Közigazgatási reform: ahány párt, annyi szokás
Maradjanak meg a megyék és a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási hatáskört – javasolta Victor Ponta kormányfő, akinek elképzelései megosztják az RMDSZ politikusait. Az elmúlt öt évben a pártok összesen három régióátalakítási tervezetet bocsátottak közvitára. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
Ismét felmelegítette Románia területi-közigazgatási átszervezésének témáját a miniszterelnök. Victor Ponta a Tulcea megyei Murighiolban, a Megyei Tanácsok Szövetségének éves közgyűlésén vázolta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elképzeléseit az ország „újrafelosztásáról”. E szerint a jelenlegi megyék megmaradnának, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani. A régiók – akárcsak a megyék – választott régiótanáccsal és régióelnökkel rendelkeznének, a jelenlegi regionális fejlesztési ügynökségek pedig a régiótanácsok műszaki apparátusául szolgálnának. Ponta szerint ez nem járna a bürokrácia növelésével. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ország területi-közigazgatási újrafelosztása a jövőre tervezett alkotmányjogi reform részét képezné. Hangsúlyozta: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni.
Borboly Csaba: számunkra nem hátrányos
Victor Ponta a bejelentését megelőzően felvázolta régiósítási elképzeléseit a Megyei Tanácsok Szövetsége vezetőségének, amelynek alelnökként tagja Borboly Csaba is. Hargita Megye Tanácsának elnöke nem tartja butaságnak a kormányfő javaslatait. „A miniszterelnök szándékát én úgy fogalmaznám meg: Victor Ponta lebontaná a kormányt régiók szintjére” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Elmondta: ha a kormányfő elképzelései megvalósulnak, akkor a megyei önkormányzatok megőriznék a jelenlegi hatáskörüket, sőt plusz hatásköreik lennének. Borbély tájékoztatása szerint a Ponta-féle közigazgatási reform a jelenlegi fejlesztési minisztérium megszűntetését eredményezné, mert a fejlesztési pénzeket térségi alapon jobban lehet kezelni. „Számos szakterületen, például az oktatás és az egészségügy területén a döntéseket le lehetne hozni a régiók szintjére” – magyarázta. A tanácselnök szerint ez a változás az erdélyi magyar közösség hasznára válhatna. „Ez számunkra nem hátrányos. Főleg akkor, ha nem arról a nyolc régióról beszélgetnénk, amelyről most szó van” – jelentette ki. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ továbbra is azt szeretné, ha nem nyolc, hanem tizenhárom régióra osztanák fel az országot és a székelyföldi megyék azonos régiókba kerülnének. Mint mondta, az RMDSZ politikusaira hárul majd az a feladat, hogy elképzeléseikről meggyőzzék a kormányt.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László szerint az USL elképzelése közelebb áll ugyan a Szövetség által már évekkel ezelőtt benyújtott régióátszervezési tervezethez, ám a jelenlegi fejlesztési régiókat nem lenne szabad megtartani. A Krónika napilapnak elmondta, egyetért Pontának azzal a javaslatával, hogy a jelenlegi megyéket nem szabad bolygatni, mert az szerinte káoszhoz vezetne. Úgy vélekedett: a megyék átcsoportosítását közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiókban úgy kell megrajzolni, hogy az jó legyen a magyarságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a régiók megrajzolása még nyitott kérdés, megvitatása a parlamenti választások után várható.
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyelőre csak politikai nyilatkozatnak tartja a kormányfő javaslatait. Szerinte erről akkor lehet érdemben tárgyalni, ha az USL felvázolja a konkrét elképzeléseit az új régiókról. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben mindvégig egyértelmű volt: a közigazgatási reformról akkor lehet szó, ha a megyék hatásköre nem csorbul, a három székelyföldi megye és Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs megye egy régióba kerül, tehát régiók létrehozásával nem módosul az etnikai arány. „Minél több hatáskört Bukarestből át kell ruházni a települési, megyei és régiós szintre” – hangsúlyozta a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Csutak István: a hatalom bebetonozását szolgálja
A regionális politikák RMDSZ-es szakértője, Csutak István szerint akárcsak a Demokrata Liberális Párt (PDL) által tavaly meglebegtetett elképzelés, az USL területi-közigazgatási átszervezési javaslata is „a kormányon lévők hatalmának bebetonozását” szolgálják. Szerinte Pontáék terve már ott hibádzik, hogy 2014-re a jelenlegi fejlesztési régiók némelyike túlnépesedik a többiekhez képest. „Elég lesz majd rápillantani a térképre, s látni lehet, hogy egyes régiók túlduzzadtak, és akkor majd megyéket kell átragasztani az egyik régióból a másikba” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha közigazgatási hatáskört kapnak a régiók, akkor az Európai Bizottságnak nincs beleszólása a regionális átszervezésbe, ugyanis a közigazgatási hatáskör megállapítása a tagállamokra tartozik. Az uniós rendelet szerint fejlesztési régiók létrehozása egy tagállamban akkor kötelező, ha az adott tagállamban nincs régió nagyságú közigazgatási egység, ugyanakkor az EU nem kéri azt, hogy az így létrehozott régiók közigazgatási hatáskört kapjanak. „Ám ha közigazgatási hatáskört kapnak ezek a régiók, akkor nehéz lesz megakadályozni Pontáékat abban, hogy ha megnyerik a választásokat, végrehajtsák elképzeléseiket” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy egyes RMDSZ-es politikusoknak – például Borboly Csabának – elnyerte a tetszését ez az elképzelés, Csutak úgy reagált: Hargita Megye Tanácsa elnökének „látóköre Gyergyóalfalutól Tusnádfaluig terjed”. Értésünkre adta: Borbolyt a kormányfőnek úgy sikerült „levennie a lábáról”, hogy nagyobb hatásköröket ígért a tanácselnököknek. Egy neve elhallgatását kérő partiumi RMDSZ-es politikus sem hisz Ponta verziójában, szerinte porhintés az az ígéret, hogy nem a megyéktől vonnak el kompetenciákat, hanem a központi hatáskörök egy részét vinnék le megyei szintekre. Forrásunk szerint esetleges decemberi győzelme után az USL tetszése szerint alakítja majd az ország adminisztratív felosztását, különösen akkor, ha ehhez kétharmados többséget is szerez a törvényhozásban.
Bãsescu nyolc megyét akar
Az ország területi-közigazgatási átszervezésre hangsúlyosan tavaly júniusban merült fel először, amikor Traian Bãsescu államfő arra kérte az akkor még Emil Boc vezetette kormányt, hogy rövid időn belül dolgozzon ki olyan jogszabálytervezetet, amely az ország eddigi 41 megyéjét nyolcra csökkentené. Bãsescu ezzel a javaslatával idén is előhozakodott. Szerinte az 1968-ban létrehozott megyerendszer reformját a több szempont is indokolja. Elmondta, az új „szupermegyék” létrehozása csökkentheti a bürokráciát, kevesebb megyében kevesebb intézményre lenne szükség, hiszen jelenleg 41 megyei rendőr-főkapitányság, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi hatóság, 41 területi adóhatóság van, ezek helyett pedig csak hét vagy nyolc maradna. Emellett – érvelt az államfő – a nagyobb megyék sokkal hatékonyabb és koherensebb területfejlesztést tennének lehetővé. Így orvosolható lenne az ország Európai Uniós források lehívásával kapcsolatos fogyatékossága.
A Boc-kormány teljesítette Bãsescu utasítását, és be is mutatta tervezetét. Eszerint Romániát nyolc megyére osztanák, ebből hét hatalmas lenne, négy-hat jelenlegi egységet tömörítene magába, a nyolcadikat pedig a főváros, Bukarest és annak környéke (a jelenlegi Ilfov megye) alkotná. A projekt – akárcsak az USL elképzelése – a jelenlegi EU-s fejlesztési régiókat veszi alapul, azokat változtatná át közigazgatási egységekké.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára röviddel ezután azt is jelentette, hogy a kormány gyorsított eljárással, azaz a parlamenti vitát megkerülő felelősségvállalással fogadná el a törvényt.
Majdnem belebukott a kormány
A gond csupán az volt, hogy a PDL szinte egyáltalán nem konzultált akkori koalíciós partnerével, a RMDSZ-szel, amely legfontosabb vezetőin keresztül kategorikusan elutasította a javaslatot. A szövetség vezető politikusai kijelentették, elfogadhatatlan a PDL koncepciója, legfőképpen azért, mert a három székelyföldi megyét (Hargita, Kovászna és Maros) egy olyan régióba olvasztaná, amelyben a magyarság részaránya nem érné el a 30 százalékot sem. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kormányból való kilépés lehetőségét is felvetette, ha koalíciós partnereik ragaszkodnak a nyolc megyéről szóló elképzelésükhöz. „Ezt a közigazgatási reformot az RMDSZ nem tudja felvállalni, ha a koalíciós partnereink ehhez ragaszkodnak, akkor nekünk újra kell gondolnunk a közös kormányzás jövőjét. Mi csak olyan felosztást látunk elképzelhetőnek, amelyben Kovászna, Hargita és Maros megye, valamint a Partium és a Szilágyság megyéi egységet alkotnak” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Az RMDSZ ellenállását látva a PDL lemondott az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának erőltetésétől.
Az RMDSZ a fejlesztési régiókhoz nyúlna
Az RMDSZ a közigazgatási határokat nem bolygatná, de a jelenlegi fejlesztési régiók határait módosítaná. Igaz, vezető politikusai nem tartották kizártnak, hogy a szövetség által javasolt régiókat utóbb közigazgatási hatáskörökkel is felruházzák.
A fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát 2007. október 13-án, Marosvásárhelyen mutatta be az RMDSZ. A tervezetben Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. Az új felépítést indokló hatástanulmányában a szövetség a jelenlegi hét plusz egy, jóval nagyobb fejlesztési régió helyett 16 fejlesztési régiót ajánl.
A javasolt felosztás a központi Székelyföldi régiótól kiindulva a következő sémát követi: Maros-Hargita-Kovászna, Szeben-Brassó, Kolozs-Beszterce-Naszód-Máramaros, Szatmár-Szilágy-Bihar-Arad, Fehér-Hunyad, Temes-Krassó-Szörény, Gorj-Vâlcea, Mehedinti-Olt-Dolj, Argeş-Dâmbovita-Prahova, Teleorman-Giurgiu, Ilfov-Bukarest, Ialomita-Cãlãraşi, Tulcea-Konstanca, Buzãu-Brãila-Vrancea-Galac, Bákó-Vaslui-Iaşi-Neamt, Suceava-Botoşani megyetársítást.
Az RMDSZ tervében a régióhatárokat a megyék közös kulturális, történelmi hagyományaik, valamint közös gazdasági érdekeik mentén jelölte ki, ez egyrészt jelentősen szűkítené az eddigi öt-hat megyés felosztást. A fejlesztési régiók átrajzolását tartalmazó háttértanulmány rámutat: az érvényben lévő regionális felosztás a szegényebb megyék gazdasági visszaesését és gazdagabb megyék gazdasági növekedését szolgálta.
Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók felosztása éppen ellenkező hatást váltott ki, mint ami célja lett volna, a gyengébben fejlettebb megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek – mondta a szakértő. Rámutatott: a fejlesztési régiók méretei a franciaországi struktúrákéhoz hasonlóak – eltekintve attól, hogy a két ország területnagyságban különbözik.
A régióhatárok átrajzolásának apropóján Markó Béla akkori RMDSZ-elnök a tervezet bemutatásakor hangsúlyozta: téves szemlélet, hogy a gazdasági társulásokat nem befolyásolják a közös kulturális és etnikai érdekek – ez egy természetes folyamat, amely a történelem során is érvényesült, akár államalakítások során is – érvelt a politikus.
A szenátus hallgatólagosan elfogadta
Régióátalakítási elképzeléseit az RMDSZ törvénytervezet formájában a parlamentbe is benyújtotta. Kisebb politikai botrány keletkezett akkor, amikor a jogszabályt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Ez úgy történhetett meg, hogy a házszabály előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a felsőháznak, és a honatyák kifutottak a határidőből. A román politikusok hevesen ellenezték az RMDSZ tervezetét, s gondoskodtak arról, hogy a jogszabály a képviselőházban már ne is kerüljön megvitatásra. „Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét” – jelentette ki a tervezet hallgatólagos elfogadása után – akkor még ellenzékből – Victor Ponta PSD-elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Asztalos Csaba a maszol.ro-nak: féltem a családomat
Ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést a rendőrségen szombaton Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, miután szerdán négy férfi az utcán megállította, inzultálta és megfenyegette."A piacról mentem hazafele, amikor négyen váratlanul körbevettek, elkezdtek hőzöngeni, sértegetni, fenyegettek engem és a családomat. Azt üvöltözték: ki a hazátlanokkal (bozgori) ebből az országból! Fizikai bántalmazás nem történt" - számolt be a maszol.ro-nak az incidensről Asztalos.
Tájékoztatása szerint eleinte nem akart feljelentést tenni a rendőrségen, ám végül barátai, ismerősei unszolására megtette. "Annál is inkább, mert ugyanaznap egy fenyegető levél is érkezett a CNCD címére, amit szintén megmutattam a rendőröknek. Családos ember vagyok, féltem a gyerekeimet" – fogalmazott lapunknak.
Asztalos elmondta: egyelőre nem kért védelmet a kormányőrségtől, bár államtitkári rangú köztisztségviselőként ezt megtehetné.
Kérdésünkre, miszerint a szerdai incidens összefüggésbe hozható-e azzal, hogy korábban szót emelt a Steaua labdarúgó csapat mérkőzésein tapasztalható rasszizmus és idegengyűlölet ellen, Asztalos kijelentette: nem tudja, hogy a Steaua drukkerei inzultálták-e szerdán, de az incidens "mindenképpen a labdarúgáshoz kapcsolható".
Ponta elítéli a megfélemlítési kísérletet
Victor Ponta miniszterelnök vasárnap sajtóközleményben ítélte el azokat az erőszakos megnyilvánulásokat, amelyek Asztalos Csabát, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökét érték. A közlemény nem utal arra, hogy az államtitkári rangú tisztségviselőt ért bántalmazásnak bármi köze lenne a labdarúgáshoz, hanem általánosságban ítél el bárminemű erőszakos és megfélemlítő cselekményt, amely Asztalos Csaba, a CNCD elnöke vagy más állami tisztségviselő ellen irányul.
A közlemény leszögezi: Románia nem tűri el az olyan megnyilvánulásokat, amelyek polgárai méltóságát sértik.
A CNCD elnökét ért támadásra hét civil szervezet hívta fel Victor Ponta figyelmét egy szombaton közzétett nyílt levélben, amelyben elítélik a futballvezetők és a szurkolók idegengyűlöletét.
UEFA: intézkedések a diszkrimináció miatt
Asztalos Csaba korábban rámutatott: az elmúlt két évben a bukaresti csapat vezetői részéről számos diszkriminációgyanús kijelentés hangzott el, ezeket a CNCD összegyűjtötte és továbbította az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA). Michel Platini, az UEFA elnöke egy hete "súlyos intézkedéseket" helyezett kilátásba a román klubokkal szemben, ha folytatódnak a cigányellenes megnyilvánulások a futballstadionokban. A CNCD maga is eljárt számos esetben: legutóbb a Steaua és a Rapid közötti meccsen skandált romaellenes rigmusok és feliratok miatt rótt ki 1000 lejes bírságot a klub igazgatójára.
A CNCD elnöke korábban a Steaua szurkolóinak rendszeres romaellenes megnyilvánulásait és a klub ügyvezető igazgatójának egy - általa idegengyűlölőnek minősített - gesztusát sérelmezte. Mihai Stoica a - Becali által rendszeresen "magyar" csapatként emlegetett - kolozsvári CFR 1907 elleni október 7-i rangadó után tüntetően egy nemzeti zászlót szúrt le a legyőzött vendégcsapat kapujába. A CNCD elnökének bírálata nyomán a labdarúgó profi liga (LPF) elnöke, Dumitru Dragomir Asztalos Csabát nevezte bajkeverőnek és sürgős leváltását követelte, mondván, hogy ő kelt feszültséget a magyarok és cigányok között, akikkel egyébként a románok "testvéri szeretetben" élnek. Becali úgy nyilatkozott, egy cigányt kell a CNCD élére tenni, mert a "cigányok nincsenek a románok ellen, nem úgy, mint Asztalos és az ő magyar csapata".
Maszol.ro

Megtámadták az utcán Asztalos Csabát, a diszkriminációellenes tanács elnökét
Az utcán támadta meg négy személy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökét, miután Asztalos Csaba rasszizmussal vádolta a Steaua labdarúgócsapatának szurkolóit, vezetőit és játékosait. Asztalos nem nyilatkozott a támadás kapcsán, az incidens miatt civilek emelték fel a szavukat. Victor Ponta kormányfő kérte a tettesek megbüntetését.
A Romániai Diszkriminációellenes Koalícióba tömörülő több civil szervezet nevében a Közpolitikai Intézet (IPP) igazgatója, Violeta Alexandru kérte szombaton kiadott közleményében, hogy Victor Ponta miniszterelnök nyilvánosan ítélje el az Asztalos Csaba elleni megfélemlítő támadást.
A civilek közleménye szerint Asztalost október 10-én, Bukarest központjában támadta meg négy személy, néhány nappal azt követően, hogy a CNCD vezetője a Steaua és az FC Koppenhága közötti Európa Liga-találkozó rasszista megnyilvánulásai ellen foglalt állást.
Az Asztalos elleni támadásról a román sajtó is cikkezett a múlt héten, a CNCD elnöke azonban eleinte nem kívánt reagálni az őt ért szóbeli és tettleges bántalmazásra.
Szombaton viszont Asztalos elmondta a Mediafax hírügynökségnek, hogy pénteken feljelentést tett a rendőrségen, további részleteket azonban nem kívánt elárulni.
A CNCD elnöke a Steaua-FC Koppenhága mérkőzés után beszélt arról, hogy a meccs végén a Steaua képviselői és a szurkolók közösen skandáltak cigányellenes rigmusokat.
Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa ezt követően a klub ellen ügyködő sötét erők képviselőjének, és „őrültnek” nevezte Asztalost, aki két héttel korábban a Rapid elleni Liga 1-es mérkőzés után is hasonló incidenseket jelentett az UEFA-nak.
Erre reagálva írt levelet október 3-án a román szövetségnek (FRF) Michel Platini, az UEFA elnöke, amelyben a futballstadionokban megnyilvánuló rasszizmus és idegengyűlölet elleni szigorú fellépést sürgetett, és kemény büntetéseket helyezett kilátásba, amennyiben az általa vezetett szervezet égisze alatt, román csapatok részvételével zajló találkozókon is hasonló megnyilvánulások lesznek.
Ennek ellenére a Steaua mindössze 20 ezer lejes pénzbüntetést kapott a Hivatásos Labdarúgóliga (LPF) fegyelmi bizottságától a Rapid elleni meccsen elhangzott rasszista szurkolói rigmusok és feliratok miatt. A ligát vezető Dumitru Dragomir durva támadást intézett Asztalos ellen, és közölte: azt tervezi, hogy parlamenti képviselőként javasolja a kormánynál Asztalos leváltását a CNCD éléről. „Nálunk nincs xenofóbia, ezek csak viccek. Asztalos rengeteg marhaságot csinál” – nyilatkozta a LPF elnöke.
(Victor Ponta a támadók megbüntetését kérte
Victor Ponta miniszterelnök vasárnap kérte, hogy az illetékes hatóságok azonosítsák és büntessék meg Asztalos Csaba támadóit. A kormány vasárnapi közleménye szerint a miniszterelnök nyilvánosan elítéli a diszkriminációellenes tanács elnökét ért támadást és az ellen irányuló megfélemlítési kísérletet. A közlemény hangsúlyozza: Románia nem tűri el az állampolgári és emberi jogokat sértő kijelentéseket és megnyilvánulásokat.
Elfogadhatatlan, hogy a román állam egy tisztségviselőjét hivatali tevékenysége miatt éri támadás – áll a kormány közleményében, amely szerint a miniszterelnök kéri, hogy az állami hatóságok határozottan lépjenek fel minden olyan esetben, amikor a nyilvánosságban rasszista vagy idegengyűlölő megnyilvánulások történnek.)
Krónika (Kolozsvár)

Új pártelnök, régi irány (Bíró Zsolt az MPP élén)
A Szász Jenő emberének tartott Bíró Zsolt vette át az elnöki stafétát, a politikussá vedlett marosvásárhelyi rádiós újságíró lesz az MPP vezetője a következő esztendőkben. A Székelyudvarhelyen megtartott IV. Országos Tanács nem volt feszültségmentes, de azt egyhangúan megfogalmazták a küldöttek, hogy a párt önállóságát nem adják fel, szükségesnek tartják az indulást a parlamenti választásokon, a „nemzeti válogatott” lenne az ideális, ám ez már időszűkében nem jöhet létre, így hajlandóak saját listájukra engedni a „kisebb testvért”, az EMNP-t.
Az MPP első kongresszusa még a gyergyószentmiklósi sportcsarnokban zajlott több mint négyszáz jelenlevővel, most Székelyudvarhelyen elegendő volt a Tamási Áron-iskola díszterme is. Vendégként Kövér László s a csíkszeredai konzul, illetve Izsák Balázs SZNT- és Sebestyén Csaba RMGE-elnök volt jelen.
Mintha az időjárás is Szász Jenőt, az MPP volt elnökét siratta volna, nekikeseredve csordogált az eső, s a kongresszusra összesereglett küldöttek is sokkal inkább hasonlítottak vert hadra, mint győztes választási csatába induló seregre. A hangulaton próbált emelni a párt eddigi történetét bemutató kisfilm, ám unos-untalan ismétlése miatt – az ülés előtt négyszer is láthattuk – inkább nevetségessé vált. Negyvenperces késéssel vonult be Szász Jenő és Kövér László. A jelenlevőket Orbán Árpád ügyvezető elnök üdvözölte, a 119 küldöttből 111 jelent meg a rendkívüli kongresszuson.
Az igaz emberek
Salamon Zoltán, a Hargita megyei szervezet elnöke az összefogás fontosságát emelte ki köszöntőbeszédében, keresni kell a közös utat, de kell a pluralizmus is, minőségi képviseletre van szüksége az erdélyi magyarságnak, olyanra, amelyben megférnek a különböző gondolatok, ezt egy nemzeti minimumra, például az önrendelkezés, az autonómia eszméjére támaszkodva lehetne létrehozni – mondotta. Izsák Balázs arról szólt: bízik benne, hogy nem változik az MPP által eddig követett útvonal, megmaradnak azok a célok, amelyek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hű szövetségesévé tették, és felsorolta közös eredményeiket, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlések megszervezését, a székely zászló, címer, himnusz használatának meghonosodását. Izsák Balázs szerint nem egységre, hanem közös célokra, közös értékekre van szükség „Adott a zászló, ha mindenki beáll mögé, az egység megvalósul” – hangsúlyozta az SZNT elnöke. Az MPP nagy érdemének nevezte, hogy beállt e mögé a zászló mögé, de helyet hagyott másoknak is, Szász Jenő érdemének, hogy megőrizte a párt függetlenségét. Sebestyén Csaba elsősorban arról szólt, hogy ha a két szervezet egymásra alapozza az építkezését, akkor jelentősebb eredményt érhettek volna el.
Kövér László, az MPP tiszteletbeli elnöke, a Magyar Országgyűlés első embere Luther Márton szavaiból indult ki: igaz ember a hitből él, és e gondolatra építve beszédét bírálta az RMDSZ-t, illetve Tőkés pártját. Az MPP-sek igaz emberek voltak, amikor az egyetlen magyar ügyet képviselték, miközben véleménye szerint az RMDSZ elárulta azt Bukarestben és Budapesten egyaránt. Felidézte, hogy Tőkés László 2007-ben a polgáriak segítségével lett EP-képviselő, „aztán 2009-ben feladta függetlenségét, nektek pedig megüzente, hogy bukott párt vagytok”. Kövér az MPP nagy érdemének nevezte, hogy 2008-ban volt bátorságuk megteremteni a választás szabadságát, és bebizonyítani: a demokrácia nem gyengíti, hanem erősíti az erdélyi magyarságot. A Magyar Országgyűlés elnöke hangsúlyozta, továbbra is vállalja a tiszteletbeli elnöki tisztségét, ha a párt megőrzi politikai alapelveit és szervezeti önállóságát.
Politika és erkölcs
Szász Jenő elnöki leköszönő beszédét eddigi tevékenységük összefoglalójának és vitaindítónak is szánta, de meghatározta a követendő célokat is. A politika és erkölcs szétválaszthatatlan – az MPP-nek a hit mellett az erkölcs megtestesítése is a küldetése – fogalmazott. Tizenöt-húsz évre tekintett vissza, és beszámolójából kikerekedett: önmagát tekinti a romániai magyar ellenzékiség zászlóvivőjének, a polgári gondolkodás meghonosítójának, az igazi, következetes politizálás képviselőjének. Ennek tükrében beszélt az MPP létrehozataláról, arról, hogyan váltak 2008-ban a semmiből 40 százalékos támogatottságot élvező politikai közösségé Székelyföldön. S bár 2012-ben is ugyanazt kínálták, törés állt be, értékrendjük támogatása nem gyarapodott, s ezért kinek-kinek önmagába kell néznie: mit tett, s az elegendő volt-e. Emiatt, és nem az Orbán Viktortól érkezett ajánlat (a Nemzetstratégiai Intézet vezetése – szerk. megj.) döntött a visszavonulás mellett. Focihasonlattal élt: vesztes mérkőzés után az edzőnek, a technikai stábnak kell visszavonulnia. Szász Jenő szerint „a néppárt keze is benne van, hogy ma a jobboldal gyengébb”, de úgy vélte, nekik nem az EMNP-vel kell foglalkozniuk, hanem a polgári pártnak kell jövőt építeniük. Nagy erényüknek nevezte, hogy szervezetük olyan emberekből áll, „akik nem hatalomvágyból, nem pozícióhajhászás miatt, hanem közösségünk szolgálatának ügye miatt” csatlakoztak hozzájuk. Vázolta a jövőépítés lehetőségeit is – szervezeti önállóságát mindenképpen meg kell őriznie a pártnak –, és szólt a decemberi választásokon való indulás különböző lehetőségeiről. „Nem lehet nem figyelmen kívül hagyni a választók akaratát” – mondotta, és ismét szót emelt a Magyarok Szövetsége – a nemzeti válogatott – létrehozataláért. Ha ez nem lehetséges, akkor lehet szó a jobboldali szervezetek együttműködéséről, „programjaink azonosak, lemásolták az MPP-ét” – mondotta, majd felkínálta a néppártnak, hogy „gyengébbként induljanak az MPP színiben”, a polgáriak készek a gesztusokra: testvériesen elosztanák a mandátumokat. Ha ez sem jöhet létre, meg kell találniuk a saját indulás lehetőségét, akár függetlenek támogatásának formájában – mondotta. Szász Jenő vitaindítója után a hozzászólók többsége az MPP önállósága és függetlensége mellett állt ki, de sokan hangsúlyozták azt is: ha már megteremtették a választás szabadságát, ezt tiszteletben kell tartani a párton belül is, illetve ennek tükrében nem engedhetik meg maguknak, hogy ne induljanak a decemberi választásokon. Felmerült az is, hogy nem szabad megismételniük a függetlenek támogatásának hibáját. Volt, aki azért emelt szót, hogy számolják fel az ellentéteket a néppárttal, mert ha folytatják a háborúskodást, mindkét szervezet elvérezhet.
Sajátos belső demokrácia
A vitát követően az országos tanács határozatot fogadott el az MPP önállóságának megőrzéséről, a választásokon való részvétel Szász Jenő által is említett alternatíváiról, majd sor került a tisztújításra a polgári párt sajátos alapszabályzata jegyében. A statútum szerint az eddigi elnök, Szász Jenő javasolta a párt öt alelnökét, ezt erősíti meg a kongresszus, majd az új öttagú elnökség nevezi meg az új elnököt, azt az egyetlen jelöltet, akit szintén az országos tanácsnak kell voksával elfogadnia. Még a teremben ülők sem értették egyértelműen, miért nem szavazhatnak két elnökjelöltre, amikor két név merült fel, és sokan felvetették, hogy nem találják az alapszabályzatban (furcsa mód ez csak románul érhető el) az erre vonatkozó passzust. Így lettek hát alelnökök a volt elnök emberei: Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere, Márton Zoltán, a Maros megyei Makfalva polgármestere, Mosdóczy Vilmos, a Szatmár megyei Kaplony polgármestere, Simon Csaba, a Kolozs megyei szervezet elnöke, valamint Fülöp Csaba kovásznai orvos. Elnöknek javasolták Bíró Zsoltot és Farkas Csabát, de az öt alelnök úgy döntött, csak Bíró Zsoltról szavazhat a kongresszus, így őt választották meg 69 szavazattal 41 nem ellenében. A sors, no meg a helyzet fintora, hogy Bírót nem támogatta saját szervezete, a Maros megyeiek. Az MPP új elnöke székfoglaló beszédében egy „új magyar erkölcsi többség” kialakítását nevezte fő feladatának. Leszögezte: az MPP csakis a szervezeti önállóság megőrzése mellett tud elképzelni bármiféle választási együttműködést. „Fontosak az utak, de fontosabb, hogy hova vezetnek, és még fontosabb azt tudnunk, hogy hova akarunk eljutni. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, csak sodródunk vagy bolyongunk” – magyarázta. A párt legfontosabb céljaként Székelyföld területi autonómiájának elérését említette.
A furcsa vezetőségválasztás rányomta hangulatát az országos tanács befejezésére. Bíró Zsolt után Szász Jenő lépett mikrofonhoz, s elmondta, a védnöki testület létrehozataláról szóló határozatot visszavonja – a folyosói pletykákból kiderült, sokan jelezték, nem szavazzák meg –, de véleményüket a jövőben is elmondják, „figyelő szemét a régi elnökség, a négy alapító atya továbbra is rajtuk tartja”. Az eredeti elképzelés szerint a kongresszus egy védnöki testületről szavazott volna, amelynek tagjai az MPP négy alapítója – Szász Jenő, Vajna Imre, Orbán Árpád és Péter Péter –, valamint a párt tiszteletbeli elnöke, Kövér László. A testület a későbbiekben megvétózhatta volna a párt elnökségének az „alapítók szándékával ellenkező határozatait”. Sokat elárul az MPP-n belüli helyzetről, hogy az új elnököt „elfelejtették” értesíteni a helyzetről, így kisebb zavar keletkezett, amikor napirendre akarta tűzni eme utolsó határozat megszavazását. Az MPP negyedik kongresszusa ezzel a zavarral, majd a székely himnusz eléneklésével ért véget. Jelképesnek is tekinthető, hogy a résztvevők a Gondűző vendéglőben zárták ebéddel a sokak által mérföldkőnek nevezett országos tanácsot.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtörte hallgatását Basescu
A kommunizmus bűneit leleplező legújabb könyv bemutatóján vett részt kedden Bukarestben az elnöki hivatalba visszatért Traian Basescu államfő, aki hosszabb hallgatás után mondott beszédet a nyilvánosság előtt, ez volt a második nyilvános szereplése a visszatérés óta.
Basescu kijelentette, hogy a 2004 óta tartó államfői mandátumainak egyik legfontosabb eredménye a romániai kommunizmus elítélése. „Nem túlzok, a kommunizmus elítélését az állam megreformálása érdekében elfogadott jogszabályok, így az új igazságszolgáltatási törvénykönyvek, az oktatási és a nyugdíjtörvény, valamint a munka törvénykönyve fölé helyezem, hiszen a kommunizmus leleplezése alapján érthetjük meg, hogy mi történik ma Romániában" – mondta Basescu. Basescu 2006-ban ítélte el a román kommunizmust. Akkor egy általa felállított tudományos bizottság jelentése alapján „bűnös és törvénytelen" rendszernek nevezte a kommunista diktatúrát a bukaresti parlamentben.
Az államfő szerint azért fontosak a kommunizmus bűneire rámutató könyvek, mert lehetőséget nyújtanak megismerni, miként születtek azok a döntések, amelyek akkoriban valamennyi ember életét befolyásolták. Hozzátette: a kommunizmus ideológiájának semmi köze nem volt a szabadsághoz. Basescu szeptember elején lépett először a nyilvánosság elé visszatérése óta, akkor a román diplomaták éves találkozóján vett részt, ahol kijelentette, hogy a legfőbb román intézményeknek sikerült megvédeniük a jogállamot, miután a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) megkísérelte lebontani azáltal, hogy vezetői az összes fontos állami tisztséget megpróbálták megszerezni. Bukaresti elemzők szerint Basescu hivatalába való visszatérése óta meglehetősen visszafogott, ami mögött szándékos politikai stratégiát vélnek felfedezni. Basescu új magatartása szöges ellentétben áll eddigi politikai pályafutásával, hisz ő volt az, aki 2004-ben meghirdette a „játékos", vagyis az aktív államfő szerepét. Emiatt politikai ellenfelei rendszerint bírálták, de többször támogatói is elmarasztalták azzal érvelve, hogy folyamatos állásfoglalásaival fölösleges konfliktusokat gerjeszt a társadalomban. Elemzők szerint Basescu „új szerepével" megpróbálja visszanyerni a lakosság körében elvesztett népszerűségét, hiszen mandátumából még több mint két év van hátra. A júliusi népszavazáson mintegy 7 millió román állampolgár szavazott a leváltása mellett, de a referendum nem volt érvényes. MTI
Erdély.ma

Precedensek
Bizonyára emlékszünk még Traian Băsescu 2009 februárjában Budapesten elhangzott kijelentésére, miszerint soha nem lesz területi autonómia a Székelyföldön, mivelhogy Románia egységes nemzetállam.
Az államelnökéhez hasonló jóslatot sokszor lehetett hallani a témában román politikus szájából az elmúlt két évtizedben, amelynek során az önrendelkezési törekvés kérdése nagyjából abban ki is merült, hogy a magyar közösség különböző kezdeményezések – törvénytervezetek, népszavazások – útján kérte, Bukarest pedig elutasította azt.
(Kirívó eset volt az autonómiastatútum minapi felsőházi szavazásra bocsátása, amikor az RMDSZ szenátorainak egy része arra sem vette a fáradságot, hogy megnyomja a szavazógombot. De majd erről a választópolgárok előtt kell számot adniuk decemberben.)
Időnként az RMDSZ részéről kapunk „magyarázatot” arra, hogy éppen miért nem aktuális a Székelyföld területi autonómiájának feszegetése, ez a stratégia azonban jobbára abba az apró lépések politikájába illik, amelynek lényege: nem szabad ilyesmivel hergelni a román kormánypartnereket, elég csak kampányban előhozakodni a témával. Holott a többségében magyarok lakta régió önrendelkezési törekvéseire a közelmúltban, sőt napjainkban is számos precedens létezik szerte Európában.
Még ha az egykori szerb tartomány státusa nem is mindenben analóg a Székelyföld számára megálmodottal, elég, ha visszagondolunk Koszovó függetlenségének 2008-ban történt kikiáltására. Lám, Skócia is határozott lépéseket tett az önállósodás útján, miután a skót és a brit kormányfő tegnap aláírta azt a megállapodást, amely az angol–walesi unió jövőjéről (értsd: Edinburgh függetlenné válásáról) 2014-re kiírt népszavazás szabályait rögzíti.
És ne felejtsük ki a sorból Baszkföldet vagy Katalóniát sem, amelynek lakói szerint önálló, független állam polgáraiként jobban menne a soruk, sőt a barcelonai kormány hamarosan referendumot készül kiírni az elszakadásról. Ezeket a törekvéseket az adott államok vezetői persze csírájában igyekeztek elfojtani, igyekezetük azonban rendre kudarcot vallott. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy a koszovói, skót, katalán és baszk példák tájainkon is precedensértékűvé váljanak.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Európai Néppárt – Megkezdődött Bukarestben a tisztújító kongresszus
A leköszönő elnökség ülésével megkezdődött szerdán Bukarestben az Európai Néppárt (EPP) 21., tisztújító kongresszusa, amelyen a jobbközép ernyőszervezet alelnökeként, Orbán Viktor miniszterelnök is részt vesz.
A kormányfő már korábban bejelentette: nem vállal újabb alelnöki megbízatást az EPP-ben. A miniszterelnök sajtófőnöke ezt korábban azzal indokolta az MTI-nek, hogy a kormányfőt szeptemberben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni.
Nem indul újabb alelnöki mandátumért a finn és az ír EPP-alelnök sem, akiket a legutóbbi kongresszus óta szintén miniszterelnökké választottak hazájukban.
Az európai jobbközép pártok ernyőszervezetének zárt ajtók mögött zajló elnökségi ülése után helyi idő szerint 15 órakor kezdődik a plenáris tanácskozás, amelyen várhatóan újabb három évre elnökké választják az EPP-t két évtizede irányító Wilfried Martenst – lévén ő az egyedüli jelölt -, és az EPP húsz év után új politikai programot fogad el.
A kongresszusra 40 ország 73 pártjának küldöttsége érkezett Bukarestbe. A küldöttek szerda délelőtt az EPP és a párt európai parlamenti frakciója által közösen szervezett A válasz: több Európa című szemináriumon vettek részt, amelyen a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió, valamint a regionális fejlesztés témakörében hangzottak el előadások a szakterületek európai biztosainak részvételével.
Az EPP kongresszusa idején a Romániában kormányzó Szociál-Liberális Szövetség szimpatizánsai (az utcán) és politikusai (a rendezvény helyszínéül szolgáló parlament épületében) magukra akasztott feliratokkal tiltakoztak az ellen, hogy a román nép által „valójában leváltott" Traian Basescu államfő úgymond „európai néppárti segítséggel" őrizte meg hatalmát.
MTI
Erdély.ma

Tőkés: a regionalizáció kiút a válságból
Románia központosított államhatalmi rendszerének újragondolására, a decentralizáció szükségességére hívta fel a figyelmet Tőkés László európai parlamenti képviselő azon a sajtótájékoztatón, amelyet az Európai Néppárt bukaresti kongresszusa alkalmából tartott a román parlament épületében, 2012. október 17-én. Véleménye szerint az ország addig nem fog kilábalni a gazdasági válságból, amíg a regionalizáció nem valósul meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a föderális államberendezkedés kialakítását szorgalmazza, és ezt választási kampányába is belefoglalta – mondotta Tőkés, a párt megalapítását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Hozzáfűzte: nyugaton a szubszidiaritás elve több országban is sikeresen működik, ezek mintául szolgálhatnak Románia számára a föderalizáció tekintetében. A Néppárt elképzelése szerint ebben a folyamatban a történelmi régiók mértékadó szerepet töltenének be, ezek szövetsége alkotná az szövetségi állammodellt. A sajtótájékoztatón elhangzott: a Néppárt készül a közelgő parlamenti választásokon való megmérettetésre. A „6-3-as” alternatív választási küszöbnek köszönhetően történelmi lehetőség mutatkozik, hogy két magyar párt is bejusson a bukaresti parlamentbe, fejtette ki a Néppárt védnöke. Ugyanakkor ismételten indítványozta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását. Az EPP-kongresszus jelmondatára utalva Tőkés László kijelentette: abból az Európából van többre szükség, amelyikben helye van a politikai pluralizmusnak, a demokráciának, amelyben nem állítják szembe a pártegységet és a demokratikus pluralizmust.
Tőkés László az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohéziós politikája kapcsán a hátrányos helyzetű régiók – mint például Székelyföld – helyzetére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, a kohézió jó eszköz lehetne az itt élő nemzeti közösségek ügyének felkarolására, valamint a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére is. Tőkés László üdvözölte, hogy a kongresszus alkalmával a Néppárt alapprogramjába bekerült az őshonos kisebbségek védelmét szolgáló fejezet, és azt szorgalmazta, hogy vegyék be a kohéziós politika alapelvei közé is a kisebbségvédelmet.
Mint ismeretes, idén az Európai Unió kapta a Nobel-békedíjat. Az erdélyi EP-képviselő ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott: büszkék lehetünk arra, hogy az Unió belső stabilitásához – amely döntő szerepet játszott a díj odaítélésekor – a történelmi kisebbségek felelősségteljes politizálása is hozzá járult. Éppen ezért üzenetértékű lenne az Unió részéről, ha a díjjal járó szimbolikus pénzösszeget az őshonos etnikai és nyelvi közösségek szabadságának és egyenjogúságának biztosítására, helyzetüknek és problémáiknak megnyugtató és intézményes rendezésére használnák fel.
Erdély.ma

Európai Néppárt - Szijjártó: Magyarországnak érdeke, hogy erős magyar nemzeti képviselet legyen Bukarestben - Magyarország elkötelezett az erdélyi magyar közösség támogatásában, és érdeke, hogy erős magyar nemzetiségi képviselet legyen Bukarestben - hangsúlyozta Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára szerdán Bukarestben, amikor beszámolt a magyar sajtónak Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke közötti megbeszélésről.
Orbán Viktor az Európai Néppárt (EPP) alelnökeként vesz részt a jobbközép pártok ernyőszervezetének Bukarestben zajló tisztújító kongresszusán: ebből az alkalomból több kétoldalú megbeszélést folytatott az EPP rendezvényén résztvevő néppárti vezetőkkel.
Az RMDSZ elnökével lezajlott találkozó után Szijjártó Péter azt hangsúlyozta, ez természetes párbeszéd a rendezvény egyik házigazdája és a Fidesz között, amely az EPP egyik legjelentősebb tagpártja.
Hozzátette, a két vezető örömmel vette tudomásul, hogy az RMDSZ kisebbségi ügyekre vonatkozó javaslatai bekerültek az EPP elfogadandó alapprogramjába. Az RMDSZ elnöke beszámolt arról, hogy a párt készül a közelgő romániai parlamenti választásokra.
Szijjártó Péter tájékoztatása szerint Kelemen Hunor elmondta, a választásra készülő RMDSZ elég erős ahhoz, hogy fenntartsa a magyar érdekképviseletet a bukaresti parlamentben.
"A magyar kormány tisztában van felelősségével, és továbbra is elkötelezett amellett, hogy támogassa a minél erősebb nemzetiségi érdekképviseletet itt, Romániában, és elkötelezettek vagyunk az erdélyi magyar nemzeti közösség támogatása mellett" - mondta az államtitkár.
Szijjártó Péter beszámolt arról, hogy egy másik kétoldalú megbeszélésen Miheil Szaakasvili, Grúzia elnöke megköszönte Orbán Viktor részvételét a grúziai parlamenti választás előtti kampányában.
"A grúz emberek döntöttek, egy másik utat választottak, mint az eddigi út, ettől kezdve a soron következő grúz kormányé a felelősség, hogy milyen irányban halad tovább az ország" - tette hozzá az államtitkár.
Orbán Viktor miniszterelnök Michael Spindelegger osztrák külügyminiszterrel és alkancellárral is találkozott Bukarestben. Szijjártó Péter beszámolt arról, hogy a kiváló kapcsolatok lehetőséget teremtenek újabb határátkelők nyitására, amelyek megkönnyítik a határ mentén élők életét és a szervesen összetartozó gazdasági térségek fejlődését segítik. Orbán Viktor Jyrki Katainen finn miniszterelnökkel szintén a kétoldalú kapcsolatokat tekintették át - amelyek az államtitkár szerint szintén kiválóak - és megbeszélték az Európai Unió előtt álló kihívásokat.
Az MTI kérdésére Szijjártó Péter megerősítette, hogy Orbán Viktor csütörtökön mond beszédet az EPP bukaresti kongresszusán az Európai Unió perspektíváiról.
A miniszterelnök világossá akarja tenni, hogy a válság után semmi sem ugyanolyan a világban, mint volt korábban, és azt is világosan kell látni mindenkinek, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek magát a válságot okozták, nem lehet megoldani a válságot, tehát új eszközök kellenek a válság kezeléséhez" - mutatott rá Szijjártó Péter.
Baranyi László
(MTI)

Áttörés a kisebbségi jogérvényesítésben (Az Európai Néppárt kongresszusa)
A leköszönő elnökség ülésével kezdődött tegnap Bukarestben az Európai Néppárt (ENP) 21. tisztújító kongresszusa, amelyen újabb három évre elnökké választották az ENP-t két évtizede irányító Wilfried Martenst, és az ENP húsz év után új politikai programot fogadott el, melybe – az RMDSZ kezdeményezésére – beiktattak egy, a nemzeti kisebbségekről szóló fejezetet is.
Ezt Kelemen Hunor szövetségi elnök áttörésként értékeli. A tegnapi nap folyamán Orbán Viktor megbeszélést folytatott az RMDSZ elnökével, melynek során a magyar miniszterelnök kifejtette, keresik „a közös együttműködés lehetőségét”. Tőkés László európai parlamenti képviselő pedig azt javasolta, az Európai Unió fordítsa kisebbségvédelmi célokra a Nobel-békedíjjal járó pénzösszeget.
Megnyílt az út A kongresszus Wilfried Martens pártelnök, Joseph Daul frakcióvezető megnyitóbeszédével, illetve Vasile Blaga és Theodor Stolojan DLP-vezető és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédével kezdődött. Az RMDSZ áttörésként értékeli, hogy az ENP kongresszusán kisebbségvédelmi célkitűzéseket iktat politikai programjába – emelte ki Kelemen Hunor, hozzátéve, a programba az RMDSZ javaslatára kerültek be az őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó célkitűzések. A dokumentum több mint négyszáz cikkelye közül kettő foglalkozik a kisebbségvédelemmel és egy a hagyományos régiók szerepével. Az ENP programtervezete kimondja, hogy az őshonos kisebbségeket – amelyek nemzedékek óta ugyanazon a területen laknak, miközben az államhatárok megváltoztak térségükben – segíteni kell identitásuk, anyanyelvük védelmében. A tervezet ugyanakkor szorgalmazza, hogy az Európai Unió építse be a kötelező érvényű közösségi jogba a kisebbségek védelmét. „Ez áttörés, hiszen az Európai Néppárt, általában az Európai Unió intézményei és politikai családjai nem foglalkoztak a kisebbségvédelemmel. A kisebbségek hozzájárultak az európai konstrukcióhoz, államalkotó tényezőknek kell őket tekinteni, és fontos, hogy az EU szintjén előbb-utóbb megszülessen egy olyan keretszabályozás, amely az őshonos kisebbségek számára identitásuk megőrzését garantálja. Az uniónak kötelezővé kell tennie bizonyos kisebbségvédelmi normákat a tagállamok számára. Ezért tartjuk áttörésnek (az ENP célkitűzését), mert így remény van rá, hogy ez a kérdés az európai intézményekben napirendre kerül” – magyarázta.
Kisebbségvédelemre a békedíjat A kongresszusra 40 ország 73 pártjának küldöttsége érkezett Bukarestbe, őket a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség szimpatizánsai (az utcán) és politikusai (a rendezvény helyszínéül szolgáló parlament épületében) fogadták, magukra akasztott feliratokkal tiltakozva az ellen, hogy a román nép által „valójában leváltott” Traian Basescu államfő úgymond „európai néppárti segítséggel” őrizte meg hatalmát. A küldöttek tegnap délelőtt az ENP és a párt európai parlamenti frakciója által közösen szervezett A válasz: több Európa című szemináriumon vettek részt, amelyen a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió, valamint a regionális fejlesztés témakörében hangzottak el előadások. A szemináriumon felszólalt többek között Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki kifejtette: a hátrányos helyzetű régiók felemelésében jó eszköz az unió kohéziós politikája. Példaként Székelyföldet említette, hozzátéve, hogy a regionális politika sikeréhez a regionális kisebbségek jogainak garantálása is szükséges, hogy a gazdasági célkitűzések ne bukjanak el etnikai, társadalmi feszültségeken. Tőkés László a vita után rögtönzött sajtótájékoztatóján bejelentette, javasolni fogja, hogy az Európai Unió fordítsa kisebbségvédelmi célokra a Nobel-békedíjjal járó pénzösszeget annak elismeréséül, hogy a kontinens békéjéhez a kisebbségek felelősségteljes politizálása is hozzájárult. Kifejtette: az európai kisebbségek is hozzájárultak a Nobel-békedíjhoz, hiszen az esetek többségében békés politikai küzdelemmel próbálják jogaikat érvényesíteni. Mint mondta: ez különösképpen jellemző a romániai magyarságra, amely még a háborús időkben sem ragadtatta magát erőszakos cselekményekre. „Megbékélést szeretnénk a románokkal és a magyar politikai közszereplőkkel, sajnáljuk, hogy ez most nem sikerült. Bár a 2009-es európai parlamenti választás jó példája volt annak, hogy sikerülhet összefogni: ezáltal jutottunk be hárman az EP-be, és ennek az együttállásnak is nagymértékben köszönhető, hogy az ENP kongresszusán a programba bekerülhet néhány olyan paragrafus, amely az őshonos európai kisebbségekkel és a regionális kisebbségek ügyével foglalkozik, és ezzel elindul a kisebbségi kérdés az uniós jogi kodifikáció útján” – mondta Tőkés László.
Szorosabb együttműködést Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök megbeszélésén Orbán Viktor üdvözölte, hogy az ENP elfogadta az RMDSZ kisebbségvédelemre vonatkozó javaslatait az alapprogram módosításakor. Kelemen Hunor a parlamenti választások előkészületeiről tájékoztatta Orbán Viktort, hangsúlyozva, 2013-ban olyan rendkívüli horderejű változásokra készül a romániai törvényhozás (alkotmánymódosítás, régiók átszervezése), amelyek teljes mértékben szükségessé teszik a romániai magyar érdek-képviseleti szövetség jelenlétét a parlamentben. „Számunkra létszükséglet a parlamenti jelenlét” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. „Erős parlamenti képviselete van az erdélyi magyarságnak Bukarestben, az RMDSZ stabil politikai hátteret biztosít” – állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök, majd hozzátette, „az RMDSZ-szel keressük a közös együttműködés lehetőségét”. Magyarország változatlanul elkötelezett a határon túli magyar közösségek felé – jelentette ki a magyar kormányfő, aki a kétoldalú találkozó során Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzetéről tájékoztatta az RMDSZ elnökét. Közös érdeke mind az RMDSZ-nek, mind a Fidesznek, hogy a romániai belpolitikába ne térjenek vissza a régi, rossz politikai reflexek – értettek egyet a felek. Orbán Viktor egyébként ma mond beszédet az ENP-kongresszuson, melyben – Szijjártó Péter tájékoztatása szerint – a miniszterelnök világossá akarja tenni, hogy a válság után semmi sem ugyanolyan a világban, mint volt korábban, és azt is világosan kell látnia mindenkinek, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek magát a válságot okozták, nem lehet megoldani a válságot, tehát új eszközök kellenek a kezeléséhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Sürgetni a restitúciót
Figyelemfelkeltő akciókkal akarja sürgetni az egykor államosított ingatlanok visszaszolgáltatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az EMNT tegnapi közleménye szerint a „restitutio in integrum” jelszavával elindított országos kampány során több erdélyi városban a még vissza nem szolgáltatott ingatlanok előtt tartanak megmozdulásokat az elkövetkező hetekben. E tüntetések a táblás felvonulástól a matricák és szórólapok terjesztéséig, valamint a „restitutio in integrum” felirat járdára festéséig és az államosítás körülményeinek nyilvános ismertetéséig terjednek.
Magyar jogvédő bizottság
Magyar jogvédő bizottságot alapított Bihar megyében az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete, létrehozását az elmúlt időszakban megsokasodott magyarellenes cselekedetek, erőszakos megnyilvánulások indokolják – áll az EMNP közleményében. A bizottság főként az esetek dokumentálása, feltárása, jogorvoslati lehetőségek felkutatása, illetve esetenként jogi képviselet biztosítása céljából alakult meg. Feladata, hogy számon kérje a magyar közösségre és egyénekre vonatkozó törvényes jogok betartatását, így például a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, az egészségügyben, a rendfenntartásban, az igazságszolgáltatásban, valamint a helyi és a megyei önkormányzatok alárendeltségébe tartozó, közfeladatot ellátó vállalatoknál.
Szoclib tömegrendezvény
Közel félórás késéssel kezdődött tegnap a bukaresti Nemzeti Arénában Crin Antonescu, Victor Ponta és Daniel Constantin társelnökök jelenlétében a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) tömeggyűlése a parlamenti választások jelöltjeinek bemutatására. Az eseményen jelen volt Szergej Sztanisev, az európai szocialisták elnöke is. A szervezők becslése szerint mintegy 60 000 személy volt jelen az arénában. Victor Ponta beszédében élesen bírálta Traian Băsescut, „Európa utolsó kommunistája, utolsó szekuristája” – mondta az államfőről. A miniszterelnök beszéde közben a tömegrendezvényen résztvevők kezdték elhagyni a Nemzeti Arénát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európai Néppárt – Tőkés: fordítsák kisebbségvédelemre az EU Nobel-békedíját - Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az javasolta szerdán az Európai Néppárt (EPP) bukaresti tanácskozásán, hogy az Európai Unió fordítsa kisebbségvédelmi célokra a Nobel-békedíjjal járó pénzösszeget annak elismeréséül, hogy a kontinens békéjéhez a kisebbségek felelősségteljes politizálása is hozzájárult.
A néppárti EP-képviselő az EPP 21. tisztújító kongresszusával párhuzamosan szervezett, A válasz: több Európa című szemináriumon szólalt fel az EU regionális politikájáról rendezett vitában. Tőkés László kifejtette: a hátrányos helyzetű régiók felemelésében jó eszköz az unió kohéziós politikája. Példaként Székelyföldet említette, hozzátéve, hogy a regionális politika sikeréhez a regionális kisebbségek jogainak garantálása is szükséges, hogy a gazdasági célkitűzések ne bukjanak el etnikai, társadalmi feszültségeken.
Tőkés László a vita után rögtönzött sajtótájékoztatóján fogalmazta meg a Nobel-békedíjra vonatkozó javaslatát. Kifejtette: az európai kisebbségek is hozzájárultak a Nobel-békedíjhoz, hiszen az esetek többségében a békés politikai küzdelemmel próbálják jogaikat érvényesíteni. Mint mondta: ez különösképpen jellemző a romániai magyarságra, amely még a háborús időkben sem ragadtatta magát erőszakos cselekményekre.
"Úgy érzem, hogy a sokat szenvedett, a békéért megszenvedett kisebbségek megérdemlik, hogy méltassuk az ő érdemeiket a Nobel-békedíj odaítélésében, ezzel a gondolattal javasoltam a nyilvánosság előtt - majd formálisan is megteszem -, hogy a Nobel-békedíjjal járó, európai viszonylatban inkább szimbolikus összeget fordítsák a kisebbségi ügyek javára az EU-ban" - mondta az EP-képviselő.
Az EPP-kongresszus jelmondatára utalva Tőkés László hozzátette: abból az Európából van többre szükség, amelyikben helye van a politikai pluralizmusnak, a demokráciának, amelyben nem állítják szembe a pártegységet és a demokratikus pluralizmust.
"Megbékélést szeretnénk a románokkal és a magyar politikai közszereplőkkel, sajnáljuk, hogy ez most nem sikerült. Bár a 2009-es európai parlamenti választás jó példája volt annak, hogy sikerülhet összefogni: ezáltal jutottunk be hárman az EP-be és ennek az együttállásnak is nagymértékben köszönhető, hogy az EPP kongresszusán a programba bekerülhet néhány olyan paragrafus, amely az őshonos európai kisebbségekkel és a regionális kisebbségek ügyével foglalkozik, és ezzel elindul a kisebbségi kérdés az uniós jogi kodifikáció útján" - mondta Tőkés László az EPP bukaresti kongresszusa alkalmából tartott sajtótájékoztatóján
Baranyi László
(MTI)

XXI. Kongresszusát megelőzően és azzal párhuzamosan, az ENP európai parlamenti frakciója is tanulmányi napokat rendezett Bukarestben, a román parlamentben. Európai parlamenti képviselőként, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnökének minőségében Tőkés László mindkét rendezvényen részt vett. A kongresszusra meghívást nyertek továbbá Toró T. Tibor, az EMNP elnöke és Szilágyi Zsolt alelnök.
Az első tanulmányi napon Marian-Jean Marinescu, az EP néppárti politikai csoportjának alelnöke moderálta a Regionális fejlődés és szociális kohézió tárgyában tartott kerekasztalt, melynek előadói voltak – többek között – Johannes Hahn, a regionális politika európai biztosa és Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos.
Felszólalásában Tőkés László angolul, románul és magyarul köszöntötte a vendégeket: „Welcome! Bine aţi venit! Isten hozott!” Szimbolikus jelentésűnek nevezte, hogy „az európai kohézió barátai”, valamint az európai regionalizmus támogatói a Nép Házának (Casa Poporului) nevezett, azon épületben találkozhatnak és tanácskozhatnak a demokratikus Európa jövőjéről, melyet egykori – időközben megbukott – építtetője, Nicolae Ceauşescu saját dicsőségére, a nacionál-kommunista diktatúra „bástyájaként” emelt.
A túlcentralizált, régi önkényuralmi rezsimmel szöges ellentétben erdélyi képviselőnk az európai régiók, a regionalizmus fontosságára hívta fel a figyelmet – különös tekintettel a gazdaságilag elmaradott (1), valamint az őshonos nemzeti kisebbségek által lakott (2) térségek kohéziójának és társadalmi felemelésének szükségességére. Henrik Lax finn anyanyelvű, svédországi politikust, volt EP-képviselőt idézte, aki szerint: „Európa nem lehet képes gazdaságilag hatékony lenni, amennyiben – egyebek mellett – nem oldja meg a hagyományos kisebbségek problémáit. Ennek az ügynek a helyes kezelése nélkül, a társadalmi kohézió aligha valósítható meg.” Hasonlóképpen a hátrányos helyzetű régiók bevonására – ezenképpen a társadalmilag leszakadt cigányság felkarolására – is ki kell terjednie az európai kohéziós politikának, mondotta képviselőnk, majd így folytatta: A regionalizmus egy olyan egyetemleges európai ügy, mely ugyanakkor egész Kelet- és Közép-Európának, ezen belül pedig Romániának is egy sajátlagosan fontos kérdése. Ez különösképpen élesen vetődik fel országunk küszöbön álló területi-adminisztratív átszervezése, illetve Székelyföld és más erdélyi térségek természetes területi egységének, továbbá az új európai fejlesztési régiók kialakításának viszonylatában. Európai képviselőnk a jól működő német föderalista modellt ajánlotta a néppárti fórum figyelmébe, mely Románia számára is politikai „inspirációs forrásként” szolgálhat – a szubszidiaritás, a regionális fejlődés, a helyi autonómia és az önrendelkezés Európában honos formái összefüggésében.
A délelőtti szemináriumot követően, illetve a néppárti kongresszus elkezdését megelőzően Tőkés László az EMNP elnökének és alelnökének társaságában tartott rögtönzött sajtóértekezletet a parlament előcsarnokában. Az Európai Unió Béke Nobel-Díjjal való kitüntetését méltatva, az ENP, valamint az európai nemzeti kisebbségek ebben szerzett érdemeit is kiemelte, azt javasolva, hogy a magas kitüntetéssel járó – inkább jelképesnek mondható – pénzösszeget az Unió az európai kisebbségek támogatására fordítsa.
A kongresszus megszervezése, valamint az annak napirendjén szereplő programmódosítás vonatkozásában erdélyi képviselőnk gratulált az RMDSZ-nek, elégtétellel üdvözölve, hogy európai parlamenti együttműködésüknek köszönhetően néhány kisebbségvédelmi cikkely is bekerült a módosító javaslatok közé. Idehaza, Erdélyben is a brüsszelihez hasonló magyar együttműködés volna kívánatos és szükséges – hangsúlyozta Tőkés László a közelgő parlamenti választásokra való tekintettel.
Délután Vasile Blaga, a Demokrata-Liberális Párt elnökének, Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint Wilfried Martens, az ENP elnökének megnyitó beszédeivel vette kezdetét kontinensünk legnagyobb politikai pártcsaládjának programalkotó és tisztújító kongresszusa.
Bukarest, 2012. október 17.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
K Ö Z L E M É N Y
Az Európai Néppárt (ENP)

Orbán Viktorral folytatott megbeszélést Kelemen Hunor
Kétoldalú megbeszélést folytatott szerdán, Bukarestben, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a romániai, őszi parlamenti választások előkészületeiről tájékoztatta Orbán Viktort – áll az RMDSZ tájékoztatójában. Kihangsúlyozta, 2013-ban olyan rendkívüli horderejű változásokra készül a romániai törvényhozás, amely teljes mértékben szükségessé teszi a romániai magyar érdekképviseleti szövetség jelenlétét a Parlamentben. „Sor kerül az alkotmány módosítására, valamint a régiók átszervezésének kérdése is ismét terítékre kerül. Ezek olyan sarkalatos kérdések, amelyekben a romániai magyar nemzetközösség szempontjait nem lehet kimondatlanul hagyni. Számunkra létszükséglet a parlamenti jelenlét” – mondta az RMDSZ elnöke.
„Erős parlamenti képviselete van az erdélyi magyarságnak Bukarestben, az RMDSZ stabil politikai hátteret biztosít” – állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök, majd hozzátette, „az RMDSZ-el keressük a közös együttműködés lehetőségét”. Magyarország változatlanul elkötelezett a határon túli magyar közösségek fele, jelentette ki a magyar kormányfő, aki a kétoldalú találkozó során Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzetéről tájékoztatta az RMDSZ elnökét. Közös érdeke mind az RMDSZ-nek, mind a FIDESZ-nek, hogy a romániai belpolitikába ne térjenek vissza a régi, rossz politikai reflexek – értettek egyet a felek.

Krónika (Kolozsvár)

Az Európai Néppárt kongresszusa Bukarestben
"Újabb nyelvi, kisebbségi jogokat kívánunk a következő esztendőkben törvénybe iktatni"
Az Európai Néppárt (EPP) tegnap reggel 9 órakor kezdődött kongresszusán Vasile Blaga, Wilfried Martens, Joseph Daul, Kelemen Hunor, Theodor Stolojan és az EPP főtitkára, Antonio Lopez-Istuuz mondott üdvözlőbeszédet a küldöttek előtt.
Kelemen Hunor a hazai belpolitikai helyzetről beszélt és azokról a kihívásokról, amelyek előtt a romániai társadalom áll.
– Amikor kormányon voltunk, felelősen nehéz intézkedéseket hoztunk meg, és ezeknek megvannak már az eredményei, amelyeket nem szabad kockára tenni később, mert az embereknek a lemondása, áldozata árán jöttek létre ezek. Ezt az áldozatot nem szabad eljátszani. A választások után Romániában alapvetően három-négy területen komoly reformokra van szükség: az első az alkotmány, hisz 23 év után, főleg 2007 után nagyon pontosan látszanak azok a repedések, ahol az alkotmány már nem működik, ahol az alkotmányos berendezkedésen javítani kell, ahol konfliktusok vannak az intézmények között, és általában a rendszer hibái kiütköznek. Egy olyan reformra van szükség, amely a fejlesztési régiókat újragondolná, mert a fejlesztési régiók ebben a formában nem képesek ellátni azokat a feladatokat, amelyekért megszülettek és az Európai Uniós források lehívása a 2014-2020 közötti ciklusban nem lesz javítható ebben a struktúrában. A kisebbségi jogok területén 23 év alatt történtek előrelépések, bár a ritmus lassúbb, mint amire mi számítottunk, ezen kell javítani, és újabb nyelvi, kisebbségi jogokat kívánunk a következő esztendőkben törvénybe iktatni és gyakorlatba ültetni – mondta az RMDSZ elnöke, aki a Népújságnak kijelentette, az EPP alapdokumentumába bekerül a kisebbségi fejezet, az őshonos kisebbségeknek a védelméről egy általános megfogalmazás, "ami minden bizonnyal hatással lesz a román politikumra – nem holnaptól, nem holnaputántól, de a következő esztendőkben igen".
(antalfi)
Kelemen Hunor az állam- és kormányfők találkozóján
Az EPP-kongresszus plenáris ülése előtt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő találkozott a magyar sajtó képviselőivel. A szövetségi elnök politikai szempontból is jelentősnek nevezte az eseményt, mert 20 év után először módosítja az alapprogramot a Néppárt, és ebben az alapprogramban megtalálhatók az RMDSZ javaslatai is. Ezek a javaslatok a kisebbségvédelemre és az őshonos kisebbségekre vonatkoznak, mondta az elnök, hozzátéve, hogy ez egy hosszú, másfél éves munka eredménye: az RMDSZ ezt rendkívüli áttörésnek tekinti.
Kelemen szerint azért is rendkívül fontos ez a bukaresti kongresszus, mert az RMDSZ a Néppárt teljes támogatását élvezi, ami nem elhanyagolható körülmény a közelgő választások tekintetében. Elmondta, hogy kedden hosszabb beszélgetést folytattak Wilfried Martensszel, akit tájékoztattak a romániai belpolitikai helyzetről, az RMDSZ helyzetéről, kilátásairól és azokról a kihívásokról, amelyekkel Románia szembesül 2013-tól, a választásokat követően. – Azt gondolom, az RMDSZ számára sem érdektelen, hogy a Néppárt milyen üzenetet fogalmaz meg. Csütörtökön lesz egy közös sajtótájékoztatónk Wilfried Martens elnök úrral, ahol elmondja a Néppárt üzenetét, és amely a parlamenti képviselet fontosságáról, folytonosságáról fog szólni és arról, hogy a kisebbségek védelmében az RMDSZ milyen szerepet játszott az elmúlt esztendőkben. A felvidéki magyarok helyzetéről beszélgettek a Magyar Közösség Pártja elnökével, illetve délután Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel találkoztak, más kétoldalú találkozókra is sor került, este pedig az állam- és kormányfők találkozóján vett részt házigazdaként Vasile Blagával együtt.
Oda kell figyelni a romániai magyarságra!
Borbély László az RMDSZ számára is történelmi pillanatnak nevezte a kongresszust, egyrészt mert társszervezőként lehet itt, és a legmagasabb szinten lehet ott olyan találkozókon, ahol 16 államelnök és miniszterelnök lesz jelen, másrészt pedig lehetősége adódik elmondani a romániai magyarságot érintő problémákat. – Nagyon érdekel mindenkit, hogy mi lesz a választásokon, hogy mi az RMDSZ álláspontja azzal kapcsolatban, ami az utóbbi hónapokban történt Romániában, és ezért kihasználjuk ezt az alkalmat, hiszen több testvérpárt elnökével, alelnökével fogunk találkozni – mondta.
Leglényegesebb üzenetnek nevezte, hogy oda kell figyelni a romániai magyarságra, oda kell figyelni arra, hogy a romániai magyarságnak egységes és erős parlamenti csoportja legyen a választások után.
– Nagyon lényegesnek tartom, hogy az RMDSZ-t nemcsak elfogadják és támogatják, hanem azt is elismerik, hogy az RMDSZ 93 óta a legrégebbi romániai politikai alakulata a Néppártnak a Parasztpárt mellett. Mi ott vagyunk, és nem váltottunk színt, ahogy más pártok tették körülöttünk, és ez nemcsak stabilitást jelent, hanem azt, hogy az EPP és Martens elnök is támogatásáról biztosított. Ez azt is jelenti, hogy az RMDSZ-t figyelembe veszi nemcsak Románia politikai élete, hanem az Európai Parlament is, ahol eldöntik, hogy mi lesz Európában a következő néhány évben.
Keretszabályozás az őshonos kisebbségek ügyében
Winkler Gyula az RMDSZ által megfogalmazott és az EPP alapprogramjába belefoglalt javaslatokat ismertette. – Az új alapprogramját fogadja el az Európai Néppárt, 20 év után először módosul ez a program, tehát jelentős eseményről van szó. A régi programot 1992-ben fogadták el, amikor az Európai Unió, Kelet-Európa és a Balkán is másként nézett ki, mint ma. A mi szempontunkból az elmúlt három év munkája most érik be, mert olyan kisebbségi kitételek kerültek be a Néppárt programjába, amelyek egyrészt meghatározzák az őshonos, államalkotó kisebbség fogalmát és azt, hogy mit jelentenek az új, migráns kisebbségek, például a kínai közösségek. Meghatározza tehát az őshonos kisebbség fogalmát és azt, hogy Európai Uniós szintű keretszabályozás szülessen meg az etnikai őshonos kisebbségek ügyében, amely kötelező érvényű legyen a tagállamok számára. Ez nem más, mint amit az EP-képviselők és maga az RMDSZ az európai parlamenti választási programjában vállalt. Ez természetesen csak egy köztes lépés, hiszen akkor mondhatjuk, hogy elértük ezt a célkitűzést, amikor az Európai Unió fog egy ilyen keretrendelkezést megvitatni és elfogadni. Viszont nyilván, tudva azt, hogy az Európai Néppárt a legnagyobb, legbefolyásosabb mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottság szintjén, úgy gondoljuk, jelentős lépés, ami a kongresszuson történik, és közelebb hoz céljaink megvalósításához, jelentette ki Winkler Gyula.
Mózes Edith
Erősebb gazdasági és politikai integrációt sürget az Európai Néppárt
Az Európai Néppártot (EPP) összetartó európai értékek, a gazdasági válság negatív hatásait enyhítő intézkedések meghozatala, a régiók közötti különbségek áthidalása, az innovatív vállalkozások támogatása, munkahelyteremtés, Európa versenyképességének növelése, a fiatalok körében a munkanélküliség csökkentése – ezek voltak azok a témák, amelyekről az EPP kongresszusának tegnap délutáni, első plenáris ülésén a felszólalók szinte kivétel nélkül fontosnak tartottak hangsúlyozni.
A plenáris ülést a házigazda szerepet vállaló Demokrata-Liberális Párt elnöke, Vasile Blaga és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyitotta meg. Vasile Blaga megtiszteltetésnek nevezte, hogy Bukarestben szervezhették meg e fontos politikai rendezvényt. Hangsúlyozta, Európa gazdasági fellendülésére szükség van, ebben pedig fontos szerepet játszhat az Európai Néppárt politikai programja, cselekvési tervei. Beszélt a pártot egységben tartó értékekről – a család, szolidaritás, felelősség, az emberi méltóság tisztelete, a szubszidiaritás elve – és utalt a régiók, államok közötti egyenlőtlenségek, egyensúlyhiány áthidalásáról, a populista pártok térnyerésének veszélyeiről.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az RMDSZ és az általa képviselt romániai magyarság nevében köszöntötte a küldötteket. Hangsúlyozta, a kommunizmus bukását követően az RMDSZ az első pillanattól az európai, az euroatlanti integráció és a demokratikus jogállam értékeinek elkötelezett híveként van jelen a romániai politikai életben. Az elmúlt évek gazdasági válsága kapcsán kijelentette, a PDL–RMDSZ- kormány két és fél év kormányzás alatt úgy hajtotta végre a legszükségesebb reformokat, hogy az ország polgárai a gazdasági válság hatására sem fordítottak hátat Európának. "Mi itt Romániában nem kívánunk elszigetelődni, és bízunk abban, hogy európai jövőnk jóban és rosszban is közös. Tudjuk, hogy az Európai Uniónak és azon belül az Európai Néppárt vezetőinek azonos gazdasági és politikai-társadalmi kihívással kell szembenézniük. Tudjuk azt is, hogy országaink külön-külön nem boldogulnak. Nem lehetnek egyesek nyertesek, míg a többség vesztes, leszakadó, elmaradó. Ezért bátran és meggyőződéssel mondom: nem kevesebb, hanem több Európára van szükségünk, több együttműködés hozhatja meg társadalmaink számára a sikert, a szoros és felelős integráció vezethet ki a válságból!" – tette hozzá. Az RMDSZ elnöke szerint "hosszú távon erős, hatékony föderális Európára van szükség, olyan Európára, amelyben a sokszínűség, a többnyelvűség, a kultúrák közötti párbeszéd és tolerancia lesz a meghatározó, amely a szabadságra, az emberi méltóságra és a közös felelősségre épít. Egy erős, föderális Európai Unióban vagyunk érdekeltek, mert csak egy ilyen szövetség tud megvédeni bennünket a gazdasági válság súlyos következményeitől" – mondta Kelemen Hunor, aki szerint az erős, föderális Európa erős Romániát és benne egy erős magyarságot jelent, amely azt szeretné, hogy nemzeti identitáshoz kötődő kérdésekben saját maga dönthessen.
Az EPP elnöke, Wilfried Martens Románia erőfeszítéseit méltatta, amelynek köszönhetően az ország elfoglalta az őt megillető helyet az EU-ban, hangsúlyozva, hogy a történelmi eredményeket nem szabad veszélybe sodornia egyetlen politikai szereplőnek sem. "Az EPP nem tűri el az európai értékek, a jogállamiság elleni támadásokat senki részéről" – jelentette ki Martens. A gazdasági válság hatásainak leküzdését nevezte a legnagyobb kihívásnak, megoldásnak pedig "az erősen gazdasági és politikai integrációt", ami a jólét és biztonság alapját képezi Európában.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Programjába iktatta az EPP az őshonos kisebbségek védelmét
Európa legfőbb vezetőit látta vendégül a román főváros
Az Európai Néppárt (EPP) vezetőinek megnyitó beszédeivel kezdődött el tegnap a román fővárosban az európai jobbközép pártok ernyőszervezetének 21. tisztújító kongresszusa. Az EPP két házigazda tagpártja nevében Vasile Blaga és Theodor Stolojan demokrata-liberális párti vezetők, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszöntötték a 40 ország 73 pártjának képviselőit. A leköszönő elnökség zárt ajtók mögött zajló tanácskozása után helyi idő szerint 15 órakor kezdődött el a plenáris ülés, amelynek napirendjén szerepelt az EPP régi-új elnökének, Wilfried Martensnek az újraválasztása, aki az egyedüli jelölt volt a tisztségre. Mindemellett az EPP húsz év után új politikai programot terjesztett elő, amely kimondja, hogy az őshonos kisebbségeket segíteni kell identitásuk és anyanyelvük védelmében. Tegnap kora estére Bukarestbe érkezett Angela Merkel német kancellár és Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is.
Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: erős Európában vagyunk érdekeltek
Három nyelven köszöntötte szerdán, a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusának küldötteit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki előbb angolul „beazonosította" az RMDSZ-t és „az Európai Unió legnagyobb őshonos nemzeti kisebbségét" alkotó romániai magyar közösséget, majd románul beszélt az EU-t és az országot foglalkoztató általános kérdésekről.
„Sokan még mindig kétségbe vonják Románia uniós és schengeni tagságának indokoltságát megfeledkezve arról, hogy nekünk 50 éves kommunista sötétség után kellett újraépítenünk a demokráciát. Ezeknek üzenném, hogy mi egy olyan többnemzetiségű, többnyelvű Európában képzeljük el jövőnket, amelyben a nemzeti kisebbségek itt otthon érezhetik magukat" – üzent Brüsszelbe és Bukarestbe Kelemen Hunor.
Ezt követően az RMDSZ szövetségi elnöke magyarul fogalmazta meg beszéde legfontosabb mondanivalóit.
Milyen Európát álmodnak az erdélyi magyarok?
„Az itt élő magyarok és Románia minden polgára egy erős, föderális Európai Unióban érdekelt. Mert csak egy ilyen szövetség tud megvédeni bennünket a gazdasági válság súlyos következményeitől. Mert csak egy ilyen szövetség tudja megakadályozni a rossz reflexek, a régi politikák visszatérését. Az erős, föderális Európa erős Romániát, és benne egy erős magyarságot jelent" – jelentette ki a politikus.
Kelemen szerint a romániai magyarok azt szeretnék, amit bármely más őshonos nemzeti kisebbség: nemzeti identitáshoz kötődő kérdésekben ők maguk dönthessenek. „Olyan Európát álmodunk, amelyben a közösségek otthon érzik magukat, eszmék és gondolatok versenyeznek, amelyeknek hajtómotorja a fejlődés és az innováció, amelyben a történelmi hagyományokra épülő régiók az európai szolidaritás és kohézió letéteményesei" – fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke szerint az Európai Néppárt, az Európai Unió legfontosabb szellemi-politikai kezdeményező ereje ebben a tekintetben, hiszen alapprogramjában külön részt szentelt az őshonos etnikai kisebbségeknek. „Hiszek abban, hogy az Európai Néppárt sokak által merésznek tartott elképzelése, a kisebbségi keretszabályozás megteremtése lebontja az általunk minduntalan megtapasztalt európai közöny falát és sok más, egyéb területen megfogalmazott szándékkal együtt a következő években valósággá válik" – mondta Kelemen, majd jó munkát kívánt a kongresszusnak.
maszol.ro

Romania libera: Orbán keményen bírálta a szocialistákat Bukarestben
Orbán Viktor magyar miniszterelnök keményen bírálta az európai szocialista politikusokat Bukarestben, az Európai Néppárt (EPP) kongresszusán – írta pénteken a Romania libera című napilap, amely kiemelte azt is, hogy Orbán szerint nem a technokraták, hanem a politikusok fogják megmenteni Európát.
A pénteki román lapok zöme tényszerű tudósításban számolt be a néppárt bukaresti kongresszusáról és a magyar miniszterelnök beszédéről. A jobbközép eszmerendszerrel szimpatizáló Romania libera tudósításának címében kiemelte Orbánnak azt a kijelentését, miszerint ha a szocialistákon múlott volna, a Szovjetunió még ma is létezne.
A Romániában kormányzó balközép Szociál-Liberális Szövetséget (USL) támogató Jurnalul National című napilap a kongresszus kapcsán arról ír, hogy azon részt vett Jevhenyija Timosenko, a börtönben lévő Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök lánya, akit Traian Basescu román államfő hivatalában fogadott.
Basescu szolidaritását fejezte ki Timosenkóval. A lap párhuzamot von Timosenko és Adrian Nastase volt román miniszterelnök bebörtönzése között.
A volt román kormányfőt korrupció vádjával ítélték el jogerősen két év szabadságvesztésre. A lap szerint miközben Timosenko bebörtönzése miatt az EPP teljes vezérkara aggodalmát fejezte ki, addig Nastase elítélését a román igazságszolgáltatás függetlenségének „nagy győzelmeként" üdvözölte. Az újság szerint Nastase pere olyan politikai indíttatású jogi eljárás, ami legutóbb a volt román kommunista párt vezetői ellen irányult az 1989-es rendszerváltás után. Megállapítja, hogy Basescu soha nem fogadta hivatalában Andrei Nastasét, az elítélt román politikus fiát, aki szintén szenved az apjával szemben elkövetett igazságtalanság miatt – olvasható a Jurnalul Nationalban. MTI
Erdély.ma

Európa- és magyarellenes hőzöngők
Több Európa mottóval zajlott a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusa – az esemény napján, azzal párhuzamosan a kormánypártok több tízezres nagygyűlést szerveztek a Nemzeti Arénában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltereljék a figyelmet a jobboldal rendezvényéről.
Európa neve mindkét helyszínen igen gyakran elhangzott. De míg a néppárt összejövetelén többnyire a válságból való lehetséges kiutakról értekeztek az állam- és kormányfők, a Szociál-Liberális Szövetség tüntetésén erőteljesen Európa-ellenes beszédek hangzottak el, a baloldal képviselői Traian Băsescu elleni gyűlöletüket kiterjesztették mindenkire, aki csak részt vett a kongresszuson vagy szóba állt a román államelnökkel. S mert önmagában az EU mégsem lehet célpont, hát előrántották ismét a magyar kártyát. Victor Ponta azzal fenyegetőzött, hogy Băsescu barátai, Orbán Viktor meg Tőkés László épp most osztják fel egymás között az országot, Crin Antonescu pedig azt harsogta, Bukarest példaértékűen bánik kisebbségeivel, de vegye tudomásul mindenki: Románia egységes nemzetállam. Került hát ellenség, nacionalista mámorban úszott a tömeg, megvédték az országot, teljes volt a siker… Túloldalt a román államfő az integráció elmélyítését szorgalmazta, az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett szállt síkra. A legnagyobb európai pártcsalád programjába a romániai magyar EP-képviselők közös fellépése nyomán bekerült az őshonos kisebbségek védelméről szóló passzus is. Tőkés László regionalizációról, az ország föderalizálásáról beszélt – mert lehet tárgyalni erről, mert ez is a krízisből kivezető utak egyike, mert mikor, ha nem akkor, amikor a föderális berendezkedésű német állam feje, Angela Merkel kancellár is ott van? A stadionban szekusnak nevezték Băsescut – azok, akik ismét jelöltként indítják a bizonyítottan szekus besúgó Dan Voiculescut, alias Felixet. A tüntetésen Románia korszerűsítését, felzárkóztatását ígérték – azok, akik most éppen Gigi Becalival szövetkeznek. Csak néhány benyomás a két nagyszabású politikai rendezvényről. De jóval több kérdés, fokozódó aggodalom. Mi lesz még itt december 9-ig, ha a politikusok már most ily felelőtlenül szítják a gyűlöletet? Mi következik, ha azoké lesz majd a tér a parlament falain belül is, akik a stadionban hőzöngnek, és akiknek ily megnyilvánulások mellett csakis ott lenne a helyük? Mi lesz majd, ha e posztkommunista szövetség pillanatnyi pártérdekből, kihasználva a válság gerjesztette társadalmi elégedetlenséget, egyszer csak hátat fordít Európának? Fracádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nacionalista és Európa-ellenes hangú nagygyűlés
Nacionalista hangvételű kijelentésekkel dúsított üzenetekkel „fegyverezte fel” támogatóit Victor Ponta és Crin Antonescu, a Szociálliberális Szövetség (USL) két társelnöke, akik a bukaresti National Arénában szerdán este mintegy 60 ezer résztvevő jelenlétében megtartott kampánygyűlésen Orbán Viktor magyar miniszterelnökről és Tőkés László európai parlamenti képviselőről sem feledkeztek meg.
Ponta arra kérte a választókat, hogy decemberben az USL-t segítsék győzelemre a parlamenti választásokon. Mint mondta, 2013-ban módosítani akarják az alkotmányt, amely tisztázza az államfő, a kormányfő és a különböző állami intézmények közötti viszonyt. Ponta szerint olyan alkotmányra van szüksége Romániának, amely valódi hatalmat ad a régióknak, a megyéknek és a polgármestereknek.
Utalt a néppárt kongresszusára: kijelentette, hogy ezen a rendezvényen „Băsescu két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizálásáról beszéltek”. Tőkés László a román médiának nyilatkozva elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) célja Románia decentralizálása, amelynek végeredményeként az országnak egy föderális rendszerben kellene működnie. Ugyanakkor Orbán nem beszélt ilyesmiről. – Mondjuk ki világosan, hogy Románia valamennyi román állampolgáré nemzetiségre való tekintet nélkül, de se nem Tőkés Lászlóé, se nem Băsescué, hogy eladják az országot – folytatta Ponta kirohanását. Az Európai Néppárt magas rangú vendégeit sem kímélte: kijelentette, tudniuk kell az európai vezetőknek, hogy a román népnek mi a véleménye Băsescuról, amire hangos hurrogással reagáltak az USL szimpatizánsai.
Crin Antonescu sem hagyta alább, szerinte Băsescu nem Európával ült asztalhoz a parlament épületében, hiszen a nép támogatása nélkül Európában „senki vagy, esetleg szolga”. A liberális pártelnök szerint Románia Európa része, függetlenül attól, hogy ki vezeti, szabadságát „a románok vére” által nyerte el, Románia nem kapott alamizsnát senkitől, ezért neki is szavazati joga van, s nem köteles csak tanácsokat megfogadnia Európától. Hozzátette, hogy az USL vezetői nem Európa szolgái, hanem egyenlő partnerei lesznek majd Brüsszelnek. Antonescu is kitért Tőkésnek a föderalizálással kapcsolatos nyilatkozatára. Sérelmezte, hogy a demokrata pártiak nem határolódtak el tőle. – Mi viszont megmondjuk, hogy Románia a nemzeti kisebbségek bánásmódja tekintetében továbbra is modellértékű marad, és Románia mindig egységes, oszthatatlan nemzetállam lesz” – mondta Antonescu.
Szabadság (Kolozsvár)

1956 októberére emlékezve
Több mint fél évszázadból visszatekintve 1956 októberére már nem emlékszem az események időbeliségére, a napok és hetek történései egybefolynak, csak egy-egy felvillanó kép vagy képsor él még tovább bennem, és az a felemelő bizonyosság, hogy a történelem általam ismert forradalmai közül ez volt a legigazibb és erkölcsileg a legmagasztosabb.
De jól emlékszem viszont arra a temesvári írószövetségi gyűlésre, ahol egyedüli felszólalóként elhamarkodottnak (hotărâre pripită) minősítettem azt a párthatározatot, amely a magyar forradalmat ellenforradalomnak bélyegezte. A románul elmondott beszédemben, mert jelen voltak a román, német és szerb írók is, azt próbáltam bizonyítani, hogy ha a kommunista pártok egyazon marxista történelemszemlélet kritériumai alapján ítélnek meg egy társadalmi eseményt, akkor hogyan lehetséges, hogy egyes pártok népfelkelésnek, a tömegek jogos fegyveres harcának vagy éppen forradalomnak vélik a magyarországi eseményeket.
Amikor leültem, Anavi Ádám csak annyit mondott: „a szívemből beszéltél!”. Ezt az epizódot különben a kilencvenes évek elején részletesen és irodalmilag feltupírozva megírta. Felszólalásom utáni másnapon Bukarestből megérkezett Domokos Géza, az Előre főszerkesztő-helyettese (én Forrai néven a fővárosi lap bánáti tudósítója voltam) és hosszasan tárgyalt a helyi döntéshozókkal, majd közölte, hogy szerencsére megúsztam egy írószövetségi kizárással, ami néhány nappal később meg is történt. De egy hét múlva az Előrétől is megérkezett az elbocsátó szép üzenet, a romániai sajtóban az első és az utolsó újságírói felmondás 56 okán. Hónapokig munka nélkül tengtem-lengtem, majd visszaköltöztem Kolozsvárra, a szüleimhez.
1957 kora tavaszán, amikor Domokos Géza az újrainduló Ifjúmunkás szerkesztőit verbuválta, Páskándi Gézának és nekem félnormás tudósítói állást ajánlott. Első megbízatásom az volt, hogy írjak Dávid Gyuláék tárgyalásáról. Úgy látszik, hogy felsőbb ukázra meg akarták szellőztetni a pert, mert a zárt tárgyaláson jelen volt Asztalos István, az Utunk megbízásából, Zimán József az Igazság, és Korda István az Előre részéről. És mintha összebeszéltünk volna, egyikünk sem írt egy sort sem.
A tárgyalóteremben karnyújtásnyira ültem az előttem álló Dávid Gyulától, és nem az ügyész vádpontjait és nem a magyar nevű törvényszéki bíró ügybuzgó beszédét hallgattam, hanem volt bolyais egyetemista kollégám keményvonalú és egy darabból kifaragott arcát néztem-figyeltem. És figyeltem a tekintetét, mert már annak előtte olvastam arról, amit a bölcsek évezredek óta tudtak, a tudósok pedig kísérletek alapján bizonyítottak: a tekintet adott helyzetben híven tükrözi az ember érzelmi állapotát, a szeretettől el egészen a halált megvető bátorságig. Ámulva és csodálkozva láttam, hogy szemrebbenés nélkül hallgatta végig az ügyész súlyosnál súlyosabb vádpontjait. Ennél súlyosabbakat talán még a bibliai filiszteusok sem mondtak az általuk megvakított nagy erejű Sámson fejére, akinek tragikus sorsát a szellem óriásai, Miltontól Németh Lászlóig, színpadra álmodták, Händel és Saint-Saëns zenébe szőtték, a reneszánsz legnagyobbjai pedig arcát szoborba faragták, vászonra festették.
És Dávid Gyula tekintete rezzenetlen maradt még a nehéz börtönévekkel teletűzdelt ítélethirdetéskor is. Ezt az arcot és ezt a tekintetet azóta sem tudtam elfelejteni. Németh László írja, hogy amikor drámáját írta a nagy erejű bibliai Sámsonról, a hamvaiból önmagát megújítani képes tragikus hősről, az általa csupán elképzelt sámsoni arc és tekintet egész életében elkísérte.
Nekem akkor úgy tűnt, hogy tekintetében ő mondott ítéletet a kolozsvári katonai törvényszék bírái felett, akik azért ítélték hosszú évekig tartó börtönbüntetésre, mert diákjaival a Házsongárdi temetőben gyertyát gyújtott a forradalom mártírjainak emlékére.
Komor idők sötét tárgyalása, még sötétebb ítélettel!
Kolozsvár szívében, ha néha találkozom Dávid Gyulával és köszöntjük egymást, külön öröm számomra, hogy láthatok még itt, fehérek közt egy európait.
ANTAL JÓZSEF
Szabadság (Kolozsvár)

Lezárult az Európai Néppárt bukaresti kongresszusa
Az új alapprogram és annak rövidített változatát tartalmazó politikai kiáltvány elfogadásával, valamint a tíz alelnök megválasztásával zárult csütörtökön Bukarestben az Európai Néppárt (EPP) kétnapos kongresszusa.
A voksolás nyomán kiderült: mostantól román alelnöke is lesz az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó, az európai konzervatív jobbközép erőket tömörítő alakulatnak. Anca Boagiu demokrata-liberális párti (PDL) szenátor személyében. Az EPP még szerdán este újraválasztotta pártelnökké az alakulatot 1992 óta irányító Wilfried Martenst.
Martens a csütörtöki záráson elmondta: az EPP politikai szolidaritásáról biztosítja Romániát, és azt szeretnék, ha az ország az európai projekt középpontjában maradna, és magáénak vallaná az európai értékeket. Úgy vélte, hiba lenne újabb felfüggesztési eljárást kezdeni Traian Băsescu államfő ellen, és fennállnak a  kormány és az államfő közötti együttműködés feltételei. A két romániai tagpárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ által szervezett kongresszuson délelőtt a résztvevő állam- és kormányfők is felszólaltak.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerdán este mondott beszédében ijelentette: az Európai Unió rendkívül fontos Románia számára, Románia pedig fontos az EU számára. Barroso úgy vélte, az eurózóna és az EU válságát a magánszektor felelőtlensége okozta, és úgy vélte, Európának most nagyobb szüksége van a szolidaritásra és a felelősségre, gazdaságélénkítő intézkedésekre és megszorításokra, mint bármikor.
Barroso korábban, a Victor Ponta román kormányfővel folytatott bukaresti találkozón leszögezte: az új legfőbb ügyészt és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetőjét objektív és átlátható eljárás keretében kell kijelölni. Barroso kijelentette: ez a két személy alapozza meg az igazságügyi rendszer hírnevét, ezért feddhetetlen szakmai karrierrel kell rendelkezniük. Azt is fontosnak nevezte, hogy az igazságszolgáltatás független legyen, a kormány pedig tartsa tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. A megbeszélésen Barroso arra is rámutatott, létfontosságú, hogy Bukarest erőfeszítéseket tegyen az uniós alapok minél hatékonyabb felhasználására.
Angela Merkel német kancellár szintén politikai témákról szólt a kongresszuson szerda este, és a jelenlegi, Victor Ponta vezette balliberális román kormánykoalíciónak is üzent, amikor kijelentette: az EPP jelezni kívánja, hogy a demokratikus alapelveket tiszteletben kell tartani, és biztosítani is kívánja, hogy azokat a jövőben is tiszteletben tartsák. A német kancellár rámutatott: innováció, intelligencia és gazdasági növekedés nélkül nem érhető el a jólét.
A német kancellár a szociális piacgazdaság mellett állt ki, és a szükséges reformok kapcsán megdicsérte Traian Băsescu román államfőt is, aki szerinte „nem félt a jövőre gondolni, még ha ezen akciók nem is mindig népszerűek”. Leszögezte: az erős Európa érdekében új munkahelyeket kell teremteni. Merkel egyébként a találkozó előtt rövid megbeszélést is folytatott Băsescuval, aki megköszönte neki a leváltására irányuló kormányzati erőfeszítések idején nyújtott támogatást.
A rendezvényen felszólalt Traian Băsescu is, aki a mélyebb európai integráció mellett tört lándzsát. Úgy vélte, az Európai Egyesült Államok az a megoldás, amelyre Európának szüksége van. Azt is leszögezte, hogy Románia nem akarja, hogy egy olyan, a „másodosztályú” államokat tömörítő klub jöjjön létre az EU-n belül, amelyben az eurózónán kívüli tagállamok kapnak helyet. Ezért a minél mélyebb gazdasági, fiskális és politikai integrációt nevezte szükségesnek. Emellett felvetette az egységes munkaerőpiac fontosságát is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szájtépők
Először nem hittem a szememnek: dugig volt az ország legnagyobb stadionja. De nem sportesemény zajlott, még csak nem is valamelyik vallásos szekta kongresszusa. Hanem csak egy sima politikai gyűlés, igaz, kétpárti. Jelöltbemutatónak mondták, de inkább kampányindítónak tűnt, emiatt persze illegálisnak is nevezhetnénk, mert a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampány hivatalosan csak november 9-én indul(hat). Ám törvényességről beszélni a balkáni Romániában olyan, mintha világszínvonalú magyar futballról beszélnénk. Tény, hogy egyik napról a másikra félszázezernél is több pártaktivistát, politrukkot, közalkalmazottat, helyezkedő iparost és tizedrangú sztárocskát rendelt fel a két kormányzó párt Bukarestbe, becsődítették őket az új „nemzeti arénába”, ahol hosszan szidták-mocskolták az általuk meneszteni nem tudott államfőt, meg mindenkit, aki eszükbe jutott. A legundorítóbb kiállás azon vezérszónokoké volt, akik úgy méltatták és óhajtották és nyaldosták Európát meg az Uniót, hogy közben folyvást köpködték és fenyegették mindkettőt. Tették ezt annak ürügyén, hogy a legjelentősebb kontinentális politikai család, az Európai Néppárt épp akkor tartotta kétnapos kongresszusát pár kilométerrel arrább. Az USL nevű torzszülött (szocialistákkal cimboráló liberálisok érdekszövetsége) percre pontosan a vezető európai politikusok felszólalásának idősávjára szervezte rá a két román pártkorifeus, Ponta és Antonescu diskurzusát. A demagógiával, populizmussal, handabandázással átszőtt stadionbeli beszédek semmiről sem szóltak, a politikai elemzők nem is tudták érdemben értekelni őket. A nacionalista hörrentések hallatán már csak Vadim Tudort és Gigi Becalit hiányolták a balliberális társaságból, de előbb, mint utóbb összenő, ami összetartozik. „Ezekben a percekben Băsescu elnök két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizációjáról beszélnek a parlament épületében” – hazudta Ponta bele a mikrofonba, Antonescu meg azokat dicsérte, akik már rég elhagyták az országot, majd pedig az öklét rázta a nyugat felé. Nos, ezektől, pártjaiktól meg a mögöttük állóktól semmi jóra nem számíthatunk a következőkben, de félnünk nem érdemes, mert láttunk mi már karón varjút.
Dénes László
Székelyhon.ro

1956 Erdélyben (2012-es közelítésben)
Idézettel kezdem: „Ötvenhat persze gyűjtőfogalom. Medence. Tenger. Minden oldalról futottak belé a folyók. Ezért volt valóban mindenekelőtt nemzeti szabadságharc, ahogy régebb írtam: forradalmi szabadságharc. De elsőként nemzeti szabadságharc, mert hozzánk a diktatúrát idegen erők hozták, így a szabadságharc ab ovo a polgári demokráciáért is zajlott, hiszen utóbbit épp a Szovjetunió és a kommunista párt vette el tőlünk. (Mások rábólintásával persze.) Vagyis a szabadságharcban immanensen foglaltatott a demokráciáért vívott küzdelem.”
Költő szövegét idéztem, nem a magyar 1956 tudós kutatójáét, történészét. Akár vitatkozni lehetne ezzel az összefoglalással, legalábbis tágítva, árnyalva a „medencébe”, a „tengerbe” befutó folyók néven nevezését. Azt hiszem, mégis jól választottunk, amikor a forradalom 40. évfordulójára szerkesztett Korunk-számot (az 1996. októberit) Páskándi Géza mondataival indítottuk, hiszen a Szatmárhegyen született poéta, próza- és drámaíró jelképes alakja a múlt század második fele erdélyi magyar irodalmának, egyike e korszak legnagyobb tehetségeinek, hat évi börtönt szenvedett, 1957 márciusa és 1963 között megismerhette a Duna-deltai kényszermunkát, szabadulása után pedig Bukarestet jelölték ki számára kényszerlakhelyül. Személyes okokból is vele kezdem a múltidézést: a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán évfolyamtársak voltunk, közülünk emelték ki a Szekuritáté emberei, éppen akkor, amikor első könyve, a Piros madár az olvasókhoz kerülhetett volna.
KÁNTOR LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)

Csegzi Sándor: Nyolc éve a marosvásárhelyi RMDSZ választmányának nem volt olyan jelentős döntése, amit utána felsőbb szinten ne változtattak volna meg!
– Ma mint "jelölt jelölt" tartom ezt a sajtókonferenciát. Azért mondom így, mert addig nem tekinthetem magam jelöltnek, amíg nem dől el a helyzet, – nyilatkozta tegnap Csegzi Sándor, az RMDSZ volt alpolgármestere, aki a médiában megjelent, az RMDSZ- ből való kizárására vonatkozó közleményre reagált.
Elmondta, hogy az elmúlt napokban az RMDSZ városi, illetve megyei vezetésével folytatott tárgyalássorozat végén döntött úgy, hogy függetlenként szeretne indulni a decemberi parlamenti választásokon. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a választói névjegyzéken szereplő választópolgárok 4 százalékának a támogatására van szükség, ami közel 2.500 aláírást jelent, de, mint mondta, reméli, október végéig legalább háromezer aláírást összegyűjt.– Annak ellenére, hogy nem csináltam titkot belőle, még nem szerettem volna hivatalosan a médiába kivinni, mégis kiszivárgott. Senki ellen nem indul ez a kezdeményezés, hanem a közösségért, és azért jött ez a kezdeményezés részemről, mert az elmúlt 12 év alpolgármesteri tevékenysége egy sor olyan hiányosságot fogalmazott meg bennem, amely az önkormányzat és a legfelsőbb törvényhozás közötti dialógust valamilyen formában másként szeretné megvalósítani.
Véleménye szerint nagy a szakadás Bukarest és a helyi viszonyok között, ez nemcsak az RMDSZ-re igaz, de minden más pártra érvényes. Másfelől azt sem tudja elfogadni, hogy azok, akik ezt a közösséget képviselik, miután a parlamentbe vagy magasabb szintre kerülnek, rögtön "főnökök lesznek", csak "leszólnak", ami a diktatúrára emlékeztet. – Ezt el kell oldani, ebből a típusú viselkedésből sok hátránya származott a városnak, sokkal több megvalósítást is föl tudtunk volna mutatni, ha ez a párbeszéd másként zajlik.
Elismerte mindkét fél hibáját, s úgy gondolta, ezen javítani úgy lehet, ha olyan önkormányzati tapasztalattal rendelkező személyek jutnak be a parlamentbe, akik értékesíteni tudják ezeket a tapasztalatokat akár a szociális kérdések, akár a gazdasági fejlődési lehetőségek megnyitása szempontjából, de akár a kulturális, akár az oktatási kérdésekben még nagyon sok módosításra vagy új törvényre van szükség.
Itt a városi RMDSZ, hol a városi RMDSZ, itt a választmány, hol a választmány?
Az RMDSZ vonatkozásában arról beszélt, hogy nyolc éve a marosvásárhelyi RMDSZ választmányának nem volt olyan jelentős döntése, amit utána felsőbb szinten ne változtattak volna meg.
– A nyáron végigjátszottuk azt, hogy van szervezet, nincs szervezet, van választmány, nincs választmány, amikor kell nekünk, akkor van, amikor nem kell nekünk, akkor nincs. Erről a kizárásról szóló döntésről is az RMDSZ városi elnöke egyféleképpen nyilatkozott, az ügyvezető elnök másként, a médiában az jelent meg, hogy megszületett az RMDSZ-ből való kizárásomról szóló határozat.
A továbbiakban arról beszélt, hogy tárgyalt mind a városi, mind a megyei RMDSZ-szel, hogy szándékában áll függetlenként indulni, ezért lemondott minden tisztségéről. – Nem tudtam nevesíteni a tisztségeket, mert az SZKT-tagságon kívül az sem volt világos, hogy most már van-e választmány vagy nincs. Ha van választmány, akkor az elnöke vagyok. Akkor meg az a probléma, hogy a mostani RMDSZ-jelöltek át kellett volna menjenek a választmányon, ami nem történt meg. Ha pedig nincs választmány, akkor én nem vagyok elnök. Ha meg van választmány és az elnöke vagyok, akkor TKT-tag vagyok, ha nincs választmány, akkor sem elnök, sem TKT-tag nem vagyok, akkor meg nem tudom, miről kell lemondanom. Ami biztos, hogy SZKT-tag vagyok, mert azt egy más fórum választotta meg. Ezek után gondolom, mindenki érti, miért döntöttem így.
"Ez a magyar nem kell?"
Állítása szerint az is jellemző az RMDSZ-ben, hogy négyszemközt egyféleképpen beszélnek, egy fórum előtt pedig egészen másképp, ezért ebben az összevisszaságban úgy gondolta, hogy független jelöltként vállalja a megmérettetést, és reméli, a választók megértik. Végül azt mondta, ’90 óta az RMDSZ tagja, és nem érti, "hogyan lehet egyszerűen kilökni valakit, aki jószántából állt be, aki 12 éven át dolgozott az RMDSZ-ért és a magyar közösségért, most meg egyszerűen azt mondják, ez a magyar nem kell", nem jó magyar, mert mer beszélni, hangja van.
– Én továbbra is magyarnak érzem magam, aki az érdekeinket képviseli, azt mindig támogatni fogom, és én is számítok mindenki támogatására – mondta végül Csegzi Sándor.
Az RMDSZ "árnyal"
Legfrissebb hírek szerint az RMDSZ városi szervezetének elnöksége újabb közleményt adott ki, amelyben "javasolja" Csegzi Sándor kizárását a szövetségből, és erre kéri a Területi Állandó Tanács jóváhagyását.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Főhajtás 1956 erdélyi mártírjai előtt
„…Mit tehet egy cseppnyi tiszta víz
A vörös pokol nagy tűzvésze ellen?
Ezrével hulltak – s ezrek szárnyszegetten
Futottak túlélni Moszkva tankjait.”
(Sziámi eredetiből fordította Makkai Ádám.
A jánossomorjai 1956-os emlékmű felirata.)
Bármely tanulmány szerzőjének ritkán adatik meg, hogy a leírt szöveg akkor lásson napvilágot, amikor az írásműben megidézett történés bekövetkezik. Ma kivételes, merjük kimondani az egyetemes magyarság egésze szempontjából kiemelkedő megemlékezésre kerül sor Sepsiszentgyörgyön: 1956 erdélyi kivégzettjei, elítéltjei, hónapokon vagy éveken át vizsgálati fogságban tartott meghurcoltjai tiszteletére a Plugor Sándor nevét viselő képzőművészeti gimnázium tőszomszédságában, előterében felavatják azt az egyedülálló, készülő emlékművet, amelynek „kőlapjain” 774 nevet olvashatunk majd, mindazokét, akik nemcsak együtt éreztek a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel, hanem tevőlegesen is hozzájárultak azok megvalósításához. Az emlékművel átellenben készül az erdélyi 1956-os emlékház, Terror Háza, amely páratlan értékű dokumentumaival bizonyítja, hogy – az Illyés Gyulának tulajdonított metaforával szólva – „a tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát” legelőször az erdélyi magyarok hallották meg. E sorok írója – aki történészként huszonkét éve kutatja a romániai, erdélyi ’56 szervezkedéseinek periratait – úgy értékeli: a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, Török József ezzel a kezdeményezésével élete főművét alkotta meg. A következő években ebben az emlékházban fogunk összegyűlni, hogy erőt merítsünk az egykori kivégzettek, halálra szántak áldozatvállalásából, helytállásából. Ezért is ajánlottam fel az emlékháznak közel negyedszázados, több tízezer oldalt kitevő levéltári kutatásaim eredményeit. Minden megtalált dokumentum a legszemléletesebben bizonyítja: 1956-ban – reméljük nem utoljára! – világraszóló példaadással valósult meg a magyar nemzet egysége! 1956-ban a magyar nemzet és a magyar nép valóban világtörténelmi szerephez jutott!
A Gondviselés különös kegyeként ebben az esztendőben egyetlen napra eljutottam Capri szigetére. Meghatódtam, fényképen is megörökítettem: a kis sziget fővárosának, Caprinak tenyérnyi főterét 1956 magyar mártírjairól nevezték el! Ha egy kis sziget megtiszteltetésnek tartja, hogy legszebb terét, ahol a világ minden részéből turisták tíz- és százezrei fordulnak meg, az 1956-os magyar forradalom magyar mártírjairól nevezzék el, akkor méltó, hogy Sepsiszentgyörgy – ahol diákok, munkások, értelmiségiek olyan szervezeteket hoztak létre, mint a Kossuth Kör, a Székely Ifjak Társasága, a legendás SZIT, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége tagjainak jelentős része is a megyeszékhelyről, illetve a környékéről származott – a forradalom 56. évfordulója tiszteletére egyedülálló emlékművet állítson, emlékházat avasson.
Ez a tanulmány egyfajta összegzése mindannak, ami 1956 őszén és az azt követő években Erdélyben, Romániában történt. Az Olvasó számszerű adatokat vár. Még csak a becsléseknél tartunk, mert a „sajátos” romániai jogalkotás eredményeként a politikai perek levéltári dokumentumai csak 2001-től váltak kutathatóvá. A Dávid Gyula szerkesztésében 2006-ban a Polis Könyvkiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 címet viselő kötetben 1200 egykori elítélt adatai szerepelnek. Azóta e sorok írója is több tucatnyi elítélt, meghurcolt ’56-os adatait azonosította. Teljes adatsort csak akkor állíthatunk össze, amikor valamennyi, 1956 történéseihez kapcsolódó politikai per levéltári dokumentumait sikerül áttanulmányozni. A félig olasz, félig magyar Stefano Bottoni történész főszerkesztésében 2006-ban a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál megjelent Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság című kötet 1962. decemberéig 24 249 román állampolgár elítéléséről tesz említést. Köztudomású, hogy 1956-ért 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat, köztük éppen a Török József nevével fémjelzett csoportot. Horváth Ágoston kiváló marosvásárhelyi tanárt pedig 1965-ben a hírhedt „társadalmi rend elleni szervezkedés” vádjával ítélték két év börtönbüntetésre. Az erdélyi magyarság számarányánál jóval nagyobb mértékben hozott véráldozatot azért, mert azonosult az 1956-os magyar forradalom eszméivel. A magyar anyanyelvű meghurcoltak, vizsgálati fogságban tartott, illetve börtönbüntetésre ítélt személyek száma több ezerre tehető.
Az is már-már törvényszerű, hogy a retorzió első romániai áldozatai is erdélyi magyarok voltak. Amikor a világ a magyar forradalom győzelmének eufóriájában élt, Kolozsváron már sor került az első letartóztatásokra: 1956. október 25-én reggel letartóztatták a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola három hallgatóját, Balázs Imre, Tirnován Vid és Walter Frigyes VI. éves hallgatót, mert előző este Mátyás király szülőházának lovagtermében tartott diákszövetségi gyűlésen az egyetemi autonómiával, a legfelsőbb pártvezetés által nyugati nyomásra szorgalmazott diákszövetségek létrehozásával kapcsolatosan valóban forradalmi követeléseket fogalmaztak meg. Azért is különös ez a letartóztatás, mert a Kolozsváron megjelenő napilap, az Igazság terjedelmes cikkben számolt be a Képzőművészeti Főiskolán lezajlott „törvény- és szocializmusellenes” rendezvényről. Walter Frigyest hamarosan szabadon engedték, Balázs Imrét – a szabadulása után nemzetközi hírnevet szerző festőművészt – és a bolgár származású Tirnován Vid szobrászművészt 1956. december 13-án a Kolozsvári Katonai Törvényszék hét, illetve hat év börtönbüntetésre ítélte. A diákszövetségi alakuló gyűlésen való részvétel volt az egyik vádpont Fülöp G. Dénes református teológus hallgató – a későbbi szászrégeni, marosvásárhelyi vártemplomi lelkész – és Páll Lajos, akkor I. éves képzőművészeti hallgató ellen, akiket 1959-ben ítéltek el tizenegy, illetve hat év börtönbüntetésre. Az ő perük önálló fejezetként szerepel a 2013-ra tervezett, és A Bolyai Tudományegyetem pere című, ezeroldalas kötetben.
A magyar forradalom és szabadságharc napjaiban a fürdőjéről világhírű Szovátán fegyveres felkelési kísérletre is sor került: Kelemen Imrét és csoportját „a népi demokratikus rendszer elleni szervezkedéssel és tiltott fegyvertartással” vádolták. A Btk. 227. és 315. szakasza, valamint az 1950/163-as törvényerejű rendelet 12–13. szakaszának előírásai alapján 1956. december 16-án Kelemen Imrét és Dósa Imrét első fokon tíz-tíz év szigorított fegyházbüntetésre, Magyari Ferencet és Tofán Mihályt nyolc-nyolc év, Fülöp Sándort és Páll Istvánt öt-öt év, Kelemen Lászlót és Tofán Sándort négy-négy év börtönbüntetésre ítélték. Másodfokon az ítéleteket valamelyest enyhítették: Kelemen Imre és Dósa Imre ítéletét hét-hét, Magyari Ferenc és Tofán Mihály büntetését hat-hat, Kelemen László és Tofán Sándor börtönbüntetését öt-öt évre csökkentették, míg Fülöp Sándor és Páll István büntetése változatlanul öt-öt év maradt. A periratukat nemrég találtam meg, a székelyföldi munkás fiatalok szervezkedéseit összesítő külön kötetben mutatom be. A Securitate félretájékoztatása még ma is hat: a szovátaiak egy részének kollektív emlékezete szerint Kelemen Imrét azért ítélték el, mert nem fizetett gyerektartást.
A kutató számára teljesen érthetetlen: a magyar–román kapcsolattörténetben kivételes egymásra találásként értékelhető 1956-ot miért nem használta és használja ki sem a diplomácia, sem a művelődési minisztérium, sem a kormányközi kapcsolatokért felelős tárcák bármelyike. A román köztudatban ma is úgy él: a kötelező termény- és húsbeszolgáltatást a magyar forradalomnak köszönhetően törölték el. Gimnazisták, egyetemi hallgatók, értelmiségiek tucatjait ítélték el azért, mert együtt éreztek, rokonszenveztek a magyar forradalommal. Az teljesen más kérdés, hogy a legfelsőbb román párt- és államvezetésnek háromhetes propaganda, félretájékoztatás révén – amelyben nagy szerepe volt Walter Romannak, Petre Roman egykori miniszterelnök apjának s Mihai Beniuc költőnek! – sikerült elhitetnie, hogy a magyarok valójában Erdélyt akarták. A karhatalommal való egyetlen nyílt összecsapásra Temesváron, a zömmel román anyanyelvű műegyetemi hallgatók programja révén került sor. A magyar forradalommal való teljes azonosulásukat a jelképes tizenkét pontos követelésük is bizonyítja. 1956. október 30-án a műegyetemi hallgatók diákgyűlést szerveztek, ahol a kötelező beszolgáltatás eltörlése mellett a diákság életkörülményeinek javítását sürgető követelések is elhangzottak. Legfontosabb követeléseik egyike – akárcsak a magyarországi egyetemeken és főiskolákon – a szovjet csapatok azonnali kivonása volt. Felszólalásaikban nyíltan kiálltak a magyar forradalom és szabadságharc mellett. A diákgyűlés szervezőit ott, helyben letartóztatták. Kiszabadításukért Romániában addig soha nem tapasztalt tüntetés kezdődött 1956. október 31-én Temesvár főterén. A diákok összecsaptak a Bánság fővárosába vezényelt karhatalmiakkal és belügyi alakulatokkal. A kollégiumokban valóságos ostromállapot alakult ki: a diáklányok befőttesüvegekkel dobálták meg a campust körbevevő és megostromló katonai egységeket. Némely visszaemlékezések szerint 2500, mások szerint 3000 egyetemi hallgatót tartóztattak le.
A katonai törvényszék gyorsított eljárásban 1956. november 15–16-án tárgyalta a főszervezők ügyét. Aurel Baghiu, Teodor Stanca és Caius Mutiu egyetemi hallgatót nyolc-nyolc, Valentin Rusu egyetemistát és Ilie Haiduc előadótanárt hét-hét, Friedrich Barth és Heinrich Drobny hallgatót hat-hat, Nagy László, Gheorghe Pop, Nicolae Balaci, Aurelian Pauna, Octavian Vulpe és Iulian Stanciu egyetemi hallgatót három-három, Gheorghe Pacuraru és Victor Daiciuc diákot két-két, Ioan Petca, Axente Treba, Ion Ilca, Alexandru Daraban, Mircea Moraru, Matei Cristian, Desideriu Lazar és Romulus Tasca egyetemistát egy-egy év, Cornel Cormos és Valentin Radu diákot hat-hat hónap, Nicolae Boldea és Gheorghe Tamas diákot három-három hónap börtönbüntetéssel sújtották. A temesvári diákgyűlés és tüntetés nyomán lemondatták az oktatásügyi miniszter helyettesét, mivel a diákok szóhoz sem engedték jutni, nem tudta kezelni az eseményeket. A bukaresti diákok közül V. Teodor Lupast, Stefan Negreát, valamint Adrian Ionescut három-három évre, Alexandru Ivasiuc költőt és Marian Petrisort öt-öt, Paul Goma írót – hogy csak a legismertebbeket említsem – két év börtönbüntetésre ítélték. Számításaim szerint a magyar forradalommal való azonosulásért 81 román anyanyelvű diákot, tanárt ítéltek hosszabb vagy rövidebb börtönbüntetésre. Meglepő az a sietség, amellyel a nacionál-kommunizmus útjára lépett román párt- és államvezetés leszámolt a belső ellenzékével. Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem négy diákját tartóztatták le 1956. november 17-én, 18-án és 24-én. Sorrendben: Várhegyi Istvánt, Koczka Györgyöt, Kelemen Kálmánt és Nagy Benedeket. Perükben 1957. február 27-én hirdették ki az elsőfokú ítéletet, amelyet a másodfokú katonai bíróság 1957. április 22-én megerősített. Várhegyi Istvánt hét, Nagy Benedeket öt, Kelemen Kálmánt és Koczka Györgyöt három-három év javító fegyházbüntetésre ítélték. Az utóbbi kettőnél a börtönbüntetést „megtoldották” két-két évi kényszerlakhellyel is.
A magyar forradalommal való azonosulás egyik legnagyobb hatósugarú tettére Háromszéken, egészen pontosan a néhány évvel korábban alakult baróti gimnáziumban került sor. Moyszesz Márton vezetésével négy, 15–16 éves baróti diák 1956. november 11-én elindult a román–magyar határ felé, hogy segítsék a magyar forradalmárokat. Közülük Bíró Benjáminnak és Józsa Csabának sikerült is átszöknie a szigorúan őrzött román–magyar határon. Egészen Debrecenig jutottak el. A Kádári hatóságok 1957. március 15-én – hogy soha ne felejtsék el a napot! – adták át a két diákot a Securitaténak. Gyorsított eljárással 3,5–3 év börtönbüntetéssel sújtották őket. Mojszesz Márton és Kovács János Érmihályfalváról – a sikertelen kísérlet után – visszafordult. Őket kizárták a baróti gimnáziumból. De akkor még működött a tanári szolidaritás: Mojszesz Mártont mint kiváló diákot átmentették a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, a Bolyai Farkas nevét viselő gimnáziumba. Mojszesz Márton a börtönben a rabruhájából kitépett szálakkal levágta saját nyelvét, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle. Négy zárkajelentés bizonyítja a kivételes hőstettet. A börtönből való szabadulása után 1970. február 13-án Brassó főterén, az akkori pártbizottság, a mai megyeháza épülete előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta önmagát. Egyedi hőstettét méltán említjük Jan Palach és Bauer Sándor tűzhalálával egyenlő rangú áldozatvállalásként. Mojszesz Márton perirata mellett megtaláltam Bíró Benjámin, Józsa Csaba és Szokoly Elek teljes periratát is, ezeket szintén külön kötetben ismertetem. A köztudatban úgy élt, hogy Bíró Benjámin is elhunyt a börtönből való szabadulása után. Nemrég találtam rá Orosházán. Olyan, eddig ismeretlen dokumentumokat találtam a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság bukaresti levéltárában, amelyek teljesen más megvilágításban bizonyítják a diákok kezdeményezésének emberi nagyságát. A magyar szervezkedések szinte mindenike az erdélyi kérdés megoldására kereste a választ. A trianoni békeszerződés után számtalan terv, javaslat született – magyar, román, német részről egyaránt –, amely a magyar–román, több évszázados „differendum”-ra próbált mindenki által elfogadható megoldást sugalmazni. Ma is különleges élmény olvasni a brassói, zömmel Háromszékről származó szakközépiskolások dolgozatait a szülőföldjükről, a magyar forradalom hatására írt verseiket. A létszámában legnagyobb politikai per, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének – az EMISZ-nek – vezéralakja, Orbán László úgy tudott szólni a magyar helyesírás szabályaival hadilábon álló szakmunkás tanulókhoz, hogy felkeltette bennük a magyar kultúrához, néphagyományokhoz, népviselethez, szellemi örökséghez való ragaszkodásukat. A maga nemében is páratlan az a dokumentum, amely szerint Márton Áron erdélyi római katolikus püspök, a huszadik század legnagyobb magyarja – aki politikusokat, egyházi és világi vezetőket megszégyenítően pontosan tudta: a kompromisszumok megkötésében meddig lehet elmenni! – két napon át fogadta a brassói Orbán Lászlót, és egyetértett az EMISZ programjával. A történelem keserű fintora: 1956-ban még volt értelme az erdélyi kérdés felvetésének, elméletileg legalább. Azóta az erdélyi magyarság vészes népességfogyása, a román kommunista és posztkommunista hatalom által tudatosan végrehajtott, megszervezett betelepítés, a magyarok kivándorlása már nem tesz lehetővé az 1956-os évhez hasonló méretű kérdésfelvetést. Éppen ezért tartom elengedhetetlenül fontosnak, hogy az Olvasó és a történész szakma számára átnyújtsam – közel negyedszázados kutatás után – az erdélyi kérdés kialakulását, kritikussá válását és megoldását sürgető tervek, kísérletek, javaslatok ezeroldalas korpuszát.
Tófalvi Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia mellett érvelt a bukaresti magyar nagykövet a román sajtóban
Semmi hátrányuk nem származna a románoknak abból, ha Székelyföld autonómiát kapna – hangsúlyozta Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a Digi24 román televíziónak adott interjújában, amelynek átiratát hétfőn tette közzé a Hotnews hírportál.
A magyar diplomata ugyanakkor abszurdnak nevezte azt a felvetést, hogy az autonómia Erdély Magyarországhoz visszacsatolását készítené elő.
„Ez demográfiai és politikai szempontból is képtelenség. Ami pedig Székelyföldet illeti, ez a térség Románia közepén fekszik: aki elszakadási törekvéseket emleget, az vagy félrebeszél, vagy olyan politikai célból teszi, amihez a magyaroknak semmi közük" – mondta a nagykövet. Hozzátette: Magyarország szövetségese és barátja Romániának, és nincs semmilyen területi követelése Romániával szemben – a revizionista „idők" végleg elmúltak. Füzes Oszkár rámutatott, számos európai országban létezik etnikai alapon szervezett autonómia, ezért megmagyarázhatatlan számára, hogy ezt Romániában miért nem lehet megvalósítani.
„Az autonómia normális és logikus megoldás a romániai magyarok számára és ez egész Romániának hasznára válna. Mert ha az ország békésebb, demokratikusabb és a romániai magyarok biztonságban érzik magukat ebben az országban, akkor hasznára lenne és hasznára lesz magának, Romániának is" – érvelt a nagykövet.
Füzes Oszkárt az 1956-os magyar forradalom évfordulója kapcsán szólaltatta meg a román hírcsatorna. „1956 mai jelentősége éppen az a szolidaritás, amellyel az egész világ és a románok is viszonyultak a magyar szabadságharchoz. Nagyra becsüljük azokat, akik a forradalommal való rokonszenvüket itt, Romániában is kifejezték, hiszen tudjuk, mekkora kockázatot vállaltak ezzel. A szabadság és a szabadságért folytatott közdelem közös érték, amely összeköt" – mondta a román Digi24 televízió műsorában Füzes Oszkár magyar nagykövet.
MTI
Erdély.ma

Magyarországi történészt bántalmaztak az utcán Bukarestben
Az erdélyi magyar történelmi egyházak ingatlanainak restitúciójával foglalkozó Varga Andrea magyarországi történészt bántalmazta Romániában egy ismeretlen személy, aki arcul ütötte az utcán.
Az 1956-os magyarországi forradalomról Romániában korábban több kiállítást szervező történész – aki Bukarestben él – az MTI-nek elmondta: az incidens szerdán este történt, amikor Bukarest egyik, belvároshoz közeli utcáján haladt egyedül. Egy vele szembe jövő ismeretlen férfi hozzálépett, és arcul vágta. A férfi sem a támadás előtt, sem az után nem mondott semmit a történésznek.
Varga Andrea, aki 2004-ben megkapta a Román Tudományos Akadémia Eudoxiu Hurmuzachi-díját, valamint 2008-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, a rendőrségen tett feljelentést.
A bukaresti III. kerületi rendőrkapitányság 10-es számú alegysége által kiadott bizonylat szerint Varga Andrea október 17-én jelentkezett a rendőrségen, és feljelentést tett amiatt, hogy egy ismeretlen férfi még aznap este megütötte az utcán. A bizonylatot Dinu Nicolae Adrian rendőrfőbiztos írta alá.
2011-ben Varga Andrea már feljelentést tett a rendőrségen zaklatás miatt. Akkor két ismeretlen személy egy állítólagos közvélemény-kutatás során olyan kérdéseket tett fel neki, ami a történész szerint egyértelműen a megfélemlítésére irányult. A rendőrségtől végül azt a magyarázatot kapta, hogy egy „háromszemélyes felmérésnek” volt az egyik alanya, és a vizsgálatot lezárták – mondta a történész.
Varga Andrea a román állam által elkobzott ingatlanaiért küzdő nagyváradi premontrei rend ügyeivel foglalkozik. Az 1990 után újraalakult nagyváradi premontrei rend immár csaknem tizenöt éve küzd egykori ingatlanainak visszaszerzéséért.
A magyar történész jelenleg a rendet egy jogi eljárásban képviseli, amely három félixfürdői ingatlan visszaadásáért folyik. A vita tárgyát képező egyik ingatlant a román titkosszolgálat használja – közölte Varga Andrea.
(MTI)

Lezárult az Európai Néppárt bukaresti kongresszusa
Az új alapprogram és annak rövidített változatát tartalmazó politikai kiáltvány elfogadásával, valamint a tíz alelnök megválasztásával zárult csütörtökön Bukarestben az Európai Néppárt (EPP) kétnapos kongresszusa.
A voksolás nyomán kiderült: mostantól román alelnöke is lesz az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó, az európai konzervatív jobbközép erőket tömörítő alakulatnak. Anca Boagiu demokrata-liberális párti (PDL) szenátor személyében. Az EPP még szerdán este újraválasztotta pártelnökké az alakulatot 1992 óta irányító Wilfried Martenst.
Martens a csütörtöki záráson elmondta: az EPP politikai szolidaritásáról biztosítja Romániát, és azt szeretnék, ha az ország az európai projekt középpontjában maradna, és magáénak vallaná az európai értékeket. Úgy vélte, hiba lenne újabb felfüggesztési eljárást kezdeni Traian Băsescu államfő ellen, és fennállnak a kormány és az államfő közötti együttműködés feltételei. A két romániai tagpárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ által szervezett kongresszuson délelőtt a résztvevő állam- és kormányfők is felszólaltak.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerdán este mondott beszédében ijelentette: az Európai Unió rendkívül fontos Románia számára, Románia pedig fontos az EU számára. Barroso úgy vélte, az eurózóna és az EU válságát a magánszektor felelőtlensége okozta, és úgy vélte, Európának most nagyobb szüksége van a szolidaritásra és a felelősségre, gazdaságélénkítő intézkedésekre és megszorításokra, mint bármikor.
Barroso korábban, a Victor Ponta román kormányfővel folytatott bukaresti találkozón leszögezte: az új legfőbb ügyészt és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetőjét objektív és átlátható eljárás keretében kell kijelölni. Barroso kijelentette: ez a két személy alapozza meg az igazságügyi rendszer hírnevét, ezért feddhetetlen szakmai karrierrel kell rendelkezniük. Azt is fontosnak nevezte, hogy az igazságszolgáltatás független legyen, a kormány pedig tartsa tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. A megbeszélésen Barroso arra is rámutatott, létfontosságú, hogy Bukarest erőfeszítéseket tegyen az uniós alapok minél hatékonyabb felhasználására.
Angela Merkel német kancellár szintén politikai témákról szólt a kongresszuson szerda este, és a jelenlegi, Victor Ponta vezette balliberális román kormánykoalíciónak is üzent, amikor kijelentette: az EPP jelezni kívánja, hogy a demokratikus alapelveket tiszteletben kell tartani, és biztosítani is kívánja, hogy azokat a jövőben is tiszteletben tartsák. A német kancellár rámutatott: innováció, intelligencia és gazdasági növekedés nélkül nem érhető el a jólét.
A német kancellár a szociális piacgazdaság mellett állt ki, és a szükséges reformok kapcsán megdicsérte Traian Băsescu román államfőt is, aki szerinte „nem félt a jövőre gondolni, még ha ezen akciók nem is mindig népszerűek”. Leszögezte: az erős Európa érdekében új munkahelyeket kell teremteni. Merkel egyébként a találkozó előtt rövid megbeszélést is folytatott Băsescuval, aki megköszönte neki a leváltására irányuló kormányzati erőfeszítések idején nyújtott támogatást.
A rendezvényen felszólalt Traian Băsescu is, aki a mélyebb európai integráció mellett tört lándzsát. Úgy vélte, az Európai Egyesült Államok az a megoldás, amelyre Európának szüksége van. Azt is leszögezte, hogy Románia nem akarja, hogy egy olyan, a „másodosztályú” államokat tömörítő klub jöjjön létre az EU-n belül, amelyben az eurózónán kívüli tagállamok kapnak helyet. Ezért a minél mélyebb gazdasági, fiskális és politikai integrációt nevezte szükségesnek. Emellett felvetette az egységes munkaerőpiac fontosságát is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

"Ötvenhatáron" túli történetek
Erdélyben a magyarországihoz hasonló súlyú perdömping és likvidálási hullám követte a budapesti forradalom hatására megindult szervezkedést. A csehszlovák államgépezet hatalomtechnikai eszközökkel igyekezett egymás ellen fordítani a magyarokat, a „béketeremtést” segítette a „megelőzés”; 1948-ra már nem viseltek hivatalt a nemzeti érdekeket képviselő felvidéki magyarok. A Vajdaságban sem fogtak fegyvert – akik igen, Budapesten akartak segíteni, de elkéstek. A kárpátaljai szervezkedést azonnal és könyörtelenül felmorzsolta a KGB. Ötvenhat a határon túl.
A lengyel ifjúsággal szolidáris magyar egyetemisták és a velük egyetértő munkások október 23-ai tüntetésének hatására megmozdult a határon túli magyarság (Erdély, Felvidék, Kárpátalja) is. De még korántsem minden szomszédos országban van dokumentálva alaposan az, ahogyan az elszakított nemzetrészek reagáltak a magyarországi eseményekre.
Erdély
A budapesti forradalomra Romániában „mozdultak rá” különösen érzékenyen, méghozzá Bukarestben és Temesváron, illetve Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Jászvásárban. A szervezkedést már írmagjában igyekezett lenyomni a kommunista hatalom, rengeteg diákot tartóztattak le és zártak ki az egyetemekről. A pályafutása is sokaknak már ekkor derékba tört.
A romániai (magyar és román) fiatalsághoz a lengyelekkel vállalt szolidaritás ügye természetesen rádión keresztül jutott el, így kezdtek párbeszédbe az említett városok egyetemeire járó diákok, tisztában lévén azzal, hogy közöttük vannak, akik majd elárulják őket. Október 28-án megkezdte sugárzását „A jövő Romániája – az ellenállás hangja” – erősen román nacionalista hangvételű – rádióadó. Az időzítés mindazonáltal már megkésett, a közben szerveződő temesvári felkeléssel összefüggésbe hozott kétezer diákot csípett meg a rendőrség, és a tétovázás miatt „csak” november 5-re tudták megszervezni a bukaresti tüntetést. Közben pedig ugye Budapestre bejöttek az oroszok.
A bukaresti Egyetem teret a tüntetés napján megszállta a román belügy, a demonstrációt mégis megtartották – a besúgók pedig annak rendje és módja szerint felírták mindenkinek a nevét. November 15-re újabb tüntetést hirdettek meg Bukarestben, addigra azonban már minden hangadót elfogtak. A megtorlás egyik vezéralakja Nicolae Ceausescu volt a Román Munkáspárt KB válságparancsnokságának „munkatársaként”. A letartóztatások 1957 végéig folytak, a „bűnösöket” évekre börtönbe csukták. A romániai eseményeket Hruscsov az oktatási intézményekben tapasztalható egészségtelen megnyilvánulások szóösszetétellel írta le, majd Moszkvából gratulált a Román Munkáspártnak a gyors és eredményes munkáért. A tüntetést a következő évtizedekben agyonhallgatták.
Noha az erdélyi magyarság körében a magyarországihoz hasonló megmozdulásokra, fegyveres összetűzésekre nem került sor, a romániai ötvenhatos eseményeket kiváló ürügynek tartotta arra a Gheorghiu-Dej-gépezet, hogy azonnali hatállyal felszámolja a magyar nyelvű oktatást, mondván, az a „szeparatizmus fészke”. A forradalom eseményeitől egyébként is megijedt Bányai László Bolyai-rektor a kolozsvári bölcsészkar dísztermében kérlelte az ott lévő magyarokat, hogy a közeli halottak napi gyertyagyújtásra ne menjenek ki a sírkertbe, a hír viszont sokakhoz nem jutott el, így a házsongárdi temető magyar Himnuszt éneklő népét végigfotózta a szekuritáte, a szeparatizmus vádja mellé pedig lassan bekúszott az antiszemitizmusé is.
Megannyi igaztalan vádaskodás és perek sokasága után 1959-ben szűnt meg az önálló kolozsvári Bolyai egyetem, ami ellen Csendes Zoltán prorektor öngyilkossággal tiltakozott, csakúgy mint Szabédi László költő – válogatás nélkül tettek földönfutóvá még marxista filozófiát tanító magyar nemzetiségű tanárokat is. A budapesti forradalom elfojtása után megkezdődött a magyar értelmiség szisztematikus likvidálása, az úgynevezett Szoboszlay-perben 11 halálos ítéletből 10-et végre is hajtottak (1000 ember meghurcolása, 77 bíróság elé állítása után); az érmihályfalvi csoport perében elítélt 31 értelmiségi közül kettővel végeztek. Hogy a börtönökben és a kínzások következtében pontosan hány magyar vesztette életét, nem fogjuk megtudni, és a zsilavai (romániai) gulágokon meghaltak száma is ismeretlen.
Jó néhányan a jobb élet reményében a magyar határon próbáltak szerencsét, de a szökevényeket már vagy a készülődéskor elkapták, vagy a magyar hatóságok toloncolták vissza, utóbbi esetben pedig „bónusz” börtönbüntetés is járt.
Kádár János 1958 februárjában hivatalos úton járt a „baráti” Romániában, ahol küldöttsége (köztük Apró Antal kormányalelnök és Kállai Gyula államminiszter) azt konstatálta: „Eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén.”
Felvidék A csehszlovák állampártvezetés nyugtalankodva figyelte a lengyelországi és budapesti fejleményeket '56 őszén. A magyar lakosság körében mind népszerűbbé váló médiafogyasztásra reagálva az ország területén betiltották a Szabad Népet (október 19.), október 24-én pedig azonnal összeült a pozsonyi és prágai pártvezetés. 28-ára a teljes csehszlovák hadsereget „megelőző jelleggel” üzembe állították, közben iszonyatos propaganda indult a lakosság „tájékoztatására”. Nyomásgyakorlásként kvázi „feleskették” a felvidéki magyar sajtót és közéletet a csehszlovák kommunista pártra, és a forradalom idején elmenekült magyarországi kommunista politikusokat nagy számban állítottak a felvidéki magyarok „megtartásának” ügyére.
Létrehozták „a csehszlovákiai magyar KISZ”-t (CSISZ) is, nehogy az egyetemeken ordas eszmék terjedjenek, ám ezek nem működtek túl hatékonyan. A forradalom egyik legközvetlenebb – paradox – következménye az volt, hogy megerősödött a felvidéki sajtó, igaz ugyan, hogy a magyarországi lapok hozzáférhetősége szinte a nullára csökkent. Az államvezetés – hasonlóan a románhoz – folyamatosan riogatta a lakosságot a magyar revíziós törekvésekkel, az egyházat pedig arra használta fel, hogy csillapítsa a hangulatot a társadalomban.
Hogy miért nem okozott nagyobb vihart a felvidéki magyarság körében a forradalom? Az ötvenes években a sajtón kívül minden más kapcsolattartási lehetőség – elsősorban az utazás – megnehezült. Több tanulmány és beszámoló szól arról, hogy a felvidéki utcák a forradalom napjaiban kiürültek, mindenki a rádiókra tapadt, s ez kihatott a munkában töltött időre is. A szimpátiát a fegyverropogás hangja viszont félelemre változtatta, és csakhamar elnémultak az 1948-as lakosságcsere és jogfosztás, valamint a határkérdés revíziójáról szóló társalgások. Tüntetéseket egyáltalán nem szerveztek, a szimpátia kifejezésére a magyar Himnusz éneklését, gyászszalag kitűzését tartották alkalmasnak inkább.
A hatalom viszont nem elégedett meg azzal, hogy béke van: a Magyarországra beavatkozási céllal toborzott önkéntescsapatok élére nemritkán magyarokat állítottak, s az „expanzió” részévé tették csehszlovákiai magyar kommunista kiadványok magyarországi terjesztését is. A forradalom leverése után Csehszlovákia viszont nem verte el közvetlenül és nyíltan a port a magyarokon, de a felvidéki magyarság anyaországtól való elszigeteléséhez szélsebesen hozzálátott. Mivel a magyar vezetőket 1945 és 1948 között már kicserélték a nómenklatúra embereire, a felvidéki magyarság „engedelmes tömegnek” bizonyult. (Forrás: Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia. Szerk.: Simon Attila.)
Kárpátalja
A Szovjetunió természetesen mindent megtett azért, hogy eltitkolja a budapesti forradalmat a kárpátaljai magyarok elől; mivel azonban ez lehetetlen volt, kontroll alatt tartották a tartalmat, különösen ügyelve a szóhasználatra („ellenforradalom”). Sok írást lényegtelen felületeken helyeztek el vagy egyszerűen a hivatalos kommunista lapból (Pravda) kellett átvenni. A kárpátaljai lakosság azonban megérezte, hogy többet kell tennie a tájékozódásnál. Politikai csoportosulások szerveződtek Mezőszakonyban, Nagyszőlősön, Beregszászon, Ungváron és Gálocson is. Tagjaik csakhamar a KGB kezére kerültek, számukra hosszú börtönévek vártak – akik táborokba kerültek és onnan hazatértek, folyamatos megfigyelés alatt voltak.
Sokakat kizártak a felsőoktatásból, a volt „politikai foglyok” pedig általában munkát sem kaptak. A KGB-s hajsza áldozata lett Gálocsi Endre református lelkész is. Kárpátalján sem voltak fegyveres harcok; a tettre készebbek megpróbáltak átszökni a határon, hogy Budapesten segíthessenek. Viktor Juscsenko ukrán elnökként 2007-ben átadott egy háromezer nevet tartalmazó listát, akik Szovjet-Ukrajna börtöneibe kerültek a magyar forradalom után. (Forrás: Az 1956-os (...) kárpátaljai vonatkozásai. Szerző: Váradi Natália.)
Vajdaság
1956. október 22-én fejezte be jugoszláviai látogatását a magyar kormányküldöttség. Az újvidéki Magyar Szó – vélhetőleg azért, mert a hatalom nem sejtette, mi történik majd Budapesten 23-án – 25-éig nem közölt magyarországi híreket, aztán egyben közölt mindent, legvégül azt is, hogy Magyarország szovjet „segítséget kért”. Október 28-án közli a Nagy Imre-kormány megalakulását, 30-án pedig címlapon hozza Tito Kádárt és Nagyot támogató levelét. Jól értesült hírforrásként Gerő Ernőnek tulajdonítja a szovjet csapatok behívását. Magának a forradalomnak az eseménysora a Szabad Európán keresztül jutott el a Vajdaságba is.
Egy zombori tanú elbeszélései alapján a városban azonnal elkezdődött a szervezkedés, Refle László, a helyi Kaszinó elnöke, valamint Kolarity Gábor fiatalokat toborzott a pesti srácok megsegítésére. Mire végeztek a toborzással, már sajnos vérbe is fúlt Budapest, Zombor pedig a Magyarországot déli irányba elhagyó magyarok tízezrei közül mintegy négyezret fogadott be. Jugoszlávia vezetése a magyarokat igyekezett az ország belsejében elhelyezni, hogy még véletlenül se érintkezhessenek magyarokkal, illetve rokonaikkal. Mai szemmel nevetséges, hogy Zomborban szinte csak a forradalomról beszéltek a magyarok, a Zombori Újság viszont csak november 23-án szentelt egy írást az eseményeknek a hivatalos jugoszláv álláspontot tükrözve. (Forrás: Fókusz.info.)
Bucsy Levente
MNO