Kántor Lajos Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak írt nyílt levelében a Tilos Rádióra, a rádió előtt elmondott Döbrentei-beszédre, illetve az Írószövetség körüli nagy kavarodásra, a kilépésekre és magyarázkodásokra gondolt. Kántor az Írószövetség választmányának márc. 2-i gyűlésén csak tartózkodott, de ma már tudja, hangsúlyozta, hogy a javaslat ellen kellett volna szavaznia. Megemlítette, hogy az Élet És Irodalom sajátosan szelektív jegyzőkönyvkivonatot közölt, az ő felszólalását nem említette. A márc. 30-i választmány teljes jegyzőkönyve nem került a közvélemény elé. Annak ismeretében nem lehetett volna fenntartani Konrád György búcsúlevelének kitételét, miszerint "nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen [antiszemita] hangot nem szereti", a hallgatás) pedig "csalódáskeltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesnek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk". Kántornak változatlanul az a véleménye, hogy Döbrentei Kornél nem menthető szövege(i) ellenére a mai Magyar Írószövetséget nem kell sárba taposni, nem kell kilépni belőle. Ezzel a céllal írták az erdélyi ötök (a két Gálfalvi, Horváth Andor, Lászlóffy Aladár és ő) levelüket. Ágoston Vilmos most már őket is mint Döbrentei-mentőket marasztalta el. Ágoston megfogalmazta, hogy Kántor Lajos az Erdélyből eltávozott magyar írók kirekesztője lett. Kántor sietett jelezni, őt felháborította az M2 Éjjeli menedék műsorában Kertész Imre Nobel-díjának kommentálása, Döbrentei (és az őt megtapsolók) minősíthetetlen, gyűlöletkeltő magatartása. Azt viszont nem tudja felfogni, hogy miért írta Kertész Imre azt a bizonyos mondatot a menekülésre előkészített bőröndjéről. Kántor Esterházy Péternek a zámolyi romák ügyében tett közös nyilatkozatát máig sem érti. Ilyenkor nem volna jó a tévedést beismerni?- kérdezte, Továbbá Kántor szerencsétlen döntésnek véli Teleki Pál szobra budai felállításának megvétózását is. /Kántor Lajos: Még egyszer az anakronisztikus közéleti klímáról. (Levélféle Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap című nagy alakú, igényes kivitelű brosúrát – olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában Kenéz Endre Zoltán A hazaárulás minősített esete című jegyzete. Az Európa ma és holnap Magyarországra vonatkozó részének szerzője a magyarság ellensége lehet.  A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget.  A bemutatkozásnál a többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti. Magyarország 1990-ig terjedő 14 megemlítendő történelmi eseményt idézett, a románok ugyanerre az időszakra 34-et. Magyarország ismertetésében a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István és megalapította a keresztény államot.  Ezzel szemben a szlovákok és a románok ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be.  Szlovákia az egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezdett, majd Bratislava első nyomaként említette Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.   Románia továbbment: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga ismerte el kutatásai hazug voltát.    A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Nem említik 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére. Mátyás humanista birodalma említésre sem méltó.  Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelem?   Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlés sem (1568). Nem szerepel az összefoglalóban a török kiűzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es szabadságharcról sincs egy árva szó sem. A románok viszont saját forradalmukként szerepeltették. /Sylvester Lajos: A hazaárulás minősített esete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Százezrek ünnepelték a hétvégén tűzijátékkal, koncertekkel, népünnepélyekkel tíz ország – köztük Magyarország – EU-csatlakozását, Európa történelmi újraegyesítését. „Kompország végképp kiköt a nyugati parton” – mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök a budavári Sándor-palotában tartott ünnepségen. Kisrozvágyban a trianoni döntéssel kettészakított történelmi Bodrogköz több mint félszáz településének képviselői találkoztak. Az Unió új határánál, Ártándnál torlódás alakult ki: a magyar hatóságok az uniós követelményeknek megfelelő új vámolási és adatfeldolgozási eljárásra tértek át, ami kilépésnél 8-9 órára hosszabbította meg a teherjárművek várakozási idejét. „A magyar EU-csatlakozás hatalmas esély a határon túli magyarságnak” – jelentette ki a budapesti Operaházban rendezett díszelőadáson Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar nemzet ma nagyobbrészt már házon belül van, csak a kisebbik részét kell az elkövetkező években közösen bevinni” – közölte az RMDSZ elnöke. Markó kifejtette: alig várja, hogy eltűnjön „legcsúnyább szószerkezetünk, legmegalázóbb nyelvi leleményünk, a határon túli magyar”. Értelmét veszti a Kárpát-medencében sok-sok szembenállás népek és nemzetek között, „végre feloldhatjuk a trianoni traumát, mert értelmét veszti maga Trianon is” – jelentette ki a politikus. /Kompország kikötött a nyugati parton. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Az ápr. 25-én újra leleplezett aradi Szabadság-szobor kicsinyített mását adta át Medgyessy Péter magyar kormányfő jún. 4-én Budapesten Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének; a 13 aradi vértanú emlékét őrző szobor mintegy fél méter magas másolata egy hónapon át látható a Parlamentben. Medgyessy a szobor átadásakor – amelyet az emlékmű avatásakor kapott Aradon – azt mondta: a kormány szándéka az, hogy a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában helyezze el véglegesen a másolatot. – Ma június 4-e van; 84 éve a trianoni békediktátum életbe lépésének – mondta a miniszterelnök. A békediktátum "mindannyiunknak fájt, mindannyiunknak sebet okozott. A mai modern magyarság úgy gondolkodik, hogy erre a sebre "írt" az a változás adhat, amely ma zajlik Európában; az a változás, amely valóban egy nagy, újraegyesített Európát céloz meg – fogalmazott. /Budapesten az aradi Szabadság-szobor kicsinyített mása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ha Albert Álmos csak tizedannyit szerepelt volna az elmúlt két-három esztendőben a Duna TV-ben, mint Szász Jenő, akkor már az első fordulóban ismét övé a város első emberének járó szék Sepsiszentgyörgyön. Ám neki nincs annyi barátja Pesten és Budán, mint a székely anyaváros polgármesterének, s talán olyan sztárokra jellemző fellépése sem – írta Sike Lajos, a lap munkatársa. Szerinte Ilyés Gyula Szatmárnémetiben annak köszönheti első fordulóbeli sikerét (a 46 százalék szavazatot), „hogy távol tartotta magától a magyarkodást”. A Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ néhány tagja függetlenként indult Szatmár megyébe, de „valósággal lemosták a választók”. /Sike Lajos: Lemosták őket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Erdélyi résztvevői is vannak a 18. Mesterségek Ünnepének Budán. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetséget képviselő székelyvarsági Kovács Anna és a székelyudvarhelyi Kilyén Irma első ízben van jelen a budai népművészeti vásáron. Kovács Attila udvarhelyi fafaragó elmondta: a tavalyi kezdés után idén már alig győz eleget tenni a sok megrendelésnek. Szegedi János és Sallai János Székről elsősorban parasztedényeket és régiségeket kínál. A vásáron a dévai Szent Ferenc Alapítvány a gyermekotthonnak gyűjt adományokat. A Vajdasági Magyar Folklórközpont is képviselteti magát. /Kézművesvásár Budán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Sohasem fogjuk megtudni, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazáson az arány mekkora lett volna, ha az MSZP, a szocialista párt nem veti be a gazdasági populizmus fegyverét, ha nem lebegteti a miattunk „megrokkant Magyarország” képét. Budapesten az igen szavazatok kerületenként 38,71% és 67,13% között mozogtak, az átlag 51,24%. Az összesen 23 kerületből 50% alatti az igen voksok aránya tízben, kizárólag a pesti oldalon, legkevesebb Csepel (38,71%) és Kőbánya (42,39%) esetében. A felső határnál, 60% fölötti igennel három kerület van, kizárólag a budai oldalon: a rózsadombi (64,45%), a zugligeti (66,69%) és a budavári (67,13%). A 60%-hoz legközelebb (59,9%-kal) a pesti oldalon lévő Belváros van. Országos szinten is hasonló az ábra, a gazdaságilag fejlettebb nyugati részben magasabb az igenek aránya. A román határ mentén nagy eltérések vannak. Az Arad melletti Battonyán 40,93% az igen szavazatok aránya, ezzel szemben a Nagyszalonta melletti Sarkadon 70,91%. A Nagyvárad mellett lévő Ártándon 57,58%, viszont egy lépéssel bennebb, Püspökladányon 44,52%. Míg Debrecenben 57,11%, addig nem messze tőle, a határ melletti Létavértesen 42,80%. A legkisebb a Szatmárnémetinél lévő Csengersimán, mindösszesen csupán 35,03%. A magyarországi román kisebbség egyik fellegvárának tartott településen, Méhkeréken az igen szavazatok aránya 15,26%! Gyulán viszont, ahol a román kisebbségi önkormányzat székel, az arány (48,43%) nagyjából a Békés megyei átlagot (49,71%) hozza, ennél valamivel magasabb Békéscsabán (51,62%). /Guther M. Ilona: Nyitva Pandora szelencéje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Európai uniós irodalmi elismeréssé emelkedett a legrangosabb magyar irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard. A kilencedik alkalommal átnyújtott kitüntetést Bálint napján, február 14-én Ferenczes István erdélyi és Tuomo Lahdelma finnországi költő vehette át a budai Gellért Szállóban. /Átnyújtották a Balassi Bálint-emlékkardot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

A mikházi ferences kolostortemplom fennállásának 370. évfordulójára emlékeztek március 5-én a megye magyar szakos tanárainak társaságában a helybeliek, és a környékbeli pedagógusok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásából és a Teleki László Alapítvány megbízásából kezdődött helyreállítási munkálatok eredményéről Mihály Ferenc restaurátor számolt be, aki sikeres budapesti egyetemi karriert hagyott ott, hogy ezt a feladatot elvégezze. A homlokzat felújítása során találták meg a nagy felületen jó állapotban megmaradt XVII. századi festést. A hagyomány szerint a templom hajdani orgonáját Kájoni János készítette. Jelentős volt a kolostor könyvtára, több mint kétezer kötettel. Különösen jelentősek voltak az ősnyomtatványok (24-25), valamint a XVI-XVIII. századi klasszikusok művei. A bal oldali oltár mögött elrejtve találtak meg egy ősnyomtatványt, egy reneszánsz budai kötetet valamint egy füvészkönyvet, amelyek Csíksomlyóra kerültek. A faluban egy padláson a könyvtár teljes jegyzékét is megtalálták. /Bodolai Gyöngyi: Megújul a mikházi kolostortemplom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Nemrég nyílt meg a Magyar Kultúra Házában, a budai Szentháromság téren Novák József Erdélyi történelmi címerek-pajzsok című kiállítása. Novák József /sz. Marosvásárhely, 1956. márc. 23./ Kolozsváron, a Képzőművészeti Akadémián a design-ipari formatervezés szakon végzett. 1984 óta vesz közös és egyéni tárlatokon. A mostanival együtt eddig tizenöt címerkiállítása volt. Mostani kiállítását Pomogáts Béla és Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója nyitotta meg. Novák József Erdély ezeréves magyar múltját szeretné felidézni munkáival. Heraldikai előtanulmányokat végzett. A kiállításon a címerek alatt szép magyaros mintákkal díszített selyemterítők vannak. Novák valamikor a marosvásárhelyi selyemszövőde tervezője volt, ott kezdett régi magyar mintákkal selyemszöveteket alkotni. Ebből állított ki néhányat. /Bereczki Károly: Üzenet Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

A magyar kormány és a főváros, több minisztérium, az Országos Mentőszolgálat, magyarországi testvérvárosok, több megye, a Budai Önkormányzat, a Magyar Televízió és több segélyszolgálat is segítséget nyújt a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. Elindult az a konvoj Székelyudvarhelyre, amely a magyar kormány és Budapest 40 millió forint értékű gyorssegélyét szállította az áradás sújtotta Hargita megyei településre. A Honvédelmi Minisztérium élelmiszert, a Belügyminisztérium pedig 10 szivattyút indított útnak Székelyudvarhelyre. A kormány vasárnap újabb, elsősorban gyógyszereket tartalmazó szállítmányt küldött, és hétfőn 30 millió forintos pénzbeni segélyt is átutal Hargita megyének, az Egészségügyi Minisztérium 50 millió forint értékű gyógyszeradományt indít útnak Székelyudvarhelyre. A szállítmány kiegészül az Országos Mentőszolgálat gépkocsiparkjának három Mercedes mentőgépkocsijával is. /Folytatódik a segélyakció. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Szerencsés véletlen Asztalos Lajos könyvének /Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár, Kolozsvár Társaság, Polis Könyvkiadó, 2005/ és Kolozsvár városalaprajzának /Clausenburg – Cluj – Kolozsvár (városalaprajz, 70x47 cm) ART HISTORIA Kft., Kolozsvár, 2005/ egyidejű megjelentetése. Asztalos Lajos könyvének élén történeti fejezet áll, amely végigkíséri Kolozsvár, Kolozsmonostor, Szamosfalva és Kardosfalva fejlődésének menetét a római kortól napjainkig. Ezt követi a névtani fejezet, benne a hegy- és víznevek, az utcák, terek neve, a határ- és a dűlőnevek, az emberi létesítmények – épületek, lakóházak, hidak, emlékművek, oktatási intézmények stb. – neve. Kolozsvár nevei több mint 500 oldalon, Kardosfalva nevei 3 oldalon, Kolozsmonostor nevei 30 oldalon, Szamosfalva nevei 15 oldalon át sorakoznak. A szócikkekben, ha vannak, időrendi adatok sorakoznak, végül a név eredetére, a névadás okát magyarázó rész zárja a szócikket. Asztalos Lajos könyvének értékét növelik azok a térképek, amelyek mellékletként találhatók a kötetben: Kolozsvár térképe, Helfst Joseph metszete (1714). Szabad királyi Kolozsvár városának és körül vevő várfalainak Rajzolatja (1831); Kolozsvár földtani térképe (1870), metszé Hess Jós tiszt. Magyar királyi állami nyomda Budán. Kolozsvár szabad királyi város térképe, Tompa János rajza; Kolozsvár törvényhatósági királyi város tervrajza, J. Mach térképe (1892 után). Kolozsvár törvényhatósági joga szabad királyi város átnézeti térképe, Rajzolta id. Cseh Gusztáv (1941). Hátlapján utcanévjegyzékkel. A Radu Oltean rajzolta térképen a város felülnézetből, madártávlatból látható, 51 építmény – várfalak, vártornyok, várkapuk, emlékművek, s ezek román, magyar és angol neve mellett az építési év, néhánynak a bontási éve is. Asztalos Lajos könyve és a városalaprajz hiteles tükre Kolozsvár kincses múltjának, „hiszen a helyek megnevezése mindig is ahhoz a népességhez kötődött, amelyik ott élt. S ez igaz még akkor is (vagy különösen akkor), ha újabb időkben a névadás ezen a téren is eszköze lett a mesterséges múltteremtésnek. A folyton változó elnevezések mai forgatagában élő ember végre megtudhatja, hol is él valójában”. /Málnási Ferenc ny. magyartanár – Kolozsvár: Kolozsvár múltjának hiteles tükrei. Két könyv – szerencsés véletlen egybeesése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Budapesten és Debrecenben is nagygyűlést tartottak december 5-én a kettős állampolgárságról tartott népszavazás egyéves évfordulóján. A népszavazást kezdeményező Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten, a Kossuth téren tartott nagygyűlésén Patrubány Miklós elnök bejelentette, hogy a szervezet újabb referendumot kezdeményez a magyar állampolgárságról. A VMSZ nagygyűlésén az előzetes tervekkel ellentétben nem szólalt fel Böjte Csaba ferences atya. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója azt üzente: olyan nyomás alá helyezték, hogy nem teheti meg, hogy részt vegyen ezen az eseményen, „mert énnekem sok száz árvának a sorsa felett kell gondoskodnom, és félek, megvonják tőlem a pénzt”. A rendezvény végén Kocsis Imre, a Lelkiismeret ’88 Csoport vezetője az egybegyűlteket arra kérte, hogy együtt vonuljanak Gyurcsány Ferenc budai háza elé. Az épület előtt végül mintegy kétszáz demonstráló gyűlt össze. Többen azt kiabálták, hogy „csótány, gyere ki”, „hazaáruló”. Az utcát úgy zárta le a rendőrség kordonokkal, hogy csak a miniszterelnök házával szemközti járdán tartózkodhassanak a demonstráció résztvevői. Debrecenben a Nagytemplom előtti Kossuth-szobornál mintegy ötszázan gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a tavaly december 5-i népszavazásról. Az összetartozás napjának keresztelt rendezvényt az MDF szervezte. A gyűlésen részt vett Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki szerint nagy fájdalommal, második Trianonként élték meg a népszavazás eredményét a határon túli magyarok. „Különösen azért volt fájdalmas ez a nap, mert az elsőt idegenek ácsolták, míg a másodikat saját népünk, saját fajtánk, akiktől védelmet, együttérzést vártunk” – mondta. Némi nemtetszést váltott ki a tömegből Tempfli Józsefnek az a megjegyezése, hogy ma már Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is látja, hogy a nemzeti felelőtlenség napja volt 2004. december 5., de a megyés püspök szerint a hitbéli felelőtlenségé is. Markó Béla RMDSZ-elnök üzenetét Lakatos Péter Bihar megyei képviselő olvasta fel. Markó szerint a közös Európában úgyis együtt lesz a magyarság, és bízik benne, hogy ezt senki nem tudja megakadályozni. Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere a szégyen, a morális megsemmisülés napjának nevezte 2004. december 5-ét, amikor „a tisztesség és a gazemberség között folyt a küzdelem”, és az utóbbi nyert. /Gyurcsánynál zárult a gyűlés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Az új színi évad első bemutatójaként szeptember 22-én láthatja a szatmári közönség Gaál József reformkori író Peleskei nótárius című népszínművét. Az darabválasztás helyileg „adott”: Peleske Szatmárnémeti mellett van, Gaál József pedig Szatmár megye szülöttje. A Gvadányi József Egy falusi nótáriusnak budai utazása című munkája alapján írt mű premierjén a Harag György Társulat csaknem minden tagja fellép. /S. L.: István István, a Peleskei nótárius. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Rendszerváltó népgyűlést tervez a Magyar Nemzeti Bizottság 2006. A magukat Kossuth térieknek nevező demonstrálók a budai Várban tartották meg október 28-án az október 23-ára meghirdetett, de a zavargások miatt elmaradt népgyűlést. A rendezvényt mintegy háromszáz rendőr biztosította, incidensek nem voltak. A tervezett gazdademonstráció elmaradt. A Kossuth tér még mindig a rendőrség által lezárt „műveleti területnek” van nyilvánítva, így ott egy ideig semmiféle csoportos megnyilvánulásra nincs lehetőség. A Fővárosi Közgyűlés szigorította a gyülekezési szabályokat is. /Guther M, Ilona: Rendszerváltó nemzetgyűlés készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Budapesten újra az a gond, mint 1848-ban: szabad-e, helyes-e, egyáltalán kell-e ünnepelni? A különbség mindössze annyi, hogy 159 évvel ezelőtt a bécsi kamarilla és budai meg pesti helytartóitól kellett tartani, hogy nem lövetik-e, nem veretik-e szét az utcára vonulókat, ma pedig bátorítani kell a magyarokat, hogy ne féljenek, a saját, demokratikusan választott kormányuk nem mer még egyszer közéjük lövetni, nem merészel ellenük lovasrohamot vezényelni, kardlapozást elrendelni. A legnagyobb szégyen, hogy egyáltalán felmerülhet egy magát demokratikusnak mondó államban, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepén kivonulhat-e köztérre, utcára állampolgára, megjelenhet-e a felmenőinek krajcárjaiból összerakott Országháza előtt, hogy Kossuth Lajos szobrához egy szál virágot elhelyezhessen. Erdélyben nyugodtabban, nagyobb szabadságban és biztonságban készülhetnek március 15. megünneplésére, mint ott, ahol ez az ünnep megszületett. Magyarországon szellemiségében új Bach-korszakra, Kun Bélára és társaira emlékeztető dolgok történnek. Szégyen. Márciusi szégyen. /Sylvester Lajos: Márciusi szégyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

Háromszáz évvel ezelőtt, 1707. április 5-én, Marosvásárhelyen, a vár alatti Postaréten iktatták be II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. Erre emlékeztek április 5-én a Vár sétányon levő Rákóczi-szobornál. Az ünnepélyen megjelent Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, és Marosvásárhely két alpolgármestere, Csegzi Sándor és Bakos Levente is. „Sem 1848, sem 1956 nem lehetett volna a kuruc szabadságharc által meghirdetett eszmék nélkül. Habár a magyar nemzet életében hosszú, hétéves küzdelmet jelentett, az utókor emlékezetében levert csataként él tovább” – foglalta össze Csegzi Sándor alpolgármester a szabadságharc jelentőségét. „Lélekben ott vagyunk, együtt ünnepelünk veletek…” – tolmácsolta Cseh Gábor, a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság elnöke a zalaegerszegiek üzenetét. A Kővirág együttes előadásában elhangoztak a Csinom Palkó, Csinom Jankó és más közismert nóták. II. Rákóczi Ferenc Marosvásárhely történelmében játszott szerepének jelentőségét Tamási Zsolt történész vázolta fel. Az ünnepélyes koszorúzást követően a Teleki-házban, a református egyházközség tanácstermében az erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítás nyílt. Ötvös József, a Marosvásárhelyi Református Egyházközség esperese nyitotta meg a Novák József erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítását. „Buda eleste után Erdély vált a magyar nyelv fellegvárává, itt nyomtatták a könyvek kilencven százalékát,… vidék és centrum között nem volt akkora különbség, mint amilyet ma tapasztalhatunk” – méltatta Tófalvi Zoltán közíró Erdély kiemelkedő szerepét a magyar történelemben. Őt követően Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szólalt fel. /Ferencz Melánia: II. Rákóczi Ferencre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

,,A jó izéjét... a nénikéjét!” – fakadt ki Horn Gyula a 75. születésnapja alkalmából a budai Várban, a Nemzeti Galériában rendezett ünnepségen, arra utalva, hogy Sólyom László államfő megtagadta tőle a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Előzőleg Horn nevek említése nélkül bírálta az ellenzéket. Kétszínű alakoknak tartja őket, főleg azokat, akikből a párt csinált embert. Majd kijavította magát: nem is embert, mert azt nem sikerült. Horn Gyula azt mondta: ezek a renegátok azoknak az életútját kérdőjelezik meg, akik nem forgattak köpönyeget, akik a rendszerváltáson átívelően megmaradtak baloldaliaknak. Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, ‘56-os halálraítélt hangsúlyozta: Horn Gyulának természetesen joga, hogy születésnapját megünnepelje barátaival, ,,a volt elvtársaival együtt”, de azon nem kell felháborodni, hogy egy demokratikus rendszerben alapított kitüntetést nem kap meg, mert nem méltó rá. A kitüntetést az államfő Horn karhatalmista múltja, az ‘56-os forradalom megtorlásában való részvétele miatt tagadta meg. /Az államfő nénikéjét emlegette Horn Gyula. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

A megszorítások egy éve után Magyarországon a hírek arról szóltak, mire költött, mire költene a népszerűtlenség tekintetében a bukaresti kollégákkal vetekedő Gyurcsány-kabinet. Átadják a forgalomnak a két új, műszaki szempontból nemzetközileg is különleges létesítményt, a Dunát az ország közepén átszelő Pentele-hidat és az M7-es sztráda új szakaszát is jelentő Körösvölgyi viaduktot. Gyurcsány Ferenc megnevezte a beruházásokat, amelyek javarészt európai pénzből többek között a budai Vár, a Szépművészeti Múzeum, az esztergomi Bazilika rekonstrukcióját célozzák. Közben az ellenzék a szociális ügyeket tematizálja, hogy ráerősítsen a kabinet elutasítottságára. Hamarosan kiderül, hány kérdésben kell véleményt mondani, hány témában lesz párhuzamos referendum, mi marad meg az egészségügyi csomagból. Szűcs László, a lap főmunkatársa, az Erdélyi Riport főszerkesztője kiáll a Gyurcsány-kormány mellett. /Szűcs László: Híd, remény, szerepek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Budán a Várban felavatták a Jobbik szervezte Magyar Gárda első ötvenhat tagját. A Magyar Antifasiszta Liga, a Fiatal Baloldal és a Nagy Imre Társaság szervezte ellentüntetésen halálosan megfenyegették a Magyar Nemzet egyik újságírónőjét. A Hír TV rejtett kamerás felvétele szerint Veres Gábor, Veres János pénzügyminiszter fia egy rendezvényen háromszázezer forint ,,védőpénzt” követelt egy érvényes engedéllyel rendelkező büféstől, s amikor a férfi megtagadta a pénz kifizetését, az In-kal őrző-védő szolgálat emberei vontak kordont a büfé köré, meggátolva az árusítást. Veres János pénzügyminiszter volt az, aki hamis adatokkal küldött az Európai Uniónak, írta Bogdán László. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

A köteles példányokat a kiadó, nyomda, terjesztő (a könyv előállítója) ellenszolgáltatás nélkül juttatja el a törvény által kijelölt általános gyűjtőkörrel működő központi könyvtárakhoz. Már 1531-ben I. Ferenc francia király parancsot adott, hogy valamennyi francia nyomdász kötelessége a király könyvtára számára minden általuk kiadott könyvből beküldeni egy példányt. Romániában a nemzeti könyvtárat csak 1948-ban hozta létre a kommunista művelődéspolitika, addig az akadémiai könyvtárat (Sf. Sava) tekintették az ország írott emlékezetének. Bár 1800 körül már születtek próbálkozások a köteles példány kikényszerítésére, csak 1840-ben sikerült az akkor már öt éve működő iasi-i egyetemi könyvtárnak megszerveznie, hogy a moldvai szerzők többé-kevésbé rendszeresen beküldjék műveiket. Törvénybe ezt csak 1883-ban iktatta a bukaresti parlament. -1780-ban Mária Terézia reformjainak szerves részeként a budai Egyetemi Könyvtárat jelölte meg Magyarországon elsőként, mint a nemzeti nyomtatványtárat, minden, az országban nyomtatott könyvre vonatkozott a törvényi felhatalmazás. Utóbb, 1808-tól a gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből kinövő Nemzeti Könyvtár (OSZK) és a Telekiek gyűjteményéből kialakuló Akadémiai Könyvtár (1826) is rendelkezett ezzel az „előjoggal”. (A külföldön megjelent magyar és magyar vonatkozásúakat, a hungarikákat is gyűjtik.) A kiadók nyűgnek érezték ezt, igyekeztek kibújni alóla, pontatlanul küldözgettek. Nem mindent gyűjtöttek – ritkán kerültek be halotti jelentések, névjegyek, kicsengetési kártyák, apróhirdetmények, képes levelezőlapok, menetrendek, programfüzetek, falragaszok, holott ezek ma már mind pótolhatatlanok. 1990 után a rendszerváltás például azzal járt, hogy erősen fellazult a kiadványok eljuttatásának fegyelme. Még csak 17-18 esztendő telt el, de máris olyan hiányok tátongnak mind a magyar, mind a román köteles példánysorban, melyek kiegészítésére újabb 18 esztendő sem elegendő. /Sebestyén Mihály: Kötelespéldány. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Kolozsvárt bemutató, gyerekeknek ajánlott könyv /Kincses képeskönyv – Kolozsvár/ jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában. Ez a képeskönyv a hét végi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv versenyének fődíját nyerte el. Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatója mindazoknak ajánlotta a könyvet, akiknek bármiféle közük van a városhoz. Kincses képeskönyv címmel a Koinónia sorozatot tervez, előkészületben van a Budát, Brassót, Marosvásárhelyt, Nagyszebent, Nagyváradot, Pécset, Pestet, Segesvárt és Visegrádot bemutató kötet. /Rostás-Péter Emese: Színes képek egy város életéből. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Harminc éve, 1978. január 6-án érkezett vissza Magyarországra a Szent Korona. Az 1945 tavaszán Ausztriában amerikai kézre került nemzeti ereklyéket Cyrus Vance amerikai külügyminiszter adta át az Országházban „az amerikai nép képviseletében” a magyar népnek. A koronát és a koronázási ereklyéket a második világháború idején, 1944 októberében a budai Várban elásták a koronaőrök. A balul sikerült kiugrási kísérlet után a hatalomra került nyilasok vezetője, Szálasi kiásatta és a koronára tette le esküjét. Az előrenyomuló szovjet csapatok elől a koronát Veszprémbe, Kőszegre, aztán Velembe szállították, majd 1945. március 27-én a koronaőrök Ausztriába menekítették. A Szent Koronát, a jogart és az országalmát végül május elején a Salzburg melletti Mattsee közelében, egy hordóban, a kardot egy ládában rejtették el. Az őrök amerikai fogságba esésük után elárulták a rejtekhelyet, ahonnan a tárgyak épségben kerültek elő. Az Egyesült Államokba szállított kincseket az amerikai vezetés már a hetvenes évek elejétől latolgatta, hogy visszaadja Magyarországnak. 1977-re Magyarország és az Egyesült Államok viszonya jelentősen javult. Jimmy Carter elnök 1977 végén megszületett döntése nagy vitát váltott ki, ellenezték a kongresszusban és tiltakozott a magyar emigráció egy része is. Végül a Szent Koronát nem az akkori rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza „az amerikai népet” képviselő Cyrus Vance külügyminiszter és azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki. A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. Az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került, a nagyközönség itt is folyamatosan megtekintheti. A koronázási palást továbbra is a Nemzeti Múzeumban látható. /30 éve érkezett vissza Magyarországra a Szent Korona. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

Május 31-én Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mögötti kis parkban felavatták Aranka György szobrát. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke elmondta: néhány éve fogalmazták meg, hogy Aranka Györgynek szobrot kellene állítani Marosvásárhelyen, aki kétszáz éve fogalmazta meg azt, ami ma is érvényes: mindannyiunk felelőssége ápolni a nyelvet. Nem véletlenül tart Aranka György szobormása könyvet a kezében. Marosvásárhelyen 1990-ben százezer magyar vonult az utcákra békésen tüntetni. Kezükben könyv és gyertya volt. Borbély László a népviseletbe öltözött széki fiatalok díszőrsége előtt Markó Bélával leleplezte Aranka György szobrát, Gyarmathy János vásárhelyi szobrászművész alkotását. Markó Béla hangsúlyozta, Aranka bebizonyította, hogy lehet a humán tudományosság fellegvárává tenni ezt a Pesttől és Budától távol fekvő kis várost. Hogy központtá lehet tenni a perifériát. Aranka György megteremtette főművét, a Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Gyarmathy János szobrászművészt segítői voltak Kiss Levente, Sánta Csaba és Szőcs Zoltán szobrászművészek, illetve Balogh „Cubi” József öntőmestert. /Nagy Botond: Aranka György visszatérte. Szoboravató Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

Néhány hónappal ezelőtt Ján Slota, a szlovákiai politikai paletta magyargyűlöletéről hírhedtté vált meghatározó figurája azt találta ki, hogy a szlovák nemzeti öntudatot erősítendő, kettős kereszteket állíttat Szlovákia-szerte, hogy elriassza az ország felett köröző „hülye magyar turulokat”. A honfoglaló magyarok által totemállatként tisztelt madár, a turul ellen a magyar közélet egyes szereplői is elszánt ideológiai harcot hirdetnek. A két világháború között valóban létezett egy ifjúsági mozgalom, amely magát a turulról nevezte el, és amely a szélsőjobb eszméket képviselte, ez azonban igencsak marginális irányzat volt. A turulmadár nem vált önkényuralmi szimbólummá, azt jelzi, hogy jelenleg a Magyar Honvédség és a Nemzetbiztonsági Hivatal emblémáján is látható. A mai vita tárgyát képező budai szobornak egyetlen „bűne” van: hogy a jogszabályokkal ellentétesen állították fel. Ilyenkor mindig felbukkannak azok is, akik abból próbálnak tőkét kovácsolni, hogy meg akarnak menteni a náciveszélytől. A cikkírónak liberálisként a jobb-, a bal- és a balliberális oldal rögeszméi és pótcselekvései egyaránt ellenszenvesek. Elmond egy nagyváradi városi legendát: a Rulikowski köztemetőben a román katonai emlékműre állítólag a magyar honvédek obeliszkjéről szerelték át a turulszobrot, és egyszerűen „átminősítették” sassá. Ennek alapján a budai szobrot a fehérfejű szirtisas bronzmásának kellene tekinteni. Gyönyörű, nemes madár, és az Egyesült Államok címerállata. Ideológiailag nehezen megalapozható mind a lenácizása, mind a lebolsizása. /Balogh Levente: Turulcsata. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

A reneszánsz év záróünnepségeként szimbolikusan felavatták Mátyás király emlékhelyét a szülőháza előtti téren. December 13-án gyermekek kongatták meg a mezőségi Kun Árpád által készített Cege községi kisharangot, amely az ünnepség kezdetét jelentette. A ház előtti helyet az Amarillys Társaság szervezésében Punct Memorial Mathias Rex-nek nyilvánították, a nagyteremben könyvbemutatóval folytatódott a rendezvény: Aurelus Brandolini firenzei humanista rétor Dialógus az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről című művével ismerkedhettek meg az érdeklődök. Mátyás király humanista kíséretének tagja volt a szónok szerzetes, Mátyás azért hívta őt annak idején Magyarországra, mert rektori katedrát ajánlott neki a pozsonyi egyetemen. Az Amaryllis Társaság a Kriterion Könyvkiadóval együttműködve adta ki idén a Brandolini által 1489 körül Buda várában íródott könyvet, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhető legyen. Nyomtatásban 1540-ben jelent meg először Baselben, 1541-ben pedig Bécsben. /Felavatták Mátyás király emlékhelyét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

A kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban papi osztálytársi találkozóra gyűlt össze az a hét pap, akit 37 évvel ezelőtt Márton Áron püspök szentelt pappá a gyulafehérvári székesegyházban, 1972-ben. A hálaadó szentmisén Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános – a hetek egyike –házigazdaként is megköszönte Istennek, hogy megtartotta őket ebben a nehéz hivatásban. Az ünnepi szónok, Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi plébános volt. A hetek között volt Rácz Károly-László budai kapucinus szerzetespap és Vizauer Ferenc, a zürichi magyar misszió vezetője. Vizauer elmondta, hogy a zürichi magyar római katolikus misszió 1200 Svájcban élő katolikus magyart tart nyilván, közülük mintegy nyolcszázan aktívan gyakorolják hitüket. /Fodor György: Papi évfolyam-találkozó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

A budai Városmajorban, a szabadtéri színpadon mutatja be két múlt évadbeli előadását a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Gogol Revizorját és az Anconai szerelmesek című darabot mutatja be a társulat. /K. Gy. : Budai vendégjátékon a Nagyváradi Állami Színház. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Az önrendelkezésről átfogóan
Autonómiának neveznek mindent, ami nem az – mutatott rá a fogalommal való félremagyarázásokra BÁCSFAINÉ HÉVIZI JÓZSA pénteken Nagyváradon. A tisztánlátás érdekében előadás keretében tisztázta a szó jelentését az Ezredévi emléktéri Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A budapesti Szent Margit Gimnázium történelem és angol szakos tanára, a históriatudomány doktora az autonómiaformák történeti és a napjainkban meglévő megjelenéseiről egyaránt szólt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett Trianon-emlékév keretébe illeszkedett a rendezvény. Nagy József Barna, az EMNT megyei szervezetének ügyvezető elnöke szólt a köszöntés rendjén a hiánypótló könyvről, Bácsfainé Hévizi Józsának a Püski Kiadó gondozásában megjelent Autonómiatípusok Magyarországon és Európában című kötetről.
A kötet szerzője előadását a történeti résszel kezdte. Beszélt a Magyar Királyságban jelentkező önrendelkezési formákról, így például a székelységet megilletőről. Egyébként a népcsoport napjainkig el nem szórványosodását az esetükben erősen meglévő közbirtokossággal magyarázta. Államon belüli állam volt az övék, lényegében saját nemzetgyűléssel. A hospesek is hasonló jogok birtokában illeszkedhettek be Magyarországra (pl. a szászok). Az Szent Korona országaiban nem csak területi, hanem népi autonómiák is léteztek, mégpedig egyedülállóan Európában. Szólt ugyanakkor a városi önrendelkezésekről. Eleinte nyelvi alapon tettek különbséget (például Zsolnán a 15. században a városi tanácsban szlávul is beszéltek, de például Kolozsvárt, Budán is fele-fele arányban voltak képviseltetve a németek és magyarok). Később, a reformáció megjelenése után a felekezeti szempontokat is figyelembe vették a helyi tanácsokban. A Magyarországon a legkorábbi időktől létező és működő önrendelkezési formákat összevetette a nyugat-európaiakkal. Például az Angol Királyság esetében nem létezett semelyik autonómiaforma. A megszállt szomszédos kelta eredetű népeknek nem biztosítottak önrendelkezést, ezzel magyarázható, hogy nyelveik, a walesi, a skót, az ír kihaltak. Franciaországban még szörnyűbb feltételeket teremtettek a mindenáron egységesíteni akaró irányzat nevében. Bácsfainé Hévizi Józsa vetítettképes előadását történetekkel is közérthetőbbé tette (pl. amennyiben breton nyelven szólalt meg a diák az iskolában, a facipőjét a nyakában kellett hordania, addig, amíg egy társa hasonló „bűnét” nem árulta el).
A mai autonómiák rendjén szólt a nagy-britanniairól. Észak-Írországban – a konfliktusok jellemezte utóbbi évtizedek után – most teljesedik ki az autonómia, amely a protestáns angolok és a római katolikus írek békés együttélésének feltétele lehet. Skóciának teljes körű területi autonómiát biztosítanak az Egyesült Királyságban. Beszélt még a finnországi, az olaszországi, a spanyolországi önrendelkezési formákról is.
Az áttanulmányozott autonómiaformák alapján az előadó az aprólépéses taktikát javallta. Hangoztatta, hogy a kulturális önépítésnek nagyon fontos a feladata.
A félszáz jelenlévő vastapssal köszönte meg az előadást, melyet Bácsfainé Hévizi Józsa gondolatébresztőnek szánt. Hangoztatta, hogy mindössze egy órában mindent nem mondhat el a témáról. Átfogóbb képet fest a könyvében, valamint történelemtanároknak, diákoknak szívesen jön beszélni, ha hívják. Vallotta, hogy az önrendelkezési jogról szólni kell, terjeszteni ennek igazságát, üdvösségét. Számos hozzászólással jelezte a hallgatóság, hogy bizony szívesen beszél minderről. Egy jelenlévő szükségét látta a fogalom definiálásának. Mint mondta, tájainkon az adminisztrációs autonómiát összemossák a valódival. Hosszasan beszélgettek még az előadóval a kulturális, a gazdasági autonómia-típusok előnyeiről, hátrányairól.
Bácsfainé Hévizi Józsa könyvét is meg lehetett vásárolni, és a továbbiakban is mindenki beszerezheti ezt a hiánypótló kötetet Nagyváradon az Illyés Gyula Református Könyvesboltban 25 lejért.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)