Nehezen értelmezhető a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló magyarországi népszavazás óta – olvasható a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-i számában. „A durva népszavazási ellenkampány, a referendumot követő kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás, a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Világszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre) nincs.” A lap szerint köszönőviszonyban sincs egymással az, amit a magyar kormánybiztos, Avarkeszi Dezső és egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós nyilatkozott a felek március 1-jén történt budapesti egyeztetéséről. Avarkeszi szerint a határon túliak örömmel fogadták a lassú honosítási eljárás felgyorsítását célzó magyar kormányjavaslatot, Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető elnöke pedig az egyeztetést zsákutcának nevezte. /Mélyponton a magyar-magyar viszony? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Az aranyosszéki népzenéről szóló előadással zárta kapuit a tordai Népfőiskola, a budapesti Pávai István néprajzkutató tartott előadást. A több hónapon át hetente tartott népfőiskolai előadások leggyakrabban telt házat vonzottak az IKE-terembe. Sokszínű volt az idei népfőiskola: könyvbemutatók, irodalmi viták, történelmi és vallásos érdekességek, népzenei kincsek mind helyet kaptak az előadássorozatban. A népfőiskolát szervező Petőfi Társaság tagjai remélik, az előadások sorozatát jövő télen is újrakezdhetik. /Ladányi Emese Kinga: Aranyosszéki népzenéről a népfőiskola záró előadásán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Szervezett támadás indult az egyházak, de különösen a katolikus egyház ellen – mondta Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára Budapesten. Veres András szólt arról is: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök javasolta, az ügynöktörvényt mindenkire ki kell terjeszteni, így az egyháziakra is. A kommunista rendszerben az egyházi személyeket fokozott módon igyekeztek megkörnyékezni, velük szemben lelki és akár fizikai kínzásokat is bevetettek. A püspök megjegyezte: jó néhányan közülük még a pártállam idején önként leleplezték magukat, kérve paptársaikat, hogy jelenlétükben ne beszéljenek bizalmas vagy politikai témákról, mert nekik jelenteniük kell. Veres András azért nem tud egyetérteni a feltárás szükségességével, mert már nem ismerhető meg teljes körűen az ügynökök listája. /Tiltakoznak a katolikusok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Szülővárosában, Nagyszalontán tizedik esztendeje szavalóversennyel emlékeznek Arany Jánosra. Az egykori Arany-portán álló szülői ház leégett még a költő pendelyes gyerekkorában. A portán levő mai lakocska évtizedekig állami bérlakás volt, amelyet az országban az elsők között kapott vissza a költő emlékét ápoló Arany János Egyesület. Az épületen emléktábla hirdeti a jeles születésnapot. Az Arany János Nemzetközi Szavalóversenyt idén március 5-én tartják Nagyszalontán. A vetélkedésre 90-en jelentkeztek, Ditrótól Budapestig, Hajdúböszörménytől Székelykeresztúrig, Érmihályfalvától Túrkevéig, tájékoztatott Nagy György József, az Arany János Egyesület elnöke, a szavalóverseny fő szervezője. Az Arany János Művelődési Egyesület képekkel illusztrált emlékfüzetet adott ki az elmúlt tíz esztendő versenyeiről, győzteseiről. /Lakatos Balla Tünde: Arany János-szavalóverseny Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Budapesten néprajz szakos főiskolás Selyem András, aki amatőr színjátszó is, a Budapesten már négy előadást megért Tizenhárom almafa című Wass Albert-regény színpadi változatának főszereplője. Várady Mária nagybányai származású színművész és rendező, aki szintén a Márton Áron Kollégiumban lakik, alapította meg a szakkollégium amatőr színjátszó csoportját erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai főiskolai hallgatókból. Ez volt az első színpadra vitt előadásuk. /Gál Éva Emese: Határon túli főiskolások színjátszó csoportja Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A budapesti Pont Kiadó és erdélyi társa, a sepsiszentgyörgyi Pontfix Kiadó 36 modern és kortárs román költő verseit adta közre magyarul Cseke Gábor tolmácsolásában. A Pont Kiadót az Etédről indult Szávai Géza működteti nagy sikerrel Budapesten – olyannyira eredményesen, hogy erdélyi fiókintézmény indítására is módja nyílt. A Pont Kiadó felvállalta magyar szerzők műveinek román, illetve román szerzők műveinek magyar nyelvű megjelentetését, s túl ezen, nemzetközi programot hirdetett meg a különféle közösségek és kultúrák kölcsönös megismertetésére. Újabban sepsiszentgyörgyi székhellyel beindult Pont Hálózat is terjeszti a Pont Kiadó könyveit Erdélyben. /Borbély László: Román költők magyarul. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./

Botrányba fulladt Eörsi Mátyás szabaddemokrata magyar politikusnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre tervezett március 5-i előadása. A politikust 20-30 tüntető akadályozta meg abban, hogy az egyetemen megtartsa az előadását. A tiltakozók NEM feliratú papírokat emeltek a magasba. A tiltakozókat a magyar politikus mellett Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a szövetség platformjaként működő Szabadelvű Kör elnöke próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. A tüntetők a résztvevőknek osztogatott szórólapot Eörsinek is átadták. A szórólap szerint „Eörsi Mátyás nemcsak tevékenységével és tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelen lévő vezetői újságírók előtt vállalták az akció megszervezését. A tüntetők között jelen volt Soós Sándor, az EMI elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, valamint András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának az elnöke is. Az előadást végül további incidens nélkül Eckstein-Kovács Péter szenátori irodájában tartották meg. Eörsi Mátyás sajnálattal vette tudomásul a történteket. /Borbély Tamás: Nem engedték be Eörsi Mátyást a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ A tüntetők részéről valaki bekiabált: „Menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe!” Eörsi Mátyás pedig felindultan odavetette a tüntetőknek: „Olyanok vagytok, mint a nyilasok.” Az egyik szórólap Eörsinek a 168 Óra című budapesti hetilapban megjelent egyik nyilatkozatát idézte, amelyben Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban így fogalmazott: „Adnánk mi területi autonómiát az itt (Magyarország) élő kínai textilkereskedőknek?” Eörsi Mátyás nehezményezte, hogy nem tarthatott előadást a Református Kollégiumban. Az SZDSZ ügyvivője szerint az egyházaknak nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is demokratikusabban kellene működniük. Pap Géza erdélyi református püspök elmondta: „Miután az anyaországban már elmondta véleményét, most eljön a határon kívülre is, hogy bennünket is kioktasson, és elmagyarázza, miért lehetetlenség megadni az állampolgárságot a határon túli magyaroknak”. Az egyházfő arra is emlékeztetett: az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása és a kábítószer-fogyasztás liberalizálása. „Ez az ideológia távol áll a keresztény erkölcsiségtől, így összeegyeztethetetlen református egyházunk és kollégiumunk szellemiségével” – szögezte le Pap Géza püspök. /Eörsi Mátyást kiűzték a Sapientia épületéből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Március 7-én Budapesten újabb három határon túli magyar szervezet képviselőivel írtak alá szerződést internet-hozzáférési pontok, úgynevezett eMagyar-pontok létrehozásának támogatására. „A cél az, hogy az idei év végéig több mint 300 internet-hozzáférési pont jöjjön létre a határon túli magyarok számára” – mondta Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter. A szerződéseket a „Szülőföldön az információs társadalomba 1” pályázat lebonyolítója, a Puskás Tivadar Közalapítvány igazgatója, Kőhalmi Zsolt, valamint a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Jakab Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke Benzovics László és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke látta el kézjegyével. A közeljövőben újabb 28 eMagyar-pont létesül a szerződések alapján Horvátországban és Ukrajnában. Hasonló szerződéseket február végén írtak alá a szlovákiai Szövetség a Közös célokért, a Mécs László Társulás szervezetekkel, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanáccsal, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségével, és a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel. Ezek alapján 55 eMagyar-pont telepítése kezdődött meg. További három szervezettel, az erdélyi Progress Alapítvánnyal, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségével, valamint az USA-ban működő Magyar Emberi Jogok Alapítvánnyal a tervek között március végén kötnek szerződést. /Újabb internet- hozzáférési pontok a határon túli magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

A Sapientia Egyetem csíkszeredai karán március 7-én dr. Chikán Attila professzor, a budapesti Corvinus Egyetem volt rektora /1998-99 között gazdasági miniszter/ előadást tartott a magyar-román gazdasági kapcsolatok állásáról az EU-integráció tükrében. Hangsúlyozta, hogy a román csatlakozás egyértelműen magyar érdek, a magyar külföldi beruházások egyharmada éppen az erdélyi- romániai térségben van, s Románia viszonylatában is hetedik helyen áll a befektetett magyar tőke. /Cseke Gábor: Négy év után – közös hajóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

84 éves korában Kolozsváron elhunyt Hornyák József író /Gilvács, 1920. márc. 8.- Kolozsvár, 2005. márc. 3./ Nyomdászként kezdte a pályát, majd napi- és irodalmi lapok szerkesztőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Az erdélyi magyar irodalomban a kisprózai műfajok legkövetkezetesebb művelője. Tucatnyi kötete jelent meg, az irodalmi lapokban folyamatosan jelen volt. Utoljára a budapesti PONT Kiadónál 2001-ben és 2002-ben jelent meg két kisprózakötete: az Évek, őrangyalok és a Szerelmeim. /Elhunyt Hornyák József. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

A Szatmár Megyei Múzeum munkatársai is részt vesznek a kelet-magyarországi autópálya nyomvonalának régészeti feltárásában. Az egyik szakember közülük Szőcs Péter Levente, aki a múlt évben Nyíregyháza alatt, Oros határában különleges leletet talált. Egy eredeti, félköríves hun nyereg felhajtható oldallapjainak halpikkely-mintával díszített aranylemezeit ásta ki. Találtak már ilyet máshol is (világviszonylatban két tucatnyit tartanak számon), de ebben az övezetben ez az első. Újabb tárgyi bizonyíték a hunok kárpát-medencei jelenlétéről, vagy akár arról, hogy „közük” van a magyarokhoz. Néhány napja Szőcs Péter Levente a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója, 30 éves. A történész-régész 1997-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetemen, s azóta a múzeumnál dolgozik. A régészeten belül szakterülete a középkori kerámia-edények Erdélyben, ebben a témakörben doktorál a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Aligazgatóként a múzeumban található gyűjtemények nyilvántartásáért, feldolgozásáért és a velük kapcsolatos publikálásáért felel a jövőben. /(Sike Lajos): Nyerő lett a régész-történész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Kolozsvár huszadik századi arcát mutatta be Kántor Lajos Fellegek a város felett /Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004/ című könyve. A könyvforgalmazás mai helyzetében valószínűtlen, hogy eljut az erdélyi olvasókhoz. Kántor Lajos végigpásztázza a huszadik századi magyar prózát, s kiemeli azon szerzőket, akiket Kolozsvárhoz a születés, a neveltetés, vagy későbbi találkozás folytán maradandó emlékek fűznek, segítségükkel elmondható, mi is történt ezzel a várossal az elmúlt században. A könyvben Bánffy Miklós, Szabó Dezső, Kuncz Aladár, Tamási Áron, Laczkó Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, Passuth László, Ligeti Ernő, Kacsó Sándor, Ignácz Rózsa, Cs. Szabó László, Hunyadi Sándor, Nagy István, Bálint Tibor, Mester Zsolt, Tóth Imre, Lászlóffy Aladár, Köntös Szabó Zoltán, Kolozsvári Papp László, Csiki László, Kiss János, Orbán János Dénes, Balázs Imre József és Vida Gábor vall a városról. Egy elképzelt Kolozsvár-antológiába nyilván Kántor Lajos is több nevet tudna még bevenni. A könyv végén „hiányjegyzékben” ő maga említ még 21 írót /Nyírő Józseftől Visky Andrásig/. A Kántor könyvét méltató Dávid Gyula hozzátette, a tavaly megjelent, Sass Péter szerkesztette rokon-témájú antológiából /Város a Szamosnál, Noran Kiadó, Budapest/ még 17 írót hozzáírhatnánk. De Kántor könyve nem lexikális teljességre törő antológia. /Dávid Gyula: Fellegek a város felett – Kántor Lajos új könyve. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Második helyezést ért el a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai közgazdász-hallgatóiból álló csapata a VI. Országos Esettanulmány Versenyen Budapesten. A Corvinus Egyetemen március 5–7. között zajlott vetélkedőn a Fejér Gergely, Miklós Ervin, Tánczos Levente-József és Tőke Katalin összetételű csapatnak erős mezőnyben kellett helytállnia, hisz a vetélkedőn minden magyarországi közgazdasági egyetemi kar képviseltette magát. /Sapientiás diákok sikere. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

A mikházi ferences kolostortemplom fennállásának 370. évfordulójára emlékeztek március 5-én a megye magyar szakos tanárainak társaságában a helybeliek, és a környékbeli pedagógusok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásából és a Teleki László Alapítvány megbízásából kezdődött helyreállítási munkálatok eredményéről Mihály Ferenc restaurátor számolt be, aki sikeres budapesti egyetemi karriert hagyott ott, hogy ezt a feladatot elvégezze. A homlokzat felújítása során találták meg a nagy felületen jó állapotban megmaradt XVII. századi festést. A hagyomány szerint a templom hajdani orgonáját Kájoni János készítette. Jelentős volt a kolostor könyvtára, több mint kétezer kötettel. Különösen jelentősek voltak az ősnyomtatványok (24-25), valamint a XVI-XVIII. századi klasszikusok művei. A bal oldali oltár mögött elrejtve találtak meg egy ősnyomtatványt, egy reneszánsz budai kötetet valamint egy füvészkönyvet, amelyek Csíksomlyóra kerültek. A faluban egy padláson a könyvtár teljes jegyzékét is megtalálták. /Bodolai Gyöngyi: Megújul a mikházi kolostortemplom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

A Szent László Akadémia Budapesten, a Magyarok Házában március 8-án nagy sikerrel mutatta be a dr. Dobai István: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra című hatalmas, kétkötetes művelődéstörténeti művét. A könyvet dr. Medvigy Endre, az Akadémia elnöke méltatta, a szerzőt és a mű célját Varga László, magát a művet dr. Pákh Tibor történész mutatta be. Az 1300 oldalas munka hiánypótló. Európának azt az 1620 éves történetét elemzi, melyet 324 és 1944 között a keresztyén hit, erkölcs, világnézet és kultúra uralt és irányított. /Könyvbemutató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Feszült légkörben rendezték meg március 12-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ülését az utóbbi hónapokban kiéleződött belső viták miatt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a közelmúltban Gyergyószentmiklóson foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy különváljon az EMNT-től, az indítványt azonban a küldöttek többsége elvetette. A mostani ülésre az SZNT-nek több küldöttje nem jött el Csíkból. Végül kompromisszumos megoldás született a két szervezet viszonyáról, a küldöttek meghosszabbították az Állandó Bizottság mandátumát, és újraválasztották tisztségébe Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Tőkés László püspök kitért az EMNT–SZNT közötti terhes viszonyra, amelyet mesterségesen szított, alaptalan nézeteltéréseknek nevezett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaprogramjáról, önrendelkezési törekvéseiről szólva csalódottságát fejezte ki az új román kormánynak és Traian Basescu államelnöknek a romániai magyarság autonómiájához való viszonyulásáért. Az RMDSZ továbbra sem hajlandó határozottan kiállni a magyarság önrendelkezési törekvései mellett. Az RMDSZ számára csak az volt a fontos, hogy kormánytisztségeket szerezzen emberei számára. A budapesti kabinet a romániai magyarság ügyét teljességgel a Bukarest–Budapest „jó szomszédsági viszonynak” rendeli alá. A magyar kormány támogatási rendszere az RMDSZ számára biztosít pénzügyi monopóliumot, a kettős állampolgárság helyett felajánlott úgynevezett szülőföld program pedig nem vezet sehova. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az autonómia ügyének előmozdításához szükséges a romániai magyar nemzeti közösség akaratának egységes kinyilvánítása, szükséges a folyamatos párbeszéd a hatalom, a román többség és a magyarság között, ugyanakkor szükséges a kedvező nemzetközi háttér. Szabó Tibor, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak személyes küldöttje köszöntő beszédében arra próbált választ keresni, hogyan lehet az, hogy miközben az új európai alkotmányban mindössze fél mondat szerepel a kisebbségekről (az sem a nemzeti kisebbségről), Nyugat-Európa-szerte tartós önrendelkezést élveznek a különféle tagállamok kisebbségei. Véleménye szerint ennek egy magyarázata van: az autonómiát kiharcoló nemzeti közösségek céljaikban egységesek voltak, bíztak saját erejükben, az általuk kiharcolt közösségi jogokat az Európai Unió szentesítette. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a készülő kisebbségi törvénytervezetről számolt be. Mint fogalmazott, a műhelymunkákban nem vehet részt, az RMDSZ-ben nagy titoktartás övezi a készülő törvénytervezetet, amelynek kitételeit most fogják eljuttatni az RMDSZ-frakciókhoz tanulmányozásra és belső vitára. Toró szerint arra van szükség, hogy általános elvként rögzüljön a romániai magyarságnak az autonómiához való joga. Az ülésen többen is bírálták Eörsi Mátyás erdélyi látogatását, a szünetben pedig a közel kétszáz résztvevő többsége (a Szabadságban is közzétett) állásfoglalást írt alá az SZDSZ-nek és Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarokkal szembeni politikája elutasításáról. A résztvevők határozatban kérték, hogy a MÁÉRT-ra az SZNT és az EMNT képviselői is kaphassanak meghívást. Az ülés egy tartózkodással, ellenszavazat nélkül Tőkés Lászlót választotta újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé. /Makkay József: Egységes fellépést sürgetnek az autonómiáért. Van esély az EMNT és az SZNT közötti tartós megegyezésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ ,,Fennáll a veszély, hogy hazatérnek az elégedetlen székelyföldi barátaink, és otthon borítani próbálnak a helyzeten. Csapó szenátor úr nem adta áldását erre a megoldásra, szűkszavú kimentő levele is erre utal, múlt heti közleménye egyik mondatában egyenesen eltanácsolta a mai üléstől a székelyföldi küldötteket” – fejtette ki Tőkés László. /Farkas Réka: Pirruszi győzelem, pünkösdi királyság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Öt kategóriában összesen hat alkotónak, közösségnek ítélte oda az elismerésről döntő kuratórium a március 13-án Budapesten átadott idei magyar Pulitzer-díjakat. A publicisztikáiért Cs. Gyimesi Éva erdélyi irodalomtörténész, kritikus, valamint Végel László vajdasági regény- és esszéíró, publicista vehette át a most tizenötödik alkalommal kiosztott elismerést. /Cs. Gyimesi Éva Pulitzer-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Lemondott elnöki tisztségéről a Nagy-Románia Párt alapítója, „motorja”, Corneliu Vadim Tudor. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hozzátette: csaknem ugyanabban az órában Marosvásárhelyen Tőkés László is elnyilatkozta magát. Arra hivatkozva, hogy képtelen harcba szállni a Budapest-RMDSZ-Bukarest tengellyel, amely a magyar autonómia sírásója, valamint arra, hogy a „székelyek” – csak így általánosságban – leszakadni készülnek a magyar nemzettestről, nem igazán vállalná tovább az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét. A bukaresti média évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Vadimot és Tőkés püspököt valamiképpen egy nevezőre hozza. Gyarmath hozzátette, hogy Tőkés László az autonómia híve, amelyet sem ő, sem hívei az európai normákat is figyelembe véve, nem tudtak igazán megfogalmazni. /Gyarmath János: Mentek, hogy maradjanak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Március 14-én a budapesti Kossuth Rádió Székelyudvarhelyről, az itteni Príma Rádió stúdiójából jelentkezett. Székelyudvarhely mellett még négy stúdióból szólt az ünnep-előzetes: Felvidékről Pozsony, Kárpátaljáról Ungvár, Szlovéniából Lendva és a budapesti stúdió volt egy időben adásban. A meghatározó téma a mostani ünnep. A Kossuth Rádió munkatársa megállapíthatta, hogy Magyarországon a hagyományőrzés valamiféle kikapcsolódást jelent, addig itt létkérdés a megmaradáshoz. /Csáki Emese: Udvarhelyről szólt a Kossuth. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: „Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk „ Felolvasták Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték. Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, aki felolvasta a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Balcescu emléktáblájánál is. Felolvasták Calin Popescu Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta Marosvásárhelyen, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és „áruló!” felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet. Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Calin Popescu Tariceanu kormányfő üzenetét. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata „a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, „a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek”. A Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték. /Március idusa – megemlékezések Erdély-szerte. Több helyen is kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Tusnádfürdőn az ünnepi megemlékezés előtt helyezték el a városközpontban álló hősök emlékművére azt a bronzból készült turulmadarat, amely a budapesti Szent Korona Társaság adományának köszönhetően készült el. Március 15-én Incze Dénes római katolikus plébános és Baricz Lajos református lelkész hirdetett igét, majd megáldották a bronz turulmadarat. Zólya Zoltán polgármester méltatta az 1848–49-es forradalmat, beszédet mondott Sógor Csaba szenátor és Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. /Turulmadár került az emlékműre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Március 15-én Székelyudvarhelyen most nem voltak jelen a politikusok, Szász Jenő polgármester az Egyesült Államokban emlékezett a forradalomra. A történelmi egyházak képviselői mondtak beszédet, mindannyiuk beszédének központi eleme a kudarcként átélt népszavazás volt. Sikert aratott a budapesti Nemzeti Kamaraszínház és a Debrecen Néptáncegyüttes műsora. Usztics Mátyás színművész emlékeztetett arra, hogy Franjo Tudjman néhai horvát elnöknek nem volt szüksége népszavazásra, országa függetlenségének kivívása utáni egyik első intézkedésében útlevelet és teljes szavazati jogot biztosított a világban bárhol élő horvátoknak. /Rédai Attila: Megváltozott ünnep, másfajta üzenet. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ünnepi beszédét heves füttykoncert kísérte Budapesten, a Nemzeti Múzeumnál. A beszéd alatti teljes hangzavarban a legtöbbször „Gyurcsány–Haynau” és a „Mondjál le, becsaptál minket!”, „Magyarország jobbat érdemel” bekiabálások hangzottak el. Schmitt Pál a polgári körök rendezvényén mondott beszédet a budai várban. A Fidesz alelnöke szerint a december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás sikertelensége beárnyékolja a nemzeti ünnepet. Hangsúlyozta: a kormány nehezen gyógyuló sebet ejtett a 15 milliós magyar nemzet lelkében a kettős állampolgárságról szóló referendum ügyében mutatott „nemzetáruló” politikájával. Tőkés László Hódmezővásárhelyen mondott ünnepi beszédet. „A decemberi népszavazás március 15-ét, az Erdéllyel uniót követelő tizenkettedik pontot tagadta” – jelentette ki a püspök, aki 31 másik határon túli magyarral együtt átvette a Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára címet. /Lehurrogták a magyar kormányfőt a Múzeumkertben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2005. február 5-i ülésén elhatározta, hogy társadalmi-közéleti szerepének újjáélesztése érdekében létrehozza a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A kuratórium felhívásban rögzíti: A társaság legfontosabb feladata a keresztény-nemzeti erkölcsön alapuló értékrend, a magyar–magyar kapcsolatok, a nemzetismeretre és önismeretre épülő szolidaritás újjáélesztése, az ezt szolgáló programok, rendezvények, akciók elindítása, ápolása. Az alapítvány kuratóriuma úgy vélte, a kettős állampolgárságról szóló 2005. december 5-i népszavazás eredménytelensége ellentmond törekvéseiknek és tevékenységüknek.Ú úgy döntöttek, megalapítják a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A társaságba hívják és várják az alapítvány kezdeményezőit, az elmúlt negyedszázadban kitüntetetteket és családtagjaikat, a laudátorokat, a támogatókat, a céljaikat vállaló és tenni kész honfitársakat a világ minden részéből. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a világhálón közzétett felhívásban emlékeztetett, hogy Erdély fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1979 karácsonyán indított beadványban 65 jeles személyiség kezdeményezte a független magánalapítvány létesítését. Hatéves küzdelem után szerezték meg működésük hivatalos jóváhagyását. Az alapítók: Illyés Gyula, Németh László, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a határokon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában. Az elmúlt negyedszázadban adományozott mintegy kétszáz kitüntetésük (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál-emlékérem) négyötödét – írják továbbá – négy kontinens félszáz országában élő nemzettársaik kapták magyarságszolgálatukért, de jutalmazták Közép-Európa népeinek kiemelkedő képviselőit is. A Bethlen Alapítvány szervezte meg Illyés Gyula születésének centenáriumát (2002), Bakos István és társai készítették el a kétkötetes Magyar nemzetismereti tankönyvet és honlapot, az alapítvány és támogatói állíttatták fel 2004. április 3-án Balatonbogláron Teleki Pál Budapestről eltanácsolt szobrát. Ebben az évben is működtetik a Németh László budapesti szobrának felavatását segítő szoboralapot. /Sylvester Lajos: Minden erőt együvé fogni kívánunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Ausztria és Magyarország segíteni kívánja Romániát uniós csatlakozási felkészülésében, ezért a három ország belügyminiszterei március 17-én együttműködési megállapodást írtak alá Budapesten az illegális migráció, a szervezett bűnözés és a korrupció visszaszorítása érdekében. Lamperth Mónika belügyminiszter Liese Prokop osztrák és Vasile Blaga román miniszterrel több dokumentumot is aláírtak a 2005–2006-os akcióterv keretében. Vasile Blaga román belügyminiszter, megköszönve a két ország támogatását, olyan történelmi időpontnak nevezte a találkozót, amely új fejezetet nyithat az ország biztonságpolitikájában. /Osztrák–magyar–román biztonságpolitikai megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Tizedik alkalommal rendezte meg március 18-án az Erdélyi Múzeum–Egyesület (EME) a Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát Kolozsváron. Sok vendég előadótanár jelent meg Budapestről, Pécsről, Miskolcról, Szegedről, Kecskemétről, Gödöllőről, Pozsonyból, hogy ily módon is támogassa a műszaki tudományok kutatására és művelésére vállalkozó fiatal erdélyi magyarokat. Dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Dr. Gyenge Csaba EME-alelnök arról szólt, hogy az immár jubileumát ünneplő üléssorozat iránt évről évre nő az érdeklődés a Kárpát-medencében. A szervezők a tíz éve tartó rendezvénysorozat támogatásának elismeréseként oklevelet és emlékérmet nyújtottak át. /Ördög I. Béla: Fiatal műszakiak tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./