Szociális kérdésként kell kezelni, mert csak így lehet megoldani azt a feszültséget, amely nemrég tört a felszínre Csíkszentkirály és Csíkszentmárton magyar és roma lakosságának viszonyában – fejtette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltje. „Nem tekintjük magyar-roma konfliktusnak a kialakult helyzetet. Régi keletű érzékenységek kerültek a felszínre, amelyeket hatékonyan kell orvosolni” – hangsúlyozta, majd hozzátette: a lopás, bűnözés nem nemzetfüggő. El kell ítélni, bárki tenné, büntetni is egyformán kell. „Elítélem az önbíráskodást is, amelyhez az évek óta mélyülő feszültség vezetett. Ugyanakkor a jó példákat is meg kell említenem. A Nyárád mentén több településen is romák élnek együtt magyar emberekkel, civilizált, békés körülmények között” – emlékeztetett az RMDSZ államelnökjelöltje. /Kelemen: a lopás nem nemzetfüggő. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A rohammentősök gyors közbelépésén múlott a csíkszentkirályi André István élete július nyolcadikán, amikor egy helybéli roma férfi, bizonyos G. Gábor többször is megszúrta késével. Az esetből akkor lett országos hír, amikor a tettlegesség másnapján több mint száz helybéli rátámadt a romákra. André István elmondta, perceken múlott az élete. A késszúrások miatt annyi vért vesztett, hogy elájult. Leginkább azt fájlalja, hogy az országos és helyi médiában szenzációként tálalt csíkszentkirályi történet távol áll a valóságtól. André István egy falustársával akart elfogyasztani egy sört az egyik helyi kocsmában. Kötekedő hangnemben hozzá szólt G. Gábor, de látván, hogy részeg, csak annyit mondott neki, hogy most nincs ideje. Ekkor a roma férfi előkapta a kését, és több helyen megszúrta. Andrét bántja, hogy több sajtótermék kocsmatöltelékként festette le őt. Az is bántja, hogy a híradások szerint ő hozzávágott egy széket a késelőhöz. Ez nem igaz. – A roma szervezeteknek a felvonulás helyett azzal kellene foglalkozniuk, hogy segítsenek ennek a kisebbségnek a beilleszkedésben, mondják a faluban. A rendőrségre azért haragszanak a szentkirályiak, mert éveken át tétlenül nézte a romák garázdálkodásait. /Kozán István: A késelés, ami nem úgy volt. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./

„Ez egy abszurd és nevetséges dolog” – nyilatkozta Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke annak kapcsán, hogy Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és a Csíki-medence tizenhat polgármestere feljelentette a tanácsnál az Új Magyar Szó internetes kiadását is tartalmazó manna.ro portált. A Hargita Megyei Tanács és a polgármesterek arra kérik Asztalost, vizsgálja meg a Nesze neked csabakirályfizás című, a manna.ro -n megjelent írás több mondatát, és tegye meg a szükségesnek vélt intézkedéseket. Az aláírók közleményük szerint a cikk kifogásolt részei „mélységesen sértőek a csíki székely közösségre nézve, egyben kimerítik a közösség elleni gyalázkodás fogalmát, és alkalmasak a gyűlöletkeltésre”. A közlemény megfogalmazói azzal vádolják a portált, hogy „a kollektív bűnösség elvét etnikai alapon” alkalmazza a csíki térség valamennyi magyar nemzetiségű lakójára. „Az úgynevezett csíki magyar közösség hét év alatt, amióta én a tanács tagja vagyok, egyetlen feljelentést nem tett diszkrimináció miatt. Most egy ilyen dologért képesek voltak megtenni ezt a lépést. Visszataszító” – sommázott Asztalos az ÚMSZ kérdésére. Augusztus 21-én Asztalos hétéves mandátuma is lejár, így ő maga sem kaphatja meg feladatként ennek az ügynek a végigvitelét. Borbolyék feljelentését a kollégiumi elnök szerint nagy valószínűséggel elutasítja majd a testület. A kifogásolt publicisztika a csíkszentkirályi eset kapcsán született, melyek kirobbantó oka az volt, hogy egy késelő roma férfit a rendőrség nagyon rövid előállítás után szabadon engedett, az illető pedig büntetlenül visszatért a faluba. A manna. ro-n megjelent írás kifogásolt passzusai a következők: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb”. „A legnagyobb szégyen nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” /S. M. L. : Feljelentés Borboly Csabától. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./ A Nesze neked csabakirályfizás című cikk szerzője Parászka Boróka.

Nyílt háborút folytat egymással Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című napilapot, valamint a manna.ro című portált kiadó Scripta Kiadó. Borboly az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult a portál egyik írása miatt. A manna.ro-n Parászka Boróka újságíró olyan cikket közöl, amelyben elítélte, hogy a Hargita megyei csíkszentkirályiak rátámadtak a helyi romákra. Borboly több Hargita megyei polgármesterrel együtt kifogásolta, hogy az újságíró egyebek között állatoknak nevezte a romákra támadt csíkiakat. A feljelentők szerint ez a kifejezés „mélységesen sértő a csíki székely közösségre nézve”, és „kimeríti a közösség elleni gyalázkodás fogalmát”, valamint „alkalmas a gyűlöletkeltésre”. Korábban az ÚMSZ több cikket is közölt, amelyben elítélte a megyei tanácselnököt amiatt, hogy az önkormányzat 5 ezer lejjel támogatja a Gyergyószentmiklóson minden évben megrendezett EMI-tábort. Ezen a rendezvényen minden évben felvonulnak a magyarországi szélsőjobboldali politikusok. Az idén a tábor vendége Vona Gábor, a magyarországi Jobbik párt elnöke lesz. Borbolyt élesen bírálta emiatt Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu államfő tanácsadója is. A felek közötti kölcsönös vádaskodások lavinája azt követően indult el, hogy az ÚMSZ-tól több újságíró is a Hargita Megyei Tanács tulajdonában lévő Hargita Népe című napilaphoz szerződött. / B. T. : Háborúzik a Scripta és a Hargita Megyei Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Cigány szervezetek, a Romani Cris és az Együtt Közösségfejlesztő Ügynökség felhívására mintegy ötven roma fiatal tiltakozott néhány napja az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és a csíkszentkirályi romák üldözése miatt. Vezetőikkel Markó Attila, az etnikumközi hivatal vezetője tárgyalt, azzal nyugtatva a felháborodott cigányokat, hogy ,,a barikád ugyanazon oldalán állunk... ” A roma szervezetek vetetői elsősorban azt kérték, hogy az RMDSZ megválasztott elöljárói ne önbíráskodásra buzdítsanak. Született egy szimbolikus cigány–magyar megállapodás is, ennek ellenére Markó Béla, a RMDSZ elnöke az ügyre reagálva azt fejtegette, hogy a roma szervezetek ,,nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon. Most nem velünk, hanem a csendőrséggel, a rendőrséggel, a helyhatósági hivatalokkal, az ügyészséggel kellene egyezkedniük. ” A szimbolikus megállapodás és a tüntetés kapcsán nem esett szó, arról, hogy végül is miért bujkálnak a falvakat környező erdőkben az emlegetett szentmártoni és szentkirályi romák? A valóban nehéz helyzetben lévő cigány családok az éj leple alatt dézsmálják a termést, mire a feldühödött gazdák a maguk módján igyekeznek ezt megakadályozni és elégtételt venni. . A kérdés, hogy a romák jogaiért harcoló szervezetek meg tudják-e akadályozni ezt? /Bogdán László: Roma félelmek avagy hány oldala is van a barikádnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.

A Legfelsőbb Védelmi Tanács /CSAT/ sürgősen utasítsa a Belügyminisztériumot, hogy biztosítsa a lakóhelyükről a magyarok által elüldözött Hargita megyei romák visszatérését otthonaikba, karhatalmi felügyelettel – áll abban a megkeresésben, amelyet a CSAT elnökéhez, Traian Basescu államfőhöz, valamint a szenátus és a képviselőház elnökéhez intézett a napokban négy roma jogvédő szervezet. A jogvédő szervezetek szerint százhetven cigány lakos, köztük gyerekek és nők kényszerültek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon május és június folyamán voltak konfliktusok a roma és magyar közösség közti. A csíki cigányok ügyében már Bukarestben és Csíkszeredában is szerveztek tüntetést „A gyors beavatkozásra azért van szükség – indokolták a jogvédő szervezetek –, mert érezhetően nő a feszültség a térségben. Hasonló konfliktusokra sor kerülhet Csíksomlyón, Csíkmadarason, Szentsimonban és Kászonújfaluban is” – sorolták a „veszélygócokat”. Az indítvánnyal kapcsolatban Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, a roma jogvédők lépése eltúlzott. /P. B. : Állambiztonsági kérdés a csíki romaprobléma? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

Néhány nappal azután, hogy négy roma jogvédő szervezet Traian Basescuhoz fordult a Hargita megyében földönfutóvá vált romák megsegítéséért, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is fontosnak tartotta ismertetni álláspontját az államfővel. Állásfoglalását a házelnökhöz, a négy roma szervezethez, illetve a sajtóhoz is eljuttatta. Borboly a dokumentumban hangsúlyozza: az önkormányzati testület a törvény adta lehetőségeken belül megpróbálta megelőzni, hogy a megye más településein a csíkszentmártonihoz és csíkszentkirályihoz hasonló incidensek forduljanak elő. Alcsíkon május és június folyamán fajultak tettlegességig a roma és magyar közösség közti konfliktusok. Borboly szerint a két településen nem etnikai jellegű konfliktusok támadtak a roma és a magyar közösség tagjai között – mint ahogy a jogvédő szervezetek állítják –, hanem szociális jellegű feszültségek. „A feszültségeket az is táplálta, hogy Csíkszentkirályon egy roma leszúrt egy magyart, s a hatóságok nem állították elő a tettest. (...) A két községben felmerült problémák a közrendhez és közbiztonsághoz kapcsolódnak, nem illik rájuk az etnikai konfliktus megnevezés” – vélekedett Borboly. „A roma szervezetek tagjai még csak a helyszínen sem jártak. Csupán önös politikai érdekeiket követték az etnikumközi konfliktus kiaknázásával” – fogalmazott a politikus, aki sérelmezte, hogy négy roma szervezet egyoldalúan mutatta be a helyzetet az államfőnek. A Romani Criss szervezet vezetője, Cezara David elutasította Borboly vádjait. „Munkatársaink napokig dokumentálódtak a helyszínen, mielőtt helyzetjelentésüket megírták volna. Most is tartjuk a kapcsolatot az csíkszentmártoni erdőben élő, elüldözött romákkal” – mondta az ÚMSZ-nek David. /Borboly Csaba is írt Traian Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

„A román hatóságok rémületben tartják a csíkszentmártoniakat: a csíkszeredai ügyészség ezekben a napokban 220 helybélit, a fél falut készül beidézni a júniusban történt incidensek miatt” – nyilatkozta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Néhány héttel később Csíkszentkirályon tört ki konfliktus a helybéli magyarok és romák között, egy késeléses eset nyomán, a helybéliek felháborodtak, amiért a késelő romát nem állították elő a hatóságok. A jogvédő szervezetek önbíráskodással vádolták a két község lakóit, a megye vezetőit pedig azzal, hogy hallgatólagosan vagy akár tevőlegesen támogatja eljárásaikat. Négy roma szervezet a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz fordult segítségért az elüldözött romák ügyében. A „központi sajtó eltorzítva mutatta be az alcsíki helyzetet, a hatóságoknak bűnbakot kellett keresniük. Ezért hívják be most az ügyészségre csíkszentmártoniakat” – vélte Borboly. Borboly cáfolta a Romani Crissnek azt az állítását, mely szerint a Csíkszentkirály melletti erdőkben továbbra is bujkálnak elüldözött romák. /Cs. P. T. : Beidézték fél Csíkszentmártont. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ Csíkszentmártonban a konfliktus azután tört ki, hogy néhány roma lakos a lovait egy megművelt területen legeltette, és amikor a gazda elkergette onnan őket, a romák megverték a terület gazdáját és a fiait. Este több magyar lakos is kiment a romák telepére és kövekkel dobálta be házaik ablakát. Az egyik érintett magyar lakos sérelmezte, hogy Hargita megye prefektusa Bantusztánnak nevezte községüket, és azt állította a magyarokról, hogy nem toleránsak és nem képesek a békés együttélésre. „Nem igaz. Nálunk senkit nem gyilkoltak meg, nem égették fel senki házát, és nem igaz az, amit a sajtóban hangoztatnak rólunk” – szögezte le. /Jánossy Alíz: Tovább gyűrűzik a Hargita megyei romaügy. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Úgy tűnik, vérszemet kaptak a csíki székely közösség ellenfelei vagy még inkább ellenségei, miután egy egzaltált magyar cikkíró megengedte magának, hogy leállatozza, úgy általában, ezt a közösséget, írta Nagy Benedek. Constantin Strujan Hargita megyei prefektus, a Cotidianul című bukaresti lap augusztus 20-i számának nyilatkozott: „Itt Bantusztán van, jóemberek, Bantusztán. Én nem óvakodom, hogy kimondjam! A magyarok ilyenek, és nemcsak a romákkal szemben, ez egy olyan ügy, ami látszik, mert ahol tüzet gyújtanak, ott füst is van. De intoleránsan viselkednek a románokkal, és általában az idegenekkel szemben is. ” „Kulturális rendezvények mögé rejtőznek, de valójában Magyarországon a törvény által betiltott szélsőjobboldali szervezeteket működtetnek. A romákon feltehetően gyakorolják az ott tanult leckéket. ”(...) „S hogy mi van? A lakosság 70 százaléka vidéken él, s a legtöbben közülük nem tudnak egy ép mondatot elmondani románul, nem olvassák a román nyelvű sajtót, és nem nézik a mi televíziós csatornáinkat. Mi sem és önök sem kommunikálnak velük. Ők Magyarországról kapják az utasításokat, teljesen azok befolyása alatt állnak, akiknek érdeke az itteni magyar lakosság ügyének a felpiszkálása. Könnyen megállapítható, hogy az utóbbi időben, Európában, ott robbantak ki a cigányok elleni támadások, ahol magyar közösségek élnek. ”(!) A Cotidianul című lap szerint Csíkszentmártonban „pünkösd szent estéjén kaptak fejszéhez a magyarok, felgyújtottak egy házat és megtámadtak további negyvenhetet, kikergetve a romákat a faluból az erdőkbe. Azóta pedig minden hétfő este összegyűlnek a sötétség leple alatt a cigányok házai előtt. ” Csíkszentkirályon „a magyarok áttörték az ötven csendőrből álló kordont, és egy Molotov-koktéllal meggyújtottak egy csűrt, amiben egy ló elégett. A polgári tűzoltóknak nem engedték meg, hogy eloltsák a tüzet. A cigányok eloldották a lovaikat az istállóikból, fogták a gyermekeiket és kimenekültek az erdőre. A romák azt mondták, hogy »a máshonnani« magyarok autóikkal elzárták a falunak mindkét bejáratát. Ha pedig így van, akkor itt többről van szó, mint a spontán düh megnyilvánulásáról. Úgy tűnik, hogy egy paramilitáris stratégia elemeiről van szó, amelyek mint izzó vas jelentkeznek a konfliktusok tüzében” (...) El kell kerülni a feltehetően ismétlődő provokációkat. Meg kell tenni a szükséges jogi lépéseket, hogy a prefektust, valamint a Cotidianul munkatársát vonják felelősségre többrendbeli, közösség ellen elkövetett bűntény miatt, követelte a cikkíró. /Nagy Benedek: Bantusztán? Vagy stratégia? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Constantin Strujan Hargita megyei prefektus menesztését kérte Emil Boc kormányfőtől Gyerkó László szenátor politikai nyilatkozatában Strujan azon kijelentései miatt, amelyeket egy román lapnak tett a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni magyar–roma konfliktusok kapcsán. Gyerkó azt is elvárná, hogy Boc kérjen bocsánatot a magyar közösségtől a kormány helyi képviselője nyilatkozatai miatt. „A székelyföldi magyar közösségnek nincs szüksége egy olyan kormányképviselőre, aki felelőtlenül nyilatkozgat, és konfliktust gerjeszt” – mondta Gyerkó. A Cotidianulban megjelent cikk után Strujan azt nyilatkozta, a cikk nem tükrözi helyesen az újságírókkal folytatott beszélgetését. /M. Á. Zs. : Gyerkó: Strujan vegye a kalapját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Valószínűleg Csík legrégebbi településére bukkant Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa az Épített Örökségünk Megmentése program keretében végzett ásatás során: egy 10–11. századi település nyomait találták meg Csíkszentkirályon. Botár szerint valószínű, hogy a székelység betelepedése előtti, még a vármegyei lakosságról van szó. Sikerült a Báthory Kristóf által felszámolt Szentimrefalva egyik részletét kutatni, ahol egy késő Árpád-kori és egy 16. századi lakóház is felszínre került. Sófalvi András, az udvarhelyi múzeum munkatársa, a Parajd határában levő Rapsóné várában folytatott régészeti feltárást. Kiderült, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után épülhetett. /Antal Erika: Csík legrégebbi települése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Csíkszentimre teljesen felújított polgármesteri hivatalának avató–ünnepségével november 6-án megkezdődtek a 7. Csíkszentimrei Sokadalmi Napok. Az ünnep alkalmával az alcsíki község lakói településük névadója, Árpád-házi Szent Imre herceg előtt tisztelegnek. „Mi, csíkszentimreiek 2004 óta, amióta Csíkszentkirálytól különváltunk, azon munkálkodunk, hogy újjáalakult községünket olyan szintre emeljük, amelyen méltó helyet tud elfoglalni a többi község között. Ezen fáradozásunk fontos pillanatához érkeztünk, ugyanis mostanra készült el a teljesen újjáépített községházunk” – mondta Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere. A községháza előtti Szent Imre-szobornál koszorúzással emlékeztek a hercegre, majd Fábián Zoltán plébános megáldotta az épületet. /Kozán István: Községházat avattak Csíkszentimrén. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./

Kormánypénzt várak a székelyföldi fürdőhelyek korszerűsítésére
Több székelyföldi település hagyományos fürdőtelepének felújítási, korszerűsítési terve került a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium beruházási listájára. A Hargita megyei önkormányzat által fejlesztésekre és javításokra igényelt összeg meghaladja az 1,3 millió lejt. Ebből az összegből borszéki, tusnádfalui, csíkszenttamási, gyergyócsomafalvi, lázárfalvi, csíkkozmási, csíkrákosi, madéfalvi, csíkszépvízi, csíkszentkirályi és csíkszentimrei hagyományos fürdőhelyek korszerűsítését tervezik. Borboly Csaba tanácselnök, akárcsak az érintett települések elöljárói, a székelyföldi turizmus fellendülését várja a projekttől.
„Elég sokat hangoztattuk már, hogy a turizmus fellendülése húzza ki a Székelyföldet a csávából, azonban ennek érdekében tenni is kell” - szögezte le Márton László Szilárd, Gyergyócsomafalva polgármestere, aki a Krónikától értesült, hogy a Nyírkerti „feredő” fejlesztésére 50 ezer lejt kért az illetékes minisztériumtól a megyei önkormányzat. A Nyírkerti fürdőt egyébként néhány évvel ezelőtt a budapesti Ars Topia Alapítvány szervezte Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében alakították ki azon a helyen, ahol helyiek szerint a régmúlt időkben is működött egy "borvízfürdő". A megyei önkormányzat által támogatott projektben területrendezésbe, a Maros holtágának halászatra való kiképezésébe, illetve kemping létesítésébe ruháznának be. De az összegből jutna egy szabadtéri színpadra, az ásványvizes fürdő korszerűsítésére, útjavításra és a villany bevezetésére is. „A megvalósuló létesítmény elsősorban a csomafalviaknak jelentene pluszt” - fejtette ki Márton László Szilárd, hozzáfűzve, hogy számára lényeges szempont, hogy otthon, a saját településükön érezzék jól magukat az emberek. Kifejtette, emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az esetlegesen, illetve célzatosan idelátogató turisták is annyira jól érezzék magukat, hogy még máskor is meglátogassák a települést.
Már vannak olyanok, akik visszatértek
„Nem számítottam ekkora érdeklődésre a Tündérkert iránt” - szögezte le a Krónika kérdésére Mik József borszéki polgármester, aki örömmel konstatálta, hogy tavaly augusztusban - szintén a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében - kialakított Tündérkert létesítmény sok turistát vonz. Sőt a polgármester szerint már arra is volt példa, hogy aki nyáron kipróbálta az ásványvizes lábáztató jótékony hatását, az ősszel visszatért egy újabb kúrára. A megyei önkormányzat a létesítmény fejlesztésére 200 ezer lejt kért a minisztériumtól, de a helyi tanács is elkülönített a költségvetéséből 50 ezer lejt, hogy a Tündérkertben sóházat építsenek, napozó teraszokat létesítsenek, és minden szempontból vonzóvá tegyék a turisták számára.
Beruházás tanulmányi célokkal
Tusnádfaluban két létesítmény felújítására is pénzt kért a megyei közgyűlés: 160 ezer lejt fordítanának a nádasfürdői közfürdő felújítására, illetve további közel 123 ezer lejt az Olt-Rét Verebesi fürdő modernizálására. „Nádasfürdő természeti rezervátum, az ott kialakított létesítményt inkább tanulmányi célokra ajánlanánk természetjáró fiataloknak, mert a kockás liliom mellett még sok más védett növény megtalálható itt” - magyarázta Ravasz József alpolgármester, aki azt fájlalja, hogy a falutól távol eső létesítmény nagyon elhanyagolt állapotban van. Mint mondta, a 2004-ben létrehozott fürdőt olyan könnyű szerkezetű elemekből építették, amit kikezdett az ásványvíz és az iszap, ráadásul a tél folyamán őrizetlenül hagyott létesítmény épen maradt deszkázatát is széthordták illetéktelen arrajárók. „A község nem tud külön őrt alkalmazni a feredő őrzésére, jó lenne »időtálló« építményekkel felszerelni” - hangsúlyozta az elöljáró, aki többek közt emiatt is szívesebben látná ezen a helyen a tanáruk kíséretében érkező egyetemistákat. Az Olt-Rét Verebesi fürdő esetében viszont már szélesre tárná a kapukat, és ide minden rendű-rangú turistát szívesen látna. Elsősorban, mert nincs természetvédelmi övezetben, másodsorban pedig a faluturizmus fellendülését reméli a projekttől. Az Olt-Rét Verebesi fürdőnél egyébként fürdőmedencét alakítanának ki öltözőkkel és butikokkal, a megyei tanács által kezdeményezett projekt magában foglalná a tervezés és engedélyeztetés költségeit.
Állagmegőrzés és felújítás
„Ráfér az alapos felújítás a Dugás fürdőre” - ismerte el lapunk megkeresésére Gáll Attila csíkdánfalvi alpolgármester, kifejtve, az egyébként nyáron meglehetősen látogatott fürdő nyitvatartási idejét szeretnék meghosszabbítani az őszi szezonra is a beruházás által. A 103 millió lejt megközelítő összegből hőközpontot építenének, területrendezési munkálatokat végeznének, de jutna pénz tetőszerkezet-javításra, villanyhuzalok és nyílászárók cseréjére, masszázsszalon-építésre és a kádak kicserélésére is. A beruházás sikerétől a turistaszezon meghosszabbodását, illetve azt várná az elöljáró, hogy ne csak a környező településekről jöjjenek gyógyulni a jótékony hatású borvíztől az emberek, hanem távolabbi vidékekről is érkezzenek olyanok, akik szívesen időznek hosszasabban is Csíkdánfalván. „Mindezek az elképzelések olyan ütemben valósulnak meg, ahogy az illetékes minisztérium utalja a pénzt” - mondta a Krónikának Borboly Csaba megyei tanácselnök, kifejtve, hogy további lobbi zajlik a borszéki multifunkcionális balneológiai központ, a Gyilkos-tó környezetének védelmére, illetve az üdülőtelep infrastruktúrájának javítására, valamint a gyergyóremetei gyógyfürdőközpont építésére is.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Alcsíki fejlesztések
Újabb nagyszabású európai uniós beruházás került a Hargita megyei önkormányzat napirendjére: közösségi pénzekből újulhat meg a 123 A jelzésű országút, amely az alcsíki térséget (Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Szentsimon, Csatószeg, Tusnádfürdő) köti össze.
Hargita megye immár a második nagyszabású projektet bonyolítaná le, hiszen hamarosan befejeződik a 132-es úton folyó, 19 kilométerre kiterjedő munkálat is. Amint Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke tegnap elmondta, a támogatási szerződést már megkötötték, és folyamatban vannak a közbeszerzési eljárások, valamint a tanácsadói tevékenység megszervezése is.
A közbeszerzési eljárások igen komoly feltételrendszer alapján történnek, tudtuk meg, hiszen a licitáló építkezési vállalatoknak előválogatáson kell számot adniuk felszerelésükről, szakembereik felkészültségéről, tapasztalataikról, valamint az anyagi finanszírozás garanciájáról is. A licit második fordulójában kizárólag a cégek által becsült költségvetés lesz mérvadó.
Borboly kiemelte, hasonló módon próbálják az elkövetkezőkben tájékoztatni a lakosságot az útjavítási munkálatokról, mint előző projektjük alkalmával, ahol több falufórumot szerveztek, és személyesen elbeszélgettek az érintett településeken élőkkel.
„Az embereket nem érdekli, hány millió eurós beruházásról van szó, őket a saját életkörülményeik érdeklik, az, hogy azok a megszokott formában maradjanak” – hangsúlyozta. Mint tájékoztatott, az infrastrukturális fejlesztésre lehívott pénzek 0,38 százalékát szórólapokra, információs és promóciós anyag elkészítésére fordítják, továbbá az uniós pályázati kiírások követelményeinek megfelelően tájékoztató táblákat állítanak fel az építkezés helyszínére.
A beruházásról szóló szerződést 2009 novemberében írták alá, a tervek szerint pedig a szerződéskötés idejétől számolva másfél év áll rendelkezésükre a munkálatok befejezésére. A 10 millió euró értékű beruházás Hargita megyére eső önrésze mindössze 2 százalék.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

Szent István-napi ünnep Erdélyben
Néptánctalálkozóval, búcsúval, színes programokkal készülnek Erdély-szerte Szent István napjára.
Spanyolországi baszk és mexikói táncos csoportok jelenléte jelenti az újdonságot a Kolozsváron ma kezdődő 12. Szent István-napi Néptánctalálkozó programjában. A fesztivál hat napja alatt kilenc ország mintegy 360 hagyományőrző fiatalja fog fellépni.
Kultúrák találkoznak
„Azt hiszem, minden eddiginél népesebb és színesebb találkozónak nézünk elébe. A rendezvényünknek értelemszerűen lesz kötődési pontja a Kolozsvári Magyar Napokkal, viszont a néptánctalálkozó zömében különálló rendezvénynek számít” – nyilatkozta lapunknak Pillich Balázs. A néptánctalálkozó egyik szervezőjétől azt is megtudtuk, hogy Kolozsváron kívül összesen hat partnertelepülésen lesz jelen a népviseletbe öltözött forgatag, többek közt Bánffyhunyadon, Bonchidán és Magyarfenesen.
A szervezők úgy látják, hogy a fesztivál Erdélyben egyre fontosabb identitásmegőrző és kisközösségi önszerveződést gerjesztő szerepet játszik és az erdélyi magyar közösség nemzetközi kapcsolatépítésének elvitathatatlan tényezőjévé vált. Ugyanakkor – a fokozódó érdeklődésből ítélve – ma már az egyik legrangosabb Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvénnyé fejlődött, s az európai kisebbségi és regionális kultúrák számon tartott találkozóhelyévé vált.
A szervezők, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, valamint a Szarkaláb Néptáncegyüttes, idén is számos érdeklődőre számítanak az augusztus 19-e és 23-a között zajló eseményre.
Először Székelyudvarhelyen
Idén első ízben Székelyudvarhelyen is megünneplik Szent István napját, pontosabban napokat, hisz a Polgármesteri Hivatal három naposra tervezi a rendezvényt. Bunta Levente Székelyudvarhely polgármestere elmondta, Udvarhely tisztelegni kíván államalapító Szent István királyunk előtt, és egy visszafogott költségvetésű, de annál színesebb programot állítottak össze, koncertekkel, sportrendezvényekkel, előadásokkal. – Büszkék vagyunk magyarságunkra, városunkra és Szent István királyra, aki előtt így tiszteleg Udvarhely is, összegzett a polgármester.
Az ünnepség augusztus 20-a és 22-e között lesz megtartva és fő helyszíne a Kossuth Lajos utca lesz, amelyet erre az időszakra lezárnak. Pénteken, azaz holnap délutántól az abásfalvi cigányzenekart, a Keleti Szél Szabadcsapatot, a gyergyószentmiklósi Step Dance táncegyüttest és több néptánccsoportot lehet megtekinteni, meghallgatni és ugyancsak pénteken halad át a városon a Korszakváltó Határon-túra 2010 elnevezésű, mintegy 100 tagot számláló kerékpáros menet. A napot tűzijáték koronázza meg.
Búcsús ünnepet ülnek
A Székelyudvarhelytől néhány kilométerre fekvő Székelyszentkirály nevű településen szintén ünnepelnek a hétvégén, vasárnap a falu Szent István nevet viselő templomának búcsús ünnepét ülik.
Bálint Elemér Imre polgármestertől megtudtuk, hogy ezúttal csak kimondottan a búcsúra koncentrálnak, hisz éppen a múlt hétvégén adott otthont a település a 14. Szentkirályok Találkozójának, amelyen tizenkilenc Kárpát-medencei névtestvér képviseltette magát, mintegy 850 vendéggel. Ennek ellenére mégis lesz egy kiemelkedő esemény a búcsú estéjén, a falubeli fiatalok előadással készülnek, a naphoz illően, István a király címmel, tudatta a polgármester.
Senki nem fog unatkozni
Testvértelepülési találkozóval egybekötött falunapokkal ünnepeli az államalapító király napját Csíkszentkirály lakossága. „A Csíkszentkirályi Falunapokat tizedszer szervezzük meg, testvértelepüléseinkkel pedig másodjára ünnepelünk” – tájékoztatta lapunkat Székely Ernő polgármester, aki hozzátette, utóbbi költségeit az Európa a polgárokért program keretén belül megnyert összegből fedezik.
A falunapokra tervezett programot böngészve, bizonyára sem a vendégek, sem pedig a falu lakói nem fognak unatkozni, a három napos rendezvénysorozat ugyanis igencsak bőséges és színes. Minden korosztályra gondoltak a szervezők, a gyermekprogramokon kívül a kulturális eseményektől kezdve, a főzőversenyen és az utcabálon keresztül a felújított római katolikus templom megáldásáig sok minden történik majd, vasárnap pedig szintén búcsú lesz Csíkszentkirályon.
Baloga-Tamás Erika, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyben a Szent Korona
A megszokottnál rövidebb és szerényebb esti fővárosi tűzijáték zárta az idei augusztus 20-ai rendezvényeket Budapesten. Az államalapítás ünnepe délelőtt hagyományos módon, a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával kezdődött, a ceremónián megjelent Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László országgyűlési elnök
A megszokottnál rövidebb és szerényebb esti fővárosi tűzijáték zárta az idei augusztus 20-ai rendezvényeket Budapesten.
Az államalapítás ünnepe délelőtt hagyományos módon, a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával kezdődött, a ceremónián megjelent Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László országgyűlési elnök.
A program a Hősök terén folytatódott, ahol 69 végzett hallgató tett katonai esküt. Schmitt Pál államfő a tisztek előtt mondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy Magyarország és a, magyarok csak akkor lesznek ismét erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása az lesz: a hazáért, mindhalálig. A köztársasági elnök úgy fogalmazott, „nekünk, magyaroknak van küldetésünk, hivatásunk a világban.”
Kövér László, az Országgyűlés elnöke Pápán, az Erzsébet-ligetben rendezett Szent István-napi ünnepségen azt mondta, megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet. Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye érseke a Szent Jobb-körmenet előtt a budapesti Szent István-bazilika előtti, zsúfolásig telt téren, a hagyományos augusztus 20-i szentmisén azt mondta, a társadalmi igazságosságra ma is tudatosan és elszánt szeretettel kell törekedni.
Az este kilenc órakor kezdődő tűzijátékra több százezren voltak kíváncsiak. Megkezdése előtt közös gyertyagyújtásra invitálták az embereket. A gyertyákat az erre az eseményre komponált Összefogás dalára sok ezren gyújtották meg. A gyertyákat napközben kétszáz forintért lehetett megvásárolni, és az ebből származó bevételt is az árvízkárosultak megsegítésére fordítják
Virágba borult Nagyvárad
Erdélyben a szokásos ünnepi műsorok, koszorúzások és kenyéráldás mellett számos település nagyszabású, többnapos rendezvénnyel ünnepelte augusztus 20-át. Nagybányán Ünnep címmel nyílt kiállítás hazai és külhoni magyar keresztény művészek képzőművészeti alkotásaiból.
Kolozsváron már csütörtökön kezdetét vette a 12. Szent István-napi Néptánc-találkozó. Háromszéken őrtüzek gyúltak: immár tradícióvá vált, hogy augusztus 20-án az egykori vármegye összes településén fellobban a láng, ezzel tisztelegve az államalapító emléke előtt.
Számos erdélyi község templomának Szent István a védőszentje, így a hivatalos megemlékezéseket hagyományos templomi búcsú is kiegészítette több helyen, például Csíkszentkirályon, illetve a Szent István ereklyéjéről elnevezett Szentjobbon. Utóbbi településen Lakatos Péter RMDSZ-es képviselő a következő szavakkal buzdított a nemzeti összefogásra: „Változnak alkotmányok, államhatárok, de a nemzet kiállta az idők próbáját. Igazolvánnyal, vagy anélkül, magyar-, kettős- vagy Európai Uniós állampolgársággal vagy anélkül, mi ehhez a nemzethez tartozunk, amelynek csak egy örök érvényű jelzője van: magyar.”
Nagyváradon folytatódott szombaton a debreceni virágkarnevál: a több éve kialakult hagyománynak megfelelően az idén is átment néhány virágkocsi a határmenti városba, de most először lépte át az országhatárt a Szent Koronát ábrázoló kompozíció. Az öt színpompás virágkocsi felvonult Nagyvárad néhány utcáján, majd a nap folyamán a Körös partján tekinthették meg az érdeklődők.
Magánemberként koszorúzott Sólyom
Felvidéken szintén különféle rendezvényekkel emlékeztek meg augusztus 20-ról. A komáromi Szent István szobor idei megkoszorúzása külön érdekessége a tavaly történt incidens fényében, hiszen éppen egy éve, hogy Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákiába az új Szent István szobor felavatására. Az államfői posztról nemrégiben leköszönt Sólyom László tegnap magánszemélyként vett részt az eseményen.
Hatályba lépett a kettős állampolgársági törvény
Augusztus 20-án lépett hatályba, de csak jövő év január 1-től alkalmazzák ténylegesen az új kettős állampolgársági törvényt Magyarországon. A törvény szerint kedvezményes honosításban részesül „az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja”, továbbá büntetlen előéletű, honosítása pedig nem jelent veszélyt Magyarország közbiztonságára és nemzetbiztonságára. Új Magyar Szó (Bukarest)

Ingyenes internet a Mikó-várban is
Tizenkét új számítógépet kapott a Kájoni János Megyei Könyvtár a Biblionet-program idei fordulójában, így az iskolai év kezdetére sikerült ingyenes internetes hozzáférést biztosítani a könyvtárhasználók számára a Mikó-vár épületében működő dokumentációs részlegen is. Az ősz folyamán a könyvtár történelmi-művészeti részlegén is elérhetővé válik majd az új szolgáltatás.
Már tavaly bekapcsolódott a megyei könyvtár a Biblionet – A világ a könyvtáram nevű országos könyvtárfejlesztési programba, amelynek keretében a lakosság számára ingyenes hozzáférést biztosítanak az internettel ellátott számítógépekhez. A program második fordulójában, 2010-ben is pályázott a megyei könyvtár. Idén a tavalyi 19 könyvtár mellett Hargita megye 14 könyvtára részesült modern számítógépes felszerelésben. Szeptember első napjaiban már mindegyik könyvtárba megérkezett az új számítógépes felszerelés: összesen hatvannégy, webkamerával és fülhallgatókkal felszerelt számítógép a hozzájuk tartozó szoftverekkel, valamint könyvtáranként egy-egy, összesen tizennégy nyomtató, szkenner és videoprojektor.
„Az igények függvényében a dokumentációs részlegen kisebb csoportok számára akár különböző tanfolyamok, képzések lebonyolítása megoldható, kihasználva a technikai berendezéseket. Lehetőség van például vetítésre vagy rendhagyó tanítási órák megtartására, ugyanakkor könyvtári foglalkozásokra is szívesen fogadunk iskolai csoportokat, osztályokat” – tudtuk meg Kelemen Katalintól, a Kájoni János Megyei Könyvtár osztályvezetőjétől.
Számítógépek vidékre is
A Biblionet-program 2010-es fordulójában internetes számítógépekkel ellátott több Hargita megyei település: Gyergyószárhegy, Csíkdánfalva, Zetelaka, Gyergyóújfalu, Korond, Siménfalva, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Gyergyóholló, Madéfalva, Csíkszentkirály, Tusnádfürdő és Etéd. Mindegyik települési könyvtárban igyekeznek megfelelő körülményeket teremteni a használók fogadására, felújításokat végezni, ahol szükséges: a gyergyóújfalvi könyvtárat például új bútorzattal rendezték be, a dánfalvi könyvtárban megoldották a fűtésproblémákat, Etéden pedig frissen meszelt, felújított teremben várják a használókat. A felsorolt könyvtárak munkatársai képzésben részesültek a megyei könyvtárban, amelynek során az információs, technológiai ismeretek fejlesztésére, valamint a Biblionet szolgáltatásainak, működtetésének elsajátítására fektettek hangsúlyt.
* A Biblionet-program célja minél több érdeklődő számára utat nyitni a tudás, az informálódás és az esélyegyenlőség felé, azzal a feltétellel, hogy a helyi önkormányzatok biztosítják az internet-hozzáférést, az internetes közösségi termek kialakítását és biztonságát, a könyvtárosok részvételét és munkájuk megfelelő körülményeit, illetve a program hosszú távú fenntarthatóságát. Az ötéves országos program összértéke 26,9 millió dollár, a Bill & Melinda Gates Alapítvány támogatja.
Kozán István. Hargita Népe (Csíkszereda)

Böjte Csaba előadása az élet kultúrájáról, a nemzeti összefogásról
A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának szervezésében Családkonferencia zajlott Marosvásárhelyen szeptember 24-26. között. A konferencia alapgondolata „Család: egység, többség, közösség". Ez a hitvallás arra ösztönöz, hogy mindnyájan a Szeretet-Isten jóságát éljük és hirdessük. Mi lehet tehát a célunk? Újrakezdés a szeretetben. Újrakezdés az igazi szeretetközösség építésében. A családban létezés, szeretetben való létezés. A felelősségvállalás, az összefogás, az összetartozás tudat, találkozás, kölcsönös segítségnyújtás, az egymás iránti érdeklődés és kölcsönösség lelkületének gyakorlása.
A konferencián Csató Béla csíkszentkirályi plébános, Czakó Gábor magyarországi író, a Fokoláré mozgalom képviseletében Domokos Tamás és Ilona csíkszeredai házaspár után utolsóként Böjte Csaba ferencrendi szerzetes tartott előadást. Erdély.ma

Kivárnak még Recsenyéden
Elmaradt a hétvégi tűzeset után szerdára beharangozott lakossági fórum Recsenyéden. A homoród-menti település lakói tegnapra terveztek közös megbeszélést, mert a hétvégén máig vitatott módon kigyulladt egy roma család háza és a hozzá tartozó melléképület.
Elmaradt a hétvégi tűzeset után szerdára beharangozott lakossági fórum Recsenyéden. A homoród-menti település lakói tegnapra terveztek közös megbeszélést, mert a hétvégén máig vitatott módon kigyulladt egy roma család háza és a hozzá tartozó melléképület. A helyiek közül sokan úgy vélik, a Recsenyéden évek óta tartó konfliktusok szándékos gyújtogatáshoz vezettek.
„A lakosok pontos választ várnak tőlünk azzal kapcsolatban, hogy mi történt. A megyei vezetőkkel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a rendőrségi kivizsgálás végét, és azután lépünk” – tájékoztatta lapunkat a fejleményekről Jakab Attila, Homoródszentmárton község alpolgármestere.
A közigazgatásilag Homoródszentmártonhoz tartozó Recsenyéden nem a múlt hét végi incidens az egyedüli átbeszélni való – állítják a kis falu lakói, akik szerint számtalan, helybeliek között kialakult konfliktus rontja a közhangulatot.
Jakab korábban elmondta: szerinte nem etnikai konfliktusról van szó, hanem néhány ember túlkapásáról. Homoródszentmártonon és a hozzá tartozó körzetekben összesen háromezer ember él, a romák száma eléri az ötszázat, de eddig – az elöljáró szerint – nem volt gond. Jakab „példaértékűnek” nevezte a magyarok és a cigányok együttélését.
A hétvégi szerencsétlenség után azonban nagyon feszültté vált a légkör, a kivonuló tűzoltókat is inzultus érte. Hargita megyében tavaly már volt néhány, országos visszhangot kiváltó konfliktus. 2009 júniusában Csíkszentmártonban, júliusban pedig Csíkszentkirályon csaptak össze a magyar és a cigány közösség tagjai.
Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Falvaink – Csíkverebes, Hargita megye
A falu az Alcsíki-medence eldugott kis települése az Olt partján, a Verebes-patak mentén, 655 méter tengerszint feletti magasságban. Csíkszentkirálytól a 123A jelzésű megyei úton közelíthető meg. Fő utcája a 123 A jelzésű megyei utat kelet-nyugat irányban keresztezi.
A községközponttól, Tusnádtól 3 km-re fekszik.
A falu sokszor leégett.
A Benes rétláp területét borvízforrások táplálják. Több helyen okkerlerakodások figyelhetők meg. A láp az Olt bal oldali árterületén húzódik. A tavasszal virágzó, rózsaszínű lisztes kankalinnak (Primula farinosa) itt van az egyetlen Hargita megyei előfordulása. A láp közelében elbozótosodott égerfa-, fűzfa-, és törpenyír-ligetek vannak. A Benes-láp folytatásának tekinthető a Nagytusnádtól dél-nyugatra elterülő Nyírkert és az Újtusnádtól északra, az Olt jobb partján lévő Varsavész. Itt él a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) és a kék csatavirág vagy fűzlevelű gyöngyvessző (Polemonium caeruleum).
A faluban sok gazdaság udvarán borvízforrások bugyognak föl. A vasúti megálló melletti borvizet egykor palackozták, ma elhagyottan áll.
A vasúti megálló mögött a Kicsi Csemő nevezetű, ritka növényekben gazdag rétláp terül el.
Római katolikus temploma egyes feljegyzések szerint a 15-16. század fordulójáról való. A templom a barokk korban átalakult. Diadalíve is barokk. Két ajtajának kőkerete leszelt ívű, kési gót, belül vésett rozettákkal díszítve.
Csíkverebes előbb Kozmásnak, majd Tusnádnak filiája.
A verebesi őrző angyalok kápolnája 1770 és 1775 között épült. Az eredeti fatorony helyett 1836-ban épült a jelenlegi. Az oltárképet, amely az őrző angyalokat ábrázolja, 1810-ben hozták át a régi tusnádi kápolnából és az olvasható szöveg szerint 1771-ben Tompos Péter kozmási plébános költségén vásárolták. A kápolnának egy 15-16. századi szenteltvíztartója van. A búcsút szeptember első vasárnapján tartják. Erdély.ma

A magyar név ára
A magyar állampolgárság igénylésével egyidejűleg enyhén megnőtt azoknak a kérvényezőknek is a száma, akik születésükkor elrománosított nevüket most hivatalosan is visszaváltoztatnák magyarra. Hogy az anyakönyvi hivatalokat mégsem rohanták le százával, arra éppen az érintettek adnak magyarázatot: túl sok az azt követő utánajárás.
Pontos számadatok ugyan nem születtek, becslések alapján viszont több tízezerre tehető Erdélyben azoknak a magyaroknak a száma, akiknek a nevét születésükkor román nyelven tüntette fel az anyakönyvvezető. 1921, majd 1944 után ugyanis az erőteljes elrománosítási politikát pártoló – vagy éppen attól félő – hivatalnokoknak hiába jelezték esetleg a szülők, hogy gyermekük nem Ion, Gheorghe, Ştefan vagy Ecaterina, a felnövő Jánosnak, Györgynek, Istvánnak és Katalinnak egész életében a román névvel kellett szembenéznie a hivatalos iratokban, bármennyire sem érezte azt magáénak. Bár a 2003/41-es számú kormányrendelet szabályozta, hogy akiknél az anyakönyv kitöltése nem anyanyelve helyesírási szabályai szerint történt, azok széljegyzettel kiigazíttathatják az anyakönyvet mind a kérvényező személyére vonatkozó rovatok, mind pedig a szüleire vonatkozó rovatok esetében, az anyakönyv kiigazítása sokáig mégiscsak bírósági határozattal volt lehetséges.
A 2006/117-es törvény azonban az anyakönyvek és az anyakönyvek széljegyzeteinek kiigazítását a polgármesterek hatáskörébe utalta. Ez a két jogszabály lehetővé teszi, hogy a legalább 20 százalékban magyarok által lakott településeken, egyszerűen, egy magyar nyelvű levéllel el lehessen intézni az anyakönyvben a helyes magyar név feltüntetését és helyes anyakönyvi kivonatok kiállítását.
Noha a lehetőség adott volt, kevesen éltek vele az utóbbi években: 2005 óta például Hargita megyében a kétszázat sem érte el azoknak a személyeknek a száma, akik kérték nevük „visszamagyarosítását”. Nemhiába elégedetlen tehát Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke, aki többek között kis cédulákkal vagy szórólapokkal igyekszik felhívni az emberek figyelmét, éljenek a törvény biztosította jogaikkal. „Az erdőink, elkobzott javaink mellett a nevünket is vissza kell kérni, főleg hogy jogszabályt is hoztak rá. Miért ne szerepeljen a román helyett hivatalosan is az a név, amelyiken szólítanak, amelyiket adtak születésemkor?” – teszi fel a kérdést Veress.
Két lej, majd a többi
– Egy írásban letett kérésre és az ehhez társított kétlejes illeték kifizetésére – válaszolták a csíkszeredai polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában, ahol arról érdeklődtünk: mi szükséges az egykor románul bejegyzett keresztnevek „visszamagyarosításához”? Maga a procedúra nem túl körülményes: a polgármester ellenvetés nélkül aláírja a névcserét óhajtó személy kérését, ezt követően az anyakönyvi irodában kiállítják számára az új keresztlevelet. Ennek birtokában viszont már meglehetősen bonyolult bürokratikus és adminisztratív procedúra elé néz a Ladislauból, Tiberiuból vagy Andreiből „visszaváltozott” László, Tibor vagy András. – Az természetesen jelentős pozitívum, hogy adott a lehetőség olyan személyes okmányok megszerzésére, amelyekben a helyes magyar keresztnév, és nem annak román megfelelője szerepel. Ez nem képezi vita tárgyát. Azonban helyes, ha a kérelmező tudja, hogy az új keresztlevél megszerzése után ki kell cserélnie minden iratát a személyi igazolványtól kezdve az iskolai végzettséget igazoló okiratokon vagy a vezetői jogosítványon át az útlevélig. Ez adott esetben a családban lévő gyerekeket is érintheti. Az sem mellékes, hogy a bürokratikus berendezkedésű rendszer nem siet a nevét megváltoztató segítségére: számos tanintézményben például csak elméletben létezik lehetőség az általuk kiállított diplomák cseréjére, de a keresztnév megváltoztatása okozhat fennakadást akár az örökösödési folyamatban vagy az élet egyéb területein is – figyelmeztettek az anyakönyvi irodánál.
Amint a lapunk rendelkezésére bocsátott statisztikából kiderül, a megyeszékhelyen az elmúlt két évben kérték a legtöbben, hogy irataikban a magyar keresztnevüket használhassák. Míg 2005-től kezdődően évente 12, 27, 18, illetve 21 személy kereste fel ez ügyben az anyakönyvi irodát, 2009-ben és tavaly 30-30 polgár élt ezzel a jogával.
Nem érv, hogy „nem értik” Székelyudvarhelyen is az utóbbi egy évben nőtt meg észrevehetően a hasonló jellegű kérések száma, a város polgármestere szerint azonban ez nem feltétlenül a magyar állampolgárság megszerzésével hozható összefüggésbe, bár a magyar igazolványok kibocsátásának idején is érezhető volt egy hasonló roham. Amint azt Bunta Levente lapunknak elmondta, újabban havonta 4–6 „névvisszamagyarosítási” kérést ír alá, szemben a korábbi havi 2–3-mal.
Csíkszentkirály viszont nem dicsekedhet hasonló számokkal, Székely Ernő polgármester szerint az utóbbi években egyetlen ilyen igénylést sem kellett aláírnia. „A 90-es évek elején még voltak néhányan, akik azonnal kérték nevük magyarra való visszaírását, azóta viszont nincs tudomásom ilyesmiről” – szögezte le lapunknak a község elöljárója.
Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere azonban már tapasztalja, hogy újabban sokan érdeklődnek a névváltoztatás iránt, bár az idén még egyetlen ilyen kérést sem nyújtottak be. „Tavaly összesen ketten kérték, hogy nevük román megfelelője helyett a magyart használhassák hivatalosan, de a legtöbben valószínűleg a változtatást követő procedúra – a további dokumentumok cseréje – miatt hátrálnak meg végül. Az elöljáró hozzátette azonban, az alacsony szám annak is betudható, hogy a legtöbb tusnádfürdői lakos máshol született, és később telepedett a fürdővárosba. A jogszabály szerint ugyanis mind a születés, mind a jelenlegi lakhely szerinti településhez be lehet nyújtani az igényt, azonban mivel az anyakönyv eredeti példánya a születés szerinti településen van, gyorsabb, ha egyből ahhoz fordulunk – ott akár egy órán belül, de legfeljebb 30 nap alatt kibocsátják az új születési bizonyítványt.
Veress Dávid arra is felhívja a figyelmet, ne riasszon el a hivatalnok esetleges akadékoskodása. A nyelvijogok.ro oldalra hivatkozva az anyanyelvápoló szövetség elnöke elmondta, az anyakönyvvezető az anyanyelv szabályai szerinti beírást 1997/1-es törvény V. fejezetére hivatkozva nem köteles vállalni, azt mondván, nem biztos a fordításban, nem ismeri kellő mértékben a beírandó nyelv és nevek helyesírási szabályait. „Ezt azzal előzhetjük meg, hogy magyarul kérelmezzük a módosítást, erre ugyanis a törvény szerint magyarul (is) kell válaszolnia, így pedig életszerűtlenné válik a nyelv nem ismerésére vonatkozó érv. Ha mégis erre hivatkozva érkezne visszautasítás, akkor egy közjegyzővel hitelesített fordítást kell mellékelni, miszerint Ioan Sabo magyarul valóban Szabó Jánosnak felel meg” – hangsúlyozta Veress.
A magyar állampolgárság igénylésekor különben nem szükséges, hogy a kérelmező előtte „visszamagyarosítsa” nevét – elég, ha az űrlapon feltünteti, ő nem a hivatalos román iratokban szereplő románosított változatot látná viszont. Veress Dávid ettől függetlenül azt javasolja, hogy éljünk a jogainkkal, mert annak elmulasztása „egyfajta bűn”. Majd hozzáteszi: ha nem kérjük korábban, a gyászjelentő lesz az első, ahol úgy fog megjelenni a nevünk, ahogy életünkben ismertek. Hargita Népe (Csíkszereda)

A nagybányai fal
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Megépült tehát Nagybányán a romák lakta szociális tömbházlakásokat elkerítő fal. A polgármester büszkén nyilatkozta róla a sajtónak, hogy rövidesen lefestik és turisztikai látványossággá alakítják.
Igazi működő gettót ma már nagyon keveset találni a világon, nemhogy Európában, ezért a városatya ötlete nem kizárt, hogy felkelti a Regionális Fejlesztés és Idegenforgalmi Minisztérium érdeklődését, amelyik nyugati turistáknak és norvég merénylőknek megszervezi az Auschwitz – Gyöngyöspata – Nagybánya körutazást, természetesen közpénzen és a CFR másodosztályú vagonjaiban, amelyeknek komfortja nem sokban különbözik a haláltáborokba induló vonatokétól, így a nagyérdeműnek korhű élményekben lenne része.
Azoknak a látogatóknak, akiknek az adrenalinszintjük megtartása még ennél is magasabb szabványú szolgáltatásokat igényel, felár ellenében Jobbikos vonatkísérőket is biztosítanának.
Ökörködhetnék még tovább is, de azt hiszem, ezt sem a téma, sem pedig az eset emberjogi vonatkozásai nem indokolják. A nagybányai történet ugyanis nem az első kísérlet a roma közösség gettósítására. Néhány évvel ezelőtt Gheorghe Ştefan Piatra Neamţi-i, majd Radu Mazăre konstancai polgármesterek is hasonló „megoldáson” törték a fejüket.
Miközben a magyar uniós elnökség egyik legnagyobb fegyverténye az Európai Roma Stratégia elfogadása volt, Romániában és Magyarországon is tapasztalható, hogy a gyakorlat homlokegyenest az ellenkezője a nagy európai többséggel elfogadott dokumentumnak, amely – egyebek mellett – a megkülönböztetés tiltását és a „lakhatás, beleértve az egészséges környezetet és a megfelelő infrastruktúra” jogát is statuálja.
Az elmúlt évekre a roma integráció problémájának a szőnyeg alá söprése volt a jellemző. Ha a romák megnevezéséről (pontosabban a hivatalos lecigányozásáról) időnként fellángolt a parlamenti vita vagy egy csűr Csíkszentkirályon, akkor a média pörgette néhány napig a kérdést, aztán az visszasüllyedt a közélet bűnös közönyébe.
A mindenkori kormányok – miután belátták, hogy a kérdés pénzt, mégpedig sok pénzt igényel – megelégedtek látszatintézkedésekkel. Európai alapokból megtömték néhány általuk preferált roma civil szervezet zsebét, amelyek rendeztek néhány konferenciát, szimpoziont és állófogadást – és minden maradt a régiben.
A helyzetért a kormányok mellett a roma közösség elitje is felelős. Nagy részük igen hamar idomult a hatalmi érdekekhez. Képtelenségük arra, hogy egyetlen vagy bár néhány erős szervezetbe tömörülve hatékonyabban képviseljék közösségük érdekeit, odavezetett, hogy manipulálhatóvá váltak és beleolvadtak a pártpolitikai csatározásokba.
A gazdasági válság csak tetézte a gondokat. A szociális gondoskodás csökkenése egyenlőtlenül érintette a társadalmat, mert a segélyek kedvezményezettjei nagyobb arányban tartoztak a roma közösséghez (ami épp esélyegyenlőtlenségük következménye, éppen ezért nem legitimálhatja a kirekesztésükre tett kísérleteket).
Az elszegényedés viszont nemcsak a roma közösséget érintette. A nem roma szegények egyre inkább zokon vették, hogy a csökkenő szociális alapokon osztozni kényszerülnek a romákkal. Ez a helyzet pedig tágítja a kisebbségellenességre, szélsőségességre „szakosodott” politikai erők mozgásterét.
A feszültségterhes társadalmi helyzetet csak rontja a közelgő választási kampány. A jövő évi helyhatósági és (ha lesznek) parlamenti választások kimenetelét az döntheti el, hogy melyik politikai erő tudja saját táborába csatlakoztatni a szélsőségesek – növekvő – választói bázisát. Amint látni, sem a Szociál Liberális Szövetség – amelynek a színeiben Cătălin Cherecheş két és fél hónappal ezelőtt polgármesteri tisztséget nyert –, sem pedig az RMDSZ-t etnikai zsarolással vádoló Traian Băsescu nem finnyás.
A kisebbségellenesség viszont olyan fegyver, amelyet egy nemzeti kisebbség nem alkalmazhat anélkül, hogy újabb téglákat ne építene be a szegregáció falába. Jó lenne, ha ezt a körülményt figyelembe vennék az alsórákosi elöljárók éppúgy mint a néha meggondolatlanul nyilatkozgató székelyföldi magyar politikusok is.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Turulszobrot avattak Csíkszentkirályon
Szárnyait széttáró turulmadarat ábrázoló szobrot avattak augusztus 21-én, vasárnap Csíkszentkirály központjában. A honfoglalás jelképeként ismert madarat Sárpátky Zoltán szobrászművész öntötte szoborba. Avatójára, az egyházközség védőszentjének, Szent István király szentté avatásának emlékére megtartott ünnepi szentmisét követően kerül sort, nagyszámú érdeklődő jelenlétébe. Az ünnepélyen Székely Ernő polgármester beszédében kihangsúlyozta: az 1989-es rendszerváltás után lehetőség adódott arra, hogy szabadon használhassuk nemzeti szimbólumainkat. A turulmadár a magyarok ősi hitvilágának emléke, ma már nem pogány jelkép, mert az évszázadok megszentelték nemes emlékét.
Ez a turul a határokon átívelő nemzeti összetartozás, összefogás jelképe, ugyanis Csíkszentkirály község Kaposvár jelentős anyagi segítségével tudta megvalósítani régi vágyát: egy turulmadár szobor állítását.
Az avatón jelen volt Tóth István, Kaposvár alpolgármestere, Dr. Kéki Zoltán főjegyző, a csíkszentkirályi Tánczos Barna vidékfejlesztési államtitkár, illetve Tamás József püspök, aki az ünnepély végén megáldotta az emlékművet.
Erdély.ma

”Nem faragtak elég kemény fából...”
Vallomásórák Tánczos Vilmos néprajzkutatóval
Együtt utaztak Kolozsvárról egy szombat esti Látó-beszélgetésre Marosvásárhelyre, az Ariel székházába. Házigazdai minőségében Demény Péter lapszerkesztő – aki a nyilvánosság előtt születő párbeszéd hamvassága védelmében semmit sem árult el az úton a “kérdezz-felelek” forgatókönyvéről, pár órával később, a “félházas” publikum előtt pedig bevallotta, hogy úgy érzi magát, mint Forrest Gump a vietnami tapasztalatokra kíváncsi tömeg előtt –, és a vendég, dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár, esszéíró, a Bookart Kiadó gondozásában megjelent sikerkönyv, az Elejtett szavak szerzője. A kolozsvári szerzőket felvonultató, illetve kolozsvári ihletettségű alkotásokat tartalmazó márciusi Látó-szám kedvcsinálójának is tökéletesen bevált ez a két és fél óra – ahogy februárban Demény Egyed Péterrel folytatott eszmecseréje is –, de talán több is volt ennél. Régmúlt és jelenközeli történések egyetlen vallomásba illesztése, gondolatok, lélekszínek bőkezű felkínálása. Élmény.
Schuller Rudolf, az erdélyi értelmiség, a kiválasztottak – Kányádi Sándor, Székely János mellett Tánczos Vilmos – “mentora” megidézésével indult a párbeszéd, ezt megelőzően pedagógusléte titkaiból villantott fel párat a meghívott. Harminc éve változatlanul lámpalázas az órák előtt – ez segít abban, hogy jobbat, többet nyújtson a diákoknak, bár az is előfordult már, hogy jobban sikerült az az előadás, amelyre kevésbé volt felkészülve –, az ötven-hatvan perc sikeréről az arcok, tekintetek biztosítják – rémálma, hogy egyszer egy diák nem néz vissza rá, igaz, erdélyi hallgatóival ilyen még nem fordult elő –, és még sohasem mert belenézni tanítványai jegyzeteibe – derült ki az elkövetkező percekben.
– A tanár színész is egyben. Fontos, hogy élő legyen az óra – jegyezte meg Tánczos Vilmos, majd a Schuller Rudolftól kapott útravalóról szólt.
– A legegyszerűbb emberre is tudott figyelni, ez volt a legfontosabb, amit tanultam tőle. A világirodalmi élményeket nem tudtam hasznosítani, de az, hogy kacérkodom ilyenekkel, nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy nála illett irodalommal foglalkozni – mondta a meghívott, akit először tizedikes diákként, tantárgyversenyen egy Toldi-idézettel érintett meg a múzsa.
– Kilencedikben nem tudtam helyesen írni magyarul, tizedikre aztán a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban “helyreszedtek”. Szupermatekes osztályból magyar-orosz szakra készültem – pergette vissza még jobban az időt Tánczos Vilmos, majd a beszélgetőtárs kérésére arról vallott, miért lett belőle néprajzos.
– Meg akartam osztani az élményt egy megsemmisülőben levő világról, amelyet falusi gyermekként ismertem meg. Tudtam, milyen volt szülőfalumban, Csíkszentkirályon a lakodalom, éreztem nagyszüleim mestergerendás házának illatát. Romantikus indíttatásból választottam ezt a hivatást. 1979–80-ban kezdtem járni Moldvába. Amikor 1983-ban tanár lettem, a nyári szünidőben imákat gyűjtöttem ezen a vidéken. Belekeveredtem ebbe a néprajzos históriába, többen voltunk, és számon tartottuk egymást. Kollégáim a rendszerváltás után rögtön szóltak, hogy megalakul a Kriza János Néprajzi Társaság. A kolozsvári egyetem tanszékére 1992-ben versenyvizsgáztam.
Pályája alakulásáról, tudományos szövegekkel való viszonyáról így vallott a vendég:
– Lehet, hogy nem vagyok elég kemény fából faragva, de nem a néprajzos szakirodalommal alszom el, hanem szépirodalmi művekkel, és számomra ünnep, amikor leveszek egy verseskötetet a polcról. Van, aki úgy gondolja, vétek, hogy egy tudós ember ilyesmivel foglalkozik. Én úgy gondolom, rengeteg mennyiségű szöveget termelünk, amelyet soha senki nem olvas el, ha mégis, akkor csak szakmai kötelességből. Téved, aki azt mondja, hogy a képek világában, és nem a szöveg világában élünk. Az esszéimről mindig kedvező visszajelzést kaptam, a tudományos szövegeimről is, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezeket meg kellett írni. Egy igazi tudós szakemberben fel sem merül ilyesmi. Engem az élet egészében érdekel. Ha terepre megyek, nem egy konferenciához gyűjtök anyagot, csak úgy ellötyögök Moldvában. Nem szeretek, és nem is szoktam pályázni. Ebben az a nagyon jó, hogy szabad lehetek.
Tánczos Vilmos gyűjti a szavakat – derült ki a továbbiakban –, a székely mellett a budapesti nyelvi humort is élvezi, a kolozsvári viszont ritkán örvendezteti meg, a jövőben pedig egy csíkszentkirályi szótár létrehozását tervezi. Kutatásai során mindig a változás mibenléte izgatta –”úgy tűnik, hogy a magyarországi falu nem is falu, nincs élet benne, ezzel szemben ha Moldvában megjelenek, tíz perc alatt történik valami”. Az Elejtett szavakkal, melyet édesapja 80. születésnapjára írt, a csíki székely ember nyelvét, világképét menti át az új időkbe. Ebből az alkotásból olvasott fel részleteket Tánczos Vilmos az egybegyűltek őszinte örömére.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Előrelépés történt a székely szimbólumok elfogadtatása terén
Három Hargita megyei település címerét hagyta jóvá a kormány 2012/243-as határozatában: Korond, Csíkkozmás és Csíkszentgyörgy községét. Mindez előrelépést jelent, hiszen több mint tíz éve várnak jóváhagyásra Hargita megyei címerek. Az említett települések címerét még 2009-ben terjesztették fel a Román Akadémia Országos Heraldikai Bizottságának kolozsvári körzeti irodájához, amely 2011-ben, Hargita Megye Tanácsa sorozatos utánajárására, továbbította Bukarestbe, az Országos Heraldikai Bizottsághoz jóváhagyásra. Az Akadémia a fentiek mellett előzetes engedélyezéssel hagyta jóvá Csíkszentkirály, Kányád és Kászonaltíz címerét, de módosításokat kért.
Hargita Megye Tanácsa tavaly novemberben újabb kilenc Hargita megyei település címerét küldte jóváhagyásra a kolozsvári heraldikai irodához, a helységek a következők: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Bélbor, Kápolnás, Gyimesközéplok, Salamás, Csíkszentdomokos, Csíkszentmárton.
Amint azt Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke nyilatkozta, számtalanszor sürgették már a Hargita megyei települések címerének elbírálását, ám sokáig nem történt előrelépés; az intézmény a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium segítségét is kérte, aminek nyomán az ügy kimozdult a holtpontról. A tanácselnök szerint újabb előrelépés történt a székely szimbólumok elfogadtatása terén e három címer jóváhagyásával. Erdély.ma

Teljesült Domokos Pál Péterék álma
Idén is hűen követték a hagyományokat az Ezer Székely Leány Napja szervezői, főleg az imára, a népviseletre, a népdalra, a néptáncra, illetve a népi mesterségekre helyezve a hangsúlyt. Szombaton több mint ezer népviseletes leány, asszony vett részt a Csíkszeredában és Csíksomlyón tartott egész napos rendezvényen.
A népünnepély ezúttal téravató is volt, az összegyűltek, székely ruhások szombaton délelőtt 9 órától közös tánccal vették használatba a felújított Szabadság teret. Szép gesztus volt ez a szervező városi és a megyei önkormányzatok részéről. Sokkal fennköltebb, mégis közvetlenebb volt a hangulat, mintha politikai beszédekkel, illetve szalagvágással került volna sor a tér birtokbavételére.
„Azt gondolom, hogy ennél nem is kell szebb látvány, mint ennyi székely ruhába öltözött leány, hogy a fiataljaink felveszik őseink viseletét. Ez nem is látvány, hanem csoda, amit évről évre a csíkszeredai önkormányzat, a Hargita együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány megszervez nekünk” – mondta a téren Borboly Csaba, a megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke. A Kovászna megyei önkormányzat képviselő-testületének alelnöke, Nagy József is üdvözölte a jelenlévőket, köztük a nagy számban részt vevő háromszékieket, és meghívott mindenkit a hamarosan sorra kerülő Székely Vágtára.
A közös tánc után a szekerek, lovasok és gyalogosok a csíksomlyói kegytemplomhoz vonultak, ahol a szentmisét Böjte Csaba atya celebrálta. A ferences szerzetes a gyermekvállalásra buzdította a fiatalokat. Amint megjegyezte, a szentcsaládnak is könnyebb lett volna Egyiptomban maradni, ahol József mesterségét nagyon megbecsülték. Mégis vállalták a nehézségeket, a gyermekáldást, sőt haza is tértek szülőföldjükre, Heródes országába, pedig ott csak üldöztetésben lehetett részük. Manapság nincs üldöztetés, mégis a karriert vadássza mindenki, általában külföldön és nem szülőföldjén, pedig a szónok szerint itthon is lehet boldogulni. Továbbá, ahogy kiemelte, az élet vállalásánál és gondozásánál nincs szebb és magasztosabb dolog ezen a világon.
A csíksomlyói Hármashalom-oltárnál beigazolódott: teljesült a több mint nyolcvan éve a rendezvényt útjára indító szervezők, a szociális testvérek, illetve Domokos Pál Péter álma. Most már biztosan kimondható, hogy kigyűlt az ezer székely leány, ugyanis a szervezők ezúttal nyilvántartásba vették azokat, akik jelentkeztek az iktatónál. Cserébe a népviseletet felöltők emlékkártyát vihettek haza, amely igazolta, hogy 2012-ben részt vettek a népünnepélyen. Rengetegen jelentkeztek az iktatónál, habár arról volt szó, hogy csak a délutáni órákban veszik nyilvántartásba a személyeket, még este is akadt munka. Ottjártunkkor, este hét óra tájt már 1200 népviseletes lányt, asszonyt és 481 fiút, férfit számoltak.
A települések közül ezúttal Csíkrákosból jöttek – az összlakossághoz viszonyítva – a legtöbben székely ruhában. Pontosan 7,28%-os volt ez az arány, ők vihették haza az esketőszékeket, és lapunk is közülük sorsolta ki az iktatócédulák alapján azt a nőt és férfit, akik egy-egy féléves előfizetést nyertek. Bálint Anitát és András Lászlót a hét folyamán várjuk a szerkesztőségünkbe, hogy iktatókártyájukkal nyereményüket átvegyék.
„Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk” – ezzel a jeligével indították útjára egykor a népünnepélyt. A megnyitón felszólaló csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert szerint nem elég csak a népviseletet és a népi kultúrát becsben tartani, hanem a népszámláláskor a székelységünket is vállalnunk kell. Az elöljáró szerint, ha nem valljuk magunkat székelyeknek, az autonómia útjába is akadályokat gördítünk.
Nemcsak a mennyiségi mutatók emelték a rendezvény színvonalát, évről évre nehezebb a dolga az eredeti népviseletet vizsgáló zsűrinek. Egyre több értékes népviselet kerül elő, idén lövétei, gyergyóalfalvi, csíkkozmási és szentdomokosi női székely ruhákat díjaztak, többen is elérték az eredeti szőttes anyag, a kézi varrás és az autentikus öltözeti kellékekért járó maximális pontszámot.
Másfelől, ezúttal egy nagyobb Székelyföldet is sikerült „megmozgatni”, a bukovinai székelyeket Kóka Rozália néprajzkutató, mesemondó, a diószénieket meg Petrás Mária képviselte. Ők voltak az idei tiszteletbeli meghívottak.
Kóka Rozália egy kiállításon keresztül tolmácsolta a bukovinai székelyeket ért tragédiát, 1941-ben ugyanis Bácskába telepítették őket. A fotók elindulásuk előtt készültek, a családok a kényszerből elhagyandó szülői ház előtt álltak a masina elé. Később a különböző állomásokon jól fogadták őket az anyaországiak, de vajdasági tartózkodásuk tragédiába fulladt. Az 1944 októberében visszaköltöző szerbek véres merényletekkel, pogrommal menekülésre kényszerítik őket. 1945 márciusában a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán telepítik le őket. Kóka Rozália, aki ízes népi mesékkel is elkápráztatta a csíksomlyói nyeregben a hallgatóságot, honlapunknak elmondta, csíkzsögödi gyökerekkel is rendelkezik. Amúgy a történetek, illetve az általa hordott népviselet is igazolta, hogy a bukovinai székelyekkel közösek kulturális gyökereink.
Petrás Mária szintén a valamikor menekült, elcsángált székelyeket, a diószénieket képviselte. Egyfelől közszemlére tárta kerámiáit, amelyet a csángó szenteknek ajánlott, másfelől a gyönyörű népdalokkal adott ízelítőt ebből a kultúrából. „Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – vallja az alkotó.
Különben több népi mester termékét is láthattuk, mint az előző években, megcsodálhattuk a díszkovács, fafaragó, gyöngyfűző termékeit és a szőtteseket, beleértve a népviseleteket, ugyanakkor két népi hangszer készítője is kirakódott. Ezúttal furulyát, fidulát, gardont és kobzát is lehetett szemlélni, vásárolni.
Kitettek magukért a táncosok is, jóformán minden csíki településről érkezett csoport, ugyanakkor a Gyergyói-medence, illetve Udvarhelyszék és Háromszék is képviseltette magát. Eső is esett, de ezt is csak égi áldásként könyvelte el a résztvevők többsége. A műsor másfél órával tolódott ugyan, de a közönség nagy része megvárta a rendezvénysorozatot záró előadást, a Hargita együttes Ördöngösök Füzesen című folklórműsorát.
Különben az identitásőrző népünnepélyt jó példaként is felajánlották, a csíkszentkirályi önkormányzat ugyanis az Ezer Székely Leány Napjára időzítette a testvértelepülésekkel tartott találkozóját. „Immár a harmadik testvértelepülés-találkozót szerveztük meg Csíkszentkirályon. Ennek köszönhetően az anyaországból Berekfürdőről, Zalakomárból, Igarból, továbbá Szlovákiából Krasznahorkáról, illetve Kárpátaljáról Iszapéterfalváról fogadtunk vendégeket. A legutóbbiakkal pénteken írtuk alá a testvértelepülési szerződést. Emellett a martonvásári Villő tánccsoportot is vendégül láttuk, ők fel is léptek a népünnepélyen. Korábban mindig a csíksomlyói pünkösdi búcsúra hívtuk testvértelepüléseinket. Most arra gondoltunk, hogy ne csak az egyházi értékeinket ismerjék meg, hanem a kulturális identitásunkat őrző rendezvényeinkből is ízelítőt kapjanak, ezért a küldöttségeket hintókon kivittük a csíksomlyói nyeregbe. Reméljük, hogy ez a népünnepély példaértékű lesz számukra, és a hagyományőrzés őket is arra fogja ösztönözni, hogy otthon indítsanak el hasonló folyamatokat” ‒ mondta honlapunknak Gál Mária csíkszentkirályi kultúrigazgató.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Templom- és iskolaépítő nemzet vagyunk
Emléktábla leleplezéssel egybekötött ünnepi műsorral tisztelegtek vasárnap délben a csíkszentkirályiak községük első írásos említésének 680. évfordulója előtt. Ezzel együtt a 120 éve alapított csíkszentkirályi Népiskoláról is megemlékeztek a templomtéren tartott rendezvényen.
„Akinek nincs múltja, annak nem lesz jelene és jövője” – indította ünnepi beszédét Székely Ernő. Csíkszentkirály polgármestere úgy fogalmazott, ha születési bizonyítványt kellene kiállítani a településnek, akkor ebbe az 1332-es évszám kerülne, ugyanis ebből az évből származik a község első írásos emléke. „Ennek ellenére községünk területe több száz évvel azelőtt lakott terület volt, amelyet tárgyi leletek bizonyítanak” – nyomatékosított az elöljáró, majd rövid történelmi áttekintésbe kezdett. „Ha visszapillantunk a régmúlt időkre, láthatjuk, voltak a mainál nehezebb, ínségesebb időszakok is. De akkor sem a feladást választotta népünk, hanem ügyességének és leleményességének köszönhetően túlélte a válságos éveket” – zárta beszédét a polgármester, kihangsúlyozva: „minden nappal, minden évvel történelmet írunk a jövőnek”.
Az ünnepi köszöntők sorát Csató Béla folytatta. A csíkszentkirályiak római katolikus plébánosa az egyháznak a tanításban és nevelésben játszott szerepéről és kötelességéről beszélt. Majd a népiskola alapításáról is megemlékezett, mondván: „Mi magyarok templom- és iskolaépítők vagyunk. Szükségét látom annak, hogy a felnőtt nemzedékek népiskolák formájában kezdjenek újabb és újabb szakmákat megtanulni. Mert amint azt Márton Áron püspök mondta, kevesen vagyunk, és csak akkor becsülnek meg minket, ha sokat tudunk.” Az ünnepségen Tánczos Barna, az RMDSZ szenátorjelöltje is felszólalt. Az eseményt az elhangzott szavalatok, illetve a helyi Vadrózsa néptánccsoport fellépése és a fúvós zenekar előadása tették színesebbé. Az ünnepi program záróakkordjaként az első írásos emlék tiszteletére állított emléktáblát is leleplezték.
Pápai jegyzékben szerepel elsőként
1316-ban János pápa elrendelte a falvak jövedelmének egytizedét begyűjteni a Szentszék javára. Az adóbeszedés céljából biztosokat küldött Magyarországra és Erdélybe, akik beszedték a tizedet. Csíkszentkirály első írásos említését a tizedszedők összeírásában találjuk latinul, Sancto Rege néven. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben a falu papja, Pál négy banálist fizetett. (forrás: csikszentiraly.ro)
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Szenátor- és képviselőjelöltek vagyona
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro