Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Bukarest (ROU)
22988 tétel
2003. június 5.
"Ősztől 20, illetve 25 hellyel első és ötödik osztály indul a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban, közölte Bálint István igazgató. Utoljára a nyolcvanas években működött alsó tagozat a középiskolában. A tanerők létszáma csak eggyel nő, kiváló tanítónénit szeretnének szerződtetni az elsősök oktatására. Szeptemberben viszont még mindig 12 román osztály kezdi meg a tanulást a Bolyaiban - két évfolyamon. Tehát a 2005-2006-os évben lesz esély arra, hogy kizárólag magyarul történjen az oktatás. /(Máthé Éva): Alsótagozat is lesz a Bolyaiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./"
2003. június 6.
"A Romániát felkereső legtöbb külföldi magyar állampolgár, és a román állampolgárok közül is a legtöbben Magyarországot keresik fel külföldi útjuk során - jelentette ki Dan Matei Agathon idegenforgalmi miniszter, miután jún. 4-én Bukarestben tárgyalásokat folytatott Pál Bélával, a magyar gazdasági és kereskedelmi tárca idegenforgalomért felelős államtitkárával. Tavaly 1,1 millió magyar állampolgár utazott be Romániába, miközben 3,5 millió román állampolgár utazott Magyarországra, 13 százalékkal több mint 2001-ben. Megegyeztek a román-magyar idegenforgalmi egyezmény felújításában. A magyar részvétellel lezajlott szovátafürdői privatizáció körül kialakult bizonytalan jogi helyzetet illetően a román miniszter elmondta: a mostani megbeszélésen ő maga vetette fel a szovátafürdői esetet. /Bővül a magyar-román turisztikai forgalom. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./"
2003. június 6.
"Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb eseménye az RMDSZ belső életében a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) megújulása, amelyre várhatóan június 28-án kerül sor Marosvásárhelyen - mondotta Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ heti sajtóértekezletén Bukarestben. Markó emlékeztetett arra, hogy Románia és Magyarország miniszterelnöke ünnepélyes keretek között megnyitja Nagykároly mellett a Csanálos-Vállaj határátkelőt. Véleménye szerint ez egyértelmű bizonyítéka a két ország közötti kapcsolatok állandó javulásának. Markó Béla szerint a két ország közötti kapcsolatok kedvező irányba fejlődését megerősíti Páll Béla magyar idegenforgalmi államtitkár romániai látogatása is. Kelemen Hunor SZET-elnök a sokat vitatott tévé- és rádióilletéket szabályozó kormányrendeletről szólt, amelyet elfogadott a Képviselőház. Elmondta: az RMDSZ képviselői támogatták a kormányrendeletnek a jelenlegi formában történő elfogadását, ugyanis ez tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket a szövetség képviselői megfogalmaztak. Emlékeztetett arra, hogy a jelenleg elfogadott változat értelmében a tévé és rádióilleték kifizetése alól mentesülnek a nem kormányzati szervezetek, azok a személyek, akiknek jövedelme nem éri el az átlagjövedelmet, a szociális segélyben részesülők, az egyetem előtti oktatási intézmények, a katonai egységek, az egyházi felekezetek, a diplomáciai kirendeltségek, a volt mezőgazdasági alkalmazottak, a televízió és rádió alkalmazottai. /Az új SZKT június 28-án alakul meg. Kielégítő megoldás tévé- és rádióilleték ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./"
2003. június 7.
"Az EMKE és a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ rendezésében Dsida Jenő költőre emlékeztek jún. 5-én Szatmárnémetiben, szülővárosában. A költő Deák téri szobránál Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke után Nagy Gyula, a Kölcsey Főgimnázium magyar irodalom tanára méltatta Dsida Jenő munkásságát. Ezt követően a város magyar középiskoláinak diákjai szavaltak, miközben a Dsida Jenőről elnevezett cserkészcsapat tagjai díszőrséget álltak a szobornál. Az emlékezés jelszava: "Hozzon egy szál virágot" ezúttal is eredményes volt, rengeteg virágot kapott Dsida Jenő. /(Sike Lajos): Virágok Dsida Jenőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"
2003. június 7.
"Húsz éve halt meg Kurkó Gyárfás erdélyi magyar író, újságíró, politikus /Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2. - Brassó, 1983. máj. 21./ Szászrégenben lett lakatosinas, majd 1927-ben Brassóban telepedett le, ahol később lakatos- és asztalosműhelyt nyitott. Műveltségét autodidakta módon szerezte meg. Bekapcsolódott az erdélyi politikai mozgalmakba, 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) alapításában, a szervezet Brassó megyei, majd országos elnöke lett. 1937-ben jelöltette magát a parlamenti választásokon, de választási visszaélések miatt nem nyert mandátumot. A politikai pártok 1938-as feloszlatása után a MADOSZ az ő vezetésével illegálisan folytatta tevékenységét, 1940-ben népi találkozót szervezett Brassóban. Ezután az Antonescu-diktatúra Caracalba internálta, majd a második bécsi döntés (1940 augusztus 30.) után Magyarországra toloncolták. A magyar hatóságok azonban nem fogadták be, Brassóba visszakerülve egy ideig a fellegvárban tartották fogva. A háborús munkaszolgálattól csak súlyos gyomorműtéte miatt menekült meg. 1944. október 16-án az újra megalakuló MADOSZ, majd az örökébe lépő Magyar Népi Szövetség (MNSZ) elnöke lett. 1946-ban parlamenti képviselővé választották. Az egypártrendszer kialakulásának idején kezdődött el a politikai életből való kiszorítása: 1947-ben a temesvári pártkongresszuson a szélsőbal frakció nyomására leváltották. Ekkor kezdett neki - Gaál Gábor biztatására - önéletrajzi regényének. Az 1944-1947 közti időszak publicisztikája virágkora: írásai az általa alapított brassói Népi Egységben (melynek két évig főszerkesztője is volt), valamint Balogh Edgár kolozsvári Világosságában jelentek meg. Lapjában, cikkeiben igyekezett megvédeni a magyarságot a román nacionalizmus támadásaitól, a kollektív bűnösség vádjával szemben. Szót emelt az anyanyelvi oktatásért, a magyar művelődési intézményekért. Nem értett egyet a magyar szövetkezetek államosításával, ezért azzal vádolták, hogy az erdélyi magyarságot "elvtelen magyar egységben" tömöríti az MNSZ köré. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. A börtönévek egy részét a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben töltötte. 1964-es szabadulása után szellemileg megrokkanva tért vissza Brassóba, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig egy textilgyárban dolgozott. 1968-ban a Román Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. Híres önéletrajzi regénye a Nehéz kenyér, ez a szociológiai értékű alkotás először 1949-ben jelent meg, majd 1970-ben a bukaresti Kriterionnál. Szülőfaluja, Csíkszentdomokos parasztságának nehéz életét, munkáját, a székely fortélyosságot és ügyességet nagy nyelvi erővel, az erdélyi irodalmi hagyományokhoz méltóan ábrázolta. Szabadulása után Kurkó tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg a Korunkban, Inasévek 1933 címmel. Publicisztikájából 1987-ben jelent meg egy válogatás Magyarországon. /Fábri Ferenc (MTI-Sajtóadatbank): A mozgalmi élet, a publicisztika és az irodalom keresztútjánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"
2003. június 9.
"Teljes titoktartás közepette látogatott el Nagyváradra Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Viorel Hrebenciuc, az SZDP alelnöke, hogy megvizsgálják: a Barokk-palotában kaphatna-e helyet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, amíg sikerül elköltöztetni onnan a Kőrösvidéki Múzeumot. Markó és Hrebenciuc a helyszínen akart meggyőződni arról, hogy mivel járna a püspökség beköltözése az ominózus szárnyba, ahol többnyire raktárak és restauráló műhelyek vannak. Valószínűleg a hónap második hetében megérkezik a szakemberekből álló minisztériumi csoport, hogy megvizsgálja hová volna alkalmas átköltöztetni a múzeumot. /(Balla Tünde): Markó és Hrebenciuc személyesen tájékozódtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"
2003. június 9.
"Temesváron 95. életévében elhunyt Boros Béla címzetes római katolikus érsek, a kommunista hatalom által bebörtönzött katolikus főpapok csoportjának utolsó nagy alakja. Életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében - így fogalmaz a temesvári római katolikus püspökség közleménye Boros Béla címzetes érsek haláláról. Az érsek hosszas betegeskedés után jún. 6-án éjjel hunyt el. Boros Béla 1908-ban az Arad megyei Erdőhegyen született, 1932-ben Rómában szentelték pappá, és a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai és filozófiai doktori címet. 1934-től a temesvári római katolikus papneveldében a bölcsészet és a dogmatika tanára, később az intézmény rektora. 1948 decemberében titokban szentelték a bukaresti nunciatúrán ressianai püspökké, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatta a kommunista hatalom. Azért kellett az akkor már nem működő spanyolországi Ressiana püspökévé szentelni, mert a Vatikán az erdélyi egyházmegyékben továbbra is a bebörtönzött egyházfőket tekintette püspöknek. Boros Béla felszenteléséről később tudomást szereztek, 1951 márc. 10-én őt is letartóztatták, aztán néhány hónap múlva egy koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték életfogytiglani fegyházra. A máramarosszigeti börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt, ők ketten a vécék tisztán tartásáért feleltek. 1956-tól két és fél évet magánzárkában töltött a Ramnicul Sarat-i börtönben. Ebben az időszakban a folytonos hangos imádkozás mentette meg a tébolyodástól. A magyarul egy szót sem tudó börtönőr is megtanulta a magyar imádságokat - annyiszor hallotta azokat. Több mint 13 évi rabság után 1964-ben szabadult. Első útja a radnai kegytemplomba vezetett. A déli harangozáskor rongyosan, szakállasan érkezett a templomba, másfél óra múlva azonban már misét celebrált Mária oltáránál. Amint egykor felidézte, ez volt élete egyik legboldogabb pillanata. Boros Béla isteni kegyelemnek tekintette megpróbáltatásait. Kínzóiról is szeretettel beszélt. Mint egy interjúban elmondta: "Megbocsátottam nekik. Annak is, aki összeállította a periratokat. Akkor is és minden nap. Esténként értük is imádkozom." Noha felszentelt püspök volt, és 1990-ben II. János Pál pápa címzetes érseki rangot is adományozott neki, 1992-es nyugdíjazásáig a temesvári erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgált. Helytállását 1994-ben a magyar állam a köztársasági érdemrend középkeresztjének adományozásával ismerte el. 1990 után Boros Béla több rendben is kérvényezte rehabilitációját, ez ügyben Ion Iliescu államfőhöz is fordult, az erkölcsi jóvátétel azonban eddig nem történt meg. /Gazda Árpád: Egyházfőként káplánkodott. Temesváron elhunyt Boros Béla címzetes érsek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"
2003. június 9.
"A Nagyváradi Ady Társaság kiadásában jelent meg Jézus kopogtatott, neki adtam címmel Szűcs László új könyve, amelyet a nagyváradiak számára kedves ferences rendi apáca, Zita nővér, azaz Stoff Magdolna életéről írt. A könyv egy idős apáca élettörténete, a XX. század korrajza és bemutatja az egyháznak a kommunista diktatúra idején betöltött szerepét. Zita nővér a bemutatón elmondta: mindig ott igyekezett kamatoztatni Istentől kapott adományát az árvák, betegek, elhagyottak, Istent keresők, bajba jutottak között, ahová a gondviselés vezette. Fejes Rudolf Anzelm premontrei főapát hozzátette: az ember felfedezi, mi az, amit "Isten művel az emberi lélekkel". A főapát a nővér hittanóráinak hatására lett pappá. Zita nővér Petrozsényben végezte a betegápolást, e hivatása akkor is kenyéradója maradt, amikor felszámolták rendjét, hazatérve Nagyváradra is folytatta és hitre oktatta az ifjúságot. A Securitate eltüntetette a közelmúlt dokumentumait, amelyek az egyház vértanúságáról árulkodhatnának. Ezért sok hasonló vallomásra volna szükség, hogy kirajzolódjon egy még megíratlan egyháztörténet. /Balla Tünde: Hittel a tények ellenében - Zita nővér. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"
2003. június 10.
"Jún. 9-én a bukaresti Legfelsőbb Bíróságon végleg tisztázódott a szovátai Fenyő (Bradet) Szálló jogi helyzete. A legfőbb ügyész visszavonta korábbi beadványát, amellyel semmisségi eljárást indítványozott egy korábbi legfelsőbb bírósági ítélet ellen. A privatizációs szerződést 2001. máj. 18-án kötötte meg a Salina Invest Rt. és az Országos Vagyonkezelő Ügynökség (APAPS), amely értelmében a szovátai fürdővállalat négy szállodája, a gyógykezelő és negyven villa, azaz a fürdővállalat részvényeinek 82,17 százaléka a Salina Invest tulajdonába ment át. A Szováta jó ürügy lett arra is, hogy a román nacionalista erők támadást indítsanak a magyarországi tőke megjelenése ellen. - Az igazság győzött Bukarestben - jelentette ki Wisky Péter, a Salina Invest, illetve Fülöp Nagy János, a fürdővállalat vezérigazgatója. Az új tulajdonos tavaly hozzákezdett a Szováta Szálló és a gyógykezelő központ felújításához. A privatizációs szerződés értelmében az elmúlt évben 4,1 millió dollárt fordítottak a felújításra. Tavalyhoz képest óriási a változás, civilizáltabb, kulturáltabb üdülőtelep várja a Szovátára érkezőket. /A Fenyő Szálló (is) a szovátai fürdővállalaté. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./"
2003. június 10.
"Egy éve ismeretes, 200 ezerrel kevesebben vannak a magyarok Romániában. "Nagybányán nem is olyan rossz a helyzet", a máj. 9-én tisztújítónak nevezett RMDSZ-közgyűlésén bejelentették: a város magyarsága 25 ezerről "csak" ötezerrel csökkent 20 ezerre a tavalyi népszámlálás adatai szerint. Székely József tanárnak készítette azt a statisztikát, amely a nagybányai történelmi egyházak összesített anyakönyvi adatait tartalmazza az 1952-2002 közötti időszakra, tízéves intervallumokra felosztva, tekintettel a keresztelők és a temetések számára. Íme: 1952-ben 262 keresztelő, 155 temetés, 1962-ben 284 és 137, 1972-ben 425 és 161, 1982-ben még 371 és 257, majd 1992-ben 234 keresztelő és 347 temetés, 2002-ben pedig 113 és 310. A magára hagyott civil társadalom egymagában nem boldogul. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által mélységesen korruptnak minősített bukaresti hatalom segítségével megtett apró lépések zsákutcába vezetnek, és az új alternatíva ideje elérkezett, állapította meg Bölönyi Zoltán. /Bölönyi Zoltán: Kisebbségi sors(talanság). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 10./"
2003. június 10.
"Jún. 6-a ünnepséget szerveztek a Bihar megyei Hegyközcsatáron a Benedek Elek Általános Iskolában, a névfelvétel alakalmából. Stark Erzsébet iskolaigazgató hangsúlyozta: "Benedek Elek ragaszkodott szülőföldjéhez, legyen ez példa mindannyiunk számára" - Pető Csilla szaktanfelügyelő, a Bihar megyei RMDSZ oktatási bizottságának vezetője emlékeztetett, hogy a bihari iskola-névadások 1998-ban kezdődtek, amikor az érsemjéni általános iskola Kazinczy Ferencről elneveztetett. A 140 gyermeket számláló csatári iskolában egyúttal a nyolcadikosok ballagtak. /(Balla Tünde): Benedek Elek iskola Hegyközcsatárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./"
2003. június 10.
"Jún. 6-án két színpadra átdolgozott sulikomédiával örvendeztette meg a színházkedvelőket a nagybányai Németh László Elméleti Líceum nemrég alakult Fülemile Színjátszó Köre. Az 1998-ban visszakapott magyarnyelvű oktatási intézmény diákjait Balogh E. Csaba magyar tanár vette szárnyai alá. A nagybányai Városi Színház stúdiótermének telt háza előtt volt a bemutató. /A fülemile és A szamárrá lett deák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./"
2003. június 10.
"A gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola 46 tagú gyermekkórusa Trucza Árpád zenetanár vezetésével Újvidékre utazott, hogy részt vegyen a Temerinben jún. 6-9-e között megrendezett Kárpát medencei Bárdos Lajos Zenei Fesztiválon. A többször díjazott gyergyóremetei kórus önálló műsora mellett a vendéglátó Kókai Imre Általános Iskola énekkarával közösen is fellépett a rendezvényen. /Remetei gyermekkórus a Bárdos Fesztiválon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./"
2003. június 10.
"A Salamon Ernő Irodalmi Kör /Gyergyószentmiklós/ jún. 9-i ülésének vendége Füzesi Magda költőnő volt a kárpátaljai Beregszászról. A Lorántffy Zsuzsanna nőegylet székhelyén tartott találkozón műveiből olvasott fel és a kárpátaljai irodalmi életről számolt be a vendég. /Találkozó Füzesi Magdával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./"
2003. június 12.
"Erdélyi látogatását megelőzően Szabados Tamás, a Magyar Oktatási Minisztérium új politikai államtitkára exkluzív interjút adott. Jún. 11-én Kolozsváron találkozott a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tisztségviselőivel, rektor-helyettesekkel és tanszékvezetőkkel, valamint fiatal egyetemi oktatókkal, kutatókkal, majd látogatást tett az RMDSZ ügyvezető elnökségénél. 12-én Szamosújváron meglátogatja a Téka Alapítványt és a helybeli iskolát, majd Kolozsváron a Báthory István Líceumban magyar iskolaigazgatókkal folytat eszmecserét. Marosvásárhelyen megtekinti a Stúdium Alapítvány által, az Apáczai Közalapítvány támogatásával épített tanári lakásokat és könyvtárat, majd a marosvásárhelyi állami felsőoktatás magyar képviselőivel találkozik, este pedig Markó Béla RMDSZ elnökkel. Jún. 13-án látogatást tesz Margittán. Szabados Tamás elmondta, hogy friss államtitkárként a helyszínen akar tájékozódni a romániai magyar nyelvű felsőoktatás, illetve közoktatás helyzetéről. Az államtitkár magánemberként harminc éve jár Erdélybe. A Sapientia Egyetem jövőjét illetően a hangsúlyt nem a kiszélesítésére, egyre több szaknak az indítására helyeznénk, hanem a minőség biztosítására, hogy az akkreditáció folyamata minél zökkenőmentesebb legyen, szögezte le. "Tudomásul kell venni, hogy a támogatási pénzeket nem lehet növelni a végtelenségig." Szabados Tamás reméli, sikerül kiszélesíteni a Julianus Testvériskola Programban résztvevők körét. Minden terület esetében bevonják - már a döntés-előkészítés fázisában - a határon túli érdekképviseleti, szakmai szervezeteket. Folyamatosan működik az Ösztöndíjtanács, az Oktatási Tanács, a Határon Túli Tankönyv és Taneszköz Tanács, és most van megalakulóban a Határon Túli Felsőoktatási Tanács is, melynek mind a négy nagy régióban lennének regionális tanácsai. A hatékonyság érdekében fontos szempont még az oktatási támogatások összehangolása a különböző források - Oktatási Minisztérium, Apáczai Közalapítvány, Illyés Közalapítvány, Határon túli Magyarok Hivatala, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Magyar Tudományos Akadémia stb. - között. Ennek érdekében május 7-én már megtörtént az első egyeztetés, ezt folytatják mind vezetői, mind szakértői szinten. /(Guther M. Ilona): Elsődleges a minőségi oktatás biztosítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"
2003. június 12.
"Nagy F. István, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke a MÁÉRT-en elfogadott dokumentum oktatásügyi kérdéseiről nyilatkozott. Szerinte a Kárpát-medence irányába érkező támogatási formák bővültek. A bővítés különösen az oktatási és nevelési támogatások esetében jelentős. Az új változat minden iskoláskorú gyermek számára, akik magyar tanítási nyelvű intézményben tanul, lehetővé teszi a 20 000 forintos, éves támogatást. 2002 őszén indult országos szinten hozzávetőlegesen 11500 elsős nebulóra számítottak, hogy ennyi gyereket iratnak be a magyar tannyelvű oktatásba Erdély-szerte. Végül kiderült, hogy a magyar elsősök száma meghaladja a 13000 főt. A magyarországi diákok és pedagógusok számára igénybe vehető kedvezményeknek csak egy részét biztosítják a határon túliak számára. A közeljövőben megszületik ezek pontos jegyzéke. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen a két új magyar kar létrehozását a törvénykezés lehetővé teszi, de a döntés az egyetem szenátusának a hatáskörébe tartozik. Nagy F. István reméli, megszületik az új kari szerkezetet lehetővé tevő döntés. /Dinca Nóra: Oktatási támogatás, magyar egyetemi vonal, kis- és nagyérettségik... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"
2003. június 12.
"Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) RMDSZ-platform elnöksége /Bakk László, Katona Ádám, Moldován Béla, Sántha Pál Vilmos, dr. Ujvári Ferenc/ állásfoglalásában tiltakozott Székelyföld etnikai jellegének megváltozatása ellen. A XIII. századtól máig a Székelyföldön mintegy négyszáz kisebb-nagyobb településen élnek magyarok, románok, a történelmi Háromszék, Csíkszék, Udvarhelyszék, Marosszék területén, jelenleg mintegy 700-750 ezer magyar és mintegy 100 ezer román lélek. Központilag irányított betelepítéssel történő románosítás folyik, aminek gyökerei - erdélyi vonatkozásban - a két világháború közötti időkbe nyúlnak. Akkor ez a folyamat köztisztviselők, hadsereg, tanítók-tanárok, illetve román egyházi intézmények személyzetei betelepítésével, továbbá a magyar-román határ melletti telepes falvakban ókirálysági román földművesek importálásával zajlott. A kommunizmus évtizedeiben folytatódott Erdély etnikai képének átrajzolása - a román nemzetstratégia jegyében. 1989 után az egymást követő román kormányzatok legegyértelműbb románosítási akciósorozata a Székelyföldön bontakozott ki. A tömbmagyarság régióinak vegyes lakosságúvá, a vegyes lakosságúak szórvánnyá (azaz 10 százaléknál kevesebb magyar által lakott településekké, térségekké) sorvasztása a bukaresti nemzetstratégia pontos menetrendje szerint folyik. Az 1989-es fordulat óta az ortodox és görög katolikus román egyházi intézmények és az állam erőszak-szervezetei (hadsereg, csendőrség, rendőrség) szervezése útján folytatódik a románosítás. Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen kaszárnyamonstrum-építések folynak, amikor a NATO-követelmények miatt Romániának nagyságrendekkel kell csökkentenie hadserege állományát, amikor az ország tömbrománság lakta vidékein jelentős katonai egységeket számolnak fel. Sajátságos megoldásként a betelepített katonai egységek "támogatnak" egyes székelyföldi "civil" román tanítási nyelvű iskolákat, így például Székelyudvarhelyen, olyan iskolákat, melyek tanulóinak többsége román vidékekről importált román fiatal.Ugyanígy folyik a román egyházi intézmények székelyföldi létrehozása. Ilyenek: Székelyudvarhelyen a csereháti görög katolikus akció és Csíkszeredában az ortodox püspökség, Marosfőn a kolostoregyüttes stb. Ez a románosítási folyamat ellentétes a Románia - mely alkotmányos demokrácia - alaptörvényei közé sorolt seregnyi nemzetközi jogi dokumentummal. /EMK-állásfoglalás a Székelyföld etnikai jellegének megváltozatása ellen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./"
2003. június 12.
"Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ bölcsészeti szakosztálya máj. 23-24-én Gyergyószentmiklóson tartotta vándorgyűlését. Az elhangzott 42 előadás változatos képet nyújtott mindabból, ami a szakosztály kutatói műhelyeiben zajlik. A megnyitón dr. Egyed Ákos, az EME elnöke beszédében kiemelte, hogy Székelyföld történelme része az egyetemes magyar történelemnek, amely gazdagította a magyar történelmi hagyományokat. Kitért arra, hogy a tudományművelés terén új helyzetben vannak: 1990 után öt alkotóműhely létesült. AZ EME tehát nincs monopolhelyzetben, mint régen, ezért feladatának tekinti, hogy együttműködjön a többi tudományos műhellyel. Különösen fontos, hogy Székelyföld együttműködjön Kolozsvárral. A vándorgyűlés szervezője, dr. Garda Dezső képviselő, az EME gyergyószentmiklósi fiókegyesületének elnöke elmondta, hogy a vándorgyűléssel az EME helyi fiókegyesületének egyéves fennállását ünnepelték. 2002. máj. 23-án megszervezték a gyergyói népfőiskola hagyományos történész-konferenciáját, amelyen akkor is jelen volt Egyed Ákos. Garda Dezső Egyed Ákos rokonszenves törekvése, hogy véget vessen a Kolozsvár-központúságnak, és bekapcsolja az EME munkájába Székelyföldet is. Garda Dezső már régóta javasolta, hogy az EME rendezzen vándorgyűléseket Székelyföldön. Ezt a javaslatát az EME előző elnöke nem fogadta el, de Egyed Ákos elnök örömmel fogadta a kezdeményezést. /Barabás István: "Mentsük és fejlesszük tovább értékeinket". Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyergyószentmiklósi vándorgyűlése. = A Hét (Bukarest), jún. 12./"
2003. június 13.
"Bukarestben tartózkodik János Károly, Spanyolország királya, aki feleségével, Szófia királynéval állami látogatáson tartózkodik Romániában. Pohárköszöntőikben a két államfő a spanyol-román kereskedelmi kapcsolat fejlesztését szorgalmazta. /Spanyol-román csúcstalálkozó Bukarestben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 13./"
2003. június 13.
"A Magyarok Világszövetsége és az Erdélyi Kezdeményező Tanács szervezte fórumsorozat jún. 10-én kezdődött és jún. 21-én végződik. A fórumon Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke, dr. Csapó József volt szenátor, Rácz Sándor magyarországi politikus vettek részt mint vendégek. Csapó József az európai autonómiaformákról beszélt, az ötvenhatos veterán Rácz Sándor szerinte az anyaország képtelen segítséget nyújtani, mert épp a határon túliaknak kell észhez téríteni a jelenkori hatalmat, hogy a helyes útra térjen. Hajdó István főesperes bírálta a nemrég megválasztott helyi RMDSZ-vezetést, amiért távol maradt a fórumtól. Patrubány Miklós arra ösztökelte a megjelenteket, hogy a székely falvakban mindenütt tartsanak falugyűléseket, amelyeken állítsák vissza a történelmi székely székeket, s a helyi tanácsok után válasszák meg a Székely Nemzeti Tanácsot is. /Székelyföldi körutazás autonómia-ügyben? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./"
2003. június 13.
"Jún. 10-én helyezték örök nyugalomra a nagyváradi Bazilika kriptájában dr. Dászkál István pápai prelátust, ny. nagyváradi ordonáriust, nagyprépostot, aki közel hatvan évig szolgálta egyházát és gyülekezetét. Dászkál hirdette, hogy nemzet és vallás akkor maradhat életben, ha "megmaradunk a kötelességteljesítés útján" méltatta a jún. 8-ára virradóan elhunyt kilencvenes éveiben járó főpapot Fodor József nagyváradi általános püspöki helynök. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök tartotta a gyászmisét. A székes- bazilikában megtartott gyászszertartáson részt vett Ioan Robu bukaresti és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Virgil Bercea nagyváradi görög katolikus püspök, aki román nyelvű gyászszertartást végzett és Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei főapát. /(Balla Tünde): Dászkál atyát püspökök temették. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./"
2003. június 14.
"A román kormány határozottan leszögezi, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt - hangsúlyozta a román kormány legutóbbi ülése után kiadott közlemény. A kormány jún. 12-i ülésén jóváhagyta azt az együttműködési megállapodást, amelyet a Román Országos Levéltár kötött az Egyesült Államokban működő Holokauszt Emlékmúzeummal. A román kormány "támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az Európában történt holokauszt jelenségét igyekeznek feltárni - egyebek között a román archívumokban lévő dokumentumok alapján is -, ugyanakkor nagy nyomatékkal hangsúlyozza azt a tényt, hogy Románia határain belül 1940-1945 között nem volt holokauszt". Romániában mind a mai napig sokan tagadják, hogy a románokat felelősség terhelné a holokauszt miatt. A romániai zsidósággal szemben elkövetett bűnök miatti felelősség elutasítását jól mutatja az is, hogy a közelmúltban Marosvásárhelyen avatták fel az első romániai Holokauszt-emlékművet, amelynek talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Az első Holokauszt-emlékmű színhelyének kiválasztása, az emlékműn lévő felirat is azt igyekszik sugalmazni, hogy zsidóüldözések a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek. Történelmi tény, hogy Magyarország német megszállását követően 1944 májusában és júniusában a magyar hatóságok 151 180 zsidót deportáltak Észak-Erdélyből. A németeknek átadott zsidókat Auschwitzba hurcolták, közülük alig 16 ezer ember élte túl a haláltábor borzalmait. A zsidók deportálása és tömeges kiirtása Romániában azonban már 1941-ben megkezdődött, szinte egy évvel azt megelőzően, hogy hivatalos programmá lett a náci Németországban a hírhedt végső megoldás: az európai zsidóság kiirtásának terve. 1941 és 1942 folyamán a bukaresti, jászvásári (Iasi), dorohoi pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzőtáborokban - ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek - a jelenlegi kutatási adatok szerint 265-275 ezer zsidót öltek meg. Ezekért a tömeggyilkosságokért Románia akkori tényleges vezetőjét, Ion Antonescu marsallt terhelte a fő felelősség, akit háborús bűnök elkövetése miatt 1946-ban halálra ítéltek és kivégeztek. Az első romániai Holokauszt-emlékmű helyszínéül kiválasztott Marosvásárhelyen ma is a háborús bűnös Ion Antonescu marsall nevét viseli az egyik belvárosi utca. /Romániában nem volt holokauszt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Egy év és három hónap telt el azóta, hogy a Nastase-kabinet sürgősségi kormányrendeletbe foglalta: a holokauszt tagadása öt évig terjedő börtönnel büntethető. Most pedig a kormány leszögezte, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt. Ezen kormányközlemény után Nastasééknak kevesebb hitelük marad a nemzetközi közösséggel szemben. A fél évszázadon át tartó történelmi misztifikálás után a román vezetés végre elismerte: Romániában a negyvenes években több százezer áldozatot követelő zsidóüldözés folyt. Úgy tűnt, az amerikaiaknak sikerült tudatosítaniuk az Egyesült Államokba látogató román politikusokban: Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg Ion Antonescu marsallnak állítanak szobrokat, amíg nem gátolják meg a román fasiszta diktátor kultuszát, az egyre hangosabbá és hivatalosabbá váló holokauszttagadást. Nagy garral elkezdődött az Antonescu-szobrok leszerelése, ám ahol már kisebb ellenállásba ütközött a dolog, ott ezt sem erőltették. A marsallról elnevezett utcák nevét szinte sehol nem változtatták meg, a nemzetféltő szónokok pedig háborítatlanul uszíthattak tovább a parlamenti pulpitusról, akár a kormánypárt színeiben is. Adrian Nastase miniszterelnök nem volt őszinte, amikor - egy évvel ezelőtt - így fogalmazott: "A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni... Románia csakis akkor léphet a demokrácia útjára, és tagolódhat be az európai és euroatlanti struktúrákba, ha előbb őszintén szembenéz történelmével, és nem csupán a hősi cselekedeteket ismeri el és hangoztatja." /Salamon Márton László: Holokauszt, másként. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./ 1944 májusában és júniusában a magyar hatóságok 151 180 zsidót deportáltak Észak-Erdélyből. A németeknek átadott zsidókat Auschwitzba hurcolták, közülük alig 16 ezer ember élte túl a haláltábor borzalmait. A zsidók deportálása és tömeges kiirtása Romániában azonban már 1941-ben megkezdődött, majdnem egy évvel azt megelőzően, hogy a hírhedt végső megoldás a náci Németországban hivatalos programmá lett. 1941 és 1942 folyamán a bukaresti, iasi-i, dorohoi-i pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzőtáborokban - ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek - a jelenlegi kutatási adatok szerint 265-275 ezer zsidót öltek meg. /Börtönnel büntethetők? = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./"
2003. június 14.
"A bukaresti Legfelsőbb Ítélőtáblához helyezték át a Kincses-Geoana per tárgyalását, döntött a marosvásárhelyi bíróság. Kincses Előd ügyvéd május végén panasszal fordult a marosvásárhelyi bírósághoz Mircea Geoana külügyminiszter márc. 15-én tett azon kijelentése miatt, hogy a március 14-i kolozsvári fórum résztvevői "javíthatatlan revizionisták", egylejes erkölcsi kártérítést követelve Geonától. Kincses Előd kifejtette: Geoana kijelentése azt sugallja, teljes meggyőződéssel vallja, hogy a külügyminiszternek meg kell védenie a "revizionistáktól" az ország területi integritását, és ez az ügyvéd szerint még "súlyosabbá" teszi az általa megfogalmazott "rágalmakat". Mircea Geoana egy tévéműsorban kijelentette, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson. /P. A. M. Bukarestben a Kincses-Geoana per. A fővárosba helyezték át az ügy tárgyalását Romániában nem volt holokauszt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"
2003. június 14.
"Három évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá jún. 13-án Bukarestben a román és a magyar tudományos akadémia vezetői. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondta: a két intézmény azt a célt tűzte ki, hogy fokozzák a két ország tudósainak együttműködését. Ennek keretében a Román Tudományos Akadémia segíti a Romániában élő magyar nemzetiségű tudósokat, az MTA pedig segíti Románia csatlakozását az Európai Unióhoz. A két akadémia együttműködése kiterjed a szakintézetekre is. Az MTA elnöke ennek példájaként említette, hogy pénteken Bukarestben kezdődött meg az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének és az RTA Világgazdasági Kutatóintézetének negyedik kerekasztal-konferenciája. A Román Tudományos Akadémia vezetése honoris causa címet adományozott Vízi E. Szilveszternek, aki díszdoktorként a román tudományos intézmény tiszteletbeli tagja is lett. /Román-magyar akadémiai együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"
2003. június 14.
"Dr. Bura László neves szatmári nyelvész és közíró, a Babes-Bolyai Egyetem kihelyezett tagozataként működő Tanítóképző Főiskola igazgatója közölte, mostani végzősei közül sokan választották a néprajzot, népismeretet, helytörténetet államvizsga dolgozatuk témájául. A 89 dolgozatból 20 ebből a témakörből íródott. Krasznadobráról például nem kevesebb, mint négy dolgozat készült: Rádi Edita pintérmesterséget, Kállay Éva az állatnév- és a helynév adatokat dolgozta fel. Suhó Zoltán 858 (!) helyi köz- és szólásmondást vonultat fel tanulmányában. /Sike Lajos: 20 főiskolás írt nép- és helytörténeti témájú államvizsga dolgozatot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./"
2003. június 14.
"Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész alkotásai külföldön nagyobb figyelemnek örvendenek, mint szülőföldjén, annyira, hogy Iserlohnban, ahova nyaranta a művésztelepre évről évre visszavárják, több köztéri szobrával is büszkélkedhetnek, és másutt is van ilyen munkája Németországban. Most végre elkészíthette Bartók Béla mellszobrát, a mű már végleges helyén, a bukaresti Herastrau-parkban bronzba öntve emlékezteti az arra járókat a világhírű magyar zeneszerzőre. A marosvásárhelyi Kós Károly- és a nyárádgálfavi Szentiváni Mihály-portré után ez Gyarmathy harmadik ilyen hazai köztéri munkája. Az életmű - mintegy hatvan kisszobor, harminc dombormű, negyven plakett - nagyobbik hányada látható műtermében. /Humanizmus csak tiszta forrásból. Gyarmathy János szobrászművész műtermében. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./"
2003. június 16.
"A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet visszautasította a román kormánynak azt az állítását, hogy Romániában a második világháború idején nem volt holokauszt. Az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult izraeli intézet a jún. 13-án kiadott román kormányzati nyilatkozattal ellentétben úgy tudja, hogy Romániában ezen időszakban több százezer zsidó vesztette életét a származása miatti üldözésekben. A Jad Vasem Intézet nemrég adta ki e témában Jean Ancel történész kétkötetes munkáját, amely azt állítja, hogy a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek áldozatul a holokausztnak. Az Ancel által fellelt korabeli dokumentumok igazolják, hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. A történész szerint Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban. A nemzetközi sajtó is élénk érdeklődést tanúsított a kormány állásfoglalása iránt. A France Press emlékeztet arra, ma is vitatott téma Románia szerepvállalása a második világháborúban, miután a nacionalista erők felmentik Ion Antonescu marsall által vezetett kormányt a zsidó származású lakosság üldözésével kapcsolatos felelősség alól. A brit, amerikai és ausztrál sajtó elsősorban a román kormány közleményébe foglaltak azonnali magyarázatát hiányolja. A The Guardian című brit lap egy temesvári zsidó közösségi vezetőt idéz, aki szerint történelmi bizonyítékok tanúskodnak a Iasi-i és bukaresti zsidók meggyilkolásáról, valamint arról, hogy 130 ezren a magyar adminisztráció idején zajló deportálások nyomán pusztultak el./A Jad Vasem bírálja a román kormányt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./"
2003. június 16.
"Jún. 12-én Bukarestben Wim van Velzen az Európai Néppárt alelnöke, az Európa Parlament tagja fogadta az RMDSZ delegációját. A találkozó során a résztvevők bel- és külpolitikai, illetve EU integrációs kérdésekről tárgyaltak. A holland politikus a Romániában sorra kerülő helyi- és általános választások szemszögéből érdeklődött elsősorban, ugyanakkor a romániai kereszténydemokrata, azaz jobboldali erők helyzetéről kért felvilágosítást. Az RMDSZ képviselői a Szövetség jövőbeni célkitűzéseit ismertették, valamint az Európai Néppárttal való együttműködés lehetséges módozatairól folytattak eszmecserét. /Az RMDSZ képviselői Wim van Velzennel egyeztettek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./"
2003. június 16.
"Hasznos ez a tanácskozás, melynek egyik célja az is, hogy innen, erről a fórumról hangsúlyosan fölhívjuk a román kormány figyelmét nemcsak arra, hogy az RMDSZ hozzá kíván járulni a továbbiakban is az egészségügy problémáinak megoldásához, hanem arra is, hogy nagyon komoly gondok vannak az egészségügyben - szögezte le Markó Béla szövetségi elnök jún. 14-én Marosvásárhelyen az orvostalálkozón, melyet Az egészségügyi reform és a magyar orvosképzés aktuális kérdései címmel szervezett az RMDSZ. Daniela Bartos egészségügyi miniszter az utolsó pillanatban lemondta részvételét a fórumról, helyette George Pavelescu államtitkár érkezett. Az államtitkár a kórházi kezelésnek a járóbeteg ellátás irányában való elmozdítását emelte ki, ami többek között lehetővé teszi az ágyszámok mintegy 22 ezres nagyságrendű csökkentését, s ez egyéb intézkedésekkel összekapcsolva jelentős anyagi források felszabadulását eredményezi, mely összegeket az egészségügyi ellátás minőségének növelésére lehet fordítani. Dr. Göncz Kinga magyarországi politikai államtitkár a Magyarországon folyó átalakításokat ismertette.Dr. Bárányi Ferenc, volt RMDSZ-es egészségügyi miniszter kiemelte: beteg a román egészségügy, a biztosítási- meg a kamaratörvény három részre szakította az egészségügyi minisztériumot. Dr. Kalmár László, a Segítő jobb Alapítvány Kuratóriumának elnöke a román-magyar szakmai együttműködés lehetőségeit térképezte fel. Dr. Nagy Örs, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem prorektora A romániai magyar orvosképzés a MOGYE-n című előadásában leszögezte: az egyetemen volt, van, s kell legyen magyar nyelvű oktatás. A MOGYE- ről készült statisztika: míg 1989-ben csupán 19 diák tanult magyarul az egyetemen, addig a mostani, 54. évfolyamon az általános orvosin 109, a gyógyszerészetin 27, a fogászaton pedig 25 diák végzett. A jelentkezők és a bejutók arányát nézve az utóbbi öt-hat évben állandósult egy 115-120-as szám, mely alapul szolgálhat a beiskolázási számok bemérésére. Jelenleg az általános orvosi karon a diákok 44 százaléka tanul magyarul, a fogorvosin vannak olyan évfolyamok, ahol az arány 50 százalék feletti. Ami eredményként könyvelhető még el az a kétszériás magyar nyelvű oktatás lehetősége az általános orvosi karon, továbbá hogy az ősztől induló bábaképzésen is lesz a magyar nyelvű oktatás. Komoly gondok vannak viszont az oktatók körében: a magyar százalékarány nem éri el a 30-40-et. Mindössze 11 magyar professzor van, 14 magyar docens, 29 adjunktus, 37 tanársegéd és 25 preparátor. /(Bögözi Attila): Mitől madár az egészségügyi reform? RMDSZ-es orvosi találkozó Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./"
2003. június 16.
"A Romániai Magyar Szó a budapesti 168 Óra hetilapból vette át Buják Attila cikkét. Az erdélyi magyar és román értelmiség sok kiváló képviselője találkozott évente a Bálványosi Szabadegyetemen. Buják Attila visszamenően is nevetségessé akarja tenni ezeket a találkozókat, ezért így jellemezte a szabadegyetemet: a korábbi magyar miniszterelnök divatba hozta a szokást, hogy a Szent Anna-tó partján, szabadegyetem keretében meglátogatja Ceausescu medvéit. Buják Attila kirohant B. Zs., „egy magyarországi újságíró", ellen, aki az „ír, baszk és a korzikai modellekre hivatkozott". Buják hangsúlyozta, hogy Sepsiszentgyörgy Romániához tartozik, itt nyilatkozta B. Zs.: „El tudjátok képzelni, mit tennének az írek, a baszkok, a katalánok, a déltiroliak, a korzikaiak, ha megpróbálnák megtiltani nekik, hogy azt írják a szobraikra, amit akarnak?... Akkor ott kő kövön nem maradna. Mi pedig hallgatunk, de meddig még?" Eddig az idézet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: nincs szükség arra, hogy „a magyarországi közélet legalja - így beszélt - Erdélybe jöjjön tanácsokat osztogatni". Az újságíró különben Orbán Viktor környezetéhez tartozik, mi több, a barátja, de ez nem jelent semmit – fűzte hozzá Buják. Buják elismerte, a román nacionalizmus sok túlkapását, de nem tapasztalta, hogy oda-vissza bárki bárkin pokolgéppel akart volna elégtételt venni. Buják elismeréssel írt a jelenlegi magyar kormány munkájáról: van a ki tárgyal, utazik, egyeztet, „próbálja elfogadhatóvá tenni a romos, horpadt státustörvényt”. Buják szerint: a „státustörvény erősíti a szomszédok nemzetállami sovinizmusát (a magyar sovinizmust szintúgy), a valódi érdekképviselet tompítja ezt a balkáni érzületet.” (168 Óra) /Buják Attila: A baszk modell. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./"