Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Február 11-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban együttműködési megállapodást írt alá dr. Monok István főigazgató és dr. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke a két szervezet közötti hosszú távú együttműködésről. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület saját kiadványai mellett az egyik legnagyobb könyv-, folyóirat-, kéziratgyűjteménnyel is rendelkezik, amely Erdély történelmi kulturális örökségének szerves része. Az EME fontosnak tartja, hogy dokumentumai digitális formában a világhálón minél szélesebb körben elérhetőek legyenek. Az EME digitalizálási programjának megvalósításában vállal szerepet az OSZK, azon belül is a Magyar Elektronikus Könyvtár. A szerződés aláírásánál jelen volt dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke, Moldován István, a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület ügyvezető elnöke valamint Kicsi György, a Gróf Mikó Imre Alapítvány titkára. /EME: digitalizálják a magyar kulturális örökséget. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Somogyi Ferenc külügyminiszter és Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter február 14-én Budapesten bemutatta a kormány Szülőföld programjára vonatkozó, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült stratégiai tanulmánykötetet. A határon túli magyarok támogatására vonatkozó alapvető koncepcióváltás lényege – hangzott el –, hogy az érintett szomszédos országok számára is sokkal inkább elfogadható módon lehessen biztosítani a korábbinál jelentősebb pénzügyi eszközöket. Kitért arra, hogy a korábbi visszatekintő, elsősorban a történelmi sérelmekre alapozó megközelítést a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyező politika váltja fel. „Egy ilyen megközelítés az esetenként nacionalizmusba hajló politikával szemben a patriotizmusra épít, és úgy képzeli el a magyarság sorsának javítását, hogy ezzel ne váltson ki ellenérzést a többségi nemzetekben” – hangsúlyozta a külügyminiszter. A tanulmánykötet a gazdasági együttműködésre, a közös fejlesztésű régiók kialakítására koncentrál, az erre alapuló kétoldalú és európai uniós együttműködési keretekre. A kiadvány Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában élő magyarok gazdasági támogatásának kiszélesítésére tesz javaslatot. A tanulmánykötetet 2003-ban rendelte meg a Miniszterelnöki Hivatal. A program a szülőföldön maradás, boldogulás anyagi, jogi és politikai feltételeinek megteremtését célozza. Veress József, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter politikai államtitkára elmondta: kiemelt feladat, hogy a magyar vállalkozók hatékonyabban tudják használni a határon túli piaci és befektetési lehetőségeket. „Az erre a célra rendelkezésre álló 26 milliárd forintnyi hitel, kockázati tőkealap, Eximbank-finanszírozás mind ezt segíti, s ezen belül is a határon túli munkahelyteremtést” – közölte Veress József. A Szülőföld Program című stratégiai tanulmánykötet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkája. Az anyagot Törzsök Erika, a külügyminiszter kisebbségi ügyekkel foglalkozó főtanácsadója szerkesztette. /Stratégiai tanulmánykötet a szülőföld programhoz. Jelentősebb pénzösszegek elfogadhatóbb módon a határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Baráth Etele kitért arra, hogy az ősszel Bukarestben első alkalommal megrendezésre kerülő magyar–román közös kormányülés alkalmat ad arra, hogy a második magyar nemzeti fejlesztési terv és az első román fejlesztési terv összehangolásával közös fejezetként fogalmazódjanak meg az együttműködés területei. Ugyanezt kezdeményezték Szlovákia irányában is. A tanulmánykötet előszavában Törzsök Erika kifejtette, hogy – tapasztalataik és az egyes országokban folytatott kutatásaik alapján – a határon túli magyar fejlesztési, támogatási politikának alapvetően három területre kell összpontosítania erőforrásait: az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására, továbbá a határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának előmozdítására, illetve e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére. A könyvben leszögezték: nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat regionalizálni és a határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. A könyv Szlovákia, Románia, Ukrajna és Szlovénia gazdaságát, illetve az itt élő magyarok gazdasági helyzetét elemezte, és minden vizsgált ország esetében javaslatokat tett az ott élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészítésére. A tanulmánykötet teljes anyaga letölthető formában megtalálható a www.eokik.hu honlapon. /Guther M. Ilona: Gazdasági koncepció a határon túli magyarság támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Révész Máriusz Sorsfordítók Erdélyben /Kairosz Kiadó, Budapest/ című interjúkötetét Budapesten, a Polgárok Házában mutatta be Orbán Viktor. Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete írta a könyv előszavát. Hét interjút tartalmaz a könyv. Molnár Jánosné református lelkész; Berszán Lajos plébános-esperes; Gergely István plébános; Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes; Pakó Benedek plébános, Szegedi László református lelkész és Böjte Csaba ferences szerzetes ismerhető meg a könyvből. /Pásztori Tibor Endre: Langymeleg helyett fészekmeleg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./

Február 16-án Budapesten találkozott Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszterrel Nagy Zsolt romániai informatikai miniszter. A tanácskozás után elhangzott: a két ország közös együttműködést tervez harmadik országbeli piacokon, szeretne kialakítani egy közös adatbázist, illetve egy angol, magyar és román nyelvű közös internetes portált, valamint az Európai Unióban is fel kívánnak lépni a közös érdekek érvényesítésére. Nagy Zsolt szerint a román tárca azt kéri a magyar információtechnológiai és kommunikációs piactól, valamint a budapesti kormánytól, hogy osszák meg velük az európai uniós integráció kapcsán szerzett tapasztalatokat. Románia jó befektetési lehetőségeket kínál a vállalatoknak. Hozzátette, 22 millió eurós piacról van szó, és 2004-ben a bruttó hazai termék (GDP) 8 százaléka a kommunikációs és az informatikai piacról származott. Ez az összeg 3,7 milliárd euró volt, ami mintegy fele a magyarországinak. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az idén 225 millió forintot költ a határon túli e-magyar pontok kialakítására, s ebből 101 millió forintot várhatóan Romániában. Erdélyben most mintegy 60 e-magyar pont van. /Több e-pontot Erdélybe. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség vezetői február 15-én tartott tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb nemzetpolitikai kérdése: sikerül-e érdemi elmozdulást elérni az erdélyi magyarság valóságos, a gyakorlatban is érvényesülő egyenjogúsága, illetve ehhez garanciául szolgáló autonómiájának kiépítése terén – közölte Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője. Február 15-én Budapesten folytatott megbeszélést Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Kövér László, a párt országos választmányának elnöke és Németh Zsolt az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökével, Szász Jenővel, Szilágyi Zsolt országos választmányi elnökkel, Árus Zsolt alelnökkel és Nagy Pál ügyvezető alelnökkel. A megbeszélésen mindkét fél örömét fejezte ki, hogy „a legutóbbi romániai választások után egy nem kommunista gyökerű kormány került hatalomra”. A Fidesz vállalta, hogy az elkövetkező időszakban tájékoztatni fogja a nemzetközi fórumokat arról, hogy Romániában mind a mai napig rendőrségi zaklatások érik azokat az állampolgárokat, akik aláírásukkal támogatták a Magyar Polgári Szövetség választásokon való indulását. /Fidesz-vezetők tanácskozása az MPSZ vezetőivel. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

A csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának alternatív támogatására létrehozott keresztapa-programba már több mint háromszáz, főleg magyarországi magánszemély kapcsolódott be – mondta el Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programfelelőse. Február 5-én a budapesti Csángó Bálon az addig jelentkező keresztapák felvehették személyesen is a kapcsolatot a Moldvában tanító tanárokkal, és csomagot küldhettek „keresztgyereküknek”. Terényi János magyar nagykövet Csángóföldre – Klézsébe, Somoskára és Külsőrekecsinbe – látogatott. Találkozott az MCSMSZ vezetőivel és Ioan Jocával, Klézse polgármesterével is. /B. D. T.: „Keresztapáskodik” a magyar nagykövetség. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli – jelentette ki Ioan Robu bukaresti érsek, a romániai katolikus püspöki kar elnöke azon a február 14-én Budapesten tartott sajtótájékoztatón, amely a Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek háromnapos találkozóját zárta. Robu rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók magyar anyanyelvű misék bevezetésére vonatkozó kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli. /Magyar mise Moldvában? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Neves költőnk a magyar kormányfő által felkínált díjat visszautasította, mert „ezektől jön” – írta Sebestyén Mihály. Vannak, akik elhiszik, hogy „Budapest segítsége nélkül, sőt a Gyurcsányok ellenére” fognak boldogulni. Holott tudnia kellene, írta, hogy „Magyarországgal van közös dolgunk”. „Ne rontsunk esélyeinken ostoba gőggel, sértettséggel. Csak egy magyar aranytartalék haza van.” /Sebestyén Mihály: Hangulatkeltés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./ Előzmény: Farkas Árpád költő visszautasította a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést.

Megjelent a Márai-életműsorozat legújabb könyve Ajándék a végzettől /Helikon Kiadó, Budapest/ címmel. Alcíme: A Felvidék és Erdély visszacsatolása. Márai Sándor újságíróként először Felvidéket, majd Erdélyt járja be. A könyvet Szakály Sándor történész tanulmánya vezeti be, Székely Ádám válogatta és szerkesztette. A kötet anyaga már 1991-ben készen állt, akkor azonban ,,a szomszédos népek érzékenységére” való tekintettel elhalasztották megjelenését. /Bogdán László: Ajándék a végzettől.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./

Cselényi Lászlót, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatóját választotta a Duna Televízió elnökévé február 17-én a közszolgálati médiumot felügyelő , Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma. Cselényi László televíziós rendező, szerkesztő 1951-ben született Kolozsváron, ahol a hetvenes években pszichológiát, majd Bukarestben rendezést tanult. A kolozsvári bábszínházban kreativitáskutató, irodalmi referens és rendező volt, majd 1977-től négy éven át Bukarestben, a román televízió magyar adásánál tevékenykedett rendezőként, szerkesztőként; ugyanilyen beosztásban dolgozott 1983-as áttelepülése után 13 esztendőn keresztül a Magyar Televízióban. 1996-tól a Duna Televízió szerkesztője, a Minoritates Mundi szerkesztőség vezetője, a millenniumi műsorok főrendezője, 2002 óta a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház Kht. ügyvezetője. /Cselényi László a Duna Tv új elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Székelymuzsna Hargita, Maros és Brassó megyék határán található település. Itt él a székelyudvarhelyi Farkas doktor fia és élettársa, Farkas Wellmann Endre költő és Nemes Anna Borbála. Budapesten Endre és Borbála elhatározták, hogy Székelymuzsnán házat vásárolnak, amit korszerűsítettek, otthonossá tettek. Decemberben múlt egy éve, hogy a fiatalok, harmincas életévükhöz közeledvén, kiköltöztek Muzsnára. Ezt megelőzően a faluban létrehozták a Viharsarok Egyesületet, amelynek célkitűzése a mikroregionális fejlesztés, a falu és a térség felzárkóztatása a modern élet követelményeihez és a hagyományok ápolása. Mindezt megfogalmazták a Viharsarok.Erdély.Org honlapjukon. Az eltelt egy év alatt mintegy tíz programot és rendezvényt tudnak maguk mögött, és az elkövetkező időben a faluturizmust szeretnék meghonosítani, ehhez a Székelyderzsen lévő, és a világörökség részét képező unitárius templom ehhez igazi vonzerőt nyújtanak. A számítógép lehetővé teszi, hogy valaki Muzsnán éljen és Budapesten dolgozzon, mert Endre és Borbála könyvet, folyóiratot szerkesztenek az éteren keresztül. /Ferencz Imre: A falu vonzásában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./

Nagy veszteség lenne, ha magyar liturgikus könyveket használva magyar nyelven miséznének a csángó közösségekben, mert elveszne a csángó dialektus – nyilatkozta sajtófelelőse révén Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek. Robu a hét elején egy budapesti egyházfői találkozót követően arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki azt igényli. A négy nap eltéréssel adott, két különböző tartalmú választ Francisc Ungureanu sajtófelelős úgy kommentálta, az érsek budapesti nyilatkozatát tévesen értelmezte a hírt közlő MTI. A Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek budapesti találkozójáról tájékoztatva az MTI írta: ,,Ioan Robu bukaresti érsek, a román püspöki kar elnöke (...) rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldovai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli.” A moldvai csángómagyarok 1990 óta folyamatosan kérik a magyar mise bevezetését falvaikban. Nyisztor Tinka kezdeményezésére és vezetésével a pusztinaiak több rendben jártak Petru Ghergheli jászvásári római katolikus püspöknél és Jean-Claude Perisset bukaresti pápai nunciusnál; 1991-ben Budapesten a magyar misére vonatkozó kérést nyújtottak át II. János Pál pápának; kérvényt juttattak el dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez; a vonatkozó dokumentációt átadták Gabriel Andreescunak, 1999 nyarán pedig a Budapesten adták át Göncz Árpád köztársasági elnöknek; 2001-ben Pusztinán vette át a kérelmezett magyar mise iratcsomóját Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi Európa tanácsi képviselő, a moldvai csángók anyanyelvű misézéséért az Európa Tanács is fellépett a 2001/15021-es ajánlásában. 2004 decemberében szintén a pusztinaiak vitték az egyházmegyei zsinat elé ebbéli kérésüket. /(fekete): Csángó mise igen, magyar mise nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./

Gelu Pateanu, Gyalu, az „énlaki remete” /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ Bukarestben élt, termékeny szerző és fordító volt. A nyolcvanas évek végén Énlakára menekült. Gyalu – ezt a megtisztelő nevet Kányádi Sándor ajándékozta neki – 1981-re már 51 kötetet tett le az asztalra, köztük Mikes Törökországi leveleinek román fordítását. Eljárt a környék olvasótalálkozóira is. Ezt írta a korondi irodalmi kör naplójába: „Ha odanyújtod a jobb kezed, cserébe kapod a székelynek mind a két kezét.” Arany Toldiját is lefordította, de ez idáig nem akadt kiadója. A kistáj értelmiségijei június 4-5-én Gyalu Napokat tartanak, a Kőrispatakért Alapítvány szervezésében. Szeretnék meghívni Sütő Andrást, Pomogáts Bélát, Gálfalvi Györgyöt, és persze a román értelmiség egy-két jeles képviselőjét. /Bölöni Domokos: Napló. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

A Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa aggasztónak találja, hogy Magyarország kormánya nem folytat következetes egyeztetéseket a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjaival – olvasható párt február 19-én Pozsonyban ülésezett testületének határozatában. Az Országos Tanács elvárja, hogy Budapest a továbbiakban a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben ne hozzon döntéseket az érintettek véleményének ismerete nélkül – áll a dokumentumban. Komlóssy Zsolt, a választmány elnöke szerint ez a gyakorlat oda vezethet, hogy a Kárpát-medencei magyarság a nemzetstratégiai egyeztetések nélkül elszigetelődik, mert egy-egy közösség majd csakis a saját szülőföldjén való boldogulásra összpontosít. Bugár Béla, a párt elnöke így fogalmazott: „A mi érdekünk a jó kapcsolat kialakítása, de ennek mindig két szereplője van: az egyik a magyar kormány, a másik mi vagyunk. Márpedig ha romlik a viszony, akkor meg kell vizsgálni annak okait. Mi évek óta azt hangoztatjuk, hogy nem jó, ha rólunk nélkülünk döntenek. Sajnos úgy látszik, hogy most, a Szülőföld Alapról született döntéskor a magyar kormány nagyon keményen megmutatta, hogy így is lehet. Az más kérdés, hogy majd a Szülőföld Alapot működtető törvény alkalmazása során esetleg majd méltányolják a részünkről elhangzott véleményeket”. /(Keszeli Ferenc / MTI): A magyar kormány egyeztetéseit sürgeti. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Bözödi György: Romlás című regénye 1940-ben jelent meg először Budapesten, és most másodszor a Pallas–Akadémia (Csíkszereda) kiadásában. A cselekmény egy fiktív székely faluban, Renkeden játszódik, a huszadik század harmincas éveiben, és az akkori falusi értelmiség vívódásait, a kisebbségi létviszonyok szorongatottságait mutatja be, szociografikus hitelességgel. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

Január végén alapfokon döntés született az Agache versus Rainer perben. A kézdivásár­helyi bíróság alapfokú döntését a két érintett fél a múlt hét elején kapta kézhez. Rainer Antal nem látja érdemesnek fellebbezni, úgyis elveszíti a pert. Rainer elmondta, hogy előbb Budapesten élő exfeleségét keresi fel – aki az esztelneki ház felének a kifizetésére tart igényt –, majd Bukarestbe készül, ahol Traian Basescu államfővel és Calin Popescu Tarice­anu miniszterelnökkel szeretne találkozni. A Legfelsőbb Bíróság 1999-es döntése értelmében az Agache család kérésére ez év januárjától Rainer Antal 2 376 856 lejes nyugdíjából 767 000 lejt vonnak le, és utalnak át az Agache család folyószámlájára. /Iochom István: Az alperes nem fellebbez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Az 1977-ben elhunyt szobrászművész Wagner Nándor végakarata szerint japán származású özvegye Nagyváradnak adományozta a művész díjnyertes József Attila szobrát. Wagner Nándor nagyváradi Ady Endre utcában született művész 1922-ben, a budapesti Képzőművészet Akadémia végzettje, előbb Budapesten, majd Svédországban, később pedig Japánban alkotott maradandó művészi értékeket. A szobor 210 cm magas és a költő születésének 100 éves évfordulója alkalmából Nagyvárad valamely közterén kívánják kiállítani. A szobor öntésének és felállításának költségeit a szobrászművész emlékére létrehozott alapítvány állja. /(Lakatos Balla Tünde): József Attila szobrot kapott Nagyvárad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke február 23-án Gyurcsány Ferenc kormányfővel találkozott Budapesten. Az őszi bukaresti közös magyar–román kormányülés előkészítése volt a legfontosabb téma megbeszélésükön. „Az az érdekünk, hogy a közös kormányülésen konkrét ügyekben konkrét megállapodások szülessenek” – mondta Gyurcsány Ferenc. Az őszi közös kormányülés néhány fejlesztési programról lesz szó, amelyet Magyarország és Románia közösen alakít ki és együtt nyújtja be Brüsszelnek a két ország. Markó Béla elmondta, Magyarország nemcsak politikai támogatást nyújt az integrációra való felkészülésben Romániának és az ottani magyarságnak, hanem szakértőkkel, tapasztalatokkal is segít. Markó Béla a magyar–magyar kapcsolatokról szólva elmondta: március 1-jén újabb szakértői találkozó lesz a kormány Szülőföld programjáról. A Demokrata Párt (DP) megbízta meg Valeriu Tabara demokrata képviselőt, az RNEP egykori elnökét, kezdeményezzen tárgyalásokat a Román Nemzeti Egységpárttal (RNEP), ezzel a nacionalista párttal a fúzióról. A DP szövetségese, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) vezetői megütköztek a hír hallatán. /B. T.: Közös fejlesztési programokról lesz szó az őszi román–magyar kormányülésen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./ Markó Bélán kívül Teodor Atanasiu védelmi miniszter is Budapestre látogatott, magyar kollégájával, Juhász Ferenccel tárgyalt. A két fél megállapodott abban, hogy a közeljövőben aláírják a két ország közötti, a hadisírok gondozásáról szóló megállapodást. Emellett Románia légi szállítási kapacitást ajánlott fel a magyar honvédségnek az afganisztáni misszió utánpótlásának biztosításához. Atanasiu közölte, hogy a román hadsereg egy C–130-as típusú szállító repülőgépével rendszeresen visz utánpótlást Afganisztánba. Ezen a repülőgépen ajánlottak fel másfél tonnányi „helyet”. Juhász Ferenc közölte, hogy a megvizsgálják az ajánlatot. /G. Á.: Államminiszterként járt Budapesten Markó Béla. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában sajtóértekezletet tartott. Elmondta, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek sikerült hatékony struktúrát kialakítania a román kormányon belül, hiszen az RMDSZ négy erdélyi magyar miniszterrel, kilenc államtitkárral, és számos kormányhatóság vezetőjével vesz részt a kormányban. Markó Béla rámutatott: nekünk magyaroknak kiemelkedően fontos az, hogy Románia EU-hoz való csatlakozása a kitűzött időpontban megtörténjen, hiszen ezáltal, a határok megszűnésével megvalósul majd a magyar nemzet egysége. „Az autonómia kérdése már nem tabu-téma Romániában” – jelentette ki Markó Béla, a kulturális autonómiával kapcsolatos kérdések fokozatosan beépülnek a romániai köztudatba. Romániában teret nyer a decentralizációra való törekvés. Markó Béla Magyar Bálint oktatási miniszterrel is tárgyalt, akivel az oktatási támogatások és a Szülőföld-alap kérdéskörét járták körül. /(Szász Attila): Románia uniós integrációját az RMDSZ kulcskérdésnek tekinti. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángó­magyart át kellene hozni Ma­gyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Putyin árnyaltan fogalmazott – állapította meg Viktor Senderovics a liberális Eho Moszkvi Rádióban „Nem azt mondta, hogy bocsássanak meg nekünk ezért a bűntettért, hanem azt ajánlotta: fejlesszük úgy a kapcsolatainkat, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Nehogy már megint tankokat kelljen küldenünk Budapestre... Egy szóval, viseljétek jól magatokat, különben meglátjátok! Erre mondják, hogy bocsánatot kért” – ironizált Senderovics. Gyurcsány Ferenc kormányfő moszkvai tárgyalásai során a magyar nemzet nevében kifejezte háláját a szovjet felszabadításért és kiváltott ezzel az enyhe gúnytól a rácsodálkozó meglepetésig terjedő reakciót Moszkvában. A Rosszijszkaja Gazeta írta: „ő az egyetlen kelet-közép-európai csúcsvezető, aki kezét a szívére téve ilyen kijelentést tehet a Kremlben”. A balti államok, Lengyelország stb. vezetői nem tettek volna ilyen nyilatkozatot. Mindenki tudja, hogy miből állt az orosz hadsereg „felszabadítása”. – Azt pedig kár feszegetni, hogy mi következett a felszabadítás után, hiszen az a rendszer, mely Gyurcsány elvtársat a tenyerén hordozta, másoknak államosítást, kollektivizálását, zárt határokat jelentett, írta Szondy Zoltán. Gyurcsány vérig sértette Szaúd-Arábiát, leterroristázva a legnagyobb olajtartalékkal rendelkező arab királyságot. Gyurcsány bocsánatot kért. /Szondy Zoltán: Több mint zavarórepülés. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

Sepsiillyefalván a Keresztyén Ifjúsági és Konferenciaközpontban vette át az oklevelet a posztgraduális mentálhigiénés képzés első évfolyamának 35 végzőse. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia kara által 2002-ben, első ízben Illyefalván indított képzésen lelkészek, tanárok, orvosok és pszichológusok vettek részt, akik szakmájukban próbálják alkalmazni a tanultakat. Kató Béla református püspök-helyettes, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány (KIDA) elnöke elmondta, a tanfolyam megszervezése a svájci református egyház segélyszervezete és az Apáczai Közalapítvány támogatásával valósult meg. /Bíró Blanka: Sepsiillyefalván. Mentálhigiénés szakembereket képeztek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

Az Európa Tanács tagországainak helyi és regionális önkormányzatokért felelős miniszterei február 24-25-én Budapesten tartották 14. konferenciájukat. A tanácskozást háromévenként rendezik meg. A hattagú román küldöttséget Liviu Radu közigazgatási reformokért felelős államtitkár vezette. A miniszteri tanácskozáson elfogadták „A minőségi helyi és regionális kormányzás” programját, melyet az ET a Parlamenti Közgyűléssel és a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusával együttműködve fog megvalósítani. /Guther M. Ilona: ET-konferencia az önkormányzatokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

A tüntető magyarországi gazdák Budapesten követelik jussukat, és velük rokonszenvez az EU gazdatársadalmának jelentős része. A magyar gazdákat jogosan megillető agrártámogatási kifizetések kapcsán döbben rá az ember, hogy milyen óriási összegeket vághat zsebre a francia, német, vagy holland gazda, miközben ennek az összegnek a 25 százalékát kitevő agrártámogatásokért tüntetnek Budapesten, írta Makkay József, a lap munkatársa. Az agrárszakemberek tudni vélik, hogy a 4,5 millió romániai törpegazdaságból jó esetben 1 millió maradhat az Európai Unióban. A kolozsvári agrárfórumon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) vezetői, az Erdély különböző régióiból összesereglett magyar agrárszakemberek tették szóvá, hogy baj van a mezőgazdaságban. Az RMDSZ politizálására jellemző Antal István képviselőnek az aggálya az erdélyi magyar gazdák azon javaslatára, hogy a már lezárt mezőgazdasági fejezetet újra kellene tárgyalni. Antal szerint ez azt jelentené, hogy az erdélyi magyar gazdák nem akarják az EU-csatlakozást. /Makkay József: Uniós mézesmadzag a gazdáknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Budapesti fideszes politikusok adományjátékokat adtak át a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének, Böjte Csaba ferences atyának. Ez alkalomból beszámoltak a karácsony előtt indult és most befejeződött Összetartozunk képeslapküldő mozgalomról is. Sokakat elkeserített a kettős népszavazás eredménye. A civil polgári életből jött egy kezdeményezés: küldjenek egy lapot a határon túli magyarságnak – elevenítette fel Kupper András az Összetartozunk képeslapküldő mozgalom kezdetét. Vaszilov Eszter, a mozgalom kezdeményezője elmondta, noha a kezdeményezés nem kapott nagy nyilvánosságot, mégis több mint 3 ezer képeslap érkezett. Böjte atya azt mondta a gyerekeknek az árvaházban, hogy ők is szavazzanak. Úgy szavaztak, hogy minden gyerek hozott egy játékot. Több mint 700 játék gyűlt össze, és azokat elvitték a moldvai csángó magyar gyerekeknek. Böjte Csaba úgy érzi, szükség lenne egy ottani magyar iskolára, és ennek a támogatására biztat mindenkit. Ajándékok erdélyi gyermekeknek és felnőtteknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

A határon túli magyarok örömmel fogadták a kormány azon kezdeményezését, hogy felgyorsítsák a lassú és körülményes honosítási eljárást, mondta Avarkeszi Dezső letelepítési, bevándorlási és honosítási kormánybiztos március 1-jén Budapesten. Avarkeszi Dezső a Szülőföld Alapról, valamint a honosítással, idegenrendészettel kapcsolatos kérdésekről elmondta, hogy önálló képviselői indítványát a Szülőföld Alapról szóló törvény módosítására március 1-jén átadta a határon túli magyar szervezetek képviselőinek, akik egyetértettek javaslataival. A jelenlegi szabályok szerint például az adhat be állampolgársági kérelmet, aki egy éve Magyarországon lakik, és ezt követően 21 hónap áll rendelkezésére a belügyminiszternek, hogy felterjessze a kérelmet a köztársasági elnöknek. A javasolt változás szerint a Magyarországon letelepedési engedélyt kapott kérelmező azonnal beadhatja a kérelmet, a belügyminiszter pedig hat hónap után, de 12 hónapon belül terjesztheti fel a köztársasági elnöknek. Avarkeszi Dezső emlékeztetett, hogy a Szülőföld Alapról szóló törvényt február 14-én fogadta el a parlament, amire azért volt szükség, hogy a magyarországi adózók már az idén felajánlhassák adójuk egy százalékát a szülőföldön való megmaradást, boldogulást támogató alap javára. A módosítási javaslatok egyebek között azt célozzák, hogy a MÁÉRT tagszervezeteinek legyen nagyobb befolyásuk a Szülőföld Alapról rendelkező testületek összetételére, valamint hogy minden évben legalább egy milliárd forintot költségvetési forrásokból az alap céljaira fordítsanak. „A mostani egyeztetés immár a második a január 31-ikén és február 1-jén lezajlott találkozó után, és erre is a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) képviselettel rendelkező szervezetek kaptak meghívást” – mondta el Gémesi Ferenc helyettes külügyi államtitkár, aki március 1-jétől Boros Jenőt váltja ezen a poszton. /Gyorsabb honosítást céloz meg a nemzetpolitikai program. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Nemzetpolitikai zsákutca címmel számol be a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-ai száma a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek szakértőinek nemzetpolitikát érintő budapesti egyeztetéséről. A tanácskozáson részt vevő Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke zsákutcának nevezte a budapesti egyeztetés végkifejletét. A határon túliak a Szülőföld Alappal és az autonómiával kapcsolatos napirendi pontot mellőzni javasolták. Duray indoklása szerint „azért, nem akartunk erről tárgyalni, mert az autonómia kérdése nemzetközi szinten szakmai és politikai közröhejjé vált Gyurcsány bejelentései után”. „A Szülőföld Alappal kapcsolatban pedig szakmailag egyáltalán nem volt előkészítve a terep. Mivel mindkettő politikai üggyé duzzadt, kértük, helyezzük át a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretébe, ám ezt nem sikerült elérni” – mondta Duray, aki szerint a stratégiát nélkülöző eszmecserét a Máért ülésének összehívásáig nincs értelme folytatni. A szakértői egyeztetés további kérdésköréről, az állampolgárságot és a magyarországi letelepedést érintő pontjairól Duray azt mondta: „Porhintés az egész.” /Duray: „az autonómia közröhejjé vált”. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./