„Székely terrorista”-ügy – Házkutatások és szimpátiatüntetés
December 2-án, kedden este 23.20 órakor a Bukaresti Táblabíróság eleget tett a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság kérésének, és Beke István Attilát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi vezetőjét harmincnapos vizsgálati fogságba helyezte. Előzőleg – mint arról tegnapi lapunkban beszámoltunk – az igazgatóság a Román Hírszerző Szolgálattal közösen házkutatást tartott Beke István Attila lakásán és cégénél, és további kihallgatásokra Bukarestbe szállították. Hétfőn újabb házkutatásokat tartottak, ezúttal Kézdisárfalván. Tegnap délután spontán szolidaritási tüntetés zajlott Kézdivásárhelyen.
Nem csitul Kézdivásárhelyen a bukaresti tévéadók és a román titkosszolgálat által keltett „székely terrorista”-ügy. Három központi román tévéadó stábja a Gábor Áron téren tartózkodott tegnap, és azokra „vadászott”, akik Beke István Attila „székely terrorista” ellen nyilatkoztak volna. A fiatalember mellett szólók nyilatkozatát nem közvetítette az Antena 3 adó.
Házkutatás Kézdisárfalván
Tegnap délelőtt Kézdisárfalván Szabó Ottó karatéedzőnél, amatőr festőnél jártunk. Nála és az egykori mustárosüzem helyiségében, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által bérelt teremben december elsején tartottak házkutatást Forró Fazakas Csilla, a kézdivásárhelyi bíróság elnöke által kibocsátott házkutatási parancs szerint. Onnan Hodor Istvánhoz ment az ügyészekből, rendőrökből és csendőrökből álló tizennyolc tagú különítmény. Szabó Ottó elmondta: december 1-jén reggel háromnegyed hatkor érkeztek meg a lakására. Két csapat volt: az egyik tagjai átugrottak a kapun, a többiek a lakásával szemben lévő szövetkezeti épület előtt várakoztak. Amint beengedte őket a lakásába, első kérdésük az volt, hogy igényel-e ügyvédet, amire Szabó Ottó nemleges választ adott. Elkezdődött a házkutatás, de nem mondták meg, mit keresnek. Mindent kihánytak a szekrényekből, a hátsó udvaron lévő pajtánál, a mangalicáknál is kutattak. A ház emeletén lévő műteremben is keresgéltek, elsősorban a festékeket tanulmányozták. Mindent lefilmeztek. Ezután az egykori mustárkészítő helyén bérelt karaté-edzőterem átkutatása – a HVIM székhelye – következett.
erdon.ro

Lehallgatott és megfigyelt magyarság
A hetvenes és nyolcvanas évek nagy ellenállójának, Király Károlynak és családjának szekuritátés megfigyeléséről és meghurcolásáról szeptemberi 24. lapszámunkban írtunk. Testvérének, Király Istvánnak a szekuritátés dossziéja alapján írt történetével az erdélyi magyar sajtóban először az Erdélyi Napló hasábjain ismerkedhet meg az olvasó.
Király István
Az 1980-as év nem kezdődött jól a Király család számára. Februárban agyvérzésben elhunyt édesanyánk. A marosvásárhelyi református temetőben Csiha Kálmán, a vártemplom lelkésze – későbbi református püspök – búcsúztatta. A temetés egyben hatalmas, néma szimpátia-megnyilvánulás és szolidaritás volt Király Károlynak a rendszer valódi arcát leleplező akciói mellett.
A Nyílt kártyákkal – Önéletírás és naplójegyzetek című 1995-ben megjelent könyvében bátyám, Király Károly beszámol arról, hogy 1978 februárja óta – amikor karánsebesi száműzetése idején néhány nyugati újságírónak sikerült kijátszani a Szekuritáté éberségét – hosszú ideig nem tudott kapcsolatot teremteni a nyugati sajtóval. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár romániai látogatása alkalmával egy újságírócsoport engedélyt kapott arra, hogy találkozzon vele, de őt hirtelen Calafatra rendelték „egy nagyon fontos gyűlésre” , amelyre végül nem került sor. Az osztrák újságíróknak be kellett érniük Szotyori Ernő, a Maros Megyei Néptanács első alelnöke és Hajdú Győző, a Maros Megyei Magyar Nemzetiségi Tanács elnökének tájékoztatásával, akik szerint „minden nagyon jó és minden nagyon szép” Romániában.
1980 áprilisában is hasonló módon akarták kijátszani az Amerikai Kongresszus háromfős szakértői csoportját, amely a nemzetiségi kérdés romániai helyzetéről próbált tájékozódni, és programjába iktatta a Királlyal való találkozást. Az amerikai küldöttség érkezésének napjára Râmnicu Vâlceára szervezett a minisztérium „halaszthatatlan” értekezletet. Károlynak kapóra jött, hogy április 21-én Galócáson temetik Burján Józsefet, a párt Központi Bizottságának instruktorát. Bejelentette, hogy beteg és nem tud elmenni Râmnicu Vâlceára.
Burján József 1965–66 között a Gyergyó rajonban volt bátyám munkatársa. A megyésítés után ő lett a Hargita Megyei Szakszervezeti Tanács elnöke, majd megyei pártitkári tisztséget töltött be. Később felvitték Bukarestbe a Központi Bizottság területi instruktorának. Jómagam is ismertem. A Hargita megyei pártbizottság is buszokat indított Galócásra, a temetésre. De sokan jöttek Gyergyóból, Csíkszeredából, Marosvásárhelyről, sőt néhányan Bukarestből is. A Szekuritáté jelentős erőket mozgósított, elsősorban bátyám megfigyelésére, de engem sem mellőztek, mert 1975-től belügyminisztériumi alárendeltségű intézménynél, az Állami Levéltárak Megyei Fiókja vezetőjeként dolgoztam. Szekuritátés dossziém tanúsága szerint április 21-én három lehallgatott munkahelyi telefonbeszélgetésem szerepel. Ezekből egy kapcsolódik a temetéshez: Fábián András, a városi pártbizottság első titkára hívott, hogy három busz indul 11 órakor Galócásra és fenntartottak egy helyet. Eltérő írással később valaki melléírt egy megjegyzést: „Galócáson találkozott a CĂLĂTORUL-lal, akitől pénzt vagy valami papírt vett át” ( bátyámat tartották nyilván, megfigyelt személyként ezzel a fedőnévvel). Ha jól emlékszem, egy cetlit adott át, amelyben közölte: lehet, néhány napon belül egy amerikai küldöttséggel találkozik. A temetésen valóban végig együtt voltunk.
A gyászoló gyülekezet hemzsegett a Szekutól
A megfigyelési dossziém sok érdekes feljegyzést tartalmaz a temetés kapcsán. 1980. április 26-án Gál Gyula alezredes (Gal Iuliu aláírással), a gyergyószentmiklósi Szekuritáté parancsnoka jelentést küld feletteseinek Csíkszeredába, hogy a galócási temetésen Király Carol kapcsolatba lépett több gyergyószentmiklósi ismerősével. Volt, akit csak üdvözölt, de többekkel ölelkezett. Jelenléte és viselkedése „sok gyergyószentmiklósi és csíkszeredai résztvevő csodálatát váltotta ki és a nap szenzációjaként kezelték és kommentálták sokan jelenlétét.” Király üdvözölte Török Istvánt, a városi néptanács alelnökét, aki bemutatta neki Gál Ferencet, a városi pártbizottság titkárát, de Király csak felületesen nyújtott kezet neki. Gál Gyula jelentette, hogy Király Károly utólag szóba állt Török Istvánnal, akivel a temetési szertartás végeztével is találkozott. Ekkor vele volt István öccse is. Király Károly megkérdezte tőle: „Téged felelősségre vontak a múltkori találkozásunk miatt?” Török kérdéssel felelt: „miért vontak volna felelősségre? Mire Király: „ Azért kérdem, mert Májai Albertet igen.”
Itt egy kis kitérő. Májai Albertet még gyergyó-rajoni volt párt- és állami vezetőként (1965–1966) ismerte bátyám. Általános iskolai tanárként ebben az időszakban a Hargita Megyei Pártbizottság Politikai Kabinetjének volt a vezetője. Ezek az intézmények biztosították a pártapparátus és párttagok politikai és ideológiai nevelését. Midőn 1979-ben romániai kampányt indítottak Illyés Gyula lejáratására, a Magyar Dolgozók Hargita Megyei Tanácsát is felhasználták a célra. Májait ebben az időben helyezték a tanács élére és beiktatásakor hithű pártkatonaként vállalta a tisztességtelen szerepet. Beszédét a központi- és megyeipártsajtó közölte, de szerepelt a tv-híradókban is. Bátyám akkoriban összefutott vele és Török Istvánnal Gyergyószentmiklós főterén. Gál Gyula alezredes – informátorai alapján – ezt jelenti a találkozóról: „Király Károly bírálta Májai Albert beszédét anélkül, hogy utalt volna rá, melyik beszédére gondolt (vélhetően arra, amelyet Májai a Hargita Megyei Magyar Dolgozó Tanácsa elnökévé választásán mondott). Azt állította, hogy ezzel kompromittálta magát. Olyan állításokat is tett, hogy az ő feladata lenne, hogy megvédje a magyar népesség érdekeit. Májai Albert erre visszaszólt: tudja, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Mire Király: igen, dobbal nem lehet verebet fogni, de el lehet ijeszteni őket”.
Konzervgyári találkozó az amerikaiakkal
Mivel a szokásos megvezetés csődöt mondott, Ceauşescuék kénytelenek voltak engedélyezni az amerikai Kongresszus küldöttjeinek találkozását Király Károllyal. A temetés végén Walter Józsefen keresztül – aki a Hargitai Megyei Pártbizottság propaganda- és ideológia tevékenységéért felelős titkár volt – megüzenték, hogy bármilyen későn is érkezik Marosvásárhelyre, menjen be Nicolae Vereşhez, a Maros megyei pátbizottság első titkárához, mert várja. A kérésnek eleget tett. Veres megkérdezte, akar-e az amerikai „újságírókkal” találkozni? Nem titkolta, hogy az amerikaiak körútja Erdélyben összefügg a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény meghosszabbításával. Némi huzavona után végül megegyeztek abban, hogy április 24-én bátyám a munkahelyén, a Medgyesfalvi Konzervgyárban fogadja az amerikaiakat. Bátyám nem emelt kifogást az ellen, hogy mások is – akiket a megyei pártbizottság kijelöl – részt vegyenek a találkozón.
Az amerikai törvényhozás alsóháza küldte a szakértőket Romániába, hogy a helyszínen tájékozódjanak a romániai magyarság helyzetéről. A nemzetközi közvélemény számos dologról értesült, ami negatívan hatott a Ceauşescu-rezsim megítélésére. Akkor már a világ tudott Paul Goma bátor ellenállásáról, majd kiebrudalásáról az országból, a Zsil-völgyi szénbányászok 1977-es lázadásáról, illetve a résztvevők későbbi üldöztetéséről. Pacepa tábornok is ebben az időszakban menekült el az országból, majd a Vörös horizontok című könyve hatalmas feltűnést keltett külföldön. De a világ tudott bátyám, Király Károly 1977 májusától kezdődő sorozatos akcióiról is, amelyek a magyarság fokozódó elnyomatására és az erőszakos elrománosításra hívták fel a nemzetközi közvélemény figyelmét.
A marosvásárhelyi konzervgyári találkozón az amerikai Kongresszus három szakértője vett rész, akiket Patt Hamilton, a bukaresti amerikai nagykövetség titkára kísért el. A román külügyminisztériumot egy Răceanu nevű elvtárs, a megyei pártbizottságot pedig Hossu Cornel képviselte. Ez utóbbi és Dungaciu Vilareta, a konzervgyár műszaki aligazgatója vezette a beszélgetést rögzítő jegyzőkönyvet. Ebből csak egyetlen kérdést és az arra adott választ idézem:
„Kongresszusi képviselő: A művelődési és művészetek területén mi a helyzet?
Király Károly: „A kultúra és a művészetek területén a legsiralmasabb a helyzet: Miután felszámolták a magyar nyelvű főiskolai oktatást, beszűkültek a lehetőségei annak, hogy magas képzettségű értelmiségi réteg nevelődjön ki, csökkent az esélye a tudós- és művészképzésnek. Nincs zeneakadémiánk, nincs, aki feldolgozza és művelje a népzenét, aki betanítaná és vezetné az anyanyelvi kórusokat, együtteseket. Lassan az elnemzetietlenítő, erőszakos asszimilációs politika nemcsak a közösség tagjait, hanem magát a közösséget fojtja meg. A romániai nemzetiségek szellemi élete egyre alacsonyabb, a román szellemi élet szintje alá süllyedt. Hosszabb távon ez a sors vár kétmillió emberre, ami végzetes veszteség.”
A magánbeszélgetés során Patt Hamilton állítólag többször beszélt bátyám feleségével, Helgával telefonon, és a szekuslehallgatások szerint azt is megtudta, hogy kislányuk nemrég influenzás volt. Estére a küldöttség egy vacsorára is meghívta bátyámat a Maros vendéglőbe, ahova elvitte feleségét és kislányát, Ingridet is, ahogy ő fogalmaz, „hogy az amerikaiak ismerjék meg igazi feleségemet, nem pedig a Szekuritáté választottját, akit én nem ismerek.”
Vacsora után, kinn az utcán megmutatták neki azt a névsort, akikkel még tervbe vettek találkozót: Marosvásárhelyen Sütő Andrással és Zolcsák Sándorral, Kolozsváron Takács Lajossal, Demeter Jánossal, Kovács Zoltánnal, Gál Ernővel, Lászlóffy Aladárral és Lászlóffy Csabával. Az ő esetükben azonban jól működött a román villámhárító, mert csak a párt által kijelölt személyekkel sikerült találkozniuk.
A besúgó orvos esete Király Károllyal
1980. május 15-én az Állambiztonság I. Igazgatóságának vezetője, Tăbăcariu Dumitru vezérőrnagy aláírásával és Vlad Iulian altábornok, államtitkár aláírásával bővül a február 19-én, a 0063.212 számmal iktatott intézkedési terv CĂLĂTORUL ügyében. A tervet Tudor Postelnicu miniszteri államtitkár és maga a belügyminiszter, George Homostean hagyta jóvá. A bevezetőben ismertetik, hogy mi indokolta a Király Károly elleni újabb intézkedéseket. Meglepő módon arra hivatkoznak, hogy a pártvezetés utasításainak megfelelően találkozott Király Károly az amerikai Kongresszus szakértői csoportjával és a bukaresti amerikai követség titkárával. Gondolom, ezzel azt akarták sugallni a Szekuritáté alkalmazottainak is, hogy nem az Egyesült Államok nyomásának voltak kénytelenek engedni. Azt állítják, hogy Király Károly visszaélt a megelőlegezett bizalommal és bár elismert néhány pozitív dolgot is a magyarok helyzetének vonatkozásában, alapjába véve saját ellenséges elveivel állt elő a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében. Új elemként jelenik meg, hogy a találkozó előtt vált ismertté, Király Károly „ellenséges hangú levelet írt Jeszenszki Ferenc csíkszerdai orvosnak, amelyben nemcsak őt szapulja, hanem az együtt élő magyar nemzetiségek más közismert képviselőit is, mint például DORNEANU és HOSSU személyeket”.
Jeszenszki Ferencről azt kell tudni, hogy nemcsak egy „csíkszerdai orvos” volt, hanem a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság főorvosa, ráadásul bátyám jó barátja még a gyergyószentmiklósi időszakából. Bátyám 1979 őszén szerzett tudomást és bizonyságot arról, hogy „barátja” a Szekuritáté ügynöke és mellékesen nem is a Hargita megyeieknek dolgozott, hanem az országos állambiztonsági szervnek a nyugati emigrációval kapcsolatban. Baráti viszonya miatt adott esetben felhasználták bátyám ellen is, megakadályozva, hogy kijuttassa Magyarországra orvosi leleteit, amikor bizonyosságot akart szerezni arról, hogy besugározzák-e vagy sem radioaktív anyagokkal. A terv szerint Csoóri Sándor közvetítésével egy orvosprofesszor jött el Budapestről Jeszenszkihez Csíkszeredába és bátyám elhozta hozzá leleteit, hogy azokat magával vigye. Bátyám távozása után Jeszenszki lebeszélte róla Levendel professzort, azt állítva, hogy ő biztonságosabban kiviszi Magyarországra. A leletek külföldre juttatásának megakadályozását azonnal jelentette bukaresti megbízójának, Walter Mureşan ezredesnek – aki nem más, mint bátyám egykori marosvásárhelyi inasiskolai társa, Glatz Walter. A szekusezredes a Fenyő szállodában várta a jelentést. A beszélgetést szerencsénkre a csíkszeredaiak rögzítették, az a Péter Ferenc altiszt, aki késztetést érzett arra, hogy segítsen rajtunk. Titokban felvette velem a kapcsolatot, és átadta a beszélgetésről készült kazettamásolatot, sőt barátját, Petrás Tivadart kérte meg, hogy elvigyen saját személygépkocsijával Marosvásárhelyre, hogy ott bátyám is meghallgassa, majd juttassam vissza neki, nehogy felfedjék az „árulót.” Bátyám ennek ismeretében írta meg levelét Jeszenszkinek, tudomására hozva, hogy tudja, kiknek dolgozik és népének árulója. A levelet 1980 áprilisában olvasta be a Szabad Európa Rádió.
Jeszenszki Ferencről háromszor vált nyilvánossá szekuritátés ügynöki múltja. Másodszor bátyám 1995-ben megjelent könyvében. Harmadszor pedig az Erdélyi Napló közölte 1998 végén Balogh Júliának, Péter Ferencnek és két társának a Szekuritáté és a magyarok című írását. Ebben Péter Ferenc is beszámolt együttműködésünkről. Érdekes módon mindez nem zavarta az RMDSZ csúcsvezetőségét és az akkori egészségügyi minisztert, Hajdú Gábort, hogy tanácsosi tisztségbe ültessék! Fogalmam sincs, mivel sikerült rávenni Hajdú Gábort arra, hogy egy közismerten szekuritátés ügynököt alkalmazzon.
Hassanak oda, hogy Sütő is elítélje
A Király Károly ellen foganatosított új intézkedési tervben nem csak őt, hanem a közeli rokonságát is megfigyelték. A Szekuritáté helyi alkalmazottainak előírta, hogy szigorúan figyeljék a látókörükbe került nacionalista-irredenta személyeket, akikre ösztönzőleg hat a példa. Kiemelt feladatként szerepel a dossziéban az amerikai nagykövetség várható további telefonhívásainak rögzítése Király Károlyhoz. Külön bejegyzés rendelkezik arról, hogy a lehallgató tisztek a telefonbeszélgetést csak abban az esetben szakítsák meg, ha az uszító jellegűvé válik.
A Szekuritáté dezinformációs szerveit is igénybe veszik, akikre az a feladat hárul, hogy befolyásos magyar értelmiségiek között – SORESCU-t és HOSSU-t hozzák fel példának – terjeszteni kell, hogy a CĂLĂTORUL rossz benyomást tett a külföldiekre. Megkísérelték rossz hírét kelteni és lejáratni a magyarság körében. Az akcióterv előre vetíti, hogy Király Károly terjeszteni fogja a Jeszenszki Ferencnek írt leleplező levelét. Erre az eshetőségre tervezték, hogy bizonyos személyeken keresztül DORNEANU és HOSSU tudomására hozzák Király Károlynak a levélben is kifejezett elmarasztaló véleményét róluk. Íme, mit írt többek között bátyám: „ Sajnállak Feri! Az 5–10 ezer lej havi apanázs megéri, hogy elveszítsd önbecsülésed, tisztaságod? Nem egyedüli vagy, aki eladod magad pénzért. Huszár Sándortól és Gálfalvi Zsolttól nincs mit várni, gyávák. Hajdú Győző közönséges szélhámos, Moszkovits Károly most is zsoldból él”.
SORESCU-t és HOSSU-t könnyű azonosítani: a Sorescu név Sütő Andrást, Hossu pedig Hajdú Győzőt takarja, DORNEANU-t nem sikerült azonosítanom. A Sütő Andrásra vonatkozó információk nem voltak valósak: ő ebben az esetben is teljes mértékben támogatta bátyámat és mindenben egyet értett az amerikaiaknak előadott dolgokkal. A Szekuritáté országos parancsnoksága által 1980. február 19-én elfogadott akcióterve nem áll rendelkezésemre. Ellenben ismerem a Hargita megyei Szekuritáté által összeállított 101/SM /005339 számmal 1980. március 22-én készített intézkedési tervet a CĂLĂTORUL-ügyben, amely a bukaresti központi akcióterv utasításaira hivatkozik.
Nincs titok, minden benne van a dossziéban
A megyei akciótervben kiemelten szerepelek. „Legfőbb kapcsolata a megyében és kész titkos ellenséges akciókra. A CĂLĂTORUL teljes bizalmát élvezi, akivel megosztja szándékait és akcióit.” Tervezik, hogy megpróbálnak jó irányba befolyásolni beszélgetésekkel, és megoldják jogos munkahelyi és személyes igényeimet. Javítják viszont a megfigyelésemet és kapcsolatai megfigyelését. Május 15-ig megvizsgálják az eddig alkalmazott „források” hatékonyságát mind bátyám, mind az én estemben, és ezek alapján új feladatokat állítanak össze. A szekus terv konkrétan arról rendelkezik, hogy április 15-ig lakásunkban lehallgatókat kell elhelyezni, de a felségem irodájába is. Munkahelyemen, az Állami Levéltárban igyekeznek megfigyelni minden zugot. Parancs van arra is, hogy SORESCU (Sütő András) sikaszói villájába is lehallgatókat telepítsenek. Újraelemzik azon személyek névsorát, akikkel kapcsolatban áll CĂLĂTORUL a megyében, különös figyelmet szentelve TOADER-nek (Török Istvánnak).
A felsőbb utasításoknak megfelelően a Hargita megyei Szekuritáté 1980. május 24-én 101/SM/005697 számmal kiegészíti a márciusi intézkedési tervét. Ismételten elsősorban rám fókuszálnak, mivel én voltam Király Károly legközelebbi kapcsolata a megyében. Tervbe vették, hogy fokozzák a rám állított besúgók aktivitását és adatokat gyűjtsenek a hozzám legközelebb állóktól. A dossziém alapján hihetetlen adatgyűjtési láz kezdődött: ismerősök, rokonok, barátok, munkatársak belföldi- és külföldi telefonhívásainak lehallgatásai sorjáznak és a külföldi utakról hazatértek jelentései. A legtöbb személynek eleve csak úgy adtak útlevelet, ha vállalta, hogy hazatérte után jelentést ír arról, amire eleve felkészítették. A telefonlehallgatások, az otthon beszerelt lehallgatókészülékek és az egyéni jelentések tömkelege mellett a külföldről érkezett és felbontott levelek tartalma is mind fellelhető.
Hogyan születtek a legendák?
Egy általam érdekesnek tartott jelenségről is beszámolnék, azaz, hogyan születtek az úgynevezett „urbánus legendák”. Romániában az embereket igyekeztek teljesen elzárni egymástól vagy minimálisra csökkenteni az információ szabad áramlását. Maradt tehát a szájról szájra terjedő információ áramlása. Nézzünk egy esetet, hogy egy ilyen egymásnak adott történet milyen torzulásokon ment keresztül.
1980. május 29-én, a gyergyószentmiklósi Szekuritáté egy feljegyzésben tájékoztatja a megyei felettes szervet, hogy egy lehallgatás során rögzítették, amint Musulini Stefan helyi lakos meglátogatta Ferenczy Istvánt, a városi kenyérgyár vezetőjét. A megfigyelt elmesélte vendégének, hogy részt vett a galócási temetésen. Ismerősével, Venczel Ádámmal odament Király Károlyhoz. Venczel többek között ezt mondta neki. „ Király elvtárs, jobban kell törődjünk az egészségünkkel, mert látja, hogy mennek el a régi aktivisták”. Király Károly erre azt válaszolta: „Ne félj, Ádám, nekem nem kell ügyelnem az egészségemre, mivel a Szekuritáté folyamatosan ügyel rám”.
Ferenczy István, alias FRANC dicshimnuszokat zengett Királyról, hogy milyen fontos ember és mennyire bátor. Elmesélte, hogy amikor Király Károlyt felhívták Bukarestbe – hogy felelősségre vonják egyik leveléért –, a feleségével együtt ment. Az előszobában megvárakoztatták, ahol olyan műszerek voltak elhelyezve, amellyel radioaktív anyaggal besugározták. Nemrég, betegen újra levelet küldött Bukarestbe, amiben kérte, hogy engedjék ki Párizsba saját költségén, orvosi kezelésre. Amennyiben nem hagyják ezt jóvá, a levél másolata el fog jutni az ENSZ-hez és nemzetközi botrány lesz belőle. Ezután egy héten belül megkapta az engedélyt feleségével együtt, repülővel utazott saját költségén, de három szekuritátés tiszt kísérte. Párizsban tolmácsot is akartak mellé adni, de ő nem tartott igényt rá, mondván, hogy magyarok is élnek Párizsban, akik tolmácsolhatnak neki. A kórházban sokan meglátogatták a világ különböző részeiről, még Dukász Anna színésznő is. Musulini István ekkor közbeszólt: „Látod, milyen politikai fordulat állt be ezen a téren, ezek nem merték Királyt megöletni. FRANK ezzel egyetértett, és hozzátette, hogy Sütő András is védelmébe vette Királyt. Majd azzal folytatta, hogy Királyt sokat üldözték, akárcsak Ferenczi István marosvásárhelyi színészt. Nála házkutatást is tartottak, betiltott könyveket és kiáltványokat kerestek. Ráment az egészsége. Sütő Andrást is zaklatták, de végül mind helyrejöttek. Sütő Herder-díjat is kapott Bécsben és további díjakra számíthat, mivel az egész világon becsülik.
Ez a feljegyzett beszédrészlet az idehaza terjedő legendákról szól. A két beszélgető viszonylag jól informált volt, és jórészt valós dolgokról tudtak. Nem felel meg azonban a valóságnak a bukaresti besugárzásról, a párizsi útról és az orvosi kezelésről szóló részlet. Ezek voltak az urbánus legendák. A történetnek annyi a valóságalapja, hogy Cherestes János apai ágról első unokatestvérünk kiment Párizsba – ha emlékezetem nem csal, 1977-ben – szívműtétre és felesége, Irma is elkísérte. Ez kerül valamiképpen átültetésre, beépítésre és ráadásul kiszínezve bátyám történetébe. Bátyám első felesége gyergyószentmiklósi származású volt és rokonai éltek a városban. Valószínűleg tőle halottak a gyergyószentmiklósiak a párizsi útról, és ki tudja, hány szájon keresztül testálódhatott a történet bátyámra. Ugyanakkor a történet tálalása a népmesék jellemzőit idézi meg: a mesehős bátor, küzd az igazságért és végül a jó mindig győz! A reménytelenségben ez adott mindig hitet az embereknek.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bizalmi válság
A hatóságok által merényletkísérletként bemutatott kézdivásárhelyi eset legsúlyosabb, hosszú távon fennmaradó következménye, hogy alighanem minden szinten tovább romlik majd a magyar–román viszony, fokozódik a bizalmatlanság a két közösség között, mélypontra juthat a magyarság bizalma a román állam intézményeivel szemben, de tovább hűlhetnek még az államközi, amúgy is eléggé fagyos kapcsolatok is.
Mindez pedig arra is rávilágít, mennyire védtelenek vagyunk, kiszolgáltatva titkosszolgálatok machinációinak, a médiából folyó összehangolt hazugságkampányoknak. S bár ezek ellen valóban nehéz védekezni, azért mégiscsak jobb helyzetben lennénk, ha következetesen dolgoznánk azon, hogy Székelyföldről ne azok az információk jussanak el Bukarestbe, amit szolgálatos jelentgetők, gyűlölködők, különféle sötét erők akarnak, hanem elsősorban azok, amelyek valós képet festenek az itt élők helyzetéről. Az elmúlt időszakban például történtek olyan kezdeményezések, hogy a megyei önkormányzat meghívására bukaresti újságírók érkeztek Háromszékre, és bemutatták nekik a térség vendégforgalmi nevezetességeit – a várt hatás nem is maradt el, népszerű blogokon, más médiafelületeken pozitív, vendégcsalogató írások jelentek meg. Milyen jó volna, ha nemcsak turisztikában, de közéleti ügyekben is volnának hasonló kezdeményezések. Hiszen dolgoznak azért a román sajtóban olyan véleményformálók, akik nem feltétlenül ellenségesek velünk szemben, alkalomadtán őket is meg kellene hívni, nekik is be kellene mutatni az térségben élők jogköveteléseit, törekvéseit. Ilyen bázissal a hátunk mögött a magukat hírtelevíziónak nevező szennycsatornák is sokkal nehezebben tudnák manipulálni a román közvéleményt. De már az sokat segítene, ha a román költségvetésből visszaosztott adólejeink fölött rendelkező RMDSZ áldozna arra, hogy akár egy román vagy többnyelvű hírügynökség révén friss, pontos információkat, híreket közvetítsen Székelyföldről, Erdélyből Bukarestbe és a nagyvilágba.
Hiányoznak továbbá az élő civil, kulturális kapcsolatok. Más volna a helyzetünk, ha a helyi román és magyar értelmiség, civil szervezetek, kulturális intézmények együtt foglalnának állást olyan kritikus pillanatokban, amikor fennáll a kollektív megbélyegzés esélye – mint például most, amikor az egyetlen forrásból származó manipulált információt szóró tévékből tájékozódó románok könnyen tarthatnának minket terroristák támogatóinak.
A hűvös magyar–román államközi kapcsolatok dimenziójában egyelőre az látszik, hogy egyfajta változás körvonalazódik a bukaresti hatóságok magatartásában – legalábbis erre enged következtetni, hogy a Cioloş-kormány képviselői nem sietnek állást foglalni a kézdivásárhelyi ügyben. Belegondolni is rossz, micsoda hisztéria közepén lennénk, ha az ország élén jelenleg is Victor Ponta és csapata állna...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ki terrorizál kit?
Felpattant hát Románia is a „terrorrollerra:” ha már a nyugat-európai országoknak belső terrorizmussal kell megküzdeniük, akkor Bukarest is produkált saját terrorügyet.
Igaz, iszlamisták helyett itt egy marginális, minimális támogatottságú, nehezen komolyan vehető magyar szervezetecske, bomba helyett meg petárda és születésnapi tűzijáték jutott, de hát kis ország abból főz, amije van.
Valami hasonló már várható volt, hiszen a mindenkori román illetékeseket ismerve nehéz volt elképzelni, hogy a világszerte dúló terrorfélelmet meglovagolva nem próbálnak ezzel az ürüggyel fellépni a magyar jogkövetelések ellen. Leszögeznénk: a terrorizmust természetesen elutasítjuk, és azt sem mondjuk, hogy a HVIM csupa ártatlan, mókusokat simogató kiscserkészekből állna.
De egyrészt próbáljuk a helyén kezelni a dolgot, másrészt emlékeztetnénk: a HVIM román megfelelője, az Új Jobboldal a román kormány helyi képviselőinek asszisztenciája mellett, szabadon provokálhat a magyarlakta vidékeken, uszíthat a magyarok ellen, zavaros ortodox-soviniszta-miszticista nézeteit terjesztve. Sőt épp most hagyták jóvá, hogy párttá alakuljon.
És ha már a terrornál tartunk: nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi években épp a román állam és helyi szervei voltak azok, amelyek a magyar közösséget terrorizálták. Jusson eszünkbe a magyar jelképek elleni hadjárat, a MOGYE-ügy, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ismételt ellopása, a magyar feliratok üldözése gyanítható intézményi hátterű, hivatásos „civil" bajkeverők feljelentgetései nyomán, illetve a román nemzeti ünnepen a magyar többségű városokban egyértelműen a megfélemlítés szándékával tartott, erődemonstrációnak szánt katonai parádék.
Mindez része annak a játszmának, amelynek lényege: úgy akarják ellensúlyozni a teljesen jogos és megalapozott magyar jogköveteléseket, hogy megpróbálják elhitetni: épp hogy a románokat nyomják el a magyarok az általuk többségben lakott vidékeken. Ennek érdekében nem átallnak kormányzati szinten kiállni egy olyan román szervezet mellett, amelynek tevékenysége soviniszta, uszító megnyilvánulásokban merül ki, de van képe az összes székelyföldi román „érdekképviseleteként" beállítani magát.
A mostani „terrorügy" ügyészségi vádirata is egészen sajátos, hiszen abban többek között azt is felróják a terheltnek, hogy nem volt hajlandó a vádakat beismerve önmaga ellen vallani – az ártatlanság vélelmének elve és a román igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére. Nem vizsgázott jobban a román mainstream sajtó sem, amely annak ellenére is kész tényként kezeli, hogy valóban terrorizmusról van szó, hogy közben néhány józan román hang is felhívja a figyelmet az ügy gyanús körülményeire.
A terrorvád és annak a román nemzeti ünnepre való időzítése azt sugallja: a román illetékesek nemhogy nem hajlandóak elfogadni, hogy az önrendelkezés a békés egymás mellett élés, a magyar közösség „pacifikálásának" a záloga, hanem egyenesen azzal akarják diszkreditálni az autonómia fogalmát, hogy megpróbálják „rátolni" azt a terrorizmusra. Egyben a hírszerzés, igazolandó saját létét, igyekszik megszolgálni a rá költött közpénzeket.
Az már mellékes, hogy közben hiszterizálják a közvéleményt, amely – többek között már az óvodától kezdődő soviniszta agymosás hatására – a lelke mélyén akkor is hinni akar a magyar terrorizmus létezésében, ha az legfeljebb néhány kétes alak, illetve titkosszolgálati vezető elméjében létezik.
Mindez nagyon veszélyes, hiszen tovább növeli a magyarok és románok közötti feszültséget. Igaz, ennek nyomán, a mesterségesen szított bizalmatlanság és gyűlölet légkörében, az egyre jobban radikalizálódó közegben a hírszerzés is újabb és újabb „terroristákat" tálalhat a nagyérdemű elé. Közben a politikum is fellélegezhet, hiszen miközben a terrorhisztiről szól minden, addig sem a költségvetés gondjairól, a hiányzó infrastrukturális beruházásokról vagy a politikusok korrupciós ügyeiről van szó.
A terrorügy egyértelműen megfélemlítési kísérletként értékelhető – üzenete az, hogy aki felemeli a szavát a magyarellenes lépések ellen, bármikor arra ébredhet, hogy terrorista lett belőle. De annak is fennállhat a veszélye, hogy egyesek a már meglévő jogokat is korlátozni próbálják, ne adj' Isten, magyar szervezetek betiltását kezdeményezik, vagy korlátoznák a magyar közösség és az anyaország kapcsolatát.
Nem szabad azonban engedni: a romániai magyar közösségnek ezek nyomán továbbra is politikai eszközökkel, de kétszeres erővel kell küzdenie az őt megillető önrendelkezésért, illetve nyilvánosság elé tárnia a romániai magyarellenes lépéseket bel- és külföldön egyaránt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Házról házra járó betlehem a szórványban a Kaláka együttessel
Adventi koncertsorozaton lép fel a Kaláka együttes a bánsági és erdélyi magyar szórványvidéken december 7. és 11. között. A Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című előadás turnéja, amelyet a Haáz Rezső Alapítvány szervez, Aradon, Temesváron, Nagyszebenben, Brassóban és Élesden várja a közönséget.
Becze Gábor, Gryllus Dániel, Major Gábor és Radványi Balázs december 7-én az Aradi Kamaraszínházban, 8-án Temesváron a Milleniumi templomban, 9-én Nagyszebenben a Filharmónia Thália termében, 10-én Brassóban a Reménység Házában és 11-én Élesden a református templomban lép fel.
Az aradi koncert nagyszabású jótékonysági nap része, amelyet az Aradi Kamaraszínház, több helyi magyar civil szervezet, cég és a Csiky Gergely Főgimnázium összefogásaként szerveznek. December 7-én az aradi közönséget két eseményre várják a szervezők, a Kaláka együttes Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című estjére és a Fonó Zenekar táncházzal egybekötött koncertjére. Az adományként összegyűlt teljes bevételt a szervezők a közelgő karácsonyi ünnepek előtt a Katalin Egyesület segítségével juttatják el az Arad megyei magyar nagycsaládokhoz.
A Kaláka együttes turnéját a Mol Románia, az OTP, a Communitas Alapítvány és az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) támogatja, míg a Fonó Zenekar az NKA, Cseh Tamás Program támogatásával jut el többek között Aradra is.
Mikor a betlehemesek karácsonykor házról házra járnak, üdvözlő versük végén ezt kérdezik: Szabad-e bejönni ide betlehemmel? A Kaláka együttes karácsonyi hangversenyének kerete ez a betlehemes játék. A műsorban elhangzanak magyar és más nyelvű karácsonyi népdalok, régi egyházi énekek, karácsonyi versekre írott Kaláka-dalok. 1987-ben jelent meg ez a lemez, azóta járnak a Kaláka-betlehemesek adventkor „házról házra”, templomról templomra, iskoláról iskolára, színházról színházra.
Minden évben néhány napot Magyarország határain túli magyarlakta vidéken töltenek, így az eddigi 600 karácsonyi előadás harmadát Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, a Vajdaságban, a Felvidéken, Burgenlandban, Szlovéniában, a horvátországi Baranyában és Csángóföldön tartották, de énekelték karácsonyi koncertjüket Bécsben, Bukarestben, Szarajevóban és Zágrábban is.
A Kaláka koncertjét követően a Fonó Zenakar fellépésével folytatódik a jótékonysági est Aradon. Az Agócs Gergely vezette eMeRT-on és Kodály-emlékdíjas Fonó Zenekar tagjai Magyarország különféle régióiból, a Felvidék és Kárpátalja magyarlakta területeiről származó muzsikusok, akik a népzene előadását, oktatását és kutatását hivatásszerűen művelik.
Zenéjük fő profilját a magyarság, valamint a Kárpát-medence más népeinek hangszeres és vokális zenei hagyománya, illetve a hiteles tolmácsolásra törekvő feldolgozások alkotják. A zenekar több mint másfél évtizedes fennállása alatt többek között Párizs, Nürnberg, Bécs, Róma, Varsó és Utrecht koncerttermeiben is fellépett. Mixtura Cultivalis című lemezüket a Le Monde de la Musique folyóirat Az év szenzációja díjjal tüntette ki. A Fonó Zenekar koncertjét a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tekintheti meg a közönség 20 órai kezdettel.
Krónika (Kolozsvár)

Magyarellenes rigmusok miatt állt 10 percet a Dinamo-Iași meccs
Tíz perces kényszerszünetet rendelt el a Dinamo-CSMS Iași Liga 1-es mérkőzést vezető Iulian Călin játékvezető, mert a hazai drukkerek magyarellenes rigmusokat skandáltak. A bukaresti sportsajtó tudni véli, hogy a "milicisták" ultrái aKézdivásárhelyen történtek miatt kiabálták, hogy „Kifelé a magyarokkal az országból”.
A Liga 1 huszadik fordulójának utolsó mérkőzését gyér nézőközönség előtt játszották csütörtökön este a fővárosi Dinamo stadionban. Az unalmas döntetlen felé csordogáló összecsapás a 33. percben vett hirtelen fordulatot, amikor Iulian Călin pitești játékvezető megelégelve, hogy a hazai ultrák folyamatosan szidják a magyarokat 5 percre felfüggesztette a meccset.
Mivel a piros-fehérek galerija továbbra sem csillapodott, a bíró további 5 perccel meghosszabbította a kényszerpihenőt. Ez alatt a Dinamo két játékosa - Cosmin Matei és Cerniauskas - valamint sportigazgatója, Ionel Dănciulescu is csítitgatni próbálta az ultrákat.
Az incidens után a galeri egy része elhagyta a stadiont. Amúgy megjegyzendő, hogy a vendégcsapatnál játszik a Liga 1 egyetlen magyar légiósa, Bőle Lukács.
Első alkalommal fordult elő, hogy a szurkolók xenofób megnyilvánulásai miatt félbeszakítottak első osztályú bajnoki mérkőzést. A Digi Sport szerint a Dinamo ötezer és 70 ezer lej közötti bírságra, és egy zártkapus mérkőzésre számíthat a botrány miatt.
A Dinamo szurkolói nem először bizonyítják magyargyűlöletüket. 2013 októberében az Astra-Dinamo összecsapást vezető Kovács István azért állította ki Cosmin Mateit a vendégek csapatából, mert megtapsolta a magyarellenes rigmusokat skandáló szurkolókat. Egy évvel később ugyancsak a nagykárolyi magyar játékvezetőt vették szájukra Dinamo szurkolói a Chiajna elleni mérkőzésen. Kovács jelentette a magyarságát szidalmazó ultrákat a szövetségnek, a klubot megbüntette a fegyelmi bizottság.
maszol.ro

NAPIRENDEN A SZÉKELYFÖLD KRIMINALIZÁLÁSA
Több mint ezer ember – a román nemzeti ünnepen megjelentek többszöröse – tüntetett Kézdivásárhelyen igazságot követelve a terrorizmus vádjával december elsején letartóztatott Beke István ügyében, illetve a háromszéki város becsületéért. A reggeli misén több erdélyi városban is hasonló célzatú imára szólították fel a híveket.
Itt tart ma nagyjából a romániai szervezett bűnözés és terrorizmusellenes igazgatóság nagy fogásának története, amely továbbra is polarizálja a romániai közvéleményt. A nagy hírtelevíziók által manipulált többség magyarellenes uszításába egyelőre alig keveredik néhány józanabb hang, holott két nappal az ominózus események után a hatóságok továbbra sem rendelkeznek más bizonyítékokkal, mint a letartóztatás pillanatában. Ezek pedig kimerülnek kettes, illetve hármas fokozatú pirotechnikai eszközök felsorolásában, szakemberek szerint csupa olyan játékszerben, amelyekben bármelyik stadionban „gyönyörködhetünk” a szurkolói előadás részeként.
Az azonnali viktimizálást derekasan elősegítették a romániai magyar pártok és közéleti szervezetek vezetőinek első körös nyilatkozatai is, akik a nekik szegezett mikrofonok nyomása alatt siettek elítélni a merényletkísérletet – amellyel gyakorlatilag elismerték annak kétségbevonhatatlanságát –, illetve elhatárolódni tőle. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete elnökének szándékai persze alapos tisztázásra várnak, a maihoz hasonló terrorfenyegetettségű időkben sosem lehet eléggé óvatosnak lenni. Csakhogy a terrorelhárításnak a román néplélekben legjobban rezonáló napra időzített rajtaütése több sebből is vérzik. A tárgyi bizonyítékok kifogásolhatósága, a vizsgálat jogi hiányosságai, az ügyvéd részvételének megtagadása, a család szerint több ügyvéd „lebeszélése” a nemzetbiztonsági hivatal emberei által ugyanis több gyanús pontot is azonosítanak, amelyek a Székelyföld megfélemlítése felé terelik az akció által keltett gyanút.
A távolságtartást megkövetelő elemző törekvés két feltételezést azonnal megfogalmaz: vagy valóban „valami” tervezettre foganatosított válaszlépéssel van dolgunk, vagy pedig megfélemlítő akcióval. Ha az előbbi, akkor is érthetetlen az a teszetoszaság, amellyel a hatóságok eljártak, hiszen hogyan babrálhat valaki észrevétlenül az utolsó pillanatig robbantási szándékon és eszközökön, de még inkább hónapokon át, feltéve, hogy igaz az állítás, miszerint október óta megfigyelik a kézdivásárhelyi férfit? A december elsejére időzített leleplezés azt látszik bizonyítani, hogy nem az akció lefülelése volt elsődlegesen fontos, hanem annak bizonyítása, hogy igenis létezik „székely terrorizmus”, és minden olyan tárgyi és lelki szimbólumot veszélyeztet, amelyet 1918. december elseje teremtett és jelent azóta is a románság számára. És ez nem jelent mást, mint a terrorelhárítás és biztonsági szolgálatok belpolitikai célokra való felhasználását.
Mindezt a feltételezést az esemény „környezete” is erősíteni látszik. A húszezer lakosú, hatalmas többségében magyar identitású Kézdivásárhelyen az 1989. decemberi sorsfordító események óta a legnagyobb katonai-csendőri felvonulás zajlott az idei nemzeti ünnepnapon. Párhuzamosan a megyeszékhely Sepsiszentgyörgyön leplezetlenül ellenséges, magyarellenes szlogeneket harsogó felvonulást tartottak a nemrég pártként is bejegyzett csoportosulás, az Új Jobboldal szervezésében annak ellenére, hogy a beharangozott eseményre a város vezetősége megfelelő ellenlépéseket kért a rendfenntartó szervektől. Főleg, miután tavaly ugyanennek a szervezetnek a tagjai által skandált „Ki a magyarokkal az országból!” rigmusok elhangzását az ügyészség a videofelvételek ellenére sem ítélte bizonyítottnak s így büntetendőnek.
A történések a székelyföldi autonomista mozgalom elleni stratégiaváltás egyértelműségét jelzik. Az Európát elborító terrorhullám, illetve fenyegetettség „melegágyát” felhasználva az önrendelkezési törekvések kriminalizálását s ezzel a nemzetközi közvélemény előtt annak szalonképtelenné való nyilvánítását célozzák. A december elsejei rajtaütést e stratégia eszközeinek kipróbálásaként is kezelhetjük, valamint annak teszteléseként, miként reagál a román közvélemény egy hasonló forró „témafelvetésre”.
Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a várakozásoknak megfelelően – és bizonyos mértékig érthetően – hisztérikusan. Egyfajta próbálkozás is ez a bukaresti lokáltűz utáni kormányomlást kikényszerítő utcai politizálás normalitást követelő „veszélyének” ellensúlyozására. Kíváncsian és némi szorongással várjuk, az adott körülmények között mekkora súlya lesz a demokrácia értékeinek piacán Klaus Johannis államelnök általánosan szépelgő retorikájának, valamint a Ciolos-kormány demokrácialendületének.
Csinta Samu
magyaridok.hu

Egy szem magyar is elég
Mármint a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulások kirobbanásához. Miután szeptemberben a magyar–román válogatott mérkőzésein mindkét nemzeti csapat szurkolótábora kiviselte magát – meg is lett a gyümölcse, az európai labdarúgó-szövetség, az UEFA keményen büntetett –, most újabb szurkolói magyarellenes hisztériáról szóló hír röppent világgá. A Bukaresti Dinamó–Jászvásári CSMS találkozón a kétségbeesett és meglehetősen tanácstalan bírónak tíz kerek percig le kellett állítani a játékot, mert a lelátókról veszettül üvöltötték: „Ki a magyarokkal az országból!” A meccs végül folytatódott az incidens után, a szurkolótábor egy része pedig elhagyta a Ştefan cel Mare úti stadiont.
Az ominózus szeptemberi eset miatt még nem is végleges a szankciók sora, egyelőre mindkét országot stadionbezárással sújtotta az UEFA a szurkolók viselkedése miatt. Ezt egy ideig felfüggesztették, mindkét együttes befejezte a kvalifikációs sorozatot közönsége előtt is, de a magyarok esetében már biztos: az elkövetkező Eb-selejtezők első hazai meccsét nézők nélkül játsszák (a büntetést szurkolói bekiabálások miatt kell elviselni a magyaroknak). Románia még vár a végső döntésre ebben az ügyben. Az UEFA indoklása szerint a román szurkolók a budapesti találkozón tiltott transzparenst helyeztek ki a lelátóra, pirotechnikai eszközöket használtak, nem tisztelték a magyar himnuszt, hátat fordítottak a pályának, verekedtek a szektorukon belül, ezért járna a stadionbezárás.
De ami egy magyar–román konfrontáción (sajnos) nem meglepő, annál inkább érthetetlen egy román bajnoki focimérkőzésen. A meccset Bukarestben játszották, a Ştefan cel Mare úti stadionban. Sem a fővárosi csapat, sem a moldvai együttes nem arról nevezetes, hogy hemzsegne magyar származású játékosoktól. Egy apró kivétellel: a iaşi-i csapatot tavaly óta a Kaposvárról erkezett Bőle Lukács erősíti, a 25 esztendős középpályás az egyetlen magyar játékos, aki jelenleg az I. ligában szerepel.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy román közhatóság alkotmányellenes lépése
Napok óta a romániai közvéleményt a kézdivásárhelyi Beke István Attila ügye tartja lázban. A Szervezett Bűnözés és Terrorelhárító Igazgatóság (DIICOT) 2015. december 1-én kiadott sajtóközleményében hozta a világ tudomására, hogy az alkotmányos rend elleni bűncselekmény kísérletéért és a robbanóanyagokra vonatkozó rendszabályok megsértéséért 24 órára letartóztatta a Kézdivásárhelyi Beke István Attila „vádlottat” (inculpatul).
A sajtóközlemény leszögezi: az ügyben alapos a gyanú, hogy a „vádlott” Beke István Attila, aki „kiemelkedő személyisége” Erdélyben a revizionista, szeparatista célkitűzéseket előmozdító „Hatvannégy Vármegye Mozgalomnak – HVIM Magyarország” (!) – amelynek célja, hogy megakadályozza/hátráltassa a román hatóságokat az államhatalom gyakorlásában az „úgynevezett” Székelyföld területén, ez pedig Nagy-Magyarország helyreállítási folyamatának egyik szakasza, és ezt akár román állampolgárok személye és vagyona elleni erőszakos cselekmények árán is megteszi, egy improvizált robbanó eszköz elkészítéséhez szükséges anyagokat és eszközöket szerzett be, hogy azt nyilvánosan felrobbantsa Kézdivásárhely területén a december elsejei ünnep alkalmával.
A közlemény, amelynek román nyelvű eredetijét csatoljuk, a Ceausescu diktatúra legsötétebb korszaka koncepciós pereinek nyelvét, szellemét eleveníti fel. Először is szögezzük le, csak a jogban járatlan, alulképezett személyek nevezhetik – vádirat hiányában – vádlottnak Beke István Attilát, aki az eljárásnak ebben a szakaszában legfeljebb gyanúsított (învinuit, suspect) lehet. A sajtóközlemény ezen részének jogi relevanciája, – ezen túlmenően is – a nullával egyenlő, nem több egy politikai uszító szövegnél, amelynek egyetlen következménye és feltehetőleg célja is a magyarellenes hangulatkeltés. Sajnálatos, hogy ezt egy olyan állami intézmény teszi, amelynek az állampolgárok biztonsága, a társadalmi béke felett kellene őrködnie.
Ugyanakkor meg kell állapítani, a szekuritáté hagyományait felelevenítő intézkedés nem pusztán a magyarok ellen irányul. A magyar-román viszony megrontására a szekuritaté körei mindig kísérletet tettek, amikor Bukarestben egy hatalomváltás a demokrácia elmélyítésére és a jogállam megszilárdítására nyitott távlatot, esélyt adva ezzel a magyar-román közeledésnek is. Ilyen módon az etnikumközti feszültségkeltés Dacian Ciolos kormányát és az államelnököt kívánja nehéz helyzetbe hozni, azt sugallva, hogy a magyar veszély felerősödik, ha nem a szekuritáté köreihez közel álló erők vezetik az országot.
Erről szólt Ceausescu utolsó önmentő kísérlete, amikor a magyar veszéllyel riogatott, erről szólt a szekuritaté visszaállítását szolgáló marosvásárhelyi fekete március, de a magyar kártya juttatta először hatalomhoz a számos magyar ellenes intézkedéséről elhíresült Ponta kormámyt is.
Következtetésként el kell mondani: ellentétben a hatósági közleménnyel nincsen magyar terrorizmus, és semmiféle veszély nem fenyegeti Romániát sem Magyarország, sem az erdélyi magyarság részéről. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, akár közhatóság, sajtótermék vagy politikus, az hazudik.
Mindezekkel szemben Dacian Ciolos miniszterelnök ígérete, amelynek megfelelően vissza fogja állítani a bizalmat a közintézményekben bíztató lehet a mi számunkra is. Hiszen, ha a közhatóságok törvényesen, a jogállamiság követelményeinek megfelelően működnek, akkor nem uszíthatják egymás ellen az ország állampolgárait, és nem követhetnek politikai célokat, hiszen ezekkel sértenék a demokrácia alapértékeit de Románia alkotmányát is.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Tiszta lappal a politikában
December 4-6. között Püspökfürdőn zajlott a XIV. MIÉRT Akadémia Mi legyek? Egyetem utáni munkavállalás címmel. A péntek esti nyitóünnepség után Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tartott előadást.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke Tiszta lappal a politikában- Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. Azon meggyőződésének adott hangot: a közvélekedéssel ellentétben a romániai politikusok nem szakadtak el a társadalomtól, látják a problémákat, és érzik az irántuk megnyilvánuló ellenszenvet. A bukaresti Colectiv klubban történt tragédia kapcsán felszabadult érzelmek is kiábrándultság és csalódottságról árulkodnak, s „hogy ez miből adódik, arról sokat lehetne beszélni”. Olvasatában ennek egyik oka, hogy a politikusok a kereskedelmi televíziók állandó szereplőihez, meghívottjaihoz hasonlóan belekeveredtek egyfajta mókuskerébe, vagyis az elmúlt években túllicitálták egymást a megvalósíthatalan ígérgetésekben. Szerinte ezek nem feltétlenül hazudozások, mert „az igazmondás a politikában nem ugyanaz, mint a szószékról vagy a párkapcsolatban”. A másik indok, hogy elburjánzott a korrupció és emiatt most már minden politikusról azt hiszik az emberek, hogy korrupt, és ezért, aki esetleg tisztességes, és jól végzi a munkáját, sem mer újabb mandátumra vállalkozni attól tartva, hogy őt is bűnözőnek nézik majd, s hajnalban „betörnek hozzá a nindzsák, pénz után kutatva”. Az RMDSZ vezetője arra is kitért: a dühős „utca” leváltana mindenkit, és ezért félő, hogy a vízzel együtt a gyermeket is kiönti, hiszen olyan nincs, hogy egyszer a semmiből előbukkanak patyolattiszta ruhában ártatlan lények, akik ráadásul még a kormányzáshoz is értenek. Hozzátette: parlamentre meg pártokra azért van szükség, mert ezek nélkül nincs demokrácia, s csak a diktatúra marad hátra, lényeges tehát ezekben a kérdésekben árnyaltan, megfontoltan gondolkodni.
Európai Unió
Az Európai Unióban zajló jelenlegi folyamatokkal kapcsolatban Kelemen Hunor kijelentette: való igaz, hogy az EU már nem olyan, mint amilyennek valakik, valamikor megálmodták, de ha lemondunk róla, akkor azok győznek, akik megkérdőjelezik az európai identitást. Szerinte nemzeti hatáskör kellene legyen, hogy melyik állam hány menekültet fogad be, és nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a külső határok megvédésére. Hozzátette: elsőrendű priorításnak a biztonságot kell tekinteni, de a szabadság különböző formáiról sem szabad lemondani. Azt tanácsolta a fiataloknak: noha a közösségépítés szempontjából talán a legnehezebb pillanatban vagyunk, bátran vállaljanak közéleti szerepet, legyen jól megalapozott véleményük, ne gondolják azt, hogy az örökséget csak lakkozni kell, s a maguk részéről nem kell hozzátegyenek semmit, és ugyanakkor arról se feledkezzenek meg, hogy hitelesség és bizalom nélkül nics erős közösség, és azok a nemzetik igazán sikeresek, melyeknek szilárd értékrendjük van.
Nyitóünnepség
A péntek este, az egyik püspökfürdői szálloda konferenciatermében zajlott nyitóünnepségen Debreczeni Sándor főszervező köszöntötte az egybegyűlteket. Kovács Péter, az RMDSZ országos ügyvezető elnöke arról beszélt: miért kell fokozatosan általakítani, jobbá tenni a romániai társadalmat. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt tanácsolta a fiataloknak: legyenek céltudatosak, tudják mire képesek, fejlesszék magukat, s ha kell, hozzanak áldozatokat a versenyben. Ugyanakkor pedig szolid meggyőződéseik mögött értékrendre épülő tartalom álljon.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Mégis kapnak pénzt az ortodoxok
Azt hitték, tényleg meg lehet tenni Romániában, hogy beszüntetik az államegyház templomépítéseinek állami finanszírozását?
Három napig sem tartott a romániai csoda: miután pénteken még az keltett általános meglepetést, hogy a kormány – szakítva az eddigi gyakorlattal – a jövő évi költségvetés tervezete szerint megvonja az államegyháznak tekintett, és akként is viselkedő ortodox egyház templomépítéseire szánt támogatást, vasárnap már fordult a kocka.
A kormány közleményt adott ki, amely szerint Dacian Cioloş miniszterelnök vasárnap reggel telefonbeszélgetést folytatott Daniel ortodox pátriárkával, akit biztosított arról, hogy a kormány biztosítani fogja a forrásokat „a fontos beruházási projektekre”, és a lehetőségekhez mérten támogatja az épülő templomok finanszírozását.
Vagyis úgy néz ki, mégsem áll fenn a veszély, hogy az ortodoxoknak az adófizetők pénze helyett más forrásokat kellene keresniük például a Bukarestben épülő Nemzet Megváltásának Katedrálisához, amely a tervek szerint 120 méter magas lesz, megépítéséhez pedig legkevesebb 200 millió euró szükséges.
foter.ro

Újabb tüntetés Beke István Attila mellett Kézdivásárhelyen
Negyedik este tiltakoztak szombaton Kézdivásárhelyen, igazságot követelve a merényletkísérlet gyanújával letartóztatott Beke István Attilának.
Több mint ezren gyűltek össze a 18 ezer lakosú város főterén, majd indultak el menetoszlopban a város utcáin a letartóztatott fiatalemberrel való szolidaritásukat kifejező jelszavakat skandálva. A tömeggel tartott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is, aki a Mediafax hírügynökségnek elmondta, szolidaritását kifejezni jött Kézdivásárhelyre.
„Romániában csak az állam hajtott végre terrorcselekményeket” – jelentette ki Izsák Balázs, hozzátéve, hogy a máig nem tisztázott 1989-es vérengzéseket, majd a Zsíl-völgyi bányászok többszöri bukaresti dúlását és az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciust is mind az állami hatóságok szervezték és vezényelték.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere szombat délután a közösségi hálón közölt bejegyzésében jogosnak nevezte az emberek tiltakozását. Kijelentette: maga is felháborítónak tartja, hogy a bukaresti média úgy manipulál, hogy közben az egész közösséget megbélyegzi. „Egy jogállamban az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, így Beke Istvánt is” – fogalmazott a polgármester.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke szintén a közösségi hálón fejtette ki véleményét az üggyel kapcsolatban. Egy mindkettejük által aláírt bejegyzésben azt jelezték, hogy egyre több a megválaszolatlan kérdés a kézdivásárhelyi terrorvád és a román zászló állítólagos sepsiszentgyörgyi székely zászlóra való cserélése körül.
„Az emberek azt várják el a hatóságoktól, hogy konkrét bizonyítékokkal álljanak elő: mutassanak képet arról, hogy az ismeretlen katona emlékműve mellől valóban levették a román lobogót, és felhúzták helyébe a székely zászlót, illetve konkrét bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Kézdivásárhelyen valaki valóban terrorcselekményt készített elő. Amennyiben ezt nem teszik meg, tovább erősödik a bizalmatlanság az erdélyi magyarok és a román állam között, valamint tovább romlik a román-magyar viszony is, ami sem a román, sem a magyar közösségnek, sem a román államnak nem lehet érdeke” – fogalmaztak.
Mint ismert, a bukaresti táblabíróság kedden harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezte Beke István Attilát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, akit az ügyészség merénylet előkészítésével gyanúsított meg. A romániai szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) azt állította, hogy a kézdivásárhelyi férfi házi készítésű bombát akart felrobbantani a román nemzeti ünnep alkalmából tartott rendezvényen. A 40 éves fiatalembernél tartott házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak.
MTI
Székelyhon.ro

Tiltakozzunk a székelyföldi városok terein!
Aljas módon megtámadtak minket, és napok óta folyamatosan a becsületünkbe gázolnak az országos televízióadók segítségével! Megalázták, elhurcolták, majd hamis vádak alapján vizsgálati fogságba helyezték nemzeti közösségünk egyik tagját! És ne feledjétek, hogy ma rajta, de holnap már rajtad lehet a sor, mert a zsarnokság nem ismer korlátokat.
A zsarnokság emberi nemtörődömségből, széthúzásból és félelemkeltésből táplálkozik. Éppen ezért, nem tűrhetjük, hogy ártatlanul bárkit is bántsanak közülünk, hiszen ezzel népünk egészét csapják arcul! Különben is, az a közösség, amelyik a saját tagjait nem tudja megvédeni, óhatatlanul elvész a történelem viharában.
A kézdivásárhelyiek ezt megértették, és már december 2-n, 16 órakor több száz ember verődött össze a város főterén, majd vonult a polgármesteri Hivatal, Városi Rendőrség, Bíróság és Ügyészség elé, hogy az ártatlanul Bukarestbe hurcolt Beke István Attila letartóztatása ellen tiltakozzon.
Fiatalok, középkorúak, idősek, nők és férfiak együtt követelték, hogy a román hatalom illetékes szervei vessenek véget az ellenünk irányuló és a megfélemlítésünket célzó intézkedéseiknek, valamint cselekedeteiknek.
Hogy szolgáltassanak igazságot Beke Istvánnak és azonnal bocsássák őt szabadon. Hogy a román média ne terjesszen továbbra is hamis híreket és hazugságokat rólunk. A tüntetéssorozat pedig azóta is folytatódik.
Honfitársaink, Székelyek!
Kézdivásárhelyt nem hagyhatjuk magára, hiszen mindannyian székelyek vagyunk és igazságot, valamint szabadságot akarunk! Halljuk hát meg a vér szavát! Halljuk hát meg a tüntetők összefogásra és egységre buzdító kiáltását: Székelyföld csatlakozz! Annak érdekében pedig, hogy ez megtörténhessék, arra kérjük a nemzetük jövője iránt felelősséget érző és vállaló székely – magyarokat, szerte a szülőföldön és nem csak, hogy december 8-án vagyis kedden 16 órakor gyülekezzenek Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Barót, Kovászna, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Nyárádszereda és a többi, székelyek által is lakott város főterén! És ettől kezdve tegyék ezt meg naponta mindaddig, amíg Beke István Attilát szabadon nem engedik! Amíg szükség van rá, hogy együtt hallassuk a hangunk és arra is, hogy megmutassuk, mi nem félünk!
Sepsiszentgyörgyön, a Szabadság Téren felállított színpad előtt találkozunk.
Sepsiszentgyörgy 2015. 12. 06.
A Szövetség A Magyarság Megmaradásáért Mozgalom nevében
Bedő Zoltán közíró
Erdély.ma

Miniszterelnök-helyettes: meg kell óvni a falusi kultúrát
Vasile Dincu miniszterelnök-helyettes szerint országos stratégiára van szükség a falusi kultúra megőrzésére, mert Románia Európa utolsó olyan országa, ahol ez a kultúra még él.
Vasile Dincu az Európai Bizottság bukaresti képviselete által szervezett integrált vidékfejlesztési konferencián beszélt erről hétfőn. A miniszterelnök-helyettes – az Agerpres hírügynökség szerint – kijelentette, hogy a falusi kultúra megőrzésének a feladata a románokra hárul, mert Európában nincsen erre vonatkozó hasznosítható tapasztalat.
„Egy újabb stratégiára van szükségünk, amelynek mindenképpen országosnak kell lennie. (.) Ha az utolsó falusi kultúrával rendelkező ország vagyunk Európában, nyilvánvaló, hogy nincsen olyan európai modell, amit átvehetnénk. (.) Az efféle viták arra ébresztenek rá, hogy nekünk kell megtalálnunk a megoldásokat" – idézte az Agerpres Vasile Dincut.
A miniszterelnök-helyettes arra is kitért, hogy Románia EU-csatlakozása felkészületlenül érte a falvak lakóit. „Legyünk őszinték: az EU-csatlakozás halálos sebet ejtett a román földművesen. Európa agráripara úgy jött ránk, mint egykor a szovjet tankok" – fogalmazott a kormányfőhelyettes. Hozzátette, a romániai falusi emberek „nem beszélik a brüsszeli nyelvet", de még azt a technokrata nyelvet sem, amelyet a bukaresti kormány használ. Ezért úgy vélte, hogy a falvak népének elsősorban képzési programokat kell biztosítani. Azt is szükségesnek tartotta ugyanakkor, hogy külföldi befektetők jelenjenek meg a romániai falvakban, akik képesek felrázni a helyi közösségeket.
Korábban Károly herceg, brit trónörökös szorgalmazta több alkalommal is az erdélyi falusi kultúra megóvását. A Travel Channel tévécsatorna által közvetített Vad Kárpátok című ismeretterjesztő sorozatban megszólaló trónörökös arról beszélt, hogy meg kell találni azt az utat, mely a romániai falusi közösségek számára egy jobb jövőt biztosít, de megőrzi a kultúrájukat, a hagyományaikat és az értékeiket. MTI
Erdély.ma

Nem akar pénzt adni templomok építésére és felújítására az új kormány
Egyetlen lejt sem irányzott elő az új kormány templomok építésére és felújítására, így a román ortodox egyház (BOR) Bukarestben épülő hatalmas katedrálisa is állami finanszírozás nélkül marad – közölte az Adevarul hírportál a hét végén közvitára bocsátott 2016-os költségvetési tervezetet ismertetve.
Az ideinél majdnem 13 százalékkal több pénzt szánna viszont a kormány a papok, illetve az egyházak világi alkalmazottainak bérezésére.
A kormány vallásügyi államtitkársága 2014-ben csaknem 150 millió lejjel támogatta a templomok építését vagy felújítását, idén pedig közel 180 millió lejt költöttek erre a célra. A jövő évi tervezetben azonban egyáltalán nincs ilyen tétel az államtitkárság költségvetésében.
Az Adevarul szerint 2014-ben ennek a költségvetési tételnek az egyharmadát (50 millió lejt) a Nemzet Megváltása katedrális építésére fordították. A parlament palotája mellett – adományokból, állami és önkormányzati támogatásokból – épülő 120 méter hosszú, 120 méter magas és 70 méter széles épületegyüttes becslések szerint közel egymilliárd lejbe fog kerülni.
A közéletben élénk vita folyik az egyházak állami finanszírozásáról, a Ponta- kormány lemondását eredményező utcai demonstrációkon pedig a tömeg egyebek mellett azt skandálta, hogy "kórházakat, nem katedrálisokat akarunk". Az állam és az egyház összefonódását bíráló szekuláris mozgalom adatai szerint Romániában 18 ezer templom működik, sokkal több, mint általános iskola vagy kórház. Az általános iskolák száma 4700, s az országban 425 kórház van.
A sajtóban gyakran lehet az ortodox egyház vezetőit kapzsisággal vádoló cikkeket olvasni, másfelől viszont a közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy a románság több mint 96 százaléka vallásos. Románia lakosságának több mint 85 százaléka ortodoxnak vallotta magát a 2011-es népszámláláson.
Dániel ortodox pátriárka a templomépítések állami finanszírozásának leállítására reagálva szombaton úgy nyilatkozott: az egyház kész a papok állami fizetéséről is lemondani, és akár adót is fizetni bevételei után, ha az állam visszaadja az egyháztól elkobozott javakat. Az egyházfő korábban is kifejtette: a költségvetési támogatás nem könyöradomány, hanem az egyház társadalmi szerepének elismerése, ami azt követően vált szükségessé, hogy Alexandru Ioan Cuza fejedelem 1863-ban államosította az egyházi vagyon jelentős részét.
A költségvetési vita várhatóan a héten kezdődik a parlamentben.
Népújság (Marosvásárhely)

Beadta Cioloş a derekát? – mégis lesz pénz az egyházakra 2016-ban
Vasárnapi telefonbeszélgetésük alkalmával Dacian Cioloş kormányfő igyekezett megnyugtatni Dániel ortodox pátriárkát: a 2016-os költségvetésből is részesülnek támogatásban a nagy jelentőséggel bíró egyházi projektek, a kabinet – lehetőségei szerint – ezután is minden támogatást megad az épülő templomok befejezésére.
A miniszterelnök elmondta azt is: az egyházak támogatására szánt összegek jövőre nagyobbak lesznek. Az ortodox egyházfő „cserébe” megígérte: mindenben támogatják a kormánynak a vidéken élő gyermekek oktatási és egészségügyi ellátásának javítására tervezett intézkedéseit.
A beszélgetésre azt követően került sor, hogy szombaton az Adevărul hírportál azt közölte: a 2016-os költségvetés egyetlen lejt sem irányzott templomok építésére és felújítására, így a román ortodox egyház (BOR) Bukarestben épülő hatalmas katedrálisa is állami finanszírozás nélkül marad. A költségvetési tervezetet ismertető portál megjegyezte azt is: a kormány az ideinél majdnem 13 százalékkal több pénzt szánna viszont a papok, illetve az egyházak világi alkalmazottainak bérezésére.
Szabadság (Kolozsvár)

Elszakadt a cérna
Etnikumok közötti konfliktust akarnak?
Múlt héten figyelmeztettünk, hogy a Beke-ügy kapcsán valakik arra játszhatnak, hogy a székelységen belül elszakadjon a cérna. Nos, meglepetésre egy erdélyi román publicista az, akinek elege lett Bukarest mesterkedéseiből. A továbbiakban Angela Tocilănek a Politicstand.ro-n megjelent írásából idézünk.
„A románokat még nem lehet az iszlám szélsőségességgel ijesztgetni: a lakosság az egyetlen neuronjával csak a »Magyarok az Erdélyünket akarják« mondatot képes felfogni.
(…) Egy petárda könnyen válik házi készítésű bombává, néhány foszforeszkáló golyó halálos fegyverré, néhány tűzijáték föld-levegő rakétává. Mert így illik, és így akarják a román titkosszolgálatok érzékeltetni a jelenlétüket, pont a nemzeti ünnepen.
(…) Etnikumok közötti konfliktusokat akar valaki Erdélyben? Provokáció nélkül nem fog menni, tehát akkor most éppen egy etnikumok közötti konfliktus kiprovokálására irányuló kísérletnek voltunk tanúi?
Drága politikusok, drága szolgálatok, tisztelt televíziók… Tisztelettel felkérem, csókolják meg mindnyájunk seggét, illetve külön-külön minden erdélyiét, miután válaszolnak a következő kérdésre: a „többetnikumú és multikulturális Erdély” kifejezéséből pontosan melyik szót nem értették meg?”
Angela Tocilă még számos keresetlen szóval illette a szolgálatokat, ám túl prűdek vagyunk, hogy lefordítsuk önöknek
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Kitartóan ellenzi Románia a kvótarendszert
Románia továbbra is ellenzi a migránsoknak az uniós tagállamok közötti elosztására vonatkozó kvótarendszert- jelentette ki kedden Dacian Ciolos román miniszterelnök.
A kormányfő erről kedden nyilatkozott a román parlament európai ügyek szakbizottságában, ahol ismertette mandátumát, amellyel képviselni fogja Romániát a december 17. és 18. sorra kerülő EU állam- és kormányfők tanácskozásán.
Romániát rendszerint az elnök képviseli az Európai Tanács ülésén, de Klaus Iohannis államfő most Ciolost bízta meg ezzel a feladattal.
ománia szeptemberben az európai uniós belügyminiszteri fórumon Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt a kötelező kvótarendszer ellen szavazott.
A parlamenti szakbizottság nagy többséggel hagyta jóvá a kormányfő megbízatását. Ana Birchall képviselő úgy nyilatkozott, hogy 28-an támogatták a Ciolos által bemutatott álláspontot, ketten ellene szavaztak egy tartózkodás mellett. A Mediafax román hírügynökség szerint ez azt jelenti, hogy a parlament két házának együttes üléséenk már nem kell megvitatnia a kérdést, és nem kell külön bizalmat szavaznia Ciolosnak.
Ciolos közölte, hogy az EU-csúcson a migráció mellett a terrorizmus elleni harc, valamint a gazdasági és monetáris unió megerősítése is terítéken lesz. Rámutatott: a fő téma a migráció lesz, amely az EU-nak egyik fontos próbája, ugyanis az európai közösségnek nem csak szolidaritásról kell bizonyságot tennie, hanem bizonyítania kell, hogy a kényes kérdésekben is képes dönteni.
Úgy vélte, Brüsszel intézkedései eddig többnyire a migráció következményeinek kezelésére irányultak, és kevésbé az okokra. Románia továbbra is szorgalmazza, hogy Brüsszel a migráció okaival is foglalkozzon, és találjon megoldásokat a jelenség ellenőrzésére. Hangsúlyozta, a migránsok állandósított elosztási rendszere nem oldhatja meg a probléma okait, hanem csak a következmények kezelésére alkalmas.
Klaus Iohannis elnök korábban a menekültkérdésben az Európai Unió külső határai megerősítésének és a szíriai béke megteremtésének szükségességét hangoztatta.
Ősszel Victor Ponta akkori miniszterelnök kormányát bírálták egyes román politikusok és a román média egy része, amiért Bukarest Magyarország oldalán szavazott az uniós belügyminiszteri tanácskozáson a kvótarendszerről.
MTI
Erdély.ma

Lepattannak Bukarestről a Hargita megyéből jelzett román-nyelvoktatási javaslatok
Az oktatási minisztérium szerint minden rendben van – sorozatosan ezt a választ kapja Hargita Megye Tanácsa a magyar ajkú diákoknak tanítandó román nyelv speciális oktatása ügyében eddig tett javaslataira. Mivel a megyei önkormányzat a javaslattételhez a Sapientia EMTE-t is bevonta, a válaszok miatti csalódottságot sajtóközleményben fejezte ki kedd este.
A megyei önkormányzat sajtóközleményben kívánja felhívni a figyelmet arra: míg az érettségi eredmények román tantárgynál mérhető jegyeiből is egyértelműen megoldást kell találni a magyar ajkú gyerekeknek tanítandó román nyelv hatékony, speciális oktatására, a szaktárcánál süket fülekre talál minden olyan szakmai javaslat, melyet a megye szakemberekkel közösen javasol a tárca felé.
Amint arról korábban tájékoztattunk, hónapok óta erőfeszítések zajlanak a kisebbségi románoktatás módszereinek reformjára vonatkozóan, s a mérések nyomán és szakemberekkel közösen letett javaslatokkal Hargita Megye Tanácsa "sorozatosan falba ütközött” – fogalmaznak a megyeháza közleményében, jelezve: azt a választ kapták, hogy e téren minden rendben van.
Bár a megyei tanácsnak nincs hatásköre ezen a szakterületen, Hargita megyében próbálnak hatni rá, az eredmények érdekében - a beadványok kronológiája itt követhető.
A fiatalok esélyeinek növeléséről van szó, megfelelő romántudás hiányában nehezebb elhelyezkedniük a hazai munkaerőpiacon, így nehéz őket itthon maradásra vagy hazatérésre bírni – emlékeztet a közlemény, melyben Borboly Csaba megyeitanács-elnök csalódottságának is hangot ad, az érettségi eredményekre utalva.
„Mi itt harcolunk az ügyért, a szakemberekkel karöltve, de ez csak úgy lehet eredményes, ha a román fővárosban értő fülekre találunk” – nyilatkozta a politikus.
G. E.
maszol.ro

MIÉRT–IKSZ közös elnökségi ülés az Országházban
MIÉRT–IKSZ közös elnökségi ülésre került sor múlt pénteken a Magyar Országházban, amelyen jelen volt Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes és Kelemen Hunor RMDSZ elnök is. A közös tanácskozás után a két szervezet elnöksége közös nyilatkozatot fogadott el, melyben rögzíti a jövőbeli együttműködés fő irányvonalait.
Az eseményt követő sajtótájékoztatón a Magyar Ifjúsági Értekezlet és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökei bemutatták a nyilatkozat kulcspontjait: a fiatal vállalkozók közötti kereskedelmi és szakmai kapcsolatok fellendítése, a kutatásfejlesztés és az IT szektoron belül történő tapasztalatcserék támogatása, Erdélyben tanuló anyaországi és Budapesten tanuló erdélyi hallgatók érdekképviseletének az erősítése, és egy kolozsvári ifjúsági központ létrehozása is szerepel a célkitűzések között. Az ülés egyperces néma megemlékezéssel kezdődött az egy hónapja történt bukaresti Colectiv tragédia áldozatainak emlékére.
A közös tanácskozáson részt vett Oláh Gábor, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) elnöke is, aki az alábbiakat nyilatkozta: „Nagyon fontos üzenete van a pénteki közös ülésnek, hiszen többéves munka áll mögötte; a közös tanácskozás révén a két szervezetnek sikerült napirendre tűzni olyan aktuális problémákat, amelyek kiemelten foglalkoztatják a magyar fiatalokat, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán élnek. Ezek közül kiemelném a család- és ifjúságpolitikát, továbbá a nemzetpolitika, illetve a közösségszervezés és a sport témáját is. Mindezek nagymértékben szerepet játszanak a magyar fiatalok életében és tévedés azt hinni, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a közélet témái iránt. Ami pedig nekünk, bánságiaknak különösen fontos, a két szervezet szoros és jól működő kapcsolata által nekünk esélyünk adatik anyaországi partnerekre találni és jól működő kapcsolatokat kialakítani.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Székelyföldi terrorvád: az RMDSZ tárgyalt az államfővel és a miniszterelnökkel
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Ciolos kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetést a kézdivásárhelyi terrorvádról, és levélben tájékoztatta álláspontjáról az Európai Unió országainak bukaresti nagyköveteit. A szövetség csütörtöki közleménye szerint Kelemen Hunor a leghatározottabban visszautasította, hogy a román politika és média egyes képviselői a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom" – idézett a nagyköveteknek küldött levélből az RMDSZ közleménye.
Az RMDSZ elnöke közölte, hogy az elmúlt napokban mind Klaus Iohannis államfőt, mind pedig Dacian Ciolos miniszterelnököt tájékoztatta a szövetség álláspontjáról, és mindketten osztották aggályait. Hozzátette, Románia vezetői megnyugtatták abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyulásban. „Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik" – hangoztatta Kelemen Hunor a nagyköveteknek szerdán eljuttatott levélben.
Az RMDSZ elnöke jelezte: a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak a tájékoztatást. Kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát. Nehezményezte egyúttal azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsolták a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele. „A DIICOT eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke István szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen" – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke. Megerősítette. az általa vezetett érdekvédelmi szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott, 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői (…) a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyed század során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét" – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor.
MTI
Erdély.ma

Elviselhetetlen a bevándorlás szintje (David Cameron Bukarestben)
David Cameron brit miniszterelnök szerint Nagy-Britannia egy megreformált Európai Unió tagja szeretne maradni, de a „nettó bevándorlás” évi 300 ezer fős szintje tarthatatlan számára. A szigetország kormányfője tegnap Bukarestben járt, ahol Klaus Johannis államfővel, illetve Dacian Cioloş miniszterelnökkel találkozott.
Az elnöki hivatalban tartott közös sajtótájékoztatón Cameron kifejtette, maga is támogatja a polgárok szabad mozgásának elvét, elismeri, hogy a románok és más európaiak jelentősen hozzájárulnak a brit társadalom fejlődéshez, de megoldást kell találni arra, hogy csökkenjen az a nyomás, amely a migráció következtében nehezedik a brit szociális rendszerre. Johannisszal biztonsági kérdésekről és a migráció okairól is szót váltottak, egyetértve abban, hogy a legsürgősebb feladat megfékezni a konfliktusokat és enyhíteni a szegénységet, amelyek elűzik otthonaikból az embereket. Cameron szerint Románia és Nagy-Britannia nemcsak az EU-ban, a NATO-ban partnerek, hanem jó üzleti kapcsolatokat is ápolnak, együttműködnek az európai energetikai biztonság megerősítésében. Klaus Johannis rámutatott, hogy Cameron személyében tizenhat éve először érkezett brit kormányfő hivatalos látogatásra Romániába. Azt is hangoztatta, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó román állampolgárok kiválóan beilleszkednek az ottani társadalomba, amelynek adófizető polgáraivá váltak. Az államfő kifejezte reményét, hogy az EU-nak saját alapelveit tiszteletben tartva sikerül olyan megoldásokat találnia, amelyek a brit népszavazást az unióban maradás javára döntik el. Nagy-Britanniának az európai közösségben a helye, az unió és a szigetország is erősebb lesz, ha a britek a bennmaradás mellett döntenek – fűzte hozzá.
Az elnök köszönetet mondott Cameronnak az október 30-i bukaresti tűzvész sebesült áldozatainak kezelésében nyújtott segítségért. A brit kormányfő egyébként személyesen felkereste a hatvan emberéletet követelő tragédia helyszínét, és virágot helyezett el a belvárosi Colectiv Klubnál kialakított kegyhelyen.
A brit miniszterelnök Dacian Cioloş kormányfőt is tájékoztatta az EU megújítását célzó brit javaslatokról. Cioloş később egy sajtótájékoztatón annyit mondott ezekről: Románia nagyjából mindenben támogatni tudja London elképzeléseit, az uniós polgárok mozgási szabadságának esetleges korlátozását kivéve.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik a felújítás a csíkszeredai Sapientián
Számos külső és belső felújítást végeztek idén a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületén, a renoválásokat jövőre is folytatnák.
A magyar kormánytól kapott kétmillió eurós támogatásnak köszönhetően 2015-ben többek között befejezték a létesítmény hőszigetelését az első szinttől a hatodikig, elkészült szerkezetileg az épületbe tervezett planetárium, és számos belső felújítást is végrehajtottak.
„Jövő évben szeretnénk a bentlakási szinten lévő kis konyhákat, illetve az egyetemi étkezde konyháját is felújíttatni, emellett 2016 nyarán a földszinti részt és az első emeletet is renoválnánk, ha megkapjuk a támogatást, amire számítunk” – közölte megkeresésünkre Makó Zoltán dékán. Hozzátette, hogy tervben volt még az alagsor egy részének klubhelyiséggé való átalakítása az egyetemisták számára, de a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia után elvetették az ötletet, mivel az alagsorban nincsenek kiépítve a menekülő-útvonalak.
A dékán arról is beszámolt, hogy ugyan a planetárium szerkezetileg elkészült, viszont a beüzemeléséhez még hiányoznak egyes kellékek. „A kupolát, a háromdimenziós technológiájú kivetítőgépet és egyéb berendezéseket kell még beszereznünk. Mivel az ilyen típusú kupolákat nanotechnológiával készítik el, a kialakíttatásához 200 ezer euróra lenne szükség, ezt pályázati úton szeretnénk megszerezni. Olyan pályázatra várunk, ahol a tudománynépszerűsítés a fő cél. Bízok benne, hogy ez már jövő év folyamán megvalósulhat” – fejtette ki Makó.
Rámutatott, ha megépül a planetárium, ebben a csillagászati mozgóképek mellett más tudományos jellegű filmek vetítésére is sor kerülhet, és az egyetem hallgatóin kívül ez a nagyközönség előtt is nyitva áll majd.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Van visszaút a könyvhöz?
Králik Lóránd nevét 1990 óta ismeri a nagyváradi közönség: vállalkozó, pénzügyi szakember, útikönyvek szerzője. Az utóbbi időben az írással más minőségben foglalkozik elsősorban: a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt vezetőjeként tevékenykedik. A bolt első évéről, a kortárs könyvfogyasztással kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük.
– Hogy jött a könyvkereskedés ötlete éppen most, amikor már világszerte egyre inkább kiszorítja a nyomtatott irodalmat a digitális?
– A könyvek világával természetesen nem most kerültem kapcsolatba, hiszen a 90-es években, 1994 és 2001 között a Bihari Napló vezérigazgatójaként könyvkiadással is foglalkoztam. Körülbelül 30 könyvet adtunk ki, akkor szűnt meg a kiadás, amikor külföldi tulajdonba került a lap. Egyébként Szilágyi Aladár szerkesztőkollégámmal letettük a könyvkiadói és terjesztési vizsgát Bukarestben, a könyvkiadáshoz ugyanis könyvkiadási tanácsos kellett, a vizsga épp ezt a képesítést biztosította.
A „mi időnkben" a Bihari Naplónak saját bódéhálózata volt, ahol a könyveinket is forgalmaztuk, illetve kb. négy éven át a szerkesztőség székhelyén a saját kiadású könyveken kívül nagyon sok más kiadványt is árultunk.
Akkoriban még egy ilyen, viszonylag kis stand is el tudott tartani egy embert, most már egy könyvesbolt is alig. 2007-ben pályát váltottam, Bukarestben dolgoztam pénzügyi területen, le is doktoráltam pénzügyből, a könyvektől viszont nem szakadtam el, a munkámhoz kötődő utazások tapasztalatait három könyvben írtam meg: Az én Amerikám, Muzulmán világ, illetve A sárkány fiai címmel.
2014-ben jöttem haza Bukarestből, azon a nyáron zárt be az Illyés Gyula Református Könyvesbolt, és jött egy megkeresés: nem vállalnám-e el a talpra állítását, egy fél év elteltével így nyílt meg újra az Illyés Gyula Könyvesbolt. Váradnak nem volt nagyobb magyar könyvesboltja, ennek kialakítása lett volna a cél, de naggyá nem igazán sikerült tenni, mert ahhoz nagyon sok pénz kellett volna, illetve ma már a váradi magyarság nem tud eltartani egy nagyszabású üzletet. Az erdélyi kiadók kínálata szinte teljesen hiányzott Nagyváradról, ezt a hiányosságot igyekeztünk pótolni, ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy ne kelljen Debrecenbe mennie annak, aki meg akar vásárolni egy frissen megjelent magyarországi kiadványt.
Kezdetben túlságosan is a magyarországi olvasói szokásokra koncentráltam, elsősorban a felnőttirodalom toplistáit követve, de hamar kiderült, hogy ez itt egyáltalán nem érvényes: az ottani sikerkönyvekből mondhatni egyik sem lett igazán kelendő. Profilt kellett tehát módosítani, nagy hangsúlyt téve a gyermekkönyvekre. Jelenleg a forgalmunk 80 százalékát ezek a könyvek teszik ki. Érdekes, hogy a klasszikus gyermekkönyvekből kicsi az eladás, mostanában a Bogyó és Babóca a divat, a kamaszok körében a Móra Könyvkiadó LOL-könyvek sorozata megy, új ifjúsági szerzők, mint például Leiner Laura könyvei vagy az Egyesült Államokból „importált" Egy ropi naplója, illetve a rajzfilmsorozatok könyves feldolgozása a sláger.
– Az, hogy a gyermek- és ifjúsági könyvek a kelendők, akár azt is jelentheti, hogy belőlük egy könyvolvasó generáció cseperedik fel.
– Így van, ezért is elsődleges célunk a fiatal, gyermekes családok figyelmének felkeltése. Hűséges vásárlóink az idősebb nemzedék tagjai is, ők viszont az úgynevezett 5 lejes könyveket keresik, melyek ára még a felhasznált papírt sem téríti meg. Ezeket a kiadók végkiárúsításban adják el, havonta több ezer példányt kellene eladnunk, hogy rentábilis legyen.
– Ez a korosztály annak idején hozzászokott az Olcsó Könyvtár, a Milliók Könyve és nem utolsósorban a Tanulók Könyvtára sorozatokhoz, melyek alapvető célja éppen az volt, hogy olcsón lehessen könyvhöz jutni.
– Minden bizonnyal ez lehet az ok, de tény, hogy nagyon hiányzik az a bizonyos tehetősebb középosztály, amely tudna többet áldozni a minőségi könyvekre, de nem teszi. És hát nagyon hiányoznak a könyvterjesztő hálózatok (sorra megszűntek), és nincs erdélyi nagykereskedés sem, pedig szintén nagy szükség volna rá. Nekünk, váradiaknak sokkal könnyebb eljutni a budapesti nagykerbe, mint mondjuk a belső-erdélyieknek. Elkezdtük az internetes könyvárusítást is, felfutóban van, de látványos eredményeink még nincsenek. A piacon vannak olcsó könyváruházak, amelyek megpróbálnak 2-3 százalékkal a piaci árak alá menni. A magyarországi webes változatok kínálata is látszólag olcsóbb, de az árkedvezményt „elmossa" a felszámított postaköltség.
– A helyi sajtóban gyakran látni, hogy csoportos gyermekfoglalkozásokat hirdet a könyvesboltjuk. Milyen tapasztalataik vannak?
– Havonta tartunk foglalkozást kisgyermekeknek, illetve időszakosan jönnek osztályok, amikor színészek olvasnak fel az újonnan érkezett vagy már kapható kötetekből. Elsősorban kisiskolásokat várunk, mivel egészen más a „megfogható" könyvet látni, mint képen, mert sokszor okozhat csalódást, ha a meghirdetett kép alapján rendelt könyv a valóságban más méretű. Határozottan állítom, hogy szeretik a gyerekek a polcok közti bóklászást, levesznek egy-egy kötetet, nézegetik, kellemesen telik számukra is az idő.
Ehhez természetesen együtt kell működnünk az iskolákkal: nem is panaszkodom, mert jók a kapcsolataink. Igyekszem beszerezni a kötelező olvasmányokat, csoportos rendeléseknél kedvezményeink vannak, a tankönyvcsomagok terén is szívesen segítünk. A kiadók is megkeresik az iskolákat, e téren lehetne esetleg egyeztetni a tevékenységet, de mi is megyünk iskolákba, elsősorban jutalomkönyvek ajánlatával.
Összegezve: végső soron nem szeretnék panaszkodni, de azt sem mondhatom, hogy bombaüzlet manapság a könyvkereskedés. Akinek fölösleges pénze van, nyugodtan vágjon bele, hiszen a gyermekkönyvek terén kifejezetten jól állunk, vagyis reménykedhetünk, hogy van még visszaút a könyvhöz. Az új kiadványokat egyébként sem lehet azonnal letölteni az internetről, több évnek kell eltelnie, amíg felkerülnek a kalózoldalakra, és akit igazán érdekel egy-egy új könyv, az biztosan betér a könyvesboltba.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását szorgalmazza az EMNT
A bevándorlási kvóták ellen megfogalmazott tiltakozási ívek aláírási folyamatáról, a honosítás eredményeiről és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívásának kezdeményezéséről számoltak be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői Marosvásárhelyen, az EMNT Klastrom utcai székházában.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a tanács valamennyi irodájában alá lehet írni a kötelező bevándorlási kvóták elleni tiltakozó íveket. Sándor Krisztina elmondta – az eltelt három hét alatt már ötezer aláírást sikerült gyűjteniük. Az irodákon kívül a következő napokban utcákra, terekre is kimennek az EMNT önkéntesei, hogy aláírásokat gyűjtsenek. Az országos ügyvezető elnök a november 27. – december 7. közötti időszakban megnövekedett magyarellenes antidemokratikus és alkotmányt, valamint kisebbségi jogokat sértő akciókra is felhívta a figyelmet (a csíkkozmási községháza eltávolított felirata, a csíkmadarasi zászlóügy, a Bihar megyei törvényszék zászlóügyben hozott döntése, a Csibi Barna és a Kárpátia zenekar énekesével kapcsolatos vádaskodások, és a kézdivásárhelyi Beke István-ügy). Ezek ellen határozott és közös, az egész erdélyi magyarság képviseletét felvállaló szervezeteknek, pártoknak össze kell fogniuk – hangsúlyozta.
Tiboldi László alelnök a honosítási eljárás eddigi eredményeiről számolt be. A 2011 óta tartó, 31 irodában zajló eljárás során több mint 231 ezer személynek segítettek a honosítási eljárásban, az utóbbi egy év alatt több mint 28 ezer személynek az anyakönyvi iratok beszerzésében, a Nemzeti Választási Iroda által kiküldött kérdőívek kitöltésében – az esetleg változott személyi adatok kiigazításában – is segédkeznek. Nagy könnyebbséget jelent, hogy a nagyobb irodákban konzuli napot tartanak, így már nem kell az igénylőknek Csíkszeredába vagy Kolozsvárra utazniuk.
Sándor Krisztina szerint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását szorgalmazza a tanács, december 10-i dátummal levelet küldött Kelemen Hunornak és Bíró Zsoltnak, azt remélve, hogy még az idén sikerül egy asztal mellé ültetni a magyar pártok vezetőit a soron kívüli kérdések megbeszélésére.
Cseh Gábor elmondta – nyílt levelet szándékoznak küldeni Kelemen Hunornak a marosvásárhelyieket sértő kijelentése ügyében. Elmondta: Marosvásárhely nem a bársonyszékek alkujának tárgya kell hogy legyen. És ne Bukarestből vagy Kolozsvárról mondják meg, hogy mi a jó nekünk. „Ebben a levélben felkérjük Kelemen Hunor országos RMDSZ elnököt, hogy kérjen bocsánatot a marosvásárhelyiektől, s amennyiben ezt nem teszi meg, nemkívánatos személynek nyilvánítja az EMNT Marosvásárhelyen” – jelentette ki Cseh Gábor. „Mi szeretjük a lecsót, még akkor is, ha Kelemen Hunor nem kedveli” – zárta a tárgyban tett felszólalását az EMNT alelnöke.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Tankó Gyula és a gyimesi szokásvilág
A gyimesfelsőloki Tankó Gyula nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, néprajzi író egész életútját meghatározta a gyimesi csángók sajátos kultúrája. Beleszületett abba a szokásvilágba, amelyből később avatott ismerőként igyekezett minél többet meríteni, és megismertetni írásai, könyvei segítségével.
1939-ben született Gyimesfelsőlokon, édesapja kisbíró, apja bíró volt a „kis magyar világban”. „Az oroszok bevonulása után apám volt az első bíró, amíg néptanács alakult, akkor kitették, és elment erdésznek” – elevenítette fel. Alig két éves korában gyermektelen nagynénje és nagybátyja vette örökbe, ez volt a szokás, ha „gyakran jöttek a gyermekek” a családban, de a földet sem akarták idegen kézre juttatni.
„Nevelőapám arra is gondolt, hogy lesz mellette valaki, aki őt felváltja. Vakációimban segítettem nekik a mezőgazdaságban, de a tanítóim arra ösztökélték őket is, hogy adjanak tovább iskolába. Saját gyermeküknek tekintettek, és egész egyetemig iskoláztattak. A nevelőanyám, aki csak négy osztályt végzett, gyönyörűen olvasott fel, emlékszem most is a versekre. Akkor kezdtem én is olvasni, megszeretni a verseket, és ez elkísért mostanig” – emlékezett.
Mint elmondta, Gyimesközéplokon a háború után olyan tantestület volt, akik közül sokakat büntetésből helyezett oda a rendszer. Nevelőanyját – aki nem engedte, hogy pionír legyen, mert akkor, a koreai háború idején valahonnan úgy értesültek, hogy a koreai gyermekeket a nyakkendőjüknél fogva akasztják fel – egy alkalommal elhívták a pedagógiai tanács elé. „Győzködték, hogy engedje meg, legyek pionír. Anyám tiltakozott. Az igazgató azt mondta, ha nem egyezik bele, akkor megállapítjuk, hogy maga egy reakciós. Anyám összehúzta a szemöldökét, s azt válaszolta, az lehet, de én nem tudom, az mi. Mint később megtudtam, alig bírták ki nevetés nélkül, s mikor kiment, az egyik jelenlévő megjegyezte, na, igazgató kartárs, jól megijesztette” – mondta el.
A középiskola elvégzése után az első felvételi vizsgája nem sikerült, most azt mondja, „hála Istennek”, mert akkor a jogra készült. Következett a katonai szolgálat, és a szocializmusból való kiábrándulás. „Elvittek Bukarestbe, majd a Duna-deltába. Akkor láttam meg én, hogy mit jelent a proletárdiktatúra” – emlékezett a politikai foglyokkal való találkozásra, akik több kényszermunka-táborban vágták a nádat.
Hazajött, elhelyezkedett, Csíkszentmihályon kultúrigazgató lett, és közben tanított. „Így jutottam el a tanügybe, mert a régi tanáraim is biztattak. Elvégeztem a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola magyar-román szakát, majd Kolozsváron, a Babes-Bolyai egyetemen szereztem diplomát. Amikor államvizsgáztunk, jött az itteni főtanfelügyelő, Becze Antal, megkérdezte, a csíkiak közül ki szeretne haza menni tanítani – akkor még nem volt kényszerű elhelyezés. Azt monda nekem: fiúka, te jössz haza, én elintézem” – emlékezett. Legelőször a gyimesközéploki központi iskolában tanított, Hidegségre kinevezték iskolaigazgatónak, két év múlva pedig a központi iskola igazgatója lett. „Iskolát építettünk, és úgy kezdtük az építkezést, hogy senki sem tudott róla, az iskolánál mindenki segített, gyűjtöttek egy bizonyos összeget, egy építésztechnikus elkészítette a rajzot, és a tanácsot kész tények elé állítottuk, a pénzt is átadtuk. Akkor építették a középloki nagy bútorgyárat, onnan is kaptunk építkezési anyagot, a fát a szülők hozták, elkészült az iskola és hozzá a műhely. Utána megfenyegették az néptanácselnököt és engem is, hogy bezárnak, de 1975-ben ezt csak így lehetett megvalósítani” – elevenítette fel. Több mint negyven évet tanított, és közel harminc évig volt iskolaigazgató.
Tankó Gyula életét meghatározta a gyimesi szokásvilág, a tánc és az ének. „Én ebbe beleszülettem, mert úgy szervezték a közösséget, hogy mindene volt a tánc és a népdal. A szórakozás is erről szólt, ez megmaradt, és beleivódott a gyermekekbe. Nekünk külön mulatságot rendeztek, akár gyermeklakodalom, akár serketánc, minden olyan természetes volt, hogy nem kellett tanítani. Egy-két ember megmutatta, a lakodalomba is elvittek, a táncban is ott lehettünk. Ha jó szeme és ritmusérzéke volt valakinek, elsajátította azt, ha nem, a nagyobb testvérek tanították, még az istállóban is gyakorolták. Természetes volt, mint a népdalok éneklése is. Én közben szerelmese lettem a keserveseknek. Jött Kallós Zoltán bácsi, énekeltem neki, a táncokat végigfilmezték” – emlékezett.
Tankó Gyula szerint a több mint ötven keservesből fel lehet építeni az emberek sorsát. Néprajzi gyűjtéseinek alapját a megélt hagyományok jelentik. Írásaiban, köteteiben ez az egykor virágkorát élő szokásvilágot igyekezett felvillantani, amely, mint mondja, időközben lassan megváltozott, a táncok, énekek a mindennapokból felkerültek a színpadra. „Az én gyermekkoromban a tánc úgy kezdődött, hogy a zenész felült az őt megillető helyre, húzni kezdte a lassú magyarost, vagy ő vagy a felesége elkezdte az éneket, s akkor mindenki énekelt, és mindenki a saját sorsára gondolt azzal a keservessel, s ez egy közösséget összeölelt” – emlékezett.
Számos dolgozata, tanulmánya jelent meg különböző kiadványokban, könyveiben a gyimesi csángók életvitelét, szokásai örökítette meg, de gyűjtött népi humort, és társszerzője Gyimesközéplok monográfiájának is. Több alkalommal díjat nyert a Kriza János Néprajzi Társaság és a Budapesti Néprajzi Múzeum, valamint intézmények néprajzi gyűjtő pályázatain.
A Kriza János Néprajzi Társaságnál került kapcsolatba Nagy Olga folklórkutatóval, aki – miután elolvasta első könyvét – azt írta róla, hogy látszik az, hogy nem idegen jött gyűjteni a vidékre, hanem a szerző magától kérdezi azt, amit leír. Legújabb, megjelenés előtt levő könyvében azt igyekszik bemutatni, hogy a régi táncok, énekek, szokások által meghatározott csángó életforma miképpen változott, alakult át. „Nagyon szerencsés korban születtem, akkor amikor még a csúcson volt mindez. Azt éltem meg, ahogy minden lassan kimarad, megváltozik, és a színpadra kerülnek a táncok, énekek. Ott is gyönyörűek, a világ csodálja, de tanítani kell. S nekünk nem kellett, mert belénk ivódott” – zárta a beszélgetést Tankó Gyula.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Nyomot hagyni az időben
A háromszéki ember számára fontos a kultúra, ezért olyan vezetőket választ, akik számára a kultúra prioritást jelent. Ezért is jár ma Sepsiszentgyörgy jó úton, hogy kulturális nagyhatalom legyen Erdélyben – mondja Lakatos Mihály, aki idén szeptemberig a sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központnak volt az igazgatója.
– 2011 szeptemberétől 2015 őszéig a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetője volt. 2011 őszén azt nyilatkozta, hogy kis pénzből nagy focit szeretne játszani. Sikerült Szentgyörgyöt kulturális nagyhatalommá varázsolni?
– Szögezzük le először is, hogy a Puskás Öcsi-féle szállóige mögött nagy életbölcsesség lapul. Azt azonban rendszerint szem elől tévesztik, hogy ebben a szállóigében nem a „nagy pénz” a kulcsfogalom, hanem az, amelyik meg sem jelenik benne: a tehetség. Tehetség híján nagy pénzért sem tud senki nagy focit produkálni. Puskás ezt nyugodtan kijelenthette, de őutána bizony már elég kevesen… De mielőtt még az a benyomás keletkezne, hogy szerénytelenül az intézetvezetés Puskás Öcsijének képzelem magam, gyorsan pontosítanék: 2011-ben is arra gondoltam, hogy ha van elegendő kreativitás és merészség az emberben, akkor szerényebb eszközökkel is képes maradandót vagy legalább emlékezeteset alkotni. Más szóval: bíztam magamban, ami nem elítélendő tulajdonság, ha vezetői beosztást vállal az ember. Az önbizalom egyik pillére az volt, hogy a rendezvényszervezést húsz évvel korábban kezdtem, így már voltak némi ismereteim e téren, a másik meg, hogy a munkámból kifolyólag már korábban igen jó kapcsolatom alakult ki mind az anyaországi, mind a határon túli (nemcsak erdélyi) kulturális élet számos meghatározó szereplőjével. E kapcsolatrendszerben aztán nem is kellett csalódnom. Mindazonáltal Sepsiszentgyörgyöt nem én varázsoltam kulturális nagyhatalommá, s ha ma mutat efféle jeleket, akkor azt önmagának köszönheti. Ez nem udvariaskodás, semmi okom rá, nem akarok indulni a polgármesteri székért. Ez egy vegytiszta képlet eredménye: a szentgyörgyi, a háromszéki emberek számára fontos a kultúra, ezért olyan vezetőket választottak, akik számára a kultúra prioritást jelent. Ettől kezdve az út ki volt kövezve. A kultúra szerencsés csillagzatát csak erősítette az, hogy a helyi kulturális intézmények élére olyan fiatal, ambiciózus vezetők kerültek, akik akartak, mertek és tudtak tenni a térség kultúrájáért. És ehhez ötleteik is voltak. Egyszer mondtam is viccesen Antal Árpádnak, hogy valamikor úgy fogják számon tartani ezt az időszakot, mint Sepsiszentgyörgy fénykorát. De azt hiszem, ez nem vicc. Ennek a pezsgő életnek az én intézményem, mint az anyaország képviselője, egy sajátos színfoltja volt. Előzetes terveimnek mintegy nyolcvan százalékát sikerült megvalósítani. S ha a hátrahagyott, de már többé-kevésbé előkészített programok is megvalósulnak, ez a mutató fennebb is kúszhat. De számomra nem is a mennyiségi mutatók számítanak, hanem az, hogy sikerült-e nyomot hagynunk az időben. Bármilyen jó is egy rendezvény, a következő héten jön egy másik, és gyorsan feledteti az előzőt. Ez természetes. Ám ha sikerül olyat alkotnunk, ami átível az időn és összeköt bennünket az utánunk következő generációkkal, az már valami. Az egy olyan üzenet, ami a jövőben is visszhangzik. A négy évnyi programkavalkádban van néhány, amit mérföldkőként tartok számon: pl. a Siculicidium 250. című képzőművészeti pályázatunk nyomán keletkezett tematikus tárlat, hagyományos és digitális műalkotásokkal. Ez megmarad, és ötven–száz év múlva is tudni fogja az utókor, hogy korunk művészei hogyan vélekedtek a Siculicidiumról. De ilyen a Gábor Áron 200. című irodalmi pályázatunkra született egyfelvonásos színmű is, illetve az, hogy szívós munkával és némi anyagi támogatással sikerült áttörést elérnünk a Hamvas Béla-életmű tekintetében is: 2013 decemberében megjelent az első román nyelvű Hamvas-kötet, a Filosofia vinului. Amint az várható volt, a román értelmiség körében nagy sikert aratott a mű (külön öröm, hogy a Sepsiszentgyörgyön élő Hubbes László a fordítója!), és megnyitotta a kaput az életmű további darabjai számára is.
– A szentgyörgyi központ a bukaresti Balassi Intézet fiókjaként működik – hogyan kell elképzelni a két intézet közötti együttműködést?
– Az együttműködés a lehető legegyszerűbb módon történik: közös programokat tervezünk, „kölcsönadunk” egymásnak produkciókat (a költségek is megoszlanak így, és az előadók érdeke is az, hogy ha kiutaznak Romániába, minél több helyen tudjanak fellépni), minden úton-módon segítjük egymást. Az érdekek és a központi előírások is ezt diktálták számunkra. Az már csak ráadás, hogy Kósa Andrással emberileg is jó, baráti kapcsolatot ápoltunk. A munkamegosztás szerint a bukaresti intézet elsődleges célcsoportja a román nagyközönség és a román kulturális élet szereplői, míg a sepsiszentgyörgyi fiókintézeté az erdélyi magyar közösség és kultúrája. Ez természetesen nem jelent merev elhatárolást, ha lehetőség nyílt rá (márpedig nyílt), mindketten bekalandoztunk egymás „felségvizeire”. A bukaresti intézet számos programot bonyolított Erdélyben, mi román nyelvű Hamvas-művet jelentettünk meg, vagy román–magyar írótábort szerveztünk Árkoson. Sőt, kezdeményeztük, hogy közel fél évszázados kihagyás után kétkötetes román nyelvű antológiában juttassuk el a kortárs magyar irodalom értékeit a román olvasókhoz. Egy vers- és egy prózakötetről van szó. Az ehhez szükséges pénzt is elnyertük az NKA-tól, de a teljes körű megvalósításra már nem maradt időm. Bízom benne, hogy a bukarestiek valóra váltják ezt az álmomat… Úgy hiszem, a magyar–magyar kulturális kapcsolatokat is sikerült fejleszteni, hiszen számos olyan előadót hívtunk meg, aki korábban egyáltalán nem járt Erdélyben. Arra is hangsúlyt fektettem, hogy olyan műhelyek, alkotók is eljöjjenek, akik annak ellenére, hogy valódi értékeket alkottak, nem feltétlenül tartoztak a kánonalkotók preferáltjai közé, mint pl. a Hitel, a Kortárs, a Műút című folyóiratok, vagy Temesi Ferenc, Ács Margit, Hász Róbert, Ferdinándy György és mások. Úgy vélem, sikerült ezáltal némileg árnyalni pl. a kortárs magyar irodalomról kialakult összképet. De először járt a Székelyföldön az egri Gárdonyi Géza Színház vagy a Harlekin Bábszínház társulata is. A magyar nemzet története című, három éven át bonyolított előadássorozat folyamán pedig jeles kortárs történészek egész sora fordult meg a Székelyföld középiskoláiban, és e fellépéseknek feltehetőleg még lesz hasznos utóélete.
– Szentgyörgy is pályázik az Európai Kulturális Főváros címre – mennyiben növelheti az esélyeit az a tény, hogy a városban működik egy ilyen kulturális intézet?
– Az biztos, hogy az intézet létét nem fogják a negatívumok közé sorolni… Amiként az is biztos, hogy nem ez lesz a döntő tényező. Ez év elején fordítottam le Klaus Johannis Pas cu pas című könyvét, amiből az derült ki számomra, hogy a komoly munka, a vonzó programkínálat és a jó kapcsolatok együttesen segíthetnek hozzá egy várost a cím elnyeréséhez. Mindhárom tényező egyformán nyom a latban, és együtt kilencven százaléknyi esélyt biztosítanak a sikerre. A fennmaradó tízet jelenti a csillagok szerencsés együttállása… Szerencsére, egy ilyen munka eredményei nem mennek veszendőbe akkor sem, ha a végső siker elmarad. A kapcsolat a várossal élő volt a korábbi években is, a szervezők rendszeresen megkerestek bennünket, akkor is, ha ezek nem mindig materializálódtak konkrét programokban. Ám azt elmondhatom, hogy egyetlen olyan programunk sem volt a négy év alatt, mely során ne működtünk volna együtt valamely városi vagy megyei intézménnyel. Azt hiszem, ezt nevezik szerves kapcsolatnak…
– S ha már Szentgyörgy – mennyire volt szerencsés Szentgyörgyön létrehozni ezt az intézményt? Miért nem Vásárhely vagy Kolozsvár?
– Az, hogy Szentgyörgyre került, nem szerencse kérdése. A viccbeli négy pszichológus állítólag csak úgy tud becsavarni egy villanykörtét, ha a körte is akarja. Nos, a háromszékiek nagyon akarták ezt az intézményt, így lett az övék, és nem másé. Azt tapasztaltam, hogy a háromszékiek – és itt döntően a polgárosult, az effajta jó hagyományokat továbbéltető rétegről van szó – kultúraszerető, igényes és öntudatos emberek. Nem tudom, máshol előfordult-e már, hogy a közönség a szünetben faképnél hagyja egy budapesti társulat „szórakoztató” előadását csak azért, mert nem felel meg az igényszintjének…? Világos, hogy az évtizedek alatt a Tamási Áron Színház igényes előadásain, a Gyárfás Jenő Képtár, a Magma, a Székely Nemzeti Múzeum, újabban az Erdélyi Művészeti Központ stb. tárlatain nevelődött közönségnek bármit nem lehet „lenyomni a torkán”. És ez jó jel. Azt jelenti, hogy Szentgyörgynek felnőtt közönsége van. Ezek után nem lehet kérdés, hogy jó helyen van-e az intézet ebben a városban. Ami Vásárhelyt és Kolozsvárt illeti, ott nemcsak a rendezvények hatása, hanem maguk a rendezvények is gyakran „látszottak”. A helyi (városi, megyei) kulturális intézményektől eltérően mi mindig is Székelyföldben, Erdélyben gondolkodtunk. Fehér hollónak számít az a program, amelyet csak egy helyszínen mutattunk be. A magunk ereje szerint tehát bővítettük a Kárpát-medencei magyar kulturális teret, ha teljessé tenni nem is tudtuk. A Székelyföldön kívül voltak programjaink Brassóban, Nagyszebenben, Zilahon, de még Szilágycsehben is. Egy kétszemélyes intézmény esetében ez sem elhanyagolható teljesítmény.
– Négy év intézményvezetőként, de mégis a kultúra, az irodalom közelében: mennyire volt inspiráló saját alkotói énjére, sikerült-e Szentgyörgyön a prózának, a drámának is teret szentelni?
– Ez a munka a kreativitásról szól. Itt nincs rutin, nincs sorozatgyártás. Minden program, minden előadó más, mint az előző vagy a rákövetkező, egyéniséged más-más oldalát veszi igénybe, s neked rá kell hangolódnod, valamennyire bele kell ásnod magad minden témába, legyen az irodalom, sport, gasztronómia vagy építészet. Nem ültetheted ki a vendégedet a közönség elé, azzal, hogy mondja el, mit csinál, mert te nem értesz hozzá. Előtanulmányokat kell folytatni, szövegeket kell írni, kérdéssorokat összeállítani, úgy, hogy a színvonal se szenvedjen csorbát. Aztán le kell vezetni a műsort. Igen gyakran én láttam el a moderátori, műsorvezetői szerepkört is, de nem ritkán egész műsorok forgató- és szövegkönyvét magam írtam meg. És ez – hadd mondjam „pestiesen” – „leszívja az energiáidat”. Talán ennek is tudható be, hogy a négy év alatt mindössze három-négy vers, néhány műfordítás és nyolc-tíz tanulmány született a tollamból.
Demeter Zsuzsa
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ellenünk dolgozó államapparátus
Ha emlékezetem nem csal, 1986 nyarán történt, miután Magyarországon, az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Erdély története három kötetben. A Bukarest melletti kaszárnya klubtermébe tereltek össze mindenkit egy hosszú agytágítóra, aminek előzményeiről akkor még semmit nem lehetett tudni. A tisztek körül ügyködő egyik román katonatársunk súgta oda a kisebb csoportba verődött magyaroknak, hogy titeket most kinyírnak. A szokásos bozgorozáson és egyéb megaláztatásokon edződött elsőéves erdélyi magyar sorkatonáknak nehéz volt elképzelniük, mi lehet még ennél is rosszabb. Nos, a következő két órában kiderült, hogy a szellemi terrornak olyan fokozatai vannak, amit erdélyi magyar fiatalemberek még nem tapasztaltak meg. A magyarság és a magyar nemzet történelme iránti gyűlölet fröcsögött a szólásra emelkedő ezredesek, politikai tisztek és egyéb ügynökök szájából. Röpködtek a súlyos szavak, miközben néhány székelyföldi katonatársammal döbbenten álltunk, mert a Ceauşescu-éra általunk megtapasztalt stílusához képest is elképesztők és fájdalmasak voltak az Erdély történelméről magyarul megjelent könyv margójára elhangzó vádak. Az országszerte megtartott elhatárolódó gyűlések nyílt magyarellenes uszításai hamar beivódtak a hétköznapokba, és a még normálisnak mondható magyar–román emberi kapcsolatokat is megmérgezték.
Én akkor, húszévesen ismertem meg a román nemzeti sovinizmus igazi arcát, és valamiért úgy gondoltam, ez lehet a mélypont. Sok idő azonban nem telt el, hogy rájöjjek: ennél van lejjebb is, az ízelítőt pedig meghozta 1990 véres marosvásárhelyi márciusa és az azt követő évek. Már nem zártkörű, belső gyűléseken folyt az uszítás, hanem milliós nagyságrendű nyilvánosság, a tv- és rádió-kerekasztalok nagyközönsége előtt.
A kilencvenes évek Har-Kov jelentése kapcsán csúcsra járatott magyarellenesség köszöntött vissza a napokban a román nemzeti ünnep táján hasonló intenzitással és alapos előkészítéssel. Ugyanazok a belügyi szervek és embereik, akik a nyolcvanas években ügyködtek, folytatják ott és ugyanazt, amit 1989 decemberében abbahagytak. A magyarellenesség színpadán csak a díszlet változott: a szereplők és a betanult szöveg ugyanaz.
Az ellenünk felhergelt közvélemény megvezetéséhez mindig elegendő egy könyv, egy magánterületen felállított szobor, egy bombának tűnő petárda, a székely zászló, a kétnyelvű felirat, de bármi, ami köré beteges képzelődéssel Erdély elszakadását lehet vizionálni. Egész államapparátus, hatalmas gépezet dolgozik ezen.
Csak mi bírjuk szusszal.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vessenek véget Székelyföld megbélyegzésének
Vessenek véget Székelyföld és az erdélyi magyarság megbélyegzésének! – fakadt ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a közgyűlés tegnapi soros ülésén. Előzőleg Kulcsár-Terza József figyelmeztetett arra, hogy nem normális az a folyamat, ami az utóbbi időszakban a megyében zajlik. Kulcsár-Terza József a december 1-je előtti történéseket elevenítette fel: Sepsiszentgyörgyön a román katona szobra mellől állítólag eltűnt a román zászló, és azt székely zászlóra cserélték, de nincs rá bizonyíték. Kézdivásárhelyen csillagszóró birtoklása miatt robbant ki a cirkusz. Ha ez így folytatódik, újból ki lehet nyitni a politikai börtönöket – mondotta. Elmesélte, a Területi Közrendészeti Hatóság szerdai ülésén kérte, hogy tűzzék napirendre a kedélyeket borzoló kérdéseket, de az alprefektus azzal hárított, hogy majd januárban. Ezt most kellett volna, amikor feszültség van a megyében. Sabin Calinic ügyvéd, szociáldemokrata tanácstag, a hatóság elnöke elmondta, hivatalos információkat kértek a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságtól, ha megjön a válasz, akkor megtárgyalhatják az ügyet, másként csupán pletykák, sajtóhíresztelések alapján beszélhetnek, aminek nincs értelme.
Tamás Sándor tanácselnök nem tartja normálisnak, hogy a közrendészeti hatóság arról tárgyal, hogy egyik tagjának a parkolójegyét kifizessék-e vagy sem, miközben olyan események történnek a megyében, amelyektől az utóbbi időben hangos a sajtó. Mindez korábban kezdődött, már a román nemzeti ünnep előtt egy magyarországi együttes koncertjén erődemonstrációt tartott a hatalom. Nem természetes, hogy közel két hete kollektív megbélyegzésben részesül Székelyföld és az erdélyi magyarság. Az jelenik meg a központi sajtóban, hogy a székelyek génjeikben hordozzák a terrorizmust. Amennyiben Kézdivásárhelyen terrorveszély gyanúja állt fenn, miért nem léptek idejében, miért kellett azt a nemzeti ünnep előtti napra időzíteni? Ki látta, hogy Sepsiszentgyörgyön a román lobogót székely zászlóra cserélték? Hol vannak a bizonyítékok? – tette fel a szónoki kérdéseket. Ha vannak, mutassák be, mert megmételyezték a közhangulatot, egyre fokozódnak a Székelyföld-, valamint magyarellenes megnyilvánulások. A Regátban a bukaresti Dinamo és Iaşi csapata közötti futballmérkőzésen azt ordítja a közönség, hogy kifelé a magyarokkal az országból! Ez nem természetes. Megengedhetetlen, hogyan manipulálják a közvéleményt, elfogadhatatlan, hogy kollektív megbélyegzést alkalmaznak. Az elnök kikelt a román hatóságok által alkalmazott kettős mérce ellen is. Amikor székelyföld-zászlót vontak fel itteni településeken, pereket varrtak a nyakunkba, ám Gura Humorului városban ünnepélyes keretek között fel lehetett vonni egy történelmi régió, nevezetesen Bukovina – mely ugyanúgy nem közigazgatási egység, mint Székelyföld – lobogóját. Ezt filmbejátszással is illusztrálta. Még két kisfilmet mutatott be. Az elnök elmondta, három éve a prefektúra előtt kifeszített román zászlót valaki elhasította. Ki volt az, miért nincs meg a tettes, amikor a teret nyolc kamera figyeli? Tavaly, amikor festékkel öntötték le a Székelyföld-táblát, másnap letették a rendőrségen az egyik kamera felvételét, amelyen látszik, amint a tettes odamegy, ráloccsantja a festéket, majd elszalad. (Ezt is bemutatta.) A rendőrség miért nem azonosította azóta sem az elkövetőt? Az elnök elítélte a csíkszeredai Csibi Barna cselekedetét, hogy elégette az Avram Iancu román nemzeti hőst ábrázoló szalmabábut. Eljárást indítottak ellene, jól tették, megérdemelte – mondta. Ám amikor román fiatalok a székely nemzeti hős, Gábor Áron kökösi emlékművét levizelték, arra végezték dolgukat, s tettüket le is filmezték, és megosztották a világhálón, mi történt? Tamás Sándor elmondta, mindhárom elkövetőt azonosították, névvel, lakcímmel együtt átadták az ügyészségnek. Azt a választ kapták, hogy nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Az elnök ismételten kijelentette, ő személy szerint és az RMDSZ is elítél mindennemű terrorista jellegű cselekedetet, nemzeti jelképek elleni merényletet, bármely oldalról történnének. De elutasít minden kollektív megbélyegzést, a közvélemény 25 éve történő manipulálását.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bizonyítékokat követelnek
Kulcsár-Terza „bombát” keres
Közel egyórás késéssel kezdődött a Kovászna megyei tanács tegnapi ülésén a napirendi pontok vitája, miután a tanácsosok előzetesen a kézdivásárhelyi történésekkel, illetve a román zászló állítólagos eltűnésével kapcsolatosan fejtették ki álláspontjukat.
A hangot Kulcsár-Terza József MPP-s tanácsos adta meg, aki „nem mert” leülni székére, mert hátha valaki egy bombát helyezett el alája. A Magyar Polgári Párt (MPP) megyei szervezetének elnöke bejelentette, ma van fiának a születésnapja, rendeltek tortát csillagszóróval, és pizzával kínálják meg a vendégeket.
„Ha ezért valakiről azt lehet mondani, hogy terrorista, akkor holnap talán engem is le tudnak tartóztatni, meghurcolni, mert terrorista vagyok”, mondta, majd meghívta tanácsos kollégáit is az ünnepségre. Azt is kifogásolta, hogy a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) ülésén az alprefektus nem kívánta napirendre tűzni a két eset megtárgyalását, mire Sabin Calinic szociáldemokrata tanácsos elmondta, a rendőrség szerint léteznek felvételek az ismeretlen katona szobra mellett történt „zászlócseréről”, ezeket azonban egyelőre nem hozhatják nyilvánosságra. A kézdivásárhelyi esetről pedig az ATOP hivatalos tájékoztatást kér a DIICOT-tól, mivel nem lehet csak „sajtószemle” alapján intézményes vitát folytatni, tette hozzá Calinic.
Tamás Sándor tanácselnök „megnyugtatta” Kulcsár-Terzát, hogy biztonságban helyet foglalhat székén, majd az elmúlt napok történései kapcsán aláhúzta, a legnagyobb gond az, hogy megbélyegezték a székelyföldi embereket, a magyar közösséget. Mint mondta, rengeteg kérdőjel vetődik fel, hogy valóban kicserélték-e Sepsiszentgyörgyön a románt székely zászlóra, de kérdések merülnek fel a kézdivásárhelyi esettel kapcsolatosan is. Tamás átláthatóságot kért, illetve a manipulációs hullám és a kollektív megbélyegzés leállítását, majd megjegyezte, az emberek igazságot akarnak, és nap mint nap azt a kérdést fogalmazzák meg, hogy miért van kettős mérce ebben az országban.
Ebben a kontextusban megemlítette, hogy miközben a székely zászlót nem szabad kitűzni Sepsiszentgyörgy főterén, addig Gura Humorului városban fel lehetett húzni Bukovina zászlaját. Megjegyezte: elítéli Csibi Barna tettét, aki felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló bábut; ugyanúgy kérték a háromszéki elöljárók, hogy vonják felelősségre azokat a román fiatalokat is, akik pár évvel ezelőtt meggyalázták a kökösi Gábor Áron-emlékművet, de az ügyészség részéről az a válasz érkezett, hogy tettük nem veszélyes a társadalomra nézve.
Utólag lapunknak elmondta, szerda este Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel közösen találkoztak Matthew B. Jones-szal, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének politikai attaséjával, akit részletesen tájékoztattak az elmúlt napok eseményeiről. „Nyilván, arra kértük őt is, hogy lehetőségeik függvényében figyeljenek oda ezekre a kérdésekre, és segítsenek abban, hogy egy közösséget ne bélyegezzenek meg ebben az országban, mert meggyőződésem, hogy mindig a hatalmon lévők felelőssége az állam és egy nemzeti közösség közti viszony milyensége”, nyomatékosítottaTamás.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely