Július 9-én Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán ünnepélyes keretek között nyitották meg a XXVI. Régizene Fesztivált. A Budapesti Utcaszínház színészei teremtettek jó hangulatot. Markó Béla, a rendezvény fővédnöke hangsúlyozta, a XXI. század feladata, újból véghezvinni az európai reneszánszot: úgy együtt lenni, hogy ki-ki a maga hangszerén játszva a reneszánsz óta példaértékű harmóniát megteremtsük. /Takács Éva: XXVI. Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./ Csíkszeredában elkezdődött a Hargita Megyei Nemzetközi Fesztiválként első – ám a megyeszékhelyen már 26 éves hagyománnyal rendelkező – Régizene Fesztivál. A nagyszabású muzsika-maraton a délelőtt folyamán rajtolt Csíksomlyón, de Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Csíkszentgyörgyön is. Fellépett többek között a baróti Kájoni Consort meg a Schola Cantorum farkaslaki régizene-együttes is. /Horváth István: Hargitai régizene-”forrás”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Harmadik születésnapját ünnepeli a Csíkmenasági Közösségmegtartó Egyesület, a MEGY. Ebből az alkalomból kétnapos rendezvénysorozatot tartanak, amely tevékenységi beszámolóval kezdődik. Ezt követően négy előadást tekinthetnek meg az érdeklődők: a Barcsai című balladát a csíkmenasági fiatalok előadásában, a Sapientia Egyetem Harmat Néptánccsoportjának fellépését, majd a csíkszentgyörgyi fiatalok és a csíkszentimrei Fehér Liliom Ifjúsági Néptánccsoport szereplését. Másnap Csíkmenaság az Európai Unióban címmel fórumot tartanak. /Ünnepel a MEGY. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./

Csíkszentgyörgyön ismeretlen tettesek mintegy tizennyolc sírhelyet meggyaláztak. Pálfi János csíkszentgyörgyi plébános a rendőrségen panaszt tett. /Ferencz Imre: Temetőrongálás Csíkszentgyörgyön. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 6./

Február 10-én tartották meg a Csíkszentsimonban a XII. Alcsíki Egyházi Kórusok Találkozóját. Az ünnepi szónok a gyermekkorát Csíkszentsimonban töltő Tamás József püspök volt. Mise után a kórusok bemutatták repertoárjuk két-két darabját. Egymást követték a csíkmenasági, a csíkszentkirályi, a csíkszentgyörgyi, a csíkszentmártoni, az újtusnádi kórusok, végül a házigazda csíkszentsimoni kórus. /Sarány István: Alcsíki Egyházi Kórusok Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./

Pálfi Géza székelyudvarhelyi római katolikus esperest a szekusok megkínozták, lépe leszakadt, mája is megsérült. 1984 februárjában, amikor Pálfi Gézát unokatestvére, a mostani csíkszentgyörgyi plébános, Pálfi János meglátogatta a klinikán, Pálfi Géza nem mondta el, hogy megkínozták. A mellette lévő ágyban egy beöltöztetett szekus fülelt, Pálfi Géza azért nem beszélt, hogy hallgatásával megvédje az unokatestvéreket, az unokatestvér papokat is. Pálfi Gézát Márton Áron püspök kiszemelt utódaként emlegették. Pálfi Géza 1983 karácsonyán feltette a szónoki kérdést: Eljön-e egyszer az idő, amikor nem munkával kell ünnepelnünk Krisztus születésnapját? Ezután a szekusok többször megverték. Az egyik éjszakai kihallgatás után már nem tudta elhagyni a biztonsági rendőrség épületét. A kínzások következtében lábra sem tudott állni, kórházba kellett szállítani. 1984. március 12-én meghalt, 15-én temették el Székelyudvarhelyen, óriási tömeg és kétszáz paptársának részvételével. /Ferencz Imre: Az elhallgatott szó. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Május 1–13-a között több helyszínen ifjúsági napok zajlanak Csíkszeredában. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke fontosnak tartja, hogy a szórakoztató programok mellett felhívják a figyelmet az európai értékekre is. Általános műveltségi és ügyességi vetélkedőt, tőzsdejátékot, újságírói műhelymunkát, maratoni sportvetélkedőt, drogmegelőző kiállítást is tartanak. Díjazták a közösségért kiemelten tevékenykedő fiatalokat, a legeredményesebb ifjúsági szervezeteket és az ifjúságbarát önkormányzatokat. A közösségért munkálkodó fiatalok közül díjat kapott a gyergyóditrói Fazakas Szilárd, aki az Északkelet-Hargita Kistérségi Egyesület ügyvezetője és az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Elismerésben részesült a csíkszentmihályi Fodor Zoltán és a balánbányai Drella Eduard a hagyományőrzésben és közösségformálásban elért érdemeiért. A legeredményesebb ifjúsági szervezetnek a csíkszeredai Nefelejcs együttes bizonyult, valamint kitüntették a Madarasi Ifjúsági Fórum – Mifor egyesületet és a balánbányai Concordia Hagyományőrző Egyesületet is. Ifjúságbarát önkormányzatként díjazták Csíkszentgyörgy, Máréfalva és Gyergyóditró elöljárói testületét. /J. A. : Közösségformálókat díjaztak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Új napközik építését javasolja a Hargita megyei tanfelügyelőség, mivel a megyében található óvodák, napközik egy része nem működik megfelelő épületben. Amennyiben a minisztérium jóváhagyja az indítványt, a következő években húsz új napközit építenének, tízet pedig felújítanának. „Az utóbbi negyven évben nem épültek új óvodák, napközik, sok tanintézet székhelye leromlott állapotban van, ezek helyébe újakat építenénk” – mondta Bondor István megyei főtanfelügyelő. „Szükségmegoldások vannak, improvizált óvodák, napközik. Maroshévízen több óvodát két-három szobás tömbházlakásban helyeztek el, Székelyudvarhelyen pedig a volt téeszszékházban is működik óvoda. ” Csíkszeredában idén egy 200 férőhelyes napközi építéséhez kezdenének hozzá, hasonlóképpen Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Maroshévízen, Ditróban és Bögözben is elkezdenék az új létesítmények építését, valamint felújítanák a csíkszentgyörgyi, gyergyóremetei, gyimesfelsőloki óvodát, valamint az egyik gyergyószentmiklósi létesítményt. Hargita megyében 17 298 óvodáskorú van, közülük 13 300 jár napközibe, óvodába. /Székely Zita: Új napközik, régi adósságok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Rövidesen megjelenik Németh György: Gál Sándor honvédezredes tevékenysége 1848–1849-ben /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyve. Németh György történész évek óta foglalkozik a Csíkszentgyörgyön született Gál Sándor személyével, élettörténetének feltárásával. A könyvben külön fejezet foglalkozik Gál Sándor szakírói tevékenységével. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

A Csíkszentgyörgyön született Gál Sándor (1817–1871) élettörténetét kevésbé ismert adatokkal és olvasmányos fejezetekkel kiegészítve válogatta kötetbe Németh György történész Gál Sándor honvédezredes 1848–1849-es tevékenysége /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyvében. Gál Sándor nyolc katonai tárgyú művét is elemzi a történész. /Antal Ildikó: Előkelő helyre Gál Sándort. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

Kivételes volt Bárth János Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII–XX. században című könyvének bemutatója Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság székházában, mert két órán át lekötötte a hallgatóság figyelmét, olyan lelkesedéssel beszélt a szerző kutatási témáiról. Pozsony Ferenc, a rendezvény házigazdája elmondta: Bárth János a Kriza János Néprajzi Társaság egyik állandó vendége, gyakran ismertették megjelenő köteteit. A tízesek a faluközösségeken belüli jellegzetes közigazgatási alegységek, amelyek Csíkszéken egészen a XX. századig fennmaradtak. Nem csak a székely falvak jellemzője, hiszen a XVI. században még Kolozsvár és Dés is tízesekbe tagolódott, sokat kutatták Debrecen „tizedeit” is, valamint szász és román vidéken is előfordult ez a szervezési forma. /Farkas Imola: Feltárták titkaikat a székely tízesek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Régészek, történészek, műemlékvédők, muzeológusok részvételével zajlott december 16-án Csíkszeredában az a régészeti konferencia, melynek keretében az idei ásatások eredményeiről számoltak be a feltárásokkal megbízott szakemberek. Dr. Papp Kincses Emese megyei tanácsos, a régészeti kutatásokat támogató program kezdeményezője hangsúlyozta, hogy a székelyföldi ásatások történetében eddig előzmény nélküli a régészeti kutatások olyan intézmény általi támogatása, mint amilyen a megyei tanács. Sófalvi András székelyudvarhelyi régész három, általa vezetett, nagyméretű ásatásról tartott előadást. A restaurálás előtt álló székelyderzsi erődtemplom udvarán végzett ásatások során felfedezték, a kaputorony egy, a mostaninál jóval korábbi védfalrendszer tartozott. A homoródalmási Tatár-kápolna igazi régészeti csemege, az Árpád-kori kerámiatöredékei figyelemre méltóak, nemkülönben a korabeli vagy a még korábbi temetkezési szokásokra utaló bizonyítékok. Demény Andrea gyergyószentmiklósi fiatal régész idei kutatásának eredményeit ismertette, melyek a piricskei vámházak 1700-as évekre tehető történetéhez kötődnek. A csíkszeredai Botár István fiatal régész kotormányi (Csíkszentgyörgy község), és csíkmindszenti ásatásairól számolt be. /Kristó Tibor: Régészeti konferencia a megyeházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

Hetek óta alpolgármester nélkül működik a csíkszentgyörgyi polgármesteri hivatal, mivel György József községvezető javaslatára a helyi tanács leváltotta Fejér Sándort. A település lakói nem értik, miért volt szükség erre a lépésre. A kilenc évig alpolgármesterként dolgozó Fejér elmondat, mi történt. „Az egész történet november 18-án a bánkfalvi iskola- és óvodaavató alkalmával kezdődött, amikor a protokollvacsorán nem a polgármester mellé ült, hanem egy másik asztalnál foglalt helyet. Ezt a polgármester személyes sértésnek vette, és akkortól minden cselekedetével bosszút akart állni. A polgármester visszatartotta Fejér kéthavi fizetését, a munkáját pedig megnehezítette azzal, hogy a hivatali ügyek intézésére nem biztosította számára a tanács autóit. A mandátumát vesztett alpolgármester RMDSZ-es tanácsosként dolgozik tovább a helyi tanácsában. /Kozán István: Hatalmi súrlódások Csíkszentgyörgyön. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 17./

Július 31-én elkezdődtek a Csíkszeredai Városnapok. A román, a magyar, valamit a székely himnusz dallamára először emelkedett magasba Csíkszereda város zászlója a Mikó-vár előtti, felújított téren. A felújítás 2008-ban kezdődött. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólt a vár bástyájának jelenleg zajló felújításáról, és bejelentette, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium épületének teljes felújítása következik. A Mikó-várban megnyitották a Márton Ferenc-emléknapot. Ráduly Róbert Kálmán jelezte, hogy a művész Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban című, két monumentális alkotása közül egyiket sem tudhatják magukénak, sőt a városháza falait hajdanán díszítő, ugyancsak a művész által rajzolt portrékra sem tudtak vigyázni. Márton Ferencet /1884-1940/, a 125 éve Csíkszentgyörgyön született, kiváló képzőművészt a régi rendszerben megbélyegezték. Most bemutatták a Márton Ferenc címet viselő – Murádin Jenő, Sümegi György és Zombori István történész által írt – képzőművészeti albumot. A maszk című kismonográfiát pedig Elekes András ismertette. Ez utóbbi kötet szerzője, Szabó András főmuzeológus tárlatvezetés során részletesebben is szólt a művész munkáiról. A kiállítás megtekintését pedig a Becze Zoltán által készített portré-dokumentumfilm tette teljessé. /Antal Ildikó, Forró-Erős Gyöngyi, Hompoth Loránd: Miénk lett a tér. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

Az idei Csíkszeredai Városnapok kiemelkedő eseménye volt a Márton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulója alkalmából július 31-én megnyílt, emlékkiállítás. Az 1884. december 15-én Csíkszentgyörgyön született és 1940. június 8-án Budapesten elhunyt Márton Ferenc képviselte Magyarországon a szecessziós-szimbolista és népies jellegű – székely – plasztikai kifejezésmódot. A tárlat több mint 120 alkotása: főiskolai tanulmányrajzok, vászonra készült olajképek, portrék (politikusok, országgyűlési képviselők, katonai és tiszti portrék), faliképek, bélyegek, plakáttervek, rajzok, pasztellek. A kiállítást Szabó András művészettörténész és Turcza László festőművész rendezték és válogatták, a Csíki Székely Múzeum és magánszemélyek tulajdonában lévő alkotásokból. A látogatók a képzőművészt bemutató dokumentumfilmet is megtekinthették (rendező: Becze Zoltán). Az emléknapon vittek közönség elé két olyan munkát is, amelyek szerzői a Márton Ferenc- életmű feltárásán fáradoznak: Murádin Jenő–Sümegi György–Zombori István: Márton Ferenc című könyvét, és Szabó Andrásnak A maszk. Márton Ferenc grafikus, festő és szobrászművész /Tipographia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ című kismonográfiáját. Utóbbi dolgozat lektora, Banner Zoltán művészettörténész számára külön öröm, hogy az első jelentős lépést a Hargita megyei, pontosabban a csíki művészeti múlt emlékeinek, gyűjteményének a kurátora, Szabó András teszi meg. Szabó András Zsögödi Nagy Imre életművének az őrzésében, leltározásában és kutatásában máris nagy érdemeket szerzett. /Damján B. Sándor: Csíki könyv egy csíki művészről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Édes Erdély, itt vagyunk (Erdélyi bevonulás, 1940)
Ünneplés Kézdivásárhelyen
Új könyvvel jelentkezik a baróti Tortoma Könyvkiadó: a hetven évvel ezelőtti II. Bécsi Döntést követő erdélyi bevonulást eleveníti fel két neves magyarországi hadtörténész, Illésfalvy Péter és Szabó Péter az Erdélyi bevonulás, 1940 című kötetben.
A szerzők nem csak a magyar hadsereg Észak-Erdélybe és Székelyföldre való bevonulását követik nyomon napról napra, hanem annak előzményeit is felvázolják. Feltérképezik a román—magyar viszonyt, annak alakulását a döntést megelőző két évben, nyomon követik a mozgósított magyar haderő felvonulását a román határra, a szörényvári sikertelen tárgyalások utáni lépéseket, a döntést s annak következményeit. Szemléletesen mutatják be Észak-Erdély visszafoglalását korabeli hadi dokumentumok, sajtóhírek és szemtanúk visszaemlékezései alapján. A könyvet igen gazdagon illusztrálták az eseményeket megörökítő fotókkal. Olyannyira, hogy első átlapozásra képeskönyvnek tűnik, ám szakmai megalapozottsága okán tudományos munkát kap az olvasó. Érdekesség, hogy egy-egy városba való bevonulás tárgyalásakor a fejezet különleges illusztrációval kezdődik: egy borítékrészleten a Magyar Királyi Posta által kiadott bélyeget az illető település új bélyegzőjével pecsételték le. Azon a város 1920 előtti címere, az 1940-es évszám, valamint Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely (s még sorolhatnánk) visszatért felirat olvasható. Mihályi Balázs térképe segíti a könnyebb áttekinthetőséget. Az előszót Szakály Sándor történész, az MTA doktora jegyzi. A könyv kapható a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, megrendelhető a kiadó honlapján: www.tortoma.ro.
Hetven éve történt
Az 1940. augusztus 30-i II. Bécsi Döntés eredményét mind a román, mind a magyar fél csalódottan vette tudomásul: a románok sokallták, a magyarok, élükön gróf Teleki Pál miniszterelnökkel kevesellték, ám a tömegek úgy értékelték, a trianoni igazságtalanság részben jóvátétetett. Az előszóban olvashatjuk, a szerzők olyan könyvet szeretnének az olvasók kezébe adni a magyarság számára oly fontos hetven esztendővel ezelőtti eseményről, amely eligazítja az érdeklődőt a kor viszonyai és történései között, bemutatja az egykori szereplőket. Ezek mellett pedig települések, virággal borított harcjárművek, ujjongó és örömükben könnyező emberek jelennek meg a kötet lapjain. Mert vajon milyen érzés foghatta el vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornokot, a magyar királyi 1. honvéd hadsereg parancsnokát, amikor több mint két évtizede nem látott szülőföldjére vezethette csapatait?
Előre, a Kárpátok gerincéig
Horthy Miklós kormányzó szeptember 3-án kiadott hadparancsában útnak indítja a Magyar Királyi Honvédséget, vonja ellenőrzése alá a döntésben megítélt területeket: ,,A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezer esztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében: Előre a Keleti Kárpátok gerincéig!"
S a honvédség elindult. A IV. hadtest Szatmárnémeti, a II. hadtest Érmihályfalva, a 3. hadsereg Técső, a VII. és VIII. hadtest Máramarossziget előtt várta a határátlépést, melyet szeptember 5-re időzítettek. A megszállás néhány incidenstől eltekintve — Ördögkút, Szilágyipp, Márkaszék, Omboztelke — rendben zajlott. Fegyelemre intették a bevonulás fogadóit is. A Székely Nép szeptember 8-i számában báró Szentkereszty Béla felhívással fordult Háromszék vármegye magyarságához: ,,A székely önérzetből eredő méltóságteljes magatartás megköveteli, hogy őrizzük meg a rendet, a nyugalmat, és tartózkodjunk a kicsinyes, személyi bosszúállástól a román lakossággal szemben is."
Szeptember 5.
A bevonulás első napján Észak-Nyugat Erdély peremét vette birtokba a magyar hadsereg: Halmi, Óvári, Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Máramarossziget került magyar fennhatóság alá. A halmi készülődésről az Esti Kurír tudósítója jelenti: ,,A tegnapi éjszakát a község 5000 lakosa lázas izgalomban és boldog virrasztásban töltötte el. Gyertyavilágnál egész éjszaka névtáblákat festettek a magyarok, hogy reggelre kelve valamennyi román felírás eltűnjék. Diadalkapukat készítettek, kokárdákat varrtak, lobogókat hímeztek. Alig virradott meg, a boldog magyarok máris megindultak a község határába és szívdobogva várták a felszabadító magyar honvédséget."
Szeptember 6.
Második nap Nagyszalonta, Margitta, Nagyvárad, Felsőbánya, Kapnikbánya köszöntötte a honvédeket. Az előző napi szatmárnémeti bevonulás után Horthy Nagyváradra is lóháton érkezett: ,,Egyetlen fejként fordult az embererdő a kishíd irányába, minden szem arra szegeződik, ahonnan a kormányzót várják. Minden csillog és ragyog ebben a tündöklő őszi napsütésben. A zenekar az Erdélyi indulót játssza, és egy pillanat alatt teljes erejében kibontakozik a még soha nem látott meleg, lelkes ünneplés, mert a Sebes-Körös hídján feltűnt Magyarország kormányzója, aki eljött, hogy újra átvegye ezt az ősi magyar várost, amely szívében sohasem volt más, mint magyar. Büszkén táncol a fehér paripa a hátán altengernagyi díszben lovagló kormányzóval, aki mosolygó arccal, meghatottan fogadja a feléje áradó szeretet ezernyi jelét és tisztelgéssel köszöni meg a szűnni nem akaró ünneplést." — tudósít a Magyar Nemzet másnapi számában.
Szeptember 7.
Többek között Nagybánya, Szilágysomlyó, Bogdánd, Naszód, Élesd, Szelistye, Újnémet, Lecsmér került vissza. Igen érdekes, hogyan viszonyultak színtiszta román települések a határmódosításhoz. A Szelistyére érkező katonák biztosak voltak abban, hogy ott nem lesz ünneplés, ám kellemesen csalódtak: ,,A falu szélén két hatalmas fenyőfát pillantunk meg az út szélébe ásva, mint a karácsonyfa, úgy fel voltak díszítve színes papírossal, almával, szalagokkal, apró fafaragásokkal. Ez volt Szelistye diadalkapuja. Körülötte pedig ott várt a lakosság apraja-nagyja, bocskorban, darócban, hímzett vászoningben és kiáltoztak, integettek a honvédek felé... Szelistye népe kijött a falu végére ünnepelni. Pedig a visszavonuló román katonaság, mint ez később kiderült, azzal rémítette őket, hogy mindenkit megölnek a bevonuló magyarok. Nem volt szónoklat — mindössze hat üveg sör volt a faluban, ezt hozták el és így köszöntötték a bevonuló katonákat."
Szeptember 8.
Vezérkari jelentés a nap történéseiről: Csapataink a mai napra kitűzött menetcélokat — általában Királyhágó, Meszes-hegység gerincvonulata, Zsibó, Dés, Bálványosváralja, Sajómagyaros, Beszterce, Sajóvölgy és a Kelemen-hegység gerincvonulata — elérték. A megszállás tervszerűen folyik. Csapatainkat a lakosság lelkesedéssel fogadta.
Szeptember 9.
Csucsa, Bánffyhunyad, Szászrégen, Ördögkút, Szamosújvár, Désháza került többek között magyar kézre. Igen elhíresült, különösen román körökben, az ördögkúti mészárlás. Szemtanú szerint ,,a négy zászlóaljból álló menetoszlop utolsó zászlóalját a templomtoronyból meglövöldözték, mire a határvadász zászlóalj parancsnoka, Ákosy Károly alezredes megrohantatta egységeivel a templomot, parókiát, s az ott találtakat felkoncoltatta".
Szeptember 10.
Bonchida, Vasasszentgotthárd, Mezőbánd, Marosvásárhely, Nyárádszereda, Nyárádmagyarós, Mezőpanit, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Parajd, Korond a főbb célpontok. A marosvásárhelyi bevonulásról így ír a Reggeli Újság: ,,Amerre a szem ellátott, mindenütt gyönyörű magyar viseletbe öltözött leányok, férfiak tömege folyta be a főtéri aszfaltot és a házak ablakaiból hatalmas piros-fehér-zöld lobogókat lengetett a szél. Az erkélyeket szőnyegekkel és virágokkal díszítették. Sorban érkeztek a vidéki falusi küldöttségek (...) A mezőmadarasiak koronás zászlóját Bursan Györgyné mentette át a román csendőrség és hatóság árgus szemei elől. Az utóbbi három hónapban dereka köré csavarta és így őrizte meg. (...) Az üdvözléseket vitéz nagybaconi Nagy Vilmos tábornok a következő lendületes szavakkal fogadja: Határtalanul boldog vagyok, hogy mint székely ember, én vezethettem be a magyar hadsereget Erdélybe, melyet a trianoni határ csak elválasztott, de soha el nem szakíthatott."
Szeptember 11.
Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda kerül vissza. A kolozsvári bevonulásról így ír a Keleti Újság: ,,Tízezrek ajkán csendül fel a Szózat, s mire hangjai elhalnak a kövér esőcseppek kopogásában, megkezdődik a diadalmas felvonulás, amelyhez foghatót soha nem láttunk. Mint egy érchenger dübörgött végig a városon a honvédség beláthatatlan hadoszlopa. Gyalogosok, géppuskások, légelhárító ütegek, tüzérek, huszárok vonultak el fenséges erővel, sziklaszilárd nyugalommal, arcukon az út porával, a visszaszerzett magyar földek áldott porával, mosollyal, ölükben virággal, örömünk, hálánk, boldogságunk, jövendőbe vetett hitünk szerény ajándékaival."
Szeptember 12.
Az Esti Kurír tudósítása a nap eseményeiről: A honvédség ma hajnalban a Csíki-medencében ismét fölkerekedett, és elhagyva Csík vármegyét, birtokába veszi a visszaszerzett erdélyi területek nyolcadik szakaszát. A tegnap birtokba vett Csíkszeredáról és Kányádról indulnak a csapatok, és megszállják a következő nagyobb helyeket: Barót, Nagybacon, Csíkszentgyörgy, Kozmás, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Torja.
Szeptember 13. — bevonulás Háromszékre
A bevonulás utolsó napja, befejeződött a hatalomátvétel. Ekkor vonultak be Háromszékre. A jelentősebb települések Bölön, Előpatak, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Dálnok, Zágon, Kovászna, Kézdivásárhely, Bereck, valamint az ezeréves határon innen, ma már Bákó megyéhez tartozó Sósmező. (A megyeszékhelyi ünnepségről József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című képes könyvéből tájékozódhatunk részletesebben.) A Székely Újság a kézdivásárhelyi eseményeket idézi: ,,Szeptember 12-én megtisztult a város a román katonáktól, és így egy teljes napon át szabad volt a készülődés. Megindulhatott a nagy sepregetés, elő lehetett venni az eldugott magyar nemzeti lobogókat és leszedni a kertek virágait. Szeptember 13-ára gyönyörű virág és lobogó díszben köszönti a város a falvak zarándokló lakosságát. (...) Déli 12 óra lehet, amikor megérkezik a honvédsereg. Hatalmas gépkocsik. Tankok. Ágyúk. Bámulat és öröm a szemekben. Újra virágeső hull. S a szívekből felszabadult tomboló érzés átfűti az ezrekre menő tömeget. Ünnepi percek. Talán a Magyarok Istene is mosolyogva tekint le a sokat szenvedett népre, melyre szabadulást hoztak a dicső magyar honvédek."
A berecki bevonulásra az akkor tízéves Hankó Ibolya így emlékszik: ,,Szövik, varrják a székely ruhákat, lázban ég mindenki, aki székely. Szeptember 13-án a templom tornyából figyelik a bevonuló hadsereget. Küldöttség megy eléjük a falu végére. A katolikus iskolában szétszedik az osztályokat elválasztó deszkafalakat. A nagyteremben vacsora, kürtős kalács várja a bevonuló gépkocsizó alakulatot. Ilyen örömet csak az érezhet életében, aki ezt megérte. Édesanyám azt mondotta: most haljak meg, ilyen boldog soha nem leszek! (...) Megyünk ünnepelni Sósmezőre, ott van az ezeréves határ."
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csángó múlt, jelen és jövő
Ft. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus hatalmas tapsot kapott abban a teremben, melyet hónapok alatt megálmodott és kiviteleztetett, ezzel is teremtvén egy olyan infrastruktúrát Kolozsváron a Római Katolikus Egyház számára, mely méltó módon tudja fogadni a XXI. század emberét, aki nem csak hivő, de tisztelni is tud mindent, ami az egymás megértését, elfogadását, tevékenységét segíti elő.
A kolozsvári Corvin Alapítvány, melynek elnöke Ft. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus Csángó múlt, jelen és jövő című rendezvényre hívta meg a nagyon szépszámmal megjelenteket, a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség konferencia – dísztermében.
Schuller Hajnal, az alapítvány ügyvezető igazgatója felvezető beszédében bemutatta az alapítvány célkitűzéseit: Segíteni a nehéz helyzetben levő embereket, felekezeti és politikai hovatartozásoktól függetlenül. A világ megváltozott körülöttünk. A kisebbségi sorsban, fennmaradásunkért kell küzdeni. Feladatának tartja a Kárpát- medencei magyarság sorsának fellendítését. Tevékenységi területe a kultúra, ifjúsági, szociális tevékenység.
Az ifjúságnak információs tájékoztatásokat adnak. Nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti és keresztény hagyományok ápolására, valamint a magyarság- tudat erősítésére. A különböző magyar közösségek kapcsolatainak minél jobb kiépítését akarja megvalósítani.
Czirják Árpád beszélt arról a csodálatos múltról, mellyel az itt élő magyarság rendelkezik, amire büszkék lehetünk, melyért érdemes élni, küzdeni. „Van jelenünk és lesz jövőnk. Magyarország olyan ország, melyből, ha kitekintünk magunkat, látjuk. Az elcsatolt területek tükrében önmagunkat látjuk. Ez Erdélyre is vonatkozik. Önmagunkat látjuk a kedves csángó testvérek tükrében”.
A rendezvényen a hallgatóság gyönyörködhetett a gyönyörű népviseletbe felöltözött csángó fiatalok énekében, illetve táncaiban. Az előadók a gyímesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium diákjai voltak.
Az iskola igazgatója Ft. Berszán Lajos, tb. kanonok.
Schuller Hajnal Berszán Lajos életutját mutatta be.
1966-ban Márton Áron püspök szentelte pappá. 1990 elején Berszán Lajos fogalmazta meg azt, hogy igény van a gyimesi és csángó gyermekek számára magyar tannyelvű iskolát teremteni.
Nemcsak pap, de sok ezer diák lelki és szellemi atyja. 1992-ben alapítványt hozott létre. 1993-ban letették az iskola alapköveit, ahol a sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei helyben tanulhatnak. 2010-ben óvoda, általános iskola és felső tagozat működik. 400 csángó és székely gyermek részesül katolikus oktatásban a gyímesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban. Élete főművét már megalkotta végvári iskolájában, segít megőrizni a nemzeti tudatot és keresztény hitet.
Berszán Lajos előadásában többek között a csángók életét, szokásait mutatta be. Magyarságtudatukról elkötelezettségükről beszélt.
Visszaemlékezett 1967-re, amikor először találkozott csángókkal, amikor Márton Áron püspök kinevezte Csíkszentgyörgyre káplánnak. Számára rendkívüli élményt jelentett a csángókkal való találkozás, amely azért is volt nagyon érdekes, mert ekkor tudatosította bennük népviseletük fontosságát, és azt, hogy ezt a népviseletet meg kell menteni, mert az egyetemes kultúra része. Lényegében négy egyházközség népviselete.
Mint elmondta, a csángók nagyon vallásosak. Felidézte azt, ahogy a csángók megfogalmazták: „A kollektivizáláskor mindent elvettek tőlünk, a hitünket nem tudták elvenni.” Ragaszkodtak a templomukhoz. Hivatkozott Orbán Balázsnak (1830–1890) a csángókkal kapcsolatos leírására, melyben elmondja, a gyímesi csángók egymáshoz, ragaszkodnak, koldus nincs köztük, szerényen élnek. De, ha koldus megy közéjük, azt felcsomagolják. Szabademberré nevelik gyermeküket. 10 gyermeke volt a családnak, de egyik sem ment szolgának. Árnyoldala, kevés köztük az írástudó- írta Orbán Balázs.
Az idők változtak, és a csángók életében is lényeges változások, következtek be. A XX. század utolsó évtizedében először azt akarták, lelkigyakorlatos házat építsenek. De rájöttek, a közösségnek iskolára van szüksége. Így építették fel megfelelő támogatással az iskolát, a gyímesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot, amely az óvodától a középiskoláig minden szintű oktatást biztosít. Ma már 400 gyermek jár az iskolába, mely segít megőrizni a töretlen hitet és a nemzeti tudatot. Beszélt a diákok eredményeiről, pályaválasztásáról. A csángó diákokat megtalálhatjuk Erdély felső oktatási intézményeiben, mint például a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen. Az elmondottak alapján lesznek jogászok, gazdasági szakemberek, orvosok és magasan képzett egyének.
Szilágyi Mátyás a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulja ezt az életutat felemelőnek tekinti. Lehet beszélni gazdasági stratégiákról, de vannak olyan emberek, akik felismerve a szükségleteket, tevékenyen cselekednek. Ilyen példát mutat Berszán atya is. De Márton Áron személyisége az Erdélyben élő közösség egyik legkiemelkedőbb személyisége.
A XXI. században a magyar közösség felemelése, a katolikus iskola megépítése, lényeges eredmények a csángó közösség életében. Össze kell fogni, az emberi összetartozásra, figyelni. Hatalmas humán erőforrást jelentenek ezek a cselekedetek. A bemutatott út példa értékű.
A Magyar Köztársaság diplomatái, felelős vezetői mindent elkövetnek, hogy ezt a mintaképet bemutassák, segítsük a kibontakozást a külpolitika eszközeivel, támogassák az ilyen megnyilvánulásokat.
A közönség egyedülállóan érdekes betekintést nyerhetett a csángók életéről, melyhez nagyon sokat tett hozzá az a dokumentumfilm, amely a Gyímes-menti csángók életéről, keresztény hagyományairól, népi szokásaikról szólt.
Ft. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus Csángó múlt, jelen és jövő című rendezvény záró fejezetében elmondta: „Hinni kell abban, hogy az a nép, amely ünnepelni tud, az a nép, mely összefog, meg tud maradni. Amíg együtt tudunk ünnepelni és a kis közösségekkel is együtt, tudunk összefogni, addig a jövő előttünk áll.”
Berszán Lajost megkérdeztem, a kolozsvári nap számára mit jelentett?
– Egy nagy lelki támaszt, folytassam tovább, amit valamikor megkezdtem. Mert egy ilyen színvonalas közönség, mely Kolozsváron összegyűlt, arra ösztönzi az embert, hogy tovább folytassa a munkát. Emberek vagyunk. Mindenki számára jó, ha sikerélménye is van. Ezek a sikerélmények a közösséget, az ügyet is befolyásolják.
– Ez azt jelenti, hogy a kolozsvári siker a belső erőt is fellendítette. A jövő föltétlenül arra mutat, hogy gondolkodó, a társadalom menetének ismeretével rendelkező egyének véleményét is kikérjék. Mi legyen az a fővonal, mely kellő erővel érvényesülve, az ott élők életét is fellendítse.
A hit, szorgos, tudatos munkával felerősödve, csodákra képes. A csángók is tudtak, tudnak csodákat tenni, amelyeket csak szorgos munkával lehet megteremteni.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Előrelépés történt a székely szimbólumok elfogadtatása terén
Három Hargita megyei település címerét hagyta jóvá a kormány 2012/243-as határozatában: Korond, Csíkkozmás és Csíkszentgyörgy községét. Mindez előrelépést jelent, hiszen több mint tíz éve várnak jóváhagyásra Hargita megyei címerek. Az említett települések címerét még 2009-ben terjesztették fel a Román Akadémia Országos Heraldikai Bizottságának kolozsvári körzeti irodájához, amely 2011-ben, Hargita Megye Tanácsa sorozatos utánajárására, továbbította Bukarestbe, az Országos Heraldikai Bizottsághoz jóváhagyásra. Az Akadémia a fentiek mellett előzetes engedélyezéssel hagyta jóvá Csíkszentkirály, Kányád és Kászonaltíz címerét, de módosításokat kért.
Hargita Megye Tanácsa tavaly novemberben újabb kilenc Hargita megyei település címerét küldte jóváhagyásra a kolozsvári heraldikai irodához, a helységek a következők: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Bélbor, Kápolnás, Gyimesközéplok, Salamás, Csíkszentdomokos, Csíkszentmárton.
Amint azt Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke nyilatkozta, számtalanszor sürgették már a Hargita megyei települések címerének elbírálását, ám sokáig nem történt előrelépés; az intézmény a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium segítségét is kérte, aminek nyomán az ügy kimozdult a holtpontról. A tanácselnök szerint újabb előrelépés történt a székely szimbólumok elfogadtatása terén e három címer jóváhagyásával. Erdély.ma

Helyükön maradnak a székely zászlók
Megdöbbenéssel fogadta a Csík-környéki települések polgármestereinek nagy része Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusának hétfői körlevelét, amelyben – a marosvásárhelyi ítélőtábla jogerős döntésére hivatkozva – arra szólította fel a megyei önkormányzatok vezetőit, hogy távolítsák el a közintézményekről a székely zászlót. A környező községek elöljárói közül mindössze hárman döntöttek úgy, hogy eltávolítják a lobogót. Ugyancsak három olyan község van, ahol egyáltalán nem is volt, vagy egy ideje már nincs kihelyezve a jelkép.
A közgyűlést este hat órára hirdette meg a szervezőbizottság nevében kilenc marosvásárhelyi RMDSZ körzet elnöke, ám a meghirdetett időpont előtt néhány perccel már nem lehetett helyet kapni a Bocskai-teremben. A szervezők az előtérben is székeket helyeztek el, de még így sokan állni kényszerültek.
Válaszok a miértre
Vass Levente, a szervezők nevében megköszönte az egybegyűlteknek, hogy ennyien megjelentek, Kovács István, a 7-es körzet elnöke elmondta, mindazok, akik eljöttek a közgyűlésre, azok évek óta kiveszik a részüket abból, hogy a magyarok érdekeit megfelelően képviselhesse a szövetség. „Ez önökről kell szóljon elsősorban. Csak legutolsó sorban a szövetség vezetőiről” – mondta. Hozzátette, elfogadhatatlannak tartják, hogy egy kis csoport döntsön sok magyar sorsáról. Ismertette, miért volt szükség a közgyűlés megszervezésére. Ezt követően újra Vass Levente beszélt az egybegyűltekhez, megjegyezve, a rendezvény célja nem az, hogy hibákat keressenek, hanem hogy azok, akik nem regisztrálhattak, hallathassák a hangjukat. Hozzátette, nem funkciókat akarnak, hanem azt, hogy meghallgassák őket.
Nem ezt akarták az emberek
Az egybegyűltek közül legtöbben abbeli aggodalmukat fejezték ki, hogy az RMDSZ vezetőségének lába alól kicsúszott a talaj. Mások szerint egyesek kisajátították a szövetséget. „Ceauşescu idejében nem ment el az országból a magyarság 25 százaléka, de az elmúlt huszonhárom évben igen” – mondta az egyik körzet exelnöke. Egy másik megjegyezte, ha az RMDSZ úgy képviselte volna a magyarságot, ahogyan azt elképzelték az emberek, akkor ma nem lenne két másik magyar párt is Romániában. Vass Levente megkérte az egybegyűlteket, ne a múltba tekintsenek, ne egymást támadják, hanem inkább konstruktív legyen a közgyűlés.
Jelölteket választottak
Vass Levente elmondta, nem elnököt választanak a következő napirendi pontnál, hanem elnökjelöltet, aki ellenfele lehet a másik gyűlésen megválasztott elnökjelöltnek. Megjegyezte, ő nem akar a következő három évben semmilyen funkciót betölteni – erre egy személy hangosan megkérdezte, mi van akkor, ha a többség ezt akarja. A szavazás során Kovács Istvánt választották meg az egybegyűltek a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnökjelöltjének, ellenvetés nélkül, két tartózkodással. Vass Leventét megszavazták a majdani megyei küldöttgyűlésen részt vevők tanácsadójának, majd a körzeti elnökök javasoltak küldöttségi tagjelölteket.
Több elöljáróval összhangban Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke úgy látja, a háttérben egyértelműen a román kormány szándékos hangulatkeltése és az utóbbi időben hozott előnytelen döntések „eltussolására” irányuló próbálkozások, valamint a közeljövőben esedékes változások mögötti magyarellenes érdekek állnak. Van, aki egyenesen úgy fogalmaz, „a magyarokkal szemben egyébként teljesen toleráns prefektust bábként rángatják a bukaresti nagykutyák”, és a megyezászló betiltásának semmilyen kihatása nem kellene legyen „a teljesen ártalmatlan, korábban senkit sem zavaró székely lobogóra”.
Felcsík: csupán Csíkszentdomokos „lóg ki a sorból”
A nyolc felcsíki község közül egyedül a domokosi polgármesteri hivatalnak nem kell megküzdenie a székely zászló ellen zajló hadjárattal. Ferencz Alajos, a település első embere elmondta, a „véletlennek” köszönhető, hogy nincs kitűzve a lobogó, azt ugyanis még tavaly nyáron valaki ellopta, azóta pedig nem került új a helyére. „Ha még ott lenne, ott is maradna” – közölte a községvezető.
Nem mozdítják a helyéről a magyar közösség szimbólumát Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Dánfalva, Csíkmadaras, Csíkrákos, Madéfalva és Csíkcsicsó polgármesterei. Márk Tibor, Csíkszenttamás vezetője humorosan úgy nyilatkozott, „eddig még nem vertek össze az egymás mellett lévő román, európai uniós és székely zászlók, feltételezem, ezután sem fognak”.
Annak ellenére, hogy néhány napja Jean Adrian Andrei négyezer lejjel bírságolta meg a csíkmadarasi hivatalt, amiért a községháza homlokzatára kitűzték a címeres magyar zászlót, az illetékeseknek egyáltalán nem áll szándékukban – még az újabb bírságot kockáztatva sem – „meghunyászkodni”. Tántoríthatatlannak bizonyult Császár Attila, Csíkrákos elöljárója is, ő úgy véli, „a prefektus átirata egyszerűen érvénytelen, a székely zászló nem egy másik állam jelképe”.
Példamutató cselekedettel állt elő Lutz Levente csíkcsicsói alpolgármester, aki megkeresésünkre elmondta, múlt szerdán mosásra levették a lobogót, majd a kirobbant botrány miatt úgy döntöttek, egyelőre nem teszik vissza. Lutz azonban röviddel beszélgetésünk után jelezte, hogy szerzett egy székely zászlót és ki is tűzte azt a községházára. „Nem szeretnénk, hogy bomoljon az egység. Ha a szomszédos falvak nem távolították el, nem akarjuk, hogy mi legyünk azok, akik miatt támadás érheti a többieket” – indokolta tettét.
Alcsík: sokan meghátráltak
Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere szabadságolás miatt ugyan még nem látta a prefektusi fenyítést, azonban „esze ágában sincs eltávolítani a lobogót”. Hasonló okok miatt Albert Tibor, Tusnádfürdő első embere is csak a sajtóból értesült a hozott intézkedésről, úgy nyilatkozva, hogy ő sem kívánja levenni a közösség szimbólumát.
„Figyelemfelkeltő össznépi hisztéria” – foglalta össze tömören véleményét Gergely András, Csíkszentmárton irányítója. „Amikor Románia címerét törvényesen jóváhagyták, azzal egyúttal elismerték a mi jelképünket is – utóbbi szerves része annak” – fűzte hozzá. Gergely szerint „amikor a kormánynak nehézségei akadtak, mindig a székelyeket vették elő, így próbálván leplezni, hogy milyen katasztrofális helyzetben van az ország”. Az elöljáró elmondta, jól ismeri a prefektust, aki „sokkal közvetlenebb annál, minthogy ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozzon, de eleget kell tennie a felsőbb szintekről érkező utasításoknak”. A csíkszentmártoni községházán szintén helyén marad a lobogó – akárcsak Csíkszentsimonban.
Az RMDSZ-es képviselők passzivitását nehezményezte Bodó Dávid. A csíkkozmási községvezető levette a lobogót, „mert nem kíván tovább cirkuszolni”, viszont a helyi képviselő-testülettel közösen igyekeznek megoldást találni a helyzetre, „ha már a politikusaink nem foglaltak elég határozottan állást és kihátráltak, rábízva az emberekre a döntést”. Tusnád község polgármesteri hivatalának homlokzatáról szintén hiányzik a székely zászló, és Csíkszentkirály is csatlakozott a büntetést nem kockáztatók táborához.
„Csíkszentmihályon eddig soha nem zavart senkit a székely zászló, pedig a község húsz százaléka román ajkú” – emelte ki Kósa Péter. A polgármester „jóval fontosabb dolgokkal kell foglalkozzon, mint a szélsőséges politikusok által elindított lavina túlélése”, így nem is kívánta véleményezni az ügyet – azonban a jelkép a községházán marad. Csíkpálfalva elöljárója, Ferencz Csaba szerint egyszerűen félremagyarázzák a törvényeket, „a prefektus átirata nem arról szól, hogy le kell venni a lobogót, hanem csak a jogszabályok betartására figyelmeztet”, így a zászló levétele fel sem merül.
„A diktatúra idején volt ilyenre példa” – méltatlankodott György József, Csíkszentgyörgy első embere egyelőre vacillálva, hogy mi lenne a helyes döntés. „Egy megoldást látok: a zászlót ne vegye le senki, sőt, egyre több helyre kerüljön fel, hogy egyszer s mindenkorra lássák, meddig merünk elmenni – és mi is megtudjuk, mennyit tűr a hatalom” – javasolta. Kászonaltízen néhány napig még biztos nem történik változás lobogóügyben, ugyanis András Zoltán községvezető szerint elhúzódik egy ideig, míg iktatva, hivatalosan is elér hozzá a levél.
Ideiglenesen lekerült a zászló a csíkszépvizi községházáról, de rövid időn belül visszakerül a helyére – tudtuk meg Balázs Gáspár alpolgármestertől. Ezzel szemben Csíkszentléleken „vannak jelentősebb dolgok is, mint ez a zászlóháború” – fogalmazott Pál Péter polgármester. Hozzátette, a községházán eddig sem volt, ezután sem lesz kifüggesztve a lobogó.
A jogi helyzet nem, csak a prefektus személye változott
Csíkszeredában 2008. október 28-én tűzték ki a városháza homlokzatára a székely zászlót. „Akkor más volt a politikai helyzet, a miniszterelnök és a prefektus. A problémát utóbbi személyében kell keresni, a jogi helyzet ugyanis azóta nem módosult” – közölte Ráduly Róbert Kálmán polgármester. „Nem kívánunk változtatni az évek óta kint lévő székely, magyar, román, európai uniós és a város zászlóin” – tette hozzá.
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja szerint egyfajta „logikai ficam” levét isszák most a székelyföldi települések, miután Hargita Megye Tanácsa 2009-ben „kisajátította” a székely zászlót. „Nem fedi a valóságot, hogy a két zászló ugyanaz. A székely zászlót nem tiltották be, ebből a szempontból nem is szabad arra kihatással lennie a táblabíróság ítéletének” – fejtette ki Ferencz. „A székely történelmi jelképet nem megvédeni kell, hanem minél szélesebb körben terjeszteni és használni” – egészítette ki.
Borboly: ellehetetlenítik a magyarok helyzetét
„Semmilyen formában nem értek egyet a körlevéllel” – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy „a megyei tanács határozata ellen született döntés, és az nem érvényes a székely zászlóra”. Az elnök úgy véli, a botránynak az a célja, hogy miután elfogadták az ország idei költségvetését, növelték a gáz- és villamosenergia-árakat, ugyanakkor megemelték a mezőgazdasági adókat, elterelődjön a kormányról a figyelem. „Nagy problémát jelent a közeledő alkotmánymódosítás és a régiósítás kérdése, ezzel a hisztériával pedig teljesen el akarják lehetetleníteni a magyarok helyzetét” – mondta. A magyarellenes retorika visszaszorítása érdekében Borboly sokat vár Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől és Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől, akik „sokat segíthetnek a békés politikai légkör újbóli megteremtésében”.
Pinti Attila
Székelyhon.ro,

Továbbra is fennáll a területvita Hargita és Bákó megyék között
A Hargita és Bákó megye közötti területvitáról tanácskoztak hétfőn, február 18-án a csíkszeredai megyeházán Hargita Megye Tanácsának vezetősége és szakemberei, valamint az érintett Hargita megyei községek önkormányzatainak képviselői. Jelen volt Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, Birtalan József alelnök, valamint Csíkszentmárton, Csíkszentlélek, Csíkszentgyörgy, Pálfalva és Csíkszépvíz elöljárói, amely települések területeket vesztettek a megyehatár módosításával.
A polgármesterek beszámoltak a területek visszaszolgáltatásának jelenlegi helyzetéről, a magántulajdonokat és a közbirtokosságok javait illetően. Birtalan József kifejtette: szét kell választani az adminisztrálás és a tulajdonjog kérdését, illetve minden település problémáját külön kell kezelni. El kell érni, akár peres úton, hogy a területek visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, és hogy a kataszteri hivatal kiigazítsa a hibát: Úzvölgye település tartozzon a Hargita megyei Csíkszentmártonhoz, nem pedig a Bákó megyei Dormánfalvához.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök javaslatára abban egyeztek meg az elöljárók, hogy tárgyalást kezdeményeznek Bákó Megye Tanácsa elnökével, illetve azon települések polgármestereivel, amelyeket érint a területvita a szomszédos megyéből, illetve bevonják a prefektusokat is. A találkozó helyszíne Bákó megyében lesz. Ezenkívül írásban szólítják fel a megyei kataszteri hivatalt, szükség esetén az Országos Kataszteri Hivatalt is a korrigálásra. Ha nem kapnak választ, peres útra terelik az ügyet. Céljuk elérése érdekében fontosnak tartják az erőteljes fellépést, egyeztek meg a jelenlevők.
Mint ismeretes, a Hargita és Bákó megye határán elhelyezkedő Úzvölgye település a Románia közigazgatási-területi átszervezéséről szóló 2/1968-as számú törvény melléklete szerint Csíkszentmárton községhez tartozik. Az 1972-ben és az 1985-ben készült, a két megye telekkönyvi hatóságának pecsétjével ellátott kataszteri dokumentáció szerint a megyehatár az Úz folyó mentén helyezkedik el, azaz Úzvölgye település a Bákó megyei Dormánfalvához tartozik. Ezért 2007-ben a Hargita Megyei Kataszteri Hivatal bírósági eljárást kezdeményezett annak megállapítását kérve, hogy a 120 hektár terület, amely Dormánfalvához volt telekkönyvezve, Csíkszentmárton községhez tartozik.
Továbbá vita tárgya a határon elhelyezkedő tábor: 1968-ban a Hargita Megyei Táborigazgatóság tíz évre a Bákó Megyei Tanfelügyelőségnek adta azzal az indokkal, hogy Bákó megyében nem volt tábor. A tíz év letelte után ennek visszavételére, a Bákó megyeiek együttműködésének hiányában, nem került sor. 2005 októberében a táborigazgatóságok átkerültek a tanügyminisztériumtól az Országos Ifjúsági Hatósághoz (ANT). A Magyar Ifjúsági Értekezlet és Csík Terület Ifjúsági Tanácsa kérést intézett a hatósághoz, amely a 919/2006-os számú rendeletével a tábor átadásáról határozott a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak. A hatóság 2006 júliusában újabb rendeletet adott ki – 1093/2006-os számmal – a tábor átadásáról, de a bákóiak nem jelentek meg, és kilátásba helyezték az újabb rendelet közigazgatási bíróságon való megtámadását. A tábor átvételére irányuló későbbi kísérletek is eredménytelenül zárultak.
Erdély.ma,

Falumúzeumot avattak Csíkmenaságon
Ezek az értékek ma olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen közösségünk múltjába – hangzott el a csíkmenasági falumúzeum vasárnap megtartott avatóünnepségén. Az egykori, nemrég felújított községházában helyet kapó létesítményben néprajzi gyűjteményt és képtárlatot tekinthet meg az érdeklődő.
Mint azt az ünnepség során elmondott köszöntőbeszédében György József, Csíkszentgyörgy község polgármestere elmondta, körülbelül egy évvel ezelőtt avatták fel a csíkmenasági régi községháza felújított épületét. Már akkor megszületett annak ötlete, hogy a patinás épületben kellene helyet adni a falumúzeumnak.
„Mostanra ezen értékeink olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen, milyen is volt közösségünk múltja. Bevallom, ahányszor végignézek ezeken a képeken és tárgyakon, elérzékenyülök, hiszen azt érzem, hogy a múltunk köszön vissza. Ez egy csodálatos érzés!” – jelentette ki a községvezető. Az elöljáró hangsúlyozta, nem sok olyan közösség van a környéken, amely ilyen gazdag örökséggel rendelkezik. „És szerencsére ennek a közösségnek vannak olyan tagjai, mint Károly Veronika és Adorján Erzsébet, akik nap mint nap tesznek azért, hogy ez az örökség fennmaradjon a jövő számára” – fogalmazott a polgármester, aki szerint a menaságiak büszkék lehetnek múltjukra.
Ezt követően Károly Veronika, a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület elnöke vázolta fel röviden a falumúzeum létrejöttének történetét. A hagyományőrző egyesület vezetőjétől megtudhattuk, tíz évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a falu néprajzi tárgyait. Az első kiállítást pedig évekkel ezelőtt a helyi iskola egyik osztálytermében rendezték be. 2005-ben költöztek be a régi községháza két termébe, amelyeket az épület tavaly befejezett felújítása után ismét birtokba vehettek.
Az illetékes kiemelte, a Bethlen Gábor Alaptól nyert 1,2 millió forintos pályázatnak, valamint a polgármesteri hivatal támogatásának köszönhetően sikerült berendezni a kapuit megnyitó falumúzeumot. Károly beszéde során köszönetet mondott az egyesület alelnökének, Adorján Erzsébetnek, aki elmondása szerint, kulcsszerepet játszott az említett pályázat elnyerésében. Ugyanakkor megköszönte mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a falumúzeum létrejöttéhez.
A létesítményt Csala László helyi plébános áldotta meg, mondván: „Ne csak felavassuk ezt a létesítményt, hanem értékeljük is azt. Hiszen a mi nemzeti kincsünk.”
Rédai Botond
Székelyföld.ro

Színes csíkszentgyörgyi falunapok könyvtáravatóval
Színes kulturális és szabadidős programokkal várták idén is Csíkszentgyörgyön a község lakosságát és az odalátogatókat a Szent György-napok alkalmával. A programsorozat kiemelkedő pontja volt az új községi könyvtár átadása.
Szombaton a sportkedvelőknek focibajnokságot tartottak a községi sportpályán, a kultúrházban délelőtt a legkisebbeknek a csíkszeredai Boszorka bábcsoport mutatta be a Fakalinka című bábelőadását. Ezt követően kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek.
A kultúrotthonban helyet kapó, megújult könyvtári térre is sokan voltak kíváncsiak. Tamás Rozália, a csíkszentgyörgyi könyvtár könyvtárosa kettős ünnepnek nevezte az eseményt, hisz nemcsak az új könyvtár megnyitását, hanem a községi könyvtárnak a Biblionet programba való bekapcsolódását is megünnepelhették. A programba való bekapcsolódás által pályázat útján négy számítógépet, egy fénymásológépet és egy kivetítőt kapott a könyvtár az IREX Alapítványtól.
„A Biblionet egy országos program, eddig több mint kétezer közkönyvtár kapcsolódott be. Amellett, hogy próbáljuk biztosítani az embereknek az információhoz való hozzáférést, igazából a szándékunk a közkönyvtárak újrafellendítése, valamint az, hogy a könyvtár egy közösségi hellyé alakuljon, ami sok mindenre alkalmas, kézműves foglalkozásra, hagyományőrzésre... Az a tapasztalatunk, hogy azokban a könyvtárakban, ahol működik a Biblionet program, megnőtt a könyvkölcsönzés is, nemcsak a látogatottság” – osztotta meg a jelenlevőkkel Szőcs József, a romániai IREX Alapítvány területi képviselője. „A tíz településből álló községnek bizony szüksége van egy ilyen nagyságrendű könyvtárra. Amikor megvalósul egy szép dolog, akkor az ember könnyen elfelejti a nehézségeket” – mutatott rá a községi könyvtár hányattatott múltjára György József, Csíkszentgyörgy polgármestere. „Azt kívánom, hogy ez a közösség használja minél többet, és hogy a könyvtár a közösség hasznát szolgálja”.
A délután folyamán, a Csíkszentgyörgy önkormányzata és a csíkszentgyörgyi Harmónia mazsorett tánccsoport által szervezett rendezvénysorozat részeként vallásos koncertet, esküvői ruhabemutatót, valamint a menasági amatőr színjátszók rövid jeleneteit tekinthette meg a közönség. Este Abodi Nagy Blanka koncertje hangolta jókedvre a jelenlevőket, majd Janicsák Veca és az Új Bojtorján koncertezett.
Vasárnap a csíkszentgyörgyi fúvósok, a Csíkszentkirályi Vadrózsa és a Házasemberek néptánccsoportok, a Harmónia mazsorettcsoport, Orbán Szabina, valamint a Csíkbánfalvi Márton Ferenc amatőr színjátszó csoport lépett fel. Ugyancsak vasárnap került sor a 18 évesek köszöntésére is.
„Annak ellenére, hogy nagy a pénztelenség, az emberek kihasználják a lehetőséget, eljönnek, a sátrakban egyet söröznek, megtekintik az előadásokat. Egy picit találkozunk azokkal is, akik nem jönnek gyakran a hivatalba, el tudunk kötetlenül beszélgetni, és ez jó mindnyájunknak” – fogalmazott a polgármester.
Föld-napi rendezvény az Erdei Iskolánál
A csíkszentgyörgyi kultúrotthontól néhány kilométerre, a pottyondi Erdei Iskola Vendégháznál a Riehen Egyesület szervezésében szombaton Föld-napi rendezvényt tartottak. Az esemény számos ifjú és idősebb érdeklődőt vonzott, egész családok is kilátogattak. A résztvevők végigjárhatták a tanösvényeket, mikroszkópon keresztül vizsgálhatták a patak élővilágát, népi sportjátékban vehettek részt, a lacikonyhán töltött káposztát, paszulyfőzeléket, valamint az erdei iskola saját édességkészítményeit is megkóstolhatták. Nagy népszerűségnek örvendett a szekerezés, valamint a Menyecskék Házában zajló kézműves foglalkozások, ahol többek között színes ceruzatartót és kalapot lehetett készíteni. „A Menyecskék Háza egy felújított régi parasztház, a nyár folyamán itt szeretnénk női foglalkozásokkal megismertetni a gyerekeket. A berendezésén most dolgozunk, de többek között a kenyérsütés, szövés vagy a hagyományos főzés fortélyaiba avatjuk majd itt be a fiatalokat. A nyár folyamán vannak saját szervezésű vakációs programjaink, és azokból szeretnénk ilyenkor ízelítőt nyújtani a minket meglátogatóknak” – mondta el Szabó Enikő, a Riehen Egyesület munkatársa.
Péter Beáta
Székelyföld.ro

Közbirtokossági ösztöndíj sapientiásoknak
Közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról írt alá szándéknyilatkozatot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak több vezetője és tizennégy közbirtokosság elnöke.
„Meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek által a régió magáénak fogja érezni ezt az egyetemet. Egy tehetséggondozási program nagyon jó kezdetnek bizonyulhat” – így kezdte szerdán a közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról szóló megbeszélést Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, hangsúlyozva, egy térség felemelkedése nem történhet meg egy helyben működő egyetem nélkül.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint régóta keresik a kapcsolatot a közbirtokosságokkal, a kigondolt tehetséggondozási programmal végre az itthoni tanulásra ösztönözhetik a jó képességű diákokat. „Mi azt tudjuk ígérni, hogy a közbirtokosságok által támogatott hallgatókat elitképzésben részesítjük” – fogalmazott Kósa. Kollégája, Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja szerint az egyetem célja olyan körülmények (például ösztöndíjtámogatási rendszer) biztosítása, amely a tehetségeket is e felsőoktatási intézménybe vonzza.
A tervezett ösztöndíjról
Az ösztöndíj lényege a következő: a közbirtokosságok megszabott összeggel – a javaslat szerint legalább havi 110 euróval – támogatnák olyan, kiváló tehetségű helyi fiatalok továbbtanulását, akik a képzés befejezése után itthon szeretnének dolgozni. Az egyetem ugyanakkor a támogatásért cserébe a diákokat bevonná a kutatási programokba, illetve egyéni tanácsadók révén felkészítené az országos és nemzetközi tantárgyversenyekre. Az elképzelés szerint az ösztöndíjra olyan sapientiás diákok pályázhatnának, akiknek legalább egy tantárgyból (a testnevelés kizárva) kilences volt az érettségi jegyük.
Ideje a jövőbe is fektetni
Pozitív volt a jelen lévő tizennégy közbirtokossági vezető hozzáállása a Sapientia ajánlatához. Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokossági Unió elnöke például azt mondta, eddig számos kultúrotthont és ravatalozót építettek a közbirtokosságok, most már ideje a jövőbe is fektetni, ne csak a múltba. Az eseményen az is elhangzott, hogy ezzel az ösztöndíjjal fel szeretnék éleszteni azt a hagyományt, amely évszázadokon keresztül jellemezte a székely népet: a közbirtokosságok jó képességű diákok tanulását támogatták.
A szerdai beszélgetésen a jelen lévő – tusnádi, vacsárcsi, bánkfalvi, csíkszentgyörgyi, kászonaltízi, kászonfeltízi, madarasi, rákosi, csicsói, csíkszentimrei, delnei, csíkszenttamási, karcfalvi és gyergyóditrói – közbirtokossági vezetők egy szándéknyilatkozatot írtak alá, vállalva, hogy amennyiben az adott közbirtokosságok tagjai is beleegyeznek, támogatni fogják a tehetséggondozási programot.
Az egyetem vezetői más közbirtokosságok jelentkezését is várják Hargita megye bármely településéről. Az ötletet amúgy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Kozán István
Székelyhon.ro

Könyvtárak vidéken
Van, ahol igazi közösségi térként működik, de olyan is, ahol lenne még tennivaló a felvirágoztatására: a vidéki könyvtárak látogatottságára voltunk kíváncsiak.
Nagyon jó olvasótábora van a csíkszentdomokosi könyvtárnak – mondta el Sándor Edit könyvtáros. A község könyvtárában 15 ezer kötet van, az állomány újszerű, naprakészen digitalizálva van. Többnyire iskolás gyerekek járnak kölcsönözni, de felnőtt olvasók is szép számmal látogatják.
„Igyekszem mindig a keresletet kielégíteni. Naprakészen vagyunk az újdonságokkal, a kortárs szerzőkkel, megtalálhatók a házi olvasmányok is. Nagyon szép a gyermekkönyv-állományunk, igyekszünk a gyerekekből felnevelni, kinevelni a jövő olvasóit. Lehet mondani, hogy igazi közösségi térként működünk” – számolt be a könyvtáros.
A könyvtár nyitva tartása is az olvasók igényéhez igazodik: 12 órától este 8 óráig látogatható, hogy az ingázó diákok és a munkába járó felnőttek is nyitva találhassák. A Biblionet programnak köszönhetően számítógép és internetelérhetőség is van, a könyvtáros elmondása szerint ezeket is sokan igénybe veszik. A domokosi könyvtárban ugyanakkor különböző rendezvényeket is tartanak, gyűjtéseket végeznek és külön honlapot is működtetnek.
Visszaköltöztetni az eredeti helyére
Néhány éve a polgármesteri hivatal egyik termében működik a könyvtár Csíkkarcfalván, bár a kultúrotthonban van a könyvek nagy része, de mivel nem lehetett ott kifűteni a termet, a működése is nehézkes volt. A községi könyvtárba inkább csak „gépezni” mennek be a gyerekek.
„Van négy számítógépe a könyvtárnak, amelyeket levittünk a tanács emeleti termébe, ugyanakkor levittünk körülbelül ötszáz könyvet is. Ha valakinek szüksége van olyan könyvre, amiről tudom, hogy megvan a könyvtárban, akkor felmegyünk és elvesszük. Van egy jól felszerelt iskolai könyvtár is a faluban, amit ott nem találnak meg, azt próbálják innen kikölcsönözni. A könyvtár közel tízezer kötettel rendelkezik, de nagyon elavult az állomány” – osztotta meg velünk Kozma Anna könyvtáros.
Elmondta, sajnos a gyerekkiadványok is nagyon rossz állapotban vannak, tavaly sikerült néhány új gyerekkönyvet vásárolni. A gyerekeken kívül, akik többnyire az iskolában kötelező olvasmányokat keresik, a nyugdíjasok járnak be a könyvtárba, ők a gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos, vagy a világirodalom remekei, illetve Wass Albert könyvei után érdeklődnek. „A nyáron eldől, hogy tudunk-e a kultúrházban fűteni, mert ott van egy korszerű helyiség a könyvtárnak. Mindenképp az lenne a jó, ha visszaköltöztetnénk a könyvtárat a helyére” – véli a község könyvtárosa.
A könyvtárba csalogató internet
Amióta be van kötve az internet, látogatottabb a könyvtár, és ez magával hozza azt is, hogy aki bemegy internetezni, esetleg könyvet is kölcsönöz. A több mint tizenegyezer könyvvel rendelkező szépvízi könyvtárba többnyire iskolások járnak kölcsönözni. „Öt évben egyszer tudunk újítani a könyvállományon, mert nincs keret rá. Inkább a házi olvasmányokat keresik, vagy az idősebbek Wass Albert és Nyirő József könyveit” – tudtuk meg Becze Katalin községi könyvtárostól. Elmondta, minden évben húsvét előtt szervez tojásírást a könyvtárban, és a tervek között szerepel a közös meseolvasás is a gyerekek számára.
Visszatértek az olvasáshoz
Öt évvel ezelőtt kapcsolódott be a kászonaltízi könyvtár a Biblionet programba, ebből kifolyólag modernizálódott a könyvtár, számítógépekkel szerelték fel és van internet-hozzáférési lehetőség is, amelynek köszönhetően megnőtt a könyvtárlátogatók száma.
„Nagyrészt gyerekek jönnek, lexikonokat, házi olvasmányokat keresnek, és van egy nyugdíjasokból álló csapat, ők minden héten egyszer-kétszer meglátogatják a könyvtárat. Nem lehet azt mondani, hogy nagy a látogatottság, de azt sem, hogy nem járnak” – fogalmazott Lakatos Tamás könyvtáros.
Pénz hiányában kevésbé tudják frissíteni a 13 ezres könyvállományt, a polgármesteri hivatal utal ki pénzt vásárlásra, valamint testvértelepülések szoktak adományozni könyveket. Van bővítés, de nem elegendő, többre volna igény – véli a könyvtáros. A könyvtár ugyanakkor számos rendezvénynek is otthont ad.
„Van igény a ponyvára, a szerelmes regényekre, a Coelho-könyvekre, visszatérnek a Rejtő- vagy Verne-könyvekhez, a klasszikus magyar irodalomból is olvasnak, nem csak a kötelezőt. Az emberek visszafordultak a könyvekhez. Volt egy nagy megállás, és most kezdtek az emberek újra könyvet kölcsönözni, olvasni, de a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek eleji könyvtárlátogatást nem tudjuk semmiképp visszahozni, mert akkor nem volt egyéb lehetőség, most a tévé, a számítógép elvonzza az embereket a könyvtől. Mások az igények is” – mutatott rá Lakatos Tamás.
Új tér, új lehetőségek
Egy évvel ezelőtt adták át a megújult könyvtári teret és kapcsolódott be a községi könyvtár a Biblionet programba Csíkszentgyörgyön. „Másak a körülmények, azóta nagyon megváltozott a látogatottság, nagyobb az érdeklődés. Főleg a tanulók járnak a kötelező házi olvasmányok miatt, de van középkorú és nyugdíjas olvasónk is” – újságolta örömmel Tamás Rozália könyvtáros.
A könyvtár könyvállománya 8500 példányból áll, tavaly a felújítás miatt nem sikerült új könyvet vásárolni, de idén van ígéret a tanács részéről, hogy erre is juttat. „Inkább azt szoktuk beszerezni, ami keresettebb, gyerekirodalmat, meséskönyveket, most már szakkönyveket is szoktak igényelni, főleg mezőgazdaságit. Próbálunk olyat vásárolni, ami szükséges és forgalomban van állandóan” – magyarázta a könyvtáros. A községi könyvtárból a kötelező olvasmányokon kívül Wass Albert-, Nyirő József-, Márai-könyveket, ugyanakkor történelemkönyveket, az állattenyésztéssel, növénytermesztéssel kapcsolatos köteteket kölcsönöznek. „Más az élet egy éve, nagyon nagy a fordulat. Fontos volt beruházni, mert van igény a könyvtárra” – összegzett Tamás Rozália.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Közösségi élmény népviseletben
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek.
A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé.
Népdaltól volt hangos a város
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani.
Tartalmas családi együttlét
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár.
Megmutatni a népzene, néptánc ízét
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Amit kommunizmusban nem tehettek
A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel.
Székelységre nevelt unokák
Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Fontos a közösségi élmény, a hangulat
Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro

Háromezer székely ruha az Ezer Székely Leány Napján
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at.
A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is.
A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre.
Viselkedni is kell a viseletben
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén.
Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták.
Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta.
A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta.
Élmény idősnek, fiatalnak
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár.
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona.
Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként.
Fiatalított népviselet
A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is.
„Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén.
Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)

Támogatást biztosítanak, szavazatokat remélnek
Visszatérő vendég lett Csíkszéken Victor Ponta. A kormányfő az augusztusi Nyerges-tetői megemlékezésen tett látogatása után Csíkkozmásra érkezett szeptember 11-én, csütörtökön, iskolabuszokat és fejlesztési projektek támogatási szerződéseit adva át több polgármesternek. Az RMDSZ autonómiatervezetéről kevés szó esett, az együttműködésről annál több.
Az együttműködést, párbeszédet emlegették a legtöbben a kormányfő csütörtöki csíkkozmási látogatása alkalmával, ahol két államfőjelölt is találkozott. A felszólalók közül senki, még Victor Ponta vagy Liviu Dragnea sem mellőzte a magyar nyelvű üdvözlést.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Korodi Attila miniszter, közel hatvan polgármester, alpolgármester Hargita és Kovászna megyékből, a két megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke, képviselők jelenléte jelezte Kozmáson, hogy az esemény jelentősége túlmutat hét iskolabusz átadásán, valamint a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírt támogatási szerződéseken. A Boga Alajos Általános Iskola udvarán tartott ünnepségre a kormányfő késve érkezett, az őt és Liviu Dragnea regionális fejlesztési minisztert szállító helikopter Csíkszeredában szállt le, onnan mentek kíséretükkel az alcsíki községbe.
Lenne még tennivaló
Petres Sándor prefektus üdvözlő szavai után Borboly Csaba következett, és a kormányfő jelenlétét kihasználva nemcsak a fejlesztésre szánt pénz fontosságát emelte ki, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát Hargita megyében. A Hargita megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke hozzátette, a megyében többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen tanintézeteket bezárni.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak külön tanterv szerint kellene oktatni a román nyelvet, és az 1-2. osztályosok számára Hargita megyében elkészített, sajátos román tananyagot tartalmazó tankönyvet is átadta Pontának. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy értékelte, a Nyerges-tetői látogatás egy lépés volt a normalitás felé, amelyet most újabb, konkrét eredményeket hozó lépés követ.
A normalitás gesztusai
Jó napot kívánok – köszöntötte magyarul a kormányfő a jelenlévőket, kifejtve, a gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, „mert román állampolgárok, de európai polgárok is vagyunk”. Közölte, a tanügyminiszterrel is konzultál a sajátos román tananyag ügyében. Fontosnak nevezte a vidéki települések fejlesztését, és úgy értékelte, a normalitás gesztusaira, lépéseire szükség van, még több találkozó ad erre lehetőséget.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter szerint mindenkinek fontos a gyermekek öröme. „A vidéken élő embereknek joguk van a járható utakhoz, vízvezetékhez, korszerű iskolákhoz, a civilizációhoz. A kormányprogramnak a fenntartható fejlődést kell szolgálnia” – szögezte le. Nem felejtette el a végén a buzdítást, hogy az elnökválasztás második fordulójában úgy szavazzanak, ahogy az ország számára szükséges.
„Amikor kormányra léptünk, a helyi közösségek fejlődésére gondoltunk. Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. A miniszterelnök és kísérete a járművek és a szerződések átadását követően Maroshévízre látogatott, ahol szintén iskolabuszt adtak át, majd a 174A jelzésű, felújított megyei utat tekintették meg.
Hét iskolabusz, sok pályázati támogatás
Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmadaras, Gyimesfelsőlok, illetve a háromszéki Nagybacon, Előpatak és Szentkatolna polgármesterei vehették át az új iskolabuszokat, a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében Hargita megyéből a megyei önkormányzat, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Balánbánya, Tusnádfürdő, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Csíkszentgyörgy, Szépvíz, Csíkszentlélek, Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkrákos, Csíkszentkirály, Madéfalva, Csíkszentimre, Zetelaka, Varság, Oroszhegy, Siménfalva, Parajd, Galambfalva, Máréfalva, Újszékely, Székelyandrásfalva, Etéd, Bögöz pályázatai részesülnek támogatásban.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

Folytatódik a székely kapuk felújítása Hargita megyében
A csíkmenasági Adorján-kúria székely kapujának, valamint a csíkszentgyörgyi Gál Sándor és Márton Ferenc kapujának a felújításáról tartottak megbeszélést az érintettek a csíkszeredai megyeházán kedden.
Ezen kapuk esetében nem tisztázott a jogi helyzet, ezért nem kezdődhetett el a felújításuk, amelyet most már egyre inkább sürget a hideg évszak közeledte. A találkozón jelen volt Hargita megye tanácsa részéről Borboly Csaba elnök, Incze Csongor alelnök, Szabó Barna megyemenedzser, Fülöp Otília megyei főépítész és Zonda Erika, a megyei tanács Programok és alárendelt intézmények vezérigazgatóságának vezetője. Továbbá részt vett Kovács Piroska máréfalvi néprajzkutató, aki az örökségvédelem területén végzett munkájáért Europa Nostra-nagydíjban részesült, Szallós Kis Judit, a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke, Bakos László, a Hargita Megyei Művelődési és Egyházügyi Igazgatóság műemlékvédelemért felelős vezetője, György József, Csíkszentgyörgy polgármestere, Kézdi József, a csíkszentgyörgyi közbirtokosság elnöke, Károly Veronika, a Repülj Madár Egyesület elnöke, Albert Homonnai Márton és Tövissi Zsolt építészek, valamint a Gál Sándor-kapu egyik tulajdonosa.
A találkozó témáját Borboly Csaba megyeelnök ismertette, miszerint idén is folytatódik a régi székely kapuk felújítása Hargita megyében a Kőlik egyesület és Hargita Megye Tanácsa együttműködése révén, amihez hárommillió forinttal járult hozzá a magyarországi Bethlen Gábor Alap a Kőlik pályázata nyomán. Az elnyert összegből öt műemlék székely kaput újítanak fel, viszont három esetében a jogi kérdések tisztázása miatt nem kezdődtek el a munkálatok, amelyek az időjárás függvényében egyre sürgetőbbé váltak. A találkozót azért hívták össze, hogy a szükséges lépésekről egyeztessenek a munkálatok elkezdése érdekében – közölte a megyei tanács elnöke.
A csíkmenasági Adorján-kúriáét, a csíkszentgyörgyi Gál Sándor, valamint Márton Ferenc kapuját, Csíkszentkirályon a Nagy Benedek portáján lévő Bethlenfalvi-kaput, továbbá az oklándi unitárius parókia kapuját újítják fel a hárommillió forintból, ismertette Kovács Piroska. A restaurálást még a nyár folyamán szerették volna kivitelezni, mivel, főként a csíki térségben, novemberben már nem lehet kinti munkálatokat végezni, tette hozzá.
Oklándon október közepéig befejezik a kaput, és Csíkszentkirályon is folyik a munka, számolt be Szallós Kis Judit, fennakadással a másik három kapu esetében szembesültek. A Márton Ferenc kapuja munkálataihoz szakértői véleményezés kell egy felméréssel és egy leírással a szükséges beavatkozásról, amely megindokolja a sürgősséget. Ennek alapján tud a művelődési igazgatóság engedélyt adni a munkálatokra. Erre a szakvéleményezésre Mihály Ferenc farestaurátort vagy egy általa megnevezett szakembert kérnek fel, a dokumentáció elindítását követően pedig kezdődhetnek a munkálatok. Az Adorján-kúria kapuja esetében a dokumentáció véleményezésre vár, amelynek sürgetését Tövissi Zsolt fogja segíteni azzal a javaslatával, hogy a munkálatok kezdésére szóló engedély kibocsátásáról döntsön helyi szinten a művelődési igazgatóság, főként a közelgő hideg időjárás miatt. A Gál Sándor kapuja esetében több variáns is felmerült, végül az a döntés született, hogy a tulajdonosok a helyi önkormányzatnak adományozzák, és mostani helyéről a Gál Sándor-házhoz szállítják. Elsőként valószínűleg az Adorján-kúria kapujának munkálatai kezdődnek el.
A tanácskozás végén Borboly Csaba megyeelnök azt mondta, bízik benne, hogy napok kérdése a papírok rendezése. A Kovács Piroska által elnyert Europa Nostra-nagydíj is bizonyítja, hogy az örökségvédelem közhasznú tevékenység, tette hozzá, és a megyei tanács további együttműködéséről biztosította a Kőlik Egyesületet.
maszol/közlemény

Karácsonyi műsorkavalkád Csíkszéken
A fúvószenekarok karácsonyi koncertekkel, az ifjúsági csoportok ünnepi előadásokkal, az iskolás korú gyermekek betlehemes játékokkal, a néptánccsoportok táncos műsorokkal készülnek, hogy megörvendeztessék a csíkszékieket az ünnepi időszakban.
Csíkkarcfalván december 25-én este hét órától a helyi kultúrotthonban koncertezik a község ifjúsági zenekara, többek között egyházi és világi, magyar és nemzetközi karácsonyi énekeket adnak elő. Csíkszentmihályon a kántor állított össze egy karácsonyi műsort, amelyet a helyiek bevonásával 25-én este hét órakor mutatnak be a falubeli kultúrotthonban. Csíkajnádon az ifjúsági csoport hívja a helyieket színdarabos bálba december 27-én. Az előadás 19 órakor kezdődik a művelődési házban, azt követően pedig reggelig tartó bálban rophatják a táncos kedvűek.
A Kászonokban a fiatalok szereplésével hagyományos egyházi előadásokra kerül sor, ahogyan eddig is, a karácsonyi szentmiséket követően. Kászonhoz hasonlóan Csíkrákoson is szerdán este pásztorjátékot tekinthetnek meg a helyiek a szentmise előtt. Madéfalván az ottani iskolás gyermekek mutatnak be hagyományos pásztorjátékot az ünneplő közösségnek szerdán este a templomban. 27-én estére pedig jótékonysági céllal szerveznek ünnepi előadást (kabarét) a fiatalok, amelynek bevételét Orbán Bencének ajánlják fel. Csíkmadarason karácsony másodnapján, 26-án este hét órától karácsonyi előadás lesz a kultúrotthonban. A helyi hagyományőrző csoport tagjainak, a népiskola zenészeinek, a vonós zenekarnak és a helyi vállalkozó fiataloknak köszönhetően létrejött előadás bevételét szintén a négy és fél éves madéfalvi Bencének ajánlják fel.
Csíkszentmártonon a fúvószenekar várja ünnepi előadására az érdeklődőket december 25-én este 7 órára a kultúrotthonba. A tusnádi közösségnek is az ottani fúvószenekar szerez örömet karácsonyi koncertjével, amelyet december 26-án este tartanak a nagytusnádi kultúrotthonban. A csíkcsicsói fúvósok ugyancsak 26-ára várják az ünneplőket a helyi kultúrotthonba, ahol este nyolc órától lesz karácsonyi koncertjük. Csíkszentkirályon is a fúvószenekar ad karácsonyi koncertet, ott azonban december 28-án este nyolc órára várják az érdeklődőket, a helyszín ebben az esetben is a kultúrotthon. Ezen alaklomból a fúvószenekar mellett fellép a népi zenekar is.
A csíkdánfalvi gyermekek karácsonyi előadását szerdán 16 órától tekinthetik meg a szülők, ismerősök a művelődési házban, azt követően a gyermekek számára karácsonyi csomagokat osztanak ki. Karácsonyi koncertre 25-én este 7 órakor kerül sor, amelynek keretében fellépnek a fúvós- és vonószenekarok, illetve a színjátszó csoport. Csíkszentdomokoson már megtartotta karácsonyi koncertjét a fúvószenekar, szerveztek karácsonyi vásárt is, a két ünnep között pedig 27-én délután öt órától hagyományőrző műsorral várják az érdeklődő helyieket a kultúrotthonba. A Szenttamási Ifjúság a Közösségért Egyesület 26-án 19 órára várja a falubelieket a kultúrotthonba, ahol az általuk összeállított karácsonyi műsort tekinthetik meg a jelenlévők.
Csíkkozmáson karácsonyi műsorként vasárnap a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék léptek fel, azt követően szilveszteri kosaras bálba várják az érdeklődő párokat, családokat. Egészen 30-áig várják akár a gyermekes családok jelentkezését is, akik részvételi szándékukat Virág György alpolgármesternél jelezhetik a 0724-053 143-as telefonszámon. Szintén a góbékkal ünnepelnek Csíkszentgyörgyön, ahol a mára már hagyományossá vált 25-ei karácsonyi bál előtt este hét órától lépnek fel a falu szülöttei, Vitos Imre és Fehér Zoltán.
Csíkszentlélek községben 25-én délután 6 órára várják az ünneplőket a sportcsarnokba, ahol az ünnepi műsor keretében a helyi néptánccsoportok lépnek fel, illetve egy zenés betlehemes játékot is megtekinthetnek a jelenlévők. A Csíkszentlélekért Egyesület tagjai a fitódi időseknek és a szentlélekieknek is szeretnének örömet szerezni az ünnepek alkalmából: 25-én a kilenc órától kezdődő fitódi szentmise előtt rövid karácsonyi műsort adnak elő, amelyet a 11 órától kezdődő szentléleki szentmise előtt is bemutatnak.
Karácsony másodnapján, pénteken 19 órai kezdettel ünnepi előadásra várják az érdeklődőket a csíktaplocai kultúrotthonba. Fellép a másfél éve működő Csíktaplocai Ifjúsági Néptánccsoport, illetve a Csíkszentkirályi Vadrózsa Néptánccsoport Az élet útján című tematikus, szórakoztató előadással.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Pályázatokról Alcsíkon, a Kászonokban és a Gyimesekben
Az alcsíki településekre, Kászonba és a Gyimesekbe is ellátogat a héten Tánczos Barna szenátor az általa indított informáló körút keretében. A következő napokban az új vidékfejlesztési program várható kiírásairól számol be az önkormányzatoknak, vállalkozóknak és a mezőgazdasággal foglalkozóknak.
A várható pályázati lehetőségekre való felkészülés érdekében járja be Csíkszéket Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, és az aktualitásokról tájékoztatja az érdeklődőket.
Hétfőn Csíkszentgyörgyön 9 órától a polgármesteri hivatalban került sor az önkormányzati egyeztetésre, majd 10 órától a vállalkozókat tájékoztatták. Csíkmindszenten 11 órától elsőként az önkormányzat érintettjeit, azt követően pedig a helyi vállalkozókat informálták. 13 órától már Csíkpálfalván ismertették az új kiírásokat. A tusnádi és csíkkozmási gazdafórumok a helyi kultúrotthonokban zajlanak délután hat órától, illetve fél nyolctól.
A kászoni önkormányzati és vállalkozói egyeztetés kedden 9 órától lesz a polgármesteri hivatal épületében, 10 órára pedig a gazdákat várják a helyi kultúrotthonba. Az önkormányzatra és a vállalkozókra vonatkozó információkat osztják meg a szakemberek Tusnádon fél tizenkettőkor községházán, egy órakor pedig a kozmási kultúrotthonban. Délután négy órától Gyimesfelsőlokon informálják az önkormányzati munkatársakat, a vállalkozókat és a gazdákat, helyszín ebben az esetben is a községháza lesz. Ezzel szemben Gyimesközéplokon a turisztikai és információs központba fél hatra várják a mezőgazdasággal és nem mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozókat egyaránt, illetve a polgármesteri hivatal munkatársait.
Szerda délelőtt Csíkszentsimonban és Csíkszentimrén tudhatnak meg többet az érdeklődők az önkormányzatoknak és vállalkozóknak szóló kiírásokról, előbbi esetében 10 órára, utóbbi esetében pedig fél tizenkettőre várják az érintetteket a polgármesteri hivatalokba. A csíkszentkirályi polgármesteri hivatalban fél kettőtől az intézmény alkalmazottaival, 14 órától pedig a vállalkozókkal találkozik a szenátor. 18 órakor a csíkszentgyörgyi gazdálkodóknak szolgálnak hasznos információkkal, 20 órától pedig a csíkszentsimoni gazdák tudhatnak meg többet az új kiírásokról a kultúrotthonban.
Csíkszentmártonban csütörtökön délután fél egytől kerül sor a vállalkozói fórumra és önkormányzati egyeztetésre, majd este héttől a gazdák tájékoztatására, valamennyit a Baka János Könyvtárkozpontban tartják. A csíkszentimrei gazdafórum csütörtökön délután fél hattól zajlik a mezőgazdálkodók számára a községházán.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro