Tőkés: őket minősíti, ha visszavonják a kitüntetésemet
Bevallása szerint nem foglalkoztatja túlságosan Tőkés Lászlót, hogy a kormánypártok visszavonnák az 1989-ben vállalt szerepéért adományozott Románia Csillaga Érdemrendet. Erről az európai parlamenti képviselő a Népszabadságnak adott interjúban beszélt.
„Az állampolgárságomat nem féltem, a románok jó politikusok, és ilyen otrombaságot nem követnének el. Lehet, hogy a kitüntetést visszavonják, ám ez az ő dolguk, őket minősíti. Mi a nyolcvanas években nem a majdani kitüntetések reményében szálltunk szembe a diktatúrával” – jelentette ki.
A román-magyar viszonyról elmondta: csak akkor javulhatna, ha a romániai kisebbségpolitikában is rendszerváltozás áll be. „Romániának szakítania kellene Erdély elrománosítási politikájával” – fogalmazott. Szerinte ehhez Bukarestnek Szembe kellene nézni a nacionalista, soviniszta, homogenizációs politikával.
Kérdésre válaszolva Tőkés elismerte: nem létezhet erdélyi magyar politika Bukarest nélkül. „Bukarest, Budapest és Brüsszel megfelelő egyensúlyi viszonyban egyaránt fontosak számunkra, de ne Bukarest felől nézzük a világot, hanem Erdély felől nézzük Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt” – mondta.
Az EP-képviselő nagyon jónak nevezte az RMDSZ regionalizáció terén folytatott politikáját. „Az autonómiával kapcsolatos politikájuk is javult. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek jól jön ez az ellenzéki állapot, kihozza belőle a lehető legjobbat, és ezen a ponton volna lehetőség a találkozásra, az együttműködésre” – mondta a közelgő európai parlamenti választások kapcsán.
Maszol.ro

Tőkés nagyon kemény üzenetet küldött a román elitnek
A kisebbségi politikában csak a nyers erő számít; nem lehet gyáván, vagy engedékenyen eredményt elérni, ezért sürgettem határozottabb anyaországi fellépést Tusnádfürdőn – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Népszabadságnak. Beszélt magyar összefogásról, és arról is, hogy Bukarestnek szakítania kell az évszázados nagyromán sovinizmussal.
Tőkés az interjúban elmondta: erő felmutatása nélkül nem lehet Erdélyben politizálni. Az önfeladás korszakának véget kell vetni: túl sokszor csapták már be az erdélyi magyar politikusokat román kollégáik, és túl sok egyoldalú gesztust tettek már a romániai magyarság képviselői, és Budapest is a szocialista kormányzat alatt románoknak. Szerencsére elkezdődött valami változás: az európai parlamenti képviselő kitért arra, hogy a kormány végre határozottabban kiáll a határon túli magyarság mellett, mint a szocialisták idejében, és hogy a Fidesz is támogatja a döcögve, de lassan talán révbe érő erdélyi magyar összefogást. Basescu színjátéka
El volt döntve, hogy belekötnek majd valamibe – kommentálta a Bálványosi Szabadegyetemen történteket Tőkés. Mint ismert, az EMNT elnöke a tusnádfürdői rendezvényen felvetette: Magyarország vállalhatna védhatalmi státust Erdély fölött, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol fölött. Tőkés Orbán Viktor beszéde után ismertette ezt az elképzelését, a magyar miniszterelnök akkor még úgy vélte, hogy a magyar és román kormány viszonya „alakulófélben van”, Traian Basescuval pedig „nyílt, őszinte, hazafias együttműködésben állunk”.
Tőkés kifejtette: a román államelnök sokáig megértő arcát mutatta a magyarok felé, akik Erdélyben „ki vannak éhezve arra, hogy emberszámba vegyék őket”. Ennek azonban kizárólag politikai célja volt: a magyarok szavazataival került hatalomra, majd a magyarok passzivitásával tarthatta meg azt. Azonban mióta a politikai süllyesztő közelébe került, ő is elővette a magyar kártyát – erre következtettek politikai elemzők is.
Magyarellenes a román politikai elit
A román államelnök a tusványosi események után „pofátlannak” nevezte a magyarországi politikusokat, Tusnádfürdő betiltását, és Tőkés román állampolgárságától, valamint állami kitüntetésétől való megfosztását is javasolta – ez utóbbival egyébként Victor Ponta miniszterelnök is egyetértett.
Tőkés az interjúban ezekre annyit reagált: nem kitüntetésekért szálltak harcba a kommunista diktatúrával a nyolcvanas években, ha az ezért járó Románia Csillaga kitüntetését elveszik, az a román politikusokat minősíti.
Tőkés elmondta: Basescu és Ponta éppúgy magyarellenes, ahogy a szenátus elnöke is az; és az államelnökhöz hasonlóan bármelyikük kész elővenni a magyar kártyát, ha érdeke úgy kívánja. Ebben nincs különbség a politikai oldalak között, bár a probléma sokkal régebbi és mélyebb gyökerű a napi politikai csörtéknél. A román és a magyar félnek is van szerepe abban, hogy idáig jutottak a két ország közötti kapcsolatok, de a majd' évszázados erőszakos román nagynemzeti politikához képest mi legfeljebb napi hibákat követhetünk el – tette hozzá a püspök.
Ne bántsd a magyart!
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Bukarestnek be kell fejeznie Erdély elrománosítását, ha jobb viszonyra akar törekedni Magyarországgal. Románia kilencven éve dolgozik az erdélyi magyarság elsorvasztásán, beolvasztásán, folyamatosan fokozott kisebbségi helyzetbe szorítják és hátrányosan megkülönböztetik a magyarokat. Romániának abba kell hagynia a történelmi sérelmekre való hivatkozást is, és bocsánatot kell kérniük a magyaroktól az azóta elkövetett bűnökért: „ami Trianon előtt történt, az történelem, ami pedig Trianon óta történik, az folyamatos jelen” – foglalta össze Tőkés. A püspök elmondta azt is, hogy nincs alapja a román félelmeknek: az erdélyi magyarok lojálisak a román államhoz, és Budapestnek sincsenek revíziós törekvései. Tehát Erdéllyel kapcsolatban a magyaroknak nincsenek mögöttes szándékai, pusztán a jogaikat és önrendelkezésüket akarják kivívni. Jól áll nekik az ellenzékiség
A püspök kitért az RMDSZ-szel való viszonyára is: szerinte az RMDSZ csúcsvezetősége nem hajlandó felismerni, hogy már nem ők az erdélyi magyarság egyedüli képviselői; ha a párt le tud mondani egyeduralmi törekvéseiről, a romániai magyarság méltó képviselethez juthat az EP-választások által Brüsszelben is. Amire még szüksége lenne a romániai magyar pártnak, az egy szemléletváltás: Tőkés szerint nem szabad csak a román kormánytól – és az abban esetleg betölthető kormányzati pozícióktól – várni a változásokat. „ne Bukarest felől nézzük a világot, hanem Erdély felől nézzük Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt.”
Még mindig vannak ellentétek, de az egyeztetéseknek, nyílt vitáknak köszönhetően a helyzet folyamatosan javul. Tőkés kifejezetten jónak értékelte az RMDSZ regionalizációval kapcsolatos politikáját. A pártból a „lehető legjobbat hozza ki az ellenzéki állapot”, közelebb kerültek az emberekhez, és ez megteremtette a lehetőséget az együttműködésre – tette hozzá. A régióátszervezés elleni nagy, októberi demonstráción már minden nagyobb erdélyi magyar politikai formáció együtt fog menetelni.
Újabb régiósítási tervek
Időközben kiderült, a három székelyföldi megye (Maros, Hargita és Kovászna) Brassó megyével alkotna közös fejlesztési régiót a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) legújabb elképzelései szerint. A román hírtelevíziók és hírügynökségek úgy tudják: a PSD vezetői támogatnák, hogy a jelenleg hat megyét magába foglaló központi fejlesztési régió két legnagyobb városát, Brassót és Nagyszebent különválasszák, s két kisebb fejlesztési régióba sorolják. A tengerparti tanácskozáson részt vevő Victor Ponta pártelnök-kormányfő úgy nyilatkozott, nem kell megvárni, amíg a jövőre esedékes alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy közigazgatási régiók alakuljanak: a kormánytöbbség már idén ősszel növelheti a létező fejlesztési régiók számát. VZ, mno.hu
Erdély.ma

Régiók, még az Alkotmány módosítása előtt – Ponta az ellenzékkel is beszélne
A PSD Országos Ügyvezető Tanácsában szó esett arról a variánsról, hogy Romániát tíz régióra osszuk fel, jelentette ki Victor Ponta kormányfő tegnap, rámutatva, hogy ezt a variánst meg kell vitatni az USL-ben, és beszélni akar az RMDSZ-szel, a PPDD-vel és a PDL-vel is erről a témáról.
„Hogy őszinte legyek, tapogatóztam kissé az USL szintjén is. Én azonban beszélni akarok az ellenzék minden pártjával, mivel a régiósítás projektje nem csak az USL projektje, hanem Romániáé, és hajlandó vagyok mindenkivel asztalhoz ülni ebben a témában” – mondta Ponta.
Leszögezte, úgy döntöttek, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag megvalósítják a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből. „Úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük az USL-ben, a parlamenti frakciókban, a kormányban, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag valósítsuk meg a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből, hogy egyszerűbbé tegyük a dolgokat a román állampolgárok számára, ne kelljen mindenkinek feljönnie Bukarestbe. Ugyanakkor készítsük elő sokkal jobban az európai alapok lehívását a 2014-2020-as időszakra” – mondta Ponta.
Korábban Ponta kijelentette, hogy ősszel módosítani kell a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvényt, azaz ki kell alakítani a régiókat még az alaptörvény módosítása előtt.
Ponta leszögezte: meg kell állapítani, hogy milyen intézmények kerülnek át a kormánytól a régiókhoz, a helyi struktúrákhoz, mivel január elsejétől kezdetét veszi az EU új költségvetési terve, és Románia fel kell legyen készülve.
„Bebizonyosodott, hogy a Bukarestben felhalmozott szélsőséges központosítás nehezíti a dolgokat, és annál jobban mennek a dolgok, minél több hatáskört és erőforrást engedünk át a régiónak, a megyének, a városnak” – fűzte hozzá Ponta.
Szociáldemokrata források pénteken a Mediafaxnak azt nyilatkozták, hogy a PSD Országos Állandó Tanácsának ülésén szóba került, hogy Romániát tíz régióra osszák fel, de Brassó és Nagyszeben külön-külön régióba kerüljenek.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Nemet mondunk a ciánra! – Tőkés és Szilágyi tiltakozó nyilatkozata
A Victor Ponta által vezetett román kormány olyan törvénykezdeményezést fogadott el, amely gyakorlatilag zöld utat biztosít a verespataki, cianidos technológiával történő aranybányászatnak. Bár a kampányban éppen ennek ellenkezőjét – vagyis a bányaterv leállítását – ígérték, a kormányfő és elvtársai ismét tanújelét adták pénzéhségüknek, s újból bebizonyították: kétharmados felhatalmazásuk voltaképpen semmire sem elegendő, hiszen úgy táncolnak, amint a nyereségvágy vezérelte külföldi pénzemberek fújják nekik.
Vezető román újságírók állítják: Románia legújabb kori történelmének egyik legnagyobb korrupciós botránya közeledik a végkifejlet felé. Az árát – mint az elmúlt bő két évtizedben mindig – ismét mi, Románia adófizető állampolgárai fizetjük meg: bagóért elherdálják altalajkincseinket, eltüntetik kulturális örökségünket, és tönkreteszik a környezetünket. Mi, erdélyiek pedig maradunk a nehézfémekkel, illetve ciánnal szennyezett több száz hektáros zagytározóval.
Ugyanakkor arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a verespataki bányaterv nem csupán Románia, hanem az egész kontinens környezeti biztonságát is veszélyezteti. A tíz évvel ezelőtt történt tiszai ciánszennyezés már megmutatta, milyen katasztrofális következményekkel bírhat egy gátszakadás...
Döntésével a román kormány Európával is szembefordul. Ebben a vonatkozásban az Európai Parlament 2010 májusában elsöprő többséggel meghozott határozatára emlékeztetünk, amelyben a cián bányaipari felhasználásának betiltását indítványozta az unió országaiban.
A főleg közösségi oldalakon szerveződő tiltakozó megmozdulások hatására a plagizáló Victor Ponta, valamint koalíciós partnere, Crin Antonescu, kibújnak a felelősség alól, és – amint az ideillő román mondás tartja – átdobják a döglött a más udvarába, hiszen az eddig bólogatójánosokként tevékenykedő honatyák lelkiismeretére bízzák a törvény elfogadását.
A román állampolgárok által törvényhozói hatalommal felruházott választott tisztségviselők jelentik számunkra az utolsó esélyt. Felszólítunk minden jóérzésű, a pártutasításokon és önös érdekeken túlmenő szempontokat is mérlegelni képes képviselőt, illetve szenátort: mondjanak nemet a ciánra, mondjanak nemet országunk kirablására!
Európai polgárokként jogunk van a tiszta környezethez. Adófizető állampolgárokként elvárjuk, hogy országunk választott képviselői elsősorban a választópolgárok érdekeit tartsák szem előtt, és ne a külföldi pénzemberek kegyeit keressék. Erdélyiekként tiltakozunk az ellen, hogy Bukarest Erdélyt pusztán természeti kincsekben gazdag gyarmatnak tekinti, amely szinte korlátlan mértékben kizsákmányolható, és nem Európa olyan történelmi régiójának, amely Románia és egyben Közép-Európa Svájca lehetne.
Nemet mondunk a ciánra. Nemet mondunk Erdély kifosztására. Nemet mondunk a korrupcióra. Nemet mondunk a környezetrombolásra.
A jelenünket csődbe vitték – ne hagyjuk, hogy ellopják a jövőnket!
Nagyvárad, 2013. szeptember 1.
Tőkés László
EP-képviselő és az EMNT elnöke
Szilágyi Zsolt
az EMNP alelnöke
Erdély.ma

A magyar kormány az európai szabályok betartását várja el Verespatak-ügyben
A magyar kormány elvárja a vonatkozó európai szabályok betartását, valamint a tervezett verespataki aranybányászat által veszélyeztetett környezeti és kulturális értékek tiszteletben tartását – tájékoztatta a Külügyminisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium közös közleményében hétfőn az MTI-t.
Kiemelték: e környezeti és kulturális értékek a közös közép-európai örökség szerves részei.
A közleményben felidézték: Magyarország aggodalommal értesült, hogy augusztus 27-én a román kormány törvénytervezetet fogadott el Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről.
A ciántechnológiára épülő aranybányászat jelentős környezeti kockázatokat hordoz, veszélyezteti a vizek tisztaságát, a biológiai sokféleséget, ahogyan azt Románia és Magyarország polgárai is tapasztalhatták a 2000-ben bekövetkezett nagybányai katasztrófa alkalmával – emlékeztettek.
Hangsúlyozták: a magyar kormány ezért minden lehetséges fórumon kifejezte, hogy elfogadhatatlannak tartja a cianidos technológia alkalmazását. 2010 májusában Áder János köztársasági elnök európai parlamenti képviselőként tett javaslata nyomán az EP határozatban kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a ciános aranybányászati technológiában rejlő veszélyeket, és tiltsa be alkalmazását az Európai Unió területén – közölték. Ezt követően Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök személyesen szorgalmazta az unió környezetvédelmi biztosánál a cianidos technológia uniós betiltását.
A verespataki aranybánya engedélyezési eljárásban Magyarország kezdettől fogva az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló nemzetközi egyezmény alkalmazását kérte Romániától – írták. Kifejtették: az egyezmény lehetőséget nyújtott arra, hogy Magyarország lehetséges hatásviselő országként részt vehessen az engedélyezési eljárásban.
Az eljárásban a magyar hatóságok elutasították a román fél által elkészíttetett környezeti hatástanulmányt annak túlzottan általános jellege, helytelen alapfeltevései, téves végkövetkeztetései és súlyos hiányosságai miatt – áll a közleményben.
A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb ciántechnológiás, külszíni aranybányáját, ahol 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni. Múlt kedden a bukaresti kormány törvénytervezetet fogadott el a beruházóval kötendő új megállapodásról, amely növelné az állam részesedését a majdani haszonból, és nemzeti jelentőségű közhasznú projektnek nyilvánítaná a verespataki beruházást.
MTI
Erdély.ma

Tőkés tiltakozik, az RMDSZ sem szavazza meg (Verespataki aranyberuházás)
Tiltakozásának adott hangot Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a verespataki aranyberuházás kapcsán, és arra szólított fel minden jóérzésű romániai törvényhozót, mondjon nemet a ciánra. A beruházást az RMDSZ sem támogatja – Kelemen Hunor elnök legalábbis kizártnak tartja, hogy a szövetség képviselői testületileg megszavazzák a törvényt a parlamentben.
Erdély nem gyarmat
A tiltakozó megmozdulásokkal egy időben Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tiltakozó nyilatkozatot tett közzé az MTVA Külhoni Magyar Sajtószolgálat honlapján, amelyben felszólít minden jóérzésű romániai törvényhozót, mondjon nemet a ciánra, mondjon nemet az „ország kirablására”. A Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével közösen aláírt nyilatkozatban az EP-képviselő kifejti: döntésével a román kormány szembefordult az Európai Parlament 2010 májusában elsöprő többséggel meghozott határozatával, amelyben a cián bányaipari felhasználásának betiltását indítványozta az unió országaiban. „Elvárjuk, hogy országunk választott képviselői elsősorban a választópolgárok érdekeit tartsák szem előtt, és ne a külföldi pénzemberek kegyeit keressék. Erdélyiekként tiltakozunk az ellen, hogy Bukarest Erdélyt pusztán természeti kincsekben gazdag gyarmatnak tekinti” – írta a verespataki bányaberuházás ellen tiltakozó nyilatkozatában Tőkés László.
Elfogadhatatlan a tervezet A verespataki bányaberuházással kapcsolatos, a kormány által előterjesztett törvénytervezet az RMDSZ számára elfogadhatatlan – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök, kizártnak nevezve, hogy a szervezet képviselőházi és szenátusi frakciója testületileg megszavazza a jogszabályt. Az RMDSZ elnöke a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva a tervezetről kifejtette: „Vagy testületileg ellene szavazunk, amit én támogatni fogok, vagy mindenki a lelkiismerete szerint szavaz. Egy olyan törvénytervezet, amely a kisajátításokkal is foglalkozik, alkotmányellenes. Egy olyan tervezet, amely egy magán többségi tulajdonú cégnek az érdekeit szolgálja, és amellyel a parlamentre próbálja a felelősséget hárítani a kormány, számunkra elfogadhatatlan. Egy ilyen típusú beruházáshoz nincs szükség törvényre.”
Budapesten is tüntettek
A világ tucatnál több államának fővárosához – Párizs, London, Brüsszel, Róma, Berlin, Washington – hasonlóan tegnap este Budapesten, a román nagykövetség előtt is tüntettek a verespataki aranybánya megnyitása ellen. A magyar fővárosban a békés megmozdulást a Lehet Más a Politika szervezte. Csiba Katalin, a párt környezetpolitikai szóvivője a megmozduláson azt mondta: a verespataki bányaberuházásról a román kormány egy olyan törvénytervezetet készül benyújtani a parlamentnek, amely veszélyezteti a Tisza élővilágát, a verespataki állampolgárok életterének és közösségeinek eltűnéséhez vezethet. Az LMP-s politikus szerint, ha ezt a tervezetet a parlament megszavazza, akkor Verespatakon „négy hegy, három falu és kétezer ember tűnik el”. Ha megvalósul a terv, egy 360 hektáros alapterületű zagytározóban fog lötyögni a nehézfémekkel és ciánnal teli oldat, s ahogy a Tisza, úgy a cián sem áll meg a határnál” – utalt Magyarország kitettségére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brassó, a kisebbik rossz
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a Victor Ponta miniszterelnök által a hétvégén bejelentett közigazgatási átszervezés kapcsán leszögezte: az RMDSZ továbbra is ragaszkodik a 16 régiós átszervezési tervéhez.
"A törvénytervezetünket már benyújtottuk, és az új parlamenti idényben meg kell győznünk a román tárgyalófeleket, hogy a kisebb, hatékonyabb működésű régió nem csak a magyar emberek érdeke, hanem a románoké is" – nyilatkozta Kelemen Hunor. Úgy véli, biztosnak tűnik, hogy az idén már nem kerül sor a régióátszervezésre.
Csutak István, az RMDSZ régiópolitikai szakértője szerint a kormány nincs szakmailag felkészülve az átszervezésre. "A kormány szándékait elsősorban az irányítja, hogy a helyi kiskirályok érdekeit kiszolgálja, ezért választanák külön a központi fejlesztési régió két nagyvárosát, hogy a szebeni polgármester Klaus Johannis, és a liberális párti Brassó megyei tanácselnök Aristotel Căncescu is jól járjon – kommentálta lapunknak az új átszervezési tervet Csutak. – Úgy gondolom, ez a változat sem segíti a székely megyéket. A szászok által épített Brassó és Szeben megyékben nincs semmi közös a székely megyékkel, viszont Fehér megyének a jelenlegi központi fejlesztési régiót alkotó megyék egyikéhez sincs köze."
Csutak szerint Brassó valójában a kisebb rossz, mint Gyulafehérvár, hiszen Gyulafehérvár már nem a római-katolikus érsekséget jelenti a magyarságnak, hanem "éppen nagyon erős magyarellenes üzenete van: 1918. december 1, Avram Iancu." "Gyulafehérvár a központi fejlesztési régió központjaként beteljesítette magyarellenes szerepét: visszafogta a székely megyék fejlődését, felhozta Fehér megyét Szeben mellé, Maros megyét lenyomta szinte Hargita és Kovászna megyék szintjére" – magyarázta Csutak István.
Hasonlóképpen vélekedik Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke, aki a Krónikának elmondta, a központi régióban gazdasági szempontból Maros, Kovászna és Hargita megyék működnek egyformán, Brassó és Szeben egy szinten áll, viszont Fehér és a székely megyék között nincs egyetlen közös pont sem. "Még egy kis idő eltelik és a miniszterelnök is rájön, hogy jobb ésszel gondolkodni, mint zsigerből rosszul dönteni, hogy az átszervezés előtt meg kell nézni a gazdasági mutatókat, és figyelembe kell venni az Európai Unió ajánlásait, miszerint egy fejlesztési régióban a közös gazdasági, kulturális, történelmi és földrajzi paraméterek kell érvényesüljenek" – mondta a háromszéki politikus.
Tamás Sándor hangsúlyozta, az RMDSZ ragaszkodik a Hargita, Kovászna és Maros megyéből álló régióhoz, amelynek Marosvásárhely kell legyen a központja. Hasonlóképpen kitartanak a Bihar, Szilágy és Szatmár régió mellett is, ott azonban annyival könnyebb, mivel az ott élő románok is ezt a változatot támogatják. "Remélem Victor Ponta belátja az érveink jogosságát és elfogadja az RMDSZ által javasolt átszervezési formát" – mondta Tamás.
Cseke: Várad elpusztul Kolozsvár mellett
Cseke Attila Bihar megyei parlamenti képviselő erőteljesebb lobbizást vár a Nemzeti Liberális Párt (PNL) két országos alelnökétől, Cornel Popa Bihar megyei tanácselnöktől és Ilie Bolojan nagyváradi polgármestertől azért, hogy Nagyvárad régióközponttá váljon. Az RMDSZ-es honatya ezt vasárnap fogalmazta meg, miután Victor Ponta miniszterelnök hétvégén ismertette legújabb elképzeléseit a fejlesztés régiókról, és az alapján úgy tűnik, hogy Klaus Iohannis polgármester elérte célját és Nagyszeben központ lehet, Konstanca is külön régiót "kaphat", de még a Galacnál vagy Brăilánál gazdaságilag fejletlenebb Focşani is központtá avanzsálhat a jövőben.
"Úgy látszik, csak az észak-nyugati régiót nem akarják megbolygatni, az úgy van jól ahogy van, Bihar megye pedig el kell pusztuljon Kolozsvár irányítása alatt" – mondta ironikusan Cseke, aki ismét leszögezte: Bihar megye nem lehet azonos fejlesztési vagy közigazgatási régióban Kolozs megyével, Nagyváradnak pedig központnak kell lennie. "Mindegy hogy a térséget, hogyan fogják hívni, ez nem etnikai kérdés, szakmai érvekkel alátámasztott elvárás" – jelentette ki a képviselő, emlékeztetve arra, hogy januárban, az összes parlamenti párt helyi képviselője szignózta az erre vonatkozó közös álláspontjukat, amelyet azonban a kormány – a helyi PNL-sek bukaresti lobbizásának hiányában – nem vett figyelembe.
Szándékuk megerősítésére, egy-két hét múlva aláírásgyűjtést kezdeményeznek, hiszen, ahogyan azt Cseke a Krónikának elmondta: a fejlesztési régiók létrehozása uniós követelmény, a közigazgatási felosztást viszont nem várja el Brüsszel, de a most szervezendő régiók biztosan nem fognak változni az elkövetkezendő években. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár Ponta látszólag a deszcentralizációt sürgeti, gyakorlatban épp annak az ellenkezője történik.
"Előbb a közpénzek igazgatóságát vitték el Váradról Kolozsvárra, ugyanezt akarják a mentőszolgálattal, és most még a vámhivatal központját is oda helyezik át, amiben aztán már végkép nem látok semmi logikát, hiszen Várad van a határ mellett. Miközben ma el tudsz intézni egy hivatalos ügyet Nagyváradon, addig holnap már Kolozsvárra kell utazz. Az én értelmezetemben ez központosítás, az RMDSZ pedig ilyesmivel nem ért egyet" – fogalmazta meg Cseke.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Rácz Tímea
VÁSÁRHELYI FORGATAG
Bárdi Nándor: 2004 decembere nem a külhoni magyarokról szólt
A magyarországi intézkedések többségének nincs köze a külhoni magyarokhoz, hanem mindig valamivel viszonylatban, metaforikusan beszélnek róluk – mondta a történész marosvásárhelyi előadásán.
A Transindex, Erdély Fm és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett kerekasztal témájára utalva indította Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató a Vásárhelyi Forgatagon tartott előadását azzal, hogy nem csak a marosvásárhelyi közélet, hanem maga az egész magyar politikai élet hiszterizált. Ennek okát abban látja, hogy az emberek elveszítik a lényeglátó realizmusukat, és ennek szerkezetét mutatta meg Álságos állítások a magyar etnopolitikában című előadásában.
A külhoni magyarokról (Bárdi végig ezt a kifejezést használja, és nem a határon túliakat, amit előadása végén tisztázott is) való beszédmódra, akárcsak az identitáspolitikára a szimbolikus beszéd telepedett rá. Ez azt jelenti, hogy nem önmagukban beszélnek külhoni magyarokról, illetve nem feltétlen a valóságos problémákról beszélnek, hanem legtöbbször valamihez való viszonyukban (igazából a határon túli magyar is ezt fedi), metaforákkal tarkítva.
Erdélyben már két generáció nőtt fel a magyarországi médián, a magyarországi események, politika, stb. folytonos követésén, ennek értelmében már nem beszélhetünk nemzettudatról magyar politikai kultúra nélkül, ez szerves részévé vált – magyarázta Bárdi.
Az előadás címét adó álságos állítások a kettős állampolgársághoz kapcsolódnak, a
nemzeti egység, mint norma elvárásához, a rossz magyar – jó magyar kifejezések megjelenéséhez. A magyarországi politika a külhoni magyarok kérdésével valójában identitáspolitikai deficitet kompenzál, gyakorlatilag csak pártpolitikai szinten léteznek – mondta a történész.
Bárdi szerint a szakmának is önkritikát kell gyakorolnia, például amiatt, hogy a szakpolitikákba vetett hit illúziónak bizonyult; a várakozásokkal ellentétben nem jelent meg az a szakmai tudás a politikumban, amely a külhoni kérdést kezelni lenne képes. Probléma továbbá, hogy nem jöttek létre stratégiai programok ebben a témában – Bárdi azt is kiemelte, hogy a nemzetstratégia nem írott szöveg, hanem egy egész szocializációs folyamat kellene legyen.
Azok, akik valóban működő irányt kezdeményeztek, a nyelvészek voltak. Az úgynevezett határtalanítás arról szól, hogy a szótárakba bekerülnek a külhoni magyarok által használt szavak is, teljeskörű szinonimákként, pl. a hajtási a jogosítvány szinonimája, és nem valami „furcsa szó”. Bárdi szerint a határtalanítás elve az, aminek valóban működnie kellene.
Fontos kérdés a téma vizsgálatában, hogy egyáltalán hogyan lett a magyarságpolitikából nemzetpolitika? Bárdi kiemelt néhány nagyon is konkrét eseményt, amelyek közös pontja, hogy mindig valami mellé rendelődve, mintegy ürügyként foglalkoztak a külhoni ügyekkel. Például az 1988-as, a romániai falurombolás elleni tüntetés látszólag teljes szolidaritásból szerveződött, közben viszont ez volt az első olyan alkalom ’56 óta, amikor a magyarországi közösség szabadon tüntethetett; de még erősebb példa
a 2004-es népszavazás,
amely – bár talán sokakból felszisszenést válthat ki – nem a külhoni magyarságról szólt, hanem Gyurcsány Ferenc erőfitogtatásáról az általa demonizált Orbán Viktorral szemben. Az ominózus népszavazásról Bárdi azt is kiemelte, hogy míg a külhoni magyar sajtó a konkrét napig csak felületesen figyelt oda a témára, az eredmény után beindult a teljes hiszterizálódás, a táposozás; megjelent annak a vágya, hogy valamiféleképpen kompenzáljuk a szavazás kimenetelét.
A 2010-es kormányváltás utáni gesztusok – a kedvezményes honosítás, az utaztatások, az emléknapok kinevezése – pedig szintén nem a nemzettudatról szóltak, hanem arról, hogy ne ismétlődjön meg 2004. decembere – emelte ki Bárdi. És várhatóan a jövő évi választások, amikor már a külhoniak is szavazhatnak, szintén nem róluk szólnak, nemcsak amiatt, hogy a szavazatok sokat nem nyomnak majd a latban, hanem amiatt is, hogy az egyéb európai országokban, ahol még létezik ez a jog, erről konszenzus is van. Míg Magyarországon erről még az egyes pártszimpatizánsok között sincs, várhatóan a kampányban is előkerül ez a kártya – mondta a történész. A valódi közösségépítésnek több nehézsége is van Bárdi szerint. Egyik a diskurzusok kizáró jellege: egyfelől a „23 millió román”-típusú beszédmód,
másfelől a nemzeti beszédmód kiüresítése és lejáratása semmiképpen nem építő jellegűek. De történeti perspektívája is van: a posztszocialista államokban Magyarország kivételt képez abban, hogy a váltás után az antinacionalista beszédmód, politikusgárdában pedig a közgazdász-külpolitikus vonal vitte tovább az országot, és a jobboldal sajátjává vált a nemzeti legitimáció nyelve, míg a többi országban nincs ilyen éles ellentét a két oldal beszédmódja között.
A közösségépítésnek az aránytévesztések is kerékkötői: az autonómia, a nemzetegyesítés, az európai integráció és a szülőföldön maradás mind olyan témák, amelyekben aránytalanságok tapasztalhatók. Például az EU-tól minden probléma megoldását várták, míg nem gondoltak bele, hogy ennek milyen feltételei vannak, a szülőföldön maradás pedig források nélkül maradt. De ugyancsak aránytalanság tapasztalható például az oktatási támogatásokban: olyan helyekre mentek el a magyarul tanulást támogató pénzek, ahol amúgy is magyarul tanulnak (l. Székelyföld).
Bárdi a kisebbségi elit pozíciójáról is beszélt: legfőbb változás, hogy a korábbi kulturális szerepvállaláshoz képest a kormányra kerüléssel már a gazdasági szerep vált fontosabbá – az a „jó politikus/polgármester/képviselő”, aki forrásokat képes szerezni. A kettős állampolgárság megszerzésével azt is érzik, tapasztalják, hogy elveszett a külön társadalomépítés legitimációja, ezért párhuzamos társadalomépítés kezdődött,
és ez nem feltétlen jár pozitív hozadékokkal. (2013.9.3., 10:15: A mondatból egy, a magyar napokra vonatkozó közbevetést utólag kivettünk az előadó jelzése nyomán, pontosítása a hozzászólások között olvasható.)
Bárdi a magyarországi és a külhoni magyar nemzettudat közötti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy előbbi diffúz (ő maga szabolcsi magyarként találkozott svábokkal, cigányokkal, de ez nem jelentett többet annál, hogy egy térben élnek), míg utóbbiban nagy szerepet játszik a többség vs. kisebbség, és a nemzettudat felértékelődik. Viszont ennek a helyzetnek pozitív hozadéka is van: „a kétnyelvű ember mindig tudja, hogy van egy másik igazság is” – mondta Bárdi.
A történész szerint a Fidesz különböző szereplőket versenyeztet a nemzetpolitika különböző területein. Így a jelenlegi felállásban Kövér László az, aki az egységet és a „fejünk fölötti” döntést képviseli, Németh Zsolt a stratéga, Gál András Levente – aki már nincs benne a kormányzatban – a hálózatépítő, Répás Zsuzsa a „villámhárító”, Matolcsy György és Varga Mihály pedig a munkaerőpiaci igények szempontjából viszonyul a külhoni magyarokhoz. Nincs tehát egységes koncepció, hanem különböző helyzetekben, különböző emberek segítségével egyes elemeit alkalmazzák egy tágabb elképzelésnek.
A külhoni magyar vs. határon túli magyar mellett Bárdi egyéb terminusok újragondolását is javasolja. Például nem jó értelemben használják a magyarságpolitikát, ez nem egyenlő a kisebbségpolitikával, mivel
mind Budapestnek, mind Bukarestnek van magyarságpolitikája,
és más-más viszonyulást jelent a magyarsághoz.
Bárdi nem ígéri, hogy biztos megoldást tud, viszont javaslatai vannak, és elmondása szerint mind olyanok, amelyek készen is állnak, csak alkalmazni kellene. Például a kompetenciaméréseket, amelyeket Magyarországról be lehetne szerezni, és egységesen mérni a külhoni magyarokat is, vagy olyan honlapokat, amelyekről a többségi társadalmak tájékozódhatnának a magyarságról – erre példának hozta fel a működő szlovákiai magyar, szlovákul írott oldalt, amelyet naponta 15 ezren látogatnak, és amelynek legolvasottabb anyaga a „Mit keresünk mi itt?” címet viseli, tehát érdeklődés lenne iránta.
Transindex.ro

Dorin Florea: A Forgatag diverziókeltő és megosztó rendezvény volt
Szerdán délben sajtótájékoztatót tartott Dorin Florea polgármester, amelyen több témában fejtette ki markáns véleményét. A sajnálatos bukaresti eset kapcsán nem maradt el a kóbor kutyák ügye, Verespatak, de leginkább a Forgatagot vette célkeresztbe, diverziókeltő és megosztó rendezvénynek bélyegezve, amelyben nagy szerepe volt a megyei magyar sajtónak is, többek között a Népújságnak.
Florea többek között azt sérelmezte a Népújságnak, hogy nem közölte (második) replikáját Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezete elnökének nyílt levelére, ugyanakkor nem vállalta fel az Împreună–Együtt rendezvény reklámozását. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy lapunk „politikai érdekcsoportok befolyása alatt áll”. A „magyar kultúra napjai” óriási diverzió volt, amelyet meggazdagodni vágyó politikusok szerveztek, az 1990-es évek szeparatista mentalitását helyezve előtérbe, s csak az volt a cél, hogy a város lakóit egymás ellen uszítsák – mondta Florea, majd hozzátette: rengetegszer találkozott a főszervezőkkel és felajánlotta, keressenek közösen „megoldást” arra, hogy ne osszák meg a várost, ugyanakkor minőségi rendezvényt szervezzenek. Ezért hívták meg az Eddát is, amelyet aztán azzal fenyegettek meg, hogy megdobálják őket kővel a színpadon, ezért lépett vissza a népszerű magyarországi együttes. Florea elismerte, a szervezők valóban kérték a főteret, de azért nem adott engedélyt erre, mert nem akartak román fellépőket is és ez „félelmet keltett volna a (sz. m.: román) lakosság egy részében”. Ezenkívül nem fogadtak el román kézműveseket és kereskedőket, előnybe helyeztek volna olyan vállalkozókat, mint a Petry család, melynek „amúgy is románok a felmenői”. Amikor ki akart egyezni a főszervezőkkel, Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta, hogy „nem akarják keverni az almát a körtével”…, ezért nem akarnak közös rendezvényt. Azt viszont elismerte, hogy rossz tanácsadói voltak, mert a hivatal által szervezett rendezvény címe utal egy korábbi hasonló – a két kulturát egybemosó –, a Hajdú Győző által szerkesztett Împreună–Együtt folyóiratra. Ez nem volt szerencsés névválasztás a magyarok szempontjából…
Hogy a polgármesteri hivatal által szervezett, diverziókeltő Împreună–Együtt ellenrendezvényre hányan voltak kíváncsiak, arra nem kaptunk választ.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy ha Kolozsváron lehetett kizárólag magyar fellépőkkel kolozsvári magyar napokat szervezni, akkor Marosvásárhelyen miért nem engedélyezte a Forgatagot, Florea azt válaszolta, hogy bárhol – Brassóban, Kolozsváron, Nagyszebenben – lehet kizárólagos rendezvényeket tartani, de ameddig ő Marosvásárhely polgármestere, addig nem engedélyezi ezt! Hogy miért? Erről nem nyilatkozott. – Arra kértem a szervezőket, készítsünk elő Őszi harmóniák címmel egy fesztivált, melyen román és magyar kulturális intézmények is részt vesznek, támogatta volna a nemzeti színház igazgatója is, azonban ezt nem akarták a Forgatag szervezői, ezzel szemben elfuserálták, és a marosvásárhelyi magyarokhoz nem méltó helyre, a sárba költöztették a rendezvényt. S a magyar sajtó is hozzájárult ehhez a szeparatista hisztériakeltéshez – hangsúlyozta többször is Florea, akit a sajtótájékoztató után sem lehetett jobb belátásra bírni azzal kapcsolatosan, hogy az adófizető marosvásárhelyi magyaroknak joguk van a városban önálló kulturális rendezvény(ek)hez. Ragaszkodott ahhoz, hogy ameddig ő a polgármester, ilyen nem lesz a városban! Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Unió Moldovával?
Alig több, mint egy hónap leforgása alatt Traian Băsescu államfő és Victor Ponta is levizitelt Moldova Köztársaságban. Az államfői látogatás volt – természetesen – a visszhangosabb, miután az ország elnöke kilátásba helyezte, hogy megszerzi a moldvai állampolgárságot is. Hogy mi szüksége lenne rá, azt nem tudom, mert ugyancsak ő azt nyilatkozta, hogy a két ország egyesülésére – az Európai Unió keretei között – hamarabb sor fog kerülni, mint gondolnánk. Az államfő értelmezésében az egyesülés egyetlen feltétele az, hogy a moldovai lakosság kérje azt.
Az elnök stratégiai értékű megnyilatkozásával összhangban – ám annál, ha lehet, még egyértelműbben – beszélt az egyesülés megvalósíthatóságáról az egyik román napilapnak adott interjújában Stoica Cristinel Popa politológus, több külföldi egyetem ösztöndíjasa, aki a hazai közönség számára majdhogynem ismeretlen. A szakértő szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülésének a német modellt követve kellene megtörténnie, szerinte meg is fog történni, s ezt az ő generációja hajtja majd végre (az atyafit a fényképe alapján, olyan harmincasnak nézem, ami azt jelentheti, hogy az elkövetkezendő húsz-harminc évben valósulna meg az unió – ez egybecseng azzal, amit ugyancsak Traian Băsescu mondott három évvel ezelőtt, miszerint huszonöt év alatt egyesül a két ország (bár nem tudjuk, hogy ez sokkal hamarabb van-e annál, mint amennyinek gondoljuk). Popa fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Románia az egyesülés után is nemzetállam marad.
Az első észrevételem Románia és Moldova egyesülésének megvalósíthatóságára vonatkozik, illetve arra, hogy az NSZK és az NDK egyesülésének modellje követhető-e Románia és Moldova vonatkozásában. E tekintetben sokkal szkeptikusabb vagyok, mint hivatkozott forrásaim. Mindenekelőtt azért, mert – bár a második világháborút követően kialakult határok megváltoztathatóságára több példa is volt Európában (Németországon kívül gondoljunk csak Csehszlovákia vagy a volt Jugoszlávia esetére) – Moldova Köztársaságot Oroszország a saját befolyási övezetének tekinti. Mint ismeretes, 1991-ben – amidőn a Szovjetunió épp szétesett, és Moszkva a jelenleginél gyöngébb volt – már történt egy kísérlet Moldova Romániával való egyesítésére, ami polgárháborúhoz és a Dnyeszteren túli terület de facto elszakadásához vezetett a szomszédos államban. Másfelől Románia – különösen a Nabucco gázvezeték tervének bedőlése után – rá van utalva az orosz energiahordozókra, mindenekelőtt a földgázra. Ami pedig a német modellt illeti, az már csak azért sem járható út, mert Románia nem rendelkezik sem olyan gazdasági, sem politikai potenciállal, mint Németország.
A második észrevételem: a valódi kérdés nem ez! Tegyük fel, hogy én tudom rosszul, az egyesülés kivitelezhető (hamarabb, mint ahogyan nem gondolnám), és ezt az Európai Unió és Oroszország is készséggel elfogadná, sőt üdvözölné. Ez azonban annak a bizonysága lenne, hogy mindaz, amit kiművelt emberfők itt több mint húsz éve üzengetnek, nevezetesen, hogy a történelmi sérelmekre nem a határok megváltoztatása, hanem azok légiesülése a helyes válasz, s hogy majdan úgyis egyek leszünk az Európai Unióban – egy nagy humbug. Az egyesülés a XIX. századi nacionalista, etnicista nemzetállami megoldás prioritását szentesítené a XX. század végének globalista, internacionalista megoldásával szemben.
Ez egyben azt is jelentené, hogy nemcsak Bukarest, de Brüsszel értelmezésében is megváltozott az az elvi referencia, amelyet mindeddig hirdettek. A történelmi igazság (valós vagy vélt) helyreállításának igénye felülírja a kialakult status quo elfogadását és egy közös értékrend alapján olyan nemzetközi szabványok kialakítását, amelyek garantálnák a nemzeti és nemzetiségi jogok betartását.
Egy ilyen unió ugyanakkor, ha nem is legitimálná, de mindenképpen erősítené azokat a törekvéseket, amelyek a kisebbségi kérdés megoldásának útját is a határok megváltoztatásában keresik.
Székely Ervin
Maszol.ro

Könnygázt vetettek be magyar szurkolók ellen Bukarestben
Többször is összecsaptak a magyar drukkerek és a román csendőrök Bukarestben. Kora délután az óvárosban alakult ki összetűzés, délután pedig az Északi pályaudvaron, ahová a magyar szurkolók különvonata érkezett. Az itt összegyűlt kíváncsiskodó románok gyalázkodó, „bozgori", azaz hazátlan skandálással fogadták a magyarokat. A csendőrök végül könnygázzal és gumibotokkal tettek rendet.
Füstbe burkolva, petárdahanggal érkezett meg a magyar szurkolói vonat a bukaresti Északi pályaudvarra. A szeptember 6-i, pénteki román-magyar világbajnoki selejtezőmérkőzésre 1800 magyarországi és székelyföldi futballszurkolót több száz rendőr és csendőr várta.
A különvonatot magyarokat gyalázó, a hazátlant jelentő"bozgori” szót skandálva fogadták a pályaudvaron összegyűlt román kíváncsiskodók, amire a magyarok közül többen a helyi szurkolók szidalmazásával és sörösüvegek dobálásával válaszoltak. A pillanatokon belül kialakult dulakodás során a magyar szurkolók ellen gumibotokat és könnygázt vetett be a csendőrség, majd beterelte őket az odakészített buszokba.
Délután pedig román szurkolók kisebb csoportja a Maros megyei Százkézd környékén törte be egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton. Ellenük rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen.
A bukaresti csendőrség szóvivője, Georgian Enache, azt mondta, felkészültek a helyzet kezelésére. „Nem fogjuk megnövelni a rendfenntartók számát, az utcákon levő csendőrök és rendőrök száma bőven elegendő ahhoz, hogy rendet tartsanak és közbelépjenek ott, ahol kell” – mondta a csendőrök szóvivője. Kora délután az óvárosban is összetűzés alakult ki a csendőrök és magyarok között. Hosszabb dulakodás után a rendfenntartók itt is könnygázt dobtak a szurkolók közé. Végül külön buszokba terelték a magyar drukkereket és a belvárosból a meccs helyszínére vitték őket.
A Duna TV Bukarestben tartózkodó tudósítója, Baranyi László azt mondta, egyelőre nem lehet tudni, pontosan hány magyar szurkolót állítottak elő a csendőrség, arról mindenesetre biztosították a közvéleményt, hogy ezek a személyek már nem lesznek ott a meccsen, a többiek viszont nyugodtan mehetnek szurkolni. A riporter szerint Bukarestben feszült a helyzet, a hatóság nagy erőkkel várta a magyar szurkolókat, és valószínű, a feszült hangulatban egy apró szikra is elég volt dulakodás kialakulásához. A magyar drukkerek ellen két esetben is könnygázt vetettek be, először Bukarest történelmi városközpontjában a déli órákban, később pedig az Északi pályaudvarra beérkező különvonatnál. A csendőrök aztán mindkét esetben az előkészített buszokba tuszkolták a magya szurkolókat, többeket közülük előállítottak – mondta Baranyi László tudósító.
Az egyik budapesti drukker a Duna TV hírműsorában azt mondta, kulturáltan fognak szurkolni. „ (…) a románok részéről nem tudom, mire várhatunk. Úgy tudjuk, hogy nagyjából teltház lesz, mert megkapják a jegyeket, amiket nem vásároltak meg a magyarok. Hát majd meglátjuk este, hogy milyen lesz a hangulat."
A magyar Külügyminisztérium elvárja minden Romániában tartózkodó magyar futballszurkolótól, hogy sportszerűen buzdítsa a magyar válogatottat és tartsa be Románia törvényeit – áll a külügyi tárca közleményében. A Külügyminisztérium a dokumentumban hozzátette, elvárják a Magyar Labdarúgó Szövetségtől is, hogy kísérje és védje meg a magyar szurkolókat, illetve azonosítsa azokat, akik rendbontást vagy törvénytelenséget követnek el. A Külügyminisztérium közleménye úgy fogalmaz, a román hatóságoktól pedig azt várja el, hogy törvényesen és csak azokkal szemben járjanak el, akik valóban kihágást követnek el. „Elvárjuk, hogy tartózkodjanak bármiféle nemzetiségi megkülönböztetéstől” – tartalmazza a külügyi tárca közleménye.
Erdély.ma

Mégsem fogadta el Bukarest a Verespatak-tervezetet?
Megkérdőjeleződött, hogy a román kormány elfogadta-e a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, miután Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes csütörtökön cáfolta a dokumentum elfogadását, román sajtóértesülések szerint pedig az igazságügyi minisztérium augusztus közepén ellenezte, hogy törvényt hozzanak a beruházóval kötendő egyedi megállapodásról.
Az augusztus 27-i – az MTI-hez is eljuttatott – kormányközlemény úgy fogalmazott, hogy a kabinet törvénytervezetet fogadott el az erdélyi Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről. Csütörtökön viszont Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes az Agerpres hírügynökségnek kijelentette: a kormány „nem fogadta el, vagy utasította el" a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
„Úgy vélem, Victor Ponta kormányfő a legbölcsebb döntést hozta az ügyben, mégpedig azt, hogy a végső vitát civilizált keretek közt az ország legnagyobb legitimitású fóruma, Románia parlamentje bonyolítsa le (...) A verespataki döntéshez kevés egy miniszter, egy miniszterelnök, vagy akár maga a kormány" – magyarázta Dragnea.
A Revista 22 hetilap internetes oldalán szerdán egy, a román igazságügyi minisztériumnak tulajdonított, augusztus 13-án keltezett véleményezést közölt, amely rámutat, hogy a Verespatak-törvény tervezete több ponton alkotmányellenes. A dokumentum szerint Dan Sova nagyberuházásokért és külföldi befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala egy egyedi megállapodást próbál törvényben szabályozni, holott az alkotmány szerint a törvényeknek általános hatályuk kell legyen.
A román igazságügyi tárca a Revista 22 által idézett véleményezésében még egy sor hivatal jóváhagyását kérte a tervezetre, amelyet módosításra visszaküldött az azt kezdeményező tárca nélküli miniszternek. A kormány két héttel később közölte, hogy elfogadott egy törvénytervezetet Verespatak ügyében, de a Revista 22 cikkéből nem derült ki, hogy ez azonos-e az igazságügyi minisztérium által augusztus 13-án kifogásolt tervezettel.
Bukarestben vasárnap óta minden este több ezren tiltakoztak a város központjában a verespataki ciános bányászat és a kormány ezzel kapcsolatos tervezete ellen. Közben a kétharmados többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetség (USL) egyes vezető politikusai – köztük Victor Ponta miniszterelnök is – bejelentették, hogy a bányanyitás ellen szavaznak, ha majd a román parlament dönteni fog a törvénytervezetről. A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni.
MTI
Erdély.ma

Labdarúgás – Magyar szurkolók csaptak össze román csendőrökkel –
Összecsapott a csendőrökkel pénteken Bukarest történelmi belvárosában az esti labdarúgó világbajnoki-selejtezőre érkezett magyar szurkolók egy csoportja, Szászkézd környékén egy magyar mikrobusz szélvédőjét törték be, a román fővárosban pedig megvertek egy magyar férfit.
A román hírtelevíziók élő közvetítéséből az látszott, hogy Magyarország feliratú, egyforma fekete pólóba öltözött férfiak dulakodnak az őket gumibotozó egyenruhásokkal Bukarest belvárosában.
A számos sörözőnek otthont adó városnegyed utcáin a drukkerek székeket dobáltak, a csendőrség pedig könnygázt vetett be ellenük. A szurkolói csoportot autóbuszokba terelték és elvitték a helyszínről. A csendőrség szóvivője szerint senki sem sérült meg, és sikerült helyreállítani a rendet.
A különvonaton érkezett szurkolók is összecsaptak a csendőrökkel
Megérkezett Bukarestbe péntek délután a magyar szurkolói különvonat: a rajta utazók egy csoportja szóváltásba keveredett, majd összecsapott a román csendőrséggel. A nagy erőkkel készültségben álló csendőrség rövid dulakodás után autóbuszokba terelte és elszállította a hangoskodó szurkolókat.
Betörték egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét
Román szurkolók egy csoportja betörte egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton a Maros megyei Szászkézd (Seschiz) környékén – közölte az MTI-vel a Maros megyei rendőrség. „Nem tudjuk miért álltak meg, és volt-e szóváltás közöttük. A román csoport néhány dobozt dobott a magyar rendszámú gépkocsi felé és betörték két ablakát. A rendőrséget egy órával később értesítették és rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen" – mondta Gabriela Stoica rendőrségi szóvivő.
Megvertek egy magyar szurkolót
Bukarest központjában egy, a csoporttól leszakadt magyar szurkolót vertek meg ismeretlenek: a sértett kisebb sérülést szenvedett, amit a kihívott mentőautóban azonnal elláttak – közölte a Mediafax hírügynökség. MTI
Erdély.ma

Markó Béla, az EU és az igazság
Néhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat?
Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja.
Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj.
Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek.
Kiindulópontok
Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül.
Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről.
Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja."
Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést.
Kedvében járni a hatalomnak
Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll.
Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj.
Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább...
Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra...
Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont.
Különböző szemlélet
Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel."
Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába.
A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét.
Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel.
Zárógondolatok
Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e?
Lőrinczi Loránd
[Markó Béla írása:
hvg.hu, 2013. aug. 25. – Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjen]
Krónika (Kolozsvár)

Román-magyar – A román sajtó a magyarok elleni győzelmet ünnepli
A magyar labdarúgó válogatott elleni román győzelmet ünnepelte szombaton a román sajtó, amely szerint „megkérdőjelezhetetlen” volt a román csapat fölénye Bukarestben világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A Gazeta Sporturilor legnagyobb példányszámú román sportújság szerint a péntek esti meccset Románia már az öltözőben megnyerte, utalva ezzel Ciprian Marica korai góljára, amellyel a román válogatott a 2. percben vezetést szerzett. Az újság címlapján a Ria-Ria-Hungária rigmusra utaló szójáték olvasható úgy, hogy a Hungária szót a román „öröm" szóval (bucuria) helyettesítették.
A lap megállapítja, hogy 41 ezer néző által biztatott román válogatott „robbanékonyan” kezdett, és már a második percben vezetéshez jutott, majd Pintiliinek a 20 méterről vinklibe célzott bombalövése gyakorlatilag megpecsételte a találkozó sorsát, és Románia a pótselejtezőt érő második helyre lépett elő. A lap szerint a magyar szurkolók azzal a céllal jöttek Bukarestbe, hogy szétverjék a román fővárost, de végül megszelídítve távoztak.
A Pro Sport című újság azt emeli ki a mérkőzés kapcsán, hogy Victor Piturca román szövetségi kapitány „zseniálisan” választotta ki kezdő játékosait, akárcsak a cseréket, megállapítva, hogy péntek este Piturcának „minden összejött”. A lap szerint Románia „három lépésből adott sakk-mattot” Magyarországnak. Mindkét román szaklap megemlíti, hogy máris elkezdődtek a találgatások, kivel kell majd Romániának megmérkőznie az esetleges pótselejtezőn, és megállapítják, hogy Franciaország mindenképpen elkerülendő. Az Adevarul című napilap szerint a románok simán legyőzték a magyarokat, és a hazaiak ellenfele egyetlen említésre méltó helyzetet sem hozott össze. Az Evenimentul Zilei szerint Marica, Pintilii és Tanase, a három gólszerző „megalázta” Magyarországot. A Romania libera tudósítása címében azt írta, hogy Románia „térdre kényszerítette” Magyarországot.
MTI
Erdély.ma

Markó Béla, az EU és az igazság
Néhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat?
Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja.
Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj.
Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek.
Kiindulópontok
Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül.
Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről.
Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja."
Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést.
Kedvében járni a hatalomnak
Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll.
Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj.
Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább...
Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra...
Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont.
Különböző szemlélet
Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel."
Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába.
A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét.
Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel.
Zárógondolatok
Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e?
Lőrinczi Loránd
Népújság (Marosvásárhely)

Legalább kérdezni merjünk
Bukarestben töltött hosszú évek beidegződése látszik visszaköszönni abban az állandóan kompromisszumra kész magatartásban, amellyel az RMDSZ viszonyul a hatalom régióátszervezési törekvéseihez: néha egyértelműen megfogalmazzák igényünket, aztán mégis kivárnak, ünneplik az amúgy nem is biztos halasztást, folyton tárgyalnának – miközben mintha nem akarnák tudomásul venni, egyszerűen nincs, kivel párbeszédet folytatni, hisz szavát nem tartó, kétszínű, sunyi politikusgárda vezeti az országot.
A Victoria-palotában töltött esztendők után ellenzékbe sodródott szervezet amúgy sokáig nem is nagyon találta helyét, egy ideig mintha az vezérelte volna megnyilvánulásait, hogy valamilyen módon kerüljenek ismét hatalomra, aztán leszámoltak eme óvatos politizálással, s radikálisabb hangot ütöttek meg. Érzékelhetően erőteljesebb lett Székelyföld hangja a Kelemen Hunor vezette szövetségen belül: a háromszékiek részt vettek a marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, később közölték, újra a parlament elé terjesztik a székelyföldi autonómiastatútumot, felvetették, tüntetést terveznek a közigazgatási átalakítás ellen, nemrég pedig bejelentették: aláírásgyűjtést indítanak, és az önkormányzatok által kiírt helyi népszavazásokon kérdezik meg az embereket, milyen régióban szeretnének élni. Jó kezdeményezés, nyugtáztuk, mely az önkormányzatokat bevonva a népakarat kinyilvánításának eme formájával is nyomatékosítja: csakis az egységes, önálló székelyföldi régiót tartjuk elfogadhatónak. Csakhogy ismét megtorpanni látszik az RMDSZ lendülete. Az már bizonyossá vált: a szeptemberre tervezett tüntetésről lemondtak – ez talán érthető is, ha, miként ígérik, minden eszközzel mozgósítanak majd az SZNT által október 27-re meghirdetett nagy menetelésre. Viszont az aláírásgyűjtés bejelentése óta több mint három hét telt el, s még nem véglegesítették a kérdéseket, ráadásul, mint a legutóbbi nyilatkozatokból kiderült, az sem biztos immár, hogy a székelyföldi térségről kérik majd ki a lakosság véleményét. A Hargita, Maros és Kovászna megyéből álló fejlesztési régió ugyanis egyáltalán nem azonos a közigazgatási hatáskörökkel is felruházott, a történelmi határok mentén kirajzolódó székelyföldi régióval. Márpedig ha aláírásgyűjtéssel, népszavazás révén kívánjuk nyomatékosítani kéréseinket, legalább ne féljünk kimondani azokat, és ne keressük a kompromisszumot már a rajtvonalnál a kérdés megfogalmazásában.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dr. Surján László, az Európai Parlament alelnöke nyilatkozik
Együttműködés nélkül nem jutunk semmire
Szeptember 6-án, pénteken Aradon járt dr. Surján László, az Európai Parlament alelnöke a Nemzetiségek Fesztiválján. A különböző médiáknál dolgozó aradi magyar újságíróknak adott interjújából közlünk néhány részletet.
A romániai magyar autonómiáról már román újságíró kollégák megkérdezték. Íme a válasz:
– Románia politikájában központi jelszó volt a decentralizáció. Egy ügyes decentralizáció tulajdonképpen egyenlő az autonómiával. Băsescu elnök annak idején megértette ezt, amikor azt mondta: autonómia nemcsak a magyaroknak, hanem minden románnak. Azt hiszem, valahogy így kell erről gondolkodni.
A következő két kérdést a Duna Televízió munkatársa intézte az unió alelnökéhez.
– Milyen csomaggal érkezett Aradra?
– Az aradi önkormányzat hosszú ideje, nyolc esztendeje rendezi ezeket a Nemzetiségi Napokat, és a Charta mozgalomnak egyik bukaresti egyetemista tagja megkereste a polgármester urat, beszélt neki erről a meggondolásról, így a polgármester úr megkeresett engem Brüsszelben, és kialakult ez a koncepció, hogy vegyünk részt, méghozzá két lábbal: az egyik ez a vándorkiállítás, Hidak Európa népei között, vándorkiállítás nemcsak azért, mert Brüsszelben volt először és most itt van Aradon, mert közben kétszer volt Szlovákiában, magyar nyelvterületen is, Füleken és szlovák nyelvterületen is, Nagyszombaton. És mindenütt nagyon jól fogadták. Itt nagy megtiszteltetés, hogy ebben a szép teremben kapott helyet, és remélem, hogy többen meg fogják nézni, és rádöbbennek az üzenetére, ami annyi, hogy ennek a térségnek az emberei ezer éve beágyazódtak az európai kultúrába, két irányban, onnan jöttek ide, és innen mentek oda emberek, ez a híd azt jelenti, hogy mi, magyarok, románok, az összes többi nemzetiséget is sorolnám, ez Aradon különösen indokolt, nem valami újdondász jövevények vagyunk az Európai Unióban, hanem ennek az európai projektnek ténylegesen ezeréves művelői és mindennapi megélői. Ez egy fontos üzenet, nem a hátsó kapun kell beosonnunk, hanem emelt fővel járnunk akár Brüsszelben, akár Strasbourgban.
A másik eleme ennek az üzenetnek és a kétirányú forgalomnak az, hogy együttműködés nélkül nem jutunk semmire. Hadd tegyem hozzá, hogy az Európai Unió nem fog tudni kilábolni a maga gondjaiból, bajaiból, ha a két motorja mellett, ami a francia és német együttműködés, nem jelenik meg egy újabb robusztus motor, és ez a közép-európai összefogásból áll, ha úgy tetszik, a Balti-tengertől most már az Adriáig. Vehetjük ide Szlovéniát, Horvátországot és a Fekete-tengerig Romániát és Bulgáriát. Ezen összefogás egy hatalmas erő, gazdasági potenciálját tekintve ma még nem nagyhatalom, de növekedési képességét tekintve sokkal több van benne, mint a nyugat-európai téren. Ha tehát Európa jövendő fölemelkedését látjuk lelki szemeink előtt, ahhoz ennek a motornak működnie kell. S ez a motor nem fog tudni működni, hogyha az egyes alkatrészei nem olajozottan kapcsolódnak egymáshoz. Ennek nagyon sok dimenziója van. Az egyik dimenziója a magánember. A Charta XXI. mozgalommal mi ezeket a magánemberi szálakat szeretnénk működtetni, nem kell kiemelkedő szentnek vagy nagy művésznek lenni ahhoz, hogy hídemberré válhassak, és nem kell bejárnom az egész Duna-völgyét, elég, ha a szomszédommal egy jó sört meg tudok inni a nagy nyári melegben.
– Arad pályázik az Európa Kulturális Fővárosa címre. Az Ön jelenléte segíti-e ennek a tervnek a megvalósítását?
– A magam személyét nem tartom olyan fontosnak, hogy ezt ide lehessen sorolni. Azonban Arad, mint multikulturális város, amely lehetőleg nem dísznek tekinti, nem folklorisztikus érdekességnek az itt élő népek kultúráját, hanem egy közös szerves életet próbál megvalósítani, mindenképpen méltó arra, hogy Európa Kulturális Fővárosa legyen. Románia számára ez viszonylag nagy dicsőség lenne, mert Nagyszeben után ez már a második próbálkozás. Én még tudnék sorolni városokat, amelyek méltán lehetnek részei ennek a sorozatnak és lesznek is adott esetben. Említsük most Temesvárt, mert közel van, de említsük szülővárosomat, Kolozsvárt, mindenütt megvannak ezek a multikulturális gyökerek, és hát Kolozsvárnak is most például olyan polgármestere van, aki nem ultranacionalista pártot vezet, hanem eljön a kolozsvári magyarok ünnepére és együtt tud velük gondolkodni. Ez azt gondolom jó, ezeket a jeleket figyelni, észrevenni kell, én, ha szabad, inkább dicsérettel szeretném előrevinni ezeket az egymásra találásokat, mint szidással. A mi honlapunkra bárki beírhat valamit, elküldhet egy e-mailt, hogy tegyük ki a honlapra, de azt nem engedem meg, hogy valaki egy másik nemzetre panaszkodjék, ki-ki csak a sajátjáról mondhat hibát. S amikor itt Aradon megpiszkálták az emlékmű egyes szobrait, amikor Marosvécsen szintén szobrot döntöttek le, akkor egy bukaresti egyetemi tanár írta meg a mi honlapunkra, hogy mint román ember szégyelli magát. És az a feladatunk, hogy az ilyen extrém embereket a társadalom perifériájára szorítsuk, mert oda valók. Ha ezt én mondom, akkor ez beavatkozás egy másik nemzet, egy másik ország ügyeibe, ha ő mondja, az az európai tisztesség. Azt gondolom, hogy ezen az úton kell járni.
A Nyugati Jelen kérdései így hangzottak:
–Alelnök úr, holnap (szerk. megj.: szeptember 7-én, szombaton) tölti 72. születésnapját. Gratulálunk. Milyen személyes kapcsolatok fűzik szülővárosához, tágabban Erdélyhez, Romániához?
–Vannak barátaim, nincsenek rokonaim. Az én családom nem erdélyi, én azért születtem 1941-ben Kolozsváron, mert Észak-Erdély Magyarországhoz tartozván, szüleim ott kaptak állást, mint friss diplomások. De ettől függetlenül a szülőföldem, ettől függetlenül nehezen éltem meg azt, hogy hosszú ideig nem volt módom jönni, mert úgy adódott, hogy az útlevél megszerzése problémákat okozott. Barátaim és ismerőseim természetesen vannak, és érzelmeim is vannak, de az érzelmeim nem irányulnak senki ellen. Az érzelmeim a megbékélés irányába mutatnak, mert azt hiszem, hogy az Európai Unió keretei között lehet úgy élnünk, mintha ez az egész XX. századi szétdarabolódás nem is lett volna. Ez nem revansot jelent, hanem azt, hogy mindenki élhessen, ha úgy adódik, a szülőföldjén, használhassa az anyanyelvét, emiatt ne kerüljön hátrányba sehol, és legyen megbecsült polgára annak az országnak, amelyben él. Az Unió országaiban szabadon lehet mozogni, szabadon lehet üzletelni, bárhol lehet tanulni, a diplomák érvényesek, úgyhogy a folyamat végén mi, magyarok elmondhatjuk: határtalanul szeretjük a szomszédainkat. Érzi a „határtalanul” hangsúlyát?
– A Charta XXI. mozgalmat Ön találta ki. Ez európai uniós kezdeményezés?
–Szellemét tekintve uniós, és természetesen nem véletlenül idézem Jean Monnet-t. Budapesten, ahol sok híve van már a Chartának, minden hónapban rendezünk egy Jean Monnet-estet. Olyan értelemben nem uniós, hogy az Unió egyetlen hivatalos szerve sem tette magáévá – ez a magánemberek dolga. Aki rájön arra, hogy értelmes dolog kifejeznem: én nem a gyűlölet pártján állok, hanem, ha régimódi szót lehet használni, a szeretet pártján, a tisztesség pártján, a másik szemébe nézés pártján, akkor adja ezt írásba. Ennyit kérünk. De ezeknek az embereknek az aláírása lehetőséget ad arra, hogy odafigyeljenek ránk. És ha ez az aláírás tömeges lesz, és nem, mondjuk, 180 román ember, hanem 180 ezer román ember írta alá, akkor azoknak a politikusoknak is meg kell gondolni, hogy mit csinálnak, akik a gyűlöletre építik a maguk buta politikáját. Mert rá kell jönni, hogy ez nem a többség, rá kell jönni, hogy a többség a tisztesség. Ez a mozgalom nem politikai, nem támogatják pártok és nem kéri pártok segítségét, el se fogad anyagi segítséget pártoktól. Ez a civil emberek mozgalma. De üzenete van a politikusoknak, vagy legalábbis lesz. De ha ezt már szóbahozta, két percet rászánok. Ez a mozgalom létrehozta a megbékélés és együttműködés díját. Eddig egyet adtunk ki – minden évben ki akarunk egyet adni –, egy szlovák újságíró kapta, Stefan Hribnek hívják, és ez akkora visszhangot váltott ki, hogy az az újság, ahol Stefan Hrib dolgozik, a szlovák sajtótörténetben először két nyelven jelent meg. Az első címlapon egy magyar politikus volt látható, Apponyi Albert és az volt aláírva: Bocsánat, szlovákok, a hátsó címlapon pedig Benes úr, és aláírva: Bocsánat, magyarok. Bizony, mind a ketten bántottuk a másikat, nem szégyen ezért bocsánatot kérni. Abba kell hagynunk a buta vitát, hogy ki volt itt hamarabb Erdélyben. Azt kell néznünk, hogy ki segíti jobban az itt élők életét.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés: azért aláznak meg, mert magyar vagyok
Tőkés László Európai Parlamenti képviselő az erdélyi magyar közösség megfélemlítésének szándékát látja abban, hogy a bukaresti politikai vezetők meg akarják őt fosztani a Románia Csillaga érdemrendtől – derült ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének szombaton szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatából.
„Az ellenem felhozott, szavaimat elferdítő vádak és kitalált rágalmak természetük szerint mind etnikai jellegűek. Azért aláznak meg emberségemben, azért hangzik el ellenem ismételten ádáz gyűlöletbeszéd, valós érdemeimtől azért akarnak megfosztani, mert magyar vagyok, és – mint a jó román a románsága mellett – a magyarságomért kiállok" – fogalmazott Tőkés, emlékeztetve: több román politikus indítványozta, hogy vonják vissza tőle román állami kitüntetését, amelyet az 1989-es romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért kapott 2009-ben. Az EP-képviselőt azzal vádolják, hogy megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, amikor azt javasolta: Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Egykori temesvári lelkipásztorként Tőkés kinyilvánította, hogy 1989-ben élete kockáztatásával nem érdemekért és kitüntetésért, hanem meggyőződésből szállt szembe a Ceauşescu-diktatúrával, húsz év elteltével kapott kitüntetése pedig valamennyi temesvári hős és ellenálló érdemeinek az elismerését jelentette.
„Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat", 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a mártír városnak. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené, továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka" – állapította meg az EMNT elnöke.
Szerinte az érdemrend visszavonásával példát akarnak statuálni, saját politikai érdekből, illetve az önrendelkezési jogait egyre erőteljesebben követelő magyar közösség megleckéztetése és megfélemlítése céljából. Tőkés szerint a román politikusok kezdeményezésének etnikai indíttatására vall, hogy a korrupció vádjával börtönbüntetésre elítélt Adrian Năstase szociáldemokrata exminiszterelnöktől nem vették el a kitüntetést.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Öngólok
A román és a magyar futballválogatott péntek esti mérkőzése nem igényel hosszabb kommentárt, a 3-0-ás végeredmény önmagáért beszél.
Sportszakmai szempontból annyit mégis meg kell jegyezni, hogy a Bukarestben mutatott „játék" alapján a magyar nemzeti tizenegy egyszerűen nem érdemli meg, hogy kijusson a jövő évi brazíliai világbajnokságra, Budapesten pedig ideje új szövetségi kapitány után nézni.
Sokkal több szót érdemel ellenben a magyarországi szurkolótábor botrányos bukaresti viselkedése. A pénteki fekete napként vonul be a magyar futballtörténelembe, de elsősorban nem Dzsudzsák Balázsék súlyos veresége, hanem az anyaországi drukkerhad randalírozása miatt.
Ezen a napon minden tisztességes magyarnak sült a képén a bőr, látva, miként dúlják fel a román főváros központját, csapnak össze a csendőrökkel a pingpongasztalhátú, kopaszra nyírt „szurkolók", akik aztán hazafelé menet a vonatkocsikat is ízekre szedték. Akiknek a minősíthetetlen magatartása ráadásul nem magyarázható puszta románellenességgel, hiszen sepsiszentgyörgyi állomásozásuk során néhányan közülük nem átallottak kezet emelni egy helyi magyar képzőművészre is.
Ilyen garázdákat nemhogy nemzetközi sporteseményre, de magyar bajnokira is életveszélyes beengedni. Éppen ezért felfoghatatlan, hogy a román rendvédelmi szervek miért engedték órákon keresztül iddogálni őket Bukarest történelmi központjában, karba tett kézzel várva, mikor szabadul el a pokol. „Ezek az emberek nyilvánvalóan nem szoktak Schopenhauert olvasni" – jelentette ki a pénteki „magyardúlás" mérlegét megvonva a román csendőrség országos parancsnoka. Akinek igazság szerint önként le kellene mondania, hiszen a magyar hatóságoktól megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy nem filozófusok, hanem balhéra elszánt bajkeverők kísérik Bukarestbe a válogatottat.
Mindezek ismeretében az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata jobban tette volna, ha úgy tesz, mint a magyar válogatott labdarúgók a vereség után: csöndben marad. A magyarországi rendbontók bukaresti „kiviselkedése" után feljelentést tenni a román szurkolók magyarokat szidalmazó rigmusaiért egyenesen nevetséges és kontraproduktív. De maradjunk a sportnyelvnél: öngól.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Fesztiválszereplések és öt új bemutató a magyar színház repertoárján
Mozgalmasan indult a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház évada. Az öt új bemutató mellett, műsoron tartanak számos, az előző években nagy népszerűségnek örvendő előadást, melyekkel a közeljövőben több neves, országos fesztiválon is képviselteti magát a társulat.
A 2013/2014-es évad idén is az immár hagyományossá vált mozgásművészeti workshoppal vette kezdetét, melynek meghívott vezetői ezúttal Döbrei Dénes és Varga Heni koreográfus, táncosok voltak. A több napos műhelymunka lezárásaként a résztvevők nyilvános bemutatót tartottak, ezzel mintegy hivatalosan is megnyitva az új évadot.
A mozgalmas indítás után az első bemutatót Leenane szépe címmel szeptember 28-ra tervezik, Upor László rendezésében, Martin McDonagh szövege alapján. Az új bemutató mellett szeptember folyamán a színház két nagyváradi fesztiválmeghívásnak is eleget tesz majd, az előző évadból ismert Karel Èapek műve nyomán készült Vagabondó bábelőadás (r.: Peter Pashov, Zheni Pashova), a Fux Feszten a Gardénia ( Elzbieta Chowaniec, r.: Koltai M. Gábor) pedig a Rövid Dráma Fesztiválon lesz újra megtekinthető.
Az első premier után alig egy héttel, október 4-én kerül bemutatásra a Piszkos meló, Gyulay Eszter rendezésében, Harold Pinter Étellift darabja alapján, majd folytatva az őszi fesztiválszereplést, Hajdu Szabolcs Békeidő című előadása a gyergyószentmiklósi Kollokvium, a Parasztopera (Pintér Béla–Darvas Benedek, r.: Szikszai Rémusz) az udvarhelyi DráMA, a Gardénia pedig a bukaresti Országos Színházi Fesztivál programjában szerepel.
Az évad során a társulat több külföldi és hazai színházban is vendégszerepel, de temesvári fesztivál-előadásokból sem lesz hiány, hiszen szeptemberben a színház részt vesz a Plai fesztiválon (maszkfestéssel és a Színfalak mögött programsorozat folytatásával várja az érdeklődőket), novemberben pedig a Gardénia lesz újra megtekinthető az Euro-Thalia színházi fesztivál keretén belül. Természetesen idén májusban is lesz majd TESZT, ahol a hagyományokhoz híven jelentős hazai, illetve külföldi előadásokat láthatnak majd a színház látogatói.
A már említett két őszi bemutató mellett a színház még három másik premierrel készül az idei évadra. A Hold bugyra (John Milton Elveszett paradicsom című műve nyomán) Döbrei Dénes rendezésében, illetve Wajdi Mouawad: Futótűzcímű darabja Radu-Alexandru Nica rendezésében. Az új évadban látható majd Cári-Baczó Tünde rendező-koreográfus 30 című előadása is a színház stúdiótermében.
Az új bemutatók mellett a színház továbbra is műsoron tartja majd a következő előadásokat: Ó, azok a szép napok, Békeidő, Parasztopera, Peer Gynt, Vagabondó, Gardénia, Prah, Mady-Baby, Deviancia, Mellékhatások, Özönvíz előtt, Rendőrség, Furnitur, Ájlávjú.
A színház jegyárai nem változtak: 16 lej, illetve kedvezményesen 8 lej a nagytermi előadások, 10 lej, illetve 5 lej a stúdió előadások esetében.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A kettősség jegyében
Szeptember 12-én tölti 95. életévét dr. Kovács Endre nyugalmazott biokémia-professzor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem alapító tanárainak egyike. Kezemben a megadott címmel a Kovács András név láttán elbizonytalanodom, majd kiderül, hogy a 80 éven át viselt Endréből akkor lett András, amikor románból visszafordították magyarra a nevét. Ez nem zavarja, hiszen királyi névről van szó – mondja a humor kedvéért, ami elegánsan szövi át mondatait.
A szeptemberi kora délután fényében a nappali szoba berendezése – az időt kongató nagy faliórával, a csergén levő varrottas párnákkal, s a polcokon sorakozó jól ismert könyvekkel az otthonosság hangulatával vesz körül. A kétféle névből kiindulva a beszélgetés során kibomlik, hogy egész életére jellemző volt a kettősség. Két nevet visel, irataiban két születési hely neve szerepel, két fiút nevelt fel, s "ezermesterként" a mérnöki szakma vonzásában egyetemi oktatóként dolgozott. Feleségét és egyik fiát elveszítette, s bár nagyon megritkultak az ismerősök is körülötte, amíg lehet, szeretné a függetlenségét megőrizni.
Életrajzi adatainak ismertében a kettős születési helyről és iskoláiról kérdezem.
– Konkolyfalván születtem 1918. szeptember 12-én. Színtiszta román falu Désen túl, a Szamos mellett, Nagyilondával átellenben. Románul Negreni-nek hívják, s mivel a Bánffyhunyad melletti Körösfeketetóval azonos a neve, amikor magyarra fordították, a névtárból ez utóbbi tekintélyesebb település nevét írták be. Konkolyfalvára úgy kerültünk, hogy bánffyhunyadi édesapámat körjegyzőként egyik helyről a másikra "dobálták". Kolozs és Szilágy után kerültünk Szolnok-Doboka megyébe, ahol tíz évet töltöttünk. Rezsimváltozáskor a magyar párt felszólította a tisztviselőket, hogy ne tegyenek esküt az új államhatalomra, de apám a hét gyerekkel nem maradhatott állás nélkül. Egy másik kicsi faluba, Drágavilmára helyezték, ahol három község jegyzői teendőit látta el.
Elemi iskoláimat Bánffyhunyadon végeztem, ahol a nagyanyám és nénéim laktak, majd a kolozsvári Református Kollégiumban érettségiztem.
– Miért választotta a kémiát, ami akkoriban még nem tartozott a "divatos" tantárgyak közé?
– Világéletemben gépészmérnök akartam lenni, de érettségi után nem volt anyagi lehetőségem, hogy Temesváron vagy Bukarestben tanuljak. Hogy ne veszítsek évet, 1936-ban beiratkoztam a kolozsvári Ferdinánd Egyetem matematika-fizika és kémia szakára. Amikor rájöttem, hogy nem áll fényes jövő előttem, mivel a hat erdélyi református kollégium reálszakos tanárai mind fiatalok, átiratkoztam az ipari kémia szakra. Ott szerves és szervetlen kémiát tanultam, abban reménykedve, hogy egy laboratóriumban állást találok. 1940-ben a Kolozsvári Egyetem magyar kormánybiztosa felajánlotta a dékáni titkárság vezetését a Ferenc József Tudományegyetem Matematika-természettudományi Karán. Azzal a megjegyzéssel vállaltam el, hogy nem szeretnék az asztalhoz vagy a székhez ragadni, amire azt válaszolta, hogy várjam meg az új évet, s ha valamelyik kémia tanszéken megürül egy állás, oda helyeznek. A szerves kémiai tanszék csábított, ahol dr. Vargha László szegedi egyetemi tanár lett az intézetvezető. Irányításával 1944-ben doktoráltam, s a hadkiegészítőnél csak erre vártak, mert rögtön küldték a behívót, hiába kaptam az egyetemtől a tanársegédi fokozatot.
– Mennyi időt töltött a katonaságnál?
– Két évet katonáskodtam Szatmárnémetiben, Pilisvörösváron, Tasnádon, majd az úgynevezett fronton, a Radnai-havasokban. Bár vegyiharc-századnál szolgáltam, a vegyi fegyverek bevetésére szerencsére nem került sor.
A szíriai helyzet kapcsán naponta hallunk a vegyi fegyverekről, mikor, hol kezdődött a történetük?
– Az első világháborúban már klórgázzal, majd yperittel gyilkolták az embereket. Ez utóbbi kémiai nevén diklór-dietil-szulfid, besorolása hólyaghúzó harci gáz, amelyet 1917-ban használtak a németek először a szövetséges erők ellen, s Ypres belga városról kapta a nevét. Az iperit idegméreg, maró hatása a bőrt, a tüdőt, a szöveteket teszi tönkre. Bepermetezték a területet, s az elpárolgó folyadékot a szél hátán szállíttatták az ellenség állásaira. Ez egy kicsit kétélű dolog, mert ha megfordul a szél, akkor saját maguknak ártanak. Rengeteg harci gáz létezik, vannak gázállapotú, cseppfolyós és szilárd anyagok is.
– A második világháborúban kinek volt vegyi fegyvere?
– Mindkét félnek, csakhogy az 1925-ös genfi egyezmény alapján már nem vetették be.
– Szíriában is hasonlót használtak?
– A szaringázt gyanítják, ami a veszélyes ideggázak közé tartozik. Mindenesetre rendkívül csúnya mindeniknek a hatása.
– Említette a professzor úr, hogy a katonaságot a fogság követte.
– Négy évig voltam munkaszolgálatos az egykori "paradicsomnak" tartott Szovjetunióban. Javarészt ipari létesítmények melletti beszállító üzemeknél dolgoztunk, fakitermelésben, vegyi gyár segédmunkásaként. Miközben a harcsafűrészt húztam a fakitermelő regimentnél, híre ment, hogy egy őrnek megjavítottam az óráját, s attól kezdve a táborparancsnok egy helyiséget adott, hogy műhelyt rendezzek be, ahol órákat kellett javítanom.
– Hol, mikor tanulta meg az órásmesterséget?
– Gyermekkoromban nem egy órát tettem tönkre, amíg érteni kezdtem hozzá.
Egyébként ez volt az első feketemunkám, de csak addig tartott, amíg átcsoportosítottak egyik táborból a másikba azzal a kecsegtető ígérettel, hogy hazaengednek. Ami valójában azt jelentette, hogy legalább egy évet újabb táborban töltünk. Ennek a vezetője kinevezte magát rádióamatőrnek, s rádiójavítást vállalt civileknek. Amikor kiderült, hogy én is rádióamatőr voltam, ezt a feketemunkát is át kellett vennem. Mivel a parancsnok az európai rádiókhoz nemigen értett, a hadizsákmányként szerzett készülékek javítása reám hárult. Volt egy garázsa is a tábornak, s mivel hivatalosan nem foglalkozhattam rádiójavítással, a garázs személyzetébe soroltak be, ami arra volt jó, hogy kitanultam a motorszerelést.
– Az elmondottak szerint tanulságos volt a fogságban töltött idő.
– Valóban, hiszen megtanultam az orosz nyelvet is. Nagy segítségemre volt, hogy a cirill betűket már itthonról ismertem. Drágavilmán, ahol csak a mi voltunk magyarok, értelmiségiként összebarátkoztunk az egyik ortodox pappal, aki édesapám halála után meghívott egy szünidőre. A vasárnapi misén a kántor melletti megtisztelő széken hallgattam végig a szertartást. A jó falusi kántor a szentkönyvet olvasva az ujjával követte a sorokat, én pedig a szavak és az írott jelek közötti kapcsolatot figyelve ismertem meg a cirill betűket. Egy szlovákul is beszélő felvidéki magyar fogolytársam az orosz nyelvtan elsajátításában segített. Egy napon, amikor a vegyi üzemben végzett munkától kifekélyesedett kezem miatt orvosi engedéllyel a táborban maradhattam, annak politikai irányítója rájött, hogy elég jól gagyogok oroszul. Kiderült, hogy olvasni is tudok, s azt a feladatot kaptam, hogy a híreket fordítsam magyarra és románra a fogolytársaimnak. Kezdetben leírtam, majd első látásra fordítottam, s ettől kezdve tolmács lettem.
– Hogyan ért véget a fogság?
– 1948-ban kerültem haza, s rögtön jelentkeztem a Bolyai Egyetem vezetőségénél, de mivel a következő tanév tanszemélyzetét már kijelölték, nem tudtak felvenni. Decemberig reményt vesztve Kolozsvárt töltöttem az időt. A Bolyai Egyetem magyar orvosi kara már Marosvásárhelyen működött. Amikor az adminisztráció szempontjából is függetlenedett, voltak tanárok, akik nem vállalták a költözést, így megürült néhány állás az orvosi karon. Az orvosi kémia előadótanáraként jöttem Marosvásárhelyre. Az 1948–49-es tanév egy félévből állt. Decemberben érkeztem, januárban kezdődtek meg az előadások, s a félév végéig kellett befejezni a tananyagot. Első évben orvosi kémiát a másodikban biokémiát tanítottam.
– Miben különböznek?
– Az orvosi kémia az általános szervetlen és szerves kémiai alapismeretek elmélyítése a középiskolainál magasabb szinten. Bővebben tárgyalta az élettel kapcsolatos vegyületeket, mint például a fehérjéket, főleg az enzimeket, s a biokémia bevezetését jelentette. Marosvásárhelyen nagy segítségemre volt Obál Ferenc, az élettan professzora, akivel baráti viszonyba kerültünk, s a későbbiekben is jól együttműködtünk. A tantárgyat oktató magyarországi egyetemi tanár szerződését az 1949-es félév végén felbontották. Mivel a nyári szesszió után sok diák maradt az őszi pótvizsgára, amikor szabadságra készültem, hogy megnősüljek, Csőgör Lajos rektor azzal örvendeztetett meg, hogy ősszel én kell vizsgáztassam a másodéveseket biokémiából. A szünidő a biokémia tanulásával telt el, majd szerencsésen lezajlottak az őszi vizsgák, s attól kezdve a biokémia előadásokat is én tartottam. Nemsokára csak a biokémia maradt a tantervben, s a rektor a kolozsvári kémiai kar legjobbjai közül öt fiatal végzettet hozott tanszemélyzetnek, akik a későbbiekben nagy segítségemre voltak.
– Nem könnyű tantárgy a biokémia (életvegytan), az orvostanhallgatók egy része tart is tőle. Az átlagember pedig el sem tudja képzelni, hogy milyen sok vegyi folyamat történik a szervezetünkben.
– Az élő szervezet működése és felépítése nem egyszerű. A szervezetünkben zajló vegyi folyamatokat úgy lehet megérteni, ha összefüggéseiben vizsgáljuk azokat, mert nagyon szigorú logika alapján működnek. Bizonyos anyagok vegyi szerkezete pontosan megszabja a szerepüket a szervezetben, és azt is, hogy milyen változásokat szenvedhetnek. A szerkezet és a funkció között szoros az összefüggés.
– Ezek szerint a professzor úr a legbonyolultabb "gép" működését tanította.
– Ha nem adatott meg, hogy az egyszerű gépekkel foglalkozzam!
– Hol van a biokémia és biofizika közötti határ?
– Egy kémiai reakció energiaváltozással jár, az energia pedig fizikai fogalom, amelynek hatására rengetegfajta átalakulás, akár a molekulák alakváltozása is bekövetkezik.
– Az egyetem történetéről készült könyvben olvastam, hogy annak idején változatos témákban folytattak kutatásokat, mint például az anyagcsere és szabályozása, a belgyógyászati betegségek közötti összefüggés, ideg-biokémiai vizsgálatok, a máj toxikus károsodásával összefüggő fehérje- anyagcserezavarok, véralvadás….
– Próbáltunk a felszerelés, a műszerek, s a rendelkezésünkre álló vegyi anyagok biztosította lehetőségek keretén belül, sőt néha egy kicsit talán azon túl is valamit felmutatni. Nem mondom azt, hogy fontos dolgokat fedeztünk fel, de igyekeztünk.
– Szeretnék egy kérdéssel visszatérni a kezdetekre. Kovács Endre professzort a gyógyszerészeti kar alapító tanáraként is számon tartják.
– Az első évben külön felkérésre gyógyszerészeti szerves kémiát tanítottam a gyógyszerészhallgatóknak. Egy pár évre megszakadt a kapcsolatom a gyógyszerészeti karral, majd 1953-ban nem éppen hivatalos kifejezéssel élve a "nyakamba sózták" a dékáni teendőket. Ez nem volt lélekemelő feladat, s ebben a minőségemben 1956-ig tagja voltam az intézet vezetőségének is.
– Ami akkoriban elsősorban pártutasításra történt.
– Rengeteg időt elvesztegettünk fölösleges dolgokkal is. Magamtól mondtam le, s utána következtek a szomorú események, a kizárások, megfenyítések…
– Azt a korszakot nem volt könnyű átvészelni anélkül, hogy ne kényszerüljön kellemetlen helyzetbe az ember.
– Valóban nem.
– Aztán következtek a hatvanas évek.
– Az 1960–61-es tanévben Moghioros és Rautu elvtársak jelenlétében tanszemélyzeti plenáris ülés helyszíne volt a Kultúrpalota. Akkor kezdődött el az egyetem jellegének a megváltoztatása.
– A professzor meddig vezette a biokémia tanszéket?
– 1983-ig, a nyugdíjazásomig. Időközben a gyógyszerészeti karon még tanítottam a biokémiát.
– A karról szóló könyvben olvastam, hogy fontos szerepe volt az egyetemi műhelyekben folyó munka irányításában is.
– A gépek iránti vonzódásom ismerve Andrásovszky rektor bízott meg a finommechanikai műhely szakmai vezetésével. A már meglévő laboratóriumi berendezések javítása mellett a tanszemélyzet részéről igényelt kivitelezhető műszerek megépítésére kellett fordítani azt a felszerelést, amivel a finom- és fenntartó mechanikai műhely rendelkezett. A finommechanikai műhelyben nagyon hozzáértő, rátermett csapat gyűlt össze, s kezdetben komolyabb megvalósításokra is lehetőségünk nyílt, de később fokozatosan lecserélődtek, s a működésünk egyre inkább beszűkült.
– Ezt a szerepet meddig töltötte be?
– Gyakorlatilag a nyugdíjazásomig.
– Akkoriban is kényszer hatására kellett távoznia egy professzornak?
– Megelőztem a kényszert, talán megérezve, hogy családi problémám lesz. Ugyanabban az évben feleségem, Balázs Magda szemész főorvos megbetegedett, s nagyon nehéz három év után 63 éves korában elhunyt.
– Az egyetemi feladatok mellett maradt-e idő valamilyen hobbira?
– Rádiótechnikával, erősítők, vevőkészülékek tervezésével, kivitelezésével foglalkoztam.
– Ha visszagondol, melyek voltak a legszebb évek?
– Egész életemben éreztem, hogy nem a fő foglalkozásom, amire a legtöbb adottságom, tehetségem van. Ezt próbáltam pótolni a hobbival, ami csak részben sikerült.
– Ha most kezdené, mit tenne másképpen?
– Nem is tudom. Ma már a mérnökség is nagyon megváltozott, s mint minden tevékenység, a pénz hatalmának van kiszolgáltatva. Hogy melyik évet tudnám kiemelni? Mindeniknek megvolt a böjtje is. Sokszor rángattak ide-oda, voltam képviselő, de jó ideológus nem vált belőlem soha.
– A professzor úr diszkréten szellemes, kiváló beszélgetőpartner. Nem illik megkérdezni, de 95 évesen ezt a formát hogyan lehet megőrizni?
– Csak neveket ne kérdezzen!
– Azt tartják, hogy idővel egyre bölcsebbé válunk.
– Az ember bizonyos dolgokat kellemetlen tapasztalatai alapján próbál korrigálni. A nagyobb megértést, türelmet, elnézést jelentő bölcsesség alapját ilyen tapasztalatok képezik.
– Mi a kedvenc időtöltése?
– A szépirodalom és a klasszikus zene. Mostanában Anatole France novelláit olvasom, Bach, Beethoven s Verdi egyes műveit hallgatom szívesen.
– Derűs, boldog születésnapot kívánok, s köszönöm az élményt!
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Felkerült a Google Mapsre Kolozsvár közszállítása
A Google térképére is felkerült tegnaptól hét hazai város, köztük Kolozsvár közszállítása: a Google Maps Transit alkalmazással mostantól bárki megtudhatja, hogy a város egyik pontjából milyen busszal, trolival vagy villamossal tud eljutni egy másikra, hol kell átszállnia, sőt, esetekben további információkat is talál a megállókra vonatkozóan. Kolozsvár mellett tegnaptól Bukarest, Ploieşti, Jászvásár, Temesvár, Konstanca és Krajova tömegszállítása került fel az említett alkalmazásba, amely egyébként számos nyelven, így magyarul is elérhető, és célja, hogy a gépkocsivezetők valamint a gyalogosok, elsősorban a turisták útvonaltervezését, eligazodását segítse. A rendszer nemcsak útvonalakat, közlekedési eszközöket javasol, de akár azt is megmondja, hogy hány órakor kell elinduljunk ahhoz, hogy a megadott időben érkezzünk úti célunkhoz.
„A Google térkép abban segíti a felhasználókat, hogy felfedezzék úti céljukat vagy a várost, amelyben élnek, többet kínálva nekik egy egyszerű földrajzi térképnél” – mondta el Dan Bulucea, a Google romániai igazgatója. „Az ilyen innovatív projektekkel akarunk hozzájárulni az utasok közszállítására vonatkozó kedvező tapasztalatszerzéshez” – nyilatkozta Dan Boabeş, a projektben résztvevő SimPlus ügyvezető igazgatója. A Google térkép információi számítógépről, Android és Iphone alkalmazásként is elérhetőek.
Az alkalmazást mi magunk is kipróbáltuk: a kiindulóponttól, a Predeal utcából – különböző buszokkal és trolikkal megtehető – négy útvonalat javasolt a célig, a Mócok/Moţilor útig. Apró, vélhetően a romániai premier számlájára írható szépséghiba: a Predeal utcához legközelebb eső buszmegállót illetve buszjáratot, a 21-es számút nem javasolta egyik esetben sem – helyette inkább sétára hívott a Heltai/Cipariu téri 25-ös trolibuszmegállóig…
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély elfeledett kastélyai
Erdély és Észak-Románia elfeledett kastélyairól készített látványos, könnyen böngészhető nyilvántartást egy román építészhallgatókból álló csapat.
Szerencsére Magyarország pont a legjobb helyen van ahhoz, hogy a kelet és nyugat felé utazás ugyanolyan egyszerű legyen. Mégis a legtöbben nyugat felé veszik az irányt, ha kastélyokat szeretnének látni, pedig Franciaországnál és Angliánál jóval közelebb is találni belőlük szebbnél szebb példákat. A titok talán a rendszerezettségben és az infrastruktúrában rejlik, amiben a Nyugat valóban jóval előbbre jár.
Ezt a hiányosságot ismerte fel dr. Anca Brătuleanu, a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem professzora. Először 2008-ban buzdította arra harmadéves diákjait, hogy tanulmányutak során térképezzék fel és vizsgálják meg közelebbről Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros eldugott kastélyait és elfeledett építészeti emlékeit.
A féléves tárgyból végül építészhallgatók több generációját foglalkoztató nagyszabású projekt lett, melynek eredménye egy négyszáz kastély részletes adatait tartalmazó dinamikus adatbázis és platform. 2011 áprilisa óta ez az adatbázis egy jól áttekinthető honlapon is elérhető, román és angol nyelven. Brătuleanu professzor továbbra is részt vesz a programban mentorként, a fő tisztségeket azonban már a diákok látják el. 2011-ben a csapat tagjai létrehozták az ARCHÉ Egyesületet, amelynek célja a kulturális örökség kutatása, megőrzése és értékesítése. Jelenleg a Monumente Uitate projektet az ARCHÉ Egyesület vezeti, amelyhez csatlakoztak különböző tanügyi, kutatási és kulturális intézmények, más egyesületek és alapítványok, illetve az üzleti szféra képviselői is.
A PROJEKT NEVE MONUMENTE UITATE,
AMI MAGYARUL ANNYIT TESZ: ELFELEDETT MŰEMLÉKEK.
A lelkes építészekből, műemlékesekből és diákokból álló csapattal az Építész Szakkollégium tagjai bukaresti látogatásuk során ismerkedtek meg, az eredetiség kedvéért egy vonatpályaudvaron tartott fesztiválon. A bukaresti fiatalok tömegeit megmozgató esemény remek alkalom volt arra, hogy a Monumente Uitate projektet koordináló Anca Raluca Majaru és társai bemutatkozzanak egy standdal és a kastélyokat bemutató tablókkal, melyeken itt-ott egy magyar név is felbukkant.
Anca, aki hamarosan megkezdi doktori tanulmányait Budapesten, személyes élményeiről mesélt: „Amikor a kutatást elkezdtük, számunkra is meglepetés volt, hogy mennyi feltérképezetlen építészeti érték van a tájainkon. Elkezdtük felmérni, lerajzolni, befotózni ezeket az épületeket, melyek közül sok már végső pusztulásra van ítélve.”
„Ahogyan haladtunk előre a munkával, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: ezt minél több embernek meg kell ismernie. ezért készítettünk egy térképet, hogy az országban utazók kastélytúrákat tervezhessenek.”
A monumenteuitate.org oldal célja, hogy a lehető legtudományosabban, de még közérthető formában adjon tájékoztatást az egyes épületekről. Minden kastély saját adatlapot kapott, melyen a csapat tagjai és más lelkes önkéntesek által készített fotókon kívül megtalálható az eredeti tulajdonos és az építész neve, az épület aktuális állapota és a látogathatósága. Ez utóbbi azért kérdéses, mert sok kastély már annyira rossz állapotban van, hogy a látogatása életveszélyes lehet, vagy éppen egy olyan funkció költözött bele, amely megkívánja a zártságot. Van olyan, amelyben pszichiátriai intézet, vagy éppen árvaház üzemel.
A Románia északi felében, főként a Kárpátoktól nyugatra található kastélyok a 16. és 19. század között épültek, és a Nyugat-Európában megfordult stílusirányzatok mindegyikére mutatnak példát. Találunk köztük reneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus, neo-gótikus és eklektikus stílusban épült kastélyokat is, melyek mindegyike ugyanúgy magán hordozza a helyi divat kézjegyét is. Megjelenésük nagyban függött még a tulajdonos anyagi és társadalmi helyzetétől, valamint a régióra jellemző irányzatoktól is.
A kommunista rezsim alatt a hatalom nagy részüket lefoglalta, és iskolát, árvaházat, kórházat, vagy éppen városházát üzemeltetett bennük, de sok működött a régió mezőgazdaságának irányító központjaként is. 1989 után azonban nagy részük elhagyatottá vált, és pusztulásnak indult. Sok kastély azóta visszakerült eredeti tulajdonosához és műemléki védettséget kapott.
NÉHÁNYAT REHABILITÁLTAK, ÉS AZÓTA MÚZEUMKÉNT VAGY VENDÉGHÁZKÉNT ÜZEMELTETNEK, DE ERRE VAN A LEGKEVESEBB PÉLDA.
Romániában a műemlékek sorsa jellemzően kétféle lehet: az egyik a teljes pusztulás, melyre pénz és karbantartás hiányában számíthatnak, a másik pedig a látványos, ám sokszor teljesen környezetidegen felújítás vagy újjáépítés. Anca fiatal román építészként úgy látja, a kettő közötti átmenetet, vagy más, innovatív műemlékvédelmi módszereket támogató szakmabeliek ellen még mindig túl nagy súllyal szerepelnek a klasszikus elvet vallók a román építésztársadalomban, melyet erősen megoszt a műemlékek kérdése.
Legkevésbé sem invazív módszereket alkalmazó projektjükkel azt szeretnék elérni, hogy a szakmán kívüliek is szembesüljenek az ország területén található építészeti értékek jelentőségével, és véleményt alkossanak a műemlékvédelem aktuális kérdéseiben. Emellett szeretnék felhívni a figyelmet a kastélyok turisztikai jelentőségére, hogy hosszú távon megállítsák a pusztulásukat.
2013-ban a Monumente Uitate célja folytatni a bánsági nemesi lakok kutatását, és elindítani az első kutatási szakaszát a moldvai nemesi lakoknak. A projekt támogatói: Romániai Építészek Egyesülete, Romániai Építészek Rendje, Gevalco Industrial. Partnerek: „George Enescu” Művészeti Egyetem – Iași, temesvári Politehnikum, Örökségvédelmi Nemzeti Hivatal, Romániai Építészek Rendjének Temes megyei osztálya.
Tóth Katalin
Hvg.hu

Megkezdődött a váradi bábos találkozó
A nagyváradi Árkádia bábszínházban tegnap délelőtt megtartott esemény nemcsak a Fux Feszt – I. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja elnevezésű rendezvény hivatalos nyitóünnepsége volt, hanem a Szigligeti Színház jubileumi évadának a megnyitója is. A köszöntőbeszédek és az első jubileumi emlékérem átadása után a Lilliput Társulat bemutatta A kis Szigligeti című mesejátékot, amelyet Urbán Gyula írt és rendezett. Vasárnap estig igazán mozgalmas napok lesznek Váradon a bábfesztivál miatt.
A nyírbátori Szárnyas Sárkányok interaktív gólyalábas előadása lett volna a bábfesztivál nyitómozzanata tegnap koradélelőtt. Ám a látványosnak ígérkező esemény, melyet a Holnaposok szoborcsoport mögötti téren tartottak volna meg, az eső miatt délutánra halasztódott. Aki az esős időben is odatévedt a szoborhoz, azt a Szöcskék, a színház önkéntesei értesítették az időpontváltozásról.
A bábszínházban megtartott nyitóünnepélyen Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója elmondta: ebben az évadban tisztelegnek a teátrum névadója, Szigligeti Ede emléke előtt, hiszen jövőre lesz a nagyváradi születésű drámaíró születésének 200. évfordulója. Éppen ezért az új évadban minden hónapban kínálnak majd a nézőknek valamiféle különleges, az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvényt. A bábfesztiválról szólván az igazgatónő hangsúlyozta: az önálló magyar színház léte lehetőséget biztosított a váradi Lilliput Társulatnak, hogy megszervezhessen egy ilyen nagylélegzetű seregszemlét és szakmai találkozót. Szárnyaló és lelkes társulat a Lilliput. És ennek a szárnyalásnak csak a csillagos ég lehet a határa. E fesztivál is e szárnyalás eredménye. Ezután Czvikker Katalin átadta az első jubileumi emlékérmet, Deák Árpád képzőművész alkotását Urbán Gyulának. Az író, költő, rendező visszatérő vendége a váradi bábtársulatnak. A kis Szigligeti című előadás (a darabnak Urbán a szerzője is) immár a tizenkettedik rendezése a truppnál. A művész a megnyitóra és premierre egyenest Indonéziából, egy ottani bábfesztiválról érkezett a Körös-parti városba. Urbán Gyula sem jött üres kézzel, indonéziai ajándékát örömmel adta át az igazgatónőnek és a társulatvezetőnek.
Ezután Szőke Kavinszki András, a Lilliput Társulat művészeti vezetője, a fesztivál ötletgazdája elmondta: évek óta foglalkoztatta őket a gondolat, hogy fölöttébb szükséges volna egy ilyen jellegű rendezvény. Az önálló magyar színház léte fontos volt ahhoz, hogy biztosíthassák mindehhez a hátteret. Kifejtette: a fesztivál három pillérre épül. Az első a tradíció, a múlt tisztelete. „Létezésünket ki kell érdemelni. Bőven van miből meríteni, mindig visszatérhetünk az elődeink által kitaposott ösvényre. Hatalmas az az örökség, amit reánk hagytak” – hangsúlyozta a társulatvezető. A következő pillér a szakmaiság és alázat. E régióban sajátos a helyzet, a nyelvezet, a kulturális élet, hiszen több nép él egymás mellett, és mindez egyediséget, sokszínűséget jelent. A harmadik pillér a nyitottság és progresszivitás. Fontos, hogy legyen értő közönsége a bábszínháznak, ezért tudatosan kell építkezniük. Nyitni szeretnének Bukarest és Budapest felé. Nem utolsósorban a jelentős bábos hagyományokkal rendelkező Kecskemét felé, ahol a magyarországi bábművészek találkozóját szokták megszervezni. Szőke Kavinszki András végezetül hozzáfűzte: „Őrizzük meg a hitet, hogy alkotni és a közösséget gazdagítani tudjuk.”
Ezután a jelenlévők megtekinthették a már említett A kis Szigligeti című produkciót, amelyet versenyen kívül mutatott be a Lilliput Társulat. A mesejáték, amint azt a cím is sejteti, arról szól, milyen is lehetett Szigligeti Ede gyermekként. A kerettörténetben egyúttal bábok segítségével fölelevenítik a drámaíró közkedvelt vígjátékát: a Liliomfit. A komédia jó néhány lényeges momentumát beemelték a történetbe.
A fesztivál idején megtekinthető a bábszínház előcsarnokában a Fux Pál képzőművész, díszlet- és bábtervező munkáiból összeállított tárlat.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk.
– Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket?
– A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek.
Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be.
– Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan?
– A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb.
A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni?
– Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat?
– Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult.
A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb.
Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony?
– Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer?
– Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik.
– Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor?
– A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány.
Simó Márton
http://kulturhon.szhblog.ro

Politikusi dosszié Rádulyról
Csíkszereda polgármesterét veszi górcső alá a bukaresti Realitatea.net hírportál Politikusi dossziék című sorozata legújabb kiadásában. Az összeállítás eléggé szubjektív képet rajzol Ráduly Róbert Kálmánról. Ráduly támogatja és vezeti nemhivatalosan a csíkszeredai hokicsapatot – állapítják meg rögtön a cikk elején a bukaresti újságírók, akik szerint a csíkszeredai jégkorongozók „azért élnek, hogy legyőzzék a bukaresti csapatokat”. E téma kapcsán következtetésként levonják, hogy akárhányszor megnyeri a csíki csapat az országos bajnokságot, a városban ünnepelnek. Visszautalnak a polgármester azon februári kijelentésére is, amelyben Ráduly kiemelte, hogy Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete kötelező. Az elöljárót a Székelyföld elszakadásában tevékenykedők egyik fontos „sakkfigurájának” nevezik, ugyanakkor azt is megállapítják, hogy polgármestersége alatt az önkormányzat által fenntartott helyi közszállítási vállalat ügyintézője is volt. Az összeállítás végén felidézik a szekusügyként ismertté vált esetet is, amelyben Ráduly Róbert Kálmán elfogta és átadta a rendőrségnek azt a hírszerzőszolgálati alkalmazottat, aki szerinte hetek óta követi és fényképezi őt. Mint összeállításuk végén megjegyzik: a polgármester az eset után azt nyilatkozta, hogy ezzel az üggyel jelezni szeretett volna. „Világos jelzés, hogy a tizenmillió eurókból fizetett román állami intézmények alszanak. Világosan a hírszerző szolgálatokra gondolunk. Maholnap a székelyek regionális parlamentet hoznak létre Csíkban, a SRI (román hírszerzőszolgálat) és a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat) erről a hírről pedig a Realitatea Televízióból értesül” – zárják cikkükben a bukaresti újságírók. Rádulyt kérdeztük A cikk kapcsán sms-ben válaszolt kérdéseinkre a polgármester. Felvetésünkre, hogy volt-e ügyvezetője az említett vállalatnak, Ráduly a következőt válaszolta: „Nem. Soha nem voltam egyetlen cégnek sem ügyvezetője vagy igazgatótanácsi tagja. Sem városi, sem magán, sem vegyes.” A hokival kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a csíki csapat egyik legjelentősebb támogatója Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a klub elnöke pedig Hodos László. Ez ügyben azt írja Ráduly, hogy négyéves kora óta szívügye a szeredai hoki. A „szekus” eset ügyészségi vizsgálatáról a következőt írta a polgármester: „Soha semmilyen hivatalos tájékoztatással nem méltattak ez ügyben. Tény, hogy az incidens után többen jelezték, hogy minden ágyút felém fordítottak”.
Kozán István
Székelyhon.ro

Egyre többen igénylik a magyar állampolgárságot
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Több mint ezer Kárpát-medencei magyar diák és tanár vehetett részt különféle nyári táborokban idén is a Rákóczi Szövetség szervezésében. Az egyik ilyen rendezvény volt a szentendrei pap-szigeti tábor. Az előadók sorában ott volt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője. A nemzetpolitika aktualitásairól nyilatkoztak a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának.
Az idei év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényelték a magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, mondta Répás, aki a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Sok az álhír
Az utóbbi időben sok olyan álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni, közölte a helyettes államtitkár. Hozzátette: a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás hangsúlyozta, nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy hogyan lehet valaki magyar állampolgár: magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és a magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt.
A szentendrei rendezvényen Kövér László házelnök azt mondta, a kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak, az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Nem akarják javítani a magyarok helyzetét
Szász kiemelte: az intézet küldetése, hogy olyan gondolatokat, üzeneteket fogalmazzon meg, amelyek a nemzetegyesítés, az integráció, a közös gondolkodás, tervezés irányába visznek. Úgy véli, Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív akításában, sőt inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el.
Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője hangsúlyozta: a határon túl élő magyar közösség, ahogy a nyugati diaszpóra magyarjai is, többletlehetőség az egész nemzet számára. Minden gazdasági erőforrásnál van egy nagyobb érték, a magyar ember, emelte ki.
MNO

Bukaresti intés Budapestnek
Bukarest nem nézné jó szemmel a magyar választási kampány begyűrűzését Romániába – jelentette ki Titus Corlăţean külügyminiszter szombaton a Digi 24 hírtelevízióban. A Diplomata-útlevél című külpolitikai műsornak adott interjúban Corlăţean riporteri felvetésre válaszolva tért ki a román–magyar kapcsolatokra. „Az új magyar állampolgársági törvény alapján bizonyos számú magyar etnikumú román állampolgárnak magyar állampolgárságot adtak, és így létezik bizonyos kísértés a romániai szavazatgyűjtésre” – magyarázta a román diplomácia vezetője. Szerinte rendkívül hasznos lenne, ha Romániában nem nyilvánulnának meg túl élesen ezek a választási érdekek. „Nem tudom, lesz-e foganatja ennek a visszafogottságra intő, nyilvános felhívásnak, de nekem kötelességem megtenni” – fűzte hozzá. „A mindennapi élet gazdasági és szociális kihívásaira kell összpontosítanunk, amelyek mindenkit egyformán érintenek: ne próbáljanak politikai érdekektől vezérelve mindenféle mesterséges témákat bedobni” – figyelmeztette a magyar politikusokat a román külügyminiszter.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e a közeljövőben a két külügyminisztérium találkozót, amelyen tisztázzák a román–magyar viszonyban felmerült nézetkülönbségeket, a tárcavezető azt mondta: folyamatos a kapcsolat a két tárca között. „Az események kronológiáját betartva látni kell, hogy ezt a nyári forróbb időszakot egyes budapesti, illetve romániai magyar politikusok román területen tett nyilatkozatai idézték elő. Ilyen nyilatkozatokat egyetlen demokratikus ország sem tűrne el, főleg a saját területén. Ezeket követték szükségszerű válaszok román részről” – állította Corlăţean. Szerinte Bukarest abban érdekelt, hogy Budapestben korrekt és becsületes partnerre találjon, amikor a két ország európai stratégiai partnerségének előmozdításáról van szó.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Töretlen az érdeklődés (Kettős állampolgárság)
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít. A Rákóczi Szövetség szervezésében zajlott szentendrei Pap-szigeti táborban Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője nemzetpolitikai kérdésekről is beszélt, utólag pedig a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának nyilatkoztak. A kettős állampolgárság iránti igényt kommentálva Répás Zsuzsanna azt mondta: elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, és vélhetően ugyanilyen érdeklődés várható a választási regisztrációnál is. Az utóbbi időben sok álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni – fűzte hozzá a helyettes államtitkár, aki szerint a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy miként lehet valaki magyar állampolgár. Magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt. A szentendrei rendezvényen Kövér László azt mondta, a magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás Zsuzsanna ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak. Az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – tette hozzá a helyettes államtitkár. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője úgy véli: Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív alakításában, sőt, inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el. Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)