Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) ötmillió lejjel bírságolja a Taromot, miután a légitársaság február 14-én a szerelmespároknak kínált kedvezményes utazási lehetőségét az azonos nemű párok nem vehették igénybe. A kirekesztő üzletpolitikára az Accept bukaresti melegszervezet, valamint a Jogerőforrás Központ is felhívta a CNCD figyelmét, akik a vizsgálat során megbizonyosodtak, a Tarom vezetősége valóban csupán az ellentétes nemű párokra vonatkoztatta az akciót. /Ötmillió lejes pénzbírság. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Romániába látogatott Cyril Svoboda cseh külügyminiszter, aki az európai uniós integráció követendő példájaként ajánlotta Traian Basescu államfő figyelmébe Írországot. A március 3-án tartott bukaresti találkozón Svoboda Csehország teljes körű támogatásáról biztosította Románia integrációs törekvéseit. /Bukarestben a cseh külügyminiszter: Írország a minta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Március 2-án Bukarestben, a parlament épületében rendhagyó RMDSZ összejövetelre került sor. Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes meghívására a magyar sajtó munkatársai megismerkedhettek a kormányzati tisztségviselőkkel és az újonnan megválasztott honatyákkal. Markó Béla hangoztatta, fontosnak látja, hogy az RMDSZ kapcsolatot tartson a médiával. Elmondta, hogy a szenátorok, képviselők és a végrehajtás különböző szintjein működő tisztségviselők kéthetente találkoznak megtárgyalni az időszerű kormányzati és törvényhozási kérdéseket. Markó bemutatta sajtómunkatársait: Stanik István, kommunikációs kérdésekkel foglalkozó munkatársát, Márton Adél Evelin tanácsost, Lengyel Erikát, a miniszterelnök-helyettesi kabinet sajtófőnökét. /(Béres Katalin): Az RMDSZ rendhagyó seregszemléje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Az elmúlt években voltak Csíkban (is) a kisebb-nagyobb határtologatások. Kezdődött a földtörvényekkel, a közbirtokosságok kapcsán a közösségek is bekapcsolódtak, sor került a falvak szétválására. Ezeket a magyar–magyar ügyeket felvállalta az RMDSZ is. Vajon emlékszik ma már valaki arra, hogy 1990-ben Gyimesbükkön több mint ezer tagja volt az RMDSZ-nek, s a község lakosságának zöme biztosnak vette, hogy a közösség visszatér Hargita megyéhez. Gyimesbükk visszakerülése Csíkhoz, Hargita megyéhez. A visszakerüléshez aláírások gyűltek, mintegy 1500 személy látta el kézjegyével a listát. A gyimesbükki aláírásokat felküldték Bukarestbe. Mindez még az 1990 májusi választások előtt történt. Akkor a Nemzeti Egység Tanácsa élén Iliescu állt, egyik helyettese Király Károly volt. Deáky András bevitte Király Károlyhoz a dokumentációt a parlamentbe, és ígéretet kapott, hogy hamarosan meglesz a megyék rendezése, s Gyimesbükköt nem feledik el. Nem így történt. Elfeledték. Gyimesbükköt ugyanis 1950-ben Bákó megyéhez csatolták, ennek megszüntetéséért, Hargita megyéhez való visszatérésért küzdöttek a település lakói. 1950-ben Nagy Szilveszter volt Gyimesbükk polgármestere. A most 85 éves Nagy Szilveszter, elmesélte a lap munkatársának, Szondy Zoltának, mi is történt akkor: Bákóból jöttek hozzá, hogy át kell csatolni a községet. Akkoriban 75 százalék volt a magyarság aránya, Nagy Szilveszter kijelentette, legyen népszavazás a kérdésről. Ezt nem fogadták el. Becsületére váljék Nagy Szilveszternek, hogy nem írt alá semmit, sőt figyelmeztetett Csíkban egy gyűlésen, hogy mi készül. Végül a gyimesbükki alelnök, Görbe Miklós, aki román ember volt, ellopta a bélyegzőt, s leírta, hogy a gyimesbükki nép oda akar tartozni. Ennek alapján a községet leválasztották Csíktól. – A mai adatok szerint Gyimesbükk 52 százaléka magyar. Deáky András adatai szerint 700 iskolaköteles gyerekből alig 250 jár magyar iskolába, nem minden magyar szülő kockáztatja meg az anyanyelvű oktatást. /Szondy Zoltán: Ezeréves határ, ötvenéves határ... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

Rodica Stanoiu szenátor, volt igazságügy-miniszter levelet intézett a szenátus Állandó Bürójához, amelyben azt kérte, hogy a jogi szakbizottság követelje Frunda György szenátortól, nyújtsa be bizonyítékait bizonyos vele kapcsolatban tett kijelentéseire nézve, amelyek egy tévéadásban hangzottak el. A kérelmező mellékelte az adásról rögzített kazettát, valamint az elhangzottak írásos változatát. Frunda György szenátor erről kifejtette: mindazt, amit állított, most is vállalja Rodica Stanoiu volt igazságügy-miniszter sok hibát követett el. Minden fellebbezési pert felrendelt Bukarestbe, ezzel lehetetlen helyzetbe hozta a szűkös anyagi lehetőséggel rendelkező polgárokat, sokba kerültek az utazási költségek, a fővárosi tartózkodás meg az illetékek. Frunda nem értett egyet azzal, ahogyan összeállította a Bírók Legfelső Tanácsát, mert szubjektív kritériumok kerültek előtérbe. Azzal sem értett egyet, ahogyan a minisztérium belső hírszerzési szolgálatát (SIPA, most DGA) működtette, ugyanis leküldött embereket a börtönökbe és irodákba, hogy az elítéltektől „bizonyítékokat” szerezzenek az ügyészek és bírók ellen. Ezzel súlyosan megsértette a bírók függetlenségét. /Béres Katalin: Rodica Stanoiu bizonyítékokat követel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Ion Iliescu 75. születésnapja alkalmából Dan Ioan Popescutól, az SZDP bukaresti szervezetének vezetőjétől emlékplakettet kapott „Ion Iliescu – egy Ember, egy Forradalom, egy Ország” felirattal, tudósított a Romania Libera című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Élesen bírálja a román ortodox egyházat a „hagymakupolás honfoglalás” és a civil élet „lerohanása” miatt a Szolidaritás a tiszta lelkiismeretért elnevezésű szervezet. A Hollandia bukaresti nagykövetsége által finanszírozott tanulmányában az egyesület emlékeztetett arra, hogy a görögkeleti egyház – számottevő állami hozzájárulással – mintegy 2000 templomot épített 1989 óta, jelenleg pedig ezer hajlék felépítése van folyamatban. A jelentés szerint a román hatóságokra óriási nyomás nehezedik az ortodox egyházfők részéről, akik évente több millió dollárt kapnak templomépítésre a művelődési tárca vallásügyi államtitkárságától, ráadásul a mindenkori kormányok sürgősségi rendeletekkel újabb összegeket folyósítanak az egyháznak. A szervezet megjegyzi: miközben az ortodoxok állami monopolhelyzetet teremtettek, a protestáns egyházak például roppant kevés anyagi támogatást kapnak templomépítésre az államtól. /Röviden rovat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

George W. Bush meghívására március 7-én Washingtonba utazott Traian Basescu államfő. A londoni és moszkvai látogatás után, ez a román államfő harmadik nagy jelentőséggel bíró külföldi útja azóta, hogy átvette hivatalát. Basescu hangoztatta: nemzetbiztonsági szempontokat figyelembe véve Bukarestnek az az érdeke, hogy különleges viszonyt ápoljon Londonnal és Washingtonnal. /Basescu Washingtonba utazott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A Steaua-Csíkszeredai Sportklub mérkőzés után több magyar szurkolót láncokkal és botokkal támadtak meg a helybeli szurkolók, írta a bukaresti Adevarul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Dr. Újvári Ferenc közölte, mi az, amit nem mondhatott el dr. Eörsi Mátyásnak. Újvári emlékeztetett olyan történelmi személyiségekre, akiknek jövőképük volt Erdélyről, és azt bátran közölték a nyilvánossággal is. Márton Áron, gyulafehérvári római katolikus püspök, Fodor Pál, csíkszeredai mérnök, Lakatos István, az Erdély című lap főszerkesztője, Kertész Gábor, zilahi ügyvéd, akit a román börtönökben halálra kínoztak. Márton Áron püspök a bukaresti katonai törvényszéken közölte vészbíróival: „Ami a második vádpontot illeti – mely szerint indítványoztam a magyar–román határ rendezését is (ha már annyi ország határait újrarendezték) – az megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Ugyanis egy közös tulajdont nem lehet úgy megosztani, hogy odaadom az egészet az egyik társtulajdonosnak. 1910-ben a románok 43%-ban voltak jelen Erdélyben. Ennyi jár nekik és nem az egész Erdély két millió magyarral, akiket a franciák, mint juhnyájat, odaajándékoztak Romániának csak azért, mert átpártolt hozzájuk. – Emlékiratomban valóban indítványoztam, hogy egész Erdély csatoltassék vissza a Szent Korona közjogi fennhatósága alá, minden nemzetiségi kisebbségnek teljes autonómia biztosításával. Ha ezt sem akarják, akkor osszuk ketté, és az Észak-Erdélyi románok cseréljenek helyet a Dél-Erdélyi magyarokkal.” 2. Meg van írva a Szentírásban: „A jó pásztor életét adja a juhaiért. Ha csak egy is elkóborog, elmegy, megkeresi és visszahozza juhai közé.” Dr. Újvári Ferenc leszögezte, nem igaz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia rossz pásztor volt, ezért 1920. június 4-én egy „jobb pásztorra” bízták a Kárpát-medencei népeket. Románia akkor bizonyult volna „jobb pásztornak”, ha az erdélyi szászok, zsidók létszáma megduplázódik, ha a szászvárosi Református Árvaház mellé még egy másikat is építettek volna, vagy a szászvárosi Református Kollégium – ahol dr. Petru Groza is érettségizett és ahol a véndiák-találkozóit rendezte – magyar főiskolai rangra emelkedik, s ha a kolozsvári Hunyadi-téri Magyar Színház, a Farkas utcai Egyetem, a Mikó utcai Klinikák épületei stb. stb. mind a birtokunkban maradhattak volna. „Erdélyben nyolcvanöt éve vagyunk háborúban földi fegyverek nélkül, de az Úristenbe vetett hit kardjával védjük és megtartjuk 1100 éven át jogelődeinktől reánk hagyott javainkat” – írta Újvári. /Dr. Újvári Ferenc: Amit nem mondhattam el dr. Eörsi Mátyásnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

A kolozsvári Sapientia Egyetemen fiatalok megakadályozták Eörsi Mátyás előadásának megtartását. Sebestyén Mihály szerint „ezek a magukért és Erdélyért felelősséget érző baglyok és verebek, karvalyok, sasok és keselyűk, poszáták és agg gurgyalagok ott verdestek mélymadárságuk tudatában és káricsáltak a liberalizmus ellen.” A cikkíró, aki tanít a Sapientián, megkérdezte a tüntetőktől: „Hol turbózták fel agyadat a turáni turulmadarak?” Az Erdélyi Magyar Ifjak eddig három alkalommal léptek a szélesebb nyilvánosság elé, a Wass Albert-művek maratoni felolvasásával, a Trianon-film vetítésekor, most meg a december 5-i népszavazás kudarca elleni tiltakozáskor. Sebestyén Mihály minősített: „az Erdélyi Magyar Ifjak egy múltba forduló, a jajveszékeléshez közelálló ifjúság élcsapatát képezik”. Ezt nem otthon tanulták. Sebestyén a Soros Alapítvány kolozsvári és bukaresti kuratóriumában tevékenykedve rengetegszer szembesülhetett mindenféle civil szervezet táborfinanszírozási pályázatával: régészeti, tánc, matek, hagyományőrző, természetismereti, környezetvédelmi, olvasás stb. célzattal. A táborokban rengeteg alkohol fogyott, és rengeteg magyarországi előadó jött. „Hozták az ottani pártviszálykodást, gyűlöletbeszédet.” A fiatalok azt tették Kolozsvárott, amit mestereiktől elsajátítottak. /Sebestyén Mihály: „Én mondom: még nem nagy az ember”.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./ A Népszabadság március 13-i száma átvette a Népújságból és újból közölte Sebestyén Mihály: „Én mondom: még nem nagy az ember” című cikkét, de nem jelezte, hogy átvételről van szó.

Már nem lehet a postán külföldre táviratot küldeni, ez a szolgáltatás egy idő óta a Romtelecomhoz tartozik. Fel kell hívni a 957-es telefonszámot, be kell mondani a szöveget, aztán majd a telefonszámlán kell fizetni. Az adott szám Bukarestben van, s a készüléknél ülő csak románul tud. Amennyiben Magyarországra akar valaki táviratozni, akkor az egész szöveget le kell betűznie. A jövő hónap elején megtudhatják, hogy mindez mennyivel növelte a telefonszámlát. Jogos az igény, hogy legyen magyarul tudó is a táviratot felvevők között. Az egyik olvasó panaszkodott, Szatmárnémetiben a rendőrségen senki sem tudott magyarul. Az olvasó kérdezte, miért nem intézkednek a magyar vezetők? Sike Lajos, a lap munkatársa elmagyarázta, hogy az nem az ő dolguk, miután már az új román közigazgatási törvény kötelezi erre a rendőrséget. Hozzátette: egyénenként, mindenkinek harcolnia kell jogaiért. /Sike Lajos: Naponta meg kell vívnunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A versenyvizsgán eldőlt, Turi Zoltán magyar magánvállalkozó lesz a dévai színház igazgatója. Elmondta, hogy Temesváron műszaki diplomát szerzett, de világosító-mérnökként már 1996-ban kapcsolatba került a színház világával. Akkor a temesvári magyar társulatnál dolgozott, 2000-től a bukaresti Nemzeti Színházban, majd a Casandrában volt világosító. Nincs a színházban olyan munka, amit nem csinált volna hosszabb-rövidebb ideig. Drámaszínházat akar megteremteni Déván. Magyar társulatok meghívását is tervezi, például Temesvárról. /Gáspár-Barra Réka: Magyar igazgató a dévai színház élén. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

A nagyrészt magyar tőkével Romániában működő vállalatok részvételével megalakul Bukarestben a Romániai Magyar Üzleti Egyesület, amelyet várhatóan még márciusban bejegyeznek. Tavaly év végén született az ötlet Terényi János nagykövetnek, Halász Jánosnak, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) romániai hálózata vezetőjének, valamint néhány vezető magyarországi befektető cég romániai képviselőinek a közös elhatározásából. /Bukarestben megalakul a Romániai Magyar Üzleti Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A Szabadság részletet közölt Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című készülő önéletírásból. Voltak olyanok, akik akik magyarként „párfeladatot” teljesítettek a román érdekek szolgálatában. (Luka–Luca, Mogyorós–Moghioros, Vince–Vinte, Muzsik–Mujc, Lőrincz–Laurentiu, Tuzson–Tujon stb.) Csehi Gyula kommunista vezető végigjárta az egyetem értékes szakkönyvtárait, rámutatott egy-egy könyvszekrényre, s az egész könyvanyagot lehordatta a pincébe, biztos zár alá helyezve. 1989 után kiderült, hogy Csehi Gyula rendszeres fizetést vett fel a Securitatétól szolgálataiért. Az osztályharc élesedésével megkezdődtek a „verifikálások” a Magyar Népi Szövetség bukaresti központjában, Bányai László járt az élen, mindenkit kikészített, akit csak lehetséges volt. Lőrinczi Lászlónak, aki olasz egyetemen tanult és jogi doktorátusa volt, s az MNSZ bukaresti irodáján Czikó Nándor mellett, majd a művelődési osztályon dolgozott, fizikai munkásnak kellett mennie, kitanulta a villanyszerelő szakmát, hogy megélhessen. – Olosz Lajos költőt internálták, mint földbirtokost. – Az osztályharc elérte a kultúrát is, és ennek fő szószólója és „működtetője” Gaál Gábor lett. /Katona Szabó István: Téveszmék csapdájában (részlet A nagy hazugságok kora című készülő önéletírásból) = Szabadság (Kolozsvár), 2005. márc. 1., folyt.: 2,, 4., 12./ Ez a munka folytatása Katona Szabó István: A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia 1944-1948) /Magvető, Budapest, 1990/ című emlékiratának.

Feszült légkörben rendezték meg március 12-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ülését az utóbbi hónapokban kiéleződött belső viták miatt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a közelmúltban Gyergyószentmiklóson foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy különváljon az EMNT-től, az indítványt azonban a küldöttek többsége elvetette. A mostani ülésre az SZNT-nek több küldöttje nem jött el Csíkból. Végül kompromisszumos megoldás született a két szervezet viszonyáról, a küldöttek meghosszabbították az Állandó Bizottság mandátumát, és újraválasztották tisztségébe Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Tőkés László püspök kitért az EMNT–SZNT közötti terhes viszonyra, amelyet mesterségesen szított, alaptalan nézeteltéréseknek nevezett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaprogramjáról, önrendelkezési törekvéseiről szólva csalódottságát fejezte ki az új román kormánynak és Traian Basescu államelnöknek a romániai magyarság autonómiájához való viszonyulásáért. Az RMDSZ továbbra sem hajlandó határozottan kiállni a magyarság önrendelkezési törekvései mellett. Az RMDSZ számára csak az volt a fontos, hogy kormánytisztségeket szerezzen emberei számára. A budapesti kabinet a romániai magyarság ügyét teljességgel a Bukarest–Budapest „jó szomszédsági viszonynak” rendeli alá. A magyar kormány támogatási rendszere az RMDSZ számára biztosít pénzügyi monopóliumot, a kettős állampolgárság helyett felajánlott úgynevezett szülőföld program pedig nem vezet sehova. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az autonómia ügyének előmozdításához szükséges a romániai magyar nemzeti közösség akaratának egységes kinyilvánítása, szükséges a folyamatos párbeszéd a hatalom, a román többség és a magyarság között, ugyanakkor szükséges a kedvező nemzetközi háttér. Szabó Tibor, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak személyes küldöttje köszöntő beszédében arra próbált választ keresni, hogyan lehet az, hogy miközben az új európai alkotmányban mindössze fél mondat szerepel a kisebbségekről (az sem a nemzeti kisebbségről), Nyugat-Európa-szerte tartós önrendelkezést élveznek a különféle tagállamok kisebbségei. Véleménye szerint ennek egy magyarázata van: az autonómiát kiharcoló nemzeti közösségek céljaikban egységesek voltak, bíztak saját erejükben, az általuk kiharcolt közösségi jogokat az Európai Unió szentesítette. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a készülő kisebbségi törvénytervezetről számolt be. Mint fogalmazott, a műhelymunkákban nem vehet részt, az RMDSZ-ben nagy titoktartás övezi a készülő törvénytervezetet, amelynek kitételeit most fogják eljuttatni az RMDSZ-frakciókhoz tanulmányozásra és belső vitára. Toró szerint arra van szükség, hogy általános elvként rögzüljön a romániai magyarságnak az autonómiához való joga. Az ülésen többen is bírálták Eörsi Mátyás erdélyi látogatását, a szünetben pedig a közel kétszáz résztvevő többsége (a Szabadságban is közzétett) állásfoglalást írt alá az SZDSZ-nek és Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarokkal szembeni politikája elutasításáról. A résztvevők határozatban kérték, hogy a MÁÉRT-ra az SZNT és az EMNT képviselői is kaphassanak meghívást. Az ülés egy tartózkodással, ellenszavazat nélkül Tőkés Lászlót választotta újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé. /Makkay József: Egységes fellépést sürgetnek az autonómiáért. Van esély az EMNT és az SZNT közötti tartós megegyezésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ ,,Fennáll a veszély, hogy hazatérnek az elégedetlen székelyföldi barátaink, és otthon borítani próbálnak a helyzeten. Csapó szenátor úr nem adta áldását erre a megoldásra, szűkszavú kimentő levele is erre utal, múlt heti közleménye egyik mondatában egyenesen eltanácsolta a mai üléstől a székelyföldi küldötteket” – fejtette ki Tőkés László. /Farkas Réka: Pirruszi győzelem, pünkösdi királyság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Lemondott elnöki tisztségéről a Nagy-Románia Párt alapítója, „motorja”, Corneliu Vadim Tudor. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hozzátette: csaknem ugyanabban az órában Marosvásárhelyen Tőkés László is elnyilatkozta magát. Arra hivatkozva, hogy képtelen harcba szállni a Budapest-RMDSZ-Bukarest tengellyel, amely a magyar autonómia sírásója, valamint arra, hogy a „székelyek” – csak így általánosságban – leszakadni készülnek a magyar nemzettestről, nem igazán vállalná tovább az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét. A bukaresti média évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Vadimot és Tőkés püspököt valamiképpen egy nevezőre hozza. Gyarmath hozzátette, hogy Tőkés László az autonómia híve, amelyet sem ő, sem hívei az európai normákat is figyelembe véve, nem tudtak igazán megfogalmazni. /Gyarmath János: Mentek, hogy maradjanak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Ion Iliescu SZDP-szenátor a forradalom ügyében tervezett meghallgatása kapcsán kijelentette, nem fog a bíróságra menni, ehelyett találkozik az 1989-es forradalom ügyirataival foglalkozó ügyészek egyikével. Hozzátette, nincs mit elhallgatnia vagy kihagynia. Iliescut március 15-én várják a katonai ügyészek, hogy kérdéseket tegyenek fel az exállamfőnek az 1989-es bukaresti eseményekkel kapcsolatban. /Iliescu a forradalomról: nincs elhallgatni valóm! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: „Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk „ Felolvasták Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték. Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, aki felolvasta a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Balcescu emléktáblájánál is. Felolvasták Calin Popescu Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta Marosvásárhelyen, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és „áruló!” felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet. Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Calin Popescu Tariceanu kormányfő üzenetét. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata „a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, „a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek”. A Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték. /Március idusa – megemlékezések Erdély-szerte. Több helyen is kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Székelykeresztúron az ünnepségsorozat az unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött. Az ünnepi műsort a keresztúri Unitárius Gimnázium és a nyíregyházi Evangélikus Gimnázium diákjai szolgáltatták. Ezután a Gyárfás-kúriánál a dunakeszi lengyel kisebbségi önkormányzattól ajándékba kapott Bem József-domborművet avatták fel. Beszédet mondott Jacek Paliszewski, Lengyelország bukaresti nagykövete. Felavatták a kúria egyik termében most létesített Petőfi-emlékszobát, melyet Fülöp Lajos múzeumigazgató ismertetett. Délután a fiatfalvi lovas bandérium és a fúvószenekar kíséretében a diákság az Orbán Balázs Gimnáziumtól a város központjába vonult, ahol a Balcescu- és Petőfi-szobor megkoszorúzása után Benyovszki Lajos polgármester és Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően üdvözlő beszédet mondott dr. Balázs Melinda a helyi MPSZ részéről. Székelyderzsben március 13-án az ünnepélyt az unitárius templomban tartották, majd az iskola előtt lévő kopjafáknál elhelyezték az emlékezés koszorúit. Március 13-án Kisgalambfalván szintén ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a neves évfordulóról, ugyanaznap Csekefalván is szerveztek ünnepséget. Etéden az ünnepséget március 15-én, a község központjában tartották. Szentábrahámon az ünnepségen a Vass Miklós-emlékművet koszorúzták meg. Nagygalambfalván március 15-én a református templomban tartották az emlékezést, este a kultúrotthonban ünnepi műsort mutattak be. /László Miklós: Az örök évforduló Keresztúron és környékén. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

Ristea Priboi elvesztette azt a pert, amelyet egy idős ember ellen indított, aki azt állította, hogy a diktatúra idején Priboi megkínozta őt, írta a bukaresti Adevarul című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./ Ristea Priboi parlamenti képviselő volt.

Március 17-én Markó Béla miniszterelnök-helyettes fogadta Jan Figelt, az Európai Bizottság oktatási, képzési, kulturális és többnyelvűségi megbízottját. Figel és küldöttsége kétnapos látogatáson vesz részt Romániában. A találkozón részt vett Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetője is. /Jan Figelt fogadta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

1990 „fekete márciusáról” emlékeztek meg március 19-én Marosvásárhelyen: a Bernády Házban az RMDSZ találkozott az akkori események áldozataival, este a Kultúrpalotában pedig Kincses Előd meghívottai idézték fel a véres napokat. Az RMDSZ meghívta azokat, akik 1990. március 19-én a Bolyaiak terén a szövetség akkori székházának padlásán rekedtek. A találkozón jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. E rendezvényre várták az akkori események áldozatainak – Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán – leszármazottait, illetve a börtönt megjárt Cseresznyés Pált és Juhász Ilonát, valamint Sütő András írót. Ugyancsak Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében Kincses Elődnek, a márciusi események egyik főszereplőjének a meghívására Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi Jogok folyóirat igazgatója tartott előadást. A megemlékezésen részt vett Tőkés László püspök és Király Károly, az RMDSZ volt elnöke. Tizenöt évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen, egy gyógyszertár bejáratán feltüntetett magyar felirat felbőszítette a román tömeget, amely március 16-án randalírozott a városban. Az események 19–20-án tetőztek, amikor a Görgény völgyéből behozott parasztok a város főterén Bolyai és Sütő András életét követelték. Az RMDSZ-székház padlásán rekedt akkor 78 személy. Annak ellenére, hogy a hatóságok biztonságos elvonulást ígértek számukra, fizikai bántalmazás árán hagyhatták el csak az épületet, Sütő András író elvesztette fél szemét. Március 20-án a város magyarságának békés tüntetését a főtéren román falvakból újból behozott, gyűlöletre buzdított csoportok zavarták meg, botokkal felfegyverkezve estek neki az atrocitások ellen tiltakozóknak. Markó Béla beszédében úgy vélte, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja jogait kivívni, ugyanakkor nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni. 1990-ben ez volt a szándék: a román–magyar konfrontációt, egy a boszniai vagy koszovói példához hasonló útra terelni, amelyen a magyarság jogköveteléseit véres erőszakkal akarták eltiporni. A magyarságot nem lehetett olyan útra vinni, amelyet nem akart: ehelyett példás összefogással saját kezébe vette a sorsát, felemelte a fejét és szembe fordult az erőszakkal. /Marosvásárhelyi mementó a „fekete márciusról”. Külön megemlékezést szervezett az RMDSZ és Kincses. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

A budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) meghívottjaként Markó Béla miniszterelnök helyettes – Románia integrációja: románok és magyarok a közös Európában címmel – március 22-én előadást tartott Budapesten. Előadásában kifejtette a román kormány álláspontját, majd kérdésekre válaszolt. Markó Béla hangsúlyozta a két ország közötti jó együttműködést, kiemelve az idén őszre tervezett első közös román-magyar kormányülést, melyre Bukarestben fog sor kerülni. /(Guther M. Ilona): Románok és magyarok a közös Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Az adótörvénykönyvnek a művelődési szférára, a humanitárius szervezetekre és az egyházakra nézve hátrányos módosítása ellen emelt szót az RMDSZ. Puskás Bálint Zoltán szenátor bukaresti sajtótájékoztatóján azt kifogásolta, hogy az eddigi szabályok értelmében adókedvezményeket élvező intézmények ezentúl nem igényelhetnék vissza a hozzáadottérték-adót (TVA-t). Elmondta, hogy az RMDSZ képviselői Ionut Popescu pénzügyminiszterrel tárgyaltak, aki ígéretet tett arra, hogy a szaktárca figyelembe veszi ezeket a kifogásokat. A parlament pénzügyi és gazdasági bizottságának RMDSZ-es tagjai, Lakatos Péter és Erdei-Dolóczki István képviselő, valamint Puskás Bálint szenátor azt is kifogásolták, hogy a villamos energiát és fűtőolajat is jövedéki adóval terhelik. Szász János, a Romániai Caritas Konföderáció elnöke elmondta, a romániai Caritas körülbelül évi kétmillió euró értékben kap segélyt különböző beruházások finanszírozására, ennek 19 százaléka – a TVA értéke – 400 ezer euróra rúg. „Hiába szeretné az állam rátenni a kezét erre a 400 ezer euróra, mert ez nem az övé, ezt adományokból gyűjtötték össze a partnerszervezeteink. Ha mégis megtenné, leállna a támogatások további folyósítása” – vélekedett a katolikus segélyszervezet elnöke. /Adótörvénykönyv: RMDSZ-vétó. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

Már miniszterelnök-helyettesünk is van, közben az RMDSZ lemondott a kolozsvári magyar egyetemről, le a karokról, és lemondott tisztségekről. A kisebbségi törvény. rendezné „végre közös dolgainkat”. Félek, hogy mire átmegy a parlamenten, semmi se marad meg abból, ami valóban értékes a törvénytervezetben, írta Vekov Károly. Jelen formájában a kisebbségi törvény felemás, amelyet úgy készítettek el, hogy „átmenjen” a parlamenten. A román–magyar viszony sajátos megközelítéseket és megoldásokat igényel, nem általánosakat. Ugyanis a többi hazai kisebbség és a magyar kisebbség igényei között óriási a különbség. Bármilyen autonómiáról csakis az alkotmány és néhány sarkalatos törvény módosítása után lehet beszélni. Vekov szerint öngyilkos tétel magyar szempontból megerősíteni a párttörvény már ismert kitételeit arról, hogy csak akkor legitim egy kisebbség politikai szervezete, ha 15 megyében és Bukarestben (ahol csak 6000 magyar él) van 200–300 tag, összesen 25 000. A törvénytervezet egyik leghiányosabb része a tanügyi. Szó sincs a történelem és a földrajz anyanyelven történő oktatásáról, a magyar történelem oktatásáról minden szinten, a fontos intézmények vezetőinek önálló kinevezéséről. /Vekov Károly: Elvek és utak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Háromhetes szünet után újból az asztal köré ülnek a háromszéki RMDSZ, illetve a kormányban részt vevő politikai alakulatok Kovászna megyei képviselői. Időközben Bukarestben járt a Demokrata Párt megyei elnöke, akárcsak a liberális alakulat megbízott vezetője, ahonnan hazaérkezve „kész forgatókönyv” létezéséről beszéltek. Albert Álmos vitatja az 50–50%-os tisztséglebontás helyességét, az RMDSZ-nek minimálisan 60%-os képviseleti arányt kell szorgalmaznia. /(Flóra Gábor): Arányos jelenlétet akarnak a vezetői posztokon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./