Elsősorban integrációs és kisebbségpolitikai kérdések szerepeltek Csáky Pál szlovák és Markó Béla román miniszterelnök-helyettes január 28-i bukaresti tárgyalásain, amelyeken a felek egyebek között megegyeztek abban, hogy az RMDSZ miniszterei, államtitkárai és szakértői a jövőben szorosabb kapcsolatokat építenek ki szlovákiai kollégáikkal az integrációs tapasztalatok átadása érdekében. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett: a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) most készít kisebbségi törvénytervezet saját országa számára. Ezek szövegét mielőbb összehasonlítják majd – mondta Markó Béla. A két ország szakértői ugyanakkor sokkal sűrűbben fognak találkozni – tette hozzá Csáky Pál, aki a tervek szerint legközelebb májusban készül újra Bukarestbe látogatni. /Markó–Csáky találkozó Bukarestben. Integrációs és kisebbségpolitikai kérdések szerepeltek napirenden. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./ Csáky Pál elmondta: nem csupán a két határon túli magyar szervezet, hanem a két kormány között is szeretnének jó együttműködést kiépíteni. /Román-szlovák kormányközi megbeszélések. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Mircea Miclea oktatásügyi miniszter január 28-án tartott kolozsvári sajtóértekezletén közölte, elutasítja az RMDSZ kérését, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) magyar tannyelvű karokat hozzanak létre. Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor az elmúlt héten kijelentette, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen két vagy három magyar tannyelvű kart kell létesíteni. Hasonlóan nyilatkozott előzően Kötő József államtitkár is. Az RMDSZ arra vonatkozó kérésével kapcsolatban, hogy a magyar kormány mellett a román kormány is finanszírozza a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, Miclea kifejtette, a magánegyetem akkreditálása folyamatban van, csak ezt követően lehet felvetni a finanszírozás kérdését. Január 28-án Bukarestben Markó Béla úgy nyilatkozott: az RMDSZ megkezdte a Tanügyminisztériummal a tanácskozást a magyar egyetemi oktatás kiszélesítéséről, önálló döntéshozatali struktúrák létesítéséről az állami egyetemek keretében. /Miclea továbbra is elutasítja a magyar karokat a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

A bukaresti Curentul lap szerint nemcsak a román államfő elleni állítólagos merényletről szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is Timofte, a hírszerzés (RHSZ) igazgatója az igazi szerzője. A Curentul megírta, hogy Timofte valójában Iliescu embere, aki „nem véletlenül lépett rivaldafénybe”, s aki „elbocsátása előtt rendkívül veszélyes játékot űz”. A titkosszolgálati forrásokra hivatkozó Curentul szerint Timofte az igazi szerzője annak az ötletnek, hogy egy bukaresti magántelevízió csúcsidőben sugározza a Trianon című magyar dokumentumfilmet, s aztán egy talk show-műsorban „felszítsák a marosvásárhelyihez hasonló etnikumközi feszültségeket Erdélyben és viszályt keltsenek a jelenlegi kormánykoalíción belül”. /Timofte műve a Trianon-botrány? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Újabb két RMDSZ-es tisztségviselőt neveztek ki magas rangú tisztségekbe. Birtalan Józsefet nevezték ki a közhivatalnokok országos ügynökségének élére. Birtalan eddig itt aligazgatóként tevékenykedett. A mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó állami birtokok ügynökségét pedig Tánczos Barna közgazdász fogja vezetni. A 28 éves szakember 1999-ben végezte el a bukaresti közgazdasági egyetemet, az elmúlt két évben pedig a képviselőház iparügyi és szolgáltatásokért felelős bizottságot vezető elnök tanácsadója volt. /B. T.: Két ügynökség az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Nagy E. József azt várta, hogy az Antonescu-szoborról szóló jegyzetének /Romániai Magyar Szó, jan. 22./ megjelenése után a hatóságok intézkedni fognak és eltávolítják, de legalábbis elfedik a szobrot. Azonban nem történt semmi! A Muncii-tér Bukarestnek egyik legforgalmasabb csomópontja, ott áll a háborús bűnös szobra. Január 26-án jelent meg a “22” hetilapban Andrei Oisteanu cikke, “Bukaresttől Auschwitzig és vissza”, amelyben a vasgárdista szélsőjobb zavartalan romániai tevékenységét taglalta. Lapjukat terjesztik és bármelyik postahivatalban elő lehet rá fizetni. Az Antonescu-szobor újból láthatóvá tétele ellen Aurel Vainer, a zsidó kisebbség parlamenti képviselője tiltakozó jegyzéket nyújtott be a főügyészséghez. Az ügyészség zaklatni kezdte a Trianon-film bemutatásának szervezőit a háborús bűnösök kultuszáról szóló rendeletre hivatkozva, de Antonescu szobrát illetően nem intézkedtek. /Nagy E. József: A helyzet még annál is rosszabb! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Silvian Ionescről, a frissen kinevezett bukaresti kormánybiztosról kiderült, hogy a Szekuritateban indult, Bukarestben a 90-es években is bányászokat irányította, mindezért beadta lemondását. Dicséretes, de akad még jó néhány frissen kinevezett kormánybiztos és kormánybiztos-helyettes, aki “pettyes” múltú. Például a Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Az is érthetetlen, hogy a brassói Madaras Lázár miért Mehedinti megyében lett prefektus, ahol nemigen nyüzsögnek a magyarok. Román Győző újságíró az egyik vezető liberális politikustól megkérdezte, hogy nem túlhaladott-e a párt nevében a nemzeti jelző? Azt válaszolta, hogy nem, mert ők továbbra is kitartanak az alkotmány első szakasza mellett, amely szerint Románia nemzeti, független stb. állam. Szavalta, hogy nem hagyják elveszni Erdélyt, és Bukovinát is románnak tartják. A román politikusok többsége előtt, még ha liberális vagy demokrata pártiak is, amikor a magyarokról van szó, mindjárt az országot elorozni akaró ellenség képe jelenik meg. Még a jelenlegi művelődési miniszternek, Mona Muscának is Trianon című film vetítésének hallatán mindjárt Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsváron egy utca továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol a “régi szép időkre” emlékeztető filmeket vetítenek. Az újságárus bódéknál a legionáriusok lapjai meg könyvei találhatók. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

Teljes a káosz a hazai fordítótársadalomban azután, hogy fél éven belül többször is megváltoztatták a hiteles fordítói engedélyekre vonatkozó törvényi szabályozást. Először a fordítók arról értesültek, hogy a korábban letett vizsgáikat már nem ismerik el, majd kiderült, hogy az új törvény megjelenését követő első rendes vizsgaidőszakra, 2004 októberére beteltek a helyek, és az újabb alkalomra fél évig még várni kell. Most pedig az új kormány első rendelkezéseinek egyikeként eltörölte a fordítók újravizsgáztatásának kötelezettségét. Nem derül ki azonban egyértelműen a szövegből, hogy a kormányrendelet csak a bölcsészkaron szerzett oklevelekkel rendelkező fordítókra vonatkozik-e, vagy valamennyi olyan fordítóra és tolmácsra, akik még a tavalyi törvény megjelenése előtt szerezték meg az engedélyüket. Ennek a kétértelműségnek estek áldozatul azok a fordítók, akik mégis elutaztak Bukarestbe vizsgázni. A minisztériumban nem tájékoztatták a vizsgázókat arról, hogy az új rendelkezések alapján már nem lenne szükség a tesztelésre. /Salamon Márton László: Véget ért a fordítók kálváriája? = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

Traian Basescu államfő teljes mértékben osztja Károly herceg véleményét, ami az észak-erdélyi autópálya esetleges káros hatásait illeti. Erről az elnök londoni látogatásáról hazatérve nyilatkozott a sajtónak. Basescu kifejtette: a Brassó–Bors autópálya a kelet–nyugati és nyugat–keleti forgalomnak maximálisan mintegy 15 százalékát bonyolíthatná le, és így gazdasági szempontból nincs alapja. Az autópálya ügyében az Európai Bizottság is fenntartásokat fogalmazott meg, azt nehezményezve, hogy Bukarest közbeszerzési pályáztatás nélkül kötött szerződést a sztrádaépítésre az amerikai céggel. A terv megvalósulásában az RMDSZ-nek nagy szerepe volt. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: a sztráda egész Erdély jövőjét megváltoztatja, hiszen évtizedek távlatában ez a legnagyobb beruházás a régióban. A Bechtel cég reményét fejezte ki, hogy mielőbb sikerül tisztázni az autópálya építéssel kapcsolatos nézetkülönbségeket Basescu elnökkel és Tariceanu miniszterelnökkel. /(-y -a): Basescu egyetért az autópálya ellenzőivel. London felébresztette az elnökben a műemlékvédőt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Rendkívül élesen kirohant február 1-jén Koltay Gábor Trianon című filmje ellen Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora. A szenátusban úgy fogalmazott: a „Magyarországon betiltott” alkotás merényletet jelent Románia nemzetbiztonsága ellen, ugyanakkor elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy az egyik bukaresti kereskedelmi tévécsatorna műsorára tűzte a filmet. Gheorghe Funar magyarázata szerint úgy történhet meg, hogy az RMDSZ megzsarolta a Román Humanista Pártot (PUR), amelynek elnökéről, Dan Voiculescuról köztudott, hogy tulajdonosa az Antena 1 televíziónak. Válaszában Eckstein-Kovács Péter szenátor leszögezte, nem az RMDSZ-t, hanem az Erdélyi Magyar Ifjak civil szervezetet terheli a felelősség a film levetítése miatt. Az RMDSZ-es honatya helyesbítette Funar kijelentéseit, megjegyezve, hogy a Trianont nem tiltották be Magyarországon, mindössze két televízió zárkózott el attól, hogy műsorára tűzze. Eckstein emlékeztetett rá, hogy Koltay filmjét több mint 300 ezren látták Magyarországon. /Rostás Szabolcs: Trianonja ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

A Trianon filmmel kapcsolatban fogalmazta meg véleményét Lucian Leustean a Curentul c. bukaresti napilap január 22-i számában. A Trianon „kétes minőségű dokumentumfilmnek és közepes kaliberű propagandaeszköznek tekinthető” – írta a román szerző. A magyar propaganda célja – legalábbis a két világháború közti időszakban – Nagy-Magyarország területi visszaállítása volt. Ebben a filmben vannak hazafias versek és indulók, gyertyalángok, sírok stb. George Barany magyar származású, amerikai történész megállapítása: „A magyar nacionalizmus – minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad!”. Lucian Leustean szerint a Trianon című film egy rendező (Koltay Gábor) és néhány, a trianoni szerződésnek a magyarokra és Magyarországra mért hatásairól a film keretében vélekedő személyek (Csurka István, Duray Miklós, Fejtő Ferenc, Glatz Ferenc, Nemeskürty István, Pozsgay Imre, Raffay Ernő, Szervátiusz Tibor, Tőkés László) kétségbeesett siránkozása…” A filmben Tőkés László püspök megfogalmazta: „A trianoni békeszerződés problematikáját fel kellett volna vetni 1989-ben, hiszen ez Erdély visszacsatolásához vezetett volna...”. Ugyancsak a református püspök mondta: „Amíg nem történik meg Trianon újraértelmezése, a népirtások és a holokauszt kontextusában való átminősítése, nem teremtődik meg a változást illető valós esélyünk.” A román cikkíró szerint Európát már nem érdeklik a kizárólagosságon alapuló autonómiák, a mesterséges elkülönülések és a mondvacsinált elszigetelődések. /Trianon és az általa ihletett film kapcsán. Egymásnak feszülő román vélemények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Korodi Attilát /sz. Csíkszereda, 1977. jún. 23./ – nemrég nevezték ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkárává. Korodi a bukaresti Műszaki Egyetemen végzett, gazdasági mérnök szakon diplomázott német nyelven. 2003-ban mesterfokozatot szerzett a Politika és Közigazgatás-tudományi Intézetben. 2003-tól a magyarországi ÁPV Rt. romániai képviselője, 2004-től Hargita megyei önkormányzati képviselő volt. Elmondta, hogy államtitkárként a külkapcsolatokért, az integrációs kérdésekért, valamint az uniós pénzek felhasználásáért felel a tárcánál. További feladat, hogy ki kell alakítani az önkormányzati vezetőkben azt a készséget, hogy összefogjanak más településekkel a szemétgazdálkodás és a vízgazdálkodás területén megvalósítandó nagy beruházások kivitelezése érdekében. Hargita megyében is azt tapasztalta, hogy a kisebb önkormányzatok vezetőiben nincs meg az együttműködésre való hajlam. /Sarány István: Már csak dolgozni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./

Magas rangú magyar állami kitüntetést vett át február 2-án Kolozsváron négy erdélyi magyar közéleti személyiség Magyarország bukaresti nagykövetétől. Terényi János nagykövet Haáz Sándor néprajzkutatónak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, Pusztai János írónak a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, Muzsnay Árpád újságírónak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, Fazakas László lelkésznek pedig a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjét adományozta. Farkas Árpád költő visszautasította a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. Haáz Sándor jelentősen gazdagította a magyar néprajztudomány erdélyi vonatkozású ismereteit, és hozzájárult ezek széleskörű megismertetéséhez. Pusztai János írói munkásságával vívta ki a közösség elismerését. Széleskörű irodalmi elismertsége 1978-ban A sereg című regényével vette kezdetét. Muzsnay Árpád az EMKE alelnökeként számtalan helyi, regionális és határon átnyúló rendezvény főszervezője. Fazakas László a református egyház lelkészeként és teológusként a társadalmi igazságosság és megbékélés érdekében végzi munkáját. Farkas Árpád költő a visszautasítást megindokló levelében úgy fogalmazott, hogy másfél milliónyi sorstársával több mint ötven éve küzdelemre kényszerült egyetlen emberi és nemzeti önazonosságának megőrzésére, 2004. december 5-e után azonban „nevetségesnek érezné egy kitüntetés örvén kiemelkedni közülük, fölmagasztalódván e tudathasadásos igényhez”. Terényi János elmondta: sajnálattal vették tudomásul Farkas Árpád döntését. /B. T.: Magyar állami kitüntetést osztottak. Farkas Árpád visszautasította az érdemrendet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

A gyergyószentmiklósi Objektív Televíziót és vele együtt a kábeltévé-előfizetőket ért diszkrimináció nem nyert megoldást: a televízió továbbra is olyan magas frekvenciára kényszerül, amelyen csak a legmodernebb TV-készülékekkel rendelkezők (az előfizetőknek mintegy 20%-a) foghatják adásait. A televízió tavaly nyár elején összegyűjtött négyezer, az Objektív Televízió adásait igénylő lakossági aláírást, s ezeket Csata Orsolya, a televízió igazgatónője kérvénye kíséretében továbbította Bukarestbe, az Országos Versenytanácshoz. A törvényben előírt 30 napos határidő helyett egy fél év elteltével jött meg a válasz a versenytanácstól, amelyben annak elnöke, Mihai Berinde azt állította: a kábeltévének 122 047 előfizetője van (?!), s ebből csak 500 (?!) kérte, hogy látni szeretné az Objektív Televíziót. Hogyan lehet a 20 ezer lakosú Gyergyószentmiklósnak 122 047 TV-előfizetője?! Hogyan lett a kérvényhez csatolt 4000 előfizető aláírásából 500? Az RMDSZ miért tűri el egy éve, hogy a többségben magyarok lakta kisváros lakosságát ily módon diszkriminálja egy kábeltévé-társaság, amikor szinte valamennyi Hargita megyei képviselőhöz és szenátorhoz, de magához Markó Béla szövetségi elnökhöz is fordult már Csata Orsolya, segítséget kérve? Gyergyószentmiklós lakosságának döntő többsége az RMDSZ-re szavazott a választásokon, joggal vár el tehát egy kis odafigyelést az RMDSZ vezetősége részéről. /Gál Éva Emese: Furcsa válasz diszkrimináltaknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

Arie Oostlander volt europarlamenti képviselő után Emma Nicholson, Románia egykori EP-jelentéstevője is azt nyilatkozta, meggyőződése, hogy bukaresti tartózkodásai alatt három román titkosrendőr folyamatosan a nyomában volt. „Közéleti személyiség vagyok, ha valakinek követhetnékje támad, csak tegye, nincs rejtegetni valóm, s ha mégis lenne, tudok titkot őrizni. Az egyedüli dolog, ami bosszant, az a közpénzek prédálása az olyan tökéletlen titkosügynökökre, mint amilyenek Bukarestben a nyomomba eredtek” – vélekedett Emma Nicholson. Mind a Román Hírszerző Szolgálat és a Külföldi Hírszerző Szolgálat, mind a Szociáldemokrata Párt cáfolta a vádakat. /Oostlander és Nicholson után is kémkedett az SZDP? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Dúl a háború a Tariceanu-kormány és Traian Basescu államfő, illetve a közszolgálati televízió vezetősége között. A hatalomra került liberális-demokrata D. A. Szövetség az elmúlt négy évben számtalanszor tiltakozott a bukaresti tévénél és rádiónál szerintük alkalmazott cenzúra és politikai részrehajlás ellen. Kiderült, hogy Traian Basescu a köztévé elnök-igazgatójának lecserélésén szorgoskodik, sőt már ki is szemelték Valentin Nicolau utódját Radu Calin Cristea publicista személyében. A televízió vezetősége és a Szociáldemokrata Párt éles hangon tiltakozott az ellen, hogy az államelnöki hivatal beavatkozik a közintézmény ügyeibe. Basescu durva és ironikus hangvételű nyilatkozatban utasította vissza Nicolau és az ellenzék vádjait, és rágalomnak minősítette az állításokat. Támadta a tévét Mona Musca művelődési miniszter is, közölve: az intézmény vezetőségének sorsáról az ügyben indított parlamenti vizsgálat alapján döntenek. /Rostás Szabolcs: Traian Basescu formalinba tenné a közszolgálati televízió elnökét. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

Február 5-én tartották Budapesten a már hagyományossá vált 9. Csángó Bált. A háromezer férőhelyes Petőfi Csarnok színültig telt a csángó zene és kultúra iránt érdeklődő magyarországi és külföldi közönséggel. A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Kht. által szervezett rendezvényen moldvai, gyimesi és hétfalusi csángó szokásokat, hagyományokat és táncokat mutattak be. A rendezvény fővédnöke, Mádl Ferenc helyett felesége, Dalma asszony nyitotta meg a bált, felolvasva a köztársasági elnök levelét. Mádl üzenetében hangsúlyozta, fontos a magyar államnak a moldvai magyarokkal való élő kapcsolat ápolása. „A csángómagyar kultúra őrzése közös kötelességünk” – üzente a résztvevőknek a köztársasági elnök. A pusztinai László Erzsébet énekelte el az Úrangyalát. Lánya, Nyisztor Ilona népdalénekes már Kaliforniát is megjárta a csángó karácsonyi dalokkal következett. Ő a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programja keretében tanítja a csángó gyerekeket őseik zenéjére. Felléptek magyarországi és csángóföldi hagyományőrzők, majd a gyimesbükkiek a jellegzetes „harsogtatással”. A csángó bálok történetében először, a hétfalusi csángókat képviselve felléptek a boricát járó pürkereci legények is. A színpadi műsor után háromezer ember tódult az előtérbe, amíg a szervezők kihordták a székeket, hogy legyen hely táncolni. „Mondjunk igent moldvai magyar testvéreinkre!” – szólította fel a bál résztvevőit Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, aki beszámolt arról, hogy már megvásároltak 15 hektár földterületet a tervezett csángó iskolához. Arra kérte a jelenlévőket: ha a csángók minden évben gyalog zarándokolnak el Csíksomlyóra, akkor szeretettel meghív mindenkit májusban: „Menjünk át gyalog Moldvába, Rekecsinbe, és rakjuk le az alapkövet. Erre az ünnepélyre meghívjuk a bukaresti pápai nunciust és a iasi-i püspököt, hogy szentmisét celebráljon” – mondta a szerzetes. A Petőfi Csarnok előterében az MCSMSZ standjánál téglajegyeket árusítottak a csángó iskolaközpont felépítésére. /Bakk-Dávid Tímea, Budapest: Boricától a harsogtatásig. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

Az anyanyelv használata a közügyek intézésében feltételezi, hogy azok, akikhez fordulni kell, ismerik a magyar nyelvet. Meg kellene követelni a magyar nyelv – bár kezdő szintű – ismeretét vagy legalábbis a szándékot a nyelv megtanulására. Érthetetlen, hogy miért tartják egyesek ezt még diszkriminációnak, például Biró Béla /a bukaresti rádió magyar adásában/. De hát akkor miért harcoltak az anyanyelv használatáért az RMDSZ képviselői, s miért büszkélkednek azzal, hogy ezt sikerült elérni? /Fülöp Géza: Diszkrimináció? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./

Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

A Temesvári Forradalom Emlékmúzeuma igazgatójának vezetésével küldöttség utazott Bukarestbe, hogy részt vegyen a “szégyen” listáján szereplő egykori bűnösök elleni tiltakozáson. A forradalmi szervezetek két héttel ezelőtt nyilvánosságra hozták azok nevét, akik a forradalom idején a diktatúrát szolgálták. Magas rangú katonai parancsnokokként tűzparancsot adtak a forradalom elfojtására, és 15 év után még mindig felelős tisztségeket töltenek be az államapparátusban. Velük szemben viszont – állítja Traian Orban, a küldöttség vezetője –, azokat a tiszteket, akik a sorsdöntő decemberi napokban megtagadták a parancs teljesítését, még mindig feketelistán tartja a hatalom. /(S. J.): A forradalmárok Bukarestben tiltakoztak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Február 9-én volt A romák beilleszkedésének évtizede 2005-2015 elnevezésű program ünnepélyes megnyitója Bukarestben. A Világbank és a Soros Alapítvány közös programját kilenc államban, Magyarországon, Bulgáriában, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Macedóniában, Szerbiában, Montenegróban, Horvátországban és Romániában kezdik el. Bukarestben a Romániára vonatkozó program elkezdésére került sor, a rendezvényt Ilie Dinca, az Országos Roma Ügynökség elnöke nyitotta meg. Az eseményen a román kormányt Markó Béla miniszterelnök-helyettes képviselte, aki felszólalásában hangsúlyozta: a roma közösségek képviselőinek bevonásával kívánják megszüntetni, csökkenteni a szakadékot roma és nem roma társadalom között. „Nem szabad a fejük fölött dönteni a sorsukról” – jelentette ki beszédében Markó Béla. – A Világbank 15 millió dollárt fordít a roma közösségek beilleszkedése érdekében. /Egy évtized a romániai romákért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség lehallgatta a Közpénzek Bihar megyei Felügyelősége igazgatójának, a korrupciós ügyekbe keveredett Ioan Lascaunak a telefonbeszélgetéseit. A hírek szerint az ügyészség engedély nélkül használt lehallgatókat Lascau irodájában, akit tavaly botrányos körülmények között váltottak le a pénzügyi felügyelet éléről. A napokban ez ügyben folytattak vizsgálatot Nagyváradon a korrupcióellenes ügyészség bukaresti szakemberei. Lascau azt állítja, hogy leszámolás áldozata. /(Balla Tünde): Lehallgatási botrány Váradon is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

A Szekuritáté Irattárait Átvilágító Bizottság nagy-romániás titkára, Constantin Buchet lemondott, helyébe Csendes Lászlót nevezték ki, írta az Curentul című bukaresti lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

A nagyváradi Erdélyi Riport hetilap egy esztendeje hirdette meg az „Aranyalma díj az erdélyi magyarságért” megalapítását. Az Aranyalma-díjat azok a személyiségek kapják, akik a politika, közélet, a gazdaság, a kultúra, a társadalom területén az adott évben a legnagyobb teljesítményt nyújtották az erdélyi magyarságért. A lap külön díjazza azokat a magyarországi magyar és romániai román személyiségeket, akik az olvasók, illetve a szerkesztők megítélése szerint a legtöbbet tették a magyar közösségért. A kijelölt hat kategóriában – a szerkesztőség jelölései alapján – 2004 folyamán az olvasók és a szerkesztők havonta voksoltak. Szavazataik alapján a következő személyiségek részesülnek a 2004. évi Aranyalma díjban: Markó Béla államminiszter, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nagy Zsolt miniszter, Tempfli József római katolikus megyés püspök, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Halász János, az ITDH bukaresti irodavezetője, dr. Csányi Sándor, az OTB Bank elnök-vezérigazgatója, Kányádi Sándor költő, Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár, nyelvész, Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, Calin Popescu Tariceanu, Románia miniszterelnöke, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Szabó Vilmos, a magyar kormány határon túli magyarok ügyeiért felelős államtitkára. A díjátadás március 11-én lesz Nagyváradon, a Continental Szállodában. /Aranyalma díj – 2004. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

„Vihar egy pohár vízben” –minősítette február 11-i számában a Koltay Gábor Trianon-filmje körül kialakult romániai vitát a Ziua című bukaresti lap. A Curentul csalódottságának ad hangot: a nagy hírverés megelőzte film színvonala a várakozásokon aluli. A többi lap meglehetősen kevés helyet szentelt a filmnek. /Vihar egy pohár vízben? Román lapvélemények a Trianon-vitáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

Törvénytelenül és a piaci áron jóval alul vásárolt Bukarestben államosított ingatlant Traian Basescu államelnök. A botrány miatt elnök közölte: felbontja a 2002-ben kötött adásvételi szerződést. Basescu kénytelen megválni közel 400 négyzetméteres lakásától a sajtóban megjelent leleplező cikkek hatására. Az államfő leszögezte: a bukaresti ingatlant törvényesen vásárolta. Antonie Iorgovan, a Szociáldemokrata Párt szenátora parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követeli a tranzakció kivizsgálására. /Rostás Szabolcs: Traian Basescu „ingatlanpanamái”. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

A Ceausescu vezette pártállam exportbevételeinek az eltérítésével alapozta meg a vagyonát Dan Voiculescu, a Román Humanista Párt (PUR) elnöke – állította tényfeltáró cikkében a Ziua bukaresti napilap. A Ziua szerint a Szekuritáté által felügyelt ICE Dunarea cég a Voiculescu által képviselt Crescent cégen keresztül bonyolította le Románia majdnem teljes cementexportját. Azok a pénzek azonban, amelyeket a vásárlók az 1989-es végén, illetve 1990 elején fizettek, nem folytak már be az államkasszába, hanem Dan Voiculescu magánszámláin jelentek meg. A pártvezér bejelentette, bepereli a Ziuát és főszerkesztőjét. /G. Á.: Ceausescu exportját fejte meg Dan Voiculescu? = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Somogyi Ferenc külügyminiszter és Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter február 14-én Budapesten bemutatta a kormány Szülőföld programjára vonatkozó, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült stratégiai tanulmánykötetet. A határon túli magyarok támogatására vonatkozó alapvető koncepcióváltás lényege – hangzott el –, hogy az érintett szomszédos országok számára is sokkal inkább elfogadható módon lehessen biztosítani a korábbinál jelentősebb pénzügyi eszközöket. Kitért arra, hogy a korábbi visszatekintő, elsősorban a történelmi sérelmekre alapozó megközelítést a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyező politika váltja fel. „Egy ilyen megközelítés az esetenként nacionalizmusba hajló politikával szemben a patriotizmusra épít, és úgy képzeli el a magyarság sorsának javítását, hogy ezzel ne váltson ki ellenérzést a többségi nemzetekben” – hangsúlyozta a külügyminiszter. A tanulmánykötet a gazdasági együttműködésre, a közös fejlesztésű régiók kialakítására koncentrál, az erre alapuló kétoldalú és európai uniós együttműködési keretekre. A kiadvány Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában élő magyarok gazdasági támogatásának kiszélesítésére tesz javaslatot. A tanulmánykötetet 2003-ban rendelte meg a Miniszterelnöki Hivatal. A program a szülőföldön maradás, boldogulás anyagi, jogi és politikai feltételeinek megteremtését célozza. Veress József, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter politikai államtitkára elmondta: kiemelt feladat, hogy a magyar vállalkozók hatékonyabban tudják használni a határon túli piaci és befektetési lehetőségeket. „Az erre a célra rendelkezésre álló 26 milliárd forintnyi hitel, kockázati tőkealap, Eximbank-finanszírozás mind ezt segíti, s ezen belül is a határon túli munkahelyteremtést” – közölte Veress József. A Szülőföld Program című stratégiai tanulmánykötet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkája. Az anyagot Törzsök Erika, a külügyminiszter kisebbségi ügyekkel foglalkozó főtanácsadója szerkesztette. /Stratégiai tanulmánykötet a szülőföld programhoz. Jelentősebb pénzösszegek elfogadhatóbb módon a határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Baráth Etele kitért arra, hogy az ősszel Bukarestben első alkalommal megrendezésre kerülő magyar–román közös kormányülés alkalmat ad arra, hogy a második magyar nemzeti fejlesztési terv és az első román fejlesztési terv összehangolásával közös fejezetként fogalmazódjanak meg az együttműködés területei. Ugyanezt kezdeményezték Szlovákia irányában is. A tanulmánykötet előszavában Törzsök Erika kifejtette, hogy – tapasztalataik és az egyes országokban folytatott kutatásaik alapján – a határon túli magyar fejlesztési, támogatási politikának alapvetően három területre kell összpontosítania erőforrásait: az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására, továbbá a határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának előmozdítására, illetve e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére. A könyvben leszögezték: nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat regionalizálni és a határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. A könyv Szlovákia, Románia, Ukrajna és Szlovénia gazdaságát, illetve az itt élő magyarok gazdasági helyzetét elemezte, és minden vizsgált ország esetében javaslatokat tett az ott élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészítésére. A tanulmánykötet teljes anyaga letölthető formában megtalálható a www.eokik.hu honlapon. /Guther M. Ilona: Gazdasági koncepció a határon túli magyarság támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./