Dallal gyarapodó reformátusok
350 dalos és számtalan vendég örvendhetett szombaton a kórusműveknek a baróti református egyházközség által huszonegyedik alkalommal megszervezett dalostalálkozon. A vasárnap nyolcadik alkalommal tartott Hazatérés napján orgonát szenteltek és színes üvegblakot avattak.
A hagyományokhoz híven az esemény ébresztő körzenével vette kezdetét, majd a résztvevők a szervező Zathureczky Gyula Kórus volt karnagya, Kónya Pál és elnöke, Zakariás Attila sírját keresték fel elhalálozásuk tizenegyedik évfordulóján. A református templom előtt tartott szabadtéri megnyitón közösen énekelték az Ünnepre jöttünk kórusművet, köszöntötte a dalosokat Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András és Krizbai Imre lelkipásztor, az Erdővidék Néptáncegyüttes pedig palotás táncot járt. A találkozón a házigazdákon kívül fellépett a Rozmaring Kórus (Barót), a Dávid Ferenc Unitárius Kórus (Vargyas), a Gazdag Miklós Polgári Daloskör (Nagyajta), a Sonore Vegyes Kar (Budapest), a Brassói Magyar Dalárda, az Alsórákosi Református Vegyes Kar, a Kisbaconi Református Kórus, a Feketehalmi Ökumenikus Kórus, a Négyfalusi Vegyes Kar, az Ürmösi Unitárius Kórus, a Gidófalvi Református Vegyes Kar, a Zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a Malomfalvi Katolikus Kórus és a Kemenesmagasi Citerazenekar és Dalkör. A templomszentelés évfordulóján tartott Hazatérés napján felszentelték a Simon Hamelink és Rene Nijsse által adományozott orgonát. Az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, Berszán István az orgonának az istentiszteleti rendtartásban kiemelt helyéről beszélt: lelkesítően hat az igét hallgatóra, de bátorító és vigasztaló ereje is van. Fórika Balázs kántor az orgona a Kr. e. II. századig visszavezethető történetéről beszélt, majd az új hangszert megszólaltatta. Az eljátszott művek közt az adományozók tiszteletére szerepelt az 1568 óta használatos holland himnusz is. A Brassói Református Egyházmegye esperese, Szegedi László a hálaadó istentiszteleten a gyülekezetek társadalmunkban betöltött szerepéről beszélt, s megállapította: a keresztény jelképek és hagyományok elleni folytonos támadások éreztetik hatásukat, s fogynak a hívők. Leleplezték a templom negyedik, színes üveggel díszített ablakát, mely az utóbbi két esztendő konfirmandusainak, illetve Komporály Viktor és Hajdó József vállalkozó adománya. Ugyanakkor felavatták a víztelenített és felújított pincét is. A gyönyörű és tágas boltíves helyiség a kultúrát szolgálja az elkövetkezőkben.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén: nemzetmegtartó ereje van a magyar nyelvnek
A magyar nyelv nemzetmegtartó erejét hangsúlyozta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem rendezvényének megnyitóján kedden Budapesten.
Semjén Zsolt beszédében kiemelte: a magyar nyelv az egyes ember és a nemzet egésze szempontjából egyaránt kulcsfontosságú, s a reformkor óta evidencia, hogy a magyar nemzet ereje és a magyar nyelv „kiteljesedése” egymással szoros összefüggésben áll. Bármely ország területére szakított bennünket a történelem vihara, egy nyelvet beszélünk, egy kultúrkörnek, nemzetnek és sorsközösségnek vagyunk a tagjai – fogalmazott.
Azt mondta, mindenkinek megvan a dolga a nemzet építése érdekében, a magyar állam feladata és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és az emberek életminősége javuljon.
Szijjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a megnyitón közölte: 300 milliárd forintos infrastruktúra-fejlesztési programot indít a kormány a Kárpát-medencében azzal a céllal, hogy 2020-ig megduplázódjon a magyar országhatáron lévő átkelők száma.
Székelyhon.ro

Példamutatással a túlélésért
Fogyatékos-háló kiépítésén dolgozik az a hatvanöt személy, akik a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkeztek Gyergyószentmiklósra. Az egyhetes táborban egymás szervezeteinek megismerésén túl a tapasztalatcserére és a közös foglalkozásokra is nagy hangsúlyt fektetnek.
„Az Együtt – Egymásért, fogyatékosok és egészségesek együttélési táborának második kiadásánál tartunk. Tavaly is a HétVirág panzió volt alkalmas a rendezvény megszervezésére, és idén sem változtattunk a helyszínen. Bővült a program és a meghívottak palettája is, az egész Kárpát-medencéből érkeztek táborozók, szervezetek képviselői, fogyatékkal élők és családtagjaik” – mondta Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének elnöke.
Kiemelte, a tábor témája a fogyatékosok és egészségesek együttélése, céljuk a rendezvény által összefogni a magyarlakta vidékek fogyatékosokkal foglalkozó egyesületeit és egy közös együttműködési terv kidolgozása. A Családlánc Mozgalom részprogramjaként létrejött rendezvény által kapcsolatot szeretnének építeni: „Hidat építünk egymás között, hogy könnyebben élhessünk” – fogalmazott Fikó Csaba.
Az egyhetes tábort a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége támogatja, melynek képviselője, Csuzdi József Budapestről érkezett. A másság elfogadásának és a közösség építésnek a fontosságát emelte ki, továbbá lényegesnek tartotta, hogy személyesen is részt vegyen a háló kiépítésében, hogy munkájával segítse azt a rendezvényt, melynek megszervezését anyagilag támogatja a szövetség.
A kaposvári házaspár példája erőt ad
„A sérült embereknek mindenhol ugyanazok a problémáik, de tapasztalatainkkal tudjuk egymást segíteni – mondta Bodor Zoltán, aki feleségével visszatérő táborozó. A Kaposvárról érkezett házaspár mindkét tagja kerekes székes. A teljes életükről, a gyerekvállalásról a táborlakóknak is mesélnek, példájukkal a hasonló helyzetben lévő társaiknak adva erőt. „Több mindenről megosztjuk a tapasztalatainkat, a leglényegesebb talán az elfogadás, de beszélgetünk a társadalom fogyatékkal élőkhöz való hozzáállásáról, a család, a gyerekek vállalásának fontosságáról, a munkavállalásról” – sorolta Bodor Zoltán, mi mindent szeretne megosztani táborozó társaival.
Vajdaságban kamatoztatják az itt tapasztaltakat
Benák-Búcsú Emese, a szabadkai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke is részt vesz a táborban, aki hazatérve a vajdasági, betegekkel és fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezetek felkutatását, egy hálóba szövését tervezi. „Az egyesületünk családokkal foglalkozik ugyan, de tudjuk, hogy a fogyatékkal élők is családokból származnak, családokban élnek, és úgy gondolom, már sokat tanultunk annak érdekében, hogy miként tudunk a sérültekkel együtt élő családoknak is a segítségükre lenni. Az egyesületen belüli tevékenységünket szeretnénk bővíteni, és nemcsak egészséges emberekkel foglalkozni, mint ahogy azt idáig tettük. Tapasztalatunk nincsen, ezért is tartottuk fontosnak, hogy részt vegyünk a táboron” – fejtette ki Benák-Búcsú Emese, aki az egyesületük jövőbeni feladatáról is szólt. „Olyan vajdasági szervezetek felkutatása a célunk, amelyek beteg emberekkel, fogyatékkal élőkkel foglalkoznak, és a tapasztalatcserében, a találkozásokban a koordináló szerepet vállalnánk" – ismertette terveiket a szabadkai egyesület elnöke.
Felvidéki túlélést segítő kis megoldásokért
Rácz Jolán Komáromból érkezett, és a felvidéki magyar családokat, illetve azokat a szervezeteket képviseli, melyek hátrányos helyzetben lévő, egészségkárosodott személyekkel és családjaikkal foglalkoznak. „A felvidéki fogyatékkal élő személyekkel együtt élő családok halmozottan hátrányos helyzetben vannak, az akadálymentesítés a nyelvi akadálymentesítéssel kezdődik. Ez egy országos egyházi szervezet, a lelki gondozás a fő feladata, de nagyon fontosnak tartjuk a segítségnyújtás más formáit is. A magyarság nem egy tömbben él, hanem mintegy 450 km sávban a határ mentén, ezért is fokozottan szükséges a családok lelki gondozása melletti másmilyen törődés is” – foglalta össze Rácz Jolán. Hozzátette, a találkozásokból, a beszélgetésekből új erőt is merítenek. „Újabb lendületet, hosszabb távon pedig együttműködést, tapasztalatok kicserélésének a lehetőségét kapjuk, és persze sok olyan kis megoldást, mely a túlélést segíti” – fejtette ki.
Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro

Külhoni magyar vezetők tanácskoztak a Kárpát-medencei fejlesztési lehetőségekről
A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési lehetőségeket tekintették át külhoni magyar szervezetek képviselői szerdán a Kárpát-haza Fejlesztési Fórumon, a budapesti Parlamentben.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett konferencián Borbély Károly, Románia energiaügyi államtitkára az RMDSZ által összeállított gazdaságfejlesztési tervet, az Erdély 2020 dokumentumot ismertette, amelynek kimunkálását – mint mondta – nagyon komoly előkészítés előzte meg, és számos egyeztetést folytattak róla. A tervről szólva kitért egyebek mellett az erdélyi magyar gazdák területalapú támogatására és az építőipari vállalkozások versenyképességének növelésére. Szavai szerint nagyon sok magyar vállalkozó érkezett az elmúlt években Erdélybe, és ösztönzik is őket a szerepvállalásra. A politikus összegzése szerint a román-magyar üzleti kapcsolatokat fejleszteni kell a jövőben. Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Mikó Imre-tervet mutatta be, rögzítve: a gazdaságfejlesztés kulcstényező. Erdély egy átgondolt fejlesztési tervvel Magyarország egyik legfontosabb üzleti partnerévé válthat – mutatott rá, hozzátéve: jövőképük az, hogy megteremtsék a "Kelet Svájcát". Kiemelt helyen említette az agráriumot, egyúttal problémaként hozva az értékesítési lánc hiányát.
Farkas Iván, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának alelnöke felszólalásában a Baross Gábor-tervet, a Felvidék regionális gazdasági fejlesztési tervét ismertette. Az ebben foglalt kitörési pontok, fejlesztési tervek között említette a határon átnyúló és a határmelléki közlekedési infrastruktúra bővítését – jelezve, hogy újabb Ipoly- hidak épülhetnek –, az autógyárak beszállító háttériparának fejlesztését, a Felvidék élelmiszeriparának újjáélesztését, a helyi gazdaságfejlesztést, a régió erőforrásaira való építkezést és a vidéki turizmus lehetőségeinek kiaknázás-t. Kiemelte továbbá a közbeszerzési szabályozás átalakításának, valamint a szakoktatás korszerűsítésének szükségességét.
A Vajdasági Magyar Szövetséget vezető Pásztor István arról beszélt, hogy a bemutatott tanulmányok mind kiválóak, de őszre el kell jutni az operatív programok megfogalmazásáig, és meg kell teremteni az ehhez szükséges intézményrendszert, valamint az anyagi forrásokat, amelyek három helyről jöhetnek össze: abból az országból, ahol az adott magyar kisebbség él, az Európai Uniótól, valamint az anyaországból.
Népújság (Marosvásárhely)

A bánsági hídépítő, Maderspach Károly
A bánsági Maderspach Károly életét és munkásságát mutatta be Budapesten, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, egy időszakos kiállítás keretében, Maderspach Kinga, ükunoka. A kiállításon sok családi és múzeumi tárgy látható, a most napvilágra került, különleges hídtervekkel együtt.
A „Hidakat épített időn, s folyókon át...” című kiállítás, 2014. augusztus 3-ig még megtekinthető.
A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a vad ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg 1833-ban, a világ elő vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly. A reformkor híres vasgyárigazgatója volt, akit József nádor is meglátogatott ruszkabányai üzemükben, és aki hídügyben vitában állt Széchenyi Istvánnal. Akit Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatott, és aki Bem tábornok magyarországi utolsó óráiban szállást adott a hadvezérnek. Maderspach Károly tehetséges hídépítő mérnök és kiváló kohász volt, aki feláldozta életét családjáért és a hazájáért. A Bánság e híres mérnökembere Magyarország első vashídját építette meg, és megalapítója lehetett volna Magyarország hídépítő iskolájának, ha életét és karrierjét nem töri ketté az 1848–49-es forradalom.
Ruszkabányán (Rusca Montana) már alig lelhetők fel nyomai a hajdani vasgyárnak, pedig valamikor igen gazdag és virágzó üzem volt. Nándorhegytől egy bekötőút visz a völgybe, ahol áll még a Maderspach ház, és ahol egy szép emléktábla őrzi Károly és felesége Buchwald Franciska emlékét. Friss virág jelzi mindig, hogy még ma is vannak, akik emlékeznek rájuk. Köszönet érte.
Maderspach Kinga ükunoka, Nyugati Jelen (Arad)

Németh Zsolt Tusványosról és a nemzeti elkötelezettségről
Tusványosnak, azaz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek fontos a szerepe abban, hogy mára a külhoni magyarság és a nemzeti elkötelezettség összetartozik, a kettő szinte szinonimává vált – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke pénteken Budapesten.
A 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemről tartott sajtótájékoztatón Németh Zsolt kiemelte: Tusványos hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz nemzedéke, a rendszerváltó nemzedékek, valamint a külhoni magyar társadalmak és elitek között intenzív kapcsolat jött létre, és a magyarországi politikusoknak alapos az ismeretük a határon túli magyarságról.
Hozzátette: Tusványosnak is köszönhető, hogy „Erdély divatba jött”, ma már százezrek járnak Csíksomlyóra, és rengeteg testvérvárosi kapcsolat jött létre magyar és erdélyi városok között.
Véleménye szerint az idei rendezvény jelmondata – Történetekből történelem – arra is utal, hogy 25 éves Tusványos, 25 éve történt a rendszerváltozás, és tört ki a romániai forradalom is. Ebben az időszakban különféle kitörési kísérletek jellemezték a térséget a perifériahelyzetből a felzárkózás, az euroatlanti integráció felé.
Németh Zsolt szerint a 20. század sok konfliktust hagyott rendezetlenül Közép-Európában. Az elmúlt 25 év megbékélési kísérletei részben eredményesnek bizonyultak, a térségben „az oldódó bizalmatlanság és az erősödő érdekazonosság” jellemző. A tabudöntögetés feladatát nem lehet elvégezetlenül hagyni – mondta, példaként említve a Benes-dekrétumok ügyét. Megjegyezte: a régió országai ugyanakkor alapvetően az érdekharmonizációra törekednek.
Arra is kitért, hogy „az egyenjogúsítás rögös útján haladnak külhoni magyar közösségek”. A határokon átívelő nemzetegyesítés programja bontakozott ki az elmúlt 25 évben, az ehhez szükséges politikai kereteket már létrehozták – közölte. Mint mondta, fontos az autonómiakoncepciók megfogalmazása, építése, és a magyar állam nem csekély segítséget nyújt ehhez.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke hangsúlyozta: Tusványos üzenete, hogy Kelet-Közép-Európában helye van a népek közötti szolidaritásnak, közös érdekeket és értékeket kell megfogalmazniuk, mert csak így lehetnek sikeresek Európában. Úgy látja, Tusványos nagyban hozzájárult a nemzeti együttműködés rendszerének, a Kárpát-medencei magyar összetartozásnak a kialakulásához.
Emlékeztetett: a szabadegyetem 1990-ben Bálványoson indult, majd 1996-ben költözött át Tusnádfürdőre. E rendezvény „a szabadság intézményesített helyszínévé vált”, mert függetlenül attól, hogy „országainkat milyen színezetű kormányok vezetik”, ez mindig a párbeszéd stabil helye volt – vélekedett. Hozzáfűzte: Tusványos kormányok politikáját, politikusokat tudott befolyásolni, jó irányba terelni.
Mint mondta, az esemény idei díszvendégei azok a fiatalok lesznek, akiknek a szüleik 1990-1991-ben ott találkoztak. Az eseményen fellép mások mellett a Tankcsapda, az Edda, a Heaven Street Seven, Rúzsa Magdi, a Kiscsillag, a Quimby és Baricz Gergő. A szabadegyetem „himnusza” az Intim Torna Illegál A számon a szívem című dala.
Székelyhon.ro

Köpecről indulva… (3.)
Krónikáink és mondáink a turizmus szolgálatában
Vajon véletlenül kötődnek a mondák és a földrajzi nevek Réka királynéhoz? Milyen titok lappang körülöttük? Mit mond a királyné neve? – teszi fel a kérdést a sepsiszentgyörgyi Kósa Ferenc, e mondakör és krónikás anyag szorgalmas kutatója.
Írásunk e részében felhasználjuk az általa összeállított, mintegy hetvenoldalas dolgozatot, amelyben nagyszámú földrajzi névre keresi a választ a népi etimológia, illetve a tudományos kutatás eredményeire támaszkodva. Mivel munkálkodása közérdekű, ezért lejegyezzük e-mail címét (ferenc.kosa@yahoo.com), hogy a téma iránt érdeklődő kapcsolatba léphessen vele. Úgy gondoljuk, hogy érdemes mondáinkat, történelmi helyneveinket összegyűjteni, és azt a nyelvészet, illetve a turizmus szolgálatába állítani.
Réka nevét eredeztették a szláv folyóvíz jelentésű szóból, de az ótörök nyelvekből is. Talán az Arikanból alakult ki, melynek jelentése tiszta úrnő. Szentkatolnai Bálint Gábor úgy vélte, hogy a királyné neve a származásra utal. A „greka” egyszerűen görög nőt jelent, és innen a Reka, Rika, Réka név. A krónikák elmesélik, hogy Csaba királyfi 15 ezer hun harcosával Honorius császárhoz – anyai nagyapja országába – Bizáncba menekül, ahol rokonként fogadják. Édesanyja, Réka királyné Honorius bizánci császár lánya vagy unokahúga Honoria néven. Csaba királyfiról, Réka királyné és Attila király fiáról a Tarihi Üngürüsz, a Magyarok Története is tud. Eszerint Csaba (Kaba) királyfi a bizánci császár unokája. Erről a Képes Krónikában (1358) is olvashatunk. E krónika úgy tudja, hogy a székelyek között még a 14. században is él az a szólásmondás, hogy „akkor térj vissza, amikor Csaba királyfi Görögországból”. A Képes Krónika említi, hogy Attila Honorius, a Kelet-Római Birodalom császára leányát veszi feleségül. Halála után a hun birodalom felbomlik. A monda szerint egy maroknyi hun harcos épp a mai Székelyföldre menekül, telepedik le. A népi etimológia a helynevek és a királyné méltóságcímeivel is összefüggést teremt. Így a krónikákban emlegetett Justa Grata Honoriából származtatják a Rika-hegységben a Réka királyné sírja fölött magasodó Hegyes-dombon álló Réka várának Huszt váraként való megnevezését is. A hercegnő Augusta címe azt jelenti, hogy – öccse, Valentinianusnak a születése előtt – Réka a bizánci császári trón várományosa. A sors akaratából azonban Rékából nem bizánci császárnő lesz, hanem Attila hun király feleségeként királyné. És ha már a királyné e vidéket szerette, és itt volt a székhelye, mi sem természetesebb, hogy a közeli Ágostonfalvát az Augusta császárnői címről nevezzék el.
Beszélő helynevek
A mondák mellett földrajzi nevek is erősítik Réka királyné székelyföldi tartózkodásának hitét, hogy itt volt az egyik székhelye. A Rika hegyétől nem messze Székelyudvarhely. Talán itt volt a királyné udvara? Érdekes módon épp itt emelkedett egykor Bud vára – a Csíki székely krónika szerint –, az első székely vezérek, rabonbánok székhelye. Amíg a magyarországi Buda vára közelében Rákos pataka folyik, addig Székelyföldön a Rika-hegység környékén találjuk Alsó- és Felsőrákost. A Duna-parti Buda, a hajdani Attila városa mellett nyújtózkodik Pilis hegye, ugyanilyen nevű hegy van Erdővidéken is. Hasonlóképp Kerekerdő emelkedik itt is, ott is! De Budától egy lépésre Solymár, az Udvarhely melletti Budvártól egy hajításnyira Kis- és Nagysólymos áll. Üröm található Budapest határában, Ürmös Erdővidék határán.
Érdekes párhuzam fedezhető fel a budavári királyi udvar és a székelyföldi hun királyné udvara között. Amikor Priszkosz rétor a Római Birodalom követségével Attila király udvarában járt, meglátogatta Réka királynét is. A diplomata leírja, hogy Attila háza egy magas dombon emelkedett (talán) a budai hegyen, hasonlóképp a királyné udvara Bud várában, Székelyudvarhely mellett. Mielőtt írásunk e fejezetét lezárnánk, el kell mondanunk, hogy a népi etimológia szóértelmesítést jelent, azaz az ismeretlen szavak a nép ajkán értelmet nyernek. Persze, ez a legtöbbször távol áll a nyelvészeti elemzésektől, amelyek tudományos módszerekkel próbálják megtalálni a hasonló hangzású szavak származása, jelentése közötti összefüggést. Így például nyelvészeti szempontból képtelenség a Honoria és a Homoród névalakulás, az n-ek m-mé válása. De a népi etimológia nem ismer határokat. Honoria nevét megtalálja az Udvarhely környéki falvak, egy egész tájegység és folyóvíz nevében Homoród formában. Van Homoródalmás, Nagy-Homoród, Kis-Homoród, Homoródfürdő. Nem azon kell okoskodni, filozofálni, hogy Réka királyné és Csaba királyfi valóban szereplői voltak-e a történelemnek! Ez utóbbiról a középkori magyar krónikák is tudnak. Azonban jó, ha ismerjük a tudományos kutatás eredményeit is, mert az szilárdítja kötődésünket szülőföldünkhöz. A Rika erdő középkori várairól, így a rikai toronyvárakról a régész Sófalvi András azt állítja, hogy formai jellegzetességük és funkciójuk által „a terület Árpád-kori sajátos fejlődésének építészeti lenyomatai, időrendi besorolásuk alapján pedig az erdélyi kővár-építkezés korai” előfutárai. Krónikáinkat, valamint a nép ajkán született mondákat, a névmagyarázatok színes világát műemlékeinkkel együtt a vendégforgalom szolgálatába lehet és kell állítani.
(folytatjuk)
Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szekértúrán, a nagy háborúra emlékezve
Pénteken ért véget a 8. Orbán Balázs Emlék Szekértúra, melynek részvevői idén az első világháború hőseinek emléke előtt hajtottak fejet. Végigjárva a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkörhöz tartozó huszonhat települést, emléktáblák és emlékművek előtt idézték fel azokat, akik kis falvainkból a „nagy háború” áldozataivá váltak.
Nyolcadszor vágtak neki Orbán Balázs-i lelkülettel a szekeres honismereti zarándoklatnak. A forgalmas utak helyett felhagyott erdei-mezei ösvényeken jutottak el egyik falutól a másikig. A helybéliekkel idézték fel a múlt század elejének emberveszteségeit. Pénteken az utolsó előtti állomáson, Firtosváralján jártunk.
A harminc, zömmel Hódmezővásárhelyről és Budapestről érkezőn meglátszott a nap heve, de nagy esők is hátráltatták a szekerezést. A falubeliek fogaton eléjük mentek, és a határban énekszóval köszöntötték őket.
Sípos László helyi unitárius lelkész a kétszáz éves, felújítás alatt álló templomban elmondta: a látvány önmagáért beszél. Van akarat, holnap, jövendő! Jelképesen megemelte kalapját azok előtt, akik sarával-esőjével vállalták az utat – belülről valami arra indította: vállalni kell. A népes megemlékezők imája azokért szólt, akik életüket-vérüket adták nemes célokért. Két verssel köszöntötte a különböző korú tisztelettevőket és azokat, akiknek csak nevét olvashatták fel az emléktábláról, avagy névtelen sírokban nyugszanak. Életüket áldozták a hazáét, a szabadságért, a megmaradásért.
A sasos behívók áldozatai
A falu legidősebb embere, a 88 éves Bálint Zsigmond megköszönte, hogy a Firtos hegye alatt élőkkel róják le kegyeletüket. „Borzalmas idők jártak, amikor az emberek a sasos behívókat kapták. A faluból sokan életüket áldozták. Apa harmadmagával ment, csak ő került haza, fiai odamaradtak.” Huszonkét nevet véstek az emléktáblára.
Az Ezer Nemzetség Ivókupa Baráti Társaság és a szekértúra vezetőjét, Fazekas Özsébet a firtosváraljai veszteséglista intése érintette meg legmélyebben. „Ez a közösség szívén viselte a hősök emlékének a tiszteletét”: Ember! Eszmélj! Ezek a hazáért áldozták életüket. Emlékük áldott. Lőrinczi Lajos esperes elmondta, több száz nevet olvastak fel az elmúlt héten: azokét, akik „fészküket védték”. Sok szájról szájra terjedő emléket is meghallgattak. A fiatfalvi bácsi mesélte: huszár nagyapja egykor úgy jött haza, hogy az összes csatát megnyerték. Itthon tudta meg, hogy elveszítették a háborút. Hogy lehet?
Grezsa István orvos bevallotta: a kegyeleti utazás rendkívül megterhelő lelkileg. Olyan fizikai, szellemi súly, amely évekre fog hatni. Megrendítő volt a közösségek viszonyulása. Tapasztalták: a „Nagy háború” emberveszteségben ugyanazt eredményezte, mint amit tapasztaltak az Alföldön. A kegyelet mellett jövőbe mutató a közös azonosságtudat: egymás terhét hordozzátok. Erdély nélkül Magyarország sincs!
„Ez nehéz!”
Bordás Gábor 28 éves, a svédországi Uppsalából érkezett. Apai ágon nagyszalontai kötődésű, a hazalátogatás a gyökerek felfedezése is. "Itthon érzem magam. A megemlékezés nehéz. Egy évet, a sorkötelességet leszolgáltam. Katonás egyén vagyok, jól éreztem magam ezekben a körökben. Milyen lehetett azoknak, akik átélték a háborút; az a sors, amelybe belekényszerítették őket? Megérdemlik a tiszteletet!”
Fazekas Özséb Szilveszer pannonhalmi bencés diák mind a nyolc szekértúrán részt vett. Az ideinek jellege miatt fontos célja volt. Eddig csak átmentek a falvakon, most megálltak. Mindenütt várták őket. Új erőt adott, hogy szükség van jelenlétükre a megemlékezéshez.
Fazekas Özséb kifejezte: mindenütt nagy szeretettel és tisztelettel fogadták őket. Kiemelt helyszínek is voltak, ahol a helyi közösség nagyobb létszámban és ünnepi készülettel csatlakozott hozzájuk. A visszajelzés megerősítette az elhatározást: „végigvisszük a kegyeleti emléktúrát”. Folytatják: a következő három évben a szekértúra részvevői ellátogatnak egy-egy első világháborús helyszínre: télen Galíciába és Lodomériába mennek, ahol a székelyek is harcoltak.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Nemzetpolitikai kerekasztal
A felvidéki Martoson szervezték meg szombaton azt a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitikai kerekasztalt, amelyen a tavalyhoz hasonlóan Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja, Kelemen Hunor, az RMDSZ, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke vett részt. A beszélgetés moderátora Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár volt, aki az elmúlt egy év helyzetelemzésére kérte fel a politikusokat.
Kelemen Hunor beszámolójában elmondta, tavaly nyáron az RMDSZ ellenzékben volt, Romániát pedig egy kétharmaddal rendelkező óriáskoalíció vezette, amely hatalmas reformokat tűzött ki célul, és amelyekből végül nem lett semmi, mert a két nagy párt vezetője nem tudott megegyezni. Az RMDSZ elnöke a szövetség négy hónapos kormányzati szerepvállalásáról is beszélt. Márciusban lépett kormányra az RMDSZ két miniszteri és tizenhárom államtitkári mandátummal. Ebben az időszakban került sor az európai parlamenti választásokra, aminek eredményeképpen a szövetség megőrizte az arányos képviseletet, két képviselőt küldött Brüsszelbe. A kormányzati szerep a mi esetünkben sem doktrinális választás, nem a szeretetről szól. Ha arra várnánk, hogy olyan román politikai párt mellé álljunk, aki minket, magyarokat szeret, valószínűleg a következő néhány évtizedet duzzogással töltenénk el. Eredményeket elérni, hatékony érdekérvényesítést kormányon lehet végezni – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke végül az elmúlt hetek politikai történéseiről számolt be.
A magyarországi nemzetpolitikáról Kelemen Hunor elmondta, figyelembe kell venni azt, hogy más élethelyzetek, más lehetőségek vannak a Kárpát-medencei régiókban, és az a nemzetpolitika, amit Magyarország koordinál, akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi ezeket a különbségeket, és senki nem azt gondolja Budapesten, hogy meg kell mondani a határon túli magyaroknak azt, hogy mit kell tenni, hanem a legitim magyar szervezetekkel partnerségben alakítják a nemzetpolitikát, egymásra való tekintettel.
Brenzovics László elmondta, a kárpátaljai magyarok tragikus éven vannak túl. Nemzetiségi atrocitások nem érték az itt élő magyarságot, de az elmúlt év hatalmi harcai érezhetőek voltak Kárpátalján is. Ukrajna az elmúlt huszonöt évben nem tudott politikai és gazdasági stabilitást megteremteni, hatalmas ellentétek húzódnak az ország két területe, Nyugat- és Kelet-Ukrajna között. Sikeres évet zárt a vajdasági magyarság – mondta Pásztor István. Jelentős előrelépésnek tartja, hogy Szerbiában elindultak az EU-csatlakozásról szóló tárgyalások, ugyanakkor jelezte, gazdaságilag egyre rosszabb helyzetbe kerül az állam. Megjegyezte, három sikeres választás zajlott le az elmúlt egy évben, elégedettek az elért eredménnyel. Az az érdekünk, hogy az asztalnál ülve a maximumot tudjuk kihozni a vajdasági magyarok számára. Közösségépítés szempontjából igen fontosak az elért eredmények – hangzott el Martoson.
Sok minden változott Szlovákiában, kiderült, a Smer, Robert Fico legyőzhető – mondta Berényi József. A jelenlegi államfő személye egyelőre több kérdőjelet vet fel, mint választ a magyarok számára, ám úgy látja, jobb elnök lesz, mint az előző – jegyezte meg az MKP elnöke. Három sikeres választás után az elbizonytalanodás időszakának vége, mutatott rá az MKP választási sikereire Berényi, majd legfőbb célként fogalmazta meg, hogy 2016-ban ismét a parlamentbe jusson az MKP.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

In memoriam Botár Edit
1993-ban, a kolozsvári Művészeti Múzeum egykori Király utcai részlegének emeleti termeiben megrendezett, ötvenedik egyéni tárlatát Botár Edit búcsúkiállításnak szánta.
A marosújvári születésű, de ízig-vérig kolozsvárivá vált művész hivatalosan akkor települt át Budapestre. A magyar főváros pedig befogadta, a Vörösmarty téri galériák ablakaiban csakhamar ott ragyogtak finoman áttetsző, olykor ködösen-titokzatosan csillogó, sejtelmesen sokat ígérő, tekintetcsalogató akvarelljei. És Kányádi Sándor, Banner Zoltán méltató szavainak kíséretében folytatódott egyéni kiállításainak sora is. Botár Edit azonban sohasem szakadt el véglegesen kincses városától, amelynek kincseit maga is gyarapította.
Németh Júlia
Botár Edit (Marosújvár, 1930. január 12. – Budapest, 2014. június 28.) báb- és díszlettervező, textilművész, grafikus, festőművész., Nyugati Jelen (Arad)

Román–magyar gazdasági partnerség
Magyarország és Románia stratégiai partnerei egymásnak a gazdasági együttműködésben is – hangsúlyozta Szijjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hétfőn Budapesten, a magyar–román gazdasági fórum és üzletember-találkozó rendezvényén.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), valamint a bukaresti kereskedelmi és iparkamara szervezésében tartott fórumon Szijjártó Péter elmondta: Magyarország számára Románia Németország után a második legfontosabb exportpiac, a magyar export 6 százaléka irányul Romániába.
Tavaly a két ország közötti kereskedelmi forgalom 6,7 milliárd euró volt, amelyben jelentős tételt képviseltek az energiahordozók, a gyógyszerek, az élelmiszer-ipari és gépipari termékek – tette hozzá az államtitkár.
Constantin Niţă gazdasági miniszter eközben kiemelte, hogy évi mintegy 10 milliárd euróra lehetne növelni Románia és harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, Magyarország között a kétoldalú forgalmat.
Krónika (Kolozsvár)

Negyedévszázados búcsú a gulyáskommunizmustól
Huszonöt éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János pártállami vezető, a múlt század egyik meghatározó magyar politikusa. A világ szemében – a kezdeti és az utolsó időszakot leszámítva – a Kádár vezette Magyarország volt a „gulyáskommunizmus” megtestesítője, a szocialista táborban pedig a „legvidámabb barakk volt”.
Kádár János programadó jelmondata ez volt: „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”
Munkássága az illegalitásban
Kádár János 1912. május 26-án születettéban, a katolikus anyakönyvbe – anyja neve után –Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család a későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már Csermanek néven szerepelt.
Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, aki ezért anyja családnevét kapta.
Kádár János 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett. 1918-tól Budapesten élt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett, az írógépműszerész-szakmát választotta.
Hamar bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tevékenysége miatt két év börtönbüntetésre ítélték, majd a rendszer által megtűrt Szociáldemokrata Pártban folytatta politikai tevékenységét. Mozgalmi fedőneve Barna János volt.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, de a határon lebukott. Személyazonosságát el tudta titkolni, így katonaszökevényként ítélték kétévi börtönre, a fogságból 1944 novemberében sikerült megszöknie.
Börtönből – harckocsira
1945 után vezető párttisztségeket töltött be, Rajk László halála után belügyminiszter lett, és jelentős szerepet játszott a koncepciós perekben, így a Rajk-per levezénylésében és a többpártrendszer felszámolásában.
1951 áprilisában Rákosiék őt is letartóztatták, minden tisztségétől megfosztották, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult. Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után Kádár János visszakerült a legfelső pártvezetésbe.
Október 30-tól államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén a rádióban Kádár jelentette be a kommunista párt újjáalakítását Magyar Szocialista Munkáspárt néven, dicsőséges népfelkelésként értékelve Rákosi uralmának lerázását. A beszéd elhangzása idején azonban már a szovjet követségen tárgyalt, s még aznap éjjel Moszkvába vitték, ahol a szovjet intervenció „legalizálása” érdekében őt bízták meg az ellenkormány vezetésével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a beszéd felvételről hangozhatott el.
November 7-én harckocsival érkezett meg a fővárosba. Bántatlanságot ígért a felkelőknek és a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imrééknek – igaz, hogy az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. A következő években 1956-os tetteik miatt százakat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, vagy internáltak, a megtorlások áldozata lett Nagy Imre is.
Decemberben az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak nyilvánította az október-novemberi eseményeket.
Prágától Varsóig
1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződéscsapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor. Azt csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha az „ellenforradalmi erők” felülkerekednek. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubček csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus bevezetése megtorpant. Ettől függetlenül azonban a gazdasási reformok eredményeként Magyarország sokkal jobb eredményeket ért el a „béketábor” országainál, állampolgárai jobban éltek, világútlevéllel rendelkeztek, voltaképpen szabadon mozoghattak.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de közölte, semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
Aki nincs ellenünk…
A Kádár-korszak az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció, a „puha diktatúra” évtizedein át a rendszer általános válságáig tartott.
Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelmondat jegyében a rendszer hallgatólagos kompromisszumot kínált polgárainak: ha nem kérdőjelezik meg a politikai és az ideológiai alapokat, viszonylagos jólétet, szabadságot kapnak cserébe. E kiegyezés azonban csak addig volt fenntartható, amíg a gazdasági nehézségek, a velük érlelődő politikai elégedetlenség, valamint a szovjetunióbeli változások alá nem ásták a rendszer egészét.
Az 1980-as évek közepétől mindinkább elszigetelődő, romló egészségű Kádárt 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. Utolsó beszédét az MSZMP KB 1989. április 12-i zárt ülésén mondta el. A több mint egyórás, sokszor zavaros, néhol alig hallható beszédben „az utolsó szó jogán” – mindenki számára váratlanul – az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: 1956-os moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről, szavaiban harminc év történései kavarogtak. 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is. 1989. július 6-án halt meg – azon a napon és abban az órában, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.
Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.
Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához
Sírrablók
2007. május 2-ára virradóra a Fiumei úti sírkertben található sírját ismeretlen tettesek megrongálták. Kádár és felesége síremlékének márvány fedlapját leemelték, a földet kihányták, a koporsót felfeszítették és elvitték Kádár csontjainak a medencecsonttól felfelé eső részét a koponyájával együtt és felesége urnáját, mely Kádár János koporsóján volt elhelyezve.[17] Feltételezhető, hogy a tettesek többen voltak: először eltávolították a fedlapot, amire a „gyilkosok 56” feliratot fújták rá, utána majdnem 2 méter mélyen kiásták a sírt. A fémkoporsóba a lábhoz közeli részen egy 30×30 centis lyukat vágtak. A koporsó valószínűleg ekkor telt meg földdel, ami nehezítette a csontok keresését.
Az ugyanabban a temetőben található Munkásmozgalmi Pantheonra vélhetően ugyanebben az időben, vagy a környékén feketével a következő feliratot festették:„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006” A felfestett sor idézet aKárpátia együttes Neveket akarok hallani c. számából. A sírrongálás és a felirat közti kapcsolatot a rendőrség vizsgálta. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elítélték a kegyeletsértést. A rendőrség tízfős nyomozócsoportot hozott létre az ügyben. A nyomozás azonban eredménytelennek bizonyult, 2007. november 29-én a tettes(ek) kilétének megállapítása nélkül zárták le az ügyet.[23] Az eset után Kádár sírjánál térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A Medián és Hankiss Elemér 2007 végén végzett felmérése során a 3. legalkalmasabb államférfinak találtatott Kádár János személye a magyar történelmi alakok közül.
Bogdán Tibor, maszol.ro

Varga Mihály: Magyarország és Románia gazdasági kapcsolatai kiegyensúlyozottak
- Magyarország és Románia gazdasági kapcsolatai kiegyensúlyozottak, az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődtek, a cégek érdeklődnek a befektetési lehetőségek iránt - hangsúlyozta Varga Mihály kedden, Constantin Nita román gazdasági miniszterrel folytatott hivatalos tárgyalása után, ahol szóba került az is, hogy a privatizációs döntés után a magyar állam tulajdonosként is szívesen megjelenne a constantai kikötőben.
A két ország közötti közel 7 milliárd eurós kereskedelmi forgalom is mutatja, hogy a kapcsolat jó és stabil. Ez azon alapul, hogy két szomszédos államról van szó, amelyeknek a történelmi és kulturális kapcsolatai szorosak, területükön egyaránt jelentős kisebbség él, és mindketten uniós tagállamok - tette hozzá Varga Mihály.
Constantin Nita hangsúlyozta: Románia teljes nyitottsággal közeledik Magyarország felé, nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely a jó kapcsolatokat erősíti. "Négyéves szünet után remélhetőleg új kezdetnek vagyunk a tanúi" - mondta a román miniszter.
Varga Mihály a tárgyalásról szólva kiemelte, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokban az átlagosnál nagyobb a kis- és középvállalkozások (kkv) aránya - számuk mintegy tízezerre tehető -, erre alapozva olyan üzleti kezdeményezéseket kívánnak támogatni, amelyek a kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni tudják. Román kollégájával együtt fontosnak tartják azt is, hogy a cégalapítás és -finanszírozás a jövőben rugalmasabb legyen.
A tárgyaláson szó volt a közlekedési kapcsolatok fejlesztéséről is. A román fél felvetette, hogy a gyorsvasút Budapest és Bukarest közötti kiépítése bővíthetné és gyorsabbá tenné a személy- és teherforgalmat, amit mindenképpen meg kívánnak vizsgálni, hiszen Magyarország érdeke is az, hogy ez a fajta közlekedési kapcsolat megerősödjön - mondta Varga Mihály.
A román fél felvetette azt is, hogy jobban ki lehetne használni a constantai kikötő nyújtotta szállítási lehetőségeket, amit a magyar kormány mindenképpen támogatni fog. Varga Mihály hozzátette: a maga részéről azt vetette fel, hogy a privatizációs döntés után a magyar állam akár tulajdonosként is megjelenhessen a constantai kikötőben, amitől román kollégája nem zárkózott el, megvizsgálják ennek lehetőségét.
A tárgyaláson szó volt arról is, hogy Magyarország szívesen megosztja a devizahitelekkel kapcsolatos tapasztalatait Romániával, tájékoztatja az eddig megtett és a tervezett további lépésekről.
Constantin Nita gazdasági miniszter elmondta: a két fél a következő években közösen megvalósítható projektekről folytatott eszmecserét, érintve a közlekedés, közúti és vasúti szállítás valamint a földgáz kérdését is, továbbá szó volt az infokommunikáció, az idegenforgalom és a kkv-k kérdéseiről is. Szóba került az is, hogy albizottságot hoznak létre a gazdasági vegyesbizottságon belül, amelyek a kiemelt területekkel (energiaszektor, infrastruktúra, kkv-k) foglalkoznának - mondta a román miniszter, aki bejelentette, hogy magyar kollégáját meghívta Bukarestbe.
Constantin Nita hangsúlyozta: Románia teljes nyitottsággal közeledik Magyarország felé. "Négyéves szünet után remélhetőleg új kezdetnek vagyunk a tanúi", s remélhetőleg valóra válik a 10 milliárd eurós kereskedelmi forgalom elérésére tett közös célkitűzés.
Budapest, 2014. július 15., kedd (MTI)

Bővítenék a magyar–román kereskedelmi kapcsolatokat
A román piacnak kulcsszerepe van az egyik legfontosabb külgazdasági cél elérésében, abban, hogy minél nagyobb legyen a kis- és középvállalkozások (kkv) aránya az exportban – mondta Szijjártó Péter, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden Budapesten sajtótájékoztatón.
Szijjártó Péter, a Magyar-Román Gazdasági Vegyes Bizottság budapesti, plenáris ülését követően elmondta, meghozták a két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedését segítő döntéseket.
Az államtitkár, aki egyben a gazdasági vegyes bizottság magyar társelnöke, kifejtette: döntöttek a finanszírozás és a határon való átjárhatóság segítéséről.
Constantin Nita román gazdasági miniszter, a bizottság román társelnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy szándékukban áll a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat bővítése, belátható időben szeretnék elérni az évi 10 milliárd euró forgalmat, kiegyensúlyozott kereskedelmi mérleg mellett.
Szijjártó Péter kifejtette: Románia Magyarország számára a második legfontosabb exportpiac Németország után. A két ország közötti kereskedelmi forgalom az elmúlt évben 6,7 milliárd eurót tett ki, az idén az első négy hónapban a forgalom 7 százalékos növekedést ért el. Kiemelte: a két ország eximbankja megállapodott abban, hogy több tízmillió eurós, felülről nyitott hitelkeretet hoznak létre a két ország kis- és középvállalkozásai közös gazdasági tevékenységének segítésére. Így támogatják a határ menti és a harmadik piacon való együttműködést, valamint az export- és importkapcsolatokat is. Szijjártó elmondta: 12 ezer román- magyar vegyesvállalat működik, rájuk is építeni kívánnak a gazdasági kapcsolat erősítésében.
Döntöttek arról is, hogy folytatják a határátkelő-fejlesztési programot, a 2014-2020 közötti hétéves uniós fejlesztési ciklusban igyekeznek 12 új határátkelőt építeni, amivel felére csökkenne a jelenlegi 40-45 kilométeres átlagos távolság a használható határátkelő helyek között. Az ehhez szükséges jogi keretekről megszületett a megállapodás, amelyet július végén a két ország fejlesztési miniszterei Bukarestben írnak majd alá – mondta Szijjártó Péter.
Az államtitkár tájékoztatása szerint az idén megteremtik az első közúti gyorsforgalmi összeköttetést a két ország között azzal, hogy összekapcsolják az M43-as magyar és az A1-es román autópályát, 2017-ig pedig az M4-es magyar és az A3-as román autópályát kötik össze. A vegyes bizottsági ülésen az energiabiztonság kérdése hangsúlyosan szerepelt a napirenden – jelentette ki Szijjártó Péter.
Constantin Nita fontosnak nevezte az energetikai rendszerek összekapcsolását. A gazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy szorosabb együttműködés megteremtésére törekednek a Duna Stratégia megvalósításában, a Konstanca tengeri kikötő hatékonyabb kihasználásában, a vasúti forgalomban, valamint a mezőgazdaság, a turizmus területén.
Hozzátette, a kereskedelmi forgalom bővítésében számítanak a két ország kamaráira, szándék szerint Budapesten is létrehoznának egy román-magyar vegyes kamarát.
Népújság (Marosvásárhely)

Tizenkét új átkelő megépítését tervezik a magyar–román határon
A román piacnak kulcsszerepe van az egyik legfontosabb magyarországi külgazdasági cél elérésében, abban, hogy minél nagyobb legyen a kis- és középvállalkozások aránya az exportban – mondta Szijjártó Péter kedden Budapesten egy sajtótájékoztatón.
A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar–Román Gazdasági Vegyesbizottság budapesti, plenáris ülését követően elmondta, meghozták a két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedését segítő döntéseket. Az államtitkár, aki egyben a gazdasági vegyesbizottság magyar társelnöke, kifejtette: döntöttek a finanszírozás és a határon való átjárhatóság segítéséről.
Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatták az első székely bélyeget
Bemutatták szerdán az első székely bélyeget, amelyen Csíksomlyóhoz kötődő és székely nemzeti motívumok láthatók. A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei.
Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a Székelyudvarhelyért Alapítvány alapító elnöke a budapesti bemutatón.
A Székelyudvarhelyért Alapítvány megbízásából készült emlékívre és levélzáró bélyegre Csíksomlyóhoz kötődő motívumok és székely nemzeti motívumok kerültek Baticz Barnabás grafikusművész tervezésében.
A bélyegen a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobor és a székely címer látható, valamint a Székelyföld felirat szerepel rajta magyarul és rovásírással. A bélyeggel nem lehet postai küldeményt bérmentesíteni, de a kibocsátó úgy véli, bélyeggyűjtők számára értékes filatéliai termék lehet.
Székelyhon.ro

Van egy korábbi is
Bemutatták az első székely bélyeget
Bemutatták szerdán – kiadói szerint – az első székely bélyeget, amelyen Csíksomlyóhoz kötődő, valamint székely nemzeti motívumok láthatók. Ugyanakkor mi már több mint egy hónapja tudjuk, hogy az 1990-es évek legelején Barabás István, a legendás székelykeresztúri Székely Ifjak Fóruma (SZIF) egyik alapítójának bélyege volt a legelső.
„A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a Székelyudvarhelyért Alapítvány alapító elnöke a budapesti bemutatón.
A székelységet fejezi ki
Hozzáfűzte: ez a bélyeg leírja a székelység Istenhez való ragaszkodását, bemutatja az összetartozás legfelemelőbb érzését, mindazt, amelyet Csíksomlyón megtapasztalhatnak a résztvevők.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke elmondta: a bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja az apró dolgokra való figyelést és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.
A Székelyudvarhelyért Alapítvány megbízásából készült emlékívre és levélzáró bélyegre Csíksomlyóhoz kötődő motívumok és székely nemzeti motívumok kerültek Baticz Barnabás grafikusművész tervezésében. A bélyegen a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobor és a székely címer látható, valamint a Székelyföld felirat szerepel rajta magyarul és rovásírással. A bélyeggel nem lehet postai küldeményt bérmentesíteni, de a kibocsátó úgy véli, bélyeggyűjtők számára értékes filatéliai termék lehet. A levélzárót 25 darabos ívben vásárolhatják meg az érdeklődők, és ötezer sorszámozott emlékívet is forgalomba hoznak.
A bélyeget kibocsátó szervezet korábbi közlése szerint, az első székely bélyeg az autonómiatörekvésekre szeretné felhívni a figyelmet. „Azt üzeni, hogy egy ezer éve a Kárpát-medencében élő nemzeti közösség önrendelkezésre vágyik, Székelyföld Európa részeként akar autonómiát, önrendelkezést saját ügyeiben ugyanúgy, mint a dél-tiroliak, a katalánok vagy a Finnországhoz tartozó Aland-szigeteken élő svédek”.
Utolértük az 1990-es évek úttörőit?
Most pedig nézzük, milyen a legelső székely bélyeg (nem merjük azt írni, hogy legeslegelső, mert még sok minden kiderülhet). Amikor június elején felröppent a hír, hogy készül az első székely bélyeg, a székelykeresztúri Székely Ifjak Fórumának (SZIF) egyik alapítója, Barabás István azonnal feltett a Facebook-ra egy képet, amelyen – egy neki címzett levélen – egy, a Székely Posta által kiadott bélyeg található, amit az angol posta a maga alapos módján le is pecsételt.
Barabást nem sikerült elérnünk, hogy megkérdezzük, ki küldhette neki a levelet – aki egyben a bélyeg készítője is lehet –, ám feltételezésünk szerint Borbély Leventéről van szó, aki az Egyesült Királyságban él. Azoknak, akiknek rövid a memóriájuk, vagy még túl fiatalok voltak, elmondjuk, ő az, aki 1990-ben a székely nép önálló nemzetként való megfogalmazásáért szállt síkra. Barabás és Borbély szervezete volt az, amely az első rovásírásos helységnévtáblát kitette, méghozzá Székelykeresztúron – akkor az RMDSZ-es városvezetés azt felháborodottan levette. Ma jutottunk oda, hogy ezt természetesnek vesszük...
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Sipos László-kiállítás nyílt Budapesten
Számvetés, színvetés címmel nyílt meg kedden este Sipos László festőművész kiállítása Budapesten, a Kárpát-Haza Galériában, ahol mintegy 25 festményt és néhány grafikát láthatnak az érdeklődők. Sipos László tárlata a hetedik a sorban a tavaly októberében létrehozott galériában. A kiállítótér létrehozásával a Nemzetstratégiai Kutatóintézet a Kárpát-medence kiemelkedő kortárs magyar képzőművészeti értékeinek bemutatását tűzte ki célul.
Szabadság (Kolozsvár)

Átadták a Karinthy-gyűrűt a Szomszédnéninek
Átadták a Karinthy-gyűrűt: a magyar humoristák elismerésére alapított díjat a Szomszédnéni Produkciós Iroda – Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs – vehette át július 16-án, szerdán Budapesten.
A stand-up műfajt képviselő Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs 2001-ben hozták létre a társulatot Kolozsváron. Tagjai a Dumaszínháznak, valamint ötletgazdái és szervezői az Erdélyi Humorfesztiválnak.
A Szomszédnéni Produkciós Iroda a Kossuth Rádióban hallható Rádiókabaré műsoraiban nyújtott kiemelkedő munkájáért részesült az elismerésben. A 40. alkalommal odaítélt díjat először vehették át külhoni magyar humoristák. A Szomszédnéni Produkciós Iroda két tagjának Jónás István, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója adta át a díjat.
Bálint Ferenc a díjátadón az MTI-nek elmondta: fontos számukra minden elismerés. Noha a humoristák minden este kapnak elismerést a közönségtől nevetésben kifejezve, a Karinthy-gyűrű a legnagyobb szakmai díj, és jó érzés, hogy munkásságukért a kollegák is értékelik őket.
Tóth Szabolcs is arról beszélt, hogy milyen fontos számukra a Karinthy-díj, hiszen minden humorista előtt ott van ez a cél is Magyarországon, ha szakmai elismerésre vágyik. Mint fogalmazott: a díj olyan, mint egy államvizsga, azt jelenti, hogy helye van a humoristák között, továbbra is dolgoznia kell, de ezután könnyebben ír majd, mert elismerték munkásságát.
MTI, Krónika (Kolozsvár)

Mandátuma felénél visszahívták a kolozsvári magyar főkonzult
Négyéves mandátuma felénél visszahívták Budapestre Magyarország kolozsvári főkonzulját. Magdó Jánost várhatóan Mile Lajos, a Lehet Más a Politika (LMP) volt országgyűlési képviselője váltja a tisztségben – írta a Krónika.
A jelenlegi főkonzul augusztus végén, a Kolozsvári Magyar Napok idei kiadása után hagyja el állomáshelyét, és új megbízatást kap a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. A Közép-Európával foglalkozó főosztályt vezeti majd a budapesti tárcánál – mondta el a napilapnak.
Mile Lajos 1958-ban született Debrecenben. Részt vett a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fidesz megalapításában is, emellett alapító tagja az LMP-nek. Második képviselői mandátumát 2010-ben szerezte az LMP országos listáján, többek között az Országgyűlés nemzetiösszetartozás-bizottsága autonómia-albizottságában tevékenykedett.
maszol/kronika.ro

Pitypang
„Azt jelenti, nevess most, sírj később” – magyarázta Kevin-Prince Boateng, a ghánai apától és német anyától származó focista, Ghána válogatottjának játékosa a testén levő egyik tetoválás mély jelképiségét. A bőrbe tűzött kép egy nevető meg egy síró jokert ábrázol, nem teljesen világos tehát, hol itt a kronológia s annak mondanivalója, hiszen egyszerre vannak ott, ahol.
Ez a mély mívű marhaság jutott eszembe most, midőn Szász Jenő és Fekete György kijelentéseit olvasom, akik azért nyilatkoztak meg, mert Budapesten bemutatták az első székely bélyeget. „A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne” – mondta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, és ilyenkor visítana fel az ember, hogy ugyan mire is kap ez az ember nem is pénzt (az a legkevesebb), hanem egyáltalán bizalmat, s hogy valóban és komolyan úgy látja-e a magyar kormány, hogy ez az úr fogja kihúzni a nemzetet a stratégiából.
„A bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja a kicsi dolgokra való figyelmet, a precizitást és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.” Ezt a másik maharadzsa szólta ki az ő száján, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, és most már valóban sötétség borítja a földet.
Tévedés ne essék: megszoktam, hogy ostoba emberek vannak a világon. Tovább megyek, hiszen még azt is belátom, nélkülük az okosság unalma öntene el mindent. De talán mégiscsak el lehetne várni, hogy bizonyos helyzetekben és pozíciókban az emberek ne beszéljenek zöldségeket. Egy bélyeggel küzdeni az autonómiáért, s méghozzá egy nemzetslamasztikai sóhivatal élén és annak első konkrét tevékenysége gyanánt – nos, mindezt aránytalannak és nevetségesnek érzem. A kis dolgok jelentőségének feketei magyarázata pedig a nyíló pitypang direktíváját meghazudtoló erővel ingerli a rekeszizmot.
Talán mindenkinek jobb lett volna, ha Szász Jenő és Fekete György is a focipályán keresi a betevőt, nem ott, ahol jól meg is találják. Késő bánat.
Demény Péter, maszol.ro

A marosvásárhelyiek Székely Múzeuma
A Baross Gábor – mai Horea – utca 24. szám alatti épületben helyezték el a múzeum természetrajzi részlegét. Az épület a Székelyföldi Iparmúzeum számára készült 1890 és 1893 között, Kiss István budapesti műépítész tervei alapján, Sófalvi József, majd Soós Pál marosvásárhelyi építőmester vezetésével. Az olasz reneszánsz stílusban emelt neoklasszikus épület bizonyos görög építészeti elemeket is tartalmaz. Oromzatát Róna József szoborcsoportja díszíti. Az ő munkája a főhomlokzat két női alakja is. A múzeum kertjében lapidárium, vagyis kőtár áll, mely a környék és főleg Maroskeresztúr római leleteit mutatja be.
Ezen a héten ezt az épületet ismertetjük lapunk olvasóinak.
Vásárhely első múzeuma
A marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum építésére az 1875-ös tűzvészt követő építkezési hullám kontextusában került sor, a jelenséget meghatározó historizáló illetve eklektikus irányelveket követve.
Az épület stílusa ellentétben állt a korabeli divattal, nem csoda hát, hogy nincs még egy ilyen épület Marosvásárhelyen. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a legkiválóbb szakemberek dolgoztak rajta. Itt működött a város első múzeuma és egyben Erdély első iparmúzeuma.
Karácsony István művészettörténész szerint méltatlanul mellőzik a jelenleg a Természetrajzi Múzeumnak helyet adó épületet.
A kezdetek kezdete
A nemzeti értékek népszerűsítése érdekében az Osztrák-Magyar Monarchia a tizenkilencedik században kidolgozott egy nagyszabású programot, amelynek keretében aztán számos iparművészeti múzeumot alapítottak. Köztük a marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeumot is.
Annak előtte egy múzeum sem volt a városban, csak néhány kollekció létezett. Iparművészeti múzeum pedig nem volt egész Erdélyben.
Hogy miért épp Marosvásárhelyre esett a választás? Erre a kérdésre A város meséi című könyv szerzője találja meg a választ.
Ez elsősorban a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet lobbitevékenységének köszönhető, amelynek hatására 1889-ben látogatást tett a városba az ipari és pénzügyminiszter, és bejelentette, hogy akkoriban igencsak jelentősnek számító ezerhatszáz koronával támogatja a múzeumalapítást, de a helyi adományokból is jelentősen segített kezdeményezés 1890-ben eljut a kivitelezés fázisába.
Az apátplébános érdemei
Ahogyan azt a Marosvásárhelyi útikalauz szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád is említik, a Székelyföldi Iparmúzeumot a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet létesítette. Nagy érdemei voltak Kovács Ferenc apátplébánosnak, aki 1888-ban felvetette a múzeumalapítás gondolatát. A múzeum építését az Iparmúzeumi Bizottság irányította, melyben jelentős szerepe volt Szabó Istvánnak, a Marosvásárhelyi Kereskedelmi- és Iparkamara elnökének. A múzeumi tárgyak összegyűjtésében és azok elrendezésében Hajós János, Nagy Gábor és Róth Karoly vett részt.
Az épület helyiségei T-hez közelítő alaprajzra rendeződnek
A Baros Gábor utca sorházas északi frontvonalát megszakítva, épületünk négyzetes telkének központi részén helyezkedik el, néhány méteres szabad területet hagyva a homlokzatok közvetlen szomszédságában. Helyiségei egy specifikus, T-hez közelítő alaprajzra rendeződnek, mely kiosztás a tulajdonképpeni múzeum négyzetes tömbjének kisebb, ugyancsak T alakú épületrésszel való északi bővítéséből alakult ki. A földszinti előcsarnokot, valamint az emeleti nagytermet is magába foglaló központi traktus kétszintes, a kiállítóhelyiségek soraiból alkotott mellékkorpuszok ezzel szemben egyetlen szintre szorítkoznak.
A belső térrendezést jól visszaadó öttengelyes főhomlokzat központi zónájában a kétszintes helyiségsort lezáró falsík enyhe rizalitja ugrik ki és magaslik az oldalhelyiségek alacsonyabb zárófalai fölé. A középtömb rusztikázott vakolatdíszű földszinti felületét a főbejárat és az ezt közrefogó két ablak félköríves nyílása töri át. Tengelyükben a nagyterem három, pilaszterektől határolt emeleti ablaka helyezkedik el.
A múzeum díszei
Ahogyan arra az Adatbankban is utalnak, ez utóbbi, ugyancsak félköríves kiképzésű nyílások golyvázott könyöklőpárkánya alatt az ablakkötények beugró felületeit három-három bábsorkorlát takarja. A palmettadíszes zárókőszerű alakzattal tagolt ablakzáradékok felett rozettapárok valamint igényes kivitelű fesztonok finom formájú fűzérfrízei töltik ki a falmezőt. Folytonosságukat a pilaszterek korinthoszi fejezetei szakítják meg.
Abakuszvonalukon a korinthoszi oszloprendnek megfelelő oszloppárkány lépcsőzetes architráv-utánzata vonul végig. Ezt a fríz szabadon hagyott sávja követi, mely felett egy denticulás, gyámkőfrízes koronázópárkány zárja le a falsíkot.
A szakemberek véleménye szerint a rizalit záróelemeként megalkotott háromszöges timpanon az emeleti plasztikát nagyban meghatározó görög oszloprend architektúrájának újabb tartozéka. Fogsorfrízzel szegélyezett orommezejét Róna József cinköntésű szoborcsoportja tölti ki.
Hasonló kivitelűek az oldalhelyiségek utca felőli zárófalait gazdagító, orsót tartó női alakos szobordíszek. Foglalatukat aediculává fejlesztett gyámkődíszes, valamint timpanonban végződő fülkepár formájában oldotta meg az épület tervezője.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ, Erdély.ma

Kálvin a mentális határon
A reformációt nem Kálvin indította el, Luther német reformációja nélkül Kálvin el sem képzelhető. Ugyanakkor Luther reformációja Kálvin nélkül történelmi mellékesemény maradt volna. Kálvin János születésének 505. évfordulóján Sepsiszentgyörgyön szobrot állítottak a 7. Magyar Református Világtalálkozó eseménysorozata keretében.
Bő egy évvel ezelőtt, 2013 márciusában fogalmazódott meg a Kálvin-szobor felállításának ötlete, április 15-én pedig Bocskay Vince szovátai szobrász már meg is kapta a felkérést a mű elkészítésére. Kálvin János születésének 505 éves évfordulója Incze Sándor nyugalmazott református esperest, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnökét ihlette meg, elképzeléséhez pedig csatlakozott Keresztes László nyugalmazott tanár, az alapítvány titkára is. „Március végén már Antal Árpád polgármester irodájában ültünk – idézte fel Keresztes László –, és értesültünk nagy örömmel, miszerint elképzelésünk találkozik a városvezetés azon tervével, hogy szobrok révén adjanak plusz egyéniséget Sepsiszentgyörgy köztereinek. A városi és megyei önkormányzat mellett rövidesen az Erdélyi Református Egyházkerület támogatását is magunk mögött tudtuk.”
Hogy az alkotó kiválasztását nem előzte meg pályázati kiírás, csak részben magyarázható az időszűkével. „Miután az iskolaalapító Mikó Imre szobrával mindannyian nagyon elégedettek voltunk, s Bocskay Vince a legendás iskolaigazgatónkról, Csutak Vilmosról készült szobor tervét elbíráló bizottságnak is tagja volt, egyértelmű volt, hogy őt kérjük fel Kálvin alakjának megformálására” – hangzott Keresztes László indoklása.
Ott áll, másként nem tehet
A szovátai képzőművész örömmel fogadta a felkérést, még akkor is, ha hithű katolikus létére a nagy reformátor alakjának megörökítésére kérték fel. A többek között Márton Áron püspök egész alakos kolozsvári szobra, a csíkszépvízi Szent László-szobor, vagy a Mikes Kelemen zágoni portrészobra révén megérdemelt hírnévre szert tevő művész Szász Tibor sófalvi református lelkész segítségével igyekezett „felfedezni” magának Kálvint. „Természetesen bennem is élt egyfajta kép róla többek között Sütő András Csillag a máglyán című drámája alapján, de a dokumentálódás sok tekintetben árnyalta ezt a képet. Például abban, hogy milyen szerepet játszott Kálvin Szervét Mihály halálos ítéletének meghozatalában – mondta. – Rengeteg Kálvin-ábrázolás megtekintése után egyre inkább kezdett érdekelni a feladat, két hónap alatt el is készítettem a szobor makettjét.”
Miután sem az elöljárókból álló, sem pedig a szakemberi bizottság – tagjai között Vinczeffy László festővel, Jánó Mihály művészettörténésszel és Damokos Csaba képzőművésszel – nem fogalmazott meg kifogásokat a szobortervvel kapcsolatban, következhettek a megvalósítás fázisai. November elején elkészült a fémszerkezet, amelyre december 31-én a művész felrakta az első adagot a másfél tonnás agyagrétegből. „Kicsit babonából, hogy elmondhassam: még abban az évben elkezdtem az érdemi munkát” – tette hozzá Bocskay Vince némi öniróniával.
A hasonló léptékű munkák többnyire 9-10 hónapot vesznek igénybe, de Kálvin július 10-i születésnapja, illetve az aktusnak a Református Világtalálkozó eseménysorozatába való beillesztése alaposan felgyorsította a ritmust. Így négy és fél hónap múltán már Sánta Csaba szovátai szobrász-bronzöntő műhelyében volt a szobor, július 8-án pedig Csíkszeredába „utazott”, ahol a Dóczi András szobrász-kőfaragó által faragott andezit talapzaton kereste meg a helyét. Egy nappal később a sepsiszentgyörgyi Kálvin-téren állították fel, hogy aztán július 10-én délben több mint kétezer ember jelenlétében adják át az örökkévalóságnak.
Bocskay Vince 2,4 méter magas Kálvin-szobra kevésbé szokványos módon ábrázolja a nagy reformátort. „Először is levettem a fejéről a klasszikus beretet, szerintem fejfedő nélkül jobban érvényesül a koponyaforma. Úgy ítéltem meg, hogy az ugyancsak klasszikus, könyvvel a kezében ábrázolás túlságosan életképszerű, a munkát, a következetességet, az egyéniséget, erőt csupán a kezekkel próbáltam kifejezni. Fontosnak tartottam, hogy stabil térfoglalást sugalljon az „itt állok, másként nem tehetek” lutheri értelmezésében. A szobor méretét ugyanakkor mindig a tér hordozza: egyaránt fontos, nehogy kinője a teret, de azt az érzést se keltse, hogy bele kell nőnie a térbe” – igyekezte jellemezni alkotását a szobrász.
A mintegy 30 ezer euróba kerülő – magánemberek áldozatvállalásának is köszönhető –, immár 23. kültéri Bocskay-alkotás a kevés Kálvin-szobrok egyike a világon. Közülük a legismertebbek a genfi ülő Kálvin, a budapesti Kálvin-téri szobor, a franciaországi dombormű, illetve a soproni mellszobor.
Láthatóvá lenni
A szoboravatáshoz méltó szervezeti keretet nyújtott a 7. Magyar Református Világtalálkozó rendezvénysorozatának háromszéki záró szakasza. Az idei világtalálkozó – amelynek jelmondata: „Legyenek láthatóvá tetteid!” – rendhagyó módon fél éven át tartó rendezvények összessége volt. Május elsején a felvidéki Czeglédi Péter Napokkal indult, a biharkeresztesi Művészeti fesztivállal, majd a délvidéki Bácskossuthfalván rendezett Kálvin-konferenciával folytatódott, május 24-én pedig Debrecenben rendezték a több ezer embert megmozgató egységfesztivált.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is a 90. zsoltár idézésével nyitott Sepsiszentgyörgyön: „Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon.” Beszédében felidézte azokat az időket, amikor politikai rendszerek falakat húztak az egyházi közösség tagjai közé, amikor gyanakvás, meghurcoltatás járt a hit felvállalásáért. „Ma, amikor hálát adunk azért, hogy ennek az időszaknak vége van, feltesszük a kérdést: miért kell nekünk együvé tartoznunk? A reformáció adta meg a lehetőséget, hogy az egy nyelvet beszélők anyanyelvükön hallgassák Isten igéjét, és az anyanyelvért folytatott küzdelem hozta el, hogy a világ magyar reformátusai ma már nem választhatók el egymástól” – hangsúlyozta.
Őrhelyek és őrzők
Székelyföld egyik legfontosabb őrhelyének titulálta Kató Béla a sepsiszentgyörgyi vártemplomot, illetve az annak árnyékában fekvő Kálvin-teret, a szoboravató ünnepség helyszínét. A székelyeket határőr-katona népként ismeri a világ, akik Magyarországot, egyben a nyugati kereszténység mellett hitet tett Európa határait védték. De Genf is őrhely volt, egyik őrének pedig Kálvin János számított, aki a leghitelesebben hirdette Isten igéjét, és aki – bár keveset tudott a magyarokról – útmutatása révén mégis jelen volt a reformátusok közel öt évszázados tanításában. „Kálvin János bronzszobra beáll a sepsiszentgyörgyi református vártemplomának védői közé, akik évszázadokon keresztül kiegyenesített kaszával és a hit fegyverével védték ezt a helyet. Ez a szobor ettől kezdve a nyugati keresztyénség határköve is, jelzi, hogy a székelyföldi református közösség az európai protestantizmus erős bástyája” – fogalmazott a püspök.
Kálvin János az a nem magyar híresség, akiről a legtöbb utcát nevezték el Magyarországon, tudhattuk meg a rendezvény díszvendégétől, Balog Zoltán lelkipásztortól, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjétől. „Ez a szobor is olyan kövön áll, amelynek négy sarka van, amelyek a magyarság számára a hitet, a kultúrát, a közösséget és a nemzetet szimbolizálják, de ez a négy fogalom határozza meg a magyarság helyét Európában.” Az ő olvasatában a szobor arca azt mutatja, szembe kell nézni az élet nehézségeivel, a kéz pedig azt jelöli, hogy dolgunk, tennivalónk van a világban.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint Székelyföld a nyugati kereszténységnek köszönhetően volt képes megőrizni önazonosságát. Az elöljáró kiemelte: nemcsak a keleti és nyugati vallások határa a térség, hanem azon mentális választóvonal közelében is fekszik, amely Brassónál húzódik, és amely a székelyeket megvédte a beolvasztástól. Székelyföld lakóinak szembe kell szállniuk félelmeikkel, kitartással és hittel kell végigmenniük az úton, az egyházakkal partnerségben el kell érni az önrendelkezést, és azt, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon a régióban.
Csinta Samu, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Közös felelősség az emlékezés
Az erdélyi falurombolások, az erdélyi magyar közösség megsemmisítését célzó kommunista elnyomás volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet szerda délután az Európai Parlamentben szervezett Winkler Gyula EP- képviselő abból az alkalomból, hogy ismét Strasbourgba érkezett Okos Márton közíró, aki negyed évszázaddal ezelőtt egy társával együtt európai gyalogtúrára indult, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az erdélyi áldatlan állapotokra. Most a kerek évfordulón ugyanazt az útvonalat járta végig Okos Márton, ezért utazott Strasbourgba.
"Negyed évszázada, hogy a demokrácia útjára lépett Románia, de soha nem szabad elfelednünk, hogy 1989 előtt mekkora nyomásnak volt kitéve közösségünk. Meg akartak fosztani múltunktól és jövőnktől egyaránt, a kommunista hatalom megsemmisítette volna falvainkat, és megfosztott volna kulturális identitásunktól. Strasbourg egyik fontos állomása volt Okos Mártonék útjának, amelyen az erdélyi magyarság nehéz helyzetére hívták fel Európa figyelmét" – fogalmazott Winkler Gyula, kiemelve, hogy a két fiatal kezdeményezése annak idején bátor tett volt. "Az 1989 után születettek nem tudhatják, nem érthetik, hogy milyen is volt a kommunista elnyomás, közös felelősségünk, hogy a fiatal generációnak elmondjuk, mit jelentett erdélyi magyarnak lenni a rendszerváltás előtt" – hangsúlyozta az emlékezés fontosságát az EP- képviselő.
Okos Márton felidézte huszonöt évvel ezelőtti útjukat, elmondta, hogy azzal a céllal indultak el, hogy Európa figyelmét felhívják, mekkora veszélyben volt az erdélyi magyar közösség. Az út során támogatókra találtak, barátságokat is kötöttek, beszámolója szerint a strasbourgi jelenlétükhöz is kötődik az, hogy akkori támogatóik egy évvel később, 1990- ben kezdeményezték a Francia-Magyar Egyesület létrehozását. A közíró beszédében arra is kitért, hogy ma már Közép-Kelet-Európa és a Kárpát-medence is az Egyesült Európa része, huszonöt évvel korábban útjuknak egyik komoly kihívása volt a szükséges vízumok beszerzése. Ma már úgy utazott Budapesttől Strasbourgig, hogy közben nem kellett útlevelet használnia.
A kerekasztal-beszélgetésen Kárpát-medencei magyar EP-képviselők is részt vettek, köztük Csáky Pál, a felvidéki MKP EP-képviselője és Deli Andor vajdasági magyar képviselő, aki hozzászólásában kitért arra is, hogy szorosabbra kell fűzni a szálakat a Kárpát-medencei magyar közösségek között. Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője a civil kezdeményezések erejét méltatta, amelyek nagy fontossággal bírtak régen és ma egyaránt.
A beszélgetést követően a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el a strasbourgi Petőfi- emlékműnél, amelyet 1994-ben állított a Francia-Magyar Egyesület.
Okos Márton és Juhos Gábor egy, a francia forradalom, valamint az Emberi Jogok Nyilatkozatának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett párizsi konferencián szeretett volna részt venni 1989-ben. Tíz hét alatt 1680 kilométert tettek meg gyalogosan, az út során Strasbourgban felszólalási lehetőséget kaptak az Európa Tanács Ifjúsági Tanácsának plenáris ülésén, ahol felolvastak egy kiáltványt, arra kérve a jelenlevőket, támogassák az elnyomott erdélyi magyarságot, tegyenek a falurombolások ellen. A párizsi konferencián végül nem szólalhattak fel, de kezdeményezésük elérte célját, hiszen közbeszéd témájává vált a gyalogtúra, hosszú hetekig cikkezett róluk a nyugati sajtó, így az európai közvélemény tudomást szerzett az Erdélyben uralkodó embertelen viszonyokról. Huszonöt évvel ezelőtt Budapestről indultak, most Okos Gábor szimbolikus módon Kolozsvárról kezdte útját, amelynek utolsó állomása Strasbourg, ahol Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője várta a közírót.
Népújság (Marosvásárhely)

Cseh Tibor öröksége
Emlékkönyvtárt avatnak Csernátonban
Holnap kettős ünnepet tartanak a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban: testvérintézménye, a Csernátoni Népfőiskola épületében 17 órakor megnyitják néhai Cseh Tibor Amerikából hazaküldött könyvtárát, ugyanakkor bemutatják a dr. Ludányi András által írásaiból szerkesztett Csernátontól a Reménység taváig című könyvét.
Cseh Tibor 1925. február 27-én született Alsócsernátonban, hatéves korában dr. vitéz Cseh Endre gyámsága alá került Budapestre, ott élt 1948-ig, amikor diákmozgalmi működése miatt az ÁVO körözést adott ki ellene. Útja előbb Ausztráliába, majd Brazíliába vezetett, itt ismerkedett meg Gábor Annával, későbbi feleségével, akivel életüket annak szentelték, hogy az emigrációban élő magyarok és azok leszármazottai megőrizzék anyanyelvüket. Nem hiába emlegetik őt a magyarság nagy öregjének, hiszen nemzedékek nőttek fel a tanításán. Nevéhez kapcsolódik a cserkészmozgalom megszervezése is, számos egyesület tagja, folyóirat szerkesztője, a magyar irodalom egyik főpártolója. Tucatnyi költőt, írót utaztatott ki a történelmi Magyarország területéről Amerikába. Munkája elismeréséül számos díjban, kitüntetésben részesült.
Cseh Tibor 55 évet élt az óceánon túl, de Erdélyhez, s azon belül szülőfalujához mindig hű maradt, amit mi sem igazol jobban, minthogy végakaratához híven hamvait hazaszállíttatta, és 2005 óta a csernátoni temető őrzi. Felesége, Cseh Gábor Anna szintén utolsó kérésének tett eleget akkor, mikor könyvtárának jelentős részét hazaküldte Csernátonba, átadva annak további gondozását a Haszmann Pál Közművelődési Egyesületnek. Ezzel a gesztussal Cseh Tibor végképpen hazatért a szülőfaluba, halálában is segítve annak közösségét, világot járt könyvtára immár mindenki számára hasznosíthatóvá válik.
(dimény) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

125 éve született Nyirő József
Százhuszonöt éve, 1889. július 18-án született Nyirő József, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legnépszerűbb szerzője.
Az Udvarhely megyei Székelyzsomborban látta meg a napvilágot, ahol édesapja a helyi elemi iskola igazgató- tanítója volt – olvashatjuk az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portrésorozatában. A gyulafehérvári papnevelő intézetben tanult, majd a bécsi egyetemen teológiai doktori oklevelet szerzett, 1912-ben pappá szentelték. Ezt követően Nagyszebenben, majd Besztercén hittant tanított, lapokat szerkesztett, 1915-ben a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben kilépett az egyházi rendből, megnősült és Kide molnárjaként dolgozott tovább.
1920-tól, miután Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord Idők című irodalmi lap pályázatának első díját, írásból élt. 1923-ban többekkel együtt megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, és részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat létrehozásában is.
Első novelláskötete, az 1924-ben megjelent és országos sikert arató Jézusfaragó ember elbeszéléseiben tragikus emberi sorsokat ábrázolt mély együttérzéssel. 1926-os Havasok könyve című kötetéből készítette el 1941- ben Szőts István az Emberek a havason című filmjét, amely a velencei filmfesztiválon díjat kapott. Nyirő 1931 és 1933 között alsórákosi kisbirtokán gazdálkodott. Ekkoriban jelent meg Tamási Áron Ábel a rengetegben című műve, ennek sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóságának és leleményességének képviselője, mint Tamási Ábele.
1933-tól Székelyudvarhelyen élt, majd Kolozsvárott a Keleti Újság felelős szerkesztője lett. Ebben az időszakban jelent meg a balladák tragikus világát idéző Kopjafák című novelláskötete, a Júlia szép leány című színműve és a Madéfalvi veszedelem című történelmi regénye. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki, 1941-ben – miután az 1940. augusztusi második bécsi döntés Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak – Nyirő behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött.
1942 és 1944 között a jobboldali Magyar Erő című lapot szerkesztette, 1944-ben és 1945-ben a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagja volt. 1944 őszétől részt vett a soproni nyilas parlament tevékenységében, 1945 márciusában Németországba menekült. Az akkori magyar hatóságok 1947-ben eredménytelenül kérték ki mint háborús bűnöst a szövetséges hatalmaktól. 1950-től Spanyolországban, a Madrid melletti Escorialban élt, emigrációjában írta meg az Íme, az emberek és A zöld csillag című regényét, a Mi az igazság Erdély esetében című tanulmányt. Madridban hunyt el 1953. október 16-án. 2002 decemberében a "székelységhez hű írói munkásságát" posztumusz Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
Nyirő elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig az író- publicista Szabó Dezső hatása. Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, ehhez – ahogy Pomogáts Béla írta róla – "természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait".
A politikai tevékenysége miatt ellentmondásos megítélésű író hamvai hazahozatalának gondolata 2004-ben vetődött fel először, amikor a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában felavatták első köztéri szobrát, de az elképzelések meghiúsultak. A 2012 pünkösdjére tervezett újratemetés, amely politikai feszültség forrása lett Magyarország és Románia között, végül elmaradt, Székelyudvarhelyen csak megemlékezést rendeztek.
Népújság (Marosvásárhely)

Lemhény nyerte a Székely Vágtát
Zsigmond János Timpex Amata nevű lovával, Lemhény képviseletében nyerte a 2014-es Székely Vágtát. A budapesti Nemzeti Vágtán tehát Lemhény mellett Gyergyószentmiklós és Szotyor is indulhat, valamint szervező településként Sepsiszentgyörgy is.
Július 20-án, vasárnap délután megtelt nézővel az Óriáspince-tető, a döntőbe jutott négy település szurkolói lelkesen támogatták kedvencüket. A döntő ünnepélyes megnyitóján Miholcsa József alezredes, a Székely Vágta megbízott főkapitánya Székely Tibor, a Nemzeti Vágta főkapitánya nevében is köszöntötte a versenyzőket és az egybegyűlteket: „Ismét nagyszerű futamokat, kiváló versenyzőket láttunk. Minden évben elmondom, hogy először érkezők is hallják: A hagyományt nem ápolni kell, nem beteg az, hanem megújítva megőrizni. Ma itt közösen méltán mondhatjuk el, hogy reményeink szerint a négy éve született új lovas hagyomány folytatódik itt Székelyföldön, nemcsak egy versenyre kulturális programokra, de egy igazi ünnepre hívva évről-évre mindannyiunkat. Az igazi ünnep sajátja, hogy egységre hív, s túlárad benne a szeretet. Ha körbenézek s ezrek mosolygó, örömteli arcát látom, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a mai Vágta igazi ünnep,mindannyiunk közös ünnepe. Köszönet mindazoknak, akik az elmúlt hónapokban alázatos munkával mindent megtettek azért, hogy a Nemzeti Vágta negyedszerre is otthonra leljen itt az Óriáspince-tetőn” – hangzott az üzenet.
A Székely Vágta döntője rendkívül izgalmasnak ígérkezett, hiszen a rajthoz álló lovak mind nagyon erősek voltak. Lovasaik határozottan sarkallták indulásra patásaikat, a döntő futam jól indult, a lovasok szoros küzdelemben tették meg az első kört. Az elején László Pál és Darius (Gyergyószentmiklós), valamint Mokán János és Vendel küzdöttek az első helyért, viszont szorosan mögöttük galoppozott Bódi Albert és Narkó (Kézdivásárhely). Másodpercek alatt változott a helyzet, a második kör végén már Zsigmond János és Timpex Amata (Lemhény), valamint László Pál és Darius (Gyergyószentmiklós) haladtak fej-fej mellett. A véghajrában Lemhény lovasa immár több lóhosszal győzedelmeskedett, ezzel megnyerve a negyedik Székely Vágtát.
A tiszteletkör után rögtön a díjátadó ünnepség következett. A harmadik díjasnak járó serleget és az 1000 lejes pénzjutalmat Sztakics Éva Judit, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, a Székely Vágta főszervezője és Szabó Zsolt, Hatvan város polgármestere, fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár adták át. A második helyezettnek Sógor Csaba, EP-képviselő egy kétszemélyes brüsszeli tanulmányi utat adományozott. A lovasnak járó második díjat átadta Mondok József, a Nemzeti Vágta társelnöke és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, egy serleget és az 1500 lejes pénzjutalmat. Az első helyezett egy feliratozott Herendi porcelánmanufaktúrát vehetett át különdíjként a KDNP Veszprém megyei választmánya ajándékaként Márton Szabolcs, herendi KDNP elnöktől. A győztesnek járt a Szabó István hagyományőrző fegyverkovács által készített 1861 M. gyalogostiszti vándorszablya is, amelyet maga a mester adott át, valamint a győztes serleg és a 2000 lejes pénzjutalom, amelyet Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Lázár Vilmos, a Nemzeti Vágta elnöke adott át.
Az Aranyparipa-díjat Fantom (Tusnádfürdő), Timpex Amata, a győztes ló (Lemhény), Léva (Bélafalva) és Márion (Kászon) kapta. A díjat Sztakics Éva Judit főszervező és Demeter János társszervező, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója adta át.
Közlemény, Erdély.ma

Bekeményítettek a románok: háborús bűnös volt az erdélyi arisztokrata?
Hosszas pereskedés után visszaszerezték a román államtól egykori erdeiket a Bánffyak, ám most – mondván, egyik felmenőjük háborús bűnös volt – vissza akarják venni tőlük.
Újraállamosítás céljából perújrafelvételt kér a Maros megyei földosztó bizottság, mely ismét rátenné kezét a Bánffyaknak nemrég visszajuttatott erdőterületre, arra hivatkozva, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös volt – írja a www.szekelyhon.ro. Vasile Liviu Oprea Maros megyei alprefektus szerint a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács archívumából olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek szerint Bánffy Dániel vagyonát nem államosították, hanem az 1952-ben kimondott állítólagos háborús bűnössége miatt elkobozták, őt magát pedig nyolcéves kényszermunkára ítélték.
A Nagyenyeden született földbirtokos és politikus 1940-ben az Erdélyi Párt elnökeként került be a magyar képviselőházba. Két hónap múlva Teleki Pál kormányfő felkérésére Budapestre költözött, és földművelési miniszter lett, majd az egymást követő kormányokban 1944. március 22-éig töltötte be a tisztséget.
„Aljas rágalom, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös lett volna. Börtönben ült, mert nem akart együttműködni a nyilasokkal meg a nácikkal” – jelentette ki nagyanyja testvéréről Bethlen Anikó. Bánffy már csak azért sem lehetett háborús bűnös, mert szem előtt tartva az erdélyi érdekeket, 1944 szeptemberében fegyverszünetet követelt. Ezért a nyilasok halálra ítélték, és mindössze nyilas álruhába öltözött barátainak köszönhetően tudott kiszabadulni a budapesti Margit körúti fogházból.
Ha a bíróság elfogadja a megyei földosztó bizottság kérését, az ügyet továbbá bonyolíthatja az a tény is, hogy a három Bánffy-örökös már eladta a több mint kilencezer hektárnyi erdőt. „Jó kezekben van, egy árvaház vette meg. Muszáj volt eladni, mert a számos visszaigénylési pert valamiből ki kell fizetni” – indokolta a család döntését Bethlen Anikó.
A grófnő szerint felháborító, hogy nagyanyja testvérét a nácik utálták, a nyilasok halálra ítélték, a kommunisták kisemmizték, a jelenlegi hatalom pedig mindegyre rágalmazza. Szerinte ennek is tudható be, hogy a család – és általában a magyar nemesek leszármazottjai – mindmáig alig kaptak vissza valamit egykori vagyonukból a román államtól. Ami vissza is került a nevükre, azt nagyrészt bírósági ítéletek révén szerezték vissza.
A Bánffyaknak és Bethleneknek jelenleg is számos pere folyik az ország különböző bíróságain. „Olyan erdőkért is pereskedünk, amelyeket végleges és megfellebbezhetetlen ítéletek által már rég vissza kellett volna szolgáltatniuk” – panaszkodott a grófnő. Bánffy Dániel nevéhez nem csupán a Maros menti erdők fűződnek. Ő volt, aki bővítette a család fugadi kastélyát, Maroshévízen pedig nyaralót építtetett a tágabb család számára.
Szőnyi Szilárd
valasz.hu, Erdély.ma

Zenei emlék Kőrispataknak
Állandó kiállítást nyitottak meg és könyvbemutatóval színesítették a szervezők a Kőrispatakon immár kilencedik alkalommal megszervezett Szalmakalap fesztivál programját. A szombati, egész napos rendezvényre Marosvásárhelyről és Magyarországról is érkeztek részvevők.
Kőrispatak a múlt században a szalmafonásról és a népzenéről híresült el, ezekre tették a fő hangsúlyt a 9. Szalmakalap fesztivál során – mutatott rá a szervezők részéről Szőcs László, Etéd község polgármestere. A Szalmakalap-készítők Hagyományőrző Egyesülete, Etéd Község Polgármesteri Hivatala és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által megszervezett szombati rendezvény a helység központjában, a Szalmakalap-múzeum közelében zajlott, a múzeum udvarán kiállítást nyitottak az egykori kőrispataki népi zenekar emlékére: éppen hetven éve annak, hogy Lajtha László népzenekutató felfedezte őket, és Budapesten hanglemezfelvételt készített muzsikájukról. A kiállítás anyagát korabeli dokumentumok, fényképek és eredeti hanglemezfelvételek képezik, amelyeket Pávai István székelykeresztúri származású népzenekutató segítségével állítottak össze – ismertette a Szőcs László, hozzáfűzve, az állandó tárlatot valószínűleg a helyi kultúrotthonba helyezik majd át.
Helyi születésű lelkész könyvét mutatták be
A fesztivált megelőzően péntek este nótaestet tartottak a helyi kultúrotthonban, majd szombat reggel az erdőszentgyörgyi huszárok és a parajdi fúvószenekar muzsikával ébresztette a kőrispatakiakat. A délelőtt tizenegy órai ünnepi istentiszteleten, amelyen a református és unitárius egyház képviselői is jelen voltak, bemutatták Demeter Sándor Loránd kőrispataki születésű unitárius lelkész Legyen világosság című prédikációkat, elmélkedéseket és verseket tartalmazó kötetét. A szertartást követően megkoszorúzták az első és második világháborús emlékművet, az ünnepségen koszorút helyezett el többek közt egy marosvásárhelyi csapat is, akiket kimondottan ez a mozzanat vonzott a rendezvényre – tájékoztatott a szervező.
Ezt követően az 1944-es hanglemezfelvételeket készített kőrispataki zenekar tiszteletére emléktáblát avattak, majd Sármási Bocskai János, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa Varázslatos Kis-Küküllő mente című könyvét mutatták be. Délután két órától a kulturális műsorokat láthattak-hallhattak a részvevők: a néptáncprodukciókon és népdalokon kívül kabaréjeleneteket, illetve modern táncelőadást is figyelemmel lehetett kísérni. Négy órakor különféle vetélkedők, ügyességi játékok kezdődtek, majd este a Jászmagyarok együttes koncertjére és hajnalig tartó utcabálra várták a szórakozni vágyókat.
Tapasztalatcsere a szalmakalapról
A falutalálkozónak is nevezhető rendezvényt minden évben a Szalmakalap múzeum avatásának dátumához – július 21-éhez – legközelebb eső hétvégén tartják meg. A fesztiválra évente mintegy ezren látogatnak el, ugyanis a helyieken és környékbelieken kívül a magyarországi testvérvárosokból is érkeznek részvevők. Idén többek közt hajdúnánásiak is jelen voltak, akik otthon szeretnék újraéleszteni a szalmakalap-készítés hagyományát – itt tapasztalatcserén vettek részt. A fesztivál alkalmából a Szalmakalap múzeumot is számos érdeklődő látogatta meg.
Kovács Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója ekképp fogalmazott a rendezvényről: „Etéd község falvaiban kultúránk sajátságos elemei köszönnek vissza. A híres siklódi harangláb, az énlaki unitárius templom, a küsmödi Bereczki Zsigmond-féle ház mind védjegyei a térség kulturális értékeinek. Ma Kőrispatak van a figyelem középpontjában a Szalmakalap fesztivál és a világon egyedülálló Szalmakalap múzeum révén. A szalmafonás itt élő hagyomány, élő népi mesterség és erős turisztikai vonzerőt jelent, a rendezvény ezeknek az identitás őrző és erősítő értékeknek a továbbadását szolgálja.”
Bálint Kinga Katalin, Székelyhon.ro

Hírsaláta
ROMÁN–MAGYAR TALÁLKOZÓ TALÁN JÖVŐRE. Bukarestben és Budapesten is kihasználnák az RMDSZ kormányzati részvételét a kétoldalú kapcsolatok javítására – jelentette ki a Népszabadságnak adott interjújában Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök ugyanakkor úgy véli, az idei választási év nem a legalkalmasabb a közeledésre. A két szomszédos állam közti kapcsolatokról az RMDSZ elnöke kijelentette, mindkét fél vezető politikusai állítják, szükséges ezt a viszonyt rendezni, de jobb várni, amíg lecsengenek Magyarországon az önkormányzati, Romániában pedig az elnökválasztások. „Sajnos, a mi régiónk etnikai, nemzeti értelemben a szavazatszerzési logika foglya, bár ez egyre inkább érvényes a demokratikus hagyományokkal rendelkező államokra is” – tette hozzá. (Maszol.ro) ÚJ ENGEDÉLY AZ RMGC-NEK. Meghosszabbította múlt héten a verespataki helyi tanács a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) számára kiadott urbanisztikai és övezeti területrendezési engedélyeket. A tanács rendkívüli gyűlést tartott, hogy döntést hozzon, a România Curată szerint a képviselőket egy nappal korábban telefonon értesítették a napirendről. A testületi ülést rendellenességek jellemezték: a törvény értelmében a tanácstagokat öt nappal előbb írásban kell értesíteni, illetve arról a lakosokat és a médiát is tájékoztatni kell, ezek egyike sem történt meg. Marius Harosa, az Alburnus Maior Egyesület ügyvédje elmondta, újabb perre készülnek, és remélik, sikerül megsemmisíteni a területrendezési tervre kiadott engedélyt. (Transindex) KÖTELEZŐ VOKSOLÁS? Az INSCOP közvélemény-kutató intézet július elején készített felmérése alapján a válaszadók mintegy fele egyetért a kötelező szavazás bevezetésével. Véleményük szerint a masszívabb részvétel nyomán lehetőség nyílik a jó irányú változásokra. A megkérdezettek 42 százaléka ellenezte a szavazás kötelezővé tételét, mivel szerintük a jelenlegi politikai osztály nem képes javítani az ország helyzetén. Az interjúalanyok nagy része még nem döntött ideológiai irányultsága felől, mi több, a válaszadók 9 százaléka nem tudja, hogy mit fed a bal- vagy a jobboldali párt fogalma. (Rador) CSALÁSBAN ELSŐK KÖZT. Románia a második az uniós pénzek körüli csalások tekintetében, az Európai Bizottság szerint tavaly csak Olaszországban jegyeztek több visszaélést, mint nálunk. Romániában 109 visszaélést jegyeztek az előző évben, az érintett pályázatok összértéke meghaladja a 36 millió eurót. (Erdelyfm.ro)
FORGALOMKORLÁTOZÁS A TRANSZALPINÁN. Zárva marad idén a Transzalpina magashegyi út – közölte a Marosvásárhelyi Rádió. A forgalmi rendőrség adatai szerint a Transzalpina csak Bengeşti és Rânca település között járható, a Rânca–Szászsebes közötti útszakasz zárva marad egész évben. A lezárt útszakaszon történő közlekedés 180 és 270 lejes büntetést von maga után. A Citynews portál szerint az érintett, 67C jelzésű utat építtető Romstrade vállalat csődbe ment, így a munkálatok sem fejeződtek be, ezért az országutakat és autópályákat kezelő társaság sem hagyta jóvá annak használatát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)