Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Csíkszereda (ROU)
9233 tétel
2005. február 2.
Rendhagyó író-olvasótalálkozóra került sor február elsején Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az ünnepelték, hogy a népszerű csíkszeredai könyvműhely, a Pallas-Akadémia Kiadó alapítója és vezetője, Tőzsér József a napokban töltötte 60. életévét, a kiadó pedig 300. kötetét is letette már az olvasó asztalára. A rendezvényen Lőrincz György Imázskészítők (publicisztika), Egyed Péter Madonnák, porban (regény), valamint Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu. Mesevonat, 9 (gyerekversek) című köteteket mutatták be.Tőzsér munkásságát az ünnepségre kiadott Aki a könyveknek szolgál című kiadvány foglalja össze. /(Bögözi Attila): Szavak hóban, könyvekről, versről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 3.
Az erdélyi magyar népesség jelenlegi helyzetét feltáró kutatás eredményeinek bemutatásakor Biró A. Zoltán társadalomkutató a romániai magyarságról kialakult kép felülvizsgálatát ajánlotta. Elmondta, hogy általános vélekedés szerint a romániai magyarok körében a különbség a szórványvidék és a tömbmagyarság között van. Azonban sokkal komolyabb gondot jelent az a modernizációs szakadék, ami a falu és város, a községközpont és nem községközpont falu között felmerül. A romániai magyar felsőoktatás kapcsán egyre gyakrabban hangoztatják a túlképzés veszélyét. Valójában még mindig magas a felsőfokú tanulási igény. Gyakran mondják, hogy szétesett, irány nélküli a romániai magyarság. Ugyanakkor a vizsgálat szerint van szervezettség, azonkívül van kapcsolódás a politikai érdekképviselethez, a különféle egyházi és civil szervezetekhez. Ugyancsak sokan emlegetik, hogy mindenki elmegy, ha megkapják a kettős állampolgárságot. Ez sem így van. A kutatás feltárta, hogy meglehetősen tagolt a romániai magyar társadalom, és várható e tagoltság fokozódása. A magyarországi támogatás szempontjából ez azt is jelenti, hogy egyetlen sűrített támogatáspolitikai alapelvvel – például Szülőföld-program vagy kettős állampolgárság – nem kezelhető az egész kérdéskör. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./ Az Új Kézfogás Közalapítvány megbízásából a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja (Csíkszereda), a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete munkatársaival közösen az erdélyi magyar lakosság jelenlegi helyzetét feltáró kutatást végzett. Az eredményeket az MTA PTI és a KAM munkatársai ismertették a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Laki László (MTA PTI) a földbirtoklásról és földhasználatról beszélt. A megkérdezettek kétharmada jelezte, hogy családjának van megművelhető földterülete. A különböző földtulajdonok közül a szántó a legelterjedtebb (55%). Ezek a földbirtokok elaprózottak, közel felük (46%) egy hektár alatti, s emellett szétdaraboltak is, azaz nagy részük 3-4 vagy még több tagból áll. A bérleti forma nem igazán terjedt el Erdélyben, ez konzerválja a birtokok elaprózottságát és szétdaraboltságát. A gazdaságok felszereltsége és gépesítettsége alacsony, sok a családtagok által végzett kézi munka. Kovách Imre (MTA PTI) a nagyobb mezőgazdasági vállalkozásokat vizsgálta. Esetükben szigetszerű modernizációról beszélhetünk. Valószínűleg a szerződéssel rendelkező gazdaságok lesznek a várható termelés-koncentráció nyertesei Ösztönözni kell a nagy magyarországi befektetők, termeltetők, illetve a romániai magyar gazdák romániai földvásárlását. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? Szociológiai kutatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2005. február 3.
Korodi Attilát /sz. Csíkszereda, 1977. jún. 23./ – nemrég nevezték ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkárává. Korodi a bukaresti Műszaki Egyetemen végzett, gazdasági mérnök szakon diplomázott német nyelven. 2003-ban mesterfokozatot szerzett a Politika és Közigazgatás-tudományi Intézetben. 2003-tól a magyarországi ÁPV Rt. romániai képviselője, 2004-től Hargita megyei önkormányzati képviselő volt. Elmondta, hogy államtitkárként a külkapcsolatokért, az integrációs kérdésekért, valamint az uniós pénzek felhasználásáért felel a tárcánál. További feladat, hogy ki kell alakítani az önkormányzati vezetőkben azt a készséget, hogy összefogjanak más településekkel a szemétgazdálkodás és a vízgazdálkodás területén megvalósítandó nagy beruházások kivitelezése érdekében. Hargita megyében is azt tapasztalta, hogy a kisebb önkormányzatok vezetőiben nincs meg az együttműködésre való hajlam. /Sarány István: Már csak dolgozni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2005. február 3.
Február 2-án hármas könyvbemutatóra került sor Csíkszeredában, a Petőfi utcai Kriterion Házban. Az érdeklődők a Pallas–Akadémia Kiadó három új könyvével ismerkedhettek meg. Egyed Péter Madonnák porban című regényét Kozma Mária főszerkesztő, Gál Éva Emese Tizenegyedik parancsolat című verseskötetét és Lőrincz György Imázskészítők című publicisztikai gyűjteményét Orbán Kinga irodalmi szerkesztő méltatta. /Könyvbemutatók évadja. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2005. február 3.
Buzogány Dénes összeállításában Katonasors /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ címmel jelent meg a kényszermunka-szolgálatra kötelezett katonák visszaemlékezéseit tartalmazó kötet. A szerző négyéves gyűjtőmunkájának eredménye a kötetbe rendezett visszaemlékezések sorozata. A kötet bemutatja a katonai kényszermunka-szolgálat történetét Romániában 1950 és 1961 között, ennek megszervezését és végrehajtását. A visszaemlékezésekben egykori munkaszolgálatosok keserű tapasztalatai elevenednek meg az embertelen bánásmódról, fűtetlen fabarakkokról, ehetetlen ételről, életveszélyes munkakörülményekről. Megtalálható a kötetben a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége megszervezésének kronológiája, bemutatják a szövetség által elért eredményeket, továbbá közlik a Hargita, Kovászna és Maros megyei tagok névsorát. /Kovács Attila: Munkaszolgálatos katonák történetei. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2005. február 4.
Három új kötetet mutattak be február 3-án Csíkszeredában, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja székhelyén. Két kötet szerzője Bodó Julianna, az intézet munkatársa. A formális és informális szféra ünneplési gyakorlata az 1980-as években című kötet a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) kiadásában jelent meg, és a szerző tavaly megvédett doktori disszertációját tartalmazza. Bodó Julianna második könyve az intézet által kiadott Helyzet könyvek sorozat 12. kötete: „Így kollektivizáltak minket” – Kulturális antropológiai elemzés két székelyföldi településről. Végül Bíró A. Zoltán, az intézet vezetője az általa szerkesztett Közös érdek mentén. Társadalmi részvétel, társadalmi együttműködés című munkáját ismertették. /Szakkönyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./
2005. február 5.
Lőrincz György Székelyudvarhelyen élő és alkotó írónak eddig megjelent novellás- vagy riportkönyvei előkészítői, ígéretei voltak most megjelent Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004/ című sajátos hangulatú regényének. Ebben egyetlen család hősies-szomorú tragédiájába sűrítve tárja föl a 20. század második fele erdélyi magyar népének kálváriáját. Nyomasztó az az elsivatagodási folyamat, amelyet Lőrincz György mutat meg. Regényében Sajgóföldnek nevezi ezt a helyet. Nyomon követi a Köblös család embertelen küzdelmét, néma szembeszegülését a kíméletlen hatalommal és szolgalelkű kiszolgálóival. Bemutatja, miként sikerül egy torz társadalomnak megtörnie, önmagából kiforgatnia, letargiába taszítania egy eredendően tartásos, kemény, de mindenáron élni akaró és próbáló népet, méltatta a regényt Kiss János. Az egykorvolt Tündérkert nincs már. Lőrincz György regénye nem ígér föloldozást. A közösség széthull, a szolidaritás lazul. /Kiss János: Sajgóföld regénye. Lőrincz György Pusztulás című könyvéről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2005. február 7.
Megjelent Kiss János: Szélmalom /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című regénye, a mai nyugdíjasok lelkiállapotának korrajza. Két főszereplője van a regénynek: Ozora és Lévita, az ő belső monológjaikból, illetve párbeszédeikből szövődik a történet. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./
2005. február 9.
Székelyudvarhelyen 2004. május 22-én Szász Jenő polgármester szobrot állított Csaba királyfinak. A Magyarok Székelyföldi Társasága és Csíkszentlélek római katolikus egyházközsége pedig 2004 szeptemberében a romániai magyar sajtóban felhívással fordult a székelységhez és Erdély magyarságához, hogy tetszés szerinti összeggel támogassák a Csíkmindszenten felállítandó Attila-szobor elkészítését. A római katolikus egyházközség tehát emlékművet akar állítani a hunoknak, illetve annak a barbár hadvezérnek, aki pusztította és fosztogatta az európai kereszténységet, írta Barabás István, a lap munkatára. A csíkszeredai szoborbizottság szerint „Attilát a bátorság és a vitézi tettek példaképének ismerik el... Szobra a székely-magyar identitástudat szimbólumává válhat.” A hun származás „rögeszméje Magyarországról kapott szikrát”, írta Barabás, majd cikkében hosszasan cáfolta ezt az elméletet. /Barabás István: Őseink a Hadak útján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2005. február 9.
Farsang Illés szekerén címmel mutatta be Csíkszeredában a farsang utolsó napján, február 8-án, húshagyókedden legújabb műsorát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Csíkszereda önkormányzata által fenntartott hivatásos együttes legújabb produkciójáról András Mihály, az együttes vezetője elmondta, hogy vidám műsort kínálnak a közönségnek. Rendezője, koreográfusa a budapesti táncművészeti főiskola növendéke, a sepsiszentgyörgyi Orza Calin. Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Idén több mint 150 fellépésre kaptak felkérést, körvonalazódik egy egyhónapos spanyolországi és egy portugáliai fellépés-sorozat, valamint egy tíz országot átfogó körút, amelynek során Magyarországot és a vele szomszédos államok magyar közösségeit keresnék fel. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szellemi műhelyként is működik. Stúdiójában zenei felvételek készülnek, hamarosan megnyílik archiváló és digitalizáló műhelye, amely a korábbi gyűjtések feldolgozását kívánja megkönnyíteni. /A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb fellépése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2005. február 9.
A csíkszeredai születésű, Kolozsvárról elszármazott, ma Bécsben élő szerző – Száva Tibor-Sándor – neve nem ismeretlen az erdélyi örményekről szóló szakirodalomban. A csíkszépvízi Száva család történetét, geneológiáját felvázoló munkája két kiadást is megért. 2003-ban kiadta a Szépvízi magyarörmények nyomában című könyvét, benne 35 törzscsalád családfájának megrajzolására vállalkozott. A tőle megszokott tudományos igénnyel megírt következő könyve /Magyarörmények az I. világháborúban. Magyar–Örmény Könyvtár 12. szám. Budaörs, 2003/ felsorakoztatja azokat az örmény származású személyeket, akik részt vettek az első világháborúban. Van-e valami értelme a tizenkilenc erdélyi gyalogezred több tízezres katonájának sorsából kiemelni az örmény származású magyarokat? – kérdezte a recenzens, hozzátéve, hogy az ő ereiben is van némi örmény vér. A hajdani örmény közösség érzelmileg még ma is valami közös származástudat bűvöletében él. Bennük van a kettős identitás tudata: örmények voltunk, magyarok vagyunk, de múltunkat ismernünk kell. /Murádin László: Könyv az erdélyi örmények múltjából. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2005. február 12.
A Fiatal Írók Szövetsége és a Szépirodalmi Figyelő folyóirat február 10-én közös díjkiosztó estet rendezett Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A FISZ 28 éven aluli alkotóknak kiírt 2004. évi irodalmi pályázatának első díjasai – a három közül két kategóriában – határon túli magyar fiatalok. Vers kategóriában az öt díjazott közül első díjas lett a 24 éves zentai Kollár Árpád, prózában a hat díjazott közül ketten kaptak első díjat, két csíkszeredai fiatalember: a 27 éves Szőcs Attila és a 24 éves Burus János Botond. A FISZ önálló kötetekben adja ki a díjazottak pályaműveit. Szőcs Attila közgazdász, oktató a Sapientia Egyetem csíkszeredai gazdasági karán és PhD hallgató a Corvinus Egyetem marketing szakán. Szőcs Attila fest és fotózik is. Első önálló festészeti kiállítása januárban volt, Csíkszeredában. Burus János Botond a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatója A 2002 óta kéthavonta megjelenő Szépirodalmi Figyelő folyóirat 2004. évi – és egyben első alkalommal kitüntetett – díjazottjai Szőcs Géza költő és Bánki Éva prózaíró. A Szépirodalmi Figyelő irodalmi, kritikai, szemléző folyóirat. Félszáznál több lapot szemléznek, nemcsak a magyarországiakat, hanem valamennyi, magyar nyelven rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratot. A kiadvány interneten a www.szepirodalmifigyelo.hu honlapon érhető el. /Guther M. Ilona: Irodalmi díjakat osztottak Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2005. február 12.
Munkamegbeszéléssel kezdődött február 11-én Csíkszeredában a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzati küldöttség látogatása. A delegációt a megyeházán fogadta Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A találkozón szóba kerültek a Tusnádfürdőn közös erőfeszítéssel létrehozandó oktatási konferenciaközponttal kapcsolatos kérdések. A két megyei önkormányzat közösen vásárolta meg a szükséges területet Tusnádfürdőn, a magyar kormány pedig az épület tervezési költségeit biztosítja. A küldöttség a Nyergestetőn megkoszorúzta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat által állított kopjafát. /Szüszer-Nagy Róbert: Testvérmegyei látogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./
2005. február 12.
A csíkszeredai Csibész Alapítvány a gyermekotthonokból kikerült fiatalok felkarolásával, támogatásával szerzett osztatlan elismerést. Az alapítvány varrodájában, asztalos-, cipész-, illetve kosárfonó műhelyeiben számos volt gyermekotthoni fiatal kapott munkát, az alapítvány házaiban pedig szállást. Olyan fiatalokról van szó, akiknek aligha lett volna lehetőségük máshoz fordulni. Néhányan közülük viszont elégedetlenek, szerintük kevés volt a fizetés. Kolumbán Imre, az alapítvány igazgatója közölte, az alapítvány jelenleg 18 lakással rendelkezik, ezek között van csíksomlyói, csíkszentmihályi és csomortáni ház is, valamint csíkszeredai tömbházlakások, az elégedetlenek mindegyike meghaladta a 26 éves életkort. Kolumbán elismerte, a fizetések valóban nem túl nagyok az alapítványnál. Az alapítvány támogatottjainak száma mára eléri a 180 főt, sokan családosok, 23 gyermek is született közben. /Kovács Attila: Segítség vagy akadályozás? Nem mindenki elégedett a Csibész Alapítvánnyal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./
2005. február 14.
Homoródfürdőn a Szőcs-tanyán összegyűltek néptáncosok, hogy új életre keltsék a tizenöt évvel ezelőtt létrehívott Erdélyi Magyar Néptáncszövetséget. A találkozón jelen voltak az alapító szervezetek képviselői: az öt hivatásos néptáncegyüttes – a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a székelyudvarhelyi Udvarhely Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék együttes, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes, valamint a nagyváradi Állami Filharmónia keretén belül működő magyar néptáncegyüttes – mellett számos műkedvelő együttes vezetője. A szövetség az információszolgáltatás megkönnyítése érdekében Sepsiszentgyörgyön tájékoztató irodát hoz létre. /Sarány István: Útkereső táncszövetség. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./
2005. február 14.
Képes megyeatlasz készül Hargita megyéről a csíkszeredai Topo Service kiadásában, közölte Rákossy Botond mérnök, a Topo Service igazgatója. Az atlasz a megye minden településéről tartalmazni fog térképet, történelmi ismertetőt, illetve fényképeket, utóbbit a gyergyószentmiklósi Dezső László készítette. A munka során kiderült, hogy a megyeközpont hiányos településlistával rendelkezik, községek hiányoztak róla, így az atlasz a nyilvántartásnak is jó szolgálatot tesz Az első atlasz magyar nyelvű lesz, ezt angol és román nyelvű kiadás fogja követni. /Képes atlasz Hargita megyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
2005. február 14.
A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
2005. február 15.
Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./
2005. február 16.
A Romániai Magyar Szó mellékleteként megjelent a Sap-lap, a Csíkszeredai Sapientia EMTE II. éves kommunikációszakos hallgatóinak melléklete 2005/1. száma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2005. február 16.
Az új tanévben a Sapientia EMTE csíkszeredai campusának falain belül megalakult az EMTE rádió. A két alapító, Kozán István és Forró István elmondta, hogy a felszerelést pályázat útján tudták beszerezni. Egy három fős csapat újra kezdte a munkát /Forró István, Kozán István és Luka Kázmér/. A hallgatók többsége érdeklődést mutat az új kezdeményezés iránt. /Székely Kinga: Itt EMTE Rádió, Csíkszereda… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2005. február 16.
Csíkszeredában a Sapientia EMTÉ-n négy végzős szak van idén, több mint 150 egyetemistával. Az államvizsga dolgozatok témái sokszínűek. Néhány példa. Alkalmazott szociológia szak: Posztszocialista társadalmi átalakulás egy székelyföldi kisvárosban – Szentegyháza. – Médiakutatás Csíkszeredában. – Az információs társadalom és a fiatalok. Agrár- és Élelmiszeripari Gazdasági szak: Minőségi császárkörte-pálinkafőzés – A LAM-alapítvány tevékenységének hatása a helyi fejlődésre – Hollandiai és székelyföldi családi gazdaságok. Román-angol szak: Motivul hanului in literatura romana. – Women is Shakespeare Comedies – A román modernizmus kezdetei. Könyvelés és Gazdasági Informatika szak: Vállalatértékelés – Készletek könyvelése – Amortizáció könyvelése. /Államvizsga dolgozatok a Sapientián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2005. február 18.
Megjelent Lőrincz György Imázskészítők (Esszé és publicisztika). /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyve: A könyv olyan írásokat tartalmaz, amelyek javarészt az 1990-es évek végén születtek. A Kulákok című tanulmány az 1950-es években írt referátumokat tartalmazza, ezek alapján minősítettek kulákká valakit. /Imázskészítők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./
2005. február 19.
A műsorvezető arról kérdezte a kormány képviseletében meghívott riportalanyát, hogyan változik majd a magyar állampolgárság megszerzésének eddigi nehézkes, hosszadalmas folyamata. Többek között megtudhatjuk, hogy nem kell majd vizsgázniuk azoknak, akik a középiskolát magyar nyelven végezték. S ennek kapcsán a kormány képviselője mosolyogva üzente a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjainak, tanuljanak magyarul, mert érdemes… A jelenlegi magyar kormány arra buzdította – sikerrel – választóit, hogy „nem”-mel szavazzanak a kettős állampolgárság ügyében. Ehhez nem volt joguk, írta Szőcs Judit, az „én magyarságom nem népszavazás tárgya! Nincs még egy nemzet a földkerekségen, mely megtagadja testvéreit.” /Szőcs Judit: A magyar kormány képviselője Csíkszeredába üzeni… = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2005. február 19.
Február 14-én kezdték kiosztani a csíki iskolákban az oktatási-nevelési támogatás igénylésére a pályázati csomagokat. Idén több technikai jellegű újdonságot vezettek be a pályázat lebonyolításába – tájékoztatott Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke. A területi irodák állandó kapcsolatban állnak a kolozsvári központi irodával, a benyújtott pályázatokról bármikor megtudható, hogy az adatfeldolgozás, vagy az elbírálás melyik szakaszában vannak. Immár nemcsak postán, hanem bankkártyán is igényelhető az összeg. /Sarány István: Oktatási-nevelési támogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./
2005. február 19.
Fennállásának 15 évfordulóját ünnepli a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) február 18-án. Csíkszeredában, a Kriterion Ház kiállítótermében bemutatták az elmúlt másfél évtized alatt készült fotókat, a szervezeten belül kifejtett szakmai munkájuk eredményeit, illetve személyes tárgyaikat. Zsigmond Enikő geológus elmondta: ez az első turisztikai jellegű kiállítás a vidéken. Pannókon szemléltetik néprajzi, műemlékvédelmi, természetvédelmi munkásságuk egy-egy momentumát. /Szüszer-Nagy Róbert: Csíki természetjárók ünnepe. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./
2005. február 22.
Újabb felesleges gyűlés, jegyezte meg az egyik polgármester, ugyanis Csíkszeredában ülést tartott a Konzultatív Tanács. Az ülést Bunta Levente, a megyei tanács elnöke nyitotta meg, román nyelven. „Természetes” volt, hogy – bár a teremben levők kilencven százaléka magyar volt – az idő kilencven százalékában románul folyt az ülés, írta beszámolójában Szondy Zoltán. Antal Klára igazgató a fogyasztóvédelem tavalyi mérlegét mutatta be, dr. Bustya Attila (egészségügyi igazgatóság) az ivóvizet illető törvénykezés aktualitásairól beszélt. Ferenczy Ferenc, az állategészségügy vezetőjének felszólalása kötötte le leginkább a jelen lévő polgármesterek érdeklődését. /Szondy Zoltán: Ülésezett a Konzultatív Tanács.= Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./
2005. február 22.
Bözödi György: Romlás című regénye 1940-ben jelent meg először Budapesten, és most másodszor a Pallas–Akadémia (Csíkszereda) kiadásában. A cselekmény egy fiktív székely faluban, Renkeden játszódik, a huszadik század harmincas éveiben, és az akkori falusi értelmiség vívódásait, a kisebbségi létviszonyok szorongatottságait mutatja be, szociografikus hitelességgel. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./
2005. február 23.
Szeptembertől új erőkkel indult a Juventus, a Bartók Béla Líceum /Temesvár/ diáklapja. A kilencedikes Sütő-Udvary Tekla szerint nem okozott gondot a beilleszkedés. Hajdu Brigitta a főszerkesztő. A Juventus cserecikkeket közöl nagyenyedi, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai iskolák újságaiból. A lapszámokat 150 példányban fénymásolják, ami sokszor kevésnek bizonyul. Internetes elérhetőség: http://www.bartok.ro/juventus/ /László Árpád: Havonta lesz Juventus. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2005. február 25.
Újhelyi István, az MSZP alelnöke, országgyűlési képviselő Erdélyben tett magánlátogatása során Csíkszeredán elmondta: a legendás Illés együttes első erdélyi fellépését a magyar állam több tíz millió forinttal támogatja, augusztus 5-én a csíkszeredai Szabadság Téren koncertezik a magyar együttes. Az erdélyi szabadtéri koncert ingyenes. Újhelyi Hargitafürdőn Nagy Zsolt miniszterrel a Szülőföld Programról folyatott megbeszélést. /(Daczó Dénes): Az idei nyár legjelentősebb eseménye. Az Illés együttes első Erdélyi koncertje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
2005. február 26.
Február 25-én a csíkszeredai Corvina Könyvesházban Ferenczes István költőt köszöntötték tisztelői. A hatvanéves, József Attila-díjas alkotót nemrégiben a Balassi-karddal jutalmazta a Balassi-kuratórium. A csíkszeredai ünnepségen Molnár Anna ismertette a szintén Balassi-díjas Nagy Gáspár méltatását Ferenczes Istvánról, majd az ünnepelt olvasta fel két alkotását közönségének. /Sarány István: Ferenczes István köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./