Ponta Budapestre készül az MSZP meghívására
Victor Ponta román miniszterelnök bejelentette, hogy március 9-én Budapestre látogat a Magyar Szocialista Párt (MSZP) meghívására - közölték kedden a román hírügynökségek a politikus egy hétfő éjszakai tévéinterjúját idézve.
Pontát a Realitatea hírtelevízióban a székely zászló kapcsán kirobbant román-magyar vitáról kérdezték. A román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöki tisztségét is betöltő román kormányfő kifejtette, nem akar a politikai nyilatkozatok "csapdájába" esni, mert azzal csak Orbán Viktor miniszterelnöknek és Németh Zsolt külügyi államtitkárnak "szerezne örömet". Szerinte a székely zászló kitűzése az Országházra a Szlovákiában és Romániában élő magyar állampolgárok szavazatának megszerzését célozza.
"Március 9-én az MSZP meghívására Budapesten leszek, hogy arról beszéljünk: a magyar, a román, a szlovák és a szerb nép között nincs valódi probléma, annál is inkább, mert mindannyian európai polgárok vagyunk. Csak a szélsőséges és demagóg politika - és nem is a Fidesz a legszélsőségesebb, ott van nekik a Jobbik -, valójában az használja ezeket a hamis provokációkat" - mondta a román miniszterelnök.
Victor Ponta egy másik hétfő esti tévéinterjújában közölte, letett arról a korábbi tervéről, hogy a budapesti stadionban nézze meg a március 22-i magyar-román válogatott labdarúgó-mérkőzést, mert a jelenlegi "politikai feszültségek" közepette nem akar "olajat önteni a tűzre". Hozzátette: reméli, hogy a román csapat győzni fog és ezzel "lezárulnak a dolgok".
Mesterházy Attila pártelnök január 15-i sajtótájékoztatóján közölte, hogy az MSZP március 9-én a Budapest Arénában tart évértékelő rendezvényt, ahová tízezer szocialista aktivistát várnak.
Bukarest, 2013. február 19., kedd (MTI)

Semjén Zsolt: töretlen lendülettel zajlik a honosítás
Töretlen lendülettel zajlik a honosítás, a kérelmek száma nem csökken, hetente mintegy négyezer igénylés érkezik - mondta Semjén Zsolt az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtti éves meghallgatásán kedden Budapesten.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes megerősítette: a kérelmek száma közelít a 400 ezerhez, a tapasztalatok alapján egyszerűsítették az ügyintézést, az anyakönyvezést, és az állampolgárság megállapítását a Magyary-program keretében.
Kitért arra, további konzulokkal erősítették a konzulátusokat, hogy a kisebb településekre is eljussanak, a diaszpóra területeire mintegy ötven konzult küldenek ki, hogy a folyamatot segítsék. A Kőrösi Csoma Sándor-program keretében további ötven népművelő érkezik a diaszpóra területeire a magyar nyelv tanításának fejlesztése és a kulturális életet felpezsdítése érdekében.
Semjén Zsolt szólt a Julianus-program elindításáról, ez a tárgyi örökség felmérését, megtartását célozza, és a magyar szervezetek életére is jótékony hatással lesz. Örökségvédelmi megállapodásoknak köszönhetően 17 műemlék újulhat meg - tette hozzá.
Utalt arra, felállították a Magyar Diaszpóra Tanácsot, ezt a többi között azzal indokolta: a diaszpóra érdekei korábban háttérbe szorultak, más problémák foglalkoztatják az ottani magyarságot, mint a Kárpát-medence magyarságát. A tanács része a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért).
A Határtalanul! program iránt egyre nagyobb az érdeklődés, e célra 500 millió forintot biztosítottak tavaly. A Külhoni magyar óvodák éve program 3500 óvodába jutott el, bejárták a Kárpát-medencét. Az idei év a kisiskolák éve, az erőket e célra fókuszálják. Semjén Zsolt kiemelte még a jogsegélyszolgálat és a kapcsolódó intézet létrehozását.
Közölte, három évre több mint négymilliárd forintot kap az erdélyi Sapientia egyetem, így biztosítva lesz a kiszámítható működése. A csángókra térve rámutatott: rendeződtek a személyi kérdések, a magyar oktatást a pedagógusszövetség bonyolítja le meghatározott szakmai szempontok alapján. Precíz elszámolás és számon kérhető szakmai kritériumok szükségesek, és erre a szövetség garanciát jelent - rögzítette, utalva a korábbi anomáliákra.
A felvidéki Selye János Egyetemről szólva elismerte: vannak szakmai hiányosságok, hasonló rugalmasságot kértek a szlovák kormánytól, mint a szlovák egyetemeknél. Magyar részről is mindent meg kell tenni, ezért pénzügyileg és az egyetemi oktatók tekintetében segíteni fognak - ígérte, hozzátéve: reális esély van arra, hogy a 2014-es akkreditáció sikeres legyen.
Semjén Zsolt azt mondta, a Vajdaságban nagyon sok a pozitívum, a kulturális autonómia tekintetében is, de a magyarellenes atrocitások minderre árnyékot vetnek. A kettős mérce, ami az ottani ügyészi eljárásokban nyilvánvaló, elfogadhatatlan - közölte.
"Elfogadhatatlan, hogy nap mint nap magyarverésekkel, atrocitásokkal kell szembenézni" - fogalmazott, hozzátéve: próbálnak lépni, hogy a két ország rendőrsége között legyen együttműködés, és az adott területeken legyenek magyarul beszélő rendőrök. Fontos lenne, hogy a szerb állam demonstrálja, nem tűri az etnikai alapú incidenseket - hangsúlyozta.
Közölte, Kárpátalján formális és informális lépéseket tettek a magyar nyelvű oktatás akkreditációja érdekében, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola támogatása kiemelt helyen szerepel. Hozzáfűzte: az új ukrán nyelvtörvényt üdvözölték, de azt már kevéssé, hogy annak megvalósítását elszabotálják, ami a magyarságot hátrányosan érinti.
Potápi Árpád (Fidesz), a testület elnöke szerint az MSZP jelenlegi politikája, Szanyi Tibor közelmúltban tett kijelentése, amivel "lerománozta a Békemenetben részt vevő erdélyi magyarokat", arcul csapása újra a nemzetnek, ugyanaz az alap, amit Gyurcsány Ferenc teremtett meg 2004-ben. A szlovák államfő keddi budapesti látogatását történelminek nevezte, és utalt arra, a két állam között számos rendezetlen kérdés van, így a Benes-dekrétumok, a kettős állampolgárság ügye.
Csóti György (Fidesz) a hamarosan parlament elé kerülő beszámolóból kevesellte az autonómiára vonatkozó részt. Közölte, csak a teljes körű autonómia mentheti meg a magyarságot, és javasolta: Szlovákia és Románia vonatkozásában még határozottabban lépjen fel a kormány.
Kalmár Ferenc (KDNP) szintén az autonómia fontosságát hangsúlyozta.
Szili Katalin (független) alelnök az autonómia kérdésében kíváncsi volt a kormányzati álláspontra. Az autonómiahálózat megteremtése Európa számára fontos lehet - közölte.
Szávay István (Jobbik) azt mondta, a kormány önkényesen, pártpolitikai szempontok szerint válogat a külhoni magyarság szervezetei között, és szóvá tette, hogy a Délvidéken negligálják a Vajdasági Magyar Szövetségen (VMSZ) kívüli tömörüléseket. Hiányolta a beszámolóból az önkritikát, azt egyoldalú sikerpropagandának nevezte.
Semjén Zsolt jelezte: komoly vita van Szlovákiával állampolgársági kérdésben, de nem lehet nem látni a különbséget az első és a második Fico-kormány között. Ugyanakkor az a követelés, hogy egyeztetett törvény legyen Szlovákiával, egyenértékű azzal, hogy ne legyen ilyen jogszabály - mondta, hozzátéve: abban kell előrelépni, amiben lehet, ez a gazdasági együttműködés, és ezek a sikerek elősegíthetik a nemzetpolitikai megállapodásokat is.
A székely zászló ügyében az az álláspont: nem élezni a feszültséget, de "nem is feladni, ami az emberi jogainkból fakad". A történések mögött a miniszterelnök-helyettes a román belpolitikát látja. Úgy fogalmazott, az autonómia az unióban elfogadott értékek megvalósítása, ez a magyar megmaradás garanciája, minden, ami efelé mutat, "jó és nemzetmentő, minden, ami ellene hat, rossz és nemzetvesztő".
Semjén Zsolt egy másik felvetésre reagálva azt mondta, a VMSZ-t nem ők választották, hanem a délvidéki magyarok.
Budapest, 2013. február 19., kedd (MTI) -

EMNP-alelnök: vitázni kell a szórványban élők egyéni, önkéntes áttelepüléséről
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke szerint „nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Gergely Balázst a maszol.ro portál szerdán szólaltatta meg azzal kapcsolatban, hogy a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki budapesti zárt ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának", „önkéntes területfeladásának" lehetőségéről tett említést.
Gergely Balázs a kolozsvári portálnak leszögezte, hogy semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. „Én csak arról beszélek: ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken" – magyarázta.
Az EMNP alelnöke úgy vélte, hogy a véleményformáló elit az utóbbi 22 évben az őszinte kibeszélés helyett struccpolitikát folytatott ebben a kérdésben. Szerinte nem kellene tabutémának tekinteni a szórványban lakók elköltözésének gondolatát, és társadalmi vitát kellene folytatni erről. A politikus azt is hozzátette, sok kis közösség küzd évtizedek óta a szórványban a megmaradásért, őket megbántani vagy elbátortalanítani nem szabad.
Gergely Balázs hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben nem pártja álláspontját képviseli. Utalt arra, hogy az EMNP védnöke, Tőkés László ezt másképp látja.
A kérdést korábban Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor – Tőkés László édesapja, Gergely Balázs nagyapja – vetette fel egy interjúban 2011 áprilisában. Tőkés István úgy vélte, ki kell jelölni Erdélyen belül azt a területet, amelyen a közösség úgy érzi, hogy lehet még magyar életet építeni, és arra kell biztatni a szórványban élőket, hogy költözzenek erre a területre. A nyugalmazott professzor szerint a magyarországi támogatásoknak, gazdasági befektetéseknek is a kijelölt területre kellene irányulniuk.
MTI
Erdély.ma,

Román zászló a magyar mellett Méhkeréken
A kelet-magyarországi Méhkerékről írt a Gândul című hírportál kedden, amely megállapította, hogy a magyar állami intézményeken jól megfér egymás mellett a magyar és a román állami zászló.
A portál szerint miközben Bukarestben és Budapesten „felelőtlen politikusi nyilatkozatok” táplálják a székely zászló körüli vitát, a magyarországi Méhkerék községben évtizedek óta jól megfér egymás mellett a magyar és a román zászló, valamint az Európai Unió lobogója. A lap emlékeztet, hogy a községben a román kisebbség tagjai alkotják a lakosság többségét.
Netye Bertold alpolgármester a portálnak elmondta: az ott élő magyaroknak soha nem volt semmi bajuk a román zászlóval, amely a községházára is ki van függesztve. „Amióta az eszemet tudom, a román zászló is ki van függesztve a magyar lobogó mellé valamennyi közintézményre” – mondta az alpolgármester, akit a portál idéz.
A Gândul szerint, míg a román–magyar határ közelében lévő községben a zászlóügy meg van oldva, addig Bukarestben Victor Ponta román miniszterelnök a magyarokat ellenségnek nevezte, Budapesten pedig a székely zászlót kifüggesztették a parlament épületére.
Románia és Magyarország között vita alakult ki amiatt, hogy Székelyföldön a székely zászlót is kifüggesztették közintézményekre a román lobogó mellé. A román hatóságok szerint ez törvénytelen.
Szabadság (Kolozsvár),

Egy majdnem elfelejtett erdélyi: Pásint Ödön
1994 tavasza óta Magyarország Miniszterelnökségének földszinti nagy tanácsterme előtt emléktábla őrzi Pásint Ödön, Farkas Béla és Horony-Pálffy László „mártírok” – a bolsevik típusú önkény áldozatává vált tisztségviselők – emlékét. Közülük az első, Pásint Ödön épp a 20. század első felét végigélve lett több politikai rendszernek hol ártatlan kiszolgáltatottjává, hol alkotó munkásává, hol meg – végül, valóban – vértanújává.
Pásint 1900-ban Torockószentgyörgyön született, apja akkor épp ott szolgáló unitárius lelkész volt. Tordán, majd Nagyenyeden tanult, 1920-ban Magyarországra repatriált. Középiskolai tanári oklevelet szerzett, két éven át Strasbourgban és Párizsban képezte tovább magát. Hírlapíróként kezdte kenyérkereső életét, de már igen korán, 1926-ban a magyar Miniszterelnökség sajtóosztályához hívták belső szolgálatra. 1934-től Bethlen István és további három miniszterelnök személyi titkára volt, egészen 1939-ig, amikor a miniszterelnökség kebelébe tartozó kisebbségi ügyosztályhoz helyezték át. Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor a Fővezérségi Magyar Királyi Kormány tanácsadói-szakértői megbízással rendelte az Erdélybe bevonuló hadsereg mellé.
Életútjának különleges „fejezete” az erdélyi ügyekkel kapcsolatos politikai-adminisztratív munka. A Székelyföldi Villamossági Rt. igazgatótanácsába 1942 végén hívták meg a miniszterelnökség képviselőjeként. Nem csoda azonban, hogy érdemi munkája e testületben viszonylag csenevész volt, hiszen a miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának napi ügyein kívül megbízásai közé tartozott az Erdélyi Külön Szolgálat vezetése, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központ felügyelete, az EMGE és az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek kormányzati istápolása (majd 1945 tavaszától a Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály teljes irányítása, a béke-előkészítő munkák jelentős részének szervezése, valamint a CASBI-rendelet által zárolt romániai magyar javak ügyeit intéző budapesti iroda vezetése).
Pásint, egyre inkább szembefordulva a Nemzeti Munkaterv révén „oroszlánkarmait” kimutató Gömbös jobboldali ideológiájával, később mindinkább Bajcsy-Zsilinszky Endre körének politikai tevékenységét segítette. Fokról fokra felismerte a nemzetiszocializmus terméketlenségét, illetve a hozzá kapcsolódó nagyhatalmi törekvések borzalmait. Az 1940-es évekre – amint özvegye, Bartha Mária megjegyzi – „a miniszterelnökség exponált német-ellenesei között tartották számon.”
1944-ben, a Szálasi-kormány megalakításakor Pásintot azonnal nyugdíjazták. 1945 elején a debreceni ideiglenes magyar nemzeti kormány megalakulásával viszont már ő kapta a feladatot, hogy Budapesten a városi közélet normalizálásának és az újjáépítésnek a szervezeti alapjait megerősítse. Baross u. 28. szám alatti lakásán Pásint összegyűjtötte azokat a miniszterelnökségi és miniszteriális tisztviselőket, akik ellenálltak a nyugatra való távozást elrendelő parancsnak, a szovjet hatóságokkal együttműködve pedig megindította a szervezett élelmiszer-ellátást.
A „debreceni kormány” Budapestre való visszaköltözésétől már miniszteri osztályfőnökként és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjaként folytatta a Budapest újjáépítését célzó munkát.
1948-ban egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjazását kérte. 1950-ben alaptalan vádak miatt, illetve folyamatos zaklatások hatása alatt ötvenévesen önkezével vetett véget életének.
Nóvé Béla frissen megjelent Pásint-monográfiája – amint címe is jelzi – a nemzetiségi és kisebbségi pozíció elszenvedőinek szervezett támogatását emeli a Pásint-életmű előterébe. A kötet voltaképp az öngyilkosságba hajszolt (?) Pásint amolyan pályakép-rekonstruciója, minthogy a miniszterelnöki/miniszteri tanácsos munkásságát – legalábbis Nóvé szerint – nem dokumentálja kellő bőségű okirat ahhoz, hogy minden felmerülő kérdés megnyugtató válaszra találjon. „E mostani pályakép-rekonstrukciót kettős szándék vezérli” – írja a szerző új könyvéről. Egyrészt, hogy forrásközelből vizsgálja, valóban messze túlterjedt-e Pásint informális hatóköre hivatali beosztásán egy sor kényes, különös diszkréciót igénylő ügyben, másrészt „hogy Pásint kiterjedt kapcsolatai révén egyúttal felidézze a trianoni »elsodort nemzedék« megannyi érdemes alakját – főként a »hivatalos kisebbségmentők« egyéni tragédiákban bővelkedő sorsrepertoárját.” Nóvé Béla Hivatása: kisebbségmentő – Pásint Ödön pályaképe című, a Kriterion Kiadó gondozásában megjelent kötetét február 21-én, csütörtökön délután 6 órakor mutatják be. Köszöntőt mond Magdó János főkonzul, az est házigazdája. A könyvet bemutatja Hunyadi Attila történész. Az eseményen jelen lesz a szerző, Nóvé Béla is. Helyszín: a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, Főtér 23. szám, a belső udvarban.
Jakabffy Tamás
Szabadság (Kolozsvár),

Corlatean: a magyar nagykövet ne beszéljen etnikai alapú autonómiáról!
Titus Corlatean román külügyminiszter a bukaresti magyar nagykövet kiutasítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Füzes Oszkár ismét etnikai alapú autonómiáról, Románia nemzetállamként való alkotmányos önmeghatározásának módosításáról beszél a nyilvánosság előtt – derült ki szerdán a Rador hírügynökség jelentéséből, amely a román diplomácia vezetőjének egy tévéinterjúját idézte.
Corlateant a Realitatea hírtelevízióban a székely zászló körüli magyar-román vitáról kérdezték.
A román külügyminiszter utalt rá, hogy Magyarország autonómiával kapcsolatos álláspontja nem újdonság Bukarest számára, de szerinte egy nagykövet nem szólhat bele abba, hogy a fogadó országnak mi a teendője.
„Az alkotmánymódosításról beszélhetünk a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), és ezt meg is tesszük, de ezt egymást közt beszéljük meg, nem másokkal" – mondta a román külügyminiszter. Füzes Oszkár nagykövetet a zászlóvita kirobbanásának napján szólaltatta meg több román hírtelevízió. A diplomata közölte: ha a székelyföldi magyarok autonómiát kérnek, Magyarországnak kötelessége támogatni törekvésüket. Arra a felvetésre, hogy Székelyföld nem egy hivatalosan elismert régió Romániában, a nagykövet úgy reagált: csak azt javasolhatja, hogy tegyék azzá. Mikor azt kérdezték tőle, szerinte változtatásra szorul-e a nemzetállam-meghatározás a román alaptörvényben, Füzes Oszkár azt mondta: léteznek demokratikus intézmények Romániában az alkotmánymódosítási vita lefolytatására, és sok sikert kíván munkájukhoz.
Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta Füzes Oszkárt televíziós szereplései miatt, hozzátéve, hogy újabb hasonló „megszólalás" a kiutasítását fogja eredményezni. Martonyi János külügyminiszter még aznap közölte: a bukaresti magyar nagykövet semmi olyat nem mondott a székelyföldi autonómia kérdéséről, ami ne lenne azonos a kormány álláspontjával.
Kedd esti tévéinterjújában Titus Corlatean ismét felvetette, hogy Bukarest a magyar kormány választási manőverének tarja a székelyzászló-ügyet, amely a Romániában élő magyar állampolgárok voksainak megszerzését célozná. Úgy vélekedett: sántít az a párhuzam, amelyet Budapest a román és magyar könnyített honosítás között próbál megvonni. Corlatean szerint az a lényegi különbség a Moldovai Köztársaság román állampolgárságot szerzett polgárai és a magyar könnyített honosítás kedvezményezettjei között, hogy Románia nemzetiségtől függetlenül kínál állampolgárságot egykori polgárainak, illetve azok leszármazottainak, míg Magyarország szerinte az etnikai elvet érvényesíti.
A Realitatea a román külügyminiszterrel készült interjú során egy felmérést is ismertetett: az Avangard közvélemény-kutató intézet országos körkérdésén részt vevők 15 százaléka szerint indokolt, 73 százaléka szerint pedig nem indokolt a székely zászló kitűzése a romániai közintézményekre. A műsorvezető szerint a felmérés 2,4 százalékos hibahatárral készült. Romániában a legutóbbi népszámláláson a lakosság hat és fél százaléka vallotta magát magyarnak. MTI
Erdély.ma,

Tiltakozó aláírásgyűjtés Szász ellen
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumának (KMKF) zárt ajtók mögött tartott pénteki üléséről naponta szivárognak ki információk. Az Országházra ez alkalommal kitűzött székely zászló a magyar-román államközi viszonyt feszítette pattanásig.
Az erdélyi magyar közhangulatot viszont azt háborította fel leginkább, hogy a tavaly ősszel bejelentett Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő a nemzetstratégia céljai között a szórványban élő magyarok irányított kitelepítésének gondolatát is felvetette. A tiltakozó aláírásgyűjtés kezdeményezőjét, Magyari Nándor szociológust, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárát kérdeztük.
- Mi elleni tiltakozásképpen indította ezt az aláírásgyűjtést? Az intézetet, az elképzelést vagy a személyt kifogásolja?
- A miért mögött kettős indíték van. Egyfelől úgy gondolom, hogy a szakmai tiltakozás a társadalomtudományos kutatásokért vállalt felelősség része kell hogy legyen. Megértem én sok kolléga hallgatását, hiszen a jelenlegi magyar kormányt valamelyest is ismerve a tiltakozás munkahelyek, kutatói állásokat és erőforrások megvonását vonhatja maga után, és ezért nem kockáztatnak. De meggyőződésem, hogy az a gesztus, amivel a miniszterelnök egy szakmán kívüli, kétes hírnevű, lényegében bukott erdélyi politikust, egyfajta - a társadalomkutatási területet felügyelő - komisszárnak nevezett ki, megalázó a szakmára nézve és nemcsak arra. A miniszterelnök egyszemélyes döntése olyan területet juttatott Szász felügyelete alá, amin egyébként érdemes kutatóintézetek, hiteles és a tudós közösség által elismert kutatók dolgoznak évtizedek óta, nemcsak Magyarországon, de határon túl is. Ráadásul nagyon nehéz anyagi körülmények között. Miközben a felsőoktatásból pénzeket vonnak ki, állásokat szüntetnek meg, egy kalandorra és az általa gründölni próbált áltudományos intézetre, kétes kimenetelű projektjei finanszírozására komoly költségvetési pénzeket fordít a kormányzat. A másik, ennél általánosabb vonatkozás, ami ellen a tiltakozás irányul az a mérhetetlen farizeizmus, vérlázító manipuláció, ami a mai magyar kormány "nemzetpolitikáját illeti", és amiről Szász Jenő - zárt ajtók mögött - szólt az KMKF ülésén. És itt nem csak arra a rossz emlékű és tarthatatlan "ötletre" gondolok, hogy "kontrollált területfeladás", vagy szórványkitelepítés (akár Magyarországra, akár a Székelyföldre), hanem arra is hogy például a könnyített honosítást is a "szülőföldön való megmaradás" eszközeként tüntetik fel. Ha a magyar kormányzat eldöntötte, hogy határonkívüli magyarokkal akarja pótolni a népességhiányt azt tegye nyíltan és átlátható módon, s ne áltasson bennünket a "szülőföldön való boldogulás maszlagjával", igaz hogy lehetőségeink korlátosak, de nem vagyunk hülyegyerekek.
- Mit szeretne elérni: Szász leváltását, az intézet felállításának mellőzését, netalán gyakorlat módosítását? -Nem gondolom, hogy tiltakozásunk cselekvésre, az intézmény felállításának meggondolására, vagy Szász Jenő eltávolítására, és főként nem a nemzetpolitika megváltoztatására, fogja ösztönözni a kormányt. Nincsenek illúzióim. Viszont úgy vélem, hogy fontos megmutatnunk, nem manipulálhatnak demagóg szövegekkel, nem vagyunk megvezethetők sem a kormányzat sem bábja által. Eszünknél vagyunk még és pontosan látjuk, hogy ki és milyen módon próbál megvezetni. Legvérmesebb reményem - amennyiben sokan csatlakoznak az állásfoglaláshoz - az, hogy végre elindul határon kívül és határon belül egy nyilvános vita arról, hogy elfogadható-e az a "nemzetpolitika", mely a szórványmagyarság "feladását" , a kisebbségi magyarok tömeges Magyarországra való telepítését, vagy országhatárokon belüli, békés (netán erőszakos) áttelepítését tűzi ki célul. Számomra ez a politikai törekvés elfogadhatatlan és szemmel láthatóan mind a történeti tapasztalatra épülő józan ész, mind a európai szabványok ezzel ellentétes megoldásokat támogatnak. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan egyetértenek velem, a felhívás pedig lehetőséget teremthet, hogy egy ilyen meg nem spórolható nyilvános vitába bekapcsolódjanak.
A cáfolat cáfolata
Vasárnap még cáfolta, hétfőn már elismerte a romániai magyar sajtónak Szász Jenő a Nemzetstratégiai Intézet felkért elnöke, hogy a zárt KMKF ülésen "kontrollált visszavonulás" és az "önkéntes területfoglalás" lehetőségéről beszélt a szórványközösségek megmaradásának alternatívájaként. A politikus azután ismerte el mindezt, miután az ülésről tiltakozásképpen kivonuló RMDSZ-es képviselő, Márton Árpád vállalta a sajtónyilvánosságot az ügyben. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor hétfőn még azt mondta, az RMDSZ rosszindulatúan félreértelmezi Szász szavait, de tegnap Tőkés László sajtótitkára révén közölte: még elméleti lehetőségként sem ért egyet azzal, hogy a szórványmagyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett a kitelepítés jelentené az alternatívát.
Pártelnökként jön Budapestre Ponta
Március 9-én, az MSZP meghívására Budapestre látogat Victor Ponta. A román kormányfő, aki egyben a Bukarestben kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, a magyar szocialisták évértékelő rendezvényére érkezik. Ezt maga jelentette be egy televíziós műsorban, amelyben a székelyzászló-ügy kapcsán kérdezték. Ez alkalommal Ponta hangsúlyozta, nem akar a politikai nyilatkozatok csapdájába esni, mert azzal csak "Orbán Viktor miniszterelnöknek és Németh Zsolt külügyi államtitkárnak szerezne örömet". Egy nappal korábban viszont kemény politikai nyilatkozatot tett a román miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy szerinte semmilyen probléma nincs Románia és Magyarország között, csak a Fidesznek fűződik belpolitikai választási érdeke a székelyzászló-ügyhöz. "A Fideszt lényegében nem érdekli, mi történik Romániában, az sem, hogy mit tesz vagy nem tesz a romániai magyar közösség, őket az érdekli, hogy szavazatokat nyerjenek a magyarországi választásokon - mondta
A budapesti látogatás kapcsán a román politikus úgy fogalmazott: "Március 9-én az MSZP meghívására Budapesten leszek, hogy arról beszéljünk: a magyar, a román, a szlovák és a szerb nép között nincs valódi probléma, annál is inkább, mert mindannyian európai polgárok vagyunk. Csak a szélsőséges és demagóg politika - és nem is a Fidesz a legszélsőségesebb, ott van nekik a Jobbik -, valójában az használja ezeket a hamis provokációkat". Információink szerint Victor Ponta nem miniszterelnökként, hanem pártelnökként érkezik hazánkba, programjában más találkozó nem szerepel. Ponta tavaly májustól Románia miniszterelnöke, a decemberi parlamenti választáson a mögötte álló Szociál-Liberális Unió kétharmados többséget szerzett. Orbán Viktor miniszterelnökkel még nem találkozott. A magyar kormányfő 2010-es hivatalba lépése óta csupán tusnádi magánprogramja keretében tárgyalt Traian Basescu államfővel, de Ponta elődjeivel - Emil Boc és Mihai Razvan Ungureanu néppárti miniszterelnökökkel - sem találkozott. Kabinetje a közös kormányülések gyakorlatát megszüntette, a román fél és az RMDSZ többszöri szorgalmazása ellenére. Visszavág a román parlament
Noha több párt is kezdeményezte, hogy a román parlament fogadjon el nyilatkozatot a magyar Országházra kitűzött székely zászló miatt, a törvényhozók elvetették az ötletet. A képviselőház házbizottsága egyhangú, elvi döntést hozott arról, hogy a román parlament elé Románia valamennyi megyéjének zászlaját, így a székely lobogót is kitűzzék. A javaslat Valeriu Zgonea házelnöktől származott, aki így kívánt válaszolni Kövér László magyar házelnöknek. Nem egyszerre tűzik ki a lobogókat (Romániában 41 megye van), hanem naponta más megyéé kerül fel a román nemzeti lobogó mellé. Így két székely zászlót is kitűznek, a Hargita és a Kovászna megyéét. A Magyarországon székelyzászlóként használt lobogó Hargita megye hivatalos zászlója.
Gál Mária / Népszava
A tiltakozás támogatói ezt a facebook oldalt hozták létre.
Tiltakozunk Szász Jenő és intézményének eszméi ellen
ÁLLÁSFOGLALÁS A romániai magyar társadalomkutatók és tudósok értetlenséggel és megdöbbenéssel követik az úgynevezett Nemzetstratégiai Kutatóintézet és kinevezett vezetőjének ténykedését, melyről csak nagyon keveset lehet tudni, de ami tudható, az alapvetően sérti a társadalomkutatók deontológiai érzékenységét és végső soron hitelét rontja.
Nem tartjuk szerencsésnek egy új kisebbségi kutatóintézet létrehozását, a meglevő magyarországi és határontúli kutatóintézetek mellett, vagy inkább fölött, különösen nem, amikor kinevezett vezetőjének, mint volt marginális politikusnak semmi köze nincs a társadalomkutatáshoz: politikai komisszár, aki viszont szokatlanul nagy pénzek fölött rendelkezik és zavaros, nem körvonalazott és tudományos értékkel nem bíró projekteket kezdeményez. Következésképpen, Szász Jenő, mint a legfelsőbb magyarországi politikai vezető pártfogoltja, valójában – akarva akaratlanul – kijelentéseivel, felelőtlen ötletelésével kinevezőjét minősíti, illetve neki a szóvivője. Tevékenysége a tudományos közösség szempontjai szerint nem értékelhető, ezért vele semmiféle közösséget nem vállalhatunk. A sajtóban legutóbb megjelent két megnyilvánulása – a Duna-tv interjú, melyben arról mond ítéletet, hogy a határontúli társadalmakban miről nincs tudás, és a kitelepítés egyfajta „gyöngyhalász-elv” szerinti megvalósításának felvázolt terve, melyet a KMKF ülésén, zárt ajtók mögött, ismertetett –, a szélesebb közönség, a határontúli magyar közvélemény felháborodását is kiváltotta. Javasoljuk, éppen ezért a még ki sem alakított intézet felállításának elnapolását, vezetője visszahívását és a rá szánt költségvetési összegek átirányítását a tudományos kutatóintézetek tevékenységének támogatására, nemcsak az anyaországban, hanem a határon túliak számára is. Meggyőződésünk, hogy tudományos kutatások révén megalapozott nemzetstratégia csak az elismert és legitim intézetek és kutatók munkája eredményeként alakítható ki, a politikai komisszárok, csak rontják mindnyájunk esélyeit.
Magyari Nándor László
Kvár, 2013 február 18.
Mária Gál, Ferenc Gróf, Balint-Pataki József és még további 9 személy kedveli ezt.
Népszava,

A Gozsdu-vagyon visszaszerzését sürgeti a román ortodox egyház
Intézkedéseket sürget a Gozsdu-vagyon visszaszerzése érdekében a román ortodox egyház kolozsvári érsekségének a zsinata.
A keddi ülésről kiadott közlemény szerint a zsinat tagjai kinyilvánították abbéli elvárásukat, hogy a nagyszebeni székhelyű erdélyi és a temesvári székhelyű bánsági érsekséggel közösen a kolozsvári érsekség tegyen nyilvános lépéseket a Gozsdu-örökség megszerzése és kezelése végett.
A zsinat szerint az örökségnek kizárólag a jól tanuló, de szerény anyagi körülmények között élő fiatalok képzését kellene szolgálnia.
A Mediafax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy decemberben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, elemzi a budapesti Gozsdu-vagyon helyzetét, és kérni fogja, hogy vagy a parlament hozzon létre egy vizsgálóbizottságot ebben az ügyben, vagy a kormány ellenőrző testülete és más állami intézmények.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelyben kölcsönösen lemondtak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
A Gozsdu-vagyonról szóló román-magyar vitát ideiglenesen lezárta a két ország külügyminisztere által kötött 2005-ös megállapodás, mely egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását rögzítette. Ebben a felek vállalták, évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnak az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal, a Gozsdu Manó Emlékmúzeum és Stratégiai Partnerségi Intézet létrehozásával szolgálta volna a magyar-román közeledést.
A megállapodást ratifikáló bukaresti kormányrendeletet azonban 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette, és ezzel Románia egyoldalúan felmondta a 2005 és 2008 között hatályos magyar-román Gozsdu-egyezményt.
MTI
Erdély.ma,

Másodhegedűs sors várományosai? (III.) – Regionalizálás politikusszemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Kisebb és hatékonyabb régiókat, a történelmi határok mentén
A temesvári Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselője a történelmi régiók helyreállításában, a kisebb, de hatékonyabb régióknak az európai elvek szerinti működtetésében látja Románia régiós átalakításának jövőjét.
– Milyen lenne Románia jövendőbeli regionális felosztása az Ön elképzelése szerint? – kérdeztük Molnár Zsolttól, a Nyugati Fejlesztési Régió négy megyéjének egyetlen RMDSZ-es képviselőjétől. – A régióátszervezés első sorban hatékonysági kritériumokat kellene hogy szem előtt tartson. Kétségtelen, hogy a mostani 8 óriásrégiós rendszer csődöt mondott. Erről legjobban az EU-s források lehívásának alacsony százaléka tanúskodik. Ezzel szemben az uniós régiósítási szempontok szerint rendkívül fontos a kialakítandó régiók belső kohéziója. Ez több elemből áll: gazdasági és ugyanakkor társadalmi, szociális, valamint történelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Több európai példa is igazolja, hogy nem elegendő kizárólag gazdasági mutatók mentén gondolkodni. Ezért én a történelmi régiók határai mentén kialakított, kisebb, de hatékonyabb egységeket tartalmazó regionális felépítést tudnám támogatni.
– Hogyan fest az RMDSZ elképzelése Románia regionális felosztásáról? Ez mennyire tér el az Ön elképzelésétől? – Az óriásrégiók kudarca már jó ideje látszik a statisztikai mutatók tükrében. Az RMDSZ e paraméterek mentén dolgozta ki saját regionalizációs tervét, amely már tartalmazza az első öt év uniós tagság tapasztalatait, valamint a következő uniós költségvetési ciklus várható változásait is. Mint ismeretes, mi 12-14 régiót tudunk elképzelni, melyek a fent említett európai hatékonysági kritériumnak felelnek meg.
– Lobbizik-e Ön a saját elképzelése megvalósulásáért, van-e lehetősége arra, hogy akaratát érvényre juttassa? – Az RMDSZ mindig is egységes, közös álláspontot képviselt e kérdésben. Az álláspontot pedig a kollégákkal közösen, egyeztetések által alakítjuk ki. Úgyhogy „házon belül” nincs szükség különösebb lobbira. De kifelé meg kell ragadni minden alkalmat, hogy elmondjuk érveinket, és megpróbáljuk jobb belátásra téríteni a többséget. Személyes kapcsolatokon keresztül, nyilvános eseményeken és a sajtóban folyamatosan kommunikáljuk, hogy a jelenlegi rendszer nem vált be, és egy jobb rendszert csakis a hatékonyság elve mentén tudunk építeni.
- Hogyan kellene működnie a régióknak ahhoz, hogy azok egész területén egyenletes legyen a források elosztása, ne részesüljön előnyben az a megye, amelyben a régió székhelye található? – Első sorban komolyan kellene venni az európai elveket. A régiók Európája arról szól, hogy a kohéziós és regionális politika alkalmazása által a régiókon belül kiegyenlítődnek a különbségek, és ezáltal fejlődik maga a régió is. Ezzel párhuzamosan pedig csökkennének a régiók közötti különbségek is. Tudni kellene közép- és hosszú távon tervezni, nem csak egy vagy két mandátumra. Legfőképp a bürokrácia csökkentése által egyszerűsíteni és gyorsítani kellene a források felhasználásának folyamatát.
– Épp az a gond, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók még ezt a feladatot se tudják ellátni. Kétségtelen, hogy bizonyos szintű adminisztratív szerepkörökkel fel kell ruházni a régiókat, másképp nem állják meg a helyük az uniós versenyben. Ha nem sikerül elérni azt, hogy a régiók európai jogi értelemben direkt kapcsolatot létesíthessenek Brüsszellel, ha továbbra is Bukarestbe kell majd jönni egy-egy pecsétért, akkor valójában nem oldottunk meg semmit. E tekintetben rendkívül fontos, hogy végre valós decentralizációra kerüljön sor a szubszidiaritás elve alapján. Ez magában hordozza ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy a régió bizonyos kérdésekben saját maga hozzon meg bizonyos döntéseket saját választott testülete által, ami nem egy ismeretlen dolog Európában. Az viszont a jövő titka, hogy mennyire sikerül leépíteni a központosított nemzetállam rossz értelembe vett önvédelmi reflexeit, és mennyire sikerül egy modern, európai úton haladó belső rendszert felépíteni.
– Ha sor kerül a regionális felosztás parlamenti vitájára, Ön hogyan fogja képviselni a Nyugati Régió valamennyi magyarjának álláspontját?
– Rendkívül fontos, hogy ebben a kérdésben széleskörű konzultációt folytassunk, hogy beszéljük végig mindazt, amiből a közös álláspontunk összeáll. Az eddigi tapasztalatok és elemzések alapján azonban azt látjuk, hogy a nyugati országrész magyar lakosságának számos problémája szorosan kötődik az ország általános, életszínvonalbeli problémáihoz és a régió sajátos kérdéseihez. Itt mindannyiunknak közös az érdekünk: egy jól működő, hatékony, gazdag régióban szeretnénk élni. A határ menti régiók magyarságának ugyanakkor rendkívül fontosak a határon átívelő együttműködési lehetőségek, ezért ezt a kérdést mindenképp szóvá teszem majd minden lehetséges fórumon. Ezenkívül gondoskodnunk kell arról is, hogy az itt élő magyar közösségeknek esélyük legyen képviseltetni magukat a regionális vezető testületekben.
„A regionalizáció, mint folyamat, nem uniós követelmény!”
Marossy Zoltán hisz a Bánsági régió és az Arad–Temesvár agglomeráció jövőjében.
Marossy Zoltán kormányfelügyelő, volt Temes megyei alprefektus az 1990-es években tagja volt annak a tárgyalóbizottságnak, amely kidolgozta a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió alapszabályzatát. Marossy Zoltán hisz a kétpólusú Arad–Temesvár agglomeráció és az Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből álló Bánsági régió jövőjében.
- Akár Európától függetlenül, 1989 után bebizonyosodott, hogy a regionális együttérzés, a regionális együttműködési kényszer, de az együttműködési készség is létezik – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán. – Itt nálunk, a volt Bánságban, amelynek kétharmada Románia, egyharmada Szerbia része, egy kis töredéke pedig Magyarországhoz tartozik, ez a regionális szolidaritás sokkal erősebb, mint pl. Észak-Moldvában. Ez természetes, mert más a történelmünk, más a kultúránk. Ez az egyik olyan tényező, amely arra készteti az itt lakókat, hogy együttműködjenek. A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió nem légből kapott intézmény, ennek a szükségletnek akart megfelelni. Ez ugyanígy működik Nyugat-Európában is, mert amikor 1920-ban a határokkal összevissza szabdalták Közép-Európát, Nyugaton is ugyanaz történt, és ők is választ kerestek erre a kérdésre.
- Először is hangsúlyozni szeretném, hogy a regionalizáció, mint folyamat, nem uniós követelmény! Most rengeteget beszélnek a regionalizációról és nem kevesen állítják be úgy, hogy ezt most ripsz-ropsz meg kell csinálni, mert uniós követelmény. Ez nem igaz! Az EU arra jött rá 1975-ben, hogy nem lehet államokat segíteni úgy, hogy egyforma fejlettségi fokot érjenek el. Miért? Mert egyes államok nagyon nagyok, mások nagyon kicsik, illetve az államokon belül vannak szegényebb vidékek és gazdagabb vidékek. Ezért vitte le az EU a három alaptámogatás egyikét, a kohéziós pénzeket a régiók szintjére. Ahhoz, hogy a támogatási rendszer működjön, kell az állam, mert az fog elszámolni vagy visszafizetni pénzeket, ha visszaéltek az uniós forrásokkal és kell a régió, mert az fel kell mérje, hogy melyik a szegény és melyik a gazdagabb vidék. 2014–2020 között a Közép-Magyarországi fejlesztési régió már nem lesz a szegények között, ez a régió már nem kapja meg a legszegényebbeknek járó támogatást. Itt jön a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem mindegy, hogyan rajzoljuk meg a régiókat. Kell a hármas intézményrendszer, amely a kohéziós pénzek elosztását lehetővé teszi. Kell legyen az a szint, amelyik a pénzzel elszámol, egy elszámoló hatóság, amelyik általában, így Romániában is a pénzügyminisztériumban van és Brüsszellel közvetlenül együtt dolgozik. A Kohéziós rendszerben projekt-csomagok vannak és minden projekt-csomagnak meg kell legyen a menedzsmentje. Ez a menedzsment Romániában a minisztériumoknak volt leosztva. Volt olyan minisztérium, ahol két ilyen menedzsment osztály is volt. Ezek írják ki a versenytárgyalásra és hagyják jóvá a projekteket. Itt történtek a visszaélések. Az Európai Unió feltételként szabta, hogy tessék rendet csinálni, ezeket a menedzsment-egységeket kellene levinni a régiókba! Ez az uniós követelmény, nem az, hogy a régiókat létre kell hozni! A harmadik szint az, ahol a pályázatokat kihirdetik, összegyűjtik és első fokon elbírálásra javasolják, illetve ha nem teljes a pályázat, akkor nem javasolják őket. Ezek a területi egységek, amelyek régiós szinten működtek, ezeket vitték be a nyolc fejlesztési régióba. Itt sarkítanak azok, akik azt mondják, hogy uniós követelmény a régiók létrehozása, másrészt muszáj azokat a nyolc fejlesztési régióra alapozni, mert ott vannak a szakemberek. Ez durva sarkítás és innen kezdődhet a vita arról, hogy legyen régiósítás Romániában, vagy ne legyen, és ha legyen, akkor hogyan legyen. – Marossy úr, Ön hogyan rajzolná meg a Bánsági régió térképét? – A Nyugati Fejlesztési Régióban jelenleg négy megye van: Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes. Amikor ezt létrehozták, velem együtt többen kritizáltuk azt, hogy ide csapták az erdélyi Hunyad megyét, annak ellenére, hogy nekünk a hunyadiakkal semmi bajunk sincs, mert ők barátaink. A mi elképzelésünk viszont az volt, hogy a megszokott történelmi viszonyok közötti együttmunkálkodást kell bátorítani, ebbe kell behozni az európai pénzeket, és ez majd felemeli az illető régiót. Tudtuk, hogy ez egyenlőtlenségeket fog szülni, a Bánság az egyik leggazdagabb régió lesz, de országon belül létre lehet hozni egy kohéziós alapot, és abból majd segítjük a szegényeket. Volt egy másik elképzelés, amelyik azt mondta, hogy mindegyik fejlesztési régióban legyenek gazdagok és szegények. Majd a gazdagok felhúzzák a szegényeket és majd a régió kiegyenlítődik. 1998-ban az utóbbi elmélet hívei győztek, ennek alapján csatolták Hunyadot – ahol akkor szűnt meg a bányászat – Temeshez és Aradhoz, Krassó-Szörény megye már akkor is szegény volt. Azóta már világos, hogy ez nem volt egy jó elgondolás. Az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetben a Bánsági régióhoz csak Arad, Krassó-Szörény és Temes megye tartozik. Ezek a megyék mindenképpen együtt meg tudnak élni és meg tudnak gazdagodni. Ezt az elképzelést egyedül Arad megyéből kritizálták. Miért legyen együtt Arad, Temes és Krassó-Szörény? A fő érvem az, hogy hiszek abban: a jövő létrehozza a Temesvár–Arad agglomerációt, mert ennek gazdasági és földrajzi adottságai megvannak. Arad polgármestere, Falcă is hisz benne, bár tudom, hogy a temesváriaknak ez nem túl szimpatikus elképzelés. Nézzük meg Észak-Olaszországot, Padánia fejlődését és akkor nyilvánvaló, hogy mit lehetne itt elérni. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy Arad megye ebben a régióban legyen. Ha pedig a történelmi Bánságra gondolunk, akkor ne felejtsük el, hogy Majláthfalvát, Vingát, Temeshidegkutat nem lehet csak úgy elveszíteni. – Hogyan működtetné Ön a Bánsági régiót úgy, hogy Temesvárhoz képest Arad és Resicabánya ne húzza a rövidebbet? – Az egész európai regionalizációs folyamat abból indul ki, hogy feltalálták a számítógépet, összekötötték őket és nincs szükség egy központra, ahol minden információt összegyűjtenek. Ugyanannyi információval egy kis településen pont úgy tudok dolgozni, mint a régió fővárosában. A leendő régiónak kell, hogy legyen egy székvárosa, mert kell tudja a külföldi vendég, hogy hol keresse az elöljárókat. De a régió irodái, szakemberei nem fontos, hogy egy házban legyenek. El tudom képzelni, hogy a vízügy például Aradon legyen, a turisztika Resicabányán, nem kötelező, hogy minden Temesváron legyen, hála az informatikai fejlődésnek, ezt meg lehet oldani. Másrészt Budapest és Bukarest között vagy Belgrád lesz a nagy település, vagy az Arad–Temesvár konglomeráció. Abban a pillanatban, amikor Arad és Temesvár összenőtt a mostani gyorsút mentén (a nagy forgalom átkerül az autópályára), akkor már nem is lehet megmondani, hol van a központ, az agglomeráció egyik végén vagy a másik végén. – Hogyan lehet az elérni, hogy az uniós pénzek elosztása területén se szenvedjenek hátrányt azok a részek, amelyek nincsenek a régióközpont közelében? – Ez jogos félelem annak alapján, ami az ún. Közép Régióban történt. Ott van a fejlett Brassó és Szeben megye, a majdnem fejlett Maros megye és a szegény Fehér, Kovászna és Hargita megyék. Mivel Gyulafehérvárra tették a központot, főleg politikai megfontolások alapján, Fehér megye egyike azoknak a romániai megyéknek, amelyik látványosan fejlődött, annak ellenére, hogy szegény megyeként indult. A többi szegény megye viszont még jobban lemaradt a gazdagokhoz képest. A krassóiak is haragudhatnak ránk, mert a különbség Krassó-Szörény megye és Temes megye között tovább nőtt ez alatt az idő alatt. Ez a kérdés megoldható, de csak úgy, hogy az előtárgyalásokon figyelembe kell venni, hogy a pályázatoknak a kihirdetése tengelyenként történik. A tengelyek a régió fejlesztési tervében már szerepelnek, ezt az unió jóvá kell hagyja 2014 előtt. Ha odafigyelnek a krassóiak és az aradiak, hogy nekik nagyon fontos a tengelyek közé bevenni például a turisztikai települések fejlesztését, ami Temesre nem jellemző, de Aradra és főleg Krassóra jellemző lehet. Ha erre odafigyelnek, akkor lesz egy külön tengely és a másik két megyéből sokkal több pályázat fog nyerni, mint Temesből, mert olyanok az adottságok. Ameddig Bukarestben dolgozzák ki az országos fejlesztési tervet, mint eddig, akkor sem Arad, sem Krassó-Szörény, de még Temes se tud ebbe beleszólni. – Milyen kompetenciákkal kell rendelkezzen Ön szerint egy régió ahhoz, hogy jól működjön? – Kétfajta régió típus van Európában, amelyik nálunk meghonosítható: vannak olyan régiók, amelyeknek jogalkotási kompetenciájuk nincsen és olyanok, mint az olasz és a spanyol régiók, ahol a helyi kérdésekben jogalkotási joga is van az illető régiónak. Én a teljes adórendszert átadnám a régióknak, a helyi rendfenntartást, a teljes helyi ipari és mezőgazdasági fejlesztést, valamint a tanügyet, egészségügyet, szociális biztosítást, ezeket a területeket mind leadnám a régióknak Bukarestből. – Hogyan lobbizik Ön azért, hogy a régiós felosztással kapcsolatos elképzelése megvalósuljon? – Az RMDSZ-nek a Szenátuson átment a törvénytervezete, igaz, hallgatólagos beleegyezéssel, de nem hallottam egyetlen honatyáról sem, aki ezt a tervezetet elolvasta volna, az RMDSZ-esek kivételével. Sajnos nem látom annak esélyét, hogy érdemi vita legyen, már pedig ha nem lesz szakmai vita, akkor megint a többség–kisebbség típusú döntés fog születni. Lobbizni úgy lehet Romániában, hogy vagy megzsarolod azt, aki hatalmon van, de ehhez most túl gyengék vagyunk, a hatalom 70%-os túlerőben van, vagy a kapcsolatrendszereden keresztül próbálsz enyhíteni azon, ami neked nagyon rossz lenne. A régióból két RMDSZ-es képviselőnk van a fővárosban, Molnár Zsolt és Király András, akik elsősorban abban kellene egyetértsenek, hogy Arad és Temes között ne legyen semmiféle ferde pillantás. Amúgy a mi szakembereink által előterjesztett elképzelés megfelel a bánságiaknak. Van egyébként a liberálisoknak egy 10 régióban gondolkodó elképzelése, amely szerint Hunyad és Szeben megyék egy másik erdélyi régióhoz kerülnének, az már elfogadható lehetne a számunkra is. Akkor van értelme, ha Bukarest átad kompetenciákat a régióknak
Nicolae Robu temesvári polgármester úgy véli, hogy az ország régiós átszervezésének akkor van értelme, ha a központi kompetenciák egy részét átadják a régióknak, és nem fordítva, a helyhatóságok és a megyék adnának át kompetenciájukból a régióknak.
„Először is azt kellene megnézni, hogy mi a jó a jelenlegi területi-adminisztratív felosztásban, és mi az, ami nem felel meg az állampolgárok igényeinek, milyen többletet hozna a régiós átszervezés és melyek lennének a hátrányai, mert a világon mindennek vannak előnyei és hátrányai „ – nyilatkozta Robu. „Véleményem szerint a régiók elnökének közvetlen szavazással történő megválasztása nem jó ötlet. Nem akarunk enklávékat létrehozni Romániában. Azt hiszem, hogy a régiósításnak negatív hatása lenne, ha csak a helyi hatóságok és a megyei közigazgatás adna át a hatalmából a régiónak, míg Bukarest nem adna át a központi kompetenciáiból.” Robu úgy véli, hogy a régiósítás egy újabb központosítást hozhatna, ha nem elég átgondoltan hajtják végre, csak az lenne a különbség, hogy az új központ nem Bukarestben, hanem a régió fővárosában lenne.
Nem az európai források lehívása a régiós átszervezés egyedüli célja
Titu Bojin PSD-s politikus, a Temes Megyei Tanács elnöke egyetért az ország adminisztratív régiókra való felosztásával, de úgy véli, erre nem csak azért van szükség, hogy megkönnyítse az európai források lehívását.
„A személyes véleményem mindig az volt, hogy a régiósítás előnyös lenne az ország nyugati régiója számára – nyilatkozta a temesvári sajtónak Titu Bojin. – Hiszek a régiós átszervezés szükségességében és szerintem, Victor Ponta kormányfő az idei év végéig ezt meg is valósítja. Azt el kell ismernünk, hogy a nyugati régiót eddig nem kényeztették el a bukarestiek az anyagi források elosztásakor. Mostanában kerültünk csak abba a helyzetbe, amit gazdasági szempontból megérdemlünk. Úgy vélem, hogy a régiók létrehozása előnyös a számunkra a gazdasági együttműködések szempontjából, mert előnyös a földrajzi fekvésünk is.” Titu Bojin azt is elmondta, hogy az ország régiósítása a Megyei Tanácsok országos tanácskozása napirendjén lesz a következő napokban. „A régiósítás híve vagyok, de tisztázni kell, hogy ez milyen jogokat és milyen kötelezettségeket jelent a régiók számára. Nem hiszem, hogy az európai források lehívása a régiós átszervezés egyedüli célja” – nyilatkozta Bojin, aki arra a kérdésre, hogy jelöltetné-e magát az új régió kormányzói tisztségére, kitérő választ adott. „Egyelőre megyei elnök vagyok. Nem tudom, hogyan fogják megválasztani a régiók kormányzóját. Lehet, hogy kinevezik egy bizonyos időre, de az is lehet, hogy választásokat rendeznek. Korai lenne arról beszélni, hogy indulnék-e vagy sem egy ilyen tisztségért.”
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Tovább gyűrűzik a szórványvita – széles körű egyeztetést sürget az EMNP
Egyre nagyobb vita van kibontakozóban annak kapcsán, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt pénteki budapesti zárt ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” lehetőségéről tett említést.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csütörtöki közleményében leszögezi: a szervezet nem tartja szerencsésnek Szász Jenő beszéde által gerjesztett nyilatkozatháborút. A néppárt álláspontja szerint a Szász Jenő elnöki székfoglalónak szánt gondolatai, főleg az erdélyi magyar szórványközösségekkel kapcsolatos nézetei „erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére”.
„Kijelentései kizárólag a politikai árnyékbokszolásnak és a sehová nem vezető öncélú hadakozásnak biztosíthatnak táptalajt” – olvasható a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt közleményben. Ugyanakkor eltúlzottnak tartják Márton Árpád, az RMDSZ volt képviselőházi frakcióvezetője „túlbuzgó” reakcióját is, „akik nem átallnak Szász szerencsétlen ötletelése mögé apokaliptikus forgatókönyveket vizionálni a szórványközösségek kitelepítéséről”.
„A szórványvédő bajnok szerepében tetszelgő RMDSZ-nek nincs erkölcsi alapja a melldöngetésre, hiszen eddig 23 év állt rendelkezésére, hogy életképes megoldásokat dolgozzon ki a szórványközösségek asszimilációjának megállítására, a tények azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A népszámlálási adatok szerint ugyanis például Krassó-Szörény megyében az elmúlt tíz évben 4900 magyar anyanyelvűből már csak 2800 maradt, Temes megyében 47,7 ezerről 33,8 ezerre, Szeben megyében 14 ezerről kevesebb mint tízezerre csökkent a magyarok száma” – olvasható a közleményben.
A néppárt szerint a szórványmagyarság kérdése nem pártpolitikai kérdés, ezért elutasít minden olyan megközelítést, amely ilyen jellegű színezetet próbál adni az ügynek. „Szerintünk az erdélyi szórványmagyarság megmaradása, asszimilációjának lelassítása és megállítása, valamint szülőföldjén való boldogulása nemzetstratégiai jelentőségű, ezért az erre vonatkozó elképzeléseket és terveket pártérdekmentesen kell egyeztetnie minden olyan politikai és társadalmi szereplővel, amelynek akár a legcsekélyebb ráhatása lehet a szórványközösségek létére” – írja az EMNP közleménye.
Ezzel szemben Gergely Balázs, az EMNP alelnöke szerint „nem ördögtől való” az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai egyéni döntés alapján Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le. Gergely Balázs a Maszol.ro-nak leszögezte, semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. „Ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken” – magyarázta. Úgy vélte, hogy a véleményformáló elit az utóbbi 22 évben az őszinte kibeszélés helyett struccpolitikát folytatott a kérdésben. Szerinte nem kellene tabutémának tekinteni a szórványban lakók elköltözésének gondolatát, társadalmi vitát kellene folytatni erről. Hangsúlyozta, a kérdésben nem pártja álláspontját képviseli.
Demeter László, az Erdővidéki Múzeum igazgatója, a Kovászna megyei Összetartozunk székely–szórvány partnerségi program vezetője csütörtökön nyílt levélben fogalmazta meg aggodalmait Szász ötletei kapcsán. Demeter szerint a sajtóban tág teret kapott a probléma, Szász is magyarázkodott, tehát a felvetés nem teljesen alaptalan, ám ő felelőtlennek tarja, az esetleges végrehajtás elindítását pedig „súlyos és jóvátehetetlen történelmi tévedésnek” nevezte.
Demeter négy éve vezeti a szórványprogramot, elmondása szerint a hosszú távú fennmaradást az egyház, az iskola és a gazdaság biztosítja. A programvezető szerint az első két tényező jól működik, Erdély nagy részében működnek magyar nyelvű iskolák, szórványkollégiumok, az egyház is igyekszik fenntartani a magyar közösségeket, a gazdaság terén vannak hiányosságok, ezért fontos, hogy minél több magyar érdekeltségű vállalkozás verjen gyökeret a szórványban.
Demeter szerint az évszázados műemlékek megmentésére és munkahelyek teremtésére kell kidolgozni nemzetstratégiát, valamint azt, hogy ebben hogyan tudna együttműködni Magyarország és a Székelyföld. Geréd Imre kolozsvári RMDSZ-es tanácsos úgy véli, Gergely Balázs „finoman szólva is olajat öntött a tűzre nyilatkozatával”. „Úgy látom, hogy mi, kolozsvári magyarok nem tudunk az egyéni területfeladással egyetérteni. Így látják ezt a szórványmegyékből érkezett vagy a szórványkollégiumban tanuló magyar egyetemisták is, akik látják a magyar jövőt Déván és Máramarosszigeten is, ezért dolgozni is hajlandók” – jelentette ki Geréd.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Akinek munkaeszköze a nyelv, annak anyanyelvét is tanulnia kell
Anyanyelvünk állapotát, használatát folyamatosan figyelő székelyföldi lapigazgató (aki újságíró és költő is) meglehetősen borúlátóan beszélt anyanyelvápolóknak a hazai magyar sajtó, főként a helyi, regionális napilapok nyelvezetéről.
Amint mondta: nagy szükség volna a románból rossz fordítással vagy más – kifogásolható – ok miatt nyelvünkbe került helytelen kifejezések visszaszorítására, ugyanis nem fogadható el szakmailag, hogy a sajtó nyelve nálunk, a kevés kivételt leszámítva, az említett ok miatt eltérjen a normatív/standard változattól. Példákat is említett: a közigazgatásban nálunk még mindig, jó két évtizeddel a rendszerváltás után, a tanács uralkodik az önkormányzat felett és a tanácsos is elnyomja a (községi, városi, megyei) képviselőt. Az iskolanevekben óriási az összevisszaság: az újságírók zöme nem képes szabadulni a normatív változatban ma már csak történelmi megfontolásból használt líceumtól.
Elméleti líceumot írnak gimnázium helyett, az általános iskola felső tagozatát nevezik gimnáziumnak román nyelvi mintára. Nincs nálunk elemi vagy alsó tagozat, csak I-IV. osztály (clasele I-IV.), felső tagozata sincs az általános iskolának, csak V-VIII. osztálya (clasele V-VIII.). Hemzsegnek az újságokban a szaklíceumok, pedagógiai líceumok, na és a főgimnáziumok is a norma szerinti szakközépiskolák, tanítóképzők és gimnáziumok rovására. Az orvosolandó nyelvi bajok közt emlegette a kolléga még a zöldségnevek rossz használatát (vinetta a padlizsán helyett), a hivatalos nyelv szavait (tva – áfa, delegáció – kiküldetési rendelvény), a politikai élet kifejezéseit (parlamenter – országgyűlési vagy parlamenti képviselő, szerves törvény – kétharmados törvény). Stb. A lapigazgató a nyelvi hibák terjedése miatt az újságíróképzést is hibáztatta, mert az egyik munkatárs egyetemi tanulmányaira, illetve az egyetemi órákon hallottakra hivatkozott vita közben: nálunk azért tanács és nem önkormányzat egy-egy település vagy megye irányító szervezete/testülete, mert más a jogrendje Romániának, mint Magyarországnak – érvelt a fiatal újságíró.
Kommunista vs. nemzetközpontú nyelvművelés
Az egyetemeken oktató vagy kutatóintézetekben dolgozó nyelvészek közül is sokan elfogadják, hogy az emberi nyelv elsősorban az érintkezés, a kommunikáció eszköze, és csak azután a tudomány tárgya. Természetesen a nyelvművelés is így látja ezt, ezért kijelenthető: az említett észrevételek helytállóak, a sajtónak törekednie kell a szabványmagyar (standard: irodalmi és köznyelv) használatára még akkor is, ha az utódállamokban is kialakultak a magyar nemzeti nyelvnek különböző regionális változatai. A kérdésről nagy vita zajlott le a 90-es években a Kárpát-medencei magyar nyelvtudósok közt. A véleményeket kötetbe foglalta a tekintélyes budapesti Osiris Kiadó Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról címen. Az úgynevezett kommunista nyelvművelésen néhány évtizede felülkerekedő nemzetközpontú nyelvművelés elvei szerint az oktatásban, a tudományban, a sajtóban, a művelődési életben a normához kell igazodnunk.
A normán sokan a magyarországi, főként a budapesti nyelvváltozatot értették. Volt normavita is, azt meggyőzően árnyalta, finomította Péntek János kolozsvári nyelvészakadémikus, amikor egyebek közt azt mondta: földrajzi értelemben ma központi norma nincs, semmiképpen nem lehet azt állítani, hogy a hiteles nyelvi mérce a nyelvterület központjában vagy a fővárosban (Budapesten) volna. A központi csupán központi akadémiai és egyéb művelődési intézményeket jelenthet, és jelentheti azt is, hogy ez a standardváltozat (azaz a nemzeti nyelv) fő vonulata. A norma mindig közös vagy éppen egyetemes mércét jelent. A közös nemzeti nyelvnek mindenütt jelen kell lennie, ahol a nemzet tagjai élnek, főképpen a mindenkori írástudók nyelvhasználatában – magyarázza az említett kötetben a jeles szakember.
Ebben a jól megalapozott szakvéleményben a közös azt is jelenti, hogy egységes, benne van az egész magyar nyelvterület, az írástudók közt pedig az újságírók is. Nem jogrendi kérdésről van szó, amikor a nyelvhasználatot, azaz a nyelvnek mint egyezményes jelrendszernek gyakorlati alkalmazását vizsgáljuk. Jó volna az újságíró szakos hallgatóknak alaposabb nyelvelméleti ismereteket átadni, mert ha értik a nyelv/nyelvek működését, könnyebben megtanulják a fordítások fogásait, a sokszor rossz, szó szerinti fordítások talán háttérbe szorulnának valamelyest. A fordítás csínját-bínját is egyetemi szinten kell oktatni, különben az újságírók közül többen is odajuthatnak, mint az egyik székelyföldi rendőrkapitány, aki szerint azért nem lehet magyarul intézménynévként használni a rendőrség formát, mert az magyarországi elnevezés (!).
Ismét Péntek Jánost idézem: „A beszédben vagy az írásban mindig igazodnunk kell egymáshoz, a régiók nyelvét is egymáshoz kell igazítani, meg kell újra ismernünk egymás nyelvi változatait, és adott határig tolerálnunk kell őket, csak ez jelentheti mindnyájunk számára a nemzeti nyelvet (…). Az erdélyieknek egyre több lehetőségük és esélyük van arra, hogy közvetlen tapasztalatból vagy a tömegkommunikáció révén megismerjék az anyaországi nyelvet és nyelvi változatokat, és arra is, hogy részben igazodjanak hozzá, az anyaországinak pedig szintén tudomásul kell venniük a határon túli régiók nyelvét, hozzá kell szokniuk éppen úgy, mint az ö-ző szegedihez, az a-zó palóchoz vagy a szintén nyelvjárásias somogyihoz vagy zalaihoz.”
Tanácsok, önkormányzatok
Szemléltetőanyagként álljon itt néhány példa az erdélyi magyar és a normatív/standard magyar változatokra. Közszállítás – tömegközlekedés vagy közösségi közlekedés; szállítási minisztérium – közlekedési minisztérium; sofőriskola – autósiskola; sofőrkönyv, hajtási engedély – (autó)vezetői jogosítvány; alkoholos vezetés – ittas vezetés; nemzeti út – országút/közút; útgondnokság – közútkezelő; poliklinika – rendelőintézet; küldőpapír – beutaló; perfúzió – infúzió; reanimáló (osztály) – intenzív osztály; kórházi kibocsátó – zárójelentés; megyei tanács – megyei önkormányzat vagy megyei közgyűlés; megyei tanácselnök – a megyei önkormányzat elnöke vagy röviden: megyeelnök; városi/községi tanács – városi/községi önkormányzat vagy városi/községi képviselő-testület; községi, városi, megyei tanácsos – községi…képviselő; municípium – megyei jogú város; municípiumi kórház, municípiumi polgármesteri hivatal – városi kórház, városi polgármesteri hivatal; igazságügyi bélyeg – illetékbélyeg (nem tévesztendő össze a bélyegilletékkel: az első bélyegfajta, a másik pénzösszeg); központi statisztikai intézet – központi statisztikai hivatal; a nemzeti bank kormányzója – a nemzeti bank elnöke; tanügyminisztérium – oktatási minisztérium; tanügyi káder – pedagógus; elméleti líceum – gimnázium (itt jegyzem meg: a magyarországi Gyulán jól működik a kétnyelvűség: helyes felirat iskolanévtáblán: Liceul Teoretic Nicolae Bălcescu Gimnázium); művészeti líceum – művészeti szakközépiskola; pedagógiai líceum – tanítóképző; címzetes tanár (általános- és középiskolában) – tanár; tva – áfa; biztosítóház – egészségbiztosítási pénztár; legfelső bírói tanács – országos igazságszolgáltatási tanács; decentralizált/dekoncentrált hivatal(ok) – megyei közintézmény(ek). Stb. Fontos most megjegyeznem, hogy a közigazgatásban a tanács szót ’település, megye vezetőtestülete’ jelentésben a szovjet uralom előtt is használta nyelvünk, de azok a tanácsok önkormányzati elven működtek, képviselőit a lakosság választotta, akárcsak napjainkban.
Csakhogy 1945–1989 között a szovjet típusú tanácsrendszerben a népi tanácsoknak, majd a (nép)tanácsoknak semmi közük sem volt a demokráciához, a népakarathoz, a település vagy a megye lakóinak akaratához. Ezeknek a szocialista/kommunista intézményeknek emlékét kellett törölni a ’89-es rendszerváltás után a tanács szó kiszorításával, illetve önkormányzat szavunk újjáélesztésével. Ez a felélesztés nálunk főként azért akadozik, mert sokan közülünk – újságírók is! – abból indulnak ki, minek mi a román elnevezése, és legtöbbször nem találják meg a jó magyar megfelelőket.
Nem árt tudnunk, hogy 1945 előtt a román consiliu szónak volt ’képviselő-testület’ jelentése, amelyet ’89-ig nem használták, nem használhatták a románok. A képviselő-testületnek rokon értelmű párja (szinonimája) az önkormányzat. Azzal mit sem kell törődnie az újságírónak, hogy önkormányzat szavunkat már nem is egyszer politikai és diplomáciai feszültségkeltésre használták fel bizonyos bukaresti körök épp szó szerinti fordítással (autoguvernare). Egyébként a románból is kimutatható a rendszerváltás nyelvi tükröződése ennél a szónál is: sfat popular, majd consiliu popular (’néptanács’) ’89 előtt, consiliu (’önkormányzat’) a fordulat után.
A nagy műsorszórású magyarországi rádiókban és televíziókban is elég gyakran a határon túli tudósítóktól elhangzó tanács zavarkeltő lehet: sem a Kárpát-medencében, sem a tengerentúl nem minden magyar érti, miről van szó. Többször hallottam magam is ilyenforma kérdést: ha Románia is EU-tag, miért beszélnek tanácsokról az erdélyi magyarok? Vagy: milyen rendszerváltás volt Romániában, ha megmaradtak a diktatúrabeli tanácsok? Az erdélyi vagy akár a magyarországi magyarokat is gondolkodóba ejtheti például a felvidéki alapiskola vagy a városi hivatal kifejezés rádióhallgatás vagy tévénézés közben. Nem mindeni tudja, hogy általános iskoláról és polgármesteri hivatalról van szó.
Érdemes szólni ezúttal az olvasószerkesztő szerepéről is. Ő sokat segíthet a sajtó nyelvének pallérozásában például úgy, hogy padlizsánra javítja a vinettát, önkormányzatra a tanácsot, képviselőre a tanácsost, gimnáziumra az elméleti líceumot, országgyűlési vagy parlamenti képviselőre a parlamentert. És így tovább. Az volna viszont a jobb megoldás, ha az újságírók rendszeresebben olvasnának nyelvészeti/nyelvművelő írásokat, és ha gyakrabban belelapoznának az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában 2002-ben Sepsiszentgyörgyön megjelent Román–magyar közigazgatási szótárba. Mert így gyarapíthatják anyanyelvi ismereteiket, ugyanis akinek munkaeszköze a nyelv, annak anyanyelvét is tanulnia kell.
Komoróczy György
Krónika (Kolozsvár),

Hírsaláta
MEGÉRTÉSSEL VEGYES AGGODALOM. A Hargita Megyei Tanács meghívott néhány bukaresti újságírót, hogy nézzenek szét a Székelyföld ama zugában. Ketten –Dan Tapalagă és Sever Ioan Miu – igyekeztek empátiával viszonyulni a székelységhez, s megpróbálták legalább azt a mítoszt szétoszlatni, hogy e vidéken nem lehet románul kenyeret venni.
Mit ad Isten, Miunak például román nyelven román könyvet is sikerült vásárolnia. Dan Tapalagă találkozott Hargita és Kovászna megye ortodox érsekével, Ioan Selejannal. Maradandó élményt okozott számára az egyházi méltóság: filmbe illő figura – írja róla, miközben nem kis iróniával megjegyzi, amikor az újságírók a székelyföldi románok problémáiról kérdezték, az érsek csak ennyit tudott válaszolni: „hát először is egy listát kellene készíteni ezekről a gondokról”. Azt ellenben nyugtalanítónak tartja, hogy egyik mintapolgárnál, akit látogatásra ajánlottak a csíki hivatalosságok, Nagy-Magyarország térképét fedezte fel, s gondolkodóba ejtette, vajon meddig mehet el a székelység követelése. (Adevărul, Hotnews) LÓHÚST TALÁLTAK A MARHAHÚSOS CSOMAGBAN. Akkora hévvel és magabiztossággal állította minden román hivatalosság, sőt, maga a miniszterelnök is, hogy az Angliában, később más európai országok ételkészítményeiben felfedezett lóhús nem Romániából származik, hogy már-már kételkedésre adott okot. S lám, kiderült, hogy egy Bukarest környéki raktárban az élelmiszer-biztonsági hatóság emberei marhahúsos címkével ellátott csomagokban 100 kilogrammnyi lóhúst fedeztek fel. A címke hamisított volt. (Gândul) KI KINEK TARTOZIK. Ismét előálltak – ezúttal a kolozsvári ortodox püspökség – a Gozsdu-vagyon visszakövetelésével. A kortársai által Gozsdu Manónak nevezett román ügyvéd sikeres karriert futott be Budapesten, s ingatlanokból, értékpapírokból, pénzbetétekből álló vagyonát „a közös magyar hazában élő, görögkeleti vallású fiatalok” javára kívánta fordítani a magáról elnevezett alapítvány révén. A román fél egy másik idézetet használ a végrendeletből, mely szerint „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” kívánta segíteni az 1870-ben elhunyt ügyvéd. A Gozsdu-örökség az egyetlen román eredetű érték Magyarországon, miközben nagyságrendekkel nagyobb kártérítendő magyar vagyon ragadt Romániában. Például a nagyszebeni római katolikus árvaház, a háromszéki iskolaalap, a kolozsvári Vöröskereszt Szanatórium, de állami ingatlanok mellett bányák, vasúti szerelvények, gépek, kifizetett, de soha át nem vett áruk, illetve Romániába szállított, de soha ki nem fizetett javak ezrei, bankérdekeltségek, részvények, folyószámla-követelések, kórházak szerepelnek a listán, szemben a Gozsdu-vagyonnal. (Kitekinto.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

„Mindig hajt a kíváncsiság”
Dr. Gidó Csaba Vasszekér és mozdonygőz címen frissen kiadott tanulmánykötetét 2013. február 20-án Róth András Lajos mutatta be a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál megjelent kötet a székelyföldi vasútvonalak kiépítését tárgyalja. A székelyföldi vasút története (1868–1915) alcímű kiadványról a szerzőt, a székelyudvarhelyi Kós Károly szakközépiskola tanárát a könyvbemutató előtt faggattuk.
Van vasúttal kapcsolatos gyermekkori élményed, amire jól emlékszel?
Elgondolkodtam az utóbbi időben, honnan jön ez az affinitás a vasút iránt… egész gyermekkorom a vasútállomás és a vasúti sínek környékén zajlott, mert a gabonaraktár melletti negyedben nőttem fel. Gyermekkorom kedvenc szórakozása az volt, hogy pénzérméket helyzetünk a sínekre, meg köveket, vagy egyensúlyoztunk a síneken, ki tud minél hosszabb ideig elmenni úgy, hogy nem esik le a sínről.
Gyermekkoromban egy karácsonykor kaptam a szüleimtől egy elég nagy mozdonyt, ami az egyik kedvenc játékom volt, aztán az kimúlt úgy, hogy a család másik tagja, akiből szintén történész lett, egy alkalommal kíváncsi volt arra, hogy milyen a motra ennek a mozdonynak… Nekiállt kalapáccsal és szétverte, persze nem a jelenlétemben. És szerettem vonaton utazni mindig. Számomra mindig hatalmas élmény volt, és lehet, hogy innen is indul ez az affinitásom a vonat, az állomások iránt.
Gondolom, nagy kincs volt az a mozdony…
Igen, mert a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején kaphattam, akkor egy játékot kapni kicsit nehezebb volt, sorokat kellett érte állni. Azt hiszem, kínai gyártmány volt, jó nagy mozdony… Volt motra. A technikai dolgok soha nem fogtak úgy meg, inkább annak a világa: a vonat, vagonok belső világa, az utazás.
A fiúk sofőrök, tengerészek, mozdonyvezetők szerettek volna lenni, ilyen oldalról volt-e csábítás?
Nem, nem akartam mozdonyvezető vagy kalauz lenni. Én utazni szerettem. Gyermekkoromban más mesterségek jelentek így meg: szerettem volna állatorvos lenni, és már elég korán érdekelni kezdett a történelem, régész szerettem volna lenni. Amikor beiratkoztam az egyetemre, nem volt bennem, hogy mi leszek: régész, történész, tanár…
Van fényképed gyerekkorodból, ahogy a sínek környékén játszottatok?
Olyan sajnos nincs. Akkor nem készült annyi fénykép, mint ma.
Hogyan fogtál hozzá, hogy éppen a vasúttal kapcsolatosan kutass? Korábban közölt tanulmányaid más témájúak voltak.
Amikor beiratkoztam az egyetemre, volt is egy mai napig kedvenc témám, a székely kivándorlás. Ennek van családi kötődése, nagymamám fiatal korában Bukarestben szolgált. Rengeteget mesélt arról a világról. És amikor felkerültem Kolozsvárra, az egyetemre, az első téma, ami igazán érdekelt, ez volt, a székely kivándorlás kérdése Romániába, nem Amerikába. Elég sokat kacérkodtam ezzel a gondolattal, el is kezdtem a kutatását, de éppen a kivándorlás kapcsán folyamatosan találkoztam a vasútnak a kérdésével, mert a korabeli diskurzus szerint székely kivándorlást úgy lehetne megszüntetni, hogy a Székelyföldnek kiépül egy modern infrastruktúra-hálózata, és ez által gazdasági fejlődésnek indul, épül az iparhálózat, virágzásnak indulnak a fürdők…
Érdekelt a kivándorlás, de egyre jobban kezdett érdekelni a vasút kérdése. Másodév végén döntéskényszerbe kerültem, Tonk Sándor tanár úr adta ki feladatként, mindenki döntse el a szakdolgozat témáját, hogy a nyári vakációban és a nyári gyakorlat ideje alatt azzal foglalkozzon. Felültem az udvarhelyi nagyállomáson a vonatra, de egyértelműen nem volt eldöntve, mi lesz a téma. Valahol Bögöz és Galambfalva között kezdtem el gondolkodni, ahogy ment velem a vonat, hogy milyen jó volna ezzel foglalkozni: kik azok, akik megálmodták ezt a vasútvonalat, miért ezt, kik voltak a munkások, akik építették, a tervező, a vállalkozó, hogyan hatott a településekre a vasútvonal megépítése… Udvarhelyiként még ott volt bennem a kérdés: miért nem épült meg a vonal tovább Udvarhelyről, miért zsákutca lett? Eldöcögött a vonat velem Kolozsvárra, az jó félnap, az idő alatt valamennyire papírra is tudtam vetni ezt a gondolatot. Elmentem erre a műhelymegbeszélésre, ahol mindenkinek be kellett számolni, miből írja a szakdolgozatot, és én mondtam, a Héjjasfalva–Székelyudvarhely vasútvonalról.
Tonk Sándor tanár mondta nekem: ne komolytalankodjon, fiatalember, az egy kicsi szárnyvonal, erről nem lehet szakdolgozatot írni… Végül a teljes székelyföldi vasúthálózatról kellett. Így lett ebből székelyföldi vasúthálózat-történet. De ma már ebből a szárnyvonalból is meg lehetne írni egy szakdolgozatot.
Szóval mégis az lett volna kedvesebb téma?
A mai napig ez a része a kedvesebb, mert személyes élmények kötődnek hozzá, természetesen, de jó, hogy ennek az egész nagynak fogtam neki. Egyetemi éveim alatt többnyire a megírt szakirodalomra és a sajtóra támaszkodtam. Az akkori szakdolgozatom – ennek témavezetője Magyari András volt, és Egyed Ákos történész segítségét kell kiemelnem – esetében komolyabb levéltári kutatás nincs, akkor még nem jutottam el olyan szintre, a megvédés után kezdtem el a levéltári kutatásokat.
Átnéztem a korabeli sajtót nagyrészt, és nem a technikai irányt követtem, hanem olyan társadalmi –gazdasági folyamatokét, amelyek színesebbé teszik a témát és nem csak merev, száraz technikatörténeti leírás felé mutatnak. Így még érdekesebb volt számomra ez a téma, mintha nagyon száraz levéltári forrásokkal kezdtem volna. Végül is szerencsésen alakult, mert a száraz forrásokat később építettem be, és érettebb fejjel vizsgáltam, amikor már volt egy kis tudásom, tapasztalatom.
A másodév és a doktori dolgozat megvédése közt elég sok év eltelt. Egyenes vonalú volt a kutatás vagy koncentrikus körökként tágult a téma?
Inkább úgy mondanám: hullámok vannak a kutatásban. Ha egy témával sokat foglalkozik valaki, egy idő után ráun. Hullámvölgyek voltak. A szakdolgozatom megvédése után áttértem egy másik témára, ami kapcsolódott a kivándorláshoz is: a tusnádi székely kongresszus. Ebből írtam a mesteri dolgozatomat. Olyan szempontból jó volt, hogy az egész kérdéskörnek más vetülete is előtérbe került. Amikor hazajöttem Udvarhelyre, egy kicsit fektettem ezt a témát, és foglalkoztam a két világháború közötti udvarhelyszéki református oktatás helyzetével. Ez teljesen új téma volt. Foglalkoztam egy keveset azzal is, hogy a második világháborúban megvont új román–magyar határ milyen hatással volt a határ két oldalán lévő falvak életére. Mind új témák voltak, és érdekesek, de mindig visszatértem a vasúthoz. Róth András Lajos, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeumhoz tartozó Tudományos Könyvtár szakembere nagy segítséget nyújtott számomra mindvégig. 2003-ban kapcsolatba kerültem Majdán Jánossal, aki Magyarország egyik legismertebb vasúttörténésze, talán az egyedüli olyan személy, aki nem a technikai, mérnöki világból jön, hanem történészként kezdett el foglalkozni a vasúttal.
A pécsi egyetemen tanít, és felajánlotta, jelentkezhetek hozzá doktorálni. A doktori iskola vezetője hosszú ideig Ormos Mária volt, hozzá is el kellett mennem és bemutatnom a témámat, és mivel neki is tetszett, 2004-ben felvettek a doktori iskolába. Hosszú ideig kint voltam Budapesten és az ottani levéltárakban kutattam. Érdekes, hogy a Héjjasfalva–Udvarhely vasútvonal iratcsomója szinte megsemmisült a második világháború alatt, teljes része nem kutatható, mert golyótalálat érte és bizonyos iratokat úgy hoztak ki, látszott, hogy keresztülfúrták a golyók. Az 1899 utáni iratanyag a második világháborúban, illetve az 56-os forradalom ideje alatt megsemmisült… Ami utána van, jórészt a sajtóra támaszkodik.
A könyv a doktori dolgozatom, amit 2011 decemberében védtem meg. Még lehet, hogy pihent volna a fiókomban a kézirat, ha nem ösztönöz Bárdi Nándor kutató, aki felvette a kapcsolatot a csíkszeredai Pro-Print Kiadóval, a Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztak a kézirattal. Így kényszerítve voltam, hogy ezt útjára kell bocsátani. Mai napig nem befejezett kutatásnak tartom, látom – a könyv a 2012. júniusig folytatott kutatások eredménye.
Rendszeresen végigkutattál minden olyan lelőhelyet, ahol erre vonatkozó adatokat elérhettél. Nem feltételezhető, hogy valami nagyon gazdag anyag erről a témáról felbukkanhat?
A történetet nem tudnák átírni, de például a székelyföldi vasutakon szolgálatot teljesítő vasutasok, állomásfőnökök életpályája, kapcsolatrendszerük a helyi társadalommal érdekes részlete lehetne a témának. Az iparvasutak történetének is csak egy része lett felkutatva, mert legtöbbjük ideiglenes volt, csak addig működtek, amíg például egy helységben működött a kavicsbánya, vagy az erdőkitermelés. Érdemes volna ezeket is feltérképezni, tehát vannak apró részletkérdések, és tovább is lehetne vinni a történetüket az időben.
A források hozzáférhetősége miatt szűkítetted a témát a könyv címében is megjelölt időszakra?
Az egyik ok, hogy kellett egy időkeret számomra…
… hogy ne táguljon a végtelen felé a téma?
Az erdélyi vasutak építése 1868-ban kezdődött el és a Székelyföldet érintő utolsó vasútépítés 1915-ben, a Nyárád menti keskeny vágányú vasút átadásával fejeződött be.
Külön történet lehetne a vasút szerepe a két világháborúban, mert stratégiailag fontos volt. Ehhez más levéltárakat kellene kutatni, a Hadügyminisztériumnak az iratanyagára gondolok, és lehet, hogy még Bécs is szóba jönne. A két világháború közötti időszakra vonatkozóan a román forrásokat kellene kiemelten kutatni. Távlatokban szeretném ezt is megnézni.
Végső célod az, hogy ezen a témán belül minden fellelhető anyagot feldolgozz?
Igen, akár elvinni időben a kommunista rendszerig. Azután a vasút szerepe, sajnos, egyre inkább háttérbe szorul a közutakhoz és a repülőgépekhez képest. És lehetne bővíteni földrajzilag is, az erdélyi vasutakat komolyabban megvizsgálni.
A könyved nem sokkal a Héjjasfalva–Székelyudvarhely szárnyvonal átadásának (1888. március 15.) 125. évfordulója előtt jelent meg. Ritka eset, hogy egy téma ennyire kötődik egy időponthoz?
Véletlen, hogy éppen most jelent meg a könyv. A könyvem eredményeként tüntetném fel – bár ez szerénytelenül hangzik –, de már az is nagy eredmény volna, ha a térség vagy Székelyudvarhely nagyobb figyelmet szentelne a vasútnak. Egész Romániában érvényes, hogy a vasúti közlekedés folyamatosan háttérbe szorul, pedig fontos tényező. Nyugat-Európában nem arra törekednek, hogy újabb és újabb vasútvonalakat szüntessenek meg, hanem azokat felújítják. Megpróbálják összhangba hozni a XXI. század kívánalmaival.
Magyarán megérett az idő arra, hogy nagyarányú korszerűsítés kezdődjön el.
Igen, mert amíg a pályát nem modernizálják, nem várhatjuk el, hogy a „székely gőzös” gyorsabban tegye meg az utat például Keresztúr és Udvarhely között. Át lehetne alakítani HÉV-rendszerű járattá a két város között.
Ha még több ideig foglalkoztál volna ezzel a témával, vagy bővebb adatokra bukkantál volna, milyen vonatkozásokat bővítettél volna a könyvben? Mi hiányzik, hogy az olvasó szempontjából teljesebb legyen a kép?
Hiányérzetem van olyan szempontból, pedig eléggé próbáltam anyagot gyűjteni, hogy a székelyföldi vasútvonalakat kiépítő vállalkozók hogyan kerültek kapcsolatba az itteni gazdasági-politikai elittel, és miért éppen ők építették ezeket a vasútvonalakat.
Jelkép volt-e a vasút abban a korban? Hogyan látja a korszakot jól ismerő történész?
Igen, a modernizáció jelképe volt. Egyfajta mintát hozott az egész monarchia területén, elég csak arra gondolni, hogy egy vasútállomáshoz bizonyos berendezés tartozott, ami mindenhol egységes volt. A viselkedésre is mintát jelentett: hogyan viselkedjen egy utas a többi ismeretlen utastársa jelenlétében. Illemtankönyvekben találtam olyan részeket, amik az utasok viselkedését szabályozták, írták elő. Kár, hogy nem bukkantam több ilyen illemtankönyvre, mert ezek a részek a mai ember számára igencsak izgalmasak.
Minden állomásnál meg volt határozva, mekkora park és zöldövezet kell körülötte legyen. És kerekes kút. Ez egy modell a családi háztartás számára is. Vagy különálló, fedett és tartós anyagból készült árnyékszék. Például a muskátli addig nem volt elterjedt növény vidékünkön, de minden állomásépület ablakában ott kellett legyen a muskátli. Még arra is előírás volt, hogy a kalauzok hogyan viselkedjenek.
Vagy amit lát, megízlelhet a restiben, a vendéglőben az utas: fasírozott, bécsi szelet, pogácsa, szódavíz – olyan dolgok, amik a vasútnak köszönhetők.
Tehát ahol vasút volt, ott ez mindenhol megvolt?
Egy uniformizált civilizációs modellt terjesztett a MÁV az egész monarchia területén. És a vasútnak köszönhetően jelenik meg először a reklám. Először éppen a vasúti utazást kezdik el reklámozni – falragaszos reklámmal, plakáttal, mert reklám volt már a sajtóban korábban is. Az állomásra belépő utas előtt ott vannak a reklámok, a berendezés padokkal, fogassal, ez egyben belső, otthonos környezetet tudott teremteni, és ez teljesen új volt egy szegényebb miliőből jövő ember számáéra.
A vasutas társadalom – hogy valaki a MÁV alkalmazottja, az presztízskérdés volt, és a vasúti állomásfőnök a helyi társadalom elitjébe tartozott. Sajnos ezt ma egyáltalán nem érezzük és a vasútnak, az alkalmazottaknak ez a presztízsük le lett rombolva az elmúlt 60-65 évben.
A könyvben szó esik arról, hogy a szárnyvasút mentén lakó székelyek nem voltak túl bizakodóak az új, a civilizáció ilyen betörése iránt, fenntartásaik voltak…
Az amúgy is konzervatív helyi társadalomban volt egy félelem a vonattal szemben és ez jogos volt. A vonattal, vasúttal új befektetők érkezhetnek a térségbe. Le lehet bontani társadalmi rétegekre, például a helyi kereskedő attól fél, hogy megjelenik az új kereskedelmi áru, a konkurencia. És megjelenik. És nagyon sok kisiparos bebukik, mert megjelenik tömegével az ipari, gyári áru, és az olcsóbb, mint az övék. A polgári réteg attól fél, hogy megjelenik egy idegen vállalkozói réteg, és előle lenyúlja a különböző vállalkozásokat ebben a térségben.
Ebben is van igazság, mert jöttek a vasútépítéssel együtt a nagy erdőkitermelések, és ez nem a helyi vállalkozók joga lesz, hanem főként budapesti vállalkozókhoz kerül át. Jogos a félelem, hogy a vasút nem csak pozitív hatást hoz, hanem háttérbe kerülhet a helyi társadalom a kívülről érkező tőkével, személyekkel szemben.
Ez tükröződik az újsághírekben, amiket idézel, hogy már az átadás környékén megjelentek más véleményt tükröző újságcikkek. A fenntartások lassan oldódtak, vagy aránylag gyorsan?
Ezt nem lehet így megsaccolni. De az látszódik, hogy megjelenik egy új vállalkozói réteg. Ez is egy újabb kutatás lehetne.
Gazdasági vonatkozásban tárgyalni?
Főképp azért, mert Székelyföldnek mi a legnagyobb kincse? Az erdőkitermelés. Ebben az időszakban megjelenik egy budapesti német–zsidó–magyar vállalkozói réteg, amely megkaparintja magának a székelyföldi erdőségek nagy részét és elég kemény tarvágásokat végeznek. Akkor sem helyben dolgozták fel a fát, hanem elvitték.
Ennyi ismeret birtokában hogyan látod, amikor nekifogtak vasutat építeni, mit kellett volna egészen másként tenni? Nem csak a gazdasági vonatkozásokra gondolok.
A székelyföldi vasúthálózat kiépítésénél a technikai részletkérdések előírás szerint működtek, ott változtatás nem lehetett. Az egyik nagy hibája, hogy a vasúthálózat nagyon nagy időintervallumban és kis szakaszokban épült meg. Ebből kifolyólag úgy látom, a vasút, sajnos, nem tudta megteremteni mind a mai napig a székelyföldi térségnek a gazdasági egységét – mert nem befejezett vasúthálózat. Mert szakaszokban épült ki, és minden székely vármegyét más-más, például mezőségi, dél-erdélyi területtel köt össze, a székely városok között hosszú ideig nem volt vasúti kapcsolat.
Amint az eredeti tervben volt…
Nincs hálózat, a kapcsolat a mai napig hosszas kerülőút révén valósul meg, például Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy között. Ez az egyik legnagyobb hibája. Kritizáljuk, úgymond, a román államot, hogy elhanyagolta, de a kritikát meg lehet fogalmazni a magyar állammal szemben is – talán Székelyföldön épült ki legkésőbb összefüggő vasútvonal. Hálózatot nem merek mondani, mert összefüggő vasúthálózat a mai napig nincs. A magyar állam sem törte össze magát, hogy Székelyföldet modernizálja, fejlessze. Persze készültek fejlesztési tervek, azok részben meg is valósultak.
Ha ezt a könyvet egy időszak lezárásaként nézzük, lesz-e olyan téma, ami pihentetni fogja ezt, egy ideig esetleg?
Lehet… Kacérkodok más témákkal. Az erdélyi történetírásnak vannak olyan témái, úgy látom, s nem tévedek, amik nincsenek felkutatva, fehér foltok. Például az infrastruktúra. Nincsen közúttörténet, telefon- vagy postatörténet, meg a vízhálózat hogyan épült ki a városokban.
Ezeket a kezdetektől kellene megírni?
Ezek alapkutatások. Rengeteg téma van… Kacérkodok a közút- és a telefonhálózat történetével. Van egy teljesen más témám is: Székelyderzs története.
Megint érzelmi alapon?
Igen. Ezek azok a témák, amik lehet, hogy kilépések lesznek, de azt hiszem, mindig vissza fogok térni a vasút témához.
Elégedett vagy most, hogy ez a munkád, hosszú ideig tartó kutatások után, könyvként kerül az olvasó elé?
Örvendek, hogy megjelent, és nem csak az én fiókomban pihen. Szerencsére olyan ember vagyok, hogy mindig hajt a kíváncsiság, sohase vagyok teljes elégedettségi állapotban. Hajt a kíváncsiság tovább. Remélem, hogy ezt – vagy más témát is – tovább tudom vinni.
P. Buzogány Árpád
Székelyhon.ro,

Kelet-nyugati egyetemista migráció: mit hoznak a keretszámok?
Egyetlen hét áll még azok rendelkezésére, akik Magyarországon szeretnék folytatni egyetemi tanulmányaikat. A hazai magyar nyelvű felsőoktatási intézmények ugyanakkor a korábbinál jóval nagyobb érdeklődésre számítanak a külföldi – elsősorban anyaországi – fiatalok részéről.
Semmiben sem befolyásolja külhoni magyar fiatalok bejutási esélyeit a magyarországi felsőoktatási rendszer részleges átalakítása, a keretszámok és a bejutási pontértékhatárok módosítása – szögezte le az Erdélyi Napló kérdésére a magyar Oktatási Államtitkárság képviselője. „Továbbra sincs külön keretszám a határon túli magyar fiataloknak – mondta el Benked László ösztöndíjreferens. – Aki az alapképzésen, illetve az osztatlan mesterképzésen eléri a jogszabályi minimumot, azaz a 240 pontot, és belefér az általa megjelölt képzés kapacitásába, állami ösztöndíjas finanszírozásban részesül.” A magyarországi képzésre jelentkező külhoni magyarok száma amúgy korántsem növekedett az elmúlt években. Acsúcsot a 2005-ös év jelentette, akkor 3334 külhoni magyart regisztráltak a magyarországi felsőoktatásban, a 2012. július 30-i állapot szerint pedig 2732 személyt, 85 százalékuk Romániából érkezett.
Pontszámítás, beszámítás
A határon túliak számára továbbra is a felvételi pontszámítás jelenti a legtöbb fejtörést, bár az Oktatási Hivatal főszabályként számítja be a külföldi rendszerű érettségi vizsgaeredményeket. Az azonos megnevezésű vizsgaeredmények beszámítása automatikus, eltérő megnevezés esetén tematikával, tételsorral bizonyíthatja a jelentkező a legalább 50 százalékos megegyezést. Ez évtől a külföldi, illetve külföldi rendszerű középiskolák kérelmezhetik az Oktatási Hivataltól egyes érettségi vizsgatárgyaik bevizsgálását. Ha a vizsgakövetelmények és a tartalom legalább 75 százalékban megegyezik, emelt szintű érettségi vizsgaként lehet beszámítani az adott tárgyat, míg 50 százalék alatt középszintűként sem fogadható el. A külföldi középiskolában érettségiző legkevesebb nyolc nappal a besorolási döntés előtt küldheti el a minősítést célzó kérelmét. Az idegennyelv-tudásért járó pontszámok ügyében fontos tudnivaló: aki az adott állam nyelvén bármely közismereti tantárgyból legalább két tanéven át eredményesen befejezett tanulmányokat folytatott, a magyar jogszabályok szerint államilag elismert, általános, egynyelvű, komplex típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg. Így például a román nyelv és irodalomból szerzett érettségi úgynevezett B2 komplex nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű, a még egy, legalább két éven át románul tanult közismereti tárgyból tett érettségi pedig C1 komplex nyelvvizsga-bizonyítványnak számít. A felvételi pontszámot a következő magyarországi tanulmányi, tudományos és művészeti versenyek után kapható többletpontok növelhetik: a művészeti szakképzésben tanuló középiskolások számára tartott minisztériumi szervezésű és finanszírozású Országos Művészeti Tanulmányi Verseny; Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny; Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának versenye; Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Verseny. A magyar Oktatási Államtitkárság ösztöndíjreferense, Benked László valószínűnek tartja, hogy a magyarországi felsőoktatási keretszámok módosítása némileg növeli a hallgatói migrációt a külhoni magyar egyetemek irányába, de az 500 körülire taksált létszám sem abszolút értelemben, sem a felsőoktatás arányaiban nem jelent aggasztó emelkedést.
Álláspontok... Különösebb megszorítások nélkül fogadhatják a magyarországi hallgatókat azok a romániai állami és magánegyetemek, amelyeken magyar nyelvű képzés (is) folyik. Bármely más európai uniós állampolgárhoz hasonlóan bejuthatnak költségtérítéses, illetve államilag támogatott helyre egyaránt, ugyanúgy részesülhetnek különböző ösztöndíjakban is, a verseny teljesen nyitott. Ám nem valamennyi magyar képzést nyújtó hazai felsőoktatási intézmény kezeli előrelépési lehetőségként a magyarországi diákok vonzását.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) 978 hallgatója közül 17-en anyaországiak. A magánegyetem három karán – bölcsészeti, közgazdasági és művészeti – angol nyelv és irodalom szaktól a menedzsmenten át a képzőművészetig terjed az akkreditált szakok skálája. A tandíjak szaktól függően évi 300 és 450 euró között mozognak, a bentlakás díja havi 155 lej. A magyarországi változások után ősztől a PKE-n a korábbinál több anyaországi hallgatóra számítanak. Sőt, az egyetem munkatársai népszerűsítő kampányt is folytatnak a határ túloldalán: a határ menti régiók középiskoláinak végzős diákjait célozzák meg üzeneteikkel, amelyek egyik lényeges pontja, hogy a PKE alig 15 kilométerre fekszik a román–magyar határtól. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen viszont az egyetem küldetéséből kiindulva másként értelmezik a helyzetet. „Bár elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét, nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi vagy magyarországi diákok vonzását, főként az alapképzésben. A Sapientia közvetlen céljai arról szólnak, hogy közösségünk fiataljai számára biztosítsunk tanulási lehetőséget. Ezért elfogadjuk az új helyzetet törvényesként, de nem lesz jellemző, hogy a saját fiataljainknak ne legyen helyük tanulni azért, mert máshonnan próbáljuk feltölteni a diáklétszámot” – fogalmazott lapunknak Dávid László, a Sapientia EMTE rektora. Az intézményvezető szerint az Erasmus-jellegű mobilitási programok működtetése jelenti a kiutat. „Így a magyarországi hallgatók jelenléte egyetemünkön, valamint a saját hallgatóink jelenléte magyarországi egyetemeken jelentősen hozzájárulhat hallgatóink szakmai előmeneteléhez, de a kialakuló kapcsolatokat is nagyon fontosnak tartjuk” – mondta a rektor.
A Sapientia három képzési helyszínen, négy karon, 28 szakon 1988 hallgatót képez, köztük hat magyarországit. A tavaly akkreditált magánegyetemen a tandíjak 250-től 750 euróig terjednek, az érdemösztöndíj idén 230, a tanulmányi 170, a szociális pedig 120 lej.
… és stratégiák
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ezzel szemben tárt karokkal várja a külföldi, köztük a magyarországi hallgatókat. A kolozsvári székhelyű oktatási intézmény előkelő helyet foglal el a hazai egyetemek rangsorában, pozícióját pedig a nem romániai diákok is javíthatják. „Nemrég mutattak be egy új egyetemi rangsorolást Dublinban, amelynek keretében a BBTE-t is értékelték. Az egyik kritérium éppen a nemzetközi hallgatói és tanári mobilitás volt” – számolt be az Erdélyi Naplónak Soós Anna, a BBTE tanulmányi rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője. Szerinte a „piacbővüléssel” járó nagyobb verseny is hozzájárulhat a minőség javulásához. „Érdekes jelenség, hogy a nálunk tanuló magyarországi diákok igen aktívak a diákszervezeti munkákban” – jelezte Soós Anna. Az utóbbi években tanévenként nagyjából ötvenen érkeztek a BBTE-re, nagy részük pszichológiát tanul. Ám tanévkezdéskor nőni fog ez a szám, amit az is előrevetít, hogy a Budapesten rendezett 13. Educatio nemzetközi oktatási szakkiállításon több mint 300-an érdeklődtek az egyetem iránt, amelynek diáklétszáma a kolozsvári egyetemista közösségnek mintegy felét teszi ki: a majdnem 100 ezerből több mint 40 ezren a BBTE-n tanulnak. Ide tartozik a nagyjából tízezer magyar nemzetiségű fiatal is: közülük több mint 6500-an folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön a BBTE 76 alap- és 36 magiszteri szintű magyar nyelvű szakán. Az egyetem teljes kínálata a román és idegen nyelvekkel együtt: 262 akkreditált alapszak és 263 magiszteri. Az előző évek gyakorlatához képest lényeges különbség, hogy a BBTE-s karok többségén felvételi vizsgát szerveznek, azaz kevésbé vagy egyáltalán nem számít majd az érettségi eredmény az egyes szakokra való bejutáskor. Az éves tandíj 2000 és 4000 lej között mozog – a két végletet a társadalom és humán tudományok illetve a művészeti szakágak képezik –, az ösztöndíjak összege havi 400, illetve 350 lej. A BBTE-n – mint ahogy más egyetemek esetében is – csak a maximális beiskolázási keretszám szabhat határokat. „Szeretettel várjuk a magyarországi és uniós hallgatókat, a fontos, hogy minél több közegből jöjjenek a hallgatók, a megmérettetés során pedig a legjobbak kerüljenek be” – fogalmazta meg az egyetem üzenetét Soós Anna.
Jelentkezési szamárvezető
Március 1-jéig lehet e-felvételi keretében jelentkezni a magyarországi felsőoktatási intézményekbe. A www.felvi.hu honlapon történő elektronikus beiratkozás érvényesítéséhez azonban a kinyomtatott hitelesítő adatlapot postai úton el kell juttatni az Oktatási Hivatal 1380 Budapest, Pf. 1190 postacímre. Bár a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárásban utoljára lesz még papíralapú jelentkezési lap is, az igénylőket arra biztatják, hogy inkább az elektronikus jelentkezést válasszák, mivel a papír alapú jelentkezési lapok túlnyomó részét a jelentkezők hibásan töltik ki. Az elektronikus jelentkezés viszont egyes adattípusok esetében kizárja a hibás kitöltés lehetőségét (pl. jelentkezési helyek kiválasztása legördülő menüből stb.). A jelentkezési időszakban – azaz 2013. február 1. és 2013. március 1. között – az e-felvételi kizárólag jelentkezésre, 2013. március 11-ig pedig a jelentkezés hitelesítésére szolgál (e-jelentkezés), a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás ezt követő szakaszában a feldolgozás után pedig az e-ügyintézés keretében az ügyintézési funkciók (pl. adatmódosítás, sorrendmódosítás, betekintés a személyes adatokba, jelentkezésekbe, pontszámokba) érhetők el.
Vásárhely vár?
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karán színművészeti, rendezői, teatrológiai, látványtervezői és zenetanári szakokon folyik magyar nyelvű oktatás az alapképzés keretében. Mesterképzés pedig a színművészet, drámaírás, teatrológia-művelődésszervezés (impresszárió) szakirányokon. Dr. Kós Annát, a Magyar Művészeti Kar dékánját arra kértük, vázolja, miképpen készül az általa vezetett intézmény a magyarországi diákok várhatóan fokozódó érdeklődésére. Csak annyit tudhattunk meg, hogy a magyarországi diákok – akárcsak valamennyi európai uniós állampolgár – tandíjmentes formában folytathatják tanulmányaikat, ha sikerül bejutniuk az államilag finanszírozott helyekre. Egyéb esetben maguknak kell állniuk a tandíjat. Nem kaphattunk viszont választ arra, hogy hány magyarországi hallgató végzi tanulmányait jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, mint ahogy arra sem, mire számítanak a magyarországi felsőoktatásban végbemenő változások nyomán. „Szeptemberben meglátjuk” – hangzott a dékán lakonikus válasza, akit – mint fogalmazott – „nem érdekel, hogy a diákok hová mennek haza”.
Csinta Samu, Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Megszületett Szellemfi
Kárpát-medencei művészeti hálózat alakult
Kárpát-medencére kiterjedő művészeti hálózat alakult Szellemfi elnevezéssel, hogy szakmai és művészi alapon egybegyűjtse a budapesti, vidéki és határon túli területek alkotóit, színházait, produkciós műhelyeit és befogadóhelyeit – jelentették be múlt pénteken egy budapesti sajtótájékoztatón.
A független színházcsinálók kezdeményezésére létrejött hálózat egyik legfontosabb célja, hogy mintaprojekteken keresztül olyan alternatívákat mutasson, amelyeknek segítségével színvonalas produkciók hozhatók létre nemcsak a fővárosban, hanem vidéki városokban és a határon túli településeken is – hangzott el a tájékoztatón.
Várszegi Tibor, a jászberényi Malom Film- Színház művészeti vezetője elmondta, hogy nemrégiben készült egy felmérés, amely arról számolt be, hogy a vidéki emberek szabadidejük 90 százalékát otthon töltik el, a falunapokon vagy a nyári fesztiválokon kívül vidéken nincsenek közösségteremtő műhelyek és rendezvények.
"Azt szeretnénk, hogy minőség és értékrend alapján a vidéki helyszínekre is eljussanak azok a színvonalas előadások, amelyek a fővárosban evidenciának számítanak. De ezt a vidéknek magának kell megoldania, helyben kell megszületnie az igénynek, mert így lesz csak közösségteremtő ereje" – hangsúlyozta.
Egy március végére elkészülő mintaprojekt-tervben olyan példákat foglalnak össze, amelyek segítik az adott helyszíneket abban, hogy a minőséget próbálják érvényesíteni. Összeállítanak egy reprezentatív listát is, ebben összehasonlítják a vidéki városok azon közintézményeit, ahol színházi előadásokat tartanak vagy amelyek színházként határozzák meg magukat, valamint összehasonlítják a vidéki helyszínek utolsó félévi műsorpolitikáját is.
"A hálózat közvetítő alrendszer, kvázi produkciós iroda, amelyben egymást segíthetik a partnerek például egy közös produkció létrehozásában, de akár a drámapedagógiai oktatásban vagy a kulturális képzésben is megoszthatják tapasztalataikat" – hangoztatta a művészeti vezető. Létrehoznak egy adattárat, amelynek informális adatai nyilvánosak, így értesülhetnek a művészeti műhelyek egymás produkcióiról.
Nagy József koreográfus, táncművész és rendező, aki a projektben a Délvidéket, Szabadkát és Szegedet képviseli, Franciaországban 25 évvel ezelőtt alapította meg a Jel Színházat, és mintegy 30 darabot készített.
A táncművész egyik célja a projekttel az, hogy magyar szereposztással felújítson egyes darabokat.
Eddig mintegy 18 alkotóműhely csatlakozott a projekthez, köztük például a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, a gyöngyöstarjáni Fészer Színház, a Mediawave és a balmazújvárosi Művelődési Központ is.
A projekt mindenki számára nyitott, aki megfelel a minőségi elvárásoknak. Az érdeklődők márciustól csatlakozhatnak a kezdeményezéshez a Szellemfi Facebook-oldalán.
Népújság (Marosvásárhely),

Csíkszeredában tart kongresszust az RMDSZ
Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Az SZKT szombati ülésén, amelyre a Kultúrpalota nagytermében került sor, határozatot fogadtak el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség XI. kongresszusának helyszínéről és időpontjáról is.
A kongresszusra Csíkszeredában, május 25-én kerül sor. Határozat született a kongresszus előkészítésének ütemtervéről, a kongresszusi képviselet kiválasztásáról, valamint az alapszabályzat- módosító és a kongresszusi dokumentumokat kidolgozó bizottságok struktúrájáról, amelyek személyi összetételéről a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) dönt.
A testület ugyanakkor határozatot fogadott el az RMDSZ kongresszusi biztosának személyéről és hatásköréről. Kongresszusi biztos Kovács Péter főtitkár, ő koordinálja a szervezési tevékenységet, összehangolja az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottság munkáját, részt vehet ezek ülésein, és folyamatosan tájékoztatja a SZÁT tagjait, illetve felügyeli a küldöttek kijelölési folyamatának szabályosságát a területi szervezetek, platformok és a MIÉRT szintjén.
Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékév
Az SZKT határozatban nyilvánította a 2013-as esztendőt Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékévvé. Ez a két személyiség sokat tett a magyarságnak életerős közösségként a szülőföldön való boldogulása, az otthonteremtés érdekében. Idén ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóját. Az RMDSZ követendő példának tartja Bethlen Gábor és Kós Károly hitvallását: a kitartó, konok építkezés, a nap mint nap elvégzett munka, a magyar nyelvhez, önazonosságunkhoz való ragaszkodás biztosítja az erdélyi magyar nemzetközösség jövőjét, áll egyebek mellett a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott határozatban.
A legnagyobb kihívás a régióátszervezés
Kelemen Hunor szövetségi elnök a tanácskozás végén a sajtónak nyilatkozva a régióátszervezést nevezte a legnagyobb kihívásnak, amely ebben az esztendőben elkészül. – Nem mindegy, milyen közigazgatási szint lesz a falvak és városok után: lesz megye és lesz régió, vagy nem lesz megye, csak régió, illetve milyen hatásköröket kap a régió, amennyiben a megyék is megmaradnak. Az is kérdés, honnan veszik el ezeket a hatásköröket, a kormánytól, vagy a megyei önkormányzatoktól? Milyenek lesznek ezek a régiók? Milyen összetételűek, milyen nagyságúak, az erdélyi magyarságnak ezen belül a döntéshozó testületben lesz-e, lehet-e szerepe, vagy teljesen kiszorul minden olyan döntéshozatalból, amely a városi és a községi önkormányzati szint fölött zajlik. Ezért nagyon fontos, hogy párbeszédet keressünk, alternatívákat javasoljunk, olyan érvekkel jöjjünk, amelyek mögött statisztikai adatokra alapozott szakmai érvek állnak, és emellé tegyük az etnikai dimenziót, mert azt nem lehet megkerülni, de azt sem szabad engedni, hogy teljesen átcsússzon egy etnikai dimenzióba.
Szórványhálózat a szülőföldön való boldogulásért
Beszélt a budapesti Kárpát-medencei Képviselők Fórumán elhangzott javaslatról, amelyet Szász Jenő, a budapesti nemzetstratégiai intézet vezetője vetett fel, és amely sok vitát váltott ki Erdélyben. – Azt mondom, és véleményem szerint ezt mondja a Szövetségi Képviselők Tanácsának minden felszólalója is, hogy nem szabad ezt a paradigmaváltást még csak fölvetni sem, mert nem mondhatjuk azt, hogy a szülőföldet föladjuk, elhagyjuk. Nem fogadhatjuk el azt, hogy a szórványmagyarság számára ebben a pillanatban nem próbálunk perspektívát, jövőképet nyújtani a saját szülőföldjén. Mi az elmúlt 23 évben szórványhálózatot építettünk, 12-13 szórványkollégiumunk működik, magyarul tanulhatnak a gyerekek, kulturális és szórványmenedzsment-programokat indítottunk. Olyan szórványstratégiánk van, amellyel az elmúlt esztendőkben a népességfogyás ellenére is – a magyar identitás, a szülőföldön való megmaradás megerősítésével – pozitív eredményeket ért el és mutatott fel a szövetség – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az alkotmánymódosítás is "megér egy misét"
Az alkotmánymódosításról azt mondta, sok vitát váltott ki, és még sokat ki fog váltani az első cikkely, amelynek a módosítására nincs lehetőség, mert egy másik cikkely megtiltja. – De ez nem jelenti azt, hogy ne érne meg egy misét, ahogy mifelénk mondanák, ne lehetne ezekről a kérdésekről vitázni. Kell és szabad és fogunk, jelentette ki a szövetségi elnök.
Véleménye szerint mindig lehet olyan megoldásokat találni, amelyek közelebb visznek a valósághoz. Az elnök szerint egyik ilyen megoldás az 1-es cikkely kiegészítése, vagy ha ezt nem fogadnák el, akkor egy másik cikkelybe belefoglalni azt, hogy a Romániában élő őshonos nemzeti kisebbségeket az alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el. Kijelentette: erre van példa Európa néhány országában, úgyhogy nem lenne precedens nélküli, ugyanakkor valóban megadná azt az erdélyi magyaroknak és a többi romániai kisebbségnek is, hogy államalkotó tényezőként elismerve őket, nem éreznék magukat másodrangú állampolgárnak, hanem azt éreznék, hogy ők ennek az országnak egyénként, családként, közösségként a románokkal egyenértékű polgárai, közösségei.
A részletekre visszatérünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Az RMDSZ nem tüntet (Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen – jelentette be Kelemen Hunor elnök szombaton a szövetség döntéshozó testületének marosvásárhelyi ülésén. Nem akarnak az SZNT és az EMNP utánfutójává válni, ők a szülőföldön maradásért dolgoznak, és azon lesznek, hogy az alkotmánymódosítás során a romániai magyarságot államalkotó tényezőnek nyilvánítsák – ígérte.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az SZKT ülésén kijelentette: a magyar szabadság napja – március 15. – a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló. Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll a mögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével – a székely zászlóval –, de fontosabb üzenetnek tartja, hogy „egy a zászló”. Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson. Kelemen Hunor – hivatali elődje felszólalása után – közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezetőtestületei is. „Az RMDSZ nem lesz az SZNT vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt” – jelentette ki. Hozzátette: egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Ellenzékben Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolójában hangsúlyozta, az RMDSZ a szülőföld megőrzéséért dolgozik, nem támogat az erdélyi magyarságot megosztó, a szülőföld feladásával számoló szórványstratégiát. Az RMDSZ elnöke ily módon reagált Szász Jenő szavaira, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” a lehetőségét vetette fel. Kelemen Hunor rámutatott: az RMDSZ szórványkollégiumok és a szórvány-Székelyföld partnerség működtetésével segíti a kisebbségben élő magyarok identitásának megőrzését, elköltöztetésük ötletét felelőtlennek tartja.
„A legutóbbi SZKT-n még létezett egy halvány reménysugár a szövetség kormányzati szerepére. Ez azóta szertefoszlott, most pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy ellenzékből politizáljunk, és egy olyan 70 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalícióval állunk szemben, amelynek a mi szavazatainkra nincs szüksége. Így kell megőriznünk eddig megszerzett jogainkat, és meg kell próbálnunk tágítani ezek körét” – kezdte felszólalását a szövetségi elnök. Kifejtette: az RMDSZ-nek az a feladata, hogy az erdélyi magyarság érdekeit érvényesítse az alkotmánymódosításnál, a közigazgatási átszervezésnél. Az alkotmánymódosítás során fontosnak tartják a képviselőház és a szenátus hatásköreinek szétválasztását, korlátozni kell a sürgősségi kormányhatározatok és a felelősségvállalás általi döntéshozatalt, és az RMDSZ kitart az 1-es cikkely módosítása mellett, amelyből a nemzetállamra vonatkozó kifejezést szeretné kivenni, mert az nem felel meg a romániai valóságnak, a nemzeti kisebbségeket pedig államalkotó tényezőként akarják elismertetni – sorolta elképzeléseiket Kelemen Hunor. „A jelenlegi nyolc fejlesztési régió egy csődtömeg” – jelentette ki az idén esedékes régióátszervezés kapcsán, kiemelte: az RMDSZ szakértői több tervezetet is készítenek, amelyeket az önkormányzati tanácsok együttes tanácskozásán mutatnak be március elején, a szövetség pedig csak egy széles körű egyeztetés után hoz politikai döntést.
Üzenetek Budapestnek
„Arról, ami a székely zászló kitűzése kapcsán történt, még nem tudjuk eldönteni, hogy használt vagy ártott nekünk. Nem tudjuk, hogy a magyarországi politikusok nyilatkozatai eredményesebbek-e, mintha diplomáciai úton folytattak volna párbeszédet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek kapcsán tereljük vissza a normalitás talajára a történéseket. A segítségnyújtást ebben az ügyben köszönjük, ha az szolidaritásból és önzetlenségből fakad, de ennek ellenére nem árt, ha szólnak nekünk, kapaszkodjunk meg, mert segítség érkezik” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzátette: egyetlen rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv használatát vagy a kettős állampolgárok státusát, ilyenekről szó esett a székely zászló körül kialakult, mesterségesen gerjesztett vitában.
Budapestnek üzent Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is: „Engem nem nagyon érdekel az, hogy jövőre a magyarországi választásokon melyik párt kap több szavazatot Erdélyben. Minket az kell érdekeljen, hogy ne gyűrűzzön be a magyarországi kampány ide, és ne rontsa a közhangulatot, és legyen jó eredményünk az európai parlamenti választásokon” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta az RMDSZ XI. Kongresszusa szervezésére vonatkozó határozatot, továbbá a 2013-as évet Bethlen Gábor- és Kós Károly-emlékévvé nyilvánította, illetve döntött a XI. kongresszus csíkszeredai helyszínéről. Az SZKT szombati ülésén átadták a 2012-es évre odaítélt Ezüstfenyő-díjakat. Évről évre azok a tisztségviselők kapják meg a kitüntetést, akik „jelentős erőfeszítéseket tesznek a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért”. A kitüntetettek között volt, post mortem Lőrincz Zsigmond, Kovászna tavaly ősszel elhunyt polgármestere is. A díjat a család megbízásából Tamás Sándor vette át.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Pálos szerzetesek Székelyföldön
Nem csak egyháztörténet iránt érdeklődők számára rendeztek tartalmas előadás-sorozatot péntek délután a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban: A pálos misszió Háromszéken című konferencia igen sok hallgatót vonzott, a rendezvényen egyebek mellett a pálos szerzetesek székelyföldi visszatelepítési lehetőségeiről is szó esett.
Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend budapesti tartományfőnöke ismertette az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend történetét. Nemzeti elkötelezettségű, fehér ruhás, római katolikus szerzetesrend, e szemlélődő közösség gondolkodásmódját a remeteség határozza meg, tagjai lelkipásztori szolgálatot is teljesítenek. Bátor Botond a budai Gellért-hegy Sziklatemplomában szolgál, ideiglenesen Hargitafürdőn tartózkodik, ott szerveznek lelkigyakorlatokat. Mint mondta, a visszavonult életet választó, szétszórt remetéket Esztergomi Boldog Özséb egyházjogász fogta össze, őt tisztelik az 1250-től jegyzett rend alapítójaként, a pápai jóváhagyást 1308-ban nyerték el. Patrónusuk Első Remete Szent Pál, s azt tartják, aki harmóniában van Istennel és környezetével, harmóniában tud élni önmagával is. A magyarság történetében a pálosok története összeilleszkedett Magyarország hanyatlásával vagy növekedésével – magyarázta Bátor Botond. 1784-ben a lengyelek is jóváhagyást kaptak a rend megalapítására, amely így maradhatott fenn, hiszen 1786. február 7-én II. József magyar király feloszlatta a magyar pálosokat. Magyarországon 1934-ben indították újra a rendet, jelenlétük 1989 után erősödött. Kis szerzetesrend, Magyarország négy kolostorában huszonketten szolgálnak, a világon összesen 550 pálosról tudnak.
Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész most megjelent, Az illyefalvi rendház és könyvei című kötetét ismertette (a pálosok 1701–1786 közötti illyefalvi jelenlétéről a szerző lapunk február 20-i számában írt cikket). Kiemelte, hogy a pálos rend már a tizenharmadik században megtelepedett Erdélyben, illetve hogy az illyefalvi kis pálos rendháznak tulajdonítható, hogy az 1760-as években Sepsiszentgyörgyön újjáalapították a Szent József katolikus plébániát. Az illyefalvi pálos rendház mintegy hatvan könyvét biztonságosabb helyre, a megyeszékhelyi Szent Benedek-plébániatemplom levéltárába költöztették, azokat más kiadványokkal együtt és összefogással a csíkszeredai Benedek Éva és a sepsiszentgyörgyi Pénzes Loránd mentette meg a pusztulástól, mindketten ezt a konzerválási folyamatot részletezték.
A Háromszék kérdésére válaszolva Bátor Botond elmondta, őszintén szeretnék, ha sikerülne visszatelepíteni a pálos szerzetesrendet Székelyföldre, ehhez már van érseki felkérőlevél, évek óta keresik a megfelelő helyszínt, ám az is szükséges, hogy itteni, papi hivatásban gondolkodó fiatalok magyarországi képzés után térjenek vissza szülőföldjükre, és szerzetesként itthon szolgáljanak.
Mózes László2013. febr. 25.

„Nem egy fortyogó katlanon ülök”
„Nem lehetünk érdekeltek abban, hogy elszigeteljük a magyarságot Románián belül, ez semmiféle eredményt nem hoz” – mondja lapunknak adott interjúban Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnökét a közelgő régióvitáról, a Partium–Székelyföld-ellentétekről, a román politikusokkal való párbeszéd lehetőségéről kérdezte Cseke Péter Tamás.
Liviu Dragnea bejelentette, hogy elkezdődött Románia közigazgatási újrafelosztásának közvitája. A kormányfőhelyettes utalt arra, korántsem biztos, hogy nyolc régióra osztják majd az országot, mint ahogy korábban több kormánypárti politikus szorgalmazta. Ezek szerint van esély arra, hogy a szociál–liberálisok mégsem fagyasztják be a jelenlegi fejlesztési régiókat, hanem – mint ahogy az RMDSZ is szeretné – kisebb régiók lesznek?
Valóban, a kormányzó pártszövetség folyamatosan azt kommunikálta eddig, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási jogkörökkel való felruházása a szándékuk. Én úgy látom, a háttérben az USL-n belül is vannak olyan kezdeményezések, akár régiónként is eltérő hangok, amelyek szerint a mostani nyolcrégiós felosztás közigazgatásilag nincs rendben. Gyakorlatilag mindenki beismeri, hogy a jelenlegi régiófelosztás egy csőd. Ha közigazgatási jogkörökkel ruházzák fel a mostani fejlesztési régiókat, az hosszú távon megerősíti, sőt súlyosbítja ezt a csődöt. Nem véletlenül mondtam és mondom, hogy egy több mint tízesztendős kudarcot nem szabad szőnyeg alá söpörni, nem szabad megerősíteni, nem szabad elrejteni, nem lehet azt játszani, hogy van egy csődtömegem, abba teszek egy acélvázat, öntök bele egy kis cementet, hogy megkössön. Attól még csőd lesz, nem fog jobban működni. Annak idején a parasztpárti politikusoknak is az volt elsősorban a problémájuk, hogy a Székelyföld nehogy egyetlen régióba kerüljön. A román politikusok ezt a kérdést mindig az etnikai szempontokat előtérbe helyezve közelítették meg. A baj az, hogy az etnikai spirálból nem bírnak kilépni, és számomra ez sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb mentalitásbeli problémát vet fel. Ám ha a miniszterelnök-helyettes már képes azt kijelenteni, hogy a nyolc régió nem szentírás, azt mutatja, hogy a kormánypártok kezdenek más felosztáson is gondolkodni. Mi azt mondjuk: sok-sok érv van amellett, hogy egy régió legfeljebb három-négy megyéből álljon.
Az előbbi kérdést azért is tettem fel, mert Csutak István RMDSZ-es szakértő meggyőződéssel állítja: az USL már csak azért is keresztül fogja vinni a nyolcrégiós elképzelését, mert így árthat a legjobban a magyarságnak. Az RMDSZ elnöke nem ennyire borúlátó?
Csutak István álláspontját és az érvelését ismerem, nekem nem Csutak Istvánnal kell vitatkoznom, nem is vitatkozom vele. Azt gondolom, ha egy lehetőségünk van, akkor azon kell lennünk, hogy Románia közigazgatási felosztása ne legyen nyolcrégiós. Akkor még mindig jobb, ha megmaradnak a jelenlegi fejlesztési régiók, ám közigazgatási hatáskörök nélkül. Nekünk egyszer már sikerült megakadályoznunk, hogy a nyolc fejlesztési régió közigazgatási hatásköröket kapjon, amikor Traian Băsescu állt elő ezzel az elképzeléssel, igaz, akkor más helyzetben voltunk.
(„Elképzelhetetlennek tartom a szórvány feladását”
„Nem tudok olyan elképzelést elfogadni, amely a szórvány feladásához vezet, akár a Székelyföld irányában, akár más irányban történne a szórvány feladása” – jelentette ki Kelemen Hunor, amikor az RMDSZ álláspontjáról kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a szórványban élő magyarok áttelepítésének gondolatát vetette fel. A szövetségi elnök szerint ez a paradigmaváltás veszélyes a Kárpát-medencei magyarságra. „Jó, ha szembesül azzal a társadalom, hogy vannak, akik másképp képzelik el a szülőföldön maradást. Mi úgy gondoljuk, a szórványt erősíteni kell” – mondta Kelemen, hozzátéve, érdemes vitázni erről a kérdésről, de nem túlságosan hosszú ideig, „mert nem szül jó vért”.)
Mikor véglegesíti elképzeléseit az RMDSZ arról, hogyan kellene kinéznie Románia régióinak?
Négy lépcsőben képzeltük el álláspontunk kialakítását. Már volt Bukarestben egy tanácskozásunk regionális önkormányzati vezetőkkel, szakértőkkel, alapos, statisztikai adatokra alapuló anyagokról. Második lépésként március elsején önkormányzati konferenciát tartunk Kolozsváron, amelyen megvitatjuk ezt a kérdést. Ezután szakértői egyeztetések következnek román és külföldi szakemberek bevonásával, és utolsó lépésként hozunk döntést az RMDSZ politikai testületeiben. Ez a döntés arról fog szólni, mit fogunk fenntartani a parlamentben a közigazgatási átszervezésről szóló vita során, illetve milyen alternatív variánsok lehetségesek.
Az RMDSZ területi szervezetei, a Partiumban, a Székelyföldön már kidolgozták elképzeléseiket a régiós felosztásról. Várhatók-e nagyobb viták a kolozsvári önkormányzati tanácskozáson?
Semmiféle vita nem várható, ugyanis a partiumiak nem akarnak a Székelyföld számára régiót megrajzolni, és a székelyföldiek sem a partiumiak számára régiót megrajzolni. Nincs semmiféle konfliktus közöttük ezen a téren. Van az RMDSZ-en belül egyfajta vita arról, hogy a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból melyek a mérvadóak. Vannak viták közöttünk arról is, hogy egy-egy számot hogyan értelmezzünk, de e viták egy adott régión belül vannak, nem régiók között. A kolozsvári tanácskozáson azt fogjuk kérni, hogy mindegyik régió készítsen több, adatokkal alátámasztott munkaváltozatot. Én ismerem a partiumiak elképzeléseit, ismerem a székelyföldiekét, és ezekben a tervezetekben is van játéktér, lehet mozogni. Ez fontos, mert 70 százalékos parlamenti többséggel állunk szemben, és nem jó, ha egyetlen álláspont mellé lecövekelünk. Képesnek kell lennünk előterjeszteni A, B és C változatot is a régiók megrajzolására. Ám legalább ennyire fontosak az elképzeléseink a régióknak szánt jogkörökről, a régiós testületek megválasztásáról. Ezekről nekünk több változatot kell elkészítenünk.
Lehet, hogy a régiókról nincs Partium–Székelyföld-vita, ám érezni a feszültséget a két régió RMDSZ-es politikusai között. Elhangzik néha egy-egy epés megjegyzés a másik irányában mindkét fél részéről, legutóbb például Mesterházy Attiláék kolozsvári látogatása kapcsán.
Minden szervezeten belül vannak csipkelődések, ellentétek, nem csak az RMDSZ-ben. Régiós vitákban feszültség nem fog megmutatkozni, én arra törekszem, hogy ne is alakulhasson ki. Amikor Traian Băsescu annak idején előállt azzal a kompromisszumnak szánt javaslatával, hogy a két székelyföldi megye alkosson egyetlen kisebb régiót, nem fogadtuk el, mert csak a két megyére vonatkozott, hosszú távon amúgy sem lett volna életképes, és szétszakította volna az erdélyi magyarságot, a Partiumot és a Székelyföldet. Az RMDSZ ernyőszervezet. Az év elején az MSZP vezetőinek kolozsvári látogatását sokan sokféleképpen próbáltak kihasználni, teljesen indokolatlanul. Én azt mondom: az RMDSZ valamennyi magyarországi párttal leül tárgyalni, mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk, akinek szándékában van ezt elmondani. Minden évben találkozunk a KDNP-vel, a Fidesszel, az MPSZ-vel, és a továbbiakban is így lesz, ideológiailag az RMDSZ nem köteleződik el sehova.
(„Johannis nem befolyásolja a viszonyt a liberálisokkal”
Kelemen Hunor szerint nincs különösebb jelentősége a kormány kisebbségvédelmi politikája szempontjából annak, hogy Klaus Johannist, a Német Demokrata Fórum elnökét a Nemzeti Liberális Párt második emberévé választották a PNL kongresszusán. A szövetségi elnök „Crin Antonescu és a PNL szempontjából érdekes lépésnek” nevezte a nagyszebeni polgármester belépését a nagypolitikába, azonban ezt nem a kisebbségek irányába tett gesztusnak értelmezi. Úgy véli: az lenne a legnagyobb hiba, ha Románia a kisebbségpolitikáját az olaszok, örmények vagy a szászok szemszögéből közelítené meg. „A nemzetiségi kérdést elsősorban a magyarság szempontjából kell megközelíteni, mert a magyar közösség a valós problémákat és célokat megfogalmazó kisebbség ebben az országban” – jelentette ki. Kelemen gesztusnak inkább azt tartja, hogy Crin Antonescu hosszas mosolyszünet után személyesen hívta meg az RMDSZ elnökét a PNL kongresszusára. „Hónapok óta nem beszélünk, nincs kommunikáció közöttünk. Ezt a gesztust figyelembe kell venni, de nem föltétlenül jelent radikális fordulatot” – jelentette ki a politikus, aki egy székely zászlóval lepte meg liberális meghívóit.)
Tehát nem érzi azt, hogy szövetségi elnökként egy fortyogó katlanon ül?
Egyáltalán nem érzem azt, hogy egy katlanon ülnék, és robbanás előtt állna a katlan. Azt sem érzem, amit mondanak időnként jó szándékú, többnyire tévé elől politizáló elemzők, hogy a szövetségi elnök fejére nőttek az RMDSZ-es kiskirályok. Nincs ilyen, nem nőtt senki a fejemre. Nyilván, én nem vagyok autoriter alkat, ezt azért látni kell.
Mondták önről azt is, hogy „lágy” vezető.
Persze, lehet, hogy sokan így látják, de a kollégák jól tudják, hogy az én habitusom inkább olyan, hogy mindenkit meghallgatok, minden nézetnek megpróbálok helyet teremteni. Van viszont egy határ, amelyen túl nincsen mozgástere senkinek, de ez a határ tág, hisz nem vagyunk párt. Ha párt lennénk, nyilván szűkebb lenne ez a határ.
Visszatérve a régiókra: mennyire nehezíti az RMDSZ helyzetét az ország közigazgatási felosztásáról szóló vitában a székelyzászló-botrány?
Az ilyen feszültségkeltés leszűkíti az amúgy sem túlságosan nagy tárgyalási mozgásterünket, és ez nem szerencsés. A zászlóbotránnyal kapcsolatosan néhány dolgot folyamatosan el kell mondani, mert melléfog a sajtóban még a legjobb szándékú értelmezési kísérlet is. Ez az ügy nem most kezdődött. Tavaly kezdődött, miután az RMDSZ kikerült a kormányból és Codrin Munteanu prefektus elkezdte üldözni a Kovászna megyei polgármestereket a székely zászló használata miatt. Mi ez ellen tavaly már többször felemeltük a hangunkat. Tüntetést is szerveztünk tavaly ősszel a székely zászló, a közösségi szimbólumok használata mellett. A miniszterelnökkel is közöltem, hogy a román–magyar együttélést, a román–magyar viszonyt veszélyezteti, amit Codrin Munteanu művel. A volt prefektus januárban román zászlóval takarta le a Székelyföld feliratú táblát Sepsiszentgyörgyön. Akár provokációnak is tekinthető, hogy a román zászlót a kisegyesülés napjának éjszakáján, hajnalán ismeretlenek összevágták. A vita kirobbanásához az vezetett, hogy az új háromszéki prefektus beiktatásakor kivitték a székely zászlót a megyei önkormányzat díszterméből. Ezt követte Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár reakciója Budapesten. Tehát nem Németh Zsolt reakciója volt az első lépés, csak ez kapott visszhangot, ezt sokan elfelejtik. Mi abban reménykedtünk, hogy ha Codrin Munteanu elkerül a Székelyföldről – ami meg is történt –, akkor visszalépünk a normalitás talajára, erre azonban Németh Zsolt nyilatkozata nem segített rá.
Ezt a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának budapesti ülésén is szóvá tette?
Budapesten azt mondtam: fontos a magyarországiak szolidaritása, fontos az, hogy egymásnak segítsünk. Ám az is fontos, hogy mielőtt a segítség érkezik, szóljanak nekünk időben Budapestről, hogy kapaszkodhassunk meg, mert ügyeinket nekünk kell itt rendezni, rajtunk csattan az ostor. Ha pedig Budapestről segíteni akarnak, jól fel kell mérni, hogyan tegyék: nyilatkozat formájában vagy diplomáciai csatornákon keresztül. Az a jó, hogy fölkorbácsoljuk a kedélyeket és így visszük a közvélemény elé a kérdést, vagy az a jó, ha a budapesti kétharmados parlamenti többség leült tárgyalni a bukaresti kétharmadossal. Fontosnak tartom, hogy ilyen esetben konzultáljanak velünk is.
Több olyan RMDSZ-es képviselővel beszéltem, aki szerint soha nem volt még ilyen „kibeszélős”, éles hangulata a KMKF üléseinek, mint legutóbb Budapesten. Meg tudja ezt erősíteni?
Valóban, az előzőekhez képest ez az ülés feszesebb, élénkebb volt. Jó beszélgetés, még akkor is, hogy ha nem az udvariaskodás jellemezte. Kövér László házelnök részéről megfogalmazódott az a javaslat is, hogy szűkebb körben folyatni kéne, mert sok a kibeszélnivaló.
Még zajlott a KMKF ülése, amikor Kövér László kitűzette a székely zászlót az Országházra. Bukarestben erre előbb hevesen reagáltak, több román politikus javasolta, hogy a parlament foglaljon állást a budapesti lépéssel szemben. Végül nem született állásfoglalás, sőt elhangzott az a javaslat, hogy valamennyi megye zászlaját, így a székely lobogót is helyezzék a bukaresti parlament elé. Megvalósul ön szerint ez a javaslat?
Nem akarom most fölsorolni, mennyi munkánkba, mindennapos erőfeszítésünkbe telt, hogy ezt a székelyzászló-ügyet normális mederbe tereljük. Úgy gondolom, ez sikerült is elérnünk. Sok munkánk van abban, hogy nem született állásfoglalás a parlamentben. Vasárnap délben (február 17-én – szerk. megj.), délután még úgy tűnt, hogy nagy összefogás lesz román oldalon ebben a kérdésben, hétfő reggelre ez már másképpen nézett ki. Ezért is vagyunk ott a parlamentben, hogy a normalitást próbáljuk eredményesen képviselni. Nem tudom, mikor kerülnek ki a megyezászlók a parlament elé, de a javaslatot meg kell próbálni majd gyakorlatba ültetni.
Egy román lapnak adott korábbi interjúban méltatta Victor Ponta miniszterelnöknek a kisebbségi kérdésekhez, a román–magyar viszony alakulásához való hozzáállását. Fenntartja ezt az álláspontját a székelyzászló-ügy után is?
Nem dicsértem Victor Pontát, csak értékeltem a magatartását. Nem vagyok az az ember, aki mindenkiről azt feltételezi, hogy csak rosszat akar. Ha valakivel bizonyos helyzetekben, kérdésekben szót lehet érteni, nyitottságot és jó szándékot vélek benne felfedezni, akkor ezt elismerem, akkor is, ha a döntései nem éppen olyanok, amilyeneket én szerettem volna. Pontának az elmúlt esztendőkben számos olyan kijelentése volt, ami sértette a magyarokat, sértette az RMDSZ-t, ennek jelentős része azonban a választási kampány része volt. Ám mondjon nekem valaki egy olyan politikust, akinek az elmúlt 23 esztendőben nem volt olyan kijelentése, mely a magyarokat ne sértette volna, beleértve Traian Băsescut is. Amióta Ponta miniszterelnök lett, szembesült azzal, hogy a román–magyar viszonnyal valamit kezdeni kell. Felelősségteljesebben próbálja ezt a kérdést megközelíteni. Ezt nem akarom tagadni csak azért, mert Pontának közben vannak olyan kijelentései, melyekkel én magam sem értek egyet. Azzal, ahogy a magyarországi pártokhoz vagy a magyar kormányhoz viszonyult, nem értek egyet. A tanügyi kérdésekben az elmúlt hónapokban korrekt próbált lenni, nyitott volt, én ezt nem akarom letagadni. Ez nem jelenti azt, hogy Ponta megold mindent, mert a kormányfőnek is vannak határai. Ám az erdélyi magyarság képviselőiként mi nem lehetünk érdekeltek abban, hogy elszigeteljük a magyarságot Románián belül, ez semmiféle eredményt nem hoz. Ha valaki párbeszédképes, ha valakinek van egy kis empátiája, nyitottsága felénk, akkor arra oda kell figyelni, keresni kell a párbeszéd lehetőségét.
(„Nem baj, hogy van belső ellenzék Vásárhelyen”
„Az nem baj, ha az RMDSZ-ben van belső ellenzék. Egy demokratikusan működtetett pártban teljesen normális, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak. Soha nem félek a vitáktól, hanem az egyhangúságtól félek, mert az a rossz előjel” – jelentette ki Kelemen Hunor, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ helyzetéről kérdeztük. A szövetségi elnök leszögezte, Marosvásárhelyen egyetlen RMDSZ-szervezet van, amely az alapszabály szerint és az SZKT határozatának megfelelően járt el. „Bízom abban, hogy ha a szervezet legitim elnöke, Peti András közösségépítő elképzelései megvalósulnak, a városi szervezet hitele, az új elnök megítélése, a városi szervezet munkájának a megítélése radikálisan meg fog változni a városban” – jelentette ki a politikus. Szerinte Peti Andrásék ellenzéke előbb-utóbb meg fog győződni arról, hogy a jelenlegi városi szervezet már egy más, közösségépítő csapat. „Egy olyan városi szervezettől, amely éveken keresztül rosszul működött, nem is lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra minden feszültség nélkül a normális mederbe terelődjenek a dolgok. Én azt tudom mondani azoknak, akik Peti András megválasztásával esetleg elégedetlenek, hogy bízzanak abban az emberben, aki ezt a munkát vállalta. Én bízom abban, hogy a szervezetet életre kelti, lesznek eredményei” – mondta Kelemen.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Összmagyar szolidaritás
Megvolt a diszkrét bája annak, ha valaki George Orwell 1984 című könyvét a Ceauşescu-diktatúra alatt olvashatta el. A negatív utópia az akkori jelen bírálatának tökéletesen beillett, de erdélyi magyarként az általános elnyomás mellé társult az etnikai terror is. Trianon óta ugyanis egyetlen román kormány sem volt hajlandó eleget tenni a gyulafehérvári határozatba foglalt román ígéreteknek. Félreértés ne essen, nem várjuk el, hogy kivételezzenek velünk, nem kívánunk extra jogokat saját évezredes szülőföldünkön, csak azt, ami megillet minket létünk okán: nemzeti önkormányzatot az élet minden területén. Ezt ígérték, s ezt soha nem voltak hajlandóak teljesíteni.
Sőt. Kilencvenöt esztendős léttörténetünk a jogfosztások története. A vagyon- és iskola-elkobzások, a nyelvi diszkrimináció, az államilag megtervezett és végrehajtott asszimilációs program véghezvitelének története. Az elmúlt húsz évben lélekszámunk drasztikusan megcsappant. Ha Bukarestben érzelemmentesen közelítenének a magyarkérdéshez, hátradőlhetnének, elvégre az idő nekik dolgozik. De ők még provokálnak is: Budapesten koccintanak december elsején, egy másik évben Csíkszeredába helyezik a központi ünnepséget, színmagyar falvakban építik az egyik ortodox templomot a másik után, s a példák hosszan sorolhatók el egészen a szerencsés módon összmagyar szolidaritást kiváltó székely zászló körüli hercehurcáig.
Ami leginkább idézi az Orwell által megjelenített zsarnokságot, az a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés története. Nem gondoltam, hogy még okozhat nekem meglepetést a bukaresti rezsim. Markó Attiláék kálváriája a Mikó-ügyben, a zsarnokság brutális és gátlástalan packázása éppen úgy mellbeverő fordulat volt, mint az, hogy most gyanúsítottként (!) idézi meg az ügyészség (!) egy kulturális megemlékezés szervezőit.
Egyik esetnek sincs semmi köze az annyit emlegetett jogállamhoz, demokráciához, európaisághoz. E gesztusok azt érzékeltetik az alattvalókkal, hogy a hatalom sáncain belül egy magyar sincs biztonságban, és a gondolatok és érzések felett is ellenőrzést akarnak gyakorolni. S ahogy Markó Attiláék esetében együtt tüntetett minden magyar politikai erő, úgy erkölcsi kötelessége most minden magyarnak azok mellett kiállni, akiket a román hatalom azért zaklat, mert közösségünk írófejedelme előtt tisztelegni mertek egy megemlékezés erejéig.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

Éles szóváltás Tőkés és Ponta között
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából kiadott nyilatkozatban Tőkés László úgy értékelte, hogy Romániában folytatódik a Ceauşescu-korszakra emlékeztető asszimilációs politika, valamint a „verbális magyarellenes agresszió” a román médiában. Szintén a visszarendeződés jelének nevezte azt, hogy Victor Ponta miniszterelnök az ország belügyének tekinti a kisebbségi kérdést. Az EP-képviselő szerint az RMDSZ és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) „tudatosan vagy jóhiszeműségből” asszisztál ehhez a román többségi politikához. Az EP-képviselő hétfőn egy nagyváradi sajtótájékoztatón is kifejtette, hogy a Ponta-kormányzatot a kommunista örökség továbbvivőjének tartja.
„Nicolae Ceauşescu nagylelkűbb volt, mint Victor Ponta, mert lehetővé tett egyfajta autonómiát a magyarok számára, míg a kormányfő elzárkózik egy különálló székelyföldi régió létrehozásától” – mondta Tőkés László hétfői sajtóértekezletén a Mediafax hírügynökség beszámolója szerint. Victor Ponta miniszterelnök szerint Tőkés László a románellenes érdekeket képviseli, és azok pénzelik őt, akik Románia lejáratásában érdekeltek.
„Örülök Tőkés úr támadásainak, mert ő a Románia ellen irányuló idegen érdekeket képviseli már húsz éve. Akkor ijedtem volna meg, ha dicsért volna” – jelentette ki Ponta. Úgy vélekedett, idegen érdekek szolgálatát bizonyítja az, hogy Tőkés László „rendszeresen támadja” Romániát és a romániai magyarság legitim képviselőit.
„Tőkés László horthysta nyelvezetet használ. De szeretném leszögezni, hogy a romániai magyar kisebbség rendkívül fontos, ugyanazoknak a jogoknak örvend, mint a románság, és egyedüli legitim képviselője az RMDSZ, hiszen rájuk szavaztak. Tőkés úr pártjára senki sem szavazott, legfeljebb Budapest” – mondta Victor Ponta.
Szabadság (Kolozsvár),

Tőkés: Ceauşescu is jobb volt Pontánál
Kemény hangvételű nyilatkozatháború robbant ki Tőkés László európai parlamenti képviselő és Victor Ponta kormányfő között. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, még Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor is „nagyvonalúbb” volt a magyarokkal Pontához képest, mert rezsimje idején egyfajta autonómiát biztosított a magyaroknak, míg a jelenlegi bukaresti hatalom a Székelyföld létét sem ismeri el, és elzárkózik egy különálló székelyföldi régió létrehozásától. Az EP-képviselő a posztkommunista visszarendeződés egyik aggasztó megnyilvánulásának nevezte a Romániában felerősödött magyarellenességet. Reakciójában a miniszterelnök románellenesnek nevezte Tőkést.
Tőkés László úgy vélekedett, Bukarest folytatja a Ceauşescu-korszakra emlékeztető asszimilációs politikát, valamint a „verbális magyarellenes agressziót”, továbbá szerinte az RMDSZ és a Magyar Szocialista Párt „tudatosan vagy jóhiszeműségből” asszisztál ehhez a román többségi politikához. „Románia közigazgatási-regionális átszervezésének – Ceauşescu korszakára emlékeztető – tervét a magyar nemzeti közösség, illetve Székelyföld rovására, a Trianont követő és a nacionálkommunista asszimilációs-homogenizációs politika folytatásaképpen kívánják végrehajtani. Miközben antidemokratikusan visszautasítja és megbélyegzi a magyar autonómiatörekvéseket, Bukarest ellenséges propaganda-hadjáratot folytat Székelyföld és más magyar vidékek területi, illetve a romániai magyar közösség kulturális önrendelkezése lejáratására” – jelentette ki Tőkés. Az EMNT elnöke hozzátette, a székely zászlók szabad használata elleni „szimbolikus agresszió”, a zászlóháború azokra a kommunista időkre emlékeztet, amikor nemzeti jelképeink – például a magyar himnusz éneklése – szigorú tilalom alá estek.
Tőkés felrótta a román balliberális hatalomnak, hogy „felmelegíti a be nem avatkozás Ceauşescu-doktrínáját”, amikor a romániai kisebbségi kérdést, illetve a magyar közösség kérdését állami „belügyként” kezeli. Ugyanakkor ide sorolta azt is, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen uralkodó törvénytelen és magyarellenes állapot fenntartásával a Ponta-kormány korlátozza a magyar felsőoktatást, továbbá a kommunista kultúrpolitikát idéző gyakorlatnak nevezte Wass Albert és Nyírő József íróknak a kulturális örökségünkből való kizárását. A Szociálliberális Unióval (USL) kötött, természetellenes titkos paktum arra enged következtetni, hogy az RMDSZ március 10-i, marosvásárhelyi autonómia-tüntetésünkről való távolmaradása mögött hasonló háttéralkuk, illetve – a nemzeti érdekeinket figyelmen kívül hagyó – pártérdekek húzódnak meg. Egyenesen fájdalmas, hogy miközben a román miniszterelnök „ellenségnek” kiáltja ki Orbán Viktor kormányfőt, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a „cinikus bukaresti és budapesti politikusok” közé sorolja a Fidesz vezetőit, a román utódkommunista párt elnökét, Victor Pontát viszont „nagyon korrektnek, nyitottnak és fogékonynak minősíti” – fogalmazott Tőkés, hozzátéve: Ponta küszöbön álló, budapesti látogatásával és „barátjával”, Mesterházy Attila MSZP-elnökkel való találkozójával máris a Kárpát-medencei Szocialista Internacionálé körvonalazódik.
Az EP-képviselő tegnap bejelentette azt is: rágalmazásért bepereli a bukaresti Antena 3 hírtévét, amelynek egyik műsorvezetője nemrég a legnagyobb, még élő románellenes politikusnak nevezte.
Az Antena 3 hangnemében reagált tegnap Victor Ponta is, aki szerint az erdélyi magyar politikus „az elmúlt húsz évben Románia ellenségeinek érdekeit képviselte”. „Tőkés horthysta nyelvezetet használ. Monica Macovei demokrata-liberális EP-képviselőhöz hasonlóan őt is olyan idegen érdekeltségek pénzelik, amelyek instabil országgá akarják tenni Romániát. Megijednék, ha Macovei vagy Tőkés szépeket mondana rólam” – jelentette ki tegnap újságíróknak a miniszterelnök. Ponta úgy vélekedett, a romániai magyarság ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a többségi lakosság. Hozzátette: az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselője az RMDSZ, mivel a közösség tagjai a szövetségre szavaztak, míg szerinte „Tőkés pártjára nem voksolt senki, legfeljebb Budapest”.
Ponta kijelentésére Monica Macovei úgy reagált: Románia kormányfői közül legutóbb Constantin Dăscălescu, Ceauşescu miniszterelnöke beszélt „külföldi ügynökségekről”. „Ponta nem tesz mást, mint magáévá teszi az öreg Szekuritáte doktrínáját, miszerint Romániát ostromlott várként kell védelmezni az őt körülvevő félelmetes ellenségektől” – fogalmazott a PDL-s EP-képviselő.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Vesztett az RMOGYKE az orvosi egyetemi chartaperben
Az egyesület fellebbez
Vesztett a Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület abban a közigazgatási perben, amelynek célja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem chartájának módosítása a tanügyi törvény anyanyelvi oktatásra vonatkozó szakasza szellemében. Az egyesület jogi képviseletét ellátó dr. Kincses Előd kijelentette: fellebbezni fognak a megyei törvényszék döntése ellen, és tiltakozott az egyetem magyar professzorait ért sorozatos zaklatások miatt. Kincses Előd tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette, Tőkés László európai parlamenti képviselő megbízásából az Antena 3 tévéadó egyik műsorvezetője, a műsor egyik meghívottja, illetve a televízió tulajdonosa ellen indít kártérítési pert személyi jogok megsértése miatt.
Dr. Kincses Előd ügyvéd a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nevében 2011 novemberében közigazgatási pert indított a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellen, kérve a Maros Megyei Törvényszéket, hogy állapítsa meg az egyetemen a szenátusi választások semmisségét, arra hivatkozva, hogy a választások időpontjában az egyetem nem rendelkezett a Tanügyminisztérium által jóváhagyott, törvényes chartával. "A cél az volt, hogy végül kidolgozzanak egy szabályos chartát, az oktatási törvény 135-ös, a multikulturális egyetemekre és az anyanyelvi oktatásra vonatkozó szakasza szerint. Amikor a pert indítottuk, kértük az összes magyar politikai erő támogatását. Felkérésemre Markó Béla, aki akkor miniszterelnök-helyettesként az oktatásért felelt, nem válaszolt, Kelemen Hunor úgyszintén nem. Az EMNT, EMNP és MPP is felsorakoztak a RMOGYKE mellett, utólag az RMDSZ is jobb belátásra tért, beléptek a perbe velünk. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség saját nevében lépett be a perbe. Az egyetem megkérdőjelezte a perbe lépők jogosultságát, illetve a felperes perképességét, valamint azt firtatta, hogy milyen érdeke lenne a charta törvényesítésében. A Maros Megyei Törvényszék 2013. január 21-én tárgyalta érdemben a pert, majd egy hónapnyi (!) fontolgatás után, február 18-án elutasította a keresetet és a beavatkozásokat" – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Előd. Hozzátette, az ítéletet megfellebbezik, amint az indoklást megkapják, a fellebbezés során pedig felhasználják a MOGYE rektorának, dr. Leonard Azamfireinek a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) tett nyilatkozatait, amelyekben elismerte, hogy a szenátust 2012 februárjában törvénytelenül választották meg, hiszen nem létezett egy, a Tanügyminisztérium által jóváhagyott charta, mindebből pedig következik az összes későbbi döntés semmissége. "Szeretnénk elérni, hogy a »megfojtott« magyar tagozat újra életre keljen. A 2011. évi új tanügyi törvény 135-ös szakasza sok jogosítványt ad a három multikulturális egyetemnek. Míg a Babeş–Bolyain és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen sikerült a törvény szellemében elfogadni a chartát, a MOGYE-n nem, a magyar tagozaton az egyetemisták jelenleg is magyarul hallgatják az előadásokat, a gyakorlat pedig románul van, ami egy skizofrén állapot. A román nyelvet nem az orvosi egyetemen kell megtanulni, hanem a középiskolában, a MOGYE nem filológiai egyetem" – közölte Kincses.
Zaklatják a MOGYE magyar tanerőit
Az ügyvéd sajnálatosnak nevezte, hogy az egyetem vezetősége megpróbálja megfélemlíteni azokat a magyar tanerőket, akik azért küzdenek, hogy a chartában érvényesüljön a tanügyi törvény 135-ös szakasza. "Brassai Attila professzort, aki az Európai Parlament kisebbségi bizottságát tájékoztatta azokról a törvénytelenségekről, amelyeket Daniel Funeriu tanügyi miniszter követett el, és ismertette a MOGYE helyzetét, valamint a chartapert, illojalitással vádolták meg. A bírságot semmissé nyilvánította a törvényszék, ám a MOGYE fellebbezett, és továbbra is zaklatja dr. Brassai Attilát, akit önplágiumért is szankcionáltak amiatt, hogy rangos angol folyóiratokban angol nyelven megjelentetett dolgozata magyar nyelven is megjelent magyarországi, impaktfaktor minősítéssel azonban nem rendelkező tudományos kiadványban, amiből azonban semmi előnye nem származott professzori előléptetése során. Ez ellen is panaszt nyújtunk be a bíróságon. A MOGYE vezetése azoknak a professzoroknak a szankcionálását is elérte, akik dr. Szabó Béla professzort elkísérték Budapestre, arra az ünnepségre, amelyen Szabó Béla kitüntetést vett át a magyar államfőtől, Schmitt Páltól, ám aláírták a jelenléti ívet és fizetést vettek fel a szóban forgó időszakra. A Korrupcióellenes Ügyészség nem kezdeményezett bűnügyi eljárást, de 300 lejre bírságolta meg a szóban forgó hét egyetemi tanerőt. "A magyar államelnök általi kitüntetés emeli az egyetem presztízsét, ezt elfelejteni látszik a MOGYE vezetése. Kérdezem én, ha történetesen Sarkozy francia államfő tüntette volna ki a professzorokat, akkor is feljelentést tettek volna?" – tette fel a szónoki kérdést Kincses Előd.
Harmincezer lejes erkölcsi kártérítés Tőkés Lászlónak
Az Antena 3 La ordinea zilei című műsorában elhangzottak miatt indít kártérítési pert Tőkés László, akit Kincses Előd ügyvéd képvisel. Kincses elmondta, a február 8-i, Dana Grecu által moderált műsorban Radu Tudor politikai elemző Tőkés Lászlót a legnagyobb élő románellenes embernek nevezte. "Ezt a sértő kijelentést Dana Grecu tolerálta. Tőkés László személyiségi jogainak és emberi méltóságának megsértése miatt indít pert, és erkölcsi kártérítés címen 30.000 lejt kért egyetemlegesen Radu Tudortól, aki e nyilatkozatot tette, Dana Grecu moderátortól, mert szó nélkül hagyta, valamint az Intact Media Gruptól. Azt a Tőkés Lászlót illették e sértő szavakkal, aki kockára tette az életét a kommunista diktatúra megdöntéséért, akit Románia legrangosabb érdemrendjével tüntettek ki, és aki ugyanakkor a Székelyföld autonómiájáért harcol. Egy demokratikus országban elfogadott az ellenvélemény, lehet harcolni ilyen jogokért. Nem hiszem, hogy azok, akik a monarchia visszaállításáért harcolnak, románellenesek lennének" – jelentette ki Kincses Előd, hozzátéve, a kártérítésként kért összeget Tőkés László jótékonysági célokra fordítja.
"Nincs zászlóverseny!"
Kincses Előd újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, részt vesz a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, amely szerinte – ha nem hoznak be más helységekből leitatott, elkábított románokat – békésen zajlik le. Az RMDSZ elzárkózását és Markó Béla volt RMDSZ-elnök kijelentéseit, miszerint nem ért egyet az autonómiatüntetéssel, Kincses azzal magyarázza, hogy a szövetség igyekszik minél hamarabb kormányra kerülni, hiszen "az USL bárkája recseg-ropog". Ami Markó Bélának a magyar és a székely zászlóval kapcsolatos kijelentéseit illeti, Kincses szerint nem zászlóversenyről van szó, nem az a kérdés, hogy melyik van az első vagy a második helyen. "A magyar zászló magyar, a székely zászló székely. Nincs ellentmondás" – közölte az ügyvéd.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

MOGYE: bíróságon keresik az igazukat a megalázott magyar professzorok
A bírósághoz fordul Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tanára, akit Leonard Azamfirei rektor feljelentése nyomán az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 300 lejjel büntetett. A magyar tanügyi dolgozók szószólóját azért bírságolta a hatóság, mert 2012 elején, azon a napon, amikor Budapesten Schmitt Pál volt magyar államfő munkásságáért kitüntette, fizetést vett fel.
Hasonló bírságban részesült Szabó további hét munkatársa, akik elkísérték kollégájukat a ceremóniára. A rektor annak dacára is feljelentette őket, hogy valamennyien visszafizették az aznapra kiírt fizetésüket. A DNA ugyan megállapította, hogy egyikük sem követett el bűncselekményt, viszont 300 lejes pénzbírságra kötelezte.
„Máshol, ha egy professzor államelnöki kitüntetésben részesül, az presztízskérdést jelent az egyetem számára. Nálunk, a rektor szemében bűncselekménynek számít” – vonta le a következtetést Kincses Előd, aki tegnap kapta meg az ügyvédi felhatalmazást Szabó Bélától. A jogász egy költői kérdést is feltett: „Vajon, ha nem Magyarország, hanem Franciaország akkori államelnöke, Nicolas Sarkozy tünteti ki Szabó Bélát, akkor is az ügyészséghez fordul a rektor?”
A bíróságon kénytelen megvédeni az igazát a MOGYE másik professzora, Brassai Attila is. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnökét az egyetem etikai bizottsága megrovásban részesítette, mivel úgymond nem bizonyult lojálisnak az intézményhez. A Minodora Dobreanu által elnökölt hétfős testület – melynek mindössze egyetlen magyar tagja van – úgy vélte: a 2011 novemberében Strasbourgba látogató professzor rossz szolgálatot tett az egyetemnek. Mint ismeretes, Brassai Attila 2011. november 17-én az Európai Parlamentben ismertette az erdélyi magyarság huszonkét éve tartó küzdelmét, amely a Ceauşescu-diktatúra idején megszüntetett önálló magyar állami egyetem, illetve a magyar nyelvű karok visszaállítását célozza. A professzor arról is beszámolt, hogy a MOGYE román többségű vezetősége nem tartja be az érvényben lévő jogszabályokat, így önkényesen gátolja, hogy önálló magyar tagozat keretében, magyar nyelven folyhasson orvosképzés Erdélyben. Az „akadémiai közösség lojalitási szabályainak a megsértéséért” büntetett tanár pert nyert az egyetem vezetősége ellen, azonban Leonard Azamfirei megfellebbezte a Maros megyei törvényszék döntését.
Kincses Előd szerint Azamfirei valóságos bosszúhadjáratot indított azon magyar tanárok ellen, akik az elmúlt másfél-két év alatt kiálltak az anyanyelvű oktatáshoz való jog tiszteletben tartása mellett. A rektor nem kívánta kommentálni az ügyvéd felvetését.
(Kedvezőtlen döntés a chartaperben
Az ítélet indoklására vár a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) mielőtt fellebbezne abban a perben, amit az egyetem vezetősége ellen indított. A civil szervezet a tanügyi törvény 135. cikkelyének a chartába való foglalását kérte, azonban a Maros megyei törvényszék négy halasztás után elutasította a RMOGYKE keresetét. Az anyanyelvű oktatásért küzdő egyesület vezetői remélik, hogy a táblabíróság előtt perdöntő lehet Leonard Azamfirei, időközben a DNA előtt, egy másik ügyben tett nyilatkozata, miszerint a tavaly tavasszal, érvényes charta híján az egyetem szenátusa sem volt legitim.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Kallós Zoltán: a mezőségi magyar ember kétszáz éve él a szórványban
Értetlenül áll Szász Jenőnek az önkéntes területfeladásra és a szórvány kiköltöztetésére vonatkozó kijelentése előtt Kallós Zoltán néprajztudós. Abból a több mint egymilliárd forintból, amit Szász Jenő kapott a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére, meg lehetne oldani nem csak az erdélyi, hanem a moldvai szórvány anyagi gondjait is – vélekedett Kallós Zoltán.
– Szívesen elbeszélgetnék a szórvány kérdéséről Szász Jenővel. Vajon járt-e valaha szórványban? Ne riogasson a szórvány halálával, mivel a mezőségi magyar ember, a történelem viharai miatt, már kétszáz éve szórványban él, és remélem, még sokáig élni fog. A mezőségi magyarok még mindig ugyanúgy ragaszkodnak szülőföldjükhöz, kutúrájukhoz, egyházukhoz. Ezt bizonyítja a magyar népi kultúrának az az archaikus rétege, ami itt maradt fenn a legkésőbbi időkig. Ha nem is tudnak magyarul, vállalják a magyarságukat. Szász Jenő nagyot hibázott ezzel a kijelentésével, bizonyára jócskán vesztett népszerűségéből az erdélyi magyarok körében. Ha Szász Jenőt olyannyira érdekli a szórvány, akkor látogassa meg Budapesten az Apáczai Közalapítvány volt igazgatóját, Csete Örsöt, aki az elmúlt években több mint 300 ezer kilométert utazott a Kárpát-medence magyarlakta területein, hogy megismerje a magyar nyelvű oktatás fontosabb szereplőit. Csete ellátogatott olyan kis erdélyi szórványtelepülésekre is, ahol mindössze két-három magyar élt a faluban – magyarázta lapunk kérdésére Kallós Zoltán. (Csete Örsöt idén január 1-jétől nevezte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatójának – szerk. megj.).
Nézze meg továbbá nem csak a válaszúti, hanem a szamosújvári, a kőhalmi, a vicei és a sármási kollégiumot (ez utóbbit ebben a tanévben indítottuk be), vagy a Böjte Csaba által vezetett alapítványt – ajánlotta Kallós. Akár azt is hozzátehetném, hogy jó lenne, ha nem csak a magyar, hanem a román kormány is jobban odafigyelne a kistelepüléseken működő iskolákra, hiszen még a román tannyelvű iskolák is nehéz körülmények közepette működnek ezekben a helységekben – fűzte hozzá Kallós.
– Abból a keretből, amit Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére fordítanak, meg lehetne oldani a Kárpát-medencei szórvány gondjait. Nem hiszem, hogy a politikusok kellő figyelmet fordítanak az elemi tagozatos magyar tannyelvű osztályokra. Tudni kell, hogy a már létező szórványközpontok a nagyon nehéz szociális és társadalmi helyzetből gyűjtik össze a gyerekek többségét, ennek ellenére a tízéves tapasztalat azt mutatja, hogy értékes magyar emberekként nőnek fel. Van olyan nyolcéves tanítványunk, aki a forró csoki megvásárlására kapott heti egy lejt hazaviszi hétvégén édesanyjának, mert tudja: szükség van még arra a kis pénzre is. Egy másik kislányt az édesanyja egy szál ruhában engedett el otthonról a válaszúti kollégiumba. Egy hétéves kisfiú akkor látott életében először vonatot, amikor szülőfalujából Válaszútra hozták tavaly ősszel. A Kallós Alapítvány elnökével, Balázs-Bécsi Gyöngyivel együtt pontosan tudjuk: milyen körülmények közepette élnek nem csak a növendékeink, hanem azok szülei is. Munkalehetőség nincs, a háztáji gazdaság pedig csak a legszükségesebbet biztosítja a családnak. Sok növendékünk, amikor idejön, csak levest eszik, mert nincs kétfogásos ebédhez szokva. S ha ezeket a tényeket nem vesszük figyelembe, ha nem próbálunk gazdaságilag is lépni, akkor pár év múlva nem lesz középiskolás, majd egyetemista, aki magyarul tanuljon – magyarázta Kallós.
Megtudtuk: a Kallós Alapítvány jelenleg több mint 90 elemista gyereknek biztosít otthont, akik 26 településről jönnek.
– Az észak-mezőségi falvakból származó gyerekek többsége olyan közösségekből jön, ahol 15-20 magyar él. Nagyrészük jobban tud románul, mint magyarul, amikor Válaszútra érkezik. A szomszédos Bonchidáról 20 gyerek ingázik. Fontosnak tartjuk, hogy az itt tanuló gyerekek 24 százaléka vegyes házasságból származik, ami a minőségi oktatásnak köszönhető. Az idén hozta el a válaszúti óvódába kisfiát a zsuki rendőr, hogy az magyarul tanuljon – hangoztatta.
Kallós Zoltán magától értetődő természetességgel közölte, hogy vegyes nemzetiségű faluban nőtt fel, ahol románok, magyarok és cigányok éltek, és ennek köszönhetően mindhárom nyelvet megtanulta, és válaszúti cigányasszony szomszédjával ma is tökéletesen beszél cigányul.
A néprajztudós büszkén mondta el, hogy egyik tanítványuk rajzai bekerültek egy gyerekeknek szóló, nemrég Budapesten napvilágot látott verseskötetbe illusztrációként.
– A politikusoknak nagyon oda kell figyelniük a szórványban élő romániai magyarságra. Ha nem ügyelnek, ha nem szívlelik meg a szakemberek és az ott dolgozók tanácsait, akkor 15-20 év alatt akár 500 000 magyart is elveszíthetünk... – összegzett Kallós Zoltán.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Elbúcsúzott a hívektől XVI. Benedek pápa
Mintegy százötvenezren búcsúztatták tegnap utolsó nyilvános audienciáján XVI. Benedek pápát, akinek szolgálata ma este nyolckor fejeződik be. A leköszönő XVI. Benedek pápaságának örömteli pillanatait, és a nehéz időszakokat is felidézte beszédében. Kijelentette, ugyanazzal a bizalommal távozik tisztségéből, mint amellyel nyolc évvel ezelőtt a pápai szolgálatot elfogadta.
Az audiencia elején XVI. Benedek pápamobillal a szokásosnál hosszabban járta körbe a zsúfolásig megtelt római Szent Péter teret az őt búcsúztató hatalmas tömeggel való „utolsó ölelésre”. A hívek véget nem érő tapssal, imával, énekkel és könnyekkel köszöntek el a pápától, aki többször megállt, hogy a feléje nyújtott kisgyermekeket megáldja. A téren vatikáni, olasz, lengyel, német, brazil zászlókat, kínai és arab keresztényeket is látni lehetett. A nemzeti zászlót lobogtató magyar zarándokok nagyobb csoportja a lengyelek mellett foglalt helyet. A nagyváradi zarándokokat Bölcskei László püspök vezette. Az audiencián jelen voltak a pápaválasztásra érkezett bíborosok is, közöttük Erdő Péter, esztergom-budapesti érsek.
„Mindig tudtam, hogy az egyház bárkája az Úré és nem az enyém. Az Úr nem engedi, hogy elsüllyedjen ez a bárka” – hangsúlyozta XVI. Benedek. Köszönetet mondott munkatársainak, a bíborosoknak, püspököknek és paptestvéreknek, „Isten egész népének” a szolgálatában nyújtott segítségért. Kiemelte, lemondása „nehéz, megszenvedett” döntés volt, amelyet megfogyatkozott ereje miatt, az egyház javát szem előtt tartva hozott meg. Zárómondataiban a fiatalokat, a „betegség súlyát békében viselő” időseket és az ifjú házasokat üdvözölte, majd megáldotta az utolsó, 348. audienciáján megjelent tömeget.
Szabadság (Kolozsvár),

Ponta „megmenekül" Bayeréktől, lefújták a békemenetet
Szervezett csoportok meg akarták zavarni a március 9-re meghirdetett békemenetet, ezért Bayer Zsolték úgy döntöttek, nem tüntetnek az MSZP díszvendégeként Budapestre érkező Victor Ponta román kormányfő ellen, írja a Magyar Nemzet. A lap szerint a titkosszolgálatok jelzése miatt marad el a demonstráció.
A Békemenet Egyesület és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) megbízható forrásból úgy értesült: provokátorok tervezik megzavarni a békés tiltakozó gyűlést, mondta a Magyar Nemzetnek Fricz Tamás, az egyesület társalapítója. Arra a kérdésre, hogy kik tervezték megzavarni a tüntetést, Fricz Tamás azt válaszolta: erről nem kaptak információkat. Mint mondta: ezek a jelzések ugyanakkor nagyon komolyak voltak, ezért a civil szervezetek úgy döntöttek, nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy békés rendezvényüket egyes – a kapott információk szerint – jól szervezett csoportok megzavarják.
Fricz bejelentése szerint a tüntetés lefújásával elejét kívánják venni, hogy ezek a provokátorok olyan cselekményeket kövessenek el, amelyek az egész rendezvényt beárnyékolnák, jogos követeléseiket zárójelbe tennék, netán a békemenet résztvevőinek testi épségét veszélybe sodornák.
A civilek véleménye ugyanakkor Ponta magyarországi meghívásáról változatlan, azt továbbra is mélységesen elítélik. A román miniszterelnököt a jobboodali civilek székely és magyar zászlóval akarták várni.
Maszol.ro,

Székelyföldről, turistabuszból
A székely zászlóval az égvilágon semmi baj nem volt, amíg a Bukarestben elővett gyújtózsinórra Budapesten rá nem öntöttek még egy kevés üzemanyagot – írja az egyik román sajtós kolléga egy csíkszeredai látogatás után, amit a helybéli politikusok meghívására ejtettek meg. A Hotnews.ro portálon megjelent, Dan Tãpãlagã által szignált riport objektivitásához nem férhet kétség, ahogyan a Kamikazében olvasható, Andrei Manþog-féle íráséhoz sem. Mindketten meglátogatták a székelyföldi ortodoxok híres védnökét, Selejan püspököt (képünkön) is, az „úr idealista és szerény szolgáját,” aki miután a palástja alatti rongyos ruháiról beszélt a fővárosi látogatók előtt, következő mondataiban szemrebbenés nélkül tért rá azoknak a milliárdoknak a sorsára, amelyeket két megszentelt kezével osztott szét magasabb rendű szociális célokra, és ugyanolyan szenvtelenül válaszolt a hívásra újnak tűnő ötös iPhone-ján.
A Dâmboviþa partján szocializálódott újságíróknak eszükbe sem jut felháborodni az egyházi elöljáró kétarcúságán, egyszerűen némi kuncogással fűszerezve regisztrálják a történteket, és hasonlóan érzelemmentesen számolnak be arról, ahogyan ők a Székelyföldet látják. Márpedig ők egy mítoszt látnak, még ha a legélőbbet is, aminek a történelmi alapjait vagy elhiszik, vagy nem. Amúgy sem számít, mert ők a már említett Dâmboviþa partján megtanulták: a történelem a legkevesebb, amire figyelni érdemes, csak az számít, kié a hatalom. Gondoljunk bele, mi lenne ebből az országból, ha a székely logika szerint próbálná valaki legitimálni a létét? Nagyjából semmi, mert a józanabbak nem engednék szóhoz jutni. Hiszen ki vállalhatja annak az ódiumát, hogy a nagy országegyesítő Mihály a szultán engedélyével lehetett vajda, Prágában lakott a hűbérura, moldvai fejedelem kollégája pedig a lengyeleknek fizette az adót? Ma egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a románság megértse történelmi érveinket, amikor három emberöltőnyi dákoromán agymosás után saját történelmével sem képes szembenézni. A fiatal román történészek már tudják, mi történik, képesek érzelmek nélkül beszélni erről, de a történelmi mitológiában tanult és felnevelkedett román nép ösztönösen, gondolkodás nélkül mítosznak nevez bármit, ami nem illik bele a képzeletbeli történelmi világába. Nagyjából ebből kellene kiindulni, amikor az autonómiáról érvelünk, a székelyzászlózás pedig gyenge érvnek tűnik ebben a vitában.
Budapest szerepéről hadd ne beszéljünk itt: a székelyföldi politikusok döntése, hogy vevők-e az anyaországi gesztusokra, vagy sem. Ma már senkinek sem lehet olyasféle illúziója, hogy a romániai kisebbségi kérdésekben bármit is számítana Magyarország vagy az Európai Unió bármilyen lépése: ha valamiért harcolni akarunk, mi magunk tehetjük meg, bárki más csak a tribünről kiabálhat be, vagy etetheti a kereskedelmi tévék sertéseit. A legerősebb érv viszont, amelyre vevő lehetne valamennyi megyei önkormányzat: Bukarest ma még abszolút gazdasági hatalmának felszabdalása, az ország bevételeinek arányos leosztása oda, ahonnét származnak. A régióátszervezés fabatkát sem ér, ha nem teremtünk gazdaságilag egyenrangú régiókat, amihez viszont alaposan át kell szabni a román gazdaság kabátját.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Lefújták a március 9-i békemenetet Budapesten
Szervezett csoportok meg akarták zavarni a március 9-re meghirdetett békemenetet, ezért a civilek úgy döntöttek, nem tüntetnek az MSZP által meghívott, magyarellenes román kormányfő látogatásakor. A Magyar Nemzet információi szerint a titkosszolgálatok jelzése miatt marad el a demonstráció. Mégsem szervez tüntetést a Békemenet Egyesület és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) március 9-én az MSZP díszvendégeként Budapestre érkező Victor Ponta román kormányfő ellen, ugyanis a civilek megbízható forrásból úgy értesültek: provokátorok tervezik megzavarni a békés tiltakozó gyűlést. Erről Fricz Tamás, az egyesület társalapítója tájékoztatta a Magyar Nemzetet tegnap. Mint fogalmazott: ezek a jelzések nagyon komolyak voltak, ezért a civil szervezetek úgy döntöttek, nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy békés rendezvényüket egyes – a kapott információk szerint – jól szervezett csoportok megzavarják. Hozzátette: a tüntetés lefújásával elejét kívánják venni, hogy ezek a provokátorok olyan cselekményeket kövessenek el, amelyek az egész rendezvényt beárnyékolnák, jogos követeléseiket zárójelbe tennék, netán a békemenet résztvevőinek testi épségét veszélybe sodornák.
Mint kifejtette: „A Békemenet Egyesület nem véletlenül kapta a nevét: kizárólag békés, méltóságteljes rendezvényeket szerveztek eddig, és a jövőben is ilyeneket fognak. Ám jelen esetben ezt nem tudták volna biztosítani.” Ugyanakkor kiemelte: a véleményük Ponta díszvendégkénti MSZP-s fogadásáról változatlan, azt továbbra is mélységesen elítélik. Arra a kérdésünkre, kik tervezték megzavarni a tüntetést, Fricz Tamás azt válaszolta: erről nem kaptak információkat.
Székely és magyar zászlóval várta volna Pontát a békemenet
A Magyar Nemzet tegnap számolt be arról, hogy a békemenet székely és magyar zászlós tüntető tömeggel várja majd a magyarellenes intézkedéseiről és kijelentéseiről elhíresült Victor Pontát március 9-én a Papp László Budapest Sportarénánál, ahová a román kormányfő az MSZP évértékelő rendezvényének díszvendégeként érkezik. Fricz Tamás akkor azt nyilatkozta: azért tüntetnek, mert elfogadhatatlannak tartják az erdélyi magyarság jogait lábbal tipró, a kisebbségeket sorozatosan sértegető Ponta magyarországi látogatását.
A civilek a nemzeti érdekek arculcsapásának tartják, hogy egy ilyen szélsőséges, gyűlölködő embert hív meg magához díszvendégnek az MSZP, és szerintük ezzel a szocialisták ugyanott folytatják, ahol Medgyessy Péter és Kovács László 2002-ben a „23 millió román munkavállalóval” való riogatással, illetve az Erdély elcsatolására való koccintással abbahagyták.
mno.hu
Erdély.ma,

Az eladható kultúra jegyében (Szent György Napok)
Összeállt a Szent György Napok kulturális hetének programja, szombattól csütörtökig a nagyközönséghez szóló, illetve ínyencek figyelmére számot tartó produkciók egyaránt lesznek. Kiváló koncertek, jeles színházi előadások, kiállítások, író-olvasó találkozók, gyermekelőadások szerepelnek a programban. Jegyek már kaphatóak a városi kulturális szervezőirodában. A szervezők az idén bevallottan a kulturális és a gasztroturizmus jegyében készülnek a város immár 22. alkalommal sorra kerülő ünnepére.
A Szent György Napok nyitókoncertje ismét szombat este (április 20.) lesz, és akárcsak az előző években, a Krisztus Király-templomban. A fellépő idén a nemzetközileg elismert magyarországi Horgas Eszter fuvolaművész, aki a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekarral és a Csíki Kamarazenekarral mutatja be Fuvolavarázs című koncertjét. Ugyanez a templom lesz a helyszíne egy másik rangos előadásnak, április 23-án este az erdővidéki származású, Európa-szerte egyre elismertebb Barabás Annamária szoprán és a Krisztus Király-templom orgonájának jó ismerője, a svájci Martine Reymond (2009 júniusában ő szólaltatta meg először a frissen felszerelt orgonát) koncertezik. Vasárnap a belvárosi református templomban hangversenyez a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Gheorghe Zamfir pánsípművész és a Taraf koncertjének ad otthont a színház nagyterme. Nem feledkeztek meg a szervezők a legkisebbekről sem, nekik szól Tarján Pál mesés-zenés előadása, melynek címe: Fánk történetek. A Szegedi Miniszínház két produkcióval érkezik, ezek címe: Rémusz bácsi meséi és A három szabólegény, a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház A tengerkék kutyus című bábelőadást mutatja be a sepsiszentgyörgyi apróságoknak. Három budapesti és egy erdélyi színház produkciói kaptak helyet a kulturális hét kínálatában, csütörtök este a román közönségnek – és nem csak annak – rendkívüli előadást kínálnak: a 94 éves Radu Beligan nagymonológját, amely több, mint egyszerű élettörténet, igazi színház – ajánlják a szervezők. Kiemelkedő sikere volt tavaly és tavalyelőtt a marosvásárhelyi Yorick Stúdió produkcióinak, most a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal közösen a Bányavirág folytatását, Székely Csaba trilógiájának második részét, a Bányavakságot hozzák el a Szent György Napokra. A Kramer kontra Kramer előadásról már esett szó, a Budapesti Operettszínház a Lili bárónővel érkezik, a mifelénk elsősorban könnyűzene-énekesként ismert Gergely Róbert kis színháza, a Gergely Theáter vígjátékkal (Két férfi sakkban) mutatkozik be, a szereplők között van például Détár Enikő, Pelsőczy László. Gergely Róbert egyéni műsort is bemutat, Szereted-e még? a címe Szécsi Pál-emlékestjének, amelyet nagy sikerrel játszik Magyarországon – mondta el Dancs Zsolt programigazgató. A Sepsiszentgyörgyről elszármazott Incze Ildikó előadóestjét is megtekintheti a nagyérdemű csütörtök este, Szakonyi Károly és Gyurkovics Tibor közös művét vitte színre, melynek címe: Fejezetek egy házasságból. Dancs Zsolt azt is kiemelte, igyekeztek olyan előadókat, színészeket meghívni, akik sokak által jól ismertek. Grubisics Levente fesztiváligazgató hangsúlyozta: megcélozták a színházba járó közönséget, de szeretnének olyanokat is bevinni egy-egy előadásra, akik egyébként nem nagyon járnak teátrumba. A felsorolt előadásokra jegyet kell váltani, többnyire 35 lejbe kerül. Bíznak benne, nemcsak a helyiek lesznek kíváncsiak, de más erdélyi városokból is érkeznek érdeklődők, hiszen a Kramer kontra Kramert Európában először mutatják be Budapesten kívül (a filmből ismert történetet két neves színész, Nagy Ervin és Kovács Patrícia előadásában láthatjuk). Szeretnék, ha a Szent György Napok kulturális hete is beékelődne az erdélyi köztudatba, és sokan nemcsak hétvégére, de erre a néhány napra is érdemesnek tartanák városunkba utazni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),