"23 Hargita megyei településen nincs még villanyáram, így mintegy 1700 személy használ még mindig petróleumlámpát vagy más fényforrást. Idén három helységben fogják elkezdeni a villamossági hálózat létesítését, éspedig Varságon, Ugrapatakán és Ivón. /Petróleumlámpával világítanak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"Szilágy megyének a tavalyi népszámlálás szerint 248 407 lakosa van, többségük /176 875 fő/ román. A magyarok lélekszáma 57 312, őket a 12 583 roma követik. A szlovák közösség megfogyatkozott, számuk mindössze 1371. A szlovákok kivándoroltak Szlovákiába. A szlovák igazolvány alapján számukra könnyű megtelepedni és munkahelyet kapni. Felekezeti hovatartozás alapján a legtöbben ortodoxok, őket a reformátusok, görög és római katolikusok, baptisták, pünkösdisták, adventisták követik, de akad muzulmán is. /A megye mint az ország. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"Febr. 26-án Bukarestben, a Petőfi Házban. Németh Csaba tanár, RMDSZ-szenátor Etnikumok, felekezetek, konfliktusok c. könyvét szenátortársa, Kereskényi Sándor méltatta. A könyv átmenet a publicisztika és a politikai tudósítás, esettanulmány közt. Alaposság, rendszeresség jellemzi, mégsem száraz adatgyűjtemény. Németh Csaba elmondta: a kötetté összefogott írások egyenként jelentek meg különböző lapokban, 40%-uk az 1990 előtti periódusban. A szerző könyvében elemzett néhány konfliktushelyzetet, például az ír-angol konfliktust, melyet a mai napig sem sikerült oldani, mivel Anglia nem ismeri el az ír autonómiát. Hozzávetőlegesen 500 ezer baszk él Spanyolországban és 100 ezer Franciaországban. 1959-ben megalakították az ETA terrorszervezetet, amelynek célja a baszk függetlenség kivívása. Demény Lajos történész az "áthallásokra" figyelmeztetett, amelyekből Romániában is levonhatják következtetésként, hogy mennyire fontos a párbeszéd, a tolerancia. Ezért a könyv román nyelvre fordítását javasolta. Németh Csaba írásaiból egy második válogatás is megjelent "Népek, államok, határok" címmel, valamint tervezi egy harmadik, a romániai magyarokról szóló könyv megjelentetését. /Gáspár Hajnal: Egy könyvbemutató margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"Az idei márc. 15-i erdélyi ünnepségek központja Marosvásárhely lesz, ahol a tervek szerint Kovács László magyar külügyminiszter beszédet mond, kósza hírek terjedtek el a városban arról, hogy valakik füttykoncerttel akarják megakadályozni az MSZP elnökét beszéde elmondásában. Ez szóba került az marosvásárhelyi körzeti RMDSZ-elnökök febr. 28-i értekezletén. A marosvásárhelyi RMDSZ a rendbontás megakadályozására a szokásosnál több rendfenntartó személyt mozgósít, mint máskor. A körzetek élén tisztújítást kell tartani március elején. Felmerült, hogy ellentmondásos az SZKT-jelölés. Ahhoz, hogy valaki jelölt lehessen a belső választáson, háromszáz aláírást kell összegyűjtenie. De minden RMDSZ-tag csak egyetlen jelöltet támogathat. Honnan fogja tudni az aláírásgyűjtő, hogy akit felkér, az nem írt-e alá már más listát is? A helyi önkormányzat több mint nyolcvan négyzetméteres helyiséget utalt ki az RMDSZ városi szervezetének, mely eddig a megyei szervezet székházában fejtette ki tevékenységét. /(Máthé Éva): Előkészületek a március 15-i erdélyi főünnepségre. Kifütyülhetik Kovács Lászlót. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"A Királyhágómelléki Egyházkerületi Közgyűlés belmissziói-nemzetpolitikai tárgyú rendkívüli tanácskozást hívott össze Szatmárnémetibe, a Láncos-templomba, 2003. febr. 1-jére. Balogh Barnabás kifejtette, hogy nem vesz részt ezen a tanácskozáson, mert szerinte ez törvénytelen. A közgyűlési meghívót a napirenddel együtt egy hónappal előbb ki kellett volna küldeni. A kezdeményezés nemes, de a nemzeti értéknek a lelkivel való felcserélése nem tartozik a református egyház feladatai közé, szögezte le. Veszélyes és káros minden többletszolgálat, amelyre nincs az egyháznak mandátuma, folytatta. Elviselhetetlennek, a szekus világra emlékeztetőnek nevezte a jelenléti ívet és biztonságiak hadát. A Református Megújulási Közösség tagjai /ennek egyik vezetője e cikkíró/ nem szólaltak fel, nehogy botránykeltéssel vádolják őket. /Balogh Barnabás: Előre bekérték a hozzászólásokat... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./Balogh Barnabás a Tőkés László ellenes lelkészek egyik vezetője."

"Nagy várakozás előzte meg az RMDSZ kongresszusa utáni időszakot, amelytől sokan az ellenzék sorainak rendezését remélték. A változás nem történt meg, hiányzik a központi elgondolás, amelyet össze tudná fogni a helyi kezdeményezéseket. Erre a szerepre, mint 1989 óta mindig, megint Tőkés László vállalkozott. Most azonban ez a szerep azonban legitimitási problémákat is megvillant, jegyezte meg Salamon Márton László.Ezt jó érzékkel lovagolják meg Tőkés politikai ellenfelei. Ennek jele volt az Ady-zarándokhely körül kipattant vita, a Tőkés-Tempfli szembeállítás. A kolozsvári Szent Mihály-templomba meghirdetett Márciusi Fórum ügye újabb feszültséget gerjesztett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és - ezúttal - a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség között. Aligha véletlen, hogy Potyó Ferenc katolikus érseki helynök éppen Szili Katalin MSZP-s politikus és Takács Csaba RMDSZ-ügyvezető elnök gyulafehérvári látogatása napján nyilvánította ki az érsekség ellenérzéseit a Márciusi Fórumnak a Szent Mihály-templomban való lebonyolításával szemben. Ebben a templomban 1992-ben maga az RMDSZ ünnepélyes eskütétellel szentesítette az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit. Tehát Potyó érvelése dacára van precedens politikai jellegű megnyilatkozásokra a Szent Mihály-plébániatemplomban. Markó Béla elnök pedig - amikor a magyar nyelvű sajtónak nyilatkozva a "románokkal" szembeni érdekvédelmet hangsúlyozza, miközben Bukarestben a román sajtónak és hatalomnak hízeleg - jól bevált receptet kopíroz le. /Salamon Márton László: Politikai zarándokok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./"

"Gyarmath János főszerkesztő Márton Árpád képviselővel készített interjút. Gyarmath megkérdezte: Kovászna megyében a lakosság nem élhet a szólásszabadság jogával? Márton Árpád ezt túlzásnak tartotta, a Háromszék c. napilapban főleg indulatosabb hangnemű és keményebb szavakat használó cikkek jelentek meg. Kovászna megyében az átlagnál nagyobb a munkanélküliség, az emberek rosszul élnek, egyre aggasztóbb az etnikai diszkrimináció. Márton Árpád szerint az ottani fórumon elhangzott célkitűzéseknek legalább nyolcvan százaléka szerepel az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán elfogadott programban. A fórum zárónyilatkozata szerint érvényesíteni kell a dr. Csapó József által kidolgozott autonómia-tervezetet, ki kell harcolni a Székelyföld egységes régióként való megjelenítését, a történelmi megyehatárok visszaállítását Erdélyben, a Bolyai Egyetem újraalakítását, az ingó és ingatlan vagyonok visszaszolgáltatását, az anyanyelv használatát a közintézményekben, a bíróságokon, a rendőrségen... Márton szerint viszont Székelyföld egységes régióként megjelenítéséről az RMDSZ kongresszusa határozatot fogadott el. Az anyanyelv használata az RMDSZ progjamjában és a kormánypárttal aláírt egyezményben prioritásként szerepel. Márton szerint dr. Csapó József hármas autonómia tervezete lényegében benne foglaltatik az RMDSZ programjában. Sőt Márton azt állította, hogy Csapó József tervezete nem több szándéknyilatkozatnál. Gyarmath tendenciózus kérdése: mi történne akkor, ha a fórumon elhangzottak hatására, és éppen Király Károly felhívására esetleg tíz- vagy százezrek mennének ki az utcára? Újabb "vásárhelyi március" lenne? Márton szerint Király Károly 1990. márciusában, az akkori véres események idején "kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." /Gyarmath János: Hírzárlat Háromszéken? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"

"Márc. 1-jén véget ért a romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása. A nagyváradi püspöki palota restitúcióját is megemlítette Tempfli József nagyváradi megyés püspök a II. János Pál pápával történt négyszemközti beszélgetésen. A rendszerváltás után harmadik alkalommal zarándokoltak Rómába a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia (CER) tagjai, hogy eleget tegyenek az előírt, ötévenként sorra kerülő látogatásnak. II. János Pál pápa külön fogadta a megyés püspököket tízperces négyszemközti beszélgetésre, egy alkalommal együtt miséztek vele magánkápolnájában, és egyszer együtt ebédeltek. Tempfli József emlékeztette II. János Pált abbeli ígéretére, hogy következő romániai útja során az erdélyi egyházmegyék híveit is felkeresi. A pápa ígéretet tett arra, hogy - amint egészsége és ideje megengedi - eleget tesz a meghívásnak. A püspök a pápa közbenjárását kérte Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása ügyében is; a nagyenyedi börtönben kivégzett katolikus elöljáró boldoggá avatása folyamatban van. Tempfli József beszámolt az egyházi ingatlanok, földek és erdők visszaszolgáltatása körüli nehézségekről, kiemelte, hogy a nagyváradi püspöki palotát még mindig nem vehette birtokba az egyház. A romániai delegációnak tizenkét püspök volt a tagja, közülük hét latin rítusú (Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök, Tempfli József nagyváradi, Martin Roos temesvári, Petru Gherghel iasi-i püspök és Aurel Perca iasi-i segédpüspök, valamint Ioan Robu bukaresti érsek), és 5 görög rítusú (Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek, Virgil Bercea nagyváradi, Alexandru Mesian lugosi, Ioan Sisestean máramarosi és Florentin Crihalmeanu kolozsvár-szamosújvári püspök). Jelen volt továbbá Ardai Attila, a szatmári egyházmegye kormányzója és Anton Cosa chisinaui püspök, aki a romániai püspökökkel együtt szeretett volna részt venni az ad limina látogatáson. A Hittani Kongregáció vizsgálatot javasolt Szőkefalva, a szőkefalvi Mária-jelenések ügyében Szőkefalván évekkel ezelőtt a helybeli Marian Rózsikának megjelent a Szűzanya. A jelenések alkalmával, noha a katolikus egyház nem nyilvánította hitelesnek azokat, több százezer ember keresi fel a Maros megyei települést. Javasolták Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, vizsgáltassa ki az állítólagos Mária-jelenéseket. /Lukács János: A restitúció sürgetését kérték a pápától. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./"

"Az Egészségügyi Minisztérium szerint Romániában ezer lakosra majdnem kétszer annyi kórházi ágy jut, mint más európai országban: Bukarestben 9,2, míg más városokban átlagosan 7,2. Országszerte folyik a felmérés, amit két hónapon belül befejeznek. Ki kell dolgozni egy új rendszert, mondják az illetékesek. Dr. Fehér István, a székelyudvarhelyi kórház igazgatója kategorikusan kijelentette: nem lehet addig semmiféle kórházi reformról beszélni, amíg annak megvalósítási módszerét ki nem dolgozták. A minisztérium szerint külön kórházak lesznek a krónikus, külön az akut betegségek, valamint a különleges esetek (mint a tbc, pszichés és egyéb zavarok) kezelésére. Ezek mellett szociális orvosi kezelőket hoznak létre, ahol a kisjövedelműeket gyógyítják. A minisztérium közleménye szerint azokat a kórházakat, amelyek nem tudtak minőségi szolgáltatást nyújtani s nem működtek elég hatékonyan, átszervezik vagy bezárják. /Barabás: Sokat akar a szarka... = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 5./"

"Az egészségügyi reform előírásai szerint Szatmár megyében több mint 200 kórházi ágyat kell felszámolni. Jelenleg két vidéki kórház megszüntetésére gondolnak, a turci területi kórházról és a bikszádi TBC kórházról van szó. Hamarosan megnyitják állandó jelleggel a Csanálos-Vállaj közti határátkelőt, s akkor még többen rendezik be magukat a határ túlsó oldalán lévő testvérváros, Nyírbátor kórházába. Mind többen járnak át Magyarországra kezeltetni magukat. Lassan a fehérgyarmati kórházban több szatmári anya fog szülni, mint az itteni megyei kórházban. Amíg az elmúlt években többnyire csak magyarok jártak át, ma már mint több román is. /Sok szatmári anya inkább Fehérgyarmaton szül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"

"Harmincmillió lej nyereséggel zárult a sepsiszentgyörgyi és a háromszéki területi RMDSZ-szervezetek által rendezett bál, melyet márc. 2-án, vasárnap tartottak Sepsiszentgyörgyön. A bál fővédnöke, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet találónak tartotta a rendezvény nevét /Kikelet-bál/. A bált a Művészeti Líceum diákjai palotással nyitották meg. /(sz.): Gyűl a pénz székházra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./"

"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"

"Márc. 5-én hivatalos látogatásra Szlovákiába érkezett Adrian Nastase román miniszterelnök, tárgyalt vendéglátójával, Mikulás Dzurinda szlovák kormányfővel. A két kormányfő között teljes az egyetértés abban, hogy a határon túli magyaroknak kedvezményeket kínáló jogszabálynak maradéktalanul igazodnia kell az európai jogi normákhoz, márpedig szerintük a kedvezménytörvény jelen alakjában nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Nastase a "XIX. századi kérdésekre irányuló" magyar törvényt időszerűtlennek tartja, és úgy ítéli meg, hogy az ennél sokkal fontosabb XXI. századi problémákra kellene inkább összpontosítani. A román miniszterelnök szerint Magyarország érthetetlen okokból késik a módosítással, jóllehet azt már az előző és a jelenlegi magyar kormány is többször megígérte. Ha ez így folytatódik, akkor a jogszabályt előbb vagy utóbb ajánlatos lenne felfüggeszteni - jelentette ki Nastase. A román fél ugyanúgy nem ismeri a módosítás szövegtervezetét, ahogyan Pozsony sem, ezért elvárják, hogy mielőtt a magyar parlament tárgyalni fog a módosításról, Budapest konzultáljon arról Bukaresttel és Pozsonnyal, mégpedig "nem a módosítás elveiről, hanem annak tényleges formájáról" - hangzott el Mikulás Dzurinda és Adrian Nastase kétoldalú megbeszélését követően. /Pozsony és Bukarest azonos állásponton. Várják a státustörvényt módosító tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"Febr. 28-án tartották meg az RMDSZ-tisztújításokat két Brassó megyei településen, Homoródon és Székelyzsomboron. Homoródon, a tavalyi népszámlálás szerint 316 magyar lakos él. Helyben magyar nyelven csak elemi szinten folyik oktatás, aki anyanyelvén akarja folytatni az 5-8. osztályt, majd a líceumot, annak ingáznia kell Kőhalomba, ezért sok szülő nem íratja magyar osztályba a gyermekét. Szász Csaba református lelkész Kőhalomban, januártól pedig beszolgáló lelkész a Homoród mentén. 170 református család lelki gondozásával foglalkozik. Homoródon 80 híve van, de ha a családjaikat is beszámítja, akkor körülbelül 150 személyt ismer, az ottani magyarság felét. Szeretnének egy imaházat építeni. A település határában nincs magyar felirat, s a polgármesteri hivatalon nem is lesz, állította a jelenlegi polgármester. Az évente Székelyzsomboron a brassói Áprily Lajos és a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumok által szervezett tábort a polgármesteri hivatal cserefagerendákkal támogatta. Székelyzsombornak mindössze 500 fő körüli a lakossága. /Tóásó Áron Zoltán: Homoród és Székelyzsombor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Március első hétvégéjén immár hagyományszerűen volt Nagyváradon ünnepi táncház-találkozó. A Nagyváradi Táncház Egyesület a Csillagocska Alapítvány gyermektáncházzal közösen szervezte meg a márc. 1-jei rendezvénysorozatot. Kézműves-foglalkozásokon vehettek részt az aprók, majd kolozsvári táncházasok oktatták a kicsiket az aprók táncában. A gálaműsorban felléptek a borsi Galagonya gyermek népi táncosai, a bihardiószegi Szömörce, a Nyíló Akác népi együttes, Magyarlapád hagyományőrzői és az Állami Filharmónia magyar tánccsoportja. Nagyváradon rendszeresen szerveznek táncházat. /Ünnepelt a váradi táncház-mozgalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Tordán 1999. július 24-25-26-án a Petőfi Társaság /Torda/ az RMDSZ-el és a tordai Magyar Dalkörrel közösen emlékezett Petőfi Sándor tordai tartózkodásának 150. évfordulójáról. Több magyar történész, irodalmár és politikus jelenlétében ez alkalommal került sor Suba László képzőművész Petőfit ábrázoló domborművének leleplezésére a Petőfi Háznál az Ótordai Református Parókia udvarán, és egy kirándulásra Fehéregyházára, ahol egy hatalmas Petőfi szobor leleplezésén vettek részt. Tordán a Petőfi Társaság minden évben részt vesz a márc. 15-i ünnepségeken, és minden kulturális és egyházi ünnepségen. A Petőfi Társaság 2002-ben tartotta a tordai Népiskola helytállás tematikájú rendezvénysorozatát. Dr. Keszeg Vilmos professzor évtizedek óta részt vesz a tordai magyarság kulturális találkozóin. 2002. nov. 22-én a Petőfi Társaság író-olvasó találkozót szervezett, másnap pedig Ady Endre, humánumőrző költő üzenete témájú honismereti vetélkedőt. A Petőfi Társaság folytatja a Jósika Miklós Művelődési Kör munkáját. /Tompa Sándor, Torda: Köszönet a tordai Petőfi Társaságnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Saját kiadót hozott létre Csíkszereda Önkormányzata Csíkszereda névvel. A kiadó létrehozásának gondolatát a város 2002-es évkönyvének bemutatóján Szatmári László, a kulturális iroda irányítója, vetette fel. A Csíkszereda Kiadónál jelenne meg rendszeresen a Csíkszereda nevű újság, a Panoráma c. havonta megjelenő programmagazin, továbbá egy csíkvidéki turisztikai katalógus is. /(Daczó Dénes): Kiadója van a Városházának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Lucian Boia magyarul is olvasható kiváló könyve, Történelem és mítosz a román köztudatban (Kriterion Könyvkiadó, Gordiusz-könyvek, 1999) bizonyítja, hogy azon kevés számú román történészek közé tartozik, akik megpróbálják az ország, a románok történetét előítéletek nélkül, lehetőleg tárgyilagosan szemlélni. Újabb könyvében a románok és idegenek előítéletekkel terhelt viszonyát vizsgálta. A könyvet a bukaresti egyetem professzora egy londoni kiadó felkérésére írta, először angolul jelent meg, a román változat (Romania. Tara de frontiera a Europei. Azaz: Románia, egy ország Európa határán ) 2002-ben látott napvilágot. Ebből közölt egy részletet a Korunk, ezt vette át a Háromszék. /B. L.: Románia - Európa határán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./Lucian Boia arról írt, hogy az idegenek szakadatlan áradata a bezárkózásra hajlamos román társadalmat érintette. A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb nála. A román képzeletben az idegen a másság jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok, magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne. A kommunizmus felerősítette a román-idegen ellentétet. Romániának nem sikerült asszimilálnia vagy legalább integrálnia kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik nemrégen még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban? Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak, és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában élnek? Idegenektől ellepett ország, ez Románia, s ebből adódnak az érzékenységek. Az erdélyi magyarok hivatalosan a román nemzethez tartoznak, de Budapest felé néznek. Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben (pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna, mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet. Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját sem fogadnák el a románok. Ezért a magyarok az adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva a magyar nyelv hivatalos használatával. A magyarok úgy látják, mivel adófizető polgárok, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel. Boia szerint a kompromisszumos megoldás egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás, de románul is. Románia és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése is."

"A romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása alkalmával a hivatalos fogadáson, illetve a négyszemközti beszélgetéseken nem esett szó a csángókérdésről. A moldvai magyarságot ért jogfosztásokra egy hét alatt Rómában csupán a Vatikáni Rádió Európa határok nélkül című adásának horvát szerkesztője volt kíváncsi, akinek válasz helyett két kérdést tett fel Robu érsek: Mi az a csángó? Mi az a kérdés? Arra a kérdésre, hogy a II. János Pál pápával folytatott négyszemközti beszélgetésen mit kért a Vatikánban, dr. Jakubinyi György érsek azt válaszolta, ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Annyit elmondott az érsek, hogy a csángókról nem esett szó. Elmondta, hogy erről a kérdésről jelenlétében a Vatikáni Rádió munkatársa készített olasz nyelvű interjút Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, majd a riporter őt is megkérdezte. Robu előbb visszakérdezett, hogy mi az a csángó?, majd a riporter kitartó faggatózására és megjegyzésére, hogy márpedig csángókérdés szerinte mégiscsak létezik, hisz liturgikus kiszolgálásuk és anyanyelvhasználatuk terén sok sérelem éri őket, Ioan Robu elmondta, a csángó nem irodalmi nyelv, azon nem lehet misézni. Jakubinyi érsek pedig kitartott amellett, hogy a csángók a magyar nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik, az irodalmi magyar nyelvet nem teljesen értik, ezt meg kell tanulniuk. Jakubinyi elmondta, tízezer római katolikus vándorolt Moldvából Erdélybe, a gyulafehérvári főegyházmegye 451 plébániája közül jelenleg huszonkettőben románul is miséznek azok számára, akik tizenöt évvel ezelőtt még magyar misékre jártak, de ma már nem ezt választják, mint például Sepsiszentgyörgyön, ahol a katolikusok számára 1991. óta tartanak román nyelvű misét. Fekete Réka, a lap munkatársa jelezte, nincs információja arról, hogy 1991-ben, az ad limina vatikáni látogatáson az erdélyi római katolikus püspökök kérték-e a csángókérdés rendezését, a moldvai magyarság képviselői viszont számtalanszor fordultak beadványokkal, személyes megkereséssel a mindenkori bukaresti érsekhez, így az utóbbi években Ioan Robuhoz is, valamint Jean Claude Perisset pápai nunciushoz, hogy csupán két dologban megértésre találjanak. Magyar nyelvű misét és az anyanyelven tanulás lehetőségét kérték mindannyiszor, mindig azt követően, hogy a iasi-i püspökség alaptalannak tartotta kérésüket, azzal érvelve, csángó nyelv nincs, amit ők beszélnek, az az ördög nyelve. /Fekete Réka: Katolikus püspökök a pápánál. A csángókról nem esett szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./Megjegyzés:1991-ben a moldvai csángók ügyét Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök terjesztette elő részletesen, a többiek csatlakoztak hozzá. A segélykérés lényege: ne tiltsák a csángómagyarok templomaiban az anyanyelv használatát. A pápa megértéssel reagált a felvetésekre. /Sike Lajos: Négy erdélyi magyar püspök a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. ápr. 23./"

"A magyar kedvezménytörvény nemcsak a szlovák-magyar kapcsolatokat, hanem a Bukarest-Budapest közti viszonyt is rontja - nyilatkozta a szlovák házelnök szóvivője azt követően, hogy a hivatalos látogatáson Pozsonyban tárgyaló Adrian Nastase román kormányfő Pavol Hrusovskyval, a szlovák parlament elnökével tárgyalt. Némileg ellentmondva a szóvivő azt is leszögezi, hogy Szlovákia és Románia azonos módon tekint a magyar jogszabályra. Hivatalos szlovákiai látogatásának második napján Nastase Pozsonyból Zólyomba utazott, ahol román katonasírokat koszorúzott meg, majd a délutáni órákban Szlovákiából Svédországba repült. - A strasbourgi szlovák küldöttség három tagja Pozsonyban sajtótájékoztatón jelentette be: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe delegált állandó szlovák küldöttség szorgalmazni fogja, hogy a strasbourgi testület rövid időn belül kérje számon Magyarországon: módosította-e a kedvezménytörvényt. Szlovákia arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy a kérdést már áprilisban napirendre tűzzék. /Rontja a kedvezménytörvény a magyar- román kapcsolatokat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./"

"Markó Béla RMDSZ-elnök márc. 6-án néhány órát hívei körében töltött Sepsiszentgyörgyön.Albert Álmos területi elnök szerint a Polgári Kör, az ASIMCOV, a Kereszténydemokrata Mozgalom, az alsó-háromszéki polgármesterek, falusi RMDSZ-vezetők amúgy is találkozóra, megbeszélésre készültek. Puskás Bálint szenátor, a Kereszténydemokrata Mozgalom megyei elnöke szerint az egységet meg kell őrizni. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ most sokkal erősebb, mint valaha, figyelemre méltó egyezményt sikerült tető alá hozni idén a kormánypárttal, jó úton haladnak a tulajdonjog rendezése, az egyházi ingatlanok és közösségi javak visszaszolgáltatása terén, az anyanyelvi oktatás kiteljesítése ügyében, elérték, hogy kormányprioritásként kezelik az Erdélyt átszelő autópályát, s rögzítették a Nastaseékkal aláírt paktumban, hogy bármilyen fajta területi, adminisztratív átszervezés csak az RMDSZ támogatásával történhet meg. Vannak, akik szerint egy szűk érdekcsoport kezébe került a szövetség, amely már rég nem követi a közösség hasznát, hanem önös célok nyomában halad. Markó mindezt nem így látja. Úgy véli, az RMDSZ-nek nincs szüksége tiszteletbeli elnökre, a civil társadalomnak, az értelmiségieknek, az egyházaknak, a sajtónak kell ellátnia az ellenőrző funkciót. A Magyar Nemzeti Önkormányzatot deklaráció szintjén létre lehet ugyan hozni, de haszna kevés lesz. Markó arról beszélt, hogy az aggodalom, a rossz közérzet indokolt például Kovászna megyében. Igen magas a munkanélküliség, a prefektúra és a kormánypárt által ellenőrzött intézmények megbénítják az önkormányzatokat, és bizonyíthatóan ellenünk dolgoznak. Olosz Gergely alprefektus leszögezte, hogy a Romániában érvényes törvények Kovászna megyében érvénytelenek, itt nem lehet közös erdőgondnokságokat létrehozni, az egykori állami gazdaságok földjét valós tulajdonosaiknak visszaadni, nem mozdul a magánerdészetek ügye. Demeter János, a megyei tanács elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy 2003. év folyamán az uniótól igen nagy pénzek érkeznek Romániába, sajnos, Bukarestben azon dolgoznak, hogy Moldva, Havasalföld felé irányítsák azokat. Háromszéken nagy mennyiségű földet, erdőt, telket, házakat vásárolnak fel brassóiak, bukarestiek. Ki kell dolgozni Székelyföld regionális fejlesztési politikáját. Szőke György vállalkozó szerint a csúcsvezetésnek lépnie kellene Verestóy szenátor ügyében, akinek rossz híre Focsani-tól Csíkszentsimonig, Bukaresttől Martonosig terjed. Megkérdezte: hogyan harcolnak az RMDSZ-es tisztségviselők a magyar vezetők kinevezéséért, miközben Verestóy szenátor Hungastro nevű sepsiszentgyörgyi cégében mind az igazgató, mind az aligazgató román. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese az RMDSZ értékrendjét firtatva azt kérdezte, melyik lenne az a három feltétel, melynek nem teljesítése a szövetséget partnerével való szakításra bírná. (Markó végül a tulajdon-visszaszolgáltatás megtorpanását, az egyetemi oktatásban kitűzött célok elmaradását, a 2004. évi állami költségvetésnek a magyarlakta vidékekre hátrányos voltát jelölte meg szakítópróbaként.) Tamás Sándor képviselő a megvalósult autonómia szeletének nevezte a 90 000 hektár visszaszolgáltatott erdőt, melynek értéke 400 millió dollár. /(simó): Markó Béla Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Rövid látogatást tett Marosvásárhelyen Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter. A sajtónak csak egy részét hívták meg a vele való találkozóra, a Romániai Magyar Szót nem értesítették. Dáné Károly egyetemi tanár, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatási alelnöke beszámolt a látogatásról. Városi és vidéki iskolaigazgatók, helyi vezetők voltak jelen. Székely Emese, a Református Kollégium igazgatónője tett fel a kollégiumra vonatkozó kérdést arról, hogy náluk lehetséges-e például informatikát és más világi szakokat beindítani. Nem talált megértésre a miniszter asszonynál. Dáné Károly szóvá tette a magyar érettségi tételek sorsát, a jövő tanévre vonatkozó beiskolázást és az, hogy a tanügyben dolgozó magyar vezetők /főtanfelügyelő- helyettes, aligazgató/ munkaköri leírásában jó lenne, ha megjelenne a különleges feladatkör. Ez utóbbiról a miniszter asszony hangsúlyozta, hogy erre nem kell utalnia munkaköri leírásban. Andronescu szerint a magyar vezetők kinevezésével nem a szegregációt akarják erősíteni, hanem a testvériséget. Valójában, hangsúlyozta Dáné, ha magyar osztályok vannak egy iskolában, kell, hogy felelősük legyen. Nemrég az egyik marosvásárhelyi iskolában felelősségre vonták a magyar aligazgatónőt, mellesleg magyar szakos tanárnőt, amiért az iskola hirdetőtáblájára magyar nyelvű kis értesítést függesztett ki egy rendezvénnyel kapcsolatban a magyar ajkú tanárok számára. Dáné kiemelte, hogy Maros megyében a beiskolázási számok évek óta diszkriminatívak. A nyolcadik osztályt végző román gyermekek 65%-a számára hirdetnek meg kilencedikes helyeket. A magyar nyolcadikosok 48%-ának jut hely a középiskolákban. Ezt nem igazságos. A miniszter asszony megjegyezte, hogy a magyar gyermek mehet román osztályba is, tehát előnyben részesül. Ha valaki mezőgazdasági vagy erdészeti osztályba akar iratkozni, csakis románul tanulhat. Ugyanakkor Maros megyében egyetlen magyar adminisztratív osztály sincs, honnan fognak majd kikerülni a magyar tisztviselők, hivatalnokok. Évente kb. hatvan román középkáder végez Maros megyében. Az egész megyében egyetlen magyar közgazdasági osztály létezik, de nem a kereskedelmi, hanem az Elektromaros Líceumban. /Máthé Éva: Ami kimondatlan maradt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./"

"Átadták Kolozsváron a 2002-re szóló Entz Géza tudományos díjat. Ezúttal a bukaresti Demény Lajos történészt tüntették ki. A díjat öt évente adják ki, 1998-ban Imreh István kapta. Demény Lajos visszatekintett: 1971-ben azzal a sanda szándékkal hozták létre a bukaresti N. Iorga Történettudományi Intézet keretében a nemzetiségtörténeti osztályt, hogy a külföld felé a tartalom nélküli kirakat szerepét betöltse. Ő viszont a Székely Oklevéltár új sorozatának beindítását, a művelődés- és társadalomtörténeti tanulmánykötetek, összefoglalók kiadását kezdte el. Demény munkásságából maradandónak a Székely Oklevéltár eddigi hat kötetét látja. Miskolczy Ambrus laudációjában kiemelte Demény Lajos 1989 után vállalta az államtitkári tisztet és a szenátorságot, közben pedig járt tudományos konferenciákra, újabb anyagokat mutatva fel. /Csomafáy Ferenc: Bukaresti magyar történész kapta az Entz Géza-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./"

"Demeter Csilla Júlia Hegyek, fák, füvek című festészeti kiállítása nyílt meg Tordán, az ótordai református egyházközség IKE-termében. Nagy Albert szervező, a tordai Petőfi Társaság elnöke, az ótordai református egyház esperese mondott megnyitóbeszédet, és mutatta be a Bukarestben született kiállítóművészt, aki Székelyudvarhelyen és Kolozsváron végezte tanulmányait. /Tompa Sándor: Hegyek, fák, füvek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Megérkeztek Rómából a Püspökkari Konferencia tagjai. A látogatásról Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök elmondta, hogy előzőleg 50 oldalt kitevő kérdéssorozatra kellett írásban választ adni. A kérdések a hívek templomlátogatására, a szentségek vételére, a katolikus iskolák helyzetére, karitatív tevékenységre, más vallásúakkal való kapcsolatra, az állammal való kapcsolatra, a papok, szerzetesek, szerzetesnők életére és tevékenységére, különféle csoportok hitoktatására, katolikus sajtóra, családok életére, az egyházmegye vezetésére, lelkipásztori problémákra, papi és szerzetesi hivatásokra vonatkoztak. Az államtitkárság az államok közötti kapcsolatokat képviseli, és ott a püspököknek az állammal való kapcsolatáról volt szó, s elsősorban az egyházi ingatlanok visszaadásának a kérdése és problémája került elő. A pápa az ortodox egyházzal és a más vallásúakkal való dialógus fontosságát hangsúlyozta, kiemelte a családok pasztorációját, beszédében emlékezett a kommunista rendszer áldozataira, majd kitért arra, hogy a kisebbségben élők lelki ellátásáról gondoskodjanak a püspökök. Ez arra is vonatkozhat, hogy ahol magyarok élnek, ahol igényelik a magyar nyelvű liturgiát, a püspöknek gondoskodniuk kell erről. /Daczó Dénes: Beszámolni voltak a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./"

"A Soros Alapítvány életműdíját az idén Tamás Gáspár Miklós filozófus vehette át; az elismerést márc. 7-én adták át Budapesten. Halmai Gábor, a Soros Alapítvány kuratóriumi elnöke arról tájékoztatott, hogy az egyesület fődíjával, amelyet életmű-elismerésre alapítottak, ötmillió forint pénzjutalom jár. A szakma által TGM-ként emlegetett filozófus Kolozsvárról települt át Budapestre. /Soros életműdíj TGM-nek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./"

"Érdemes lenne elemezni, hogy a hazug, manipulált magyarországi tévéhíradók mellett sok újság erdélyi tudósítójának milyen szerepe van abban, hogy torz kép alakul ki az anyaországiakban a romániai történésekről. A posztkommunista-liberális kormány felhasználja saját politikai céljaira a holdudvarához kötődő sajtóorgánumok Kárpát-medencei munkatársainak bértollnoki tevékenységét. Tőkés László nem kegyeltje az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak, hiszen a püspök nyíltan szimpatizált az előző polgári kormányzattal. A legszorgalmatosabb püspökfaló a Népszabadság, a legaktívabb revolverező pedig a hírhedt Tibori Szabó Zoltán, aki a kolozsvári Szabadságnál van "munkakönyves" állásban. Tibori tollából az RMDSZ bukaresti utasításra leváltott tiszteletbeli elnökéről még egy jó szó nem jelent meg Magyarországon. Gyakran szerepelteti egyazon cikkben Tőkést Ceausescu egykori talpnyalójával, a szélsőséges, egzaltált román politikai bohóccal, Vadim Tudorral. Az érmindszenti Ady-centrum megvalósítására ígért támogatásnak a szocialista érdekkörök részére való átjátszása miatt tiltakozó Tőkés ismét megkapta a magáét Tibori Szabótól, aki a Népszabadság febr. 25-ei számában arról írt, hogy Tőkést a sárga irigység késztette tiltakozásra, amiért egyházkerülete elesett egy 320 millió forintos támogatástól. Pedig hát az tiszta véletlen - sugallja Tibori -, hogy a pénzt az a Mecénás Alapítvány kapta meg, amelyet Medgyessy Péter magyar miniszterelnök barátja, Alexandru Mudura alapított üzlettársaival, lekötelezettjeivel egyetemben. De hogy véletlenül se gondoljon a magyarországi olvasó holmi MSZP-kötődésekre, Tibori cikkében Kiss Sándor "nagyhírű váradi üzletember" (a Körös-parti városban inkább hírhedtként emlegetik), az alapítvány elnöke így magyarázza a szocialistáktól való távolságtartást: a plázaépítő Mudura kilépett az alapítványból, még mielőtt a 320 milliós támogatást odaítélték volna. Tibori a majd féloldalas cikkben minden jót és szépet a Mecénás Alapítvány "nyakába varr", holott annak a tényleges tevékenysége nem ismert, és jobbára csak szándékszinten mozog. A református egyház elképzeléséről mindössze ennyit tart fontosnak megjegyezni: "Időközben az is kiderült, hogy a Tőkés-féle terv szakmailag megalapozatlan volt" - noha ezt a szakértői véleményt még soha senki névvel-aláírással nem vállalta. Egyébként Tibori Szabó egyszer meg a Reform Tömörülést próbálta lejáratni egy fiktív dokumentummal, amiért a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének becsületbírósága először elmarasztalta, majd politikai ráhatásra fölmentette. A magyar bíróság már nem volt ilyen tekintélytisztelő, amikor helyreigazításra kötelezte - immár jogerősen - a Népszabadságot, mert Tibori azt állította: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai zavarták meg tavaly Aradon az október 6-ai megemlékezést. /Szakács Árpád, Budapest: Miről írnak a pesti lapok erdélyi tudósítói? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 11./"

"A székelyudvarhelyi tanács másodfokon is elvesztette a Cserehát-pert. Az ítéletet az önkormányzat ügyvédje, dr. Kincses Előd törvénytelennek tartja. A Marosvásárhelyi Táblabíróság márc. 10-én döntött a hetedik éve tartó csereháti gyermekotthon ügyében: helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, azaz elutasította a székelyudvarhelyi tanács fellebbezését, nem állapította meg a területre vonatkozó koncessziós szerződés, valamint az épületet a Szeplőtlen Szívek Kongregációja görög katolikus apácarendnek juttató ajándékozási szerződés semmisségét. Mint ismeretes, a székely-udvarhelyi tanács a csereháti területet azért adta koncesszióba, hogy oda helyi fogyatékos gyermekek részére építsenek otthont. Az építő a bukaresti Aris Industrie, a finanszírozó a svájci Basel Hilft volt. Az épületet félkész állapotban az Aris Industrie elajándékozta a bukaresti székhelyű Szeplőtlen Szívek Kongregációja apácarendnek. A székelyudvarhelyi tanács, a koncesszió tárgyának megváltoztatására hivatkozva, kérte a koncessziós, valamint az ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását. Dr. Kincses Előd kijelentette, hogy indítványozni fogja az udvarhelyi tanácsnak és Szász Jenő polgármesternek, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be a Legfelsőbb Ítélőtáblához. /Antalfi Imola: Maradnak az apácák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./"

"A családja által lakott államosított ház megszerzésén munkálkodó Hajdu Győző újabb támadásba lendült. A Ceausescut kiszolgáló egykori pártaktivista politikai nyomás segítségével próbálja olcsón megszerezni az ingatlant. Amennyiben ez nem sikerül, Hajduék akár le is rombolnák a házat - figyelmeztetett az író felesége, Ádám Erzsébet. A Hajdu házaspár mindent elkövet az 1978-ban államosított ház megszerzése érdekében. Az 1989 után Bukarestbe menekült író előbb peres úton próbálkozott, újabban pedig politikai töltetű leveleket ír a polgármesternek és a prefektusnak, rávilágítva Fodor Imre egykori városatya állítólagos törvénytelenségeire. Feljelentéseiben Hajdu azzal vádolja az általa románellenesnek nevezett Fodort, hogy törvénytelenül akadályozta a lakás megvásárlását. Az egykori tulajdonos, Gyöngyösi Ferenc több mint egy évvel ezelőtt nyújtotta be visszaigénylési kérvényét. Annak ellenére, hogy a törvény a javaiktól megfosztott jogos tulajdonosok kártalanítására hivatott, Ovidiu Natea prefektus és Petru Ferenczi jegyző Hajdu Győző panaszát csatolva átiratban fordult Dorin Florea polgármesterhez az ügy megoldása érdekében. /Szucher Ervin: Ádám Erzsébet lerombolná a házat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./"