitkára voltam 1989 szeptemberétől 1995 decemberéig, aztán az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke a mai napig, és egy csomó más ügyben is járatos vagyok.” Komlós kiemelte: „Magyar barátaink, testvéreink kapcsolattartása az anyaországgal egészen másmilyen lesz, mint korábban, minőségében sokkal pozitívabb, és az egymással való kapcsolattartás lehetősége is hihetetlen módon megváltozik. Ezeket nyomon kell követni és elültetni életünk minden területén.” Fontos szempontként jelölte meg a jövőre nézve, hogy a határon túli magyarságnak „többféle hangja szólaljon meg és gazdagítsa a kapcsolattartást, adjon ötleteket, támpontokat, a döntéshozatalhoz háttéranyagot”. Konkrétan a civil fórumokat nevezte meg. /Guther M. Ilona, Budapest: Komlós Attila a határon túli magyarság újdonsült „első számú ügyintézője”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

A Magiszter folyóirat 2003-ban jelent meg először, azóta pedig évente négyszer lát napvilágot. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában működő Magiszter Kiadó munkája, pedagógiai kérdésekben tájékozódni óhajtó tanítók, tanároknak nyújt segítséget. A Műhely és a Nézőpont rovatok a gyakorló pedagógusok tevékenységét szolgálják. Az Örökség rovat a gazdag hagyományú erdélyi iskolák tapasztalatait tárja fel. A Könyvespolc, Hírek, Események pedig könyveket és időszerű iskolai történéseket népszerűsítenek. A Magiszter késve megjelent őszi száma cikkeket közölt az irodalomtanítás szemléleti változásáról, a természetkutatásról, a matematikatanításról, a munkaközösségek vezetéséről és az V. Országos Neveléstudományi Konferenciáról. /Bakó Botond: Megjelent a Magiszter. Pedagógusok szakmai-módszertani folyóirata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Idén a Hargita Megyei Szaktanácsadói Hivatal kilenc tanfolyamot indított a gazdáknak, melyből hét képzés befejeződött. Öt képzés az általános mezőgazdász szakterülettel kapcsolatos, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Gyergyóalfaluban, és összesen 195 hallgató végezte el – mondta Balázs Rudolf igazgató. A méhészet szakterületét érintető tanfolyamot 120-an végezték el. Gyergyóalfaluban jelenleg is folyik még két mezőgazdászképzés. A jövő évi programban tíz továbbképző tanfolyam szerepel. /Fekete B. Zoltán: Farmerprogram: az európai igények jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 29./

A magyar lobogó felvonásával indul az új év Csíkszeredában: január 3-án Szabó Béla, az új magyar főkonzul jelenlétében megnyitják Magyarország első székelyföldi külképviseletét. Erről az Új Magyar Szót a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséja, Drávucz Herbert tájékoztatta. Január 6-án Szabó Vilmos határon túli magyar ügyekért felelős politikai államtitkár, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes és a konzulátus hatáskörébe tartozó hét megye prefektusának, megyei tanácselnökének jelenlétében állófogadást tartanak a Csíkszeredai Városházán. „Rendkívüli öröm és megtiszteltetés Csíkszereda számára, hogy végre a magyar főkonzulátus megnyitja kapuit itt Székelyföld szívében. Azt hiszem, hogy ez az esemény világosan jelzi: újabb régi kívánságunk valósulhat meg a 2006-os esztendőben. Ez nem jöhetett volna létre a Székelyföld polgárainak ilyen jellegű kérése és az RMDSZ közbenjárása nélkül. Ez mindnyájunk munkájának eredménye” – nyilatkozta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. /Daczó Dénes: A magyar zászló felvonásával indul az új év Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

Botár László festményi láthatók Csíkszeredán a Petőfi utcai Golden Gallery kiállítóteremben. /Botár László a Golden Galleryben. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

A most megjelent Megmaradásunk esélyei /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005/ című, dr. B. Garda Dezső szerkesztette könyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Közgazdász Társulat gyergyói fiókszervezeteinek konferenciáján elhangzott négy tanulmányt tartalmazza. A közös téma: mekkora esélye van az erdélyi magyarság s főleg a Gyergyói-medencében élők boldogulásának az EU-ba lépés küszöbén. A tanulmányírók mindegyike – Somai József, Györfy Lehel, Pápai Emese, Garda Dezső – azt feleli, hogy van esély. Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társulat elnöke rámutatott, Románia nem készült fel a csatlakozásra. Az agrárium maradt le a legjobban az EU-s átlagtól, a vidék lehet a csatlakozás legnagyobb vesztese. A falu konzerválja az elmaradt gazdasági rendszereket, versenyképtelen a globális kereskedelmi hálózatok olcsó és minőségi áruival szemben. A földet felvásárolja a külföldi tőke. Györfy megállapította, hogy egy esetleges közös gazdaság önmagában várhatóan nem hatna csodaszerként. A modern költségvetési módszerekről értekezett Pápai Emese. Garda Dezső, az örök optimista azt fejtegette, hogy főleg a Gyergyói-medencében hogyan maradhatnak meg. Az utóbbi esztendőkben több mint tízezer lakos hagyta el a szülőföldjét, a kedvezőtlen életkörülmények miatt. /Román Győző: Négy gyergyói tanulmány. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Január 3-án ünnepélyes keretek között szimbolikusan megkezdte működését a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A rezidencia udvarán felállított árbocra felhúzták a magyar lobogót. A Himnusz akkordjaira Terényi János bukaresti nagykövet és Szabó Béla, az új csíkszeredai főkonzul emelte magasba a zászlót. Jelen volt Csíkszereda jelenlegi és egykori polgármestere, Ráduly Róbert, illetve Csedő Csaba, Sógor Csaba szenátor, Strujan Constantin területi kormánymegbízott, valamint több helyi tanácsos. Terényi János nagykövet pohárköszöntőjét követően, spontán kezdeményezésre a Székely himnuszt is elénekeltek az egybegyűltek. Terényi János köszöntőjében hangsúlyozta, a siker közös: „Azt hiszem, hogy az egymást követő magyar kormányok céltudatos diplomáciai munkájára volt szükség ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen. A magyar főkonzulátus megnyitásához szükség volt az RMDSZ hathatós támogatására, de szükség volt az egész romániai magyar közélet, az egész romániai magyar társadalom egyhangú kívánságára, óhajára.” A főkonzulátus épületének felújítása még több hónapig eltart. Ráduly Róbert polgármester szerint a konzulátusnak, a magyar zászló felhúzásának fontos szimbolikus jelentősége is van: a következő napokban sokan fognak sétálni ezen az utcán, csak azért, hogy a zászlót megcsodálják. /Daczó Dénes: Tegnap szimbolikusan megnyitották az első székelyföldi magyar főkonzulátust. Magyar zászló lobog Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./ Szabó Béla a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott 1987 és 1992, valamint 1996 és 2001 között, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke, később vezetője volt. /Konzulátus Csíkszeredán. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 4./